Miképen kell az egyes embernek minden reggelét kegyesen és istenesen kezdeni

Primitiae oris et cordis Deo offerendae. Ambr. in Ps. 119.

Mihelyt reggel felserkensz, zárd bé azont (*) erősen szívednek ajtaját, hogy semmi világi gondolatok addig be ne férkezhessenek, míg Isten az első helyet abban el nem foglalja. Igy semminémű gonosz gondolat és akarat avagy bémenni nem mér (*) szívedbe, avagy könnyebben kirekesztethetik és a szív aztán azon az egész napon az istenes életnek és kegyességnek jószágával inkább illatozik. De hogyha szívedet (mikor álmodból elsőben felserkensz) Istened és az ő ígéje felől való szent elmélkedésekkel bé nem töltöd és miként az Úr sátorában a lámpásokat minden reggel és este az Isten ígéjének szépen megtört drága olajával meg nem újítod (2 Móz 27,20-21; 3 Móz 24,2; Zsolt 14,2) és meg nem füstölöd az imádkozásnak jóillatú füstjénél, a Sátánnak legelső gondja is az lészen, hogy mentől hamarébb világi elmélkedésekkel, avagy testi kívánságokkal tölthesse be szívedet, hogy eképen teljességgel alkalmatlanná tehesse az isteni szolgálatra és az egész napon semmivel egyébbel ne szagolkodhassék, hanem csak a megveszett (*) és hazug beszédeknek s a hirtelenségből (*) esett káromkodó sok hütölkedéseknek (*) rút büdösségével. Minekokáért minden napi munkádnak kezdete legyen az Isten ígéje és az imádkozás. És vidd fel Istenednek mcgtöredezett szíved-

167

nek oltárán lelkednek fohászkodásit (Róm 8) és ajakidnak tulkait (Hós 14,3) reggeli áldozatul s a napnak első zsengéjéül és mihelyt felserkensz ottan így szólítsad meg maga szentséges igéjéből őtet:

A reggel felserkenő embernek Istenével való rövid beszélgetése.

Az én lelkem figyelmetesben várja az URAT, hogynem mint a virrasztó a reggelt, annakokáért óh ÚR ISTEN könyörülj énrajtam, áldj meg engem és orcádat világosítsd meg énrajtam, töltsd be kegyelmességeddel e napnak kezdetén az én szívemet, eképen én megvidámulok és örvendezek az én életemnek minden napjaiban. (Zsolt 130,6 és 67,1)

Reggeli elmélkedések
Azután elmélkedjél ezekről.

I. Hogy amily könnyen a mindenható ISTEN tégedet e reggel ágyadban a természetnek álmából felserkente, oly könnyen felköltheti amaz utolsó napon is testedet a koporsóban a halálnak álmából, mely utolsó napnak felvirradásakor eljő a KRISZTUS, hogy megdicsőíttessék az ő szentiben és az ősok ezer szentinek testük is egyenkint (az Ő dicsőséges testéhez hasonlatosak lévén) fénylenek s ragyognak, mint a nap. Az angyalok is mindnyájan az ő dicsőségükben tündökölnek az ÚR Jézus Krisztusnak. (Zsolt 99; 2 Thess 1,10; Jud 14; Fil 3,21; Mt 13,43 és 17,2; Luk 9,31) Teste pedig dicsőséggel és fényességgel őket mind felülhaladja, istensége még annál is inkább. Ha egy napnak fel-

168

jövése a reggelt így megfényesíti, minémű fényes és dicsőségesen ragyogó lészen az, melyen annyi sok ezernyi ezer szenteknek a fényes napnál sokkal inkább tündöklő testük jelennek meg és az ÚR Krisztus dicsőséges seregéhez adják magukat, ki akkor indul ki az igazságnak székihez, hogy megítélje a gonosz angyalokat és az istentelen embereket. (Csel 17,31; 1 Kor 6,3; Jud 15) Meglásd tehát, hogy e napnak hívságos dicsősége és elmúlandó haszna részetlenné ne tegye lelkedet annak a napnak örök boldogságában és dicsőségében, mely tulajdonképen neveztetik igazaknak feltámadásának. (Luk 14,14) Az oktalan állatoknak is vagyon szemük a rend szerint való napnak világának nézésére, de te azon légy, hogy hitednek szemeivel láthassad meg még jóeleve (*) e nagyságos napnak világosságát.

II. Hogy nem tudod mily közeljárt volna hozzád ama síró-rívó oroszlán módjára benyelettetésünk után leselkedő gonosz lélek (1 Pét 5,8; Jób 17), mikoron aludtál, kitől magad erejéből magadat semmiképen meg nem oltalmazhattad volna, ő bizony csak gondolni sem tudod minémű nagy gonoszságot cselekedett volna rajtad, ha a kegyelmes Isten mind temagadat s mind pedig amid vagyon körül nem vette volna mindenkor vigyázó gondviselésével és az Ő áldott szent angyalival tábort nem járatott volna körülötted. (Jób 1,10; Zsolt 121,4 és 34,7 és 18,11; 1 Móz 32,1-2; 2 Kir 6,15)

III. Ha a kakasszót hallod, mindjárt szent Péter jusson eszedbe és kövessed őt a megtérésben. (Luk 22,61-62) Ezen kakasszónak alkalmatosságával emlékezzél meg az utolsó napi trombitának halálodhól felserkentő megfuvallásáról is, s szállj magadba

169

és gondold meg, hogy ha mostan a kakasszó helyed a trombita szólana, micsodás állapotban találna? Légy olyan azért minden reggel, aminemű akkor kívánnál lenni, hogy valamiképen akkor aztán azt ne kellessék kívánnod, hogy bár soha ne is hallottad volna azt, sőt még születésed napját is meg ne átkozzad (Jer 20,14; Jób 3,1) újjászületetlenségedért. Mikor a kakas szól, mindjárt meghűl a reménység a lopóban és éjjeli incselkedésit félbehagyni kényszeríttetik. Eképen az Ördög mihelyt veszi eszébe, hogy az áhítatos lélek vigyázásban vagyon reggeli szent elmélkedési által, mindjárast megcsökönik (*) a kísértésben és az ember után tovább nem incselkedik.

Gallo canente suas latro relinquit insidias, etc. Ambr. Hexaem. l. 5. c. 14.

IV. Emlékezzél meg arról is, hogy a mindenható ISTEN ágyad körül vagyon (Zsolt 139,2-3) és jól látja mind lefektedet s mind felköltödet, jól érti gondolatidat és minden utaid tudtára vannak néki. Arról se feledkczz el, hogy egyszersmind egész éjszaka körülötted vigyázó és tábort járó szent angyali is jól reá vigyáztanak felserkenésedre és felköltödre. Valamiket (*) cselekszel azért, meglássad úgy cselekedjed, mint ily nagy Istennek és az ő szent angyalinak méltóságos tekintetük előtt.

V. Mikor öltözöl az jusson eszedbe, hogy kezdetben az öltözet csak a bűn ocsmány gyümölcsének, a szégyennek elfedezésének okáért adaték első szüleinknek (1 Móz 3,7) és hogy ugyanazon öltözet a megölettetett oktalan állatoknak excrementumokból (*), bőrükből, avagy szőrükből készítettett. Annakokáért öltözetednek akár materiájára, akár pedig

170

eredetére tekints, de nem hogy a kevélykedésre lehetne okod, hanem inkább valamennyiszer ruhádat látod, avagy gondolod, mindannyiszor meg kell magadat szégyenlened s aláznod, tudván azt, hogy akármely cifra legyen is az öltözet, az mindazáltal semmi nem egyéb, hanem csak a szégyennek cikornyás fedele. Eszedbe vegyed hát, hogy miképen testi öltözetedet avégre szerzetted, hogy szemérmedet elfeddezzed és testedet a hideg ellen megőrizzed: azonképen arról az öltözetedről is gondot viselj, mellyel lelkedet is befedezhesd, ama mennyegzői ruháról tudniillik, mely a Krisztus igazsága (Mt 22,11; Róm 13,14; 1 Kor 1,30; Fil 3,9; Jel 19,17; Ef 4,24), hogy valamiképen, mikor legfényesb öltözetben vagyunk felöltöztetvén az emberek előtt, mezítelenül ne találtassunk az ISTEN előtt (Jel 16,15), hogy minden ocsmányságunk meg ne tessék. Hanem hogy inkább az ő igazságával (mint valami szép fehér köntössel) minenmagunkat a véghetetlen szégyenvallástól elfedezhessük s bépajzsolhassuk lelkünket amaz örök sírás és fogcsikorgatást hozó hidegvétel ellen. (Mt 22,13) Ezzel együtt említsd meg azt is, mily áldott nép volna e mi nemzetünk, ha minden selyem avagy egyéb cifra ruha a megszenteltetett léleknek volna fedele. De azt is minden (*) meggondolja, hogy akit Isten eféle külső áldásival bővebben látogatott, több belső háládatosságot is várnak attól. Ha pedig különben (*) lészen a dolog, a számadás sokkal sanyarúbban esik az utolsó napon.

VI. Vizsgáld meg azt is miképen újuljon (*) meg rajtad az Isten kegyelme minden reggel, mintegy újabb-újabb életet vévén Őtőle minden nap, ki felhoza viszont (*) reád a napot az ő szüntelen pályafutása után,

171

Ne engedd tehát a napnak dicsőséges világosságát hiába ragyogni, hanem inkább, valamikor lehet, előzd meg az ő felkelését hálaadásiddal, áldozzál Őfelségének az elvett jókért és ágyad szeginél térdre esvén, köszöntsed őtet a virradás közben valami áhítatos antelucanumoddal, (*) avagy reggeli soliloquiumoddal, (*) melyben bűneidnek alázatos megvallása, sokféle fogyatkozásid bocsánatának kérése, hálaadás az elvett jókért és mind magadnak, hozzátartozóiddal együtt s mind pedig az egész keresztyén Anyaszentegyháznak kegyelmes védelmezése felől való supplicatiód foglaltassék.

De mivel miképenhogy az imádkozásnak lelke a hit, azonképen az Isten Igéjének olvasása felől És afelől való elmélkedés szülője annak, annakokáért miiiekelőtte reggel könyörgenél, olvass egy részecskét el az ISTEN Könyvéből és azután valami kevés ideig .elmélkedjél magadban és lásd meg minémű nagyságos dolgok adattassanak abból elődbe:

Mint először, minémű jó tanácslás, avagy intés vagyon abban a részben a jócselekedetek és a szent élet felől.

Másodszor, minémű fenyegetések irattattak meg az ilyen, avagy amolyan bűnök ellen és az Istennek az ilyen, avagy amolyan embereken esett büntetésének, avagy bosszúállásának mily rettenetes példái legyenek abban megírva.

Harmadszor, micsoda áldásokat ígér az Isten a

172

tűrőknek, a jámboréletűeknek, a könyörületeseknek, az alamizsnálkdóknak, az Ő szolgálatjában áhítatoskodóknak, a szeretetüveknek, (*) a hívőknek, az Istenben bizakodóknak és több efféle jószágos [!] cselekedetűeknek.

Negyedszer, minémű kegyelmes szabadításukat cselekedett Isten és mint áldotta meg azokat, kik őneki igaz és áhítatos szolgái voltak.

Ötödször, mindezeket te magadra szabjad s ne is olvass semmit a Bibliából csak história kedvéért, hanem mindmegannyi hozzád az égből küldött leveleit Istenednek úgy fogadjad, mert valamik (*) megirattattanak, a mi tanuságunkra irattattanak meg. (Róm 15,4)

Hatodszor, valamit (*) annakokáért olvassz, szintén oly nagy reverentiával (*) olvasd, mintha az Isten maga állana feletted és Őfelsége szólaná mindazokat az igéket tenéked, Őmaga serkengetne azoknak a jóknak cselekedetére és az ilyen, vagy amolyan bűnöknek eltávoztatására, elhitetvén magaddal, hogy ha ugyanazon vétek (melyet olvassz) találtatik tebenned is, megtérés nélkül tereád is hasonló büntetés következik, de ha hasonló kegyes és szent életbe foglalod magadat, hasonló áldásaival áld meg az Isten tégedet is.

Egyszóval: valamit a Bibliában olvassz, szabjad e két kiváltképen való dologra, úgymint hitednek megerősítésére és megtérésednek nevelésére, mcrt miképen e két rövid ige: Sustine et Abstine: szenvedj és tartóztasd meg magadat! (Epicteti dictum) a jó filozófusoknak epitomeok (*) vala, így ezek: CREDE et RESIPISCE Higyj és térj meg! sum-

173

mája az egész keresztyénségnek. Egy részecskének ilyetén értelemmel és annak magadraszabásának elmélkedésével egybeköttetett elolvasása nagyobb lelki épületedre szolgál, hogynem mintha futva ötöt olvasnál is el, semmit azokból ilyenképen magadra nem szabván.

Ha e mód szerint mindennap három részt elolvassz, egyiket reggel, másikat délben, harmadik este, tehát az egész Szentírásnak minden bevett könyveit (négy részek híján, melyeket más időben nagyobb ürességed lévén, elolvashatsz) egy esztendeig minden dolgod haladékja nélkül által olvashatod. A részeket pedig renddel olvassad, hogy mind a históriákat s mind pedig a Szentírásnak célját inkább eszedbe vehessed. Az Apokryph könyveket vagy olvasod, vagy nem, szabad vagy véle, melyek, mivel emberi lélek által irattattanak, aholott a Szentírással egyeznek, elhigyjed, ha hol pedig nem, csak félrehagyjad.

Az Ó-testamentombeli Szentírásnak bévett könyveiben, a zsoltárokat 60 részekre tudván, 839 részek vannak, melyekkel egybevetve az új-testamentombeli Irásnak 260 részeit mindösszességgel 1099 részek lésznek, melyeket ha hármanként háromszázhatvanöt felé osztunk (mivel ennyi számú napok vannak egy esztendőben) csak 4 részek maradnak fenn, melyeket az elődbe írott mód szerint bizonyos időben elolvashatsz.

Has viginti duo libros lege, cum Apocryphis vero nihil habeas negotii: has tantum studiose meditare Scripturas, quas in Ecclesia confidenter legimus. Multo prudentiores et religiosiores fuerunt te Apostoli et primi Episcopi veritatis duces, qui nobis eas tradiderunt. Tu igitur cum sis Filius Ecclesiae, non transgrediaris illius terminos: Ac veteris Testamenti (ut dictum est) viginti duos meditare libros. Cyrill. Hier. Catechis.

174

De talán azt mondod, hogy sok foglalatosságid miatt nem érkezhetel (*) mindezekre; dolgod haladékjával (*) és károddal lenne? ha minden reggel egy-egy részt olvasnál etc. etc. Oh Ember, Ember! Emlékezzél meg, minémű rövid ez a te életed és mindazok a te foglalatosságid csak e rövid életedre tartoznak, az idvesség pedig és a kárhozat örökkévalók. Kelj fel azért minden reggel annyival elébb, rothadandó testedet fosszad inkább egy kicsiny álmától meg, hogynem mint mind lelkedet ily idvességes eledelétől, mind Istenedet az ő szolgálatjától. Szolgáljad azért a Mindenhatót illendőképen, míg időd és egészséged vagyon hozzá.

Ezenképen elolvasván minden reggel egy-egy részt és immár könyörögni akarván, jusson eszedbe, hogy az Isten szentségnek istene, (2 Móz 28,36) melynek említésével is gyakorta int minket: Legyetek szentek, mert én is szent vagyok (3 Móz 19,2; 20,7) és midőn Nádábot és Abihut megemésztette volna is ama mennyei hirtelen tűzzel az idegen tűzzel való áldozatért (3 Móz 10,2), (mint ma is cselekesznek azok kik a gonoszságnak és hitvány kívánságoknak tüzével gerjedező szívvel imádkoznak) nem adá az Úr egyéb okát ez ő rettenetes ítéletének, hanem ezt: Akik énhozzám közel jönnek, azokban szenteltetem én meg, mintha ezt mondaná: hogyha, úgy mond, én azok által, kik nékem szolgáim, meg nem szenteltetem, azaz, nem szolgálnak nékem aszerint a szentség szerint, mellyel tartoznának, megszentelem én őbennük magamat, megszégyenítvén őket igaz ítéletemmel, melyet az ő gonoszságuk érdemel. Minekokáért nem szenvedhet az Isten semminémű szántszándékos tisztátalanságot és undoksá-

175

got azokban, kik őnéki szolgálnak, úgyannyira, hogy még csak azt is megparancsolta az Izrael népének, hogy mikor ellenségükkel táborba szállanak, ásócskát hordozzanak magukkal és felfelé (*) mentükben azzal vermecskét ásván, ganajukat abba elfedeznék. Mert a te Urad Istened, úgy mond, a te táborodban jár, hogy megszabadítson tégedet. Legyen azért a te táborod tiszta és ne lásson tiközöttetek valami rútságot, hogy el ne forduljon tetőled. (5 Móz 23,13-l4) Hogy még a hadakozás idején a mezőben is ily nagy tisztaságot kíván Ő az embertől, mennyivel nagyobbat vár házunkban a békeségnek idején mitőlünk! Azért mondja Czófár a Jób könyében: Hogy ha a te szívedet hozzá készíted, úgy mond, és kezeidet hozzá kiterjeszted, ha álnokság vagyon szívedben, messze távoztasd és ne hagyjad azt hajlékodban lakni! (Jób 11,13-14) Mert amint Ésaiás mondja: Ha valami tisztátlanság lészen a mi kezeinkben (azaz oly bűn, melyből még ki nem tértünk), ámbár kiterjesszük is Őhozzá kezeinket és bátor (*) gyakor imádkozásokat tegyünk, az ÚR mindazáltal elrejti az ő színét mitőlünk és könyörgésünket meg nem hallgatja. (És 1,15)

Ezokáért minekelőtte az imádkozáshoz fognál, meglássad, hogy az Isten szomorúan lássa szívedet bűneidért és hogy elméd készen légyen (az Ő kegyelmessége veled lévén) életednek megjobbítására. És aztán megmosdván és hivatalodhoz s az ISTEN képéhez (melyet viselsz) illendő öltözetedet reád vévén, zárkozzál bé ágyasházadba (*) és ágyad előtt, avagy más alkalmatos helyen, térdre esvén, emeld fel szívedet kezeddel és szemeiddel együtt nagy becsületesen, mint Isten tekintete előtt, ki jól látja lel-

176

kednek minden indulatait és vidd fel Őfelségének töredelmes szívednek oltárán a te könyörgésedet, mint egy reggeli áldozatot a Krisztus Jézusnak közbenjárása által ezekkel, avagy ezekhez hasonló meghullámodott (*) beszédekkel.

