Donald McFarlaine

Isten szeretete népe iránt

© Fordította: Pápai Ernő

2008

Emlékezzél reám, Uram, népedhez való jóságodért (Zsolt. 106: 4). 

Előttünk a Zsoltáríró egyik imádsága fekszik. Ez egy nagyon terjedelmes ima, a legnagyobb azok közül, amelyeket ember mondott el az Úr előtt, könyörögve magáért. Néhányan különleges áldásokat kérnek, olyanokat, mint az Istennel való békesség, a bűnök bocsánata, vagy ezekhez hasonlókat. A zsoltáríró azonban nem szűk látókörű, és Isten jókedvére, vagy az Ő szeretetére tekint, hogy kiigya ennek a szeretetnek végtelen óceánját. Isten szeretete a tűzhöz hasonlít, a tűz lángjához (Én. 8: 6). Ha átfagyva tértek haza, akkor mit tesztek? A meleget adó tűz elé ültök. Isten szeretete is ilyen lobogó tűz, ha közeledtek hozzá, hamar felmelegedtek. Hisz a zsoltáros is éppen akkor mondta ezeket a szavakat, mikor Isten szeretetéhez közeledett.

         Ezekről a szavakról beszélve, amennyire Isten megengedi nekem, négy fontos pontra hívnám fel a figyelmeteket:

1. Isten szeretete.

2. Isten szeretetének tárgyai.

3. Az Ő szeretetének gyümölcsei.

4. Az ima.

1. Isten szeretete

(1) Le kell szögeznünk, hogy Isten szeretete végtelen, amely az örökkévalóságtól az örökkévalóságig nyúlik. És mivel végtelen, nem tudjuk meghatározni kezdetét, és nem láthatjuk a végét. A szeretet hasonlatos Istenhez, Aki örökkévaló. Az előző örökkévalóság az időn át a jövőbeli örökkévalóság felé folyik. Nem szakadhat meg. Nem szakította-e meg az ember bűne? Ha valami meg is tudná szakítani az Isten szeretetét, a bűn erre képes lenne, de a bűn nem szakította meg. Isten szeretete megmaradt népe mellett, annak ellenére, hogy vétkeztek; de, habár a bűn nem szakította meg Isten szeretetét, az egy rövid időre feltartóztatta annak folyását annak tárgyai felé. Mielőtt a szeretet tovább folyna, új medret kell neki biztosítani. Ez a meder, ez az út a vér útja volt, Krisztus vérének útja. Az a véres áldozat, amit Ábel mutatott be, Krisztus vérének előképe volt, és ahogyan csak a vér utat talált magának, Isten szeretete újra erővel buzog, újra folyik annak tárgya felé, és tovább is fog folyni, egész az örökkévalóságig.

(2) Isten szeretete változhatatlan. Isten népének Felé való szerelme változhat a földi életük során. Hasonlóan a tengerhez, amely néha apályos, máskor dagályos, Isten szeretete azonban olyan, mint Ő maga, Aki azt mondja, hogy „Én vagyok Jahve, Én nem változom”.

Szerette-e Isten változhatatlan szeretettel népét akkor is, mikor még nem voltak megtérve? Igen. Az Ő szeretete körülvette őket akkor is, mikor nem voltak megtérve, és védte őket a haláltól, amely körbefogta őket egész addig, míg az Ő kegyelme meg nem változtatta őket. Istenben az elégedettségnek valamilyen szeretete van, de nem Ő nem ilyen szeretettel szerette népét; Ő olyan szeretettel szerette őket, amely az üdvösség forrása. Az a szeretet, amely az üdvösség forrása, semmit nem lát a bűnösökben, ami őt kedvessé tenné Isten szemében. A hívőkben azonban az van, ami elégedetté teszi Istent, ők Isten képét tükrözik vissza. Amit az elégedettséggel kapcsolatban tudnunk kell, Isten az Ő választottai közül egyeseket jobban szeret, mint másokat. Az emberek között is, a szülők egyes gyerekeket jobban szeretnek, mint a többieket, és habár minden gyereküket szeretik, azokat jobban szeretik, akik engedelmesebbek, mint azokat, akik kevésbé engedelmeskednek nekik.

(3) Isten szeretete ingyen van. Ez azt jelenti, hogy nem lehet megvásárolni, vagy kiérdemelni az Ő szeretetét. A szeretet természete olyan, hogy az megvásárolhatatlan. „Ha az ember házabeli marháját adná is e szeretetért, mégis megvetnék azt” (Én. 8: 7).

Megszerezte-e Krisztus halála Isten szeretetét? Krisztus halála nem az oka, hanem a következménye volt Isten szeretetének, ahogyan ezt Krisztus is megmondta nekünk: „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy egyszülött Fiát adta érte” (Jn. 3: 16). Ha Krisztus nem vásárolta meg Isten szeretetét, hogyan tudnánk ezt mi megtenni? Habár Krisztus nem vásárolta meg az Atya szeretetét, Ő, ahogyan már megjegyeztük, utat nyitott arra, hogy Isten szeretete újra annak tárgyai felé csordogáljon.

