„Jöjjetek ki közülük és szakadjatok el tőlük, azt mondja az Úr“ (2
Korinthus 6,17)
Részlet
J.C.
Ryle(1816-1900):
Walking with God („Practical religion“
rövídített változata) c. könyvéből.
10. fejezet. 73-80 old.
(Grace Publication Trust kiadó, 1995. -
139. Gronsvenor Avenue. London, N5 2NH,
England.)
- nyersfordítás -
A világtól való elszakadás nagyon fontos
dolog. Minden magát keresztyénnek valló személynek komolyan kell vennie, mert a
világtól való elszakadás egyike volt mindig azon jeleknek, melyek Isten
kegyelmi munkájáról tanúskodtak az ember szívében. Akik valóban Isten Lelkétől
születtek, mindig elkülönültek a világtól, míg a névleges keresztyének folyton
visszautasították, hogy „kijöjjenek és elszakadjanak“. E tárgy különös
fontossággal bír ma, amikor sokan próbálják a keresztyénséget a lehető legkönnyebbé,
elfogadhatóvá tenni a világ előtt, s így elkerülni az önmegtagadás
szükségességét. Sokan úgy vélik, tetszésük szerint járhatnak, s azért mégis jó
keresztyének. Szeretnélek egyenesen és komolyan figyelmeztetni e
gonodolkozásmód ellen.
1. A világ nagy veszélyforrást jelent a lélek számára.
A
„világ“ alatt nem a fizikai világot értem, amelyben élünk. Az Isten
által teremtett világmindenségben semmi sincs, ami önmagában véve veszélyt
hozna az ember lelkére. Az egész teremtett világ „nagyon jó“ (1Móz. 1,31). Az a
felfogás, hogy valamely dolog önmagában véve bűnös, esztelen tévelygés. Amikor „a világról“ beszélek, ezalatt azokat
az embereket értem, kik csak (vagy főképpen) e világ dolgaival törődnek, és
mellőzik az eljövendő világot - akik többet törődnek a testükkel, mint
lelkükkel; akik inkább igyekeznek embereknek tetszeni, mint Istennek. A „világ“
alatt ilyen embereket értek, életútjukkal, véleményeikkel, izléseikkel,
törekvéseikkel és kinézésükkel együtt. Ez az a világ, amely veszélyt jelent a
lélek számára. Ez az a világ, melyből nekünk „ki kell jönnünk“, s melytől el
kell szakadjunk.
Mit mond Isten Igéje erről a dologról?
Pál apostol azt írja: „Ne szabjátok magatokat e világhoz“ (Róm. 12,2). Lapozd
fel úgyszintén 1Kor. 2,12-t, Gal. 1,4-et, Eféz. 2,2-t és 2Tim. 4,10-et. Jakab így szól: „Nem tudjátok, hogy a világ
barátsága ellenségeskedés az Istennel? Aki azért a világ barátja akar lenni,
Isten ellenségévé lesz“ (Jak. 4,4). Lásd még Jak. 1,27-et is. János apostol ezt
írja: „Ne szeressétek a világot, sem azokat, amik a világban vannak. Ha valaki
a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete“ (1Ján. 2,15). Lásd még a
következő igehelyeket: 1Ján. 2,16-17;
3,1; 4,5; 5,4 és 5,9. És maga az
Úr Jézus tanítványairól szólva ezt mondta: „ Ők nem e világból valók, aminthogy
én sem e világból vagyok“ (Ján. 17,16). Olvasd el még Mát. 13,22; Ján. 8,23;
14,17; 15,18-19; és 16,33).
Ez igék önmagukért beszélnek. Egyetlen
értelemmel megáldott ember sem tagadhatja, hogy ezek az igeversek azt tanítják,
hogy a világ a keresztyén ember ellensége, s hogy a világgal való barátság s a
Krisztussal való közösség homlokegyenest ütköznek.
Ezenfelül, a keresztyén tapasztalat is
megerősíti ezt. Krisztus ügyének a legnagyobb kárt a világ szeretete okozza.
