Tizennegyedik fejezet
Senki sem szolgálhat két Úrnak: mert vagy egyiket gyűlöi, a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik, a másikat megutálja. Nem szolgálhattok Istennek és a világi gazdagságnak. (Máté 6,24)
Láttam azután álmomban, hogy Keresztyén, Hiúság városából nem egyedül távozott el; hanem Reményteljes nevű ember is csatlakozott hozzá (mert ez lett ő Keresztyén és Hív szavainak, viselkedésének és szenvedéseiknek vizsgálata által) s miután vele testvéri szövetséget kötött, kinyilatkoztatá neki, hogy útitársa akarna lenni. Így halt meg az egyik, hogy az igazságról bizonyságot tegyen, míg hamvaiból egy másik emelkedett, hogy Keresztyénnek zarándoklásában útitársa legyen. E Reményteljes beszélte Keresztyénnek, hogy vannak még emberek e városban, kik őket idővel követni fogják. Alig hogy elhagyták a vásárt, egy embert értek utol, ki előttük ment s Mellékúti nevet viselt. Kérdezték tőle, hová való s meddig szándékozik ez úton haladni. Ő így felelt, hogy Szépszó városából jön, s a mennyei város felé igyekszik. De nevét elhallgatta előttük.
Szépszóból? mondá Keresztyén. Lehet ott valami jót találni? (Péld 26,25)
Igen, felelé Mellékúti; legalább reménylem.
Keresztyén. Szabad nevedet kérdeznem, uram?
Mellékúti. Én idegen vagyok nektek, s ti nekem; s ha ez úton mentek ti is, úgy társaságtok
nagy örömömre fog szolgálni, de ha nem, abba is bele kell nyugodnom.
Keresztyén. Ha jól emlékszem, Szépszó jól bírja magát.
Mellékúti. Igen, arról biztosíthatlak benneteket, nekem is van ott néhány gazdag rokonom.
Keresztyén. Szabad kérdeznem, kik ottani rokonaid?
Mellékúti. Csaknem az egész város, különösen Forduljmeg úr, Korfia úr, Szépszó úr (kinek őseitől nyerte a város is nevét); úgyszintén Sima úr, Kétkulacsos úr, Mindenféle úr, Kétnyelvű úr, atyai ágon testvérem. Elég az hozzá, én jó állású ember lettem, habár nagyatyám csak a révészek közé tartozott, kik mint tudjátok e partokra kacsintanak, de ama másik felé tartanak, s magam is vagyonom nagyobb részéhez e foglalkozás által jutottam.
Keresztyén. Házas vagy?
Mellékúti. Igen, és feleségem nagyon erényes nő, s szintén erényes asszony leánya, s ez Tettetés asszonyság leánya volt; tehát tiszteletreméltó családból származott, s oly nevelést nyert, hogy mindenki, úgy a herceg mint a paraszt előtt is helyesen tudja magát viselni. Habár vallásunkban némileg eltérünk azoktól, kik e dolgot szigorúan veszik, de csak két csekély pontocskában. Először: mi soha sem megyünk szél és eső ellenében; s másodszor: akkor vagyunk legserényebbek, ha a vallás ezüstös papucsokban jár; s szívesen fitogtatjuk azt az ut-
cán, verőfényen, s kivált mikor a nép tetszését nyilvánítja iránta.
Erre Keresztyén kissé félrefordult, Reményteljes útitársához s mondá: most jut eszembe, hogy e szépszói egy bizonyos Mellékúti, s ha csakugyan ő az, akkor a leggonoszabb fickót vettük fel társaságunkba, aki csak e vidéken található.
Reményteljes így felelt: "kérdd meg: azt hiszem, nevét nem fogja szégyellni."
Keresztyéntehát ismét hozzá ment s mondá: "kedves úr, ha nem csalódom, félig-meddig kitalálom, hogy ki vagy. Nem a Szépszóból való Mellékúti?
