MAGYAR IRODALMI RITKASÁGOK
SZERKESZTI VAJTHÓ LÁSZLÓ
XLVI. SZÁM
MEDGYESI PÁL
LELKI ÁBÉCE
KIRÁLYI MAGYAR EGYETEMI NYOMDA
Dr. Bácsy Ernő tanár irányításával kiadta
a Budapesti Református Gimnázium VIII. osztálya.
|
TARTALOMJEGYZÉK. Előszó (7)Bevezetés (9) A LELKI ÁBÉCE és a Biblia (19) A LELKI ÁBÉCE nyelve (24) Előljáró szükséges oktatás (41) A LELKI ÁBÉCE-béli szent tanúságoknak rendi és nemei (46) A LELKI ÁBÉCE főfejezete (49) Az embernek minden napoki magaviselése felől való igazgatása (78) A tisztviselőknek tisztek (85) Az alattok-valóknak tisztei (87) Egyházi tanítónak tiszti (89) Az népnek tiszti (92) Cselédes ember tiszti (95) Az egyes személyeknek tisztek (99) Az felebarátoknak egymáshoz való tisztek (100) Alkuvásokban való igazgatás (103) Gazdag embernek tiszti (104) Szegény ember tiszti (106) Koros embereknek tisztek (107) Az ifjaknak tisztek (108) Mindeneknek summája 109 Egynéhány szép rövid könyörgések a L. Á. tanulása előtt (110) Hálaadás az lelki gyakorlás után (114) Jegyzetek (118) Tárgymutató (145) |
|
E könyv regulája |
(A LELKI ÁBÉCE akadémiai
példányának borítéklapján álló
kéziratos versike.)
ELŐSZÓ.
A Budapesti Református Gimnázium VIII. osztálya munkájának egyik eredménye ez a kis kiadvány. Az osztály a munkaközösség terhei és örömei közt betekintést nyert a XVII. századi magyar vallásos irodalom lelkébe. Amikor ebben a betekintésben másokat is részeltetni akarunk, a következőkben jelöljük meg röviden azt a hármas elgondolást, amely a művet kiadásra méltóvá teszi.
1. A magyar irodalomnak a könyv forgalomból nagyon régen kikerült egyik ritkaságát tesszük kutatók és érdeklődők számára hozzáférhetővé.
2. A magyar református egyháztörténet egyik legkiválóbb alakjának munkáját elevenítjük fel.
3. A magyar népnevelés céljait is szolgálja a kiadás mivel a mű mind tartalmánál, mind feldolgozási módjánál fogva rendkívül alkalmas a magyar protestáns nép közt való elterjesztésre.
Általában nem lehet felesleges egy ilyen mű közkinccsé tétele, amely korunknak minden területen burjánzó, kaotikus szempontjai zűrzavarából visszavezet az örökérvényű szempontokhoz.
Budapest, 1940. február. |
A VIII. OSZTÁLY TANULÓI:
A kézirat készítésében résztvettek: Moór György, Németh Ferenc, Schneider László.
A kézirat összevetését az eredetivel végezték:
Csilléry László, Csiszár György, Czanik Béla, Engel
8
György, Fodor Sándor, Helfferich Frigyes, Kárpáty Gyula, Kömőcsy Tibor, Lajtha Ábel, László Imre, Mihály Géza, Nagy Ervin, Németh Ferenc, Rajos Gyula, Simon Imre. A bevezető tanulmányokat írták: Czanik Béla, Fodor Sándor, Németh Ferenc. A korrektúrát végezték: Almásy Géza, Gerzon Mihály, Jakus Kálmán, Magyary Károly, Marosi Miklós, Moharos Sándor, Ördögh János, Sajóhelyi Lóránt, Teuchert József, Vécsey Zsigmond. Egyéb módon segédkeztek a kiadásban: Ambrús Sándor, Ács István, Berzétei Zoltán, Dakó Sándor, Dombai Zoltán, Engel Győző, Erdélyi János, Fiers Tamás, Fónod Sándor, Gaál Ottó, Hernáth Tibold, Ibrányi Gusztáv, Kelemen György, Kiss Ferenc, Kiss János, Korány János, Kovács Pál, Kövi József, Olasz József, Polán Árpád, Polyák Tivadar, Rátkai Géza, Róka Ede, Schcer Miklós, Sólyom Levente, Sütő István, Szabó Miklós, Szacsvay Sándor, Szamosközi Zoltán, Szőcs Albert, Trencséni Gnsztáv, Vass László, Wolf István, Zelovich Dezső, Zmeskall Aladár. 9
BEVEZETÉS. Ha régi, megsárgult könyveket lapozgatunk, s olvassuk a furcsa, ma már nem használt formájú és cifrázatú betűket, úgy érezzük magunkat, mintha lábunkra húzva a varázs-csizmát, nagyot lépnénk vissza az időbe, vissza egy messzi, nekünk idegen világba. Mi szükség volt arra, hogy a Budapesti Református Gimnázium VIII. osztálya kiadja ezt a majdnem háromszáz esztendeje írt könyvet? Mi az értéke ennek a mai ember számára? Mint olyannak, aki az előszó keretén belül ajánlom is a művet, talán azt kellene felelnem, hogy olvassa el a kérdező a könyvecskét és akkor ex fonte válaszolhat a kérdésre. De, hogy a bizalmatlankodók is kedvet kapjanak a bemenéshez, elmondom, mit láttam benne. Ezt a kis könyvet szép magyar nyelven írta Medgyesi Pál. "Első jégtörésül" szolgál, hogy "a valóságos szent élethez ismét hozzá- 10
édesedjünk". Nehéz dogmatikai tételeket és erkölcsfilozófiai gondolatokat egyszerűbb embereknek is hozzáférhetővé tett. Világos, közvetlen előadásmódja érthetővé teszi a legbonyolultabb elgondolásokát és a legelvontabb fogalmakat is. Íme néhány példa: "Az Fiú az Atyának kirajzolt képe." "Az hit az Új Szövetségnek elválaszthatatlan ragasztmánya." "Micsoda a keresztségnek természeti? Az, hogy az Új születésnek mosódása és feredője az." S a szeretet érdekes megfogalmazása: "Minémű társasággal kell tartanunk? Minden gyönyörűségünknek lenni kell az szentekben, kik ez földön vannak. Akarkihez mutathatunk szánakozásbéli szeretetet, de gyönyörködésbélit nem." – A világos értelmű, gyönyörködtető nyelvi formán kívül szép belső szerkezete is van ennek a könyvnek. Tökéletes kis építmény. Fundamentumot rak először: megfelel arra a kérdésre, hogy mi az Isten? Azután vázlatosan felépíti egész vallási rendszerünket, s végül megadja nőknek, férfiaknak, gyermekeknek, felnőtteknek, szegényeknek, gazdagoknak az életre szóló utasításokat. Hasznos tartalmat foglal magában. Alap- 11
ismeretekkel látja el az olvasót a lelki életre. A lelki élet ábécéje ez a könyv és szükség van rá azért, mert, hogy meddig "kisded" és "csecsemő" az ember ebben az életben, az nincsen korhoz kötve. A valóságos értékek állják az időt. Azok az évek múlásával nem vesztik el értéküket az emberek számára. Azokkal nem történik sem infláció, sem devalváció. Ezt tudta Medgyesi Pál is: ő maga is adott ki régi értékes írásműveket, s azzal, hogy most 300 év után kiadjuk az ő LELKI ÁBÉCÉ-jét, ezt a mai ember számára is értékes kis művet, kegyelettel emlékezünk az ő ilyen természetű működésére is. * Egyháztörténeti szempontból értékes emlék a LELKI ÁBÉCE. Egykorú a Medgyesi fordította Praxis Pietatis-szal, Bayly híres teológiai munkájával, amely híresség dolgában – mint egykorú írásokban olvashatjuk – a Bibliával vetekedett. De míg a Praxis Pietatis igen nagy terjedelmű, s inkább tudományos 12
színezetű könyv, a LELKI ÁBÉCE egészen, rövid, tömör, népszerű előadási formában írt könyvecske. Egyrészről a kor vallásos lelkülete, másrészt az a lendület hívta életre, amely Magyarországon a reformáció befogadásakor az egész szellemi életet jellemezte. A reformáció hazánkba való befogadásának, friss hatásának és felfogásának képéből ad egy színt a LELKI ÁBÉCE.* Medgyesi a LELKI ÁBÉCÉ-t Lórántffy Zsuzsanna felszólítására írta. A reformáció a nép alsóbb rétegeihez is lenyúlt. Medgycsi maga különösen fontosnak tartotta a nép egészséges irányú nevelését. Szükségesnek tartotta, hogy a nép egyszerű fiai szabad * Medgyesi Pál a munka címlapján "egy istenfélő tudós anglus tanítót említ a LELKI ÁBÉCE forrásaként. A forrás szerzőjéről eddig többet nem tudunk. E bevezetés írója a következő műben sejti a LELKI ÁBÉCE forrását: Cranmer Thomas (1489– 1555), A shorte Instruction into the Christian Religion for the Synguler commoditie and profit of children and young people. 1548?(–51). Mivel a mostani kedvezőtlen viszonyok miatt Cranmer munkájához nem sikerült hozzájutni, a feltevést ezidőszerint elsősorban Cranmer és Medgyesi szóbanforgó munkája címének hasonlósága támogatja. 13
idejüket értékes erkölcsnemesítő foglalatossággal töltsék el ahelyett, hogy – mint maga mondotta – "a sok Historia, kártya, ostábla, etc." által lelkiéletüket csak durvítsák. Ezen az erkölcsnemesítő foglalatosságon az egyszerű nép által is felfogható jó és istenes olvasmányokat s elsősorban a Bibliát értette. Ilyen célzattal írta Medgyesi mas hasonló műve mellett a LELKI ÁBÉCÉ-t. Még a XVII. században többször kiadták. Tanították az iskolákban, s használták még sokáig a XVIII. században is. * Medgyesi Pál iskolai tanulmányait Bártfán meg Debrecenben végezte. Debrecenből külföldi tanulmányútra megy; legfontosabb állomásai ennek az útnak: Boroszló, Odera-Frankfurt, Leyden. A leydeni egyetemen első alkalommal másfél évig tanul. Majd féléves angliai út következik. Cambridgeben megismeri az angol teológiai irodalmat. Közvetlen közelről tanulmányozhatja a presbiteri egyházkormányzást, s az akkor Angliában egyre 14
rá hatás nélkül. Shakespeare és Bacon neve ekkor már Európa-szerte ismert volt. Miután Angliát elhagyja, ismét Leydenbe megy. Itt tűzi ki maga elé azokat a célokat, amiket hazájába visszatérve meg akar valósítani. Az egyik ilyen cél a protestáns egyház tekintélyének megvédése más felekezetekkel szemben, a másik pedig az evangéliumi keresztyénség megvalósítása az egyházi kereten belül; minden munka, amit kifejtett a presbiterianizmus érdekében, ezt a célt szolgálta. A három esztendeig tartó külföldi út után hazatér sok szép tervvel és elhatározással. Még visszajövetelének évében, 1631-ben a debreceni főiskola rektorává választják. Egy évig rektor és még egy évig tanár Debrecenben. Élete következő állomásai: Szinyérváralján lelkész, s kiadja a Praxis Pietatis-t. 1636-ban már Munkácson lelkész, 1639-ben Munkácsot is elhagyja, s Váradon lesz pap. Nemsokára ezután a fejedelmi udvarba készül: I. Rákóczi György és felesége, Lórántffy Zsuzsánna hívják meg udvari papjuknak. A gazdag, protestáns Erdély fejedelmei bő- 15
kezű támogatói voltak a kulturális törekvéseknek. Udvaruk egy-egy kis kultúrközpont volt. Híres írók, papok, tudósok éltek itt. A külföldre menő diákok ösztöndíjai is főként innen kerültek ki. A reformációt követő évszázadot még jellemzi az emberek vallásos irányú érdeklődése. Protestáns és katolikus felek közt nagy viták folynak még ebben az időben, s ezek iránt a vitatkozások iránt még mindenki élénken érdeklődik. Ezt az érdeklődést a szószék és a sajtó elégíti ki. Mind protestáns, mind katolikus részről nagy egyéniségek lépnek az előtérbe, Gelei Katona István, Apáczai Csere János, Szenczi Molnár Albert kora ez. A protestantizmus új eszméit főkép a külföldről visszatért diákok terjesztik el. Ezek a diákok visszatérésük után nagyobbrészt papi, tanári állásokat foglalnak el, az eszmék terjesztésének két legjobb fórumát. Angliában ekkor már presbiteriánus módon kormányozzák a protestáns egyházat s az innen hazatért diákok Magyarországon is terjesztik a presbiteriánus tanokat. A nemesség erősen ellenzi ezeknek a tanoknak Magyarországon való 16
életrejutását, mert fél, hogy ezzel a jobbágyság feletti hatalmát elveszti. Medgyesi is járt Angliában, s ő is híve lett a presbiteriánus eszméknek. Ilyen nézetei miatt sok ellenségeskedést és üldözést kellett elszenvednie. Élete végén Sárospatakon élt Medgyesi, Lórántffy Zsuzsánna környezetében. Haláláról nem maradt feljegyzés. Prófétai prédikációi s nemes szellemben megírt könyvei még valameddig fenntartották emlékét. Később csak egyház- és irodalomtörténetek lapjain szerepel a neve. Jó, ha felelevenítjük emlékét és szellemét, mert ez a szellem, mint bármelyik igazi nagy emberé, ma is fényt és tiszta világot áraszt. Medgyesi azok közé a nagy emberek közé tartozik, akikből a reformáció adott néhányat Magyarországnak. A tudás utáni nagy szomjúsággal megy külföldre, s miután végiglátogatta a híres német, angol, stb. egyetemeket, magába szívta Nyugat-Európa kultúráját, s meglátta azt a távolságot, amely hazája és Nyugat között van, hazajön s rááldozza egész életét arra, hogy irtózatos erőfeszítésekkel nemzetét kulturálisan felemelje. Ilyen ember 17
volt Apáczai Csere János és Szenczi Molnár Albert is, hogy csak a legnagyobbakat említsem. Ez utóbbi szavaival lehet legjobban kifejezni azt az életformát, amit a reformációnak ezek a mi számunkra óriási jelentőségű emberei éltek. Zsoltárfordításához írt előszavában mondja: "Miulta tanulságnak kévánságából idegen országban élek és látás-hallásnak okáért néha veszedelmekbe is forgok... ez híres akadémiákban főtanítók közt forogván, nem kapok ez világon gazdagító tudományokon, hanem olyakat kévánok, melyekkel legtöbbeknek használhassak az mi nyomorgó hazánkban..." Fodor Sándor, VIII. o. t. 19
A LELKI ÁBÉCE ÉS A BIBLIA. Medgyesi Pál a legnagyobb magyar református lelkipásztorok közé tartozik. Nagytudományú és mélyhitű ember volt. Hosszú külföldi tanulmányútján sokat hallott, látott, tapasztalt és tanult. Más ember talán csak a saját lelki életének a területén használta volna fel ezt a széleskörű tudást, talán magába zárkózva élte volna le életét. Medgyesi Pál nem így tett. Amikor tanult, fáradt, mmdíg csak azt tartotta szem előtt, mennyire tud ezzel a tudással használni másoknak. Munkáiban nem a saját dicsőségét kereste, szolgálni kívánt Istenének, hazájának, magyar református egyházának. Nagy műveltségéből, hitének erejéből minél többet kívánt a református hívek közkincsévé tenni. Ez a törekvés adta kezébe a tollat. Könyvek hosszú sorát írta. Részben eredeti munkák ezek, de eleinte még csak fordításokat és átdolgozásokat adott ki. Egyáltalán nem tartotta szégyennek, hogy 20
más munkája nyomán dolgozik. Abban az időben ez megszokott dolog volt. Másrészt meg egyenesen az értéket kívánta jellemezni vele, hogy nem maga találta ki, hanem régi vagy egykorú könyvek nyomán írta művét. A könyv súlyát növelte, ha tudták róla, hogy a benne levő tanítások tekintélyes íróknak a szerző lelkén átszűrt, átgyúrt megállapításai. Medgyesi inkább fordít, semhogy rásüssék az újítás bélyegét. Mint előszavában maga is megjegyzi: "És hogy újétásnak ne tartassék, más istenfélő nemzetnek példájával akartam egy elsőben, inkább hogy nem magam munkájával ez lelki tisztünket állatni és mutogatni." Ez mindenesetre az irodalmi munka hálátlanabb része. Még ha akármilyen kiváló is a fordítás, az elsősorban saját korának szól, nyelvezete később elavul, s később egy másik fordítás túlszárnyalja, hírét elhomályosítja. Ebben az esetben jobb fordítás nem készült magyar nyelven az illető külföldi műről. Ezért éreztük kötelességünknek, hogy ennek az elfelejtett magyar prédikátornak ezt a kisebb munkáját újra kiadjuk. A mü minden egyes sora magán viseli a jegyét, hogy az írója hívő ember. Az a célja, hogy a keresztyén ember egyetlen fundamen- 21
