KÍSÉRLET
AZ ÚJ-TESTAMENTUMNAK
ISTENI TEKINTÉLYÉRŐL
BOGUE DÁVID tanár
UTÁN ANGOLBÓL
"Ezek pedig megírattak, hogy higgyétek, hogy a Jézus Krisztus Istennek fia, és hogy ezt hivén, örök életet végyetek az ő neve által." János evang. 20,31.
Bekötött példány ára: 50 kr. p. p.PESTEN,
NYOMATOTT LANDERER ÉS HECKENASTNÁL
1848.Tömörítve: 186k
Az elektronikus kiadás (2002) szöveggondozásáért felel:
Németh Ferenc (nemo44@hotmail.com, www.tar.hu/nemo)
MUTATÓ JEGYZÉK
I. RÉSZ Az Új-Testamentumnak isteni tekintélyét támogató azon bizonyítványokról, melyek az abban foglalt alaptanokból erednek | |
| 1. szakasz. Istennek jelleméről, mint az az Új Testamentumban adatik elő | |
| 2. – Jézus Krisztusnak jelleméről | |
| 3. – Az emberi természetnek ábrázolata | |
| 4. – A közbenjáróról és az általa történt megváltásról szóló tan | |
| 5. – Az evangéliumnak erkölcsi parancsai | |
| 6. – Jövendő éltünkbeni sorsunknak az Új-Testamentumbani rajza | |
| 7. – Az evangéliumban előterjesztett indokok | |
| 8. – Azon jellemről, melynek képzésére az Új-Testamentum rendeltetett | |
| 9. – Azon boldogságról, mely efféle jellemeknek az evangélium által történt alkotásából származik | |
| 10. – Minden feltalálható az Új-Testamentumban, mit egy Istentől jött kinyilatkoztatástól várni lehet | |
II. RÉSZ Az Új-Testamentum isteni tekintélyének azon bizonyságtételeiről, melyek foglalatjának megvizsgálásából származnak | |
| 1. szakasz Az Új-Testamentum nagyobb tökélyre viszi a lelket, mint akármely más könyv | |
| 2. – Az Új-Testamentumban hamis alapelvekre nem találunk | |
| 3. – Az Új-Testamentum az emberi természetnek minden megromlott rendszabályaival egyenes ellentétben van | |
| 4. – Az emberek az Új-Testamentumnál soha sem emelkednek feljebb | |
| 5. – Az Új-Testamentumnak gazdagsága | |
| 6. – Az isteni országlásnak Új-Testamentumban képzett rajza fölötte nagyszerű és terjedelmes | |
| 7. – Az erkölcs-világnak tüneményei és célja a keresztyén vallásnak alapelveit megerősítik | |
| 8. – Az Új-Testamentum az emberekhez való szólás-modora | |
| 9. – Az Új-Testamentumi íróknak összhangzása | |
III. RÉSZ Az Új-Testamentumnak isteni tekintélyét tárgyazó azon bizonyítványokról, melyek az apostolok tanúságából erednek | |
| 1. szakasz A bizonyságoknak minősége és száma | |
| 2. – Az apostoloknak képességük a Krisztusróli bizonyságtételre | |
| 3. – Az apostoloknak nyíltszívűsége és személyes meggyőződése bizonyságaik valósága felől | |
| 4. – Az apostolok állhatatossága és kitartása a tanúbizonyságtételben | |
| 5. – Az apostoloknak bizonyságtétükérti szenvedéseik | |
| 6. – Az apostoloknak vértanúsága mint az ő bizonyságtételüknek pecsétje | |
| 7. – Az apostoloknak az nem lehetett szándékuk, hogy rossz eszközök által jó célt érjenek el | |
IV. RÉSZ Az Új-Testamentumnak isteni tekintélyét tanúsító bizonyságok, melyek némely mellékes körülmények tekintetéből származnak s az apostoloknak tanúságaikat tovább is megerősítik | |
| 1. szakasz. Valószínűtlensége annak, hogy az apostolok új vallást költöttek | |
| 2. – Az Új-Testamentumnak isteni eredetét következtethetjük az íróknak lelki tehetségeiből | |
| 3. – Az Új-Testamentumnak írói könnyűséggel írtak mindennemű tárgyakról | |
| 4. – Azon komoly szellem, melyben az apostolok írnak, bizonyságtételüknek erejét szaporítja | |
| 5. – Az Új-Testamentumnak írói sem alávaló, sem rossz szenvedélyeket nem árulnak el | |
| 6. – Az Új-Testamentum íróinak alázatossága | |
| 7. – Az apostolok, mint oly férfiak működtek, kik bizonyságtételeiket igazaknak lenni hitték | |
