A te Uradat Istenedet imádjad, és csak őt szolgáljad.
Máté 4,10.

Imádlak óh örökké imádandó teljes Szent Háromság, Jehova Szent Isten, én Istenem!

Imádlak óh egyetlen egy isteni állatnak (*) egy örök Istensége, Atya, Fiú, Szent Lélek; egy igaz Isten, örök Isten,

{7}

nagy Isten, mindenható Isten, bölcs Isten, irgalmas Isten, teremtő idvezítő és megszentelő Isten, én Istenem!

Kinek széke az ég, és lábainak zsámolya a föld; ki előtt ezernyi ezeren állanak, és akinek tíz, száz, ezeren szolgálnak; kinek országlása mennyen es földön mindörökké.

Imádlak Uram Tégedet, ily dicsőséges Istent, ily nagy Istent, ily jó Istent, lelki alázatossággal, lelki hódolással és lelki igazsággal.

Imádlak Uram, mint mennyei nagy Felséget és egyetlen egy Uramat! Imádlak, mint első kezdetemet, és utolsó végemet! Imádlak, mint a természetnek, a kegyelemnek és a dicsőségnek fő szerző okát! Imádlak, mint az életnek és a halálnak Urát! Sőt:

Meghódolok Uram tenéked alázatos leborulással, és feláldozom magamat az igaz imádásnak azon egyességében, mellyel imádtak Tégedet e földön minden szentek, és örökké imádnak az egekben:

{8}

Szent, Szent, Szent az Isten, a Seregeknek Ura Istene, teljes a menny és a föld az ő dicsőségével. Szent az Atya Isten, szent a Fiú Isten, Szent a Szent Lélek Isten! Őtőle, őbenne, őáltala vannak mindenek; őnéki légyen áldás, tisztesség és dicsőség, mindörökké. Ámen.

Imádlak, óh Atya Úr Isten, örökkévaló Fiú Istennek örökkévaló szent Atyja! Imádlak, óh minden testnek teremtője, éltetője és bölcs gondviselő édes Atyja! Imádlak, óh minden jónak elfogyhatatlan kútfeje, és minden könyörületességnek Atyja, nékem is én Istenem, és a Jézus Krisztusban szerelmes szent Atyám!

Imádlak Uram! és meghódolok atyai Szent tetszésednek, atyai igazgatásodnak és atyai vessződnek, fiúi szelíd engedelemmel, igaz hívséggel, és lelkem-

{9}

nek minden tőled parancsolt adajával. Méltatlan vagyok Ugyan, jól ismerem, hogy ily névvel csak megszólítsalak is; ki nem édes atyai szeretetedet és jóvoltodat, hanem mostoha, sanyargató kezedet érdemlettem: méltó vagy Te mindazáltal, hogy ily névvel tiszteljelek és imádjalak. Mert ugyanis:

Te vagy Uram az az édes Atya, ki csupa ingyen való jó kedvedből fiakat fogadtál magadnak, a Te egyetlenegy szerelmes szent Fiadban, és örvendeztető drágalátos biztatásaiddal erősíted őket, amidőn atyai szerelmed felől azt mondod: Vajjon elfelejtkezhetik-é az az anya az ő méhének gyümölcséről? de ha szintén elfelejtkezhetnék is, én tégedet el nem felejtelek: Ímé az én tenyeremre írtalak fel tégedet. - De:

Óh Uram! hogyhogy nevezzelek én Atyámnak, ha engemet is fiaddá nem fogadsz? hogy leszesz Te könyörülő, ha én nyavalyás nem leszek? Annakokáért, óh szerelmes Atyám! mivel az én fiú-

{10}

ságom is tészen Tégedet Atyának, és a nyomorultakra nézve neveztetel könyörülőnek, tedd bizonyossá énbennem a Te drága Nevedet.

Légy Uram szerető édes Atyám, és a fiúságnak Lelkéból ne rekessz ki. Légy jó gondviselő Atyám, és szükségeimben segélj fel. Légy irgalmas s kegyes Atyám, és a kísértetek (*) közt ne hagyj el.

Ne hagyj el édes Atyám, kivált akkor, midőn a halállal együtt minden nyavalyák reám tódulnak, s midőn mar a halálnak kapuján leendek is, ápolgass a Te Atyai szent kezeddel és adj erőt arra, hogy több istenes fohászkodásaim közt tökéletes hódolt szívvel és igaz hittel szólíthassalak meg Atyámnak azon imádással, melyre a Te öröktől fogva való szerelmes szent Fiad, az Úr Jézus tanított: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben...

{11}

Óh irgalmas Atyának könyörülő kegyelmes Fia, áldott Úr Jézus! Istenről való Isten, Világosságtól való Világosság, én Királyom, én Idvezítőm, én Mátkám, én egyetlenegy Közbenjáróm, én Uram és én Istenem! Kinek Nevére meghajol mennyeieknek, földieknek és a föld alatt valóknak térde.

Meghajtom Uram, testi s lelki térdeimet a te szent Nevednek, és meghódolok a te királyi pálcádnak lelki alázatossággal tartozó félelemmel és hűséges vitézkedéssel.

Meghódolok Uram idvezítő kegyelmednek, közbenjárói könyörületességednek és atyafiúi szerelmedhek, teljes szívemből, teljes lelkemből és minden erőmből, igaz tisztelettel és szerelemmel.

Imádlak, óh imádandó drága és gyönyörűséges Név, Jézus, Isten és Ember, egyetlenegy reményem! Ki, hogy annyival inkább könyörületességedet meg-

{12}

mutathatnád, nyavalyássá lettél, és a mi nyavalyásságunkat születéseddel magadra vállaltad, életedben megkóstoltad és haláloddal elvégezted.

Imádlak, óh júdabéli győzedelmes Oroszlán! Ki a Sátánt lábaid alá tapodtad, a halál fúlánkját elvetted, és a pokolnak kapuját megrontottad.

Imádlak, óh fényes Hajnali Csillag! Ki megvilágosítasz minden e világra jövő embert és a sötétség közt is fényeskedel.

Imádlak Uram! és nagy alázatossággal minden kegyelmességidért kérlek, világoskodjál az én szívemben is a te igaz ismereteddel; mosd el lelkemnek szennyét piros véreddel; gazdagítsd szegény sorsomat nagykincsű érdemeddel; és végre tedd édessé életemnek utolsó nyavalyáját, a halált, a te halálodnak vidámító emlékezetivel.

Óh Uram Jézus, Istennek ama szelíd Báránya! Ki elvetted a világnak bűneit! Méltó vagy, hogy minden teremtett ál-

{13}

lat (*) imádja a te szent Nevedet! Méltó vagy, hogy az én nyelvem is fennszóval minden szentjeiddel imádjon, amaz énekekben: Méltó ama megöletett Bárány, hogy vegyen erőt, gazdagságot, bölcseséget és hatalmat, tisztességet, dicsőséget és Áldást, Ámen.

Óh áldott Szent Lélek Úr Isten, én Istenem! Óh minden jóknak kezdete, és a szent szeretetnek Istene, aki által lehelek, akiben remélek és akihez bátran fohászkodhatom!

Meghódolok, Uram, isteni Felségednek minden tehetségimmel, mert mindazok csupa a te ajándékid és kegyelmed. Meghódolok szent Nevednek igaz imádásával, mert Te vagy a buzgó fohászkodásoknak Lelke, Ki engem könyörgésre indítasz. Meghódolok nagy örömmel és készséggel, mert Te vagy a vi-

{14}

gasztalásnak Lelke, Ki engem megújítasz. Meghódolok értelmemmel és minden elmémmel, mert Te vagy az igazságnak Lelke, Ki engemet tanítasz.

Meghódolok, óh én lelkemnek Kedves Vendége, hogy nálam maradj mindvégig. Meghódolok, óh örök örökségnek Záloga, hogy mustárnyi hitemet megerősítsed. Meghódolok, óh isteni Kenet, hogy bús lelkem-esméretit az örömnek olajával keserűségeimben megvidámítsad.

Óh, szeretetnek Istene, akinek szeretni és vigasztalni tulajdonod, harmatozz e Te drága kegyelmeiddel az én szívembe, és mivel nincs azok nélkül semmi olyan énbennem, mely szeretetet érdemelne, - de sok ellenben, amely segedelmet kíván és óhajt; tégy alkalmatossá a Te szent Nevednek imádására, és az én lelkem idvességének kimunkálódására; amely végre, kiváltképpen az én lelkemnek szennyét (mely a Te hozzám való szeretetednek akadálya), a Te kegyelmednek forrásával mosd el. Elmém-

{15}

nek vakságát és tudatlanságát, a hitnek és bölcseségnek világával oszlasd el. Indulatimnak tunyaságát, isteni erődnek hatalmával frissítsd meg. És midőn az az utolsó szükség megkörnyékez, midőn érzékenységim (*) a szolgálattól megszűnnek, midőn elmém és lelkem megháborodik, ne állj el, óh egyetlenegy Vígasságom én mellőlem! Sőt inkább szólj örömet és békességet az én lelkemnek, és légy oly tanító Mestere, hogy utolsó eloszlásával is Tebenned reméljen és imádjon Tégedet az Atya és Fiú Istennel az egekben is mindörökké. Ámen.

{16}

AZ IGAZ HIT.

Ne légy hitetlen, hanem hívő.
Ján. evang. 20,27.
Az igaz ember hitből él.
Zsid. 10,38.

Óh igazságnak Istene! Nagy hálaadással áldozom meg Szent Felségednek az én hitemnek gyümölcsét, és ezen Te szent ajándékoddal, mintegy kölcsönös adóssággal tisztelem a Te szent Nevedet, elhivén állhatatosképpen mindazokat, melyeket a Te szent Igéd által a Te Anyaszentegyházadnak kihirdettettél.

Meghódolok Uram szent Istenségednek mindazokban, valamelyeket Szent termeszetedről, szent rendeléseidről és magam alkalmaztatásáról tudtomra adtál; Sőt valamint a szent keresztségben Tenéked felfogadtam, úgy most is újon-

{17}

nan zászlód alá esküszöm a keresztyéni Hitnek Ágazatiban; és azok által igaz szívvel s lélekkel, és állhatatos reménységgel Hozzád kapcsolom magamat, mondván: Hiszek egy Istenben...

Ímé azért meghódol Uram az én értelmem szent akaratodnak, és az én hitem az olyatén dolgokat is megfogja, amelyekre az elme magától nem érkezhetik.

Hiszek és esmérlek Uram Szent Háromságnak lenni az egyességben és szent egyességnek a Szent Háromságban. Hiszlek és esmérlek Uram Istennek és egyszersmind Embernek; Teremtőmnek és Gondviselőmnek; Megtartómnak és Megigazítómnak; Közbenjárómnak és egyetlenegy Szószólómnak; Megszentelőmnek és Vígasztalómnak.

Hiszlek és esmérlek Uram oly véghetetlen bölcsnek, ki előtt nincs semmi elrejtve; Oly hatalmasnak, ki mindeneket megcselekedhetsz; oly jónak, ki minden áldomásit az övéivel közli; oly ir-

{18}

galmasnak, ki a töredelmes szívűeknek megkegyelmezel; oly igazságos Bírónak, ki a megátalkodott bűnöst megbünteted; oly igaznak, ki az ő ígéreteit beteljesíti. Hiszlek és esmérlek mindazon jók kiosztogatójának, amelyekkel most bírok, és amelyeket jövendőre is remélek.

Hiszem, óh könyörülő Atya Úr Isten, hogy úgy szeretted e világot, hogy egyetlen egyszülött Fiadat adnád (*), hogy valaki őbenne hinne (*), el ne vesszen, hanem örök élete légyen. Hiszem pedig, hogy ezen hitre öröktől elválasztottál (**) engemet.

