Matthew Henry
Tanácsok fiatal keresztyének számára
2008
Matthew Henry
The Young Christian
The Banner of Truth Trust
3 Murrayfield Road,
Edinburgh EH12 6EL
Great Britain
© Hungarian translation, Pápai Ernő
2008
Bevezetés
Te azonban azokat szóljad, amik az egészséges tudományhoz illenek. Az ifjakat hasonlóképpen intsed, hogy legyenek mértékletesek (Tit. 2: 1, 6)
Ebben a levélben a megöregedett Pál inti fiatal munkatársát, Tituszt, „igaz fiát a közös hit szerint”, arra, hogy milyen témák szerint prédikáljon. Az igehirdetések kiválasztásához az igehirdetőknek bölcsességre van szükségük, amely felől állandóan imádkozniuk kell. Ennek, és a Szentírás más tanításainak kell meghatároznia az igehirdetések irányultságát.
Általában az igehirdető azt kell mondania, amik „az egészséges tanításhoz illenek” (Tit. 2: 1). Krisztus tanításait kell prédikálnia, azt az igazságot, ami Krisztusban van, a kegyesség nagy titkát. Ez az egészséges, hamisítatlan tanítás, amely hasznos lelki eledel, amely növekedést ad a lelkeknek (1 Tim. 4: 6). Ugyanúgy hasznos a gyógyításra is. Ez gyógyító tanítás, mivel a bűnök bocsánatáról beszél azok számára, akik megtapasztalták a vétek rettenetességét, és azzal ígér erőt a bűn ellen, akik a romlott természet erőtlenségére panaszkodik. Hála Istennek, ez az egészséges, gyógyító tanítás hirdettetik, nekünk teljes tisztaságában, és remélem, teljes erejében – alkalmatos és alkalmatlan időben.
De ez még nem minden. Az igehirdetőnek igazat kell szólnia, az egészséges tanításnak megfelelően, ellentétben azokkal a zsidó mesékkel és emberek rendelkezéseivel, akik elferdítik Krisztus tanításait (Tit. 1: 10, 14). A legjobb módja annak, hogy megvédjük magunkat az eltévelyedéstől, ha a tanítások mellett a keresztyének kötelességeit is tanítjuk, azokat az igazságokat, amelyek a kegyességhez tartoznak (Tit. 1: 1).
Az a gyakorlati keresztyénség, amely vezeti szívünket és életünket, szerve részei a keresztyén igazságoknak. Ilyen életvitelt kell hirdetniük a keresztyén igehirdetőknek. Mind nekik, mind azoknak, akik velük együtt a keresztyénséget vallják, ez szívügyüknek kell lennie. „Mert megjelent Isten üdvözítő kegyelme minden embernek” (Tit. 2: 11) tanít minket, és ezért ennek a kegyelemnek hirdetői arra tanítanak minket, hogy mindazok, akik a kegyelemben bíznak, forduljanak el a tisztátalanságtól, a világi kívánságoktól, és tisztán, igazságosan és kegyesen éljenek. A meggyőződések önmagukban, helyes viselkedési normák nélkül nem hoznak igazi eredményt.
A Titusz levelének 2. részében Titusz arra kap utasításokat, hogy olyan kötelességekről prédikáljon, amely a keresztyének mindkét nemének minden képviselőjére vonatkoznak. Az idősebbeket arra kell tanítania, hogyan lépjenek úgy fel, hogy igazságosságban megőszült fejük dicsőséges korona legyen számukra (2. vers). Ugyanígy kellett tanítania az idősebb nővéreket (3. vers), hogy azok később megfelelő módon tudják tanítani a fiatalabb keresztyén asszonyokat (4. vers). Itt Titusz arra van tanítva, hogy forduljon megfelelően a fiatalabb testvérek felé.
Az igehirdetőknek olyan mértékben kell konkrétnak lenniük igehirdetéseikben, amennyire csak lehetséges, hogy azt minden egyes hívő alkalmazni tudja éltére nézve. Ez a legjobb módja annak, hogy elérjünk minden embert. Ily módon, az igehirdetőknek helyesen kell hasogatniuk az igazságot, és, mint Isten házának bölcs és hűséges sáfárai, minden időben megfelelő eledelt kell adniuk Isten háza népének. Ahhoz, hogy a hívő megfelelő eledelt kapjon, megfelelő mennyiséget, és megfelelően eméssze meg azt, és ahelyett, hogy azt mondaná: „Ez annak meg annak szól”, tanulja meg azt mondani: „Ez nekem szól”!
Titusz arra kap utasítást, hogy intse a fiatal hívőket. Arra kell oktatnia őket, mit kell tenniük, mik a kötelességei. Ezekre a kötelességekre kell emlékeztetnie Titusznak a fiatalokat, hogy a megfelelő időben alkalmazzák azokat. Buzdítania és ösztönöznie kell a fiatalokat arra, hogy teljesítsék kötelességeiket, motiválja és bíztassa őket. A lelkésznek ösztönöznie kell övéit kötelességük teljesítésére, és vigasztalniuk kell azokat, hogy mindezt örömmel tegyék. Minden az „intés” szóban összpontosul.
Minden egyes tudatlant tanítani kell, másoknak meg, akik felelőtlenek, biztatásra van szükségük. Egyesek azt gondolják, hogy kötelességeik nem fontosak, ezektől azonnali cselekvést kell elvárnunk, rámutatva azok fontos voltára. Mások azt gondolják, hogy ez teljesíthetetlen, ezeknek hirdetnünk kell a kegyelmet, amely megkönnyíti kötelességeik teljesítését.
Mikor a gyakorlati áldásokra tesszük a hangsúlyt, nehéz megmondani, mi jelent nagyobb kegyelmet, a meggyőzés, vagy a buzdítás-e? Vagy hogy mi szolgálja jobban céljainkat, a helyes útmutatások, amelyek rámutatnak arra, mit kell tennünk, vagy a jó okok, amelyek arról győznek meg minket, hogy ez a mi kötelességünk. Minden bizonnyal, egyeseknek az egyikre van szükségük, másoknak – másra. A Szentírás mind ezt, mind azt bőségesen elénk tárja, hogy felkészítse az Isten emberét minden lehetséges helyzetre.
A 6. versben említett „intés” a görög eredetiben „felhívni”, „buzdítani” árnyalattal rendelkezik, és ez lelkészeitek, vezetőitek feladata.
Gyakran és csökönyösen, minden adandó alkalommal, mikor erre lehetőség van, arra hívunk benneteket, ne feledkezzetek meg kötelességeitekről, ne vegyétek azokat félvállról, álljatok ellene a bűnnek, és kerüljétek ki következményeit. Isten felétek szóló Igéje azt mondja: „ez az út, ezen járjatok; ha jobbra és balra elhajoltok” (Ézs. 30: 21).
Titusznak a nyilvános igehirdetés által kell intenie a többieket, és ehhez szükséges összegyűjtenie a megfelelő szavakat, hogy meggyőzze őket. Egy szombati napon egy zsinagóga vezetői a törvény és a próféták felolvasása után arra kérték Pálékat, hogy „ha van valami intő beszédetek a néphez, szóljatok” (Csel. 13: 15). Az egy korú és egy szociális szintű emberek felé elmondott nyilvános beszéd hasznos lehet mások számára is. Nem kell egymás mellett ülniük, és gondtalanul hallgatniuk, de így vagy úgy magukra kell alkalmazniuk a hallottakat. Az, amit néhányak felé mondunk, mindenki felé mondjuk.
De ez sem lenne elég, ezért az igehirdetőnek személyes beszélgetések során is intenie kell az embereket. Szükségük van az embereknek arra, hogy otthonukban is oktassák és buzdítsák őket. Különösen azokat kell inteniük, akiknek erre nagyon nagy szükségük van. Ilyen helyzetben úgy intette az embereket, hogy annak gyakorlati bemutatásában saját maga példáját mutatta be. Ebben, vagy más helyzetekben, lélekben nagyon erőseknek kell lenniük, hogy helyesen tudják tolmácsolni az Igét. Mikor a lelkész fiatalok között van, jó tanácsokkal kell őket ellátnia. Ahelyett, hogy beszéde hiábavalóvá válna, mint azoké, azon munkálkodjon, hogy olyan komolyakká és méltóságteljesekké váljanak, mint ő.
A lelkészeknek nemcsak a szószékről kell prédikálniuk, hanem a mindennapi életben is. Az ő beszédüknek mindig estben igehirdetésnek kell lennie, azért, mert konkrétabbá válik az alkalmazás által, és jobban példát tud mutatni az emberek számára, mint a nyilvános igehirdetés. Azok az igehirdetők, akik arra panaszkodnak, hogy ezt rendszeresen és komolyan szeretnék tenni, de képtelenek ilyen felelősséget magukon hordozni, nem mentesülnek alóla. Nem keresnének kifogásokat, ha komolyan akarnák azt tenni.
Az, amiben az igehirdetőnek intenie kell a fiatalabb testvéreket, az, hogy legyenek bölcsek, kegyesek. Az egész törvény, amely őket érinti, a következőben csúcsosodik ki: intés, amely kegyessé tesz. Ennek a szónak az értelme nagyon fontos és széleskörű. Gátat vet minden rossz szokásnak és gonosz cselekedetnek, amelyek károsak és rombolók a fiatal hívők számára.
Ez a fiatal emberek kötelességére utal, de kétszeresen igaz a fiatal nőkre nézve is – „hogy megokosítsák a fiatal asszonyokat” (Tit. 2: 4). Az igehirdetőknek tanítaniuk kell a fiatal asszonyokat is, vagyis, olyan tanácsokat és példát kell nekik mutatni, amik segítenek nekik abban, hogy szentek legyenek, hogy megtanítsák őket arra, hogy bölcsek legyenek (Tit. 2: 5). Ily módon, szentnek lenni mind a fiatal férfiak, mind a fiatal nők kötelessége. Ez az intés a fiatalok mindkét nemére vonatkozik. Ez az én intésem is azok a fiatalok felé, akik hallják ezt a mai üzenetet, arra kérem őket, hogy fogadják meg az intés szavát. Mert ha elvetitek azt, akkor veszélynek teszitek ki magatokat. Hisz az Istentől származik, és Isten szavának elvetése – a legnagyobb elképzelhető veszély számunkra.
1. fejezet
Mi a józanság?
Nézzük meg, mit tanítunk, mikor arra hívunk benneteket, hogy legyetek józanok. Annak a szónak a jelentéséhez fogok ragaszkodni, ami az eredeti szövegben szerepel, és annak különböző értelmezéséhez. Ez az a szó, amely azzal a céllal van alkalmazva, hogy rámutasson keresztyén kötelességünkre, és első helyre van téve a között a három dolog között, amire a Biblia tanít minket, vagyis hogy mértékletesen éljünk (Tit. 2: 12). A Szentírás más részében a harmadik helyre van téve a kegyelmi ajándékok között, „erőnek, és szeretetnek, és józanságnak lelkét” (2 Tim. 1: 7).
1. Körültekintő (elmélyült)
2. Megfontolt (bölcs)
3. Alázatos (szerény)
4. Mértékletes
5. Szelíd (béketűrő)
6. Feddhetetlen
7. Céltudatos
8. Elégedett
9. Komoly
Vegyük sorra őket!
1. Körültekintő (elmélyült)
Körültekintőknek és figyelmeseknek kell lennetek, nem figyelmetleneknek és elhamarkodottaknak. Józannak lenni azt jelenti, hogy döntéseinkben használjuk az eszünket, úgy ahogyan megtesszük ezt szívünk gondolataival is. Ez azt jelenti, hogy használjuk azokat az áldott erőket és képességeket, amelyeknek köszönhetően különbözünk az állatoktól, és felettük állunk. Mert mindezekkel azért vagyunk megáldva, hogy nagy célokra használjuk azokat, arra, hogy szívünkkel és értelmünkkel ne hiábavalóságokra pazaroljuk el Isten ajándékát, hanem, értelmes emberekhez méltón, értelmesen használjuk azt fel. Mikor gyerekek voltatok, meg tanultatok beszélni. De mikor tanultatok meg gondolkodni, komolyan gondolkodni, józanul gondolkodni? Fejünk tele van hullámzó gondolatokkal, amelyek csapongnak, és méltatlanok. De mikor lesznek értelmes és megbízható gondolataink? Mikor fogtok azon elmélkedni, hogy alkalmazzátok azokat a nagy dolgokat, amitől örök békességetek és biztonságotok függ?
Egyesek azt javasolják, hogy a matematika fontos annak érdekében, hogy a fiatalok meg tanuljanak gondolkodni, és valamire összpontosítani.
Én azt szeretném, ha más módon születne eredmény ebben a kérdésben. Legjobban az által fogjuk elsajátítani a józan gondolkodást, ha mélységesen aggódunk lelkünk üdve, és a túlvilág iránt. És mikor ez az aggódás győzedelmeskedik, akkor gondolataik a legjobb célokon fognak nyugodni. Mert ha csak egyszer is meglátjátok annak az Istennek nagyságát, Akivel találkoznotok kell, és annak az örökkévalóságnak a fontosságát, aminek küszöbén állsz, akkor megérted, hogy itt az idő arra, hogy magadra is gondolj.
Tanuljatok meg ne csak arra gondolni, ami közvetlenül van előttetek, ami megérinti az érzékeket, és ingerli képzeleteteket, de annak okairól és következményeiről, a dolgok indoklásáról is. Tanuljátok meg felfedezni az igazságokat, összehasonlítani őket, érvelni azok alapján, tanuljátok meg alkalmazni őket, és végigvinni őket az érvelések során. Tanuljátok meg ne arra összpontosítani a figyelmeteket, ami először ez eszetekbe ötlik, hanem arra, ami a legfontosabb, és ami elsősorban lehet érdemes a figyelmünkre.
Sok ember azért hal meg, mert sosem gondolkodik. A meggondolatlanság az oka sok ezer halálnak, és sok drága lélek vész el pusztán könnyelműségből. „Ezt mondja a Seregek Ura: gondolkodjatok el az úton, amin jártok”, merüljetek el lelketekben, és vizsgáljátok meg azt. Ez lesz a leghasznosabb ismerkedés, amit csak köthettek, és hasznot hoz nektek. Amíg a világra vágytok, és vele akartok megismerkedni, ne legyetek ismeretlenek saját magatok előtt.
Szánjatok időt az elmélkedésre, vágyjatok arra, hogy időről időre egyedül legyetek, de ne engedjétek meg, hogy az egyedüllét és az elkülönülés szorongóvá tegyen bennetek. Szívetek van, akihez szólhattok, Isten mellettetek áll, Akivel kellemes közösségetek lehet.
Tanuljatok meg felszabadultak gondolkodni; Isten erre hív benneteket: „No jertek, törvénykezzünk” (Ézs. 1: 18). Nemcsak azt akarjuk, hogy hittel elfogadjatok dolgokat, hanem azt is, hogy ezt rettenthetetlenül tegyétek, mint a béreabeliek, akik naponta tudakozták az Írásokat, hogy meggyőződjenek arról, hogy úgy vannak-e a dolgok, ahogyan azt az apostol mondta. A feddhetetlen keresztyénség és az öntudatos kegyesség nem fél attól a szabad gondolkodás gondos vizsgálatától, és semmiképpen sem enged az előítélet erőtlen rosszindulatának.
Meggyőződtem arról, hogy vannak olyanok is, akik a szabad gondolkodás örve alatt össze akarják törni a fiatal keresztyének a Szentírás isteni tekintélyébe való hitét, meg akarják semmisíteni az isteni kijelentésbe vetett bizalmukat, akik a szent dolgokat nevetség és vicc tárgyává akarják tenni. Hamisan a szabadon gondolkodó emberek nemes lelkű természetét akarják magukra ölteni, de nem tartoznak azok közé. Ők nagyon távol vannak a szabadságról is, amire számítanak, mint ahogyan az őszinteségtől is, amit el akarnak hitetni velünk. Nem kétséges, hogy a büszkeség és a képmutatás a valódi arculatuk, egyik oldalról ellenkezésük és ellentmondásuk kötik gúzsba gondolataikat, míg másik oldalról vak hitük és engedelmességük bilincseli meg őket. Habár az embereknek szabadságot ígérnek, csak becsapják őket. Gondolataik kiapadhatatlan látszata alatt, mindenkit kinevetve, hatalmukba kerítik az emberek hiszékenységét, ahogyan ezt tették a római pápák és a római zsinatok, akik megátkoztak mindenkit, aki nem értett egyet velük.