tumát, a Szentírást szólaltassa meg. A kérdések mindmegannyi bibliai helyre kérdeznek rá. A feleletek is szinte szószerint a Bibliából vannak. Az a célja a műnek, hogy az Írásban elszórtan található igéket rendszerbe foglalja, könnyen föllelhetővé s megjegyezhetővé tegye. Ebből a szempontból nagyon hasonlít a munka a Praxis Pietatis-hoz, amelynek előszavában meg is jegyzi Medgyesi: A locusokból, azaz bibliai idézetekből "méh módjára gyűjtögette e könyvnek első szerzője e míznél édesebb munkát". Az idézeteken kívül csak néhány szó van a kérdésekhez, illetve a feleletekhez csatolva, a kevésbbé tanultaknak, a kérdés vagy felelet magyarázásaképen. Mindenütt jelzi a könyv a bibliai idézetek helyét is, hogy az olvasó kikereshesse az illető helyet, s gondolkozhasson rajta. Kiadásunk a munka negyedik kiadása nyomán készült. Valószínű, hogy az ezt megelőző kiadások alkalmával nem vetették össze eléggé a kiszedett szöveget az eredeti első kiadással, és innét magyarázható a bibliai helyek megadásában elkövetett meglehetősen sok sajtóhiba. Ezeket az eltéréseket a jegyzetben mindenütt feltüntetjük. Ahol ugyanis az idézett hely nem vágott a szöveggel, ott az értelem alapján igyekeztem 22
utánanézni és a helyes idézetet kikeresni. * Az egyszerű sajtóhibákon kívül (amikor például az előtte vagy utána levő verset adja a helyes helyett), lehetséges, hogy egyes helyeken talán a revideált szöveg nem illeszkedik olyan szorosan a szöveghez, mint a Medgyesi Pál által használt szöveg, vagy talán másképen értelmezzük ma a szöveget, mint akkor. Maga Medgyesi is megjegyzi Praxis Pietatis-fordításának előszavában, hogy némely helyen az idézet nem fedte a szöveget, hihetőleg a többszöri kiadás miatt, és az ilyen helyen lehetőleg maga is kikereste a bibliai helyet és a tévedéseket kiigazítgatta. Mély hitét leginkább láthatjuk imádságaiban. Tisztán látszik bennük a korabeli református imádságok minden jellemvonása. Bűnbánattal járul Isten elé. ("Mi Uram, magunkban igen megvesztünk.") Tudatában van annak, hogy az ember önmagában csak a bűnre képes, megjavulni nem. ("Óh mi Urunk, Istenünk, az kinek áldása nélkül minden szándék és erőlködés csak haszontalan...") Mélységes * Hogy a kutatók és az érdeklődők, vagy lelki épülést keresők számára az egybevetést egészen könnyűvé tegyük, minden egyes bibliai helynek a teljes mai szövegét a mű végén jegyzetben közöljük. 23
hálával köszöni meg Isten kegyelmét és szeretetét, s ugyanakkor alázatosan kéri Isten további jótéteményét és ajándékát. ("Kegyelmes Istenünk... Te benned gyönyörködik az mi lelkünk... méltóztatsz a fiaknak kenyerére, a Te szent akaratodnak idvességes értésére. Óh édes Atyánk, Istenünk, kegyelmezz meg a mi bűneinknek... vidd végben a Te dícséretedet mi általunk.") Imáinak jellemző sajátsága, hogy szinte egy betűje sincs, amelyik ne bibliai idézetre támaszkodnék. A bibliai hely itt is, ugyanúgy, mint a könyv másik részében, ott található a szöveg mellett. Ez az imádságfajta iskolapéldája a nem élőszóval elmondott, hanem az íróasztal mellett készült imádságnak. Legjellemzőbb ilyen imádság a könyvünkben közölt harmadik. Sok irodalomtörténész hajlandó lenézni az ilyen egyházi munkákat. Pedig éppen ezek voltak a Biblia és a Zsoltároskönyv mellett a legforgatottabb, legelterjedtebb művek. Az egyszerű prédikátorok által kiadott imádságos, vagy egyéb vallásos könyvek sok tekintetben jobban gazdagították, inkább erősítették a magyar nyelvet, mint az egykorú költők és szépírók munkái. Czanik Béla, VIII. o. t. 24
A LELKI ÁBÉCE NYELVE Kiadásunk alapjául a mű 1684-ből való, Keresden nyomtatott 4. kiadását használtuk fel. Szándékosan mellőztük az 1645-ben Fejérvárt nyomtatott 1. kiadást. A 4. kiadás ugyanis helyesírás tekintetében valamivel modernebb, mint az első, s így kevesebb önkényt jelentett annak a mai helyesírás szerint való kiadása. Az a és az névelők használata is némileg közelebb áll a mai nyelvhasználathoz a 4. kiadásban, mint az elsőben. Így egy a mai olvasót legjobban zavaró nyelvi idegenszerűségen kívántunk valamelyest segíteni. Végül nyomdatechnikai szempontból is ügyesebb a 4. kiadás, s ennélfogva az új kiadáshoz való alapulvételre alkalmasabb. A Medgyesi Pál munkájához fűzendő nyelvészeti megjegyzéseink kettős célt szolgálnak. Egyrészt rá akarunk mutatni az általunk eszközölt, a mű olvasását megkönnyítő helyesírásbeli változtatások helyénvaló voltára, másrészt pedig ismertetjük, példákkal megvilágítva, azokat a legszembeötlőbb ellentéteket, 25
amelyek a LELKI ÁBÉCE nyelvezete és a mai magyar nyelv közt fennállanak. Ezáltal az olvasó rövid betekintést nyer a XVII. szazadbeli magyar nyelvbe, és meg fogja érteni, mit jelentett Kazinczy Ferencnek és társainak a nyelvújítás és az egységes magyar irodalmi nyelv megteremtése terén kifejtett fáradhatatlan munkásságay amely lehetővé tette, hogy nyelvünk mai fejlettségét elérje. A LELKI ÁBÉCE helyesírása. A XVII. századi írók és nyomdászok a szavakat általában hangzásuknak megfelelően, tehát fonetikusan írták. A LELKI ÁBÉCE 4. kiadásában is a t, ty, d, gy, ny, n, l, ly hangok a birtokos személyrag és az ige tárgyas személyragjainak j hangjával többnyire összeolvadva, betűkettőzéssel fordulnak elő. Pl. akarattya, állapottyok, úttyok, mutattya, * Ebben a korban az írók nem egyszer maguk végezték el műveik kinyomását is, a nyomdászok pedig magas műveltségű emberek voltak (koruk műveltségi viszonyainak keretén belül), és saját helyesírási tudásuk és meggyőződésük szerint nyomták az írók munkáit A LELKI ÁBÉCE 1. és 4. kiadása között bizonyos helyesírásbeli eltérések tapasztalhatók. Mivel Medgyesi Pál a 4. kiadás megjelenésekor már nem élt, a változtatások minden valószínűség szerint a nyomdász kezétől származnak. A rövid és hosszú mássalhangzók terén tapasztalható eltérések a mai helyesírástól ilyen természetűek: illyen, ollyan, mellyik, amellyel, valamellyike, belőlle, szóllónak, derekassan, erőssítésre, oktatot, közöl, menyei, szível, ehezképpest, leggyengéb, elsőb, eléb stb. Ezek közül nem egy valószínűleg nyelvjárási ejtésnek hű tükröződése, mások viszont nem egyszer még az egykorú, meglehetősen szabados helyesírási gyakorlat keretén belül is hibásnak minősíthetők. Bemutatunk néhány példát a magánhangzók terén ugyancsak a fenti okokból magyarázható eltérésekre is: vólt, megtanúlja, stb. Eltérések a szavak egybeírása terén: leg-gyengéb, egy-néhány, mint-hogy, jó-ízűven, melyhez-képest, ki-öntése, bötű-béli, tudniillik, olvassa-el, fej-törés, korokban-is, stb. Nagy a következetlenség a mondat belsejében levő szavak kezdőbetűinek írásában; közfőneveket, mellékneveket, összetétel második részét írják ötletszerűen nagy kezdőbetűvel: 27
Tudósbak, Cselédes emberek, Igazak, Szóllónak, Igasság, Görög, Gazda-Asszony, stb. A LELKI ÁBÉCE jelen, a nagyközönség számára is szánt kiadásában természetesen nem tartottuk célravezetőnek a munka eredeti, fent nagy vonalakban ismertetett helyesírását alkalmazni. Ez azonban távolról sem jelenti azt, hogy ezáltal Medgyesi Pál jellegzetes, zamatos XVII. századi nyelvén csorba esett volna. Nem írtuk át ugyanis az olyan maitól elütő helyesírási formákat, amelyek valami jellegzetes nyelvjárási sajátságot vagy nyelvtörténetileg régebbi alakot őríznek. Így például a jó-ízűven szót egybeírhatjuk (jóízűven), anélkül, hogy eredeti hangzásáról hamis képet adnánk, nem kerülnénk azonban ki ezt a veszélyt, ha az összetétel második részében levő hiátus-töltő v-t nem közölnénk az eredetihez híven. Nyelvi jellegzetességek.* Hangtani sajátságok. A mai köznyelvi magánhangzók közül több helyett gyakran más találunk: * A rendszerezés külső vázát Szinnyei József munkái szolgáltatták. Az egyes szavak utáni zárójelben az előfordulás gyakoriságának a száma áll. 28
á helyett a: akar (4), de akár is. á helyett é: hamarébb. a helyett o: jov; osztán (5). e helyett é: esmérni; megismér; lelkiisméret (6); isméret (5); légyen (11); vészik; tészi (3); minémű (11); gonosztévő régula; -béli (7); nél alam; véle (5); néki (24); bévész (3); béjönni (2); bétölt; bényel; bétekint; bészállani; bélelni; béfogadás (2). bé- igekötő 12-szer, be- egyszer sem. e és é helyett i és í: szint (helyesírási hiba?): szent (17); dicsíret (3); itíletű, de itéletű (3) is. e helyett ö: bötű; (3); betű lött (3); vött (3); töt; megböcsülni. i helyett e és é: esmérni; szerént (7); tekéntet, de tekintet is (3); messzére. i helyett ü és ü helyett i: üdő: idő (6); idvesség (7); idvezít (2); idvezül. o helyett u: távul. * Ha nincs más megadva, akkor csak az eltérő alak fordul elő. A számadat nélkül leírt szó egyszeri előfordulást jelöl. 29
ö helyett e: nevekedik (6); setét; megé; idvesség (7); idvezít (2); idvezül . ö helyett é: megfertéztetett; szülék (szüle tőből, 2). ő helyett ű: bűséges; bűvölködni. -ból, -ből helyett -búl, -bűl: állapotjukbúl; Szentírásbúl, nemakaróbúl; porábúl; pohárbúl; gonoszbúl; árnyékvilágbúl; napbúl; jovokbúl; kezébűl; mibűl; kenyérbűl; Igédbűl (2). -ból: 1-szer, -búl: 9-szer; -ből: 6-szor, -bűl: 5-ször: gondviselésből; alávettetésből; tekintetből; megegyezésekből; elsőből. -ról, -ről helyett -rúl, -rűl: munkájárúl; azokrúl; Teremtőjökrűl. -nál: 2-szer, -ról: 2-szer; -rűl: 1-szer, -ről: 1-szer. a kötőhang helyett o: hasznokot; vádot; gonoszok (2): gonoszak; foglalatosok (2): foglalatosak (2). -juk -uk többesszám 3. személyű birtokos személyrag helyett: -jok, -ok: magzatjok; virágjok; orcájok; nyavalyájok; reájok; példájok (2); szájok (3); hozzájok (2); magzatjok; szolgálatjok; állapotjok (2); utjok; hivataljok; summájok; alájok. magok (8); urok; asszonyok; alattok (2); kiszolgáltatások; jovok; hasznok; hátok; oktatások; voltok; elválasztatások; gyalázások; 30
fogások; dolgok; korok; gonoszságok. -jok, -ok: 44-szer, -juk, -uk: egyszer sem. -juk, -uk helyett -jek, -ek és -jök, -ök, az utóbbiak akkor, ha a végszótagban ö van: esztendejek, szüléjek; dicsíretek, hitek; eszekben; szemekről; emlékezetek; tisztek (7); helyek; büntetésekre; érettek; ellenek (4); összegyüjtésekben; sziveknek; megegyezések; vélek; férjeket; Teremtőjökrűl; előllök; önköztök; könyvökben; ügyökben. -jeh, -ek: 27-szer, -jök, -öh: 5-ször, -jük, -ük: egyszer sem. Vannak eltérések a mássalhangzók terén is: Hiátus-töltő v és j: jóízűven; elméjűvek, élőven (2); rejá. A hézag kitöltése nem általános: kedvűek; minéműek; szívűek. Össze nem olvadt v: öszve (6). Igetőrövidülés: könyörgeni (3): könyörögni (2); ingerleni. Összerántás: könnyek (könnyűek helyett). Hangcsere: penig (11): pedig (3); talám (3). Hangátvetés: egyelétés (elegyítés). 31
Alaktani sajátságok. Némely szónak olyan származékát találjuk a LELKI ÁBÉCÉ-ben, amely ma nem használatos: tűrtet (türtőztet); bajlakodik (bajlódik); figyelmezés; napoki (naponkénti). A szenvedő ige képzőjének testesebb alakja is él az egyszerű alak mellett: A szolgákon, szolgálókon értettetnek azok...; Hátha mindennap ingerelteltelnénk? Hogy megaláztattatott...; ...ember bizonyossá tétettethetik...; ...Isten fiává, leányává tétettetvén; és adattatik néki; amaz vakon születtetett Bartimaeusnál; mint születtetett csecsemők; teremtettetésünknek; megfosztattatása. -ít igeképző helyett gyakran -ét: újétás; indét; elkészétés; tanét; felindét; egyeléteni (2); fenyéték. -ít: 53-szor, -ét: 8-szor. A középfok igen gyakran a mássalhangzós végű tőből alakult: tudósbakat; tagadhatatlanb; bátorságosb; legtitkosb; drágalátosb. Egy esetben a középfok mai, teljes alakjával találkozunk: legbizonyosabb. Olyan igealakok is élnek, amelyek ma már csak hellyel-közzel (akkor is következetlenül) fordulnak elő. Iktelen igék jelentőmódbeli alanyi ragozású alakjai -n raggal: lészen (8); mégyen; lészen 32
(5); vészen (2); vagyon (19); viszen; vőn. Jövő idő: vonándja, véendik, törlénd, nemzénd, téendi, szolgálánd, léend (2); nyelvjárási főnévi igenév: innya (innia). Sok határozószó a maitól eltérő alakban vagy jelentéssel fordul elő: ekkédig (eddig); elébb (3: előbbre); eleibe (2: elébe); előfele; elsőben (4: először); ez formán (ilyen formán); ideki (idekinn); kelleteképpen (2: kellőképen); környül (2: körül); osztán (5); önköztök (egymással szemben); a rá határozószó a következő alakokban fordul elő: rá (2); reá (2); rejá; reája (5); szünetlen (3); szüntelen (4); többire (3: többnyire); valamíg (2: amíg); néhánykor (3: néha). A 3. személyű birtokos személyrag -e helyett gyakran -i-t látunk (33-szor): kezdeti (2); természeti (2); hiti; szereteti; tiszti (22); lelkiismereti; isméreti (3); cselédjit. A birtokos személyrag többes 3. személyű alakja a mai -ai, -ei helyett gyakran i: Fundamentumid; hallgatási; igazgatási; mulatságiddal; gondolati; parancsolati (3); gyakorlási; szorgalmatosságiban, felebarátink (2); baráti; bizonysági; kivánsági; gazdaságit; oktatásid (2); közikbe (3); angyali; rendi (2); isméretire; cselekedetink; eszközi; szükségin-
megvagyon-é (2); orvosolhatunk-é vannak-é (3); idvezülünk-é; idvezíhet-é; jó-é; nem szabad-é; nincs-é; közel-é; kell-é.
-é kérdőszócska 13-szor, -e egyszer sem.
gy helyett d: meghadni; feljedzett.
d helyett gy: fegyhetetlen.
ny helyett n: reménség (2); érzékenség, alacson, fénljék.
v helyett j: ójni (2).
