Pieter C. Potgieter
A Lélek munkájának győzedelmes volta
2008
Pieter C. Potgieter
Victory: The Work of the Spirit
The Banner ot Truth Trust
3 Murrayfield Road
Edinburgh EH12 6EL
Great Britain
© Hungarian translation, Pápai Ernő
2008
A keresztre feszítés és Krisztus második eljövetele közötti történelmi időszak országának kikerülhetetlen győzelemi időszaka. A Szent Lélek ezt az időszakot teljes kontrollja alatt tartja. A Lélek kiáradása Pünkösd napján megkérdőjelezhetetlen jele az Ő földön való nagy győzelmének.
A Jelenések könyvében a Lélek munkájának különböző szempontja nagyon világosan napfényre van hozva a kijelentésben, a megváltásban, az egyházban, a világban, és az utolsó időkben.
1. Halljátok meg a Lélek szavát!
Akinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezetnek. A győzedelmesnek enni adok az élet fájáról; amely az Isten paradicsomának közepette van (Jel. 2: 7).
Amit Isten kijelent a mennyekben, azt az emberek meghallják a földön. Az egész emberiséget elérő rádió-, televízió hálózatok, műholdak, számítógépes rendszerek napjaiban ezek a technikai vívmányok nem váltanak ki nagy csodálkozást, mert Isten ettől többet tett.
Valamikor, réges-régen egy tökéletes kapcsolat létezett az Úr Isten és Ádám között, ami a paradicsomban eltöröltetett. Az ember tönkretette a kommunikáció minden formáját. És ő nemcsak ezt tette tönkre. Ő természet szerint elveszetté vált.
Mindannyian ilyen elveszett állapotban látjuk meg a napvilágot. De Isten Lelke képes az embert győzelemre vezetni. Az Isten nem akarja, hogy az ember elvesszen, nem akarja, hogy elveszett állapotában maradjon. Ez az igazi oka annak, hogy Ő változatlanul megszólítja az embert. Az Ő szava a győzelem szava. Ő arra int minket, hogy figyeljünk oda, mit mond a Lélek nekünk.
Az a nagy kiváltságunk, hogy hallhatjuk az Ő szavát.
Sokan közülünk gyakran hallhatják az Ő szavát. Ez csupán attól függ, hogy kinyitjuk-e az Ő Könyvét. Nem is olyan könnyű ezt újra és újra megtenni. Ez nem egy egyszerű folyamat. Az ember bűnbeesése után Isten nem köteles egyetlen embert sem megszólítani. Csendben is maradhatott volna, de az Ő bölcsességéből és kegyelméből újra megszólalt, és milyen kedvesen szólított meg minket! Úgy szólította meg az emberiséget, hogy az meghallja Őt, és kérdést tudjon intézni Hozzá. Ez a kijelentés csodája. Isten kijelentette nekünk rejtett gondolatait. Ő helyreállította mindazt, ami tönkre lett téve.
Isten Fiának már a kezdetektől mindenben nélkülözhetetlen szerepe volt. János Őt nevezte Isten örökkévaló Igéjének. Ő az az Isten által hirdetett szó, amely a próféták által lett kinyilatkoztatva az emberiségnek, Aki olyan, mint valaki közülünk, emberként jelent meg köztünk. Rajta keresztül szólít meg Isten minket. Világosan kell látnunk eddig, hogy a Szent Lélek munkája ez, az ember képtelen méltányolni az Igét, képtelen segítség nélkül megragadni Őt. Isten Lelkének szerepe éppolyan fontos ebben, mint a Fiú szerepe.
Isten felénk szóló kijelentésében a Lélek kettős feladatot tölt be. Ihletettségében Isten tökéletesen megbízható kijelentését adja számunkra. Magyarázata által vezet minket az Ige felismerésére és felfogására. Úgyhogy Általa megismerhetjük azt, amit Isten mondani akar nekünk. Mi szintén pontosan tudhatjuk azt, mit akar Isten közölni velünk. Az Ő Igéjén egy központi mondanivalója van: Isten úgy kormányoz, mint egy király; Ő azt akarja, hogy felismerjék, hogy Ő a király; Krisztus győzedelmes munkája által azt akarja bemutatni, hogy Ő a király. Ezt semmivel sem lehet felcserélni. De nem akar ebből kihagyni minket. Isten azt akarja, hogy az Ő törvénye hirdettessék a földön, és mindenkihez eljusson.
Hogyan jut ez el mindenkihez? Mindazok győzedelmes élete által, akik Krisztusban hisznek. A mi életünknek a győzelem jelének kell lennie. Ez az oka annak, hogy miért kell meghallanunk az Ő hangját a mi életünk során.
Ehhez arra van szükségünk, hogy meghalljuk az Ő szavát.
Mindegyikünk képes hallani az Ő hangját, de nem mindegyikünk képes meghallani azt. Az újra csak a Szent Lélek munkája, hogy az emberek az Ő szavára tudnak figyelni. Ez teljesen képesség tesz minket arra, hogy hasznosak legyünk kötelességünk teljesítésében. Isten azt követeli tőlünk, hogy meghalljuk Őt, és Reá figyeljünk. Ehhez a Szent Lélek által az ember szívében vágya ébreszt, akinek minden útjában hallgatnia kell Istenre, és meg kell hallania az Ő szavát.
Mikor Isten szól hozzánk, nekünk figyelnünk kell Reá. Ez egy nagyon világos parancsolat. Ez nemcsak a Jelenések könyvében található meg ez, hanem az egész Bibliában. Ennek ellenére az ember képes függetleníteni magát az Ige hatása alól. Talán a legrettenetesebb dolog, ami csak történhet, az, hogy a Mindenható Isten szavát képes meghallani az ember, de nem akarja azt hallani, és egyikük sem akarja megérteni Őt. Az Isten azt akarja, hogy hallják Őt, de az ember arra törekszik, hogy ne vegyen tudomást Róla. Sok ember pontosan ezt teszi.
Volt-e valakivel hasonló beszélgetésed, és emlékeztetted-e arra, hogy mindezeket nem vette komolyan? Bizony, ez ártalmas dolog. Ez egy sértés. Ugyanez történik Istennel minden nap. Az emberek újra és újra elárulják ezt, mikor gondolataik messze vannak ezektől a dolgoktól, amikor minden fontosabb számukra, mint az Ő szava. Ézsaiás hívásának ez volt az oka: „Hallgassatok, hallgassatok reám, hogy jót egyetek, és gyönyörködjetek lelketek kövérségében. Hajtsátok ide füleiteket, és jertek hozzám; hallgassatok, hogy éljen lelketek” (Ézs. 55: 2-3).
Mire kell az embereknek hallgatniuk? Arra figyelniük, mikor akar a Lélek mondani nektek. Ez az a Lélek, Aki szemünk elé tárja az igazságot, amelyet egyszer már rendelkezésére bocsátott a Szentírás szerzőinek. Hallva az Igét, az ő szívük megvilágosodott a Lélek által.
Nekünk szintén jó hallással kell rendelkeznünk. Hallanunk kell vigasztalás és az intés szavát. Igenis szeretnünk kell ezt hallgatni. Meg kell hallanunk a buzdítás szavát, amely szolgálatra hív minket. Állandóan ezt a jót kell keresnünk. Hallanunk kell a figyelmeztetés, vagy egyenesen a dorgálás szavát. Ezt nem mindannyian kedveljük.
De az emberiség minden tagja felé szól a felhívás: „Akinek van füle, az hallja”. Minden győzedelmes élet üzenete ennek az Igének megtartásán múlik, csak az ilyen életben van jelen a Szent Lélek ereje.
Ez az Igen mindig engedelmességre hív fel minket.
Minden, ami Isten elénk tár, – hogy kik vagyunk, hogy mi az Ő akarata, hogy mik az Ő ígéretei, hogy mit kell tennünk - cselekvésre hív fel minket. Halld meg, és szentelj figyelmet rá. Mert az Ige arra ösztönzi az embereket, hogy legyenek engedelmesek. Ez a tárgya a legnagyobb kiváltságnak, „mert az idő közel van” (Jel. 1: 3).
Ez az engedelmesség nem hiábavaló, mivel győzedelmes életet eredményez, amely felbonthatatlanul össze van kötve az élő Isten ígéretével: „A győzelmesnek enni adok az élet fájáról, amely az Isten paradicsomának közepette van”.
Ez nem fog megtörténni, minden bizonnyal, erőfeszítés nélkül. Világunkban a gonosznak félelmetes ereje van. A hívő tudja függetleníteni magát a kísértésektől, és a csüggedéstől. Nem könnyű feladat igaz hívőnek maradni ebben a szekularizált, modern világunkban. Ez nem pusztán a kísértésen vett egyszeri, kétszeri, vagy sokszori győzelmet jelenti. Ez maga a győzelmes élet. Minden napnak és minden körülménynek a győzelmet kell visszatükröznie.