Magukat keresztyéneknek vallók ezrei szenvednek hajótörést ezen a ponton. Nem
válaszják ők a rosszat, sem nem vetnek el egy bibliai alapvető teológiai
tanítást sem. De szeretik a világot, azonosulnak vele, s nem akarnak szemben
állni vele. A világ szeretete az, mely a széles úton, a pusztulás felé viszi
őket.
2. Téves vélekedések a világtól való elszakadásról
Hadd tárjam fel neked, mi az, amit a világtól való elszakadás nem jelent. Nagyon fontos tisztában lenni ezzel, mert néha a
keresztyének nagy kárt tehetnek azáltal, ha a világtól való elszakadást
helytelenül értelmezik, s e helytelen értelmezés szerint viselkednek.
Amikor Isten azt mondja: „Jöjjetek ki,
és szakadjatok el“, ez nem azt
jelenti, hogy a keresztyéneknek fel
kellene adniuk a világban végzett munkájukat. A katona Kornélius, az orvos
Lukács, a törvénytudó Zénás mind példák a világi munkában álló emberekre. Hisz
valójában a tétlenség és lustaság az, ami bűnös dolog; s a tétlenség miatt
jutunk gyakran kísértésbe. Tehát helyes dolog, hogy egy törvényes
munkaterületünk legyen. Nem kell feladnunk semmilyen értelmes foglalkozást,
attól való félelemből, hogy árthat nekünk. Így tenni, könnyelmű és gyáva
magatartás. A mi feladatunk az, hogy keresztyénségünket magunkkal vigyük
mindenüvé, hol tevékenységünket kifejtjük e világban.
A világtól való elszakadás nem jelenti azt sem, hogy a keresztyéneknek nem érintkezhetnek a
megtéretlen emberekkel. Urunk s
tanítványai elmentek egy mennyegzőre (lakodalomba). Étkeztek egy farizeus
házánál. 1Kor. 10,27-ben Pál apostol utasít, miként viselkedjünk, ha egy nem hívő
egy vacsorára vagy ünnepségre hív meg minket magához; nem azt mondja, hogy ne
menjünk el. Nem szabad ilyenképpen elvágnunk magunkat a jó cselekvésre való
alkalmaktól. Ha Krisztus velünk van bárhova megyünk, úgy nekünk mindenütt
eszközöknek kell lennünk mások megmentésében, anélkül, hogy magunknak kárt
okoznánk.
A világtól való elszakadás nem jelenti azt, hogy a keresztyéneket semmi sem kell érdekelje a valláson kívűl.
Némelyek nagyon is lelki dolognak tartják, ha mellőzik a tudományt,
művészeteket, irodalmat és politikát, s ha semmi mást nem olvasnak lelki
könyveken kívül; nem olvasnak újságokat, nem érdekli őket országuk kormányzása,
sem annak ügyei. Úgy ítélem, hogy az ilyen magatartás rest tétlenségre vall,
önző viselkedést tükröz, s kötelesség mellőzést árul el. Pál nagyra becsülte a
jó kormányzást (1Tim. 2,2); olykor pogány íróktól idézett prédikációiban;
ismerte a világ törvényeit és szokásait, miként látjuk számos
illusztrációjából. Azok a keresztyének, kik tudatlanságukkal kérkednek, ezáltal
gyalázásnak teszik ki a vallást.
A világtól való elszakadás semmiképpen sem jelenti azt jelenti,
hogy a keresztyéneknek különcködőknek, az
általános társadalmi szokásoktól elütőknek
kell lenniük öltözetükben, viselkedéseikben, vagy hanglejtésükben. Sohasem
kell ilyenképpen magunkra hívnunk a figyelmet. Nincs okunk azt feltételezni,
hogy Urunk és tanítványai másként öltözködtek s viselkedtek, mint általában
társadalmuk többi tisztességes tagjai. Urunk elítéli a farizeusokat, amiért
„megszélesítik homlokszíjjaikat és megnagyobbítják köntöseik peremét“ csak
azért, “hogy lássák őket az emberek“.
