„ZÖRGESSETEK!”
C.
H. Spurgeon
1723. számú prédikációja
(elhangzott 1883.
május 27 vasárnap reggel, Londonban)
Alapige: Mát 7,12
„zörgessetek és megnyittatik néktek”
Bizonyosra
veszem, hogy e versben levő három buzdítás, mely lényegében egy dolgot fejez ki
– mindenekelőtt Isten hívő népek szól. Az ő tanítványainak mondta az Úr, hogy „Ne dobjátok gyöngyeiteket a disznók elé;”
s valószínű, hogy közülük némelyek, kik lélekben szegények voltak, csodálkozva
néztek körül, s így szóltak: „Uram, kevés gyöngyünk van nekünk; s távol állunk
attól, hogy a kegyelem kincstárát oly bőséggel bírjuk, hogy mások elé dobjuk.
Te arra intesz bennünket, hogy ne dobjuk az ebek elé azt, ami szent; ámde a
szent dolgokat mi inkább keressük, mintsem birtokolnánk.” „Rendben van,” szólt
az Úr, „csak kérnetek kell és bírni
fogjátok; azért nincs nektek, mert nem kéritek, csak keresnetek kell, s biztosan rá fogtok találni; mint ritka drága
gyöngyök szemetek elé tárulnak, ha
utána kutattok; csak zörgetnetek kell,
s a lelki, szellemi titkok megnyilatkoznak előttetek, Isten mélységes
igazságaiba bebocsátást nyertek.”
Mindhárom
buzdításban az Úr imára serkent bennünket. Szeretteim, legyünk buzgók az
esedezésben. Fordítsatok nagy gondot erre, mert az imában való hanyatlás
megingatja békénk fundamentumát, és kiszárasztja bizodalmunk erejét. De ha
erősek vagyunk az Istenhez könyörgésben, úgy erőről előre jutunk az Úrban s
boldogak leszünk az ő szeretetében, sőt áldássá válunk a körülöttünk élők
számára is. Szükséges-e, hogy a kegyelem királyi székét figyelmetekbe ajánljam,
nektek, kik az előtt várakoztok? Bizonyára az imádkozás oly boldogsággá lett
már számotokra, oly létszükségleti dologgá, oly lényeges részét képezi
életeteknek, hogy nyilván nincs szükség arra, hogy mint kötelességet állítsam
elétek, vagy hogy mint kiváltságra, hívogassalak hozzá titeket. Mégis, ezt
teszem, mert a Mester is háromszoros buzdítással intette erre tanítványait. „A
hármas kötél nem hamar szakad el”. Ne vegyétek hát feleslegesnek ez igét. Hadd
késztesselek titeket az állhatatos, változatos, állandóan fokozódó erősségű
imádkozásra: Kérjetek! Keressetek!
Zörgessetek! Ne szűnjetek meg kérni, míg nem kaptok; ne szűnjetek meg
keresni, míg nem találtok; s ne hagyjátok abba a zörgetést, míg az ajtó meg nem
nyittatik néktek.
E
három buzdításban észrevehető egy fokozatosság: ugyanaz a gondolat új formában
van kifejezve, a még erőteljesebben tárul elénk. Kérjetek, vagyis lelketek csendjében beszéljetek Istennel
szükségetek felől, s alázattal esdjetek, hogy teljesítse óhajaitokat. Ez az
imának egy jó, helyes, Istennek tetsző formája. Ha azonban úgy találjatok, hogy
a kéréssel nem értek célt, úgy az Úr egy összpontosítottabb és erőteljesebb,
aktívabb vágyódásra akar titeket ébreszteni; ezért hát kívánságaitok mellé
hívjátok segítségül az ismeretet, tudást, megfontolást, elmélkedést és a
gyakorlatias cselekvést, s tanuljatok meg kutatni a kívánt áldások után, mint
ahogy rejtett kincseket keresnek az emberek. E jó dolgok nagy készletekben fel
vannak halmozva, s a buzgó kereső szívek számára mindezek elérhetők. Lásd meg,
hogy juthatsz hozzájuk. Kéréseidet párosítsd Isten ígéreteinek
tanulmányozásával. Igéjének szorgalmatos hallgatásával, az üdvösség útjáról
való istenfélő, kegyes elmélkedéssel, s minden olyan kegyelmi eszközzel, mely
az áldáshoz hozzásegít téged. Juss
előre, feljebb, a kérésről a keresésre. És ha mindezek után is úgy tűnik, hogy
nem nyerted meg amit kívántál, akkor zörgess,
s láss neki a még komolyabb, még nagyobb lelki tusát igénylő munkához. Ne
csak a hangodat használd, hanem egész lelkedet; gyakorold magad a kegyességben,
hogy megnyerd az áldást. Minden erődet vesd bele, hogy elnyerd azt, ami után
lelked vágyódik. Mert, ne feledd el, az imádság ilyen munkából áll. Istennek
élni – ez a keresésnek magas szintű formája; s az elmének és egész lényünknek
meghajlása Isten előtt – ez zörgetés. Isten gyakran adja meg övéinek amikor
parancsolatait megtartják, azt, amit megtagad tőlük, ha gondatlanul járnak.
Emlékezz az Úr Jézus szavaira: „Ha énbennem maradtok, és az én beszédeim
bennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok, és meg lesz az néktek.” A
szentség nélkülözhetetlenül szükséges a hatékony imádkozáshoz. Az imádság
erejét a szentség adja. Az életnek zörgetnie kell, miközben a nyelv kér és a
szív keres.
Most
igemagyarázatom fonalát megcserélem és azt mondom: úgy kérj, mint ahogy egy
koldus esedezik alamizsnáért. Meglehet, azt mondjátok, hogy a koldulás
szegényes vállalkozás; de ha kipróbálod ezt Istennél, látni fogod, hogy egy
üzlet sem ér fel vele: oly jövedelmező. Az emberek többet nyernek kéréssel,
mint imádság nélküli munkával. Bár semmiképp sem akartak lebeszélni a munkáról,
de mindenek felett az imádságot akarom ajánlani. Az ég alatt semmi sem oly
visszafizető, jövedelmező, mint a győzedelmes imádkozás. Kérj, mint egy szegény koldus, ki éhes, és kenyérért esedezik.
Aztán keress, mint az a kereskedő, ki
drága gyöngyöket vadász, mindent fölkutat, s kész mindenét odaadni, csakhogy
elnyerhesse a páratlan kincset. Úgy keress, amint ahogy a szolga gondosan
keresi gazdája érdekét, s fáradozik annak előmozdításán. Keress teljes
szorgalmatossággal, s a koldus buzgóságához társítsd az ékszerész
figyelmességét, ki drágagyöngy után kutat. S mindez torkolódjék a kegyelem
ajtaján való zörgetésbe, úgy mint
ahogy egy elveszett utas fagyos éjszakán szállásért zörget e fogadónál, hogy el
ne vesszen a hóviharban. Amikor elérkeztél az üdvösség kapujához, kérd, hogy
bebocsáttassál Isten nagy szeretete folytán. Figyeld meg jól, hol van a
bemenetel, s törekedj bejutni;
s ha az ajtót továbbra is bezártnak találod, zörgess erőteljesen; mindaddig
zörgess, amíg biztonságos oltalmat nem találsz a szeretet otthonában.
Még egyszer: kérd azt, ami neked hiányzik (ami nélkül
szűkölködsz); keresd azt, amit
elvesztettél; zörgess, hogy
bebocsátást nyerj oda, ahonnan kiestél. Talán ez utolsó felvázolás jelzi a
legjobban a jelentés árnyalatait, s fejezi ki a köztük levő különbségeket. Kérd mindazt, amire csak szükséged van,
bármi legyen is az: ha helyes és jó dolog, úgy ígéret által garantálva van az őszinte
esedezőnek. Keresd azt, amit
elvesztettél; kutass azután, amit Ádám elvesztett a bűnbeesés által; amit te
magad elvesztettél könnyelműséged, visszaesésed, vagy az imában való restséged
miatt. Keress mindaddig, amíg meg nem találod a kegyelmet, mely híján
nélkülözöl. Aztán zörgess. Ha úgy
látod ki vagy zárva a vigaszból, az igaz ismeretből, a reménységből, az
Istennel való közösségből, a mennyből, akkor zörgess, és az Úr megnyitja neked.
Itt az Úr saját közbelépésére, munkájára van szükséged. Kérhetsz és kaphatsz,
kereshetsz és találhatsz, de puszta zörgetéseddel nem tudod megnyitni az ajtót.
– Maga az Úr kell megnyissa azt számodra, vagy máskülönben örökre ki leszel
zárva. Az Úr kész megnyitni az ajtót. Emlékezz, nem áll lángoló pallossal egy
kérub sem ott, hogy e kaput őrizze, hanem ellenkezőleg, maga az Úr Jézus tárja
azt szélesre, és senki be nem zárja.
- De most félbe kell szakítanom
e gondolatok fűzését, mert vágyam, az, hogy ez igét azokkal kapcsolatban
használjam, kik még nincsenek megmentve.
Az utóbbi
vasárnapon, amikor a dicsőségről szólt a prédikáció, előttünk állt a zarándok
útjának vége. Nagyon áldott, boldog alkalom volt az; hisz elmélkedésünkben
elértünk a Mennyei Város környékére, és belekóstoltunk az örök dicsőségbe. Ezen
a reggelen úgy gondoltam, jó lesz, ha az út kezdetére megyünk vissza, s
belépünk a szoros kapun, mely a mennybe vivő út elején található. Bunyan úr „A
zarándok útja” című könyvében azt mondja, hogy „A kapu felett ott volt e
felírat: zörgessetek és megnyittatik néktek.” Nagyszerű allegóriája éppoly
megbízhatóan építő, tanulságos, mint amennyire gyönyörtelten vonzó is. Úgy
gondoltam, jó lesz ez a felirat mai igénknek. Ha méltónak ítélte a szerző az
életre vivő út kapuja fölé írni, úgy ez ige joggal kéri a figyelmét ma mindazoknak,
akik még nem indultak el a dicsőség felé, azonban mélyen foglalkoztatja őket e
kérdés. Bárcsak Isten Szent Lelke adna igaz oktatást és indítást számunkra,
miközben magát az Urat az ő szent templomából halljuk szólni: zörgessetek és megnyittatik néktek.
