A JANZENIZMUS
EGYETEMES EGYHÁZTÖRTÉNETI TANULMÁNY
IRTA
CZAKÓ JENŐ
CEGLÉD 1943
A Tiszántúli Református Egyházkerület Sajtóalapjának támogatásával.
Elektronikus kiadás: Németh Ferenc (nemo44@hotmail.com), 2006
Tömörítve: 562 k
Megjegyzés az elektronikus kiadás gondozójától
A könyvben igyekeztem megtartani a szerző helyesírási jellegzetességeit, de néhol ő maga is következetlen volt, különösen a hosszú és rövid magánhangzók írásában. A magyar szövegben elvétve felbukkanó "jansenizmus"-t mindenhol átírtam a szabályos alakra. A könyv végére a szerző német, angol és francia nyelvű tartalomjegyzékt illesztett: ezeket innen elhagytam. Az Augustinus című könyv itt közölt latin tartalomjegyzékéből tömérdek sajtóhibát kellett kiirtanom, de nem kezeskedem róla, hogy mindet sikerült. Javításaimat vörös betűk jelzik.[NF]
JANSENIUS KORNÉL
FELESÉGEMNEK
Tartalom.
|
I. FEJEZET. "XIV. Lajos százada." Vannak árnyoldalai is. A hugenottákra nézve végzetes. XIII. Lajos elveszi tőlük La Rochelle-t (1628). Richelieu és Páter Joseph térítői tevékenysége. XIV. Lajos módszere diplomatikusabb. A térítésben a pénz is szerepet kap: Pelisson lesz a térítési ügyek pénzügyminisztere. Ha a szelídebb módszer eredménytelen, jöjjön az erőszak: Marillac és dragonyosai. A Nantes-i Ediktum visszavonása. – A "napkirállyal" a katolikusok sincsenek megelégedve. A gallikánizmus fejlődése. Créqui herceg esete. A király megszerzi a regália-jogot. A teológiai gallikánizmus: "Declaratio Clerici [helyesen: Cleri] Gallicani". |
|
II. FEJEZET. A teológiai tekintélyek szerepe a janzenizmus körüli vitában. Ágoston kegyelem-tanának gyökerei. Ágoston antropologiája; kegyelem-tana. Pelagius és a marseille-i semipelagiánusok. Az emberi és az isteni együttműködés Aquinói Tamásnál. A Bañez-féle tomizmus. Molina Lajos kísérlete az isteni predestináció és az emberi szabadakarat összeegyeztetésére. Bájus és a bájánizmus. Bartholomaeus de Medina és a probabilizmus. A probabilizmus gyümölcsei. |
|
III. FEJEZET. Jansenius Kornél és Duvergier de Hauranne János találkozása Párisban. 1611-ben Bayonneba költöznek, itt a patrisztika, különösen pedig Ágoston tanulmányozásával foglalkoznak. Elválásuk után levélben érintkeznek. Levelezésük tárgya: a spalatói püspök anglikánná létele, a dordrechti zsinat, Jansenius Ágoston-tanulmányai. Ágostonnal kapcsolatos terveik megbeszélése céljából találkoznak. Ezután következő időben egy kulcs-nyelvet használnak; e titkos nyelv használatának értelme. Milyen szándékkal vádolták Janseniust és Saint-Cyrant? Dechamps könyvének ismertetése. |
|
IV. FEJEZET. A Port-Royal kolostor szerepe a janzenizmus történeteben. Az Arnauld-család és a Port-Royal. A kolostor elhanyagolt állapotban van, amikor Arnauld (Jaqueline) Angelika kerül az élére. Angelika megtérése és a zárda reformja. Angelika maubuisson-i megbízása. Egy időn át Sales-i Ferenc a kolostor lelki vezetője, majd ennek halála után Zamet, langresi püspök. A "Titokzatos Rózsafüzér" körüli vita: a Sorbonne eretnekséget lát benne, a lőweni teologusok ortodoxnak ítélik. Saint-Cyran és a Port-Royal. Le Maître Antal megtérése. A "Petrus Aurelius". Saint-Cyran fogsága. Fogságának ideje alatt tért meg Arnauld Antal. A megtért urak a vidéki Port-Royalba költöznek. Jansenius Saint-Cyran fogsága alatt halt meg. Jansenius jellemzése. Saint-Cyran fogságának vége. Ki volt Saint-Cyran? |
|
