Protestáns Szemle, 1909. 477-483 o.
IRODALMI SZEMLE.
a) Hazai irodalom.
Legújabb Kálvin-irodalmunk.
Kálvin születésének 400. évfordulója külföldön nagyon sok, hazánkban elég számos Kálvin-munkának lőn szülője. Folyóiratunk korábbi füzeteiben a Kálvin-irodalom e legújabb külföldi és hazai termékeiből már többet bemutattunk olvasóinknak. Ismertettük és méltattuk a Czeglédi Sándor vezetése alatt működő Kálvin-forditók dicséretes munkáját, akik Kálvin művei közül már közel tíz kisebb-nagyobb füzetet fordítottak le és adtak ki. Bemutattuk S. Szabó József sikerült füzetét, mely az egyetemes konvent kiadásában Kálvin népszerű életrajzát közel negyvenezer példányban terjesztette el magyar népünk között. Ismertettük Révész Imre Kálvin életét, az újabb hazai Kálvin-irodalom e legrégibb termékét, melyet Balogh Ferenc elő- és utószavával a nagy reformátor születési évfordulójára a tiszántúli egyházkerület második kiadásban bocsátott ki. Bemutattuk S. Szabó József Magyar Református Sionát, ezt a bőven (bár nem szépen) illusztrált, szépen írt népszerű egyháztörténetet, mely szintén a Kálvin esztendejének és termékenyitő emlékének inspiráló hatása alatt keletkezett.
Most ismét van alkalmunk a hazai Kálvin-irodalom néhány újabb termékére felhívni olvasóink űgyelmét. Ezek: dr. Pruzsinszky Pál: Kálvin élete, Czeglédi Sándor: Kálvin nagy Institutiójának magyar fordítása, és szintén dr. Pruzsinszkytól Kálvin levelei a nőkhöz.
1. Dr. Pruzsinszky Pál: Kálvin életrajza (1) a reformátor
(1) Dr. Pruzsinszky Pál: Kálvin János. Életrajz, a reformátor születésének négyszázados évfordulója alkalmából írva, megjelent a Ref. Egyházi Könyvtár 4. köteteként. Pápa, 1909.
478
életének csak az első felét, a Genfbe való visszatérés idejéig (1541) tartalmazza; az életrajz második felét a második kötet hozza a következő években.
Pruzsinszky Kálvinja nagyobb szabású biográfia, mely Kálvin életét és működését a történeti adatok alapján és Kálvin levelezésének lelkiismeretes felhasználásával nemcsak gondosan ismerteti, hanem alapos kortörténeti tanulmány útján Kálvin alakját a XVI. századba nagy figyelemmel beilleszti. A helyek, ahol Kálvin élt és működött, a viszonyok, amelyek között megfordult, a személyek, akikkel érintkezett, és az eszmeáramlatok, amelyek a reformátor szellemi környezetét alkották, Pruzsinszky könyvében mind figyelmes ismertetésben és helyes méltatásban részesülnek. A szerző kezében Kálvin életrajza Kálvin idejének korrajzává szélesül.
Az életrajz szóban forgó első kötete három részt ölel fel Kálvin életéből. Először Kálvin ifjúkorát 1509-től 1536-ig, ahol szó van Picardiáról, Kálvin szülóföldjéről, Kálvin gyermekkoráról és tanulóéveiről, Kálvin pályaváltoztatásáról és jogi tanulmányáról, Kálvin első irodalmi művéről (Seneca: De clementia), Cop Miklós rektori beszédéről, Kálvin megtéréséről, bolyongásairól és küzdelmeiről, a plakátok esztendejerol, Kálvin bázeli tartózkodásáról, az Institutio első kiadásáról és ismertetéséről, s végül Kálvin ferrarai időzéséről. A kötet második része Genfnek a reformáció előtti állapotát, azután az 1533-ig való genfi reformációt, a genfi reformációt a Kálvin megérkezéséig, Genfnek 1536. évi politikai és egyházi viszonyait, Kálvinnak első genfi tevékenységét, küzdelmeit és Genfből való kiűzetését ismerteti. A harmadik rész Kálvin strassburgi működését, strassburgi lelkipásztorkodását, strassburgi tanárságát és irodalmi működését, Kálvin házasságát és családi életét, Kálvin részvételét a németországi hitvitákban, Genf egyházi viszonyait a Kálvin száműzetése után, a berniek által okozott politikai és egyházi zavarokat és végül a Kálvin visszahívását beszéli el.
