Jonathan Edwards
Bűnösök a haragvó Isten kezében
2003
Jonathan Edwards
Sinners in the Hands of on Angry God
The Banner of Truth Trust
3 Murrayfield Road,
Edinburgh EH12 6EL
Great Britain
© Hungarian translation, Pápai Ernő
2003
Előszó
1991-ben volt a 250. évfordulója a leghíresebb prédikációnak, ami csak elhangzott Amerika történelmében. Ennek a prédikációnak a "Bűnösök egy haragvó Isten kezében" volt a címe, és Jonathan Edwards által volt elmondva Enfield-ben (Connecticut) 1741. július 8-án. Edwards-t, aki akkor a kongregacionalista egyház lelkésze volt Northampton-ban (Massachusetts), az enfield-i lelkész hívta meg prédikálni, mert a város lakói különösen csökönyösek voltak az evangéliummal szemben. Az egyház tagjainak hozzáállása a lelki élethez "könnyelmű és csalóka" volt, ahogyan ezt Wheelock lelkész jellemezte, aki abban az időben a Második Egyház igehirdetője volt Lebanon-ban. A hagyomány szerint Edwards nem volt kijelölve arra a vasárnapra az igehirdetői szolgálatra, hanem valakit helyettesített az utolsó pillanatban. Én azonban nem találtam egyetlen bizonyítékot sem, ami megalapozná ezt az állítást.
Enfield környéke a leírt eseményekig kevésbé volt érintve a Nagy Ébredés által, ami 1734-1735-ben volt Új-Angliában. Ahogyan Iain Murray beszámolója mutatja, az embereknek mindegy volt, hogy eljut e hozzájuk egyáltalán az ébredés vagy sem. A közelben élő keresztyének mégis nagy érdeklődést mutattak Enfield iránt, és az Edwards igehirdetése előtti éjszakát imádsággal töltötték, hogy "Enfield ne menjen el szó nélkül az isteni áldások mellett."1
Enfield gyülekezetének reagálása az igehirdetésre abszolút "megrendítő" volt. Az igehirdetés befejezése előtt az emberek sóhajtoztak, nyögtek és "Mit kell tennem, hogy megmeneküljek?" kifejezéseket kiabáltak. Más igehirdető egy szemtanú beszámolója alapján elmondta, hogy ott a sírásnak és szenvedésnek olyan fuvallata volt, hogy az igehirdetőnek (t.i. Edwardsnak) csendet kellett kérnie az emberektől, hogy hangját hallani lehessen."2Egy másik szemtanú, bizonyos Stephan Williams teljesebb beszámolót nyújtott:
Enfield-be mentünk, ahol megismerkedtünk Mr. Edwards-al Northampton-ból, aki egy nagyon megindító igehirdetést mondott az V. Mózes 32: 35 alapján. És mielőtt befejeződött volna az igehirdetés, az egész teremben az emberek ilyen és ehhez hasonló módon sírtak és sóhajtottak: "Mit kell tennem, hogy megmeneküljek?", "Oh, a pokolra jutok!", "Oh, mit kell tennem Krisztusért?" stb. Az igehirdetőnek félbe kellett szakítania igehirdetését azért, mert a termet megtöltő sírás és kiáltás mindent elnyomott. Bizonyos várakozás után, mikorra a jelenlévők egy kicsit megnyugodtak, W. úr imádkozott, aztán lementünk a szószékről, és beszélgettünk az emberekkel. Megrendítő és megható volt látni Isten erejét: remélhetőleg nem kevés lélek volt kiszakítva a sötétségből. Derűs és megbékélt arckifejezésük beszélt a megnyert vigasztalásról. Egy dicséretet énekeltünk, imádkoztunk, hogy Isten Igéje megerősítse és megszilárdítsa őket, és befejeztük az összejövetelt.3
Az igehirdetés legfőbb eredménye az volt, hogy sok ember megkeményedett szíve úgy megváltozott, hogy az emberek "fejet lehorgasztva látták meg bűneiket és azoknak veszélyét".4 Ezt a megenyhülést nem Jonathan Edwards meggyőző beszéde erejének, hanem a Szenlélek munkájának volt köszönhető. Az igazság az, hogy Edwards nem volt lánglelkű prédikátor abban az időben, amikor Enfield-ben szolgált, ahogyan Davidson aláhúzta, Edwards "egész idő alatt a harang kötelét bámulta, beszéde monoton volt, nélkülözve az ékesszólás vagy retorika minden pompáját"5. A hagyományok szerint Edwards alig, vagy egyáltalán nem gesztikulált, és közelről olvasta a szószéken előtte fekvő prédikációjának kéziratát.
Edwards soha nem tett említést erről a prédikációról egyetlen más művében sem. Az ok valószínűleg abban rejlett, hogy az ébredés lelke, amely elérte Enfield-et is, abban az időben közönséges eseménynek számított. Ez a Nagy Ébredés időszaka volt, amelyben sok lélek megtért a Szentlélek ellenállhatatlan munkája következtében. A Nagy Ébredés 1733 - 1735-ben kezdődött Új-Angliában, Edwards northampton-i gyülekezetében. Ennek a lelki megtapasztalásnak leírását elolvashatjuk Edwards "Bámulatos megtérések beszámolója" című elbeszélésében. 1739-ben Új-Angliát újból elérte az ébredés, és 1741-ben, enfield-i szolgálata idején Edwards meggyőződött, hogy "a munka sokkal tisztábbnak látszott, kevesebb salakot tartalmazott, mint az 1735.-ös ébredéskor."
Éveken keresztül igazságtalanul vádolták Edwards-ot a "Bűnösök a haragvó Isten kezében" miatt, mert sokan gondolták, hogy tanításának túlnyomó része az istentelen pokol tüzével való fenyegetése volt. Noha biztosan az látszik az igehirdetésben, nem ez a kép. Ellenkezőleg, ahogyan E. H. Cady aláhúzza, "az igehirdetés középpontjában a bűnös nyomasztó helyzete van, aki borzasztó módon az örök szenvedés felé menetel, noha van ideje a megtérésre és a megváltásra".6 Következésképpen, az igehirdetés célja elsősorban evangelizáló jellegű volt - egy kísérlet volt a bukott emberek valós állapotának bemutatására, az ő ingatag helyzetüket a világban, és az ő szükségüket Krisztus megváltói munkájára. Edwards a pokol tüzének fogalmát az emberek ingatag helyzetének meggyőzésére használta. "A pokoltól való félelem hajlamos meggyőzni az embereket szívük keménységéről" - ahogyan megjegyezte.