I. Először, tehát, drága barátom, bárki légy is, ki vágysz
bemenni az örök életre, a kapu feletti feliratot szeretném magyarázni neked azt
mondva, először, hogy a kegyelem ajtaja számodra bezártnak tűnhet. Ez nyilvánvaló ez igében: „zörgessetek
és megnyittatik néktek.” Ha lelki tudatod előtt az ajtó szélesre tártan állna,
úgy nem lenne szükség zörgetésre; de mivel lelkiismeretedben úgy érzed, hogy be
van zárva előtted, ezért kell a bebocsátást kérned a zörgetés sajátos módja
által.
Ez a tudat nagy mértékben a te saját félelmeidnek az
eredménye. Úgy gondolod, a kapu zárva van, mert úgy érzed, zárva
kell legyen. Úgy érzed, hogy, ha Isten veled úgy bánna, mint te szoktál
embertársaiddal, úgy annyira haragudnia kellene reád, hogy kegyelmének ajtaját
örökre be kellene zárja előtted. Visszaemlékszel, mily sokat vétkeztél, mily
gyakran ellenálltál az isteni hívásnak, s miként rohantál a bűnnek áradatában
gonoszról gonoszra, s ezért attól tartasz, hogy a háznak ura immár felkelt és
bezárta az ajtót. Attól félsz, nehogy a Nóé idejében élő istentelenekhez
hasonlóan a bárka ajtaját bezárva találd, s te magad kizártan elkárhozol az
általános veszedelemben. A bűn ott van az ajtóban, s elzárja azt. Elcsüggesztő
érzelmeid a kegyelem kapuját erősen bezártnak képzelik ítéletedben. De nem így
van. A kapu nincs elreteszelve és bezárva, ahogy gondolod; noha elmondható,
hogy egy bizonyos értelemben zárva van, de egy más vonatkozásban soha sincs
bezárva. Minden esetben szabadon kinyílik; sarkai nincsenek berozsdásodva, vas
zárak sem állnak rajta. Az Úr örömmel kinyitja minden zörgető léleknek. Sokkal
inkább zárt saját tudatodban, mint tény szerint; hisz a bűn, mely zárva tartja,
eltávolíttatik az útból, mihelyt hívő szívvel közeledik valaki. Ha lenne elég
hited, már ebben a pillanatban bemehetnél, és sohasem vettetnél ki, mert meg
van írva: „Aki én hozzám jön, én azt semmiképpen ki nem vetem. Ha szent
bátorsággal bebocsátási engedélyt kérnél, nem feddenének meg érte. Félelem és
szégyen áll a bűnösök útján, s
visszatartja őket; de boldog az, akit kétségbeesett állapota arra késztet, hogy
erőszakosan zörgessen.
Egy dolgot nem
szabad elfelednünk, amikor attól félünk, hogy az ajtó bezárult ellenünk,
éspedig, hogy nincs oly erősen bezárva,
mint ahogy a mi szívünknek ajtaja volt. Ismeritek bizonyára a „A Világ
Világossága” című festményt. Számomra úgy tűnik, hogy ez a legszebb prédikációk
egyike, amit a szem valaha is látott. Ott áll az örökké Áldott, zörgetve a
lélek ajtaján, de az ajtó zárai, sarkai be vannak rozsdásodva, erősen el van
zárva; vadrózsa, s mindenféle futó növények lepték el az ajtót, s mindez
bizonyítja, hogy régen nem volt használva. Tudjátok jól, mit jelent mindez;
mennyire megkeményít a bűnben való megmaradás, hogy ne engedj Krisztus
zörgetésének; s miként lepik el a gonosz szokások indái egyik a másik után a
lelket; oly erősen megkötözik, hogy képtelen megnyílni a szent zörgetésre.
Jézus zörget némelyikőtöknek szívén már gyermekkorotoktól kezdve; és még most
is zörget. Hallom az áldott kezet az ajtón ebben a pillanatban; ti nem
halljátok? Nem akarjátok megnyitni. Oly régóta zörget, s most ismét teszi. Meg
vagyok győződve, hogy ti nem zörgettetek még a kegyelem ajtaján oly sokáig,
mint amennyit a testté lett Irgalom várt a ti ajtótoknál. Ti jól tudjátok ezt.
Miért panaszkodnátok hát, ha látszólag, késlekedne imátok meghallgatásában?
Csak azért teszi, hogy éreztesse veletek a szent szégyent, amiért oly gonoszul
bántatok Uratokkal. Most kezditek megismerni, mit jelent várakozásban tartatni,
mit jelent elfáradt zörgetőnek lenni, mit jelent ezt kiáltani: „Fejem megrakodott harmattal, és hajam az
éjszakának harmatjával.” Ez bűnbánatra fog indítani szívtelen
viselkedésetek miatt, s úgyszintén arra késztet, hogy még forróbban szeressétek
lelketeknek azt az áldott Szeretőjét, ki oly páratlan türelmet tanúsított irántatok.
Semmi veszteség nem lesz számodra, ha az ajtó egy ideig bezárva lesz előtted,
ha ezáltal megtérő szívre, s bűnbánó lélekre teszel szert.
Azonban hadd
figyelmeztesselek titeket, hogy az ajtó
zárva lehet és bezártan maradhat a hitetlenség miatt. Aki hisz, belepett
Krisztusba, abban a pillanatban, amikor hitt; aki az ajtón jön be megtartatik, és bejár és kijár majd, és legelőt
talál; így mondja Urunk János tízben.
Aki hisz, örök élete van annak; ehhez kétség nem
fér; de másrészt azt olvassuk „Tehát nem
mehettek be hitetlenség miatt.” Negyven évig voltak Izráel törzsei a
pusztában, Kánaán felé zarándokolva, és mégis sohasem érték el az ígéret
földjét, a hitetlenség miatt. S mi van veletek, kik már több mint negyven éve
éltek e kegyelmi eszközökkel? Jöttök és mentek, jöttök és mentek, hallgatva a
prédikációkat, részesedve a szent jegyekben, Isten népéhez csatlakozva az
istentiszteletben; hogy van az, hogy negyven éven át, nem mentetek be
hitetlenség miatt? Ó, lelkek, azt mondom nektek, hogy ha mindegyikőtök oly
hosszú életet élne, mint, akkor sem mennétek be, csak ha hinni fogtok Jézus
Krisztusban. Amely pillanatban teljes szívvel és lélekkel Belé vetitek
bizodalmatokat, máris belül vagytok az áldott kapukon, az Atya Házában. De
bármilyen sokáig kértek, kerestek és zörgettek, sohasem, juttok be, míg el nem
jön a hit, mert a hitetlenség láncra verve tartja az ajtót; s amíg az uralja
lelketeket, nincs bemenetel.
Mégis zokon veszed, hogy zörgetned
kell? Hát vedd tudomásul, hogy ez a Magasságos
rendelése. Vannak-e itt olyanok, akik hónapok óta komolyan imádkoznak
bebocsátásért? Együtt érzek veletek, mert ilyen volt az én esetem is: nemcsak
hónapokig, hanem éveken át imádkoztam. Elmém sötétsége folytán, s az Úr iránti
kemény félreértéseim miatt nem találtam békességre, amikor először kérni
kezdtem, noha nagy buzgósággal kerestem azt. Menten Isten házába, amikor csak
tehettem, és olvastam a Szentírást mindennap azzal a forró vággyal, hogy
megismerjem a helyes utat. De nem nyertem békét, csak hosszú, erős zörgetés
után. Hallgass tehát egy olyanra, aki ismeri nyomorúságodat; s halld meg tőlem
az értelem szavát. Hát elvárhatjuk-e, hogy bejussunk az irgalom dicsőséges
házába az ajtón való zörgetés nélkül? Így gondolkoznánk a mi házunk felől is?
Bármely kóborló gondtalanul besurranhat oda?
Nemde ez Isten áldásai elnyerésének általános útja e
világon, hogy az embereknek zörgetni kell értük? Akarunk kenyeret termelni a
földből; de a földművesnek zörgetnie kell a föld ajtaján ekéjével, s összes
mezőgazdasági szerszámaival, mindaddig, míg Istene kezébe adja a termést.
Lehet-e valamit is fáradság és munka nélkül elérni e földön? Nemde így szól egy
régi szólás: „Verejték nélkül nincs gyönyör; fájdalom nélkül nincs nyereség;
őrlés nélkül nincs kenyér” (No sweat, no sweet: no pains, no gains: no
mill, no meal)? És mi
nem akarjuk elfogadni, hogy e mennyei áldások elnyeréséért buzgón kell
imádkoznunk, mielőtt azok birtokába jutnánk? Istennél rendszerint ez a szabály,
hogy előbb könyörgésre indít, mielőtt áldását adná. És hogyan is lenne ez
másképp?
Hogyan üdvözülhetne egy bűnös imádság nélkül? Hisz amely
lélek nem imádkozik, annak nincs Krisztusa. Az imádkozó érzület, az imádkozó
lelkület, imádkozó hangulat, szokás, az üdvösség szerves részét képezi. Ha nem
mondható el egy emberről, „Ímé, imádkozik”, úgy lehet-e remény felőle, hogy
ismeri Istenét és békességet nyert nála? A tékozló fiú nem némán állított haza,
s nem ostoba hallgatagsággal ment be az atyai házba. Ó, nem, hanem mihelyt
meglátta Atyját, máris, kiáltotta: „Atyám, vétkeztem az ég ellen.” Isten
közelében a szív kitárul, mert Isten nem néma üdvösséget ád.