| 8. – Az apostolok sem az előítéleteket elő nem mozdították, sem az emberek szenvedélyeinek nem hízelkedtek | |
| 9. – Azon nagy tekintélyű beszédmód, mellyel az Új-Testamentum írói élnek | |
| 10. – Azon jellem, melyben a keresztyén vallásnak alapítója és első tanítói mutatkoznak | |
V. RÉSZ Az Új-Testamentumnak isteni tekintélyét tanúsító azon bizonyságtételekről, melyek a csodákból származnak | |
| 1. szakasz. Az Új-Testamentumi csudáknak lehetősége és valósága | |
| 2. – A keresztyén vallásnak megerősítésére végbevitt csudáknak száma, különbfélesége és neme | |
| 3. – Az Új-Testamentumban előszámlált csudáknak célja | |
| 4. – Az Új-Testamentumi csudáknak idejéről és helyéről, mint a keresztyén vallásnak kedvező bizonyságtételeiről | |
| 5. – Az ÚjTestamentumi csudák valóságának kételykívülisége | |
| 6.– Néhány egyes Új-Testamentumi csudáknak megvizsgálása | |
VI. RÉSZ Az Új-Testamentum isteni tekintélyének azon bizonyítékáról, mely a jövendölésekből ered | |
| 1. szakasz A prófétáknak jelleme | |
| 2. – A jövendöléseknek természete, részletessége és terjedelme | |
| 3. – A jövendölésnek célja | |
| 4. – Az érthetőségnek fokozata a jövendölésekben | |
| 5. – Krisztust illető jövendölések | |
| 6. – Jeruzsálemnek a rómaiak által történt elpusztítása | |
| 7. – A keresztyén vallás kinövéseit tárgyazó jövendölések | |
| 8. – A zsidóknak, mint elkülönözött népnek fennmaradása és állapotja | |
VII. RÉSZ Az Új-Testamentum isteni tekintélyének azon bizonyságtételeiről, melyek az evangéliumnak haladásából származnak | |
| 1. szakasz A keresztyén vallásnak természete, amint az az Új-Testamentumban foglaltatik | |
| 2. – Azon emberekről, kik által a keresztyén vallás elterjedett | |
| 3. – Az evangélium terjesztésében használt eszközök | |
| 4. – Azon ellenszegülésről, melyre az evangélium talált | |
| 3. – Az áldozatok, melyeket azoknak kellett hozni, kik az evangéliumot elfogadák | |
| 6. – Az evangéliumnak sikere és a megtérteknek száma | |
| 7. – A keresztyén vallásnak sikere egyedül tanainak igazságából megmagyarázható | |
| 8. – A ker. vallás győzedelemeskedett mindazoknak gyengesége és gonoszsága ellenére is, kik Krisztus iránti hűségüket megszegék | |
VIII. RÉSZ Az Új-Testamentumnak isteni tekintélye ellen felhozott kifogásoknak tekintetbe vétele | |
| 1-ső ellenvetés. ha valamely vallást avégett vizsgálunk, hogy annak isteni eredetét felfedezhessük, ésszerű, hogy azt nemcsak részlegesen, hanem egészen megtegyük s bizonyítmányait mérlegbe vessük, és ez oly unalmas és nehéz kísérlet, hogy egész életünk beletelnék, mielőtt végére mehetnénk | |
| 2-dik A keresztyén vallás félelmes, szenvedőleges lelkű embereket nevel, s nem arra való, hogy nagyjellemű férfiakat képezzen, vagy oly embereket idézzen elő, kik az emberi nemnek kitűnő jóltevői lennének | |
| 3-dik – A keresztyén vallás a kényuraságnak barátja, s a szabadságnak ellensége | |
| 4-dik. A keresztyén vallás papurasági rendszert állít fel, s a papságot szerfölötti gazdagságra és lelki kényuraságra vezérli az embereknek lelkismerete fölött | |
| 5-dik – A keresztvén vallás által előidézett vérontások, kegyetlenségek és nyomorúságok, melyek általa terjedtek el a földön, a kárhozat pecsétét ütik reá | |
| 6-dik – Krisztusnak e Földön való megjelenése oly különböztetett alacsonysággal járt, mely Isten Fiának méltóságával meg nem egyeztethető | |
| 7-dik – Az emberi nemnek csak csekély része ismeri a keresztyán vallást; ha Istentől eredne, avagy nem egyetemes volna-e a földön? | |