Tanuljatok meg önállóan gondolkodni, magatokra gondot viselni, következeteseknek lenni. Gondoljatok arra, hogy kik vagytok, és mire vagytok képesek. Gondoljatok Arra, Aki megteremtett benneteket, és arra, miért teremtettetek. Gondoljatok azon, mit tettetek az óta, mióta erre a világra születtetek. Gondoljatok azokra a magasztos dolgokra, amiért erre a világra vagytok küldve, és a gyerekkor, az ifjúság meggondolatlanságára. Egy szempillantás alatt elrepültek ezek az évek. És ezért, nincs-e itt az ideje annak, hogy a legfiatalabbak is közöttetek megtérjenek, és a keskeny útra lépjenek?
Ami konkrét tetteitekre vonatkozik: ne keressetek magatok számára kibúvókat, mint teszik azok, akik megvetik saját útjaikat. Gondolkozzatok el azon, mit tesztek, még az előtt, mielőtt tesztek valamit, nehogy később megbánjátok. Semmit se tegyetek elhamarkodottan, de mindig a meggondoltság hatalmas törvénye alapján cselekedjetek. Gondoljátok meg, hogy milyen úton járjatok, hogy az egyenes legyen.
Néhányan könnyelműségükkel büszkélkednek, ti azonban emlékeztessétek őket arra, amire már korábban figyelmeztették őket. Kifogásokkal hárítják el azt maguktól, amiről kötelességük lenne gondoskodni, és semmi közük ahhoz, ami ki volt nekik jelentve, arra álmukban sem gondolnak. Ők meg fognak ittasodni saját szégyenével. De ti ne legyetek gondtalanok irányukban, mert van remény arra, hogy szívük figyelmét az igazság felé fordítják, ami nekik ki lett jelentve, hogy azon elmélkedjenek, figyelmesen és nyugtalansággal.
2. Megfontolt (bölcs)
Óvatosaknak és körültekintőeknek kell lennetek, ne legyetek önfejűek és esztelenek. A megfontoltság fontos része a józanságnak. Nemcsak racionális gondolkodásra van szükségetek, hanem arra is, hogy bölcs lépéseket tegyetek, mert ez a javatokra válik. Cselekedjetek átgondoltan, nézzetek a lábatok elé, nézzetek szét, és a balgák útját válasszátok, hanem a bölcsekét.
Mikor Dávid otthagyta az atyai házat, akkor neki gondja volt „a tökéletes útra”, és úgy imádkozott, hogy „mikor jössz el hozzám?” (Zsolt. 101: 2). És ennek megfelelően azt láthatjuk, hogy célját elérte, és imájára választ kapott: „És Dávid minden útjában magát eszesen viselte, mert az Úr vele volt” (1 Sám. 18: 14). Az Úr maga fogja vezetni azokat, akik uralkodnak magukon, és igazságosan hagyja el azokat, akik szeretnek vétkezni, újra és újra csak vétkezni.
Tegyétek félre a gyermeteg balgaságokat, egyéb gyermeki dolgokkal együtt, ne gondolkodjatok, és ne beszéljetek úgy egész életetekben, mint a gyerekek. Ne feledkezzetek meg a bölcsesség elveiről, alkalmazzátok magatokra annak szabályait, és hagyjátok, hogy ezek a szabályok vezessék az életetek. A józan ember bölcsessége az, hogy megérti saját útját, és saját dolgait, és nem ítélkezik mások felett. Az ilyen bölcsesség minden helyzetben hasznos, hogy rámutasson arra, milyen lépéseket és mértéket alkalmazzanak.
A fiatalság hajlamos az önhittségre és a könnyelműségre, és ezért kész kárt okozni magának. De ti ne legyetek ilyenek, hanem engedjétek meg lelkiismereteteknek és értelmeteknek, kötelességeteknek megfelelően, hogy vessenek gátat a kívánságok és vágyak zabolátlanságának. Engedjétek meg nekik, hogy kijavítsák hibáitokat, felülkerekedjenek a nem helyén való humornak, vagy érzelmeknek, és törjék meg ezeknek a zsarnokoknak erejét.
Amikor felvette tanításai közé, Salamon gyakran alkalmazta ezt a figyelmeztetést: „A bölcsesség kezdete ez: szerezz bölcsességet, és minden keresményedből szerezz értelmet” (Pl. 4: 7).
Nektek, akiket körülvesz a világ, a bölcsességet kell felfogadnotok kalauznak, mert különben nagy a valószínűsége annak, hogy belezuhantok ebbe vagy abba a szakadékba. A bölcsességnek a ti felhő- és tűzoszlopotoknak kell lennie, amit követtek, miközben áthaladtok a pusztán.
Legyetek következetesek döntéseitekben, ne hozzatok könnyelmű, végleges, és megfellebbezhetetlen döntéseket. Vigyázzatok arra, hogy gondolatotok által létre jövő döntéseitek ne legyenek helytelenek. Mindig hagyjatok helyet gondolataitok felülvizsgálatára. Ne mondjátok azt: „Ezt és ezt teszem; eldöntöttem ezt, és megteszem, bármi is álljon az utamba. Szívem szerint fogok cselekedni, azt teszem, ami kedves az én szemeim előtt, bármibe is fog ez kerülni”. Soha semmit ne tegyél, ami ellentmond a bölcsességnek.
Ezért bármilyen sorsdöntő és nehéz helyzetben legyetek készek arra, hogy meghallgassátok barátaitok tanácsát, és inkább azok gondolataira támaszkodjatok, akik több tapasztalattal rendelkeznek, mintsem saját gondolataitokra. Tanácskozzatok azokkal, akik bölcsek és jók. Kérdezzétek meg tőlük, hogy mit tennének a ti helyetekben, és meglátjátok, hogy „a megtartás sok tanácsos által van” (Pl. 11: 14). Meglátjátok, hogy sokszor lesz a legjobb számotokra, ami nem tőletek ered. Ha nem így lesz, akkor abban lesz örömötök, hogy nem tettetek dolgokat tanács, és körültekintés nélkül, hanem a legmegfelelőbben cselekedtetek, abból kiindulva, hogy amit legjobbnak tűnt nektek akkor.
Mi lehetne nagyobb dicséret egy fiatalember számára, mintha azt mondják neki, hogy bölcs? Vagy mi lehetnek rosszabb osztályzás a számára annál, mikor azt mondják neki, hogy makacs, konok és önfejű? Az elsőnek maga Salamon a példája, mikor gyermekként azt mondta: „nem tudok kimenni és bejönni” (1 Kir. 3: 7). Mégis, atyja bölcs embernek nevezi, aki tudja, mit kell tennie. A második eset példája az az engedetlen fiú, akit meg kellett kövezni, akit a következő vádakkal illettek: „ez a mi fiunk pártütő és makacs, nem hallgat a mi szónkra, tobzódó és részeges” (5 Móz. 21: 18, 20). Ezek azok a balgák, akikre nem számíthatunk. Ők a „bölcsességet és erkölcsi tanítást (a bolondok) megutálják” (Pl. 1: 7). Lehetetlen segíteni annak, aki elveti a tanácsot. Ne csak az emberek szemébe legyetek bölcsek, hanem a valóságban is. Tanulmányozzátok a Szentírást, mert rajta keresztül több értelmet szereztek, mint amivel öreg tanítóitok rendelkeznek (Zsolt. 119: 99-100). Mások szerencséjének és bukásának figyelembe vételével hozzatok döntéseket, hogy azoktól vegyetek példát, akik sikeresek, és azoktól tanuljátok a körültekintést, akik bajba kerültek rossz döntéseik miatt. Ezektől és azoktól is tanulhattok, hasznos órákat sajátíthattok el. Különösen Isten előtt legyetek őszinték, mikor a bölcsességért imádkoztok, ahogyan tette ezt Salamon is. Ez az ima kedves volt Istennek, meghallgatásra találtatott, és a menny válaszolt rá. „Ha valakinek közületek”, többek között a fiatalemberek közül, „nincsen bölcsessége”, aki megérti, hogy valóban erre van szüksége, - „kérje Istentől” (Jak. 1: 5). Ilyen útmutatások után arra vannak biztatva, hogy kérjék Istentől, mert „az Úr ad bölcsességet” (Pl. 2: 6). Neki van miből adnia. Ő ezt jókedvvel és bőkezűen adja. Különösen fontosnak tartja Isten azt, hogy ezeket az ajándékokat a fiataloknak adja, mivel meg van írva: „gyermekeknek tudomány és meggondolás adatik” (Pl. 1: 4).
Mivel néhány ember kész meghallgatni a tanácsot, de nem akarják, hogy szemrehányást tegyenek nekik. Ez azonban nem elég azoknak, akik a kapukban a bölcsességet keresik. Mindenkinek, aki valóban keres, van egy világos ígérete arra nézve, hogy keresése nem lesz hiábavaló. Ez az ígéret nem a „talán” kategóriájába esik, hanem hiteles és meggyőző, szemrehányás nélkül „megadatik neki” (Jak. 1: 5). Minden igaz hívő számára Krisztus az „Istentől adott bölcsesség” (1 Kor. 1: 30).
3. Alázatos (szerény)
Alázatosaknak és szerényeknek kell lennetek, nem büszkéknek és önhitteknek. Az a tanács a fiatalok számára, hogy legyenek alázatosak (1 Pt. 5: 5), ami azt jelenti, hogy legyenek józanok.
Rövid életem során végzett megfigyeléseim alatt sokkal több olyan fiatalembert láttam, akiket a büszkeség veszejtett el, mint bármi más ezen a földön. Ezért engedjétek meg, hogy teljes komolysággal óvjalak benneteket ettől (Róma 12: 3). „Mert a nekem adott kegyelem által mondom mindenkinek közöttetek…”. Mi az a szó, aminek isteni eredete van, általános nyugtalanságot okoz? Ez: „feljebb ne bölcselkedjetek, mint ahogyan kell bölcselkedni, hanem józanon bölcselkedjetek”.
Legyetek szerények és visszafogottak, mikor magatokról van szó, külső és belső adottságaitokról, tudásotokról és eredményeitekről, és mindenről, amit érdemeitekként vannak felsorolva. Ne hetvenkedjetek olyan hamis ajándékokkal, amikkel nem rendelkeztek, és ne kérkedjetek azokkal, amikkel rendelkeztek. Hunyjátok be szemeiteket arra, amit meg lehetne dicsérni benneteket, mint ahogyan teszik ezt az emberek hiányosságaikkal kapcsolatban. Gondoljatok keveset magatokról, inkább más emberek felé forduljatok, akik még érdemesebbek a dicséretre. A szép ne legyen büszke a szépségére, az eszes az eszére, mert nincs kiábrándítóbb annál, mikor azt mondják: „Milyen kedves, milyen értelmes, és tudnak róla”. Ragyod-e az arcotok? Legyetek olyanok, mint Mózes, aki nem tudta, hogy arca ragyog; és tegyétek ugyanazt, amit Mózes is tett; mikor észrevette ezt, eltakarta az arcát. Abban találjatok örömet, hogy azt tegyétek és mondjátok, ami dicséretre érdemes. Mivel „mid van ugyanis, amit ne kaptál volna”, abból, amit kaptál, és ne éltél volna vele vissza? Mivel dicsekedsz akkor? (1 Kor. 4: 7).
Folyamatosan emlékezz a hiányosságaidra. Mivel minden nap az van bennetek, és azt teszitek, ami szégyellni való, és ami szégyent hoz rátok. Mennyi mindenben nem éritek más emberek szintjét, és azok is milyen messze vannak az isteni normáktól! Ha meglátjátok, milyen keveset tudtok, akkor nem lesz okotok büszkélkedni azzal, amit tudtok. Nem lesz okotok dicsekedni azzal, amit jól tesztek, ha azokra a dolgokra emelitek szemeteket, amit rosszul tesztek.
Nagy figyelmet szenteljetek az alázatos gondolatoknak, amelyek csökkenteni tudják önhittségeteket. Érezzetek alázatos függőséget Krisztustól, és az Ő kegyelmétől, ami nélkül ti semmik vagytok, és hamarosan még attól is kevesebbek lesztek.
Ne gondoljátok azt magatokról, hogy bölcsek vagytok, vagy hogy jók, vagy hogy felnőttek, hogy ne aláztassatok meg az által, ami rossz, vagy amit jobban lehetne tenni. Mikor kétszer vagy háromszor olyan idősek lesztek, még mindig nem lesztek elég öregek, hogy ne tanuljatok, és ne növekedjetek az ismeretben. „Ha valaki azt hiszi, hogy tud valamit”, hogy mindent tud, és nem kell tanulnia, „még semmit sem ismer úgy, mint ismernie kell” (1 Kor. 8: 2). Ezért az, aki bölcs – saját vagy más szemében úgy tűnik, - „bolond legyen, hogy bölccsé lehessen” (1 Kor. 3: 18). Ismerje fel saját balgaságát, hogy ez arra ösztönözze őket, bölccsé váljon, hogy el tudja fogadni a bölcsesség ajándékát.
Ne legyetek meggyőződve saját véleményetekben, ne legyetek magabiztosak, és ne tekintsetek megvetéssel azokra, akik nem úgy gondolkodnak, ahogyan ti. Elihu jó példa korosztályotoknak az alázatra és a szerénységre. Ő kész volt a hallgatásra, vágyott tanulni, mert ez növekedést adott számára: „Napjaimra nézve még csekély vagyok, ti… élemedett emberek, hadd hirdessen bölcsességet az évek sokasága”, kész volt megfelelő fontosságot adni annak, amit még nem ismert. Elihu a szavakra is lassú volt: „végig vártam beszédeteket” (Jób 32: 6, 7, 11, 12). „Ne mondjátok magatokban: így és így gondolom”. Jobb neked hallgatni” – mondta egyszer egy tekintélyes teológus egy újoncnak, akik nagyon biztos volt magában.
Óvakodjatok attól, hogy magatoknak és dolgaitoknak túl nagyon jelentőséget tulajdonítsatok. Ti csak inasok vagytok, ne tartsátok nagyra magatokat: az alázat igátokat könnyűvé teszi, míg a büszkéknek és kemény nyakúaknak a járom megtöri nyakukat. Ti, akik felmagasztaljátok magatokat, ne tartsátok megalázónak munkátokat, hanem méltósággal végezzétek azt – kövessétek saját szemeitekkel, és végezzétek saját kezeitekkel azt. Semmit ne szégyelljetek, kivéve a bűnt.
Még rosszabb, ha egyházatok fölé emelitek magatokat, annak hitvallásai és korlátai fölé. Mintha megalázó lenne az számotokra, hogy tartsatok a bűntől, és óvatosak legyetek beszédetekben és cselekedetetekben. Emlékezzetek arra, hogy nincs nagyobb gyalázat számotokra, mint az erkölcstelen életmód. Egyes emberek fölé helyezik magukat egyházuk kegyességi gyakorlatainál: nekik megalázó dolog imádkozni, hallgatni az igét, vagy másokkal együtt imádni az Istent. A valóságban a legnagyobb tisztesség, amit elérhettek, hogy magasztalhatjátok az Urat.
A józanság eme ága mutatkozzon meg külsőtökben, és magaviseletetekben. Arcotok ábrázata azt mutassa, hogy nem vagytok önhittek és magatokban bízók, hanem hogy alázatosak vagytok, és tisztelitek azokat, akik körülvesznek benneteket, különösen azokat, akik felettetek állnak. Ne legyetek cselekedeteitekben vakmerőek, és ruházatotok által se hivalkodjatok.
Ha nem hivalkodtok magaviseletetekkel és ruházatotokkal, amivel más fiatalok szeretnek büszkélkedni, akkor a körülöttük levő emberek meg lesznek elégedve velük, látva komolyságukat. Mikor meg fog látszani, hogy a szívüket az alázat és a szerénység uralja, akkor meg fogtok győződni arról, hogy „Jobb alázatos lélekkel lenni a szelídekkel, mint zsákmányon osztozkodni a kevélyekkel” (Pl. 16: 19). Az alázat és a szelídség az Isten szemében a legszebb dísz, minden bölcs ember szemében nagy kincs. „Az embernek kevélysége megalázza őt; az alázatos azonban tisztességet nyer” (Pl. 29: 23). Az alázatosak tisztességükben megtartatnak, megerősíttetnek és buzdíttatnak.
4. Mértékletes
Meg kell tartóztatnunk magunkat, és el kell utasítanunk magunktól sok mindent, nem engedve a kívánságoknak. A görög nyelvben a tartózkodásra ugyanaz a szó szolgál, ami a 2. versben a józanságra van használva. Az önmegtartóztatás elsősorban azt jelenti, hogy mértékletesek vagyunk az evésben és az ivásban, amiben szerényeknek kell lennünk, nehogy lehomályosuljon értelmünk, és bölcsességünk romlottságra váltson. Meg kell őriznünk szívünket a falánkságtól és a részegeskedéstől. Általában a józan embere ellenében tesszük a részeget, vagy aki hajt a kívánság az ivásra.