Habár a "Bűnösök a haragvó Isten kezében" 250 évvel ezelőtt volt Edwards által elmondva, üzenete vigasztalhatatlanul aktuális napjaink nagy istentelenségében is. Szükségünk van az ébredésre. Ahogyan Edwards idejében, az embereknek ma is érezniük kell a bűn valós természetét és veszélyét. Veszélyes állapotukra úgy kell feltekinteniük, ahogyan leplezetlenül fognak állni a Teremtő színe előtt. Ha az ébredésnek a Szentlélek nagy kitöltetésével kell eljönnie napjainkban, akkor a meggyőződésnek "bámulatba ejtőnek" kell lennie. Mi azért imádkozunk, hogy az igehirdetés terjesztése meggyőzze az embereket gonoszságukról, és vezető szerepet játsszon megtérésükben Izrael Szentje előtt.
John D. Currid, Ph. D.
Vallás-professzor
Grove City College
1991. október 31.
Enfield, Connecticut
1741. július 8.
"Lábuk megtántorodik, mert közel van az ő veszedelmük napja"
(V. Mózes 32: 35)
Ez a vers fenyegetését tartalmazza a gonosz és hitetlen izraeliták felé, akik Isten népe voltak, de akik Isten csodálatos munkái dacára "tanácsvesztettek és értelem nélküliek" (ld. a 28. verset!) maradtak. Minden mennyei gondozás ellenére keserű és mérgező gyümölcsöt teremtek, ahogyan a szöveg előző két verse mutatja. Az a kifejezés, amit a szövegben használtam, a "mikor lábuk megtántorodik, mert közel van a veszedelmük napja", magába foglalja az elkövetkezendő dolgokat, az ítéletre vonatkozik, amelyek megvilágították az izraeliták gonoszságát.
1. Ők mindig a pusztulásnak voltak alávetve úgy, ahogyan az ember, aki állva vagy menve a síkos helyen mindig az elesés veszélyének van kitéve. A csúszós láb ábrázolja pusztulásuk azon módját, amely eljön rájuk. Ugyanúgy van kifejezve, ahogyan a Zsoltárok 73: 18-ban: "Bizony síkos földön helyezted el őket, pusztaságokra vetetted ki őket."
2. Ez magába foglalja, hogy ők mindig ki voltak téve a váratlan pusztulásnak. Úgy, ahogyan az ember a csúszós helyen haladva minden pillanatban ki van téve az elesésnek, képtelen előre látni, vajon áll- vagy elesik-e az elkövetkezendőkben; és mikor elesik, akkor elesik azonnal, minden előzetes figyelmeztetés nélkül. Ahogyan a Zsoltárok 73: 18 - 19 bemutatta: "Bizony síkos földön helyezted el őket; pusztaságokra vetetted ki őket. Mind elpusztulnak egy szempillantásban! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstől."
3. Magába foglalja azt is, hogy ők hajlamosak önmaguktól elesni, anélkül, hogy más lerántaná őket; ahogyan a síkos talajon járó embernek sincs szüksége senkire, mert elesik saját súlyától is.
4. Az ok, amiért ők még nem estek el és nem esnek el ebben a pillanatban, abban van, hogy még nem jött el az Isten által megszabott idejük. Megmondatott, hogy a kellő időben, vagy az elrendelt időben "lábuk megtántorodik." Akkor lábuk el fog siklani, ahogyan megbicsaklik súlyuktól. Isten nem fogja őket tovább megtartani a síkos talajon, hanem elengedi őket, és ők nagyon gyorsan a pusztulásba fognak zuhanni, ahogyan az, aki csúszós talajon a szakadék szélén áll, egyedül képtelen állva maradni, mikor pedig elengedik őt, azonnal lezuhan és elvész.
Ezekből a szavakból a következő megállapítást vonhatom le: senki nem tudja a gonosz embereket egy pillanatra sem megtartani a pokoltól, egyedül Isten jótetszése. Az Isten puszta jótetszése alatt én az Ő szuverén jótetszését, az Ő tetszőleges akaratát értem, amely nincs korlátozva semmilyen lekötelezettséggel, nem korlátozza semmilyen nehézség. Még inkább, akkor pusztán Isten akarata, semmi mást tekintetbe nem véve, fogja egyszer megőrizni a bűnös embereket. Ez a megállapítás a következő szempontokban mutatkozik meg.
1. Istennek nem kívánsága a bűnös embereket a kijelölt időben a pokolra vetni. Az emberek keze nem erős, ha Isten felkel ellene. A legerősebbnek sincs ereje arra, hogy feltámadjon ellene, vagy arra, hogy kiszabaduljon kezei közül. Ő nemcsak képes arra, hogy a bűnösöket a pokolra vesse, hanem ez Neki semmilyen erőfeszítésébe nem kerül. Néha a földi uralkodónak nagy nehézséget okoz a lázadók leigázása, akik megtalálták a megerősödés módját, és erősekké lettek követőik száma által. Nem ez a helyzet azonban Istennel szemben. Nincs olyan erődítmény, amely képes lenne megvédeni Isten erejétől. Habár Isten ellenségeinek nagy sokasága érintkezik egymással és összefognak, mégis könnyen összetöretnek. Ők olyanok, mint egy nagy tömeg pelyva a forgószéllel szemben, vagy nagy kiterjedésű száraz tarló a pusztító lángok előtt. Ahogyan nekünk könnyű rátaposni és szétnyomni a férget, amely csúszik a földön, ahogyan könnyű nekünk levágni vagy megperzselni a vékony cérnát, amely kilóg valahonnan, ekképpen könnyű Istennek is, amikor Neki tetszik, levetni ellenségeit a pokolba. Kik vagyunk mi, hogy meg akarunk állni Előtte, Akinek dorgálásától megremeg a föld, és Aki előtt a hegyek leomlanak?
2. Ők megérdemlik a pokolra vettetést, úgyhogy az isteni igazságszolgáltatás soha nem áll útjában, nem támaszt akadályt Istennel szemben, hogy erejét bármely pillanatba használja, hogy elpusztítsa őket. Sőt, éppen ellenkezőleg, az igazságosság fennhangon követeli bűneik örök büntetését. Az isteni igazságosság olyan fáról beszél, amely Sodoma gyümölcsét teremte: "Vágd ki azt; miért foglalja a földet is hiába?"(Lk. 13: 7). Az isteni igazságszolgáltatás pallosa minden pillanatban fejük felett van forgatva, és semmi, csak Isten korlátlan irgalma és puszta akarata tartja vissza.
