Protestáns Szemle, 1909. 395-401 o.

IRODALMI SZEMLE.

a) Hazai irodalom.

Révész Imre: Kálvin élete és a kálvinizmus. A nagy reformátor halálának négyszáz éves fordulójára. Kálvin arcképével. 3-dik kiadás. Debrecen, 1909. Hegedűs és Sándor bizománya, 364 lap, ára kötve 5 K.

Az 1909. év a Kálvin János esztendeje. Még a mi nehézkes és szegényes magyar kálvinizmusunkban is megmozdultak az elmék és tettre buzdultak a kezek. Értékes társadalmi s irodalmi vállalkozások indultak és becses anyagi áldozatok létesültek Kálvin érdekében. A korábban alakult Kálvin-Szövetség a Kálvin évében buzdult sokat ígérő tevékenységre. A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság Kálvin Emlékkönyvvel áldoz a nagy reformátOr emlékének. A Református Egyházi Könyvtár nagy terjedelmű Kálvin-életrajzot ad ki Kálvin emlékére. A Lorántfy Zsuzsánna-egyesület Kálvinnak a nőkhöz írott leveleit fordíttatja le és adja ki. Mindmegannyi irodalmi tisztességtétel és irodalmi hódolat Kálvin nagysága előtt.

De ez nem minden. A magyar kálvinista közönség tekintélyes anyagi áldozattal is hódol Kálvin emlékének. A reformáció genfi emlékére egyházhatósági indításből szorgalmasan gyűjt és szépen adakozik. A dunamelléki reformátusság egymaga több, mint 22 ezer koronát adott erre a célra. Emellett mind az egyházi főhatóság megbízásából tekintélyes küldöttség, mind önkéntes vállalkozás útján nagyszámú önkéntes csapat vállalkozott arra a költséges és fárasztó útra, hogy a július első hetében Genfben tartandó Kálvin-ünnepségekben személyesen részt vegyen. Ez meg tiszteletreméltó anyagi

396

áldozat Kálvin érdemeinek és hálás kegyelet az ő dicső emléke iránt.

Dicséretreméltó készséggel vesz részt Kálvin tiszteletében a tiszántúli reformátusság "Révész Imre Emléklapja" is, mely 1881-ben keletkezve, 1890-ben az addigi adományokból megerősödve, 1905-ben külön szabályzattal megalakulva, 12 ezer korona alappal avégből szerveztetett, hogy ennek kamataiból Révész Imre egyháztörténeti és egyházjogi művei, irodalmi levelezése és életrajza adassanak ki. Az ekként szervezett Emlékalap intéző bizottsága 1906-ban az örökösöktöl 3000 koronáért megvette Révész Imre irodalmi hagyatékát (az agendák és imádságok kivételével) és 1908-ban elhatározta, hogy Révész Imre műveinek kiadását a Kálvin életével megkezdi, s annak sajtó alá rendezésével Balogh Ferenc debreceni teológiai tanárt megbízta, hogy "Kálvin születésének négyszázados ünnepélyén Révész Imre, ez az erős magyar kálvinista tudós újra hallassa szavát abban a művében, amely ma is megáll, s amelynek lényegét nem döntötték meg az azóta való kutatások, sőt igazolták és csakis egyes részleteit tették világosabbá". Így jelent meg a Révész-féle "Kálvin élete" harmadik kiadásban Balogh Ferenc lendületes előszavával és tájékozó utószavával.

Mi nemcsak időszerű, nemcsak kegyeletes, hanem értékes irodalmi vállalkozásnak tartjuk Révész Kálvin életének újból való kiadását, mivel, mint Balogh Ferenc mondja az előszóban, "e mű a legmélyebb tanulmány gyümölcse; irályra, tartalomra és szellemre nézve a legjellegzetesebb s minden rendű olvasó által élvezhető; az egyetlen irodalmi termék a maga korában (1864), mely magyar földön keletkezett, szóló [hallható] bizonyságtételül a magyar reformátusok hálájáról a nagy ember iránt. Még akkor, 45 esztendővel ezelőtt, a magyar református irodalom sem hatósági, sem társulati támogatásban nem részesült, hanem magára hagyott egyéni kezdemény esélyeivel birkózott. Annál dicsőbb, hogy az egyéni kezdeményt siker és áldás kísérte!