| b | c | cs | d | f | g | gy | h | j | k | l | m | n | ny | p | r | s | sz | t | v | z | zs | Össz. | |
|
e l ő t t |
|||||||||||||||||||||||
| az | 7 | – | 1 | 1 | 6 | 5 | 2 | 33 | 15 | 11 | 6 | 68 | 11 | 6 | 5 | 3 | 4 | 8 | 26 | 7 | 1 | 1 | 227 |
| a | 14 | – | 5 | 5 | 4 | 12 | 3 | – | 6 | 36 | 6 | 32 | 9 | 1 | 1 | – | 5 | 23 | 32 | 4 | – | – | 198 |
| e | – | – | – | – | 3 | – | – | 1 | 1 | 4 | 6 | – | 2 | – | – | – | 2 | 1 | 1 | 5 | – | – | 26 |
| ez | – | – | – | – | – | – | – | – | – | 3 | – | – | 1 | – | – | – | – | 1 | – | 1 | – | – | 6 |
35
az nem hajlandó egykönnyen átengedni régi egyeduralmát, s még legalább ugyanolyan gyakran áll a mássalhangzók előtt is, mint az a. Hivatottabbak természetesen megkísérelhetik az egyes számadatokból részletekbe menő következtetések levonását. Mint érdekességet magunk is észrevettük és megjegyezzük, hogy a h előtt láthatóan legszívósabb volt az az, s a második leggyakoribb előfordulási esete m előtt van. Ezzel szemben igen jó az a előfordulási arányszáma az sz és h előtt. Nagyon figyelemreméltó, hogy a Krisztus név előtt egyszer sincs az, ezzel szemben 14-szer a. Okul vehetnénk talán, hogy itt nagyon kevéssé érvényesülhet az az eredeti mutatónévmás jellege, de azt is elképzelhetjük, hogy a névben levő sz hatott elhárítólag az az z-jére, ugyanúgy, ahogy erre a szerepre az sz-kezdetű szók sz-jével kapcsolatban is gondolhatnánk. Szótani sajátságok. Ha a LELKI ÁBÉCE nyelvének szókészletét összevetjük a maival, azt tapasztaljuk, hogy közülök csak néhány ment azóta feledésbe, viszont találunk köztük néhányat, amelyek megváltozott alakban vagy más jelentéssel forognak ma közszájon. 36
Az említett feledésbe ment szavak: állóság: substantia, dolog; öregbít: növel; ragasztmány: tartozék; sing: mérőeszköz; szakasztás: fejezet. Szavak, amelyek ma is élnek, de az akkoritól eltérő alakban: kelletik: kell; kellessék (3); időt szakasztani (szakítani); állatni: állítani; helyheztetni: helyeztetni; igyekez; csitkó: csikó; aluvás; feredő, mosódás: fürdő; rijogatás; bővséges; estvéli; gyakor: gyakori; közdolog: közügy; magadviselése, magaviselése; magunkviselése (2); tennenmagadat; oly: olyak (4); ki (4): valaki; mi: valami; mind: mindenki; micsoda (56): mi? micsoda (7): milyen? micsoda (2): ki? micsodaformán: milyenformán? micsodás: milyen? kicsoda: ki? mely: milyen? mint (20): hogyan? mint (19): als; mint: amint; tudniaillik; mikoron. Kifejezések: cselekedetben venni; tekintetünk vagyon Isten parancsolatira: tekintettel vagyunk... Szavak, amelyek ma is használatosak, de nem olyan jelentéssel, mint a LELKI ÁBÉCÉ-ben: cselédek, cselédes ember (2); következés: következtetés; mérsékeljék: mérjék; tiszt: feladat, kötelesség; hatalmas: képes; mívelni: tenni; hiba esik valami ellen: hiba történik 37
valamivel kapcsolatban; asszonyi állat: asszony, nő; minden: egész; felett: kívül; fejjül reája: azon kívül; ábrázat: kép, jelkép; együgyűség: egyszerűség, jámborság; megfertéztetett: mocskos, piszkos; megveszni: megromlani; veszett szív: romlott szív; rothadt beszéd: romlott beszéd; Krisztus szerelme. Mondattani sajátságok. A hallgat ige vonzata különbözik a mostanitól: ... aki hozzá hallgat. A mai véghatározói -ba, -be rag helyett igen gyakran -ban, -ben-t használ: ... derekassan kezdi az Istennek akaratját venni eszében; ... s ezután még oldalban rugja...; ... Adnók a Szent Lélek szavaival az csecsemőknek eleikben...; ... reánk szabásának módját adja előnkben...; ... mi mindnyájan bűnben estünk ...; ... eszében vőn...; ... Ki ejté Ádámot abban a bűnben ...; ... Mint vitte ő ezt miérettünk végben ...; ... Kelletik őneki az Isten országában menni...; ... Fel kell az égben tekintenünk ...; ... egybenkötvén ezzel...; ... mint az kik a tükörben bétekintvén...; ... amiket megértünk, szivünkben rejthessük...; ... és cselédjit a gyülekezetben is tartozik felszoktatni...; ... égben kiáltó bűn ...; ... amaz doktorát sziveinkben elküldvén...; ... Ez 38
életnek szorgalmatosságiban való maga nem egyelétése által. Bizonyos névszók (számnevek, névmások) után elég gyakran, a mai nyelvtől eltérően, többesszámot találunk: két helyeket; minden emberekre; minden ostromokat; minden mocskait; minden sűrű prédikációknak; minden hívőknek; egynéhány rövid könyörgések; ... Mikor embernek sok ellenségi vannak...; ... az sok különb-különb-féle károk; ... Hány útjai vannak az Igével való élésnek? hányféle nyomorúságok vannak.? ... Hányak az Istennek parancsolati? Tizek; hármak ...; Mennyi eszközi és módjai... stb. A LELKI ÁBÉCE mondatainak legnagyobb része egyszerű mondat. Mellérendelő összetétel van: 60. Alárendelő összetétel van: 96. Egy mondaton belül alá- és mellérendelés együtt található 37 esetben. Van olyan 11 eset is, amikor a mondat egyetlen mellékmondatból áll. Minden esetben kérdésekre adott feleletek, vagy jegyzetszerű magyarázatok ezek, s könnyen hozzájuk lehet gondolni a főmondatot, amelytől függnek. Bemutatunk egy példát: "Mire kell kiváltképpen azoknak gondot viselni, az kik gondolják, hogy hitek vagyon? 39
Hogy magokat megpróbálják, ha vannak-é hitben vagy nem. Ehhez jegyzet: Mert igen-igen könnyű, de veszedelmes dolog abban megcsalatkozni. 33 olyan mondat van, amelyik alárendeléssel kezdődik, de főmondattal végződik. Pl. Kinek felebaráti vannak, tisztelni kell a barátságot. Mellérendelő kötőszók: és (25); s (5); sőt; mind-mind (2); így (2); de (11); mindazáltal; nemcsak-hanem; hanem (14); azért (3); úgymint (2); tehát; tudniillik; annakokáért; holott; avagy (4); bár; akar-akar; vagy-vagy; sem-sem (3). Alárendelő kötőszók: hogy (59); az ki (16); aki (13); ki (8); valaki (2); amely (6); mely (39); ami (4); az mi (3); micsoda; az mely (2); az mikor (2); mikor (3); midőn (2); amikor; minekelőtte; míglen; az hol (3); hol; míg (4); valamíg; mert (12); mivel (3); ha (13); hogyha; amennyiben; mint (15); az mint (6); amint (2); úgy mint; miként; amiképpen; minthogy (2). A magukban álló alárendelő mondatok kötőszavai: hogy (11); az ki (3); aki; az mely; mely (5); mikoron; mikor (2); mert (7); ha; mintha (2); az mint; mint. 40
A fentiek során az olvasót nem egyszer meglephette a sokszor valószínűtlenül tarka egymásmelletti használata ugyanazon nyelvi tény két vagy három különböző megjelenési formájának. Részben az író vagy a nyomdász nyelvjárásának a nyoma ez a változatosság, legfőképen azonban az idézi elő, hogy a XVII. század magyar nyelve átmenetet alkot a XV–XVI. század középmagyarja és a már kialakultnak nevezhető későbbi magyar köz- és irodalmi nyelv közt. Németh Ferenc, VIII. o. tanuló. 41
ELŐLJÁRÓ 1. Az ÁBÉCE az írástanulásnak csak leggyengébb és -elsőbb kezdeti, s majd csak gyermeki játéknak látszik, de azonban oly igen nagy mesterség fekszik alatta, hogy valamennyi szó, írás ez világon vagyon, mind csak ez egynéhány bötűkön fordul meg. Ilyen szabású LELKI ÁBÉCE lészen ez azoknak, az kik mennyei bölcseséget akarnak tanulni. Melyben a Kérdések és Feleletek mint megannyi bötűk, rövidek, könnyek, és sokaknak majd csak gyermeki dolognak tetszenek, de aki kelleteképpen megtanulja, derekasan kezdi az Istennek akaratját venni eszében. Az tudósbakat, kik ezeket olvassák, arra kérem, hogy ne a magok mostani állapotjokbúl mérsékeljék ezeknek jövendő hasznokat. Ők jól tudják, azért semmi dolgok ezek: jeles következés! Szintén ugy esik ez, mint az ki 42
az olvasást megtanulta, s minthogy néki már többé az ÁBÉCE nem szükséges, csak semmire kellőnek tartaná azt. Hallád! Volt az ideje, az mikor te sem tudtad ezeket, s igen jól esett, ha ki efféle gyengédeden való tanítgatás által rejá oktatott. Ne légy hát olyan, mint az szamár csitkót hallottam, ki az anyját jóízűven megszopja, s azután még oldalban rugja fejjül reája. Az kik még nem tudják, hadd tanulják meg azok is, mint te régen. Magad is penig, ki tudja, talám nem mindeniket tudod (megeshetik könnyen), tanuld meg, nem szégyen. 2. Az Feleletek itt többire mind szónként szedegettettek a Szentírásbúl, melyhez képest annyival tagadhatatlanb és bátorságosb fundamentomid lésznek ezek tenéked. Bár az több efféle rövid tanításokat is, amennyire lehetne, adnók a Szent Lélek saját szavaival az csecsemőknek eleikben: neveltetnének az hitnek és a jó tudománynak beszédében, (1) és eleitül fogván ahhoz szokván, tudhatnák osztán a lelki dolgokat nagy korokban is lelki nyelven szólani. 3. Az hol a Kérdés és Felelet szavaihoz az gyengékhez képest magyarázat kívántathatik, ugyanott azon Kérdések vagy 43
Feleletek alatt bizonyos bötűbéli jegy alatt (az minémű tudniillik benn Kérdések- és Feleletekben is ott vagyon) apróbb írással feltaláltathatik. De azokat nem szükség a többivel öszve tanulni, hanem csak olvasni kell, az mikor kelletik. 4. A tanulásának (míg jobbat kaphatunk) módja ez lehet. 1. Napjában két-három kérdést tanultassanak meg ezekben. Csak a dolgozás között is meglehet ez könnyen. Vasárnap osztán mind mondja el, az ki mit tanult. 2. Az feljedzett helyeket a Bibliában keressék fel, és szép magyarán a gazda vagy gazdáasszony vagy más őhelyettek olvassa el őelőttök: hadd értsék meg, hogy tulajdon isteni tudomány, amiket tanulnak. Egy-két szóval világosíthatják is az helyeket. 3. Elébbjutván, szoktassák reája arra is, hogy a prédikációkban hallott tanúságokat és hasznokot ez Kérdéseknek valamelyikére (az mint ráillik) tudják vinni, és Hogy penig ezekhez mentűl könnyebben 44
juthassanak, ezentűl e szint ÁBÉCÉ-ben lévő tanításoknak mind rendi s mind nemei előszámláltatnak. 5. Próbálják az istenfélő gazdák s gazdaasszonyok e kicsinyen; kétség nélkül hamar hasznát fogják látni. Mert valamíg ez lelki gyakorlást a mi nemzetünk is az háznép közé bé nem vészi, minden sűrű prédikációknak hallgatási többire csak ennyi haszonnal lésznek ezután is, mint ekkédig. 6. Ez csak első jégtörés: és hogy újétásnak ne tartassék (mint ez igen szájokban szokott forgani az Isten szavát hátok megé hajítóknak: (2) más istenfélő nemzetnek példájával akartam egy elsőben inkább hogy nem magam munkájával, ez lelki tisztünket állatni és mutogatni. A szokott Catechizmust ezzel senkinek kezébűl ki nem vesszük, hanem inkább utat nyitunk arra. Ha cselekedetben véendik a cselédes emberek, többeket s nétalám szebbeket is fognak ezután, Isten velünk lévén, látni és venni. 7. Kegyelmes asszonyom! Az Nagyságod apróbb cselédjének oktatásokra fordítottam én legközelebb ezeket. Az Mi Atyánk, Hiszek egy Isten és a Tíz Parancsolat felett vegye bé Nagyságod közikbe ez formán való könnyű 45
tanításnak módját is: és egyebeket is Nagyságod az maga foganatos jó példájával ez lelki magok és cselédjek gyakorlására indítson fel. Melyre segélje az Úr Isten Nagyságodat. Nagyságodnak alázatos lelki szolgája 46
EZ LELKI ÁBÉCÉ-BÉLI I. Kezdeti ez LELKI ÁBÉCÉ-nek vagyon az mi imádandó Szentháromság által lött teremtettetésünknek felséges voltáról. II. Szól az Ádám engedetlenségében való leledzésünkért rajtunk esett mélységes nyavalyásságunkról. III. A Krisztust mutatja ki, aki megszabadító. IV. A Jézus Krisztus áldozatjának elégséges voltát és annak reánk szabásának módját adja előnkben. V. Az hitet honnan kellessék várni, mi úton-módon és mint lehessen ember annak jóvolta felől bizonyos. VI. Mivel a kegyelem megjelenésének az a vége, hogy megtagadjunk minden isten- 47
telenséget, (3) ennek okáért az jó cselekedeteknek szükségességeket is forgatja. VII. Minthogy az igazaknak útjok úgy tündöklik, miképpen az világosság, mely inkább-inkább nevekedik, míg tökéletes nappallá lészen, (4) ehhez képest a kegyelemben való nevekedésre is indét, és megtanít, micsoda segédek által mehessen ember elébb-elébb a tökéletességre. VIII. Hogy valamint a kegyes életnek ez istenes folyása valamely nyomorúság miatt meg ne gátolódjék, azoknak bizonyos voltok felől tégedet jó eleve megint és meg is tanít, mint alkalmaztasd magadat a te keresztednek felvételére, s minémű örvendetes kimenetelét adja Isten azoknak. IX. A szentségnek és igazságnak közönséges igazgatásit kiváltképpen is alkalmaztatja mind a köz dolgokkal, úgymint öltözeteddel, ételeddel, mulatságiddal, nyugovásoddal való élésedre s mind penig életednek idejére, állapotodra, hivatalodra etc., hogy Szent Pál mondtaként az te magadviselése mindenekben akképpen légyen, amint az Evangéliumhoz illik (5) 49
Az K. kérdést, az F. feleletet tészen. K. Ki teremtette az embert? K. Micsoda az Isten? K. Hány személy (d) vagyon az egy Istenségben? 50
F. Három: az Atya, az Ige (e) és a Szent Lélek. I. Ján. 5:7 (11) K. Így tehát három Isten volna? K. Miért teremtette Isten az embert? K. Mibül teremtette? K. Micsoda formára teremtette? 51
K. Micsoda vala ez a kép kiváltképpen? K. Megvagyon-é mind ez napig is ez Isten képe a mi természetünkben? K. Micsoda a bűn? K. Mi volt az első bűn, mely által ez lelki mezítelenség (k) béjött? 52
K. Ki ejté Ádámot abban a bűnben? K. Mi jöve ez világra azáltal? K. Miért? Lám csak egy ember cselekedé az vétket. K. Minémű állapotban vagyunk már mi magunkban? 53
K. Mint lészen hát immár dolgunk? K. Nem orvosolhatjuk-é mi ezt meg semmi úton? K. Micsoda tehát az az ég alatt adattatott egyetlenegy név (q), mely által mi megtartathatunk? K. Micsoda az Úr Jézus Krisztus? (*) Azaz megismértetik annak lenni. 54
K. Mit cselekedett ő miérettünk? K. Miért küldte Isten őtet, hogy ezt mívelje érettünk? K. Mint vitte ő ezt miérettünk végben? K. Miképpen Ő mi váltságunk? K. Hát igazságunk miképpen? 55
K. Hogy-hogy tétettetünk mi igazakká a Krisztus által? K. Mint jutunk mi mindezeknek isméretire?
K. Micsoda az Evangélium? K. Kikre tartoznak a Krisztusnak ez jótéteményi? 56
K. Micsoda az hit? K. Nem az mi hatalmunkban vagyon-é hinni? K. Mi lehet a külső eszköz, mely által az hit lészen? 57
K. Hát az belső eszköz micsoda? K. Mikor cselekedik az prédikállott Ige legjobban az hallgatókban? K. Mire kell kiváltképpen azoknak gondot viselni, az kik gondolják, hogy hitek vagyon? K. Melyik az hitnek az a főmunkája, mely által azt megtudhatnók? 58
F. A szívnek megtisztulása. (g) Csel. 15:9 (52) K. Micsoda legbizonyosabb jele a megtisztult szívnek? K. Mire kell főképpen azokat ingatni, az kik hisznek? 59
K. Micsoda cselekedetek jók?
K. Mikor mondattatnak az jó cselekedetek igazán jóknak? K. Hányak az Istennek parancsolati? K. Micsoda rövid summájok mindazoknak? 60
titkosb gondolatokat is. Róm. 7:14. (64) K. Magunktúl elegek vagyunk-é mi jót cselekedni? K. Idvezülünk-é hát jócselekedetink által?
K. Nincs-é az mi idvességünk rész szerént a cselekedetek által, rész szerént kegyelem által? (p) 61
F. Mi kívántatik több a keresztyén embertűl? K. Mennyi eszközi és módjai vannak az mi inkább-inkább nevekedésünknek? K. Melyik az első?
K. Hány útjai vannak az Igével való élésnek?
K. Melyik az első? 62
megért, és ideki jó gyümölcsöt terem. K. Melyik az második?
K. Melyik az harmadik?
K. Melyik az negyedik?
K. Micsoda a mi hitben való épületünknek második eszköze? 63
K. Micsoda a könyörgés? K. Kicsoda egyedül a Közbenjáró, az ki által nékünk könyörgenünk kell? K. Tudunk-é úgy, amiképpen kellene, könyörgeni? K. Micsoda a könyörgésnek legjobb formája? 64
K. Micsoda az mi lelki nevekedésünknek harmadik eszköze?
K. Melyek azok?
K. Mint erősíti a keresztség az mi hitünket, és engedelmességünket miképpen segéli?
K. Micsoda a keresztségnek természeti? 65
nékünk újonnan születtetésünket: annakokáért öregbítője az mi Krisztusban való vígasztalásunknak. K. Idvezíthet-é minket az testnek mosódása? K. Micsoda ezen mosódásunknak az vége? K. Hogy-hogy neveli az Úr vacsorájának Sakramentuma a mi hitünket? 66
F. Mert az adja előnkben, az emlegetteti velünk az Úrnak halálát, míglen eljő. (h) I. Kor. 11:26. (94)
K. Mint kell ez Sakramentummal élni?
K. Mint kell minden keresztyénnek, valaki ezekhez tartja magát, már a dolog felől gondolkodni? F. Jó-é nékünk megnyomorgattatnunk?
K. Melyik az első? 67
K. Melyik az másik?
K. Melyik az harmadik?
K. Hányféle nyomorúságok vannak?
K. Micsodák az belső nyomorúságok?
K. Mint bánik a Sátán az Isten fiaival? 68
K. Micsoda tehát a mi tisztünk? K. Micsoda ebben az mi vígasztalásunk? K. Úgyde az ördög sívó-rívó oroszlán? 69
K. Miképpen nyomorgat belső kívánságunk minket? K. Micsoda itt tisztünk?
K. Micsoda a vigasztalás ez állapotunkban?
K. De óh mely igen megfogyatkozunk mi az mi tisztünkben? 70
F. Az Úr kedvez nékünk (x), miként az ember az ő fiának, aki hozzá hallgat. Mal. 3:17 (116)
K. Hátha oly eset találkozik, mely miatt az Isten fiai valamely rettenet es nagy gonoszban esnek?
K. Micsodák a külső nyomorúságok?
K. Micsoda az hírünkben, nevünkben való?
K. Mire kell ez ilyen ügyben gondot viselnünk? 71
F. Hogy az mi magunkviselése légyen tisztességes, hogy azok, akik gonoszt szólanak, vagy megtéríttessenek (b), vagy megszégyenüljenek. (c) I. Pét. 2:12; (121) Tit. 2:8. (122)
K. Micsoda a mi vígasztalásunk ez keresztviselésben?
K. Micsoda az javainkban való nyomorúságunk?
K. Mire kell főképpen ez ilyen nyomorúságban mcgtaníttatnunk? 72
K. Micsoda ebben a mi vígasztalásunk? F. Hátha ugyancsak alacsony állapotban tart az Úr minket?
K. Micsoda a személyünkben való nyomorúság?
K. Melyik az első dolgunk, melyet betegségünkben kell cselekednünk? 73
K. Micsoda a mi vigasztalásunk az betegségben?
K. Ha az Úr meggyógyít, mit kell cselekednünk?
K. Nem szabad-é varázsoltatni az nyavalyáknak meggyógyíttatásáért? K. Ha lám mely sokak meggyógyulnak azáltal? (m) 74
hogy az ördög a testnek megkönnyebbítésével lelket igyekez veszteni. K. Micsoda az mi főtisztünk az halálra nézve?
K. Micsoda a legjobb vigasztalás, mikor már szintén kiköltözendők vagyunk ez árnyékvilágbúl?
K. Micsoda ezen kívül? 75
K. Mikor törlénd el Isten minden siralmat az ő fiainak szemekről?
K. Micsoda idő az?
K. Közel-é az az idő?
K. Micsoda formán jő el? K. Mit fog mívelni, hogy eljő? 76
K. Kicsodák az ő juhai?
K. Kicsodák a gödölyék?
K. Mit fog mondani az juhoknak?
F. Jertek el, áldottak, bírjátok örökül az országot. Mát. 25:34. (147)
K. Hát az gödölyéknek mit? 77
K. Mint fog azért dolgok lenni az juhoknak?
K. Mi esik az gödölyéken?
K. Mit kell minékünk azonközben, míg az a nap eljő, mívelnünk? 78
AZ EMBERNEK
K. Mit kell nékünk reggelenként cselekednünk?
K. Minéműnek kell az mi öltözetünknek lenni? 79
K. Mit kell ezután mindjárt mívelni?
K. Mire kell kiváltképpen dolgunk közben gondot viselnünk?
K. Minéműeknek kell beszédinknek lenni?
K. Mit kell főképpen a beszédben elkerülni? 80
F. Minémű társasággal kell tartanunk?
K. Mit cselekedjünk, mikor enni megyünk?
K. Hány dologra kell ételünkben vigyáznunk?
K. Az első melyik?
K. Melyik az második? 81
K. Melyik az harmadik?
K. Nem kell-é valami időcskét minden napbúl lelki haszonra szakasztanunk?
K. Hát nem mulathatjuk-é néhánykor magunkat?
K. Micsodás tréfákat szabad űznünk? 82
sem a Szentírásban, sem az istenes bölcseknek könyvökben.
K. Hány dologra kell néznünk, mikor magunkat mulatjuk vagy gyönyörködtetjük?
K. Melyik az első?
K. Melyik az második? 83
K. Micsoda az estvéli tisztünk?
K. Mit kell egyebet cselekedni?
K. Hány dolog tészi alvvásunkat kedvessé? K. Az második melyik? 84
K. Mint kell az aluvással élni? 85
A TISZTVISELŐKNEK TISZTEK.
K. Micsoda tiszti a magistrátusnak? (*)
K. Mint kell magát a nép között viselni? K. Hogy-hogy kell az népnek javára gondot viselni? 86
K. Minémű emberek illendők az magistrátusságra, a tisztre? 87
AZ ALATTOK-VALÓKNAK
K. Micsoda az alattok-valóknak tisztek?
K. Micsoda továbbá?
K. Mi ennek-felette? 88
K. Vagyon-é más valami? 89
EGYHÁZI TANÍTÓNAK TISZTI.
K. Micsoda a tanítónak tiszti?
K. Mint cselekedheti azt meg?
2. Az nyáj állapotjának szorgalmatosan való megtudása által. (a) Péld. 27:23. () 90
3. Az olvasásban való figyelmezés által. (b) I. Tim. 4:13. (195)
4. Ez életnek szorgalmatosságiban való maga nem egyelétése által. II. Tim. 2:4 (196)
5. Rajta lévén az Igének prédikálásán (c) alkalmatos s alkalmatlan üdőben. II. Tim. 4:2. (197)
6. Catechizálás (d) által. Gal. 6:6. (198)
7. Az híveknek példájokká létele által. I. Tim. 4:12. (199)
K. Micsoda a tisztiben el nem járó tanítónak büntetése? 91
K. Hány dolog kívántatik kiváltképpen az tanítóvá lételhez?
K. Micsoda az egyik?
K. Kicsoda az másik? 92
AZ NÉPNEK TISZTI.