Ez a munka kerete, amelybe a szerző nemcsak kritikailag jól megrostált, hanem amellett élénk és színes tartalmat önt. A reformátor alakjának megrajzolásához különös gonddal használja föl Kálvin levelezését. Mint író Pruzsinszky vonzó elbeszélő, találóan jellemez, egyéneket és helyzeteket híven rajzol, egészen beleéli magát a tárgyába, és főalakját, a reformátort minden helyzetében gondosan kidomborítja. Történetet ír és nem dicsőítő himnuszt. Kálvint egész valóságában rajzolja, nagy küzdelmeivel és gyöngeségeivel együtt. Ezért a munkája nemcsak tanulságos és eszméltető, hanem kellemes és érdekes
479
olvasmány is, amelyet minden művelt ember s nemcsak a szakember, élvezettel forgathat. Könyvét néhány szép kép is díszíti, amelyek nem pusztán külső ékességei a munkának, hanem a szöveget is magyarázzák, és az olvasottak emlékezetben tartását is könnyítik. A kötetben Kálvinnak ifjúkori és férfikori két arcképe, Noyon látképe és a noyoni templom, Bázel festői látképe, Genfnek XVII. századbeli képe és Strassburg látképe szemlélhető.
Pruzsinszky Kálvinja értékes darabja a Református Egyházi Könyvtárnak, és becses terméke a hazai Kálvin-irodalomnak; szorgalmas szerzője pedig megérdemli azt a tudományos kitüntetést, amelyben a genfi egyetem ezért a könyvéért részesítette. Elismerés és köszönet legyen erkölcsi jutalma a szerzőnek a magyar református közönség részéről is.
2. Kálvin főművének, az Institutio 1559-es kiadásának magyar fordítása (1) szintén becses darabja Kálvin-irodalmunknak, és nagy nyeresége egyházi literatúránknak. A munkát Czeglédi Sándor nagysallói lelkész és Rábold Gusztáv hajdúböszörményi tanár "A keresztyén vallás rendszere" cím alatt fordították le, és a Református Egyházi Könyvtár 5. köteteként a református egyetemes parokhiális bizottság adta ki.
Kálvin Institutiója első kiadását, az 1536. évi úgynevezett Kis Institutiót először 1903-ban a MPIT adta ki a Nagy Károly fordításában. Ez a kiadás azonban már teljesen elfogyott. Az 1559. évi Institutiót, az úgynevezett Nagy Institutiót Szenczi Molnár Albert fordította először magyarra, s Hanauban adta ki Bethlen Gábor költségén 1624-ben. Ez a tiszteletreméltó fordítás azonban nemcsak hogy alig pár példányban található, de nyelvezeténél fogva sem alkalmas arra, hogy Kálvin gondolatainak korunkban megfelelő tolmácsul szolgálhasson. Ez a körülmény indította, igen helyesen, a református parokhiális könyvtár bizottságot arra, hogy az Institutio teljes kiadásának új magyar fordítását felvegye a kiadványai sorozatába. Ez a 44 íves vaskos kötet azonban csak fele az egész Institutiónak, a munka másik fele a jövő évben, terjedelemre a jelenlegihez hasonló külön kötetben fog megjelenni. A most megjelent első kötetben az I. és II. könyvet Czeglédi Sándor, a III. kötet tíz fejezetét Rábold Gusztáv fordította. A revízió munkáját dr. Antal Géza és Borsos István pápai főiskolai tanárok végezték.
(1) Kálvin János: A keresztyén vallás rendszere. Fordította Czeglédi Sándor nagysallói ref. lelkész és Rábold Gusztáv hajdúböszörményi főgimn. tanár, Pápa, 1909. A Ref. Egyh. Könyvtár 5. kötete.
480
A munka első könyve a teremtő Isten megismeréséről szól. Itt felmutatja azt, hogy Isten és önmagunk ismerete kapcsolatos egymással, továbbá, hogy mit tesz Istent megismerni, és mire szolgál az Ő ismerete. Kimutatja, hogy az Isten-ismeret természet szerint megvan az emberi észben, de az Isten-ismeretet részint a tudatlanság, részint a rosszakarat vagy elfojtja vagy megrontja. Isten ismerete a világ teremtéséből és állandó igazgatásából is kitűnik; hogy azonban a teremtő Iáten megismerésére eljuthassunk, szükségünk van a Szentírásra, mint tanítónkra és vezérlőnkre. A Szentírást a Szentlélek bizonyságával kell megerősíteni, mert az emberi értelemhez viszonyítva, elég erős bizonyítékok vannak a Szentírás hitelességének megerősítésére. A kegyesség minden alapját felforgatják azok a rajongók, akik a Szentírás mellőzésével a mennyei jelenésekhez kapkodnak. A Szentírás, hogy minden babonát megszüntessen, az igaz Istent kizárólagosan állítja szembe a pogány népek isteneivel. Istennek nem szabad látható ábrázolatot tulajdonítani, mert az bálványimádásra vezet. A Szentírás azt tanítja Istenről, hogy az Isten lényege egy, de a személye három. Isten az embert a maga képére teremtette és kiváló képességekkel ruházta föl. A világot Isten teremtette, azt mindenható erejével megtartja és gondviselésével igazgatja.