| 8-dik – Csak kevés és csekély számmal voltak azon hatások melyeket a keresztyén vallás a világon előidézett; valamint a haszon is silány volt, melyben az emberi nemet részesíté | |
| 9-dik – A néptömegnek ragaszkodása a keresztyén valláshoz egyedül annak nevelési előítéleteiből ered | |
| 10-dik – A világ nagyjai és tudósai közül csak kevesen ragaszkodnak a keresztyén valláshoz | |
| 11-dik – Sok szakadások és nagy egyenetlenségek vannak a keresztyének között | |
| 12-dik – Az Új-Testamentumban sok homályosságra akadunk, és sok rejtélyes dolgok vannak benne | |
| 13-dik – Ha az Új-Testamentumi könyveknek alakját és szerkesztési módját tekintjük, meg nem foghatjuk, hogy azok isteni ihletés segítségével írattak | |
| 14-dik – Miképp lehetünk bizonyosak afelől, hogy az Új-Testamentum könyvei Krisztus apostolai által írattak? és ha azok által, akkor vajon azóta nem történtek-e közbeszúrások és meghamisítások? | |
| 15-dik. – Jézus vallásának pártolói közül sokan keservesen támadják meg a bölcsészettant, tudván, hogy a keresztyén vallás ki nem állja átható szemének szigorú kutatmányát | |
IX. RÉSZ A deistáknak gondolkozásmódja és magaviselete röviden megvizsgálva | |
| 1. szakasz A deisták nem oly emberek szellemében vizsgálják a keresztyén vallást, kik az igazságot szomjúhozzák | |
| 2. – Úgy látszik, hogy a deisták, mind vallásuk rendszerével, mind gyakorlatba vételével, mind terjesztésével keveset gondolnak | |
| 3. – Megjegyzésre méltó, mily keveset tudtak a keresztyén vallásnak ellenségei ellene felhozni | |
| 4. – Az evangélium elleni szellem, mely annak hitelessége megsemmítését tervezte, a legnagyobb képtelenségekre vitte a deistákat | |
| 5. – A deistáknak vallástana el nem foglalhatja az evangéliumnak helyét s az ember boldogsága felől célirányosan és kielégítőleg nem gondoskodhatik | |
| 6. – Nagyon hihető, hogy a természeti vallásnak azon tanszere, melyet a deisták vallanak, az Új-Testamentumból vétetett | |
| 7. – A legkitűnőbb deistáknak és keresztyéneknek összehasonlítása, indulataikra és magaviseletükre nézve | |
| 8. – A legkitűnőbb deisták és keresztyének egybehasonlítása a közelgő halálról való nézeteiket és reménységeiket illetőleg | |
X. RÉSZ Némely vegyes vizsgálódások és vége | |
| 1. szakasz A bizonyítmány különbféle részeinek összhangzata a keresztyén vallásra nézve | |
| 2. – Minden jóindulatú embernek kívánni kell, hogy az evangélium igaz legyen | |
| 3. – Az elmeállapotról, melyet az Új-Testamentum azoktól igényel, kik a keresztyén vallásért szóló bizonyítékokat megvizsgálják | |
| 4. – A keresztyén vallásnak igazsága elfogadtatott azok által, kik egész éltüket az Új-Testamentumnak tanulására fordították | |
| Berekesztés | |
Bevezetés
Az embernek dicsősége a halhatlanság; tagadd meg tőle ezt s ő elveszti jelentőségét. Azok lealacsonyítják az emberi természetet, kik a halált lételük végének tekintik. De ők maguk is borzadnak ezen lealacsonyító gondolattól, és az ész és igazság parancsaival megegyezőleg azt válik, hogy örök életre képezvék. Tápláld e végetlen eszmét s légy oly boldogság kívánója, melynek vége nincsen. Megengeditek egy előttetek ismeretlen barátotoknak, hogy oly könyvre intézi figyelmeteket, mely azon Isten előtti kedves szándékkal íratott, hogy Istenhez vezérelve az örök üdv legmagasb fokára emeljen titeket. A könyv vizsgálatot kíván s azt büntetésre méltó véteknek állítja, ha az ember vonakodik hitelességét és tartalmát, a részrehajlatlan ész mérlegén megfontolni és a méltányos érdemet neki megadni.
