Harmadik fejezet
Akik a törvény cselekedetiből vagynak, átok alatt vagynak. (Gal 3,10)
Amint most Keresztyén magánosan tovább folytatta útját, már távolról észrevett valakit, ki a mezőn keresztül haladva felé jött. Éppen ott találkoztak egymással, hol egyik a másiknak útján akart keresztül haladni. Azon úr neve, ki vele találkozott, Világbölcs volt, s lakása Ravaszság városa, nagyon nagy város, s igen közel is feküdt ahhoz, melyből Keresztyén jött. Ezen ember, ki itt Keresztyénnel összejött s egyet mást már hallott is róla (mert Keresztyén kiköltözése
Romlás városából mindenütt feltűnést okozott, s nem csak azon helyen, hol lakott, hanem más helységekben is általános beszéd tárgya lőn), midőn sóhajait s nyögéseit hallá, így szólott hozzá.
Világbölcs. Ej! hogyan, merre szándékozol így megterhelve, barátom?
Keresztyén. Valóban, így megterhelve! megterhelve, miként tán egy árva teremtmény sem! s ha azt kérdezed, hova szándékozom? azt válaszolom, uram, hogy azon szoros kapuhoz megyek, mely előttem fekszik; mert ott fognak, amint értesültem, oly útra vezetni, melyen megszabadulok nehéz terhemtől.
Világbölcs. Nincs feleséged és gyermeked?
Keresztyén. De van; azonban e teher annyira nyom, hogy nem találom bennük, mint az előtt, boldogságomat. S úgy tetszik, mintha nem is lennének (1Kor 7,29).
Világbölcs. Akarsz-e rám hallgatni, ha tanácsot adok?
Keresztyén. Ó, igen, ha jó, mert jó tanácsra úgyis szükségem van!
Világbölcs. Én azt tanácsolnám neked, hogy magad magadat szabadítsd meg mielőbb terhedtől, mert addig soha sem fogod kedélynyugalmadat elérni s nem örvendhetsz az áldásoknak, mikben Isten részesülni enged.
Keresztyén. Hisz éppen azon igyekszem, hogy e súlyos tehertől megmenekedjem; de én erre képes nem vagyok, s nincs is oly ember országunkban, ki vállaimról levehetné. S azért haladok ezen az úton,
amint már mondottam neked, hogy terhemtől megszabaduljak.
Világbölcs. Ki mondotta neked, hogy ezen az úton haladva terhedtől meg fogsz szabadulhatni?
Keresztyén. Egy, nekem nagy és tiszteletreméltónak tetsző ember, kinek neve, ha jól emlékszem, Evangelista.
Világbölcs. Fordúlj el tőle és ne hallgass tanácsára. Nincs a világon veszélyesebb és fárasztóbb út, mint amelyre utasított. Ezt majd észreveended, ha tanácsától engeded magadat vezettetni. Amint látom – ezt már eddig is tapasztaltad; iszapot látok rajtad Csüggedés mocsarából. E mocsár azon szenvedéseknek pedig még csak kezdete, mik mindazokat kísérik, kik ez úton járnak. Hallgass reám, én tenálad öregebb vagyok, azon úton, melyen mégysz, alkalmasint fáradalmat, kínt, éhséget, veszélyt, megfosztattatást, fegyvereket, oroszlánokat, sárkányokat, sötétséget, egyszóval a halált s még ki tudja mit fogsz találni. Ezekre bizton számíthatsz, mert már több tanú erősítette. S miért tenné valaki megfontolatlanul kockára életét egy idegen tanácsára?
Keresztyén. Ó, uram, a hátamon levő teher mindazoknál, miket említettél, rettenetesebb nekem; azt hiszem, nem szabadna kérdeznem, mi érend utamon, csak azon célomat érjem el, hogy terhemtől megszabaduljak.
Világbölcs. De hát miként jutottál ezen teherhez?
Keresztyén. E kezemben levő könyv olvasása által.
Világbölcs. Mindjárt gondoltam! Te is úgy jártál, miként már többen mások is, kik oly dolgokba elegyedtek, melyek erejüket meghaladták, s hasonlóképp a te kétségbeejtő helyzetedre jutottak. Ilyen zavarban az emberek nemcsak elcsüggednek (mint, ha jól látom, veled is történt), hanem kétségbeejtő kalandokra is sarkantyúztatnak, hogy amit maguk sem tudnak, elérhessék.
