Protestáns Szemle, 1909. 642-651. o.

Gályarabjaink megszabadítása

III.

Írta: Thury Etele

Ám az isteni gondviselés más utat rendelt szabadulásukra, mert miután a derék Welcz Györgynek és Zaffiusznak azon ajánlata, melyet a nápolyi angol követ, Littelton is támogatott, hogy a gályarabokért 100-100 arany váltságdíjat fizetnek, sem vezetett eredményre: a spanyolok segítségére a Földközi-tengerre küldött hatalmas hollandiai hajóhadat jelölte ki e kegyelmi munka elvégzésére.

A fáradhatatlan Zaffiusz Miklós erről értesülvén, azonnal sietett a gályákon raboskodó magyar lelkészek vigasztalására. 1675 dec. 4-én kelt levelében tudatja velük, hogy nov. 28-án írt levelüket vette. Együtt könnyezett, jajgatott és sóhajtozott velük. Minden levelükre válaszolt. Isten a bizonysága, hogy augusztustól kezdve, mely hónapban kérvényüket hozzá küldték, tolla, szíve, lelke sohasem nyugodott, mindenfelé zörgette az ajtókat, mindenfelé írt ügyükben, ismerőst, ismeretlent egyaránt felhívott. És mindenfelől reménység sugára tündöklik vissza. Az angol országgyűlés alsóháza ezt az ügyet komolyan megvizsgálta, és rajta nagyon felháborodott. Legnagyobb oltalmazójuk, a nápolyi ügyvivő dec. 3-án kelt levelében arról értesítette, hogy ott kilenc hollandiai hajó kikötött, a többi a páratlan hőssel, Ruyter tengernaggyal várakozik, aki ügyükben a legtöbbet tehet. Mindenfelől szabadulásuk égi harmata sugárzik. Bécsből biztos forrásból azt a hírt vették, hogy a szövetséges holland rendek hathatósan közbeléptek mindnyájuk szabadulása ügyében Lipótnál. Láthatják, hogy mindenütt és mindenfelé munkálkodnak értük, s levelét e szavakkal végzi: "Ezt mondja az Úr: megszabadítom az én pásztoraimat!" (1) Egy másik, valószínűen (2) Har-

(1) Ember Pál: id. mű 461., 462. o.
(2) "Értesítsék ezekről a Teaté városában fogva levőket, kiknek nyolc napja írtam és ma is írok." Ugyanott, 462. o.

643

sányi Istvánhoz írt s az előbbi levél szerint ugyanazon napon kelt levelében is örömtől eltelve mondja, hogy most minden reménységüket Ruyter tengernagyba helyezik, aki már kilenc hollandiai hajóval Nápoly alatt van. (1)

Zaffiusz csakugyan jól volt értesülve, mert mihelyt Ruyter tengernagy, a híres holland hős hajóhadának egy részévél 1675. december elején a nápolyi kikötőbe érkezett, azonnal érdeklődött a gályarab lelkészek sorsa iránt, valamint kartársa, Häen János is, aki dec. 12-én kötött ki. Tengerész papjaik, Westhoviusz Tivadar és Viret Egyed meglátogatták őket a gályákon, vigasztalták a szenvedő hitvallókat, s pénzt adtak élelmükre, majd ez utóbbi a Nápoly előtt állomásozó holland hajóról dec. 14-én kelt levelében, Häen altengernagy megbízásából arra kéri a Krisztus nevéért gályarabságot szenvedő magyar lelkészeket, hogy az ügyükre vonatkozólag tíz pontban feltett kérdésre adjanak írásban határozott nyilatkozatot, hogy az Isten segedelmével és Krisztus kegyelmével megszabadításuk ügyét annál szerencsésebben munkálhassa. Melyre ezek oly meggyőző feleletet adtak, hogy abban napnál fényesebben kimutatták, hogy nem lázadásért, hanem egyedül és kizárótag vallásukért szenvedik iszonyú kínjaikat. (2) Häen ekkor néhány tisztjével és Virettel a nápolyi alkirályhoz ment, hogy előtte az ártatlanul szenvedő magyar gályarab lelkészek ügyét feltárja, aki mindent ígért, s ha kiszabadulásukra nézve kitérő feleletet adott is, kilátásaik most már hovatovább kedvezőbbek voltak. Mindenfelől jó híreket vettek.