Meg ne vessed s el ne fordulj tőle, azt mondván: "Ezt ugyan át nem olvasom." Nem így szól a bölcs ember! E könyv Istentől ered s célja
2
arra oktatni téged, miképp szolgáljad őt s mint juthatsz legnagyobb boldogságra. "De bizonyosan tudom, hogy az nem igaz!" Kedvesem! millió ember olvasá már az Új Testamentumot s ismeré el igazságát és ezek közt a legbecsületesebbek s a tudományosság ragyogó csillagai voltak, kiknél feljebbvaló tehetséggel aligha van valaki ellátva a könyv lényegének és elsőségének megítélésére; s kiket semmiféle földi érdek sem kényszerített evangéliumbani hitük tanúsítására. Ha oly férfiak, mint Bacon, Pascal, Boyle, Newton, Locke és Leibnitz a keresztyén vallásnak igazságait megvizsgálván, azoknak magasztosságát elismerték; vajon az igazság és boldogság részrehajlatlan vizsgálójának mondhatnád-e magadat, ha annak nyomozását elmellőznéd?
Korántsem kívántatik tőled az, hogy te azért higgy, mivel ők hittek; hanem hogy megvizsgáld azt, mit ők igaznak, még pedig legfontosb igazságnak hittenek. Arra kérlek egyedül, hogy az Új Testamentumot olvasd. Mindaddig, míg nem olvasod, lehetetlen tudnod, elfogadható-e, vagy nem! A felületes olvasás azonban elégtelen; ismételt átnézés és szorgos vizsgálat kívántatik meg tőled, hogy célját, tervét, általános elveit, törvényeit és egyes igazságait tisztán felfoghassad. Enélkül egyaránt illetlen és esztelen tett magadat akár keresztyénnek, akár deistának nevezned, mivel alkalmatlan vagy a dolog valóságáról helyes ítéletet hozni s igazán azok egyikét sem helyeselheted vagy kárhoztathatod. Az Új Testamentumnak olvasása és értelme nélkül, az említett két név azoknak, kik azt viselik, nem hogy
3
becsuletükre válnék, hanem inkább gyalázatokra lesz, mert az eszes ember, mielőtt magát erre vagy amarra elhatározná, megvizsgálja a dolgot.
Legyen azért e vizsga részrehajlatlan. A keresztyén vallás nem kíván vizsgálat előtti pártolást; minden, amit kíván, egyedül az (s nemdenem méltányos-e ez?), hogy annak kárára előítélet ne tegyen elfogulttá. Arra szólít fel, hogy a könnyelműséget távoztassuk, midőn annak olvasásához kezdünk, hogy komolysággal folytassuk s a léleknek minden erejét reá fordítsuk. Azt állítja, hogy a vizsgálat végetlen fontos és hogy eredményétől jövendőbeli boldogságunk függ. Nem volna-e tehát illő, mielőtt az olvasást megkezdenéd, könyörögve folyamodni a világosság atyjához, kitől jő minden jó és minden tökéletes adomány; hogy eszedet megvilágosítsa az igazságnak elismerésére és szívedet meglágyítsa annak elfogadására, akár hol is találsz arra. – Ha Göröghonnak legkitűnőbb bölcs emberei azt vélték, hogy minden fontosabb tárgyakban Isten bölcsességére szorulnak, ne csudáld, ha annak keresésére ugyanazon kútfőhöz utasítlak.