"Méltó e mű, hogy a kálvini örömévi irodalomban helyet foglaljon. Az elfolyt négy évtized alatt létrejöttt újabb kutatások lényegben nem változtatták meg a Révész által vázolt életrajzot, csak némely egyes részletet derítettek ki, pl. hogy Kálvin 1554-ben Noyonban való megfordulásakor templomi zajos tüntetés miatt nyolc napig a káptalan börtönébe jutott". (*)

Lefranc Ábel "Kálvin ifjúsága" (1888); Doumergue

(*) Utólag ez téves megállapításnak bizonyult, amelyre egy névazonosság adott okot. [NF]

397

Emil "Kálvin János"-a (III. kötet: 1905); Kálvin összes munkáinak (Opera Omnia) 59 kötetben való megjelenése (1863- 1900); s a Servet-pör iratai (pl. Weiss V.-től 1908-ban a francia Protestáns Történelmi Társulat Bulletinjében): csak jobban kidomborították Kálvin egyéniségét, belvilágát, jellemét, s Révész felfogását róla általában igazolták.

Mert a Révész felfogása Kálvin egyéniségéről se nem hízelgő nagyítás, se nem ócsárló kicsinyítés, hanem a nagy embernek történeti hűséggel, igazmondással és valódi megértéssel megrajzolt képe. "Én Kálvint, írja Révész, valóban nagy embernek tartom; de ha a legnagyobbnak tartanám is, soha el nem választhatna engem azon Egyetlentől, a mi isteni Mesterünktől, akinek helyét semmi teremtmény soha ki nem pótolhatja. Kálvin elméjétől egy gondolat sem volt távolabb, mint az, hogy ő magát eszményül és példányképül állítsa fel s az, aki őt mintegy bálványozná, szellemének éppen olyan ellensége, mint az ő legnagyobb gyűlölője. Mert Kálvin jellemének valódi nagysága éppen abban áll, hogy noha életének egyedüli célja az volt, hogy az embereket Istenhez vezérelje, s nem volt emberi tekintet, amely előtt valaha megrettent volna, magát mégis egy nyomorult parányiságnak tartotta, s az ő Teremtője előtt, aki felé volt a lelke szüntelen fordulva, a legőszintébb alázatossággal porba borult".

Oly egyszerű s mégis annyi vész által zaklatott helyzetben, mint amilyenben Kálvin élt, s csupán a szó és a toll hatalmával, aligha vitt valaha valaki nagyobb dolgokat véghez, mint amilyeneket ő véghez vitt. A székelyföldi havasoktól a skót bércekig, a francia partoktól Észak-Amerikáig, Dél-Afrikától Ausztráliáig s az angol és holland gyarmatok minden területén láthatók nyomai nagy lelke hatásának, melynek erejével nemcsak a tiszta keresztyénség tanai mellett küzdött nagy diadallal, hanem népének életirányát és jellemét, hívei országainak politikai, közművelődési és társadalmi rendjét változtatta, nemesbítette és szilárdította meg. Őáltala az Isten valóban nagy dolgokat vitt véghez. Ily nagy ember bizonnyal megérdemli, hogy a maradék [az utókor] az ő élete folyásával megismerkedjék, s tanulságot és erkölcsi erőt merítsen belőle.

Ám azért a támadások sem maradtak el Kálvin ellen. A római katolikus újabb írók, pl. Brunetière (1900), Dide (1907); a szabadgondolkodók és unitárius szellemű elleafelek külföldön és hazánkban a maguk álláspontjáról elég kicsinylőleg, ellenszenvvel, sőt néha gyűlölettel ítélkeznek Kálvinról. De ezeknek a felekezeteskedő íróknak dogmatikus ítélkezése teljességgel nem áll meg az elfogulatlan történetírás ítélőszéke előtt. A harmadik fajta támadás néhány pángermán

398

szellemű lutheránus teológus részéről indult, pl. Ritschl (1888), Loofs (1893), Schulze Márton (1901), Weber Miksa (1904) és Tröltsch (1906). De ezek és társaik, mint Balogh előszava helyesen mondja, elvont okoskodások laza talaján mozognak, ellenmondásokba esnek, s a rosszul használt fegyverekkel magukat is sebzik. Így nem ártanak sem Kálvin nagyságának, sem a kálvinizmus világtörténelmi hatásának. Mert kétségtelenül igaz az, hogy Kálvin elméleti tévedése a lelkiismereti szabadság terén nem felejtetheti el az ő jellemének és művének nagy alkotásait (Weiss).

