Protestáns Szemle, 1909. 293-302. o.

Kálvin és az alsóbb iskolák

Írta: S. Szabó József

Kálvin úgy is, mint reformátor, úgy is, mint tanítómester és iskolaszervező Genfben lépett föl legelőször. Genfnek már 1429 óta volt kisebb, középfokú iskolája, a Versonnex-kollégium. Alapítója De Versonnex vagy Versonnay Ferenc gazdag kereskedő s egy ideig Genf szindikusa. Berendezése olyan, mint általában a középkori tanintézeteké. Tananyaga a trivium általában. Módszere skolasztikai. Szelleme szigorú római katolikus.

Mikor a reformáció hullámai a XVI. század harmincas éveiben Genfbe is behatoltak, a Versonnex-kollégium teljes erővel küzdött az új szellem ellen. Hasztalanul. Napjai meg voltak számlálva. Az 1532. évben (nov. 3.) egy lelkes francia ifjú ment Genfbe, Froment Antal, elóbb yvonandi lelkész, a reformátori szellemű, hírneves humanista, Le Févre Jakab követője. Tüstént egy kis iskolát létesített a városban. Csak a legelemibb ismereteket tanította: írást, olvasást. A Froment iskolájának didaktikai jelentősége a Versonnex-kollégium mellett eltörpült. Nem is itt keresendő az érdeme, hanem evangéliumi szellemében és azokban a beszédekben, amelyeket Froment a Szentírás alapján napról-napra tartott. (1) Így lett ez a kis intézet a reformáció nevelő iskolájává. (2) Körülötte csoportosultak Genf szabadságszerető férfiai, akik a hit- és lelkiismereti kényszert lerázni törekedtek. (3) Számuk napról napra nőtt. Az 1533. évben a tűzlelkű Farel Vilmost választották genfi pappá, akinek Ursinus nevű kis iskolájából

(1) A.-L. Herminjard: Correspondance des Reformateurs. II. k. 461.o.
(2) E. Doumergue: Jean Calvin, le hommes et les choses de son temps. II. k. 156. o.
(3) A reformációt pártoló, tekintélyes genfi férfiak nevei olvashatók Herminjardnál. I. m. II. köt. 461. o.

294

indult ki Strassburgban szintén a reformáció. Munkássága által a reformáció gyors erővel haladt Genfben is előre, s 1536-ban teljes diadalt aratott. A tanács elfogadta.

E küzdelmek között a romanizmust képviselő Versonnex-kollégium megszűnt. A Froment iskolája pedig a magasabb műveltség és képzettség megadására elégtelen volt. Az új idők szelleme egy új kollégiumot teremtett meg. A városi tanács 1536 május 21-én határozta el felállítását. Ez év augusztusában kezdette meg Kálvin genfi működését, s ő is rajta volt, hogy a kollégium mielőbb létesüljön.

Kálvint előbb a humanizmus hódította meg. Becsvágya a humanisták közé vonzotta. Reuchlin, Erasmus és Le Févre nyomdokain járt. Párisban egy humanista kör élén állott. A humanista mesterek a skolasztikus iskola reformját tűzték ki célul: az elavult, ósdi műveltség és oktatás új alapokra helyezését. Kálvint is az iskolai reform foglalkoztatta. Mindazok, akikkel ifjú éveiben Franciaországban sorsa összehozta, az iskola és a tanulmányi rendszer újítóiként szerepeltek. Így pl. kedves tanára, Mathurin Cordier, továbbá Le Févre Jakab, Budé Vilmos és Ramus Péter, valamennyien koruk kitűnő tanítómesterei. Le Févre mellett különösen Cordier vitte az új szellemet a kollégiumokba, melyek a Sorbonne körül keletkeztek, és ennek nyilvános előadásaira készítették elő a tanulóifjúságot. Cordier 1514-ben kezdte a tanítást Párizsban a la Marche-kollégiumban. Nemcsak jó bánásmódú, de alapos tanár is, aki többek közt Kálvint sírig tartó hálára, tiszteletre és szeretetre kötelezte maga iránt. A nagy reformátor nem győzi magasztalni elbűvölő egyéniségét és pompás tanítási rendszerét. Több helyen tanított. Párizsi tanárságát megelőzőleg Rheimsban, Saint-Barbe-ban, Lisieux-ben, azt követőleg Navarre-ban (1528-34), Nevers-ben (1534-36) és Bordeaux-ban. Számos pedagógiai munkát írt és hagyott hátra, melyek korában nagy hatást gyakoroltak. (1) Ahol csak Cordier tanított, ott virágzott a jó tudomány – ez a közmondás maradt fenn róla.