K. Micsoda a népnek tiszti ez ilyen tanítóihoz?
K. Micsoda az első?
K. Micsoda az másik?
K. Az harmadik melyik?
K. Micsoda az negyedik? 93
K. Micsoda az ötödik?
K. Miért kell a népnek az ő tanítóihoz magát így viselni?
K. Melyik az első?
K. Melyik az második? 94
K. Melyik az harmadik? 95
CSELÉDES EMBER TISZTI. K. Micsoda a cselédes embernek tiszti az ő cselédjéhez az isteni szolgálatnak dolgában?
K. Hát a külső dologra nézve micsoda?
K. Micsoda az feleségnek tiszti ezekben? 96
K. Micsoda az férfiúnak tiszti az ő feleségéhez?
K. Hát az asszonynak hivatalja az ő férjéhez micsoda?
K. Micsoda tiszti annak, az kit Isten egyszersmind atyává is tött?
K. Az anyák tiszti ugyanitt micsoda? 97
K. Micsoda az úrnak, asszonynak tiszti az ő szolgáihoz, szolgálóihoz? (t)
K. Micsoda az magzatoknak tisztek az ő szüléjekhez?
K. Hát önköztök egymásnak mivel tartoznak? 98
K. Micsoda a szolga, szolgáló tiszti? 99
AZ EGYES SZEMÉLYEKNEK
K. Mi kívántatik a nőtelen személyektűl?
K. Mint kell megházasodni és férjhez menni? 100
AZ FELEBARÁTOKNAK
K. Mi kívántatik a felebarátoktúl, kik együtt élnek és társalkodnak?
K. Micsoda indulattal kell lennünk azokra a dolgokra nézve, melyek az mi felebarátinkon esnek? 101
K. Micsoda az jó felebarátnak haszna?
K. Micsoda legjobb útja, melyen felebarátinkat a szeretetben hozzánk inkább megtarthatjuk?
K. De ha néhánykor meg találunk vélek háborodni?
K. Hátha mindennap ingereltettetnénk?
K. Mikor embernek sok ellenségi vannak, mint kell békességben élni? 102
nek utához, még ellenségit is jóakarókká tészi ahhoz (b) Péld. 16:7 (238)
K. Hátha ember oly istentelen helyben lakik, az hol többire senkivel nem barátkozhatik? 103
ALKUVÁSOKBAN VALÓ
K. Mint kell magunkat az emberekkel való bánásunkban viselnünk?
K. Micsoda az régulája, tanúsága, mely által minden mi alkuvásunknak igazgattatniok kell? 104
GAZDAG EMBERNEK TISZTI.
K. Micsoda a gazdag ember tiszti?
K. Miben cselekedhetni ezt főképpen? K. Hány dologtúl kell a gazdagnak magát ójni? 105
K. Minek kell a gazdag ember örömének lenni? 106
SZEGÉNY EMBER TISZTI.
K. Micsoda a szegény ember tiszti?
K. Melyik az a legjobb mesterség, mely által ember bizonyossá tétettethetik, hogy valamíg él, utolsó szükségre nem jut?
K. Miben áll a szegénynek öröme? 107
KOROS EMBEREKNEK TISZTEK.
K. Micsoda a koros embereknek tisztek?
K. Mikor az vénség dicsőségnek koronája? (l)
K. Mi kivántatik az öreg asszonyoktúl? 108
AZ IFJAKNAK TISZTEK.
K. Hány tisztei vannak az ifjú népnek?
K. Melyik az első?
K. Micsoda az másik?
K. Melyik az harmadik?
K. Mivel jobbíthatja meg az ifjú az ő útját? 109
MINDENEKNEK SUMMÁJA.
K. Micsoda rövid summája az ember egész minden tisztinek?
K: Micsoda mindezeknek jutalma? ISTENÉ EGYEDÜL A DICSŐSÉG 110
melyeknek valamelyikét mindannyiszor el kell mondani, valamennyiszer ez LELKI ÁBÉCÉnek tanulásához és gyakorlásához kezdünk. Világosságoknak édes Atyja, ki magad igérted, hogy valakinek bölcseségre vagyon szüksége, kérjen Tetőled, kegyesen és rijogatás nélkül mindeneknek adó jó Istentűl, és adattatik néki: (1) Mi, Uram, magunkban igen megvesztünk; az tudatlanságnak sűrű setétsége, (2) mint valami temérdek hályog, elfogta szemeinket: mely miatt vakabbak vagyunk lelkünkben amaz vakon születtetett Bartimaeusnál. (3) Oh dicsőségnek Atyja, könyörülj rajtunk, és adjad nékünk az bölcseségnek és nyilatkozásnak lelkét az Úr Krisztus isméreti által: világosítsd meg elméinknek szemeit, hogy érthessük az Ő hivataljának amaz reménségét és az Ő öröksége dicsőségének a szentekben temérdek dús gazdagságit. Hogy az mint a ben- 111
nünk lévő tudatlanság miatt a Te életedtűl elidegenültünk volt, (4) aszerént az Te akaratodnak idvességes értése által a valóságos szent élethez ismét hozzáédesedjünk. A Te Fiadnak általa. Amen. 112
MÁS. Oh mi Urunk, Istenünk, az kinek áldása nélkül minden szándék és erőlködés csak haszontalan, (5) adj bűséges áldást onnan fejjül mostani igyekezetünkre. Bölcseség nélkül szűkölködünk, Uram, az Te bölcs Igéd által taníts meg minket. Adjad, hogy a Te szent beszédednek tiszta tejét mint mostan születtetett csecsemők kívánhassuk; hogy azáltal mind az értelemben s mind az istenes szent életben inkább-inkább nevekedhessünk, (6) az Úr Jézus Krisztus által. Amen. 113
MÁS. Az Te szent Törvényed, Uram, lelki tükör, mely a bűnöknek minden mocskait élőven kimutogatja bennünk. (7) Adjad azért, kegyelmes Atyánk, hogy midőn az Te akaratodat szentséges Igédbűl tanuljuk, ne légyünk olyak, mint az kik a tükörben bétekintvén a szennyet orcájokon meglátják, s azonban elfelejtik onnan lemosni, hanem inkább, hogy az miket tanulunk, megérthessük; amiket megértünk, szívünkben rejthessük, és életünknek megjobbításában is mentűl hamarébb élőven kiábrázolni igyekezhessük, a Te Fiad, az mi édes Idvezítő Urunk által. Amen. 114
HÁLAADÁS Kegyelmes Istenünk, ki az Te dicsíretedet a csecsemőknek szájok által rendelted végbenvinni, (8) Tebenned gyönyörködik az mi lelkünk, hogy ekképpen minket, kik természetünkhen csak kölykök volnánk, méltóztatsz a fiaknak kenyerére, (9) a Te szent akaratodnak idvességes értésére. Óh édes Atyánk, Istenünk, kegyelmezz meg a mi bűneinknek, és a Te hatalmas Lelkednek ereje által cselekedetképpen is azokban, az miket a Te szent Igédbűl tanulunk, vidd végben a Te dicsíretedet mi általunk, hogy a Te Igédnek ne csak hallói és tanulói, hanem cselekedői is lehessünk. (10) Tartsd és áldd meg közönséges keresztyén Anyaszentegyházadat, fejedelmünket, fejedelemasszonyunkat, minden magokkal együtt. Áldd meg egyéb gondviselőinket is és minden híveidet. Siess, édes Jézusunk az Te országoddal belénk bészállani: hadd: amely életet a testben ez földön élünk, élhessük Te általad, 115
élő Istennek minket szerető és magát értünk halálra adó egyetlen-egy Fiában való hit által. (11) Hogy osztán mennyben is Teveled együtt éljünk, együtt dicsőüljünk és az állandó örökségben néked örökös társaid lehessünk. (12) Az kit szent Atyáddal és a Szent Lélekkel együtt éneki zengedezésünkkel, az mint Te megparancsoltad, akképpen tisztelünk: Éneki felszóval, etc. Zsolt. 26:7,8. rövid időkor; ha pedig ráérkezhetni: mindvégig. Így az 25. zsoltárt az első szakasztásig egyszer; másszor meg a többit. Gyakrabban pedig a 19. zsoltárt az 4. verstűl fogva végig; avagy a 119-iknek valamelyik darabját vagy betűjét; avagy más alkalmatost. 116
MÁS. Mi édes Istenünk, az Úr Jézus Krisztusban szerelmes Atyánk! Az Te kedves apostolod által adod értésünkre, mely igen haragszol Te azokra, az kik a gyakor tanításokra semmit az tudományban nem öregbülnek; (13) az kik öregbülnek is penig, ha azáltal meg nem jobbulnak, örök tűzzel fizetsz Te az ilyeneknek. Oh, irgalmas Urunk, könyörülj rajtunk, ne mi légyünk amaz megvettetett és a megátkozáshoz közelgető föld, mely a sokszori szép zsíros záporok után is ugyancsak töviset és bojtorjánt terem; (14) hanem inkább az igazságnak amaz doktorát sziveinkben elküldvén, (15) segéld fel erőtelenségünket: (16) hadd teljünk bé az Te sűrü szép oktatásidnak záporesőire minden bölcseséggel, (17) a Krisztus beszédének bővséges bennünk lakása által. (18) Hogy sovány szívünknek földe azzal megzsírosodván, Tenéked, untalan velünk bajlakodó édes Urunknak illendő sok szép termésekkel meggyümöl- 117
csezhessünk életünknek minden részeiben, (19) és osztán amaz örök áldásnak Tetőled mi is részesi lehessünk örökkön-örökké, a Krisztus által. Amen. Mindjárt az zsoltáréneklés következzék ezután is, aszerént, az mint feljebb megjegyeztetett.
VÉGE. 118
JEGYZETEK. (1) Ezeket ha eleikbe adod az atyafiaknak, Krisztus Jézusnak jó szolgája leszel, táplálkozván a hitnek és jó tudománynak beszédeivel, amelyet követtél. I. Tim 4:6. (1) Hiszen te gyűlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet! Zsolt. 50:17. (3) Mert megjelent az Isten idvezítő kegyelme minden embernek, amely arra tanít minket, hogy megtagadván a hitetlenséget és a világi kívánságokat, mértékletesen, igazán és szentül éljünk a jelenvaló világon. Tit. 2:11–12. (4) Az igazak ösvénye pedig olyan, mint a hajnal világossága, mely minél tovább halad, annál világosabb lesz, a teljes délig. Péld. 4:18. (Az eredetiben Péld. 4:13.) (5) Csakhogy a Krisztus evangéliumához méltóan viseljétek magatokat, hogy akár odamenvén és látván titeket, akár távol lévén, azt halljam dolgaitok felől, hogy megállotok egy lélekben, egy érzéssel viaskodván az evangélium hitéért. Fil. 1:27. (6) Teremté tehát az Isten az embert az ő képére. Isten képére teremtő őt: férfiúvá és asszonnyá teremtő őket. (7) Hálaadó zsoltár. Vígan énekelj az Úrnak te egész föld! Szolgáljatok az Úrnak örvendezéssel, menjetek eléje vígassággal. Tudjátok meg, hogy az 119
Úr az Isten; ő alkotott minket és nem magunk; az ő népe és az ő legelőinek juhai vagyunk. (8) Én vagyok az Alfa és az Omega, kezdet és vég, ezt mondja az Úr, aki van és aki vala és aki eljövendő, a mindenható. (9) Én bizony tudom, hogy nagy az Úr, és a mi Urunk minden istennél különb. (10) És monda Isten Mózesnek: Vagyok, aki Vagyok. És monda: Így szólj Izráel fiaihoz: A Vagyok küldött engem ti hozzátok. (11) Mert hárman vannak, akik bizcnyságot tesznek a mennyben, az Atya, az Ige és a Szent Lélek: és ez a három egy. (12) Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala az Istennél, és az Isten vala az Ige. (13) Mindazonáltal nekünk egy Istenünk van, az Atya, akitől van a mindenség, mi is ő benne; és egy Urunk, a Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, mi is ő általa. (14) Mindent teremtett az Úr az ő maga céljára; az istentelent is a bűntetésnek napjára. (15) És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké. (16) Orcád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz. (17) Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremtetett: férfiúvá és asszonnyá teremté őket. (18) És felöltözzétek amaz új embert, mely Isten szerint teremtett igazságban és valóságos szentségben. (19) "Mert mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül. 120
(20) Valaki a bűnt cselekszi, az a törvénytelenséget is cselekszi; a bűn pedig a törvénytelenség. (21) És megnyilatkozának mindkettőjöknek szemei s észrevevék, hogy mezítelenek; figefa levelet akgatának azért össze, és körülkötőket csinálanak magoknak. (22) És vetteték a nagy sárkány, ama régi kígyó, aki neveztetik ördögnek és a Sátánnak, ki mind az egész föld kerekségét elhiteti, vetteték a földre, és az ő angyalai is ővele levettetének. (23) A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett vala és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta Isten, hogy a kertnek egy fáj áról se egyetek? (24) Ti az ördög atyától valók vagytok, és a ti atyátok kívánságait akarják teljesíteni. Az ember ölő volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen ő benne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól, mert hazug és hazugság atyja. (25) Annakokáért, miképen egy ember által jött be a világra a bűn, és a bűn által a halál, és akképen a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenek vétkeztek. (26) Bizonyára azért, miképen egynek bűnesete által minden emberre elhatott a kárhozat: azonképen egynek igazsága által minden emberre elhatott az életnek megigazulása. (27) Akik között forgolódtunk egykor mi is mindnyájan a mi testünk kívánságaiban, cselekedvén a testnek és a gondolatokaak akaratját, és természet szerint haragnak fiai valáak, mint egyebek is. (28) Mert ismerem az én bűneimet, és az én vétkem szüntelen előttem forog. 121
(29) Nem, mondom néktek; sőt inkább, ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképen elvesztek. (30) Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmultak, imé újjá lett minden. (31) Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében kárt vall? Avagy micsoda váltságot adhat az ember az ő lelkéért? (32) És nincsen senkiben másban idvesség: mert nem is adatott embérek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk. (33) És felelvén az angyal monda néki: A Szent Lélek száll te reád, és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged, azért ami születik is szentnek hivatik, Isten Fiának. (Az eredetiben hibásan: Luk. 3:35.) (34) Akiké az atyák, és akik közül való test szerint a Krisztus, aki mindeneknek felette örökké áldandó Isten. (35) És járjatok szeretetben, mikópen a Krisztus is szeretett minket, és adta Önmagát miérettünk ajándékul és áldozatul az Istennek, kedves jó illatul. (36) Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. (37) Tőle vagytok pedig ti a Jézus Krisztusban, ki bölcseségül lőn nekünk Istentől, és igazságul, szentségül és váltságul. (38) Mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben, amelyek az Istenéi. (39) Hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtelen bárányén, a Krisztusén. 122
(40) Az Ő emberi testében a halál által, hagy mint szenteket, tisztákat és feddhetetleneket állasson titeket Ő maga elé. (41) Mert azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk ő benne. (42) A mennyekben néktek eltett reménységért, amelyet már előbb hallottatok az igazság beszédében, mely az evangyéliom. (43) És monda az angyal nékik: Ne féljetek, mert imé hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen. (44) Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az ő nevében hisznek. (45) És mi elhittük és megismertük, hogy te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia. (46) Senki sem jöhet én hozzám, hanemha az Atya vonja azt, aki elküldött engem; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon. (47) Jézus pedig monda nékik: Én vagyok az életnek ama kenyere; aki hozzám jő, semmiképen meg nem éhezik és aki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha. (48) Mimódon hívják azért segítségül azt, akiben nem hisznek? Mimódon hisznek pedig abban, aki felől nem hallottak? Mimódon hallanánk pedig prédikáló nélkül? Mimódon prédikálnak pedig, ha el nem küldetnek? Amiképen meg van írva: Mily szépek a békesség hirdetőknek lábai, akik jókat hirdetnek. (49) És egy Lidia nevű Thiatira városbeli biborárús asszony, ki féli vala az Istent, hallgata reánk. Ennek az Úr megnyitá szívét, hogy figyelmezzen azokra, amiket Pál mond vala. (50) Ugyanazért mi is hálát adunk az Istennek szüntelenül, hogy ti befogadván az Istennek ál- 123
talunk hirdetett beszédét nem úgy fogadtátok, mint emberek beszédét, hanem mint Isten beszédét (aminthogy valósággal az is), a mely munkákkodik is tibennetek, akik hisztek. (51) Kísértsétek meg magatokat, ha a hitben vagytok-é? magatokat próbáljátok meg. Avagy nem ismeritek-é magatokat, hogy a Jézus Krisztus bennetek van? Kivévén, ha méltatlanok vagytok. (52) És semmi különbséget sem tett mi köztünk és azok között, a hit által tisztítván meg azoknak szívét. (53) Csalárdabb a szív mindennél, és gonosz az; kicsoda ismerhetné azt? (54) És látá az Úr, hogy megsokasult az ember gonoszsága s földön, és hogy szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz. (55) Imádkozzatok érettünk. Mert úgy vagyunk meggyőződve, hogy jó lelkiismeretünk van, igyekezvén mindenekben tisztességesen forgolódni. (Az eredetiben hibásan Zsid. 13. 16.) (56) Igaz ez a beszéd, és akarom, hogy ezeket erősítsed, hogy igyekezzenek jócselekedetekkel előljárni azok, akik Istenben hívőkké lettek. Ezek jók és hasznosak az embereknek. (57) Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá, hanem, hogy gyertyatartóba tegyék és fényljék mindazoknak akik a házban vannak. (58) Ne tolvajkodjanak, hanem teljes jó hűséget tanúsítsanak, hogy a mi megtartó Istenünknek tudományát ékesítsék mindenben. (59) Annakokáért atyámfiai, igyekezzetek inkább a ti elhivatástokat és kiválasztásotokat erőssé tenni, mert ha ezeket cselekszitek, nem ütköztök meg soha. 124
(60) Megjelentette néked, óh ember, mi légyen a jó és mit kíván az Úr te tőled! Csak azt hogy igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot, és hogy alázatosan járj a te Isteneddel. (61) Akkor nem szégyenülnék meg, ha figyelnék minden parsncsolatodra. (62) És ott vala az Úrral negyven nap és negyven éjjel: kenyeret nem evett, vizet sem ivott és felírá a táblákra a szövetség szavait, s tíz parancsolatot. (63) Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és nagy parancsolat. A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat mint magadat. (64) Mert tudjuk, hogy a törvény lelki: de én testi vagyok, s bűn alá rekesztve. (65) Nem mintha magunktól volnának alkalmatosak valamit gondolni, úgy mint magunkból; ellenkezőleg a mi alkalmatos voltunk az Istentől van. (66) Mert Isten az, aki munkába bennetek mind az akarást, mind a munkálást jókedvéből. (67) Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van, Isten ajándéka ez; nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék. (68) És mi mindnyájan olyanok voltunk, mint a tisztátalan, és mint megfertéztetett ruha minden mi igazságunk, és elhervadánk, mint a falomb mindnyájan, és álnokságaink, mint a szól, hordának el bennünket. (Az eredetiben hibásan: Ézs. 64:6.) (69) Hogyha pedig kegyelemből, akkor nem cselekedetekből: különben a kegyelem nem volna többé kegyelem. Hogyha pedig csolekedetekből, akkor 125