V. FEJEZET. Az Augustinus az 1640-es szeptemberi frankfurti vásárra jelent meg. A könyv leírása. A szerző halála után Calénus és Fromond adták ki. A jezsuiták azonnal feljelentették a könyvet Rómában. VIII. Orbán pápa bullája. Későbbi kiadások. Az Augustinus tartalmi ismertetése. Jansenius egyházhűségének bizonyítékai az Epilogusban. |
|
VI. FEJEZET. A tulajdonképpeni janzenizmus a Fréquente Communion megjelenésével kezdődik. Rapin értékelése. Mi indította Arnauld Antalt a könyv megírására? Az áldozásnál a gyakoriság-e a fontosabb, vagy a kellő lelki felkészülés? Arnauld vizsgálja az ősegyház gyakorlatát, a tridenti zsinat határozatait és Boromei Károly érsek intézkedáseit. A könyv ellen a jezsuiták azonnal megkezdték a harcot. A francia püspökök zsinata is foglalkozik vele. A könyv gyakorlati hatása. Pascal véleménye. |
|
VII. FEJEZET. A jezsuiták gyanakvással fogadták az Augustinust. Cornet megszövegezi az Augustinus eretnekségét az öt tételben. A janzenizmus az amiens-i egyházmegyében kezd terjedni. A Sorbonne bizottságot küld ki a tételek megvizsgálására. Az öt tételt nem szószerint idézték az Augustinusból. A tételeket a francia püspökök kérésére X. Ince külön kongregációval vizsgáltatja meg. Ennek az alapján jelent meg a "Cum occasione" bulla. A három hasáb kérdése. A pápai döntést nem befolyásolta, de meggyökereztette azt a meggyőződést, hogy a pápa félreértette Janseniust. A bullát a francia klérus ünnepélyesen fogadta. De Marca toulouse-i püspök szerepe. |
|
VIII. FEJEZET. A pápai bulla látszólag elcsendesítette a harcot. Liancourt őrgróf nem nyer feloldozást, mert kapcsolatban van a Port-Royal-al. Arnauld első levele. Második levele a duc de Luynes-hez. Második levelét a Sorbonne eretneknek találja. A Sorbonne ellen írásban védekezik. Második leveléből öt állítást emelnek ki és megállapítják felőlük az eretnekséget. VII. Sándor bullája és a formuláré. Arnauld második levelében jelentkezik a janzenizmus dilemmája: költött tételeket ítélt-e el X. Ince bullája, vagy az Augustinusban valóban megtalálható állításokat. |
|
IX. FEJEZET. Arnauld a sorbonne-i pör kezdetén letette a fegyvert. Pascal vállalja magára a harc folytatását. A cél az volt, hogy a nagyközönséget tájékoztassák a Sorbonne-on folyó vitáról. Ezzel foglalkozik az első három és az utolsó két vidéki levél. Az első levélben a quaestio juris és a quaestio facti lényege. Mi a potestas proxima? Az első levél 6000 példányban jelent meg. A második levél a gratia efficax és a gratia sufficiens kérdésével foglalkozik. A harmadik levél Arnauld második levelének eretnekségét tárgyalja. Ezt már alá is írta Pascal. A tizenhetedik és tizennyolcadik levél. Lancelot megjegyzései. Pascal nem bánta meg, hogy leveleit megírta. A VII. Sándor-féle formuláré. |
|
X. FEJEZET. Négy püspök nem írta alá a VII. Sándor-féle formulárét. XIV. Lajos szeretné őket meghódolásra bírni. A négy püspök érdekében sokan járnak közben. Kívánatos az ügyet békésen elintézni. Az aleth-i püspök pásztorlevele. A kiengesztelődés emlékérme. A jezsuiták kétségbe vonják a janzenisták jóhiszeműségét. IX. Kelemen kihirdeti a békét. |
|
XI. FEJEZET. Arnauldnak mennie kell Franciaországból. A harc újabb szakasza Quesnel magyarázatos Újtestamentuma körül. Eredetileg sokan ajánlották ezt a könyvet; csak hamar megindult ellene a harc. A "Cas de conscience". A "Vineam Domini" bulla. A Port-Royal apácái nem fogadják el. XIV. Lajos feloszlattatta a kolostort. Quesnel Reflexioit az Unigenitus bulla ítéli el. Az elvetett állításokkal Ágostont veti el a pápa. Harnack véleménye. Az utrechti janzenisták. Rajongó jelenetek a Szent Medárd temetőben. A janzenizmus bírálata. |