Keresztyén. Én jól tudom, minek elérésére is törekszem: szabadulni óhajtok súlyos terhemtől.
Világbölcs. De hát miért éppen ez úton keresel szabadulást, mely szemlátomást oly sok veszéllyel van összekötve; holott én, ha türelmesen végighallgatsz, utasítást adhatok neked, hogy azt, amit óhajtasz, miként érheted el anélkül, hogy kitennédd magadat azon veszélyeknek, miknek ez úton önként karjaiba rohansz. A segély igen közel van! s még azt is mondhatom neked, hogy emellett veszély helyett biztosságra, barátságra s elégedettségre fogsz találni.
Keresztyén. Kérlek! tudasd velem e titkot.
Világbölcs. Szívesen. Ott ama városban, a várost Erkölcsnek hívják, lakik egy Törvényes nevű úr, mély belátású s igen jó hírben álló ember, ki érti, hogy kell az embereken segíteni, s ki oly terhektől, mint a tied, meg tudja a vállakat szabadítani. Azt is tudom, hogy már ez úton sok jót eszközölt; azonfelül azok gyógyításában is igen ügyes, kiknek fejét terhük kissé megzavarta. Amint mon-
dám, őhozzá kell menned, s azonnal segítve leend rajtad. Háza e helytől alig van egy puskalövésnyire. Ha ő talán nem volna otthon, van neki egy fia, ki igen előzékeny ifjú ember, s kit Udvariasnak neveznek, az ebben éppoly ügyes, mint maga az öreg úr. Ott, mondom, terhedtől megszabadulhatsz, s ha nincs szándékod előbbi lakhelyedre visszatérni, mit nem is tanácsolok, nődet és gyermekedet is e városba hozathatod. Néhány ház éppen most üresen áll, melyek közül egyet olcsón kibérelhetsz, ott az élelmiszerek is jók és olcsók, s ami életedet még boldogabbá teszi: az, hogy biztosítva lehetsz, hogy a becsületes szomszédok előtt jó hiteledben s jó hírben fogsz állani. Keresztyén rövid gondolkodás után határozott: hogyha igaz, mit ez az úr mond, legjobban cselekszem, ha követem tanácsát, s tüstént így szólott hozzá:
Uram, mely út vezet e becsületes ember házához?Világbölcs. Látod ott ama halmot?
Keresztyén. Igen, igen, jól látom!
Világbölcs. Azon halom felé tarts, s az első ház, melyhez érsz, az övé. Keresztyén most letért útjáról, hogy Törvényes úr házához menjen segedelemért. De íme, amint már a halomhoz egészen közel érkezett, oly magasnak látszott az neki, s a legközelebb fekvő oldal oly meredeken állott ki feje felett, hogy Keresztyén félt előbbre menni, nehogy fejére szakadjon (2Móz 19,18).
Azért itt megállott, s nem tudta mit cselekedjék; terhét is nehezebbnek érezte, mint midőn előbbi
útján ment. Tüzes villámok is lövelltek ki a halomból s Keresztyént félelemmel töltötték el, hogy megég. Itt tétovázott s reszketett a félelem miatt (Zsid 12,21); s nagyon megbánta, hogy Világbölcs úr tanácsát követé. Ily gondolatok közben meglátja Evangelistát, ki feléje jött, s kinek látásakor a szégyen miatt elpirult. Evangelista egyre közelebb jöve, s midőn odaért, szigorú s fenyegető arccal tekintett reá s így kezdett vele beszélni.
Evangelista. Mit csinálsz itt Keresztyén?
Keresztyén e szavakra nem tudta, mit válaszoljon, szótlanul állott előtte. Te nem az az ember vagy, folytatá Evangelista, kit én Romlás városának falai előtt jajveszékelve találtam?
Keresztyén. De igen, uram, az az ember én vagyok.
Evangelista. Nem megmutattam-e neked a szoros kapuhoz vezető utat?
Keresztyén. Igen, jó uram.
Evangelista. De hát miként történt, hogy ily hamar letértél róla; hiszen most más úton jársz.
Keresztyén. Csüggedés mocsarát már túlhaladtam, midőn egy úrral jöttem össze, ki rábeszélt, hogy az előttem fekvő városban egy emberre fogok akadni, ki terhemet le tudja venni.