Hiszem, óh szerelmes Úr Jézus Krisztus, hogy nincsen és nem is adatott más név az ég alatt, mely által kellene üdvözülnünk, hanem a te Jézusi Szent neved. Hiszem pedig, hogy valamint ezen hitet a Te szent vérednek egyszeri szent áldozatja elvégezte, úgy az én lelkemben is naponként erősíti.

Hiszem, óh áldott Szent Lélek Úr Isten, hogy Te teszesz bizonyságot a mi

{19}

lelkeinkben arról, hogy mi Istennek fiai vagyunk. Hiszem pedig, hogy ezen hitre elhívtál és elpecsételtél engemet. De:

Óh Uram! földi cserépedényben hordozom én ezt a drága kincset, amelyet naponként a sátán rostálással ostromol; a világ hitvány gyönyörködtetéssel fogyaszt; és az én tulajdon testem hízelkedő gyarlósággal erőtlenít. Mindazáltal, elhivén, hogy igaz ígéreted szerint a megrepedezett nádat el nem rontod, és a füstölgő gyertyabelet el nem oltod; alázatos buzgósággal kérlek, neveld énbennem teljes megérésre és gyümölcsözésre az én mustármagnyi hitemet, hogy a Te szent ígéretednek kételkedés nélkül higgyek; a Te elfogyhatatlan könyörületességedben mindenkor erősen bízzam; a Te mindenhatóságodra, mint megmozdulhatatlan kősziklára bátor szívvel támaszkodjam, és ezáltal az én hitemnek céljára, a boldog üdvösségre juthassak. Annakokáért:

Meghódolok szent Felségednek ezen

{20}

Te szent ajándékoddal, és az örök életre beszentelem magamat a Te örökséged közé, hitemnek lelkemben bemetszett ily címerével:

{21}

AZ ERŐS REMÉNYSÉG.

Bízzál Izráel az Úrban mostantól fogva mindörökké.
Zsolt. 131,3.
A reménység meg nem szégyenít.
Róm. 5,5.

Óh hűségnek Istene! Járulok Tehozzád a Te ígéreteiddel megerősíttetvén, és amely reménységet jóvoltodból vettem, azt nagy bizodalommal szükségemnek idején elődbe terjesztem, és soha meg nem szégyeníttetem.

{22}

Ígérted, óh hűséges Úr a Tehozzád megtérőkhöz bűnt bocsátó engedelmedet, az esedezőknek könyörületességedet, az állhatatosoknak dicsőítésedet.

Ígérted a kétséges kimenetelű állapotokban szentséges tanácsodat, a nyomorúságokban vígasztalásodat és a veszedelmekben mindenkori segedelmedet.

Ímé azért reménységemnek kebelébe beveszem teljes szívemből a Te ígéreteidet, és ámbár kísértsen a sátán, hízelkedjék a világ, rettentsen a halál, és minden éltető állatok (*) ellenem összeesküdjenek: nem félek a gonosztól, mert Te velem vagy.

Mit féljek ugyanis, amidőn Te oltalmazol? Mit ne reméljek a Mindenhatóságtól, akinél semmi lehetetlen? A fő Bölcseségtől, akinél minden tudva? a fő Jóságtól, akinél kész áldás.

Mit szomorkodjam, ha szintén (**) megfogyatkozom is erőmben a betegség által, a vígasztalásokban a nyomorúságok által, tápláltatásornban a szegénység ál-

{23}

tal, emberek segítségében az elhagyattatás által? Ha Tebenned meg nem fogyatkozom, Akinél egyedül feltalálok mindent.

Mit ne várjak attól, aki maga Fiát adta érettem? Mit csüggedjen reménységem abban, Aki ígéretit vérrel pecsételte és érettem testét zálogul adta.

Óh reménységemnek Istene! reménylem bűnöm bocsánatát, amelyért esedezik a Te szerelmes Fiadnak ártatlan Szent vére; reménylem az örök életet, amelyért az életnek Ura adta maga életét.

Óh édes Jézusom, lelkemnek egyedülvaló reménye! Oly nagy a Te jóságod, hogy ámbár bűnös legyek, de Tebenned reménylek; oly nagy a Te kegyességed, hogy ámbár háládatlan legyek, de csak Tebenned bízom; oly nagy a Te könyörületességed, hogy amennyivel inkább szűkölködöm anélkül, azt annál bátrabban reménylem és elvárom.

Ámbár azért adós le-

{24}

gyek, de Te kezesem vagy; ámbár háládatlan legyek, de a Te kegyelmed felülmúlja az én háládatlanságomat; ámbár méltatlan legyek, de a Te érdemed elég az én méltatlanságonmak.

Légy ezért, Óh Atya Úr Isten az én reménységemnek vasmacskája (*), hogy minden keresztviseléseknek habjai közt mozdulhatatlanul megállhassak.

Légy, Óh Fiú Úr Isten az én reménységemnek magas tornya, hogy a bűn és a kárhozat ellen, a Te szent érdemed által, mind az égig felemelkedhessem.

Légy, óh Szent Lélek Úr Isten az én reménységemnek lelki fegyvere, hogy a Te drága kegyelmeid által a Sátánt, világot és a testet meggyőzhessem. (**)

Ne csüggedj el tehát, óh én lelkem! Sőt erősen remélj az Úrban, aki minden reménységidet beteljesíti az örök életnek megadásával, melyet minden őbenne igazán reménylőknek készített és néked is megád ama nagy napon. Óh Uram! Tebenned bízom, ne szégyenüljek meg soha örökké, Amen.

{25}

Szeressed a te Uradat Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.
Mát. 22,37.

Óh minden jóságnak Istene! Mily nagy szeretetre vagy méltó, aki énáltalam kívánsz szerettetni, és az én szeretetemmel engemet boldogítani.

Szeretlek azért, óh legfőbb Szeretet, minden erőmből és teljes szívemből; akinek minden tulajdonsági szerelmetesek; kinek természete azon jóság; kinek esméreti bölcseség; kinek akarata kedvesség; kinek élete boldogság; kinek lakóhelye véghetetlenség; kinek ideje örökkévalóság.

Óh mily szerelmetes vagy én Istenem, ki magadnak kiválasztottál engemet! Óh mily szerelmetes Teremtő vagy, ki

{26}

a Te képedre teremtettél engemet! Óh mily szerelmetes Gondviselő vagy, ki énvelem és énérettem megtartasz mindeneket! Óh mily szerelmetes Idvezítő vagy, ki saját véreddel megváltottál engemet! Óh mily szerelmetes Megszentelő vagy, ki a kegyelemnek életével megajándékoztál engemet! Óh mily szerelmetes megtartó vagy, ki sokszori veszedelmekből kiszabadítottál engemet! Óh mily szerelmetes Király vagy, ki országodban részessé teszesz engemet! Óh mily szerelmetes Úr vagy, ki szolgádat uralkodásra emeled! Óh mily szerelmetes Atya vagy, ki a tékozló fiat kegyelmedbe annyiszor veszed! Óh mily szerelmetes Vőlegény vagy, aki oly rút és sokszori elválás után magadhoz visszaveszesz! Óh mily szerelmetes Bíró vagy, ki méltó büntetésemet halasztván, csupa szerelmedből megtérésemre várakozol!

Óh Szent Isten! Mily nagy a Te szerelmed, ki énérettem szerelmes Fiadat

{27}

halálra adtad! Mily kibeszélhetetlen a Te szerelmed, ki nékem, bűnösnek a mennyeknek kapuját felnyitottad! Mily buzgó a Te szerelmed, mely mint kétélű tőr, általjárja szívemet! Mily magas, mily mély, és mily széles a Te szerelmed, mely valamint öröktől kezdetett, úgy örökké végig megmarad.

Szeretlek azért, óh én szerelmem, én édességem, én örömem, oly szerelmetes, és engem szerető Istenemet! És meghódolok egész szeretetemmel a Te szent szerelmednek, kérvén a Te én hozzámvaló szeretetedért, szeretetből tégedet, hogy valamelyeket (*) szeretetedből teremtettél, legyenek az én szeretetemnek elősegéllői; valamelyeket a testnek én érettem való felvételével szeretetedből szenvedtél és cselekedtél, legyenek az én szeretetemnek felindítói; valamelyeket a hívőknek szeretetedből a mennyégben készítettél, legyenek az én szeretetemnek táplálói.

Óh Szent Lélek Isten! Ajándékozz

{28}

meg felebarátom iránt is az igaz szeretetnek drága gyümölcseivel, hogy valamint Szent Pálnak előszámlálása szerint: - A szeretet tűrő, kegyes, a szeretet nem irígykedik; a szeretet nem cselekszik álnokul; nem fuvalkodik fel; nem cselekszik éktelenül; nem keresi csak ő hasznát; nem gerjed hamar haragra; nem gondol gonoszt; nem örül a hamisságnak, örül pedig az igazságnak; mindeneket elszenved; mindeneket hiszen; mindeneket remél; a szeretet soha el nem fogy: - Így a Te kegyelmed által én bennem is ezen te megbecsülhetetlen ajándékaid, mint annyi drága tündöklö kövek, a jóságos cselekedetek által világoskodjanak - és egyszóval:

Óh Uram Jézus! Tölts be egészen engemet oly szeretetnek Lelkével, hogy egy szív, egy lélek, egy test lévén Te veled mindenkor, mindenek felett szeresselek, a Te szeretetedben éljek, és a Te szeretetedétt, szeretetből végre meghaljak, Ámen.

{29}

A dolognak summája ez: Az Istent féljed.
Préd. 12,15.

Esmérem, óh Uraknak Ura, nagy Isten, Szent Nevednek nagyságát! Tisztelem lelki s testi térdhajlással királyi nagy méltóságodat! Félem és rettegem szolgai engedelemmel felséges uralkodásodat!

Félem és rettegem Uram mindenható erődet, hogy amint semmiből teremtett, hatalmas védelme alatt minden gonosz ellen megtartson. Félem és rettegem véghetetlen irgalmasságodat, hogy az, amint öröktől fogva szeretett, rajtam vég nélkül maradjon, és bűneimért igazságra ne forduljon. Félem és tisztelem bölcseségedet, hogy az, mint üdvösségemnek munkáját el-

{30}

rendelte, annak útjára és szent esméretire tanítson.

Meghódolok Uram tartozó (*) félelemmel a te szent parancsolatidnak, mert tiszták és szívet vigasztalnak; szent törvényeidnek, mert nagy jósággal teljesek és lelkeket térítenek; szent ígéreteidnek, mert soha meg nem csalnak.

Óh minden kegyelemnek Istene! Mivel az igaz bölcseségnek kezdete a te szent Nevednek félelme, plántáld be nagy mélyen az én szívembe ezen tiszta bölcseséget, hogy legyen egész életemnek vezére; és öntözzed Szent Lelked által kegyelmeidnek harmatjával, hogy a hitben, reménységben és szeretetben növekedvén, minden jóságos cselekedetnek bő gyümölcsét hozhassam. Annakokáért:

Óh én Uram és én Istenem! Hódoltasd szívemet a te szent félelmed alá, mely az én lelkemnek legyen tanító mestere, szívemnek korm~ nya, elmémnek iskolája, gondolataimnak kalauza,

{31}

indulataimnak mértéke, kívánságaimnak zabolája, szememnek lámpása és minden dolgaimnak hopmestere. (*)

Adjad, én Istenem, hogy a Te félelmed naponként s óránként igazgasson az én halálomnak emlékezetire, hogy megesmérvén annak bizonyos és bizonytalan voltát, magamat arra mindenkor jó lelkiesmérettel készen tarthassam. Igazgasson a rettentő utolsó ítéletnek meggondolására, hogy annak felséges méltóságát és a gonoszokra kimenő szomorú szentenciának iszonyúságát elmémben forgatván, a bűnnek cselekeditől elirtózzam. Igazgasson az örök életnek lelki szemlélésére, hogy annak kibeszélhetetlen boldogságáról elmélkedvén, elnyerésére szüntelen vágyódjam, és attól kirekesztetni pokolbeli legnagyobb kínnak tartsam. És a végre (**):

Adjad Uram, hogy ezen adóról szüntelen meghódolhassak Felségednek, hogy amidőn a Te isteni tiszteletedben restelkedem, a Te félelmed megfrissítsen; ami-

{32}

dőn a bűn édesget, eltaszhson; midőn a Sátán ostromol, megbátorítson; midőn a test bujálkodik, megszelidítsen; midőn az inség nyomorgat, megerősitsen; midőn a félelem rettent, megúji'tson; midőn a halál szorongat, megelevenítsen es végre a Te uralkodásodnak örökség szerint való országába bevezéreljen, Ámen.