Cordier szelleme nemcsak Kálvint ihlette meg, buzdítólag hatott de Gouvea Andrásra is, aki őtőle támogatva szervezte újjá a bordeaux-i Guyenne-kollégiumot 1534-ben. Itt már megjelenik a németalföldí hieronymiták hatása alatt az osztályrendszer, az időszaki vizsgálat és a promociós

(1) Életrajzi adatai és munkáinak sorozata megtalálható a La Grande Encyclopaedie. XII. k. 950. oldalán.
(2) Charles Borgeaud: Histoire de l'Université de Genève (L'Académie de Calvin 1559-1798). Genève 1900. 25. o.

295

A másik, akire Cordier-nek eltagadhatatlan hatását észleljük, Baduel Kolozs, nimes-i származású, a wittenbergi egyetemen is tanult ifjú, akit Melanchthon is figyelmébe ajánlott Margit navarrai királynőnek. Ő lett a nimes-i kollégium és egyetem szervezője. Tanulótársa a löweni egyetemen Sturm Jánosnak, a strassburgi híres gimnázium alapítójának. Később ismét összekerültek Párizsban. Kétségtelenül összeköttetésbe lépett velük Kálvin is második párizsi tartózkodása alatt (1531-32), amikor már Sturm János a Collège Royal-ban tanított.

Látni való, hogy összeköttetéseinek révén Kálvin előtt nem voltak ismeretlenek korának iskolaügyi reformtörekvései már akkor sem, amikor Genfbe ment. Az ott alapítandó új kollégium igazgatójául Saunier Antalt szemelték ki. Tudományosan képzett férfi, előbb valdi lelkész Payerne-ben (Piemont), ahonnan 1534 körül Genfbe menvén, ott megnősült és megtelepedett. A tanács őt bízta meg a kollégium programjának a szerkesztésével 1537 végén. De része volt a programkészítésben Kálvinnak is, meg Cordier Mathurinnak. Mert Kálvin első feladatának tartotta, hogy e kiváló tanerőt az új kollégium számára megnyerje. Ez sikerült is.

A gimnázium tanulmányi rendje és szabályzata (Ordo et ratio docendi Genève in Gymnasio) az 1538. év elején lett nyilvánossá, (1) de az intézet valószínűleg 1537-ben megnyílt a Rive városrészben a hajdani franciskánus kolostorban. Innen vette nevét: kollégium de Rive. Érdemes ennek a tanulmányi rendjével foglalkozni. A Kálvin szelleme nyilatkozik meg mindjárt a bevezető soraiban. Miután kitűzi a célt: a gyermekeknek a jó erkölcsökben való nevelését, továbbá a nyelvek és a szabad művészetek által való minél tökéletesebb kiképzését – hangoztatja szóról-szóra az Institutio Christianae religionis elveit: a művelődés, a közhaszon, a politikai igazgatás, az egyház sértetlenségéuek fenntartása és az emberek közötti humanitás megőrzése végett történjék!

A genfi Rive-kollégium tanulmányi rendje, bár egészben a régi csapáson halad is még, a Szentírás magyarázása és a nemzeti nyelv felkarolása által nevezetes haladást mutat, s ez utóbbi által fölébe emelkedik a Melanchthon- és Sturm-féle szigorúan latin iskoláknak. A Szentírás tiszteleténeck és meg-

(1) A programot latinul közli Herminjard i. m. IV. k. 455. s köv.o. Még addig nem publikált ritka példány után teszi közzé, kiegészítve itt-ott a francia fordítás után, melyet 1538 jan. 12-én Gerard adott ki (l'Ordre et manière d'enseigner en la Ville de Genève et Collège).