Emellett,
a kegyelem ajtaján való zörgetésnek, nagy haszna
van, azon nyomban számunkra. Mintha iskolában lennénk, sokat tanulunk, míg
Isten színe előtt imában harcolunk, tusakodnunk, egy ideig látszólag
sikertelenül. Ezáltal az ember érettebbé, komolyabbá válik; e várakozás az
éhségét növeli. Ha első kérésére megkapná az áldást, az olcsó hús lenne
számára; ámde mivel sokat kell érte tusakodnia, ezáltal megtanulja nagyra
értékelni az elnyert kegyelmet. Így jobban átérzi s meglátja önmaga
érdemtelenséget is, miközben a kegyelem kapuján kívül áll, s a félelem miatt
tántorog. S így egyre buzgóságosabban, hevesebben tud imádkozni; és bár egyszerű
kéréssel kezdte először, most elkezd keresni, kutatni, s könnyeivel, sóhajával
öntözi imáit, s minden érvelése összetört szívből fakad. Ekként, az ilyen
ember, mivel Isten először megalázza s aztán emeli fel őt, sok jót nyer,
miközben egy ideig az ajtón kívül tartatik.
Sőt
ezen felül, a jövőre nézve tapasztalatokra tesz szert, s képessé válik másokat is vigasztalni. Úgy hiszem, én sohasem lettem
volna képes keresőket az ő vívódásaikban vigasztalni, ha magam is nem álltam
volna kinn várakozva a hidegben. Folyton hálát érzek korábbi nyomorúságaimért,
harcaimért, ha az azokból fakadt eredményekre nézek. Van sok áldott hívő ember,
kiknek élet tapasztalatai könyvekben feljegyeztettek, mely könyvek rendkívül
értékesek; de sohasem lettek volna ők képesek így könyveket írni, ha nem élték
volna át a sóvárgó várakozást, lelki éhséget és szomjúságot, a lélek vajúdását,
mielőtt az Úr megjelent volna nékik. Amaz áldott férfiú, Dávid, ki folyton
minden hívő embernek tükörképét jelentette
- hisz élete minden ember történetének foglalatát képezi – miként festi
le magát, amint a feneketlen sárba merül alá! Egyre mélyebbre, és mélyebbre
jutott, mígnem a mélységből kiáltott az Úrhoz, és végül az Úr kiemelte őt a
rettenetes mocsárból és lábait sziklára állította, azért, hogy elmondhassa
másoknak azt, amit az Úr cselekedett az ő lelkével.
Kedves lélek, az Úr gazdagítani akar téged! Az Úr arra
készít ezáltal, hogy elmédet megvilágosítva tapasztalt keresztyénné válj. A
lelki vajúdások által kutat ásol, melyből az élet vize fog felfakadni. Jól
jegyezd meg, ha az imádság hajója nem tér azonnal vissza, ez azért van, mert a
hajó rakománya áldásoktól terhes. Amikor az imádság sokáig várakozik a
feleletre, a válasz annál édesebb lesz, ha végül megérkezik; hasonlóan a
gyümölcshöz, mely jól megérett, mivel sokáig függött a fán. Ha megnehezedett
szívvel zörgetsz most, örömtelt lélekkel fogsz majd énekelni; ezért, ne
keseredj el, ha egy ideig bezárt ajtó előtt kell állnod.
II. Másodszor, Az ajtó fogalma magába foglalja
a megnyitást. Mire jó egy ajtó, mely folyton zárva van? Ilyen
esetben kár volt rést építeni a falon. Láttam bizonyos házakat és díszes
épületeket, melyeken látszatra ajtó formájú bemélyedések voltak, holott ajtó
ott egyáltalán nem volt; az ajtó-utánzat, csak arhitekturális célt szolgált. De
az Úr házában ilyen vak-ajtók és vakablakok nincsenek. Az ő ajtói megnyitásra
készítettek; azért adta őket, hogy bemenetelre szolgáljanak. És éppen így,
Isten áldott evangéliuma arra adatott, hogy általa bemehess az életre és
békességre. Hasztalan dolog lenne egy falon kopogtatnod; de egy ajtón bölcs
dolog zörgetni, mert megnyitásra készült. Bizonyára bebocsátást nyersz, ha
zörgetsz, mert az evangélium emberek számára adott jó hírt jelent. S miként
lehetne jó hír, ha megesne, hogy akik őszintén vágynak Krisztushoz jönni és
kegyelmért esdnek, visszautasítást szenvednének?! - Attól félek, egyes
lelkipásztorok által hirdetett evangélium, inkább rossz hírként cseng, mint jó
hírként, a felébredt lelkek fülében, mert oly sok érzést és elő készületet
követelnek, a bűnös részéről, hogy általa nem jutnak semmi vigasztalásra és
reménységre.
Légy biztos abban,
hogy az Úr kész mindazokat üdvözíteni, akik az általa megállapított úton
akarnak üdvözülni. Egy kedves testvér csodálatos szépséggel fejezte ezt ki
imájában hétfő este: „Te, ó, Uram tökéletesen meg vagy elégedve az Úr Jézussal,
és ha nekünk is elégséges Ő, úgy mi velünk is elégedett vagy.” Ez az
evangélium, röviden összefoglalva. Isten Krisztusban gyönyörködik, s ha te
Krisztusban gyönyörködsz, s vele elégedett vagy, úgy Isten előtt kedves vagy,
meg van veled elégedve! Ez áldott örömüzenet minden lélek számára, aki kész
elfogadni a Krisztus által végbevitt váltságot, és az általa elkészített
igazságot.
Kedves
barátom, ez az evangélium azért küldetett, hogy a bűnösök elfogadják, és
részesedhessenek benne, hisz másként nem küldte volna nekünk az Úr. De talán
így szól valaki: „Én olyan nagy bűnös vagyok.” Épp azért! Hisz ha így látod
magad, akkor épp az a személy vagy, aki részére e jó hír küldetett. A tökéletes
embereknek nincs szükségünk evangéliumra, a bűntelen embereknek nincs szükségük
bocsánatra. Nincs szükség áldozatra ott, ahol nincs vétek; ahol nincs
törvényszegés, nincs szükség ott semmi engesztelésre. Az egészségeseknek nincs
szükségük orvosra, hanem a betegeknek. A reménységnek ez ajtaja, melyet Isten
készített, ara a célra rendeltetett, hogy bemenetel legyen az életre; éspedig
bűnösök előtt nyílik meg; mert ha nem nyittatik meg a bűnösöknek, úgy
egyáltalán soha nem fog kinyílni; mert mi mindannyian vétkeztünk, és így
mindenki kizárt kell legyen, hacsak Isten szuvérén, ingyen kegyelméből ki nem
tárul az üdvösség ajtaja a vétkesek számára.
Biztos
vagyok benne, hogy ez ajtó meg kell nyíljon azoknak, akiknek semmijük sincs,
mit magukkal hozhatnak, s felmutathatnának. Ha nincsenek jó cselekedeteid,
érdemeid, megfelelő érzéseid, ha semmid sincs, amivel magad ajánlhatnád, ne
csüggedj el, mert az ilyenek számára a legértékesebb Jézus Krisztus; s ezért az
ilyenek részére a legelérhetőbb; mert ő örömest adja magát azoknak, akik
mindenek felett értékelik őt. Az olyan ember, akinek önmagából van mit
felmutatnia, míg meg nem üresedik teljesen, nem fogja Krisztust elnyerni; de
aki tudatában van mezítelenségének, szegénységének, és nyomorult állapotának,
ez az az ember, akiért Krisztus váltságot fizetett, és drága áron megváltotta
őt. Erről ismerheted meg a megváltott embert: mert ő érzi fogságát, és
elismeri, hogy örökre rabságban kellene élnie, hacsak Krisztus váltsága által
szabadulást nem nyer.
Szeretteim,
a reménység ajtaja megnyílik számotokra, mégha tudatlanok, gyengék és teljesen
képtelenek vagytok is a törvény nagy feltételeinek teljesítésére. Amikor igénk
azt mondja: „Zörgessetek, és megnyittatik néktek”, ezzel azt tanítja, hogy az áldásokhoz való bemenetel elnyerése egyszerű
és minden ember számára elérhető.
Ha egy olyan ajtón kellene bemennem, mely erősen bezárt és bebiztosított lenne,
úgy szerszámokra és szaktudásra lenne szükségem. Megvallom, nem értek az ilyen
mesterséghez; el kellene küldjetek egy szakember után, aki érti az ilyesmit. De
ha egyszerűen csak az van mondva, hogy zörgetni kell, úgy még ha teljesen
képzetlen vagyok is az ajtók megnyitásában, azt tudom, hogy kell zörgetni.
Bármely tanulatlan ember képes erre, ha ez minden, amit a bebocsátásért tenni
kell. Van-e itt olyan személy, aki képtelen két szót összerakni imában? Nem
számít, barátom; zörgetni az is tud, akinek nincs nagy ékesszólása. Talán
valaki így kiált, „Nekem nincs iskolám”. Ne törődj vele, ahhoz, hogy zörgetni
tudj, nem kell filozófus légy. Egy néma is tud zörgetni. A vak is képes erre.
Még eltörött kézzel is megpróbálhatja az ember. Aki sohasem vett könyvet a
kezébe, az is képes felemelni a kopogtató kalapácsot, s engedni, hogy leessen.