|
XII. FEJEZET. A janzenizmusból nem sok jutott el Magyarországra. II. Rákóczi Ferenc janzenizmusának vizsgálata. Ágoston nyomán megírta Önvallomásait. Könyvtárában sok a janzenista könyv. Önvallomásaiban sok ágostoni, illetve janzenista gondolat található. A janzenizmus vádját ünnepélyesen visszautasítja. – Az Unigenitus bullát a magyar prímás is ünnepélyesen fogadja. A jozefinizmust gyakran emlegetik tévesen janzenizmusnak. |
|
A) Az Augustinus könyv tartalomjegyzéke 148. l. |
7
Előszó. Úgy érzem, hogy néhány szóval magyarázatát kell adnom annak, mi indított arra, hogy ilyen látszólag távoli kérdést tegyek tanulmányozás tárgyává, mint a janzenizmus – holott talán vannak olyan magyar egyháztörténelmi kérdések, amelyeknek feldolgozása sürgetőbb és többeknek érdeklődésére tarthat számot. Talán természetesebbnek tünnék fel az, hogy római katolikus teológusok dolgozzák fel a janzenizmus kritikai történetét; hiszen a római egyház történelmének egyik jelentős fejezete a vele való küzdelem. A római egyház azonban magára nézve hivatalosan lezárta a janzenizmus kérdését 1713-ban az Unigenitus bullával. Római katolikus teológus tehát szív szerint nem érdeklődhetik a janzenizmus iránt, mert ránézve "causa finita est", ez a kérdés el van döntve. Amely ok miatt a hithű római katolikus teológus kerüli ezt a tárgyat és legfeljebb hűvös ismertetésére szorítkozik, ugyanazon ok miatt érdeklődhetik iránta a református teológus. A janzenizmus ugyanis a maga igazi mivoltában erőteljesen evangéliumi mozgalom volt és igazi evangéliumi igazságokat szeretett volna érvényre juttatni a római egyházban. Éppen ezért nem felekezeti történeti esemény, hanem egyik nagyszerű fejezete Krisztus egyetemes egyháza történetének. Már ezzel is adva van a jogcím arra, hogy érdeklődjünk iránta. De még inkább így van a dolog, ha a janzenizmusnak és a reformátori felfogásnak a rokon voltát szemléljük. Ez ellen az eszmei közösség ellen a janzenisták sem nagyon tiltakoztak, legfeljebb azt állították, hogy a reformátorok akkor léptek végzetes útra, amikor a pápa egyházának a közösségből kiszakadtak. Mert ők, a janzenisták, ezen a ponton a végletekig loyálisak voltak. Ilyen eretnekséget még nem láttunk, mint a janzenistáké, mondja Joseph de Maistre: "Az Egyház sohasem látott olyan furcsa eretnekséget, mint a janzenizmus. Valamennyi herezis születésekor kivált az egyetemes közösségből, sőt hivalkodott vele, hogy nem tartozik ahhoz az egyházhoz, amelynek tanítását, mint több pontjában tévest elvetette. A janzenizmus máskép fog a dologhoz; tagadja, hogy elpártolt; sőt, ha kell, még szerkeszt is könyveket az egységről, amelynek kimutatja feltétlen szükségességét. Pirulás és reszketés nélkül állítja, hogy tagja az egyháznak, amely kiátkozta..." Aki a következőkben a janzenizmus történetét gondos tanulmányozás tárgyává teszi, maga is meg fog győződni, milyen mély evangéliumi és ágostoni gyökerei vannak ennek a mozgalomnak. S ezt a tényt azonnal felismerték a kortársak is. Des Marets Sámuel, a XVII-ik század legtudósabb és legtermékenyebb hugenotta teológusa (1) lefordította Feydeau, vitry-i plébánosnak, ennek a kiváló janzenistának "Catéchisme de la Grâce" c. művét latinra és egy előszót is írt hozzá (Synopsis verae catholicaeque doctrinae de gratia et annexis questionibus, Groningen, 1651; második bővített kiadása u. o. 1654). A fordítást előszóval és bőséges jegyzetekkel látta el. Az előszóban megjegyzi azt, hogy a