296

ismerésének hangsúlyozása Erasmus hatását mutatja. Az egésznek veleje s főbb pontjai a következők:

A gyakorlatok reggel 5 órakor kezdődtek az auktorok magyarázásával. Ezt végezték 10 óráig, a villásreggeli idejéig. Azontúl délig ismétlés, amit szigorúan megköveteltek.

A francián kívül naponként képezték az ifjakat a latin, görög és héber nyelvben. Görögből az Újszövetség, héberből az Ószövetség az olvasás és megismerés tárgya, a grammatikai képzés mellett. A latinban egyetlen nevezetes auktort sem mellőztek el, de kiváltképpen olvasták Terentiust, Vergiliust és Cicerót. A humanista Kálvinra vall az, hogy a latin beszédnek tisztaságáról és eleganciájáról lévén szó, szigorú erkölcsi felfogását elhallgattatta a pajzán Terentiusszal szemben. Hangsúlyozta a tanulmányi rend, hogy a helyes módszer a nyelvi tananyag alapos feldolgozását követeli, és hogy a magyarázat a latin és a francia nyelv együttes használatával történjék. (1) A latin auktorokat egyebek mellett a kiváló latinista Cordier olvastatta és magyarázta. Tudvalevőleg Kálvin is neki köszönte erőteljes latin stílusát. A latin beszédben és írásban folyvást gyakorolták az ifjakat.

Saunier, a gimnázium igazgatója a keresztyén vallás igazságaira naponként oktatta a tanulókat. Ezenkívül az esteli disputációk végeztével a gyermekek valamennyien a legnagyobb auditóriumba gyűltek, abol egy közülük állva és fennhangon mondta el a tízparancsolatot, az úri imát és az apostoli hitformát francia nyelven. "És mivel – úgymond az ordó – hacsak az Isten nem segít és lelkével elménket meg nem világosítja, nem remélhetjük, hogy igyekezetünknek és szorgalmunknak sikere lesz, azért mindig imádsággal kezdjük és ugyanúgy végezzük dolgunkat." Ez ma is így van magyar kálvinista középiskoláinkban is. A vallásos neveléshez tartozott továbbá a genfi gimnáziumban, hogy lefekvés előtt a bentlakók egyike a francia bibliából egy részt felolvasott, s a többiek hallgatták. Lefekvés közben pedig egyes bibliai szentenciákat ismételtek a növendékek, tetszésük szerint, különböző nyelveken.

Ebéd után, amely francia szokás szerint későn volt, mintegy szórakoztató, üdítő foglalkozásképpen a Szentírás különböző nyelvű kódexeit vették elő, ki-ki azt, amely nyelvben jártas volt már, görögöt, latint, franciát, hébert. Egy növendék a tanár segítségével olvasta és magyarázta a

(1) Dr. A. Baumeister: Handbuch der Erziehungs- und Unterrichtslehre. München 1904. I. k. 99. o.

297

szöveget. Az olvasott szöveget, ha nem latin volt, áttette rögtön latinra, ezt pedig a többiek, sorban felelve, azonnal franciára iparkodtak lefordítani. Ez nagyon jó nyelvgyakorlat volt, s egyúttal a Szentírás megismerését is elősegítette.

Azonban megtartották a skolasztikus vitatkozásokat is naponként kétszer. Ezek mellett olykor nyilvános disputációkat is tartottak a keresztyén hitről és vallásról. E viták nem lármásak, hevesek és nem szofisztikusak voltak, de a szavaknak szelídségével és a léleknek nyugalmával folytak. Az erősítés és cáfolás okából semmi mást nem lehetett idézni, csak azt, ami a Szentírás tekintélyén alapult. Ez a nagy vita egyúttal arra való is volt, hogy általa meg lehessen tudni: kicsoda alkalmas a nép tanítására. Az így kiválasztott ifjút aztán a doktori tisztre minden irányban igyekeztek kiképezni.