A menny kapuja
kinyílásának módja csodálatosan leegyszerűsíttetett azok számára, kik elég
alázatosak arra, hogy kövessék a Szent Lélek vezetését, és készek hittel kérni,
keresni és zörgetni. Isten nem olyan üdvösséget szerzett, melyet csakis tanult
emberek érthetnek meg; nem olyan evangéliumot készített, melynek leírására
vaskos kötetek igényeltetnének; tudatlanok számára volt ez szánva, együgyűeknek
és halál szélén állóknak, éppúgy mint másoknak, és ezért olyan egyszerűnek kell
lennie, mint az ajtón való zörgetésnek. Így hangzik: Higgy és élsz. Keresd az
Urat teljes szíveddel és lelkeddel és erőddel, Jézus Krisztus által, s az
irgalom ajtaja bizonyosan megnyittatik néked. A kegyelem ajtaja azért adatott,
hogy bemenetelül szolgáljon az írástudatlan népnek is, és ezért minden zörgető
számára megnyittatik.
Meggyőződéssel
mondom, hogy ez ajtó megnyílik számodra is, hisz oly sok lélek számára megnyílt már előtted. A jelenlevők közül
százaknak nyittatott meg már. Kedves testvéreim és nővéreim! ugye készek
vagytok felállni, s elmondani, miként nyitotta meg az Úr az üdvösség ajtaját
számotokra? Ez az ajtó sok lélek előtt megnyílt az utóbbi hetekben. Tanúi
voltunk, amint előre jöttek többen, s elmondták, az Úr kegyelme folytán miként
nyertek bemenetelt az ő irgalmába, noha egy ideig attól rettegtek, hogy ez az
ajtó soha nem nyílik meg számukra, s már a kétségbeesés szélén álltak. Nos, ha
az ajtó oly gyakran kinyílt mások számára, mért ne fordulna még egyszer a
sarkán teéretted is? Csak zörgess, Isten irgalmába vetett hittel, s nemsokára
erőszakosságod előtt fel fog tárulni.
Isten dicsőségére szolgál, ha megnyitja e
kegyelmi ajtót: és ez az egyik ok, amiért biztosak lehetünk, hogy megnyitja
azt. Azt nem várhatjuk tőle, hogy olyat tegyen, ami dicsőségén csorbát ejt; de
azt elvárhatjuk, hogy olyat tegyen, ami szent tulajdonságait megdicsőíti.
Nagymértékben dicsőségére lesz az ő irgalmának, türelmének, szeretetének, kegyelmének,
jóságának, ha Isten megnyitja az ajtót oly érdemtelen bűnösnek, mint te vagy.
Ezért zörgess, zörgess! Zörgess, mert Isten gyönyörködik az irgalmasságban!
Zörgess, mert valahányszor az ajtó fordul a sarkán Isten jóságáról tesz
bizonyságot! Zörgess szent bizodalommal, ebben a pillanatban, mert
„megnyittatik” néked. Olyan ajtó ez, mely bezártnak tűnik, de mivel ajtó, képes
a megnyitásra.
III. Harmadszor, zörgessetek, mert KOPOGTATÓ ESZKÖZ VAN BIZTOSÍTVA
részedre. Amikor egy házba látogatókat fogadnak, általában a kopogtató eszközt
odahelyezik az ajtó fölé; ha viszont nincs ott, gyakran olvashatjuk: NINCS
FOGADÁS. Mielőtt a csengők bejöttek szokásba, a kopogtatás volt gyakorlatban, s
az embereknek természetes volt, ha ajtajukon kopogtatásokat hallottak. Volt egy szeg kívül beverve az ajtófélfába,
s azon függött a kopogtató kalapács. S olykor az emberek oly erősen kopogtattak
vele, hogy szólássá vált: az ilyen ütések ha a fejét érnék, halálosak lennének.
Szeretném, ha ilyen kopogtatáshoz hasonlítana az imátok.
Zörgess a menny kapuján oly erősen, oly buzgón, mint
ahogy elődeink kopogtattak az ajtón. Nem történt még meg, hogy valaki úgy
zörgetett az ajtótokon, hogy zengett bele az egész ház? Vannak egyes barátaink,
kik oly hevesek, oly erősen kopogtatnak, mintha nyomban be akarnának törni.
Meglehet, vannak mások, finomabb ízlésűek, kik oly gyöngéden kopogtatnak, hogy
bent meg se hallják, s ezért aztán várniuk kell. De akikről én beszélek sohasem
esnek ebbe a hibába, mert oly erősen zörgetnek, úgy felzavarnak mindenkit
odabenn, hogy az ajtónálló nyomban beereszti őket, mert fél, dörgedelmesen
másodszor is kopogtatni fognak. Ilyen módon imádkozzunk mi is! Imádkozzunk
erőteljesen és ne hagyjuk abba, míg bebocsátást nem nyerünk.
Azt
mondtam, hogy az Úr gondoskodott zörgető
eszközről. Mi ez az eszköz?
Mindenekelőtt Isten ígéreteiben található. Biztosak
lehetünk, hogy zörgetésünk nem lesz hiábavaló, ha Isten egy ígéretére tudunk
hivatkozni. Jó, ha így szólunk az Úrnak: „Cselekedjél úgy, ahogy szóltál.”
Micsoda erő van az igére való hivatkozásban, ha Isten esküjére, szövetségére
építünk! Olyan ez, mintha egy ember a másik elé tartaná az ígéret szelvényét,
mely tartalmazza a napot melyen, ígérete szerint meg kell kapnia az abban a
megígért dolgot. Isten ígéretei az ő bankjegyei, és ő nem feledkezik meg róluk.
Sohasem mondta még el róla senki, hogy hűtlen lett ígéretének valamely
bankjegyéhez, és ez soha nem is fog megtörténni. Ha tudsz csak egy ígéretet is
idézni, mely a te állapotodra érvényes, s azt hitben az Úr elé tudod tárni, ezt
mondva: „Emlékezzél meg a te szolgádnak adott ígéretedről, amelyhez nékem
reménységet adtál” - úgy meg kell nyerned az áldást. Az ígéretre
való hivatkozás oly erőssé teszi a zörgetést a menny kapuján, hogy az nyomban
megnyílik.
A
nagy kopogtató eszköz azonban az Úr Jézus
Krisztusnak a neve. Ha valaki hozzád jönne, távollevő szeretett fiad
nevében, s ha felmutatna megbízható bizonyítékokat és egy levelet melyben ez
lenne írva: „Atyám, e levél kézbesítőjével bánj különleges szeretettel,
énérettem”, úgy teljes biztos kedves
lennél iránta. Tegyük fel, hogy az említett személy felhatalmazott lenne, hogy
egy bizonyos összeget átvegyen a te fiad nevében; ugye odaadnád a pénzt? Nos,
amikor Istenhez megyünk és a Krisztus nevére hivatkozunk, ez azt jelenti, hogy
Krisztus tekintélyére hivatkozunk; hogy úgy kérjük Istent, mintha Krisztus
helyében lennénk; és elvárjuk, hogy úgy adja nekünk az áldást mintha
Krisztusnak adná azt. Látásom szerint ez valamivel több annál, mintha Krisztus
érdemében imádkoznánk. Úgy gondolom, az apostolok először Krisztus érdemében imádkoztak, de Jézus azt
mondja nekik: „Eddig még semmit sem kértetek az én nevemben.” Ez az imádkozásnak egy magasabb foka, és amikor Krisztus
nevére hivatkozunk az Atyánál, akkor biztos, dicsőségesen
győzedelmeskedünk.
Egy kezdetleges
metodista összejövetelen egy személy imádkozni próbált, de nem ment neki. S
akkor, hirtelen egy hang hallatszott a terem sarkából: „Hivatkozz a vérre,
testvér! Hivatkozz a vérre!” Megvallom,
nem nagyon örülök az ilyen megszakításoknak, ám ez mégis dicséretes, mert
megadta a helyes alaphangot, az imádkozót megfelelő alapra helyezte. Hivatkozz
a Jézus Krisztus drága vérére, s akkor úgy fogsz zörgetni, hogy meghallgatást
nyersz.
„Ó, jaj!” – szól
valaki – „én látom a zörgető eszközt; mert tudok valamit az ígéretekről, és a
mi Urunk személyéről; de hogyan
zörgessek?” – A hit kezével.
Higgyed teljes
szívvel, hogy Isten megtartja az ő ígéretét, kérd őt, hogy ezt megtegye, és így
zörgess. Higgyed, hogy Jézus méltó, akinek nevére hivatkozol, és zörgess azzal
a bizalommal, hogy Isten megdicsőíti az ő drága Fiának Nevét.
„Ó, jaj!” –
mondod. – „Az én kezem nagyon gyenge”.
Akkor emlékezz,
hogy a Szentlélek segít a mi erőtlenségünknek. Kérd őt, hogy tegye kezét a te
kezedre, és így képes leszel kitartóan, erőteljesen zörgetni.
Kérve kérlek
titeket, zörgessetek minden erőtökkel; és zörgessetek sűrűn. Ha nem vagy még
Krisztusban, kedves hallgatóm, ne engedj álmot szemeidnek, se szempilládra
szendert, míg őt meg nem találod. Ha imádkoztál egyszer, menj, és imádkozz
újra; s ha már tízszer imádkoztál, folytasd még tovább állhatatosan az
imádkozást. Zörgess teljes erőddel, lelkednek teljes elevenségével, mintha
életedért harcolnál! Úgy zörgess, mint az az ember, ki látja a farkast felé
közeledni, készen hogy rátámadjon! Úgy zörgess, mint az, ki tudatában van, hogy
halálra fagy az ajtónál, ha bebocsátást nem nyer! Vesd hát lelkedet bele e
munkába! Mondd ezt az Úrnak: „Kérlek könyörülj rajtam! Ó, könyörülj rajtam
most! Elernyedek, meghalok, ha szeretetedet ki nem nyilvánítod irántam, s be
nem fogadsz a te házadba, a te szívedbe, hogy a tied legyek örökre.”