A munka második könyve Istennek, mint a Krisztusban megváltónknak ismeretéről tanít, mely először az atyáknak a törvény alatt, azután az evangéliumban nekünk is kijelentetett. Az embernek Krisztusban kell keresnie a megváltást, és sem nem önmagában, sem nem a törvényben. Az erkölcsi törvény magyarázata a tízparancsolat alapján. Krisztus az evangéliumban jelentetett ki egész teljességében. Krisztusnak, hogy a megváltást elvégezhesse, emberré, valóságos emberré kellett lennie. A közbenjáró Krisztus két természete egy személy, akiben főként az ő prófétai tisztét, a papságát és a királyságát kell szemügyre vennünk. Krisztus az ő halálával, feltámadásával és mennybemenetelével szerzett nekünk üdvösséget.
Az Institutio harmadik könyve arról a módról tanít, ahogyan Krisztus kegyelmét vesszük, és arról, hogy ebből micsoda gyümölcsök származnak és micsoda eredmények következnek ránk nézve. Szó van itt a hitről, a hit által való újjászületésről és a bűnbánatról, továbbá a keresztyén ember életéről, a keresztyén élet lényegéről, önmagunk megtagadásáról, a kereszt szenvedéséről, a jövő életről, és arról, hogy mi módon kell élnünk a jelen élettel és ennek segédeszközeivel.
Ez a kéz alatti kötet rövidre fogott tartalma, melyet
481
Kálvin az ő hatalmas logikájával, szentírási alapon és erőteljes, klasszikus stílusban fejt ki.
A fordítók a fordítás nehézségeivel derekasan megbirkóztak. Kálvin erőteljes nyelvét magyarul is erőteljesen és szabatosan szólaltatják meg. Fordításuk eléggé folyékony és kellően magyaros. A klasszikus írónak nemcsak a világosságát és erejét, de legtöbbször a színességét is elég híven tolmácsolják. Elismerés és dicséret illeti őket ezértt a lelkiismeretes gondosságukért.
Hazai egyházi irodalmunkra nézve nagyon hasznos, kimondhatatlan áldás kútfeje, hogy van már jó magyar Kálvinunk. Művelt magyar református közönségünk lelke dogmatikai mélyülést és termékenyülést találhat benne. Mert minden kétségen kívül az lesz Kálvinhoz legméltóbb kegyeletünk, ha az Istennek evangéliuma, mely ebben a nagy műben oly meggyőző kifejezést nyert, a mű tanulmányozása folytán megerősödik lelkünkben, és hűségre és tettre sarkall, hogy az evangélium szellemében munkáljuk Isten országának építését! Különösen a papságunk és a papi pályára készülő ifjúságunk tesz magával és egyházunkkal nagy jót, ha lelkét az Institutio erőteljes eszméivel megtermékenyíti, amelyeket Kálvin hatalmas elméje oly bámulatos rendszerbe öntött, hogy ma is megismételhetők nála az egykorú Thúri Pál szavai: "Praeter apostolicas post Christi tempora chartas, huic peperere librum saecula nulla parem". Krisztus kora óta az apostoli iratokon kívül ehhez hasonló könyvet nem szültek a századok.
3. Pruzsinszkynak "Kálvin levelei a nőkhöz" című könyve, ha nem is oly becses munka, mint a Kálvin-életrajz, de a maga nemében nagyon érdekes kis munka. (1)
Kálvin János életének utolsó napjaiban meghitt barátjának, Béza Tódornak figyelmébe ajánlotta levélgyűjteményét; kiemelte, hogy levelei egykor hivatva lesznek sok homályt eloszlatni. A hű barát a reformátornak régi titkárával, Jonvillers Károllyal mindjárt a reformátor halála (1564) után hozzáfogott a munkához, de nem csekély akadályokkal kellett megküzdenie. A gyűjtemény hiányos volt. Célszerűnek látszott, amennyire a viszonyok engedték, azt kiegészíteni. Megindították a gyűjtést, de a fölmerült politikai és vallási zavarok miatt a munka csak lassan haladhatott. A franciaországi események (a Ber-
(1) Pruzsinszky Pál: Kálvin levelei a nőkhöz. A Lorántffy Zsuzsánna Egyesület megbízásából készítve. Budapest, 1909, Hornyánszky bizománya. Ára fűzve 2 K. Megrendelhető a "Lorántfy-Otthon"-ban is (X., Család-utca 8.).