Isten mindent átfogó, mindenre kiterjedő istenfélelmet vár tőlünk, egy igazán engedelmes életet. Az az igazság, hogy Krisztus betöltötte helyettünk a törvényt. De ez nem azt jelenti, hogy Isten törvénye többé nem vonatkozik ránk. Felszólítása ránk is vonatkozik. Isten megdicsőíttetik, ha engedelmeskedünk az Ő parancsolatainak.
A törvénynek való engedelmesség nem a győzedelmes élet elérésének útja. Inkább arra utal, hogy már győzedelmesen élünk a Szent Lélek ereje által.
Ázsia hét gyülekezetének szóló felhívás érvényes a huszadik század emberei számára is:
Hallgasd az Igét!
Figyelemmel tedd ezt!
Annak megfelelően élj!
Tapasztald meg a Szent Lélek kegyelmét!
2. A Szentírás nem más, mint a Lélek ajándéka
Lélekben ott voltam az Úrnak napján, és nagy szót hallottam a hátam mögött, mint egy trombitáét. Amit látsz, írd meg egy könyvben, és küldd el a hét gyülekezetnek (Jel. 1: 10-11).
Kálvin János írásaiban mindig úgy hivatkozik a Bibliára, mint a Szent Lélek iskolájára. Ez egy ragyogó hasonlat. A könyvek és más írások nélkülözhetetlenek a tudomány fejlődésében, és a tudás továbbadásában. Ugyanígy van szükségünk a Szent Lélekre is, ha többet akarunk megtudni Istenről, és az Ő felénk való ígéreteiről. A Biblia tényleg az élet kézikönyve. A Lélek a szerzője azoknak a parancsolatoknak, amelyek az örök élet felé való úton vezetnek minket.
A Biblia évszázadok alatt vált egésszé. Ez alatt az idő alatt a Szent Lélek nagy gondot viselt arra, hogy végső fokon semmi se maradjon ki belőle, hogy Isten szava megbízhatóan adasson át az Ő Egyházának, és a világnak. Ő ezt emberi nyelven, leírva adta nekik, hogy megismerjék és alkalmazzák azt mindennapi életükben.
A legújabb korban sok ember nagy érdeklődést mutat a Szent Lélek ajándékai iránt. Valóban, sosem hanyagolhatjuk ezt el. Túl gyakran kerülnek elő olyan emberek, akik nem hiszik, hogy a Biblia lapjain keresztül adatnak a Lélek ajándékai. Ha azt akarjuk, hogy világos látásunk legyen a lelki ajándékok kérdésében, és ha megfelelően akarjátok azokat alkalmazni, akkor tudnotok kell, hogy ennek a tudásnak a kútfeje a Szentírás.
A Lélek teljességében élt élet nem csupán különleges a hívők kis csapatának adatott. Ez a keresztyén élet kísérő csomagjának része. Mindenki, aki úgy ismeri Krisztust, mint Megváltót, a Szent Lélek vezetése alatt áll; Ő a Szentírás igazságának útján vezeti őket. Pontosan ez az oka annak, hogy miért adta Isten az Ő Igéjét nekünk írott formában.
A Biblia garantálja ennek megbízhatóságát.
Az emberek közötti megbízhatatlanság az emberiség egyik legnagyobb problémája. Ez a keserű gyümölcse annak az aratásnak, amely paradicsomi bukásunk vont maga után. Az emberi szó teljesen megbízhatatlanná vált, elértéktelenedett. Ebben a világban az a legnagyobb vigasztalás számunkra, hogy tudjuk, hogy van egy üzenet, amely sosem fog nekünk csalódást okozni. Isten szava minden tekintetben teljesen megbízható. „Mert jó az Úr… nemzedékről nemzedékre való az ő hűsége” (Zsolt. 100: 5).
A Szent Lélek aprólékos figyelemmel alkotta meg a Bibliát, amely az Isten Igaz Igéje. Ez garantálja annak igazságát és megbízhatóságát.
Isten maga adta Igéjét az emberiség számára. „Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Lélektől indíttatva szólottak az Istennek szent emberei” (1 Pt. 1: 21), és „Teljes írás Istentől ihletett” (2 Tim. 3: 16). Mikor János leült, hogy megírja a Jelenések könyvét, közvetlenül a Szent Lélek vezetése alatt tette ezt. Amit a Szent Lélek mondott, sugallt, azt tekercsekre jegyezte le. Ez Isten kijelentése nélkül nem mehetett volna végbe.
Minden esetben, mikor kinyitjuk Bibliánkat, maga Isten jelenti ki benne magát nekünk az Ő Lelke által. Krisztus Lelke jelenti ki számunkra a megváltás és a győzedelmes élet evangéliumát. Minden, ami ezen az úton nekünk ígértetett, teljes mértékben igaz és megbízható.
A Szentírás tekintélye nem kisebb tekintélytől, mint magától Istentől származik. Ha nem ez lenne a helyzet, egyetlen ember se hinne, és nem jutna el az üdvösségig. Kicsoda hinne és jutna üdvösségre a földön, ha a Názáreti Jézus nem feszíttetett volna keresztre? Ez az örömüzenet Isten nevében és tekintélyével van hirdetve. A Lélek sarkal minket az igazság megismerésére, mert a Biblia Isten szava. Ennek következtében hiszünk Isten Igéjében.
Minden keresztyént megvigasztal az evangélium terjedése, mert az Ige Jézus Krisztusról tesz bizonyságot. Az Úr összegyűjti az övéit az Ő aratásának idején. Ez a munka az Úr nevében történik, a Szent Lélek hathatós segítsége, ereje által. Az Ő munkája be lesz teljesítve, mert az Ő szava a megbízható Ige. Ez az Ige a Szent Lélek ajándéka.
Az Isten Igéje olyan utakon ér el minket, ami által mi képesek vagyunk megérteni annak értelmét. Ez is a Szent Lélek különleges munkájának köszönhető. János csak egyszer írta le az Isten szavát, amiben benne találtatott a Szent Lélek. A Lélek úgy használta őt, mint egy eszközt, hogy az Egyház számára lejegyezze az Isten szavát. Pontosan ez történt a Biblia minden szerzőjével is az évszázadok alatt. A Lélek úgy használta őket, mint maguk valóságában levő embereket, nem vette semmibe személyiségüket és képességeiket, hanem a Lélek felhasználta mindezeket az Isten Igéjének lejegyzésében. Ekképpen az Isten Igéje emberi formában lett nekünk adatva.
Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a Biblia értelme mindig tökéletesen világos lesz előttünk. Ezek bonyolult csatornák, amelyeken keresztül képesek vagyunk megfelelően megérteni a tanítás szavát. De a Lélek azt mondja, hogy a Szentírás központi üzenete tökéletesen tisztán és félreérthetetlenül ér el minket, úgyhogy egy gyerek is képes azt felfogni. A Biblia minden kedves olvasója meggyőződhet erről.
A Szentírás nagyon világosan azt tanítja nekünk, hogy a természeti ember bűnnel teljes, engedetlen Istennek, visszaél az Ő akaratával, nem rendelkezik hittel. Ezek a tanítások világosan beszélnek Isten szeretetéről, Aki Jézus Krisztus magasztos munkája által igazgatja a mi megváltásunkat.
Ez arra vezet minket, hogy az Ő kijelentett akarata folytán életünk egy hálás életté váljon.
Mindezekre a Szent Lélek félreérthetetlenül tanít minket a Szentíráson keresztül.
A Szentírás akkor is a segítségünkre van, mikor gyengék, elesettek vagyunk. A hívők és az Egyház számára a Szentírás nemcsak szükséges, de nélkülözhetetlen is. A Szentírás tanítása az egyedüli út, hogy megismerjük Istent, és az Ő akaratát. Az Isten Lelke azért adta számunkra ezt a csalhatatlan Igét, hogy a teljes igazság megismerésére vezessen minket.
Ez nagyon fontos dolog. Ettől függ az emberek örök sorsa! Pál kijelentette: „Gondot viselj magadról és a tudományról; maradja meg azokban; mert ezt cselekedve mind magadat megtartod, mind a te hallgatóidat” (1 Tim. 4: 16).
Az egyháztörténelem sok olyan embernek a történetét jegyezte le, akik azt tanították, hogy boldogulhatnak a Szentírás ismerete nélkül is. A Biblia helyett más dolgoknak adtak elsőbbséget: az egyház tanainak, a vallásos megtapasztalásoknak, a Lélek közvetlen kijelentéseinek. Minden egyes ilyen esetben az igazság félre tétetett, a kegyelem ki lett spórolva a megváltásból. Ez embernek ez a bukott ügye volt az ő egyedüli mentsvára.
