X. FEJEZET.
Pax Clementina.

Az alethi, pamiersi, angersi és beauvaisi püspökök lelkiismereti okokból nem voltak hajlandók aláírni azt a nyilatkozatot (formulárét), amit a francia klerikusok zsinata készített el. S minthogy a janzenizmus által támasztott vihart a király, XIV. Lajos is szerette volna elintézve látni – hogy e négy püspök ellenállását letörje – sürgetve kérte VII. Sándor pápa eljárását ezek ellen a püspökök ellen. A pápa egy brévében ki is jelölt egy kilenctagú bizottságot (3 kardinális és 6 püspök), hogy az ügyet az vizsgálja ki.

E közben történt, hogy a pápa 1667 május 18-án meghalt. Helyére ez év június 20-án Rospigliosi bíborost IX. Kelemen néven pápává választották.

XIV. Lajos nem késett a négy püspök ügyét az új pápa elé terjeszteni. Ennek következtében IX. Kelemen az elődje által kijelölt bizottságot egy brévében felszólította, hogy a püspökök ellen az eljárást indítsa meg. (107) Ennek következtében a bizottság össze is ült Párisban.

A vádlott püspökök érdekében nagyon sok befolyásos ember, egyháziak és világiak egyaránt, igyekeztek tekintélyük súlyát latba vetni. A legérdekesebb lépés azonban a következő volt. A janzenizmus barátai egy körlevelet szerkesztettek a négy vádlott püspök érdekében s e körlevelet megküldték a francia püspökhöz, kérve azok erkölcsi támogatását. A pápai bréve a gallikán jogokba avatkozik bele, mondja a kölevél; a janzenizmus csak rémkép; e jelentéktelen ügy miatt kár ilyen nagy felhajtást csinálhi; a négy püspök vétke csak képzelődés; ezen a címen megfosztani őket hivataluktól a legkegyet-

(107) Rapin III. 428. l.


116

lenebb eljárás lenne." (108) Egyébként is érvénytelen a bizottság működése, mert s bréve nem felel meg a kánonjogi követelményeknek: 1. Kilencen vannak, holott tizenkettőnek kellene lenni, 2. csak ítéletvégrehajtási joguk van. s nem bírói joguk, 3. csak elítélhetnek, de fel nem menthetnek és 4. nincs joguk meghallgatni a vádlottakat. (A körlevelet valószínűleg Arnauld Antal szerkesztette.)

Az üggyel kapcsolatban eleven és elmérgesedett vita indult meg, amelynek során a gallikán álláspont hívei kétségbe vonták, hogy a pápának joga lenne ítélkezni francia püspökök fölött; a másik párt hívei pedig a tridenti zsinatnak arra a határozatára hivatkoztak, hogy minden hitre vonatkozó kérdésben a pápa ítéli meg a püspököket.

A pápa által kijelölt vizsgálóbizottság végül is határozni akart a négy püspök ügyében. Ez azonban nem látszott olyan egyszerűnek; a dolog nagyon sok érdeket érintett: A vélemény a francia klérus kebelében is megosztott volt. Legtanácsosabbnak mutatkozott az, hogy a négy püspököt valami olyan lépésre vegyék rá, amely megfelel a pápa igényeinek is, s saját lelkiismeretükkel is összeegyeztethető. Maguk Arnauld Antalék is egy ilyen békés megegyezéstől várták azt, hogy a Port-Royal ellen folyó üldözésnek és a folytonos zaklatásnak vége szakad.

A bizottság megbízásából a négy püspökkel a chalôns-i püspök tárgyalt, s nem eredménytelenül. Amikor már így elő volt készítve az ügy, Le Tellier kancellár és Lyonne külügyminiszter a király elé terjesztették a dolgot: a bizottság kész kimondani az ítéletet a négy püspök fölött; azonban mindenki azért aggódik, hogy a gallikán jogokon csorba esik és ebből a pápai befolyásnak lesz haszna; nem lenne-e célszerűbb a megegyezést keresni e négy főpappal? 1668 június 8-án a pápai nuncius már azt írja IX. Kelemen unokaöccsének, Rospigliosi bíborosnak: "Ő felségének valójában az az óhaja, hogy ne kerüljön sor a négy püspök elítélésére, nehogy országában zavart okozzon a dolog" (109)

(108) Rapin, III. 433. l.
(109) Rapin, III. 453. l.


