Második fejezet
Aki az ő kezét az eke szarvára veti és azokra néz, amelyek mögötte vagynak, nem alkamatos az Istennek országára (Lukács 9,62).
Láttam most álmomban, hogy az ember futni kezdett; de még nem volt messze kunyhójától, mi-
dön neje és gyermekei ezt észrevéve, kiabáltak utána, hogy forduljon vissza (Luk 14,28), de az ember befogta fülét s tovább futott, így kiáltozva: élet, élet, örök élet! – hátra sem tekintett, hanem sietve ment a rónaságon tova.
A szomszédok is kijöttek, hogy őt lássák (Jer 20, 10.) s midőn elfutott, kicsúfolák némelyek, mások fenyegeték, majd még mások utána kiabáltak, hogy térjen vissza; kettő közülük elhatározá,, hogy erővel visszahozzák, ezek egyike Makacs, másika Hajló nevet viselt.
Az ember azonban már jó darabot elhaladt, de miután elhatározták, hogy utána mennek s ezt teljesítették is, rövid időn utolérték. Ekkor így szólott az ember: szomszédok, miért jöttök utánam? ők így feleltek: hogy rávegyünk, hogy velünk visszatérj; de ő ekképpen válaszolt: ez semmi esetre meg nem történhetik; ti Romlás városában laktok, mely jól tudom, hogy az én születési helyem is, és itt ti előbb utóbb meghalva, sokkal mélyebbre fogtok alásüllyedni, mint a sír, s oly helyre, mely tűz és kénkővel lobog, – hagyjatok nekem békét, jó szomszédok, s jöjjetek inkább ti is velem.
Mit, mondá Makacs, elhagyjuk barátainkat, s hátat fordítsunk minden vigasznak? Igen, viszonzá Keresztyén – mert ez volt a neve, – mivel mindazok, amikről lemondtok, nem érdemesek, hogy csak hasonlításba is tétessenek azoknak legcsekélyebbjével, miket én óhajtok élvezni (2Kor 4,18), s ha velem akartok jönni, éppoly jól jártok mint én; mert ott, hova én megyek, több van mint elég (Luk
jertek tehát s győződjetek meg szavaim igazságáról.
Makacs. Mily dolgok azok, melyeket te keressz, hogy az egész világot is elhagynád elérésükért.
Keresztyén. Én egy elveszhetetlen, meg sem mocskolható örökséget keresek, mely mennyekben tartatik (1Pét 1,4) s azoknak jut a meghatározott időben részül, kik komolyan igyekeznek utána. Íme, itt könyvemből olvashatjátok, ha kedvetek van.
Makacs. Ej! el könyveddel, akarsz-e velünk visszatérni vagy sem?
Keresztyén. Nem, én nem, mert kezemet az eke szarvára vetettem (Luk 9,62).
Makacs. Jöjj Hajló szomszéd, forduljunk vissza s térjünk nélküle haza; van az őrült embereknek egy neme, kik, ha egyszer valami bogaruk van, bölcsebbeknek hiszik magukat, hogynem mint hét bölcsek, kik az okosságra intenek (Péld 26,16).
Hajló. Nem kell mindjárt csúfolkodni! ha mindaz, mit jó Keresztyén mond, való, akkor azon dolgok, mik után ő igyekszik, csakugyan jobbak, mint melyekkel mi bírunk. Én hajlandó volnék szomszédommal menni.
Makacs. Hogyan – neked is elment az eszed? fogadd el a tanácsot s jöjj vissza. Ki tudja, hova fog még vezetni ez a vízeszű ember. Legyen eszed s térj vissza, térj vissza.
Keresztyén. Nem, nem! sőt te is tarts inkább Hajló szomszédoddal. Mert azon dolgok, mikről én szólok, biztosan elérhetők, sőt azoknál
még felségesebbek is. Ha nem hiszel nekem, olvasd e könyvet, s meg fogod látni, hogy az abban mondottak igazsága annak vérével van megerősítve, aki készítette (Zsid 9,17–24.).
Most hát Makacs szomszéd, így szólott Hajló, kedvem kezd kerekedni, s szándékom elmenni ezen jó emberrel és sorsomat vele megosztani. De édes úti társam, ama kívánt hely útját tudod-e?
Keresztyén. Egy Evangelista nevű ember utasított, hogy azon szoros kapu felé siessek, mely előttünk látszik, hol folytatandó utunkra nézve tudomást szerezhetünk.