pápa tekintélye és a csalódhatat]anság tana alaposan megingott néhány sorbonne-i tudós tevékenysége nyomán. Majd így folytatja: "Megjegyzem hogy a janzenisták, akik a pápisták között vannak, a kegyelem körül folyó e vitában valóban úgy gondolkoznak, ahogy mi tanítunk egyházainkban s amilyen értelemben a dordrechti zsinat is határozott az arminiánusokkal szemben, akik mintha Molinából, Lessiusból, Suarezből és a többi jezsuitából merítették volna meggyőződésüket. A haszon tehát, amit e vitából nyertünk az, hogy semmivé (1) Született 1599 augusztus 9–én Oisemont-ban Picardiában; miután Charenton-ban lelkésszé szentelték, egy idén keresztül Laon-ban lelkészkedett, majd Bois-le-Duc-ben teológiát tanított. Amikor pedig el kellett hagynia Franciaországot, 1642-től kezdve Groningenben tanította a teológiát. Itt is halt meg 1673 március 18-án. teszi a római felekezet minden mesterkedését úgy hogy ennek az egyetemeinken el kell terjednie és visszhangoznia kell, hogy a római egyház hittudósai közül a legjobb és legegészségesebb csoport a mi tanításunkat és hitünket igazolja; mert a pápisták közül e bátor hősei a kegyelemnek a mi részünkön vannak a tekintetben, ami a kegyelemből a leglényegesebb..." (2) A janzenizmus kérdésének tanulmányozása közben nagyon kedves ismerőseimmé, szinte jóbarátaimmá lettek a mozgalom hősei és megerősödött bennem a meggyőződés, hogy sem a mozgalmat, sem annak hőseit nem értheti meg senki e nélkül a rokonszenv nélkül. Ez a lélektani feltétele annak, hogy valaki kontaktusba kerüljön tárgyával. Ennek a körülménynek tulajdonítható az, hogy még a legkiválóbb tollú és képzettségű szerzők is torzító tükörben látják tárgyukat és hőseiket, ha hiányzik belőlük azok iránt való szeretet. Minden igazi ismeret a szeretet nyomán fakad; s minden meg nem értés és homály forrása és lelőhelye az ellenszenvből táplálkozó elfogultság. Hogy ez a könyv létre jött, abban nagy része van néhány tiszteletreméltó és kiváló református teológusnak, atyai jóbarátaimnak, akiknek szerető ösztönzése indított arra, hogy összegyűjtött anyagomat kiegészítsem és összeállítsam. Tisztelettel és hálával emlékezem meg S. Szabó József c. tanker. kir. főigazgató, ny. gimnáziumi igazgató úrról, aki értékén felül méltányolta törekvéseimet és serkentett munkára. Jó tanácsainak minduntalan nagy hasznát vettem. Megköszönöm Czeglédy Sándor lelkipásztor úrnak szeretetteljes buzdítását és hasznos tanácsait. Sokat köszönhetek dr. Révész Imre püspök úrnak is, aki különösen munkám utolsó szakaszában sok hasznos útbaigazítást adott, valamint dr. Soós Béla professzor úrnak, aki első megbeszélésünktől fogva nagy megértéssel és figyelemmel kísérte munkámat. A római katolikus hittudósok közül hálával és szeretettel emlékezem meg dr. Galla Ferencről, a budapesti Pázmány Péter tudományegyetem tudós egyháztörténelem tanáráról, aki (2) Idézi Rapin, I. 409. l. lekötelező szívességgel és figyelemmel állt szolgálatomra jó tanácsaival és könyveivel. Végül hálásan köszönöm a Tiszántúli Református Egyházkerület elnökségének, hogy munkám kinyomtatását az egyházkerületi "Sajtóalapból" jelentékeny anyagi támogatásban részesítette és ezáltal lehetővé tette annak megjelenését. Könyvemet azzal a reménységgel bocsátom útjára, hogy valamelyest hozzájárul a janzenizmussal kapcsolatos és egyéb egyháztörténeti fogalmak tisztázásához és a művelt magyar olvasóközönség megismerheti belőle némileg Krisztus egyháza harcának e nagyszerű fejezetét. Cegléd, 1943 január 1. Czakó Jenő.