Az igaz vallás azon tárgy, melyet felkeresnünk szükséges és meg kell engednünk, hogy annak kell szükségképp oktatni minket, nem csak arra: ki és mi Isten? hanem arra is, miképp kell őt tisztelnünk és neki szolgálnunk? mi úton nyerhetjük meg kegyelmét és mimódon mívelhetjük azokat, melyek kedvesek előtte. Olyan vallás, mely minket ezen tárgyakban fel nem világosít, egyáltalában elégtelen. Hogy evégre Istentől kinyilatkoztatott vallás szükséges, azt az emberiség általános véleménye s közös
4
érzelme tanúsítja és szükségességét bizonyosan senki sem tagadafldja, ki tekintetbe veszi a világ állapot-ját és az emberi nem történetét. És volt-e a régibb vagy ujabb korban akár polgárosított, akár vad nemzet, mely természeti állapotjában bálványifl1á dásra nem vetemedett? Nem, csak egy sem, kivévén azon elfajult néptörzsököket, melyek oly buták, hogy közöttök a vallásosságnak még csak nyomára som akadhatni. Mindenhol, hol a bálvány imádás uralkodik, szembetűnő a bizonyság, hogy az emberek már a templom küszöbénél megbotlottak és elestek, és hogy sohasem emelkedtek oly magasra, hogy az istentiszteletnek valódi tárgyát szemügyre vehették volna. Az Isten lényérőli tudatlanság mindenütt össze volt kötve az ember kötelességeinek s rendeltetésének és a jövendő élet lételének ismeretlenségével, és mi szintén természetes következmény, a legborzasztóbb erkölcsi romlottsággal és mindennemű gonoszságok elhatalmazásával. – Vessük csak egybe e régi pogányvilágnak rajzát, miképp az, Pál apostolnak rómaiakhoz írt levele 1-ső részének 20-tól 30-ig olvasható – a leghitelesb oklevelekkel, melyeket akár a régi, akár a mostani pogány népek erkölcsi állapotáról bírunk, s meg fogunk győződni, hogy az apostol által adott rajz nem valami ferde torzkép, hanem maga a tökéletes valóság.
Ha ez valamely elvont kérdés volna, nehezebb s kevésbé kielégítő lenne rá a felelet, de meglett dologról van szó, ti. hogy a bálványimádóknak sokasága minden pogány országban nyilván hirdeti az isteni kinyilatkoztatásnak szükségét. Azon állítás,
5
hogy Sokrates és Plátó az észnek erejével sok jeles erkölcsi igazságot fedeztek fel, a vallás igazságának csomóját meg nem oldja. A kérdés nem az: Mire voltak néhány kitűnőbb lelkitehetséggel felruházott férfiak képesek, hanem az emberi tömeg számára az élet szabályát és példányát feltalálni. Hogy erre maguk erejéből tehetetlenek voltak, vagy ha feltalálták volna is, tehetetlenek voltak azt életbe léptetni s a bálványimádást csak egy városból is kiküszöbölni (jóllehet erre nekik sok száz, sőt ezer évek adattak); arra a régi Göröghon és Róma, valamint a mostani China és Hindostán elégséges példával szolgálnak. Ha tehát az embereket bölcs, jó és szerencsés teremtményekké akarjuk képezni a tudománynak, istentiszteletnek és engedelmességnek általa, elkerülhetlen szükséges az isteni kinyilatkoztatás.
Hogy pedig ennek lehetősége régtől fogva mindig kérdésbe vétetett, azon méltán lehet csudálkozni. Ha az emberek egymással közölhetik gondolataikat, avagy Isten az övéit ezekkel nem közölhetné? Ha mi valaki által egy vagy több embernek tudtára adhatunk valamit, avagy Isten küldötteinek nem választhatna-e embereket, hogy ezek által másokat az ő akaratjával megismerkedtessen?