Az iskolai oktatáson kívül a kollégium növendékei naponként templomi tanításban is részesültek. Ezt a tanítást, illetőleg Szentírás-magyarázatot Kálvin és Farel végezte. Kálvin görögül az Újszövetséget magyarázta délután 2 órakor; Farel pedig az ószövetségi iratokat fejtegette délelőtt 9-től 10-ig. Ennek alapjául a héber nyelv grammatikáját egy másik tanár (Imbert Paccolet) tanította a kollégiumban.

A tanulmányi rend végül megjegyzi, hogy Genfben hétköznapokon kétszer, vasárnapokon pedig a különböző templomokban ötször tartottak az Isten igéjének hirdetésével egybekötött isteni tiszteletet, s hogy e tekintetben az órák úgy voltak beosztva, hogy a tanulóifjúság sorban végighallgathatta az összes templomi szónoklatot.

Ennyi elfoglaltatás mellett valóban méltán írhatták az ordó készítői, hogy a napnak egyetlen része sem mult el a kollégium növendékeire nézve tisztességes munka nélkül. Játékokról s egyéb testgyakorlatról szó sincs a programmban, mely ezekkel a fennkölt szavakkal végződik:

"Jóllehet első helyet adjuk az Isten igéjének, de azért nem vetjük meg a jó tudományokat sem, amelyek közönségesen a második helyet foglalják el. E kettőt tehát összekötjük, s a viszonyt köztük helyesen így állapítjuk meg: Isten igéje legyen minden tudománynak alapja, a szabad tudományok (artes liberales) pedig támaszok és eszközök legyenek arra nézve, hogy az Igét tökéletesen megismerjük."

De a Rive-kollégium nemcsak középfokú, hanem elemi oktatást is nyújtott, sőt az intézet erősbödésével kilátásba helyezte a magasabb retorikai és dialektikai képzést is. A kisebb gyermekek írni, olvasni és neveket ragozni tanultak latinul és franciául. A főgond azonban a vallásos nevelésre

298

volt fordítva. Láttuk, hogy a gimnáziumban is a vallásos érzület ápolása s a Szentírás megismerése mennyire előtérbe nyomult. Még fokozottabb mértékben kívánta Kálvin a vallásos nevelést a tanítás alsó fokán. A tantisztaság szempontjából nagy súlyt helyezett arra, hogy a gyermekek öntudatosan tegyenek vallást hitükről, és ahhoz rendületlenül ragaszkodjanak. Ezt pedig a káté alapján vélte elérhetni. Elve volt, amit később (1548. okt 22.) meg is írt Sommerset angol hercegnek és protektornak: "katekizmus nélkül az Isten egyháza fenn nem állhat. A maghoz hasonló az, amely meggátolja, hogy a vetés tönkremenjen." A kátét addig kell tanítani, mígnem a gyermek a vallás alapigazságaiban biztos ismeretre tesz szert. Kálvin maga írt Kátét. Gyorsan elkészült vele. Jóformán rövid kivonata volt az az Institutiónak, inkább kegyes és értelmes, mint tudós és mélyreható nyelven. Ám mégsem elég könnyű a gyermeknek. (1) Kálvin ezt a kátét francia nyelven 1537-ben készítette, s a papi testület és a tanács elfogadta nyilvános használatra. (2) Ez a káté, melyet Kálvin 1541-ben átdolgozott, egyik legfőbb eszköze lett a kálvinista nevelésnek.

Kálvin már ekkor gondolt arra, hogy az ószövetség örökszép zsoltárait, mint voltak egykor, gyülekezeti énekekké s egyúttal a gyermekek vallásos oktatásáaak a tárgyává tegye. Javaslatára a genfi lelkészek az 1537. év elején kérték a tanácsot, hogy a templomokban istentiszteletek alkalmával a zsoltárok éneklését rendelje el. A tanács a kérelemnek helyt adott, de a végzést akkor aligha foganatosították. A következő évben Kálvin és Farel azért folyamodott a tanácshoz, hogy a zsoltároknak az iskolában való tanítására adjon engedélyt, s hogy az iskola igazgatója és az ő segédje tanítsák a zsoltárdallamokat. (3) Ugyanabban az évben Kálvin és Farel a zürichi zsinathoz küldött emlékiratukban szintén