„Zörgessetek és megnyittatik nektek!” – Ím, bemutattam nektek a zörgető
eszközt.
IV. Továbbá,
számotokra, akik zörgettek a kapun, EGY ÍGÉRET VAN ADVA. Ez több annál, hogy előttetek áll egy ajtó,
s szabad zörgetnetek rajta. A kapu
felett álló írásban világos ígéret tárul elétek. Olvassátok. Meglehet, hogy
elfáradtatok, nincs erőtök; olvassátok az ígéretet, s új erőt nyertek.
„Zörgessetek,
és megnyittatik néktek.” Figyeld meg, mily világosan, bizonyosan hangzik ez az ígéret; mint fényes lámpa, világít. A
szeretet betűivel írott eme felírat fényt áraszt minden környékező sötétséggel
szemben, s e fény ezekből a szavakból fakad, „Megnyittatik néktek”. Ha a legkedvesebb ember ajtaján zörgetsz is,
nem találsz előzetesen ilyen ígéretre, és mégis zörgetsz, bizalmasan; mennyivel
inkább kell hát bátor bizalommal járulnod a kegyelem ajtajához, amikor
világosan ki van jelentve: „Zörgessetek és megnyittatik néktek”.
Ne
felejtsd el, hogy ez ígéret ingyenes.
Sohasem kérted te az Urat, hogy ilyen
igét adjon neked; ezt spontán jósága folytán ejtette ki. Soha nem jöttél azért
Jézushoz, hogy ilyen ígérettel biztosítson, hogy meghallgatja imádat. Sőt,
ellenkezőleg, nem is imádkoztál soha. Meglehet, hogy negyven éve élsz a
világon, de soha nem imádkoztál még igazán. Ámde az Úr az ő túláradó, szívélyes
szeretetében ezt az ígéretet adja neked, „Zörgess, és megnyittatik néked”.
Miért kételkedsz hát? Azt gondolod, nem fogja szavát betartani? Isten, aki nem
hazudhat, ki ígéretét nem kényszerből tette, hanem szabadon, önként, isteni
természetének kiválóságából, azaz szeretetéből, azt mondja a szegény
bűnösöknek: „Zörgessetek, és megnyittatik néktek”! Ó, légy biztos ebben, mert ő
komolyan gondolta ezt; s amikor az ég és a föld elmúlik, az ő szava mégis állni
fog, és sem te, sem bármely más bűnös, aki az ő ajtaján zörget, nem fog
elutasítást szenvedni.
Ez a
felírás sokaknak szolgált már bátorításul
a zörgetésre: amikor más közel álltak a csüggedéshez, s szinte feladtak minden
további keresést, újra elolvasták ez örvendeztető sorokat: „Zörgessetek, és
megnyittatik néktek”, s ismét felbátorodtak, s a kapu újra zörgetésüktől
zengett.
Nos, azt gondolod, hogy Isten tréfát űz velünk, hogy
bolondokká tegyen bennünket, hogy reményt gerjeszt a nyomorult bűnösökben, csak
azért, hogy aztán csalódást okozzon nekik? Vajon ígérete által arra késztet,
hogy zörgess, hogy aztán nevessen rajtad? Mondott-e valaha az irgalom Istene
ilyesmit: „Hívtalak, s ti jöttetek; kiterjesztettem kezeimet, s ti közel
jöttetek hozzám; de én mégis csak nevetek a ti nyomorúságotokon, s gúnyollak
titeket, ha eljön az, amitől ti féltek”?
- Hisz még egy gonosz ember is
nehezen szólna így: egy ilyen beszéd inkább a Sátánhoz illene, mint Istenhez.
Ne adj helyet a gondolatnak, hogy a minden kegyelemnek Istene így bánjék egy
keresővel; ha valamikor is megfordul fejedben, vesd ki, mondván: „Ő, aki
imádkozni tanított engem, ezáltal magát arra kötelezte, hogy meg is hallgatja
imámat. Nem azért hív magához, hogy hiába zörgessek! Ezért hát ismét zörgetek,
most még erősebben mint valaha, az ő igéjére és igazságára támaszkodva.” Ó,
bárcsak ne hagynád abba zörgetésedet, míg az üdvösség ajtaja meg nem nyílik
számodra! Az Úrnak ez az ígérete ingyen adatott nekünk, és ez ígéret erejében
zörgetünk, ezért biztosan vagyunk, hogy az Úr nem fogja elutasítani benne bízó
szolgáit.
Az itt
ígért áldás minden zörgetőre vonatkozik.
„Zörgessetek és megnyittatik néktek.” Az Úr nem tagadta meg tőled, kedves
hallgatóm az imádság kiváltságát, azt sem mondta, hogy nem fogja meghallgatni
kérésedet. Szabad zörgetned, s joggal számíthatsz, hogy az ajtó megnyílik
neked. - Én hiszem a kiválasztás áldott tanítását, és örvendek benne. Ámde
tudom, hogy az az Isten titka, miközben a mi prédikálásunk alapszabálya ez:
„Hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek”. Szeretném tehát mondani
mindenkinek személyesen, aki itt van, „Zörgess, és megnyittatik néked”. Az Úr
tudja, ki fog zörgetni, „mert ismeri az Úr az övéit”. De zörgess, barátom,
zörgess most, és hamarosan meglátod, hogy te is Isten kiválasztottai közé
tartozol. - Hallottad-e más az egyszeri Malakiás esetét? Amikor egy metodista
barátja egy összeg pénzt szándékozott neki adni, mosolyogva ezt kérdezte tőle:
„Malakiás, nem tudom, oda kell-e adjam e pénzt neked, vagy sem, mert nem vagyok
biztos, vajon predesztinálva vagy–e rá, vagy sem. Meg tudod-e mondani nekem,
hogy Isten eleve elrendelése szerint megillet-e téged ez a pénz, vagy sem?”
Malakiás rögtön válaszolt: „Tedd a pénzt a kezembe, s aztán válaszolok”.
Mihelyt az összeg Malakiásnál volt, tudta, hogy predesztinálva volt rá; de
addig nem tudhatta, míg birtokába nem került. Hasonlóképpen az Úr tanácsa is
akkor jelentetik ki hitünk számára, amikor az megragadja Krisztust, s magához
öleli, de nem előbb. Zörgess azonnal. Ha a bebocsátásra vagy rendelve, tudom,
zörgetni fogsz, és mindaddig zörgetsz, míg bebocsátást nem nyersz; mert így szól az ígéret, és senki sem
kivétel alóla: - „zörgessetek és megnyittatik néktek”. Ez alapszabály az Úrnál, hogy aki zörget,
annak megnyittatik az ajtó.
Legyen
áldott Isten, ez igének betűi dicsőn fénylenek, mint nyomtatott csillagok, s folyton fényleni is fognak, az élet
hajnalhasadásától annak naplementéig. Mindaddig, míg egy ember él, ha zörget
Isten ajtaján, bizonyosan megnyittatik számára. Meglehet hosszú ideje lázadó
voltál, s lehet, annyira felhalmoztad bűneidet, hogy úgy tűnik, minden reményt
elzárnak már előled; de zörgess csak mégis Krisztusnál, az ajtón, mert neked is
megnyílik. Még ha utolsó órád lenne is most, de ha reszkető kezekkel tudnál
zörgetni az ajtón, megnyittatna néked. De vigyázz, ne halogasd a zörgetés
napját, azt gondolva, hogy Isten úgyis hosszútűrő és nagyirgalmú! Inkább most,
ma zörgess, épp most, miközben a padban ülsz! S ha nem nyersz azonnal választ,
bízom abban, hogy amint hazamész titkos imában Istenhez fogsz kiáltani: „Uram,
nem bocsátlak el, míg meg nem áldasz engem.
Ha te meg nem találsz, elveszett vagyok; ha Üdvözítőmet és Uramat meg
nem találom, elveszett teremtés vagyok! Ó, nem játszom az imával most, egész
lelkemből kérem; Krisztusra van szükségem! Őrá vetem magam, s ő engesztelő
áldozatában bízom. Ó, jelentsd ki magad nekem, mint bűnbocsátó Isten!”. És az
Úr biztosan felelni fog neked. Megkerestem
az Urat és meghallgatott engem. Ha
valamely lélek az Urat keresi, bizonyos vagyok, hogy Jézus Krisztus által
biztosan üdvözülni fog. Csak próbáld
ki! Az Úr áldjon meg téged drága Lelkével.
V. Egy pont
van még hátra, s befejezem. Amikor az ajtó kinyílik, DICSŐSÉGES MEGNYITÁS LESZ
AZ SZÁMODRA.
„Zörgessetek és megnyittatik néktek.” Mi következik azután? Azon nyomban, te,
aki zörgettél belépsz. Ha őszinte volt zörgetésed, amely pillanatban meglátod
Krisztust, mint Üdvözítőt, el is fogadod őt, mint Megváltódat, Uradat. Lépj be
Krisztusba hit által. „Ímé, egy nyitott ajtót adtam eléd, melyet senki be nem
zárhatja azt”. Ne késlekedj bemenni! Eddig azt gondoltad, hogy számos akadály
és nehézség van utadban, de valójában nem így van. Higgy, és élsz! Amikor
zörgetésedre adott válaszként nyílni látod az ajtót, kelj fel nyomban, ne
habozz!
Gondold meg, hogy az ajtó megnyitása nem csak bemenetelt nyújt részedre, hanem biztonságodat is biztosítja. Aki egyszer
belépett Krisztusba, az örökre biztonságban van. Csak lépj át a vértől hintett
szemöldökfa alatt, csak nyugodj meg ama Szerelmesben, s többé örökké el nem veszel. Az élet, melyet
ő ad, örök, ezért sohasem halsz meg. Az öldöklő angyal, bárhol pusztítson is,
téged el nem ér, el fog menni melletted. Csak higgy, és üdvözülsz; csak bízz
Krisztusban teljes szíveddel, lelkeddel és erőddel, s nyomban eljött házadhoz
az üdvösség, s te is elérkeztél az üdvösség házához.