A mű befejező része, a Révész által mesterileg vázolt "kálvinizmus", alapos és magasztos jelentőségét az újabb támadásokkal szemben éppen nem vesztette el, sőt ez a rész, mint a magyar kálvinizmus megnyilatkozása 45 évvel ezelőtt a nagy reformátor koporsójánál, most harmadik kiadásában a bölcsejénél, a legszebb emlékdarab marad úgy hazánk, mint a külföld kálvinista irodalmában. Híven tünteti fől a kálvinizmus általános jellemét, találóan ismerteti a predestinációról és az úrvacsoráról szóló dogma kálvinista magyarázatát, hű a kálvini istentisztelet és liturgia jellemzése, mesteri a kálvini egyházalkotmány ismertetése. Igaza van tehát Balogh Ferencnek, midőn a tájékoztató utószóban azt mondja, hogy a Révész "Kálvin élete" nem évült el, méltán jelenik meg harmadik kiadásban, s olvasásakor sok kegyes olvasónak fog megnedvesedni a szeme és magasra emelkedni a lelke.

A könyv színvonala, nyelve, tárgyalási módja Révész művét a nagyközönség s nemcsak a szűkebb szakkörök olvasmányává teszi; kiállítása csinos, ára mérsékelt. Megszerzését minden olvasni szerető magyar kálvinista embernek melegen ajánlom.

V. F.


S. Szabó József: Magyar református Sion. Emlékkönyv a református egyház megalapítójának, Kálvin Jánosnak 400 éves születési évfordulójára. 134 képpel. Debrecen, 1909. Hegedűs és Sándor kiadása, 208 lap, ára kötve 2 K.

Ez az esztendő a Kálvin jubileumi esztendeje. Négyszáz évvel ezelőtt adta őt nekünk az isteni gondviselés. A kálvinista keresztyének világszerte azzal is kifejezik hálájukat a népek sorsát intéző nagy Isten iránt, hogy Kálvin nagy alakját emlékükbe idézik, egyházi és reformátori érdemeit méltatják, eszméit és intézményeit ismertetik és mérlegelik.

E nemes munkában a magyar református Sion is serényen forgolódik. Egész Kálvin-irodalmunk támad a jubileumi

399

esztendőben. Az egyetemes konvent népszerű Kálvin-életrajzot íratott, amely ugyancsak S. Szabó Józsefnek, e nagy szorgalmú és jeles tollú debreceni tanárnak gondos szerzésében immár 40 ezer példányban forog a magyar nép kezén. Ugyancsak az egyetemes konvent kiadta Kálvin fali arcképét, amelynek szintén nagy a kelendősége. Az egyetemes "Református egyházi könyvtár," mely szintén a konvent aegise alatt jelenik meg, dr. Pruzsinszky Pál budapesti teológiai tanárral megíratta Kálvin életét, melyből az első kötetet nemsokára minden református gyülekezetnek megküldi. A tiszántúli egyházkerület újból kiadta Révész Imrének 45 évvel ezelőtt írt nagybecsű Kálvin-életrajzát. A MPIT szintén értékes Kálvin-emlékkönyvet ad ki, melyben dr. Antal Géza, dr. Erdős József, dr. Kún Béla, Nagy Károly, Pap István és dr. Pruzsinszky Pál Kálvin egyéniségét és munkáját különböző oldalról méltatják. Végül a derék Lorántfy Zsuzsánna-egyesület is azzal fejezi hódolatát a svájci reformátor iránt, hogy dr. Pruzsinszky Pál fordításában és méltatásában kiadja Kálvin leveleit a nőkhöz, s ez a kötet is a napokban hagyja el a sajtót.

A kézalatti Magyar református Sion is a Kálvin-jubileumnak köszöni létrejöttét. Derék szerzője a következőleg ismerteti ennek a dúsan illusztrált népszerű egyháztörténetnek a keletkezését, célját és szerkesztési módját. "Ez az esztendő a Kálvin jubileumi esztendeje. Négyszáz évvel ezelőtt adta őt nekünk az isteni gondviselés. Gondoltam, hogy mikor e jótéteményért Istennek hálát adunk, és a Kálvin nagy alakját emlékünkbe idézzük: az alkalomhoz illő lesz a Kálvin szerinti reformáció alapján létrejött magyar református egyháznak megalakulását és küzdelmes múltját is feleleveníteni, továbbá képekben bemutatni egyháznak kimagasló, nagy alakjait, kiváló intézményeit, végül feltüntetni ennek mostani állapotát. Mindebből megláthatjuk, hogyan és mivé növekedett itt hazánkban, magyar földön, közel 400 esztendő óta az evangéliumi mustármag, melyet a nagy Kálvin elvetett."