Ezért engedjétek meg, hogy figyelmeztessem a fiatalokat arra, hogy óvakodjanak az ivás bűnétől. Tartózkodjatok tőle. Minden formájától óvakodjatok, és tartsátok magatokat távol tőle. Az ivás ezer és tízezer embert tett tönkre. Szétrombolta egészségüket, betegségeket hozott számukra, elrabolta virágjában lévő erejüket. Milyen sok áldozatot szed ez az alávaló kívánság! Az ivás miatt eltékozolták vagyonukat, és foglalkozásukat. Azt az időt, amit műhelyükben, vagy a mezőn kellett volna tölteniük, ivókban töltötték el, és mikor a pénzt, amin árut kellett volna vásárolniuk, és adósságaikat kellett volna kifizetniük, szenvedélyükre költötték, akkor nem meglepő, hogy tönkre mennek, és szégyenükben elbujdokolnak.
Óvakodjatok ennek a bűnnek a kialakulásától, mert útja lefelé vezet a lejtőn. És sokan, ártatlan szórakozás örve alatt, kellemes beszélgetés mellett, átadva magukat az ivás örömének, gyalázatosan kezdenek viselkedni. Már annak a tudatától is reszketnetek kell, hogy milyen romboló következményei vannak az ivásnak: ez alkalmatlanná tesz minket az Isten szolgálatára, és saját dolgaink elvégzésére is. Sok olyan ember van, akik bolonddá lettek téve, és elmerültek a bóbiskolásban, amely az embert rongyokba öltözteti. Ez még nem is a legszörnyűbb tulajdonsága: mivel az alkohol elnyomja a bűnösség érzetét, és kioltják a szolgálni akarás szikráját is, ami a Gondviselés Lelkét arra kényszeríti, hogy elhagyjon bennünket. Ez a bűnöst örök halálba taszítja, ha az nem tér meg, és nem hagy fel időben ezzel a bűnnel. Hisz nem lehet sem kikerülni, sem eltörölni azt, hogy „a részegesek nem öröklik Isten országát”.
„Ne nézd a bort, mily veres színt játszik, mint mutatja a pohárban az ő csillogását; könnyen alá csuszamlik. Végre, mint a kígyó, megmar, mint a mérges kígyó, megcsíp” (Pl. 23: 31-32). Ha azt látnátok, hogy az ördög a részegeskedés kelyhét akarná a kezetekbe adni, merem állítani, nem vennétek el a kezéből. Meg lehettek győződve arról, hogy a kísértés tőle jön, ezért éppen úgy kell tőle óvakodnotok, mintha saját szemetekkel látnátok őt. Ha látnátok, hogyan tesz valaki mérget a poharadba, akkor nem innátok belőle. De ha ez nem kedves Istennek, és pusztító lelketek számára, akkor ez még a méregnél is veszélyesebb dolog. Egy pohár borban rosszabb dolog van, mint a halál, ez a – pokol. Vajon ebben a helyzetben nem utasítsátok azt vissza? Vajon kevés lehetőség van az este eltöltésére, az ivászaton, a mértéktelen iváson kívül?
Sajnálom, hogy nem tudlak teljesen meggyőzni benneteket, ahogyan szeretném, ez illetlen dolog felől, ami mára sajnos divattá vált. Akár engedetlenek vagytok, akár bezárjátok fületeket, mi továbbra is azt hangoztassuk, hogy ez bűn, ártalmas a léleknek. Mi azonban, mindezt figyelembe véve, azért fogunk nektek könyörögni, hogy félelemmel óvjátok magatokat ettől a bűntől. Mert ez becstelenséget hoz minden értelmes lény számára, aki ily módon elveszti koronáját, és lesüllyed az állatok szintjére. Kérünk bennetek, hogy mindezt vegyétek figyelembe, hogy ne szégyenítsétek meg magatokat Isten előtt, és saját lelkiismeretetek előtt. Ez egy olyan bűn, ami különös módon szégyenbe hozza azokat az embereket, és elveszejti azokat, akik hívőknek nevezik magukat. Lehetséges, hogy jól képzettek voltak, józan családokban növekedtek fel, jó példákat láttak a józanságra, maguk is tapasztalták a józanság áldását, és magukat is a józan emberek sorába sorolták. Ha azt gondoljátok, hogy vidámak lesztek, mikor a józanság minden korlátjától megszabadultok, és szabadjára eresztitek akaratotokat, nagy szégyen, nagy bukás lesz számotokra, hogy elhagytátok az első szeretetet! És mindez mivel végződik? Lehet, hogy azzal, hogy az asztalotok mellett eláruljátok az Úr Jézus Krisztust. Hogyan merészelitek inni az Úr poharát és az ördög poharát?
Azok a keresztyének, akik Isten királyaivá és papjaivá váltak, alkalmazzák azokat az intelmeket, amiket Salamon kapott anyjától: „Távol legyen a királyoktól, oh Lemuel, távol legyen a királyoktól a bornak itala; és az uralkodóktól a részegítő ital keresése. Hogy mikor iszik, el ne feledkezzék a törvényről, és el ne fordítsa valamely nyomorultnak igazságát” (pl. 31: 4-5).
De ez még nem minden, amire emlékeztetni szeretnélek benneteket ebben a fejezetben. A fiataloknak nem kell válogatósoknak és ínyenceknek lenniük az étkezéseikben, és arra sem kell törekedniük, hogy az elégedettség csúcsát ostromolják az étkezésekkel. „Ne kívánd az ő csemegéit; mert ezek hazug étkek” (Pl. 23: 3). Ez igaz, hogy jogosan megehetik ezeket az étkeket, de az is igaz, hogy állandóan ezeket a csemegéket fogyasztani veszélyt rejt magában: testünk tejbe-vajba való fürdetése előbb-utóbb kárt okoz lelkünknek.
Idejében tanuljatok meg megfelelően élni azzal, ami értelmes és lelki dolog, akkor ajkaitok nem fognak vágyni mindenféle csemegére. Tartsatok attól, hogy testetek és kívánságaitok kényeztetése végül rossz hírnevet szerezzen nektek, mint azoknak, akik „inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői” (2 Tim. 2: 3).
5. Szelíd (béketűrő)
Nyájasoknak és szelídeknek kell lennetek, és nem kell kényeztetni magatokat. A józanság magába foglalja a mértékletességet és a józan gondolkodást, amik szembe vannak állítva az esztelenséggel és az erőszakossággal. Körültekintésre van szükségünk, hogy kordában tartsuk és megóvjuk magunkat a dolgok utáni vágyakozásunktól, amik kellemes érzéseket okoznak nekünk, hanem gondunk legyen azokra a tiltott indulatokra is, amik nem kellemesek számunkra. A jó és a rossz ilyetén megismerését az emberiség annak köszönheti, hogy evett a tiltott gyümölcsből.
A fiatalok különösen hajlamosak arra, hogy lobbanékonyak és zabolátlanok legyenek, hogy haragudjanak azokra, akik kellemetlenségeket okoznak nekik, és próbálnak bosszút állni, mint Simeon és Lévi, akiknek haragja átkozott volt (ld. 1 Móz. 49: 5-7). Haragjuk dühöngő, tombolásuk kegyetlen volt. Általában a szenvedély fékezhetetlen, mert a büszkeség nincs megöldökölve. A fiatalok szeretik a szabadságot, és ezért nem szeretik a kontrollt. Önfejűen ragaszkodnak véleményükhöz, és nem bírják elhordozni cáfolatokat, ezért azonnal felfortyannak, ha valaki ellentmond nekik. Azt tartják megtisztelőnek, ami szégyen: hogy ösztöneik vezetik őket, és nem nyugtalankodnak azon, hogy azok illetlen dolgokra viszik őket, és nem gondolnak arra, hogy ennek milyen veszélyes következményei vannak.
Tanuljátok meg idejében megfékezni haragotokat, és oltsátok el dühöngésetek szikráit, nehogy száraz taplót érjen. De ha a tűz meggyulladt, azonnal oltsátok el, békét adva lelketeknek, és őrt állítva szátok ajtajához.
Mikor szidnak benneteket, vagy csak azt gondoljátok, hogy szidnak, ne próbáljátok ékesszólással díszíteni csípős válaszotokat, amit a dühötök ébresztett, hanem öltöztessétek bölcsességbe és áldásba alázatos válaszotokat, amely „elfordítja a haragot” (Pl. 15: 1).
Mikor megkezditek életutatokat ebben az életben, azt szeretnétek, hogy ez az út kellemes legyen. Semmi nem tud ebben többet segíteni, mint a nyugodt lelkiismeret: „A szelídek öröklik a földet”. Ez volt Isten ígérete, ami először Dávidot keresztül volt adva (Zsolt. 37: 11), utána Dávid Fián keresztül is adva volt (Mt. 5: 5). Ha szelídek nincsenek elhalmozva gazdagsággal, annál inkább, békességgel és nyugalommal fognak betöltekezni. Ha megfelelően uralkodtok kívánságaitokon, akkor türelmesebbek és alázatosabbak lesztek környezetetek felé is. Ily módon sok gonoszság lesz elhárítva, úgy másokról, mint magunkról.
Az etikai filozófusok az alapján értékelték magukat, tanításai milyen hatást tudnak gyakorolni a fiatalságra, meglágyítja-e ez őket, tudják-e irányítani kívánságaikat, és megfelelő kontroll alatt tudják-e azokat tartani? Az alázatra buzdító érvekhez, mi, keresztyének még hozzá tesszük az Isten tekintélyét is, Aki megteremtett minket, és tiltja a hirtelen haragot, egy szintre helyezve azt a gyilkossággal. Az Úr Jézus Krisztus példáját hozva fel erre, Aki megváltott minket, és arra hív minket, hogy tanuljunk Tőle alázatosnak, és szelíd lelkűnek lenni. A keresztyének a Lélek vigasztalását élvezik, Aki arra késztet minket, hogy nyájassá tesz minket saját magunk és mások irányába. Ő Isten kegyelmének és irgalmának ismeretét mutatja nekünk, és valamint azt, hogy Ő mennyire türelmes és megbocsátó irányunkba. El lesz-e fogadva ez az isteni mennyei rendelés, hogy kiirtsa a keserűség gyökerét, amely minden bosszúság és bántás táptalaja? A tanítás békéssé, alázatossá, és engedelmessé tesz-e minket, aminek megléte arra utal, hogy rendelkezünk a bölcsesség ragyogó és áldott tulajdonságával, amit felülről kaptunk? (Jak. 3: 17).
Ha megengeditek, hogy kívánságaitok uralkodjanak most, fiatalon, felettetek, akkor az a veszély fenyeget, hogy azok egyre erősebbek lesznek, és egész életetekre függeni fogtok tőle. Ha most elkezdtek felette uralkodni, akkor a jövőben könnyen ellene fogtok tudni állni hatásának, így őrizve meg a békességet szívetekben, és otthonotokban. Isten kegyelméből még a betegség vagy az öregség sem tud ingerlékennyé tenni minket, nem tudnak kérgessé tenni minket, vagy érzéketlenné tenni lelkünket. Ezért övezzétek fel fiatalságotokat „mint Istennek választottai, szentek és szeretettek, könyörületes szívet, jóságosságot, alázatosságot, szelídséget, hosszútűrést” (Kol. 3: 12). Életkorotok a szeretet kora, ezért a szent szeretet legyen törvény számotokra.
6. Feddhetetlen
Feddhetetlennek és tartózkodóknak kell lennetek, nem lehettek feslettek és kicsapongóak. Nemcsak az a fontos, hogy megértsük a „feddhetetlen” szó jelentését, hanem hogy azt meg is valósítsuk életünkben. „A testnek cselekedetei nyilvánvalók, melyek ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás” (Gal. 5: 19), amik ifjúkori kívánságoknak vannak nevezve.
Krisztus nevében tőlük óvlak benneteket, fiatalok. Istenre és drága lelketekre kérlek benneteket, fussatok el ezek elől az ifjúkori kívánságok elől, úgy rettegjetek tőlük, mint ahogyan a mindent megemésztő tűztől, vagy a pusztító betegségtől félnétek. Tartsátok távol magatokat tőle, őrizkedjetek a bűn minden formájától, „megutálva még a ruhát is, amely meg van fertőzve a test által”. Ne kívánjátok megismerni a Sátán eme mélységeit, hanem arra legyetek büszkék, hogy nem ismeritek a paráznák útját. Minden kísértésre úgy tekintsetek, mint tisztátalanságra, amely a tisztátalan lélektől származik, az ordító oroszlántól, aki folyton körbejár, hogy elnyelje a tapasztalatlan fiatalokat.
Oh, bárcsak időben megöldökölnétek magatokban a bűnre való vágyakozást, amely nemcsak lealacsonyít benneteket, hanem ellenetek irányul! Oh, bárcsak határozott és tántoríthatatlan döntést hoznátok Jézus Krisztus kegyelme által, hogy nem fogjátok magatokat megfertőzni ezzel a bűnnel! Emlékezzetek arra, hogy a nőtlen férfiaknak és hajadonoknak legfőbb gondjuk legyen arra, hogy szeplőtlen testtel és lélekkel álljanak Isten előtt (1 Kor. 7. 34). Óvakodjatok ettől a bűntől, hogy az ördög semmiben sem tudjon megcsalni benneteket. Hogy még a legkisebb ablakon beosonó tolvaj se tudja kinyitni az ajtót a nagyobb tolvajnak. Salamon is kitartóan győzködte fiát, hogy őrizkedjen a csalétkektől, hogy ne essen tisztátalan asszony hálójába: „Távoztasd el attól utadat, és ne közelgess házának ajtajához” (Pl. 5: 8). Az, aki meg akarja magát tartóztatni a gonosztól, el kell kerülnie a gonoszság útjait. „Hogy nyögnöd kelljen életed végén, amikor megemésztetik a te húsod és a te tested. És azt kelljen mondanod: miképpen gyűlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket utálta az én elmém (Pl. 5: 11-12).
Hűségesen imádkozzatok az Istenhez, hogy az Ő kegyelme őrizzen meg benneteket ettől a bűntől, hogy az ne érjen el benneteket. Imádkozzatok, hogy a kísértés soha ne legyen váratlan, hanem hogy mindig résen legyetek, őrhelyeteken álljatok. Imádkozzatok, hogy a bűn ne uralkodjon rajtatok, és ne érjen meglepetésszerűen benneteket. Hogy a kísértés soha ne legyen nagyon erős, hanem legyetek felfegyverkezve ellene, magatokra öltve Isten teljes fegyverzetét, hogy az sose legyen erősebb, mint ti, és ne vegyen győzelmet rajtatok.
Isten Igéjével tisztítsátok meg szíveteket, és szenteljétek meg magatokat Isten szeretetével. Mert milyen más módon tudnák a fiatalok megőrizni tisztán útjaikat, hacsak nem Isten Igéje által? Őrizzétek meg a lelkiismeret tekintélyét, és őrizzétek annak éberségét, és ne szentségtelenítsétek meg azt. Kössetek szövetséget szemeitekkel, hogy azok ne bizonyuljanak a tisztátalan gondolatok bejáratának. Imádkozzatok úgy, ahogyan Dávid imádkozott: „Fordítsd el az én szemeimet, hogy ne lássak hiábavalóságot” (Zsolt. 119: 37), hogy látva ne a kívánság kerekedjen felül bennetek.
A szerénység a tisztaság védőfala, és ugyanúgy a ti ékességetek is. Ezért tegyetek meg mindent, hogy megőrizzétek azt. Viselkedésetek és ruházatotok legyen szerény, ilyen legyen társaságotok is, telve vétlenséggel és istenfélelemmel. Legyen látható az, hogy tudjátok, hogyan kell örömteljesnek és kedvesnek lenni, és közben teljesen szerénynek maradni. Több annál, nem is tudjátok mit jelent örömteljesnek lenni, ha mindezt nem a szerénység veszi körül.
Én különösen arra szeretnélek benneteket figyelmeztetni, fiatalok, hogy őrizkedjetek mindenféle tisztátalan és illetlen beszédtől, ne hagyjátok azok el ajkatokat. Sose engedjétek meg magatoknak, hogy valamilyen illetlen szó hagyja el szátokat. Sose örüljetek annak, mikor illetlen dolgokat hallotok. „Paráznaság azonban és akármely tisztátalanság vagy fösvénység ne is neveztessék ti közöttetek, amint szentekhez illik” (Ef. 5. 3). A szócséplés és a heherészés nem más, mint olyan dolog, amik „nem illenek hozzátok” (Ef. 5: 4). Ez nagyon összeegyeztethetetlen azokkal, akik olyan komoly vallást vallanak, mint a keresztyénség. Ezek azok a „gonosz társaságok”, amelyek „jó erkölcsöket megrontanak” (1 Kor. 15: 33). És, ahogyan egyesek gondolják, ezek azok a „hiábavaló szavak”, amikért, ahogyan a Megváltónk mondta, számot kell adnunk az ítélet napján.
