Negyedik fejezet
Amit nékem ád az én Atyám, énhozzám jő, és azt, aki énhozzám jő, semmiképpen nem vetem ki. (János 6,37)
Végre felérkezett Keresztyén a kapuhoz, mely felett ez állott írva: "Zörgessetek és megnyittatik néktek." (Máté 7,7.8)
Néhányszor tehát bekopogtatott-e szavakkal:
Vajj, béjutok-e én? Megnyílik-e nekem,
Kit gondok terhe nyom s ki csak békét zavar?
Zendülj meg akkoron dicsérő énekem,
S hangoztassad nevét, míg sírom eltakar!
Idők forgásival!
Végül egy Jóakaró nevű tiszteletreméltó ember jött a kapuhoz, s kérdezte, ki volna itt, honnan jön, s mit kíván?
Keresztyén. Itt egy szegény terhelt bűnös áll. Romlás városából jövök s a Sion-hegy felé törekszem, hogy a jövendő haragtől megszabaduljak. S óhajtanám tudni, miután hallottam, hogy az út e kapun keresztül vezet arra, hogy te, uram, kész volnál-e bebocsájtani.
Jóakaró. Szívesen megteszem – s azonnal kinyitotta előtte a kaput.
Midőn Keresztyén be akart lépni, a másik hirtelen megtaszítá.
Mit jelentsen ez? kérdé Keresztyén; a másik pedig mondá: nem messze e kaputól egy erős vár áll, melynek Belzebúb a parancsnoka, s melyből
úgy ő, mint mindazok, kik vele vannak, nyilat lődöznek azokra, kik e kapun feljönnek, hogy őket, ha csak lehet, megöljék, mielőtt beléphetnének. Ah, így szólt Keresztyén, örülök és reszketek is. Mikor már benn volt, kérdezte a kapus, hogy ki utasította ide.
Keresztyén. Evangelista parancsolta nekem, hogy ide jöjjek, s zörgessek, (mit meg is tettem),
s azt mondotta, hogy te, uram, utasítani fogsz, hogy mit kell tennem.
Jóakaró. Ím itt előtted van egy megnyílt ajtó, melyet senki be nem zárhat (Jel 3,8).
Keresztyén. Merész vállalkozásomnak arathatom tehát előnyeit.
Jóakaró. De miként történik, hogy egyedül vagy?
Keresztyén. Mert szomszédaim egyike sem ismerte fel úgy veszedelmét, mint én a magamét.
Jóakaró. Tudták néhányan ideutazásodat?
Keresztyén. Igen, nőm és gyermekeim láttak meg először, s utánam kiabáltak, hogy forduljak vissza; néhányan szomszédaim közül is kiáltoztak utánam, s szintén visszatérésre nógattak, de én befogtam füleimet, s így folytattam tovább utamat.
Jóakaró. De egy sem ment utánad, hogy a visszatérésre rábeszéljen.
Keresztyén. De igen, egyszerre ketten is: Makacs és Hajló. Azonban látván, hogy nem boldogulnak velem, Makacs csúfolódva visszafordult, Hajló pedig még egy darabig velem jött.
Jóakaró. S miért nem jött veled egész idáig?
Keresztyén. Csüggedés mocsarához érvén, ebbe véletlenül beleestünk; s emiatt Hajló szomszédom elveszté bátorságát s tovább nem merészkedett. Ezért így szólott hozzám, a házához legközelebb eső oldalon kikapaszkodván, hogy ő bizony nem bánja, ha egyedül nyerendem is el ama dicső vidéket; s így ő a maga útján, én is a magam útján mentem, ő Makacs után s én e kapu felé.
Ah! szegény ember, mondá Jóakaró! oly kevésre becsüli hát a mennyei dicsőséget, hogy nem tartja érdemesnek érte némi akadályok leküzdését kockáztatni?
Keresztyén. Hajlóról elmondottam az igazat, s ha magamról is el kell az igazat mondanom, úgy ki fog tűnni, hogy köztem s közte semmi különbség sincs. Igaz, hogy ő visszatért házához, én pedig a halál útjára tévedtem, félrevezetve egy Világbölcs nevezetű úr testies rábeszélései által.
Jóakaró. Ah, hát terád is ráakadt? Tehát arra akart indítani, hogy Törvényes úrnál keress könnyebbülést. Mind a ketten csalók; s elfogadtad tanácsát?
Keresztyén. Igen, amennyire mertem, fájdalom! Törvényes urat addig keresém, míg csak azt nem hittem, hogy a háza mellett levő hegy reámszakad, s így kénytelen valék megállapodni.
Jóakaró. E hegy már sokaknak halálát okozá, s fogja még sokaknak okozni. Jól jártál, hogy megmenekedtél, anélkül, hogy szétzúzattál volna általa.
Keresztyén. Nagyon igaz! s magam sem tudom, mi lett volna belőlem, ha szerencsére újra Evangelistával nem találkozom, éppen akkor, midőn zavaromban nem tudtam hová lenni. De Isten kegyelme vezette őt hozzám, mert ha ez nem történik, soha sem jöttem volna ide. Most itt vagyok, mint olyan, ki ama hegy alatt előbb megérdemelte a halált, mielőtt ura előtt állott s vele beszélt volna. S mily nagy kegyelem reám nézve, hogy ide mégis bebocsájtatám.
Jóakaró. Mi senkinek sem teszünk szemrehányást, cselekedtek légyen bármit idejövetelük előtt. Senki nem vettetik ki (János 6,37). Jöjj hát, édes Keresztyénem csak egy kis darabon velem, s én megmutatom neked azon utat, melyen menj. Nézz ide, látod ama keskeny utat? Ezen úton kell haladnod. A pátriárkák és próféták, Krisztus és az ő apostolai készítették s nagyon egyenes; ezen úton járj!
Keresztyén. S nincsenek oly fordulatai s kanyarulatai, melyek által az idegen utat veszthet?
Jóakaró. De több utak is vannak mellette, melyek azonban görbék és szélesek, de azok közt az igaztalantól megkülönböztetheted, mert az igaz egyenest megy s keskeny (Máté 7,14).
Láttam azután álmomban, hogy Keresztyén tovább kérdezte, hogy a vállain levő tehertől nem tudná e megszabadítani? mert eddigelé nem menekedheték tőle, s az ő segedelme nélkül nem is menekedhetik.
Ő pedig mondá neki, ami terhedet illeti, légy addig türelemmel, míg a szabadulás helyére nem érsz, s ott vállaidról magától le fog esni.
Keresztyén tehát fel kezdé övedzni derekát s készült további útjára. Ekkor a másik azt mondá neki, hogy ha egy darabnyira távol leend a kaputól, Értelmező házához fog érni, kinek ajtaján kopogtatva, az felséges dolgokat fog néki mutatni. Keresztyén erre elvált barátjától s ez Istennek ajánlá.