Itt vallást kell tenned titkos bűneidről, melyekkel lelkedismerete megterhettetett körülálló dolgaival, napjával, helyével, módjával együtt eképen: De kiváltképen óh édes Istenem, nagy szívbéli szomorúsággal tészek én vallást tenéked, etc. (1 Móz 6,5; Mt 25,19 és 12,34; Dán 9,10-11)

177

Ezekért az én undok bűneimért állottam édes Istenenm Teelődbe, méltónak ítélvén magamat ez életnek mindenféle nyomoruságira s mind pedig e bűnökkel teljes napok után következendő mindennémű gyötrelmekre, ha csak érdemem szerint fogsz énvelem bánni. Sőt szerelmes Atyám megvallom, hogy soha el nem fogyható könyörületességed és irgalmasságod (Sir 3,22) volt egyedül az oka, hogy régen eddig szégyent nem vallottam és meg nem emésztettem. (*) De Tenálad Uram kegyelem és teljes váltság vagyon. (Zsolt 130,4) Annakokáért a te könyörületességednek sokaságában, és az Úr Krisztus érdemében bízván, esedezem mennyei felséges szined előtt, hogy ne szállj perbe, ítéletbe a te szolgáddal és ne számláljad ekéddiglen való sok bűneimet (Zsolt 143,2), mert ha azt míveled, egy test is meg nem igazulhat Teelőtted, sem pedig egyetlen egy élő ember tekinteted előtt meg nem állhat. Könyörülj meg azért énrajtam és sok bűneimnek undokságát (Ezek 35,25) ama Jézus Krisztus oldalából kiáradott drágalátos vérnek érdemével mosd el. (1 Ján 1,9) És mivel Ő az én törvénytörésemmel érdemlett rettenetes átkot elviselte, óh édes Atyám, szabadíts meg engemet az én bűneimtől és mindazoktól a te ítéletidtől, melyek énreám következhetnének azokért. Vesd oly messze azokat magad elől, amily távol vagyon a napkelet a napnyugattól (Zsolt 103,12), hogy soha énellenem fel ne támadhassanak és se ez életben meg ne szégyeníthessenek, se pedig a következendőben örök kárhozatra ne sententiázhassanak. (*) És kérlek édes URAM Tégedet, hogy ne csak elmossad macula (*) nélkül való Bárányodnak vérével az én bűneimet, hanem egyszersmind tisztogassad meg

178

is természeti romlottságomnak seprejétől (*) az én szívemet, hogy érezhessem bűneim erejének és munkáinak megöldököltetéseket (*) Szentlelked által és eképen elmémnek és akaratomnak nagyobb szabadságával szolgálhassak Tenéked örökkévaló Istenemnek szentségben és igazságban e mai napon. Adjad annakfelette kegyelmességedet énnékem, hogy ugyanazon Szentlelkednek igazgatása és vélem léte által maradhassak meg hűséges és fegyhetetlen (*) szolgálatodban mind holtom napiglan, hogy mikor e halandó élet elmúlik, lehessek részes a halhatatlanságban és az örök boldogságban mennyei szent országodban részesülhessek. Ez időközben pedig szerelmetes Atyám, ha az néked áldott tetszésed és akaratod, hogy életem napjainak kevés számát még tovább töltsem, avagy pedig immár elvégezzem, taníts meg engemet, hogy tudhassam az én napimnak számát, hogy szívemet bölcseséghez szabhassam (Zsolt 90,12) és miképen több-több napokat adsz életemhez, eképen adj megtérést és megjobbulást is az én napimhoz, hogy amiket esztendeimben nevekedem, nevekedhessem kegyelmedben és néped előtt való kedvességben is. Evégre add teljességét mindazoknak a te ajándékidnak bennem, valamelyek (*) nélkül tudod, hogy szűkölködöm, neveljed azokat is, melyeket már adtál, hogy így jobban-jobban elkészíttettem arra a kegyes életre és becsületes magamviselésre, mely által neved dicsőíttetik, másoknak jó példaadó lészek és az én szivem nagyobb vidámsággal legeltettethetik a jó lelkiismeretnek békeségével s a Szentlélek Istennek örömével (Róm 14,17) inkább bételhetik. És itt édes Atyám, szükséges adósságom szerint, alázatos és szívbéli hálát adok én tenéked

179

reám kiárasztott mindennémű jó áldomásidért, nevezet szerint, hogy ingyen való szabados szerelmedből (*) örök végzésed szerint világ fundálása (*) előtt (Ef 1,4) elválasztottál (*) engemet az idvességre, mely a Jézus Krisztusban vagyon, hogy képedre és hasonlatosságodra teremtettél és immár azt is (1 Móz 9,6; Ef 4,24; Kol 3,10) helyre kezded állítani bennem, amit első szüleimben (*) elvesztettem volt, hogy Szentlelked által hathatóképen hívtál, evangéliumodnak prédikálásában és a sacramentumoknak vételében idvezítő kegyelmednek ismerésére és áldott akaratodhoz való engedelmességre, hogy megváltottál engemet egyszülött Fiadnak vérével a Sátánnak kísértetétől (*) és a pokolnak kínjától, hogy ingyen kegyelemből megigazítottál engemet Krisztusban való hitem által, holott egyébként természetemben fia volnék (*) a haragnak. Hogy Szentlelked által megszenteltél és ily hosszú időt engedtél énnékem a megtérésre annak minden eszközeivel együtt. Hasonlatosképen hálákat adok Néked édes Atyám életemért, egészségemért, jószágomért, (*) legeltetésemért, ruházatomért, békeségemért, szerencsés voltomért és a bőségért és hogy ez éjszaka engemet megőriztél minden lelki és testi veszedelmektől s e napnak kezdetére jóegészségben virrasztottál. (*) Amiképen azért, hogy immár felserkentetted testemet az álomból, ezenképen kérlek, hogy lelkemet is költsd fel a bűnökből, nevezetesen a testi bátorságból és amint a napnak világosságát fényeskedteted testi szemeim előtt, úgy édes Atyám szívemet is világítsd meg igédnek és Lelkednek világával (Ef 5,13) és adjad, hogy mint a világosság fiainak egyike (Luk 16,8), járhassak szent akaratodban engedelmességgel Teelőtted e mai nap

180

és igyekezhessem hitemet és tiszta lelkiisméretemet megtartani Előtted és minden emberek előtt (Csel 24,16) minden én gondolatimban, beszédimben és cselekedetimben. Eképen áldd meg URAM minden igyekezetemet és cselekedetimet is, valamelyekhez (*) e mai nap kezdek, hogy azok is szolgáljanak dicsőségedre, egyebeknek (*) javokra és a magam lelkének és lelkiismeretemnek vígasztalására, midőn azokról számot veszessz [!] tőlem. Óh édes Atyám, oltalmazd meg e te szolgádat, hogy semmi gonoszt ne cselekedjék e mai napon és ne engedi az Ördögnek, avagy az ő gonosz angyalinak (Zak 3,2), sem pedig az álnok ellenségnek hatalmat és erőszakot tenni rajtam, hanem inkább kegyelmes gondviselésednek áldott szemei vigyázzanak (*) énérettem jómra és nem veszedelemre. Parancsold meg áldott angyalidnak, hogy járjanak tábort énkörülöttem, oltalmazzanak engemet kimenetelemben és béjövetelemben, mint megígérted azoknak, kik félik a te nevedet. Mert szent kezeidbe ajánlom én édes Atyám lelkemet, testemet, cselekedetimet és mindenemet, valamim (*) vagyon, hogy igazgassad, őrizzed és oltalmazzad, elhivén azt, hogy valakit (*) Te oltalmadnak szárnyai alá veszessz, el nem vész és semmi kárt nem vall. És ha valamikor e napon gyarlóságomból elfeledlek is Tégedet, de Te URAM emlékezzél meg könyörületességedből énrólam. (Neh 13,31) Mindezeket pedig cselekedjed nemcsak énvelem, hanem minden keresztyén emberekkel. Légy kegyelmes Anyaszentegyházadnak és egészen a te választott seregednek akármely föld szegeletiben éljenek. Őrizd meg őket az Ördögnek, e világnak és az Antikrisztusnak dühösségétől. Engedj szabados (*) és örvendetes folyást ez egész vilá-

181

gon a te evangéliumodnak azoknak megtérésekre, kik örök elválasztásod (*) szerint a te országodhoz tartoznak. Áldd meg az ecclesiákat és országokat, melyekben élünk, hosszú ideig való békeséggel. (És 30,8) Oltalmazzad keresztyén fejedelmünket (királyunkat) minden ő ellenségi ellen, adj hosszú időket őnéki jóegészséggel és minden jószerencsével együtt a mi rajtunk való uralkodásra. Áldd meg a több keresztyén fejedelmeket is és nevezet szerint a mi szegény országunknak keresztyén urait, patrónusit, patrónáit, az egész nemességet, a püspököket, espereseket, a tanítókat és ennek a polgári társaságnak (*) igazgatóit, (*) hogy csendes és nyugalmas életet éljünk minden isteni félelemmel és tiszteséggel. (1 Tim 2,2) Légy irgalmas és kegyelmes mindazokhoz, kik tégedet félnek és nevedet segítségül hívják. Vígasztald meg azokat, akik vagy testekben, (*) vagy lelkekben (*) betegek (Jak 5,15) s vígasztalás nélkül szűkölködnek és kiváltképen akik a te bizonyságtételednek igazságáért, az evangéliumért háborúságot és üldözést szenvednek (2 Kor 1,5; 2 Tim 2,9; 1 Kor 10,13) engedj nékik kívánatos megszabadulást minden ő háborúságukból, valamely (*) úton legjobbnak látszik isteni bölcseségednek nagy nevednek dicsőségére, az igazságnak kijebb terjedésére és az önnön-maguk bátorításoknak és vígasztalásoknak nevekedésére. Siess édes Idvezítőm eljöveteleddel, végezd el (*) ezeket a bűnnel teljes napokat! Adjad énnékem a te kegyelmedet, mely által amaz öt eszes szüzekként [!] készen lehessek az én lámpásommal és Teelődbe lelkemnek édes vőlegényének eleibe (Mt 25) kimehessek, mikor hozzám eljössz vagy halálomkor, vagy az utolsó ítéletkor. Jöjj el URAM Jézus hamar!

182

(Jel. 22, 20.) Mindezeket és ezekhez hasonló jótéteményidet is, valamelyeket (*) ma és egész életemben tudsz énnékem szükségeseknek lenni, alázatosan kérem és óhajtom Tetőled, néked tulajdonítván minden dicsőséget, annak az imádságnak formájában, melyre a Krisztus önönmaga tanított meg engemet, hogy így szólítsalak meg Tégedet: Mi Atyánk, ki vagy az etc.

REGGELI KÖNYÖRGÉSRE INDITÓ ELMÉLKEDÉSEK

1. Ha a könyörgés közben a Sátán azt sugallja tenéked elmédbe, hogy könyörgésed igen hosszú, anakokáért jobb vagy félbehagynod azt, avagy megrövidítened. Gondold meg, hogy a könyörgés néked lelki áldozatod (Zsid 13,15-16), melyben gyönyörködik az Isten s ez az oka, hogy ily gyűlölséges az Ördögnek és magad testének is unadalma. Hajtsd meg tehát indulatidat (vagy akarják, vagy nem) ilyen szentséges magadgyakorlására, bizodalmason elhívén azt, hogy annál kedvesebb Isten előtt a te könyörgésed, mentől kelletlenebb az a te testednek.

2. El ne felejtsed azt, hogy a Szentlélek mintegy jegyéül (*) veti a megvettetteknek (*) a könyörgés felől való gondviseletlenségét; Nem hívják segítségül az Urat (Zsolt 14,4), nem kiáltanak az Istenhez. (Zsolt 53,5) Mikoron Elifáz Jób felől azt ítélné, (*) hogy ő az isteni félelmet semmivé tette és hogy az Isten is kivetette őtet kedvéből, feddi őtet, hogy az erős Istennel való beszéléstől (könyörgéstől) megfogta (*) volna (*) magát (Jób 15, 4.), mely dolgot az elsőnek (az isteni félelem semmivé tételének) mintegy bizonyos jegyének (*) állat, (*) a másiknak pedig (az Istentől

183

való megvettetésnek (*)) elégedendő (*) okának. Gondold meg azt is, hogy másfelől azt ígéri ISTEN, hogy valaki (*) segítségül hívja az ő nevét, megtartatik. (Róm 10,13) Bizonyos (*) dolog az, hogy valaki (*) jólelkiismeret alatt (*) maga tisztének (*) nem tartja a könyörgést, semmi kegyelme nincs a Szentléleknek abban. Mert a könyörgésnek és a Szentléleknek kegyelme mindegy, azért a kegyelem és a könyörgés együttjár. (Zak 12,10) De aki poenitentiatartó (*) szívből, lélekből (reggel s este) könyöröghet az Istennek, bizony (*) dolog az, hogy bír az valami kegyelemnek mértékével e világon, a másikon pedig a dicsőségben is részesül.

3. Gondold meg, hogy amint az eledelnek nem kívánása és a nehezen való szólás, két fő jegyei a beteges testnek, ezenképen a könyörgésnek unadalmassága midőn Istennel szólasz és a hallásban való részesség, (*) mikor ISTEN beszél Igéje által tevéled, két bizonyos címeri a megbetegedett léleknek.

4. Jusson eszedbe az élő Anyaszentegyházban lévő keresztyéneknek buzgó áhítatosságuk, kik sok egész éjszakákat szorgalmatos vigyázással töltöttek a bűnbocsánatért és a Krisztus eljövetelekor készen találtathatásokért való könyörgésekben. Dávid is nem elégedett meg reggeli, délesti és estéli könyörgésivel (Zsolt 55,17-18), hanem éjfélkor is (Zsolt 119,62) felkelt ISTEN tiszteletére. Ha Krisztus URUNK megdorgálta a maga tanítványit, mivel csak egy óráig sem vigyázának (*) ővéle a könyörgésben, minémű feddésre vagy te méltó, ki nagy sok időnek tartod, ha csak egy fertály (*) óráig vagy is a könyörgésben foglalatos?! Holott azért egynehány órákat eltöltessz [!] az álorcásoknak, (*) avagy egyéb játékoknak

184

nézésében, sőt egynehánykor egész napokat s éjjeket magad is elmulatsz (*) a kártyázásban, kockázásban, táncolásban, hogy tested kedvét tehessed. Hogy nem szégyenlessz [!] egy fertály (*) órácskát könyörgésben és egyéb isteni szolgálatban való eltöltésre igen soknak vélni, tartani?

5. Vedd eszedbe, hogyha a pápisták az ő vak babonaságokban idegen s ezekért épület (*) nélkül való nyelven (1 Kor 14,15-16,32), mely csak a titkos Babylonia fiaihoz illik (1 Móz 11,7-9; Jel 17,5), oly sokszor által, meg által berbitélik (*) ágyokban minden reggel és este az Ave Máriát, Pater Nostert és a sok bálványozó imádságokat, mint fognak ezek az ő bálványozó áhítatosságokkal az ítéletkor tégedet kárhoztatni, ki a Krisztusnak igaz imádójának alítod (*) magadat? Ha nagy igának tartod te ez imádságokat, amelyek mennyiségekben (*) régen (*) rövidebbek a pápásokénál, de mineműségekben sokkal hasznosbak, mint amelyek egyedül csak Istennek dicsőségére és néked javadra néznek és a Szentírásnak nyilván való (*) szólásiból úgy szedegettettek, hogy immár ezek által szintén úgy beszélhetsz Istennel az ő maga Igéje által, mint szintén a te tulajdon nyelveden, melyen születtettél, átaljad (*) magadban, hogy a pápisták a teremtett állatok (*) babonás imádásában áhítatosabbaknak jelentik magokat, (*) hogynem mint te egy igaz Istenednek igazán való szolgálatjában (Ján 17,3) s ugyanis a könyörgésnek a magánvaló áhítatosságban inkább egy igában (*) kell elvégződni, hogynem mint darabonkint félben-félben szakadozni.

Qui filo insertis numerat suam murmura baccis. Mann: Alphon. l. 4.
Vox continuata non concisa et rupta: ut batta logia vitetur. Perk. de unic. rat. Conc. c. 10.

185

6. Utolszor, midőn efféle gondolatok jőnek elmédbe, melyek avagy elfognak tégedet az imádkozás közben ide s tova vonszák (*) elmédet, emlékezzél meg arról, hogy ezek a madarak, melyeket ama Gonosz küld el, hogy megegyék a jó magot (Mt 13,4.19) és a te lelki áldozatodnak húsát, de igyekezzed Ábrahámmal elhajtanod ezeket. (1 Móz 15,1) Mindazonáltal, ha látod némelykor, hogy indulatid igen tunyák és elméd alkalmatlan a könyörgésre s a szent áhítatosságra, ne erőltessed felettébb akkor egy kevéssé magadat, hanem hunnyászkodjál meg (*) e te erőtlenségedet és testednek tunyaságát érezvén, tudván azonban azt, hogy az Isten kedveli csak a kész akaratot is (noha a testnek nehézsége megnyomasztja azt (Mt 26,41) igyekezzed azután e tunyaságod miatt vallott károdat is helyreállítani duplás buzgóságoddal és ugyanekkor ajánljad Istenednek lelkedet ezzel, avagy ehhez hasonló más rövid imádsággal.

MÁS RÖVID REGGELI IMÁDSÁG

Óh minden irgalmasságnak és kegyelmességnek Istene és Atyja, én, Te szegény méltatlan szolgád megismerem magamban, hogy miképen bűnben születtettem, azonképen álnokságban éltem és megrontottam minden te hagyományidat gondolatomban, szólásomban és cselekedetemben; mindenekben magam akaratjának kívánságit és testemnek gonosz indulatit követvén, nem is akarván a te szent Igéddel és Lelkeddel igazgattatni. Minekokáért igazán megérdemlek minden szégyent és nyavalyát ez életben, a kövétkezendőben pedig örök kárhozatot a pokolnak tüzében, ha csak a te igazságod és

186

az én érdemem szerint bánol [!] énvélem. De kérlek Tégedet, óh én mennyei Atyám, Fiadért, a Jézus Krisztusért és az énmiattam rajta esett keserű halálának és véres kínszenvedésének (melyet elhittem énérettem cselekedett) érdeméért, engedd és bocsásd meg nékem minden én bűneimet s ments meg a szégyentől és bosszúállástól, mellyel én azokért tartozom. És bocsásd Szentlelkedet az én szívembe, ki bizonyossá tégyen (*) engem, hogy Te én Atyám vagy s én is te fiad vagyok és hogy megváltozhatatlanképen szeretsz engemet. Ugyanezen Szentlelked által vezérelj engemet a te igazságodban s feszítsd meg énbennem inkább-inkább e világi és testi gerjedezéseket, hogy bűneim inkább-inkább meghaljanak énbennem és szolgálhassak Tenéked fegyhetetlen (*) igazságban és szentségben e mai napon s életemnek minden napjaiban, hogy mikoron aztán e halandó élet végbemégyen, mennyei országodnak örök dicsőségében Jézus Krisztusomban való irgalmasságod által részesülhessek. Itt pediglen, óh URAM, hálákat adok én Tenéked szívemnek mélységéből minden te lelkemmel és testemmel közlött áldomásidért, szerelmedből (*) lett elválasztásodért, Fiad által tett megváltásodért, Szentlelked által való megszentelésedért és gyermekségemtől fogván e mai napig s óráig kegyelmes gondviselésed szerint cselekedett megtartásodért. Nevezet szerint (*) pediglen, hogy ez éjszaka engemet megőriztél minden kártól és veszedelemtől és e mai napnak kezdetére jóegészségben virrasztottál. És immáron kérlek (édes URAM!) Tégedet, őrizz meg e mai napon is engem minden ártalmas gonoszságtól és valamely (*) tégedet megbántó nagy bűnbeeséstől. Helyheztesd félelmedet szemeim

187

eleibe és Szentlelked úgy igazgassa szivemet, hogy valamit (*) gondolok, cselekszem, avagy szólok e mai napon, szolgáljon nagy nevednek dicsőítésére, másoknak hasznokra és az én magam lelkemismeretének csendességére. És evégre kegyelmes igazgatásod és védelmezésed alá ajánlom magamat és minden utaimat, mindazokkal együtt, valamelyek (*) énhozzám tartoznak, áhítatosan esedezvén Tenéked, hogy őrizz meg mindazokkal egyetemben engemet minden gonoszságtól és származtasd áldásodat minden mi tiszteséges munkáinkra és igyekezetinkre. Oltalmazzad egészen Anyaszentegyházadat e világnak és az Antikrisztusnak kegyetlenségektől. (*) Őrizd meg kegyelmes királyunkat, fejedelmünket minden támadástól és pártütéstől, adj őnéki hosszú és szerencsés országlást mirajtunk. Áldj meg minden egyéb keresztyén királyokat és fejedelmeket is, ruházd fel őket és tartsd meg minden gonosz ellen. Áldd meg tanítóinkat és gondviselőinket is azzal a kegyelemmel és ajándékokkal, melyeket legszükségesbeknek ítélsz nékik az ő helyek (*) szerint. Légy kegyelmes mindazokhoz, akik félnek Tégedet és reszketnek ítéletid előtt. Vígasztaljad a betegeket és a vígasztalás nélkül valókat. Uram Istenem! tarts engemet is szünetlen készületben a hit és megtérés által utolsó végemre, hogy vagy élek, vagy halok, találtathassam te sajátodnak örök dicsőségedre és énnékem is vég nélkül való idvességemre az én Idvezítő Jézus Krisztusom által, kinek áldott nevében mindezeket a te kezedből várom és dicséretedet s dicsőségedet Néked tulajdonítom abban a könyörgésben, melyet maga szent ajakival megszentelt; mondván: Mi Atyánk, ki vagy a etc.