3. Ők már a pokol kárhoztatása alatt vannak. Nemcsak igazságosan érdemlik meg az oda vettetést, hanem Isten törvényének határozata, örök és változhatatlan igazsága szerint, kiönti haragját rájuk és szembe áll velük, úgyhogy már most le vannak kötve a pokol számára. "Aki pedig nem hisz, immár elkárhozott" (Jn. 3: 18). Úgyhogy minden megtéretlen ember megérdemelten tartozik a pokolhoz, az a helye, onnét származik. "Ti innét alól valók vagytok" (Jn. 8: 23). Ő tartozik, az a hely, melyet az igazságosság, Isten Igéje és ítéletének változhatatlan törvénye kijelöl számára.
4. Ők jelenleg az Isten haragjának és mérgének alanyai, amelyet a pokol gyötrelmei fejeznek ki. Az ok pedig, amiért nincsenek a pokolban már jelenleg, nem abban van, hogy Isten, Akinek kezében vannak, nem haragszik eléggé rájuk, mint számtalan nyomorult teremtményeire, akik már a pokolban gyötrődnek, érezve és viselve az Ő haragjának hevességét. Sőt, Isten még jobban haragszik sokakra, akik jelenleg a földön élnek, akik jelenleg itt vannak a gyülekezetben, akik most talán gondtalanok, mint azokra, akik már a pokol lángjaiban vannak.
Isten nem olyan, mint közülük valaki, habár teljesen másnak képzelhetik Őt. Isten haragja elégeti őket, kárhoztatásuk nem szunnyad, a tömlöc kész, a tűz elő van készítve, a kemence tüzes, kész őket befogadni; a lángok tombolnak és izzanak. A csillogó kard ki van élezve, fel van rájuk, és a mélység szája megnyílik alattuk, hogy elnyelje őket.
5. A gonosz készen áll rájuk támadni és megragadni őket, mint saját tulajdonait, abban a pillanatban, amelyben Isten megengedi neki. Ők a gonoszhoz tartoznak, lelkük az ő zsákmánya, uralma alá vannak teljesen rekesztve. Az Ige úgy ábrázolja őket, mint az ő tulajdonait (Lk. 11: 12). A démonok ügyelnek rájuk, jobb kezük felől mindig velük vannak. Olyanok, mint a mohó és falánk oroszlánok, amik nézik a prédát, és számítanak rá, de jelenleg még vissza vannak fogva. Ha Isten visszavonná kezét, amellyel visszatartatnak, azok abban a pillanatban a bűnösök szegény lelke után vetnék magukat. A régi kígyó sziszeg utánuk; a pokol kapuja szélesre van tárva előttük, hogy befogadja őket. Ha Isten megengedné, azonnal elnyeletnének és elvesznének.
6. Ezeknek a gonosz emberek lelkében uralkodnak azok a pokoli elvek, amelyek rögtön fellángolnának és a kárhozat pusztító erejével égnének, ha Isten nem fékezné meg őket. Az érzéki emberek természetében nyugszik a pokol kínjainak kiváltó oka. Ezek azok a romlott erkölcsi szempontok, erősen befolyásolják és teljesen uralják őket, amelyek a pokol tüzének magvát képezik. Ezek az elvek hatékonyak és erőteljesek, felülmúlják a természetükben lévő gonoszságot, és ha Isten visszatartó keze nem tartóztatná fel őket, nemsokára kitörnének, romlottságuk úgy lobogna, mint ahogyan az ellenségeskedés tombol az elátkozott lelkek szívében, és ugyanazokat a kínokat okoznák, amik bennük vannak. Szívüket az Ige a háborgó tengerhez hasonlította (Ézsaiás 57: 20). Jelenleg Isten megfékezi gonoszságukat az Ő mindenható erejével, mint ahogyan megfékezi a tomboló tenger nyugtalan hullámait, mondván: "Eddig jöhetsz, és nem tovább!"; de ha Isten elveszi az Ő visszatartó erejét, akkor mindent el fog nyelni maga előtt. A bűn a lélek nyomorúsága és pusztulása; annyira romboló a maga természetében, hogyha Isten abbahagyná féken tartását, az emberi lélek tökéletes szerencsétlen lenne. Az ember szívének romlottsága mértéktelen és határtalan az ő dühöngésében. A tisztátalan ember a földön élve olyan, mint az Isten által elfojtott tűz. Ellenben, ha Isten megengedné az embernek, felégetne mindent maga körül. Az emberi szív olyan, mint a bűn edénye, úgyhogy ha a bűn nem lett volna visszatartva, azonnal a tüzes kemencébe fordítaná a lelket, a kénkőbe és a tűznek tavába.
7. Nincs védelem egy pillanatra sem a gonosz emberek számára csak azért, mert nincs a halálnak egyetlen jele sem a kezükben. Nem ad biztonságot a természeti embernek az sem, hogy most a legjobb egészségnek örvend. Mivel környezetében nincs érzékelhető veszély, semmilyen tekintetben nem látja, hogy ő hirtelen elhagyhatná ezt a világot valamilyen szerencsétlenség következtében. A világ sokféle és állandó tapasztalata minden korban mutatja, hogy ez nem bizonyítja, hogy az ember nem az örökkévalóság határán van, és a következő lépése ne az átlépés legyen a másik világba. Számtalan és hihetetlenebb esetet lehet kapásból elővenni, amikor az emberek olyan hirtelen hagyták itt a világot, hogy arra még ők maguk sem gondoltak volna. A megkeményedett szívű emberek a pokol korhadt fedelén állnak, amelynek számtalan olyan nem látható csücske van, ami nem bírja meg súlyukat. A halál nyilai észrevétlenül repülnek a déli verőfényben, még a legélesebb tekintet sem tudja őket észlelni. Istennek sokkal több kikutathatatlan útja van arra, hogy a gonoszokat kivigye ebből a világból, és a pokolra vesse őket, mint amit észlelni tudnánk. Isten néha azon az áron rontja meg a megfelelő pillanatban a megátalkodott embereket, hogy kilép az Ő gondviselésének szokásos folyamatából. Isten kezében van minden eszköz, ami által a bűnösöket az ítéletre vesse. Erejének és rendelkezésének általános és abszolút alanya az Ő akarata, amely bármely pillanatban pokolra vetheti a bűnöst.