Gondoljatok bele, milyen nagy sértés Isten számára a tisztátalan beszéd. Milyen szégyen ez számotokra, és milyen kárt okoz azoknak, akikkel társalogtok. Gondolkozzatok el azon, hogy a pokoli tűz egyetlen szikrája is milyen tüzet tud okozni, és milyen nagy bűnökért, és a lelketeknek általa okozott kárért kell felelnetek. Isten tiszta ajkakat ajándékoz azoknak, akik segítségül hívják az Ő nevét (Sof. 3: 9).
7. Céltudatos
Visszafogottaknak, és céltudatosaknak kell lennetek, kerülnötök kell az állhatatlanságot, és a széllel béleltséget. Általában ez a józanság jele, mert ez az értelem kiegyensúlyozott és összhangban van magával, ellentétben a csapongó szívvel, a megosztott szívvel, amelyről a végén mindig kiderült, hogy vétkes. Legyetek józanok, szívetek erősen gyökerezzen ebben (Zsolt. 108: 2). Ne legyetek olyanok, mint Rúben, nem volt állhatatos; az ilyen emberek sosem érnek el sikert. Most, fiatal korotokban döntsétek el, hogy Istent és Krisztust választjátok, és az igazi áldást. Válasszátok a mennyet célotoknak, utatok a szentség legyen. Ne ingadozzatok többet, ne legyetek határozatlanok, hanem legyetek határozottak. Hallottátok a felhívást, hogy válasszatok, kit fogtok szolgálni.
Tehát ne álldogáljatok tovább, azon gondolkodva, mit tegyetek, hanem hozzatok végre döntést, amit követni fogtok, és határozottan tartsatok ki mellette: „Mi az Úrnak fogunk szolgálni”. Bármi is történnek, azzal foglalkozzatok, ami rátok bízatott ebben a világban. Bármi is történne, saját dolgotokat végezzétek. Bármivel is foglalkoznátok, komolyan és következetesen foglalkozzatok vele. Ne hagyjátok abba tevékenységeteket apró és jelentéktelen okok miatt. Ne mondjátok azt, hogy elfáradtatok, vagy reménykedtek abban, hogy még inkább tökéletesedtek, mert ugyanaz a változékony hangulat, amely kellemetlenséget okozott azon a helyen, vagy abban a munkában, amiben most van részetek, ugyanezt fogja eredményezni egy másik helyen is.
Tanuljátok meg, hogy határozott gondolataitok legyenek, amelyek nem ingadoznak. Ne legyenek csapongóak, mint a madarak, mint a fecskék röptükben, amelyek a világ végéig repülnek. Amit kezetek tehet, és amin szívetek elmélkedhet, – ha ez a ti célotokat szolgálja – tegyétek meg ezt, és teljes erőtökből ezen elmélkedjetek. Rendíthetetlenül ragaszkodjatok ehhez egészen addig, míg el nem éritek célotokat. Akkor ügyetek átgondoltan lesz végrehajtva, és hasznotokra válik. Bármit is tennétek, gondoskodjatok ügyetekről.
Tanuljátok meg meghatározni céljaitokat, és céltudatosan cselekedjetek, azért mert a „kétszívű” ember nagyon messze van a bölcsességtől, és „állhatatlan útjaiban”. Abba az irányba fordul, amerre a szél fúj, mert „hasonlatos a tenger habjához” (Jak. 1: 6, 8). Meggondoltan cselekedjetek, úgy lépjetek, hogy az mindennel összhangban legyen, értsétek utatokat, és kerüljétek azokat a szavakat és tanácsokat, amelyek visszafordítanának benneteket utatokról. Ne legyetek többé „gyermekek, akiket ide, s oda hányja a hab és hajt a tanításnak akármilyen szele”, mindenféle csalétekkel kecsegtetve benneteket (Ef. 4: 14), hanem legyetek értelmileg nagykorúak. Lábatok sziklás helyen álljon, akkor szívetek meggyőzött, megingathatatlan, és változhatatlan lesz.
8. Elégedett
Elégedetteknek és engedékenyeknek kell lennetek, ne legyetek ambiciózusak és pökhendiek. Egyesek azt gondolják, hogy mindenben egyet értünk a társadalommal, és a minket körülvevő élettel, mikor gondolataink nagyon magasztosak és elvontak. A józan gondolkodás alkalmazkodik minden élethelyzethez, a Gondviselés minden megnyilvánulásához, hogy, bármi is történne, megőrizze önuralmát és életörömét.
Nektek, fiataloknak, a megfelelő időben meg kell tanulnotok megbékélni sorsotokkal, és férfiasan el kell hordoznotok azt, ami van.
Mivel ez Isten akarata, mindennek úgy kell történnie, ahogyan történik. És az, ami kedves Istennek, kedvesnek kell lenni nektek is, mert Ő jobban tudja, mi a jobb számunkra, mit kell tennünk, és mivel kell rendelkeznünk. Bárcsak ez megfékezne mindek nyugtalan és elégedetlen gondolatot.
Történhet-e minden gondolatainknak megfelelően? Tudjátok-e ti, akik nem olyan régen jöttek a világra, kontrolálni Őt, perelni Vele, és utasításokat adni Neki, Aki öröktől fogva létezik? Megpróbálni Isten gondolatait irányítani – esztelenség. A legnagyobb bölcsesség az, ha egyetértünk vele. Az, Aki még a kezdetekben meghatározta az idő folyását, elrendelte az ember életétnek kereteit és hosszát, elrendelte, hogy milyen szolgálatunk és társadalmi pozíciónk lesz ebben a világban, hogy kik lesznek szüleink, milyen testfelépítéssel, és testi-lelki képességekkel leszünk megáldva.
Ezekben a kérdésekben nagy különbségek vannak közöttünk, a Gondviselésnek hála, habár minden egy vérből teremtetett. Egyesek gazdagságban és dicsőségben születnek, mások – nincstelenek és ismeretlenek. Egyesek arra teremtettek, és rendeltettek Isten által, hogy nagyok és ismertek legyenek, míg mások arra rendeltettek, hogy ismeretlenek legyenek, és alacsony sorban éljenek.
Sokakat láthattok, akik felettetek állnak, és fontos személyiségek ebben a világban, és lehetséges, hogy még inkább növekedni fognak ebben az állapotukban. Ugyanabban az időben nektek semmilyen súlyotok sem lehet a társadalomban. Azonban, ne irigykedjetek rájuk, és ne aggódjatok azon, hogy Isten gondviselése milyen alacsony helyre helyezett benneteket, hanem békéljetek meg vele, és próbáljátok meg a legjobbat kihozni belőle. Úgy cselekedjetek, mint azok, akik nemcsak egészben elégedettek – hisz minden jó, amit Isten ebben a világban tesz, hanem a részletekben is, - hisz minden jó, amit Isten veletek tesz.
Addig szerezzetek értelmet, míg fiatalok vagytok, mély alázattal tekintsetek Isten gondviselésére, mindenek feletti hatalmára, bölcsességére, és kegyelmére. Isten minden döntését örömmel fogadjátok: „Itt vagyok, úgy tegyen az Úr velem, és minden dolgaimmal, ahogyan Neki kedves”. Ez nagyon nagy hatással lenne ügyetek vitelére, és lelketek nyugalmára, életetek minden napján.
Bármi is lenne megtagadva tőletek, és bármilyen örömtől lennétek megfosztva – fogadjátok el, hogy ennek így kell lennie. És nem azért, mintha nem tudnátok rajta változtatni. „Ez rossz, de nekem el kell eltűrnöm” – ez helytelen indoklás. Ha megértettétek, mi Isten akarata, amely az Ő bölcsessége, értsetek vele egyet: „Ez rossz, de az én javamra rendeltetett, és el fogom hordozni”.
Ebben a világban ne legyenek nagy elvárásaink, és ne ígérjetek magatoknak nagy dolgokat. Istennek ez az akarata: „Ne kevélykedjetek” (Róma 12: 16). Ne emeljétek szemeteket és szíveteket nagy dolgokra, mintha azok a legjobbak lennének, és, mintha azok boldoggá tennétek benneteket. „Az alázatosokhoz szabjátok magatokat”. Örüljetek az alázatosokkal való közösségnek, mintha ez hercegek, vagy azokkal egyenlő emberek közössége lenne. Vagy, mint ahogyan a szöveg mondja, „kevéssel elégedjetek meg” – szegény társsal, szerény élelemmel, egyszerű ruházattal, alantas munkával. Ez most a részetek, és ahelyett, hogy vádolnátok, áldjátok Istent mindenért, amit ad, hogy az nem a legrosszabb, és higgyétek, hogy számotokra ez a legmegfelelőbb.
Nem azt akarok, hogy a fiatalok nagyon behatároltak, vagy szűkösek legyenek céljaikban és törekvéseikben. Bármivel is foglalkoznátok, próbáljatok meg azt kitűnően és odaadóan tenni. Bármivel is rendelkeznétek, legyetek buzgók, hogy az Isten kegyelméből növekedjen, ahogyan Jób vagyona is. A jó emberek becsületes örökséget hagynak gyermekeikre. Nem szeretném, hogy ambiciózusak legyetek. Ne álmaitokkal által növekedjetek egy méterrel a méltóságban, hanem centiméterekkel növekedjetek a bölcsességben, mert csak az alázatosnak és az igazságosnak van jövője.
Általában rólatok, fiatalokról, beszélve mondjuk, hogy haladjatok felfelé a létrán. Meg szeretnélek győzni benneteket arról, hogy mi a legjobb karrier: hogy kegyesek legyetek, mindent Isten dicsőségére tegyetek, és mindig Isten királyságának érdekét tartsátok szem előtt ezen a földön. Ez a legjobb formája annak, hogy jó híretek legye az emberek között, a bölcs emberek ezt fontos eredménynek tartják – „Jobb a jó hír a drága kenetnél” (Pr. 7: 1). Törekedjetek arra, hogy előre haladjatok a létrán, de nemcsak azért, hogy életetek kényelemben és könnyen teljen, hanem azért, hogy több lehetőségetek legyen jót tenni, mert ez a legvalódibb növekedéshez vezet.
Általában fiatalokról, rólatok beszélve, azt mondjuk, hogy most van itt a ti időtök, hogy beteljesítsétek sorsotokat. Ez pogány kifejezés, mert nem a vak sors, hanem a mindent látó Gondviselés vezet minket. De ez még nem minden, mert nincs hatalmunkban sorsunk: az Úr ítél meg minden embert. Minden teremtmény azzá válik, amivé Ő teszi őket, és nem többé – ezért keressétek az Ő jókedvét. A számotokra kiosztott részt a legjobbnak tartsátok, ha „az Úr az én osztályos részem és poharam”. Akkor azt mondjátok: „Az én részem kies helyre esett, nyilván szép örökség jutott nekem” (Zsolt. 16: 5-6). Az a legjobb a számotokra, ami a legjobb a lelketek számára, ebben józan gondolkodásúnak és elégedetteknek kell lennetek.
Jákób útnak indult és elindult feleséget keresni. Minden, amire vágyott, és amire törekedett, le volt fektetve a házassági szerződésben, a következő volt: kenyér, hogy legyen élelem; ruházat, hogy legyen mivel befedni testünket; az úton való védelem, és végül az, hogy szerencsésen visszatérjen atyja házába. Miért van az, hogy azok, akik Jákób lelki magva, akik tudják és bíznak abban, hogy örök gazdagságuk van, ami ez után az élet után nyernek, ettől többet keresnének ebben a világban? A fiatalok legyenek alázatosak, mértékletesek, és józanok kívánságaikban és várakozásaikban a világi javakkal kapcsolatban. Nézzenek át rajtuk, nézzetek túl rajtuk, túl határaikon, arra, amik láthatatlanok és örökkévalók.
9. Komoly
Komolyaknak és távolságtartóknak kell lennetek, vissza kell utasítanotok a könnyelműséget és a hiú dicsőségvágyat. A komoly embert általában értelmesnek nevezzük. Ezt akartam utoljára tárgyalni a józanság összetevői közül, mert ez nagyon erős befolyással bír minden másra. Minden célunkat elérjük a fiataloknál, ha meg tudjuk győzni őket arról, hogy legyenek komolyak. Akkor komoly istenfélelemre és komoly életre vezessük őket.
Ez nem az, mintha arra köteleznénk a fiatalokat, hogy soha ne legyenek vidámak, vagy hogy olyan gonosz gondolatunk lenne, hogy levertekké tegyük őket. Nem, a hit feljogosítja őket arra, hogy örüljenek az életnek. Ez a ti időtök, és használjátok ki azt maximálisan. Mert jöhetnek nehéz idők is, és azt mondhatjátok róluk, hogy nem találtok bennük semmi örömet, e világ gondjai és borússága idővel növekedhetnek számotokra. Ezért nem akarjuk, hogy elé menjetek ezeknek a nehéz időknek. A vigasságról úgy beszél a Szentírás, mint Jéruzsálem virágzásának és boldogulásának példájáról: „És megtelnek a város utcái fiúkkal és leányokkal, akik játszadoznak minden utcán” (Zak. 8: 5).
Több annál, a hit mindenkinek vigasságot ígér, aki őszinte és tisztaszívű. „Azért egyed vigassággal a te kenyeredet, és igyad jó szívvel a te borodat; mert immár kedvesek Istennek a te cselekedeteid!” (Pr. 9: 9). Isten azt akarja, hogy Neki szolgáljunk „örömmel és jó szívvel, mindennel bővölködvén” (5 Móz. 28: 47). Kétségtelen, hogy senkinek sincs több oka arra, hogy örömteljes legyen, mint azoknak, akik kegyes emberek. Akik ilyenek, azok biztonságban vannak. Sokszor mondtam, hogy minden lehetőséget arra, hogy megismételjem, hogy a szent, tiszta élet, ami Isten szolgálatában és a Vele szoros közösségben telik, kétségtelenül a legkellemesebb és a legjobb élet, amivel az ember csak rendelkezhet ezen a földön.
De amitől óvni szeretnélek benneteket ebben a fejezetben, a semmitmondó, üres, testies vigasság, a bolondok nevetése és vigassága, amiről Salamon ezt mondta: „Hiábavalóság!” (Pr. 2: 2). A tisztaszívű vigasság jó a megfelelő időben és helyen. Felüdíti a lelket, és pihentet munka közben: „Vidám elme jó orvosságul szolgál” (Pl. 17: 22), de úgy kell használni, mint gyógyszert, akkor kell csak használni, mikor arra szükség van, arra ok van, nem állandóan, mint a mindennapi kenyeret. Mint gyógyszert, nem kell túl gyakran szedni, és nem túl sokat egyszerre, mint az altatóból, amelyet cseppenként, és nagy óvatossággal szednek. Mikor ezt a gyógyszert alkalmazzátok, akkor ehhez megfelelő ajánlás szükséges. Körültekintőeknek kell lennetek, hogy mindez ne okozzon nekik kárt, ne legyenek tőr és csapda számotokra az, ami jólétetek és egészségetek érdekében volt elrendelve.
Csak olyan keretek között örüljetek, ami összhangban van a józansággal, és nem jobban. Legyetek derűsek és bölcsek, de ne engedjétek meg örömötöknek, hogy túllépje a kegyesség, az irgalom, és a szerénység határát, nehogy elhanyagoljátok az Isten közösségét, és a Neki való szolgálatot. A bölcs emberek az embert túlontúl vigadozónak fogják tartani, ha inkább elveszíti barátját, minthogy lemondjon vicceiről. Még inkább olyannak fogják tartani, ha közben Istenről és a jó hírről is megfeledkezik.
Soha ne viccelődjetek a Szentírással és a szent dolgokkal, hanem arról, ami komoly dolog, mindig komolysággal beszéljetek, mert a tűzzel való játék nagyon rossz dolog. Vigyázzatok, hogy vigadozásotok nem menjen túl a kijelölt határon, és ne tegyen minket méltatlanná: hogy ne engedjetek magatoknak szabadosságot, hogy utána úgy magyarázkodjatok: „Csak tréfáltam!” (Pl. 26: 19). Az ilyen esetekben kétszeres őrséges állítsatok ajkaitok ajtaja elé, hogy senkit se sértsetek meg a pogányok közül; és különleges módon, buzgón őrizzétek szíveteket.