Valaki akar engemet követni, tagadja meg magát.
Luk. 9,23.

Óh felséges Isten! Egyetlenegy és legfőbb jóm, egész én egyedülvaló drágalátos kincsem, akiben minden kívánsá-

{33}

gim megnyugosznak, aki által minden óhajtásim beteljesíttetnek!

Vajha énbennem teljesedjék be ama Te mondásod: Ahol a kincs, ott a szív! Óh vajha az én szívem Tenálad légyen és maradjon; és Te kívülötted, hanemha Teéretted, semmit se kívánjon!

Íme Uram óh mennyei kincses tárház, áldott Úr Jézus! Meghódol az én Szívem Tenéked, akiben minden jóságnak, minden bölcseségnek, erőnek, kegyelemnek, örömnek és gazdag áldásoknak kincsei elrejtve vannak; de ellenben megtagadom a sok gonoszságnak mammonát, melyet a Sátán, a világ és a test az én szívemben összegyűjtött.

Engedd azért, hogy meg ne szomorodjam amaz ifjúval (*), midőn ezen veszedelmes kincstől megválok, amelyeket örömmel visszaosztogatok a világnak.

Bánom és szánom, hogy visszaéltem lelkemmel, mely a Te képed; értelmemmel, mely a Te akaratod tükre; elmémmel, mely jóvoltodnak bizonysága; min-

{34}

den indulatimmal, amelyek parancsolatidnak szolgáló eszközei.

Eléggé voltam, Uram, magamé, holott tiednek kellett volna lennem; eléggé éltem magamnak, ki Tehozzád köteles voltam; eléggé bosszantottalak, ki magámnak kedveztem.

Óh veszedelmes és hitvány uraság! (*) Mert amennyivel inkább tápláltam testi indulatimat, annál inkább megvesztenek (**), és majd magamat is egészen elvesztettenek. Annakokáért:

Megtagadom magamat, hogy Téged megtartsalak; visszamondok (***) mindenemnek, hogy Téged megtaláljalak; Hozzád avatom magamat, hogy örökké Tiéd legyek. És végre:

Óh Uram! Vetkeztess le természetemnek minden óságából, hogy a megrögzött szokástól kiüresedjen; öldököld meg hajlandóságát, hogy a pokolbéli széles útnak járása fel ne elevenedjen; sanyargasd meg testiségét, hogy az újjászüle-

{35}

tésnek emberségére meglelkesedjen. És így:

Visszaajánlom, Uram, az én testemet az áldozatra, szívemet templomul; életemet a szolgálatra, és minden tehetségimet a Te jó tetszésednek engedelmességére; sőt ugyan kiűzöm magamat is magamból, hogy mentül közelebb (*) távozom magamtól, annál közelebb juthassak Tehozzád, ki soha meg nem tagadod azt, aki Teéretted magát megtagadja. Annakokáért:

Bírj Uram én velem, mint Te sajátoddal; és valamit külsőképpen is én rólam öröktől fogva elvégeztél, azt idejében vidd véghez. Akarod egészségemet vagy betegségemet, mind a kettőt Néked szentelem; akarod gazdagságomat vagy szegénységemet, boldogságomat vagy nyomorúságomat, életemet vagy halálomat: mindezeket, Uram, testestől s lelkestől a Te birodalmadba ajánlom, egyedül azt kérvén, hogy semmi se tessék nékem, ami Tenéked

{36}

nem tetszik; és mindenek utálatban legyenek előttem, amelyek szent kedved ellen vannak.

Segíts mindezekre, óh áldott Úr Jézus, ki az igaz megtagadásnak eleven példája vagy; és Te óh Szent Lélek Úr Isten, az újjászületésnek bő osztogatója, vidd véghez, hogy a szeretet, öröm, békesség, kegyelmesség, jóság, hit, kegyesség, mértékletesség, alázatosság, magam sorsával való megelégedés, és a léleknek más több drága gyümölcsei uralkodjanak én bennem mindvégig, Ámen.

A hit által való nemes harcot harcold meg.
I. Tim. 6,12.

Felvettem Tetőled a zsoldot, Óh én győzedelmes Hadvezérem, Szent Isten!

{37}

Midőn keresztségemben zászlód alá esküdtem, és ugyanakkor elpecsételtél Te is engemet magadnak, hogy a Te szent országodnak ellenségi ellen harcoljak.

Megelégedtem a Te velem közölt drága kegyelmeidnek és számtalan jótéteményidnek zsoldjával; ahonnan esmervén hozzád való szoros kötelességemet, bátran megyek a te Hadnagyságod alatt próbára.

Jól látom, hogy körülvett engemet ellenségemnek tábora mindenfelől. Agyarkodik a Sátán, mint síró-rívó oroszlán, hogy éh torkával benyelhessen. Villog a világ előttem maga fényével, hogy megvakítván pokolra vezessen. Ólálkodik a test, hogy kívánságának maszlagával megétessen.

Óh, Uram, sok és különb-különbféle ezeknek fegyverük és hadakozásuknak módja. Mert ha mily okos vigyázásimat látja, a tunyaságnak párnájára ültet, hogy azon hivalkodjam. Ha lelki fegyverkezésemet tapasztalja, világosságnak

{38}

angyalává változik, hogy barátságnak színe alatt sámsoni erőmnek haját elnyírja. Ha isteni Igédnek tiszta búzáját szemléli szívemben, éjjel is konkolyt hint, hogy azt megfojtsa. Ha egyességben élek, háborúra ingerel. Ha sorsommal megelégszem, mammonra igazít. Ha alázatosságban járok, pompára késztet. És egyszóval, ha a kegyességnek szoros útjait gyakorlom, felnyitja ama széles kaput a testnek minden kívánságira, szemnek bujálkodásira, és az életnek kevélységére, hogy hatalma alá hódítson. Sőt ugyan (*):

Szövetséget vetettek én ellenem az én ellenségim. Mert ha egyik erejében megfogyatkozik, előáll a másik az új segítséggel. Előáll a békétlenség, midőn a kevélységnek szarvát letöröm. Előáll az irígység, midőn a magános szeretetet megfojtom. Előáll és kiújul a fösvénység, midőn a tékozlást mértékre vonszom, és amint a hógolyóbis a hengergetéssel, úgy növekedik az egyrendbéli

{39}

kívánság a más gonoszabb kívánságnak nemzésével ellenem.

Íme én magam, magammal harcolni kényszeríttetem. De Óh, Uram, előveszem a Te tőled tanult harcolásnak reguláit és módját, csak a Te vezérlő szent Igéddel biztass engemet. S azért is:

Ellene állok a Sátánnak, és elfut előlem. Felfegyverkezem a hitnek pajzsába, és minden reám lőtt nyilait visszaverem. Felkötöm a lelki fegyvert, és szívembe öntött kárhozatos sugallásit általöldöklöm. Felöltözöm az igazságnak mellvasába, és a testi gyönyörűségre indító hamis hitegetésit megcáfolom.

Ámbár azt kiáltsa a Sátán a világnak kincséről, hogy mindazokat nékem adja; azt felelem: Mi haszna, ha mind e világot elnyerném is, ha lelkemet elvesztem. Bár a világ a maga dicsőségével kínáljon, azt izenem: Elvész a világ minden ő dicsőségével. Bár a test maga gyönyörködtetésivel bátorítson, mondván: Együnk és igyunk, maholnap meg-

{40}

halunk; azzal cáfolom meg: Hátha örökké meghalunk? Bár a halál ellenem álljon; azt kérdem: Hol vagyon halál a te fullánkod? Bár rajtam rohanjanak minden bűneim; azzal verem vissza: Nincsen semmi kárhoztatásuk azoknak, kik az Úr Jézusban vannak.

Óh édes Bajnokom, Úr Jézus! Add kezembe a Te szent érdemednek fegyverét, ér én győzedelmesen viaskodhatom: a kevélység ellen a Te szent szelídségeddel; a telhetetlenség ellen a Te szegénységeddel; az irigység ellen a Te buzgó szereteteddel; a bujaság ellen a Te szenvedéseddel; a világi öröm ellen a Te könnyhullatásiddal; a keresztek ellen a Te biztatásiddal; ér minden bűneim ellen a Te drága piros vérednek örök életet érdemlő cseppjeivel. Nem félek, Uram Jézus a te Hadnagyságod alatt a Sátántól, mert annak fejét megtörted; a világtól, mert azt meggyőzted; a testtől, mert azt lelkem alá hódítottad.

{41}

Mivel pedig nem is akarok frigyet tartani a Sátánnal, ki eleitől fogva hazug volt; a világgal, ki már gyakorta megcsalt; a testtel, kit úgyis mindenkor gyanúságban tartok: alázatos szívből kérlek, óh egyetlenegy segítségem, én oltalmam, én kősziklám, én magas tornyom: adj vigyázó szemeket, hogy utánam hányt leseit elkerülhessem; adj bátor, vitézlő szívet, hogy a viaskodásban meg ne félemeljem; adj segítő erőt, hogy tántorodásomban el ne essem; adjad Uram, és nyújtsad a te kegyelmedet, hogy ellenségim ellen mind vérig (*) s mind végig jelesen harcolhassak, pályámat megfuthassam, hitemet megtarthassam és vitézkedésem után a győzedelemnek koronáját elnyerhessem.

Ámen.

{42}

Valaki engemet akar követni, mindennap vegye fel az ő keresztjét, másként nem lehet az én tanítványom.
Luk. 9,23; Ján. 14,27.

Nem úgy, édes Atyám, amint én akarom, hanem amint Te akarod. Ha a jót elvettem Te tőled, miért ne vegyem a gonoszt is? Ha az örök életre vágyódom, miért ne járjak a szoros úton is? Ha az egészséget kedvelem, miért ne igyam olykor keserű italt is?

Óh mennyiszer futottam a szenvedéstől, hogy a vétkezésnek időt nyerjek, kívánságimnak eleget tegyek, a világnak tessek, és magam kedvére éljek! Óh mennyiszer futottam Atyai vessződ

{43}

előtt! amely, mennél gyengébben sújtott, annál kényesebben békétlenkedtem.

Óh nagy irgalmú szent Atyám! Ha a verés közben megcsókolja a gyermek az ő anyjának kezét; mennyivel inkább én a te isteni látogatásodnak jómra hajlongó vesszejét? Nem akarok én fattyú lenni: mert akit Te szeretsz, megdorgálod; akit fiadnak fogadsz, megostorozod.

Íme azért meghódolok fiúi engedelemmel a Te Atyai ostorozásodnak, és felvévén magam keresztjét, minden reám mért próbálásidnak alávetem magamat. Ámbár szomoríts, keseríts, szégyeníts, nyomorgass és nyavalyákkal kínozz, eltűröm és elszenvedem a Te kegyelmed által.