482
talan-éj, 1572) megnövelték az aggodalmakat, magában a városban ismételve pestis pusztított. Mindez azonban csak lassította a gyűjtés munkáját, de meg nem akasztotta. Húsz év múlva Kálvin halála után nagyszámú levelet gyűjtött össze a két hű ember Svájcból, Franciaországból, Németországból, Angliából stb., úgy hogy sajtó alá lehetett a leveleket rendezni. Ilyen előzmények után jelent meg Kálvin leveleinek elsó gyűjteménye 1575-ben.
Ezután csaknem háromszáz év múlt el anélkül, hogy a Béza által közzétett levelekhez valamit adtak volna. Ez volt a forrás, amelyből a reformáció barátai annyi időn át éppúgy merítettek, mint annak ellenségei. A XIX. század közepétől azonban ismét nagy eréllyel indult meg a kutatás, és Bonnet Gyula az ötvenes években kiadta a francia leveleket két kötetben, Herminjard pedig 1878-tól fogva 1897-ig hatalmas gyűjteményében kiadta Kálvinnak összes addig felkutatott leveleit 1544-ig; de Herminjard a kilencedik kötet kiadása után meghalt, s így ez a nagyszabású és páratlan gonddal megkezdett munka folytatásra vár.
Pruzsinszky a Bonnet és a Herminjard gyűjteményeiből szedte össze, fordította le és látta el gondos kortörténeti bevezetéssel és magyarázattal Kálvinnak a nőkhöz intézett leveleit. A közölt 17 levelet Kálvin Renata hercegasszonyhoz, De Falais asszonyhoz, Du Cany asszonyhoz, Budens Vilmos özvegyéhez, Margit navarrai királynőhöz, De La Roche-Poseyhez, egy fogoly nőhöz, De Pons asszonyhoz, egy párisi fogoly nőkhöz [!], De Rentigny asszonyhoz, Rothelin marquise-hez, Johanna navarrai királynőhöz, Grammont asszonyhoz, Roye grófnéhoz, Crusol asszonyhoz, Coligny admirális feleségéhez és Seninghen grófnőhöz írta.
Kálvin levelei általában nagyfontosságúak az ő egyénisége, tettei és küzdelmei megítélésében. Nagy kérdésekre vannak hivatva megadni a feleletet. Ezek a levelek Kálvint a maga valóságában, erényeivel és hibáival együtt mutatják. Mert Kálvin nagyon szorgalmas levelező. Ifjúkorától kezdve folytonosan levelez, még halálos ágyán is úgy mondja tollba a válaszait. Sokszor ír régi meghitt barátainak nagyon sietve. Látható, hogy az író nem tart mintát a szemei előtt, nem korrigál, a gondolatok a szívéből jönnek, egyszerűen, előkészítés nélkül veti azokat papírra. Sehol semmi törekvés, hogy kikerekítse mondatait. Közvetlenül megnyilatkozik bennük a lelkipásztor, a magánember, az egyházkormányzó, és előtérbe lép, kibontakozik az író egyénisége. A nőkhöz intézett levelek a nők lelkigondozására szolgáló valóságos pásztori levelek,
483
telve gyöngédséggel, melegséggel és lelkipásztori nagy hűséggel.
Bonnet Gyula, Kálvin francia leveleinek kiadója rámutat arra, hogy a reformátor leveleit olvasni kell. A régi ellenséges támadások megújulnak, ezek kihívják a védelmet, s a vélemények zűrzavarában az igazságosságnak, nemkülönben az igazságnak jogai nagyon sűrűn mellőztetnek. Levelei tükrében a Kálvin egyénisége sokkal nemesebb, melegebb és szelidebb, mint aminőnek az ellenséges támadások feltüntetni szokták. Bonnet Gyulának ezt a véleményét, ha a leveleket elolvastuk, mi is magunkévá tesszük. De elfogadhatjuk Pruzsinszkynak is azt a nézetét, hogyha majd valamikor a magyar református közönségnek keze között lesznek Kálvin összes levelei, s azokból mindegyikünk maga alkothatja meg magának a képet Kálvinról, kevésbé fognak minket megzavarni a magas bírói székből elhangzott, rövidre fogott kárhoztató ítélkezések.
A Lorántffy Zsuzsánna-egyesület hálára kötelezte a magyar református közönséget, hogy Kálvin leveleinek legalább egy kis részét kiadta, s ezzel módot és alkalmat nyújt arra, hogy a reformátor maga szólaljon meg, mi pedig e nyilatkozatokból magunk alkothassunk képet magunknak Kálvin egyéniségéről. A levelek közlője és magyarázója pedig jó szolgálatot tett irodalmunknak e levelek közzétételével.
A csinos kiállítású kötetre, úgy is, mint a hazai Kálvin-irodalom egyik becses termékére, úgy is, mint egy derék evangéliumi egyesület vállalkozására ajánlólag felhívjuk folyóiratunk olvasóközönségének figyelmét.
Váradi F.