Továbbá, nem azt jelenti a világtól való elszakadás, hogy a keresztényenek félre kell vonulniuk a
társadalomtól, s magányban kellene élniük. Urunk kifejezetten így imádkozott:
„Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a
gonosztól“. Nem tarthatjuk szívűnktől
távol az ördögöt azáltal, hogy egy félreeső zúgba vonulunk vissza. Az igazi
keresztyén magatartás és világiasságtól mentes lelkület jobban kitűnik, ha
férfiasan megálljuk helyünket ott ahol élünk s felmutatjuk környezetünkben a
kegyelemnek gonoszt legyőző erejét, mintsem amikor elhagyjuk Istentől kijelölt
helyünket.
Végül nem azt jelenti a világtól való elszakadás, hogy a keresztényeknek minden tökéletlen
gyülekezetből ki kell jöjjenek. Pál leveleiben láthatjuk, hogy a
gyülekezetben levő tévelygések és romlottságok erősen megfeddetnek, de a
keresztyéneknek sehol sem ad olyan utasítást, hogy hagyják el azokat a
gyülekezeteket, mivel sok bűn van bennük s nem tökéletesek.
Kérlek, fontold meg gondosan e hat
kitételt. Sok embert láttam már, kik melléfogtak e dolgokban, s tévedésük sok
nyomorúság és booldogtalanság forrása lett számukra. Szeretnélek rávenni, hogy
ébren őrködj ezekkel szemben. Ne bonyolódj elhamarkodottan olyan cselekményekbe,
melyeket később meg kell majd bánnod. Hadd szolgáljak neked (különösen, ha
fiatal vagy) két jó tanácssal:
Először:
ne feledd, hogy kötelességünk helyes útja nem mindig a legrövidebb út. Talán úgy véled, helyesen teszed, ha
megtéretlen rokonaiddal vitába szállsz, velük szakítasz, minden világi
barátodtól elhatárolod magad, teljesen visszavonulsz a társadalmi élettől,
minden normális udvariasságot mellőzöl, s magad kizárólag Krisztus munkájára
szánod. Ez meglehet nyugalmat kölcsönöz
pillanatnyilag lelkiismeretednek, és sok problémától mentesít. De gyakran az
ilyen magatartás egy önző, könnyelmű, öntetszelgő viselkedésmódot tűkröz. Sok
esetben keresztünk hordozásának igazán helyes módja az, hogy megtagadjuk
magunkat, ám a fentiekhez képest teljesen már eljárást követünk.
Másodszor:
ha elkülönülni akarsz a világtól, úgy őrizkedj egy savanyú, visszataszító,
búskomor, kedvetlen viselkedésmódtól. Soha se feledd, hogy létezik olyan
evangelizálás, amikor „ige nélkül nyerünk meg“ valakit (1Pét. 3,1). Törekedj bemutatni az embereknek, hogy életed irányító elvei
(bármint vélekedjenek is az emberek róluk) téged örvendezővé, közlekennyé, türelmessé,
alkalmazkodóvá, önzetlenné, mások iránt előzékennyé tesznek, és kész vagy
felkarolni mindazt, ami szép és jó. Ne legyünk szükségtelenül elkülönültségben. Sok dologban el kell szakadnunk a világtól, de
gondosan vigyáznunk kell, hogy ez az elszakadás helyénvaló legyen. Ha a világ
ránk támad az ige szerinti elkülönültségünk miatt, nekünk ezt vállanunk kell,
de legyünk bizonyosak affelől, hogy nem igeellenes és esztelen
különcködésünkkel haragítottuk őket magunkra.
3. Amit a világtól való elszakadás igazán jelent
Hadd mutassak most már rá arra, mit jelent valóban a világtól való helyes
elszakadás. Megpróbálok általános alapelveket lefektetni, melyeket aztán
alkalmazz saját életed részletkérdéseire.