nem kegyelemből: különben a cselekedet nem volna többé cselekedet. (70) Továbbá pedig kérünk titeket, atyámfiai, és intünk az Úr Jézusban, hogy a szerint, amint tőlünk tanultátok, mimódon kell forgolódnotok és Istennek tetszenetek: mindinkább gyarapodjatok. (71) Meglássátok azért, mimódon hallgatjátok, mert akinek van, annak adatik; és akinek nincs, még a mijét gondolja is hogy van, elvétetik tőle. (72) Mint most született csecsemők, a tiszta, hamisítatlan tej után vágyakozzatok, hogy azon növekedjetek. (73) Amelyik pedig a jó földbe esett, ezek azok, akik a hallott igét tiszta és jó szívvel megtartják és gyümölcsöt teremnek béketűréssel. (74) Ezek pedig nemesb lelkűek valának a Thessalonikabelieknől, úgy mint kik bevevék az igét teljes készséggel, naponként tudakozódva az írásokat, ha úgy vannak-é ezek. (75) Mindent megpróbáljatok; ami jó azt megtartsátok. (76) Mely igen szeretem a te törvényedet, egész napestig azon gondolkozom. (77) Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveiről. (78) Máris pedig mind ez igéket megtartja és szívében forgatja vala. (79) És gyakoroljad ezekben a te fiaidat és szólj ezekről, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és amikor lefekszed, és amikor felkelsz. (80) Ti pedig szerettem, épülvén a ti szentséges hitetekben, imádkozván Szent Lélek által. (81) Anna pedig felele és monda néki: Nem, Uram! bánatos lelkű asszony vagyok én; sem bort, sem részegítő italt én nem ittam, csak szívemet öntöttem ki az Úr előtt. 126
(82) Bízzatok őbenne mindenkor, ti népek, öntsétek ki előtte szíveteket, Isten a mi menedékünk. (Az eredetiben hibásan: Zsolt. 62:8.) (83) Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus. (84) Hasonlatosképen pedig a Lélek is segítségére van a mi erőtlenségünknek. Mert azt, amit kérnünk kell, a mint kellene, nem tudjuk; de maga a Lélek esedezik mi érettünk kimondhatatlan fohászkodásokkal. (85) Ti azért imádkozzatok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved; stb. (85) És a körülmetélkedés jegyét körülmetéletlenségében tanúsított hite igazságának pecsétjéül nyerje: hogy atyja legyen mindazoknak, akik körülmetéletlen létökre hisznek, hegy azoknak is tulajdoníttassék az igazság. (86) Elmenvén azért tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében. (88) Mert én az Úrtól vettem, amit néktek előtökbe is adtam: hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, melyen elárultaték, vette a kenyeret, stb. (89) Nem az igazságnak cselekedeteiből, amelyet mi cselekedtünk, hanem az ő irgalmasságából tartott meg minket az újjászületésnek fürdője és a Szent Lélek megújítása által. (90) A mi minket is megtart most képmás gyanánt, mint keresztség, ami nem a test szennyének lemosása, hanem a jó lelkiismeret keresése Isten irant, a Jézus Krisztus feltámadása által. (91) Mennyivel inkább Krisztusnak a vére, aki örökkévaló Lélek által önmagát áldozta fel ártatlanul Istennek; megtisztítja a ti lelkiismereteket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljatok az élő Istennek. 127
(92) Hogy majd Önmaga elébe állítsa dicsőségben az egyházat, úgyhogy azon ne legyen szeplő vagy sömörgözés vagy valami afféle, hanem, hogy legyen szent és feddhetetlen. (93) Aki önmagát adta miérettünk, hogy megváltson minket minden hamisságtól, és tisztítson önmagának kiváltképen való népet, jó cselekedetekre igyekezőt. (94) Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, az Úrnak halálát hirdessétek, amíg eljövend. (95) Próbálja meg azért az ember magát, és úgy egyék abból a kenyérből és úgy igyék abból a pohárból. (96) Erősítve a tanítványok lelkét intvén, hogy maradjanak meg a hitben, és hogy sok háborúságon által kell nekünk az Isten országába bemennünk. (97) Jó nékem, hogy megaláztál, azért, hogy megtanuljam a te rendelésidet. (98) Mi[nde]nekelőtte megaláztattam, tévelyegtem vala; most pedig vigyázok a te szódra. (99) De mikor ítéltetünk, az Úrtól taníttatunk, hogy a világgal együtt el ne kárhoztassunk. (100) Elmegyek, visszatérek helyemre, mígnem megismerik, hogy vétkeztek, és keresni fogják az én orczámat. Nyomorúságbsn keresnek majd engem! (101) Hogy a ti kipróbált hitetek, ami sokkal becsesebb a veszendő, de tűz által kipróbált aranynál, dicséretre, tisztességre és dicsőségre méltónak találtassék a Jézus Krisztus megjelenésekor. (102) És hogy a kijelentések nagysága miatt el ne bizakodjam, tövis adatott nékem a testembe, a Sátán angyala, hogy gyötörjön engem, hogy felettébb el ne bizakodjam. 128
(103) Hanem mindenki kisértetik, amikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága. (104) Monda pedig az Úr: Simon! Simon! imé a sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát. (105) Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén kit elnyeljen. (106) Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassstok az ördögnek minden ravaszságával szemben. (107) Mert a nékem adott kegyelem által mondom mindenkinek közöttetek, hogy feljebb ne bölcselkedjék, mint ahogy kell bölcselkedni; hanem józanon bölcselkedjék, amint az Isten adta kinek-kinek a hit mértékét. (108) De én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited; te azért idővel megtérvén, a te atyádfiait erősítsed. (109) De nemcsak ő érettök könyörgök, hanem azokért is, a kik az ő beszédökre hisznek majd én bennem. (110) Ti az Istentől vagytok fiacskám, és legyőztétek azokat, mert nagyobb az, aki bennetek van, mint az, aki e világban van. (111) Akikben e világ istene megvakította a hitetlenek elméit, hogy ne lássák a Krisztus dicsőséges evangyéliomának világosságát, aki az Isten képe. (112) Én pedig éltem régen a törvény nélkül, de ama parancsolatnak eljövetelével felelevenedék a bűn. De látok egy másik törvényt az én tagjaimban, mely ellenkezik az elmém törvényével, és engem rabul ád a bűn törvényének, mely van az én tagjaimban. (113) Mert a test a lélek ellen törekedik, a lélek 129
pedig a test ellen; ezek pedig egymással ellenkeznek, hogy ne azokat cselekedjétek, amiket akartok. (114) Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet. (115) És ezt mondá nékem: Elég néked az és kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el. Nagy örömest dicsekszem ezért az én erőtlenségeimmel, hogy a Krisztus ereje lakozzék én bennem. (116) És azon a napon, azt mondja a Seregeknek Ura, amelyet és szerzek, tulajdonommá lesznek és kedvezek nékik, amint kiki kedvez a maga fiának, aki szolgálja őt. (117) Mert ha a készség megvan, a szerint kedves az, amije kinek-kinek van, és nem a szerint a mije nincs. (118) Ha elesik, nem terül el, mert az Úr támogatja kezével. (119) Boldogok vagytok, ha szidalmaznak és háborgatnak titeket és minden gonosz hazugságot mondanak ellenetek értem. (120) Mert senki se szenvedjen közületek, mint gyilkos, vagy tolvaj, vagy gonosztevő, vagy mint más dolgába avatkozó. (121) Magatokat a pogányok közt jól viselvén, hogy amiben rágalmaznak titeket mint gonosztevőket a jó cselekedetekből, ha látják azokat, dicsőítsék az Istent a meglátogatás napján. (122) Egészséges, feddhetetlen beszédet; hogy az ellenfél megszégyenüljön, semmi gonoszt sem tudván rólatok mondani. (123) Örüljetek és örvendezzetek, mert a ti jutalmatok bőséges a mennyekben: mert így háborgatták a prófétákat is, akik előttetek voltak. (124) Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégezőjére Jézusra, aki az előtte levő öröm helyett megvetve 130
a gyalázatot, keresztet szenvedett, s az Isten királyi székének jobbjára ült. (126) Megnémultam, nem nyitom fel szájamat, mert te cselekedted. (Az eredetiben tévesen: Zsolt. 39:9.) (127) Akkor monda Amásia az Isten emberének: De mit tegyünk a száz talentum ezüsttel, amelyet Izráel seregének adtam? És felele az Isten embere: az Úr néked annál sokkal többet adhat. (127) Minden napjai a szegénynek nyomorúságosak; a vídám elméjűnek pedig szünetlen lakodalma van. (128) Mert a mi dicsekedésünk ez, lelkiismeretünk bizonysága, hogy isteni őszinteséggel és tisztasággal, nem testi bölcseséggel, hanem Isten kegyelmével forgolódtunk a világon, kiváltképen pedig ti köztetek. (129) Vétkemet bevallám néked, bűnömet el nem fedeztem. Azt mondtam: Bevallom hamisságomat az Úrnak – és te elvetted rólam bűneimnek terhét. (130) Mert ő szabadít meg téged a madarásznak tőréből, a veszedelmes dögvésztől. (131) Ezekután találkozék vele Jézus a templomban, és monda néki: Imé meggyógyultál; többé ne vétkezzél, hogy rosszabbul ne legyen dolgod. (132) Uram! a te szemeid avagy nem a hűségre néznek-é? Megverted őket de nem bánkódtak; tönkretetted őket, de nem akarják felvenni a dorgálást; orczáik keményebbekké lettek a kősziklánál; nem akartak megtérni. (133) Se bűbájos, se ördöngősöktől tudakozó, se titokfejtő, se halottidéző. Mert mind útálja az Úr, aki ezeket míveli, és az ilyen utálatosságokért űzi ki őket az Úr, a te Istened te előled. 131
(134) Sőt inkább ne cselekedjük-é a rosszat, hogy abból jó származzék? – amint minket rágalmaznak, és amint némelyek mondogatják, hogy mi így beszélünk, akiknek kárhoztatása igazságos. (135) Naponként halál révén állok. A veletek való dicsekedésre mondom, mely van nékem a Krisztus Jézusban a mi Urunkban. (136) Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam. (137) Halál! hol a te fulánkod? Pokol! hol a te diadalmad! A halál fulánkja pedig a bűn; a bűn ereje pedig a törvény. (138) És az Isten eltöröl minden könnyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak. (139) Bánjátok meg azért és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek, hogy így eljöjjenek a felüdülés idei az Úrnak színétől. (140) Nemcsak ez pedig, hanem magok a Lélek zsengéjének birtokosai, mi magunk is fohászkodunk magunkban, várván a fiúságot a mi testünknek megváltását. (141) Ne sóhajtozzatok egymás ellen, atyámfiai, hogy el ne ítéltessetek, imé a Bíró az ajtó előtt áll. (142) Mikor pedig eljő az embernek Fia az ő dicsőségében és ővele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ő dicsőségének királyiszékébe. (143) És elébe gyüjtetnek mind a népek, és elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. (144) Azokban a napokban pedig eljöve Keresztelő János, aki prédikál vala Judea pusztájában. És ezt mondja vala: Térjetek meg, mert elköze- 132
lített a mennyeknek országa. (Az eredetiben tévesen: Mát. 3:21.) (145) És mikor kiereszti az ő juhait előttök megy; és a juhok követik őt, mert ismerik az ő hangját. Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem. (146) De ti nem hisztek, mert ti nem az én juhaim közül vagytok. Amint megmondtam néktek. (147) Akkor ezt mondja a király a jobbkeze felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, amely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta. (148) Akkor szól majd az ő balkeze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és az ő angyalainak készíttetett. (149) És ha majd elmegyek és helyet készítek nektek, ismét eljövök, és magamhoz veszlek titeket; hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek. (150) Ha pedig gyermekek, örökösök is; örökösei Istennek, örököstárssi pedig Krisztusnak; ha ugyan vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt is dicsőüljünk meg. (151) Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké. (Az eredetiben tévesen: Zsolt. 16:12.) (152) Akik meg fognak lakolni örök veszedelemmel az Úr ábrázatától, és az ő hatalmának dicsőségétől. (153) A kik várjátok és sóvárogjátok az Isten napjának eljövetelét, a melyért az egek tűzbe borulva felbomlanak, és az elemek égve megolvadnak! (154) Ezt mondja, a ki bizonyságot tesz: Bizony hamar eljövök. Ámen, bizony jövel Uram Jézus! 133
(155) De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom. (Az eredetiben tévesen: Zsolt. 88:1.) (156) Én pedig éneklem a te hatalmadat és reggelenkint zengem a te kegyelmességedet; mert váram voltál és menedékem az én nyomorúságom napjain. (Az eredetiben tévesen: Zsolt. 59:16.) (157) Hasonlatosképpen az asszonyok tisztességes öltözetben, szemérmetességgel és mérsékletességgel ékesítsék magokat; nem hajfonatokkal és arannyal vagy gyöngyökkel vagy drága öltözékkel, hanem, a mint illik az istenfélelmet valló asszonyokhoz, jó cselekedetekkel. (158) És becsületbeli dolognak tartsátok, hogy csendes életet folytassatok, saját dolgaitoknak utána lássatok, és tulajdon kezeitekkel munkálkodjatok, amiként rendeltük néktek. (159) Az ilyeneknek azonban rendeljük és kérjük őket a mi Urunk Jézus Krisztusra, hogy csendesen munkálkodva, a magok kenyerét egyék. (160) Orcád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te, a ismét porrá leszesz. (161) És járt Énokh az Istennel, minekutána Methuséláht nemzette, háromszáz esztendeig; és nemze fiakat és leányokat. (162) A ti beszédetek mindenkor kellemetes legyen, sóval fűszerezett; hogy tudjátok, hogy mimódon kell néktek kinek-kinek megfelelnetek. (163) Azért levetvén a hazugságot, szóljatok igazságot, kiki az ő felebarátjával: mert egymásnak tagjai vagyunk. (164) Sem undokság, vagy bolond beszéd, vagy trágárság, melyek nem illenek: hanem inkább hálaadás. (165) Mindeneknek előtte pedig ne esküdJetek, 134
atyámfiai, se az égre, se a földre, se semmi más esküvéssel. Hanem legyen a ti igenetek igen, és a nem nem; hogy kárhoztatás alá ne essetek. (166) Semmi rothadt beszéd a ti szátokból ki ne származzék, hanem csak amely hasznos a szükséges építésre, hogy áldásos legyen a hallgatóknak. (Az eredetiben tévesen: Ef. 4:33.) (167) A szentekben, akik e földön vannak és a felségesekben, bennök van minden gyönyörűségem. (168) És mikor megparancsolá a sokaságnak, hogy üljenek le a fűre, vevé az öt kenyeret és két halat, és szemeit az égre emelvén, háláknt ada; és megszegvén a kenyereket, adá a tanítványoknak, a tanítványok pedig a sokaságnak. (169) De vigyázzatok magatokra, hogy valamikor meg ne nehezedjék a ti szívetek dobzódásnak, részegségnek és az élet gondjainak miatta, és váratlanul reátok ne jöjjön az a nap: (170) És citera, lant, dob, síp és bor van lakodalmokban, de az Úrnak dolgát nem tekintik meg, és nem látják kezeinek cselekedetét. (171) Amint pedig betelének, monda az ő tanítványainak: Szedjétek össze a megmaradt darabokat, hogy semmi el ne vesszen. (172) Áron is megvegyétek az alkalmatosságot, mert a napok gonoszok. (173) Ideje van a sírásnak és ideje a nevetésnek; ideje a jajgatásnak és ideje a szökdelésnek. (174) Továbbá, Atyámfiai, a mik csak igazak, a mik csak tisztességesek, a mik csak igazságosak, a mik csak tiszták, a mik csak kedvesek, a mik csak jóhírűek; ha van valami erény és van valami dicséret, ezekről gondolkodjatok. (175) Mindenkor örüljetek. Szüntelen imádkozzatok. 135
(176) Ne káromoltassék azért a ti javatok. (177) Haragudjatok, de ne vétkezzetek: beszéljetek szívetekkel a ti ágyasházatokban és csillapodjatok! (178) Figyeltem és hallottam: nem igazán beszélnek, senki sincs, aki megbánja az ő gonoszságát, ezt mondván: Mit cselekedtem! Mindnyájan az ő futó-pályájukra térnek, mint a harcra rohanó ló. (179) Én az Istenhez kiáltok, és az Úr megszabadít engem. (180) Édes az álom a munkásnak, akár sokat, akár keveset egyék; a gazdagnak pedig bővölködése nem hagyja őt aludni. (Az eredetiben hibásan: Praed. 5:11.) (181) Boldog ember, aki megnyerte a bölcseséget, és az ember, aki értelmet szerez. (182) Ne szeresd az álmot, hogy ne légy szegény; nyisd fel a te szemeidet, és megelegszel kenyérrel. (183) Áldott az Úr, atyáink Istene, aki erre indítá a király szívét, hogy megékesítse az Úr házát, mely Jeruzsálemben van. (184) Mert Isten szolgája ő, a te javadra. Ha pedig a gonoszt cselekszed, félj: mert nem ok nélkül viseli a fegyvert: mert Isten szolgája, bosszúálló a haragra annak, aki gonoszt cselekszik. (185) Akár helytartóknak, mint akiket ő küld a gonosztevők megbüntetésére, a jól cselekvőknek pedig dícséretére. (186) És szemelj ki magad az egész nép közül derék, istenfélő férfiakat, igazságos férfiakat, akik gyűlölik a haszonlesést, és tedd közöttük elöljárókká, ezredesekké, századosokká, ötvenedesekké és tizedesekké. (187) Annakokáért szükség engedelmeskedni, nemcsak haragért, hanem a lelkiismeretért is. (188) Királyokért és minden méltóságban lévőkért, 136