Miért ne szenvedjem el a kísértetet? Holott hű vagy Te, ki nem engedsz feljebb kísértetni, amint elszenvedhetem. Miért ne szenvedjem el a nyomorúságokat? Holott a nyomorúság békességes tűrést nemz; a békességes tűrés megkí-

{44}

sértést; (*) a kísértés reménységet, a reménység pedig meg nem csal. Miért ne szenvedjem el a szükséget? Holott Te, mint régen Illésnek, találsz hollót és özvegyet, ki abból felsegítsen. Miért ne szenvedjem el a kárvallásokat? Holott Te amit Jóbtól elvettél, azután bőven visszaadtad. Miért ne szenvedjem el a betegséget? Holott Lázár is az volt, kit a Jézus szeretett. Miért ne szenvedjem el a gyalázatokat? Holott Te elszenvedted; s nem nagyobb pedig a tanítvány az Ő mesterénél.

Juttasd eszembe, édes jó Mesterem, hogy Te az én gonosz cselekedetimért büntetést szenvedtél; az én kevélységemért megalázódtál; az én gyönyörködtetésimért megszomoríttattál; az én életemért meghaltál, és most is elszenvedsz engemet, ily háládatlan bűnöst, ily fertelmest, és kegyesen várakozol, míglen hozzád megtérek.

Juttasd eszembe a keserűségben, hogy akik könnyhullatással vetnek, örömmel

{45}

aratnak; a bú s bánat közt, hogy ami a testnek keserű, a léleknek nádméz; a nyomorúságok háborúiban, hogy a szélvész utén szép verőfény támad; a bosszúság szenvedésben, hogy Te igaz Bíró vagy; a halál félelmében, hogy az énnékem nyereségem. És e végre:

Adjad, én Istenem, az igazi békességes tűrésnek lelkét énbelém, mely szívemet megoltalmazza, hitemet erősítse, reménységemet nevelje és a jóságos cselekedeteket énbennem naponként tökéletességre vigye.

Adjad Uram, hogy a Te ostorozásid alatt ne zúgolódjam; keresztviselésimet szent akaratodnak tulajdonítsam; gonosztevőimet ne szidalmazzam; a szidalmazásokat elhallgassam; felebarátom erőtlenségét csendesen eltűrjem; és magamat minden nagyobb büntetésidre méltónak lenni ítéljem.

Óh Szent Lélek Isten! Te legfőbb Orvosa minden szenvedőknek, kend az én lelkemre a Te szent vigasztalásodnak

{46}

drága olaját, és add hozzá ama próbált gyönyörűséges recipét [ígérettételt]: Elég tenéked ezz én kegyelmem. Amen.

A LELKI HÓDOLÁSNAK
IX-IK ADAJA.

AZ ISTEN UTAIBAN VALÓ JÁRÁS,
MELY A KRISZTUS KÖVETÉSE.

Aki nékem szolgál, engem kövessen.
Ján. 12,26.

Óh mily boldog, aki a bűnösök útján meg nem áll, hanem az Úr törvényében vagyon az ő gyönyörűsége, és az ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal! Kívánatosabb az a finom aranynál, sőt édesebb a méznél és még a lépesméznél is.

Vajha Uram, esmérjem és kóstoljam meg én is a utaidnak szerelmetességét!

{47}

Mert a Te ösvényeid kövérséggel (*) csepegnek. Mutasd meg, Uram, a Te utaidat énnékem, és a Te ösvényidre taníts meg engemet. Igazgassad lépésimet azokban, hogy ki ne hágjanak az én lábaim. Világosítsd a Te orcádat én rajtam, és én el nem térek Te tőled.

Óh Atya Istennek kimetszett Bélyege, és világoskodó orcájú Úr Jézus! Te vagy amaz igaz út, az igazság, az élet, ki nélkül senki nem mehet az Atyához; ki nélkül sötétségben jár minden; ki nélkül a tudatlanságnak tekervényes ösvényein fetreng akárki. Te vagy az igazságnak fényeskedő Napja, kinek feltámadásával minden más világoskodások eltűnnek, és akinek fényénél láthatja egyedül kiki Istennek azon utait, amelyeken tégedet követhessen.

Követlek Tégedet, mint a hold a napot, hogy a te kegyelmednek sugárival fényeskedjem. Követlek, mint árnyék a testet, hogy valahová fordulsz, lábaid nyomát szűntelen keressem. Kö-

{48}

vetlek, mint a napkeleti bölcsek a Te csillagodat, hogy előttem menj, míglen megállj az én szívemben, ahol Tégedet találjalak. Követlek, mint fiú az ő atyját, mert ha atyám és anyám elhágy is engemet, de Te felveszesz engemet.

Te vagy az én Mátkám, és én jegyesed vagyok: vonj engemet magadhoz, és Te utánad futok. Örvendezek és vigadok Te benned, mert a Te szerelmeid jobbak a bornál. Te vagy az én Pásztorom és én juhocskád vagyok. Elől megyen a pásztor és a juhok követik őt, mert az ő szavát esmérik. Követlek én is, édes hű Pásztorom, mert Te gyönyörűséges helyen legeltetsz engemet, és az igazságnak ösvényin viselsz engemet. Te vagy az én Orvosom és én páciensed [beteged] vagyok. Nem szűkölködnek az egészségesek orvos nélkül (*), én pedig beteg megelégszem, ha távol, messzünen követhetlek is tégedet, mert bár csak irgalmadnak perémjét (**) illethetem is, meggyógyulok. Te vagy az én

{49}

Uram, és a Te szolgád vagyok. Te pedig azt mondottad: Aki engem szolgál, engem kövessen, és ahol én leéndek, ott lészen az én szolgám is. Óh Uram! Segíts engemet, hogy követhesselek, mert nem szolgálhatok, s nem is akarok szolgálni két úrnak.

Te vagy az én Hadi vezérem, Te vagy az én Kalauzom. Te vagy az én Tanítómesterem. Óh Uram, engedd, hogy követhesselek Tégedet a Te parancsolatidban és igazgatásidban, a Te utaidban, a Te életedben és halálodban.

Követhessem a Te örök élet-adó tanításodat az isteni tiszteletben, hogy mindenekfelett először a Te országodat keressem; az imádkozásban, hogy Tégedet lélekben és igazságban tiszteljelek, a jótéteményben, hogy ne tudja a bal kezem, amit a jobb cselekszik; a szelídségben, hogy magamat az elsőségben utolsónak ítéljem; a Te szent Igédnek hallgatásában, hogy azt a szívemnek jó földébe vessem, és kősziklán építsem;

{50}

a szorgalmatosságban, hogy a holnapi napnak dolgait tereád hagyjam; az ítélettételben, hogy a szálkát másnak szemében ne vizsgáljam; a békességes tűrésben, hogy teéretted mindeneket elszenvedjek; az irgalmasságban, hogy a betegeket meglátogassam, az éhezőket megelégítsem, a mezíteleneket megruházzam, (*) a jövevényeket befogadjam és minden szűkölködőknek segítségül legyek.

Te vagy, Uram Jézus, az örök életnek egyetlenegy útja és kapuja, mert az, ki Tégedet követ, kárhozatra nem megyen, hanem már általment a halálról az életre.

Adjad, Uram, hogy követhesselek Péterrel és Te éretted minden világi szorgalmatosságnak hajóját elhagyhassam. Követhesselek Mátéval, és Te is az én szívemnek házában letelepedjél. Követhesselek Andrással, és én örömmel azt mondhassam: Megtaláltam a Messiást. Követhesselek a kananéabeli asz-

{51}

szonnyal és mindaddig kiáltsak, mígnem elveszem amaz örvendeztető választ: Legyen tenéked a te kívánságod szerint! Óh mily örömest követnélek olajfáknak hegyére, hogy ott a Te dicsőségedet láthatnám! Óh mily örömest követnélek az öt eszes szűzzel, hogy a mennyegzős palotákba bekísérőd lehetnék.

Nem térek el Uram Te tőled ama széles útra, mely a pokolra vezet, s nem is keresek más kalauzt, mert ha vak vezeti a vakot, mind a ketten egy verembe esnek. Te pedig azt mondottad: Aki követ engemet, nem jár setétségben. És egyszersmind szerelmetesen hívogatsz magadhoz: Jöjjetek énhozzám mindnyájan, kik megterheltettetek, és találtok nálam a ti lelkeiteknek nyugodalmat. Annakokáért:

Csak Te utánad futok, óh világoskodó lámpás, Úr Jézus, míglen magamnak feltaláljalak. (*) Tégedet követlek a pusztában a sokasággal, hogy a mennyei kenyérrel melegítsd (**) az én lelkemet. Tége-

{52}

det követlek a kertben a Te tanítványiddal. hogy a kísértetek közt magam alkalmaztatásáról (*) taníts engemet. Tégedet követlek egész a szenvedésnek helyére Simon Cyreneussal, hogy minden szenvedésidnek drágalátos munkáiról elmélkedhessem. Tégedet követlek a keresztfára egész halálodig, hogy lelkemet szent kezeidbe ajánlhassam, és ama Te drága biztatásodat: Ma velem leszel a Paradicsomban, a latorral elvehessem, Amen.

Áldozzál az Istennek hálaadással, és add meg a magasságban lakozó Istennek a te fogadásodat.
Zsolt. 50,14.

Óh minden jóságnak elfogyhatatlan forrás-kútfeje, szent Isten! Tapasztal-

{53}

tam eleitől fogva a te sok rendbéli irgalmasságidat, és mindenféle mindenkori velem közlött jóvoltodnak meggondolása, háladatosságra kötelezi és hódoltatja az én lelkemet.

Óh vajha az én elmúlt életemet visszahozhatnám, én undok háládatlanságimat életemnek hátramaradott részében eléggé kipótolhatnám! De óh, Uram, orcám pirulásával meg kell nékem vallanom az én kötelességemnek hirtelen elpártolását és Tőled való elidegenedését, s úgy ellenben a Te kegyelmeidnek nagyságát, mélységét, hosszúságát és szélességét.

Megvallom a Te jóvoltodat és az én adósságomat, a Te irgalmasságodnak kiosztogatásában való adakozó szent kezeidet, és a háladatosságban gyakorlott fösvénységemet, a Te könyörületességre való készségedet és a megtérésben való nagy restségemet.

Esmérem, Uram, a Te teremtő isteni erődet, és az én Te általad való léte-

{54}

met, a Te idvezítésedet, és az én veszettségemet, (*) a Te megigazításodat és az én igazságtalanságomat, a Te gondviselésedet, ér az én erőtlensigemet. Óh iszonyú nagy háládatlanság!

Bizonyára egész életem csak a Te ajándékod, és életemnek minden rendi es szempillantási csupán csak a te jótéteményidnek teljességei, és az én háládatlanságimmal rakvák (**) mindenek.

Óh én lelkem, serkenj és buzdulj fel a háladatosságra, öntsd ki egészen magadat az égbe, és az Úr nagy áldásoknak kövér harmatjával visszacsepegtet tégedet, mert ő kegyelmes és könyörülő, hosszú ideig várakozó és nagy jóságú. Annakokáért:

Én felveszem a hálaadásnak poharát, és az Úrnak nevét hirdetem.

Hirdetem, óh felséges Atya Úr Isten szívbéli felmagasztalással a te megfoghatatlan mindenhatóságodat, melynek bizonysága az én csudálatos formáltatásom; a Te elfogyhatatlan buzgó szerel-

{55}

medet, mely az én örök életre való elválasztatásom; a Te atyai gondviselésedet, mely az én szárnyaid alatt való bátorságos maradásom; a Te kibeszélhetetlen irgalmasságodat, mely az én áldásom; a Te kimeríthetetlen bölcseségedet, mely az én (*) a Te esméretedre való oktattatásom.