188

Több boldog elmélkedések a reggeli imádság felől

Soha ne tartsad akármely siető dolgodat is oly nagynak, hogy elég mentség lehessen a reggeli imádságnak elmulatására, hanem elmélkedjél ezekről:

I. Mentől nagyobb és sietőbb dolgod vagyon, annál szükségesb Istenednek könyörögnöd, hogy arra a te nagy dolgodra mind reá segéljen, s mind pedig azt kegyelmesen megáldja, tudván azt, hogy semminémű dolognak szerencsés előmenete (*) az ő áldomása nélkül nem lehet.

II. Hogy sokakon szintén (*) akkor esik nagyobb veszedelem, mikor legkevésbé félnek attól. Úgy járhatsz te is.

III. Hogy sokak házokból reggel kimennek dolgokra és vissza soha nem térnek. Sok ember jóegészségben kél reggel, ha tekinted, az éjszaka halva találja őket. Ezen dolog eshetik terajtad is. Ha azért kimeneteled előtt testedről annyi gondot viselsz, hogy sem étlen-itlan, sem pedig mezítelen ki nem mégy, mennyivel nagyobb gondot kell lelkedről viselned és kimeneted előtt áhítatosan könyörögnöd, hogy lelked se maradjon mezítelen a sok kísértetek (*) között.

Quem dies vidit veniens superbum, Hunc dies vidit fugiens jacentem. Sen.
Nescis quid vesper serus vehat. Varro.

IV. Hogy amely időt ember könyörgésben tölt, soha az kárára nem esik, hanem inkább megszerencsésíti és boldogítja az embernek mind munkáját s mind pedig utát.

V. Hogy mikor házadból e világra széjjel kimégy,

189

valamennyi (*) helyre mégy, mind meg annyi veszedelmes és halálos sáncokba lépsz. Együtt trágár, hamis, rágalmazó emberekre találsz, másutt oly tőrös (*) helyre, hogy még életed is veszélyben foroghat. Ezek felett sok a vadász mindenfelé utánnad, kik lelkedet elnyelni igyekezik. A mező, melyben jársz, gyönyörűséges ugyan, de alattomban teljes (*) tüzes kígyókkal. Meg ne próbáld azért, hogy mezítelen menj ennyi sok szövevény közibe, minekelőtte nem könyörögnél a Krisztusnak, hogy az ő igazságába felöltöztessen, se ily tőrös (*) és életedben járó (*) tolvajos útnak neki ne indulj, míg Istenednek nem könyörgessz, hogy gondviselésével vezéreljen tégedet. Mezítláb is ne járj ily kígyós mezőben, míglen lábaidat a békeség evangéliumának készületivel (*) megsaruzván (Ef 6,15) nem imádkozol, hogy alattomban (*) hitednek szemeivel nézhess mindenkoron amaz igaz érc-kígyóra (4 Móz 21), hogy eképen, ha szentebbül nem térsz is házadba vissza, mindazonáltal bizonyosan elhihedd, [!] hogy rosszabb állapotban haza nem mégy, mint ajtódon kimentél volt. Soha azért oly siető dolgod ne lehessen, hogy házadből imádkozatlan kimerj menni, hanem mondd el ezt, avagy más ehhez hasonló rövid imádságot.

Reggeli rövid imádság

Óh könyörülő kegyelmes Isten, az Úr Jézus Krisztusért kérlek Tégedet, bocsásd meg minden titkos és nyilvánvaló bűneimet, melyekkel vagy gondolatimban, vagy beszédimben, vagy pedig cselekedetemben megbántottam te szent Felségedet. Szabadíts meg engem mindazoktól a büntetésektől, valamelyeket (*) érdemlenék azokért. Szenteld meg lelkemet Szent-

190

lelkeddel, hogy ennekutána szent és kegyes életet élhessek. Itt pediglen dícsérem, óh URAM, a te szent nevedet, hogy ez éjjel engem a mértékletes alvással és nyugodalommal megújítottál. Kérlek viszontag Tégedet, oltalmazz meg e mai napon is engem minden lelki és testi veszedelmektől. Evégre áldott védelmezésed és igazgatásod alá ajánlom magamat és minden cselekedetimet, alázatosan kérvén te szent Felségedet, hogy vagy élek, vagy halok, élhessek és halhassak a te dicsőségedre és az én szegény lelkemnek, kit nagy drága véren váltottál meg, idvességére. Áldd meg annakokáért édes Atyám kimenetelemet és béjövetelemet és engedjed, hogy valamit (*) én e mai napon gondolok, szólok és kezembe vészek, szolgáljon nagy nevednek dicsőségére, egyebeknek (*) hasznokra és az én lelkemismeretének ama nagy számadáskor vigasztalására. Add meg ezeket, óh én mennyei Atyám, egyetlen egy Fiadnak, az ÚR Jézus Krisztusnak kedvéért, kinek áldott nevében Néked tulajdonítván a dicsőséget, alázatosan várom a te kezedből mindezeket több sok jó áldomásiddal egyetemben, valamelyek (*) nélkül tudod, hogy mind ma s mind pedig egész életemben szűkölködöm, annak a könyörgésnek formájában, melyet Idvezítőmtől tanultam, mondván: Mi Atyánk, ki vagy etc.

Minekutánna a napnak első részében magadat így viselted, tarts számot hátramaradott részeire is s vigyázz mentől szorgalmatosban minden te gondo-

191

latidra, szólásidra és cselekedetidre, melyet meg is cselekedhetel igen könnyen, csak fohászkodjál lstenedhez a Szentléleknek hozzájöveteléért (Róm 8,26) és e néhány regulácskákat tartsd meg valóban.

I. Gondolatidnak Regulái

1. Legelső gondod is az légyen, hogy a bűnt első mozgásában fojtsad meg. A babyloniai gyermekeket, míg kisdedek, addig csapkodd a kősziklához (Zsolt 137,9). Idejekorán eltapodjad az áspis tojásokat (És 59,5), hogy nagyhamar kígyó ne keljen belőlük. Jövevény (*) légyen, ne lakos a bűn szívedben, hogy valamiképen annak megszokása lelkiismeretét el ne lopja és továbbá oly szemtelen álnok emberré ne légy, hogy se az Istentől ne félj, se pedig az embert ne becsüljed.

Qui conscientiae curam abjiciunt, nec homines reverentur, nec Deum.

2. Ne engedd meg elmédnek, hogy magában valami oly dolognak képét forgassa előtte, melyet avagy meg nem cselekedhetnél, avagy ha megcselekedhetnél is, semmit véle nem használnál, hanem inkább e világ hiábavalósága felől gondolkodjál, hogy megútálhassad azt; a halál felől, hogy várhassad őtet; az ítélet felől, hogy elkerülhessed; a pokol felől, hogy attól megmenekedhessél és az ég felől, hogy oda kívánkozhassál.

3. Ne vágyj arra, hogy minden dolgoknak tudásával tölthesd meg elmédet, hanem inkább tanuljad azokat a kívánságokat is megvetni (ám akármily tettetesek (*) legyenek a természet előtt), amelyek midőn meglesznek avagy megbotránkoztatják (*) valláso-

192

dat, avagy pedig személyedet teszik útálatossá. Valamely (*) dologhoz minekelőtte hozzáfognál, legelőször is végét gondoljad meg.

4. Igyekezzed naponként inkább megismerni nyavalyásságodat, hihetetlenséged, (*) magadszeretete és ISTEN törvényének akaratod szerint való megszegése által eszedbe vegyed az ISTEN irgalmasságának szükséges voltát is a Krisztus Jézus kínszenvedésének érdeme által, melyet oly nagynak ismerj, hogy ha magadat kérdene meg is valaki: Micsoda e földön a legalább való teremtett állat? (*) – a te lelkiismereted felhesse ezt: Én (úgy mond), én, az én nagy bűneim miatt! – Másfelől, ha ismét kérdettetnél: Mit vélsz te legdrágalátosabb dolognak e világon? – Szíved ily választ tehessen: A Krisztus vérének egy csöppje az én bűneimnek elmosására. Aminthogy azért nagyra becsülöd lelked idvességét, kérlek, ne élj semmi szántszándékos undok életben, mert az igaz hit és a bűntételben való szándék semmi lett (*) okon egybe nem férhetnek.

5. Mutasd meg magadat Jézus Krisztus igaz szolgájának lenni (*) nemcsak közhivatalodban, úgymint a prédikáció hallgatásának és a sacramnentummal való élésnek gyakorlásában, hanem magadban is minden tudomásod szerint való bűneidet elkerülő és ISTEN parancsolatinak mindenikéhez engedelmes lelkiismeretednek megszerzésében, mint Jósiás, ki megtére az ÚRhoz teljes szívből és lélekből és teljes erőből Mózesnek minden törvénye szerint (2 Kir 23,25) és mint Zakariás s Örzsébet asszony, kik fegyhetetlenül (*) járának Istennek minden parancsolatiban. (Luk 1,6) És ha valamikor gyarlóságból valamely nagy bűnbe esel is, benne ne feküdj, hanem hova (*) hama-

193

rabb igyekezzél abból felkelni tettetesség (*) nélkül való poenitentiatartás (*) által a bocsánatvételért könyörögvén mindaddig, míglen lelked ismerete meg nem csendesedik, bűnutálásod nem nevekedik és megjobbulásodnak bizonysága meg nem erősödik.

6. Ne kívánj közkedvességet, becsületet hizelkedés által. Nincs soha ennek jó kimenetele. És ámbár igaz érdeme szerint nyerje is ezt meg valaki, de okosan éljen vele, hogy valamiképen nagyobb veszedelmet, még hogynem megútálást is ne hozzon. A statusok (*) csak lealázkodásokkal is megelégednek azoknál, akiket megutálnak máltatlanságokért, de akikre irígykednek nagyvoltokért, veszedelmekre (*) igyekeznek. Valóban okos ember tehát az (aki meghányván-vetvén az igéretet) sem nem vágy a közbecsületre, sem pedig meg nem veti azt. De egyébként meglássad, hogy elkerüljed a telhetetlen elmét, mert sokkal több jajt hoz fejedre, hogynem mint amennyitől félhetnél. ISTENnek több áldomási között kiváltképen való (*) irgalmassága a keresztviselés. Sok áldásit közli Isten tevéled, hogy a szükség miatt (ő fia lévén) kétségbe ne essél. Keresztekkel is látogat, hogy valamiképen jószerencsés voltoddal el ne higyjed (*) magadat.

Socrates forum egressus, quam multis ego (inquit) non egeo! Non est ergo pauper, qui caret, sed qui eget.

Sokak, kik nagy méltóságokra emeltettenek, kisebbel is megelégedtenek volna, ha nagy veszedelmüket eszükbe vehették volna. Ennekokáért vágyj inkább illendőségre, hogynem mint felsőségre. És minden te akaratodban mindenkor az Isten akaratja forogjon szemeid előtt, hogy valamiképen cselekedeted veszteségedre ne forduljon. Boldog az ember, ki

194

e rövid életben legismeretlenb e világon, azonban pedig ő mind istenét s mind magát igazán ismeri! Igy tehát valaminémű rajtad lévő kereszt telhetetlenkedtet (*) tégedet, megemlékezzél arról, hogy sokkal kisebb az, hogynem mint aminéműt bűneid érdemlenének. Krisztusodat azért tartsad legfőbb örömödnek, bűneidet pedig legnagyobb bánatodnak. Akármely szükséget is, Isten kegyelme nélkül való szűkölködéshez képest és minden veszteséget ISTEN kedvének veszteségéhez (*) képest csak mind semminek tarts; ennekokáért a külső dolgokban való telhetetlenséged is legkisebb háborúja (*) légyen a te elmédnek. Valamennyiszer (*) azért a Sátán telhetetlen indulatokat támaszt elmédbe, mindenkor eszedbe jusson Szent Pálniak emez intése: Semmit nem hoztunk e világra, kétség nélkül semmit ki nem vihetünk e világból. Hogyha pedig eledelünk és ruházatunk vagyon, azokkal megelégedjünk. Akik meg akarnak gazdagulmi, esnek kisértetbe (*) és tőrbe (*) és sok balgatag s káros kivánságokba, melyek bemerítik az embert veszedelembe. (1 Tim 6,7-9) Minekokáért könyörögj a bölcs Agurral: Kettőt kérek (édes URAM!) Tőled, ne tarts [!] (*) meg tőlem addig, míg élek. Szegénységet, avagy gazdagságot ne adj énnékem, táplálj engemet hozzám illendő eledellel. Hogy megelégedvén, (*) meg ne tagadjalak és azt ne mondjam: Kicsoda az Úr? Se pedig megszegényedvén, ne lopjak és gonoszul ne éljek az én Istenemnek nevével! (Péld 30,7-9)

Dimidium plus toto. Hesiod.
Feriunt summos, Fulmina montes. Horat.
Tangunt magnos tristia fata Deos. Ovid.
Qui notus nimis omnibus, ignotus moritur sibi. Senec.
Insaniae damnandi sunt qui tam multa tam anxie congerunt, quum si tam paucis opus. Vives.

195

7. Többet világi dologra ne költs, hanem csak amennyit helyed és állapotod kíván, azonban pedig legfőbb gondod legyen a mennyei dolgokra, ne a földiekre (Kol 3,1-2; Fil 3,20) és inkább szomorkodjál az ISTEN nevének gyalázatján (Zsolt 139,21), hogynem mint a magadon esett méltatlan bosszúságon és ha csak magatok közt való bosszúság esett rajtad, elszenvedjed azt, mint keresztyén ember, békességestűrés által. Soha nem tehetnek az ártatlanon annyi bosszút, (*) hogy győzedelmes ne lenne végtére, ha békével szenvedi maga keresztét. De azonban jó híred-neved megsértetik! szenvedd azt is békességesen, mert aki az utolsó napon feltámadást ad testednek, ugyanazon jő hírednek-nevednek is bizonyos időben felmagasztaltatást ád. Ha békételenül szaggatod és faggatod magadat a bosszúságon, sokkal több ártalmat szerezsz magadmagadnak, hogynem mint haragosod amennyit tehetne. Nem is örültetheted őtet inkább, mint hogy hallja, mily igen megháborodtál (*) őmiatta. De ha békességestűrésedet megmutatod e földön, az Isten is megmutatja maga igazát. Könyörögj őérette, mert te magad, ha jó vagy, örülnöd kell, mikor látod legalábbvaló ellenségednek megjobbulását. Ha pedig ugyan (*) megmarad gonoszságában és álnoksága inkább nevekedik, add a könyörgésnek magadat, mind személyedet s mind pedig ügyedet a földnek-mennynek igaz ítélő Bírájára bízván és ezt mondván Jeremiással: Óh seregeknek URA, igaz Bíró, ki az embereknek veséjeket és szíveket (*) megpróbálod, (*) meglátom még a te büntetésedet őrajta, mellyel megbünteted őtet, mert Tenéked jelentettem meg (*) az én ügyemet! (Jer 11,20) Azon-

196

ban várjad Dáviddal az URAT: Légy jó reményégben és Ő megvígasztalja szívedet.

Nobile vincendi genus est patientia. Vincit, qui patitur. Si vis vincere, disce pati. Optima injuriae ultio est oblivio, efficit enim ut animum curet nec magis laedit quam si facta non esset.

8. Mentől inkább dicsérnek tégedet az emberek valamely nagyságos cselekedetedért, annál inkább megalázzad tennenmagadat gondolatidban. Ne is vágyj az embereknek haszontalan dicséretekte, a boldog Szűz megháborodék (*) magában, midőn az angyaltól igazán dicsértetnék (*) is. Akik e földön emberi dicséretben nem gyönyörködnek, azok az angyaloktól az égben megdicsértetnek. Magad is pedig nem szükség, hogy magadat dicsérjed, élj jól, csak mások megművelik (*) azt éretted. Ne szorgalmatoskodjál más ember cselekedetinek vizsgálásában, hanem inkább vigyázz arra, hogy senki semmi gonosz magadviseletlenSéget ne tudjon felőled.

9. Ne vélj egy bűnt is kicsinynek, mert a legkisebbik is Isten átkát érdemli meg és a legkisebbik is elkárhoztathatna tégedet, ha az Isten Fia meg nem halt volna éretted. Sirassad tehát inkább állapotodnak nyavalyásságát és valamennyiszer alkalmatosság szolgál, jajgass, az időnek hívságos (*) voltán, könyörögj Istennek, hogy jobbítsa meg azt és tégedet ne engedjen egyikének lenni azoknak, akik azt megfertőztetik és hitványbá tészik.