(1) Dr. D. Schmid: Encylopaedie des gesammten Erziehungs- und Unterrichtswesens. Gotha 1876. I. k. 801. sköv. [o.]
(2) Doumergue i. m. II. k. 229. s köv. A káté 1537 elején jelent meg. Cím: Instruction et confession de Foy dont on uste en l'Église de Genève. Az 1538. évben latin fordításbnn is kiadta Kálvin ily cím alatt: Catechismus sive christianae religionis institutio. A káté átdolgozott alakja 1542-ben ily cím alatt jelent meg francia nyelven: Catéchisme de l'église Genève. Latinul ezt 1545-ben adták ki (Catechismus ecclesiae Genevensis). Magyarra ez utóbbit 1695-ben Tóthfalusi Kis Miklós (A' Genevai Szent Gyülekezetnek Catechismusa), 1907-ben pedig Czeglédi Sándor (A genfi egyház kátéja. Kálvin művei I.) fordította le. Hazánkban az iskolába nem vitték be.
(3) A.-L. Herminjard i. m. V. k. 3. s köv.

299

sürgetik a zsoltároknak templomi énekekül való használatát. (1) A zürichi liturgiába azonban az egész XVI. századon át nem vették be a zsoltárok éneklését.

A Rive-kollégium még két esztendeig sem működött, amikor Kálvint hűséges kartársával, Farellel együtt a tanács a városból száműzte, 1538 április 23-án. Farel Neuchatelben mihamar (1538 július végén) talált új lelkészi állást. Kálvin Bernben, azután Baselben tartózkodott rövid ideig, míg végre szeptember elején Bucer meghívására Strassburgba ment. Strassburgi tartózkodása mindenképpen áldásos lett reá nézve. Szinte azt mondhatta a genfieknek, amit a bibliai József testvéreinek: "Ti gonoszt terveltetek ellenem, de az Úr azt jóra fordította." Bucer, Hedio, Capito, Sturm János körébe jutott. Mindmegannyi kiváló humanista és reformátor. Az 1538 márc. 22-én alapított gimnázium a lánglelkú Sturm vezetése alatt egyszerre gyors virágzásnak indult. Kálvint csakhamar odaszerezte Sturm, s az Újszövetség magyarázását bízta reá. A tanítást 1539 május 1-jén kezdte meg. Hetenként három órát adott. Pál apostol leveleit fejtegette meggyőző erővel. Híre ment teológiai előadásainak messze földre. Sturm nyilatkozata szerint "Galliából számos tanuló ifjú, sőt még tudós férfiú is ment Strassburgba Kálvin hallgatása végett."

A következő 1539-ik évben Kálvin megkezdte Strassburgban a zsoltárének tanítását hetenként 4-4 órán, azonkívül szerdán és a vasárnapi isteni tisztelet alatt. Maga fordított zsoltárokat, melyek közül többet ismerünk. Ezekhez aztán Mathieu Greiter szerzett dallamokat. (2) Az 1539. év végén Kálvin ki is nyomatta zsoltárait néhány más énekkel együtt. Kapósak lettek. Az elhagyott, de el nem feledett Genfbe 100 példányt küldött a reformátor.

Ott eközben a Rive-kollégium válságos helyzetbe jutott. A reformátorok eltávoztával a régi állapotba visszasüllyedő városban ez az intézet lett, Saunier és Cordier vezetése alatt, a szigorú reformációnak, hogy úgy mondjuk, a kálvinista ellenállásnak főfészke. (3) Ezért ‚ a tanács ennek a tanárait (Saunier. Cordier, Vindanser, Vautier) is száműzte 1538 dec. 27-én. Saunier Lausanne-ban, Cordier pedig Neuchatelben

(1) A reformációra nézve fontos emlékirat. Ebben Kálvin a népes egyházaknak külön parókiákra felosztását is határozottan kívánja, "hogy a nép az ő pásztorát s a pásztor az ő népét közelebbről megismerje."
(2) Doumergue i. m. II. k. 512. o.
(3) Erről bővebben ír D. A. Betam: Notice sur le collège de Rive etcet. Genf, 1866.