Óh egyetlenegy reményem, Fiú Úr Isten, Úr Jézus Krisztus! Minden áldást és hálaadást mond az én lelkem Te néked, a Te emberré való létedért, mert ily megüresítéseddel atyafiságos szövetséget kötöttél én velem; a Te e földön való fáradságos járásodért, mert azzal a mennyországnak útjára vezérlettel engemet; a Te sok csudatételedért, mert annak nagyságával hitemben megerősítettél engemet; a Te ártatlan szenvedésedért, mert annak viselésével az örök vigasságot megnyerted énnékem; a Te szent vérednek kiomlásáért, mert annak tisztaságával az én bűneimnek ocsmány szennyét lemostad; a Te szentséges ha-

{56}

lálodért, mert annak érdemével a halálnak kárhozatát rólam elhárítottad; a Te diadalmas feltámadásodért, mert annak erejével a Sátánt és a poklot megrontottad; a Te méltóságos mennybemeneteledért, mert annak dicsőségével odafenn nékem hajlékot szerzettél; a Te közbenjárói tisztedért, mert annak gyakorlásával az én esedezésimet beteljesítetted; a Te kijelentett jövendőbéli bírói méltóságodért, mert annak örvendetes szentenciája (*) által remélem jobbkezedhez való állásomat; a Te az én üdvösségemért tett minden szent munkáidért, mert hogy arra elkészítenél és megerősítenél, (**) megnyitottad amaz örök életre kibuzgó forrásnak kútfejét, a Te szent véredet, az én elalélt szomjúhozó lelkemnek és a Te szent testednek mennyei kenyerével gyakorta hízlaltad azt.

Óh jóra vezérlő áldott Szent Lélek Úr Isten! Fohászkodjál buzgó hálaadással az én szegény lelkemmel, hogy érdemlett tisztességet tulajdonítson szent

{57}

Felségednek: mert tévelygéseimnek homályában, vigasztalásom voltál keresztviselésimben, vezérem voltál minden kétséges kimenetelű szorongattatásimban, erősségem voltM a Sátánnak ostromlásiban, megszentelésem voltál tisztátalanságimban, és hogy a kárhozatnak mérge rajtam többé hatalmat ne venne, az újjászületésnek feredője (*) által kitisztogattál és a kgyelemnek minden javaival felruháztál engemet.

Óh Uram! A Te jóságod az égig ér, és az egeknek minden teljességei beteltek azokkal. Áldott legyen az Úr, ki ily csudálatos jóságit közlötte énvelem, és aki az ő ezer irgalmasságival körülvett engemet, mert nem engedte eltántorodni az én lábaimat, és az ő jobb karját felemelte sokszor mellettem. Kiárasztotta az ő áldásinak csatornáit az én fejem felett, és azoknak kövérségével táplált engemet. Gyakorta megszabadította a koporsótól az én életemet és gyászruha helyett örömmel övezett

{58}

be engemet. Betöltötte az én szívemnek jó kívánságit szűntelen, és az ő irgalmasságának kész folyamatával (**) ma is biztat engemet.

Hogyhogy (***) adjam vissza az Úrnak minden jóvoltát? Az én szájam dícséretet mondjon Őneki, és minden test dicsőítse az Ő szent nevét. Adjatok hálát az Úrnak, mert jó; mert mindörökké megmarad az ő irgalmassága! Ámen.

Térjetek meg: Teremtsetek penitenciához (****) illő gyümölcsöt.
Máté 3,2-8. Az Isten szerint való bánat idvességre való penitenciát szerez.
2. Kor. 7,10.

Óh igaz ítéletű Szent Isten! Hogy-

{59}

hogy merészeljem felemelni Tehozzád az én rút bűnöknek hályoga miatt behomályosult szemeimet? Hogyhogy merészeljem kiterjeszteni az égre az én, a fertelmességnek sárjába bekevert kezeimet? Hogyhogy mozdítsam szólásra a rothadt megveszettségnek mérgétől kisebesült nyelvemet? Holott tiszta vagy Uram Te; tiszta a Te természeted; tiszta a Te igazságod, és én tőlem is tisztaságot és feddhetetlenséget kívánsz, kit eleve Ádámban tisztaságban teremtettél.

Bizonyára (*) megtompul az én elmém, reszket az én szívem, és minden érzékenységim eliszonyodnak, amidőn meggondolom a Te szentséges természetedet, és az én elvesztegetett első képemet; a Te velem közlött irgalmas dajkálkodásodat, és az én háládatlan elpártolásomat; a Te bűnt utáló kemény haragodat, és az én fertelmes vétkekben heverő teljes életemet; a Te rettentő és megemésztő igaz íteleteclet, és az én arra

{60}

való érdemes sorsomat. De:

Óh Uram, könyörülő vagy Te, és a Te irgalmasságodnak sem széle, sem hossza nincs; ki a töredelmes szívet soha meg nem utálod; ki nem fizetsz a mi álnokságink szerint minékünk; ki a mi törvénytelenségünket, mint a napkelet az enyészettől, oly messze veted magadtól; sőt a Te drágalátos biztatásiddal megnyitod a kegyelemnek ajtaját az én szegény, bűnös lelkemnek, amidőn azt mondod: Gondolod-é, hogy énnékem gyönyörűségem vagyon a bűnösnek halálában? Sőt inkább, ha a bűnös megtérend, semmi bűneiről, amelyeket cselekedett, meg nem emlékezem.

Óh örvendeztető áldott evangéliomi hírmondás! Óh kibeszélhetetlen kegyelem! Amely egyszersmind mind elkezdi, mind pedig el is végezi azon nagy jót mibennünk.

Annakokáért, óh elfogyhatatlan irgalmasságú Isten, ímé Tehozzád járulok drága szent ígéreteddel megbátoríttat-

{61}

ván, és Te elődbe kiöntöm az én bús és bánatos szívemnek fájdalmas nyögését; sőt ugyan meghódolok Szent Lelked által bennem elkészített buzgó töredelmességgel Isteni Felségednek, melyre nézve mint egyetlenegy lelki Orvosomnak, bemondom az én lelkemnek megszámlálhatatlan halálos nyavalyáit és sebeit, alázatos szívvel megvallván, hogy én Tégedet, én Teremtőmet, én Idvezítőmet, én Megszentelőmet igazán nem esmértelek, igaz isteni félelemmel nem féltetek, és noha legfőbb Jó vagy - mindazáltal parancsolatod szerint egész erőmből nem szerettelek.

Megvallom, hogy szent Igédnek s ígéretednek gyakorta kételkedéssel hittem, reménységemet a világi dolgokba vetettem; szívemet kevélységgel megfertőztettem; szent akaratod ellen békételenkedtem; isteni tiszeletedben restelkedtem; a Te kegyelmeiddel visszaéltem; a testnek és vérnek engedelmeskedtem; törvényedtől eltévelyedtem; haraggal

{62}

szívemet gyakran mérgesítettem, bosszúállásra felgerjesztettem; felebarátimra irigykedtem; a nyomorultakon nem könyörültem; a keresztyéni barátságot félretettem, és sokszor embertelenkedtem; lelkemet, elmémet és minden érzékenységimet a tisztátalansággal befertőztettem; mértékletességben nem éltem; a rágalmazásra nyelvemet megeresztettem; sokszor hazudni nem szégyenlettem; néha tékozlásra, néha fösvénységre elvetemedtem; a buzgó imádkozásban meghidegültem; a világi gyönyörűségekben gyakran elmerültem; lelkem-esméreti ellen sokszor vétettem; hivatalomnak eleget nem tettem: és egy szóval minden kigondolható rút s ocsmány bűnökkel és fertelmességekkel, szántszándékkal és gyarlóságból, titkon és nyilván a Te felséges Istenségedet teljes életemben a haragra és bosszúállásra magam ellen felingerlettem.

Óh Uram! Ki tudhatná számát az ő sok esetinek? (*) Nincs egészség az én egész

{63}

testemben, és az én álnokságim fejem felülhaladván, malomkővé nehezedtenek rajtam. Bizonyára minden igazságom olyan, mint a rút vérben fertőztetett ruha: hát mennyivel inkább az én életemnek minden álnokságai? Amelyekért méltán vádolnak az éltető állatok; és megfertőztetésekért (*), az Istennek bosszúállását hívják ellenem: vádol a magam megsebesült lelkiesmérete, ama kis bíró, és mint mardosó féreg faggatja az én belső részeimet; vádol és rettent a Mózesnek átka, mely, mintegy mennykő a Te méltó s kemény haragoddal általhatja és megöli az én lelkemet.

Óh hova fussak a Te tűz módon megemésztő haragos szent orcádnak rettentő színe előtt? Hova hajtsam az oltalomra és segedelem keresésre, szegény bűnös fejemet?

Tehozzád, óh csak Tehozzád folyamodik az én lelkem, Úr Jézus Krisztus! Én egyetlenegy segítségem, én üdvösségem, én szószólóm, én prókátorom, én

{64}

az Atya Istennek haragját szent testednek egyszeri áldozatával megengesztelted és most is ellenségimnek pöri alól megszabadíthatsz; csak Te hozzád ragaszkodom, óh reménységemnek megmozdíthatatlan kősziklája, ki engemet a Te szent sebeidnek hasadékiban elrejthetsz; csak a Te bűnbocsátó Jézusi szent nevedhez kapcsolom magamat, óh gyenge hitemnek erős tornya! ki sok bűneimnek nagy adósságitól feloldozhatsz. Melyre nézve:

Mivel jól tudom a Te irgalmasságidnak elfogyhatatlanságát, hogy valamely órában a bűnös Tehozzád felkiált, meghallgatod őtet: Íme én is leborulok a kegyelemnek széki eleibe, és porig való megalázkodással kérlek, óh Istennek Báránya, ki elveszed e világnak bűneit, áldott Úr Jézus Krisztus! Kérlek Uram nagy töredelmességgel minden Te könyörületességidért; a Te hozzám öröktől fogva való szeretetedért; a Te értem való munkás fáradságodért; a Te

{65}

lelkednek bűneimért való belső szomorúságáért; a Te szent testednek a keresztfán és halálod óráján való kínszenvedésiért és fájdalmiért; a Te sebeidért és ártatlan vérednek bőséggel való kiomlásáért; a Te szent Nevednek szidalmaztatásáért, és a Te életednek s halálodnak minden érdeméért, könyörülvén könyörülj énrajtam! És nézz reám oly irgalmas szemekkel, mint a Tégedet megtagadó Péterre; a Tégedet üldöző Pálra; a vámszedés mellett ülő Mátéra, a Te lábaidnál siránkozó Magdalénára és a keresztfán melletted függő tolvajra.

Óh kegyes Jézus! Méltóztass a bűnbocsánatra, melyet nem érdemlettem. Nyújtsad hozzám kegyelmedet, melyet elvesztegettem. Közöljed könyörületességedet, amelytől nagy messze estem.

Óh édes Megváltóm, emlékezzél a Te szentséges nevedre, és légy nekem Jézusom! Ha nagyok az én bűneim, amelyeket cselekedtem, nagyobb a Te irgalmasságod, amelynek könyörgök; ha

{66}

nagy az én adósságom, nagyobb a Te érdemed.

Vajjon hogyhogy ítélhetsz meg azokért a bűnökért, amelyeket önként magadra vállaltál? Vajjon hogyhogy űzhetsz el magadtól, midőn Hozzád megtérni kívánok; akit, midőn Te tőled eltértem, szeretetedből felkerestél? Vajjon nem könyörülsz-e most rajtam, aki akkor könyörültél, midőn ellenséged volnék? (*) Vajjon nem engedsz-e meg (**) a Tehozzád könyörgőnek, aki a gonosztevőért meghaltál?