Mellékúti. Az nem nevem; de e csúf névvel illetnek azok, kik nem szenvedhetnek; s e szégyent türelmesen kell viselnem, mint más jó emberek is viselték előttem a gyaláztatást.
Keresztyén. De nem szolgáltattál az embereknek soha okot ez elnevezésre?
Mellékúti. Soha, soha. Legrosszabb, amit tevék, s ami által nekik ez elnevezésre okot szolgáltattam, az volt, hogy mindig oly szerencsés valék, hogy nézeteim mindig egyeztek az idő körülményeivel, amiből folyvást hasznom volt. Ami ily úton részemül jutott, áldásnak tekintem, de ezért bizonyára nem terhelhetnek szégyennel a rosszlelkű emberek.
Keresztyén. Mindjárt gondoltam, hogy te vagy azon férfi, kiről már többször hallottam; s hogy véleményemet kimondjam, attól félek, e név sokkal több joggal megillet, mint ahogy hajlandó vagy nekünk bevallani.
Mellékúti. Jól van; ha oly könnyen hívők
akartok lenni; azon nem segíthetek. Tapasztalni fogjátok, hogy jó útitárs vagyok, ha e minőségben elfogadtok.
Keresztyén. Ha velünk akarsz jönni, szél és vihar ellenében kell menned; s ez, amint látom, nézeted ellen van. S éppoly hűnek kell maradnod a keresztyénség iránt, ha rongyokban, mintha ezüstös papucsokban jár is, s azt vallanod kell, legyen bár láncra fűzve, vagy az utcákon tetszésre találjon.
Mellékúti. Nincs jogotok semmit rámtukmálni, sem pedig ne akarjatok uralkodni hitem felett: hagyjátok meg szabadságomat, s engedjétek, hogy veletek menjek.
Keresztyén. Egy lépést sem tovább; ha csak példáinkat nem követed azokban, miket előadtam.
Erre mondá Mellékúti: régi alapelveimet soha sem hagyandom el, mert azok ártatlanok s előnyösek; ha veletek nem megyek, úgy akként cselekszem, mint elébb, míg utol nem értetek. Addig egyedül kell haladnom, míg olyan nem ér be, ki társaságomnak örül.
Láttam ekkor álmomban, hogy Keresztyén és Reményteljes, elváltak tőle s némi kis távolságban előtte haladtak. De midőn egyikőjük hátratekintett, három férfit látának, kik Mellékúti úr után siettek, s midőn elérték, az mélyen meghajtá előttük magát, ami amazok által viszonoztaték. Az emberek: Világgaltarts úr, Pénzszerető úr és Zsugori úr nevet viseltek, kikkel Mellékúti úr, már előbb ismeretségben volt; mert ifjúságokban iskolatársak valának s egy bizonyos Kapzsi-
úrnál nyertek oktatást, ki Nyervágy mezővárosban volt iskolatanító, Észak-Bírvágy grófságában. Ez iskolatanító oktatást adott nekik a mesterségben, miként kell valamit elérni, erőszak, ravaszság, hízelgés s hazudozás, vagy pedig álszenteskedés által. S e négy Úr, tanítója művészetében oly nagy előmenetelt tőn, hogy akármelyikük is bátran lehetett volna ilynemű iskola elöljárója.
Miután hát, amint fentebb megjegyeztem, köszöntötték egymást, így szólt Pénzszerető úr Mellékúti úrhoz: "kik azok, kik ez úton előttünk haladnak?" (mert Keresztyént és Reményteljest még láthatták).
Mellékúti. Távol országból jönnek s amaguk módja szerint zarándok útat tesznek.
Pénzszerető. Ah, mért nem vártak egy kicsít, hogy mi kellemes társaságot nyújthattunk volna nekik? hisz mi mindnyájan zarándokok vagyunk.