10. Végezetre életednek rövidségéről és halálodnak bizonyos (*) voltáról ottan-ottan (*) megemlékezzél és kívánj inkább jól, hogynem mint sok ideig élni. Mert amiképen az embernek egy napi élete feljebb becsülendő a szarvasnak, avagy a hollónak leghosszabb

197

életénél, eképen egy istenesen, kegyesen töltött nap sokkal nagyobbat ér az ember hívságban (*) töltött egész életénél. Vesd egybe annakokáért mindennap egyszer a te napidnak számát, kitudván az elmúltakat (mint amelyek a tegnap éjjeli álom módjára elmúltak), a jövendőket pedig egybevonván (holott felét azoknak aluvásban mulatod (*) el, felét ismét e világ háborgattatásiban, magad betegeskedésiben és szerelmesidnek (*) halálokon való szomorkodásidban) és csak a jelenlévőt számlálván magadénak, melyet úgy tölts el, mintha többé soha nem töltenél. (Mt 12,36; Péld 10,19)

Heu fugiunt freno non remorante dies, Ps. 90,9.
Non quam diu sed quam bene. – Fuit, non vixit. Sen.
Non refert quanta sit vitae diuturnitas, sed qualis sit administratio. Vives.
Tota vita dies unus est, mirum sit homines non exsatiari iisdem toties redeuntibus. Non potest praesentem diem recte vivere id, qui se non eam, quasi ultimam victurum esse cogitat.

II. Beszédidnek Regulái

1. Emlékezzél meg arról, hogy mindenik hivakodó beszédedről számot kell adnod és hogy a sok beszédben fogyatkozás (*) vagyon. Ennekokáért minden hivalkodó (*) beszédet eltávoztass, (*) melyből ritkán jő ki valami haszon, megbánás (*) pedig sokszor, kiváltképen pedig a hirtelen felelettől magadat óvjad, amikor a nyelv az ész előtt jár. Tied a szó, míg szádból ki nem esik, azután pedig másé. Óh nagy pironság, (*) mikor embernek maga nyelve állattatik elő bizonyságra tulajdon maga orcájának megpirítására! Beszédid tehát kevesek, de értelmesek legyenek, eleve meggondoljad, ha (*) az, amit mondandó vagy, illendő-é

198

kibeszéléSre. Ne állass (*) egyebet semmit, hanem csak amit igazán tudsz, egyébként jobb inkább hallgatnod, hogynem mint nem jól és helytelen szólanod.

Dixi saepe poenituit, tacuisse nunquam.
Nescit vox missa reverti: Quam periculosum illud, Lingua quo vadis? Nescit poenitenda loqui, qui proferenda prius suo tradidit examini. Cass. l. 10. Ep. 4. Jac 1,19. Consultius enim tacere quam inepte loqui.

2. Nyelved szíveddel együtt járjon tisztességben és valóságban; útáljad a tettetést másokban (1 Pét 2,1), magadban pedig ugyan (*) pökjed, egyébként az Isten pök meg tégedet, mert gyűlöli Ő a hazugot és annak atyját is, az Ördögöt. (Ján 8,44) És ha egyszer benne (*) érhetnek téged, igaz beszédedet sem hiszik azután. De ha igazmondó lészesz, sokkal nagyobb hitelt adnak egyebek (*) tenéked egy szavadnak, hogynem mint a hazugok esküvéseknek. (*) Nagy birodalniat fogott a Sátán azokban őmagának, akik felettébb a hazugságra szoktatták ajkokat, hogy eképen szeretnek hazudni, noha semmi hasznok abban nincsen és senki is arra őket nem kényszeríti. – Soha haragod tovább ne tartson, mihelyt látod, hogy annak oka elmúlt. Különbséget is tarts mindenkor aközött, aki erőtlenségből (avagy akaratja ellen) vét ellened (Péld 6,30; Csel 3,17; 1 Tim 1,13) és aki gonoszságból szántszándék szerint bánt meg téged. (Zsolt 59,4; 10,1-7) Egyiknek helye kegyelmesség, szánakozás, a másiknak pedig igazság.

Si mendacem te norint, nemo tibi credet, etiam si affirmes verissima. Arist.

3. Tartsd tisztán szájadat minden utálatos beszédektől, mint szintén eledeledet a méregtől és beszélgetésed legyen szent, kedves azoknak, akik hall-

199

gatják azt, hogy azáltal jobbulhassanak. (Ef 4,29; Zsolt 1,1; Péld 31,26) És a szólásban mindenkor szorgalmatosb légy midőn a vallásról beszéllessz, hogynem mint mikor csak valami világi dolgokról indítassz tractát. (*)

Pii est alios reddere pios.

Ha vészed eszedbe, hogy vétettél, meg ne átalkodjál vétségedben. Örvendezz az igazság feltalálásának és magasztaljad azt. Három dologban azért kiváltképen igyekezzél: jól érts, jól szólj, jól cselekedjél!

És ha mikor az ISTEN fiaival egybe találkozol, bizonyos légy benne, hogy valami haszon következik néked onnan: tanulj tőlök minden jót, valamennyit (*) lehet és magad is minden jót, valamennyit (*) tudsz, közölj ővélek. Mentől több jóra tanítassz te másokat, annál többet szolgáltat néked az Isten. Mert aminthogy az emberi ajándék a sok kiadással elfogy és elvész (Márk 4,24-25), így az isteni adomány a sok kiadással nyerekedik (*) és sokasodik, mint az özvegy olajos korsója, melyből mentől többet öntenek vala ki más edényekbe, annál inkább teldegélik [!] vala magában. (2 Kir 4,2)

4. Ne hidd azt mind el és ne is mondd mind meg, amit hallassz, [!] mert ha azt míveled, nem sokáig örülsz barátidnak, háborúságid is soha meg nem szűnnek. Minekokáért a vádlásban elsőben (*) bizonyos légy a dolognak valósága felől s azután tégy ítéletet. És amiképen hogy nagyrabecsülöd s oltalmazod a tisztességes szívnek jó hírét-nevét, soha a gyűlölségben való gonoszság ki ne mondassa véled azt, melynek régtől fogva eltitkolására a barátságnak szeretete annakelőtte kötelezett tégedet. De hogy eféle jövendő

200

szószátyárságnak fertelmétől magad megóhasd, tarts számot két dologra: Először, noha nagy ismeretséged vagyon, mindazonáltal ne fogadj egyebet (*) barátodnak, hanem csak aki igazán féli az Istent, olyat tudniillik, akitől soha nem lészen szükség eféle dologban félned, mert noha némely aprólékokban (*) el kell esned, (*) mindazáltal a keresztyéni szeretet, a barátságnak legfőbb fundamentuma soha el nem esik, meg nem szűnik és az isteni félelem semmi akarat szerint való dologra nem ereszti őtet teellened.

Arcanum tibi creditum fidelius custodi quam depositam pecuniam.
Vera amitia, tantummodo est inter bonos. Mali nec inter se amici sunt nec cum bonis.

Másodszor, ne cselekedjél semmi oly dolgot közbarátod előtt, melynek el nem titkolása néked javadra nem szolgálna, avagy pedig bizonyos okra nézve félned kellene miatta, ha az a te közbarátod ellenséged volna, avagy azzá lenne. Ha miben megvétkeztél, kövessed (*) Istenedet érette és tarts magadban inkább tanácsokat, hogynem mint akármi barátoddal közöljed azt. Mert elhigyjed bizonyosan, valamely (*) barátság az igaz valláson kívül való más egyéb okon fundáltatott, ha az az ok megszűnik, elkél (*) a barátság is. Annál inkább, hogy miképen az Isten igazságot, békeséget és barátságot tart fenn az emberek között, hogy egymással jól tevő életet élhessünk, ezenképen az Ördög naponként hamisságot, egyenetlenséget (*) és ellenkezést hinteget, hogy ha lehetséges, még a legszerelmesb barátságos emberekkel is elnyelesse egymást.

Quod taceri vis, prior ipse taceas.
Bellum non enim hominum, sed (quod verbum sonat) belluarum et vitiis non hominibus gerendum.

201

5. Ne indíts a más nyavalyájáról tréfát, emlékezzél meg a magadéról. Iszonyodjál kérlek amaz undok természetnek tajtéktúró elméjétől, mely ha valami mocskos tréfával teherbe esik, csak nem eped meg (mint a szülő asszonyiállat), valamíg (*) nem szüli elméjének fajzását, úgyannyira, hogy inkább elveszti (*) még legjobb barátját is, hogynem mint hitvány tréfáját ne fittyentené (*) ki. De ha ugyan természeted szerint gyönyörködöl a tréfálásban, viseljed e három dolgokat előtted: (*)

Először: Tréfálásod a vallás ellen ne essék! Másodszor: A szeretetet is meg ne sértse! (Fil 4,4) Harmadszor: Ne légyen a tisztaság ellen is! Ha ezeket megtartod, valamint (*) akarod, tréfálkodjál és légy víg, bár egyedül az Úrban.

Irridere piumn nefas, impium immane, hominem inhumanum.
Nemo videtur sibi tam vilis ut irrideri mereatur.

6. Ne örülj ellenségednek esetin (*) (Péld 24,17), mert magad sem tudod holtod napig mire jutsz, hánem inkább örülj a hitvány embernek megjobbulásán, hogynem mint büntetésén. Ne gyűlöld az embert, mert talán a Krisztus szereti őtet és nem veszi jó néven, hogy te azt gyűlölöd, akit ő szeret. A Krisztus szeretett tégedet, midőn ő ellensége volnál, (*) minekokáért vérének érdeme által megkívánja tőled, hogy Őérette szeressed ellenségedet. (Róm 5,8.10; Ef 2,4) Meg ne vesd kérését (keresztyén lévén), ha szereted őtet. Ő csak bocsánatot kíván bocsánatért. Csak száz pénznek elengedését tízezer talentumnak elengedéséért (Mt 18,24-26); marcona (*) megengedése embernek mindenható Istennek véghetetlen engedelméért. Azért ámbátor méltatlannak

202

ítéljed te ellenségedet a bocsánatra, de a Krisztusnak engedni nem méltatlan dolog.

Valent. Imp. Cum supplicio mortis aliquis afficiendus esset, ajebat se malle ad vitam revocare. Crudelis animi est alienis malis gaudere et non misereri communem naturam.

7. Mikoron ISTEN tisztesége s felebarátodnak haszna kívánja, mondd meg az igazat és ne félj az embernek orcájától. A fejedefemnek komor tekintete néhánykor ISTEN jóakaratjává változhatik. Se ne hízelkedjél hitelességedben (*) való megmaradásodért, se pedig igazság állatásoddal (*) ideje s módja felett kedvetlenséget mindenkoron magadra ne hozz!

Nec mendacii utilitas est diuturna, nec veritatis damnum diu nocet.

8. Mindenkoron igaz barátodnak tartsad azt, aki titkon fogyatkozásidat nyilvánsággal szemedbe beszéli. Aki pedig botránkozásodat (*) látja s meg nem mondja, avagy hízelkedik néked jóakaratért, avagy fél, hogy ne fogjon tetszeni. Nyavalyás állapotja vagyon annak, aki midőn a szükség kívánná, nincsen ki megintse. A feddés akár méltán s akár méltatlan légyen, akár a jóakaróknak s akár pedig az ellenségnek szájából származzék, soha az okos embernek kárára nem esik. Mert, ha méltó, jobbulásra serkenget, ha méltatlan, arra oktat, mit kellessék elkerülnöd. És így mindenképen az okos embert vagy jobbá, vagy okosbá tészi. Ha pedig a feddést nem szenvedheted, semmi feddendő dolgot ne cselekedjél.

Reprehensio semper vel meliores, vel cautiores nos reddit. – Si reprehensi fers aegre, reprehenda ne feceris.

9. Valamit (*) az Isten felől szólasz, félelemmel és nagy tisztelettel szóljad, szintén mintha Isten tekintete előtt volnál és füle hallatára szólanál. Mert ho-

203

lott (*) méltók mi az ISTEN nevének felvételére nem vagyunk, annál inkább kell hiába azt ajkunkra felvennünk. Aki pedig szokása szerint hiábavaló dologban, hirtelenségben, avagy hamis esküvésben él avval, jegye, (*) hogy az olyatén lélek nem féli igazán az Istent. Könyörögj tehát Dáviddal, midőn valami hallásra méltó dolgot akarsz beszélni: Őrizd meg URAM az én szájamat, oltalmazd meg az én ajkimnak ajtaját! (Zsolt 141,3)

Qui facile in seriis jurat, in jocis jurabit, qui in jocis et in mendacio. Vives.

10. Utólszor, a dicsérettételben szemes (*) légy (1 Pét 5,11), a köszöntésben emberséges (Róm 12,10), az intésben atyafiságos (1 Thess 5,14), a megbocsátásban irgalmas (1 Thess 3,1; 3 Móz 19,17), az ígérésben hű (Zsolt 15,4) és a jó szolgálatnak megfizetésében kegyes (5 Móz 15,13-14), nem tévén a jószágos [!] cselekedetnek jutalmát jóakarat adományává.

III. Cselekedetidnek Regulái

1. Gonoszt ne cselekedjél, noha meglehetne, mert ISTEN csak a legkisebb bűnt is (mely megszánás-bánás nélkül vagyon) büntetlen nem hagyja. Valamely (*) jót pedig megcselekedhetel, megcselekedd! De semmit hivatalod (*) kívül ne cselekedjél és még hivatalodban is addig, valamíg (*) az Isten Igéjéből tanácsot nem kérdesz, ha (*) előtted álló dolognak cselekedete szabados-é (*) avagy nem és könyörögj igyekezetednek áldomásért, s így aztán míveld meg azt ISTEN nevében víg elmével, előmentét annak Istenre bízván, kinek hatalmában vagyon minden ő dicsőségére néző munkának kegyelmével való megáldása.

204

2. Midőn valami gonosz dolognak cselekedetére kísértetel, eszedbe jusson az, hogy valahol (*) a Sátánnak dolga vagyon, maga is ott vagyon. Ne tegyed, ha ISTEN fia vagy, magadat ily kárhozatos munkásnak közösévé. Iszonyodjál a munkától, ha annak fő szerzőokától iszonyodol. Kérjed e két kérdésekre lelked-ismeretét: Akarnád-é, ha más énvélem ezt mívelné? (Mt 7,12) Mit feleljek a Krisztusnak számadásomnak idején (Luk 16,2; 2 Kor 5,10), ha lelkemismerete ellen e hitetlenséget megcselekszem és vétkezem az én Istenem ellen? És megemlékezzél Józseffel, hogy noha senki nem látja amit mívelsz, de az Isten lát mindeneket. El fuss hát (Józseffel) minden bűn felől, mind amelyek titkosak s mind amelyek nyilvánvalók az emberek előtt. Mert az igaz Isten, ha hirtelen meg nem térsz, titkos bűneidet (mint Dáviddal cselekedék) napfényre hozza az egész Izrael szeme láttára (Luk 8,17; 12,2) Szintén úgy félj azért a titkos bűnért, mint a nyilvánvaló szégyenvallástól. És úgy eltávoztass (*) közönségesen (*) minden bűnöket, mint szintén valamely egy kiváltképenvalót, avagy a leggyönyörűségesebb és természetednek veszteségéhez legillendőbb vétket, melyet magad sem javallasz (*) magadnak. Mert a ravasz Ördög szintén olyan erősen megtartóztathatja (*) embernek lelkét egy bűn által, mint sok által, sőt erősebben azáltal, mely gyönyörűségedre vagyon tenéked, hogynem mint mindazok által ís, amelyektől iszonyodol. És amiképen kívánnod kell a bűnnek elkerülését, azonképen annak alkalmatosságának eltávoztatásában (*) is szorgalmatos légy.

Omnia peccandi occasio vitanda est, nam qui amat periculum, peribit in illo.

205

3. Amely jócselekedetnek végbevitelét tiszted s hivatalod (*) tartja, ámbár semmi, avagy igen gyenge módodat (*) arányzd (*) is abban, mindazáltal semmit Istennek gondviselésében ne kételkedjél. És ha mikor aztán mód lesz a dologban, bizonyos légy, hogy immár szabatosan (*) megmívelhedd, [!] de meglásd, hogy a jómodban, avagy az eszközökben, többet lstenednél ne bizzá]. A munka a rendszerint való eszköze Istennek a szabatos (*) hivatalban, mely által fiait külső előmenetellel megáldja. Ennek okáért könyörögj, hogy Őfelsége a maga eszközét áldomásával látogassa. E földi dolgokban mennyei elmével forgolódjál! Igyekezzél jó szándékodat végbevinni és a foganatosságot egészen bízzad a mindenható Istennek eleverendelő bölcseségére. Lelked veszteségével (*) ne keress hasznot magadnak. (Mt 16,26) Mindenekben tehát, cselekedetidben és az eszközökben igyekezzél szent Pállal mindenkor botránkozás nélkül való lelkiismeretet tartani (Csel 24,16), mind Isten s mind ember előtt. Lelkedismeretére számot tarts, mert amaz EGY ez, mely téged elveszthet (*) és ha jő, idvezíthet. (Luk 10,42)

Hic murus aheneus esto, nil conscire sibi nulla pallescere culpa. Hor.

4. Szeress minden jót Istenért, de az Istent magáért. (Zsolt 118,6-7; Róm 8,31; Péld 16,7) Míg az Isten jóakaród néked, nem szükség félned, ki légyen ellenséged, mert Ő vagy jóbarátoddá teszi ellenségedet, avagy megzabolázza őtet, hogy ne árthasson néked. Senki nem nyomattatott ellensége miatt el, hanem akin elsőben (*) a bűn vett birtokot, s az Isten magában hagyta. Aki azért ellenségétől való félelme ellen bátorságban akar maradni és

206

Istenének kedvében kíván lenni, váltsa meg a bolondul töltött idejét igaz poenitentiatartásával (*) a jelenvalóra vigyázzon keresztyéni szorgalmatossággal és a jövendőre is viseljen gondot magamegtartóztatásával. (Zsolt 27,11-13)

5. Kinek-kinek érdeme szerint becsületét megadjad és az embert inkább megbecsüljed jóságáért, hogynem mint nagyságáért. Aki veled jól tett, annak Istentől vett értéked szerint háladatossággal igyekezzél lenni. Vallást tégy afelől szeretettel az emberek előtt és érette szívből könyörögj Istennek. Minden áldomást az Isten örökkévaló szeretetének zálogának és kegyes életre ösztönző jegynek alíts. (*)

6. Semmi külső, sem pedig akármi belső javaiddal el ne hidd magadat. (*) A külsővel ne, mert noha későre tettél szert reá, mindazáltal csakhamar elmúlik tőled, mely okáért nem is illik veszteségen sokat bánkódnod. A belsőddel sem kell kevélykedned, mert amint Isten adta azokat, szintén úgy el is veszi, hogyha az adó Istenről elfeledkezvén, nem jól élsz az ajándékokkal, ha tudniillik felfuvalkodol szívedben, méltóságodnak kevélységével és megutálsz egyebeket, kiknek kedvéért áldott volt meg téged az Isten. De ugyan lásd meg, ha vagyon-é valami jószág [!] benned, mely magad alítására (*) indíthatna? Bizony húsz vétkek vannak az enyet (*) benned, melyek igazábban semmire kelletté tehetnének téged magad saját szemeid előtt is. Légy olyan Isten előtt is, ki szívedet általlátja, minéműnek az embereknek szemek (*) előtt láttatol, kik orcállatodat [!] nézik. Ne elégedjél meg csak a külső hírnévvel, midőn lelkedismerete belől érdemedet nem diktálja rája. A megérdemlett jó hírnév is pedig, az egy kegyességből szárma-

207

zotton kívül, igen kicsit ér és kevés ideig tart. Az egész Szentírásban sehol nem olvassuk a képmutatóknak megtéréseket; (*) nem is csuda, mert holott (*) a bűntétel (*) után egyedül csak a megtérés gyógyítja embert meg minden bűneinek fekélyiből, micsoda módja-eszköze lehet annak a megújulásban, aki még magát a megtérést is bűnné változtatta? Jaj tehát, jaj az olyatén léleknek, aki nem kegyes, s mégis kegyesnek, megtértnek tetteti önönmagát.