Evangelista. S ki volt az?
Keresztyén. Előkelő embernek látszott, sokat beszélt velem, s végül rávett, hogy beleegyezzem, így jutottam ide; de midőn e hegyet észreve-
vém s így az út felett függeni láttam, hirtelen megállék, nehogy fejemre omoljon.
Evangelista. S mit beszélt az az úr veled?
Keresztyén. Kérdezte, hogy hová megyek? s én megmondottam neki.
Evangelista. S mit mondott azután?
Keresztyén. Kérdezte, hogy van-e családom? igen, válaszolám, de oly súlyosan nehezedik e teher hátamra, hogy mint azelőtt, bennük sem találhatok most semmi örömet.
Evangelista. S mit mondott erre?
Keresztyén. Ajánlá, hogy terhemtől, amily gyorsan csak lehet, igyekezzem szabadulni. Azt mondám erre, hogy én is könnyebbülést keresek, s épp azért megyek a szoros kapu felé, hogy ott további utasítást nyerjek, miként érthetném el a szabadulás helyét. Ekkor ő azt mondotta, hogy nekem egy jobb, rövidebb, s nem oly sok nehézséggel járó utat fog mutatni, mint milyet te, uram, mutattál. Ez út, így szólt, egy úr házához fog vezetni, ki igen nagy ügyességgel bír ily terhek levevésében. Én mindezt elhittem neki, s előbbi utamről erre tértem, remélve, hogy terhemtől csakhamar megszabadulandok. De midőn idejöttem s meggyőződtem a dolgok valódi állásáról, félelemmel telve állottam meg a veszély előtt. S most már nem tudom, mitévő legyek.
Evangelista. Várj egy kicsit, hogy elmondjam neked Isten igéit! Ekkor reszketve megállott s Evangelista így beszélt: "Meglássátok, hogy meg ne utáljátok azt aki szól. Mert ha azok meg nem
menekedtek, akik megvetik vala azt, aki az Isten képében szól vala e földön, sokkal inkább mi, ha azt megutáljak, aki mennyből vagyon (Zsid 12,25)." S továbbá még : "Az igaz ember pedig hit által él: és aki elvonandja magát, az olyant az én lelkem nem kedveli (Zsid 10,38)." Ezt most reá alkalmazta; te vagy azon ember, ki nyomorúságba rohan; már csaknem életveszéllyel kezdted elvetni magadtól a legmagasabb tanácsát, s kezdtél a béke útjáról visszavonulni.
Ekkor Keresztyén halottként esett lábai elé s így kiálta fél: Jaj, oda vagyok! – de Evangelista ezt látva – megfogta jobb kezét s így szólott: "minden bűn és káromlás megbocsáttatik az embereknek (Máté 12,31)." S ne legyetek hitetlenek hanem hívők (Ján 20,27). Ez némileg felüdíté Keresztyént; reszketve felkelt, s újból, miként előbb, Evangelista elé állott.
Evangelista szavait így folytatá: nagyobb komolysággal jegyezd meg magadnak azt, amit most mondandó vagyok neked. Meg akarom mutatni, ki volt az, aki tévútra vezetett, s ki volt az, akihez küldött; ki veled összejött, méltán Világbölcs nevet visel, részint mert ajkai csak e világ tudományát hirdetik (1Ján 4,5), s épp ezért tartozik Erkölcs városa egyházához, részint mert e tanokat leginkább szereti (Gal 6,12), miután ezek a kereszttől mentesítik, s mivel testies érzületű, azért igyekezett utaimat, amelyek igazak, elfordítani. Ami pedig ez ember tanácsát illeti, az három oly darabból áll, miktől borzadnod kell:
1) hogy amaz útról letérített,
2) hogy a keresztet gyűlöletessé akarta előtted tenni, és
3) hogy lábaidat oly útra vezeté, mely a halálba visz.Először is utálnod kell, hogy amaz útról letérített, s hogy te beleegyeztél, mert ez annyit tesz: Isten tanácsát egy világböbcs tanácsára elvetéd. Az Úr így szól: "Igyekezzetek bémenni a szoros kapun (Luk 13,24)." Azon kapun, melyhez küldelek, mert e kapu szoros, mely életre vezet, s kevesen találnak reá (Máté 7,13.14). E szoros kaputól s az arra vezető útról térített le amaz istentelen ember, s ezáltal csaknem végveszélybe döntött; gyűlöld azért, hogy letérített ez útról, s utáld azt, hogy magad is hallgattál reá.
