Donald McFarlaine

Eljegyzés

© Fordította: Pápai Ernő

2008

„És eljegyezlek téged magamnak örökre, és pedig igazsággal és ítélettel, kegyelemmel és irgalommal jegyezlek el. Bizony, hittel jegyezlek el téged magamnak, és megismered az Urat” (Hós. 2: 18-19).

Itt egy ígérettel állunk szembe, ami Isten gyermekeinek van adva, hogy annak ellenére, hogy elhagyták az Urat, Aki szövetséget kötött velük, Ő olyan szorosra fogja velük ezt a szövetséget, hogy azt lehetetlen megtörni: „Eljegyeztelek téged magamnak örökre”.

Az adott szöveget vizsgálva a következő dolgokra kell figyelnünk:

1. Eljegyzés.

2. Az eszköz, amely által köttetnie kell ennek az eljegyzésnek.

1. Eljegyzés.

Annak ellenére, hogy az „eljegyzés” szó a házasságkötés érdekében megkötött szerződést jelenti, itt a „házasságba lépés”-t jelenti. Így van ez nekünk átadva a gaeli fordításban. A kifejezést tehát ebben az értelemben kell itt értelmeznünk. Meg kell figyelnünk itt a feleket, akik jegyességre lépnek. Az emberek között házasságra azok a felek lépnek, akik egyforma társadalmi szinten állnak, de az általunk vizsgált helyzetben nem ez a helyzet. A vőlegény és a menyasszony társadalmi helyzete között határtalan űr van. A Vőlegény maga lényegében és a maga atribútumában határtalan, míg a Menyasszony – teremtmény, akinek Teremtője maga Isten. „Mert férjed a te Teremtőd, seregeknek Ura az Ő neve, és megváltód Izraelnek Szentje, az egész föld Istenének hívattatik” (Ézs. 54: 5). Az Egyháznak dicsőséges Vőlegénye van; senki sem hasonlítható Hozzá, senki sincs, aki olyan hatalmas, jó, és gazdag lenne, mint Ő. „Az Úré a föld, és minden, ami rajta van”, tehát be tudja tölteni az Ő Egyházának földi minden szükségét. Kegyelmének számlálhatatlan gazdagsága be tudja tölteni minden lelki szükségletüket. A Menyasszony, aki el lett jegyezve, nemcsak teremtmény, de egy bűnös teremtmény. Ez az igazság az emberiséggel szemben. „Mindnyájan vétkeztek, és híjával találtatnak az Isten dicsősége nélkül”. Kikerülve a Teremtő keze alól a szentség fényében ragyogtak, de most a bűnnek köszönhetően, rosszabb állapotban vannak, mint a teremtett állatok. Mivel a kezdetektől ezek az ígéretek a zsidóknak adattak, megdöbbentő az, hogy Isten el akarta jegyezni magának őket, mivel ők vétkesek voltak a lelki paráznaság bűnében. Az Úr volt első férjük, de ők hűtlenül elhagyták Őt, megtörték a házastársi esküt, egy másik férjjel kötöttek új házasságot, a hamis istenekkel. „Ha elbocsátja valaki az ő feleségét, és az eltávozik tőle, és más férfi felesége lesz; vajon visszamehet-e még a férfi ő hozzá? Nem lenne-e az a föld fertelmesen megfertőztetve? Te azonban sok szeretővel paráználkodtál, és visszajönnél hozzám? - mondja az Úr (Jer. 3: 1). Ez csakugyan csodálatos, Isten éppen így bánik kegyelméből a bűnösökkel. Milyen nagy csoda, hogy az Úr Isten ilyen bűnös teremtményekkel akar frigyre lépni, és szövetséget kötni. Az Egyház, annak természeti állapota nemcsak bűnös volt, de szerencsétlen is, minden szenvedésnek alávetett ebben az életben, a halál és az örök kínok vártak rá. Ha a Vőlegény gazdag volt, a Menyasszony teljesen nincstelen. A Menyasszony eltékozolta minden gazdagságát, amit az első teremtés által nyert. Elesett állapotában nem volt semmije, kivéve a bűnt és a halált, de ennek ellenére éppen neki mondta azt az Isten, hogy „Eljegyezlek téged magamnak”. A zsidókhoz hasonlóan mi is, mint nép, belefoglaltattunk Isten szövetségébe, de mi is megtörtük a szövetséget, elhagyva Jó Férjünket, Aki számunkra nagy dolgokat vitt véghez, és egy kegyetlen emberrel léptünk utána frigyre, aki nem a javunkat keresi, hanem csak kárt akar nekünk okozni. Eljegyeztük magunkat a bálványokkal, de Ő továbbra is akar minket, hogy forduljunk vissza Hozzá az evangélium által, hogy Ő újra magához vegyen minket, ha hittel és megtéréssel visszatérünk Hozzá. Nekünk csodálkoznunk kell ezen, mert az Ő minden tette csodálatos dolog.