(4) Isten szeretete szuverén. Egyeseket kiválasztott, másokat meg nem. Ez – komoly gondolat, de ez – tény. Ő nem volt köteles bárkit is szeretni az egész emberi fajból. Ő mindenkit hagyhatott volna elveszni, ahogyan tette ezt azokkal az angyalokkal, akik nem őrizték meg elsődleges állapotukat. Ez az egész csak az Ő szuverén akaratától függött, és azok, akiket Ő megszeretett, kifejezhetetlen módon le vannak kötelezve Neki, hogy Ő szereti őket, miközben másokat, akik hasonlatosak voltak hozzájuk, bűneikben hagyta őket.

2. Isten szeretetének tárgyai

       Isten választottainak személye, megtérésükig, csak Isten előtt ismertek. Ők ismeretlenek mind az emberek, mind az angyalok előtt addig, míg hatékonyan nem lettek elhívva, és amikor hatékonyan elhívattak, akkor nemcsak Isten népe fogja felismerni őket, hanem a megtéretlen emberek is. „Megismerik őket, hogy ők az Úrtól megáldott magok” (Ézs. 61: 9). Az egyik gyülekezetben Skócia hegyvidékén élt egy istenfélő ember Rövid Locklein néven. Az egyik lelkész találkozott egy fiúcskával ennek az embernek a falujából. A lelkész megkérdezte a fiút, hogy „vannak-e jó emberek a községetekben”? A fiúcska azt mondta, hogy „Van egy jó ember”. „Hogy hívják”? „Rövid Locklein-nek” (Alacsony volt, de mégis nagy a kegyességben). A lelkész megkérdezte: „És honnan tudod, hogy Rövid Locklein jó”? A fiúcska azt mondta: „Minden reggel látom, hogy mikor kihajtja barmát, hogy az legeljen a dombon, az árok mellett imára hajtja térdét, mielőtt haza térne”. A lelkész megkérdezte: „Vannak-e jó asszonyok nálatok”? „Nincsenek”. A lelkész megkérdezte, hogy ezt honnan veszi. A fiú elmondta, hogy minden nap hallja azt, ahogyan egymással veszekednek. A fiú, habár nem volt keresztyén, meg tudta különböztetni a rossz és a jó embereket, különbséget tudott tenni köztük. Mert gyümölcseikről felismerhetők.

         Másik jel, ami alapján fel lehet őket ismerni, szeretetük Isten iránt; és szeretetük Iránta az Ő irántuk való szeretetének következménye, mint ahogyan meg is van jegyezve: „Szeressük Őt, mert Ő előbb szeretett minket”; és mivel Isten bebizonyította irántuk való csodálatos szerelmét, mivel Fiát adta érettük, könyörült rajtuk, ezért ők is megmutatják szeretetüket Iránta, követve az Ő parancsolatait. Ők el vannak hívva, meg vannak igazítva, fiúvá fogadtattak, és meg fognak szenteltetni ebben a világban. Szeretik Isten Igéjét, és az Ő népét testvéri szeretettel, együtt érző szeretettel szeretik.

3. Az Ő szeretetének gyümölcsei

         (1) Isten szeretetének egyik legmagasztosabb gyümölcse az üdvösség örök idők előtti gondolata. És habár ez a gondolat éppoly örök, mint az Ő szeretete, elsőbbséget adunk az Ő szeretetének, mivel az z üdvösség hatalmas forrása.   

         (2) Az isteni szeretet másik nagy gyümölcse az a kijelentés, ami Isten adott. Ez a kijelentést az Ó- és Újszövetségben találjuk. Habár Istennek az a célja, hogy övéit elhívja az emberi nemzetségből, nem tudnánk róla, ha Ő ezt nem jelentette volna ki nekünk.

         (3) Az Ő szeretetének legnagyobb gyümölcse az, hogy Ő elküldte Egyszülött Fiát ebbe a világba, emberi természetben, hogy Ő betöltse az Atya akaratát, különösen azt, hogy Krisztus a keresztfáig tartó engedelmessége által örök megváltásban részesítsen bennünket.

         (4) Az Evangélium hirdetése, amely által a bűnösök megtérésre jutnak, szintén egyik gyümölcse az isteni szeretetnek. Az Evangélium Isten erejét mutatja meg minden hívő üdvözítésében, akár zsidó, akár pogány.

         (5) A Szent Lélek ajándéka meggyőzi és megtérésre vezeti a bűnösöket, ami szintén a szeretet egyik gyümölcse. Az Evangélium az eszköz, míg a Lélek a közvetítő, Aki gyümölcsözően végzi megváltó munkáját az Ige által.