Másodszor utálnod kell, hogy abban fáradozott, hogy a keresztet előtted gyűlöletessé tegye, melyet Egyiptom kincseinél is többre kell becsülnöd (Zsid 11,25.26). Azonfelül a dicsőség királya mondotta neked: "Aki megtartja az ő életét, elveszti azt; s ha valaki én hozzám jő, és meg nem gyűlöli az ő atyját, anyját, feleségét, magzatit, atyjafiait és húgait, nénjeit, sőt a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom (Mark. 8,35; János 12,25; Máté 10,39; Lukács 14,26)! Azért azt mondom, ha valaki el akarja veled hitetni hogy az halálod, ami nélkül maga az igazság bizonysága szerint, nem nyerheted el az örök életet, az ily tanítást vesd meg.
Harmadszor gyűlölnöd kell, hogy lábaidat oly útra vezeté, mely halálra visz. S a végre meg kell
gondolnod, hogy kihez küldött s mily tehetetlen abban, hogy téged terhedtől megszabadítson.
Az ember, kihez könnyebbülés elérése végett küldött, s ki Törvényesnek neveztetik, azon szolgáló fia, ki csak szolgálatra szül (Gal 4,21–27), s titokszerű módon a Sínai hegy, melytől rettegtél, hogy fejedre szakad. Ha már tehát Ő gyermekeivel együtt szolgálatra való, miként várhatod, hogy általa te szabaddá légy. E Törvényes nem képes téged terhedtől megszabadítani.
Eddigelé egy ember sem menekedett meg általa terhétől. S talán soha sem is fog ez megtörténni, mert a törvény útján terhétől. Világbölcs úr tehát hazug, s Törvényes úr csaló, fia Udvarias, dacára becsületes arcának, képmutató, s nem segíthet rajtad. Hidd el nekem, hogy amaz esztelen emberek kérkedése megett semmi egyébb nem rejlik, mint azon terv, hogy üdvödet elrabolják, azáltal, hogy letérítenek azon útról, melyre én vezettelek.
Erre felhívta szavai igazságának tanújául Evangelista az eget. Ekkor szózatok és tűz lövell ki a hegyből, melyen szegény Keresztyén állott, hogy hajszálai mind az égnek meredtek. A szavak ezek valának "Mert akik a törvény cselekedeteiből vagynak, átok alatt vagynak: mert meg vagyon írva: "Átkozott valaki meg nem marad mindazokban, melyek megírattak a törvények könyvében, hogy azokat cselekedje (Gal 3,10)."
Keresztyén nem várt halálnál egyebet, s keservesen jajgatni kezdett, elátkozván magát a per-
cet is, melyben Világbölcs úrral összejött, s önmagát ezerszer is bolondnak nevezte, amiért tanácsát megfogadta. Szégyellte nagyon azt is, midőn meggondolta, hogy amaz úr előadásai, melyek pedig csak testiségből származtak, képesek valának őt az igaz útról letéríteni. S most újra Evangelistához fordult.
Keresztyén. Mit vélsz, uram, van-e még reményem? Visszafordulhatok s eljuthatok-e még a szoros kapuhoz? Vagy el leszek hagyatva, s onnan szégyennel űznek vissza; hisz én fájlalom, hogy hallgattam azon ember tanácsára. Meg fogják-e még e vétkem bocsátani?
Evangelista. Az igaz, hogy vétked nagy, mert kétszeres bűnt követtél el: az igaz utat elhagytad, hogy tiltottra lépj, de a szoros kapun levő férfi azért be fog ereszteni, mert szereti az embereket; csak őrizkedjél, mondá, hogy újra oldalútra ne menj, hogy "el ne vessz utadban, mert az ő haragja csakhamar felgerjed (Zsolt 2,12)."
Most Keresztyén készült visszafordulni, s Evangelista megcsókolván s barátságos tekintetet vetvén felé, szerencsés utat kívánt neki. Keresztyén gyorsan haladt, anélkül, hogy útközben beszélt, vagy válaszra méltatott volna valakit. Az egész idő alatt olyformán járt, mint aki tiltott földeken megy, s nem volt képes biztosan tartani magát, míg csak azon útra nem ért, melyet Világbölcs úr tanácsára elhagyott.