Mellékúti. Igen, azok vagyunk; de ez előttünk levő emberek oly szigorúak, s saját eszméiket annyira szeretik, s amellett mások véleményét oly kevésre becsülik, hogy a legjámborabb embert is, ha nincs mindenben egy véleményen velük, kitaszítják társaságukból.Zsugori. Az baj; de hisz már olvastunk is olyanokról, kik nagyon is igazságosak, s szigorú alapelveik szerint, magukat kivéve, mindenkit elítélnek s bíráskodnak felettük. De kérlek, mondjátok csak, melyik és hányféle dologban tértetek el egymástól?
Mellékúti. Nyakas voltuknál fogva kötelességüknek tekintik, hogy minden idővel dacolva tovább folytassák útjukat, de én meg amellett vagyok, hogy viharos szeles időkor várnunk kell. Ők amellett nyilatkoznak, hogy Istenért mindennek neki kell vágnunk; s én azt mondom, minden előnyt fel kell használni, hogy biztosíthassam életemet és javaimat. Ők azt mondják, az ő véleményük erősen áll, habár az emberek ellene vannak is; de én csak addig vagyok a vallás mellett, amennyiben s ameddig az idők körülményei s önbiztonságom megengedik. Ők a vallást szolgálják, ha rongyruhában jár s megvetésben részesül is; de én csak akkor, ha aranyos papucsokban jár a verőfényen, s köztetszést arat.
Világgaltarts. Helyesen! maradj is meg emellett, édes Mellékútim, mert én a magam részéről azt csak bolondnak tarthatom, ki a magáét megtarthatná, s mégis oly esztelen, hogy elvesztegeti. Legyünk okosak, mint a kígyók. Legjobb a szénát napfényes időben takarítani. Hisz láthatod, mily csendesen pihen a méh egész télen át, s csak akkor készülődik, ha gyönyörrel szerezhet magának előnyt. Isten egyszer esőt, máskor napfényt bocsát reánk; s ha ők oly esztelenek, hogy esőben is haladnak, ám tegyék, de mi csak bevárjuk a jó időt. Én részemről a vallást oly jónak tekintem, mely Isten áldásait biztosítja számunkra; mert ki józan eszétől engedi magát vezettetni, gondolhat-e egyebet, mint hogy Isten, ha egyszer ideadta nekünk ez élet javait, azon szándékból adta, hogy azokat akaratjából él-
vezzük is? Ábrahám és Salamon vallásuk mellett meggazdagodtak, s Jób azt mondja: "ezüst halomra gyűl a jó embernek." (Jób 22,25) Akkor azonban nem szabad olyanoknak lennünk, minők a te leírásod szerint amaz előttünk haladó emberek.
Zsugori. Azt hiszem, e dologra nézve mindnyájan egy véleményen vagyunk, s azért ne is vesztegessük rá a szót.
Pénzszerető. Nem, nem szükséges erre több szót vesztegetni, mert az, ki sem az írásnak, sem az észnek nem hisz (pedig mi mindkettőt szemünk előtt tartjuk), az sem saját szabadságát nem ismeri, sem nem keresi önmaga javát.
Mellékúti. Édes testvérek, mint látjátok, mindnyájan zarándokok vagyunk; s hogy mentől előbb távol tarthassuk magunkat a gonosz dolgoktól, engedjétek, hogy e következő kérdést intézhessem hozzátok: feltéve, hogy valamely ember, lelkész vagy kereskedő, azon kellemes helyzetben volna, hogy ez élet javai részeül jutnának, de csak úgy, hogy más úton semmiképp el nem érheti, mintha legalább színleg a vallás iránt, mellyel előbb mit sem gondolt, sokkal több buzgalmat mutatna; nem használhatná-e fel e módszert célja elérésére, úgy, hogy amellett tökéletesen becsületes ember maradna?