A Szent Lélek azért adja számunkra az Isten Igéjét, hogy táplálja lelkünket, ami az élet kenyere, és szomjunkat tudjuk oltani az élő vizek forrásánál.
A Biblia, mint a Lélek ajándéka, betölti minden szükségünket. Minden, amire szükségünk van ahhoz, hogy lelkileg jól érezzük magunkat, megtalálható abban. Semmi mással nem tudjuk helyettesíteni. Pontosan ez az, amiről a Sola Scriptura (egyedül a Szentírás) bizonyságot tesz.
Minden, amit Isten el akart nekünk mondani, azt elmondta a Szentíráson kereszül. Ez okból nem kell az idők folyamán a Lélek által új kijelentésre várnunk. Ő egyszer és mindenkorra adta az Ő Igéjét. És, természetesen, Ő arra vezet minket, hogy mind jobban megértsük a Szentírást. Az is igaz, hogy a Lélek ajándéka egy tökéletes ajándék volt. Nem szorul kiegészítésre, vagy változtatásra.
Ez az élő Isten rendíthetetlen Igéje számunkra, amely kézzelfogható bizonyítéka Isten közöttünk levő jelenlétének. Az Ige olyan fényes számunkra, mint a nap a déli ragyogásában, amely nélkülözhetetlen, mint a mindennapi kenyér, a megváltás tökéletes üzenete, mindennapi életünk csalhatatlan gondviselője.
3. Lélekben az Isten trónja előtt
És azonnal elragadtattam lélekben; és íme egy királyiszék volt letéve a mennybe (Jel. 4: 2).
Mindazon csodás kijelentések közül, amiket János kapott Patmosz szigetén, nem volt csodálatosabb annál, ami a 4. részben van leírva: a mennyei trónusnál.
Az a tisztelet és az a félelem, amit az apostol akkor érzett, amikor mindezeket látta, azonnal világossá vált előtte, hogy „valakit” ülni látott rajta. Mégsem volt kétsége afelől, a látomás magát Istent ábrázolta. János nem volt képes kimondani, mert ő egy alázatos ember volt, hogy a Mindenható Istent látta.
Ennek a látomásnak minden eleme Isten semmivel sem összehasonlítható mennyei hatalmát és vitathatatlan uralmát mutatja be. Trónján ülve kormányozza a világmindenséget. Ő abszolút szuverén, sorsunk kormányzója, Akinek főszerepe volt a teremtésben, annak alakításában.
Az Isten királyi trónját bemutató Szent Lélek három nagyon fontos dolgot jelentett meg Jánosnak, és rajta keresztül az egész Egyháznak is.
Ez nagyon határozott figyelmeztetés. A Biblia beszél Isten tulajdonságairól. Gyakran analogikusan, vagy szimbolikus nyelven teszi ezeket. Az Isten trónusa az Ő igazságszolgáltatásának jelképe. Ő az igaz Bíró, Aki figyelemmel kíséri életünket. Egyetlen gondolatunk, szavunk, tettünk sem marad észrevétlen Előtte. Ő a maradandó változások alapján vizsgál minket. És az Ő ténymegállapításai nem dicséretesek az emberiségre nézve. „Megbánta azért az Úr, hogy teremtette az embert a földön, és bánkódott az ő szívében” (1 Móz. 6: 6). Ez nem pusztán bizonyos emberek bizonyos rettenetes bűneiről szólnak. Isten nem csak egyszerűen szomorú a gyilkosság, az erkölcstelenség, a csalások, és a bálványimádás miatt. Az emberek csalódást okoznak Istennek életük minden napján. „Nincsen csak egy igaz is. Nincs, aki megértse, nincs, aki keresse az Istent… nincs, aki jót cselekedjék, nincsen csak egy is” (Róma 3: 10-12).
Ez nem lesz szó nélkül hagyva. Az Ő trónusa az Ő ítélkezésének helye. Az emberiség történelme magán hordozza az Ő haragját. Mindenki, aki nem veszi figyelembe ezt, az utolsó ítélet felé halad, ahol azt fogja tapasztalni: „Távozzatok el tőlem, ti átkozottak” (Mt. 25: 41).
Az Isten trónusának másik oldala azonban garanciája a megváltásnak. Figyelemre méltó az, hogy ez a látomás nem folyamatos eseményre mutat. Minden dolog az Ő teljes kontrollja alatt van. A szembenállás ellenére Isten uralkodása zavartalan. Bármit is terveznek az Ő ellenségei az Ő királysága ellen, az Ő győzelme garantált. A királyiszék a valóságban Isten egyéb tulajdonságainak is jele: az Ő szuverenitásának, amiben mindenki megláthatja az Ő akaratát, az Ő dicsőségének, ami összehasonlíthatatlanul mélyebb mindennél, amire mi csak gondolni tudunk; az Ő bölcsességének, ami által Ő mindent tud, és ami akarata szerint véghez visz; az Ő jóságát, ami által Ő szeretettel, kegyelemmel, irgalommal és hosszútűréssel tekint az Ő teremtményeire.
Isten ekképpen jelentette ki magát nekünk. Ez páratlan kiváltság arra nézve, hogy megismerjük Istenünk hatalmát, mert az Ő Igéje ezzel a céllal adatott nekünk. Neki nem okozott kétségbeesést az ember bukása, Őt nem lehetett ezzel megfogni, mert Ő ismeri a helyreállítás útját. Bármilyen körülmények között is esett bűnbe az ember a paradicsomban, Isten helyreállította az Ő választottainak életét, Isten trónusának látomása ennek az örök életnek a dicsőségét és békességét mutatja be.
Isten szuverén akarata kiemelkedő szerepet játszik a megújulásban: a megváltás műve Általa lett kidolgozva, nem a mi érdemünk. Az Ő kegyelme örökkévaló. Semmi sem választhat el minket Isten szerelmétől, amely a mi Urunk Jézus Krisztusban van. „És én örök életet adok nekik; és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből” (Jn. 10: 28).
A Lélek Jánost is Isten trónusa elé vezette, és elhívta a szolgálatra.
Isten uralkodik mennyen és földön, minden élő teremtmény felett. Az Ő isteni vezetése által tette őket szolgálattevőkké, hogy hasznot hozzanak az Ő királysága javára.
Ezt a látomást látta az apostol. A vének és az élettel teljes teremtmények körbeveszik a trónust, dicsőséget, tisztességet, és hálát adva Istennek. Istennek szolgálva ők képviselik a világot és az Egyházat. De az Istennek való szolgálat sosem csak a mennyre korlátozódik. Isten itt a földön, az emberek között várja el, hogy elismerjük, és imádjuk Őt.
Nekünk, Krisztusban hívőknek, nagy felelősség van a vállunkon. Az Úrnak, és a trónuson ülő Istennek szolgái vagyunk. Csodálatos lehetőségeink vannak a szolgálatra: családunk körében, mindennapi munkánk során, az emberekkel való viszonyainkban, és az Isten teremtett dolgai feletti gondviselésben. Mi az Ő képviselői vagyunk itt a földön.
Mi az élő Isten trónusa előtt élünk. A Szentíráson keresztül az Isten Lelke folyamatosan erre emlékeztetet minket, - valamint az Isten és felebarátaink felé való szolgálatra ösztönöz minket.
4. A kegyelem Lelke
Kegyelem nektek és békesség attól, aki van, aki volt, és aki eljövendő; és a hét lélektől, amely az ő királyiszéke előtt van, és a Jézus Krisztustól, aki a hű tanúbizonyság, a halottak közül az elsőszülött, és a föld királyainak fejedelme (Jel. 1: 4-5).
Kegyelem és békesség. Általunk jól ismert szavak, kifejezések. Gyakran vannak használva az egyházi nyelvben, annak igazi értelme mégis gyakran elkerüli figyelmünket. Mindkét szó az áldást jelképezi, jelenti, tárja fel előttünk. Nem mindegy, hogy miközben használjuk ezeket a szavakat, mit jelentenek azok valójában, mi a tárgya ezeknek az áldásoknak.
Isten kegyelme és békessége a Szent Lelken keresztül adatik nekünk. Egyetlen ember sem lenne képes arra, hogy ezeket magától meg tudja szerezni. Kegyelem nélkül lehetetlen elnyerni a bűnök bocsánatát, nélküle nem lehet békessége az emberi szívnek. Isten azt akarta, hogy megismerjük, és megtapasztaljuk a kegyelmet és a békességet. Ezeket Ő arra rendelte, hogy az örök élet felé vezessenek minket.
Noha az Atya, a Fiú, és a Szent Lélek egy Isten, és noha Isten munkája egy munka, a Biblia világosan kijelenti nekünk, hogy az isteni személyek közül mindegyik fontos szerepet játszik a megváltás szempontjából.