8. A természeti ember körültekintése és gondossága, hogy megóvja életét, vagy másokat megőrizzen, egy pillanatra sem ad neki biztonságot. Ezt bizonyítja úgy az isteni gondviselés, mint az általános tapasztalat. Világos bizonyítékunk van arra, hogy az emberek bölcsessége nem védi meg őket. Hogyha látni akarnák a különbséget a világ okos és körültekintő emberei, valamint mások között, figyelembe vennék felelőtlen hozzáállásukat a halálhoz, amely gyorsan és váratlanul jön el. Ezzel szemben mi a valóság? "Bolondnak állapotja szerint lesz az én állapotom is, miért valék tehát én is bölcsebb?" (Pr. 2: 16). Az istentelen emberek összes fáradozása és találékonysága, melyet az ítélettől való menekülésre használnak, mialatt továbbra is megmaradnak Krisztus elvetésében, egy pillanatra sem védi meg őket a pokoltól. Majdnem minden természeti ember hallott pokolról. Magukban bíznak, és azzal szédítik magukat, hogy el tudnak menekülni előle. Arra támaszkodnak, amit megtettek, amit tehetnének, vagy amit tenni akarnak. Minden ember azon töri a fejét, miképpen tudná elkerülni a kárhozatot. Áltatják magukat, hogy megtalálták a megoldást, ami által védve vannak. Nem szándékoznak a gyötrelem helyére kerülni, ismételgetik magukban, ezért hathatós védelmet terveznek foganatosítani maguknak, hogy elkerüljék a balszerencsét. A buta emberek szánalmasan megcsalják magukat saját ötleteikkel. Bízva erejükben és bölcsességükben, árnyékba kapaszkodnak. Azoknak túlnyomó része, akik ez ideig az általános kegyelem alatt éltek, de már elköltöztek ebből a világból, kétségtelenül a pokolra kerültek. Ez nem azért történt, mert nem voltak olyan bölcsek, mint azok, akik most élnek. Sem nem azért, mert nem gondolták volna végig éppen olyan jól, hogyan próbálják elkerülni a kárhozatot. Ha beszélhettünk volna velük, és kikérdezhettük volna őket, hogy hallottak-e a pokolról, hallottak-e arról, hogy a gyötrelem alá vannak rekesztve, egy és ugyanazt a választ kaptuk volna: "Nem, soha nem szándékoztam ide kerülni. Egészen másképp gondoltam az egészet. Azt gondoltam, hogy mindent jól elterveztem magam számára, úgy véltem, hogy az én elgondolásom helyes. Hatásos védelmet hoztam létre, mégis minden meglepetésszerűen ért. Nem láttam előre, hogy mikor és hogyan jön el az ítélet. Az pedig úgy jött el, mint a tolvaj. A halál túljárt az eszemen: Isten haragja nagyon gyorsan megtalált engem. Oh, én átkozott bolondságom! Hízelegtem és becsaptam magam csalóka álmokkal a jövőre nézve; és amikor azt mondtam: "Béke és biztonság", akkor ért el váratlanul a pusztulás". Isten nem kötözi meg magát semmilyen kötelezettséggel, semmilyen ígéretet nem ad, hogy csak úgy valakit megment a pokoltól. Isten természetesen nem tett senkinek a múltban felelőtlen ígéretet az örök életre, senkinek nem nyújtott szabadulást vagy védelmet az örök haláltól, csak a kegyelmi szövetségben. Az ígéretek Krisztusban adattak, Akiben minden ígéret "igen" és "ámen". Akik nem a szövetség gyermekei, akik nem hisznek egyetlen ígéretben sem, nem érdekeltek a Közbenjáró által adott szövetségben, azokat természetesen nem érdeklik a kegyelmi szövetségben található ígéretek.
Vezetheti a természeti embert bármilyen elképzelés és igény az ígéretekkel kapcsolatban, kereshet és zörgethet bármilyen kitartással, imádkozhat akármennyit, nyilvánvaló és világos, hogy ameddig nem hisz Krisztusban, Istent semmi nem kötelezi arra, hogy egy pillanatra is visszatartsa őt az örök pusztulástól.
Úgyhogy, a természeti emberek egyedül Isten keze által vannak visszatartva még a pokoltól. Ők megérdemlik a tűznek tavát, sőt már arra vannak ítélve. Istent borzasztóan felingerelték. Az Ő haragja olyan nagy feléjük, mint azok felé, akik már most ténylegesen magukon tapasztalják az Ő haragjának ádázságát a pokolban. Ők semmi olyat nem tettek, amivel a legcsekélyebb mértékben is csillapíthatnák vagy mérsékelhetnék az Ő haragját, tehát Istent semmilyen ígéret nem köti egy pillanatra sem arra, hogy megtartsa őket az ítélettől. Az ördög vár rájuk, a pokol tátog utánuk, a lángok összegyűlnek, és örömest fogják őket körbe, mielőtt elnyelnék őket; a tűz a szívükbe van zárva, és teljes erővel ki akar törni, de ők nem érdeklődnek a Közbenjáró iránt, pedig egyetlen olyan eszközük sincs, ami megvédhetné őket az ítélettől. Röviden, nincs mentsváruk, semmi sem tartja meg őket, minden védelmük a felháborított Isten tetszőleges akaratában van, ami nincs összekötve semmilyen lekötelezettséggel vagy béketűréssel.
Alkalmazás
Ez a rettenetes igazság minden újjá nem született emberre vonatkozik ebben a gyülekezetben. Ezt hallanotok kell mindnyájatoknak, mert Krisztus nélkül éltek. A szenvedésnek osztályrésze, a kénkőnek tűzforró tava van kifeszítve alattatok. Ez Isten haragjának izzó lángú, borzasztó mélysége. Ez a pokol szélesre tátott szája, és nektek nincs hol elbújnotok, vagy valamiben megkapaszkodnotok előle. Köztetek és a pokol között nincs semmi más, csak levegő. Csak Isten ereje és puszta tetszése tarthat meg benneteket a kárhozattól.