A házassághoz szükség van a feleség beleegyezésére. Milyen utat, vagy utakat rendelt el Isten arra, hogy elnyerje az Ő Menyasszonyának beleegyezését? Ő sövénnyel, és magas, vastag fallal vette körül őt, amely nem engedte, hogy ő egy lépést is tegyen szeretői után. Amikor az Úr elkezdi magához vonni a bűnösöket, ezt a világot számukra pusztává teszi, úgyhogy keserű tapasztalatok által tanulják meg, hogy ez a világ nem hoz számukra boldogságot, amit meg akartunk benne. Megfeddi őket bűneikben és szenvedéseikben Lelke által. Az Ő velük való kapcsolatában Isten felhasználja az Ő Igéjét és Gondviselését, és emlékezteti őket arra, hogy nem az ő bálványaik adtak nekik földi áldásokat, amelyekkel ők paráználkodtak, hanem maga Isten. „Mert nem vette eszébe, hogy én adtam neki a búzát, a mustot és az olajat, és én sokasítottam meg ezüstjét és az aranyat, amit ők a Baálra költöttek. Azért visszaveszem a búzámat a maga idejében és mustomat is az ő divatjában, és elragadom gyapjúmat és lenemet, amelyek meztelensége befedésére lettek volna. És most feltárom az ő gyalázatát szeretői előtt, és senki sem szabadítja őt ki az én kezemből. És megszüntetem minden örömét, ünnepét, újholdját, szombatját, és minden ünnepe napját. És elpusztítom szőlőjét és fügefáját, amelyekről ezt mondta: Ez az én bérem, amit az én szeretőim adtak nekem, és erdővé teszem azokat, és a mezei vad emészti meg őket. És megbüntetem őt a Baálok napjaiért, amelyeken füstölve áldozott azoknak, és felrakta gyűrűjét és nyakláncát, és elment szeretői után, rólam azonban megfeledkezett, ezt mondja az Úr” (Hós. 2: 7-12). Az iránta való ilyetén viselkedés arra kényszerítette őt, hogy meglássa a bálványok hiábavalóságát, és a bálványimádás keserű bűnét, és azt javasolja, hogy Isten felé forduljon, Aki minden jó adója. Hasonlóan a tékozló fiúhoz, a Menyasszonynak is meg kell látnia sanyarú állapotát, amibe döntötte saját magát azzal, hogy hűtlen lett Istenhez, és, emlékezzen arra, hogy még a szolgáknak is jobb dolguk van a mennyei Atya házában, mint neki. Ezért ő, az Isten Lelkének tanítása által arra a döntésre jutott, hogy visszatér első Férjéhez, Akit ő olyan értelmetlenül elhagyott. „Elmegyek hát, és visszatérek előbbi férjemhez: mert jobb dolgom volt akkor, hogynem mint mostan” (Hós. 2: 6). Az ő beleegyezése végül el lett nyerve, - és a Menyasszony „készen lett az Isten erejének napjára”.

Ki végzi az eljegyzést? A szolgálattevők adják össze a párokat, de a valóságban ezt maga csak Isten teszi, mivel Ő azt mondja, hogy „Eljegyezlek téged”. Ha ti egy lelki házasságban vagytok az Úrral, ezt csak egyedül Ő tehette.

2. Az eljegyzés módja

Az eljegyzés módja hét fontos pontot foglal magába:

1. Ez az eljegyzés az örökkévalóságig szól. A házasság szövetségében a házasság a felek haláláig áll fenn. Pál apostol pont a házasság törvényéről beszélt, mikor azt mondta: „A törvény uralkodik az emberen, amíg él” (Róma 7: 1), de a lelki frigy esetén a felek sosem halnak meg. Ez igaz nemcsak Istenre nézve, hanem az Ő Egyházára nézve is. „Aki én bennem hisz, örök élete van annak” (Jn. 6: 47). Ha ma eljöttök, hogy elfogadjátok Őt, hogy szövetségben legyetek Vele, akkor ez a kötelék örökkévaló lesz. „Kicsoda szakaszt el minket a Krisztus szerelmétől? Nyomorúság vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhínség, vagy meztelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver-e? De mindezekben felettébb diadalmaskodunk, Az által, aki minket szeretett” (Róma 8: 35, 37). 