Isten, Aki Mindenható Atya, a bűnösöket az Ő szeretetének ajándékával ajándékozta meg. Ő olyan Isten, Aki mindörökké igaz marad. Ez az, amit János hangsúlyozott, mikor azt mondta, hogy Ő volt, van, és eljövendő. Ő sosem fog megváltozni, mindig ugyanaz marad. Egy állandóan változó világban Ő az egyedüli, Aki állandó, szilárd tényező. Emiatt Ő sosem adja fel az emberrel kapcsolatos eredeti céljait. Ő helyreállítja az összhangot önmaga és az ember között, ezáltal az emberiség még egyszer megismerheti a békességet.
Ez a legfontosabb oka annak, hogy Ő kidolgozta a megváltás tervét. Ez magába foglalta az embernek tett páratlan ajánlatot: újra birtokolhatja azt, amivel rendelkezett a kezdetekben! Isten a kegyelem és a békesség egyedüli szerzője. A kegyelem nem kevesebbet jelent, mint Isten meg nem érdemelt jóakaratát. Isten felajánlotta az embereknek a bűnök bocsánatát, akik közül senkinek nincs igazsága önmagában; mindezekkel együtt Ő mindazokat az előnyöket is felajánlotta, amik a megváltásra sarkallnak minket. Ezt teszi a békesség a szívünkben, meg akarja nyugtatni lelkünket. Ebből következik Ágoston figyelemre méltó vallomása: Inquietum est cor nostrum, donec requiescat in te (szívem nyugtalan, míg meg nem nyugszik Tebenned).
De mi az Isten kegyelmének ajándéka?
Mindenek kezdete előtt az Atya, a Fiú, és a Szent Lélek elrendelte az emberiség megváltását. Mindenkiért, akit Ő kiválasztott, elküldte az Ő Fiát a földre. Ő kétféle értelemben is helyettesít minket. Miközben mi nem tudtuk betölteni Isten törvényét, Ő betöltötte érettünk. Az adósságot, ami mi a bűn által magunkra zúdítottunk – és nem láttunk semmi módját a visszafizetésnek – Ő magára vette ezt, és jóvátette azt a kereszten bemutatott áldozata által. „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn. 3: 16).
Ez Istennek az örökkévaló rendelete, amit a megfelelő időben el is végzett, be is töltött.
Az Isten Fia készségesen adta magát értünk, helyettünk. Ő lett a mi Közbenjárónk, ember, Aki egy közülünk, mindent megtett, ami fontos volt, hogy megbéküljön a világ bűnével. Ez nem volt könnyű feladat, még Neki sem. A megváltás útján Ő „megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, a keresztfának haláláig” (Fil. 2: 8). Az Ő vezetése által békéltettünk meg Istennel. Az Ő váltsághalála eredményezte a megváltás általi megbékélést, amely teljesen eltörölte a mi bűneinket. Ő kifizette értünk az árat; ezáltal nyertük el az örök életet.
De az Ő megaláztatásában Ő nagy hódítónak bizonyult. Ő volt a halottak első zsengéje, Aki feltámadt a halálból, győzedelmeskedett a bűn, és a sír felett.
Ebben a tisztségben Ő hűséges bizonyságtevő volt. Mint Főpap, saját magát mutatta be áldozatként. Mint örökkévaló Király, Ő kivívta a győzelmet. Mint nagy Prófétánk, Ő az evangéliumot hirdette nekünk: ezt tett Ő értünk.
Hogy milyen hely a Golgota, világosan megtudhatjuk a Jel. 1: 5 eredeti, görög szövegéből. Ő egyszer és mindenkorra hatalmas erővel elvégezte a megváltás munkáját, az Ő irántunk érzett szerelme megmarad az idők végezetéig. Amit Ő tett értünk, azt tökéletes és hiánytalan módon tett értünk. Az Ő szerelme irántunk örökre megmarad.
Nem jelentéktelen a 6. vers sem, ami arról beszél nekünk, hogy Ő tett minket „papokká az Isten, az ő Atyja előtt”. Persze, János a papság fogalma alatt az ószövetségi idők papságát érti. Azoknak, csak azoknak volt joguk Isten színe elé járulni a templomban. Ez világos mutatója annak, hogy most minden igaz hívőnek joga van erre Jézus Krisztus közbenjárói munkája által.
Számunkra nagyon fontos dolog, hogy személyesen ismerjük azt, amiben részünk van. Hogyan lehet részünk abban a megváltásban, amit Jézus Krisztus munkált számunkra?
A Szent Lélek munkája által. A trón körül levő hét lélek szimbolizálja az Isten Lelkének az Egyházban véghezvitt tökéletes és teljes munkáját. A Lélek vonultatja fel az Isten trónusa előtt, magát ajánlja fel az Isten országának való szolgálatára. A Lélek eme munkája, küldetése Pünkösdkor teljesedett ki. Isten kegyelme és békessége Általa nyújtatott a választottaknak.
A Szent Lélek szüntelenül Isten kegyelemre való felhívását közvetíti az emberiség felé. Bárhol is hirdettessék az evangélium, a Lélek hívogatja az embereket arra, hogy ezt elfogadják: „Higgy az Úr Jézus Krisztusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe!” (Csel. 16: 31). Mikor az emberek hallják a jó hírt, a Lélek arra ösztönzi őket, hogy nyissák meg szíveiket előtte. Ő arra hív, hogy térjünk meg, és higgyünk. Ő mindent megmozgat, hogy higgyünk. Arra indít minket, hogy őszintén szomorkodjunk, mert megbántottunk Istent bűneinkkel; ugyanakkor őszinte örömünk legyen Istenben Krisztus által. Isten a mi bűneinket Krisztusra helyezi, a Krisztus igazságosságát és engedelmességét viszont nekünk tulajdonítja.
Ekképpen Ő Isten fiaivá, és az örök élet birtokosaivá tesz minket.
Isten az Ő Szent Lelke által elvégezte, befejezte a kegyelem munkáját. Ennek ellenére tudjuk, hogy ebben a világban küzdelmek várnak minket, de azt is tudjuk, hogy eljön Krisztus királysága, ami szemmel látható lesz mindenki számára.
5. A Lélek bizonyságtétele
Mert Krisztus bizonyságtétele a prófétaság lelke (Jel. 19: 10).
Minden igaz hívő megtapasztalja időnként a kételkedés és a bizonytalanság érzését. Csak Isten képes valami rendkívülit tenni köztünk, csak Ő tud meggyőzni minket arról, hogy a helyes úton járunk: ez volt a legmélyebb vágyakozása minden keresztyénnek az évszázadok alatt. Az ember arra vágyakozik, hogy a mi egyéni hitünknek nem lesz vége, és nem bizonyul hiábavalónak.
Ebből a fontos okból kifolyólag Pál egyszer azt írta a római keresztyéneknek, hogy a Lélek bizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk (Róma 8: 16). A Jel. 19: 10 ugyanezt az igazságot tanítja: Jézus bizonyságtétele és a Lélek bizonyságtétele ugyanannak a prófétaságnak a lelke. Isten pontosan meg akar ismertetni bennünket lelkünk állapotával. Nekünk tudnunk kell azt, meg vagyunk-e váltva. Tudnunk kell, hogy bennünk lakozik-e a Lélek (Róma 8: 9), és azt, hogy birtokába vagyunk-e az örök életnek. Valóban, egyértelmű, határozott bizonyítékkal kell rendelkeznünk megváltásunkat illetően.
Bizonyságtételünk a világ felé egyike ezeknek a bizonyítékoknak. Nem lehet kétségünk ebben a tekintetben kötelességünk felől. Jézus világossá tette ezt az Ő tanítványai előtt. Ez volt utoljára eléjük adva: „Lesztek nekem tanúim” (Csel. 1: 8). Erre volt elhívva Istennek minden egyes tanítványa az évszázadok folyamán. Arra vagyunk elhívva, hogy bizonyságot tegyünk az Ige és a cselekedetek által. Istennek a bűnösök megváltására irányuló hatalma munkája ki lett hirdetve mennyen és földön.
Az sem mellékes, hogy az angyal kiket nevez meg, kik fognak megmaradni Krisztus bizonyságtétele mellett, kik maradnak meg Benne. János és az őt követő tanítványok mind üldözött emberek lesznek. De ők rendíthetetlenül megállnak az evangélium mellett, és sosem fognak tőle elszakíttatni. És, valóban, semmi sem ad a világon olyan védelmet, mint Isten Igéje.
Minden, ami Isten el akart mondani nekünk, össze van foglalva Krisztus bizonyságtételében. Ő bizonyságot tett Isten a bűnösök felé irányuló szeretetéről; Ő a legszívesebben áldozta értünk magát a kereszten; munkája által megszentelt minket; Isten országa eljön a földre; helye készített nekünk az Ő Atyjának házában.