Így a zürichi egyház lelkészei 1675. dec. 27-ei levelükben tudatják Zaffiusszal, hogy úgy az ő, mint a fogoly lelkészek levelét megkapták, a gályarabok feleségeinek Bécsből keltezett s férjeik kiszabadítására segélyt kérő levelével együtt. Az ügyet a tanács elé terjesztették, s a szövetséges helvét kantonokat megkeresték, s elhatározták, hogy számukra gyűjtést rendeznek. A helvét kantonok gyűlése az év utolsó hetében lesz Aarauban, hol erről határozni fognak. (3) Zaffiusz erre örömmel válaszolt, tudatta, hogy Ruyter tengernagy a minap Nápoly alá ment, és az alkirálynál a gályarabok szabadon bocsátása ügyében közbelépett. A hajóhad ugyan Szicíliába ment, de Vandalen konzul hátramaradt. Még biztosan nem

(1) A zürichi Staatsarchivból.
(2) A levél, a kérdések s az arra adott felelet Ember Pál: id. mű 470-480. o.
(3) A zürichi Staatsarchivból

644

lehet tudni, mit remélhetnek. A hajóhad lelkésze meglátogatta a gályarabokat, és pénzadománnyal niegajándékozta őket. (1) Sőt midőn másnap Schorer Jánostól és Lauber Mátyástól vett levelekből a foglyok megszabadulásáról biztosabb értesülést nyert, lelkesült örvendezéssel tudatta ezt harmadnap (2) a zürichi lelkészekkel, s levelét bizonyára a Velencében lakó s rabtársai ügyében utazó Beregszászy Istvántól tanult eme magyar szavakkal kezdte: "Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk!" Bruyninx Henrik bécsi holland nagykövet egy emlékiratot adott be a gályarabok ügyében Lipóthoz, mint Malapert Ábrahám levelének másolatából kitűnik, Ruyter tengernagy pedig a nápolyi alkirályhoz írt, mint ez az olasz másolatból látható. A küldött pénzt szétosztotta a hitvallók között, hogy élhessenek. Mint több levelét, ezt is az ismeretes kronosztikonnal zárja: "Így szól a Seregeknek Ura: Íme, én megszabadítom az én fogoly pásztoraimat." Viret Egyed azzal biztatta a gályarabokat, hogy három nap múlva véget érnek szenvedéseik. De mint előbb említve volt, ekkor a hajóhadnak hirtelen a harc színtere, Szicília felé kellett menni, s vele a szabadulás reménye is messze távozott.

Míg Ruyter a szicíliai vizeken hajóhadával a franciákkal viaskodott, a megszabadítás ügye nagyon lassan haladt előre. A szenvedő fogoly lelkészek felkeresték kérvényükkel Ruytert, melyben elpanaszolják, hogy a nápolyi alkirály, ahelyett, hogy megszabadítaná őket, inkább csak újabb üldöztetésükre adott alkalmat. Bizonytalanságban voltak tehát. Januárban arról beszéltek Nápolyban, hogy a holland hajóhad a középtengerről visszavonul, de ez nem bizonyult alaposnak, mert nemsokára a derék Welcz azt írta Zaffiusznak, hogy úgy értesült, miszerint a tengernagy utasítást és leveleket kapott kormányától azon paranccsal, hogy még hat hónapig tartson ki Szicíliában, (3) s Kocsi Bálint tudósítása szerint (4) ezek egyikében az is benne foglaltatott, hogy a gályarabok kiszabadítására szorgalmas gondja lenne, akinek már ez előtt is nagy vala. Írt azonnal a nápolyi alkirálynak a gályarab lelkészek ügyében, aki felhívta az államtanácsot, hogy vizsgálja meg a foglyok iratait; ez az állami főtörvényszék január 22-én azon ítéletet hozta, hogy a fogva lévők ártatlanok, és minden késedelem nélkül szabadon bocsátandók.