Óh Uram Jézus! Kezes voltál énérettem, szabadíts ki tehát az én bűneimnek és a kárhozatnak kemény rabsága alól engemet. Óh édes Közbenjáróm! Magadra vállaltad az én büntetetésemet, ments ki tehát a Te szent Atyádnak érdemlett haragjától engemet.

Óh szerelmes szent Atyám, nézd a Te szerelmes Fiadat; és emlékezzél meg, hogy nem magáért, hanem énérettem és az én bűneimért tette le életét. Igaz vagy

{67}

Te, Uram és nem kívánsz kétszeri tökéletes elégtételt azokért, amelyeket a Te szent Fiadnak egyszeri áldozata eltörlött. Elég, Uram! az én vétkeimnek elmosására, az Ő szentséges kiomlott vérének csak egy cseppje is, amely másként az egész világ bűneit tisztává tehette.

Vajjon nagyobb mértékben bánthattalak-e meg Tégedet? mintsem Ő megengesztelt? Vajjon többet vétkezett-e az én testem, mintsem az Ő szentséges teste azért szenvedett?

Óh igazán ítélő Bíró, szent Isten! Ha a Te szent igazságod számot kíván venni tőlem az én adósságimért, közbevetem a Te szerelmes Fiadnak azokat felülmúló drága kincseit; ha Ő kevesebbet cselekedett énérettem, mintsem én Te ellened vétettem, ámbár láss törvényt reám. De, óh igazságnak Istene, nem véthetek én annyit ellened, mint amennyire Ő megengesztelt; nem érdemlek én annyit,

{68}

mint amennyit Ő énnékem az Ő szenvedése által nyert.

Íme azért a Te szerelmes egyetlenegy Fiadban leteszem az én adósságomnak díját, az Ő drágalátos szent vérét; és valaminthogy Ő az ellenem való kézírást a keresztfán eltörlötte, úgy én is lelkemnek megigazulására, és végre az örök életnek elnyerésére, a Te kegyelmességednek bő adakozása, és az Ő Bíróságának igaz ítélettétele szerint, a szabad levelet is ingyen számomra reménylem és elvárom most, ily írással: Bízzál, fiam, megbocsáttattanak néked a te bűneid! Amaz nagy napon pedig, oly vidámító szentenciával: Jöjj be az Úr örömébe. Ámen.

{69}

Ha sok esztendeig él is az ember, és mindazokban örvendez is; mindazáltal megemlékezzél a sötétségnek (azaz, a halálnak) napjáról.
Préd. 11,8.

Elvégeztetett, hogy minden ember egyszer meghaljon. Óh irtóztató, de egyszersmind megörvendeztető szentencia! Óh szomorító, de egyrészről vigasztaló hírmondás!

Vajjon nem jobb-e a Kanaán a sovány Egyiptomnál? A szabadság a szolgálatnál? A nyugodalom a fáradtságnál és minden jó a sok gonosznál?

Óh Uram, juttasd eszembe énnékem az én nyavalyás sorsomat, mert íme én csak egy nyomorult állat (*) vagyok, kinek élete

{70}

teljes minden gonosz változásoknak nagy sűrűségével, amelyeknek kezdetit alig vehetem észre, végit fel nem találom.

Jajgatással jöttem e világra; sok nyomorúsággal nevelkedtem; és míg mostani állapotomra jutottam, óh mennyi kedvetlenségeken és keresztviseléseken kellett általesnem! Néha jó szerencse izgatott; gyakrabban a szerencsétlenség kesergetett; sokszor a félelem rettegtetett; olykor a nyughatatlanság fárasztott; a bú s bánat fonnyasztott; a harag faggatott; a bosszú mardosott; az irígység furdalt; a sok gond emésztett; a betegség sanyargatott. És bizony méltán mondhatom a királyi prófétával: Ha midőn legjobb volt is életem, merő azon fáradtság és munka volt.

Hát mit mondjak lelki nyavalyásságimról? Íme én bűnös magból származtam, és az én anyám bűnben melegített engemet; magam saját testem háborgat engemet, és az ő kívánságainak hálójába

{71}

kerítgeti lelkemet; a világ csalván megcsal, és naponként hiábavalósággal bágyasztja életemet; a Sátán hátul incselkedik és minden gonoszra ösztönöz engemet.

Óh! Ki szabadít meg engemet a testnek tömlöcéből?

Csak Tehozzád futok, óh örökké áldandó teljes Szent Háromság, én Istenem! Mert valamint szintén minden forrásvizek visszafolynak a tengerre, ahonnan származtanak, úgyszintén az én lelkem is visszasiet az ő eredetire, hogy nyugodalmat nyerjen. Taníts meg engemet annak meggondolására, hogy én Teelőtted vendég és zarándok vagyok, amiképen minden én atyáim; és hogy nincsen itten semmi maradandó városom, hanem jövendőt (*) kell várnom.

Óh szerelmes Atya Úr Isten! jelentsd meg énnékem az én végemet, hogy tudhassam eszességgel kormányozni az én életemet; és plántáld be az én szívembe ama mennyei szent városnak az ő sze-

{72}

retetét, hogy szüntelen való gondolkodásimban csak oda vágyódjam és kívánkozzam, ahol semmi fáradtság, semmi munka, semmi nyavalya, semmi bú nem uralkodik; hol a szentek sem nem éheznek, sem nem szomjúhoznak, sem semmi hévség nem bágyasztja többé őket, ahol letörölsz minden könnyhullatást az ő szemekről; ahol csupa öröm, minden jó, tiszta szépség és egész dicsőség találtatik, ahol Isten minden mindenekben; ahol a Bárány, ki a széknek közepén vagyon, legelteti a szenteket és az élő víznek forrásira viszi őket.

Óh Uram Jézus! Te vagy az a szelíd Bárány; Te vagy az az igaz élő Kútfő, akiből minden drága kegyelemnck vizei kiáradnak, ér aki azokban iszik, meg nem szomjúhozik örökké. Óh halálnak Ura és életnek dicsőséges Fejedelme! engedd meg, hogy valamiképen kívánkozik a szarvas a folyóvizekre, akképen óhajtozzon az én lelkem is Tehozzád, élő Istenhez.

{73}

Legnagyobb öröme vagyon a mátkának a vőlegénynél. Óh Uram Jézus! Te vagy az én Vőlegényem; kóstoltasd meg a Te szerelmedet, az örök életnek ízét énvelem, hadd mondhassam szent Pállal: Kívánok eloszolni és a Krisztussal élni! Kóstoltasd meg Uram velem Magadat, hadd esmérjem meg, hogy csak Te vagy az én nyugodalmam, az én örömem, az én életem, az én örökségem, az én ékességem, az én gyönyörűségem, az én dicsőségem, az én egész kincsem, és az én minden kívánságom, akiben az én szívem egészen megnyugszik, akiben az én kedvem betelik, és akiben mint főben mindvégig megmaradni kívánok.

Óh áldott Szent Lélek Úr Isten! Egyetlenegy vígasztalója az én lelkemnek, bátoríts engemet a Te szent malasztoddal (*), amely bennem a halál félelmét naponkint kisebbítse, a világnak szeretetét szívemből kiűzze, a hosszú életnek kívánását lecsendesítse, és az én

{74}

lelkemet az örök életnek óhajtására inkább-inkább készítse.

Óh Uram! Vezérelj által engemet e siralmas bujdosásnak pusztájáról a mennyei Kanaánra; a bűnnek fogságából az igaz nemesi szabadságra; a nyughatatlan életből a boldog nyugodalomra, hogy valamint a Nóé galambja nem talált másutt nyugodalmat magának, hanem csak az ő bárkájában, így az én lelkem is e nyomorúságos életnek vízözöniben csak a mennyei bárkába Tehozzád kívánkozzon, és evégre, minek-előtte eljő az én életemnek utolsó vége, gyógyítsd meg az én bűn miatt megsebesült lelkemet, a Te bűnbocsátó kegyelmeidnek vidámító olajával; és fegyverkeztesd fel a hitnek pajzsával és az idvességnek sisakjával, minden szorongattatási ellen, hogy az én végső órámon is ily fohászkodásokkal dicsőítselek, az Atya és Fiú Istennel Tégedet, és az én lelkemet szent kezeidbe ajánlhassam, mondván:

{75}

{76}

{77}

Kérjetek és megadatik tinéktek.
Máté 7,7.
Intlek azért mindeneknek előtte, hogy legyenek könyörgések minden emberekért.
I. Tim. 2,1.

Óh minden irgalmassággal bővelkedő, minden jótéteményekkel gazdag, minden segítségre hatalmas és a hitből ki-

{78}

folyó könyörgéseknek s kéréseknek meghallgatására s beteljesítésére mindenkor kész és könyörülő szent Isten! Akitől származik egyedül minden jó és tökéletes ajándék; akiben vagyok, élek és mozgok; és akinek igazgatása, segedelme és áldása nélkül semmire nem mehetek:

Tehozzád járulok, ily Jó és kegyelmes Istenemhez, mint minden jótéteményeknek elfogyhatatlan Kútfejéhez, és bemutatom Felségednek minden szükségeimet, szívemnek teljes kívánságival; semmit sem kételkedvén, hogy ama vigasztaló szent ígéreted szerint: Minekelőtte engem hívnának, meghallgatom őket; minekelőtte szólnának, megfelelek nékik: Valamit kértek az én Atyámtól az én nevemben, megadja tinéktek; - figyelmes leszesz az én könyörgésemnek szavára, és a Te irgalmasságidnak folyamatát az én szükségeim szerint kiárasztod énreám.

Uram! Az én beszédemet vedd füle-

{79}

idbe; értsd meg az én gondolataimat; figyelmezzél az én kiáltásomnak szavára, én Királyom és én Istenem! mert én Tenéked könyörgök.

Tenéked könyörgök, óh áldandó teljes Szent Háromság egy örök Isten! alázatos lélekkel, hogy mindenekelőtte tégy alkalmassá engemet, a bölcs buzgólkodó könyörgésre, és a Te szent nevednek igaz hitből származott segítségül való hívására. Amely végre: (*) világosíts meg engemet, a Te Szent Lelked és beszéded által, hogy igazán megesmérhesselek; fojtsd meg az én szívemben a született bátorságot, hogy fiúi félelemmel féljelek; gyújtsd fel az igaz hitnek világát énbennem, hogy Te néked azáltal éljek; gerjeszd fel a Te szerelmedet, hogy mindenekfelett csak Tégedet szeresselek; erősítsd meg az én bizodalmamat, hogy teljes életemben csak Te benned reményljek.

Adjad, Uram nékem a Te Szent Lelkedet, melynek különb-különb malaszt-

{80}

jai és ajándéki szerint, az igazságnak Lelke az én tudatlanságimban tanítson; a vígasztalásnak Lelke szomorúságimban és keresztviselésimben megörvendeztessen; az újjászülésnek Lelke az új életre megújítson; az Isten Fiává való fogadásnak Lelke a fiúságban megerősítsen; és a buzgó könyörgésnek Lelke Tehozzád szüntelen fohászkodjon, szent nevednek dícséretire felindítson, és mindörökké énvelem maradjon.

Óh Uram! Adj az én szívembe alázatosságot és a kevélységet gyomláld ki; adj békességes tűrő lelket és a haragot s zúgolódást szívemből űzd ki; adj adakozó kezeket és a fösvénységtől oltalmazz meg.

Adj könyörületességre hajlandó szívet, hogy a nyomorultakat segítsem, adj egyességben gyönyörködő lelket, hogy senkit meg ne háborítsak; adj magam sorsával való megelégedést, hogy senkinek jó állapotját ne irigyeljem; adj mértékletes és józan életet, adj igazmondó

{81}

és rágalmazás nélkül való nyelvet, adj ártatlan kezeket, adj tiszta és minden fertelem nélkül való szívet, adj jó lelkiesméretet, és közöljed méltatlan szolgáddal a Te drága kegyelmeidet.