Ez az a jó hír, amit meg kell ismertetnünk a világgal. Minden hívő, ebben az értelemben, egy-egy próféta, akinek hirdetnie kell az üzenetet Krisztus nevében, a Szent Lélek ereje által. A Lélek a prófécia szerzője, tudnunk kell azért, hogy bizonyságtételünk nem hiábavaló, nem egy csalóka ábránd. Mikor engedelmeskedünk Krisztus parancsának, és hirdetjük Isten szeretetét, Krisztus értünk bemutatott engesztelő áldozatát, bíznunk kell abban, hogy a Szent Lélek szíven ragadja az embereket, és elvégzi a megváltás munkáját azokban, akik elrendeltettek az örök életre.
Világosan tudnunk kell azt, hogy Krisztus minden egyes igaz követője az Úrhoz tartozik. Ha csak fületekkel hallottátok meg Krisztus bizonyságtételét, nem tudtok igazán bizonyságot tenni Róla.
A szavak nem elégségesek. Az embereknek cselekedniük is kell azt. Jakab azt hangsúlyozza, hogy a hit elszakíthatatlan a jó cselekedetektől. „Hit is, ha cselekedetei nincsenek, maghalt ő magában” (Jak. 2: 17).
A Szent Lélek sosem passzív az emberek életében. Ő arra ösztönöz minket, hogy szavaink, és cselekedeteink által tegyünk bizonyságot Krisztusról. Isten gyermekei ugyanakkor Isten szolgái is. Az angyalok is ott vannak a Neki szolgálók között. „Szolgatársad vagyok neked, és a te atyádfiainak” (Jel. 19: 10). Velünk együtt szolgálják ők is az Urat.
Az Úr az Ő akaratát mindennapi életünkre nézve világosan az Ő Igéjében fejezi ki. Által ismerhetjük meg hívőségünkkel járó kötelezettségeinket. Minden, amit Érte teszünk, hálából kell tennünk azért, amit Ő tett értünk. Úgy, ahogyan azt a Biblia tanítja félreérthetetlen formában nekünk. Ez többek között az egyik oka annak, Isten parancsa annyira fontos számunkra, mert Krisztus betöltötte a törvényt. Krisztus az Isten és felebarátaink felé való szeretetben nemcsak összefoglalta a törvényt, hanem ki is fejtette azt.
A Szent Lélek a Biblia feljegyzőit is arra inspirálta, hogy világosan fejtsék ki előttünk azt, mit kell tennünk az Isten országának szolgálata érdekében. Miközben a Szentírást tanulmányozzuk, vagy nagy figyelmet szentelünk az igehirdetésre, ismernünk kell feladatainkat.
Végül, mindenkitől azt kérjük, egy egyszerű cél lebegjen a szeme előtt: Isten dicsősége. „Istent imádd” - mondja az angyal (Jel. 19: 10). Ezt nemcsak akkor kell tennünk, mikor leborulva imádkozunk, vagy mikor az egyházi szolgálatokra figyelmezünk. Ez a tárgya minden parancsolatnak: életünk minden területén az Úrért kell élnünk. Ez az életeleme Krisztus követőinek. Ez magába hordozza a megszentelés üzenetét, amely hangsúlyozza az Isten és az emberek közötti megbékélést. Ez csak egyetlen módon lehetséges: a Szent Lélek mindenhol jelenlevő ereje által.
Isten jelenléte a mi sajátos előjogunk. A Biblia arra tanít minket, hogy az Úr az Ő Lelke által mindig velünk van. Az életének egy meghatározott pontján az ember elfogadta Jézus Krisztust, mint Személyes Megváltóját, ami által a Szent Lélek bennük lakozik. Ha ez nem történik meg, nem tudjuk megszerezni Krisztus békéltető munkájának egyetlen áldását sem. Nélküle sem hitünk, sem megigazulásunk, sem megszentelődésünk nem lesz.
Az Isten Lelkének jelenléte által állandóan tudatában vagyunk megváltásunknak, ami Jézus Krisztus vére szerzett nekünk. Ő számunkra értelmezi Isten Igéjét, és arra ösztönöz minket, hogy engedelmeskedjünk Neki. Isten munkáját megismerteti velünk, és azt is megtanítja nekünk, hogyan kell imádkoznunk. „Lélek segítségére van a mi erőtlenségünknek. Mert az, amit kérnünk kell, amint kellene, nem tudjuk; de maga a Lélek esedezik mi érettünk kimondhatatlan fohászkodásokkal” (Róma 8: 26). A szeretet és az öröm gyümölcsét adja nekünk, a békességét és türelmet, a kedvességet, jóságot, és a hűséget, a szelídséget és mértékletességet” (Gal. 5: 22).
Mikor mi ezt megtapasztaljuk, meggyőződünk arról, hogy ez a Szent Lélek munkája. Mivel Ő bennünk lakozik. Ebből tudhatjuk, hogy Krisztusban vagyunk.
6. Az Egyház és a Szent Lélek
És hét tűzlámpás ég a királyiszék előtt, amely az Istennek hét lelke (Jel. 4: 5).
A Szentírásban a Lélek munkája gyakran úgy van jelképezve, mint a lángoló tűz. Pünkösdkor napján a Lélek kitöltetését tűznyelvek kísérték; Keresztelő János olyan keresztségre utal, ami a Szent Lélek és tűz által történik; a Jelenések könyvében hét tűzlámpásról olvasunk; a Lélek a trónus előtt áll.
Minden egyes ilyen alkalom a Szent Lélek hatalmas munkájára mutat rá, amit Ő az Isten Egyházában végez. És minden, ami az Ő Egyházában történik, nagyon fontos a számunkra. Ez a hasonlat Isten hatalmasságát és erejét mutatja be számunkra. Ez arra tanít minket, hogy Ő hogyan használ fel minket céljai elérésében, és azt, hogy saját erőnkből mennyire tehetetlenek vagyunk.
Minden, amit a Lélek elvégez, hibátlan és tökéletes. Amit Ő maga után hagy, nem fércmunka. Amit Ő cselekszik, azt az Ő teljességéből teszi. A tökéletes szám, a hetes, a Lélek tökéletes munkájára utal. Amit az Úr tesz értünk, az nem más, mint tökéletes. Mi egészen mást érdemlünk: Isten haragját és büntetését. De Ő az Ő szeretetét és jóindulatát adja nekünk, - és sosem keveset, hanem mindig bőségesen. Ő mindig oly módon ad, hogy az sosem veszti értékét. Az Ő ajándékai tökéletesek.
A Lélek munkája háromféle módon vezet minket. Ez a hibák kiigazításának munkája. Az ember maga az okozója minden fájdalomnak, minden konfliktusnak, minden szenvedésnek, minden csalódásnak ezen a földön. Az élete szembefordul mindennel, amit Isten előirányzott. De az Úr nem hagyta annyiba ezt a dolgot. Isten helyre akarja állítani az Ő dicsőségét az ember életében. Ezt a Szent Lélek munkája által viszi véghez. Az Egyház Isten országának jelképe, mert ez az a hely, ahol Isten parancsolatai elfogadtatnak és helyreállíttatnak eredeti állapotukban. Egyrészről a Lélek helyreállítja Isten vezetését az egyes ember életében, másrészről elhozza az Ő országát az Ő Egyházába.
A Lélek munkája szintén közvetlen szerepet játszik abban, hogy megismerjük az igazságot. Jézus azt mondta: „De mikor eljön amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel titeket minden igazsága” (Jn. 16: 13). Általa lesz Isten Igéje lábunknak szövétneke, és ösvényünknek világossága (Zsolt. 119: 105). Az Ő kegyelme által tudhatjuk, hogy a Szentírás Isten Igéje; az Ő világossága által érthetjük meg az Ige üzenetét, mind az írottat, mind a hirdetettet; Ő taníthat csak meg minket Isten valódi akaratára a mi életünkre nézve, és Ő táplál minket az élet kenyerével.
Továbbá, a Lélek munkája igazgatja az Ő Egyházában a megszentelődést. Az Egyház, mint Krisztus teste, - szent. Ebben az értelemben a földön is szentnek kell lennie, - ebben radikálisan különbözik minden szociális rendszertől, amelyekben Krisztust nem respektálják. A Lélek megváltoztatja életünket, és más irányt ad neki. Ő arra hív minket, hogy vessük el a sötétségnek cselekedeteit, és öltözzük fel a világosság fegyvereit (Róma 13: 12); hogy engedelmeskedjünk Istennek; új teremtményekként éljünk, „És öltözzétek fel amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben” (Ef. 4: 24).
Így fest a Lélek munkája az Egyházban. Egyetlen ember sem képes ellene állni ennek.