(1) Az 1676. jan. 17-én kelt levele ugyanott.
(2) A jan. 20-án kelt eredeti levél uo.
(3) Zaffiusz levele 1676. febr. 12-ről a zürichi Staatsarchivban.
(4) Kősziklán épült ház ostroma 120. o.

645

Mikor így már kiszabadulásukat várnák, hirtelen azon hír terjedt el Nápolyban, hogy a holland hajóraj hazakészül, a gályarab lelkészeket nem bocsátják el, hanem más ürügy alatt letartóztatják. Sorsuk tehát rosszabbra fordult, s erre a hírre azonnal a régebbi kegyetlen bánásmóddal sújtattak, pedig bilincseik feloldását ezalatt Bécsben is elrendelték, de róla még mit sem tudtak.

Bruyninx Henrik Károly bécsi holland követ ugyanis 1676. január 20. körül egy kiváló tanulmányra valló nagyobb emlékiratot nyújtott be Lipóthoz, (1) melyben annak előrebocsátása után, hogy a szövetséges holland rendeknek az ártatlan magyar prédikátorok szabadonbocsátása ügyében tett közbelépése a királyi jogot nem kisebbíti, kimutatja, hogy a magyarországi vallásüldözés különösen az örökös tartományokra, de általában az egész keresztyénségre nézve kárhozatos, veszélyes, keresztyén emberre pedig mindig bántó, és az örök üdvösségre vonatkozólag ártalmas; bebizonyítja, hogy a pozsonyi vértörvényszék lefolyása nem a lázadásnak, hanem az evangéliumi vallásnak, nem a lázadóknak, hanem az Isten magyarországi egyházi szolgáinak iszonyú módon való üldöztetése; végül hangsúlyozza, hogy nem bizonyítékokkal, hanem teljesen ártatlanul ítélték el a lelkészeket, akik ártatlanságuk tudatában a pozsonyi törvényszék előtt megjelentek, ott semmit reájuk nem bizonyíthattak, a térítvények aláírására mégis a legilletlenebbül sürgettettek.

Bruyninx emlékiratának csakhamar meglett az óhajtott eredménye. Hoffmann Rudolf bécsi ev. lelkész már 1676. jan. 31-én tudatja egy pápai barátjával, hogy a magyar gályarab lelkészek megszabadítása csaknem bizonyos, mivel a királyoknak királya úgy igazgatta Lipót elméjét, hogy legközelébb egy olyan értelmű királyi rendelet kiadását várhatják, ha magukról térítvényt adnak, hogy sem bosszút nem állanak, sem a hazába vissza nem térnek, és e kegyetlen "kegyelem" megváltoztatásáért kérvényt kellene beadni, hogy az Istennek sokat szenvedett szolgái egyházaikba és családjaikhoz visszatérhessenek. Grácba már küldtek ily rendeletet, de ez csak a Stíriában raboskodókra vonatkozik. Majd tudatja, hogy a fogva levő magyar lelkészek szerencsétlenné lett nejeinek a zürichi és baseli egyházi szolgákhoz írt levelét vette és rendeltetési helyére küldötte. Az evang. kantonok

(1) A közvetlenül Lipóthoz beadott kísérő levél a bécsi csász. és kir. házi-, udvari- és államlevéltárban, az emlékirat az esztergomi hercegprímási főegyházmegyei könyvtárban.