Gondolataitok legyenek komolyak! Még a legnagyobb tréfák közepette is őrizzétek meg lelketek komolyságát. Ez közömbösökké tesz benneteket a puszta szórakozástól és vigadozástól, mindezek felé helyezve magatokat, hogy tanuljatok meg szent megvetéssel tekinteni arra, amit sokan nagy örömmel tesznek.
A komoly keresztyén ahhoz, hogy pihenjen és kikapcsolódjon barátaival, megengedhet magának egy kis felszabadult örömet, de látható lesz, hogy ez nem az ő légköre, és jobb örömforrásokat ismer, és azoknak ad előnyt. Kánaán tejének és mézének megízlelése elég ahhoz, hogy elforduljunk Egyiptom húsosfazekaitól és hagymáitól.
Mit gondoljunk azokról, akik mindig komolytalanok, mindig vidám hangulatban vannak, mindig viccelnek, úgyhogy sosem tudni, mikor beszélnek komolyan? Mi gondolhatunk azokról, akik ilyen vagy olyan testi örömöket keresnek, és sosem tudja, hogyan kell legalább negyedórát komolynak lenni, és egész évben ezt teszi? Természetesen, elfelejtik, hogy „a bolondnak ajkai elnyelik őt” (Pr. 11: 9). Ők nem tudják, hogy ez hamar be fog következni.
Oh, bárcsak a nevetés a megtérés könnyeire és örömére változna, az igazi megtérés alázatában! Hogy ez az öröm és nevetés ne forduljon sírására és jajgatására az elátkozott bűnösöknek! Az a Krisztus, Aki ezt mondta: „Boldogok, akik sírnak; mert ők megvigasztaltatnak” (Mt. 5: 4), azt is mondta: „Jaj nektek, kik most nevettek; mert sírni és jajgatni fogtok” (Lk. 6: 25).
Kell-e győzködnöm benneteket, fiatalokat, arról, hogy többre értékeljétek a bölcsességet a szellemességtől? Hogy ami komollyá tesz titeket, többre értékeljétek annál, mint ami jó kedvűvé tesz benneteket? Vagy annyi örömet nyertek-e a komolyságból, mint mások a hiábavalóságból? A komolyság ifjúságotok erénye lesz, felvértez benneteket a kísértésekkel szemben, amelyek körbevesznek benneteket. A komolyság nemcsak ezen a világon hívott el benneteket valami különlegesre, hanem határtalan különlegességre az eljövendő világban is.
Ha jól megértitek a dolgokat, akkor egy komoly gondolkodással és örömmel telt óra több igaz vigasztalást ad számotokra, mint sok gyökértelen vigadozással eltöltött óra, mivel nagyobb örömmel tölt el benneteket a komolyság, mint a könnyelmű kikapcsolódás.
Ha a békességet választjátok útjaitok vezetőjének, arra fognak ösztönözni, hogy nevessetek és legyetek bugyuták; azt mondják nektek, hogy egy gramm öröm többet ér egy kilogramm szomorúságnál. De ha Isten Igéjére hallgattok (ez jobb, hogy az az Ige, amely meg fog bennetek ítélni a végidőkben, inkább vezessen most benneteket), az fogja nektek mondani, hogy a szomorúság „jobb az örömnél”, és hogy „jobb a siralmas házhoz menni, hogynem a lakodalomnak házához menni”, mert „jobb a szomorúság a nevetésnél” (Pr. 7: 2-3).
Tehát, láthatjátok, mit jelent józannak lenni, és hogy mennyi kötelezettséget helyez ez ránk. Egyetértetek-e azzal, hogy a józanságnak mindezt magába kell foglalnia? Mondhatjátok-e azt, hogy, habár sok mindenben nem éritek el szintet, mégis ezeket a tanításokat valljátok, és mindazt, amit magába foglal, helyes és jó, és ezért „megvetek minden hamis utat”? Akkor készek lesztek arra, hogy ez a bölcsesség mindenek felett fontos lesz számotokra.
2. fejezet
Miért legyünk józanok?
Most vizsgáljuk meg, a maguk nevében milyen elképzelések helyesek a maguk nemében, és vannak alátámasztva érvekkel, hogy a fiatalokat minden vonatkozásban józanokká tegyük. És ti, fiatalok, gondolkozzatok el ezen.
1. Mindenki értelmes lény
2. Mindenki bűnös
3. Mindenki halandó (meg fogunk halni)
4. Sokan hajótörést szenvedtek
5. Az élet egy nagy próba
6. Eljön az ítélet
1. Mindenki értelmes lény
Mindegyikőtök értelmes lény, és ezért józanoknak, bölcseknek kell lennetek. Gondoljatok csak bele, milyen magasztos és áldott lények vagytok, mennyire tökéletesebbek vagytok, mint az állatok! Következésképpen, mennyire igazságtalanok vagytok magatokkal szemben, és Istennel szemben is, ha értetlenségből, figyelmetlenségből, vagy ide-oda csapódó kívánságaitok miatt az állatok szintjére alacsonyítjátok le magatokat. Miért nektek az értelem, ha nem használjátok azt? Miért nektek ész, ha nem törekedtek arra, hogy megőrizzétek magatokat a józanságban, amiért az értelem nektek adatott? „Emlékezzetek meg erről, és legyetek erősek, vegyétek eszetekbe, pártütők!” (Ézs. 46: 8).
A Krisztusnak való szolgálat egy értelmes szolgálat, csak a tisztátalanok vannak értelem híján. Ezért legyetek meggyőződve arról, hogy jobb értelmesen fellépni, és megőrizni az értelem áldott erejét, hogy ne kötözzön és ejtsen foglyul benneteket valamilyen lázadozó kívánság, vagy szenvedély.
Értelmes lélekkel születtetek erre a világra. De gondoljatok csak bele, milyen sokáig hevertek használatlanul értelmetek magvai, mielőtt növekedni kezdtek volna. Az isteni tűz eme szikrái milyen sokáig pihentek csecsemőkorotokban, mikor képtelenek voltatok az elmélkedésre, erre hívunk most benneteket. Annál inkább, Isten gondoskodott rólatok, táplált benneteket, és jót tett veletek, amikor még alkalmatlanok voltatok arra, hogy Neki szolgáljatok. Ezért fontoljátok meg, mikor már képesek vagytok használni értelmeteket, mennyire kell magasztalnotok és áldanotok Azt, Aki ilyen figyelmes és gondoskodó volt veletek. Gondoljatok bele, mennyire betöltitek most azt az időt, amit eddig kihagytatok.
Gondolkodjatok el azon is, hogy milyen sok időt töltöttek alvással, hány órát töltöttetek naponként olyan foglalatossággal, amelyben az értelem nem vett részt. Értelmetlen munkátok, ha értelmetek ezer meg ezer buta gondolattal van tele. De Isten még akkor is gondoskodik rólatok, és elküldi angyalait, hogy azok megvédjenek benneteket.
És ezért, a virrasztás idején, kényszerítsétek elméteket arra, hogy gondolkodjék. Találjatok neki elfoglaltságot, és józansággal tartsátok fenn tekintélyét. Ne engedjétek, hogy beszélgetéseitek nappal éppen olyan hasztalan és esetleg illetlen legyen, mint az éjszakai álmoknak, félek, hogy ez az igazság sok fiatallal, sőt élemedettebb emberrel kapcsolatban is.
Gondolkozzatok el azon is, hogy milyen nyomorúságos azoknak az élete, akik nem használhatják értelmüket. Azokról beszélek, akik például értelmileg fogyatékosak. Mások mély csüggedésbe, pánikba, és esztelenségbe estek az átélt dolgok következtében. Képtelenek gondolkodni, beszélni, vagy értelmesen fellépni. Nincsenek olyan állapotban, hogy uralkodjanak, gondoskodjanak és elássák magukat. Ez veletek is megtörténhetett volna, és csak Isten kegyelmének köszönhető, hogy nem veletek történt meg. De nem lehettek biztosak abban, hogy veletek ilyesmi sosem történhet meg.
Számotokra a legnagyobb és legrettenetesebb szerencsétlenség lenne, ha nem tudnátok használni az értelmeteket. Nagy bűnnek tartsátok, ha nem rendeltetésének megfelelően használjátok értelmeteket annyira, amennyire csak képesek vagytok ezt tenni.
Pál apostol Fesztusz előtt az bizonyítja, nem ment el az esze, nem őrült, hanem „az igazság szavait” mondja. Vagyis azok, akik nem az igazság és józan értelem szavait mondják, és akinek beszéde csak tréfa és hiábavalóság, nem jobb az eszteleneknél és a bolondoknál. Oh, bárcsak azok a fiatalok, akik belekerültek ennek a világi vigadalomnak kavalkádjába, és eszüket vesztették ennek hatására, végül észhez térjenek, és józanokká váljanak. Oh, bárcsak észhez térnének, mint a tékozló fiú, és arra a döntésre jutnának, hogy nem akarnak a Sátán hatalma alatt lenni, és nem akarják tovább a disznókat etetni bűnös vágyaikkal, hanem szeretnének visszatérni az Atya házába, ahol szeretetteljesen lesznek fogadva, és valóban boldogok lesznek!
Amikor Krisztus itt járt a földön, mindenfajta betegséget és nyomorúságot gyógyítva, olyan betegekkel is találkozott, amelyek a legtöbben voltak, az esztelenekkel. Esztelenségük ördögi megszállottságuknak köszönhető. Milyen siralmas és szánandó volt akkor is sok fiatal élete! Az evangéliumban olyan szülőkkel találkozunk, akik panaszkodnak azért, hogy gyermekeikkel ilyen dolgok történnek. Egy asszonynak a lánya, egy másik embernek a fia került a Sátán hatalma alá, de Krisztus meggyógyította őket, kiűzte belőlük az ördögöt, és ily módon újra uralkodást nyertek saját lelkeik felől. A Jézus által meggyógyítottak közül egyesekről az van mondva, hogy később „Jézus lábainál ült, felöltözve és eszénél” (Lk. 8: 35). „Eszénél”, ezt úgy is fordíthatjuk, hogy „józanul”, ha jobban megvizsgáljuk ezt a szöveget.
Amennyire a bűn uralmat nyer felettetek, annyira tart kezében benneteket a Sátán, és annyira van lelketek az ő rendelkezésére bocsátva. Kiűzve a démonokat, Krisztus megmutatta az Ő Jó Hírének és kegyelmének magasztos voltát, és célját, amely abban áll, hogy meggyógyítsa az embereket a lelki esztelenségből, megtörve bennük a Sátán hatalmát. Oh, bárcsak Hozzá fordulnánk, engedelmeskednénk az Ő kegyelme szavának, imádkoznánk az Ő kegyelmének Lelkéhez! Ha Jézus lábaihoz ültök, és eszeteknél vagytok, vagyis józanok vagytok, akkor ez azt mutatja, hogy az Ő Igéje és kegyelmének Lelke megváltoztattak minket. Sosem lesztek eszeteknél, míg nem ültök le Jézus lábaihoz, hogy Tőle tanuljatok, és nem engeditek, hogy Ő vezessen benneteket. Sosem lesztek értelmesek, ha nem lesztek új teremtmények Krisztusban.
2. Mindenki bűnös
Mindenki bűnös, és vétkes Isten színe előtt. Mindenki vétekben fogant, bűnben született, természetüknél fogva a harag és az engedetlenség fiai. Nem tudom, gondoltatok-e erre valamikor, de így van. A Szentírás mindnyájunkat bűnösnek nevez, és, ennek következtében ki van ránk mondva a halálos ítélet. Ez ahhoz hasonlít, mint mikor az orvos közli a betegével, hogy halálos beteg, vagy mikor a bíró kihirdeti a vádlottnak, hogy bűne halálos ítélettel van sújtva. Vagyis, a veszély elkerülhetetlen és különösen nagy. Nem kellene-e ennek a gondolatnak józan gondolkodásúvá tennie benneteket?
Ha testetek nem lenne betegségek alá vetve, minden bizonnyal, amely a közeljövőben elvágná életetek fonalát, akkor úgy gondolom, ez komollyá és óvatossá tenne benneteket. Ha halálra lennétek ítélve az igazságszolgáltatás sújtó keze által, akkor ez az állapot kijózanítana benneteket. Nem illik-e félni a kárhozattól, és örök lelkünk pusztulásától jobban, mint testünk halálától? Ennek a veszélynek nem kell-e mindennél jobban riadalmat keltenie még a legelbizakodottabbak között is, és kell-e csüggedővé tenni még a legvidámabbakat is?
Ha azt mondanánk, hogy habár a betegség halálos is, de lehet gyógyulást találni rá, vagy ha azt mondanánk, hogy habár a bűncselekmény halálos ítéletet érdemel is, lehet bocsánatot találni rá, mennyire komolyabb és erősebb lenne bennetek az a vágy, amely gondossá és törekvővé tenne benneteket annak érdekében, hogy meggyógyuljunk, vagy hogy bocsánatot nyerjünk bűneinkre? Helyzetetek nem engedi meg, hogy időtöket és gondolataitokat hiábavaló módon elveszítsétek, vagy elpazaroljátok. Vagyis, szükségetek van a józanságra, hogy gondoskodjatok azokról a dolgokról, amik kapcsolatban vannak örök nyugalmatokkal.
Ti bűnösök vagytok, és ezért van okotok arra, hogy szerények legyetek, és kevésre értékeljétek magatokat, hogy ne várjatok dicséretet, ne haragudjatok meg a sértésekért, és ne törekedjetek nagy dolgokra ebben a világban. Mivel tudnának olyan kicsi és haszontalan emberek, mint mi, dicsekedni? Mit kívánhatunk magunknak ebben a világban, adósok vagyunk az élettel, amit ezerszer is eljátszottunk, Isten türelmén kívül?
Bűnösök vagytok; és ha bűnben vagytok, a törvénytelenség kötelei vesznek körül benneteket és keserű harag, akkor a titeket fenyegető veszély elég arra, hogy gátat vessetek hiábavaló vigadozásotoknak. „Ne örvendezz Izrael, oly vígan, mint a pogányok; mert paráználkodással elszakadtál a te Istenedtől, és szeretted a bűnbért minden búzaszerűn” (Hós. 9: 1). Az öröm tiltott gyümölcs a tisztátalan emberek számára. Semmi sem lehet lehetetlenebb dolog, mint az, amiben leledzenek. A tisztátalanok azt mondják a Mindenhatónak: „Menj el tőlünk”; és eltávoznak Tőle, és semmibe se nézik Őt. Ennek ellenére „dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének. Jólétben töltik el napjaikat, és egy pillanat alatt szállnak alá a sírba2 (Jób 21: 12-13). Ha a bűn ereje megtöretik bennetek a kegyelem által, és megváltattatok Krisztus váltsága által a közelgő ítélettől, és Benne van életetek, senki sem vonhat ítéletre benneteket. Azonban az arra való emlékezés, hogy milyen távol voltatok Istentől, veszedelemben voltatok, de megszabadultatok, olyan közel voltatok a pokol torkához, és ki voltatok tépve a halál tűzlángjai közül, komolyakká kell tenni benneteket. Még mindig halotti testben vagytok, amelynek arra kell benneteket kényszerítenie, hogy azt kell mondanotok, hogy „Oh, milyen semmi kis teremtmény vagyok is én! Körbe vagyok véve az ellenséggel, amely harcol lelkem ellen”. Van okotok a félelemre, ha az ígéret megkerül benneteket, és nem hagy békén. Ez elég ahhoz, hogy elgondolkoztatóvá, óvatossá és józanná tegyen benneteket.
Tehát, addig, míg nem szereztek békességet Istennel a Krisztusban való hit által, míg nem lettetek igazi keresztyénné, nincs igazi okotok az örömre. De ha mindezt már megtettétek, és elégséges bizonyítékotok van az áldott változásra, amelybe be vagytok pecsételve, akkor sokkal több okotok lesz az örömre, mint azoknak, akik nem rendelkeznek ezzel a békességgel. Megkóstolva a lelki örömöket, meghaltok az érzéki, testies örömöknek, és azokra hagyjátok, akik nem ismernek ettől jobbat.
3. Mindenki halandó (meg fog halni)
Életpályátokat egy olyan világban kezdtétek, ahol sok a bánat és csapda, egy olyan világban, amely tele van gonddal és kísértésekkel. Éppen ezért józanoknak és bölcseknek kell lennetek, amely bennetek lelkileg táplál, hogy e világ gondjai ne fosszanak meg benneteket békességetektől, és a kísértései ne rabolják meg tisztaságotokat. Utatok a pusztán vezet keresztül, a sötétség és az aszály földjén, és semmi, kivéve a józanságot, nem képes keresztül vezetni benneteket ezen a pusztán a Kánaánig.