Valószínűleg ti ezt nem is érzékelitek. Úgy találjátok, hogy meg vagytok védve a pokoltól, de nem látjátok Isten kezét ebben, hanem más dologra néztek: saját jó testi állapototokra, saját óvatosságotokra, és arra, hogy ezeket képesek vagytok felhasználni önmagatok megtartásában. A valóságban ez semmit sem jelent. Ha Isten visszavonja kezét, semmi nem tartana meg benneteket zuhanásotokban, ahogyan a ritka levegő sem tartja meg az embert a szakadékba való eséstől. Gonoszságotok olyan nehézzé tett benneteket, mint az ólom, nagy súllyal és nyomással visz titeket a pokol felé. Ha Isten hagyná ezt, ti azonnal és fürgén zuhannátok, fejest ugranátok a feneketlen örvénybe. Egészségi állapototoknak és igazságosságotoknak nincs nagyobb hatása a pokoltól való megtartásotokra, mint ahogyan a pókháló sem képes feltartóztatni az aláhulló sziklát. Ha nem lenne Isten szuverén jótetszése, a föld egy pillanatig sem viselne el benneteket, mert ti csak terhére vagytok. A világmindenség nyög miattatok. A teremtmények a ti romlottságotok alá vannak rekesztve. Nem önként, mint ahogyan a nap sem szívesen veti rájuk fényét, mert a bűnnek és a Sátánnak szolgáltok. A föld sem önként hoz termést nektek, hogy kielégítsétek sóvárgásotokat, és nem önként lett színterévé a ti gonoszságotok játékának. A levegő sem önként szolgál a ti életerőtöknek és létfontosságú szervetek fenntartására, mialatt életeteket az Isten ellenségeinek szolgálatában töltitek. Isten teremtményei mind jók, és az emberek számára lettek készítve, hogy szolgálják vele Istent, nem segítve elő önkényesen semmilyen más tervet. A teremtés sóhajtozik, amikor visszaélnek vele úgy, hogy nyíltan természetének és rendeltetésének ellentmondva használják. A világ kiokádna benneteket, ha nem tartaná vissza az a mindenható kéz, amely a teremtést a remény alá vetette. Isten haragjának fekete felhői azért egyenesen fejetek felett vannak, telve borzasztó zivatarral és mennydörgéssel. Ha Isten keze nem fékezné meg, az Ő hangja azonnal rátok ömlene. Isten szuverén jótetszése jelenleg visszatartja viharos szelét, amely máskülönben őrjöngve érne el benneteket, és romlásotok úgy jönne el, mint a forgószél, és olyanok lennétek, mint a szél által felkapott pelyva a nyári tarlón. Isten haragja hasonló a nagy vizekhez, melyek jelenleg el vannak gátolva, és egyre feljebb emelkednek, amíg nem találnak maguknak utat. Minél tovább lesz az áradat elzárva, annál sebesebb és erősebb lesz az áradat, míg egyszer csak áttöri a gátat. Igaz, hogy gonosz munkátok ítélete mind ez ideig nem lett kihirdetve, Isten bosszúállásának áradatát még visszatartja, de a ti bűnösségetek az idő előrehaladásával folyamatosan növekszik, és minden nap egyre nagyobb haragot halmoztok fel, a vizek állandóan emelkednek, egyre szilajabbak és erősebbek lesznek. A vizek erős nyomást fejtenek ki, nem akarják, hogy feltartóztassák őket, egyedül Isten jótetszése óv meg benneteket tőlük. Ha Isten visszahúzná az Ő kezét a zsiliptől, az azonnal megnyílna, Isten haragjának elképzelhetetlen dühöngésének háborgó folyama érne el benneteket mindenható erejével. Ha erőtök tízezerszer nagyobb lenne, igen, tízezerszer nagyobb lenne a legerősebb és legszívósabb pokolban lévő démon erejénél, akkor sem tudnátok ellene állni vagy feltartóztatni ezt az áradatot.
Isten haragjának íja meg van hajlítva. A nyílvessző a húrra van helyezve. Az igazságosság a nyilat szívetek felé irányítja. És semmi, egyedül puszta jókedve, a haragvó Isten jókedve, semmi más ígéret vagy tartozás nem tartja vissza a nyilat attól, hogy véreteket ontsa. Ilyenformán ti mindannyian, akiknek szívük soha nem változott meg, Isten Szent Lelkének nagy ereje nem gyakorolt hatást lelketekre, akik nem születtek soha újjá, és nem lettetek új teremtések, akik egészbe véve soha nem tapasztaltátok meg a világosságot az életetekben, egy haragvó Isten kezében vagytok. Külsőleg sok mindenben megváltoztathatják életeteket. Szerethetitek a vallásosságot, vallásos köntösbe öltöztethetitek családotokat és szobácskátokat, sőt Isten házában is viselkedhettek eképpen, de mindez semmi. Egyszerűen az Ő kegyelme tart vissza titeket attól, hogy az örökké tartó kárhozat akár ebben a pillanatban el ne nyeljen benneteket. Bármennyire is nem vagytok meggyőződve arról az igazságról, ami most hallotok, idővel teljesen meg lesztek benne győződve. Azok is, akik régebben körülvettek benneteket, de már eltávoztak, megtapasztalták, hogy a pusztulás milyen váratlanul érte sokukat. Mindez akkor, mikor nem várták ezt, amikor azt mondták, hogy béke és biztonság.
Most már látják, hogy azok a dolgok, amelyekre békéjüket és biztonságukat bízták, nem voltak mások, mint levegő és üres árnyékok.
Most látják, hogy a dolgok, amelyre békéjüket és biztonságukat bízták, nem volt egyéb, mint levegő és üres árnyék.
Isten úgy tart benneteket a pokol torka felett, mint ahogyan ti tartanátok egy pókot vagy más undorító férget a tűz felett. Ő utál benneteket és borzasztóan dühös rátok, az Ő haragja felétek olyan, mint az emésztő tűz. Úgy tekint rátok, mint akik semmi másra nem vagytok érdemesek, minthogy tűzre vessen benneteket. Tízezerszer undorítóbbak vagytok az Isten szemében, mint a legutálatosabb mérges kígyó saját szemeitekben. Határtalanabbul sértették meg Őt, mint a legkonokabb lázadó képes ellenállni a fejedelemnek. Mégis, mindez semmit sem jelent, mert csak az Ő keze tart meg benneteket, hogy ne zuhanjatok bármelyik pillanatban az emésztő tűzbe. Semmi másnak nem lehet tulajdonítani azt, hogy tegnap nem a pokolra mentetek, hanem álomra hajthattátok szemeteket, és ma újra felébredtetek tovább szenvedni ezen a világon. Semmi más ok nincs nektek adva arra, hogy ti még nem vagytok a pokolban azóta, hogy reggel felébredtetek. Ettől csak Isten keze tartott eddig meg benneteket. Semmi más ok nincs nektek adva arra, hogy ti még nem vagytok a pokolban, hanem itt ültök az Isten házában, ingerelve az Ő tökéletesen tiszta szemét, mert formális istentiszteletetek is bűnnel teljes gonoszság. Igen, nincs semmi más oka annak, hogy miért nem zuhantok ebben a pillanatban a pokolba.
Oh, bűnös! Vedd fontolóra azt a félelmetes veszélyt, amiben vagy. Ez a harag nagy kemencéje, a szélesés feneketlen mélység, telve a harag tüzével, ami felett Isten keze tart benneteket, Akit dühbe hoztatok és felingereltetek magatok ellen. Egy vékony cérnán függtök, amit az isteni harag lángjai ragyognak körül, és készek bármelyik pillanatban megperzselni és kettészakítani a cérnát. Mégsem kerestek semmilyen Közbenjárót, semmilyen más eszközt, hogy megmeneküljetek; semmit, hogy megtartson benneteket a harag lángjaitól. Semmivel, amit valaha tettél vagy tudnál tenni, nem tudnád Istent rávenni arra, hogy könyörüljön rajtad. Vedd tekintetbe mindezt aprólékosan.