Pénzszerető. Látom, kérdésed hova céloz, s ez urak engedelmével fáradságot veszek magamnak, hogy helyes választ adjak reá; először ami kérdésedet a lelkészre vonatkozólag illeti, feltéve, hogy egy tiszteletreméltó embernek csekély jövedelme volna, de nagyobb után igyekeznék, s ennek
elérésére alkalma nyílnék; de csak úgy, ha hivatalát serényebben vinné, többször s gyakrabban szónokolna, s miután a község gondolkodásmódja megkívánná, néhány alapelvét megváltoztatná, akkor magam részéről nem látom be okát, hogy az ember, ha esetleg hivatása van, miért ne tehetné meg ezt, s még sokkal többet, úgy hogy amellett becsületes ember maradhatna. Mert:
1) Nem törvénytelen a nagyobb jövedelem utáni vágyakodáza. Ennek nem lehet ellene szólni, mert a gondviselés nyújtja neki. Így elfogadhatja anélkül, hogy lelkiismereti dolgot csinálna magának belőle.
2) Azonfelül a nagyobb jövedelem utáni vágya hivatalában folyvást tevékenyebbé s szónoklatában serényebbé s így jobb emberré teszi, sőt azt is eszközli, hogy jobban kiképezi magát, ami egyező Isten akaratával.
3) Ami pedig a község gondolkodásmódjához való alkalmazkodását illeti, amennyiben annak kedvéért néhány alapelvétől eltér, ez csak azt bizonyítja: 1) hogy az önmegtagadás magas fokával bír, 2) hogy szeretetreméltó s kellemes ember és 3) hogy a lelkészi hivatalra annál alkalmasabb 4) Ebből azt következtetem tehát, hogy oly lelkész, ki csekély jövedelmét nagyobbal cseréli fel, ezért fösvénynek nem tekinthető; hanem sokkal inkább amennyiben ezáltal kiképzésében s szorgalmában előbbre haladt, olyannak veendő, ki hivatásának megfelel, s fel tudja használni az alkalmat, mely neki a jótékonyságra kínálkozik.
Most, a kérdés második felére térve képzeljünk egy kereskedőt, ki szűk körülmények közt van, de azáltal hogy kegyessé lenne, nagyobb jövedelmet biztosíthatna magának, talán gazdag nőt nyerhetne, és szélesebb kiterjedésű s jobb vevőket kaphatna áruira, akkor a magam részéről semmi okot nem látok, miért ne tehetné ezt meg bátran. Mert:
1) a kegyesség erény, bárhonnan eredjen is; továbbá
2) gazdag feleséget, vagy áruira több vevőt nyerni nem törvényellenes;
3) kegyessége által a jót hasonló érzelmű jó emberektől nyeri. Így tehát jó asszonnyal, jóvevőkkel s jó nyereséggel bír, és pedig kegyessége folytán; ami bizonyára a jónak egy neme. Azért dicső eszme, hogy valaki mindezen áldások elnyeréséért kegyessé legyen.
E Pénzszerető úrnak Mellékúti úr kérdésére adott válasza, általános tetszéssel fogadtatott, úgyhogy az egészből azt következtették, hogy csakugyan igen üdvös és előnyös volna. Azt vélvén tehát, hogy e kérdés meg nem cáfolható, elhatározták, miután Keresztyén és Reményteljes még nem nagyon előzték meg őket, hogy azonnal hozzájuk fordulnak e kérdéssel, mihelyest utolérik őket; s ezt annál inkább tenni fogják, mivel azok előbb ellentmondottak Mellékúti úrnak. Utánuk kiáltottak tehát, mire ezek megállottak, míg utolérték őket; eközben azt is elhatározták, hogy nem Mellékúti úr, hanem az öreg Világgaltarts úr teendi fel nekik a kérdést, azt vélvén, hogy a válasz, melyet ő nyer, ment lesz azon
hevességtől, mely a Mellékúti úrral csak kevéssel előbb történt találkozásnál támadt.
Így utolérték egymást, s rövid köszöntés után Világgaltarts úr feltette Keresztyénnek és társának a kérdést, felszólítván egyszersmint őket, hogy ha tudnak, válaszoljanak reá.