2. Igazságban. Bűnösöket menteni, és magához vonni – ez az igazság, vagy Isten igazságossága. Ő igazságos Isten, és Megváltó. Ő éppúgy igazságos a kegyelemben, ahogyan az ítéletben is. Ő mindezt éppúgy igazságban végzi, arra való tekintettel, hogy a Menyasszony nemcsak Krisztus igazsága által van elfogadva, de Krisztus igazsága fehér ruhába is öltözteti.

3. Ítéletben. Az eljegyzés nem átgondolatlanul történik, azt megelőző körültekintés nélkül; benne minden jól át volt gondolva és megfelelően meg volt szervezve Isten akaratának pitvarában, és a kegyelmi szövetségben, amely szilárd és rendíthetetlen alap.

4. Kegyelemben. A gaeli fordításban a „kegyelem” szó két szóban van fordítva: caoimhneas agus caomhradh – vagyis, jóság és gyengéd szeretet. A jóság előfeltételezi azt, hogy jók vagyunk a másik emberhez, vagy emberekhez, és a szeretet következménye. Az Isten szeretete a megváltás nagy forrása, és minden jóság oka, amelyet Ő mutat az Ő népe felé. Dávid olyan nagyon szerette Jonatánt, hogy Jonatán kedvéért nagy szeretetet mutatott fia, Méfibóset iránt is. Minden valósi házasságban ott van a szeretet – a felek egymás iránti szeretete. Helyzetünkben ott van a szeretet az Isten részéről is, meg az Egyház részéről is. Itt éppen Isten szeretetéről van szó, amely valójában az Iránta való szeretetünk oka.

5. Irgalomban. Az irgalom a szenvedéssel van kapcsolatban. Az Egyházat, egész eljegyzéséig szenvedett, de az Úr irgalmas volt hozzá. „De mikor a mi megtartó Istenünknek jóvolta és az emberekhez való szeretete megjelent, nem az igazságnak cselekedeteiből, amelyeket mi cselekedtünk, hanem az ő irgalmasságából tartott meg minket az újjászületésnek fürdője és a Szent Lélek megújítása által” (Tit. 3: 4-5). Isten irgalma Krisztus megváltásán keresztül csordogál a bűnösökhöz.

6. Hűségben. A házastársi hűség megőrzése érdekében szükség van odaszánásra, és elkötelezettségre. A hűség itt igazságot jelent. Az eljegyzésnek nemcsak külső kijelentésben kell megnyilvánulnia, hanem valóságban és őszinteségben. Abban a hűségben, amellyel Ő elkötelezte magát Egyháza mellett. „Hű az, aki elhívott titeket, és ő meg is cselekszik azt” (1 Thessz. 5: 24).

7. Az Úr megismerésének szükségességében. „És megismered az Urat”. Egyetlen értelmes feleség sem megy férjhez egy olyan férfihoz, akit nem ismert meg. Habár az Egyház nem ismerte Isten természeti állapotában, az Ige és a Lélek megtanították arra, hogy megismerje Őt; értelme megvilágosíttatott az Ő megismerésében, ahogyan Ő kijelentette magát az Ó- és Újszövetségben. „Mert az Isten, aki szólt: sötétségből világosság ragyogjon, ő gyújtott világosságot a mi szívünkben az Isten dicsősége ismeretének a Jézus Krisztus arcán való világoltatása végett” (2 Kor. 4: 6). Tudatlansága idején nem tudott különbséget tenni Isten és Baál között, de most megismerte az Urat, és nemcsak ismeri Őt, hanem képes átérezni a Vele való kapcsolatát, mivel „Nishi”-nek, vagy „férjemnek” nevezi Őt. Habár talán nincs abban a helyzetben, hogy minden körülmények között ezt teljes határozottsággal állítsa, mégis vannak időszakai, amikor semmilyen nehézségébe nem ütközik ilyen kijelentéseket tennie. Mikor nem képes ezt kifejezni szavakban, akkor cselekedetei beszélnek erről. Ez után az eljegyzés után örökre elutasítja Baált, aki azelőtt ura és férje volt. Az ő új Férje letörölte ajkáról Baál nevét. „És kiveszem az ő szájából a Baálok neveit, hogy azoknak neve se említtessék többé” (Hós. 2: 16). Azok, akik a hamis istenek és istennők emlékét őrzik, magaviseletükkel bizonyítják azt, hogy az élő és igaz Isten nem az ő Uruk. Napjainkban sokan hódolnak Istárnak, a tavasz istennőjének, a pogány bálványnak, aki előtt azok hajtanak térdet, akik nem ismerték meg az igaz Istent. Milyen gyalázatos dolog, hogy századunkban még mindig sokan áldoznak az evangélium földjén a bálványoknak.