Tu recte vives, curas esse quod audes. Hor. Ep. ad Quint.
Nil juvat bonum nomen reclamante conscientia.

7. Tarts számot a cégéres vétkűeknek rettenetes kimenetelekre, (*) hogy istentelen cselekedetektől eliszonyodhassál! Vedd eszedbe a kegyes istenfélőknek is életeket, (*) hogy legyen mit követned; boldog kimeneteleket (*) is meggondoljad, hogy legyen mivel magad vígasztalnod. Engedj a jobbaknak, vigyázz (*) a bölcsekre, társalkodjál (*) a tiszteségesekkel és szeressed az igaz vallású keresztyéneket! (Zsolt 37,35-37) És mivel az embernek megveszett (*) természete igen hajlandó a képmutatásra, meglássad, hogy az isteni szolgálatban ne csak futotván [!] és szokásból gyakoroljad magadat, hanem jó lelkiismerettel arra viselj gondot, hogy azáltal naponként szentségben és áhítatosságban gyarapodhassál. Arra figyelmezz ennek-okáért, mint (*) érezheted magadban kiváltképen való veszettségednek (*) megerőtlenedését (1 Kor 1,28) és megszenteltetésednek napról-napra való nevekedését, az Istentől rendeltetett eszközöknek gyakorlásából. És ne jelentsd (*) szentségedet e világ előtt külsőképen annál feljebb, mint belsőképen vagyon szívedben az Isten előtt. (Zsolt 51,5; és 58,5-6)

8. Igyekezzed a tealattad valókat inkább szeretet

208

által, hogynem mint félelem által bírni és igazgatni, mert a szeretet által való igazgatás könnyű és bátorságos, de a kegyetlenkedés mindenkor nagy búval és félelemmel jár. Vaj mily igen (*) készteti a nyomorgatás az elnyomottakat, hogy alkalmatosságot keresvén az elviselhetetlen igát kivethessék nyakukból! Az Isten igazsága is pedig nem szenvedheti a kegyetlenségen építtetett birodalmat (*) sokáig fennállani. Gondold meg azt, hogyha – noha emberi rendelés által szolgálnak – alattvalóid tenéked, de igaz tulajdonság szerint Isten szolgái azok. (1 Pét 2,13) Sőt, ha keresztyének, nem olyak ők, mint szolgáik, hanem mint szerelmes (*) atyádfiai az Úrban. (3 Móz 25,55; Ef 6,9; Kol 4,1; Filemon 16) – Minekokáért keresztyén lévén, a keresztyéneket a te Krisztusodért szeretetben és irgalmasságban bírjad (*) és igazgassad.

Observate Domini Terrestres et Offlciales cujusvis ordinis. Ama et impera, Blando vis latet imperio. Ans. Qni terret plus ille timet, sors illa Tyranno convenit. Claud. de instit. Prin.
Pericles quoties clamydem Domini indueret, apud se discere consveverat. Attende Pericles quod gestaturus es imperium in liberos Athenienses. Plut. in Apoph.
Quanto magis tu quoties authoritatem exerciturus es, apud te ipsum dicere deberes: Memento quod imperium geris apud liberatos Christianos.

9. Tanuld meg, hogy semmi cselekedet a magistratusokat, külső tiszteket az Istenhez (kinek vice-bírái (*)) hasonlatosbá nem teszi, mint az igazságnak igazságos cselekedeti, melynek illendő elkövetésének okáért:

Először füleid mindenkor nyitva legyenek az igaztalan cselekedetrol való igaz panaszra.

209

Másodszor úgy adjad egyik füledet a vádosnak, hogy a másikat a vádoltnak tartsad, mert aki egyik félnek ítéletet teszen, minekelőtte még másiknak feleletét nem hallotta volna, ámbár igazat ítéljen is, de ő maga nem igaz.

Quid statuit aliquid parte inaudita altea, aequum licet statuerit, haud aequus fuit. Sen. in. Med.

Harmadszor, midőn mindkét félnek feleletiket hallgatod, sem jobbra ismerősidhez való indulatidból, sem pedig balra gyűlöltségedből ne hajolj, a feleletnek hitető színes okait barátidnak kedvekért inkább hívén ellenségidnek hatalmasan bizonyító okainál. (*)

Negyedszer meg ne tagadd az igazságot, (mely Regia mensura) még a legkisebb alattad lévőtől is, hanem a szegényeknek és szűkölködőknek ügye-baja egyenlő fontba (*) vettessék a gazdagokéval és hatalmasokéval! Ha veszed eszedbe, (*) hogy egyik felől a ravasz nagyságnak halmai, hatalmas összetanakozás (*) és erőszak tételek vannak, másfelől pedig a szegénységnek, együgyűségnek (*) és ügyefogyottságnak (*) alacsony völgyei lappanganak, készítsd utadat (mint Isten cselekeszik) a völgyeknek bétöltése és halmoknak lenyomások által megegyengetvén az egyenetlenséget (Luk 3,4-5), hogy eképen sententia, (*) törvénymondásodnak fundálása (*) egyenes fundamentomra essék. Az igazságnak és igazságtalanságnak bosszúságtételnek (*) dolgában két fél között lelkedismerete inkább szorgalmatoskodjék, Jus dicere a szokott törvénymondásban Secundum allegata et probata a bizonyságok után, hogynem mint Jus dare a magad fejétől koholt törvényadásban e méltóságodon fundálván: sic volo, sic jubeo, így tet-

210

szik s így parancsolom, félvén eme rettenetes átoktól: Átkozott valaki (*) az ő felebarátjának határát elfordítja! (5 Móz 27,17) Az élet és halál dolgának igazgatásakor a bírák (mint az Elokhim Isten) az igazságban megemlékezzenek az irgalmasságról és úgy vessék az igazságnak kemény szemeit a gonosztételre, hogy egyszersmind a gonosztevőre az irgalmasságnak szánakozó szemeivel tekintsenek, aholott a kegyelem megjobbulást remélhet. De ha az igazság azt kívánja, hogy inkább egy vesszen el, hogynem az egyesség (*) és hogy az egész testnek a rothadás ellen való megmaradására jobb egy rothadt, senyvedt tagot elmetszeni, tehát fiat justitia: legyen igazság! De mikor büntető sententiát (*) mondasz másoknak fejére, megemlékezzél, hogy a te sententiád is fejed felett függ. Minekokáért minden ügy-bajban igazat ítélj, mert bizonyos légy felőle, hogy még te is reátalálsz az igaz bíróra, akinek nemsokára elejbe is kell menned s ez Epitaphiumot (*) koporsód fölibe függesztendő verseket hagyod testamentumban barátidnak:

Azaz:

Melius ut pereat unus, quam unitas. En se rescindendum, ne pars syncera trahunt.

Sokak (nem tudom mi okon) igen neheztelik az országoknak törvényit, a Decretumokat, de az okosb emberek megfelelnek erre az apostollal: Nos scimus bonum esse legem, modo Iudex [!] ea legitime utatur:

211

Tudjuk mi azt, hogy jó a törvény, csak ember [!] jól éljen véle. (1 Tim 1,8) Az énelőttem az igaz bíró, akinek szíve sem a bírságnak, ajándéknak veszettségével, (*) sem félelemmel, sem pedig jóakaróinak kedvekkel (*) meg nem gátoltathatik e hagyományoknak (*) lelkiismeret szerint való gyakorlásában. És ez ilyen ritka becsületes bíráknak Jósafáttal ezt mondom: Legyetek erősek és járjatok el tisztetekben és az Úr mellette lészen az igaznak. (2 Krón 19,11)

10. Ne légy akármi mulatságban foglalatos. A gyönyörűségben való leghosszabb élés is csak rövid, de a büntetés, mely az avval való nem jól élést követi, örökkévaló. Csak annyiban élj azért a szabados (*) mulatsággal, amennyiben az tégedet mind testedben, elmédben alkalmatosbá tehet az isteni szolgálatban és egyéb keresztyéni hivatalodban jobb kedvvel való forgolódásodra. Nagy a dolog rajtad, az idő pedig rövid hozzá. És aki kinek-kinek cselekedeti szerint megfizet, az ajtón áll. (Jel 3,20 és 22,12) Gondold meg, mennyi sok dolog vagyon még hátra, mily restesen [!] munkálkodtál még ez ideig és minemű számadásod lenne, ha ma szólítana tégedet Urad elő a számadásra. (Jak 5,9) Vigyázóbb (*) légy tehát ezután hátra maradott rövid idődnek nagyobb haszonnal való költésében és mikor mulatni készíted magadat, emlékezzél meg, mily kicsiny idő rendeltetett a te életedre és hogy annakokáért nem illendő azt henyélésben, hívságban, játszadozásban és egyéb hitvány hiábavalóságokban töltened, holott ha minden szempillantást csak a jó dolgokban töltenéd is, mégis rövid volna. Mert az ember nem a hívságra, játékra és a mulatásra teremtetett, hanem Istenének vallásában való buzgó

212

szolgálatjára és felebarátjának hivatalja szerint való illendő hasznára, s magának mind e két dolog által az örökélet felől bizonyossá tétettetésére. Azért időbeli veszteségedet ne utolsó (*) károdnak alítsad. (*) Megvedd (*) azt szorgalmatosan és töltsd el okoson, hogy midőn aztán elközelget az az idő, amelyen nem sáfárkodhatol többé e földön, a te Urad kedved szerint jöhessen a számvetésre amaz Euge bona serve-vel és nagyobban s jobban higyjen téged az égben, aholott részesülni fogsz Urad örömében örökkön-örökké.

Vita brevis opusque multum, operarii pigri et urget paterfamilias. Rabb. Apoph.
Damna fleo rerum, sed defleo damna dierum.

Este, minekelőtte lenyugodnál, gondolkodjál ez egynehány dolgokról:

I. Mivel a te napid meg vannak számlálva, azért immár egy nappal kevesebb a te napidnak száma és immár közelb vagy halálodhoz egy nappal.

II. Ülj le egy kevéssé, minekelőtte lefekünnél és vizsgáld meg magadban micsoda emlékezetes dolgot láttál, hallottál, avagy olvastál e mai napon azonkívül, amit annakelőtte immár tudtál, láttál, olvastál. Hamit (*) olyat találsz, fordítsad mentől nagyobb hasznodra, de főképen az jusson eszedbe, micsoda bűnt tettél e napon Isten, avagy ember ellen és micsoda tiszted (*) szerint való jót mulattál (*) el; mindkettőért alázd meg magadat. Ha valami jót találsz, hogy cselekedtél, az Isten kegyelmének tulajdonítsad, adj dicsőséget őnéki. És amely nap valami jót

213

nem míveltél, úgy tartsad azt a napot, mintha csak elveszett volna tőled.

Heu perdidi diem. Tit. Vesp. Apoph.

III. Hogyha a gyarlóság, vagy valami erős kísértet (*) miatt valami nagy bűn és fogyatkozás jut eszedbe, hogy cselekedtél, meg ne próbáld, hogy addig elaludjál, míg térden állva Istenedet arról a Krisztus által meg nem engesztelted vétkednek megvallásával és buzgó bocsánatkéréseddel. Eképen a Krisztussal bűneidnek rovását minden este megvizsgálván és kisebbítvén, sokkal kevesebb számadásod lészen amaz utolsó ítéletkor az Őfelsége széke előtt.

IV. Ha jut eszedbe, hogy e napon valakivel összeszólalkoztál, a nap a te haragodon le ne menjen azon este. (Ef 4,26) Ha lelkiismereted diktálja, hogy valakit bosszúsággal illettél, ismerd meg (*) fogyatkozásodat és kérjed őtet, hogy bocsásson meg néked. Ha ő vétett is néked, mégis mindazáltal a békeséggel megkínáltad őtet; ha nem akarja a követséget, (*) te mindazáltal bocsáss meg néki teljes szívedből. (Mt 5,23) Semmi esetben magad kezével bosszúdat ne töltsd, mert úgy cselekedvén kettős bosszúságot tennél Isteneden. (Róm 12,19) Először az ISTEN kezéből az igazságnak fegyverét láttatnál kivenni, mintha Ő igaz nem volna, a bosszúállásnak kiszolgáltatását magának tartván. Másodszor bíróvá tennéd magadat az ő szolgáján, nem halasztván ügyedet Őfelsége elejbe és nem is bízván magadat az Ő ítélettételére, holott mind a temagad s mind pedig szolgatársadnak URA helyetekben (*) vagyon. Istené a bosszúállás, a tiéd pedig a bocsánat.

Non turpe est veniam precari, turpe est Deum et hominem habere inimicum.

214

Mihi vindicta dicit Dominus.
Non est tibi jus in servum alienum, imo inconservum tuum.

Hogy pedig jó bizonyságot tehess megengedésedről, (*) könyörögj az Istennek, hogy Őfelsége is néki megengedjen (*) és életét véle jobbítsa meg. És ez meglévén, mihelyt aztán az alkalmatosság (*) kívánja, amennyire lehet, jól is tégy véle s ha mit (*) tehetsz, örvendezz rajta. Mert valaki (*) ellenségével jól tészen, igazán Isten fiának jelenti az önnönmagát lenni (*) és az ő jutalma Istennél az ő Atyjánál lészen.

V. Ne élj az aluvással avégre, (*) hogy hitvány tested tunyaságának tehessed kedvét, hanem csak megfáradt érzékenységidnek (*) és tagjaidnak megnyugodtásokért aludjál, mert a mértékletes aluvás az elmét újítja és a testet ugyan (*) megeleveníti, de a mértékletlen megrestíti és semmirekellővé tészi.

VI. Emlékezzél meg arról, hogy nagy sokan este lefeküsznek és soha fel nem kelnek mindaddig, míg amaz utolsó napi rettenetes trombitaszó fel nem serkenti őket. De aki könyörgéssel fekszik s kél, az a Krisztussal aluszik és serken. Ha azért bátran és félelem nélkül akarsz alunni, ajánljad Istened keze alá tennenmagadat és az odafeljebb (**) megmutatott mód szerint, amely rész a Bibliából következik, olvasd el. Annakutánna ágyadnál, avagy ahol akarod, essél térdre, lelkednek és testednek szemeit kezeiddel együtt mennyei szent Atyádhoz emelvén az Ő szent Fiának az ÚR Jézusnak nevében könyörögj, ha könyörgeni tudó ajándékod vagyon, ilyen formán:

1. Valld meg bűneidet, kiváltképen az akkori napiakat.

215

2. Kérj bocsánatot és kegyelmet a Krisztus nevében azoknak.

3. Supplicálj (*) a Szentléleknek életed jobbító kegyelméért.

4. Adj hálát az elvett jókért, elsőben (*) is e napi megtartatásodért.

5. Imádkozzál következendő éjszakai nyugovásodért és védelmeztetésedért.

6. Emlékezetet (*) tégy az Ecclesiáról, a királyról, a királyi maradékról, (*) tanítóinkról, tisztviselőinkről és minden ínségben forgó atyafiainkról.

7. Utólszor ajánljad mind magadat s mind pedig mindenedet az ő kegyelmes oltalma alá. Mindezeket ilyen formán cselekedheted:

Óh nagyirgalmú Isten, a Jézus Krisztusban szerelmes Atyám, ki az én ágyam körül vagy, jól látod lefektemet s felköltömet (Zsolt 139,2) s közel vagy azokhoz, akik segítségül hívnak Téged igazságban és tisztaságban, én nyavalyás bűnös ember kérlek Tégedet, tekints reám könyörületességnek szemeivel és ne úgy nézz engem, amint magam szerint vagyok, mert aképen csak egy tisztátalan rusnya teremtett állatodat (*) látnád, aki bűnben fogantattam, álnokságban éltem, úgyannyira, hogy szégyenlem szemeimet az ég felé felemelni tudván minémű rettenetesképen vétkeztem az ég ellen és Teellened. (Luk 15,18) Mivel Uram általhágtam minden parancsolatidat és szent törvényidet nemcsak restségemből és gyarlóságomból, hanem sokszor szántszándákból is ellene járván az én tulajdon értelmemnek, sőt ben-

216

nemlévő Lelkednek is, azokért az én gonosz cselekedeteimért ellenem protestáló (*) indításinak elannyira, hogy igen megsebhedtem (*) lelkemismeretét; Szentlelkedet, ki által engemet az idvesség napjára elpecsételtél (Ef 4,30), igen megszomorítottam. Te megszentelted vala az én lelkemet és testemet, hogy lakó temploma lenne a Szentléleknek, én pedig nyavalyás bűnös ember mindkettőt megrusnyítottam, minden tisztátalanságnak és ocsmányságnak nemeivel. Gyönyörködtetvén szemeimet hiábavalóságoknak nézésében, füleimet tisztátalan és szemtelen beszédeknek hallgatásában, nyelvemet trágárkodásban és rágalmazásban. (Zsolt 119,37; És 6,5) Kezeim undokságokkal annyira teljesek, hogy ugyan (*) átallom Hozzád emelni őket, lábaim az én gonosz utaimon hordoztanak engemet. Az én elmém és e világi dolgokban igen gyors okosságom (Róm 3,15-16) egyedül csak a lelki, avagy mennyei dolgok felől való elmélkedésekben vak és tompa, emlékezetem, melynek az istenes dolgoknak mintegy tárházának kellene lenni, nincs korán (*) is jó dolgoknak, mint a hívságosoknak említésére oly alkalmatos. Sőt édes URAM, siralmas megtapasztalás által vettem eszembe, hegy természetem szerint az én szívemnek minden indulatja és gondolatja szüntelenül való bűn és vétek. (1 Móz 6,5) És ezeknek az én számlálhatatlan bűneimnek száma sokkal több hajamszálainál (Zsolt 40,13), melyek mint egy undok bélpoklosság (*) elhatalmaztanak rajtam, elannyira, hogy tetőmtől fogván talpomig fekélyes vagyok. (És 1,6) Megúntam (*) Istenem ennenmagam azokért magamat (2 Sám 6,22), hát a te szentséges tekinteted előtt micsodás megúnt állapottal lehetek? A vétkezésnek szokott-