646

készek a foglyokon segíteni, azoknak megszabadításán munkálkodni és nekik pénzsegélyt küldeni. (1)

A segélygyűjtést valóban el is kezdték. Genf tanácsa 1676. jan. 25-én tudatja a zürichi tanáccsal, kogy a szegény magyar fogoly lelkészek részére készek segélyt gyűjteni; úgy értesültek, hogy az angol király is hajlandó megszabadításuk ügyében közremunkálni, de még semmi bizonyosat nem tudnak. A Velencében lakó s ezek sorsának jobbra fordulásán buzgólkodó református egyének Turretin genfi lelkészhez és teológiai tanárhoz kérvényt küldtek, s ami pénzadomány ezen szegény üldözöttek részére befolyt, azt el is küldték nekik. (2) Winterthur város bírája és tanácsa pedig azt jelentette január 28-áról a zürichi tanácsnak, hogy a magyar gályarab lelkészek, tanítók részére elrendelt gyűjtés a csatolt jegyzék szerint 280 forint 32 schilling és 3 fillért eredményezett. (3)

Ezalatt Bécsben komolyan tárgyaltak a gályarabok megkegyelmezéséről, s teljes hitelt érdemlően állíthatjuk, hogy Bruyninx érvei és a szövetséges holland rendek iránt való figyelem nagy befolyással volt Lipótra, akinek ugyanis sikerült egy rendeletet kieszközölni a gályára ítélt magyar lelkészek szabadon bocsátásáról, mely 1676. febr. 8-áról kelt, s tartalma az, mint Hoffmann lelkész egy héttel előbb pápai barátjának megírta. A Cris[t]ophorus de Abele aláírásával, Lipót meghagyásából kiállított rendelet ugyanis világosan mondja, (4) hogy Bruyninx közbenjárásártt megengedi a király, miszerint a gályákon levő lelkészek szabadon bocsáttassanak, ha magukról térítvényt adnak, hogy sem bosszút nem állanak, sem a hazába vissza nem térnek. Abban a feltevésben adja meg beleegyezését, hogy Németalföld rendei alkalmilag ugyanígy járnak el katolikus alattvalóikkal szemben. (5) Lipót már február 15-én értesítette hollandiai megbízottját, Kramprichot, (6) hogy Bruyninx közbenjárására a gályarab magyar lelkészek szabadon bocsátását február 8-án megengedte. Úgy látszik, igen nagy jelentőséget tulajdonítottak ennek Bécsben, pedig nem volt abban semmi humanitás, sem keresztyéni szeretetből származó kegyelem, mert a hazatérési tilalom miatt az túl szigorú volt; csakhogy mint Zollikofer Mihály

(1) Eredetije a pápai reform. egyház levéltárában.
(2) Zürichi Staatsarchiv.
(3) Ugyanott.
(4) A bécsi csász. és kir. házi-, udvari- és államlevéltárból. Ungarn No. 274.
(5) Zürichi Staatsarchiv. E. II. 456. szám 905. o.
(6) A bécsi csász. és kir. udvari-, házi- és államlevéltár.

647

tudatta Zaffiusszal, többet nem lehetett elérni; idővel ezt a kikötést majd tán enyhítik, vagy feloldják. (1)

Minderről sem a gályarabok, sem nápolyi és velencei jótevőik nem tudtak semmit.

De az Úr nem hagyja el övéit! Midőn kiszabadulásuk felől már alig volt valami reménységük, február 1-én örömmel vették észre, hogy a hollandi hajóhad Nápoly felé közeledik. Az olasz tisztek gályarab lelkészeinkkel délelőtt tíz órákor félbehagyatták a munkát, vasbilincseiket feloldozták, és egy tisztességesebb gályára szállították őket, ahonnan este szabadon bocsáttattak, mivel a tengerparton már nagy örömmel vártak reájuk a hollandi hajóhad lelkészei, Weszthoviusz Tivadar és Viret Egyed sok tiszttel, kiket a tengernagy küldött értük, hogy a hitvallókat a maguk hajóira vigyék.