Most még fiatalok vagytok, és azt gondoljátok, hogy lábaitok előtt hever a világ. Ezért, tapasztalatlanságotok miatt önbizalommal próbáljátok nyugtatgatni magatokat, hogy veletek minden rendben lesz. Azt gondoljátok, hogy sziklátok olyan mozdíthatatlanul áll, hogy sosem reng meg, és becsületességetek és kibontakozásotok megingathatatlan. De kevés tapasztalattal rendelkeztek arra nézve, hogy milyen valójában ez a világ, és hány kelepcét rejt magába, hány gonosz társaságot, és hamis örömöket és elfoglaltságot.
Ha gondtalanok vagytok, és hiábavalóságokkal foglalkoztok, nagy kanállal habzsoljátok az életet, akkor könnyű prédává teszitek magatokat a kísértő számára, és az a veszély fenyeget titeket, hogy ennek a világnak a folyása elragad benneteket. Ezért arra van szükségetek, hogy oda figyeljetek magatokra, következetesen védjétek lelketeket, vagyis legyetek bölcsek. Vegyétek figyelembe ennek a világnak a romlottságát, ennek a világnak a kívánságait, és saját szívünk gonoszságát, ahhoz, hogy tartsatok attól, hogy mindezek össze fognak fogni ellenetek.
Mikor a nevelés korlátai feloldódnak, és kikerültük a szabadságra, sok csábító bűnnel és bűnösökkel fogtok találkozni, és az a veszély fog benneteket fenyegetni, hogy a kicsapongás útjaira léptek, és elvesztek. Ez feltartóztathatatlanul bekövetkezik, ha nem maradtok meg a keresztyénben. Ha csak a bölcsesség által nem lesztek saját magatok szülei, saját gazdátok, saját tanítótok, és Isten kegyelme által nem lesztek törvénytisztelők.
Nem tudjátok, milyen próbatételek és problémák állnak előttetek. De azt tudjátok, hogy az asszony által született embernek nagyon rövidre van szabva életének ideje, és azok is tele vannak nyomorúsággal. Kisebb vagy nagyobb mértékben ismertek azok a szenvedések, amik várják őket, minden nap fel kell vennie keresztjét; azok az áldások, amik őket várják, elég kétségesek. Ennek nem kell-e minket bölccsé tennie? Hogy mikor eljönnek a nehézségek, azok ne legyenek annyira rettenetesek, mint azok számára, akik mulatozással és vigadozással töltötték idejüket, mint annak a finnyás és kedvére nevelkedett asszonynak, aki a talpát sem próbálta a földre bocsátani (5 Móz. 28: 56). Az emberi élet legmindennapibb bajai is nagyon megszomorítják ezeket az embereket, miközben azok, akik komolyan, bölcsen, és mértékletes életet élnek, ismerik a bajokat, ahogyan Krisztus is ismerte, közelebbi ismertséget kötöttek a nehézségekkel és megbékéltek velük, amiből sok áldást nyertek.
Sokan közületek, minden bizonnyal, nem egészségesek, gyakran betegeskednek. Gyengeségeitek arra figyelmeztetnek benneteket, hogy halandók vagytok. Hát ezért nincs mentségetek arra, hogy nem váltatok bölcsekké, miközben a betegség tövise megfosztott benneteket az érzéki örömöktől, és nem volt képes szerényekké tenni benneteket vágyakozásaitokban, hogy a komolyság felé fordítson titeket! A test betegségei közepette a szívnek jobbá kell válnia. Sokaknál ez is történt: testük betegségei arra használtattak fel, hogy lelkük gyógyulttá váljon. Az emberek, megengedik maguknak, hogy hiábavalóságukban ellene álljanak Istennek, miközben a halál minden jelét magukon viselik.
De még az erejük virágában levő erős és a egészséges embereket is elragadhatja a halál. Minden nap halnak meg az emberek közül. A halál gyökere bennünk van, és állandóan rombol minket. Ez sem tesz minket bölcsekké? Megbocsáthatatlanul vétkeznek azok, akik azt mondják, hogy „együnk, igyunk, mert halnap meghalunk!” (Ézs. 22: 13-14). A próféta figyelmeztette őket az elközelgő pusztulásra, hogy megtérjenek, bűnbánatot tartsanak, és megváltozzanak. De azok éppen az ellenkező irányba indultak el. Úgy döntöttek, hogyha az élet már ilyen rövid, akkor a hátralevő időt mulatozással kell tölteniük. Ez a gonoszság, - azt mondja Isten, - nem lesz nektek megbocsátva”.
„Vége azonban mindennek közel van” (1 Pt. 4: 7), már majdnem elért benneteket. Bölcsek legyetek, hogy készen találtassatok az Úrral való találkozásra, bármikor is kerülne sor arra. Amikor azon gondolkodtok, hogy milyen lesz testetek a halál után, mennyire alávetve az enyészetnek és a férgeknek, akkor nem látunk különleges okot arra, hogy annyira babusgassuk, és kedvében járjunk. Hisz testünk a sötétség birodalma felé tart, ahol a mulatozás szava már nem hallatszik el.
4. Sokan hajótörést szenvedtek
Sok összetört és pusztulásra ítélt fiatal életet láthattok magatok körül. Ez azért van, mert nem voltak bölcsek. Sokan azok közül, akiket ismertetek és láttatok, jó családokban születtek, és vallásos nevelést kaptak. Jól kezdték életüket, nagyon ígéretesek és reményteljesek voltak, mikor virágzásnak indult bimbójuk. De amit Lélekben kezdtek, testben folytatták. Ez a megfontoltság hiánya miatt történt életükben. Nem tudták meggyőzni őket arról, hogy józanul gondolkozzanak, és saját kívánságaikkal és kíváncsiságukkal voltak elfoglalva. A kísértések által elcsábíttattak, miközben a Bölcsesség azon felhívására, hogy legyenek értelmesek és lelkiismeretesek, bedugták a fülüket. Nem akarták hallani a bölcsesség eme hírnökeit, amelyek sosem voltak ravasz és ügyes csábítók.
Egyesek nem vették komolyan, amire oktatták őket, mások haszontalan házasságokban tékozolják el életüket. Mások vállalkozásokba vágtak bele, amik ideig-óráig sikeresek és virágzóak voltak, de utána tönkre mentek és csődöt jelentettek: vagy azért, mert fényűzően éltek, vagy azért, mert olyan nagy fába vágták fejszéjüket, amivel nem tudtak megbirkózni. Mások ateista és egyéb pogány ideákba kapaszkodtak, míg a többiek levetkeztek minden gátlást, és hiábavaló szószaporításba fulladtak. Mindezek sikeresen el lehetett volna hárítani, ha az emberek alázatosak és értelmesek lennének, és megfelelő módon uralkodni tudtak volna vágyaik és kívánságaik felett.
Más emberek nyomora elővigyázatossá kell minket tennie, hogy kerüljük el azokat a zátonyokat, amiken mások hajótörést szenvedtek. Jóbról való költeményében Richard Blackmore bemutatta a kegyes Jób fiai miatti aggódásának okait. Mindig bűnért való áldozatot mutatott be értük, mikor ünnepeik befejeződtek:
Csüggedt szemei gyakran hordalékot láttak
Az örömök tengerén – ha nem is feltűnőt,
De ember lelkét pokolba taszítót – legyőzve
Kegyessé hős trófeáival, a megtaposott
Ártatlanság úszó darabjaival.
5. Az élet egy nagy próba
Ezen a földön minden próbatételen végigmentek, ami szükséges a mennyhez. Oh, bárcsak megingathatatlanul hinnétek abban, nemcsak gyorsan eljön mennybemeneteletek ideje, hanem azt is, hogy vagy kellemes, vagy siralmas lesz számotokra az örökkévalóság, attól függően, hogy kik vagytok, és mit tesztek addig, míg ebben a földi testben vagytok! Ez a fejtegetés, szeretném remélni, hogy bölccsé tesz benneteket.
Az örök élet lábaitok előtt hever, és az örök boldogság a ti osztályrészetek Isten rendelése által. Ha ezt komolyan veszitek, megvalósul életetekben. Bele kapaszkodhattok, ha ezt jól meggondoljátok. Az eljövendő örök életben vannak olyan jutalmak, örömök és valódi gazdagság, amikhez képest e világ örömei és gazdagsága puszta árnyak, ürességek. Ez az örök örökség nektek van szánva, és a tietek is lesz, ha ti, továbbra is Krisztusban maradtok elrejtve, és keresni fogjátok az Ő dicsőségét, jutalmát, és halhatatlanságát. Azért vagytok itt, hogy a próbák felkészítsenek benneteket a jobbra – az új Jeruzsálemre. A korona várományosai vagytok, a halhatatlan királyságé, ami nem szűnik meg, és nem inog meg, ezért erősen kapaszkodjatok bele!
Nincs-e itt annak az ideje, hogy komolyan elgondolkozzunk, és józanon kezdjünk foglalkozni azzal, amire Isten által el voltunk küldve ebbe a világba? Ha igazán betöltitek a rátok bízott küldetést, akkor békességgel léphettek át abba a másik világba! De ha nem, akkor a másik világba való távozásotok rettenetes lesz! Komolyaknak és körültekintőeknek kell lennetek életetek során, mivel az, ahogyan sáfárkodtok életetekkel most, kihat az örökké való életetekre is.
Engedjétek meg, hogy a következő példát adjam elétek. Tegyük fel, hogy egy bölcs és gazdag ember felfogadott közületek egyet, akinek semmije sem volt, és leültette őt családi körben. Egy évre való ruházattal és élelemmel látta el őt. Ha jól fogjátok magatokat viselni, és alávetitek magatokat a kegyes házirendnek, és kedvében jártok a házigazdának, akkor az év végén egy hatalmas összeggel jutalmaz meg benneteket. De ha durvák, és faragatlanok lesztek, akkor kitesz benneteket az ajtón kívülre. Ez nem gondolkodtatott volna el benneteket? Ez nem tett volna benneteket bölcsekké? Vajon nem utasítottak volna-e vissza sok vágyakozást a házgazdától való tiszteletteljes félelem miatt? És egyszer szokatlanul szeszélyes lenne, akkor elnéznétek neki, mert az lenne az érdeketek.
Hasonló helyzetben vagytok, mivel próbatételetek ideje nagyon rövid, a feltételek egyszerűek, és elfogadhatók. Istennek, Akinek kedvében kell járnunk, nem nehéz a kedvében járni. Mert semmi olyasmit nem követel tőletek, ami nektek kellemetlen és elfogadhatatlan lenne. Az a boldogság, amit Ő ajánl, sokkal értékesebb a világ összes aranyánál és ezüstjénél. Az a biztonság, amit Ő ad, Annak a megdönthetetlen ígéretén nyugszik, Aki nem csaphat be, és nem vezethet félre minket. Ha mindez elvétetik tőletek, a szenvedésetek rettenetes méreteket fog ölteni, mint az, hogy az kidobnak benneteket az ajtón, mivel ez azt jelenti, hogy kivettettetek a külső sötétségbe.
A halál és az élet, a jó és a rossz, az áldás és az átok fekszik előttetek; nem fogtok-e a legjobbak felé törekedni? Vajon nem értelmesen és átgondoltan fogtok-e dönteni ebben a mérhetetlenül fontos dologban, amit az egész földi életetek, és a halhatatlan lelketek függ? Itt, a földön vagytok, hogy megpróbáltassatok, és ezért viselkedjetek ehhez méltóan. Ha nem így fogtok viselkedni, akkor hamarosan saját fületekkel fogjátok hallani a rettenetes ítéletet: „Emlékezz, fiam!”. Emlékezz arra, milyen határozottan ragaszkodtál a földi gyönyörökhöz, és mi volt az a táplálék, amiért te, mint a szerencsétlen Ézsau, eladtad elsőszülöttségedet.
6. Eljön az ítélet
Hamarosan meg kell állnotok az ítélet előtt. Ezt figyelembe véve, Salamon minden erejével arra törekedett, hogy arra bírja fiát, aki saját szíve útján haladt, és akinek saját szemei jelölték ki útját, bölccsé váljon: „de megtudd, hogy mindezekért az Isten tégedet ítéletre von!” (Pr. 12: 1). Salamon újra csak azt ismétli könyve végén, ami arra mutat, hogyan lehetünk kegyesek: „az Istent féljed, és az ő parancsolatait megtartsd; mert minden cselekedetet az Isten ítéletre előhoz, minden titkos dologgal, akár jó, akár gonosz legyen az” (Pr. 12: 13-14).
Azok a fiatalemberek, akik szigorú gazdánál dolgoznak, ahol számot kell adniuk arról, hogyan osztják be idejüket, és hogyan állnak munkájukkal, nagyon meggondoltaknak és fegyelmezetteknek kell lenniük. De ha a gazda nem gondos, akkor a munkások is ki vannak téve annak a kísértésnek, hogy ugyanilyenekké váljanak. De tudjátok, hogy Uratok van a mennyben, Akinek tekintete állandóan rajtatok van, Aki figyelmesebb minden földi gazdánál. Ő tud és ismer mindent, ami tesztek, és mindazt, amit mondotok, és mindazt, amit gondoltok is, és mindezek fel vannak jegyezve az Ő mindentudó könyvében, ahogyan ismeri lelkiismereteteket is. Ezek a könyvek hamarosan megnyittatnak, és nemcsak minden napfényre kerül, hanem a leírtaknak megfelelően meg is lesznek ítélve. Hát nem ennek megfelelően kezdtek-e gondolkodni, beszélni, és cselekedni?
Mikor a hiábavalóságban és tisztátalanságban leledztek, az óvatosság nem indít-e arra benneteket, hogy megálljatok, és a bölcsesség felé forduljatok? Nem kell-e elgondolkodnotok azon: hogyan fog ez kinézni, mikor még egyszer rá kell majd néznetek? Mi lesz, ha ott kell lenned saját cselekedeteid tárgyalásán?
Testetek a halál alá van vetve, de lelketek halhatatlan, és azért ne engedjétek meg a bűnnek, hogy ebben vagy abban vezessen benneteket. Meghaltok, minden nap meghaltok. Életetek derekán, nem életetek hajnalán, már a halálban vagytok. A halál után jön az ítélet, ahol eldől további sorsotok. Amilyen döntés születik, végig kísér benneteket az egész örökkévalóságon át. Milyen félelmetes és rettenetes lesz a Bíró arca azon a napon, amiről újra és újra beszél az Isten Igéje.
Ezért, ismerve az Úr arcának ezt az oldalát, és az ítélet napjának különlegességét, félelem fogja el szívünket, és arra kérünk benneteket, fiatalokat, hogy legyen bölcsekké. Hogy visszafogottságuk, vagyis bölcsességük, önfegyelmük, ami által uralkodnak magukon, minden ember előtt ismert lesz, mert az Úr közel. „Bíró az ajtó előtt áll!” (Jak. 5: 9).
3. fejezet
Mire van szükségünk?
Most már láthatjátok, hogy mit várnak el tőletek, fiataloktól, és mennyire jogosan van ez tőletek követelve. Láthatjátok, mindez Isten Igéjéből ered. Most arra kérlek benneteket, hogy alkalmazzátok mindazt, amit elétek adtunk, hogy mindez hasznos legyen számotokra, hogy ezek az okfejtés ne legyen elveszett számotokra.
1. Önvizsgálat
2. Intés
1. Önvizsgálat
Azt akarom, hogy vizsgáljátok meg magatokat, és hogy tartsatok attól, hogy rosszul méritek fel magatokat. Bizonyságot tud-e tenni lelketek arról, hogy Isten kegyelméből megemlékezve magatokról és Teremtőtökről ifjúságotok idején, bizonyos formában bölcsebbek lettetek, hogy ez a csodálatos vonása a fiataloknak, ami bennetek is megtalálható?
Remélem, hogy sok ilyen fiatalemberhez elér a hangom. De, szerencsétlenségre, a legjobban azok hallják meg intő szavaimat és figyelmeztetéseimet, akik a legkevesebbszer találkoznak vele. Meg fogják hallani vagy olvasni ezt, mert eldöntötték, hogy nem követik azt, és nem hagyják általa vezettetni magukat. De nektek, akik józanok vagytok, ezt úgy mondom, ahogyan Krisztus mondja a tiatírai szenteknek: „Hanem ami nálatok van, azt tartsátok meg addig, míg eljövök” (Jel. 2: 25). Meg vagyok győződve arról, hogy ti ezt a jármot könnyűnek fogjátok tartani. Álljatok meg benne szilárdan, míg Krisztus vissza nem jön. Álljatok meg szilárdan, bölcsességetek miatt.