217

sága a bűnnek csaknem minden érzését elvette, annyira eltúnyította érzékenységimet (*) és szívemet úgy megvakmerősítette, hogy midőn szolgáid prédikálják is nékem szent Igédből a bűn ellen való kemény ítéleidet, én mindazáltal semmiben meg nem félemlek, hogy elhagyván bűneimet Tehozzád megtérnék. És hogyha csak a Te igazságod s az én érdemem szerint bánol [!] édes Atyám velem, egyáltalán véggel (*) szégyent vallok és megemésztetem. De mivel véghetetlen kegyelmességedből ily sok időktől fogván kedvezsz énnékem és várod megtérésemet: kérlek tégedet alázatossággal, hogy ama keserű halálért és keserves kínszenvedésért, melyet az ÚR Jézus Krisztus elviselt énérettem, engedj meg (*) minden bűneimnek, fogyatkozásimnak, nyisd fel énnékem a Jézus Krisztus vérének ama kútfejét, (*) mely felől megígérted, hogy a Dávid házanépe közül megtérőkre (Zak 13,1) az Újtestamentomban kiárasztod, hogy minden én bűneim és tisztátalanságaim úgy elmosattassanak az Ő vérével és elrejtessenek sebeibe, hogy soha többé azok szem eleibe ne kelhessenek (*) és sem ebben az életben meg ne szégyeníttessenek, sem pedig a következendőben ítélőszéked előtt ne kárhoztassanak. És mivel URAM, amint jól tudod, nincs oly ember, ki magaerejéből maga szívét is meghajthassa mindaddig, míglen megtérítő kegyelmedet nem adándod néki, annakfelette, hogy oly könnyű Tenéked engemet megigazítanod és szentelned, aminémű könnyű azt meghagynod, (*) óh édes URAM! adjad ennekem a te kegyelmedet, hogy amit parancsolsz, megtehessem és aztán parancsolj, amit akarsz s készen találsz engemet szent akaratodnak végbevitelére (Mt 28,20; Ján 16,13.) (Da Domine quod jubes et jube

218

quod vis. Aug.) Evégre adjad Szentlelkedet nékem, aminthogy meg ts ígérted, hogy megadod (e világ vége felé) választott népednek. Ugyanezen Szentlelked tisztítsa szívemet, gyógyítsa sebeimet, lelkemet és testemet készítse el, hogy néki illendő temploma lehessek, szolgálhassak Néked szentségben és igazságban ma és életemnek minden napjaiban, hogy mikor ezen Lelkednek igazgatásából és vélemvoltából e rövid, múlandó életnek pályafutását elvégzem, állhatatos szívvel elhagyhassam ezt a világot és lelkemet atyai kezedbe ajánlhassam az ÚR Krisztust szerető és az ő eljövetelét váró választott szentidnek készíttetett országodban való uralkodásnak bizonyos (*) reménysége alatt. Addig pediglen, óh édes Atyám, kérlek nemzz oly valóságos megtérést Szentlelked által énbennem, hogy megcselekedett bűneimet keserves könnyhullatásokkal megsírathassam, a mostaniakért szívemnek szomorúságával magamat megalázhassam és minden igyekezetemmel azon lehessek, hogy ennekutánna aféle undok bűnöket ne cselekedjem. Ugyanezen Szentlelked által tarts meg engemet Anyaszentegyházadnak egyességében, vigyj bé a te Igédnek igazságába és oltalmazz meg, hogy soha attól a pápistaságra, avagy egyéb gonosz tévelygésre el ne hanyatoljak. Nyisd meg Szentlélek Úristen inkább-inkább szemeimet, hogy láthassam törvényidnek csudálatos dolgait (Zsolt 119,18), nyisd meg ajakimat is, hogy az én szájam oltalmazhassa a te igazságodat és dicséretedet hirdethesse. (Zsolt 51,17) Neveljed (*) énbennem azokat a te idvességes ajándékidat, melyekkel meglátogattál. (*) Adj tűrő-szenvedő lelket énnékem, adj tiszta szívet, magam sorsával megelégedő elmét, fegyhetetlen indula-

219

tokat, okos magamviseléseket és több minden szükséges kegyelmességidet, valamelyek (*) nélkül szűkölködöm. Bírjad (*) szívemet a te félelmedben és életemet a te kedved szerint igazgassad, hogy vagy élek, vagy halok, élhessek és halhassak Tenéked, ki nékem Istenem és szabadítóm vagy. (Zsolt 19,15) És immár édes Atyám, tisztem (*) és adósságom szerint nagy hálát adok Néked alázatos szivemnek oltáráról minden te áldomásidért és jótéteményidért, melyeket ily kegyelmesen és bőven lelkemre árasztottál, nevezet szerint elválasztásomért, (*) teremtetésemért, váltságomért, (*) hivatalomért, igazulásomért, megszenteltetésemért és gyermekségemtől fogván e mai napig és óráiglan való megtartásomért, amaz állhatatos reménységért, melyet nékem megdicsőíttetésem felől adtál. Hasonlatosképen jó egészségemért, jószágomért, ételemért-italomért, ruházatomért és jószerencsémért, kiváltképen azért, hogy az elmult napon megőriztél engem minden lelki és testi veszedelmektől. És minthogy a napot a munkára rendelted, az éjszakát pedig a nyugodalomra, kérlek Tégedet, szenteld meg énnékem ez éjjeli nyugvásomat és aluvásomat, hogy az nékem áldásul lehessen és egyszersmind tunya, elfáradt testem a mértékletes aluvás által megújulván, alkalmatosabb lehessek Teelőtted járni és minden jót cselekedni, amint Te megparancsoltad. Amíg pedig alszom, cselekedd azt óh Uram, Izraelnek őrizője, ki soha nem szunnyadsz, nem is alszol (Zsolt 121,4), vigyázz énreám szentséges gondviselésed által, oltalmazz meg minden veszedelmektől, hogy sem a Sátánnak gonosz angyala (Jel 12,7), sem egyéb álnok ellenségim semmi kárt ne tehessenek énnékem. Evégre parancsold meg a te

220

szent angyalidnak, hogy (szentséges rendelésed szerint) tábort járjanak énkörülöttem (Zsolt 34,8) énnekem oltalmamért és bátorságomért. (*) Azt, mint (*) ezt, te megígérted azoknak, kik félik a te nevedet és tudván, hogy a te neved erős torony (Péld 18,10) azoknak, kik ahhoz folyamodnak, itt mostan én magamat és mindenemet valami (*) vagyon (*) a te gondviselésed és oltalmazásod alá ajánlom. Ha az lészen a te szent akaratod, hogy aluvásom idején szólítsd Hozzád az én lelkemet, Óh édes Atyám, az Úr Jézus Krisztusért könyörülj énrajtam és az én lelkemet vedd Hozzád a te országodba. Ha pedig jótetszésed az, hogy az én napimat több napokkal öregbítsed: (*) adj megjobbulást az én napimmal együtt énnékem! Szakaszd el elmémet e világnak szeretetitől és hiábavalóságitól és adjad, hogy az én társalkodásom (*) inkább-inkább a mennyei dolgokkal lehessen. Végezd el énbennem naponkint azokat a jó dolgokat melyeket már bennem elkezdettél nevednek dicsőségére és az én bűnös lelkemnek idvességére. Kérlek ezen is ÚR ISTEN, oltalmazd meg Anyaszentegyházadat, királyunkat, fejedelmünket, fejedelem-asszonyunkat több keresztyén fejedelmekkel egyetemben. Tartsd meg őket igazságodnak tökéletességében és minden szent és istenes dolgokban mennyei áldomásoddal szerencséltessed őket. Áldd meg az egész nemességet, a tanítói rendeket és a mi ecciesiánknak s országunknak keresztyén magistratusit (*) kit-kit őközülök azzal a te áldomásoddal, mely az ő helyekhez (*) és hivatalokhoz szükséges. Légy vigasztalója és bátorítója URAM a te egész népednek, gyógyítója a kóroknak, (*) betegeknek és akárminémű nyavalyákban forgóknak. (Jel 6,10) Emlékeztess meg

221

URAM engem utolsó végemről és arról a nagy számadásról, mellyel ama napra tartozom Tenéked. Adjad, hogy követhessem a Krisztust ez életben való újjászületéskor hogy ővele részesülhessek az igazaknak feltámadásában (Luk 14,14), mikor e halandó élet végbe megyen. E te kegyelmességidet több mindennemű jó áldomásiddal egyetemben, melyet nélkül tudod édes Atyám, hogy szűkölködöm, alázatosan kérem és várom áldott kezeldből szent Fiadnak, a Jézus Krisztusnak nevében és közbenjárásában, annak a könyörgésnek formája alatt, melyre Önnenmaga tanított engemet ezt mondván: Mi Atyánk, ki vagy etc.

MÁS RÖVIDEBB ESTI IMÁDSÁG

Óh örökkévaló ISTEN, én mennyei szerelmes Atyám, hogy ha az evangéliumbéli ígéretek által meg nem taníttattam volna (Luk 7,47), annakfelette szent Péter, Magdaléna, publikánus (*) (Luk 18,14, a tékozló fi és sok több, Tehozzád megtérő bűnösöknek példájokból (Luk 5,20) bizonyos (*) nem volnék afelől, hogy Te könyörületességgel teljes vagy (Zsolt 103,8) s kész vagy a nagy bűnösöknek megengedni, (*) akit felette Igen megterheltettek a bűnökkel, valamikor szomorú szívvel-lélekkel Tehozzád megtérnek (Mt 11,28), siratván bűnöket és óhajtván kegyelmedet (Ezék 18,21-22) Kétségbeesném bűneim miatt és annyira elrettennék, hogy semmiképen elődbe járulni nem mernék, meggondolván szívemnek kemény voltát indulatimnak rendetlenségét, magamviselésének tisztátalanságát melyekkel minden törvényidet általhágtam és a te átkodat megérdemlem, mely testem akárminémű rettenetes nyavalyát mél-

222

tán reá hozhat, lelkemet a bűnnek halálával elnyomaszthatja, jó híremet-nevemet undok gyalázatba keverheti és minden állapotomat a keresztviselésnek és a nyomorúságoknak minden nemeivel megterhelheti. Meg is vallom URAM, hogy egyedül csak a te könyörületességed az oka, hogy régen (*) eddig szégyent nem vallottam. De óh édes Atyám, miképenhogy eddig egyedül csak a te kegyelmességed tartoztatta [!] meg reám felvont ostorodat, aképen alázatosan kérlek az Úr Jézus Krisztus könyörületességének indulatiban, (*) hogy ennekutánna se bánjál énvélem érdemem szerint, hanem inkább szabados (*) és teljes jóakaratodból bocsásd meg minden bűneimet és fogyatkozásimat; moss és tisztíts meg azokból engemet ama drágalátos (*) vérnek hathatóssága által, melyet szent Fiad az Úr Jézus Krisztus öntött énérettem. (1 Ján 1,7) Mert csak Ő egyedül az orvos (Mt 9,12) és csak az ő vére az orvosság, mely az én betegségemet meggyógyíthatja. Ő amaz igaz érckígyó (Ján 3,14), ki ama rút mérget rólam elveheti, mellyel bűneimnek tüzes kígyója megmardosta és mérgesítette megsebesedett lelkemismeretit. Adjad ezzel össze (*) Szentlelkedet is énnékem, hogy bizonyossá tétettessem a fogadott fiúság felől (Gal 4,5-6), öregbítse (*) hitemet, nevelje (*) térésemet, (*) világosítsa elmémet, tisztítsa szívemet, egyengesse akaratomat és indulatimat és eképen szenteljen meg engemet mindenestől, hogy elmém épségben, testem és lelkem ártatlanságban megtartattassék az én URAM Jézus Krisztusnak dicsőséges eljöveteléig. (1 Thess 5,23) És immár édes Atyám nagy szívbéli hálát és dicséretet mondok Tenéked, hogy ez elmult napon engem minden veszedelemtől és ártalomtól megőriz-

223

tél, nagy kegyelmesen nem nézvén az én sok bűneimnek gonosz érdemére. Kérlek tégedet alázatosan, hogy e következendő éjszakán is őrizz meg engemet ama síró-rívó oroszlántól, ki éjjel-nappal azon vagyon, hogy engemet elnyelhessen. (1 Pét 5,8) Vigyázz (*) URAM érettem ez éjjel, tarts meg engemet az ő kísérteti (*) és kegyetlensége ellen! Végy körül könyörületességednek paizsával az ő engesztelhetetlen dühösködése és gonoszsága ellen. Evégre áldott gondviselésednek védelmező szárnyai alá ajánlom én magamat (Zsolt 31,5), kérvén Tégedet, óh én URAM Istenem, hogy sem a Sátánnak, sem az ő gonosz tagainak [!] énrajtam ez éjjel semminémű hatalmat tenni (*) ne engedj. Hanem inkább azt cselekedd, hogy vagy aluszom, vagy vigyázok, (*) vagy élek, vagy halok, alhassam, vigyázhassak, (*) élhessek és halhassak Tenéked nevednek dicsőségére és lelkemnek idvességére. Áldd meg URAM választott népedet ez egész világon! Adj hosszú és szerencsés birodalmat (*) fejedelmünknek (királyunknak) mirajtunk. Áldj meg minden keresztyén fejedelmeket, fejedelemasszonyokat, minden keresztyén magistratusokkal és tanítókkal együtt. Vígasztald meg a nyomorultakat, szűkölködőket és betegeket! Édes URAM, adjad énnékem a te kegyelmedet, hogy lehessek egyik amaz öt eszes szüzek közül, elkészítvén szívemet, mint ők az ő lámpásukat a hitnek olajával és a jócselekedeteknek világával (Mt 25,2), hogy az én lelkemnek édes vőlegényének, az ÚR Jézus Krisztusnak eleibe kimehessek az ő második és hirtelen való eljövetelében. Add meg ezeket édes Atyám az ÚR Jézus Krisztusért, énnekem egyetlen egy Idvezítőmórt és Közbenjárómért, kinek áldott nevében tulajdon maga

224

beszédivel, amint Ő megtanított engemet, segítségül hívom a te nevedet: Mi Atyánk etc.

Ezek után ezt mondjad:

A te kegyelmed óh ÚR Jézus Krisztus, a te szerelmed (*) óh én mennyei Atyám, a te vígasztalásod és bátorításod óh áldott Szentlélek Isten legyen énvelem és lakozzék az én szívemben ez éjjel és mindörökké!

Mindezek meglévén kelj lel térdedről nagy alázatossággal és míg levetkezel gondolkodjál ezekről:

I. Elmélkedjél arról, hogy eljő még az az idő, melyen oly mezítelen lészesz, kiöltözvén (*) mindenedből valamid (*) e világon volt, mint mostan ruházatOd nélkül vagy. – (Nudus ut in mundum veni, sic nudus abibo) – Annakokáért e világi dolgoknak hasznával csak ideig bírhatsz, mint sáfár (*) ama nagy számadásig, míg e sáfárságot rajtad hagyják. Azért légy eszes és hív! (*) (Luk 16,3)

II. Mikoron az ágyadra tekinteSZ, mindjárt koporsód jusson eszedbe, mely immár a Krisztusnak ágya volt és amint hogy Ő azt (harmadnapiglan való bennfekvésével) megszentelte s az ő szentinek hideg testeknek (*) (mintegy ugyan (*)) megmelegítette, hogy abban nyugodalmasan fekhessenek mind a feltámadásnak reggeléig, eképen már a halál a híveknek csak édes álom, a koporsó Krisztus ágya, melyben az ő testek (*) békeségben alusznak és nyugosznak, míglen amaz örvendetes feltámadásnak hajnala őreájuk fel nem virrad. Minekokáért paplanod, lasnakod (*) jegyezze (*) néked e földnek hantjait, melyekkel

225

temetésedkor mintegy bétakartatol, lepedőd a szemfedeledet, aluvásod halálodat, felserkenésed feltámadásodat. (Ut somnus mortis, sic lectus imago sepulchri) És így lefeküdvén ágyadba, ha veszed eszedbe, hogy immár el akarsz szenderedni, mondjad ezt Dáviddal: Békeséggel elnyugszom és elaluszom, mert te URAM egyedül adsz nékem bátorságos (*) lakást. (Zsolt 4,9) Ha ilyen szentül nyitod fel minden reggel és zárod be minden este az ISTEN Igéjével és az imádkozásból mint egy lakattal a te szívedet és ha így a napot isteni tiszteleten kezded s az Ő félelmén végczed, elhigyjed, hogy minden te nappali munkádon és jó igyekezeteden az Istennek áldását megtapasztalod, éjjel pedig csendesen és bátorságosan (*) nyugszol az Őfelsége atyai oltalmazásának szárnyai alatt.

Ekéddig az egyes embernek naponként magában gyakorlandó kegyességéről tanítánk. Következik immár házanépével együtt való (ha házigazda) közönséges maga-gyakorlása azon (*) kegyességnek tisztiben.

1. Ha valamely háznépnek igazgatására szólíttattál Istentől, ne ítéljed magad személyében való isteni szolgálatodat elégséges tisztednek lenni, (*) míg magaddal együtt alattavalóiddal is azont (*) nem cselekedteted. E házi tisztnek tételeért az Isten annyira kedveli vala Ábrahámot, hogy maga szíve titkát sem titkolá el tőle. Mert így szóla az ISTEN: Tudom, hogy ő megparancsolja fiainak és házanépének őutánna, (*) hogy megőrizzék az Úrnak útát és cselekedjenek igazságot és ítéletet, hogy megadja az Úr

226

Ábrahámnak, amit néki ígért. (1 Móz 18, 17-19) Ábrahámnak pedig 318 férfi szolgái voltak, kik ilyen képen neveltettenek és taníttattanak az ő házában, akikkel együtt Lótot is, az ő atyjafiát az ellenség kezéből (1 Móz 14) kiszabadítá. Amaz istenes erős férfi a Józsué ugyan (*) tudományt (*) tőn (*) az egész nép hallatára, hogyha ők mindnyájan elszakadnak is az igaz Istentől, ő mindazáltal házanépestől az ÚRnak szolgálna. (Józs 24,15) Az Isten maga is nevezet szerint (*) adott a házigazdáknak effelől parancsolatot, hogy házoknépét tanítsák az Ő igéjére és isteni félelemben s szolgálatban neveljék azokat: Ezek – úgy mond – az Igék, melyeket e mai napon parancsolok tenéked, legyenek szívedben és gyakoroljad azokat gyermekid előtt és szólj ezekről, mikor házadban ülsz, vagy mikor úton jársz és mikor ágyadban lefekszel és felkelsz etc. (5 Móz 6,6-7) Féljed Uradat Istenedet és Őtet tiszteljed! – Szent Dávid e hagyomány (*) szerint oly jól rendelte volt házanépét, hogy nem laktanak az ő udvarában csalárdok és hazugok, hanem a tökéletességnek utában járók szolgáltanak néki. (Zsolt 101,7) A kegyes Eszter asszony is böjtölésben és könyörgésben való isteni szolgálatra tanította leányasszonyit. (Eszt 4,16) És hogy házad népét mentől nagyobb buzgóságra taníthassad az istenes kegyességben, forgolódásodat mindenkoron azok körül tegyed kiváltképen, akiket látsz leginkább kapni (*) a kegyes életen. Igy cselekedvén kettős haszon követ tégedet is. Először az ISTEN inkább megáldja és szerencsélteti nálad az ilyetén istenfélő szolgáknak kézimunkájukat. Vevé ezt Lábán eszébe, hogy Isten megáldotta volna (*) őtet Jákóbért (1 Móz 30,27), Potifár is látá,

227

hogy az ÚR mindeneket szerencséssé tenne (*) a József keze után, sőt minekutánna ártatlanul megtömlöcöztetett volna (*) József, a tömlöctartó is megtudá, hogy az ÚR mindenekben előmenetelessé (*) tenné a József munkáját, ennekokáért reá is bízá Józsefre a több foglyoknak minden gondjokat. (1 Móz 39,22-23) Másodszor, mentől igazabban szolgál az ember Istennek, a te szolgád annál hívebben szolgál tenéked.