Hitünk az Isten megváltó munkájának alapjára épül. A kereszten bemutatott áldozatán keresztül kifizette minden adósságunkat, és megszabadított minket a bűn hatalmából. A Szent Lélek ezt élő valósággá tette számunkra. Csak az Ő ereje által válhat a keresztyén élet győzedelmes életté. Ez azonban nem azt jelenti, hogy tökéletesen megszabadultunk volna a bűntől ebben a világban. Arra ösztönöz minket, hogy növekedjük a szentségben való engedelmességnek. Legyünk nyugtalanok, ha a megszentelődés eme jelei nincsenek meg életünkben. Világosan kell látnunk, hogy a megszentelődés a Szent Lélek munkája, de ez nem ok arra, hogy megfeledkezzünk felelősségünkről. A Biblia azt mondja: „Kövessétek mindenki irányában a békességet és a szentséget, amely nélkül senki sem látja meg az Urat” (Zsid. 12: 14).
Adjuk bele ebbe minden erőnket! De sose törekedjetek erre pusztán saját erőtökből. Ha ezt teszitek, garantált a sikertelenség. Mert a Szent Lélek ereje a győzelem kulcsa. Az Úr egy győzedelmes életet vár tőlünk. Ennek érdekében az idők végén elküldte az Ő Lelkét a földre. Nemcsak néhány kiváltságos keresztyénnek, hanem mindannyiunk számára.
Krisztus Sátán feletti győzelmének meg kell mutatkoznia Egyházának győzedelmességében, ami azt jelenti, hogy ez a győzelem a keresztyének életének velejárója.
Elég világos a következtetés: győzedelmeskednünk kell a bűn felett. A legkisebb bűnnek sem szabad uralkodnia életünk felett. Minden megnyilatkozásával keményen küzdenünk kell, folytatnunk kell a küzdelmet, és hinnünk kell abban, hogy a Lélek győzelmet ad nekünk. Ez az Ő Egyházának legfontosabb rendeltetése. Ő megerősít minket, és az Ő erejével erőt vehetünk a bűn hatalmán.
Semminek sem szabad fontosabbnak lenni számunkra ezen a földön, mint az Isten dicsőségének. A bűn megfosztja Istent az Ő dicsőségétől. A Szent Lélek munkája azonban Isten dicsőségének helyreállításában rejlik. A Szent Lélek eszközeit, különösen az igehirdetést használja fel arra, hogy az embereket szeretetre és engedelmességre hívja. Az Egyház erre van rendelve. Az Ő dicsőségének az Ő Egyházában sokkal jobban kell tündökölnie, mint az élet bármely más területén. Az Egyházat olyanok alkotják, akik engedelmeskednek Istennek, és elfogadták az Isten szuverenitását. Az Egyház Isten országának tükörképe. Ez tükrözi vissza a Szent Lélek munkáját, aminek hirdettetnie kell a földön.
A trónus előtt égő tűzlámpás a Szent Lélek tüzének hevét jelképezi, ami az Egyházban van. Bármi is történik az Egyházban, vagy az Egyházért, az Isten jelenlétét hivatott jelképezni. Ez magába foglalja életünk legkisebb dolgait is: még azokat is, amiket jelentéktelennek látunk. Meg kell védenünk az Isten dicsőségét életünk legkisebb területén is. A Lélek az Isten dicsőségét szemléli a trónus előtt. Semmi sem kerüli el az Ő figyelmét. Mindent lát: cselekedeteinket, szavainkat, gondolatainkat. Ezekben a dolgokban a Lélek győzelemre akar vezetni bennünket. Ő ekképpen akarja megőrizni az Úr Egyházát.
7. Az Egyház alá van rendelve a Léleknek
A sárdisbeli gyülekezet angyalának is írd meg: ezt mondja az, akinél van az isteni hét lélek és a hét csillag: Tudom a te dolgaidat, hogy az a neved, hogy élsz, és halott vagy” (Jel. 3: 1).
Az Egyház az Úrnak becses tulajdona. Ezen felül, az Egyház értékes része az Ő országának. A látható egyház élete és szolgálata hozzájárul, vagy elvon Isten dicsőségéből a földön. Ennek következtében az Egyház teljesen alá van vetve a Szent Léleknek. Ez arról tesz bizonyságot, hogy Isten munkája az Egyházon belül a Lélek által történik.
Az Egyház lelki élete nem mindig kielégítő. Következésképpen, felvetődik az a kérdés, miért történik ez így. Mi volt az oka annak, hogy az angyal a sárdisbeli gyülekezetet halottnak tartotta?
Nyilvánvaló, hogy az Egyháznak az Isten Lelke által kell élnie, ami azt jelenti, hogy bizonyos dolgoknak kell végbemenniük a tagok életében. Ezért nagyon fontos felismerni azokat az eszközöket, amiket az Egyháznak el kell vetni, másrészről azokat, amik javát szolgálják, és üdvére válnak.
Sardisban a gyülekezet hanyatlóban volt, és ez tendencia aggódásra adott okot. Nyilvánvaló, hogy tagjai szerencsésen felismerték ezt. „Felébredtek”! Természetesen, azelőtt ez másként volt. Nem sokkal előtte lelki életük példa volt mások előtt: nagy buzgósággal végezték az Úr munkáját. Abban az időben, mikor az angyal megszólította őket, még mindig az volt a hírük, hogy élnek.
A helyzet azonban nagyon gyorsan megváltozott. A gyülekezet a lelki halál állapotába süllyedt. A tagok nem voltak többé élő kapcsolatban a Szent Lélekkel. Ez nem egyszerű tudatlanság volt. Ők nagyon is jól ismerték az Isten Igéjét. Ők hallgatták az Igét, de nem szenteltek figyelmet neki. Ez volt bukásuk oka.
A sárdisbeli gyülekezetnek címzett levél jóval több, mint a történelemnek egy érdekes epizódja. A Biblia részét képezi, azért, hogy minden időben jelzés legyen az Egyház számára. Sosem szabad elfelejtenünk, hogy a lelki élet hanyatlása mindig fenyegető veszélyt jelent a földi Egyház számára.
Világosan meg kell határoznunk azt, hogyan történhetett ez meg? Az lenne ennek az oka, hogy nem teljesítették kötelességüket? Vagy túl fáradságossá és személytelenné vált volna mindez számukra? Vagy túl megerőltető lett volna mindez nekik? A felsorolt szempontok nagyon fontosak. Mindezek okát a tagok Jézus Krisztussal való kapcsolatában kell keresni. Ezt nem lehet jól szervezett tervezéssel, vagy kozmetikázással pótolni. Ennek megoldása a Szent Lélek teljességében rejlik. Ez csak akkor lehetséges, ha bűneik felett szomorkodó bűnösök minden bizalmukat Jézus Krisztusba, a Megváltóba vetik. Az ilyen emberekben az Isten Lelke ellenállhatatlan. Isten gyermekei által akarja felépíteni az Ő egyházát.
Mi lehet nagyobb tragédia annál, ha egy gyülekezet lelkileg halottá válik? Ennek nem szabad megtörténnie. Ez nem történhet meg. De ha mégis megtörténik, mindez nagy kárt okoz a tagság között. Az ilyen idők nagy veszteséget okoznak Isten országának. Az ilyen gyülekezet nem tesz bizonyságot Krisztusról.
Ez az az állapot, amit János hangsúlyozott, mikor a sárdisbeli gyülekezet vezetőihez szólt. Erre a nyomatékos figyelmeztetésre minden keresztyénnek oda kell figyelnie. Az egyház lelki haldoklásának legkisebb jele is az érinti az Urat: az Ő dicsősége és szent neve nem egyeztethető össze ezzel. Ez okból rendelte el Isten az Ő Egyházának, hogy mint élő közösség vezesse azokat, akiket Ő arra hívott el, hogy Neki szolgáljanak. Mert ők a Szent Lélek tisztségviselői. Tőle származik elhívásuk, Ő jelölte ki őket a feladatokra, és Ő készíti fel őket ezen feladatok elvégzésére. Ez világosan kiderül a sárdisbeli gyülekezethez intézett levélből.
A hét csillag (Jel. 3: 1) olyan tisztségviselőket takar, akik az ázsiai gyülekezeteket vezették. A csillag annak a magasztos elhívásnak a szimbóluma, amellyel az Úr mindnyájukat elhívta. Azt a feladatot kapták, hogy mennyei fény által vezessék tagjaikat mennyei rendeltetésük felé. Ennek a hatalmas feladatnak elvégzése érdekében tudniuk kell, hogy teljesen a Szent Lélek ajándékaira kell hagyatkozniuk. Ez az, amiért szoros közösségben kell lenniük az Isten hét csillagával. Krisztusnak, az Egyház Fejének birtokában van a Szent Lélek teljessége, és az Ő tisztségviselőin keresztül osztja szét a Lélek áldásait Egyháza tagjai között.