De ennél
még több áldásban is fogsz részesedni, hisz elnyered
a fiúságot. Ha egyszer belépsz a kegyelem kastélyába, többé nem idegenként,
vagy vendégként leszel kezelve, hanem mint a háznak egy fia. Az Atya asztalánál
fogsz ülni, s úgy fogsz enni és inni ott, mint fiú, mint örökös, mint
Krisztusnak örököstársa. Tied lesz a szeretet nagy házának szabadsága, bősége
és öröme. Istennek jobbján gyönyörűségek vannak örökké, s mindez a te
örökségedet fogja képezni. Igen, és ezen felül, amikor egyszer beléptél a
szeretet házába, szabad belépésed lesz annak belső szobáiba is. Isten házának
előcsarnoka is már a teljes biztonság helye. De onnan a ház Ura bevezet a
titkos szobákba, s megmutatja neked az ő kincseit, feltárja előtted tárházait,
úgyhogy kegyelemről kegyelemre jutsz, dicsőségről dicsőségre, erőről erőre,
folytonos előhaladással. Mindez csak személyes tapasztalat által érthető meg
igazán, s ezt a tapasztalatot csak zörgetés által lehet elérni.
Még ezt
hadd mondjam el, s aztán végeztem. Egyes emberek úgy vélik, hogy ha elkezdtek
imádkozni, s ha egy kis buzgóságot tanúsítottak az imában, ez már elég. De az
imádság nem a cél, hanem csak eszköz. A zörgetés nem minden. Az üdvösség nem
zörgetésből áll: be kell lépned az
ajtón. Ha közületek valaki komolyan keres, ennek én nagyon örvendek; ha
zörgetsz, jól teszed. De ha így szólsz: „Engem teljesen megelégít az, hogy itt,
az ajtónál kívül állok és zörgetek”, erre szomorúság tölt el. A legnagyobb
ostoba vagy, mert ahelyett, hogy a célra törnél, az eszközökben gyönyörködsz.
Be kell lépned az ajtón, mert másként zörgetésed
hiábavaló. Elég lenne-e valaki részére is köztetek, ha meglátogatja
barátját, ha e látogatás csak annyiból
állna, hogy egy órát az ajtón kívül áll és zörget? Szólnál-e valaha is így: „Én
nem kívánok semmi többet: Megelégedve
ülök itt a küszöbön, s olykor fel-felállok és zörgetek”? A zörgetés nem ad
neked vacsorát, problémáidat sem oldja meg. A zörgetés csak a bemenetel útja.
De ha megrekedsz a zörgetésnél, alaptalan munkát végeztél. A legbuzgóbb imádság
is csak egy eszköz Krisztus megragadására. Az evangélium így hangzik: „Higgy az
Úr Jézus Krisztusban, és üdvözülsz.” Jöjj hát Krisztushoz! Ha az ajtót zárva
találod, zörgess! De ne feledd, az ajtó
valójában nincs bezárva, csak a te aggódó félelmedben érzed így! A menny kapuja
éjjel és nappal nyitva áll. Higgy most, és élsz! Bízz Jézus Krisztus érdemében
és máris felöltöztetel abba. Bízz Krisztus vérében, s megmosattál általa. A hit
azon nyomban üdvözít. Megérinti Jézust, s a gyógyító erőt azonnal tapasztalja a
lélek. A hit rálép a küszöbre, s a lélek máris biztonságban van. Adja az Úr,
hogy most, azonnal belépj, s aztán ez lesz a mi örömünk, az angyalok öröme, s a
mennyei Atyának öröme, örökkön örökké, hogy megmenekedtél a pusztulástól. Ámen.
A PRÉDIKÁCIÓ
VÁZLATA
Bevezetés:
- ez igevers kapcsolata az előző verssel: „Ne dobjátok
gyöngyeiteket…”
- hármas buzdítás
(kérjetek, keressetek, zörgessetek) fontossága, - fokozatossága, összefüggő
kapcsolata
- utalás Bunyan Zarándok Útjára (az Út vége és kezdete)
I. a
kegyelem ajtaja számodra bezártnak tűnhet.
- Ez a tudat nagy mértékben a te saját félelmeidnek az
eredménye.
- Nincs oly erősen bezárva, mint ahogy a mi szívünknek
ajtaja volt (utalás „A Világ Világossága” című festményre).
- az ajtó zárva lehet és bezártan maradhat a hitetlenség
miatt.
- zörgetned kell: ez a Magasságos rendelése
- a zörgetés azonnali haszna számunkra
- képessé tesz másokat is vigasztalni.
- az Úr gazdagítani akar téged
II. Az ajtó fogalma magába foglalja a megnyitást.
- Valódi ajtó (nem látszat, dísz)
- az Úr kész mindazokat üdvözíteni, akik az általa
megállapított úton akarnak üdvözülni
- az evangélium azért küldetett, hogy a bűnösök
elfogadják
- ez ajtó meg kell nyíljon azoknak, akiknek semmijük
sincs, mit felmutassanak – még ha tudatlanok, gyengék és teljesen tehetetlenek
is
- az áldásokhoz való bemenetel elnyerése egyszerű, és
minden ember számára elérhető.
- sok lélek számára megnyílt már előtted
- Isten dicsőségére szolgál, ha megnyitja e kegyelmi
ajtót
III. KOPOGTATÓ
ESZKÖZ VAN BIZTOSÍTVA.
- A zörgető eszközről; – hajdani zörgetési mód; – erős
zörgetés (erőszakos imádság)
- Isten ígéretei;
- Úr Jézus Krisztusnak a neve
- „Hogyan zörgessek?” – A hit kezével
- más kérdések
megválaszolása
IV. EGY ÍGÉRET VAN ADVA.
- Bizonyos,
- Ingyenes
- sokaknak szolgált már bátorításul
- minden zörgetőre vonatkozik
V. DICSŐSÉGES
MEGNYITÁS LESZ AZ
SZÁMODRA.
- Elnyered a bemenetelt,
- a biztonságot
- a fiúságot, s annak minden áldását
- De be kell lépned; magában a zörgetés nem üdvösség.
Bölcs mondások a prédikációból
Az imában való hanyatlás megingatja
békénk fundamentumát, és kiszárasztja bizodalmunk erejét.
A szentség nélkülözhetetlenül
szükséges a hatékony imádkozáshoz. Az imádság erejét a szentség adja. Az
életnek zörgetnie kell, miközben a nyelv kér és a szív keres.
Az ég alatt semmi sem oly
visszafizető, jövedelmező, mint a győzedelmes imádkozás.
Istennél rendszerint ez a szabály,
hogy előbb könyörgésre indít, mielőtt áldását adná.
Folyton hálát érzek korábbi
nyomorúságaimért, harcaimért, ha az azokból fakadt eredményekre nézek.
A lelki vajúdások által kutat ásol,
melyből az élet vize fog felfakadni.
Ha az imádság hajója nem tér azonnal
vissza, ez azért van, mert a hajó rakománya áldásoktól terhes.
Az Úr házában vak-ajtók és vakablakok
nincsenek. Az ő ajtói megnyitásra készítettek; azért adta őket, hogy
bemenetelre szolgáljanak.
Amely lélek nem imádkozik, annak
nincs Krisztusa.
Amely pillanatban teljes szívvel és
lélekkel Krisztusba vetitek bizodalmatokat, máris belül vagytok az áldott
kapukon, az Atya Házában. De bármilyen sokáig kértek, kerestek és zörgettek,
sohasem, juttok be. Amíg a hitetlenség uralja lelketeket, nincs bemenetel.
Biztos lehetsz abban, hogy az Úr kész
mindazokat üdvözíteni, akik az általa megállapított úton akarnak üdvözülni.
„Uram, Te tökéletesen meg vagy
elégedve az Úr Jézussal; és ha nekünk is elégséges Ő, úgy mi velünk is
elégedett vagy!”
Isten Krisztusban gyönyörködik, s ha
te Krisztusban gyönyörködsz, s vele elégedett vagy, úgy Isten előtt kedves
vagy, Ő meg van veled elégedve!
Az olyan ember, akinek önmagából van
mit felmutatnia, míg meg nem üresedik teljesen, nem fogja Krisztust elnyerni;
de aki tudatában van mezítelenségének, szegénységének, és nyomorult
állapotának, ez az az ember, akiért Krisztus váltságot fizetett, és drága áron
megváltotta őt. Erről ismerheted meg a megváltott embert.
Ahhoz, hogy zörgetni tudj, nem kell
filozófus légy. Egy néma is tud zörgetni. A vak is képes erre. Még eltörött
kézzel is megpróbálhatja az ember.
A menny kapuja kinyílásának módja
csodálatosan leegyszerűsíttetett azok számára, kik elég alázatosak arra, hogy
kövessék a Szent Lélek vezetését, és készek hittel kérni, keresni és zörgetni.
Az imádság nem a cél, hanem csak
eszköz. A zörgetés nem minden. Az üdvösség nem zörgetésből áll: be kell lépned az ajtón.
Amikor Istenhez megyünk és a Krisztus
nevére hivatkozunk, ez azt jelenti, hogy Krisztus tekintélyére hivatkozunk;
hogy úgy kérjük Istent, mintha Krisztus helyében lennénk; és elvárjuk, hogy úgy
adja nekünk az áldást mintha Krisztusnak adná azt.
Azt kérdezed: hogyan zörgess?” – A
hit kezével. Ha hited gyenge a Szentlélek segít. Kérd őt, hogy tegye kezét a te
kezedre, és így képes leszel kitartóan, erőteljesen zörgetni.