117

A pápa maga is késznek mutatkozott a megegyezésre, ha a négy püspök egyszerűen és csendben, tüntetés nélkül aláírja X. Ince és VII. Sándor pápák formuláréját és nem hangsúlyozza a jog- és ténykérdést. (110) A négy püspök egy közös nyilatkozatban kifejezte, hogy magáévá teszi a X. Ince és VII. Sándor féle formulárét és ezt a levelet átadták a pápai nunciusnak. A laoni püspök is közvetlenül közölte a pápával, hogy a négy vonakodó püspök csatlakozott a többi francia püspök álláspontjához az által, hogy aláírta a X. Ince és VII. Sándor féle nyilatkozatot. "E felől nem csak Őszentségét biztosítják világos szavakkal abban a levélben, amelyet hozzá intéztek, de abban a levélben is, amelyet külön-külön a chalôns-i püspökhöz intéztek stb." (111)

A négy püspök nem csak arra nézve vállalt kötelezettséget, hogy ő maga aláírja a VII. Sándor-féle formulárét, de arra is, hogy egyházmegyéik papságával is aláíratják azt. A papsághoz intézett felszólításhoz egy magyarázó jegyzőkönyvet csatoltak. Itt az alethi püspökét ismertetjük. Lényegileg a többié is ilyen volt. – Bevezetőben emlékezteti papjait arra, hogy egy 1655-ös rendeletében a VII. Sándor-féle formuláré aláírását a questio juris és a questio facti forgalmi megkülönböztetése mellett ajánlotta; minthogy azonban ez a rendelete nem hozta meg a várt gyümölcsöket, jóllehet az Egyház igazi álláspontját fejezte ki, most szükségesnek látja új aláírást követelni. Az új aláírás erkölcsi feltételeit a következő módon szabja meg:

"1. Kijelentjük nektek, hogy ez aláírással köteleznetek kell magatokat arra, hogy az öt tételben őszintén és teljesen elítéljetek minden olyan rosszértelmet, amelyet a pápák és az Egyház elítéltek és elítélnek; hogy ez által megbizonyítsátok, hogy e kérdésben ugyanaz a hitbeli meggyőződésetek, mint a katolikus apostoli és római egyházé.

2. Kijelentjük nektek, hogy az káromlás volna az Egyház ellen, ha e tételek elítélt értelmén szent Ágostonnak és szent Tamásnak az önmagában hathatós kegyelem-

(110) Rapin, III. 457. l.
(111) Daupin, Hist. eccl. III. 159-160. l.


118

ről szóló tanát értenénk, amely a keresztyén kegyesség minden cselekedetéhez szükséges...

3. Kijelentjük nektek, hogy az említett formuláréban foglalt tény tekintetében csupán fegyelmi természetű és tiszteletteljes meghódolásra vagytok kötelezve; ami azt jelenti, hogy nem tiltakoztok a hozott határozatok ellen, és hogy csendben maradtok; hogy ez által megőrizzétek azt a jórendet, amely az ilyen természetű dolgok elintézésénél kell, hogy az egyházi elöljárósággal szemben az alárendeltek magatartását szabályozza. (Mert mivel az egyház nem csalódhatatlan az olyan természetű tények tekintetében, amelyek egyes szerzők, vagy könyveik érzelmeit illetik, nem is szándékozik kötelezni gyermekeit határozatának tekintélyével azok elhivésére.)

S hogy ha valaki elmulasztaná az így megjelölt kötelességének teljesítését mind a jog-, mind pedig a tény-kérdés tekintetében (ami reménységünk szerint azok után a felvilágosítások után, melyeket adtunk, nem fog megtörténni), kijelentjük nektek, hogy a törvényes úton fogunk ellenük eljárni, szent atyáink, X. Ince és VII. Sándor rendeleteinek szigora szerint." (112)

A janzenizmus ellenségei és a jezsuiták nem mulasztották el, hogy a pápa előtt kétségessé tegyék a négy püspök őszinteségét és jóhiszeműségét. Ebben a tekintetben a legbuzgóbb volt Annat jezsuita, a király gyóntatója. Ennek következtébén a pápa még egy további vizsgálatot rendelt el az aláírások őszinteségének tisztázásása céljából. S miután ez megtörtént és s négy püspök aláírásának is birtokában volt s pápa, eltekintett attól, hogy a négy püspökre kirója a kanonikus büntetést.