1. Kinek a haragja van rajtad? A végtelen Isten haragja. Ha ez egy ember haragja lenne, ha a legerősebb uralkodó lenne is, viszonylag elhanyagolható lenne. A királyok haragjától nagyon rettegnek, különösen az egyeduralkodóktól, akik teljes mértékben rendelkeznek alattvalóik vagyonával és életével, saját jótetszésük szerint. "Mint a fiatal oroszlán ordítása, olyan a királynak rettentése; aki azt haragra ingerli, vétkezik a maga élete ellen" (Péld. 20: 2). Egy korlátlan uralkodó alattvalója hatalom alá van vetve, olyan gyötrelmeket kell elszenvednie, amit csak az ember feltalálhat vagy az emberi erő okozhat. A legnagyobb földi tekintélyek magasztosságukban és erejükben, rémületet keltve is csak gyarlók, a föld alávaló férgei, összehasonlítva a menny és föld mindenható Teremtőjével és Királyával. Erejük nagyon kicsi, mikor felbőszülésükben legmesszebb mennek el dühük kifejezésében. A föld összes királya olyan Isten előtt, mint a szöcske. Semmik, sőt kevesebbek, mint a semmi: szeretetüket és gyűlöletüket Isten semmibe sem veszi, megveti. A Királyok Királyának haragja jóval rettenetesebb, magasztossága pedig nagyobb, mint az uralkodóké. "Mondom pedig néktek én barátaimnak: Ne féljetek azoktól, akik a testet ölik meg, és azután többet nem árthatnak. De mondom néktek, kitől féljetek: Féljetek attól, aki minekutána utána megöl, van arra is hatalma, hogy a gyehennára vessen. Bizony, mondom néktek, ettől féljetek" (Lk. 12: 4 - 5).
2. Ti az Ő haragja hevességének vagytok kitéve. Gyakran olvasunk Isten dühéről: "A cselekedetek szerint fog megfizetni: haraggal ellenségeinek, büntetéssel szorongatóinak, büntetéssel fizet a szigeteknek" (Ézs. 59: 18); "Mert ímé, az Úr eljő tűzben, s mint forgószél az Ő szekerei, hogy megfizesse búsulásában az Ő haragját, és megfeddését sebesen égő lánggal"(Ézs. 66: 15), és más helyeken. A Jel. 19: 15-ben olvassuk, hogy "Ő nyomja a mindenható Isten haragja hevének borsajtóját." Ezek a szavak rendkívül iszonyúak. Ha csak "az Isten haragja" lenne mondva, még hagyján. De a szavak végtelenül borzasztóbb dologra utalnak: az "Isten haragjának hevessége"-re! Isten dühe! Jahve ádáz haragja! Oh, milyen rettenetes! Ki képes kifejezni vagy megérteni mit jelent az a kifejezés a maga mélységében? Ez a "Mindenható Isten haragjának hevessége"-t jelenti. Mindenható erejében akarja hatalmas módon kifejezni azt, hogy merre irányítja haragja hevességét. Az Ő mindenhatósága ugyanúgy ki van fejeződve felbőszültségében, mint ahogyan az emberek igyekeznek kifejezni erejüket haragjuk hevességében. Oh, milyen következményei lesznek ennek! Mi lesz szegény férgekkel, akik mindezt el fogják szenvedni? Ki lesz akkor erős? Kinek a szíve fogja kibírni a haragot? A nyomorúság borzalmas, leírhatatlan, elképzelhetetlen mélységébe süllyed le az a szegény teremtmény, aki mindezeknek a csapásoknak alá van vetve. Azok, akik még nem születtek újjá, jól fontolják meg a hallottakat. Isten kiönti dühének hevességét, és egy csepp irgalom sem lesz kimért haragjában. Amikor Isten látja gonoszságotok kimondhatatlanságát, gyötrődéseteket, amely maga alá temeti minden erőtöket, mikor összemorzsolja szegény lelketeket és elsüllyeszt benneteket a végtelen sötétségben, nem fog együtt érezni veletek.
Ő akkor nem könyörül rajtatok, ki fogja haragját árasztani rátok. Nem fogja egy cseppet sem kezét visszatartani, nem lesz sem könyörület, sem kegyelem. Isten nem akarja megállítani szélviharát, nem fogja figyelembe venni érdeketeket. Neki nem lesz gondja a ti szenvedésetekre. Csak arra fog figyelni, hogy szenvedésetek ne haladja túl azt a mércét, amit a szigorú igazságosság megkövetel. Semmi sem lesz visszatartva azért, mert azt nektek olyan nehéz lesz elhordozni. "Én is búsulásom szerint cselekszem, nem fog kedvezni szemem, sem meg nem szánom őket; s ha kiáltanak füleimbe nagy felszóval, nem hallgatom meg őket" (Ez. 8: 18). Isten most kész irgalmazni nektek. Ma van a kegyelem napja. Most bátran könyöröghettek a kegyelem elnyeréséért. Amikor azonban a kegyelem napja lejár, hiábavaló lesz a ti legszánalmasabb, legbúsabb rívásotok és sikoltásotok is. Tökéletesen elveszettek és Istentől elhagyatottak lesztek, Aki nem fogja tekintetbe venni érdekeiteket. Isten nem tehet mást veletek, minthogy hagy szenvedni benneteket. Az Úr olyan messze lesz a ti szenvedésetektől, mikor könyörögni fogtok Hozzá, hogy Ő csak "nevetni és csúfolni" fog benneteket, ahogyan a Péld. 1: 25-26 kk. fejezik ki. Milyen rettenetesek azok a dolgok, amiket a Mindenható kijelent nekünk! "A sajtót egyedül tapostam, és a népek közül nem volt velem senki, és megtapostam őket búsulásomban, és széttapostam őket haragomban: így feccsent vérük ruháimra, és egész öltözetemet bekevertem" (Ézs. 63: 