Úgy zörgess, mint az az ember, ki
látja a farkast felé közeledni, készen hogy rátámadjon! Úgy zörgess, mint az,
ki tudatában van, hogy halálra fagy az ajtónál, ha bebocsátást nem nyer! Vesd
hát lelkedet bele e munkába!
Az Úr tanácsvégzése (hogy ki
vagyunk-e választva) akkor jelentetik ki hitünk számára, amikor azzal
megragadjuk Krisztust, s magunkhoz öleljük Őt, de nem előbb.
Szemelvények, részletek,
KÓSTOLÓ, ÍZELÍTŐ A PRÉDIKÁCIÓBÓL
Illusztráció
Kedves lélek, az Úr gazdagítani akar
téged! Az Úr arra készít ezáltal, hogy elmédet megvilágosítva tapasztalt
keresztyénné válj. A lelki vajúdások által kutat ásol, melyből az élet vize fog
felfakadni. Jól jegyezd meg, ha az imádság hajója nem tér azonnal vissza, ez
azért van, mert a hajó rakománya áldásoktól terhes. Amikor az imádság sokáig
várakozik a feleletre, a válasz annál édesebb lesz, ha végül megérkezik;
hasonlóan a gyümölcshöz, mely jól megérett, mivel sokáig függött a fán. Ha
megnehezedett szívvel zörgetsz most, örömtelt lélekkel fogsz majd énekelni;
ezért, ne keseredj el, ha egy ideig bezárt ajtó előtt kell állnod.
Kiválasztás, predesztináció
Én hiszem a kiválasztás áldott tanítását, és örvendek
benne. Ámde tudom, hogy ez az Isten titka, miközben a mi prédikálásunk
alapszabálya ez: „Hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek”. Szeretném
tehát mondani mindenkinek személyesen, aki itt van, „Zörgess, és megnyittatik
néked”. Az Úr tudja, ki fog zörgetni, „mert ismeri az Úr az övéit”. De zörgess,
barátom, zörgess most, és hamarosan meglátod, hogy te is Isten kiválasztottai
közé tartozol. - Hallottad-e más az egyszeri Malakiás esetét? Amikor egy
metodista barátja egy összeg pénzt szándékozott neki adni, mosolyogva ezt
kérdezte tőle: „Malakiás, nem tudom, oda kell-e adjam e pénzt neked, vagy sem,
mert nem vagyok biztos, vajon predesztinálva vagy–e rá, vagy sem. Meg tudod-e
mondani nekem, hogy Isten eleve elrendelése szerint megillet-e téged ez a pénz,
vagy sem?” Malakiás rögtön válaszolt: „Tedd a pénzt a kezembe, s aztán
válaszolok”. Mihelyt az összeg Malakiásnál volt, tudta, hogy predesztinálva
volt rá; de addig nem tudhatta, míg birtokába nem került. Hasonlóképpen az Úr
tanácsa is akkor jelentetik ki hitünk számára, amikor az megragadja Krisztust,
s magához öleli, de nem előbb. Zörgess azonnal. Ha a bebocsátásra vagy
rendelve, tudom, zörgetni fogsz, és mindaddig zörgetsz, míg bebocsátást nem
nyersz; mert így szól az ígéret, és
senki sem kivétel alóla: - „zörgessetek és megnyittatik néktek”.
Spurgeon egyszerű teológiája
A menny kapuja kinyílásának módja csodálatosan
leegyszerűsíttetett azok számára, kik elég alázatosak arra, hogy kövessék a
Szent Lélek vezetését, és készek hittel kérni, keresni és zörgetni. Isten nem
olyan üdvösséget szerzett, melyet csakis tanult emberek érthetnek meg; nem
olyan evangéliumot készített, melynek leírására vaskos kötetek igényeltetnének;
tudatlanok számára volt ez szánva, együgyűeknek és halál szélén állóknak,
éppúgy mint másoknak, és ezért olyan egyszerűnek kell lennie, mint az ajtón
való zörgetésnek. Így hangzik: Higgy és élsz. Keresd az Urat teljes szíveddel
és lelkeddel és erőddel, Jézus Krisztus által, s az irgalom ajtaja bizonyosan
megnyittatik néked.
…..
Légy biztos abban, hogy az Úr kész
mindazokat üdvözíteni, akik az általa megállapított úton akarnak üdvözülni. Egy
kedves testvér csodálatos szépséggel fejezte ezt ki imájában hétfő este: „Te,
ó, Uram tökéletesen meg vagy elégedve az Úr Jézussal, és ha nekünk is elégséges
Ő, úgy mi velünk is elégedett vagy.” Ez az evangélium röviden összefoglalva.
Isten Krisztusban gyönyörködik, s ha te Krisztusban gyönyörködsz, s vele
elégedett vagy, úgy Isten előtt kedves vagy, meg van veled elégedve! Ez áldott
örömüzenet minden lélek számára, aki kész elfogadni a Krisztus által végbevitt
váltságot, és az általa elkészített igazságot.
Jézus nevében kérni az Atyát
Ha valaki hozzád jönne, távollevő
szeretett fiad nevében, s ha felmutatna megbízható bizonyítékokat és egy
levelet melyben ez lenne írva: „Atyám, e levél kézbesítőjével bánj különleges
szeretettel, énérettem”, úgy teljes
biztos kedves lennél iránta. Tegyük fel, hogy az említett személy
felhatalmazott lenne, hogy egy bizonyos összeget átvegyen a te fiad nevében;
ugye odaadnád a pénzt? Nos, amikor Istenhez megyünk és a Krisztus nevére
hivatkozunk, ez azt jelenti, hogy Krisztus tekintélyére hivatkozunk; hogy úgy
kérjük Istent, mintha Krisztus helyében lennénk; és elvárjuk, hogy úgy adja
nekünk az áldást mintha Krisztusnak adná azt. Látásom szerint ez valamivel több
annál, mintha Krisztus érdemében imádkoznánk. Úgy gondolom, az apostolok
először Krisztus érdemében
imádkoztak, de Jézus azt mondja nekik: „Eddig még semmit sem kértetek az én nevemben.” Ez az imádkozásnak egy magasabb
foka, és amikor Krisztus nevére hivatkozunk az Atyánál, akkor biztos,
dicsőségesen győzedelmeskedünk.
Humor
Egy kezdetleges metodista
összejövetelen egy személy imádkozni próbált, de nem ment neki. S akkor,
hirtelen egy hang hallatszott a terem sarkából: „Hivatkozz a vérre, testvér!
Hivatkozz a vérre!” Megvallom, nem
nagyon örülök az ilyen megszakításoknak, ám ez mégis dicséretes, mert megadta a
helyes alaphangot, az imádkozót megfelelő alapra helyezte. Hivatkozz a Jézus
Krisztus drága vérére, s akkor úgy fogsz zörgetni, hogy meghallgatást nyersz.
********************
Hallottad-e más az egyszeri Malakiás
esetét? Amikor egy metodista barátja egy összeg pénzt szándékozott neki adni,
mosolyogva ezt kérdezte tőle: „Malakiás, nem tudom, oda kell-e adjam e pénzt
neked, vagy sem, mert nem vagyok biztos, vajon predesztinálva vagy–e rá, vagy
sem. Meg tudod-e mondani nekem, hogy Isten eleve elrendelése szerint megillet-e
téged ez a pénz, vagy sem?” Malakiás rögtön válaszolt: „Tedd a pénzt a kezembe,
s aztán válaszolok”. Mihelyt az összeg Malakiásnál volt, tudta, hogy
predesztinálva volt rá; de addig nem tudhatta, míg birtokába nem került.
Hasonlóképpen az Úr tanácsa is akkor jelentetik ki hitünk számára, amikor az
megragadja Krisztust, s magához öleli, de nem előbb.
**********
Légy biztos abban, hogy az Úr kész
mindazokat üdvözíteni, akik az általa megállapított úton akarnak üdvözülni. Egy
kedves testvér csodálatos szépséggel fejezte ezt ki imájában hétfő este: „Te,
ó, Uram tökéletesen meg vagy elégedve az Úr Jézussal, és ha nekünk is elégséges
Ő, úgy mi velünk is elégedett vagy.” Ez az evangélium röviden összefoglalva.
Isten Krisztusban gyönyörködik, s ha te Krisztusban gyönyörködsz, s vele
elégedett vagy, úgy Isten előtt kedves vagy, meg van veled elégedve! Ez áldott
örömüzenet minden lélek számára, aki kész elfogadni a Krisztus által végbevitt
váltságot, és az általa elkészített igazságot.
Igehirdetés (homiletika)
Attól félek, egyes lelkipásztorok
által hirdetett evangélium, inkább rossz hírként cseng, mint jó hírként, a
felébredt lelkek fülében, mert oly sok érzést és elő készületet követel, a
bűnös részéről, hogy általa nem jutnak semmi vigasztalásra és reménységre.
Evangélium lényege
Egy kedves testvér csodálatos
szépséggel fejezte ezt ki imájában hétfő este: „Te, ó, Uram tökéletesen meg
vagy elégedve az Úr Jézussal, és ha nekünk is elégséges Ő, úgy mi velünk is
elégedett vagy.” Ez az evangélium, röviden összefoglalva. Isten Krisztusban
gyönyörködik, s ha te Krisztusban gyönyörködsz, s vele elégedett vagy, úgy
Isten előtt kedves vagy, meg van veled elégedve! Ez áldott örömüzenet minden
lélek számára, aki kész elfogadni a Krisztus által végbevitt váltságot, és az
általa elkészített igazságot.