300

talált alkalmazást. A Rive-kollégiumnak, mely tudós tanáraival a legkedvezőbb auspiciumok között kezdette meg pályafutását, szomorú tengődés lett az osztályrésze. A tanács előbb egy öreg lelkészre, Christin Jánosra bízta vezetését, de ő tehetetlennek bizonyult. Hosszas keresés után a pranginsi lelkészt, Agre Bussier-t választották meg a kollégium igazgatójául. Ez is gyenge, beteges ember. 1541 jan. 10-én helyettesítését kérte. A józanul gondolkodók belátták, hogy a kollégiumot újra kell szervezni ("Desiderantur viri pii et docti ad restituendum collegium"). (1) Eközben Lausanne reformátorát és az ott 1537-ben alapított akadémia egyik kiváló tanárát, Viret Pétert nyerték meg a genfiek papjuknak, aki tüstént minden követ megmozdított, hogy az elűzött Kálvint visszahívják. Könyörgött neki is, hogy jöjjön: "Mindenki nagy kívánsággal óhajtozik utánad. Kérlek téged a Krisztusra, ne vonakodjál. A ptochodechium, nosocomium, kollégium és valami csak a cura pastoralisra tartozik, sürgősen kívánják a te segítségedet... Sammartanus, a tudós férfiú, akit te névről bizonyosan jól ismersz, midőn megtudta, hogy én itt vagyok, és hogy te legközelebb ide fogsz érkezni, sietve jött ide. Reméljük, rábírhatjuk, hogy itt maradjon... A jó férfiak kívánják, hogy ha lehet, hozz ide magaddal néhány tudós férfiút, vagy legalább egy olyat, aki németül tud, mivel nincs biztos kalauzuk azoknak, akik a német irodalmat akarják ismerni." Sammartanus (Charles de Saint Marthe) ajánlkozott is a kollégium igazgatására; kinevezték tehát. Ekkor visszament Franciaországba, hogy menyasszonyát elhozza. Genf nem látta többé.

A Rive-kollégium helyzete mindinkább nehezebb és tarthatatlanabb lett. Most már a néppel együtt az újonnan választott derék szindikusok (Jean, Ami Curtet, Ami Bandière, Dominique d'Arlod, Pernet des Fosses) is kívánták a Kálvin visszatérését, s mikor végre csakugyan újra megnyerték, örömmel írták és forró köszönettel az egész tanács nevében is a strassburgi tanácsnak (1541 szept. 17.): "Azonkívül, hogy a szentbeszédeket Istentől nyert bőséges ajándékaival fogja felékesíteni, kimondani is lehetetlen, mily hasznára lesz a mi iskolánknak, és az ő előadásai mily széles körben fogják a legnagyobb hatást gyakorolni."

A genfiek kitűnő tanárokat, főként hírneves rektort

(1) Herminjard I. m. VII. k. 159. o.
(2) Herminjard I. m. VII. k. 13. sk. Viret levele Kálvinhoz 1541. febr. 6.