1. Határozottan vissza kell utasítanod, hogy a világ értékrendje vezessen téged a jó és
rossz meghatározásában. Ne tégy dolgokat egyszerűen csak azért, „mert
mindenki úgy teszi“. Életed zsinórmértéke egyedül Isten igéje legyen.
2. Nagyon vigyázz, hogyan töltöd szabad idődet. Ez nagyon fontos, mert
gyakran tapasztaljuk, hogy szabadidőnk egyben a legnagyobb kísértés ideje is.
Vigyázz, hogyan töltöd estéidet, s legyen gondod arra, hogy maradjon időd
csendben elmélkedni, Bibliát olvasni, imádkozni.
3. Következetes
állj ellent, s vigyázz, hogy a világi gondok-bajok ne kerítsenek felettébb
hatalmukba, s ne fojtsák meg benned a lelki életet. Keresztyénként
törekedned kell földi dolgaidat felelősségteljesen, tőled telhetőleg a lehető
legjobban végezni. De nem szabad engedned, hogy ez éket verjen közéd és
Krisztus közé. Ha földi elfoglatságaid megfosztanak téged a vasárnapoktól,
akadályt gördítnek bibliaolvasásod s imaéleted elé, úgy újra át kell rendezned
életedet. Dánielhez hasonlóan, időt kell szakíts az Istennel való közösségre,
bármilyen nagy árba kerüljön is az (Dán. 6,10).
4. Tartózkodnod
kell minden szórakozástól, mely elválaszthatatlanul bűnnel párosul. Ez egy
kényes téma, de olyan, amivel szükséges foglalkoznunk. Tény az, hogy egyes
szórakozások ártatlannak tűnnek, ha egyszerűen önmagukban szemléljük őket. De
nekünk azt is meg kell vizsgálnunk, vajon a
gyakorlatban nem társul-e hozzá elkerülhetetlenül bűn? Ha igen, kerülnünk
kell őket.
5. Mértékletesnek
kell lenned a helyénvaló és megengedett kikapcsolódásokban. Mindannyiunknak szükségünk van
kikapcsolódásra, úgy elménk mint testünk számára. De még a jó és nemes
kipacsolódások is károssá válnak, ha túl sok időt és figyelmet vesznek el
tőlünk. Élhetünk velük annak érdekében, hogy elménk s testünk felfrissüljön, s
ezáltal jobban szolgálhassunk Krisztusnak. De ha Krisztus szolgálatának helyét
foglalják el életünkben, úgy erős féket kell vessünk rájuk.
6. Óvatosnak
kell lenned a világi emberekkel kötött barátság és szorosabb kapcsolatok terén. Nem azt mondom, hogy semmi
közöd sem lehet a megtéretlen emberekhez. A mindennapi életben kapcsolatunk
kell legyen velük, s mindig a legnagyobb illemmel, kedvességgel és
szeretettel kell bánjunk velük, tőlünk
telhetőleg segítve rajtuk s munkálva az ő üdvösségüket. De a bensőséges
barátság teljesen más dolog. Ha olyan barátokat választasz, kik semmit sem
adnak az üdvösségre, Krisztusra, vagy a Bibliára, úgy nem tudom elképzelni,
hogyan remélheted keresztyén életedben való előhaladásodat. Egy állhatatos
keresztyén rájön, hogy az ő izlései és útjai nem egyeznek az övékkel, s
hamarosan választania kell a kettő között. S kölönösen fontos ezt szem előtt
tartani a párválasztás előtt. Egy komoly keresztyén bizonyára nem választhat
magának világi házastársat anélkül, hogy felmérhetetlen kárt ne okoznak lelki
életének és boldogságának. Ha még nem vagy házas, tökéld el szívedben, hogy a
gondolatát is kerülni fogod annak, hogy olyan valakivel köss házasságot, ki nem
elkötelezett keresztyén.