Befejezés

Az eljegyzés ígérete magába foglalja mind a zsidókat, mind a pogányokat. „És megkegyelmezek Ló-Rukhámának („akinek nem kegyelmeznek”)” (Hós 2: 22). Péter apostol ezt azokra értik, akik egykor „nem nép voltatok, most azonban Isten népe vagytok” (1 Pt. 2: 10).

    Pál apostol úgy beszél erről, mint titokról, „amely nem volt kijelentve az előző nemzedékek előtt”, azt, hogy a zsidók a pogányokkal együtt örökösök, egy testet alkotva, részesei az Ő ígéreteinek a Krisztus Jézusban az evangélium által” (Ef. 3: 5-6). Hálásaknak kell lennünk azért, hogy az evangélium elért minket, pogányokat. És ha ez áldás számunkra, az Isten szövetségében való részesedés, akkor még több okunk van magasztalni Őt az Ő irántunk való jóságáért.

    Természeti állapotunkban nem voltunk az Ő népe, és ebben az állapotban nem volt jogunk arra, hogy Őt Istenünknek, Vőlegényünknek nevezzük. De ha kegyelmet nyertünk, az Ő népévé váltunk, és Ő a mi Istenünk lesz. A házasságba való lépésig a feleknek van elképzelésük róla; ez igaz a lelki friggyel kapcsolatban is. Istennek az örökkévalóságtól fogva volt gondja rá, a bűnösnek azonban, akit el lett jegyezve, voltak Róla gondolatai az eljegyzés napja előtt is. Ő már akkor gondolt erre a frigyre, mikor szükséget érzett Krisztusra, Aki kijelentetett az evangéliumban. Ő, természet szerint, frigyre lépett a törvénnyel, aki férjként jelent meg; de mikor ő megtörte a törvényt, a törvény elkezdte átkozni őt, és felfedezte, hogy nem képes békességben élni urával, bármit is tenne, vagy bármit is viselne el. De megtudta az evangéliumból, hogy Krisztus, Isten Fia azért halt meg, hogy elhozza a bűnösöknek a szabadulást, és gondolatait reménnyel Hozzá emelte abban a hitben, hogy Krisztus frigyre léphet vele a kegyelmi szövetség által.

    Azok a felek, akik elkötelezték magukat a házasság mellett, nemcsak gondolnak erre a kérdésre, hanem beszélnek is róla. A bűnös az imában azt mondja, hogy „Isten, könyörülj rajtam, bűnösön”. Sokan gondoltak arra, és hangoztatták, hogy házasságra lépnek, de mégsem léptek frigyre, de ez nem vonatkozik a választottakra. Ők Isten jókedvének esztendejében hittek az Úr Jézus Krisztusban, és megváltattak. Új férjük elszakította régi kötelékeiket volt férjükkel, a törvénnyel, úgyhogy ők többé nincsenek a törvény alatt, a cselekedeti szövetség alatt.

    Minden alkalommal, mikor hirdettetik az evangélium, a bűnösök arra Istenhez hivattatnak, hogy Ő eljegyezze őket magának. Most arra szólítunk fel benneteket is, hogy jöjjetek úgy, ahogy vagytok: bűnösként, boldogtalanként, halottként. Milyen feleletet adtok az Ő jóságos hívására? Ha elutasítjátok a hívást, és tovább folytatjátok ezt életetek végéig, büntetésetek nagyobb lesz, mint azoké a pogányoké, akik sosem hallották az evangéliumot. „Halld csak leány, nézd csak; hajtsd ide füledet! Feledd el népedet és atyád házát” (Zsolt. 45: 11).