Tehát a még életben levő 26 magyar prédikátor, a hírhedt gályákon kiállott háromnegyed évi szakadatlan munka és rémítő szenvedés után 1676. február 11-én Nápolyban megszabadult, és – Zaffiusz szavai szerint – a németalfoldi hajóhad paradicsomkertjébe került. Míg a holland hajókra jutottak, mentek mintegy álomban, beszélik és éneklik az Istennek nagyságos dolgait, a XLVI. zsoltárt. Majd lelki örömtől átitatva, minden fáradalmaikat felejtve a CXXIV. és CXXV. zsoltárt énekelték, míg Häen János altengernagy hajójára jutottak, aki leírhatatlan szeretettel és örömmel fogadta őket, s nem tudván, hogyan fejezze ki szabadulásuk feletti örömét: örömkönnyeket hullat, és hol csókolgatja, hol ölelgeti Istennek ezen elkínzott szolgáit. Majd vacsorát adott tiszteletükre, melynek végződtével nagy örömmel adtak hálát teljes szívükből az Istennek velük cselekedett sok jótéteményeiért, s imádságnk előtt a CXVI. zsoltárt énekelték, azután a szabad hajón nyugodt álomra hajtották a gályák iszonyú kínjaitól megfáradt tagjaikat. A nápolyi börtönben sínylődött Harsányi Istvánt és Czeglédi Pétert Vandalen holland konzul másnap szabadította ki, s miután neveik a gályarabok könyvéből kitöröltettek, február 12-én Ruyter elé vitettek. A tengernagy e szavakkal fogadta s üdvözölte őket. "Kedveseim! Az Istentől kegyelmesen nyert oly sok győzelmeim között ez a legnagyobb, amellyel Krisztusnak ártatlan szolgáit az elhordozhatatlan teher alól megszabadítottam." (2) Egyelőre hosszabb ideig Palermo kikötőjében Ruyter hajóin maradtak, részint

(1) Zürichi Staatsarchiv. Zaffiusz febr. 22-ei levele.
(2) Kocsi Bálint: id. mű 122. o., és Zaffiusznak 1676. márc. 21-én Heideggerhez írt levele a zürichi Staatsarchivban.

648

hogy kipihenjék fáradalmaikat, részint hogy valami Velencébe menő alkalmas hajót megvárjanak. (1)

Mi természetesebb, mint az, hogy midőn a történtekről az ügyükben annyit fáradozott Zaffiusz értesült, legelső kötelessegenek tartotta, hogy mindazokkal akikkel összeköttetésben állt, az örömhírt tudtul adja. Azonnal levelet írt tehát a zürichi egyház lelkészeihez, az iskola tanáraihoz, s általuk a református Helvécia lelkészeihez és tanáraihoz, jótevőihez, melyben örömmel teljes lelkesedéssel tudatja, hogy míg eddig csak a magyarországi egyházak legjobb pásztorainak iszonyú szenvedéseiről, sóhajtásairól és könnyező szemekkel teljes nyögéseiről írhatott, most ezeknek dicsőséges szabadulását hirdetheti, mert a Jézus Krisztusnak a nápolyi gályákon és a börtönökben szenvedett 26 hű szolgája a nápolyi alkirály kegyelméből, Ruyter tengernagy közbenjárására aranyszabadságát visszanyerte, és Istennek szabadulásukért hálát adva dicséretet énekelnek, de 16-an még Bukkariban, Kodermann parancsnoksága alatt börtönben szenvednek. (2) Majd egy másik levelében, (3) miután annak ajánlása aláírásában magát az Isten igéje szolgájaként nevezte volna meg, a svájci református egyházak lelkészeivel és az iskolák tanáraival közölte az örömhírt, hogy a hithős magyar egyházi szolgák már 18 nappal ezelőtt megszabadultak a gályák iszonyú kínjaitól, és az isteni kegyelem kikötőjébe, Ruyter hajójára vitettek, hol a szentek egyességén örvendenek, s az Örökkévaló dicsőségét nappal és éjjel énekkel magasztalják. Végül dr. Heidegger Henrik zürichi teológiai tanárral tudatta az örömhírt, (4) a 26 gályarab lelkész megszabadulását és a holland hajóhad paradicsom-kertjébe való helyezését. Ruházatukról és életük fenntartására való más szükségeikről soha eléggé meg nem dicsérhetőleg Welcz György gondoskodott.