2. Ha minden házigazda ilyen szorgalmatos volna házában gyermekinek és házanépének az isteni félelemben és szolgálatban tiszte (*) szerint való nevelésében és tartásában, tehát (*) az Úrnak Háza jobban megtelnék, az Úr asztala is inkább gyakoroltatnék vasárnap-nap [!] és a tanítóknak is sok prédikációi gyümölcsösbek lennének, hogynem mint vannak. A városoknak, faluknak utcái ennyi részegesekkel, ítélkedőkkel, paráznákkal és az igaz kegyességnek s vallásnak ennyi sok guggolóival (*) nem bővölködnének. A királyoknak, fejedelmeknek és egyéb uraknak udvarok nem volnának ily teljesek a nyalkákkal, (*) csapziakkal, (*) lelkeződőkkel, (*) lézengőkkel, nyúzó-fosztókkal, több eféle sok keresztyénség nélkül való orcátlanokkal és a tömlöcök sem volnának mindenkor ily rakvák (*) lopókkal, tolvajokkal, árulókkal és gyilkosokkal.

Királyok, fejedelmek, urak és minden szolgatartók ide figyelmezzetek!

De (óh nagy Isten!) többire mostan a házi gazdák és akármi névvel nevezendő szolgatartó emberek alig tartják egyéb végre (*) szolgájokat, mint barmokat. Csak testekkel (*) szolgáljanak nékiek, ám lelkekkel (*) akár Ördögnek szolgáljanak. Közönséges (*) panasz ez mindenütt, hogy jó, hű szolgát ritkán ta-

228

lálhatni. Igaz! De oka ennek ez, mivel igen sokak a hívságos (*) és keresztyénség nélkül való szolgatartó urak. Mert az istenes keresztyén úrnak példája és tanítása tenné (*) a jó, hű szolgákat, mint megtetszik (*) Abrahámnak, Józsuénak, Dávidnak, Corneliusnak etc. példájokból, kiknek jó szolgái voltanak, mert azok is jó urakat szolgáltak, olyakat tudniillik, akik az ő szolgájokból Isten szolgáit töttenek. (*) Ez most főgondjok többire minden embereknek, hogy házaknak építésére s töltésére keljenek fel. De jó reggel (*) keljenek bár fel és késő este feküdjenek le, egyék bátor (*) kenyereket (*) nagy fáradsággal, csak mindhiába, ha az ÚR nem építi a házat. (Zsolt 127,1-2) Mert az Isten megpecsételte ezt, mint megmásolhatatlan (*) decretumát, (*) hogy haragját önti arra a háznépre, mely segítségül az Ő nevét nem hívja, sőt az Isten eltörli a hitetlent, kiveszti az ő sátorából és gyökerestől kiszaggatja e földről etc. avagy mikor az álnokságnak mértéke bételjesedik, kiokádtat a földdel minden kanaánbelieket. (3 Móz 18,25) – Igy tehát a keresztyénség s az isteni szolgálat a háznép között legjobb és bizonyosb ház és tartomány építése, fundálása (*) az embernek és az ember maradékinak, mert az igazak örökségül bírják a földet és lakoznak mindörökké azon. (Zsolt 37,29)

Orig. Hom. 9. in. Levit. Minden házban akarja, hogy az Ige magyaráztassék.
Ágoston is azt mondja, hogy valami (*) a tanító a prédikálószékben, ugyanazon (*) minden házigazda maga házában.

Minekokáért, ha áldást kívánsz Istentől mind magadra s mind pedig házad népére, magad egyes (*) könyörgésének vagy előtte, vagy utána gyűjtsd össze minden házadnépét valamely illendő helybe és elsőben avagy ma-

229

gad, avagy pedig mással olvastass egy részt el az ISTEN Könyvéből s ha annyira való időd vagyon hozzá, intheted is őket az elolvasott résznek valamely cikkelyéből és aztán a feljebb megírt mód szerint nagy tiszteletesen tértepeljél [!] le vélek (*) s könyörögj ilyenképen:

Óh mi Urunk Istenünk és szerelmes (*) mennyei Atyánk, ki egyedül a mennynek, földnek és minden benne való állatoknak Teremtője és Igazgatója (*) vagy, megvalljuk mi azt, hogy nem vagyunk elődbe állani méltók, mert jutnak eszünkbe sokféle bűneink, melyeket az ég ellen és Teellened míveltünk és mint s hogy születtettünk a bűnökben s naponkint általhágjuk szent törvényidet és minden hagyományidat (*) tudomásunk és lelkünkismerete ellen, noha jól tudjuk, hogy Te vagy a mi Teremtőnk, ki minket alkottál, mi Megváltónk, ki egyszülött Fiadnak drágalátos (*) vérén megvettél és mi Vígasztalónk, ki minden jót és szent kegyelmet, valamelyben (*) lelkünkben, testünkben részesültünk, reánk ruházsz. És ha csak a mi álnokságunknak, háládatlanságunknak érdeme szerint bánnál mivélünk, mit várhatnak URAM, mi Tetőled egyebet orcapirulásnál és szégyenvallásnál ez életben, a következendőben pedig bosszúállásnál és örök kárhozatnál? De URAM a Te hagyományidhoz (*) való engedelmességben és abbéli bizodalmunkban, mely vagyon minékünk Fiadban, idvezítő Jézus Krisztusunkban való kimondhatatlan és véghetetlen kegyelmességedben, mi te szegény szolgáid az igazságnak székéről (aholott méltán el kellene vesznünk és kárhoznunk) kegyelmednek székére (holott (*) irgalmasság uralkodik és bűnbocsánat bővölködik) appellál-

230

ván, sziveinknek mélységből nagy alázatossággal kérünk Tégedet, engedd (*) és bocsásd meg minékünk minden esetinket (*) és álnokságinkat, hogy Fiadnak az Úr Jézus Krisztusnak, te ártatlan Bárányodnak drágalátos (*) vérének (melyet ily bőven árasztott ki e világ bűneinek elvételéért) hathatóssága által minden mi eredet- (*) és cselekedetbéli bűneink úgy megtisztíttassanak és elmosattassanak mirólunk, hogy soha nékünk azok ne tulajdoníttassanak, sem pedig az utolsó ítéletkor ellenünk fel ne támadhassanak. Ezen is esedezünk édes Atyánk néked, hogy ne engedjed rajtunk esni a Krisztus haláláért és kínszenvedéséért azokat a rettenetes átkokat és bosszúállást, melyekkel a te törvényed fenyeget minket s a mi bűneink is igazán érdemlenek. És mivel szent Igéd által megtaníttatunk Óh URAM! hogy a bálványozók, paráznák, fösvények, házsártosok, (*) részegesek, tobzódók s több efféle illetlen életűek mennyei országodat örökségül nem bírhatják, öntsd bé Szentlelkednek kegyelmét a mi sziveinkbe, mely által világosíttassunk meg, hogy bűneinknek undokságát láthassuk és azoktól eliszonyodhassunk s életünknek újulása (*) szerint való magunkviselésére és szent Felségednek szeretetére inkább-inkább felindulhassunk, hogy eképen szent Igédhez való engedelmességünkben és parancsolatidnak megtartása felől való gondviselésünkben (*) nevekedhessünk. És immár óh URAM nagy szívbéli hálát adunk Tenéked, hogy minket elválasztottál, (*) teremtettél, megváltottál, hívtál, megigazítottál és jó szerint (*) megszenteltél ez életben s állhatatos reménységet adtál, hogy mennyei országodban meg is dicsőítessz, [!] minekutánna e halandó élet elvégződik. Hasonlatosképen hálát adunk Néked éle-

231

tünkért, egészségünkért, jószágunkért, (*) szabadságunkért, szerencsés voltunkért és békeségünkért. Kiváltképen óh Uram! szent evangéliumodnak közöttünk való fenntartásáért, ily sok ideig való kedvezésedért (*) és megtérésünkre ily kegyelmes időadásodért. Áldjuk szent nevedet több minden vélünk közlött irgalmasságodért is, nevezet szerint pediglen ez elmult éjszakai minden testi és lelki veszedelmek ellen való megtartásodért. És mivel békeségben virrasztál (*) minket e mai napnak kezdetére, kérünk Tégedet védelmezz és igazgass minket e napnak hátramaradott részén is. Áldj és oltalmazz meg minket kimenetelünkben és béjövetelünkben ma és minden időben. Fegyverkeztess fel minket Úr Isten az Ördögnek kísérteti (*) ellen és szent angyalidnak őrizete által védelmezz és igazgass minket minden utainkban. Evégre atyai kezedbe és mindenható oltalmad alá ajánljuk mi magunkat, honn avagy tőlünk távollévő hozzánktartozóinkkal egyetemben. Oltalmazd meg őket, URAM minden gonosztól, látogassad kegyelmességeddel és töltsd bé jóvoltoddal. Tarts meg (*) minket is e napon minden nagy bűnbe való eséstől, kiváltképen amelyre természetünkben hajlandóbbak volnánk. Rendelj strázsát ajakinknak ajtajára, hogy szent Felségedet meg ne bántsuk, avagy hirtelen hamis esküvésünkkel, avagy pedig akármi egyéb hivalkodó (*) s hazug beszédünkkel. Adj tűrő, szenvedő elmét nékünk és tiszta szivet, Szentlelkednek több kellemetes ajándékaival egyetemben, melyeket tudsz mentől jobb elkészíttetésünkre szükségesebbeknek lenni, (*) hogy Tenéked szolgálhassunk szentségben és igazságban. És mivel minden munkájuk áldomásod nélkül haszontalanok, áldj meg minket egyenként, helyünk

232

és hivatalunk szerint igazgassad kezeinknek munkáját és szerencséltessed mi rajtunk, mert ha Te kegyelmeddel nem vezérelsz minket, igyekezetünknek semmi jó előmenetele nem lészen. Viselj gondot minden dolgainkra, melyek nélkül óh mi mennyei Atyánk tudod, hogy vagy testünkben, vagy lelkünkben szűkölködünk e napon. Adjad, hogy e rövid életünknek zarándokságában úgy járhasaunk, hogy sziveink semmi mulandó dolgokhoz nem ragadván az útban, lelkünk inkább-inkább magukban elragadtassanak naponkint közönséges (*) hazánknak, te örökkévaló országodnak szerelme (*) miatt. Oltalmazzad ÚR Isten közönséges (*) keresztyén Anyaszentegyházadat és annak minden nevezetes tagjait. Kiváltképen kérünk Tégedet támadj ki (*) e mi ecclesiánknak békesége és maradása mellett. Tartsd meg keresztyén királyunkat, fejedelmünket hozzátartozóival egyetemben minden gonosz ellen. Sokasítsd meg az ő napjait a boldog és szerencsés állapotban és halála után koronázd meg őtet örökkévaló örömmel és dicsőséggel. Áldd meg tanítóinkat és magistratusinkat (*) helyek (*) szerint való minden szükséges kegyelmeddel és igazgassad őket, hogy ők is minket igazgathassanak békeséggel és kegyességgel. Bátorítsad ÚR Isten irgalmasságoddal azokat a ml felebarátainkat, akik keseredett szívűek, betegek, avagy akármi úton vigasztalás nélkül szűkölködnek. Nevezet szerint (*) akik elméjekben (*) háborúságokat szenvednek, vagy a gonosz lelkismeret [!] miatt, mivel a te Igéd ellen vétkeztenek, vagy pedig a jó miatt, hogy igazságod ellen véteni nem akarnak. Az elsőkkel ismértesd meg, hogy a Krisztus vérehullásánsk csak egyik csöppecskéje is nem bosszúállásnak, hanem mindenike kegyelem-

233

nek csöppje, mely bocsánatot nyerhet a megtérés által még a legnagyobb bűnösöknek szörnyebb bűnöknek [!] is e világon. A másokat pedig hosszútűréseddel óh URAM! ne rémítsd és az Ő háborgatójokat ne kunasztasd, (*) hanem adj tűrő lelket nékik a szenvedéshez és hamar (*) időn való kegyelmes szabadulást valamely (*) úton jobbnak ítéled magad dicsőségére és őnékik is bátoríttatásokra. Adjad URAM mindnyájunknak egyen-egyen (*) a te kegyelmedet, hogy kiki közülünk utolsó végéről (*) megemlékezhessünk és elkészülhessünk hitünknek s jobbulásunknak mennyegzői ruházatja által arra az órára, melyben az árnyékvilágból kiszólítasz minket. Addig pediglen minden dolgainkban, sőt minden dolgaink felett kereshessük a te dicsőségedet, hogy mikor e halandó életünk elmúlik, a halhatatlan örökéletben áldott és dicsőséges mennyei országodban részesülhessünk. Ezeket és ezeken kívül is több minden kegyelmedet valamelyet (*) óh édes Atyánk szükségesnek ismérsz nekünk és egész Anyaszentegyházadnak, alázatosan kérjük és óhajtozzuk szent kezeidből, bésummálván (*) hibás (*) könyörgésünket ama hiba nélkül való tökéletes könyörgéssel, melyre maga édes Idvezítőnk tanított meg minket, mondván: Mi Atyánk, ki vagy etc.

Ez végbemenvén kiki házadnépe közül (isteni félelemben illendő ételt-italt vévén) dolgára mehet, gyermekid a Scholába, szolgáid a munkára, kiki tiszti (*) szerint való dolgára, a gazda és a gazdaasszony is magok hivataljára, avagy valami egyéb tisztességes magok gyakorlására.

ÉTEL ITAL FELETT VALÓ KEGYES ÉLET PRAXISA

Ebéd és vacsora előtt, mikor már az asztal megteríttettetett, fontold meg magadban ez istenes elmélkedéseket, hogy az Isten felőled való atyai gondviselésének és jóvoltának nyomtatása (*) mentől mélyebben essék szivedbe.

Ebéd és Vacsora előtt való Elmélkedések

1. Az éhség olyatén az emberen, mint a farkas (*) nevű nyavalya, melyet ha nem táplálsz ő nyel el és emészt meg téged. És az étel-ital csak orvosság, avagy oly eszköz, melyet Isten e természeti erőtlenségnek orvoslására és az emberi szükségnek könnyebbítésére rendelt. Minekokáért ételeddel-italoddal élj inkább természeted erőtlenségének könnyebbítésére és táplálására, hogynem testi gyönyörűségednek és kívánságidnak töltöződésére. Egyél, igyál, hogy élj, de ne élj azért, hogy csak egyél, igyál! Nincsen alábbvaló szolgálat, mint mikor ember maga hasának rabja. Az apostol az ilyeneket hasisteneknek mondja. (Fil 3,19) Ennekokáért bátorságosan nevezhetjük ezeket, amint az Irás más bálványokat gullulimoknak (Ezek 22,3), azaz ganéj-isteneknek (Galal, mely zsidó ige annyit tészen, mint ember ganéj) és amiképen az embernek egy cselekedete az oktalan állatokhoz őtet annyira hasonlóvá nem teszi, mint az evés és ivás, eképen az étel-italban való mértéktelenség a töltződésre, [!] részegeskedésre és tobzódásra az oktalan állatoknál sokkal alábbvalóvá teszi az embert. (Ezek 4,15)

Hoc me docuisti, ut quemadmodum medicamenta sic alimenta sumpturus. Aug. l. 10. Conf.
Major sum et ad majora genitus, quae ut mancipium, sim mei corporis.

235

2. Elmélkedjél az Istennek mindenhatóságáról, ki mindezeket semmiből teremtette (Zsid 11,3), elmélkedjél egyszersmind bölcseségéről is, ki ily sok számlálhatatlan állatokat (*) táplál ez egész világon (Zsolt 145,15-16), életeket, (*) melyet nékik adott volt megtartván, mely felülhaladja az angyaloknak bölcseségeket (*) az égben. Végezetre elmélkedjél kegyelmességéről és jóvoltáról is, holott (*) még maga saját ellenségit is tartja, táplálja. (Mt 5,45; Csel 14,17)

3. Eszedben forogjon az is, mennyi sokrendbéli állatok, vadak, madarak, halak ölettetnek meg a te eledeledre és az Isten gondviselése miképen s mily messze helyekről gyűjtögette mindezeket össze a te asztalodra tápláltatásodért, ennekfelette mint s hogy tart téged e megölettetett, megholt állati által életben s egészségben.

4. Gondold meg, hogy mivel Istencdnek hozzád való atyai kegyességének, jóságának és irgalmasságának még megannyi csalhatatlan jelei vannak asztalodon, mennyi étel-ital: óh ne szenvedd (*) tehát ilyen helyen ily kegyelmes Istenedet csélcsapás, fajtalanság, avagy esküvözés, [!] avagy pedig felebarátod felől való kedvetlen (*) beszéd, szólás, rágalmazás által bosszúsággal illettetni.

Hanc ob causam Gentiles mensas sacras et festa nominebant. Vives.
Ágoston D. így írt volt asztalára: Quisquis amat dictis aliorum rodere famam. Hanc mensam vetitam noverit esse sibi. Possid. de Vit. Aug.

5. Jusson eszedbe, hogy ama te Mestered, az ÚR Jézus Krisztus soha semmit nem ött addig, még meg nem áldotta az eledelt és ugyanazonért hálákat nem

236

adott mennyei szent Atyjának. A végvacsora után is, úgy olvassuk, hogy dicséretet énekelt. (Mt 26,30) Mert ugyanez vala az Isten parancsotatja: Mikoron éendel (*) és megelégedendel, (*) dicsérjed a te Uradat Istenedet etc. (5 Móz 8,10) Ezen (*) volt a prófétáknak is szokások: Mert a nép a lakodalomban addig enni nem akar vala, míg Sámuel eljövén az ételt meg nem áldja vala. (1 Sám 9,13) Jóel is azt mondja az Isten népének: Esztek és megelégesztek és dicséritek a ti Uratoknak Istenteknek nevét. (2,26) Evvel a szokással éltenek az apostolok is, mert szent Pál a hajóban hálákat ada az eledel előtt (Csel 27,35) az egész ott való sokaságnak hallatára. Minekokáért kövessed ilyen szentséges munkában áldott Mesteredet és ily sok szent embereket, kik őtet követték és előtted immár elmentenek. Meg lehet az, hogy mivel soha ne talán még eddig asztaláldással és hálaadással az étel-ital felett nem éltél, minek-okáért (talán azt gondolod) szégyen immár felvenned; nem szégyen, mert amit a Krisztus cselekedett, nem szégyen azt cselekedni, sőt inkább az a szégyen, hogy ily régtől fogván nem tötted keresztyéni tisztedet. (*) Hogyha az Istennek tulajdon saját Fia szent Atyjának oly nagy hálákat adott a sovány árpakenyerekből és kevés halacskákból álló ebédért, minémü hálaadással tartozol te, ily bűnös teremtett állatja, (*) ily sok különb-különbféle jókért és friss eledeladásért?! Mennyi sok igaz keresztyén ember örömest megenné azokat a maradékokat, melyeket te elvetsz?! Mily nagy munkával jutnak mások ahhoz, amit te sokszor minden munka és szorgalmatosság nélkül megszerezhetsz?! Egy szóval: ha a pogány, bálványozó emberek dicsérni szokták volt lakodal-

237

mokban (*) hamis isteneket (*) (Dán 5,4), mily nagy szégyen keresztyén embernek (ebédje-vacsorája felett) nem áldani, dicsérni az igaz Istent, akiben élünk, mozgunk és vagyunk?! (Csel 17,28)

6. Elmélkedjél, hogy a te tested, melyet mostan ily kényesen tartassz, [!] az óráját sem tudod, amelyben férgeknek eledelévé lészen, amikor a rothadtságnak mondani fogod: Te vagy az én atyám, és a férgeknek: tik vagytok énnékem anyúm és nénéim. (Jób 17,13)

7. Elmélkedjél arról, mily sokszor az embernek maga asztala tőr (*) gyanánt lészen őneki (Zsolt 69,23), úgyhogy mértékletlenség és a háládatlanság által az eledel, melynek táplálni kellene a testet, az öli meg őtet a tobzódással, úgyannyira, hogy többen ölettdnek meg e tőr (*) által, hogynem mint a fegyver által. (1 Móz 3,17; 1 Tim 4,5; Mt 4,4; 3 Móz 26,26) És mivel az Átok óta miképen minden egyéb teremtett állatokkal, (*) úgy az étellel és itallal való élésünk is tisztátalanná lött minékünk, mindaddig míg az Isten Igéje és a könyörgés által meg nem szenteltetik és hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem az isteni rendelésnek igéje és az Ő áldása által, mely neveztetik kenyér pálcájának. (Ezek 4,16 és 5,16; 1 Sám. 9,13; Mt 14,16; Luk 14,1; I Kor 10,3; Róm 14,6; 1 Thess 5,18; Péld 10,16; Luk 21,34; Péld 31,9; Ám 6,6) Le ne ülj tehát az ételhez könyörgés nélkül, hálaadás nélkül fel is ne kelj. Tápláltassál a természet megelégedéseig, de egyszersmind minden étel kívánás nélkül se kelj fel és emlékezzél meg szűkölködő keresztyén atyádfiairól, akik éheznek és szűkölködnek azok nélkül a jók nélkül, amelyekkel te bővölködöl.