3). Lehetetlen találni más szavakat, amelyek jobban kifejeznék az Úr megvetését, utálatát, vagy felháborodásának heves voltát. Akkor már hiába fogtok rimánkodni Isten könyörületéért, mert gyászos ügyetektől és irántatok való szánalomtól olyan messze lesz, hogy csak ítélkezni tud felettetek. Noha Ő tudja, hogy ti nem vagytok képesek elhordozni magatokon mindenhatóságának súlyát, nem fogja figyelembe venni, hanem irgalmatlanul szét fog benneteket taposni. Úgy morzsol össze majd titeket, hogy magasra fröccsenő véretek foltot ejt öltözetén, bemocskolja ruházatát. Nem egyszerűen az Ő gyűlölete, hanem az Ő lehető legnagyobb megvetése alatt fogtok lenni. Az Általa előre elkészített helyen olyanok lesztek, mint az utca sara, amely elnyomódik az Ő lábai alatt. A szenvedések, amik előtt álltok, arra szolgálnak Istennek, hogy bemutassa, milyen valójában Jahve haragja. Isten elhatározta az Ő szívében, hogy megmutatja az angyaloknak és az embereknek, milyen csodálatos az Ő szeretete, és milyen borzalmas az Ő haragja. Néha a földi királyok is megmutatják elrettentő ítéleteik által, amit végrehajtanak azokon, akik felingerelték őket, hogy milyen az ő haragjuk. Nabukodonozor is ezt tette, a káldeus birodalom hatalmas és dölyfös egyeduralkodója, amikor meg akarta mutatni haragját Sidrák, Misák és Abednégó felé, akik felbőszítették. Ennek megfelelően adta ki a parancsot, hogy az égő tüzes kemencét hétszer inkább fűtsék be, mint eddig bármikor. Kétségtelen, hogy a kemence hevességét a legnagyobb fokra vitték fel, amennyire csak az emberi erő ezt lehetővé tehette. A hatalmas Isten meg akarja mutatni haragját, rettenetes magasztosságát és mindenható erejét ellenségeinek szenvedése által. "Ha pedig az Isten az Ő haragját megmutatni, és hatalmát megismertetni kívánván, nagy békességes tűréssel elszenvedte a harag edényeit, melyek veszedelemre készíttettek" (Róm. 9: 22). Ő határozta meg, mint látjuk, mindezt. Jahve féktelen haragjának és dühének rettenetes voltát fejezi ki az elgondolás, amit Ő a megfelelő időben be fog teljesíteni. Irtózattal fogja szemlélni mindenki, aki ennek tanúja lesz. Amikor a mindenható és haragvó Isten felemelkedik, és végre hajtja félelmetes bosszúját a szegény bűnösön, az pedig elszenvedi rettenetes felháborodásának végtelen súlyát és erejét, akkor Isten felszólítja a világmindenséget, hogy szemlélje meg azt a rettenetes fenséget és hatalmas erőt, ami ki van fejezve az Ő ítéletében. "A népek égetett mésszé lesznek, levágott tövisekké; tűzben hamvadnak el. Halljátok meg távolvalók, amit cselekedtem, és tudjátok meg közelvalók, az én hatalmamat! Megrettentek a bűnösök Sionban, félelem fogja el a gazokat, ki lakhatik közülünk örök hőséggel?" (Ézs. 33: 12 - 14).
Ez azokkal fog történni, akik nincsenek megtérve, és ebben az állapotban is fognak maradni. A mindenható Isten végtelen ereje, fensége és rettenetessége számotokra még nagyobb, kimondhatatlanul erős lesz kínjaitok között. A szent angyalok és a Bárány jelenlétében fogtok kínoztatni. Amikor a szenvedés állapotában lesztek, a menny dicsőséges lakói előre jönnek, és szemlélni fogják a rettenetes látványt, hogy milyen a Mindenható haragja és ádázsága. Amikor látják mindezt, leborulnak és imádják a hatalmas erőt és fenséget. "És lesz, hogy hónapról-hónapra és szombatról-szombatra eljön minden test engem imádni, szól az Úr. És kimenvén, látni fogják azoknak holttesteit, akik ellenem vétkeztek, mert az ő férgük meg nem hal és tüzük el nem alszik, és minden test előtt borzadásul lesznek" (Ézs. 66: 23 - 24).
4. Ez az örökkévaló harag. Rettenetes lenne csak egy pillanatig is elszenvedni a Mindenható Isten ezen ádázságát és haragját. Nektek azonban az egész örökkévalóság alatt kell szenvednetek. Ennek az iszonyúan kiteljesedett szenvedésnek pedig nem lesz vége. Amikor előre néztek, látnotok kell az örökkévalót, az előttetek lévő határtalan időtartamot, amely elnyeli majd gondolataitokat és meghökkenti lelketeket. Teljesen kétségbe estek majd, nem lesz számotokra sem szabadulás, sem vég, sem enyhülés, sem semmilyen nyugalom. Tudjátok meg egyértelműen, hogy hosszú időt, millió és millió évet fogtok tölteni ellenkezve és harcolva az Istennek mindenható és irgalmatlan bosszúja alatt. Amikor így lesz dolgotok, mikor hosszú időt töltötök el ily módon, akkor majd megértitek, hogy mindez csak egy pillanat volt az előttetek álló dolgokhoz viszonyítva. Büntetésetek tehát tényleg örökké fog tartani. Oh, mi képes kifejezni azt, hogy milyen lesz a lélek állapota ilyen rettenetes körülmények között? Minden, amit talán képesek vagyunk elmondani erről az állapotról, az csak nagyon gyenge hasonlat, erőtlen ábrázolás. Mindez leírhatatlan és elképzelhetetlen, mert "ki ismeri az Isten haragjának erejét"?