Ez a derék nápolyi kereskedő 1676. febr. 25-ei levelében örömmel írja, (5) hogy 26 gályarab csodálatosan megszabadult, és Ruyter hajóján Szicília felé vitettek, onnan pedig Amsterdamba mentek, hogy annál könnyebben visszatérhessenek a hazába. Tudatja, hogy ruházatukra, utazásokra és egyéb szükségleteikre 563 aranyat költött, melyből most megkapott 200-at, s így még 363 arany a hátralék. Otrokocsinak 4,

(1) Ugyanott.
(2) Zürichi Staatsarchiv. 1676. febr. 22-én kelt levél.
(3) Ugyanott a febr. 29-én kelt levélben: "Verbi divini Minister et Medicinae Doctor".
(4) Ugyanott levele 1676. március 21-éről.
(5) Megvan a pápai református egyház levéltárában.

649

Szomódi Jánosnak 6, Komáromi Istvánnak 8, Alistáli Györgynek 8,5 birodalmi tallért adott. Gennatius Éliás Jánosnak, Lauber és Schorer velencei kereskedőknek 230 arannyal tartoznak: reményli, hogy ezt az összeget a maga idejében megfizetik. Velencében járván biztosították, hogy a genfi, baseli, zürichi, szentgalleni és genfi gyűjtelékből ezen kiadásokat megfizetik. Tehát még 181,5 arany és előbbről 100 arany visszatérítését ígérték meg; kéri, hogy mindegyik hitfelekezet a költségekből reá eső felerészt fizesse ki. Amit a maga részéről erre az ügyre költött, az Isten nevéért tette. Valóban egy igaz keresztyén szól hozzánk e sorokból, aki híven teljesítette a szeretet nagy parancsolatját, s magát az isteni kegyelem erre kiválasztott eszközének tartotta.

Hogy milyen érzelemmel fogadták a megszabadítás hírét mindenfelé, annak feltüntetésére álljon itt egy kis részlet Turretin Ferenc genfi lelkésznek a hitvallókhoz küldött leveléből: "Amint a ti kegyetlen fogságtokról való rettenetes hír, mely néhány hónap előtt bennünket megrendített s melyet nemrégiben hozzánk intézett kedves leveletek, ama szörnyű szerencsétlenség magyarázója megerősített, minket és a mi egyházunkat a legnagyobb fájdalommal illette: úgy nem lehet kimondani, mily végtelen örömmel töltött el minket ama jeles Zaffiusz doktortól tegnap ide érkezett levél, mely a jó és nagy Isten által néktek adott szabadulást, ama vitéz és kegyes hajóhad vezérének, Ruyternek munkáját hírül adá. Áldassék mindörökké az Úr neve, aki forró sóhajtásaitokat s a mi könyörgéseinket meghallgatta, és föloldá kegyetlen bilincseiteket, melyekkel megkötöze valátok ... Ti boldogok, kiknek adatott az Úrtól, nemcsak hogy higgyetek benne, hanem hogy szenvedjetek érette! Ti szerencsések, kiket azon tiszteletre méltóztatott az isteni Megváltó, hogy annak jegyeit hordozzátok a ti testeitekben, és annak nevéért háborúságot szenvedjetek! nemcsak hogy szenvedjetek, hanem végre mint győzők őbenne győzedelmeskedjetek, és a ti Megváltótoknak győzedelmi éneket énekelhessétek." (1) Ismerjük Waser Gáspár zürichi lelkésznek tiszttársai nevében ismeretlen címzetthez írt levelét is, (2) melyben örömmel értesíti, hogy tegnap vették a nápolyi gályákon fogva levő magyar lelkészek szabadulásának örömhírét. Áldott legyen az Isten neve, kiált fel, aki nem adta a nyomorúságot szenvedőket az ellenség zsákmányául;

(1) Az 1676. febr. 24-én kelt levél, Egyháztörténeti Adattár 1902. I. évf. 80. o.
(2) Zürichi Staatsarchiv.

650

majd jelzi, hogy még sok munka vár reájuk, ki kell elégíteni az istenfélő kereskedőket, a Bukkariban fogva levőket pedig ki kell váltani.