És ha Isten természetéből vesszük az indokokat, így szintén hihető az isteni kinyilatkoztatás; az ő jósága és az embernek üdve egyesülnek annak támogatásában. – Ha a vallás elenyésznék a földről, kicsoda mondhatja lehetetlennek, hogy Isten azt visszaállíthatná? A sok hamisan híresztelt isteni kinyilatkoztatások, s azoknak elfogadása nyilván
6
mutatják, hogy a hit szüksége az emberi lélekben és ős eredeti.
A feladat tehát az, meghatározni: vajon Isten valósággal kinyilatkoztatta-e akaratját az embereknek és (tán megengedjük a hozzátételt) a sok költöttek közt megkülönböztethetjük-e az igazságot a csalárdságtól? Itt van egy könyv, mely annak bírásával dicsekszik, mit mi keresünk; de ti azt mondjátok: "Vigyázzunk a sok kijelölteknek követeléseire." Ez azonban korántsem oly óriási munka, mint te képzeled magadnak. A tárgy, melyet nyomozunk, valamely közös vallás, vagy olyan tan, mely az egész emberi nem üdvének és jólétének előmozdítását célozza, és mással célt nem érünk, bár melyek legyenek is annak elsőségei. E tiszteletre a pogány tanrendszereknek egyike sem tarthat számot, akár a régibb, akár az újabb időből. Megvallják, hogy egyedül helybeli intézetek; és némelyek közölök egyenesen kirekesztők a proselytákat is: következésképp, mindezeket csak kérdésbe sem vehetjük, s reájuk legkevésbé sem figyelmezhetünk. A zsidó vallás csak egy nép számára volt rendelve, s az is csak bizonyos időre. Jézus vallása volt az első, mely mindenkor közös vallásnak hirdette magát, s azóta általában senki sem mondhatott ellene. Krisztus Urunk születése után 600 évvel Mohamed lépett fel. Ő a názáretbeli Jézustól nem tagadta meg az isteni küldetést. Ő tiszteletteljes kifejezésekkel szólott felőle; de azt állítá, hogy Jézusnak követői az evangéliumot meghamisíták, s hogy Ő ennélfogva, Istentől vett új kijelentésnek következtében jött, a vallást előbbi tisz-
7
taságába visszahelyezni. Mohamed tehát egyetlen egy vetélytársa Jézusnak; de mily nyomorult és jogtalan követelésekkel ellátott vetélytárs, azt a következendőkben fogjuk látni.
Feltétetik, hogy higgadt elmével vizsgáljuk mind azt, mit az evangélium a maga istentőli eredetének tanúságára felhoz, és itt komoly figyelmetek kívántatik meg. Miután Mózes és a próféták az utat egyengették, a kijelölt időben Jézus Krisztus jelent meg és azt hirdeté, hogy ő Istentől küldetett a bűnösöknek megváltására és az emberi nemnek tanítására. Ő tizenkét férfit választott tanítványinak, hogy azok, tulajdon beszédeiből megtanulván vallástanát, tanúságot tennének életéről és haláláról, feltámadásáról és mennybemeneteléről. Megérkezvón pedig az idő, hol a földet el kellett hagynia, megparancsolá nekik, hogy elmenvén az egész világra, hirdetnék az evangéliumot minden embereknek, hogy minden népek megtérjenek, s egyszersmind a Szentléleknek leküldetését is megígéré nekik, ki segítségükre leend nehéz munkájukban. A tanítványok engedelmeskedtek mesterük szavának, s evangéliumát mindenütt hirdették. Lelkesedésük nagy volt, de sikerük még nagyobb.
Ha e tan csak élőszóval terjesztetett és az emberek emléktehetségére hagyatott volna, igen hihető, hogy az csak hamar meghamisítatott vagy elfelejtetett volna. Ennek megelőzése végett és hogy maga tisztaságában a legvégső századokig megtartassék, a szükség úgy hozta magával, hogy írásban is meghagyassék. Ezen okból tanítványai különféle iratokat szerkesztettek, melyekben Krisztus Urunk
8
élete, a keresztyén vallás megalapításának története, az általuk alapított külön társulatok vagy gyülekezetekhez küldött levelek és egy prófétai könyv foglaltatnak, mely utóbbi Krisztus Urunk halálától kezdve, egészen a világ végezetéig, előleges történetnek alakjában szól a keresztyén vallásról.