         (6) Az Evangélium szolgái szintén Isten szeretetének gyümölcsei. Úgy beszélhetünk róluk, mint Isten ajándékairól. A zsoltáríró, mikor Krisztus felé fordult, akkor mennybemeneteléről beszél: „Felmentél a magasságba, foglyokat vezettél, adományokat fogadtál emberekben: még a pártütők is ide jönnek lakni, oh Uram Isten!” (Zsolt. 68: 19). Pál apostol úgy beszél az Evangélium hirdetőiről, mint Isten ajándékáról: „És Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangélistákul, némelyeket pásztorokul és tanítókul a szentek tökéletesbítése céljából szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére. Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére” (Ef. 4: 11-13). Az igehirdetők az Isten ajándékai, és az Ő szeretetének gyümölcsei, bármennyire is lenézettek és üldözöttek a nehéz időkben. A Mennyei Igehirdetőt is üldözték és megvetették az emberek, és azt mondta az apostoloknak: „Ha engem üldöznek, titeket is üldöznek majd” (Jn. 15: 20). De ők többre értékelték Krisztus gyalázatát, mint ennek a világnak kincseit.

         (7) Isten ítélete is az Ő gyümölcsei egyike. „Mert akiket szeret az Úr, megdorgálja, megostoroz mindent, akit fiává fogad. Ha a fenyítéket elszenveditek, akkor veletek úgy bánik az Isten, mint fiaival; mert melyik fiú az, akit nem fenyít meg az apa? Ha pedig fenyítés nélkül valók vagytok, melyben mindenek részesültek, korcsok vagytok, és nem fiak” (Zsid. 12: 6-8).

         (8) A kegyelemi eszközök is Isten szeretetének gyümölcsei. Az Újszövetségben nem sok ilyen eszköz van: az Ige, a két sákramentum és az imádság, és ezek a választottak elhívásának hatékony eszközei.

         (9) A szentek közössége a földön szintén az isteni szeretet gyümölcse, az örökkévalóságban való közösséghez hasonlóan.

4. Imádság

         A zsoltáríró teljesen elégedett volt azzal, hogy Isten szeretettel emlékezett meg róla, amelyet táplál népe iránt, mivel meg volt győződve arról, hogy ez a szeretet a mennybe viszi őt. Semmilyen közössége nem lett volna az isteni szeretettel, ha úgy gondolt volna rá, ahogyan az arminiánusok gondolnak rá. Az ő szemszögükből, némelyek azok közül is elvesznek, akiket megérintett Isten szeretete. Szemszögükből Isten szeretete nem örök, pedig az Ige arról beszél, hogy az örök. A zsoltáríró azelőtt részese lett ennek a szeretetnek, mielőtt ezt az imát elmondta volna, de ő érezte, hogy szüksége van újra rá, mert ő még nem tökéletes, ő szegény és híjával van a bölcsességnek, mint Isten népének minden tagja, míg itt van a földön, mivel minden lelki áldás ebből a hatalmas szeretetből származik, tehát helye van ennek az imádságnak.

Befejezés

Egyesek közülünk, akik Isten népéhez tartoznak, kételkedhetnek abban, hogy Isten szereti őket vagy sem; de, ha nem vagytok képesek kimondani, hogy Isten szeret benneteket, a zsoltáríróval együtt imádkozhatsz: „Emlékezzél reám, Uram, népedhez való jóságodért (vagy szeretetedért)”. Még a nem megtért emberek is imádkozhatnak így; és ha ezt őszintén teszitek, azt mondjátok, hogy „Látogass meg a Te üdvösségeddel, Uram”! Mindkettő szorosan összefügg egymással. Isten szeretete az üdvösség valódi kiváltó oka, mert az üdvösség Isten szeretetének eredménye. Amilyen gazdag Isten a kegyelemben, éppoly gazdag Ő a szeretetben is! A megboldogul Donald McDonald mondogatta mindig, hogy Isten szeretete tonnaszám áll a mennyben. Tapasztalatból tudta, hogy miről beszél, mivel Isten a mennyből rengeteg szeretetet öntött szívébe. Habár sok magát keresztyénnek nevező ember, és a lelkészek is úgy beszélnek a szeretetről, mint az Isten természetének legfontosabb jelleméről, kevés tapasztalatuk van benne. János apostol annyira telve volt Isten szeretetével, hogy elragadtatással beszélt róla: „Lássátok milyen nagy szeretetet adott nekünk az Atya” (1 Jn. 3: 1). Isten szeretetének a szívekben való szétáradása az a mozgatóerő, amely arra készteti Isten népét, hogy testestül-lelkestül Neki engedelmeskedjenek, és Hozzá tartozzanak (1 Kor. 6: 20).

         Ámen.