Hajló. Jer édes szomszéd, menjünk! – s így együtt mind a ketten elmenének.
És én, mondá Makacs, én ismét visszatérek házamba. Ily eltévelyedett rajongóknak útitársa nem akarok lenni.
Láttam azután álmomban, Makacs visszatérte után, mint távozának tovább a mezőségen Keresztyén és Hajló, így kezdvén beszélgetésüket.
Keresztyén. Nos édes szomszéd, hogy érzed magad? Igen örülök, hogy rávehettelek a velem jövetelre. Ha Makacs úgy érezte volna a láthatatlan világ erejét és borzalmait, miként én, nem fordított volna oly könnyűszerrel hátat nekünk.
Hajló. Hallod-e Keresztyén szomszéd, mondd el csak nekem bővebben, miután itt rajtunk kívül úgyis senki sincs, mily dolgok azok tulajdonképpen, melyek elé sietünk, s mi módon jutandunk azok élvezetéhez?
Keresztyén. Szívem sokkal jobban tud ezekről beszélni mint nyelvem; de miután oly nagyon óhajtod tudni, olvasni fogok rólok könyvemből neked.
Hajló. S azt véled, hogy könyved szavai bizonyosan igazak?
Keresztyén. Igen bizonyosan, mert attól származnak, aki hazudni nem tud (Tit 1,2).
Így már jól van, mondá Hajló, – nos hát mik azon dolgok?
Keresztyén. Örökkévaló királyság és örök élet, mely számunkra azért adatik, hogy örökké bírhassuk (1Kor 15; Ján 10,27–29).
Hajló. Dicső! és tovább?
Keresztyén. Nekünk van szánva az igazság koronája, s oly ruhák, melyekben tündökölni fogunk, miként a nap az ég boltozatán (2Tim 4,8; Jel 22,5; Máté 13,43).
Hajló. Mily fenséges! s több is van még?
Keresztyén. Ott nem hordjuk a keresztet, s nem lesz szenvedés és siralom, mert az Úr letörli szemeink könnyeit (Ésa 35,10; 60,19.20; Jel 7,16; 21,4).
Hajló. S kik leendenek ott társaink?
Keresztyén. Kerubok és Szeráfok (Ésa 6,2; 1Thess 4,16.17; Jel 5,11), oly teremtmények, kiknek látása elvakítaná szemeidet. Ezer meg ezer, akik mielőttünk e helyre költöztek, kiknek egyike sem okoz a másiknak fájdalmat; mert mindnyájan szeretettel és szentséggel teljesek; örök tetszése szerint járva Isten arca és állva tekintete
előtt ; egy szóval ott látni fogjuk a véneket, fejükön arany koronákkal (Jel 4,4), látni fogjuk arany lantjaikkal a szüzeket (Jel 14,1–5), látni fogjuk azon férfiakat, kiket az Úr iránti szeretet miatt szétvagdaltak, megégettek, vadállatokkal tépettek szét, s a tenger mélyébe vetettek, kik ott mindannyian boldogok, felöltöztetve halhatatlanságba mint egy ruhába (Zsid 11,33–40; 2Kor 5,2.3.4).
Hajló. Ezeknek már csak puszta hallása is elragadja a szívet: hanem örvendhetünk-e valóban ezen dolgoknak, s miként lehetünk azoknak részeseivé?
Keresztyén. Az Úr, azon ország ura, megíratta ezt e könyvben (Ésa 55,1.2; Ján 5,37; 7,37; Jel 21,6; 22,17), amelynek veleje, hogy ő oly igazán fogja nekünk mindezt ingyen megadni, amily igazán mi vágyakozunk utána.
Hajló. Jól van, édes útitársam, örömmel hallám e dolgokat! s most rajta, kettőztessük meg lépteinket!
Keresztyén. Én a hátamon levő teher miatt nem bírok sebesen menni.
Beszédüket végezve látám álmomban, hogy egy iszapos mocsárhoz érkezének, mely szintén a síkság közepette vala, s miután nem vigyáztak, hirtelen mind a ketten beleestek. A mocsár neve Csüggedés volt. Egy darabig csak evickéltek benne s Keresztyén már kezdett a hátán levő teher miatt az iszapba süllyedni.