Kérlek, komolyan gondold át, mérlegeld e
hat alapelvet. De mit kell tenned abban az esetben, amikor bizonytalan vagy, s
nem tudod miként alkalmazd ezeket a tanításokat egy-egy sajátos helyzetben?
Először is, imádkozz bölcsességért. Kérd Istent, hogy ő adjon egészséges
ítélőképességet. Aztán emlékezz, Isten szeme mindig rajtad van. Ez segíteni fog
a helyes választásban. Kérdezd meg magadtól, milyen tevékenységben elmerülve
szeretnéd, ha találna Krisztus, amikor visszajön? Úgyszintén, jó, ha
meggondolod, miként jártak el más szent keresztyének hasonló körülményben. Ha
képtelenek vagyunk tisztán látni az utat, úgy nem járunk el helytelenül, ha
mások jó példáját követjük.
4. A világ fölötti győzelem titka
Hadd tárjam fel most számodra a világ fölötti győzelem titkát.
Az első titka e győzelemnek az egyenes,
őszinte, tiszta szív. Az ember vágyai
és ízlései csak akkor lesznek lelkiek, amikor szíve megújult a Szentlélek
által, és Krisztus vesz lakozást benne. Ha a világtól elkülönülni vágyol, légy
bizonyos abban, hogy új szíved van!
A győzelem második titka: élő, gyakorlati hit a láthatatlan dolgokban. Az Ige ezt mondja: „Az a győzedelem, mely
legyőzi a világot, a mi hitünk“ (1Ján. 5,4). Minél jobban számolunk a lelki
dolgok valóságával - Istennel, Krisztussal, a mennyel, pokollal, az ítélettel,
örökkévalósággal -, annál inkább képesek leszünk elválni a világi múlandó
dolgoktól.
A győzelem harmadik titka ez: valld meg Krisztust mindenhol, ahol csak
alkalom van rá; váljék ez szent szokássá életedben, spontán gyakorlattá. Nem
szabad szégyellnünk Krisztust. Csendben és udvariasan az emberek szeme elé kell
tárjuk, hogy keresztyén alapelvek szerint élünk, s attól a világon semmiért el
nem térünk! Amikor az emberek előtt világos lesz, hogy mi Krisztust szolgáljuk,
akkor el is fogják várni, hogy mi másképpen éljünk, mint ők, s ezáltal aztán
még könnyebb lesz állást foglalnunk a világgal szemben.
Befejezés
Hadd fejezzem be
néhány gyakorlati alkalmazással:
1. Milyen a világhoz való viszonyulásod?
Győzedelmeskedsz-e a világ fölött, vagy a világ győz le téged? Elszakadtál-e
már a világtól, vagy sem? Ez lényeges kérdés, mert a világ elmúlik, s mindazok,
kik a világhoz ragaszkodnak, vele együtt fognak elveszni. Ezért sürgetlek, hogy
ébredj fel s menekülj az elkövetkező harag elől.
2. Ha szeretnél kijönni a világból, s
nem tudod, hogy indulj el, úgy először is egyenesen Krisztushoz kell jönnöd,
mint bűnös, s az egész ügyet az ő kezébe tedd le. Krisztus „önmagát adta
értünk, hogy megszabadítson minket e jelenvaló gonosz világból“ (Gal.
1,4). Ő „képes mindenképpen üdvözíteni
azokat, akik őáltala járulnak Istenhez “ (Zsid. 7,25). Bizonyára nehéz dolognak
tűnik kijönni a világból, s elszakadni tőle, de tapasztalni fogod, hogy
Jézussal semmi sem lehetetlen. Igen, - igen, te - képes leszel legyőzni a
világot!
3. Ha kijöttél a világból, úgy végy
erőt, vigasztalást és tarts ki mindvégig Krisztus mellett. A helyes úton vagy. Le ne térj arról. Ne
szégyelld, ha egyedül jársz rajta. Emlékezz, hogy a leghűségesebb keresztyének
mindig a legboldogabbak is egyszersmind. Soha se szégyenkezz a világból való
kijöveteled s elszakadásod miatt!