301

óhajtottak gimnáziumukba megszerezni. Cordier még Kálvin megérkezése előtt Budin Kolozsra irányította figyelmüket, aki a Gouveatól alapított s virágzó bordeaux-i Guyenne-kollégium igazgatója volt. Cordierhez zsenge kora óta belső barátság csatolta. Franciaország abban az időben egyik legkiválóbb tanítóját tisztelte benne. Budin azonban nem volt hajlandó elhagyni iskoláját. Kálvin egyenesea Cordier-hez fordult. Őbenne látta a tanár eszményképét. Szerető és hálás szíve csak nála állapodott meg mindig, mikor az iskoláról volt szó. Cordier hajlandónak is mntatkozott a Genfbe való visszatérésre, sőt a Kálvin kérésére a kollégium újjászervezési tervét is kidolgozta. A terv gyönyörű perspektívát nyitott az iskola jövőjére nézve; Kálvint egészen elragadta. "Bárcsak – írta Farelnek – tizedrészét tudnánk megvalósítani annak, amit Cordier megírt! Legyen a közmondás szerint: "Ha nem vihetjük ki, amit akarunk, akarjuk, amit tehetünk." (Quando non fit, quod volumus, velimus, quod possumus)" Mialatt Cordier-vel az alkudozás folyt, Kálvin a Farel közbenjárását is sürgetően kérte: "Az iskola (genfi) jobb állapota a Cordier idejövetelétől függ... Azért kérlek, édes Farelem, ne engedd, hogy Cordier vonakodjék attól a munkakörtől, melyet neki felajánlottunk. Mert másként semmi remény sincs az iskola újjászervezésére, hacsak ő nem fog szolgálni, felajánlva magát az ő Urának" (1) De hiába volt a szép kérés, Kálvin hő vágyakozása, Cordier-t ekkor nem sikerült megnyernie. A neuchateliek nem bocsátották el. Csak később 1545-ben foglalt újra állást a Rive-kollégiumban.

Kálvinnak azontúl elszállt a reménye a kollégium jövője iránt. Nem sokat bízott fölemelkedésében és fölvirágozásában. Nem is tudta az intézetet oly szorosan odakapcsolni az egyház testéhez, mint szerette volna. Az Ordonnances-ban kifejezésre juttatta egyfelől az iskolai szigorú vallásos oktatást, másfelől pedig azt, hogy az ifjúság tanítói mindenképen az egyház hatalma és tekintélye alatt álljanak. Nem is tekintette a Rive-kollégiumot másnak, mint kényszerű átmenetnek egy, az ő lelkében élő, s az általa megteremtett egyház céljainak megfelelő, hatalmas, nagy intézet [felé], melynek megalkotásán hosszú éveken keresztül fáradozott, míg végre 1559-ben létrehozta azt.

A Rive-kolléginm élére a genfi tanács Castellio Sebestyént állította, s vele Kálvin nézeteitől eltérő, hetorodox igazgatás alá került az intézet. Castellio mellett még Rouph

A.-L. Herminjard i. m. VII. k. 373-74. o.

302

Istvánt és Mussard Pétert választották meg az intézet tanárainak.

Kálvin a Rive-kollégiumtól kedveszegetten fordult el, de annál nagyobb gondot fordított a katekizálásra és a zsoltárok tanítására. A kettő által nevelt erős vallásos jellemű s törhetetlen hitbuzgóságú nemzedéket Isten országa számára. "A tudósok tulajdonképpeni hivatása – mondja az Ordonnances-ban – a hívők oktatása a szent tudományban, hogy az evangélium tisztaságát vagy tudatlanságból, vagy rossz szándékból meg ne hamisítsák." Ennek a szent tudománynak a szolgálatában állott kátéja, ezért nyomatta ki Marot 30 zsoltárát 1541-ben, sőt a következő évben másodszor is, megtoldva a maga fordította 5 zsoltárral (25, 46, 36, 91, 138) (4) És "szállt az ének szájról-szájra" ... ment az Ige szívből-szívbe. Így állott elő az evangéliumi kősziklán épült ház, melyet hasztalanul ostromoltak a szelek és viharok.

S. Szabó József

(1) A Zsoltárok történetét kimerítően megírta Felix Bovet: Histoire du' Psautier des églises réformées. Neuchatel 1872. Kálvinnal és az ő reformációjával kapcsolatban ez a tárgy is kiváló érdeklődésünkre tarthat számot. A Marot-féle 154l-es kiadás címe: "Psalmes de David, translates de plusieurs et principallement de Cle. Marot.". Lausanne-ban Gindron Ferenc volt kanonok komponált a zsoltároknak dallamokat, mikről Viret azt írta Kálvinnak, hogy könnyedébbek és kellemesebbek, mint a genfi melódiák, melyeket Franc Vilmos és Bourgois Lajos készített. A.-L. Herm. i. m. VIII. k. 90. o.