De térjünk vissza a palermói kikötőben Istent hálaadó énekkel dicsőítő hitvallókhoz, akik a kedvező alkalmat várják az indulásra.

Ilyenül kínálkozott márciusban egy angol kereskedelmi hajó, mely Andresen [!] Jakab parancsnoksága alatt állott, mint a Ruyter áltál, Szicília északi partján fekvő Milazzo kikötőjében 1676, márc. 25-én kiállított útlevélből láthatjuk, mely egyenként megnevezi a megszabadítottakat, és így hangzik: "Ruyter Adorján Mihály, a németalföldi nagyhatalmú országrendek hajóhadának tengernagya, a hajóhad vezénylője: Miután Séllyei István, Harsányi István, Steller Tamás, Nikléczi Sámuel, Komáromi István, Ujvári János, Leporinusz Miklós, Zedéni István, Szomódi János, Köpeczi Balázs, Nikléczi Boldizár, Bugány Miklós, Körmendi György, Alistáli György, Végh András, Jablonczai János, Otrokoczi [!] Fóris Ferenc, Szódói András, Krasznai Mihály, Szentpéterí Márton, Szalószi Mihály, Bátorkeszi István, Kocsi Csergő Bálint, Simoni Péter, Czeglédi Páter és Kálnai Péter, mindnyájan magyar evang. tanítók, akik közel egy év óta a spanyol király gályáin mint rabszolgák, bilincsekbe és rabláncokra verve Nápolyban tartattak, a mi keresztyén közbenjárásunkra és kérelmünkre Delos Velez őrgróf úrnál, a nápolyi királyság királyi helytartójánál, Őexcellenciája által ama rabsághól felszabadíttattak, ennélfogva engedtessék meg, hogy Ő nagyhatalmassága hadi hajóin tartózkodhassanak mindaddig, amíg valamely Andreten [!] Jakab vezénylete alatt álló angol kereskedelmi hajó elindulásával kényelmes alkalom nem kínálkozik arra, hogy azon Velencébe szállíttassanak. Felkérjük tehát szolgálatkészséggel és komolyan Ő császári és királyi felségét, a királyokat, köztársaságokat, fejedelmeket hatalmasságokat, rendeket és városokat, valamint a kormányzókat, hadvezéreket, intézőket és parancsnokokat, végre a városok és várak minden más parancsnokait, a fentebb említett Ő nagyhatalmasságának barátait és szövetségeseit, vagy a vele vízen és szárazon semlegességben állókat, tehát mindenkit, akivel a magyarországi egyházak fentnevezett 26 evang. tanítója érintkezik, hogy ezeket az egyesült Belgiumba való utazásuk alatt mindazon országokban és területeken, amelyeket legközelebbieknek és legkényelmesebbeknek találnak, szabadon és feltartóztatás nélkül hagyják utazni, és ne engedjék meg, hogy valahol feltartóztassák, vagy akadályozzák őket, sőt

651

inkább minden segélyben, támogatásban és segítségben, hivataluk és rangjuk méltóságához képest részesítsék. Amit azután mi minden alkalommal és esetben készséggel és barátságos érzelmekkel fogunk viszonozni Ő császári és királyi felségének, a királyoknak, köztársaságoknak, fejedelmeknk, hatalmasságoknak, rendeknek és városoknak, valamint a kormányzóknak, hadvezéreknek, intézőknek ls parancsnokoknak, végül a városok és várak minden más parancsnokainak vízen és szárazon, nemkülönben amaz alattvalóknak és lakosoknak, illetőleg mindenkinek a maga állása és állapota szerint. Az Istennek fentnevezett szolgái mindnyájan hajókról és olyan helyről jönnek, amely egésséges, és fertőző járványoktól és betegségektől mentes. Kelt a milazzói öbölben horgonyozó Concordia nevű hajón, 1676. március 25-én. Michael Adrianus Ruyter teljhatalmú hadvezér úr rendeletére. Johann van der Poort (1)

Thury Etele

(1) Egyháztörténeti Adattár 1902 I. évf. 77-78. o.