A janzenisták a kiengesztelődés emlékére egy emlék-érmet készítettek. Ez emlékérem egyik oldalán a király, XIV. Lajos mellképe és neve állott; a másik oldalon egy oltár, rajta egy nyitott könyv. A könyv egyik lapján a pápa két kulcsa, másik lapján pedig a királyi kormánypálca és az igazságosztó királyi kéz. Fölötte a Szentlélek sugárkévéje ezekkel a szavakkal: Gratia et pax a Deo;

(112) Idézve Dupin, Hist. Eccl. III. 157–158. l.


119

az oltár alatt pedig e szavak: Ob restitutam Ecclesiae concordam. (113)

Nem kell azt gondolni, hogy ez a kiengesztelődés maradandó következményekkel járt volna. A janzenizmus ellenségei számára elviselhetetlennek látszott az, hogy Arnauld Antal, Nicole s a többiek viszanyerjék régi helyüket és befolyásukat a gallikán egyházi életben. Nem csak s négy püspök meghódolásának őszinteségét vonták kétségbe a miatt, hogy az önmagában hathatós kegyelem eszméjéhez és Agoston kegyelemtanához való ragaszkodásukst fenntartották a formuláré aláírása közben; de felségsértésnek állították be a kiengesztelődés emlékérmét is. Sérelmes az emlékérem a királyra és a pápára egyaránt. A pápára azért, mert a nyitott könyv nem egyéb, mint Jansenius tanítása, amelyet pedig az öt tétel elítélésével őszentsége elődei már egyszer bezártak; továbbá azért, mert íme a janzenista felfogás hittani kérdés elbírálásánál egymás mellé állítja Péter kulcsait és a királyi hatalom jelképét, a kormánypálcát. A királyra nézve is sérelmes, mert azt a látszatot kelti, mintha a király támogatója volna a janzenista tévelygéseknek." (114)

Mindezeknek az intrikáknak az ellenére IX. Kelemen 1669 január 19-én kelt brévéjében kihirdette a békét, a "pax Clementina"-t. A bréve a négy püspökhöz volt intézve. Benne s pápa előadja, hogy franciaországi apostoli nunciusának, s thébai c. érseknek közvetítésével megkapta levelüket, amelyben biztosították őt, hogy X. Ince és VII. Sándor formuláréit aláírták; s bár Franciaországból többféle hitelt érdemlő értesítést kapott, amelynek alapján kétségei támadtak. Úgy, hogy időbe került, amíg a vitás dolgokat tisztázta; neki ragaszkodnia kellett az elődei által kiadott konstituciókhoz: nem fogadhat el tehát, csak feltétlen meghódolást, miután pedig erre nézve megnyugtató értesülései vannak: a négy püspök az Augustinus-féle öt tételt fenntartás nélkül elítélte, megadja nekik a bocsánatot, amelyet kértek volt és apostoli áldását teljes szívéből.

(113) Rapin. III. 489. l.
(114) Rapin. III. 489. l.


120

Ezt pedig nem tenné. ha nem lenne valóban meggyőződve aláírásuk őszintesége felől. (115)

A pápai bréve megjelenése után a janzenisták ismét polgárjogot nyertek az egyházi életben. Élettől duzzadó igehirdetéseiket nagy tömegek hallgatták. Ebben a megelevenedett érdeklődésben bizonyára nagy szerepet játszott a kíváncsiság és a divat is (különösen a főúri társadalom asszonyai látogatták nagy hűséggel és érdeklődéssel a janzenista igehirdetők által tartott istentiszteleteket); azonban kétségtelenül a janzenisták vallásosságának erkölcsi komolysága, igehirdetésüknek élményszerű és személyes volta volt a legkomolyabb vonzó tényező.

A dolgok csakhamar olyan fordulatot vettek, hogy fel lehetett vetni Arnauld Antal sorbonne-i restituálásának az eszméjét is. Az a terv azonban megbukott a sorbonne-i teológusok magatartásán. (116)

A pax Clementina hatását kiterjesztették azokra a port-royali apácákra is, akik annak idején szintén nem voltak hajlandók aláírni sem a X. Ince, sem a VII. Sándor-féle formulárét. Akkor interdiktum alá vetették őket. Ezt az interdiktumot 1669 február 18-án oldotta fel a pápa.

(115) Rapin, III. 496. l.
(116) Rapin, III. 500. l.