Egyesek természeti adottságaik alapján fogékonyabbak a józan értelemre, mint mások, és számukra könnyebb bölcsnek lenni, mint mások számára. Azok számára azonban, akik nem ilyenek, sokkal nélkülözhetetlenebb a dolog, habár ugyanakkor nehezebb is lesz számukra. A bölcsesség, az illedelmesség, és az óvatosság arra vannak hivatva, hogy elhárítsák a bűnös természet szertelenségeit. De legyetek óvatosak, hogy ne csaljátok meg saját magatokat, és ne tartsátok magatokat többre, amilyenek vagytok valójában, és ne gondoljátok azt, hogy nincs szükségetek az óvatosságra.
Nem elég a puszta józanság erre, habár kellemes ez, bár ez természetesen nem megrendezett, és nem színlelt. Az, amiről mi állandóan győzködünk benneteket, nem más, mint a józanság. Keressétek most azt, mert Isten is keresni fogja nálatok ezt. Isten ennek alapján fog ítélkezni felettetek. Emlékezzetek arra, hogy „a testnek gondolata halál; a Lélek gondolata azonban élet és békesség” (Róma 8: 6).
2. Intés
Azt akarom, hogy saját magatokat intsétek. Egyesek úgy gondolják, hogy az, amit úgy értelmezünk, hogy „egymás intése” azt jelentik, hogy „szívből beszéljetek”, vagyis „hirdessétek mindezt nekik”. Minden fiatal övezze fel magát, óvja magát, és buzdítsa magát arra, hogy bölcs legyen.
Azok, akiknek homályos elképzelésük van a vallásról, és akik mindenféle sületlen ötleteket szeretnek, amik megtörik a Szentírás tekintélyét és tisztességét, övezzék fel magukat, és legyenek józanok, hanem a tanítás mindenféle szele ne hajtsa ide-oda őket. Buzdítsák magukat, hogy megmaradjanak a keresztyénség nagy alapelvei mellett, és ne engedjenek azoknak az sötétben magbúvó erőknek, amik meg akarják csalni őket, és nyílt istentagadásba akarják rántani őket.
Azok, akik abban a veszélyben vannak, hogy beleesnek az italozás és tisztátalanság rettenetes bűnébe, buzdítsák arra magukat, hogy józanok legyenek. Üljenek le és komolyan gondolkozzanak el azon, hogy mindez hová vezet, és milyen rettenetes lesz az a bukás, amihez ezek a cselekedetek kétség kívül vezetnek. Ha nem tértek meg, és nem változtattok életviteleteken, akkor örök halállal kell halnotok. Isten Szava igaz, és ezért feltétlenül minden úgy fog történni, ahogyan az kijelentette. Milyen szánalmas lesz ügyetek állása, ha ez a dilemma fog előtte állni: vagy Isten hazug, vagy ti lesztek örökké átkozottak.
Azok, akik idejüket világi elfoglaltságokkal és érzéki örömökkel töltik, amelyeknek tevése szórakozás és kikapcsolódás, amelyekről való beszéd csak fecsegés és szószaporítás, övezzék fel magukat, hogy szelídek, bölcsek, komolyak, és figyelmesek legyenek. A komoly gondolkodás szerezzen nekik annyi örömet, és legyen számukra annyira kellemes, mint amilyet a hiábavaló fecsegés szerzett nekik. Meg vagyok győződve, hogy ezek a gondolatok sokkal hasznosabbak lesznek számukra.
Azok a fiatalok, akik vonzódnak a hazárdjátékokhoz, akik azzal nyugtatgatják magukat, hogy könnyen és gyorsan fognak pénzt keresni, amit ők mindennél jobban szeretnek, de nem törekednek arra, hogy ezt becsületes munkával szerezzék meg, övezzék fel magukat bölcsességgel. Gondolkozzanak el azon, hogy milyen bűnös dolog elpocsékolni azt, amivel rendelkeznek. Hisz ők nem imádkozhatnak azért, hogy ebben Isten áldja meg őket, és adjon sikert nekik. A fiatalok gondolkozzanak el azon, hogy attól függetlenül, nyernek-e vagy veszítenek, nem tudnak ebben igazi vigasztalást nyerni. Nem fogják örömüket találni a szerzeményükben, mert ez a gazdagság semmittevéssel volt szerezve, és ezt csak az átok követheti. Nem lesz anyagi támaszuk a veszteség esetén, mivel saját maguk esztelensége és bűne miatt elveszítették azt. Milyen sok inas rabolja meg gazdáját a játékszenvedély miatt, és ily módon veszejtik el magukat. Milyen sok fiatal nemes veszítette el vagyonát, és mily sok fiatal kereskedő üzletét és megtakarítását. Vajon nem törettek ti is össze ezen a kövön a józan gondolkodás hiánya miatt? Azok, akiket csábít ez a csapda, tartsák magukat minél távolabb tőle. Azok, akik már beleestek, azonnal azzal a komoly döntéssel szabadítsák meg a fogságból magukat, ahogyan a „zerge a vadász kezéből” (Pl. 6: 5).
Ennek a világnak fiatal üzletemberei, akiknek beléptek az üzleti világba, övezzék fel magukat bölcsességgel. Ügyeiteknek a hit és az igazi bölcsesség segítségével kezdjetek neki: kontrolljuk alatt végezzétek munkátokat, örömmel tegyétek. Idejében tanuljatok meg körültekintőnek lenni, mert ez nélkül semmit sem lehet hasznot hozóan tenni. Tanulják meg jól végezni munkájukat, tartsák rendben dolgaikat, és minden útjukban tiszteljék Istent. Akkor, minden bizonnyal, sikeretek lesz, és növekedni fogtok.
Azok, akik nemrég tértek meg, akik Isten kegyelme által megszabadultak az erkölcsi fertőtől, amely ebben a világban uralkodik, és Jézus Krisztusba vetették bizalmukat, övezzék fel magukat bölcsességgel bizonyságtételük során. Óvakodjatok a dicsőségvágytól és a lelki gőgtől, és a saját magatokba vetett bizalomtól, saját döntéseitek kizárólagos helyességétől, és saját képességeitekben való bizalomtól. Arra törekedjetek, hogy a legjobbak legyetek, és ne arra, hogy a legnagyobbak legyetek az emberek között. Óvakodjatok attól, hogy szélsőségekbe essetek, ne legyetek fanatikusok, és kötekedők. Legyetek józanak az igazság és a hazugság, a jó és a rossz, mások és magatok kérdésében, azt várva, hogy a kor és a tapasztalat sok mostani hibát ki fog javítani.
A fiatal tudósok, akiket hajlandóságuk a könyvek és a tudomány felé viszik őket, övezzék fel magukat bölcsességgel. Hamarosan megértitek, hogy komolyaknak kell lennetek, sőt nagyon komolyaknak, meg kell tanulnotok gondolkodni, elmélyülten gondolkodni, vagy másképpen ebből semmi sem jön ki. Nem elég csak olvasni, hanem el kell sajátítanotok, és tanulmányoznotok kell, amit olvastok. De ez még nem minden. A tudásra való törekvés közben megfontoltaknak kell lennetek, és nem kell azokban gyakorolni magatokat, amik túl magasak számotokra, és ne dicsekedjetek sikereitekkel. Legyetek szerények tudásotok felhasználásában, amit tudtok, használjátok fel a mások vezetésére, és ne dicsekedésre, mert a puszta tudás csak dölyfössé tesz. A tudás csak akkor hasznos, ha épít (1 Kor. 8: 1). Legyetek szerények abban is, mit szeretnétek megismerni, hogy ne legyetek bölcsebbek annál, ami le van fektetve, és ne avatkozzatok bele abba, amit nem láttok, mint teszik sokan, akik testies gondolkodásmóddal rendelkeznek. Legyetek bölcsek és megfontoltak! Legyetek készek arra, hogy tudatlanok maradjatok olyan dolgokban, amiket Isten nem tartott fontosnak megjelenteni nektek, és kétségek között maradni olyan dolgok felől, amit Ő nem tartott fontosnak világosan körülhatárolni számotokra.
4. fejezet
A bölcsesség haszna
Nektek, fiataloknak azt javasoljuk, hogy legyetek bölcsek, komolyak, kiegyensúlyozott lelkűek, és képesek arra, hogy következetes döntéseket hozzatok. Értitek-e, hogy minden oldalról milyen nagy kiváltság lesz ez számotokra?
1. Szabadulás
2. Istennél való kedvesség
3. Hasznos élet
4. Boldog halál
1. Szabadulás
Megmenekültök a hiábavalóságtól, aminek alá van vetve a gyerekkor és az ifjúság, és megmentitek annak kezéből ezeket az értékes éveket. Ez megmenti őket a gyümölcstelenségtől, habár általában ezek az évek haszontalanul telnek el, mint a víz, ami a földre van öntve, és amit nem lehet újra összegyűjteni. Arra is fog ez szolgálni, hogy betöltse még ezeknek az éveknek pusztaságát is. Mikor Salamon a gyerekkorra és az ifjúságra tekintett, milyen hiábavalóak azok, rögtön megadta a hiábavalóság elkerülésének eszközét is, emlékezz meg Teremtődről ifjúságod idején (Pr. 12: 1), vagyis, legyetek komolyak.
Mivel voltatok figyelmeztetve, felismeritek azokat a csapdákat, amelyeket lelki ellenségetek készített számotokra. Óvakodni fogtok a zöld fűben lapuló kígyótól, és nem lesztek olyan könnyen félre vezetve az ördög ravaszsága által, mint sok más ember. Gyakorolva magatokat a mértékletességben, és a test megöldöklésében, és a szent életre való törekvésben, a legveszélyesebb fegyvereket tépitek ki az erős fegyveres kezéből, megfosztjátok őt azoktól a fegyverektől, amikben ő a legjobban bízott. A legjobban saját testünk és a világ által küzd ellenünk. Több annál, a bölcsesség Isten fegyverzetét ölti rátok, hogy meg tudjatok állni a gonosz napon, és ezzel ellene álljatok a Sátánnak, hogy az elfusson előletek.
A bölcsesség sok kísértésnek vet gátat, amire csábítanának a hiábavaló gondolataink, amivel kísért minket, és amely útra akarja irányítani életünket. Becsapja és kulcsra zárja az ajtót a kísértő előtt, amikor megadnád magad. Így a kísértő szolgái is megértik, hogy haszontalan dolog a bölcsességet kísérteni. Úgy fognak tenni, mint Naomi, mikor látta, hogy Ruth rendíthetetlen, nem próbálta többé meggyőzni az ellenkezőjéről őt.
2. Istennél való kedvesség
El fogjátok nyerni Isten jóindulatát, és minden bölcs és jó emberek tiszteletét. Jó hírnevet szereztek magatoknak, ami jobb és kellemesebb illatú minden kellemes illatú kenetnél. Isten szereti azokat, akik szeretik Őt, és keresik Őt kora reggeltől, és Ő sosem fogja elfeledni ifjúságotok ezen oldalát, amely annak köszönhető, hogy komolyak vagytok a kegyességben.
A első zsengéteket az Istennek adjátok, akkor ez kellemes áldozat lesz Neki. Krisztus legkedvesebb tanítványa egyben a legfiatalabb is volt. Arról a fiatalemberről, aki komoly kérdést tett fel Krisztusnak, azt körültekintően tette fel: „Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örök életet elnyerhessem?”, az van írva, hogy Jézus megkedvelte őt (Mk. 10: 17, 21). Ugyanúgy tetszett neki az a másik is, aki olyan értelmesen felelt Neki, mint egy bölcs ember (Mk. 12: 34).
Az alázat és a lélek nyugalma, amelyek a bölcsesség szerves részei, olyan ékességek, amelyek bárhol is vannak megtalálva, de különösen a fiataloknál, Isten szemében nagy értékkel bírnak. És az, amit Ő értékel, tényleg értékes, és magunkat is ezen a kritériumok alapján kell értékelnünk.
Azzal az állítással sem kell megvetőleg bánnotok, miszerint minden értelmesen gondolkodó ember, akik ismernek benneteket, szeretni fognak benneteket és nem lesz semmi sem kellemesebb annál, hogy lássák józan életeteket. Mi nagy hangsúlyt fektetünk erre az állításra, mert a fiatalok általában a hírnév nagyon erős hatása alatt vannak, és mindennél jobban kihatással van ez magaviseletük és útjuk kiválasztásának formálásában.
Egyértelmű, hogy a tekintély a hit oldalán van, és ha ezt helyesen értelmezzük, akkor segít minket abban, hogy a mérleg nyelve a bölcsesség oldalára billenjen. Az az igazság, hogy egyesen, sőt sokak azok közül, akikre a fiatalok hasonlítani szeretnének, feslettek, pazarlóak, és könnyelműek is a komoly dolgokkal szemben. De kik ezek az emberek valójában? Nem ezek voltak-e Izraelben a bolondok? Nem azok-e ezek, akik iszákosak és esztelenek, akiknek gondolatait abszolút nem kell figyelembe vennünk?
Vajon nem veszik-e komolyan a mértékletes és körültekintő emberek azokat a fiatalokat, akik jó gondolkodásúak? Ők tisztelettel fognak rátekinteni, kikérik véleményét, bíznak benne. Ilyen Sion polgárainak természete. Az álnok embert nem sokra becsülik. Habár az az okosok vagy kimagaslók közé számlálja is magát, de ha feslett és tisztátalan, csak megvetés alatt lesznek, mint az esztelen és kérkedő ember. De az, aki féli az Istent, és lelkiismeretesen él, tiszteletet nyer.
Kik közé sorolnátok őket? Milyen magas becsülnétek őket? Nem azoknak az embereknek az ajánlását választanátok, akik becsületesek és jóindulatúak, és akik maguk szolgálták meg bölcsességük és tiszteletük jó hírét? Nem szeretnétek-e azt, hogy ezek az emberek vegyenek körül benneteket, ha ölelnétek meg benneteket, segítségetekre lennének, és megdicsérnének benneteket, vagy azoknak társaságát részesítitek előnyben, akik saját szokásaik és kívánságaik rabjai, és nincsenek a józan gondolkodás birtokában?
Különösen gondolkozzatok el azon, hogy azok a fiatalok, akik valóban józan gondolkodásúak, komolyak és jószívűek, ha csak el akarják kerülni a nagyképűséget és képmutatást, még azok által is szeretettek és tiszteltek lesznek, akik tisztátalanok és könnyelműek. Előbb vagy utóbb lelkiismeretük bizonysága lesz annak, hogy éppen a józan gondolkodású emberek a legértékesebb fiatalok. Azt gondolom, hogy figyelmet érdemel és helyes az a kérdés: nem szeretik-e általában a józan és komoly emberek a saját barátaikat és társaikat jobban, mint a feslettek a magukéit, és nem felkészültebbek-e abban, hogy segítséget tudjanak nyújtani barátaiknak?
3. Hasznos élet
Egy hasznos és nyugodt életre készítsétek fel magatokat, ha Istennek ez kedves, hogy hosszan életetek legyen. Azok, akik bölcsek, mikor még fiatalok, így védekeznek minden gonosz szó és tette ellen, és ez által készülnek fel minden jó szóra és cselekedetre. Mindenek előtt ők életükben hasznos edények lesznek, kedvesek arra, hogy Isten felhasználja őket. Ugyanakkor a könnyelmű és értelmetlen emberek ezért élnek, hogy legjobb esetben is semmirekellők és haszontalanok legyenek minden jó cselekvésére.
Azok a fiatal emberek, akik bölcsek, hajlamosak arra, hogy jók legyenek, és sikeresek legyenek dolgaikban, minden életkörülmény között. Azok, akik józanok, akár gyermekek, akár szolgák, akik betöltik kötelességüket, a megfelelő időben növekednek és tanulnak, körültekintően járva el, fel vannak készítve arra, hogy a jövőben maguk családfőkké váljanak, akik számára ők, minden valószínűség szerint, nagy áldást fognak jelenteni, és azoknak a helységeknek is, ahol élni fognak.
Ők nemcsak szüleik öröme lesznek, míg azok élnek, de tisztelni fogják azok emlékét is, mikor haza költöznek. És, ily módon a gyerekek felnőnek, és áldani fogják azt a józan gondolkodású és kegyes anyát, akit követtek, és megtermik a józanság és az istenfélő nevelés gyümölcseit.