hogy csendes és nyugalmas életet éljünk, teljes istenfélelemmel és tisztességgel. (189) Még a te gondolatodban is a királyt ne átkozd, és a te ágyasházadban is gonoszt a gazdagnak ne mondj: mert az égi madár is elviszi a szót, és a szárnyas állat is bevádolná a te beszédedet. (Az eredetiben tévesen: Praed. 10:18.) (190) Féld az Urat fiam, és a királyt, a pártütők közé ne elegyedjél. (181) És mondjátok meg Arkhippusnak: Vigyázz a szolgálatra, melyre vállalkoztál az Úrban, hogy azt betöltsed. (192) Kőfalaidra, Jeruzsálem, őrizőket állattam, egész nap és egész éjjel szüntelen nem hallgatnak; ti, kik az Urat emlékeztetitek, ne nyugodjatok! (193) Viseljetek gondot azért magatokra és az egész nyájra, melyben a Szent Lélek titeket vigyázókká tett, az Isten anyaszentegyházának legeltetésére, melyet tulajdon vérével szerzett. (194) Szorgalmasan megismered a te juhaid külsejét, gondolj a nyájakra. (195) A míg oda megyek, legyen gondod a felolvasásra, az intésre és a tanításra. (196) Egy harcos sem elegyedik bele az élet dolgaiba; hogy tessék annak, a ki őt harcossá avatta. (197) Hirdesd az igét, állj elő vele alkalmatos, alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással. (198) A ki pedig az igére taníttatik, közölje minden javát tanítójával. (199) Senki a te ifjúságodat meg ne vesse; hanem légy példa a hívőknek a beszédben, a magaviseletben, a szeretetben, a lélekben, a hitben, a tisztaságban. (Az eredetiben tévesen: I. Tim. 4:2.) (200) Ha ezt mondom a hitetlennek: Hitetlen, halálnak halálával halsz meg; és te nem szólándasz, 137
hogy visszatérítsd a hitetlent az ő útjáról: az a hitetlen vétke miatt hal meg, de vérét a te kezedből kívánom meg. (201) Aki a tudomány szerint való igaz beszédhez tartja magát, hogy inthessen az egészséges tudománnyal és meggyőzhesse az ellenkezőket. (202) Engedelmeskedjetek elöljáróitoknak és fogadjatok szót, mert ők vigyáznak lelkeitekre, mint számadók; hogy ezt örömmel míveljék és nem bánkódva, mert ez néktek nem használ. (203) És az ő munkájokért viseltessetek irántok megkülönböztetett szeretettel. Egymással békességben éljetek. (204) Aki pedig az igére taníttatik, közölje minden javát tanítójával. (205) Én érettem is, hogy adassék nékem szó számnak megnyitásskor, hogy bátorsággal ösmertessem meg az evangyéliom titkát. (206) Presbiter ellen vádat ne fogadj el, hanem csak két vagy három tanúbizonyságra. (207) Hogyha pedig megérkezik Timótheus, meglássátok, hogy bátorságos maradása legyen nálatok, mert az Úrnak dolgát cselekszi, mint én is. (208) A szentek tökéletesbítése céljából szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére. (209) Engedelmeskedjetek elöljáróitoknak, és fogadjatok szót, mert ők vigyáznak lelkeitekre, mint számadók; hogy ezt örömmel míveljék és nem bánkódva, mert ez néktek nem használ. (210) Mert tudom róla, hogy megparancsolja az ő fiainak és az ő házanépének ő utánna, hogy megőrizzék az Úrnak utát igazságot és törvényt tévén, hogy beteljesítse az Úr Ábrahámon, amit szólott felőle, 138
(211) Ha pedig valaki az övéiről és főképen az ő házanépéről gondot nem visel, a hitet megtagadta és rosszabb a hitetlennél. (212) És monda az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni; szerzek néki segítőtársat, hozzáillőt. (213) Úgy kell a férfiaknak szeretni az ő feleségöket, mint az ő tulajdon testöket. Aki szereti az ő feleségét, önmagát szereti. (214) A férfiak hasonlóképen, együtt lakjanak értelmes módon feleségükkel, az asszonyi nemnek, mint gyöngébb edénynek, tisztességet tévén, mint akik örökös társaik az élet kegyelmében; hogy a ti imádságaitok meg ne hiúsuljanak (Az eredetiben tévesen: I. Pét. 2:7.) (215) Ti asszonyok a ti saját férjeteknek engedelmesek legyetek, mint az Úrnak. (Az eredetiben tévesen: Ef. 5:27.) (216) Ti is atyák ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem neveljétek azokat az Úr tanítása és intése szerint. (217) A kinek jó cselekedetekről bizonysága van; ha gyermeket nevelt, ha vendéglátó volt, ha a szentek lábait mosta, ha a nyomorultakon segített, ha minden jó cselekedetekben foglalatos vala. (218) Lemuel király beszédei, prófécia, mellyel tanította vala őt az anyja. (Az eredetiben tévesen: Péld. 30:1.) (219) Ti urak, a mi igazságos és méltányos, a ti szolgáitoknak megadjátok, tudván, hogy nektek is van Uratok mennyekben. (210) Imé a ti mezőiteket learató munkások bőre, amit ti elfogtatok, kiált. És az aratók kiáltásai eljutottak a Seregek Urának füleihez. (221) Ti gyermekek szót fogadjatok a ti szüleiteknek az Úrban, mert ez az igaz. 139
(222) És elbocsátá az ő testvéreit, és elmenének és monda nékik: Ne háborogjatok az úton. (Az eredetiben hibásan: I. Móz. 45:2.) (223) Ti szolgák engedelmesek legyetek a ti test szerint való uraitoknak félelemmel és rettegéssel, szíveteknek egyesességében mint a Krisztusnak. (224) Ne tolvajkodjanak, hanem teljes jó hűséget tanúsítsanak, hogy a mi megtartó Istenünknek tudományát ékesítsék mindenben. (225) A cselédek teljes félelemmel engedelmeskedjenek az uraknak; nemcsak a jóknak és kíméleteseknek, de a szívteleneknek is. (226) Ti szolgák, szót fogadjatok mindenben, a ti test szerint való uraitoknak nem a szemnek szolgálván, mint akik embereknek akarnák tetszeni, hanem szíveteknek egyenességében félvén az Istent. (227) De ha magukat meg nem tartóztathatják, házasságban éljenek, mert jobb házasságban élni, mint égni. (228) Az asszonyt törvény köti, míg férje él, de ha férje meghal, szabadon férjhez mehet, akihez akar, csakhogy az Úrban. (229) És ügyeljünk egymásra, a szeretetre és jó cselekedetekre való felbuzdulás végett. (230) Örüljetek az örülőkkel és sírjatok a sírókkal. (Az eredetiben tévesen: Róm. 12:5.) (231) Mert, bizonyság vagyok rá, erejök szerint, sőt erejök felett is adakoznak. (232) A te barátodat és a te atyádnak barátját el ne hagyd, és a te atyádfiának házába be ne menj nyomorúságodnak idején. Jobb a közel való szomszéd a messze való atyafinál. (233) Aki megútálja az ő felebarátját, vétkezik; aki pedig a szegényekkel kegyelmességet cselekszik, boldog az, (Az eredetiben tévesen: Péld. 14:24.) 140
(234) Ám haragudjatok, de ne vétkezzetek: a nap le ne menjen a ti haragotokon. (235) Ne győzettessél meg a gonosztól, hanem a gonoszt jóval győzd meg. (236) Mikor jóakarattal van az Úr valakinek utaihoz, még annak ellenségeit is jóakaróivá teszi. (Az eredetiben tévesen: Péld. 6:7.) (237) Hogy legyetek feddhetetlenek és tiszták, Istennek szeplőtlen gyermekei az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette, kik között fényletek, mint csillagok e világon. (238) Hogy senki túl ne lépjen és meg ne károsítsa valamely dologban az ő atyjafiát: mert bosszút áll az Úr mindenekért, amint elébb is mondottuk néktek, és bizonyságot tettünk. (239) A mit akartok azért hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták. (240) Tiszteld az Urat a te marhádból, a te egész jövedelmed zsengéjéből. (241) Hogy jót tegyenek, legyenek gazdagok a jó cselekedetekben, legyenek szíves adakozók, közlők. (242) Hanem örömest nyisd meg a te kezedet néki, és örömest adj kölcsön néki, a mennyi elég az ő szükségére, ami nélkül szűkölködik. (243) És mondék: Nem jó dolog ez, amit ti cselekesztek. Hát nem fogtok a mi Istenünk félelmében járni, hogy valahára ne gyalázzanak már minket a pogányok, a mi ellenségeink? stb. (244) Azoknak, akik gazdagok e világon, mondd meg, hogy ne fuvalkodjanak fel, se ne reménykedjenek a bizonytalan gazdagságban, hanem az élő Istenben, aki bőségesen megad nékünk mindent a mi tápláltatásunkra. (245) A gazdag pedig az ő alacsonyságával: mert elmúlik, mint a fűnek a virága. 141
(246) Tudok megaláztatni is, tudok bővölködni is; mindenben és mindenekben ismerős vagyok a jóllakással is, a bővölködéssel is, a szűkölködéssel is. (247) Hanem keressétek először Istennek országát és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek. (248) Dicsekedjék pedig az alacsony sorsú atyafi az ő nagyságával. (249) Hogy a vén emberek józanok legyenek, tisztességesek, mértékletesek; a hitben, szeretetben, tűrésben épek. (250) Igen szép ékes korona a vénség, az igazságnak utában találtatik. (251) Hasonlóképen a vén asszonyok szentekhez illő magaviseletűek legyenek, nem patvarkodók, sem sok borivás rabjai, jóra oktatók; hogy megokosítsák az ifjú asszonyokat, hogy férjöket és magzataikat szeressék. (252) Örvendezz a te ifjúságodban, és vidámítson meg téged a te szíved a te ifjúságodnak idejében, és járj a te szívednek utaiban és szemeidnek látásiban; de megtudd, hogy mindezekért az Isten tégedet ítéletre von! (255) Az ifjakat hasonlóképen intsed, hogy legyenek mértékletesek. (254) Az ifjúkori kívánságokat pedig kerüld; hanem kövessed az igazságot, a hitet, a szeretetet, a békességet azokkal egyetembe, akik segítségül hívják az Urat tiszta szívből. (255) Az ősz ember előtt kelj fel, és a vén ember orcáját becsüld meg, és félj a te Istenedtől. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek. (256) Mi módon őrizheti meg tisztán az ifjú az ő utát, ha nem a te beszédednek megtartása által? (257) A bölcseknek beszédei hasonlatosak az ösztökéhez, és mint a szegek, erősen le vannak verve a 142
gyülekezetek tanítóinak szavai; melyek egy pásztortól adattak. (258) A te bizonyságaid én gyönyörűségem, és én tanácsadóim. (259) Pénzét nem adja uzsorára, és nem vesz el ajándékot az ártatlan ellen. A ki ezeket cselekszi, nem rendül meg soha örökké. Jegyzetek a Könyörgések-hez: (1) Ha valakinek közületek nincsen bölcsesége, kérje Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki. Jakab 1:5. (Az eredetiben tévesen: Jak. 1:1,7,5.) (2) Ezt mondom annakokáért, és bizonyságot teszek az Úrban, hogy ti többé ne járjatok úgy, mint egyéb pogányok is járnak az ő elméjüknek hiábavalóságában. Ef. 4:17. (Az eredetiben tévesen: Ef. 4:11.) (3) És Jerikóba érkezének: és mikor ő és az ő tanítványai és nagy sokaság Jerikóból kimennek vala, a Timeus fia, a vak Bartimeus, ott üle az úton, koldulván. Márk 10:46. (4) Kik értelmökben meghomályosodtak, elidegenültek az isteni élettől a tudatlanság miatt, amely az ő szívök keménysége miatt van bennök. Ef. 4:18. (5) Grádicsok éneke Salamontól. Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építői. Ha az Úr nem őrzi a várost, hiába vigyáz az őriző. Hiába néktek korán felkelnetek, későn feküdnötök, fáradsággal szerzett kenyeret ennetek! Szerelmesének álmában ád eleget. Zsolt. 127:1–2. (6) Mint most született csecsemők, a tiszta és hamisítatlan tej után vágyakozzatok, hogy azon növekedjetek. I. Pét. 2:2. 143
(7) Az igének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat. Mert ha valaki hallgatója az igének és nem megtartója, az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, aki tükörben nézi az ő természet szerinti ábrázatát: Mert megnézte magát és elment, és azonnal elfelejtette, milyen volt. Jakab 1:22–24. (8) A csecsemők és csecsszopók szájával erősítetted meg hatalmadat a te ellenségeid miatt, hogy a gyűlölködőt és bosszúállót elnémítsd. Zsolt. 8:3. (Az eredetiben tévesen: Zsolt. 3:3.) (9) Ő pedig felelvén, monda: Nem jó a fiak kenyerét elvenni, és az ebeknek vetni. Mát. 15:26. (10) Az igének megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat. Jakab 1:22. (11) Krisztussal együtt megfeszítettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta érettem. Gal. 2:20. (12) Ha pedig gyermekek, örökösök is; örökösei Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak; ha ugyan vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt is dicsőüljünk meg. Róm. 8:17. (Az eredetiben tévesen: Róm. 8:27.) (13) Akiről nekünk sok és nehezen megmagyarázható mondanivalónk van, mivel restek lettetek a hallásra. Mert noha ezidőszerint tanítóknak kellene lennetek, ismét arra van szükségetek, hogy az Isten beszédeinek kezdő elemeire tanítson valaki titeket; és olyanok lettetek, akiknek tejre van szükségetek, és nem kemény eledelre. Zsid. 5:11–12. (14) (1) Annakokáért elhagyván a Krisztusról való kezdetleges beszédet, törekedjünk tökéletességre, nem rakosgatván le újra alapját a holt cselekedetekből való megtérésnek és az Istenben való hitnek, 144
(2) a mosakodásoknak, tanításnak, kezek rátevésének, holtak feltámadásának és az örök ítéletnek. (3) És ezt megcselekesszük, ha az Isten megengedi. (4) Mert lehetetlen dolog, hogy akik egyszer megvilágosítattak, megízlelvén a mennyei ajándékot, és részeseivé lettek a Szent Léleknek, (5) És megízlelték az Istennek jó beszédét, és a jövendő világnak erőit, (6) És elestek, ismét megújuljanak a megtérésre, mint akik önmagoknak feszítik meg az Istennek ama Fiát és meggyalázzák őt. (7) Mert a föld, mely beissza a gyakorta reáhulló esőt és hasznos füvet terem azoknak, akikért műveltetik, áldást nyer Istentől; (8) Amely pedig töviseket és bojtorjánokat terem, megvetett és közel van az átokhoz, annak vége megégetés. Zsid. 6:1–8. (15) Ama vigasztaló pedig, a Szent Lélek, akit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, amiket mondottam néktek. Ján. 14:26. (16) Zsid. 6:7. l. a 14. sz. jegyzet 7. versét. (17) A Krisztusnak beszéde lakozzék ti bennetek gazdagon, minden bölcseségben; tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, dícséretekkel, lelki énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak. Kol. 3:16. (18) Zsid. 6:7–8. l. a 14. sz. jegyzet 7–8. versét. (Az eredetiben tévesen Zsid. 6:6.) (19) [A könyvből ez a jegyzet hiányzik.]
SZÜKSÉGES OKTATÁS.
4. aki mikor vagy szóban, vagy cselekedetben mit vét, azt is mindjárt mutassák meg, hol melyik Kérdés és Felelet ellen esett: a jót hasonlatosképpen, melyike szerént lött.
Medgyesi Pál.
SZENT TANÚSÁGOKNAK
RENDI ÉS NEMEI.
F. Az Isten. (a)
I. Móz. 1:27.(6)
a) Azért víg kedvűeknek kell lennünk az isteni szolgálatban. Zsolt. 100:1,2,3 (7)
F. Az mindenható (b), aki vagyon, aki vala és aki eljövendő (c). Jel. 1:8. (8)
b) Hatalmas megmívelni, valamit akar. Zsolt. 135:5 (9)
c) Egyez evvel az Istennek ez neve: Én vagyok. II. Móz. 3:14. (10)
(d) A személy megkülönböztetett állóság, magában foglalván az egész Istenséget.
(e) Az Fiú így neveztetik (Ján. 1:1), (12) mert ő az Atyának kirajzolt képe, mint szintén az Ige a szólónak elméjéé.
F. Nékünk (f) csak egy Istenünk vagyon.
I. Kor. 8:6. (13)
(f) Az kik keresztyének vagyunk.
F. Önnön magáért. (g) Péld. 16:4 (14)
(g) A maga tulajdon dicsőségéért.
F. A földnek porábúl. (h) I. Móz. 2:7 (15)
(h) Ez tanítja embert alázatosságra.
I. Móz. 3:19. (16)
F. Az maga képére. I. Móz. 1:27. (17)
F. Igazság és valóságos szentség. Ef. 4:24 (18)
F. Mi mindnyájan bűnben estünk és megfosztattunk ez Isten dicsőségétől. (i) Róm. 3:23. (19)
(i) Attúl a dicsőséges állapottúl, mely áll vala Istennel való társalkodásunkban.
F. Isten törvényének általhágása. I. Ján. 3:4 (20)
(k) Azaz az embernek az ő méltóságos voltátúl való megfosztattatása.
F. Az megtiltott gyümölcsnek Ádám által való (l) megétele. I. Móz. 3:7 (21)
(l) A mezítelenség, melyet Ádám magán eszében vőn, az léleké lőn kiváltképpen, mely osztán a test mezítelenségének szégyenét szerzette.
F. Amaz régi kígyó az ördög: az volt a gyilkos eleitűl fogva. Jel. 12:9; (22) I. Móz. 3:1; (23) Ján. 8:44 (24)
F. Halál (m) minden emberekre. Róm. 5:12 (25)
(m) Mind az testi, lelki.
F. Úgyde egynek vétke által a bűnösség mindenekre hata. (n) Róm. 5:12. (26)
(n) Mi mindnyájan az Ádám ágyékában voltunk, Ádám közönséges személy vala.
F. Álnokságban születettek (o) és haragnak fiai. Ef. 2:3; (27) Zsolt. 51:5 (28)
(o) Üresek minden jótúl, akarmely gonoszra pedig alkalmatosak és hajlandók.
F. Ha poenitentiát nem tartunk (p) mindnyájan elveszünk. Luk. 13:3 (29)
(p) Azaz el nem hagyjuk bűneinket és új teremtésekké nem leszünk.
II. Kor. 5:17 (30)
F. Nem, mert mit adhatna ember az ő lelkének váltságáért? Mát. 16:26. (31)
(q) Ok, út avagy eszköz.
F. Az Úr Jézus Krisztus. Csel. 4:12. (32)
F. Amaz Szent (r), mely asszonytúl születtetett és Isten Fiának hivattatik. (*) Luk. 1:35 (33)
(r) Születésében lött ő először emberré, de mindenkor Isten volt, mindenek felett áldandó örökké. Róm. 9:5 (34)
F. Önnönmagát adta érettünk. (s) Ef. 5:2. (35)
(s) Áldozatul tudnia-illik az mi bűneinkért, mely mind az ő nagy szerelmét, mind áldozatjának elégségességét kimutatja.
F. Hogy el ne vesszünk, hanem örök életünk légyen. Ján. 3:16. (36)
F. Váltságunkká (t) és igazságunkká (u) létele által. I. Kor. 1:30. (37)
(t) Az tart meg az elveszéstűl.
(u) Azáltal vagyon örök életünk.
F. Mert ő vött meg minket az ő tulajdon vérének árán. I. Kor. 6:20 (38) I. Pét. 1:19 (39)
F. Mert ő tészen minket szentekké, ártatlanokká és fegyhetetlenekké ő maga előtt Kol. 1:22. (40)
F. Az mint ő miérettünk bűnné tétetett. (x) II. Kor. 5:21. (41)
(x) Az mi bűneink néki tulajdoníttattanak; így az ő igazsága minékünk: melyet egyszersmind követ a megszenteltetés, mely lelkünknek valóságos bizonyítás a mi menedékünk felől Isten előtt.
F. Az igazságnak Igéje által, mely az Evangélium. Kol. 1:5 (42)
F. Örvendetes hír az Isten minden népének. (*) Luk. 2:10 (43)
(*) Annyit tészen a görög articulus, mely ez szóhoz nép adattatott.
F. Azokra, akik az ő nevében hisznek. (y) Ján. 1:12 (44)
(y) Az hit az Új Szövetségnek elválhatatlan ragasztmánya.
F. Esmérni (z) hogy az Jézus a Krisztus (a), az élő Istennek fia. Ján. 6:69 (45)
(z) Az Írásnak bizonyítása és az lélekben lévő vigasztalásos tapasztalás által.