Keresztyén ekkor mondá: ki még a legcsekélyebb kezdő volna is a hit dolgában, képes lenne ezer ily kérdésre is megfelelni; mert ha törvényellenes volna Krisztust a kenyér kedvéért követni (mint János 6-nál az eset), mennyivel utálatraméltóbb vele s a keresztyénséggel üzletet folytatni, a világ elnyeréséért s élvezetéért. Ily véleményen csak pogányok, képmutatók, ördögök s varázslók lehetnek.
1) Pogányok: mert midőn Hémor és Szichem szemügyre vették Jákob leányait s barmait, s látták, hogy más út nincs előttük nyitva a hozzájuk jutásra, mint hogy körül engedik magukat metéltetni, ekkor mondák társaiknak: "ha minden férfiú körülmetélkedik miközöttünk, miképpen hogy ők is körülmetéltettek, minden juhuk és minden ő barmuk, nemde a mieink lesznek-e?" azt forgatták elméjükben, hogy azok leányait s barmait elnyerjék, s vallásuk csupán céljuk elérésére szolgált. Olvassátok el az egész történetet. 1Móz 34, 20–23.
2) A képmutató farizeusok ugyanazon vallást követték. Hosszú imák szolgáltak álcáikul, de céljuk az özvegyek házainak tönkrejuttatása s bérük annál súlyosabb kárhozat volt. (Luk 20,46.47)
3) Júdás, kinek szívét az ördög kormányozta, szintén ezen valláson volt. Kegyes vala a zsákmány kedvéért, de elvetették, s mint a romlás gyermeke elveszett.
4) Simon, a varázsló ugyanezen vallás híve volt, mert ő galád nyervágyból óhajtá a Szentlelket, s ehhez képest mondotta ki reá Péter az ítéletet. (Apcsel 8,19–22)
5) S nem bírom fejemből kiverni a gondolatot, hogy az oly ember, ki a világ kedvéért lesz kegyessé, ugyancsak a világ kedvéért ismét lemond kegyességéről. Mert amint bizonyos, hogy Júdás csak a világ után igyekezett, midőn Krisztus követőjévé lett, úgy eladta kegyességét s mesterét a világ kedvéért. Aki tehát e kérdésre igennel felel, mint, ha jól látom, ti is tevétek, s ily választ érvényesnek ismer el, az pogány, képmutató s ördögi, s béretek műveitek után fog megadatni.
E magyarázat után leverten tekintének egymásra, de egy szót sem tudtak Keresztyénnek válaszolni. Reményteljes is hozzájárult Keresztyén alapos feleletéhez, s így közöttük mély csend uralkodott. Mellékúti úr s társai ide-oda botorkáltak s hátramaradtak, úgyhogy Keresztyén és Reményteljes megelőztek őket. Erre mondá Keresztyén társának: "ha ez emberek embertársaik ítélete előtt sem képesek megállani, miként fognak megállhatni Isten ítélő szava előtt? s ha elnémulnak Isten földi edényei előtt, mit akarnak kezdeni, ha az száll ítéletre velük, ki olyan, mint az emésztő tűz?
Ekkor Keresztyén és Reményteljes tovább ment, míg egy Nyugalom nevű igen kellemes síkságra jutának, hol nagyon jól érezték magukat. De e síkság igen keskeny volt s csakhamar átértek rajta. A síkság más oldalán, egy kis Nyereség nevű halom emelkedett, s ebben egy kis ezüstbánya vala, mely néhányat azok közül, kik előbb ez úton menének, ritkasága miatt az útról letérített, hogy megtekintsék; de midőn az akna széléig merészkedtek, a csalóka alap eltűnt, s ők elvesztek. Mások ugyanitt annyira megsérültek, hogy haláluk napjáig nyomorékok maradtak.