Mennyire elrettentő azoknak az állapota, akik minden nap és minden órában ennek a nagy haragnak és örök szenvedésnek veszélye alatt vannak! Ez a szomorú helyzet vár minden lélekre ebben a gyülekezetben, aki nincs újjászületve, bármilyen erkölcsös és fegyelmezett, mértékletes és vallásos legyen is! Oh, mérlegeld ezt, akár öreg, akár fiatal vagy! Ez komoly ok a gondolkodásra, mert sokan, akik hallják a felszólítást, ennek az örök szenvedésnek elszenvedői lesznek. Nem tudjuk, hogy kik azok, vagy melyik padsorban ülnek, vagy mit gondolnak jelenleg. Lehet, hogy most jól érzik magukat, és mindezt hallva nincs bennük semmi zavar; azzal nyugtatják magukat, hogy ők nem azok a személyek, akikre ezek a dolgok várnak. Azzal hízelegnek maguknak, hogy mindezt ők el fogják kerülni. Ha tudnánk, hogy egy személy, csak egy az egész gyülekezetből, alanya ennek a szenvedésnek, milyen borzalommal tekintenénk rá! Hogyan szemlélnénk ezt az embert, milyen siralmasan és elkeseredetten zokognának felette a gyülekezet többi tagjai! De fájdalom! egyetlen egy helyett hányan fognak majd visszaemlékezni erre a felhívásra a pokolban? Meglepő lenne, hogy azok közül, akik most itt vannak, ne lennének egyesek rövid időn belül a pokolban, még mielőtt eltelne ez az év. Azon sem csodálkoznék, ha némelyek azok közül, akik most itt ülnek ebben a teremben egészségesen, biztonságban és nyugalomban, még a holnapi nap felvirradása előtt oda ne kerülnének. Azok közületek, akik késő vénségükben fognak meghalni, amely alatt hosszú ideig vissza voltak tartva a pokoltól, mégis viszonylag rövid időn belül oda kerülnek! Kárhoztatásotok nem szunnyad, és nem alszik. Eljön gyorsan, és minden valószínűség szerint nagyon hirtelen ér el sokakat közületek. Okotok van csodálkozni azon, hogy már most nem vagytok a pokolban. Kétségtelenül ez sokak helye azok közül, akik ismerőseitek és barátaitok voltak, akik nem szerettek volna a pokolra kerülni, akik eddig elevenek voltak, mint ti. Esetükben már nincs semmi remény. Hátborzongató kínjaik és teljes kétségbeesésük közepette szánalmasan zokognak. Ti azonban még az élők között vagytok, az Úr házában, még lehetőségetek van elnyerni az Ő kegyelmét. Mit nem adnának azok a szegény, nyomorult, remény nélküli lelkek azért a lehetőségért, amit még most ti élveztek!
Most rendkívüli alkalom van kezetekben, kedvező idő, amiben Krisztus szélesre nyitotta a kegyelem ajtaját, hangosan szólítva a szegény bűnösöket. Ez idő alatt sokan sereglenek hozzá, és belépnek az Isten királyságába. Naponta sokan jönnek Hozzá keletről, nyugatról, északról és délről. Sokan azok közül, akik még nem is olyan régen hasonlóan szánalmas helyzetben voltak, mint ti, most boldog állapotban vannak. Szívük megtelt szeretettel Krisztus iránt, Aki szerette őket és megtisztította bűneikből őket vére által. Ők Isten dicsőségének reményében örvendeznek. Milyen borzasztó lesz a baloldalon állni azon a napon! Látni sok ember örömét, míg ti megkötözötten szenvedni fogtok! Látni sokak örvendezését és öröménekét, miközben az aggodalom lelkével zokogni és bömbölni fogtok! Hogyan vagytok képesek békésen itt üldögélni ebben a pillanatban is, mikor ilyen események előtt álltok? A ti lelkeitek vajon nem ugyanolyan értékesek-e, mint Suffield lakóinak, akik napról napra összesereglenek Krisztus köré?
Vajon nincs-e elég ember itt, aki elég sokáig élt ezen a földön, és aki a mai napig sem született újjá? Olyanok ők, mint egyesek Izrael közösségéből, akik semmi mást nem csináltak eddig mást, mint ítéletet gyűjtöttek maguknak az ítélet napjára! Oh, tisztelt jelenlévők, helyzetetek nagyon veszélyes. Vétkességetek és keményszívűségetek rettenetesen nagy. Nem látjátok-e, hogy a veletek egykorú emberek jelenleg elvetik Isten figyelemre méltó, csodálatos, előre elkészített kegyelmét, és nélküle halnak meg? Szükséges mindezt mérlegelnetek önmagatok számára, és tökéletesen fel kell ébrednetek szendergésetekből. Nem vagytok képesek elhordozni az örökkévaló Isten dühét és haragját. És ti, fiatal lányok és fiúk, megvetitek-e ezeket a drága időket, amiben most van részetek, mikor sokan korosztályotokból megtagadják fiatalkori hiábavalóságaikat, és jönnek Krisztushoz? Különleges lehetőség van a kezetekben. Ha azonban elengeditek ezt a lehetőséget, hamar az fog veletek történni, mint azokkal, akik egész fiatalságuk drága idejét elpazarolták bűneikre, és most rettenetes állapotban, a keményszívűség és a vakság állapotában vannak. Ti gyerekek, akik nem vagytok újjászületve, nem tudjátok-e, hogy a pokol felé meneteltek, Isten borzalmas haragját viselitek magatokon, Aki minden nap és minden éjjel haragszik rátok? Elégedettek lesztek-e azzal, hogy az ördög gyermekei vagytok, mikor sok más gyermek ezen a földön megtért, szent lett és a Királyok Királyának boldog gyermeke?
Mindenki, aki még nem a Krisztusé, akik a pokol szája felett csüngnek, akár öregek, akár középkorúk, akár fiatalok, akár gyerekek, halljátok meg Isten szavának és ígéreteinek hangos hívását! Kétségkívül, Isten kellemes éve sokak számára a nagy kegyelem ideje, addig ez másoknak a nevezetes ítélet ideje lesz. Az emberek szíve meg van keményedve, és vétküket gyorsan növelik az olyan napon, mint ez a mai, ha megvetik Isten felhívását, és nem gondolnak lelkük állapotával. Soha nem voltak még olyan nagy veszélybe emberek, mint azok, akik szívük keménységének és gondolataik vakságának adják át magukat. Isten, mint látjuk, sietve szedi össze az Ő választottait a föld minden részéről. Talán a felnőttek nagy része, akik meg lesznek mentve, ebben a rövid időben jönnek az Úrhoz. Ez az idő hasonló a Léleknek azon kiáradására, ami a zsidók között volt az apostolok idejében. Egyesek elnyerik a kiválasztást, míg mások megvakíttatnak. Ha ez veletek fog megtörténni, örökké átkozni fogjátok ezt a napot, és azt is, amelyen erre a világra jöttetek. Mint látjuk, a Lélek kiáradásának időszaka van. Bárcsak látnátok ezt, mielőtt meghalva a pokolra mennétek! Kétségkívül, most hasonló helyzet van, mint Keresztelő János napjaiban, a fejsze különös jelleggel a fák gyökerére van vetve, és minden fa, amely nem hoz jó gyümölcsöt, ki lesz vágva és tűzre lesz vetve.
Ezért hát mindenki, aki Krisztus nélkül él, ébredjen fel és meneküljön az eljövendő harag elől. A Mindenható Isten haragja kétségtelenül most is a gyülekezet nagy részének feje felett függ. Ezért mindenki meneküljön Sodomából: "Mentsd meg a te életedet, hátra ne tekints, és meg ne állj a környéken; a hegyre menekülj, hogy el ne vessz" (I. Móz. 19: 17).
Ámen.