Adj, Uram nékem ez életben békességes csendességet; adj friss, állandó egészséget, adj minden szükségeimben segítséget.

Óh Uram közel vagy Te mindazokhoz, akik Tégedet valóban segítségül hívnak, és akik csak Te rád néznek, soha azoknak orcájok meg nem szégyenül. Annakokáért:

Ha az életre tartozó dolgok nélkül szűkölködöm, nyisd meg a Te áldott szent kezeidet az én szükségeimnek betöltésére. Ha másoknak segítségétől elhagyattatom, Te vedd fel egyedül az én pártomat, ügyefogyott (*) dolgomnak előmozdítására. Ha az én lelki ellenségimtől ostromoltatom, fegyverkeztess fel a Te megerősítő Szent Lelkeddel, az ő színes (**) csalárdságinak és vakmerő dühös-

{82}

ségeknek diadalmas meggyőzésére. Ha a veszedelmek között kétséges elmével habozom, áldj meg bátor szívvel és eleve való segítséggel, a reámrohanó gonosztól való kimenekedésre. Ha nyavalyákban fetrengek, parancsolj orvosló eszközökről azoknak eloszlatására. Ha hitemben gyengélkedem, erősíts meg annak állhatatos megtartására.

Óh minden áldásoknak kiosztogató bő Sáfára, szent Isten! Adjad, hogy az én hivatalos munkáimban legyek előmeneteles; az én szándékimban boldog, az én utaimban szerencsés, az én elmélkedésimben friss, az én házamnak s jószágimnak igazgatásában rendes, az én erkölcsimben csendes, az én társalkodásomban nyájas, az én magam viselésében kedves, és minden dolgaimban mindeneknek felette a Te dicsőségednek terjesztésében, hű és szorgalmatos.

Óh Uram! Mindeneknek szemeik csak Tereád néznek, és Te adsz azoknak eledelt alkalmatos időben. Hallgasd meg

{83}

azért a Te szent áldásodból az eget, hogy az hallgassa meg a földet, a föld hallgassa meg a búzát és a mustot, és azok hallgassanak meg énvelem együtt mindeneket. Ezeknek felette:

Óh mindenre elégséges nagy Úr Isten, ki a közönséges jóért és minden rendekért való esedezésnek gyakorlását is parancsoltad, és engemet a szenteknek egyezségében kegyelmesen beplántáltál, alázatos szívvel és erős hittel esedezem szent Felségednek, a Te e Világon vitézkedő Anyaszentegyházadért, hogy azt a Te Szent Lelkeddel bírjad és igazgassad; abba betett mennyei kincsedet, a Te evangéliomi szent Igédnek kihirdettetését, tiszta igazságban híveidnek idvességekre megtartsad; és a Sátánnak s annak tagjainak kemény üldözésektől hatalmasan oltalmazzad. Esedezem a zsidókért és a Te szent esméreteden kívül levő pogány népekért, hogy őket a Te pásztorságodnak aklába összegyüjtsed. Esedezem a Te nyájadnak legeltető

{84}

pásztoraiért, hogy őket a lelki aratásra elfogyhatatlanul kiküldvén, a kegyes, hathatós tanításra kegyelmeiddel felruházzad. Esedezem az iskoláknak virágzó állapotjokért, hogy azokban az ifjakat a Te szent nevednek dicsőségére és a külső társaságnak hasznára, mint palántákat neveljed. Esedezem minden keresztyén hatalmasságokért, hogy azoknak szíveket az isteni félelemre, az igazságnak kiszolgáltatására és a Te népednek rendes és bölcs törvények által való igazgatására, vezéreljed. Esedezem a közönséges gyülekezeteknek állandó szép rendtartásáért, hogy az alsók a felsőbbekhez szófogadók, a szolgák az urakhoz hívek, az urak az alattok lévőkhöz jóakaratúak, a házasok egymás között tökéletes szívűek, a fiak az atyákhoz engedelmesek, és az atyafiak egymás között egyesek (*) legyenek.

Óh Uram én a Te atyai dajkálkodásodra bízom, és irgalmasságodba ajánlom mindazokat, kik szükségeknek ne-

{85}

mek szerint különb-különb áldásidat és ajándékidat igaz szívből óhajtják. És nevezet szerint: (*) Támogasd Uram a lelki kísértetben küszködőket a Te mennyei hathatós erőddel. Vidámítsd a szomorú szívűeket a belső örömnek megújításával. Gyógyítsad a betegeket ápolgató kezednek orvoslásával. Szabadítsd ki a méltatlan foglyokat (**) hatalmas karod által. Erősítsd az igazság mellett üldözést szenvedőket győzedelmeskedő kegyelmidnek malasztjával. Vedd fel ügyöket az elhagyatott özvegyeknek, tápláld az árvákat, segítsd a nehézkeseket, (***) áldd meg a meddőket, elégítsd meg az éhezőket, ruházd fel a mezíteleneket. És végre, akik az elkerülhetetlen halálnak révére, vagy egy, vagy más módon jutának, készítsd el a csendes kimúlásra az igaz hit által, és kísértesd be az örök életnek szent rendelésed szerint való bírására.

Óh Uram és én Istenem! Teelőtted vagyon most minden én kívánságom, és

{86}

az én nyögésem Te előtted el nem rejtetett. Hallgass meg engemet Uram, mert jó a Te kegyelmességed. A Te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints énreám, és minden én kívánságimnak beteljesítésére, engedjed summa szerint, hogy én is ez életben pályámat megfutván, repeső indulattal óhajtsam csendes eloszlatásomat; megcsalhatatlan reménységgel várjam a végső napon való feltámadásomat és megigazulásomat; és utoljára elnyerjem az örök életben elkészített boldogulásomat, ahol színről-színre szemlélvén Felségedet, áldhassam a többi szentekkel együtt mindörökkön örökké. Ámen.

{87}

{88}

Minden lélek dícsérje az Istent!
Zsolt. 150,6., 135., 136., 147., 148., 149. stb.

Jó dolog az Urat tisztelni, és a Te nevednek éneket mondani, felséges Isten,

{89}

hirdetni minden napon a Te kegyelmességedet és a Te igazmondásodat minden éjjel. Az egek hirdetik a Te dicsőségedet, és a Te kezeidnek munkáját kijelenti ama kiterjesztett erősség. (*)

Óh mi Urunk és mi Istenünk, mily igen csudálatos és dicsőséges a Te neved az egész földön, ki a Te dicsőségedet az egeknek felette magasztalod, és a csecsszopóknak szájok által erősíted meg a Te hatalmadat. Tiéd Uram a dícséret a Sionban, és csak Tenéked adják a fogadást; ott mégyen tehozzád minden test, minden népek, akiket teremtettél, eljönnek és a Te orcádat imádják, dicsőséget adván a Te nevednek.

Óh dicsőségnek Királya és seregeknek Ura, szent Isten! Én erősségem, én kősziklám, én váram, én szabadítóm, én pajzsom, én szabadításomnak szarva, (**) én felmagasztalásom és én Istenem!

Meghódol az én lelkem is a Te felséges nevednek dicsőítésére, és ama Te szív szerint való kedves szolgáddal, a Szent

{90}

Dávid király prófétával, dícséri teljes erejéből a Te csudatételidnek és irgalmasságidnak számlálhatatlan voltát.

Áldjad én lelkem az Urat és minden belső részeim az Ő szent nevét! Áldjad én lelkem az Urat, és el ne felejtkezzél semmi jóteteményiről, ki megkegyelmez minden bűneidnek; ki meggyógyítja minden te betegségedet, megszabadítja a koporsóból a te életedet, ki megkoronáz téged kegyelmességével és irgalmasságával.

Óh Uram! Nagy és igen dícséretes Isten vagy Te, és tisztelendő minden Isteneknek felette, mert a pogányoknak minden istenei bálványok, de Te az eget teremtetted, a Te beszéded által lettek azok és a Te szádnak Lelkével (*) minden seregi. Dicsőség és szépség vagyon Te előtted, erősség és méltóság a Te szent hajlékodban. Tiéd a föld és minden ő teljessége, a földnek kereksége és annak minden lakosa. Te erősíted meg azt, hogy meg ne induljon, és dicsőséget

{91}

öltöztél magadra. Allandó a Te széked: öröktől fogva vagy Te. Elvesznek az egek, de Te megmaradsz, megavulnak azok, mint a ruha, Te pedig ugyanazon vagy, és a Te esztendeid el nem fogynak. Te voltál, Uram hajlékom minden időben, minekelőtte a hegyek volnának és formáltatnék a föld és a világ, öröktől fogva mindörökké Te vagy Isten!

Kicsoda lehet Uram Tehozzád hasonló? Ki uralkodol a tengernek kevélységén, és amidőn az ő habjai felemelked nek, Te enyhíted meg azokat. Tenéked a Te karod hatalmas, erős a Te kezed, és felmagasztaltatott a Te jobbkezed.

Az igazság és az ítélet a te székednek helye, a kegyelem és a tökéletesség jár a Te orcád előtt, a Te haragod előtt reszket a föld, és a hegyeknek fundamentomi megháborodnak. A Te szavad hatalmas és dicsőséges, letöri a Libánonnak cédrusit, előhívja búsulásában (*) a pogányokat; megrontod a hitetleneket vasvessződdel, és mintegy cserepet meg-

{92}

töröd őket. Uralkodol Te, akármint dühösködjenek a népek, és a Cherubokon ülsz, akármint tétovázzon (*) a föld. Te vagy a Te szerelmes városodnak közepette, annakokáért meg nem indul, mert hajnal felé megsegíted azt.

Óh Isten! Igen becsületes a Te irgalmasságod, azért az embereknek fiai a Te szárnyaidnak árnyékában bíznak, és Te megelégíted őket házadnak kövérivel és a Te gyönyörűségednek folyó-vizével megitatod, mert nálad vagyon az életnek kútfeje, és a Te világosságod által látunk világosságot.

Dícsérjétek az Urat minden ő hívei! Dícsérjétek az ő szentségének emlékezetét! Vigadjatok és örvendezzetek mindnyájan az Úrban, mert igaz az Úrnak beszéde és pajzs minden Őbenne hívőknek; tiszta, mint a kohóban megpróbáltatott és hétszer megtisztíttatott arany; az Ő tanácsa örökké megmarad, és az Ő szívének gondolati nemzetségről-nemzetségre. Szereti az igazságot és az íté-

{93}

letet. Törvényt mond a népeknek tökéletességben, és lészen a nyomorultaknak felmagasztaltatásuk.

Óh Uram! Mindörökké éneklem a Te kegyelmességedet, és a Te igazságodat hirdetem az én számmal, mert azt mondom, hogy a Te irgalmasságod mindörökké megmarad. Jó és kegyelmes vagy Uram Te, és sok irgalmasságú, hajlandó a kegyelemre és késedelmes a haragra, ki meggyógyítod a töredelmes szívűeket, és bekötözöd azoknak fájdalmokat; felemeled a szegényt a porból és a fejedelmek közé ülteted; azt cselekszed, hogy aki meddő vala a házban, nagy örömmel magzatoknak anyja légyen; eledelt adsz az éhezőknek, és megszabadítod a foglyokat; a vakokat megvilágosítod és felemeled az elesetteket; megoltalmazod a jövevényeket és az árvákkal együtt az özvegyeket táplálod.

Kóstoljátok és lássátok minden népek, mily igen jó az Úr! Boldog az em-

{94}

ber, aki Őbenne bízik. Az oroszlánoknak kölykei megéheznek; de akik az Urat keresik, semmi jó nélkül nem szűkölködnek, mert ő megékesíti az esztendőt az ő jóvoltából, és az ő ösvényi kövérséggel csepegnek.