Ekkor láttam álmomban, hogy kissé félre az úttól s az ezüst bányával szemközt, Démás állott, úri alakban, ki az elmenőket magához hívta, hogy nézzenek. Keresztyénnek és társának is mondá: "jertek át, valamit mutatok nektek."
Keresztyén. Mi volna oly nagy értékű, ami minket az útról letéríthetne?
Démás. Itt ezüstbánya s ezenfelül oly emberek vannak, kik kincseket ásnak. Jertek s könnyű munkával gazdagokká lehettek.
Erre Reményteljes mondá: "menjünk s tekintsük meg."
"Én nem megyek," így szólott Keresztyén. E helyről már előbb is hallottam, s hogy mennyien vesztették itt el életüket. Amellett e kincsek csak kelepcék azokra, kik keresik őket, mert igen megnehezítik az utazást. Ekkor mondá Keresztyén Démásnak: "nem veszélyes az a hely? nem volt ez sokaknak utazásukban akadály?" (Hóseás 9,6)
Démás. "Csak gondatlanokra lehet veszélyes." De ezt mondva, elpirult.
Erre így szólott Keresztyén Reményteljeshez: nem, utonkon maradunk, s arról egy lépésnyit sem térünk le.
Reményteljes. Fogadni mernék, ha Mellékúti ideér, s így fogják hívni, odamegy majd, hogy megtekintse. Keresztyén. Kétségtelen; mert alapelvei ez útra vezérlik, s százat mernék egy ellen tenni, hogy meg fog halni.
Démás újra reájuk kiáltott: "nem akartok hát átjönni, hogy megnézzétek?
Erre Keresztyén e rövid választ adá: Démás, te Isten egyenes útjának ellensége vagy! (2Tim 4,10) s már a királyi bíró ítélete folytán elkárhozál, mert magad is letértél az útról, miért akarsz hát bennünket is hasonló kárhozatba dönteni? – amellett, ha letérünk az útról, akkor azt Urunk, királyunk bizonyára meg fogja tudni, s ott, hol örömmel kellene megállanunk előtte, megszégyenülünk.
Démás újra kiáltott, s erősíté, hogy ő is testvéri körükbe tartozik, s ha kissé várnának, maga is velük menne.
Erre Keresztyén mondá: mi a neved? nem helyesen neveztelek-e?
Démás. Igen, nevem Démás, s Ábrahám fia vagyok.
Keresztyén. Jól ismerlek. Géházi volt nagyatyád, Júdás az atyád, s te nyomdokaikat követéd. Atyádat mint árulót felakasztották, s te ugyanazt
érdemled. (2Kir 5,20–27; Máté 26,14.15; 27,3–6) Biztos lehetsz, ha a királyhoz jutunk, elmondjuk neki viselkedésedet. Így tovább mentek útjukon.
Ezalatt Mellékúti s társai is ismét előtűntek, s első intésre átmentek Démáshoz. Hogy azután az aknába estek-e, midőn ennek szélén letekintének, vagy leszálltak kincseket ásni, vagy pedig a rendesen felszállni szokott gőzök által lettek-e megfojtva, biztosan nem mondhatom; de őket ez úton soha többé nem látták. Erre mondá Keresztyén:
Démás s Mellékúti jól megegyez,
Nyerni vágy az, önhaszonért megy ez.
Fut, rohan mindenik.... s mégis csak lenn
A földön csúsz; magasbra képtelen.