238

Ezeket, avagy ezek közül némelyeket meggondolván (ha Sámuel jelen nem lészen) emeld fel illendő becsedelmeddel szívedet kezeiddel és szemeiddel együtt ama nagy Teremtőhöz a minden teremtett állatoknak (*) Táplálójához és az étel előtt könyörögj Őnéki eképen:

Asztal-Áldás

Óh kegyelmes Istenünk és szerelmes (*) szent Atyánk, ki eledelt adsz minden élő teremtett állatoknak, valamelyek (*) isteni gondviselésedtől (Zsolt 104,27; Joél 1,10; Jób 39,3; 1 Tim 4,3) függenek, kérünk Tégedet, szenteld meg e te áldomásaidat, (*) melyeket eledelünkre rendeltél, szolgáltass erőt ezeknek testünknek életben s egészségben való táplálására és adjad kegyelmedet, hogy ezeket vehessük józansággal és háládatossággal, mint ily nagy Istennek kezeiből, hogy eképen ezeknek és több egyéb áldásaidnak tápláló erejek (*) által járhassunk Teelőtted szívbéli szentségben ma és életünknek minden idejében a Jézus Krisztus mi egyetlen egy URUNK és Idvezítőnk által. Ámen.

Avagy így: Nagykegyelmű Istenünk és igen irgalmas mennyei Atyánk, kérünk Tégedet szenteld meg a te teremtésidet (*) eledelünkre. Tegyed őket egészségesekké tápláltatásukra, minket pedig áldásidért háládatosakká a Jézus Krisztus, mi URUNK és egyetlen egy Idvezítőnk által. Ámen.

Más Asztal-Áldás

Óh örök Isten kiben élünk, mozgunk és vagyunk, kérünk Tégedet, áldd meg minékünk szolgáidnak e te teremtésidet, (*) hogy ezeknek tápláltató erejek (*) által élhessünk szent nevednek dícséretére és dicsőségére

239

a Jézus Krisztus, mi URUNK és egyetlen egy Idvezítőnk által. Ámen.

Minden ételed után szorgalmatos vigyázásban légy mind magad s mind házadnépe felől, miképen szent Jób (1,5), hogy úgy ételedben és italodban semmi oly beszéd szájadból ne essék, mely vagy Istenedet bántaná meg, vagy felebarátodnak lenne bosszúságos. (*) Minekokáért viszont illendő magadviselésével és becsedelemmel adj hálát lstenednek és könyörögj ilyenképen:

Áldott légyen a te nagy neved, óh mi édes Atyánk Istenünk a te drágalátos (*) jótéteményidért, melyekkel ily bőségesen mostan is megelégítéd a mi testünket. Legeltesd URAM lelkünket is áldott Igédnek és Szentlelkednek mennyei eledelével az örökéletre! Oltalmazd és tartsd meg közönséges keresztyén Anyaszentegyházadat, királyunkat, fejedelmünket, fejedelemasszonyunkat és minden gondviselőnket. Bocsásd meg bűneinket és gyarlóságinkból esett sok rendbéli háládatlanságunkat. Emlékeztess meg minket utolsó végünkről és számadásunkról, mellyel ama nagy napon tartozunk Tenéked. Addig pediglen adj minékünk egészséget, békeséget és az igaz hitben mindvégiglen való megmaradást szent Fiadnak, Idvezítő JÉZUS Krisztusunknak általa. Ámen.

Avagy így: Áldott legyen óh mi URUNK a te szentséges neved e te jó áldomásidért, melyekkel mostan megújítál minket! Uram bocsásd meg bűneinket és gyarlóságinkat, tartsad és oltalmazd egész Anyaszentegyházadat, királyunkat és a királyi maradékot és adj nékünk egészséget, békeséget, s igaz hitet a JÉZUS Krisztus mi egyetlen egy Idvezítőnk által, Ámen.

240

Avagy eképen: Hálákat adunk Tenéked mennyei Atyánk, hogy testünket e teremtésid által így kegyelmesen táplálod ez idő szerint való (*) életre. Kérünk legeltesd lelkünket is szent Igéddel az örökéletre. Oltalmazzad közönséges (*) keresztyén Anyaszentegyházadat, királyunkat és a királyi maradékot (*) és gyakoroljad mirajtunk kegyelmedet és irgalmasságodat a Jézus Krisztus mi egyetlen egy Idvezítőnk által. Ámen.

Egész Háznépnek Estéli Kegyesség Gyakorlása

Este, midőn immár a nyugadalomra való készületnek ideje s kora elközelít, hívd össze ismét házadnépét. Olvass mégis (*) a Szentírásból egy-két részt azon formán, amint reggel. Annakutánna (édes Idvezítőnket és az Ő tanítványait követvén) énekelj zsoltárt. A zsoltáréneklésben pedig mind a vacsora után s mind pedig akármikor e nehány Regulákra vigyázz: (*)

1. Meglássad, hogy az isteni zsoltárt rend szerint való (*) mulatságodért ne énekeljed, miképen a tisztátalanlelkű emberek cselekszenek, kik a szent zsoltároknak éneklését holmi egy más hívságos (*) versekkel egyelítik. (*) Isten Igéi a zsoltárok, azért ajakidra hívságosan (*) ne vegyed azokat!

2. Megemlékezzél, hogy a Dávid zsoltárit Dávid lelkével kell énekelni (Mt 22,43)

3. Szokásba vedd e szent Pál reguláját: Éneklek a lélek által, de értelemmel is éneklek. (1 Kor 14,15)

4. Mikor énekelsz, mezítelen fővel énekelj és

241

mindnyájan magatokat illendő becsülethez tartsátok, mint Istennek tekintete előtt Istennek s Isten Igéjéből énekelvén. Azonban pedig bizonyos légy arról, hogy az Ige szebb és méltóságosb nótája az éneknek szivetekben, hogynem mint a külső zengedezés füleitekben, mert a szívbéli kedves éneklés az, amiben az ÚR teljességesen gyönyörködik, ama régi vers szerint:

5. Ha aránzod (*) az egész zsoltárokat renddel egyszer is másszor is kiénekelheted, mert mindnyájan istenesek és vígasztalók a zsoltárok. Ha pedig bizonyos idők szerint választást akarsz közöttünk tenni, eképen cselekedjél:

Reggel a 3, 5, 16, 22, 144-et.
Este a 4, 127, 141-et.
Bűntétel (*) után Isten irgalmasságáért az 51, 103-at.
Betegségben, vagy szomorúságban a 6, 13, 88, 90, 91, 137, 146-ot.
Megtérésedkor a 30, 32-et.
Vasárnap a 19, 92, 95-et.
Örömnek idején a 80, 98, 107, 136, 145-et.
Prédikáció előtt az 1, 12, 147-et és a 119. ének első és ötödik részeit.

242

Prédikáció után valamelyet olyat, mely az akkori prédikációnak értelme szerint esik.
Úr vacsorájakor a 22, 23, 103, 111, 113, 51-et.
Lelki vígasztalásért a 15, 19, 25, 46, 67, 112, 116-at.
Méltatlan bosszúság, avagy kedvetlenség (*) szenvedésedkor a 42, 69, 70, 140, 144-et.

A ZSOLTÁR elmondása után azon formában, mint odafeljebb megtaníttatál, mindnyájan essetek térdetekre és a házigazda, avagy a háznépe közül egy kiváltképen való, (*) amannak hon nem létében, könyörögjön eképen:

Óh örök Isten és igen kegyelmes Atyánk, mi te méltatlan idegyülekezett szolgáid arcra borulunk kegyelmednek székének lábainál, megismervén, (*) hogy öröktől reánk származott atyáinknak veszettségek, (*) romlottságok és cselekedetek (*) szerint is gondolatinkban, beszédinkben, és magunkviselésében egészen minden parancsolatidat általhágtuk, elannyira, hogy természetünk szerint semmi jó bennünk nem lakozik, mivel sziveink teljesek titkos felfuvalkodottsággal, haraggal, békétlenséggel, tettetéssel, hazugsággal, bujasággal, hiábavalósággal, hívsággal, (*) reménytelenséggel, magunk s e világ felettébbvaló szeretetével, igen kevéssé szeretvén Tégedet és országodat, üresek (*) lévén a hittől, szeretettől, tűréstől és minden lelki kegyelemtől. Ha azért perbe szállasz velünk, s természeti veszettségünket ()* vizsgálandod és abból termett minden átkozott gyümölcsinket s tenyészésinket számbatudandod, a Sátán igen igazán maga sajátivá foghat minket, mi azonban semmit Felségedtől egyebet nem várhatunk, hanem bosszúállást

243

és a régen érdemlett kárhozatot. De édes Atyánk az Úr Jézus Krisztusért, szerelmes (*) egyetlenegy Fiadért, kiben megengesztettél [!] egyedül (Mt 3,17) és az Ő érettünk szenvedett keserű halálának s véres kínjainak érdemeiért kegyelmezz meg nékünk, engedd és bocsássad meg minden bűneinket és szabadíts meg ezekkel érdemlett szégyentől és orcapirulástól, hogy soha alkalmatosságot ne adhassanak megszégyenülésünkre ez életben, sem pedig elkárhozásunkra a következőben. És amiképen mivel teremtettél minket a te szolgálatodra, miként más teremtésidet a miénkre, azonképen kérünk Tégedet, ihlesd (*) szíveinkbe Szentlelkeűet, hogy az ő világosítása és hatható munkálkodása által láthassuk és érezhessük bensőképen bűneinket és természeti veszettségeinket, (*) hogy soha azokban a szokottság miatt, mint a megvetettek (*) meg ne vakuljunk, hanem hogy inkább-inkább megúnhassuk (*) azokat és azokon szivünk szerint bánkódhassunk s minden jó eszközökkel való jó élés által azokon diadalmaskodni és azokból kihatolni (*) igyekezhessünk. Óh, hadd érezzük a Krisztusnak halandó testünkben regnáló (*) bűnünket megöldöklő halálának hatalmasságát (Róm 6,6; Fil 3,10) és a feltámadásnak lelkünket új életre támasztó hathatóságát. Térítsed szíveinket, hódoltassad indulatainkat, elméinket szüld újakká és természetünket tedd tisztává és ne engedj elmerülnünk ez időben való ocsmány vétkeknek és a testi gyönyörűségnek undok folyamatjában, (*) mely hanyatt-homlok sok ezer lelkeket ragad az örök kárhozatba, hanem inkább naponként válogass (*) minket Fiadnak, a Jézus Krisztusnak hasonlatosságára, hogy igazságban és valóságos szentségben szolgálhassunk és dicsőíthessünk Tége-

244

det és hogy félelmedben (*) élvén és kedvedben meghalván, elrendelt idejekor az igazaknak örökéletre való boldog feltámadását eltulajdoníthassuk. (*) Azonban pedig neveljed (*) óh Uram hitünket evangéliumodnak édességes ígéretében, megholt (*) cselekedetekből való megtérésünket, reménységünknek ígéretidbcn való bizodalmát (Zsid 6,11), szent nevednek félemét, (*) minden bűnök meggyűlölését és a szeretetet, mellyel segedelmünk és vigasztalásunk nélkül szűkölködő szegeny fiaidhoz vagyunk, hogy így a kegyes és igazságos élet által bizonyosakká tétettessünk Szentlelkednek bennünk lakása felől és hogy mi te fiaid vagyunk a kegyelem és fiúváfogadás által. Adjad édes Atyánk ezekkel együtt az egészségnek, békeségnek és egyéb minden külső javaidnak rajtunk virágzását is, annyira, amennyire isteni bölcseséged illendőnek és szükségesnek ítéli kinek-kinek közülünk. Immár pedig őh Uram köteles adósságunk szerint megvalljuk, hogy mindnyájunkhoz felette nagy irgalmasságodat mutattad ez élelbeli jókban, de véghetetlenképen irgalmasabb löttél minékünk a jobbik életnek javaiban, minekokáért teljes lélekkel minden alázatos és szívbéli hálákat adunk Néked mindennemű lelki és testi áldomásidért és jótéteményidért, ismervén Tégedet világosságnak Atyjának lenni (*) (Jak 1,17), kitől vettük mi mindezeket a jó és tökéletes ajándékokat, melyekért egyedül csak Néked tartozunk tulajdonítani minden dicsőséget, tiszteséget és dicséretet most és mindörökké. De legkiváltképen azért áldjuk isteni felségedet, hogy minket e napon minden veszélytől és veszedelemtől megoltalmaztál, úgyannyira, hogy egy is a büntetések közül (melyet bűneinkkel méltán érdemlénk) fejün-

245

kön nem esék. Édes Urunk, bocsásd meg bűneinket, melyeket e mai napon cselekedtünk isteni Felséged és felebarátaink ellen és az Úr Krisztusért engeszteltessél meg hozzánk azokáért. Ugyanezen véghetetlen jóvoltodat és atyai irgalmasságodat (Zsolt 78,42) mutassad a mi hozzánktartozóinknak ez éjszakai védelmezésében, oltalmazz gyuladásnak, tolvajlásnak, ördögi ijesztéseknek, avagy akárminémű bűneinkkel igazán érdemlett rezzenésnek (*) minden veszedelmétől. Hogy azért bátorságosan (*) nyughassunk szent szárnyaidnak árnyéka alatt (Zsolt 91,4), mi itt testünket, lelkünket és mindenünket mindenható védelmezésed alá ajánljuk. Óh áldj és oltalmazz meg mind magunkat s mind a miéinket minden gonosz ellen! És amíg aluszunk édes Atyánk, ki soha nem szunnyadsz, nem is aluszol, vigyázz mireánk, fiaidra, leányidra s parancsold meg szent angyalidnak, hogy járjanak tábort házunk és szállásunk körül, békörnyékezvén (*) minket minden veszedelmek ellen, hogy Tevéled elaluván a holnapi napon ismét Teáltalad felserkenhessünk és eképen a mértékletes aluvással megújultak lévén, alkalmatosabbak lehessünk szent nevednek dicsőítésére és hivatalunknak adós (*) tisztiben (*) való jó lelkiismeretes eljárásra. Ezenképen légy irgalmas egész Anyaszentegyházadhoz is, virágoztasd csendességét (*) ez országoknak, melyekben mi élünk, elfordítván rólunk a csapásokat, melyekért e nemzetségnek kiáltó bűne kiáltoz. Tartsd meg kegyes királyunkat (fejedelmünket) minden veszedelem és pártütés ellen. Áldj meg több minden keresztyén istenfélő királyokat, királynéasszonyokat is. Áldd meg tisztviselőinket, tanítóinkat és mindazokat, valakik (*) félnek Tégedet és segítségül hívják szent

246

nevedet. Cselekedjél irgalmasságot az egész keresztyénséggel és nevezet szerint (*) azokkal a mi felebarátainkkal, akik betegek, avagy akármi egyéb nyomorúság alatt nyögnek, kiváltképen pedig akik akárholott a szent evangéliumnak bizonysága mellett üldözést szenvednek, adj tűrő, szenvedő lelket nékik a keresztnek viselésére és szabadulást amikor és mely úton jobbnak tetszik Isteni bölcseségednek. Minket is ÚR ISTEN ne engedj soha elfelejtkeznünk utolsó végünkről és számadásunkról, melyet akkoron szükséges tennünk Tenéked. A jóegészségben és szerencsésségben tégy megemlékezőkké minket a betegségről és a gonosz napról (Luk 21,35), mely utánnunk vagyon, hogy azok tőrül (*) ne eshessenek rajtunk, hanem hogy inkább illendőképen az eszes szüzekként (Mt 25) lelkünknek édességes vőlegényének, a Jézus Krisztusnak eljövetelére készen találtassunk. Itt pedig óh igen szent és igaz URUNK, megvalljuk, hogy nincs mibennünk semmi ok, melyért Te (ki a bűnt felette igen gyűlölöd) meghallgatnád a bűnösöknek könyörgéseket, hanem egyedül csak azért, aki szenvedett a bűnért és nem tett bűnt. Minekokáért e te örökkévaló Fiadnak, mi URUNK és idvezítő Jézusunk közbenjárása által alázatosan reménykedünk Néked mindezekért, és több minden kegyelmidért, melyeket szükségesnek aránzasz (*) nékünk, bérekesztetvén (*) hibás (*) imádkozásunkat ama szentséges imádkozással, melyre Krisztus URUNK maga tanított minket, hogy így szólítsunk meg Téged: Mi Atyánk, ki vagy etc.

A Te kegyelmed óh Úr Jézus Krisztus, a Te szerelmed óh mennyei Atyánk, a Te bátorításod és ví-

247

gasztalásod, óh áldott Szentlélek, légyen mivélünk és maradjon bennünk ez éjjel és mindörökké! Ámen.

Ezekután keresztyén illendőséggel, mint kegyelem edényi és Szentlélek templomi egyitek a mástoknak jó éjszakát mondván, kiki isteni félelemben menjen nyugodalmára, az odafel megírt estéli elmélkedéseknek valamelyikéről gondolkodván.

Ez a házigazdának házanépével egyetemben naponként való köz magagyakorlása a kegyességben. Immár következik az, melyet az egész Anyaszentegyházzal kellettik [!] cselekedni szombatnapon.