Az Egyházban minden szolgálatra elhívott személynek a Szent Lélek eszközévé kell lennie. Ebben a szolgálatban Isten csak olyan személyeket tud szolgálattevőkként használni, akik a Lélek ajándékai által munkálkodnak a gyülekezetekben.
Az Egyházban mindig az Úr rendjének kell uralkodni. Az igehirdetéseknek és az úrvacsorának olyan hellyé kell válni, ahol a tisztségviselők beteljesíthetik szolgálatukat. Ekképpen teljesedhet ki a Szent Lélek munkásságuk nyomán, amikor Krisztus királyságát építik.
Nyilvánvaló dolog, hogy ahol a Lélek munkálkodik, ott az Egyháznak növekednie kell. A Lélek nemcsak az egyes embereknek ad életet (Jn. 6: 63), hanem az Ő Egyháza egészének is. Az egyház olyan férfiakból és nőkből áll, akik a Lélek által nyertek életet. Általa növekednek, munkálkodnak, és érnek el hatalmas eredményeket.
Sosem szabad azonban erre úgy tekinteni, mintha ez csak a kevesek privilégiuma lenne. Ennek normális eljárásnak kellene lennie minden gyülekezet számára!
Sosem szabad azt mondanunk, hogy csak azokban az időkben, mikor az apostolok még éltek, csak azokban a napokban, azok a gyülekezetek voltak telve Isten Lelkével. A Lélek az óta sem változott. És az Ő munkája sem változott.
Más részről azonban a Szent Lélek jelenléte az egyházban nemcsak különleges jelenségekben nyilvánul meg. A valódi lelki életet inkább az Isten, és a felebarátaink iránti szeretet jellemzi. Ez a szeretet a Lélek valódi gyümölcse, amely az Egyháznak növekedést ad, és azt az Ő országává teszi. Többről van itt szó, mint saját életünkről. Komolyan kell imádkoznunk azért, hogy az egyház megújuljon. Dolgoznunk is kell ezen. „Ti azonban, szeretteim, épülvén a szentséges hitetekben, imádkozván Szent Lélek által” (Júd. 1: 20). Együtt kell építenünk Isten élő egyházát, és magasztalnunk Urunk nevét ezen a földön.
8. A Lélek egész világra kiterjedő munkája
És láttam a királyiszék és a négy lelkes állat között és a Vének között egy Bárányt állani, mint egy megölöttet, hét szarva és hét szeme volt, ami az Istennek hét Lelke, amely elküldetett az egész földre (Jel. 5: 6).
A kezdetekben, mikor Isten a mindenséget teremtette, a Szent Lélek nemcsak szemlélte, hanem aktívan ki is vette részét a teremtésből. Az 1 Móz. 1: 2 azt mondja nekünk, hogy az Isten Lelke a vizek felett lebegett. Ő a kezdetektől jelen volt, sosem hagyta magára a földet. Ez Isten Igéje, amely által Ő folyamatosan megmutatja dicsőségét, és létrehozza az Ő országát.
A Szent Lélek jelenléte ezen a földön nagy fontossággal bír számunkra. Közvetlen értelemben ez nemcsak Isten országának győzelmét jelenti a földön, hanem a mi személyes győzelmünket is a Sátán felett.
A Jelenések könyvének ötödik fejezete egy olyan látomást tár elénk, amelyben gyökeres ellentétek felsorolva: szomorúság és öröm, titkok és kijelentések, a Bárány és az Oroszlán. Ily módon Krisztus országának diadalma világosságot hoz. E győzelem miatt lett Isten hét lelke (ami a Szent Lélek teljességét és munkáját jelképezi) elküldve az egész földre.
A Lélek az Atya és a Fiú által azért lett elküldve erre a földre, hogy az Isten munkáját betöltse. Az Atya a Léleknek adta a földet, ennek alapján tudhatják az emberek, hogy Isten jelen van közöttük. Ő nincs távol tőlünk. Ő közöttünk él, sőt, bennünk. A Fiú úgy küldte el Őt a világba, mint az igazság Lelkét, hogy Ő Róla tegyen bizonyságot, hogy az élet üzenetét eljuttassa nekünk. A Lélek az Atya és a Fiú által volt elküldve a földre, hogy tökéletesen és hiánytalan módon elvégezze Isten munkáját.
Ez hatalmas buzdítás minden egyes hívő részére, aki ezen a világon Krisztus bizonyságtevője lett. Nekünk mindig tudatában kell lennünk annak, hogy az Isten Lelke velünk van, és felhasznál minket Isten országának építésében.
Az a misszionárius, aki az evangéliumot hirdeti e világ fiainak, akik eddig sohasem hallottak Jézus Krisztusról, és az Ő szeretetéről a bűnösök felé, meg lehetnek győződve felőle: a Szent Lélek el akar hívni minden választottat a népek közül, és az Ő munkája mindig sikerrel jár. Amíg ez velünk kapcsolatban van, Isten nem fog megfeledkezni erről a földről. Az igazságtalanság, a gyűlölet, a félrevezetés, a közömbösség azt sugallja nekünk, hogy a gonoszság győzedelmeskedik, de ez nem így van. Isten Lelke mindig jelen van. Az Ő kezéből sosem esik ki az irányítás. Eme hatalmas bölcsesség által arra tanít minket, hogy e világa a pusztulás felé tart.
Különösen fontos a Bárány leírása, Akinek hét szeme van, - ami az Isten hét Lelke. Ennek jelentése tökéletesen világos: Isten mindenkit ismer. Az Ő Lelkén keresztül mindnyájunkat elvisz az ismeretre. Semmi sem maradhat rejtve Előtte, kerülheti el az Ő figyelmét, bármi történne a föld legtávolabbi pontján is, odafigyel szívünk legkisebb rezdülésére is.
Ez a következtetés nyilvánvaló előttünk. Azért, mert semmit sem lehet elrejteni az Úr elől. Ő mindent tud: mit tesznek az emberek, hogyan élnek, fiatalok vagy idősek, fontos vagy egyszerű emberekről van szó, kiváltságosak vagy elnyomottak, hívők vagy ateisták. Ő mindnyájukat ismeri. Ő minden népet ismer ezen a földön, azok városait és falucskáit, ismeri politikai választásaikat és egyházaik zsinatát, hogy azok a békét munkálják, vagy rebelliót támogatnak. Bárhol is élnek az emberek, a Lélek megjegyzést tesz tevékenységükre. Annak rendje és módja szerint, az Úr napján könyvek fognak megnyittatni, amik bizonyítékokat tartalmaznak, amiket nem lehet nem figyelembe venni.
Másrészről, a Lélek munkája arról győz meg minket, hogy az Úr kibeszélhetetlen bölcsességével és tökéletes látásával visel gondot az Ő teremtésére. Nagy lelkesedéssel visel gondot arra a földre, amit Ő teremtett, amit Ő szeretettel formált.
Tudatosítani kell magunkban, hogy Krisztus kereszten való megváltói munkájának kozmológiai jelentősége van. Ő nem csupán azért jött, hogy megváltsa a mi lelkeinket. Az Ő megváltói munkája kiterjed életünk minden területére, az emberiség egészére, a teremtés minden aspektusára. Mindannak, ami megromlott az ember bűnbeesése által, helyre kell állíttatnia. A Lélek a valódi végrehajtója Krisztus megváltói munkájának az egész világon. Természetesen, ehhez elsősorban az ember Krisztushoz fűződő személyes kapcsolatot is hozzátartozik, ami magába foglalja minden rossz végét: a szeretetlenség és gyűlölet, igazságtalanság és szenvedés végét is. Minden, ami dacol Isten akaratával az Ő teremtésében, legyőzetik. „Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál” (1 Kor. 15: 26). Ez visszahelyezi a teremtést az ő eredeti, eltervezett állapotába.
A Lélek munkája Isten országának kozmikus győzelmére irányul, amit a Bárány hét szarva szimbolizál. Ez egy jellegzetes ószövetségi kép a hatalom és a dicsőség bemutatására.
A Lélek Krisztus uralmáról tesz bizonyságot. Ő újra a Bárány uradalmává teszi a földet, azokban a napokban felébrednek, mert „nekem hajol meg minden térd, és minden nyelv Istent magasztalja” (Róma 14: 11).