Most láttam, hogy épp a síkság másik oldalán a zarándokok oly helyre értek, hol egy ó emlékkő állott szorosan az országút mellett. Ennek látására mindketten meghökkentek különös alakja miatt, mert úgy tűnt nekik, mintha ez nő lett volna, ki azután szoborrá változott. Itt tehát megállottak, többször megnézték, de egy ideig nem tudták, mit gondoljanak róla. Végül egészen felül Reményteljes egy szokatlan írásmódú feliratot vett észre; de miután nem volt tudós, Keresztyént hívta elő (mert ez tudós volt), hogy tekintse meg, hogy nem tudná-e kihozni értelmét. Keresztyén odajött, s a betűket kissé áttanulmányozván, a következő szavakra talált: "gondoljatok Lót feleségére!" (Luk 17,32) Útitársának felolvasta, s ebből mindket-
ten azt következtették, hogy ez azon sóbálvány lenne, mivé Lót felesége változott, mivel sóvár szívvel visszatekintdtt, midőn Szodomából kifutott, hogy meneküljön. (1Móz 19,26) E meglepő s csodálatra gerjesztő látvány a következő beszélgetésre szolgáltatott okot:
Keresztyén. Ah, édes testvérem! E látvány a legjobb időben tűnt fel, s nagyon alkalmasan jött a Démástól nyert meghívás után, hogy Nyereség halmát megtekintsük, s ha meghívását követjük, mire te, kedves testvérem, hajlandó lettél volna, nézetem szerint úgy járunk, mint e nő, és látványúl szolgálunk az utánunk jövőknek.
Reményteljes. Nagyon elszomorít, hogy oly balga voltam, és ó, mily csuda, hogy máris olyanná nem levék, mint Lót felesége; mert mi különbség az ő és az én bűnöm között? – Ő csak hátratekintett, s én menni is vágytam, hogy lássak. Dicsőíttessék a kegyelem – én azonban szégyellem magamat, hogy csak meg is fordult szívemben ily gondolat.
Keresztyén. Véssük jól szívünkbe, amit itt látunk, hogy jövőre hasznot húzhassunk belőle. Ez az ítélet elől futott, mert nem veszett el Szodoma elpusztulásakor; de mégis, amint látjuk, egy más ítélőszék veszejtette el, mert sóbálvánnyá változott.
Reményteljes. Valóban; s nekünk intésül és például szolgálhat: intésül, hogy vétkét kerüljük; például, hogy mily ítélet előzi meg az olyanokat, kik az ily intést nem veszik figyelembe. Így lettek Kóré, Dátán és Abirám, 250 emberrel együtt, kik velük vétkükben elvesztek, jelek és pél-
dák mások intéséül. (4Móz 26,9.10) De mindenekfelett azon csodálkozom, mint állhatnak amott oly vidáman Démás és társai, hogy kincset keressenek, holott e nő már csak amiatt, hogy utánatekintett (mert nem olvassuk, hogy csak egy lépést is letért volna útjáról) sóbálvánnyá változott; annál inkább, mert az ítélet, mely azt elérte, például állítá szemük elé, s ezt, ha szemeiket kinyitják, nem lehet észre nem venniük.
Keresztyén. Igen, valóban csodálatos, s azt bizonyítja, hogy e tekintetben szívük kegyetlenül megromlott. Senkivel nem tudnám őket inkább összehasonlítani, mint az olyan zsiványokkal, kik még a bíró előtt s az akasztófa alatt is lopnak. Szodoma lakosairól az van mondva, hogy ők gonoszok valának s nagyon vétkeztek, mert az Úr előtt vétkeztek, azaz tekintete előtt, nem ügyelve azon jóságra, miben őket részelteté. (1Móz 13,13), mert előbb Szodoma országa olyan volt mint az éden kertje. (1Móz 13,10) Annál inkább felgerjedt Isten, s azt cselekedte, hogy az égből tűz- és kénkőesőt bocsátott alá reájuk. Tehát legokosabban lehet következtetni, hogy az olyanok, épp olyanok, mint ezek, kik ily intő példák mellett s azok ellenére vétkeznek, annál szigorúbban fognak elítéltetni.
Reményteljes. Kétségtelenül igazat beszéltél; de mily kegy az, hogy mi ketten, de különösen én az Isten haragjának ily emlékoszlopává nem változánk. Ez ösztönözzön arra, hogy Istennek köszönetet mondjunk, gyermeki félelemmel járjunk előtte, s mindig emlékezzünk vissza Lót feleségére.