(a) Az kin kívül senkit mást nem kell várni.
F. Senki nem mehet (b) a Krisztushoz, hanem ha az Atya vonándja (c) őtet. Ján. 6:44 (46)
(b) Azaz hiszen őbenne. Ján. 6:35 (47)
(c) Azaz hitet nemzénd az maga Lelke által őbenne, és nemakaróbúl akaróvá téendi.
F. Az elküldött tanítóknak hallgatása. (d) Róm. 10:14,15. (48)
(d) Azaz akik tanításra való ajándékokkal felöltöztettek: mert az Isten egyebet nem küld.
F. Az szívnek megnyitása. (e) Csel. 16:14 (49)
(e) Az kedvelésre és az elkészétésre, hogy immár az hallandó Igéjét Istennek hasznára fordíthassa.
F. Mikoron vészik azt nem mint embereknek beszédét hanem mint Istenét az mint hogy valóban az is. I. Thess. 2:13. (50)
F. Hogy magokat megpróbálják (f), ha vannak-é hitben, avagy nem. II. Kor. 13:5 (51)
(f) Mert igen-igen könnyű, de veszedelmes dolog abban megcsalatkozni.
(g) A szív csalárd mindeneknek felette (Jer. 17:9), (53) és annak gondolati csak gonoszok szüntelenül. I. Móz. 6:5 (54)
F. Mindenekben tisztességesen élni kívánni. (h) Zsid. 13:18 (55)
(h) Lelkiisméretet szerezni minden bűnnek elkerülésére.
F. Hogy szorgalmatoskodjanak jó cselekedetekkel (i) előljárni. Tit. 3:8. (56)
(i) Az Istennek dicsőségéért és egyebeknek példájokért. Mát. 5:15 (57) az magok hivataljoknak hiteléért. Tit. 2:10. (58) és elválasztatásoknak magoknak való megpecsétléséért. II. Pét. 1:10. (59)
F. Az olyak, melyeket Isten maga kíván. (k) Mik. 6:8 (60)
(k) Az Isten akaratja minden jónak mérő singe.
F. Mikor az Istennek minden (l) parancsolatira a tekéntetünk vagyon. Zsolt. 119:6. (61)
(l) Nem tévén sáfárkodást csak egy bűnben is, és a jó cselekedetet mívelvén az Parancsolónak kedvéért.
F. Tizek. II. Móz. 34:28. (62)
F. Szeressed Istenedet teljes szíveddel, teljes lelkeddel és teljes minden elméddel (m) és felebarátodat mint tennenmagadat. Mát. 22:37–39 (63)
(m) Ekképpen lelki az Istennek Törvénye, kötelezvén még a leg-
F. Nem: az mi elégségünk Istentűl vagyon. (n) II. Kor. 3:5 ()
(n) Ő cselekszi mind az akaratot s mind a cselekedetet. Phil. 2:13. (66)
F. Nem, hanem kegyelem által. (o) Efez. 2:8,9 (67)
(o) Mert még igazságunk is olyan, mint az megferteztetett ruha. Ézs. 64:5. 68
(p) Az pápisták az idvességet e kettő között osztják meg.
F. Nincs, mert így a kegyelem nem volna kegyelem. Róm. 11:6. (69)
F. Hogy nevekedjék (q) inkább-inkább. (r) I. Thess. 4:1 (70)
(q) Nem menni előfelé semmi nem egyéb, hanem hátra csúszni és aki azt véli, hogy elég kegyelme vagyon néki, abban nincs semmi. Luk. 8:18. (71)
(r) Az értelemben, az hitben és az engedelmességben.
F. Hármak kiváltképpen.
F. Az Isten Igéjének tiszta teje. I. Pét. 2:2. (72)
F. Négy.
F. A tisztességes és jó szívvel (s) való közönséges hallás. Luk. 8:15. (73)
(s) Oly tisztességes szívvel, mely olyan, mint az jó föld, mely belől jól
F. Az Írásnak naponként való vizsgálása, ha azok, amiket hallunk, úgy vannak-é. (t) Csel. 17:11. (74)
(t) Mindeneket megpróbáljatok. I. Thess. 5:21. (75)
F. Azt mi elmélkedésünkké tenni. (u) Zsolt 119,97. (76)
(u) Ha tudni akarod, micsoda elmélkedés az, lásd meg e két helyeket:
Zsolt. 77:6; 77 Luk. 2:19. (78)
F. Az felől szólni, beszélni. V. Móz. 6:7. (79)
F. A Szent Lélek (x) által való könyörgés. Jud. 20. (80)
(x) Az Isten Lelkének igazgatása által.
F. A léleknek magának kiöntése az Úr előtt. (y) I. Sám. 1:15; (81) Zsolt. 62:9. (82)
(y) Ennek okáért a könyörgésnek alázatossággal, érzékenséggel és hittel kell lenni.
F. Egy a Közbenjáró (z), az Jézus Krisztus. I. Tim. 2:5 (83)
(z) Csak egy, az mint Isten is csak egy.
F. Nem, de az Isten Lelke segéli az mi erőtelenségünket. (a) Róm. 8:26. (84)
(a) Megmutatja szükséginket és reátanít az illendő magunkviselésére az könyörgés közben.
F. Az, amelyet Krisztus maga tanétott. Mát. 6:9. etc. (85)
F. Az igazságnak pecsétivel (b), az két Sakramentummal való élés. Róm. 4:11. (86)
(b) Mivel pecsétek, tehát erősítésre valók, tudniillik az hitben.
F. Az keresztség és az Úr vacsorája. (c) Mát. 28:19; (87) I. Kor. 11:23. (88)
(c) Egyedül csak ez kettők a Sakramentomok, mert csak ez kettő által ígértetett, hogy az ezekben lévő jegy által az Istennek Krisztusban való jóakaratja a mi lelkünknek megpecsételtetik.
F. Mikor kelleteképpen megvizsgáljuk a keresztségnek természetit és végét.
F. Az, hogy Új születésnek mosódása (d) vagy feredője az. Tit. 3:5. (89)
(d) Mosódás, mely mind előnkben adja s mind penig megpecséth mi-
F. Az keresztségbéli mosódás csak ábrázat (e): az Jézus Krisztus vére, amely lelkünk isméretit megtisztítja. (f) I. Pét 3:21; (90) Zsid. 9:14. (91)
(e) Mely kiábrázolja az mi megszenteltetésünket és megszabadulásunkat a bűntől és haláltúl.
(f) Az külső jegy magátúl nem adhat kegyelmet.
F. Hogy szentek legyünk, mocsok nélkül valók és az jó cselekedetekre (g) buzgók. Ef. 5:27; (92) Tit. 2:14. (93)
(g) Az effelől való elmélkedés felindét minket az engedelmességre.
(h) A Krisztus halála fundamentuma az mi hitünknek.
F. Kinek-kinek magát (i) meg kell próbálni és úgy enni a kenyérbűl s innya az pohárbúl. I. Kor. 11:28. (95)
(i) Az ő hiti és megtérése felől.
F. Eszében kell venni, hogy sok nyomorúság által kelletik őnéki az Isten országában menni. Csel. 14:22. (96)
F. Jó igenis egynéhányképpen. Zsolt. 119,71. (97)
F. Minekelőtte megsanyargattatnánk (k), tévelygünk. Zsolt. 119,67. (98)
(k) Az nyomorúság ellenünk kiált, és így megment minket az ítélettül, mely ez világra jövendő. I. Kor. 11:32. (96)
F. Mert a nyomorúságban az Istent szorgalmatosan keressük. Hós. 5:15. (100)
F. Az nyomorúság a mi hitünket sokkal drágalátosbá tészi az aranynál. (l) I. Pét. 1:7. (101)
(l) Hitünknek ereje megpróbáltatik, és az Isten szeretetinek megtapasztalása öregbedik bennünk e nyomorúság által.
F. Kétfélék: belsők és külsők.
F. Az Sátán csapdosása és az mi tulajdon kívánságunktúl (m) való elvonattatásunk. II. Kor. 12:7 (102), Jak. 1:14. (103)
(m) Az bennünk lakó veszettség és bűn ez.
F. Megrostálja őket, mint (n) a búzát. Luk. 22:31. (104)
(n) Rostálja őket különbféle kísértetek által.
F. Józanoknak (o) kell lennünk és vigyáznunk (p), ránk vévén az Istennek egész fegyveröltözetét. I. Pét 5:8 (105); Ef. 6:11. (106)
(o) Mind az elmebéli belső kegyelemnek alkalmaztatásában (Róm. 12:3), (107) s mind penig ez élet külső áldásaival való élésben.
(p) Hogy minden ostromokat megelőzhessünk.
F. Hogy a Krisztus könyörgött érettünk, hogy meg ne fogyatkozzék hitünk. (q) Luk. 22:32. (108)
(q) Az tanítványokért való könyörgése Urunknak minden hívőknek szolgál. Ján. 17:20. (109)
F. Nagyobb az, aki mibennünk (r) vagyon, hogy nem az, ki e világban. (s) I. Ján. 4:4 (110)
(r) A Krisztus az ő Lelke által.
(s) Az ördög ez világnak fejedelme és istene. II. Kor. 4:4. (111)
F. Midőn fogva viszen bennünket, hogy ne cselekedhessük a jót, melyet akarnánk. (t)
Róm. 7:9,23. (112)
(t) Innen indul az küzdés a test és Lélek között az Isten Fiában. Gal. 5:17. (113)
F. Hogy minden őrízésnek (n) felette szíveinket őrízzük. Péld. 4:23. (114)
(u) Hogy a gonosz indulat vagy fel ne támadhasson, avagy könnyen elnyomattathassék.
F. Az Isten ereje az mi erőtlenségünk által mégyen végben. (*) II. Kor. 12:9 (115)
(*) Inkább kinyilatkozik.
(x) Jó igyekezetünket végbenvitel gyanánt vévén bé. II. Kor. 8:12. (117)
F. Ha esnek is, de öszve nem romolnak, mert az Úr alájok veti az ő kezét. (y) Zsolt. 37:24. (118)
(y) Az Isten végbenviszi a jót, az melyet elkezdett.
F. Az melyek rajtunk esnek, jó hírünkben, nevünkben, javainkban és személyünkben.
F. Mikor mindenféle gonoszt mondanak ellenünk a Krisztusért (z) hamisan. (a) Mát. 5:11 (119)
(z) Mintha a mi vallásunk gonosz volna.
(a) Ne légyen az ti szenvedéstek mint gonosztévőké. I. Pét. 4:15. (120)
(b) Az mi jó példánk által.
(c) Nem lévén igaz oka gyalázásoknak.
F. Ez, hogy nagy az mi jutalmunk az (d) égben. Mát. 5:12. (123)
(d) Ez volt magának is Krisztusnak vígasztalása hasonló állapotban. Zsid. 12:2. (124)
F. Az sok különb-különb-féle károk.
F. Hogy meg ne nyissuk (e) szájunkat, mert az Úr, aki azt cselekedte. (f) Zsolt. 39:10. (125)
(e) Zúgolódásra, avagy irígykedésre.
(f) Az Ő gondviseléséből esett rajtunk.
F. Hogy az Úr nékünk annál többet adhat. II. Krón. 25:9. (126)
F. Mindazonáltal az jó lelkiisméret (g) szünetlen lakodalom. (h) Péld. 15:15. (127)
(g) Mely bizonyosítja az embert az Istennek Krisztusban való jóakaratja és az önnönmaga igazán élése felől.
(h) Szüntelen oka az örülésnek. II. Kor. 1:12. (128)
F. A betegségek és az halál.
F. Meg kell magunk ellen (i) az Úrnak a mi istentelenségünket vallanunk. Zsolt 32:5 (129)
(i) Az bűn oka minden betegségnek, azért legelsőben is affelől kell gondolkodni.
F. Ez, hogy az Úr minden mi ágyunkat (k) a betegségben megfordítja. Zsolt. 91:3 (130)
(k) Békességes tűrést ajándékozván, azután egészséget is, ha úgy ítéli jobbnak.
F. Többé ne vétkezzünk (l), hogy gonoszbúl ne légyen dolgunk. Ján. 5:14. (131)
(1) Az mint betegségünk előtt cselekedtünk: mert az Úr ok nélkül nem látogat meg. Jer. 5:3 (132)
F. Ne találtassék te közötted varázsló, azt mondja az Isten. V. Móz. 18:11, 12. (133)
(m) Ez a tudatlanoknak közönséges fogások, nem vévén eszekben,
F. Nem szabad gonoszt cselekedni, hogy jó jöjjön ki belőle. Róm. 3:8. (134)
F. Minden nap meghalni. (n) I. Kor. 15:31. (135)
(n) Szünetlenül várván az halált és elkészülvén annak béfogadására.
F. Hogy hitünket megtartottuk. (o) II. Tim. 4:7. (136) I. Kor. 15:55,56. (137)
(o) Állhatatosan megmaradván az igazságnak vallásában.
F. Hogy a Krisztus az halálnak fulánkját, mely az bűn, kivonta. (p)
(p) A bűn megbocsáttatván, az halál nem veszedelmes.
F. Az újulásnak idején. (q) Jel. 21:4; (138) Csel. 3:19. (139)
(q) Az az idő az teljes váltságnak ideje. Róm. 8:23. (140)
F. Az, amelyen az Jézus Krisztus, az ki minékünk mostan prédikáltatik, jő el az ítéletre. Csel. 3:19. (139)
F. A Bíró az ajtó előtt áll. Jak. 5:9. (141)
F. Az Ő dicsőségében és minden ő szent angyali Ővéle. Mát. 25:31. (142)
F. Elválasztja az juhokat a gödölyéktűl. (r) Mát. 25:32. (143)
(r) Ez elválasztásra most nyit utat az Evangélivmnak naponként való prédikálása által, Mát, 3:1,2. (144)
F. Az kik hallják és értik az Ő szavát (s), és követik Őtet. (t) Ján. 10:4,27. (145)
(s) Mely az ő Igéjében zengedez.
(t) Az tudománynak azt az igazságát és az szent életnek azt a módját, amelyet ő tanított.
F. Az kik nem hisznek. (u) Ján. 10:26. (146)
(n) Nemcsak az nyilvánvaló hitetlenek, hanem azok is, akik csak szín-mutatók az kegyességben és annak erejét megtagadták.
F. Távozzatok el, átkozottak, éntőlem. Mát. 25:41 (148)
F. Az hol a Krisztus vagyon (x), ott lésznek ők is. Ján. 14:3. (149)
(x) Örökösök a Krisztus mellett. Róm. 8:17. (150) Az ő jelenlétében örömnek teljessége vagyon. Zsolt. 16: 11. (151)
F. Örök veszedelem. (y) II. Thess. 1:9. (152)
(y) Örökké halnak, de soha meg nem halnak.
F. Várnunk kell azt (z), és arra sietnünk, így könyörögvén naponként: Úgy Uram: Jövel Uram Jézus! II. Pét. 3: 12 (153) Jel. 22:20. (154)
(z) Nem vetvén azt messzére, hanem szüntelen várván azt.
MINDEN NAPOKI MAGA-
VISELÉSE FELŐL VALÓ
IGAZGATÁSA.
F. Könyörgésünk menjen az Úr eleiben, és az ő irgalmasságát (a) dícsérjük. Zsolt. 88:14 (155) és 59:17. (156)
(a) Melyet a mi szakadatlan megőriztetésünkben mutatott.
F. Az minémű illik azokhoz, kik isteni félelemre adták magokat. (b) I. Tim. 2:9–10. (157)
(b) Ennek okáért sem igen költséges értékünk felett, sem illetlen, igen cifra avagy rusnya becsület ellen.
F. Saját dolgunkat (c) tenni csendességben. I. Thess. 4:11; (158) II. Thess. 3:12. (159)
(c) Minden embernek tisztességes hivataljának kell lenni. I. Móz. 3:19. ()
F. Hogy Istennel járjunk. (d) I. Móz. 5:22 (161)
(d) Megemlékezvén az Ő mindeneket látó jelenlétéről, és azt keresvén, mint kedveltethessük magunkat Ővéle.
F. Kedveseknek (e) mindenkor. Kol. 4:6. 162
(e) Olyaknak, melyek az szív kedvességének bizonysági lehessenek.
F. Az hazudást, esküvést, rútságot, bolond beszédet, trágárságot, rágalmazást. (f) Ef. 4:25 (168) és 5:4; 164 Jak. 5:12. (165)
(f) Ez hívattatik rothadt beszédnek, mely az veszett szívnek világos mutatója. Ef. 4:29. (166)
F. Minden gyönyörűségünknek (g) lenni kell a szentekben, kik ez földön (h) vannak. Zsolt. 16:3. (167)
(g) Akarkihez mutathatunk szánakozásbéli szeretetet, de gyönyörködésbélit nem.
(h) Akiknek lelkiisméretek vagyon a szent élet felől.
F. Fel kell az égben tekintenünk (i), és hálát adnunk. Mát. 14:19. (166)
(i) Felemelnünk szíveinket.
F. Háromra.
F. Szíveinknek el nem nyomattatni tobzódással és részegséggel. Luk. 21:34 (169)
F. Az Úr munkájárúl (k) el nem feledkezni. Ézs. 5:12. (170)
(k) Vége, amelynek kedvéért az Úr nékünk eledelt ád.
F. Hogy az mi elmarad tőlünk, abban semmi el ne vesszen. Ján. 6:12. (171)
F. Sőt áron is meg kell az alkalmatosságot vennünk (l), mivel a napok gonoszak. Ef. 5:16. (172)
(1) Legjobban élnünk az mi időnkkel.
F. Meglehet, mert vagyon ideje az nevetésnek. Praed. 3:4 (173)
F. Olyakat, az melyek tisztességesek. (m) Phil. 4:8. (174)
(m) Ez ilyen tréfák nem azok közül valók, melyek gyermekeskedést és szemtelenséget nemzenek, avagy hogy kárt tennének, nem lévén azok vagy az elmének vagy az testnek gyakorlási. Efféléknek semmi jó emlékezetek nincsen
F. Kettőre.
F. Hogy a mi örülésünk meg ne gátolja az jobb tiszteinket. (n) I. Thess. 5:16,17. (175)
(n) Szent Pál összveköti az örülést a könyörgéssel, azt akarván előnkben adni, hogy az öröm gonosz dologgá lészen, ha az könyörgésnek akadályára szolgálánd.
F. Okot nem adni reája, hogy az mi alkalmatosságunk (o) felől gonoszul szóljanak. (p) Róm. 14:16. (176)
(o) Keresztyéni szabadságunk felől az gyönyörködésekben.
(p) Mintha az a szabados életnek volna fundamentuma.
F. Megvizsgálnunk magunkat (q) az mi ágyunkban és egyen-egyen ezt mondanunk: mit cselekedtem én? Zsolt. 4:5; (177) Jer. 8:6. (178)
(q) Mint viseltük azon az napon magunkat.
F. Könyörögni kell. (r) Zsolt. 55:17. (179)
(r) Hogy az elmult napi bűnünk megbocsáttassék és megőríztessünk következendő éjtszakán.
F. Kettő.
K. Melyik az első?
F. A tisztességes munka. (s) Praed. 5:12. (180)
(s) Kinek-kinek igaz hivataljabéli tisztiben.
F. Az istenes szorgalmatosság az isteni félelemben való öregbülés felől. Péld. 3:13. (181)
F. Ne szeressed azt, hogy szegénységre ne juss. Péld. 20:13. (182)
(*) Személyében való tiszti.