Ezen iratok később a tanítványok által nagy gonddal egy kötetbe gyűjtetvén, "Új-Testamentumnak" neveztettek. A tanúk azt állítják, hogy az a keresztyén vallásnak részletes előadását foglalja magában, s hogy ahhoz vétek nélkül egy ember vagy társulat sem adhat valamit, de viszont el sem vehet. Azt állítják továbbá, hogy e könyv isteni ihletéssel íratott. Isten, azt mondják, úgy hatott a tanítványok lelkére és úgy igazgatá gondolataikat, hogy abból minden hiba, és tévedés ki van zárva. Minden történet úgy van benne előadva, mint az voltaképp történt; minden tan, melyet magában foglal, Jézus Krisztusnak valóságos tudománya; minden rendelet az ő parancsolata és minden jövendölés az Úrnak lelkétől való, kitől lelkükbe szivárgott. – A nyelvet tekintve, mindenik az ő természetes kifejezésmódját követé, ami saját írásnemet alkotott, Isten azonban tollaikat úgy vezérlé, hogy az általuk használt szavak az ő akaratjának kijelentésében, legalkalmasban fejezék ki a Szentlélek értelmét. Ezen magasztos követelések mellett az Új Testamentum még azon kizáró elsőséget is tulajdonítja magának, hogy az embereket az örök boldogságra vezérli. Állítása szerint azok, kik isteni tekintélyét megvetik, a legborzasztóbb bűnnel terhelik magukat, mert bezárják maguk előtt a kegye-
9
lemajtót és kárhozatot halmoznak saját fejükre. Azoknak pedig, kik vezérletének alája vetik magukat, az Isten barátságában való részesülést, a keresztyén életnek tisztaságát és örömeit és a jövendő élet örök boldogságát ígéri: "Aki hiszen a Fiúban, vagyon annak örök élete, aki pedig nem hiszen a Fiúnak, nem látja az életet, hanem Istennek haragja marad rajta." János 3,36.
Bebizonyíthatók-e ezen állítások vagy nem, az itt a meghatározandó pont. Az író azt hiszi, hogy bebizonyíthatók s ennélfogva minden olvasónak komoly figyelméért esedezik. Kívánata egyedül az, hogy minden bizonyságtételnek annyi súlyt engedjünk, amennyit megérdemel. Legyen szabad hozzátennem, hogy ez barátnak a szava, ki nem viaskodik győzelemért, sem nem igyekszik a hamisságnak valamely rendszerét felállítani, mint ki ennek csalárdságából él; hanem az igazság iránti legtisztább szeretettől és azon forró vágytól buzdítva ragad tollat, hogy embertársainak szerencséjét mozdítsa elő.
Mielőtt azonban mélyebben ereszkednénk a dologba, nem lesz céliránytalan előbb egy sokszor előforduló kérdést megvizsgálni, ti., ha Isten az ő akaratját az embereknek kijelenté, vajon mily jelt ad ő annak valóságáról? Kétséget nem szenved, hogy Isten mindenkinek szolgáltathat annyi bizonyságtételt, hogy mellette az igazságot illető kétkedés árnyékának is el kell enyészni és sokan óhajtják is, hogy annyit adott volna. De vajon az Úr Isten megadandja-e azokat vagy nem, azt nem elméleti úton – a priori –; hanem egyedül tapasztalás után – a posteriori – határozhatni meg.
10
Ha a hasonlat nyomán képeznők ítéletünket, azt mondanók: nagyon hihető, hogy Isten akar annyi bizonyságtételt adni, amennyi minden alázatos, részrehajlatlan, becsületes és igazság után törekvő búvárkodónak meggyőződésére szükséges, de mégsem oly nagy mértékben, hogy a kevély, világi érzelmű és furfangos ember gúnyolásra tárgyat ne találjon és hogy azt, mint valami csalárdságot meg ne vesse. Ugyan ez az eset, a világ teremtése, eltartása és más legnagyobb jelentékű dolgoknál is, s amint látszik, más itt sem gondolható. Egy innen eredő nyereség az, hogy az Új Testamentum, mint a tudós Grotius megjegyzé, próbakővé válik, melyen az embereknek szíve kísértetik meg. Eme elsőség megszűnnék, mihelyt a bizonyságtétel minden kifogásnál feljebbvaló volna.