Ah, így szólott Hajló, nos hát hol vagy Keresztyén szomszéd? Valóban magam sem tudom, válaszola Keresztyén. Erre Hajló haragra
gyúlt s boszúsan mondá társának: Ez ama boldogság, melyet nekem ígértél? Ha már a kezdete is ily gonosz, mit várhatunk még attól, mi ez és útazásunk vége között van? Csak éltemet menthessem meg, miattam bírhatod magad ama dicső országot. S e szavakkal minden erejét egy-két ízben összeszedvén, kiszabadult a mocsárból és az iszap azon oldalán, mely házához legközelebb feküdt, gyorsan elsietett, s Keresztyén nem látta többé.
Keresztyén magára hagyatott s ide oda evickélt Csüggedés mocsarában, de mindig a mocsár azon oldala felé igyekezett, mely házától távol s a szoros kapuhoz legközelebb feküdt; ez sikerült ugyan neki, de még sem bírt belőle kijönni a hátára nehezedő teher miatt. Egy embert láték álmomban hozzá jönni, ki Segítő nevet viselt, ez kérdezte tőle, mit csinál ott?
Uram, szólott Keresztyén, egy Evangelista nevű ember mondotta, hogy ezen úton menjek, s azon szoros kapu felé utasíta, hogy a következendő haragot elkerülhessem, és amint arra mentem, beleestem ide.
Segítő. De hát miért nem ügyeltél a nyomra (Máté 7,7.8; Ján 14,6; Ésa 35,8)?
Keresztyén. A félelem annyira szorongatott, hogy a legközelebbi útnak vágtam s így estem ide.
Segítő. Add ide kezedet; oda nyujtotta, mire kihúzta és felállítá a kősziklára az ő lábait s biztatta, hogy folytassa tovább útját (Zsolt 40,3).
Ekkor magam hozzá menék ahhoz, ki őt kihúzta s mondám: Uram, mért nem tétetik járha-
tóvá azon út, mely Romlás városától a szoros kapu felé vezet, hogy a szegény utasok biztosabban juthatnának oda. Ő így felelt nekem: ezen iszapos mocsárt nem lehet soha járhatóvá tenni. Azon posvány ez, melybe mindennek mocska és tisztátalansága, mint mely a bőnről való meggyőződéssel mindig együtt jár, – ömlik, s épp ezért nevezik Csüggedés mocsarának. Mert mihelyest a vétkes az ő elveszett állapotának tudatára ébred, lelkében bizonyos félelem, kétely s kínos aggály támad, melyek mind együttesen itt rakódnak le, s épp ez az oka e hely rosszaságának.
A Királynak nem tetszik, hogy ezen hely ily veszélyes maradjon (Ésa 35,3.8). Munkásai, királyi mérnökök vezetése alatt, már több évszázad óta fáradoznak, hogy e dsrab földet, hacsak lehetséges, járhatóvá tegyék. Sőt tudom, hogy itt legalább húszezer, sőt millió szekér üdvhozó tanítás elnyeleték, melyeket minden évszakokban a királyság minden részeiből hordottak össze (s hozzáértők állítják, hogy ezek voltak a legjobb módszerek, e hely jó földdé változtatására). Ha tehát lehetett volna, itt már lenne út. De mindazok dacára, amiket tevének, ez még mindig Csüggedés mocsara.
Jóllehet a törvényhozó vezetése alatta mocsáron keresztül jó és biztos ösvény rakatott; de azért olyankor, midőn a mocsok kidagad, ami rendesen időváltozáskor szokott történni, könnyen el lehet téveszteni a csapást. S ha észreveszik is az emberek, fejük szédülése miatt mégis könnyen félre léphetnek, s az iszaptól rútul bemócskoltatnak, az előttük levő nyo-
mok dacára. De amint az ember a szoros kapuig hatolt, a föld azonnal jó.
Láttam most álmomban, hogy Hajló hazaérkezett; s szomszédjai csakhamar meglátogatták. Némelyek visszatéréséért eszes embernek mondották, mások esztelennek, hogy Keresztyénnel együtt oly veszélybe rohant, mások kigúnyolák gyávaságát, mondván: valóban ha már egyszer, miként te is, belefogtunk volna, nem lettünk volna oly gyávák, hogy utunkat csekély akadályok miatt abbahagyjuk. Ott ült azután Hajló fejlecsüggesztve közöttük, de végtére összeszedte magát, s akkor mindnyájan felhagytak további ingerelgetésével, s háta mögött kezdtek szegény Keresztyénen nevetgélni. Ennyit Hajlóról.