"Más célom nincs e művel, mint hogy rövid összefoglalásban csak a legfőbb eseményekre terjeszkedve ki, adjam benne református egyháznak múltját és jelenét. Óhajtásom, az, hogy a múltból erőt és lelkesedést, a jelenből bizalmat és reménységet merítsen az olvasó. Mikor pedig a könyvben azoknak a képmását szemléli, akik erejüket, idejüket, vagyonukat, sokszor életüket sem sajnálták református egyházunkért, gyúljon szíve nemes gerjedelemre, s igyekezzék ama nagyokhoz és dicsőkhöz hasonlóvá lenni. Mert magyar református egyházunk csak úgy maradhat fenn és állhat szilárdan, meg-

400

dönthetetlenül az idők végéig, ha hitben törhetetlen, áldozatkészségben kifogyhatatlan fiai és leányai lesznek. A múlt és jelen erre tanít bennünket. Azért szerintem az egyháztörténet könyvének, mint nagy tanítómesternek, a Biblia és az Énekeskönyv mellett minden református családban ott kellene lennie."

"Törekedtem e könyvet úgy megírni és összeállítani, hogy ezt minden rendű, rangú és korú református ember egyaránt kedvvel és haszonnal forgathassa ... Munkám közben nagyon éreztem, hogy az óriási anyagot röviden feldolgozni, s hozzá még a nagyközönség számára színesen és vonzó modorban előadni rendkívül nehéz. S ha e részben van a könyvemnek fogyatékossága, reménylem, szigorú megítélés alá nem esik."

A munka tartalmát jelzi a következő tartalomjegyzék: A magyar református egyház megalakulása és szervezkedése (1545-1606). – A református egyház virágzó korszaka (1607-1660). – A magyar ref. egyház elnyomatása (1661-1780). – A magyar református egyház felszabadulása (1781-1848). – A református egyház az újabb korban (1848-1909). – A református egyház alkotmánya és kormányzata (az országos zsinat, az egyetemes konvent, az egyházkerületek, az egyházkerületek összesített statisztikai adatai). – Egyházirodalmi és egyháztársadalmi tevékenység a református egyházban.

Ehhez a szövegtartalomhoz járul mindenütt a maga helyén a sok szövegillusztráció, számszerint 134 kép, amelyek a református magyar egyház kimagasló férfiainak és asszonyainak arcképeit, nevezetesebb intézményeinek képét tüntetik fel, sajnos, nem éppen sikerült kivitelben. A múlt és a közelmúlt nagy alakjainak, lelkészi és világi kitűnőségeinek képei mellett a jelenkor kimagasló egyházi férfiainak az arcképeit sem nélkülözzük a goudosan szerkesztett munkában. Ott látható a jelenlegi püspökök és főgondnokok mellett Antal Géza, Balogh Ferenc, Baksa Lajos, Baksay István, Fejes István, Dóczi Imre és Gedeon. dr. Balthazár Dezső, Könyves Tóth Kálmán, Simon Károly, Szilády Áron, Szilassy Aladár, Szőts Farkas stb. arcképei is.

Magáról a szerkesztésről csak elismeréssel szólhatok. Az óriási anyagból elég szerencsés tapintattal válogatta a szerző a legfontosabb és leglényegesebb eseményeket, valamint a legkimagaslóbb alakok és alkotások képeit is. Tárgyi hiányai és aránytalanságai vannak ugyan a munkának; de oly csekélyek, a tartalmi hézagok és annyira nem lényeges az egyben-másban mntatkozó lokális patriotizmus, hogy a szerző általában véve helyes ítéletű, elfogulatlan történetírónak bizonyul. A

401

könyv kidolgozása is tárgyilagos, megbízható – s emellett oly élénk, vonzó, sőt helyenként színes az előadása, hogy azt minden rendú, rangú és korú református ember kedvvel és haszonnal olvashatja. Általában a Magyar református Sion olyan jól sikerült népszerű és illusztrált egyháztörténeti mű, amilyen még nincs a mi irodalmunkban, amely megérdemli, hogy minden református család megszerezze, hogy minden református tanuló olvassa; mert sokat okul, tanul és épül belőle bármelyik olvasója.

A könyv nyomása csinos, gondos; illusztrációi, képei azonban nemigen sikerültek, mert sok benne a halvány és homályos kép. De a kötése ízléses; ára pedig oly jutányos, hogy már ezért is megérdemli a tömeges elterjedést. Valóban ez a népszerű és olcsó díszmunka megérdemli, hogy a gyülekezetek pásztorai, az iskolák vezetői, a vallásos egyesületek intézői tömegesen terjesszék református közönségünk körében. Megrendelhető a dunántúli ref. püspöki hivatalban Komáromban.

V.