*************
Isten nem olyan üdvösséget szerzett, melyet csakis tanult
emberek érthetnek meg; nem olyan evangéliumot készített, melynek leírására
vaskos kötetek igényeltetnének; tudatlanok számára volt ez szánva, együgyűeknek
és halál szélén állóknak, éppúgy mint másoknak, és ezért olyan egyszerűnek kell
lennie, mint az ajtón való zörgetésnek. Így hangzik: Higgy és élsz. Keresd az
Urat teljes szíveddel és lelkeddel és erőddel, Jézus Krisztus által, s az
irgalom ajtaja bizonyosan megnyittatik néked.
Ébredés
Ez az ajtó sok lélek előtt megnyílt az utóbbi hetekben.
Tanúi voltunk, amint előre jöttek többen, s elmondták, az Úr kegyelme folytán
miként nyertek bemenetelt az ő irgalmába, noha egy ideig attól rettegtek, hogy
ez az ajtó soha nem nyílik meg számukra, s már a kétségbeesés szélén álltak.
“Korlátozott elégtétel”?
Biztos vagyok benne, hogy ez ajtó meg
kell nyíljon azoknak, akiknek semmijük sincs, mit magukkal hozhatnak, s
felmutathatnának. Ha nincsenek jó cselekedeteid, érdemeid, megfelelő érzéseid,
ha semmid sincs, amivel magad ajánlhatnád, ne csüggedj el, mert az ilyenek
számára a legértékesebb Jézus Krisztus; s ezért az ilyenek részére a
legelérhetőbb; mert ő örömest adja magát azoknak, akik mindenek felett
értékelik őt. Az olyan ember, akinek önmagából van mit felmutatnia, míg meg nem
üresedik teljesen, nem fogja Krisztust elnyerni; de aki tudatában van
mezítelenségének, szegénységének, és nyomorult állapotának, ez az az ember,
akiért Krisztus váltságot fizetett, és drága áron megváltotta őt. Erről
ismerheted meg a megváltott embert: mert ő érzi fogságát, és elismeri, hogy
örökre rabságban kellene élnie, hacsak Krisztus váltsága által szabadulást nem
nyer.
Imádkozás
A lelki vajúdások által kutat ásol, melyből az élet vize
fog felfakadni. Jól jegyezd meg, ha az imádság hajója nem tér azonnal vissza,
ez azért van, mert a hajó rakománya áldásoktól terhes. Amikor az imádság sokáig
várakozik a feleletre, a válasz annál édesebb lesz, ha végül megérkezik;
hasonlóan a gyümölcshöz, mely jól megérett, mivel sokáig függött a fán. Ha
megnehezedett szívvel zörgetsz most, örömtelt lélekkel fogsz majd énekelni;
ezért, ne keseredj el, ha egy ideig bezárt ajtó előtt kell állnod.
Van-e itt olyan személy, aki képtelen két szót összerakni
imában? Nem számít, barátom; zörgetni az is tud, akinek nincs nagy ékesszólása.
Talán valaki így kiált, „Nekem nincs iskolám”. Ne törődj vele, ahhoz, hogy
zörgetni tudj, nem kell filozófus légy. Egy néma is tud zörgetni. A vak is
képes erre. Még eltörött kézzel is megpróbálhatja az ember.
Zörgess a menny kapuján oly erősen, oly buzgón, mint ahogy
elődeink kopogtattak az ajtón. Nem történt még meg, hogy valaki úgy zörgetett
az ajtótokon, hogy zengett bele az egész ház? Vannak egyes barátaink, kik oly
hevesek, oly erősen kopogtatnak, mintha nyomban be akarnának törni. Meglehet,
vannak mások, finomabb ízlésűek, kik oly gyöngéden kopogtatnak, hogy bent meg
se hallják, s ezért aztán várniuk kell. De akikről én beszélek sohasem esnek
ebbe a hibába, mert oly erősen zörgetnek, úgy felzavarnak mindenkit odabenn,
hogy az ajtónálló nyomban beereszti őket, mert fél, dörgedelmesen másodszor is
kopogtatni fognak. Ilyen módon imádkozzunk mi is! Imádkozzunk erőteljesen és ne
hagyjuk abba, míg bebocsátást nem nyerünk.
Kérve kérlek titeket, zörgessetek
minden erőtökkel; és zörgessetek sűrűn. Ha nem vagy még Krisztusban, kedves
hallgatóm, ne engedj álmot szemeidnek, se szempilládra szendert, míg őt meg nem
találod. Ha imádkoztál egyszer, menj, és imádkozz újra; s ha már tízszer
imádkoztál, folytasd még tovább állhatatosan az imádkozást. Zörgess teljes
erőddel, lelkednek teljes elevenségével, mintha életedért harcolnál! Úgy
zörgess, mint az az ember, ki látja a farkast felé közeledni, készen hogy
rátámadjon! Úgy zörgess, mint az, ki tudatában van, hogy halálra fagy az
ajtónál, ha bebocsátást nem nyer! Vesd hát lelkedet bele e munkába! Mondd ezt
az Úrnak: „Kérlek könyörülj rajtam! Ó, könyörülj rajtam most! Elernyedek,
meghalok, ha szeretetedet ki nem nyilvánítod irántam, s be nem fogadsz a te
házadba, a te szívedbe, hogy a tied legyek örökre.” „Zörgessetek és megnyittatik
nektek!” – Ím, bemutattam nektek a zörgető eszközt.
Imádkozz Jézus
nevében!
A nagy kopogtató eszköz az Úr Jézus Krisztusnak a neve.
Ha valaki hozzád jönne, távollevő
szeretett fiad nevében, s ha felmutatna megbízható bizonyítékokat és egy
levelet melyben ez lenne írva: „Atyám, e levél kézbesítőjével bánj különleges
szeretettel, énérettem”, úgy teljes
biztos kedves lennél iránta. Tegyük fel, hogy az említett személy
felhatalmazott lenne, hogy egy bizonyos összeget átvegyen a te fiad nevében;
ugye odaadnád a pénzt? Nos, amikor Istenhez megyünk és a Krisztus nevére
hivatkozunk, ez azt jelenti, hogy Krisztus tekintélyére hivatkozunk; hogy úgy
kérjük Istent, mintha Krisztus helyében lennénk; és elvárjuk, hogy úgy adja
nekünk az áldást mintha Krisztusnak adná azt. Látásom szerint ez valamivel több
annál, mintha Krisztus érdemében imádkoznánk. Úgy gondolom, az apostolok
először Krisztus érdemében
imádkoztak, de Jézus azt mondja nekik: „Eddig még semmit sem kértetek az én nevemben.” Ez az imádkozásnak egy magasabb
foka, és amikor Krisztus nevére hivatkozunk az Atyánál, akkor biztos,
dicsőségesen győzedelmeskedünk.
Predesztináció
Én hiszem a kiválasztás áldott tanítását, és örvendek
benne. Ámde tudom, hogy az az Isten titka, miközben a mi prédikálásunk alapszabálya
ez: „Hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek”. Szeretném tehát mondani
mindenkinek személyesen, aki itt van, „Zörgess, és megnyittatik néked”. Az Úr
tudja, ki fog zörgetni, „mert ismeri az Úr az övéit”. De zörgess, barátom,
zörgess most, és hamarosan meglátod, hogy te is Isten kiválasztottai közé
tartozol. - Hallottad-e más az egyszeri Malakiás esetét? Egyszer egy metodista barátja egy összeg
pénzt szándékozott neki adni, s mosolyogva ezt kérdezte tőle: „Malakiás, nem
tudom, oda kell-e adjam e pénzt neked, vagy sem, mert nem vagyok biztos, vajon
predesztinálva vagy–e rá, vagy sem. Meg tudod-e mondani nekem, hogy Isten eleve
elrendelése szerint megillet-e téged ez a pénz, vagy sem?” Malakiás rögtön
válaszolt: „Tedd a pénzt a kezembe, s aztán válaszolok”. Mihelyt az összeg
Malakiásnál volt, tudta, hogy predesztinálva volt rá; de addig nem tudhatta,
míg birtokába nem került. Hasonlóképpen az Úr tanácsa is akkor jelentetik ki hitünk
számára, amikor az megragadja Krisztust, s magához öleli, de nem előbb.
Milyen módszert használt Spurgeon, hogy „döntésre”,
hitre, megtérésre vezesse az embereket?
„Inkább
most, ma zörgess, épp most, miközben a padban ülsz! S ha nem nyersz azonnal választ,
bízom abban, hogy amint hazamész titkos imában Istenhez fogsz kiáltani: „Uram,
nem bocsátlak el, míg meg nem áldasz engem.
Ha te meg nem találsz, elveszett vagyok; ha Üdvözítőmet és Uramat meg
nem találom, elveszett teremtés vagyok! Ó, nem játszom az imával most, egész
lelkemből kérem; Krisztusra van szükségem! Őrá vetem magam, s ő engesztelő
áldozatában bízom. Ó, jelentsd ki magad nekem, mint bűnbocsátó Isten!”. És az
Úr biztosan felelni fog neked. Megkerestem
az Urat és meghallgatott engem. Ha
valamely lélek az Urat keresi, bizonyos vagyok, hogy Jézus Krisztus által
biztosan üdvözülni fog. Csak próbáld
ki! Az Úr áldjon meg téged drága Lelkével.”
Spurgeon önmagáról
Úgy hiszem, én sohasem lettem volna képes keresőket az ő
vívódásaikban vigasztalni, ha magam is nem álltam volna kinn várakozva a
hidegben. Folyton hálát érzek korábbi nyomorúságaimért, harcaimért, ha az
azokból fakadt eredményekre nézek. Van sok áldott hívő ember, kiknek élet
tapasztalatai könyvekben feljegyeztettek, mely könyvek rendkívül értékesek; de
sohasem lettek volna ők képesek így könyveket írni, ha nem élték volna át a
sóvárgó várakozást, lelki éhséget és szomjúságot, a lélek vajúdását, mielőtt az
Úr megjelent volna nékik.