Kötelességünk szinte a bizonyságtételnek nemét is meghatározni, s ezt reményünk van megfejteni. Némelyek a matematikai bizonyításmódhoz ragaszkodnak; mások csudákat kívánnak; de ha valaki így szól: "Én nem hiendek, míg csak e vagy ama nemét nem látom a bizonyságtételnek;" bizonnyal ennél esztelenebb semmi sincsen. Minden, amit sürgetni jogunk van, az, hogy a bizonyságtétel olynemű legyen, melyet a dolog természete megenged és amelynek megítélésére alkalmasak vagyunk, és hogy oly mértékben adassék, hogy meggyőződóst eszközöljön, ezzel aztán meg kell elégednünk. –
Mi az Úr Istennek nem parancsolhatunk: ő azt végzi, amit legjobbnak tart, nem pedig, ami kedvünk szerint van. Hogy minden tetteiben e rendet
11
követi, azt tudtunkra adja a világ erkölcsi kormányzásának minden része, s arra tanít minket, hogy Isten az Ő teremtéseinek javát tekintetbe veszi, de azoknak fennhéjázó és esztelen kívánságai kielégítésére nem hajlandó.
Nagyon hihető szintén az is, hogy a bizonyságtételek különbözni fognak, mind mennyiségükre, mind nemükre nézve, a különféle országokban és századokban élő emberek minéműsége szerint. Itt ti. a vallásnak oly neméről van szó, mely örök elfogadás végett adatott és századtól századig ajánlja magát az emberi nemnek. Így már a dolognak természete hozza magával, hogy a bizonyságtételek nem lehetnek ugyanazok arra nézve, aki Jézus idejében élt és arra nézve, ki most hívattatik az evangéliumbani hitre. Ha, miképp állíttattik, csuda által alapíttatott meg a keresztyén vallás, az első keresztyének ezeknek szemtanúi voltak, a később élő keresztyének pedig csak úgy tekinthetik, mint bizonyságtételtől függő dolgot! Ugyanazon időben jövendölések is történtek: az első keresztyének hitelt adtak nekik, a csudák miatt, melyeket a próféták által láttak végbevinni, nálunk későbbieknél pedig hitelre azért találnak, mivelhogy azoknak tökéletes beteljesedése elegendő bizonyság. Azonkívül az embereknek tehetsége, fogékonysága és természete szerint a meggyőződés fokozatában is különbség leend, mert legtökéletesb és legvilágosb elméjű és legszentebb szívű embereknél leend. E különbséget másképp el nem lehetne mellőzni, hanem csak folytonos csudák által, melyeknek hatása minden egyes emberre kiterjedne.
12
Nem is említve azt, hogy az végre megsemmítené az igazán történt csudákat, – ha Isten erkölcsi kormányzásának közönséges folyamát szemléljük, arról győződünk meg, hogy bizony nincsen okunk olyasmit várni és hogy az egyenesen ellenkeznék az emberek számára tett rendeleteivel. Minden, mit mi joggal várhatunk vagy kérhetünk, az, hogy elegendő súlyos bizonyságtételek adassanak, melyeken az egyenesszívűek megnyugodhassanak. Ebben pedig nem fogunk megcsalattatni, mert itt elegendő bizonyító ok van mindenkinek számára, kivévén azokat, kik az előítéletnek és szentségtelen indulatoknak rabigája alatt nyögnek.
De ne tegyük fel ezt; mert csak a valóságnak megsértésével mondhatjuk, hogy az Új Testamentom isteni tekintélyének bebizonyítására a bizonyságtételek szűken adattak. Az emberek, ha földi érdekük forog fenn, sokkal csekélyebb bizonyságtételeknek adnak hitelt, mint amilyeket e könyv maga előmutat. Valóban, mihelyt jól megfontoljuk e bizonyságtételeket, azt fogjuk találni, hogy számosak és sokfélék, egymást gyámolítók és megerősítők és elegendők, hogy minden igaz és komoly nyomozót legtökéletesebben kielégítsen.