Dícsérjétek tehát az Urat minden szentek, mert jó, mert mindörökké megmarad az Ő irgalmassága. Kicsoda mondhatná ki az Úrnak erejét, és kicsoda jelenthetné ki az Ő dícséretét? Örüljenek az egek, örvendezzen a föld, zengjen a tenger és minden benne valók.

Magasztaltassál fel az egeknek felette, Isten, mert a Te kegyelmességed jobb az életnél. Mint kövérséggel, (*) úgy beteljesedik az én nyelvem, mikor víg új énekkel dícsér Tégedet.

Te vagy Uram! az én világosságom; s kitől féljek? Ha ezeren elesnének is mellőlem egyfelől és tízezeren jobbkéz felől, mindazáltal a veszedelem hozzám nem közelgethet. Te vagy az én életemnek öröksége: s kitől rettegjek? Te vagy

{95}

az én örökségemnek része, és Te tartod az én részemet: az én sorsom (*) esett nékem kies helyen. Nyilván szép örökség jutott nékem. Áldom az Urat, ki énnékem tanácsot adott, hogy még éjjel is tanítsanak engemet az én belső részeim. Te tanítasz engemet az életnek ösvényire. Elégséges öröm vagyon Teelőtted, és gyönyörűségek vannak a Te jobbod felől mindenkor.

Óh Uram! Áldalak Tégedet minden időben, mindenkor a Te dícséreted az én számban lészen. Tebenned dicsekedik az én lelkem, mert elhatalmazott rajtam a Te irgalmasságod. Áldjátok az Urat, Ő angyali! Áldjátok az Urat, minden Ő seregi, minden Ő szolgái! Áldjátok az Urat minden Ő teremtett állati! Minden lélek dícsérje az Istent! Áldjad én lelkem az Urat! Ámen.

{96}

MÁS RÖVID AZONRÓL:
Minden imádság után alkalmaztatható.

Áldlak, dícsérlek és felmagasztallak Tégedet, ó örökké imádandó teljes Szent Háromság, egy örök Isten! Dícséret, tisztesség és dicsőség Tenéked minden teremtett állatodtól. Dicsőség az Atyának, ki teremtett engemet. Dicsőség a Fiúnak, ki megváltott engemet. Dicsőség a Szentléleknek, ki megszentelt engemet!

Dicsőség az Atya Istennek, aki megtart engemet az ő hatalma által. Dicsőség a Fiú Istennek, aki vezérel engemet az ő kegyelme által. Dicsőség a Szentlélek Istennek, aki megszentel engemet az Ő szerelme által.

Legyen áldott a teljes Szent Háromság Isten! És felmagasztaltassék az ő szent neve az ő szent angyalitól, és minden szentektől az egekben, és úgy itt e Földön minden teremtésitől, most és mindörökkön örökké. Amen.

{97}

Óh Te igaz és örökkévaló világosság, jó reggel kereslek Tégedet; éneklek reggel a Te irgalmadról, mert ímé a napnak fényével megvidámítasz engemet; és hogy ez elmúlt éjjel is a halálban el nem alunnám, a Te szent orcádnak világosságát fenntartottad énrajtam.

Óh te igaz és örökkévaló világosság, Úr Jézus Krisztus! Aki az örök éjnek setétségét szent Evangyéliomodnak fénylő sugárival elűzted, és a halálnak árnyékát dicső feltámadásodnak piros hajnalával eltüntetted. Tehozzád hajol és emelkedik, mint a nap után forduló virág, az én szemem és lelkem, és mindeneknek előtte a hálaadásnak füstölgő kedves illatjával tiszteli minden irgalmasságidért a Te felséges nevedet; kiváltképpen pedig, hogy több e világra jövő emberek között megvilágosítottál engemet a Te igaz esméretednek fényeskedésével; megerősítettél hitemben az

{98}

én elválasztatásom (*) felől engemet, az Atya Úr Isten nagy szerelmének kijelentésével; megújítottál az idvességre engemet a Szentlélek Úr Istennek újjászülésével, legeltettél és tápláltál engemet az örök életre a Te szent Igédnek termékenységével; megőriztél az én belső ellenségimtől engemet a Te mennyei kegyelmeidnek erősítésével; megszabadítottál a külső vadászoknak tőritől engemet a Te szárnyaidnak befedezésével; megáldottál szükségeimnek idején engemet a Te bő kezeidnek megelégítésével; elszenvedtél az én gyarlóságaimért engemet irgalmasságod vesszejének kiterjesztésével (**); és ímé e mai napra is az elmúlt éjjeli rettegésből kívánatos (tűrhető) csendességben és egészségben általhoztál engemet teljes jóvoltodnak megesmértetésével.

Óh irgalmasságnak tündöklő Napja! Széleszd el az én lelkemből minden én bűneimnek a külső setétségre behajló homályát; fedezd el ártatlanságodnak kön-

{99}

tösével fertelmességeimnek rút tisztátalanságát; tartóztasd meg kegyelmedből igaz büntetésednek méltán reám jöhető ostorát. Sőt mivel Te vagy az én világosságorn, az én pajzsom es az én bizodalmamnak erős kősziklája, a Te irgalmasságidban remélvén, alázatos meghódolt teljes szívemből kérlek:

Ruházz fel e mai napon, és életemnek minden idejében engemet a Te Szent Lelkednek drága malasztjaival, hogy Tégedet az Atya és Szentlélek Istennel, lélekben és igazságban szolgálhassalak. Rontsd meg a Sátánnak minden hamis ostromlásit, hogy tüzes nyilait lelki felfegyverkezésemmel bátran elolthassam. Verd el tőlem a hízelkedő világnak szemfényvesztő gyönyörűségét, hogy az ő tetszésének követésében meg ne vakíttassam. Öldököld meg a testnek fickándozó vásottságát, hogy a léleknek nemes gyümölcseit kisáfárolni (*) gyakoroljam. És evégre:

Adjad az isteni félelemnek lelkét az

{100}

én szívembe, hogy minden gondolkodásom tiszta legyen, és a bálványozásnak, hitetlenségnek, kevélységnek, irigységnek, álnokságnak és hívságos gyönyörűségeknek fészket ne verjen. Minden szólásom legyen botránkozás nélkül való, és a gyűlölségre, hazugságra, igazságtalanságra, rágalmazásra, hamis esküvésre és hivalkodó trágárságra ki ne fakadjon. Minden cselekedetem legyen feddhetetlen, és a restségtől, fösvénységtől, bosszúállástól, mértékletességtől (*) és a testnek több sok cégéres vétkeitől nagy messze távozzon. Sőt inkább:

Igazgassad értelmemet, akaratomat, és minden szándékimat a Te szent dicsőségednek terjesztésére, amellyel igaz hűségemet szent Felségedhez megbizonyíthassam; igazgassad az én felebarátimnak hasznokra; amelyekkel keresztyéni szeretetemnek s kötelességemnek eleget tehessek; igazgassad az én bűnös lelkem idvességének kimunkálódására,

{101}

amellyel hitből élve, Te előtted kedves lehessek.

Óh Uram! Csak a Te szentséges kezeidnek birtokába ajánlom én ma és minden időben az én lelkemet, hogy azt a Sátán és bűn ellen kegyelmeddel megoltalmazzad; az én testemet, hogy azt minden gonosztól őrizzed és bátorítsad; az én hitemet és vallásomat, hogy azt gyámolítsad, gyümölcsöztessed és az állhatatosságban végig megtartsad; az én elmémet, hogy azt az igaz bölcseségre a külső dolgaimnak eszes folytatására vezéreljed; az én minden jószágimat, hogy azokat csendességben Járnom engedjed, és minden ártalomtól megoltalmazzad; az én belső s külső munkáimat, hogy szerencsés előmenetellel megkoronázzad; az én kimenésemet és bejövésemet, hogy szent angyalid által minden jóra igazgassad; az én egész életemet és halálomat, hogy mind a kettőt jótetszésednek mértéke szerint bírjad, rendeljed és ama végső célra, amelyre napon-

{102}

kint siet az örök nyugodalomra, az egekbe által juttassad. Ámen.

Óh Felséges nagyhatalmú és irgalmasságú szent Isten! Nappal az én szómmaI Tehozzád kiáltok, és este is megemlékezem a Te velem közlött sok jótéteményidről, melyekkel mint pajzsoddal, egész életemben, sőt e mai napon is körülvettél engemet.

Áldott legyen a Te szent neved, aki csudálatos dolgokat cselekszel egyedül. Minden nap a Te hatalmadról szólok, és este is a Te dícséreted az én számban lészen, mert ímé atyai szerelmedből meghallgattad az én reggeli fohászkodásomnak szavát, és az estvéli órákra csendes állapotban és tűrhető egészségben általhoztál engemet.

Óh Uram! Nagy a Te irgalmasságod azokhoz, akik Tégedet keresnek, és erős

{103}

torony a Te szent neved minden Te benned bízóknak. Annakokáért:

Valamiképpen (*) a szolgáknak szemei az ő uroknak segítségére néznek: azonképpen az én szemeim Tereád, én Uramra és Istenemre, mert csak onnan felülről várnak egyedül segedelmet. avégre teljes bizodalomban is lévén, alázatos szívből reménykedem szent Felségednek, tartsd fenn tovább is könyörületességedet rajtam, atyai gondviselésednek megújításával. Fedezd el háládatlanságimat, érdemlett büntetésemnek tartóztatásával. Töröld el mai álnokságimat az Úr Jézus érdemének tulajdonításával. Takargass be szent szárnyaiddal, a Sátán ellenem vetett hálójának összerontásával. Szelídítsd meg ellenségimet, lelkem esméretinek hozzád való hajtásával. Önts szívembe bátorságot, az éjjeli rettegtetésnek eloszlatásával. Távoztass el tőlem minden veszedelmet, az ellenem igyekezőknek megzabolázásával. Hagyd meg birodalmam

{104}

ban minden jószágomat, a reám jöhető károknak eltávoztatásával. Vond magadhoz elmémet a tiszta álmodozásnak megajándékozásával. Tartsd épségben testemet a holnapi napnak friss egészségben való látásával. Vedd szent kormányod alá lelkemet a Te Szent Lelkednek igazgatásával.

Óh Uram! Terjeszd ki felettem a Te hatalmas karodat, mert éjjel is lelkemben vigyázok, (*) és csak a Te jótéteményidet várja az én szívem. Uram! Hamarsággal hallgass meg engemet és ne engedd, hogy a nappal kegyetlenkedő dög (**) árthasson énnékem, vagy a délben pusztító döghalál megemészthessen engemet.

Adjad én Istenem, hogy az ágyamban megemlékezzem Terólad, és az én szívem álmodozásában is csak Te veled beszélgessen, hogy így az én lelkem a Te Szent Lelked örömében nyugodjon, az örök életnek ízit megérezhesse, és ha éjjel megpróbáltatik is, a Te szent rendelésednek ösvényén találtassék.

{105}

Íme azért a Te szárnyaid árnyékában elnyugszom és nem félek, csendesen elaluszom és nem rettegek.

Ha a halál árnyékában volnék is, nem félek, mert Te én velem vagy, megvigasztal engem a Te vessződ és botod. (*) Tudom, hogy nem szunnyadozik, aki engemet őriz, nem szunnyadozik, és el sem aluszik az Izráelnek Pásztora. De, óh Uram, méltatlan vagyok ama századossal (**) arra, hogy te énhozzám jöjj, az én segedelmemre. Micsoda az ember, hogy megemlékezel őróla? Parancsolj a Te szent angyalidnak én felőlem, és véghezmegyen minden Te szent akaratod az én jómra.

Óh Uram! Világosítsd meg az én szemeimet, hogy soha el ne aludjam a halálban. Amen.

{106}

Énekeljetek az Úrnak új éneket!
Zsolt. 149,1.