Azok a fiatalok, akik bölcsek, minden valószínűség szerint hasznosak lesznek a társadalom javára, amelyben élnek, mind a polgári, mind a vallási környezet számára, ilyen vagy olyan módon. El lehetnek hívva arra, hogy komoly szerepet töltsenek be a világi vagy vallási vezetésben. Nagyon kevesen hoznak csak igazán hasznot és tisztelik az államot, és az egyházat, és sokra értékeltetnek magas állásukban, ha nem voltak bölcsek már gyermekkorukban is. Ha elpazarolod a reggelt, elpazarolod az egész napot is.
Még ha nem is érnének el nagy társadalmi megbecsülést, képességeik ereje által határtalanul hasznosabbak felebarátaik számára a mindennapi életben, vagy a keresztyének számára lelki kérdésekben, hogy ily módon legyenek Isten dicsőségének eszközei. Azok az emberek, akik bölcsek voltak fiatalságuk idején, ha továbbra is azok maradnak, milyen hatalmas bölcsességgel fognak rendelkezni életük alkonyán? Abdiás, aki félte az Urat ifjúságától fogva, még istenfélőbb lett. Azt reméljük, hogy a fiatal szentek idővel nagy szentekké válnak.
4. Boldog halál
Készítsétek fel magatokat a boldog halálra, még akkor is, ha az lenne kedves az Úrnak, hogy fiatalságotokba ragadjon benneteket magához. Akkor örömmel tudtok meghalni. Oh, bárcsak annyira bölcsek lennének a fiatalok, hogy végüket nemcsak elkerülhetetlennek látnák, hanem, ha lehetséges, hamar eljövőnek is! Buta dolog, ha a fiatal, egészséges és erős emberek elhessegetnék maguktól a halál napját, mivel a halál minden nap dolgozik bennünk.
Ha az van számotokra rendelve, hogy fiatalon haljatok meg, akkor az erre való legjobb felkészülés az, amiben most gyakoroljátok magatokat, – a bölcs életvitel. Akkor a halál tövise el lesz távolítva Krisztus által, és ennek következtében a félelem elillan. Ha együtt fogtok imádkozni a zsoltáríróval: „Istenem! Ne ragadj le életem delén”, és ha ez a pohár mégsem múlik el tőletek, nem kell félnetek tőle. Tudni fogjátok, hogy a legrosszabb, amit a halál okozhat nektek, az, hogy megrövidíti földi életetek idejét, de ez gazdagon, a legjobb módon kompenzálva lesz az örök életben.
A Jeroboám házából származó Abia bölcs fiatal volt, akiben találtatott valami jó Izrael Istenének látása szerint, őt ereje teljében, élete virágában vitte el az Úr. Semmilyen gonoszt nem tett: békességgel ért véget élete, és tisztelettel temették el (1 Kir. 14: 13).
A tékozló és szabados emberek, akik fiatal korukban haltak meg, kétszeresen is halottak. „Azért ifjúságukban hal meg az ő lelkük” – mondja Elihu (Jób 36: 14). Ők lelkileg halottak, ezért kétszeresen is halottak. Míg az örömöknek éltek, mát halottak voltak, habár még éltek. Ezért, mikor bűneikben halnak meg, duplán meghalnak. Síron túli életük helye a tisztátalanokkal egyetemben lesz, Sodoma lakosai között, akiknek öröksége az örök tűz lett (Júd. 1: 7).
5. fejezet
Hogyan legyünk bölcsek?
Hadd adjak nektek, fiataloknak, öt tanácsot. Ezek a tanácsok segítségükre lehetnek abban, hogy bölcsekké váljanak.
1. Józan elveket alkalmazzatok
2. Az elmélkedés eledele a törvény és az evangélium
3. Válogassátok meg társaságotokat
4. Szűrjétek meg, mit olvassatok
5. Legyetek buzgók
1. Józan elveket alkalmazzatok
Ragaszkodjatok a bölcs elvekhez, mert az emberek olyanok, amilyek elveket vallanak. Az elvekben kerüljétek a szélsőségeket, és a törvény kevésbé fontos kérdéseiben válasszátok a közép utat, hogy buzgóságotokat meg tudjátok őrizni Isten nagy dolgainak, azokra a dolgokra, amelyek örök világotokhoz tartoznak. Óvakodjatok egy részről a fanatizmustól, amely felütheti magát a vallásos emberek között, más részről a közömbösségtől és az egykedvűségtől.
Erősítsétek meg ezeket és az ehhez hasonló elveket, rámutatva a legfontosabbra: hogy Isten jókedvűsége jobb az élettől, és az Ő elégedetlensége rosszabb a halálnál; hogy a bűn a legnagyobb gonoszság. A lélek a legfontosabb dolog az emberben, és számunkra az a legfontosabb, ami a legjobb a lelkünk számára; hogy Jézus Krisztus minden mindenekben számunkra, és mi Vele halunk meg. Ez annyira a mi bölcsességünk és a mi kötelességünk is, hogy kegyesek legyünk, hogy ebben a világban nincs semmi, ami nekünk igazi boldogságot adna; hogy az idő és az ideiglenes dolgok össze sem hasonlíthatóak az örökkévalósággal és az örökkévaló dolgokkal.
Ezek és az ehhez hasonló elvek az örök élethez tartoznak, és a mi rendíthetetlen hitünk bennük, és a nekik alávetett életünk örök hasznot hoznak számunkra. A többiekhez hasonlóan az legyen az elvünk, hogy „bizonnyal látom, nem személyválogató az Isten, hanem minden nemzetben kedves ő előtte, aki őt féli, és igazságosan cselekszik” (Csel. 10: 34-35). Nálunk is úgy kell lennie, hogy „az Isten országa nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség és Szent Lélek által való öröm. Mert aki ezekben szolgál a Krisztusnak, kedves Istennek, és az emberek előtt megpróbált” (Róma 14: 17-18).
Ilyen elvek által maradjatok visszafogottak és bölcsek hitetek megvallásában, és akkor előre fogtok haladni minden más dolgotokban is.
2. Az elmélkedés eledele a törvény és az evangélium
Sokat elmélkedjetek azon, hogy mi tesz benneteket bölccsé. Gyakran gondoljatok komoly dolgokra, a törvény nagy tanításaira, és az Evangéliumra, és ne engedjétek meg magatoknak, hogy úgy tekintsetek rá, mint valami olyan dologra, ami iránt teljesen közömbösek vagytok. Az, ahogyan gondoskodtok saját szívetekről, olyanok vagytok magatok is. Ha szívetek gondolatai üresek és tisztátalanok, ha tekintetek haragot sugároz, akkor, amit tükröznek tetteitek, olyanok is vagytok. De ha az ember komoly, akkor céljai és vonzódásának tárgyai is józanok.
A gondolatok külső folyását tarthatjátok érdekesnek és szórakoztatónak egy bizonyos pontig, de szíveteknek belső gondolataira vigyáznotok kell, hogy nevelhetők legyenek. Gondoljatok többet Isten tekintetére, amely rátok van szegezve, hogy elővigyázatosak legyetek, és arra törekedjetek, hogy elnyerjétek Isten jótetszését mindenben. Gondoljatok többet Isten dicsőségére, tekinteteteknek állandóan azon kell függnie, hogy be tudjátok tölteni rendeltetéseteket. Többet gondoljatok arra a sok bűnre, amit Isten ellen tettetek, hogy még inkább arra tudjatok törekedni, hogy megtisztuljatok és megszentelődjetek az Ő kegyelme által. Többet gondoljatok azokra az áldásokra, amit Istentől kaptatok, hogy át tudjátok gondolni, hogyan tudnátok hálát adni az Ő jótetszéséért. Többet gondoljatok azokra a lehetőségekre, amiben örömötöket lelitek, hogy még jobban megelégíttessetek általa. Többet gondoljatok a lelki ellenségeitekre, akik körbevesznek benneteket, hogy józanok és éberek legyetek, hogy meg tudjátok védeni magatokat tőlük.
Életünk négy befejező eleme: halál és ítélet, menny és pokol, jó témák, hogy elmélkedjünk felettük, hogy elménk komolyan viszonyuljon a végső dolgokhoz. Mert mindennek közel a vége, és ez a vég kezdete az örökkévaló létnek. Legyetek józan gondolkodásúak, és szabaduljatok meg elmétek hiábavalóságaitól.
Valamikor olvastam egy emberről, aki kimagasló társadalmi tevékenységet folytatott, és Erzsébet királynő udvarának egyik meghatározó szereplője volt, szerintem ez az ember Wolsingham tanácsos volt. Miután megöregedett, birtokára távozott, ahol néhány közelebbi barátja látogatta meg. Azt mondták neki, hogy arca nyúzott, amire ő azt felelte: „Nem, én egyszerűen komoly vagyok. Nekem tetszik az, hogy ilyen vagyok, mert környezetemben mindenki komoly. Akkor nekem és nektek miért ne kellene komolyaknak lenni”?
Isten komoly volt a minket való keresésében; Krisztus komolyan vette az értünk való közbenjárást; a Szent Lélek komoly volt a megszentelésünket illetően; az Isten igazságai komoly igazságok; az Ő törvénye, ígéretei, figyelmeztetései mind komolyak. Az angyalok komolyak a nekünk való szolgálatban; a lelki ellenségeink komolyan támadnak ellenünk; a megdicsőült szentek komolyak az isteni szeretet megragadásában; a szerencsétlen bűnösök nem lehetnek nem komolyak az Isten haragjával kapcsolatban, és nekünk is komolyaknak kell lennünk.
3. Válogassátok meg társaságotokat
Józan társaságot válasszatok magatoknak. Semmi sincs nagyobb hatással a fiatalokra, mint az a társaság, amelynek köreiben mozognak. Mert lassacskán olyanokká válunk, mint azok az emberek, akikkel mi érintkezünk, és különösen azok vannak ránk hatással, akiknek társaságában nagy örömet lelünk. Sokakat, akik körültekintőeknek és józanoknak ismertünk, magaviseletük ellenkező irányba mozdult el. Annak köszönhetik ezt, hogy olyan társaság tagjai lettek, akik feslettek voltak, és, valószínű, hogy az elején ebben semmi kivetnivalót sem találtak, és azt gondolták, hogy ez a társalgás teljesen veszélytelen. Habár, az is lehetséges, hogy néha többet vádolják az erkölcstelen társaságot, mint azokat, akiknek vállát sokkal nagyobb felelősség nyomja. Sokan igazolni próbálják magukat, társaikat vádolva a történtekért. Ennek ellenére, vitathatatlan az, hogy az erkölcstelen társaságok nagyon végzetes hatással vannak sokakra, akik reményteljesen kezdték meg életüket.
Ezért, ha bölcsek és jók akartok lenni, akkor olyan barátokat válasszatok magatoknak, olyan közeli barátaitok legyenek, akik jó tanácsokkal képesek ellátni benneteket, és jó hatással vannak rátok. Az, akik bölcsekkel barátkozik, bölcs lesz, vagy bölccsé válhat. Határoljátok el magatokat az erkölcstelen és esztelen társaságoktól, mert ki játszadozhat a piszokkal úgy, hogy ne kenné össze magát? Ki képes közösségben lenni a megrontott és tisztátalan emberekkel úgy, hogy ne vétket, bánatot, és mindezt egyben hárítaná saját fejére?
Az úgy döntötök, ahogyan a zsoltáríró döntött, betöltve Isten akaratát, nektek is azt kell mondanotok a bűnösöknek, amit ő mondott: „Távozzatok el tőlem” (Zsolt. 119: 115); ha olyanokká akartok válni, amilyen ő volt, mikor azokkal volt közösségben, akik félték Istent (ld. Zsolt. 119: 63). A legjobb emberekkel való közösségben legyen a legnagyobb örömötök, legyetek józan gondolkodásúak, és bölcsek!
4. Szűrjétek meg, mit olvassatok
Komoly könyveket olvassatok. Azok, akik olvasással vannak elfoglalva, éppen annyira azon könyvek hatása alatt vannak, ami olvasnak, mint azok az emberek, akik velük vannak közösségben. Ezért nektek nagyon óvatosaknak kell lennetek, és ki kell kérnetek mások véleményét arról, mit olvassatok. Semmi sem hoz több hiábavalóságot, különösen a társadalom egy bizonyos körén belül, mint az olyan regények és költemények, amik az úgynevezett szabad poézishez tartoznak. Ezért még az egyedüllétnek és az elkülönülésnek is szerepe lehet abban, hogy az emberek vagy komolyabbak legyenek, vagy elveszítve ezt, hiábavalókká legyenek bizonyos könyvek olvasása által.
Jertek, alkalmazzuk ugyanazt a módszert a könyvekre is, mint amiket alkalmazunk a barátaink megválasztásánál is, hogy bölcsek legyetek. Azokkal a könyvekkel lesztek közösségben, amelyek építőek és komolyak, amikből bölcsességet tanulhatunk. Isten Könyve azért van nekünk adatva, hogy bölccsé tegyen minket az üdvösség kérdésében. Ismerkedjetek meg vele jobban, és engedjétek meg neki, hogy gazdagon buzogjon bennetek. Ez a könyv vezessen benneteket, beszéljen hozzátok, kövessétek őt, legyetek közösségben vele (ld. Pl. 6: 22). Vannak még más könyveink is, amik arra rendeltettek, hogy segítsenek nekünk abban, hogy jobban megértsük, és alkalmazni tudjuk a Szentírást. Ne keressetek vidám könyveket, énekeket, és vicceket, hanem komoly könyveket keressetek, amelyek komolyakká tesznek benneteket, és meg is tartanak benneteket ebben az állapotban.
5. Legyetek buzgók
Józan dolgokkal foglaljátok el magatokat. A szokások gyakori cselekvések által alakulnak ki. Ezért, ha bölcsek akartok lenni, akkor imádsággal és elmélkedéssel töltsétek el időtöket, és más istenfélő és szent dolgokkal. Ebben legyetek következetesek és határozottak. Minden, ami csak bennetek van, erre a célra legyen felhasználva. Merüljetek el az Istennel való közösségben, ugyanakkor állandóan és következetesen látogassátok a közösségi alkalmakat. Azok, akik megvetik ezt, elveszítik komolyságukat.
Gondoskodjatok arról, hogy komolyak legyetek, mikor komoly munkával foglalkoztok. Ügyeljetek arra, hogy ne szentségtelenítsétek meg a szent dolgokat. A fiatalokban, mint ahogyan másokban is, a komolyságra tekintek, és a kegyességre az Istennek való imádatban, ami a komoly gondolkodás jele, és a komoly élet előrejelzője. Másoknál az ennek ellentmondó cselekedetek arra mutatnak rá, hogy hiábavaló gondolataik növekedik és erősödik, és nem lehet visszatartani azt a nem helyénvaló viselkedéstől. Valóban gátlástalan az, aki „minden gonoszságba merült a gyülekezetnek és községnek közepette” (Pl. 5: 14).
Isten nagysága, Akivel dolgotok van, és ügyeteknek fontossága, amivel Elé jöttök, amikor meghajtjátok magatokat Előtte, istenfélelemre kell benneteket indítania, és komolyakká kell tennie benneteket.
Emlékezzetek erre hitetek gyakorlása közben, hogy általa még komolyabbak legyetek. Ahhoz, hogy a szent dolgok hatással legyenek rátok, azt tanácsolom azoknak a fiataloknak, akik bölcsek, hogy részt vegyenek az úrvacsorában.
Engedjétek meg, hogy megálljak ennél, nemcsak úgy, mint kötelességre, amivel tartoznak Krisztusnak, mint ahogyan annál is, ami a legnagyobb hasznot hozza számotokra, és megerősíti szíveteket az Úrnak hűségében. Azok, akik elfordulnak a kenyér megtörésétől (az úrvacsorától), vagy azért teszik, mert tudják, hogy nem bölcsek, vagy azért, mert nem akarnak a bölcsesség állapotába maradni. Közülük egyik sem ismer el egyet is ezek közül az okok közül. Ezért ne tétovázzatok tovább, hogy az Úrral ennek az örökkévaló szövetségnek szent és nagy jelentőségű közösségében legyetek, amely sosem lesz elfeledve.
Tetszik-e nektek ez a józan és komoly helyzet, amiről ebben az intésben olvastatok? Olyanok voltatok-e ez idő alatt, mint akik saját légkörükben vannak, vagy úgy éreztétek-e magatokat, mint a partra vetett hal? Komolyan vettétek-e az intés szavát, és örömmel fogadtátok-e azt? Úgy válok-e most el tőletek, mint akik eldöntötték, hogy Isten kegyelmének erejéből most, már ifjúságukban bölcsek lesztek? Ha ez így van, akkor az Úr őrizze meg szívetekben, és a bölcsesség törvényének beírása által vezessen benneteket az Ő útjain maga előtt!