F. Megékesíteni az Istennek házát. (u) Ezsdr. 7:27. (183)
(u) Előmozdítani az igaz vallást: mely dolog mindenekre, valakik valami méltóságban vannak, helyek és állapotjok szerént reájok tartozik; az királyoktúl fogván az legalsóbb tisztig.
F. Mint Isten szolgájának az népnek javára. Róm. 13:4 (184)
F. Hogyha ő dicsíretekre leend azoknak, az kik jót cselekesznek; a gonosz cselekedőknek penig büntetésekre. I. Pét. 2:14. (185)
F. Az kik erősek (*) istenfélők, igazmondók és telhetetlenség-gyűlölők. II. Móz. 18:21. (186)
(*) Erős szívűek, akik az törvényben semmi okkal el nem hajtathatnak.
TISZTEI.
F. Alávettettetni, engedni a lelkisméretért.(*) Róm. 13:5 (187)
(*) Megtudván, hogy a tisztviselés Isten rendelése.
F. Könyörögni azokért akik méltóságban helyheztettek. (x) I. Tim. 2:2. (188)
(x) Ha jók azok, hogy megerősíttessenek; ha penig gonoszok, hogy megtéríttessenek.
F. Még gondolatban is a tisztviselőknek gonoszt nem mondani. Préd. 10:17 (189)
F. A pártütőkkel magunkat öszve nem egyeléteni. (y) Péld. 24:21. (190)
(y) Ez három utolsó tiszteink az elsőből folynak, tudnia-illik az lelkiisméretért való alávettetésből; aki ilyen, örömest imádkozik, nem átkozódik és nem pártolkodik.
F. Meglássa, hogy amely szolgálatot az Úrba vött, azt bétöltse. Kol. 4:17. (191)
F. 1. Az nyáj környül való szünetlen vigyázással. (z) Ézs. 62:6; (192) Csel. 20:28. (193)
(z) Mert a Sátán szüntelen keresi azt bényelni.
(a) Salamonnak ez tanítása igen reája illik erre az dologra, holott minden tanító juhász, avagy pásztor.
(b) Szorgalmatoson kell tanulni, hogy különb-különb szép dolgokkal ugyan teli légyen.
(c) Egybenkötvén ezzel az Sakramentumoknak kiszolgáltatásokat, amikor az idő s az hely hozza.
(d) Az görög ige annyit tészen.
F. Az Isten a népnek vérét az ő kezéből kívánja meg. Ez. 33:8. (200)
F. Kettő.
F. Hogy a tanításra való amaz hű beszédnek szorgalmatos megtartója légyen. (e) Tit. 1: 9 (201)
(e) Jó és derék ítíletű embernek kell annak lenni.
F. Hogy alkalmatos légyen az idvességes tudomány (f) által való intésre is, és meggyőzhesse az ellenkezőket. Tit. 1:9 (201)
(f) Tanításra váló ajándékjának is kell őnéki lenni.
F. Az nép tisztinek hat ágai vannak.
F. Engedni és magát aláadni. (g) Zsid. 13:17. (202)
(g) Az tudománynak tisztaságára és az intésnek hatalmára.
F. Becsülni őket és kiváltképpen szeretni. I. Thess. 5:13. (203)
F. Minden jovokbúl őket részeltetni. Gal. 6:6. (204)
F. Könyörögni érettek, hogy nékik szólás adattassék szájoknak bátorsággal való megnyitására. Ef. 6:19. (205)
(i) Ez az oktatás legelsőben az Ecclésiaigazgatóknak adattatott, de mindenekre szabhatni.
F. Vádot ellenek hirtelen bé nem venni. (i) I. Tim. 5:19. (206)
F. Három okért.
F. Mert az Úr dolgát cselekszik. (k) I. Kor. 16:10. ()
(k) Foglalatosak a szenteknek öszvegyűjtésekben Ef. 4:12. (208)
F. Mert azok vigyáznak az népnek lelkéért (l), úgy mint számot adandók. (m) Zsid. 13:17. (209)
(l) Ennek okáért tulajdon maga a maga ellensége, az ki ellenek áll őnékik.
(m) Köteles ő lelkiisméretiben arra, az mit cselekszik.
F. Mert egyébként az ő tiszteket szomorúsággal fognák cselekedni, mely nem használna a népnek. (*) Zsid. 13:17. (209)
(*) Az Úr látván az ő szíveknek keserűségét, megverné azokat, az kik őket megszomorítanák.
F. Meghadni az ő házanépének, hogy megőrizzék az Úrnak utát. (n) I. Móz. 18:19. (210)
(n) Ez végre kell őnéki istenes gyakorlást házában tartani, úgymint könyörgést, catechizálást, Szentírás-olvasást, és cselédjit a gyülekezetben is tartozik felszoktatni.
F. Gondot viselni (o) azokrúl, akik az ő cselédje közé valók. I. Tim. 5:8. (211)
(o) Tisztességes úton-módon.
F. Segétséggel lenni az ő (p) férjének. I. Móz. 2:18. (212)
(p) Mind az isteni-félelemnek terjesztésében s mind az külső dolgokban.
F. Véle lakni és szeretni őtet, mint az maga testét. Ef. 5:28; (213) I. Pét. 3:7 (214)
F. Engedni annak, mint az Úrnak. (q) Ef. 5:22. (215)
(q) Azaz jóakarattal és víg kedvvel.
F. Haragra az ő gyermekit nem ingerleni (*) hanem nevelni őket fenyétékben és az Úrnak (r) intésében. Ef. 6:4 (216)
(*) Felettébb-való keménységet mutatván hozzájok.
(r) Isteni félelemben, jó szokásban és tisztességes hivatalban.
F. Nevelni az ő magzatjokat és oktatni azokat. (s) I. Tim. 5:10; () Péld. 31:1. 218
(s) Salamon leírta a leckét, melyre őtet az ő anyja tanította volt.
(t) A szolgákon, szolgálókon értettetnek azok, kik velünk egyetemben foglalatosok a mi dolgunkban, akar velünk lakjanak, akar másutt.
F. Igazsággal és egyenlőséggel lenni hozzájok. (u) Kol. 4:1. (219)
(u) Amint az ő tisztességes szolgálatjok megérdemli, meggondolván azt, hogy az érdemes bérnek megtartása égben kiáltó bűn. Jak. 5:4. (220)
F. Engedelmeseknek lenni azokhoz az Úrban. (*) Ef. 6:1. (221)
(*) Szánakozásból, mindazáltal a kegyességnek megbántódása nélkül.
F. Hogy öszve ne vesszenek. I. Móz. 45:24. (222)
F. Szívnek együgyűségében és minden jó hűségben tetszeni erőlködni az ő uroknak, asszonyoknak, ha szintén kemények is azok: nemcsak szem előtt szolgálván, hanem tiszta szívvel félvén az Istent. Ef. 6:5; (228) Tit. 2:10; (224) I. Pét. 2:18; (225) Kol. 3:22. (226)
TISZTEK.
F. Ha meg nem türtethetik magokat, házasodjanak meg, menjenek férjhez. (x) I. Kor. 7:9 ()
(x) Közönséges parancsolat ez, minden rendre tartozik.
F. Egyedül csak az Úrban. (y) I. Kor. 7:39 (228)
(y) A szüléknek megegyezésekből és az vallásra s isteni félelemre való
szorgalmatos tekintetből.
EGYMÁSHOZ VALÓ TISZTEK.
F. Azon lenni, hogy egymást megbecsüljék és felindítsák az atyafiúi szeretetre és az jócselekedetekre. Zsid. 10:24. (229)
F. Az örülőkkel örülnünk, a sírókkal penig sírnunk kell. (z) Róm. 12:15 ()
(z) Készek lévén azoknak nyavalyájoknak megkönnyebbítésére, amenynyiben tőlünk lehet és némely ügyökben ugyan erőnk felett is. II. Kor. 8:3 (231)
F. Jobb az a távul lévő atyafinál. (a) Péld. 27:10. (232)
(a) Akár az helyre, akár penig az indulatra nézve.
F. Az kinek baráti vannak, tisztelni kell a barátságot. Péld. 14:21 (233)
F. A nap az ti haragotokon le nem menjen. Ef. 4:26. (234)
F. Ne győzettessél meg a gonosztúl, hanem inkább a gonoszt jóval győzd meg. Róm. 12:21. (235)
F. Midőn jóakarattal vagyon az Úr valaki-
(b) Hanemha az Úr az ő bölcseségében jobbnak tudja lenni minékünk, hogy az gonosz embereknek gonoszságokkal gyakoroltassunk.
F. Azon légyen, hogy a gonosz, elfordult nemzetségnek közötte fénljék, mint a szövétnekek. Phil. 2:15. (237)
IGAZGATÁS.
F. Senkit semmi dologban sem elnyomnunk (c), sem meg nem kell csalnunk. (d) I. Thess. 4:6. (238)
(c) Ama kemény és mostoha vélek való bánással, minémű az zaklatás, uzsora, ajándékért való szolgálat etc.
(d) Ravasz és hegyes avagy mély praktikákkal, minémű az hamis mértékek, az rossz marhának mesterséges eladása nagy áron etc.
F. Valamit mi akarnánk, hogy cselekedjenek velünk az emberek, mi is azt cselekedjük egyebekkel. Mát. 7:12. (239)
F. Tisztelni az Istent az ő gazdagságával. Péld. 3:9 (240)
F. Ha ember jó cselekedetekben léend gazdag és az adakozásra kész, hajlandó. (e) I. Tim. 6:18. (241)
(e) Ingyen adván mind kölcsön s mind egyébként. V. Móz. 15:8. (242) És néhánykor az adósságot is elengedvén. Neh. 5:9. etc. (243)
F. Kettőtűl: az elmének felfuvalkodásátúl és az reménségnek a bizonytalan gazdagságban vetésétűl. (f) I. Tim. 6:17. (244)
(f) Attúl a vélekedéstűl, mintha ő azért, hogy gazdag, Isten kedvében volna és oly ember, az minéműnek kellene lenni.
F. Hogy megaláztattatott. (g) Jak. 1:10. (245)
(g) A gazdagság hívságának és veszedelmes voltának megismérése által.
F. Megtanulni és tudni, mint kelljen megaláztatni, szűkölködni, mint bűvölködni. Phil. 4:12. (246)
F. Keresni elsőben az Istennek országát és az ő igazságát. (h) Mát 6:33. (247)
(h) Az életnek azt az újulását, mely az Isten országának örökösihez illik.
F. Hogy felmagasztaltatott, Isten fiává, leányává tétettetvén, kegyelem által. (i) Jak. 1:9. (248)
(i) Az az Szent Léleknek értelme abban az helyben.
F. Hogy legyenek józanok, tisztességesek, mértékletesek. Az hitben, szeretetben és a tűrésben épek. (k) Tit. 2:2. (249)
(k) Ezek a tisztek mindenektül megkívántatnak, de kiváltképpen az öreg emberektől.
(l) Azaz mikor érdemli meg leginkább az tisztességtételt?
F. Mikor az az igazságnak utában találtatik. Péld. 16:31. (250)
F. Hogy szentséghez illendő öltözettel éljenek, ne legyenek szitkosok, ne szolgáljanak az sok bornak, és az ifjú asszonyi állatokat bölcseségre tanítsák, hogy férjeket és magzatjokat szeressék. Tit. 2:3,4. (251)
F. Három kiváltképpen.
F. Megemlékezni az ő teremtőjökrűl. (m) Préd. 12:1. (252)
(m) Az ő virágjokban lévő esztendejeket Istennek isméretire és szolgálatjára szentelni.
F. Hogy józan elméjűvek, mértékletesek legyenek és az ifjúságnak kívánságit eltávoztassák. Tit. 2:6; (253) II. Tim. 2:22. (254)
F. Az öregeket megböcsülni. III. Móz. 19:32. (255)
F. Az Isten beszédének megtartásával. Zsolt. 119:9. (256)
F. Az Istent félni (n), és az ő parancsolatit megtartani. (o) Praed. 12:13. (257)
(n) Szorgalmatosan ójni embernek magát, hogy Istenét meg ne bántsa.
(o) Az ő kijelentett akaratjára vigyázni és azt az idvességnek utában tanácsosunknak tartani. Zsolt. 119:24. (258)
F. Aki ezeket cselekszi, megmarad mindörökké. Zsolt. 15:5 (259)
AMEN.
EGYNÉHÁNY
SZÉP RÖVID KÖNYÖRGÉSEK.
AZ LELKI GYAKORLÁS UTÁN.
|
Adakozás 104 Alattvalóknak tisztei 87 Alázatra tanítás 50 Alkuvásokbaa való igazgatás 103 Aluvás 84 Anyák tiszti 96 Asszony tiszti szolgálóihoz 97 Asszonynak hivatala férjéhez 96 Atya 50 Atyák tiszti 96 Ádám ágyéka 52 Ádám büntetése 51, 52 Belső kívánság nyomorgatása 69 Belső nyomorúság: 67 l. bűn Belső nyomorúságban tisztünk 68, 69 Belső nyomorúságban vígasztalás 68, 69 Beszéd 79 Beszéd minéműsége 79 Betegségben vígasztalás 73 Betegség oka 72 Békességben élés 101 Bíró az ajtó előtt 75 Bűn 51, 67 Bűnbeesés 51, 52 Bűnné lett érettünk 55 Bűnös állapot 52 Bűnvallás 72 Catechizálás 90 Cél szentesítheti-e az eszközt? 74 Csalás 103 Cselekedet: l. jó cselekedet Cselekedet és kegyelem 60 Cselédes ember tiszti 95, 96, 97 Egyes személyek tiszti 99 Egyetlen egy név 53 Egyházi tanítók tiszti 89, 90, 91, 93 Egy vétke által terjedt el a bűn 52 Előmenetel: 61 l. nevekedés Első bűn 51 Elválasztás útja 75 Emberekkel bánás 103 Emberré létel 53 Engedelmesség 92, 96, 97 Estvéli tisztünk 83 Evés előtti cselekedés 80 Evangélium 55 Ételben mire kell vigyázni? 80, 81 Felebarátnak jó haszna 101 Felebarátnak szeretetben megtartása 101 Felebarátoknak tisztek 100, 101, 102 Feleségnek tiszti a háznéphez 95 Férfiúnak tiszti 96 Férjhezmenés 99 Gazdag embernek öröme 105 Gazdag embernek tiszti 104 Gazdag embernek veszélyei 104 Gondviselés 71, 72 Gondviselés a nép javára 85 Gödölyék 76 Gödölyék sorsa 77 Gyógyulás 73 Gyönyörködés 82 Halál 72, 74 Halál fullánkja 74 Halál óráján vígasztalás 74 Halálra nézve tisztünk 74 Halál testi-lelki 52 Halál veszedelmes-é? 74 Harag 101 Hálaadás 80 Házasodás 99 Hit 56 Hit belső eszköze 57 Hit főmunkája 57, 58 Hit hatalmunkban van-e? 56 Hit külső eszköze 56 Hivatal 79 Hívők kötelessége 58 Idvesség 60 Ifjaknak tisztek 108 Igazságunkká létel 54 Ige: Fiú 50, 56 Ige hallása 61 Ige mikor hathatós? 57 Igének teje 61 Igével való élésnek útjai 61, 62 Ingereltetés 101 Írás felett való elmélkedés 62 Írásról való szólás, beszélés 62 Írás vizsgálása 62 Istenes bölcsek 82 Isten egysége 50 Isten fegyverzete 68 Isten Fia 53 Isten képe 51 Isten képére teremtettünk 50 Istennel járás 79 Isten neve 49 Isten örökké-valósága 49 Isten személyei 49, 50 Isten szolgája (tisztviselő) 85 Ítélet 75, 76, 77 l. utolsó ítélet Ítélet várása 77 |
Javainkban való nyomorúság 71 Javainkban való nyomorúság vígasztalása 72 Jézus áldozatának elégsége 54 Jézus küldetésének célja 54 Jócselekedet 58, 59, 60 Jócselekedetek által van-e idvezülés? 60 Jólelkiisméret 72 Juhok 76 Juhok dolga 76, 77 Jutalma az istenfélelemnek 109 Kegyelem 60 Keresztség 64 Keresztségnek természeti 64 Keresztviselés 71 Keresztyéni szabadság 82 Kísértés 67 Koros embereknek tisztek 107 Könyörgés 62, 63, 78, 82 Közbenjáró 63 Közös eredet: l. Ádám ágyéka Krisztus eljövetele 75 Krisztus örökösei 77 Krisztus várása 77 Külső nyomorúság 70 Külső nyomorúságban vígasztalás 71 Külső nyomorúságban kötelesség 70, 71 Küzdés a test és lélek között 69 Legjobb mesterség 106 Lelki haszon 81 Lelki mezítelenség: 51 l. bűn Lelki próba 66 Lelki törvény 59 Lélek kiöntése: l. könyörgés Magaviselet 78–84 Magános személyek: l. egyes személyek Magisztrátus: l. tisztviselő Magzatok tisztek egymáshoz 97 Magzatok tisztek szüleikhez 97 Mezítelenség szégyene 51 Mindeneknek summája 109 Mulatás 81, 82 Munka 83 Nagy parancsolat 59 Nevekedés (lelki) 61 Nevekedés eszközei: 61, 62, 63, 64 l. Ige, könyörgés, sakramentumok Népnek tiszti 92, 93, 94 Nőtlenek tiszti 99 Nyomorgattatás, nyomorúság 66, 67 Nyomorúság hasznai 66, 67 Nyomorúság fajai 67 Öltözet 78 Önnönmagát adta érettünk 54 Önvizsgálat 83 Ördög 52, 68 Öreg asszonyok kötelessége 107 Örök veszedelem 77 Örvendetes hír: l. Evangélium 55 Poenitencia 53 Porból teremtettünk 50 Praktikák 103 Régi kígyó az ördög 52 Reggelenkénti cselekedetek 78 Sakramentumok: 64, 65, 66 l. keresztség, úrvacsora Sátán bánásmódja 67 Sátán csapdosása 67 Summája az ember tisztinek 109 Szabados élet 82 Szegény ember öröme 106 Szegény ember tiszti 106 Személyünkben való nyomorúság: 72 l. betegség, halál Szentháromság 49, 50 Szentháromság egysége 50 Szentháromság személyei 50 Szentlélek 50 Szeretet fajai 80 Szív megnyitása 57 Szív megtisztításának jele 58 Szolga, szolgáló 97 Szolga, szolgáló tiszti 98 Tanító 56 Tanítók iránti viselet okai 93, 94 Tanítónnk tiszti 89, 90–91 Tanítóság föltételei 91 Társaság 80 Teremtés 49 Teremtés célja 50 Tiltott gyümölcs 51 Tízparancsolat 59 Tízparancsolat summája 59 Tisztre illendőség 86 Tisztünk a nyomorúságban 68, 69 Tisztviselőknek tisztek 85, 86 Tréfát szabad-e űznünk 81 Új teremtések 53 Újulás ideje 75 Úr Jézus Krisztus 53, 54, 63 Úri ima 63 Úrnak tiszti szolgálóihoz 97 Úrvacsora 64, 65, 66 Úrvacsora haszna 65 Úrvacsorával való élés 66 Utolsó ítélet: 75, 76, 77 l. ítélet Vagyok, aki Vagyok 49 Varázslás, varázsló 73 Váltságunkká létel 54 Vénség koronája 107 Vígasztalás a nyomorúságban 68, 69, 71, 72 |