A Bárány hét szarva Krisztus tökéletes hatalmát és győzelmét ábrázolja. Ezt sok ember nem akarja elismerni, a Lélek tovább folytatja munkája végzését. Az Ő munkájában Ő bevonja a hívőket is. Ő felkészít minket Isten országának szolgálatára. Ebben az is benne van, hogy ellene álljunk a bűnnek, és az Ő országa eljöjjön a mi életünkben. Ez közvetlenül összefügg azzal, hogy mi az Ő országának törvényei szerint élünk. Ez megint arra tanít minket, hogy az Ő országa körülvesz minket. A világ felé való bizonyságtételünknek tartalmaznia kell az emberek felé való hívást arra, hogy Krisztus Királyként is megismerjék.
Ekképpen terjed el a Szent Lélek munkája földön, úgyhogy egyetlen imánk sem lesz hiábavaló: „Jöjjön el a te országod… mint a mennyben, úgy a földön is” (Mt. 6: 10).
9. A Lélek és az eljövendő élet
És hallottam az égből szózatot, amely ezt mondta nekem: Írd meg: Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg mostantól fogva. Bizony, azt mondja a Lélek, mert megnyugszanak az ő fáradságuktól, és az ő cselekedeteik követik őket (Jel. 14: 13).
Senki sincs, aki tudná, mit fog hozni számunkra a jövő. Természetesen, terveket kell készítenünk jövőnkre nézve. Olyan dolgokért küzdünk, amik eljönnek. De nem lehetünk teljesen biztosak benne, kivéve egy dolgot: azt, hogy minden embernek, aki hisz Krisztusban, örök életük van azon az életen felül, amit most élnek. Ez több annál, amit megérthetünk. Ez kibeszélhetetlen örömet okoz nekünk! Ez több annál, amit az Úr kijelentett nekünk, és amiről a Lélek bizonyságot tett szívünkben.
A Biblia nem hagy kételyek között minket örökkévaló állapotunkra nézve. Senki sem képes ezt előre kiszámítani. Azok, akik Krisztusban hisznek, az örök életet öröklik. Azok, akik nem hisznek, bűneikben maradnak. Ez az oka annak, hogy miért olvashatunk azoknak haláláról, akik az Úrban haltak meg. Azok, akik Jézus Krisztusban vannak, egyetlen menedékük van, ha megmaradnak Benne a világ végezetéig. Mert az idő csak arra képes megtanítani, vajon igaz volt-e az, amiben hittünk.
János idejében a gyülekezet tagjai néha pártütőkké váltak, és visszatértek előző bűnös életükhöz. Nem volt könnyű keresztyénné válni, és keresztyénként megmaradni. Ez az erőszakos üldözés korszaka volt. Az Úr Jézus Krisztus követőinek drága árat kellett fizetniük hitükért. „Mert megnyugszanak fáradságuktól”. Az eredeti görög szövegben János a fáradozásra azt a szót használja, ami az olyan ember tettét írja le, akinek kitartása, fáradozása nagyon be van határolva. A keresztyén élet akkoriban viszontagságos volt, harcolt fennmaradásáért. Ezeknek az embereknek bátorításra, és a vigasztalás szavára volt szükségük. Ez az oka annak, hogy dupla bizonyságuk volt a menny felől: az a hang, amely azt mondta, hogy Isten maga garantálja nekik a megváltást; valamint a Szent Lélek, Aki megerősítette őket a nekik adott ígéretekben, és arra hívta őket, hogy maradjanak állhatatosak.
Ma egy keresztyénnek sokkal könnyebb dolga van. Keveset tudunk, ha arra figyelünk, hogy üldöznek minket hitünkért. Isten Igéje igazság: „Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt” (Mt. 7: 14). Ma könnyű az embereknek keresztyénnek tettetni magukat. De Isten mindenki szívét ismeri. A Lélek szava nagyon fontos: „gyümölcseikről ismered meg őket”. Az Úr mindent pontosan ismer, amit mi teszünk, vagy amit nem akarunk megtenni – Ő azokat a dolgainkat is ismeri, amiket mások el sem tudnának képzelni rólunk. Isten azt mondja: közvetlen kapcsolat van tetteink és örökkévaló rendeltetésünk között.
Ez a legkevésbé sem azt jelenti, hogy kiérdemelhetjük az üdvösséget jó cselekedeteink által. De életvitelünk nagyon világosan rámutat közösségünkre Jézus Krisztussal. Az Úrnak való engedelmesség Krisztus kegyelmére utal életünkben. Ezzel kapcsolatban a Biblia elég világosan beszél: „cselekedetekből igazul meg az ember, és nem csupán hitből” (Jak. 2: 24). És ő azt teszi, amit tennie kell, mert hisz Krisztusban.
A mennyből alászálló szózat, amely hűségesen bíztat minket, az élő Isten szózata. Ez a garanciája az ígéretek beteljesedésének. Isten a mennyben feljegyzi állhatatosságukat, engedelmességüket, hitüket, szeretetüket, és a világ felé való bizonyságtételüket. Bizonyára semmiképpen sem az ő erejük által történik. Mindez a Lélek ajándéka. Isten bármit is adna nekik, hálatelt szívvel fogadnák azt. Életükben bizonyságot tesznek hitükről, és a Szent Lélekről. Örök életük van, és ezt senki sem tudja tőlük elvenni. A mennyei szózat az mondja: „Írd meg”. Senki sem tudja ezt megváltoztatni.
Ez megmásíthatatlan tény volt igazolva a Szent Lélek által akkor, mikor Ő a mennyből szólt. Az Úr tökéletesen ismer minket. Ő ismeri minden tettünket, és szívünk minden rezdülését. Ez az oka annak a dupla biztatásnak, ami az ígéreteket érinti, és Ő biztosítja az üdvösséget számunkra.
Ha az örök üdvösségünk érdemünktől függne, vagy jócselekedeteinktől, vagy engedelmességünktől, vagy hitünktől, akkor szomorú kilátásaink lennének. Mert az emberek nem tökéletesek. De Isten munkája tökéletes. Ezért a Szent Lélek csupán azt a bizonyosságot adhatná nekünk: mindenki, aki hisz, örök életet fog nyerni.
De akkor az örök élet csak a halál után lenne a mienk: de mindenki, aki hisz Krisztusban, már most örök élete van. Ez más most elkezdődött, és folytatódik az elkövetkezendő éltben. Az eljövendő halál egy út az új élethez, ahol többé nem lesz jelen a bűn, sem a bűnnek semmilyen fájdalmas következménye.
„Megnyugodnak az ő fáradtságuktól”. Ez a minden nyomorúság és kísértés végét jelenti. A próbák ideje akkor lejár. A Sátán többé nem kísértheti az embereket, mert az erős fegyveres, az ördög Jézus Krisztus által legyőzetett. Ennek megfelelően a halál csak egy indulás és egy megérkezés. A küzdelem elenyészik, a dicsőség felragyog.
Azok, akik az Úrban haltak meg, az Úrral fognak élni. Ez volt Pál apostol szívből jövő vágyakozása. Azok a hívők, akik ismerik a nyomorúságot és gyötrelmet, ismerik ezt a vágyakozást is. És természetesen, ez sokkal csodálatosabb annál, amit csak el tudunk képzelni. A Biblia képvilága úgy mutatja be a másvilági életet, mint kibeszélhetetlen dicsőséget, ahol már nem fenyeget a félelem; ahol nincs többé éhezés és szomjúhozás; ahol nincs többé szenvedés és nyomorúság; csak az örök békesség az Isten tökéletes jelenlétében.
Ezt garantálja számunkra a Szent Lélek ígérete. Ez adja meg minden ember számára a lehetőséget arra, hogy megismerje Jézus Krisztust, mint Személyes Megváltóját. Ő olyan jövőt biztosít, amit senki sem veheti el tőlük a jövőben: sem az élet teljességét, sem az elhívást.
10. A Lélek hívása
És a Lélek és a menyasszony ezt mondják: Jövel! És aki hallja, ezt mondja: Jövel! És aki szomjúhozik, jöjjön el; és aki akarja, vegye az élet vizét ingyen (Jel. 22: 17).
Ebben a szimbolikus nyelvben, ami János a Jelenések könyvében használ, gyakran úgy ábrázolja Krisztus egyházát, mint menyasszonyt, aki fel van készítve az ő Vőlegénye számára. Ez a felkészítés a Szent Lélek munkájának köszönthető.
A Lélek felkészíti az Egyházat az Úr közeledő napjára. Az Ő feladata felkészíteni az Egyházat és a hívőket, hogy részesei legyenek Krisztus győzelmének. Mikor Jézus Krisztus újra eljön, az Egyháznak várnia kell Őt, és teljesen fel kell készülnie az Ő fogadására, mint a menyasszonynak, aki várja a vőlegénye érkezését. Ennek fényében kell tekintenünk a Jelenések 22: 17-re, ami igazából kétszeres hívás, két különböző felhívás.
Egyrészről, ez egy mennyei címzésű hívás. A Lélek felkészíti az Egyházat Krisztus második visszajövetelére. Ő arra serkent az Egyházat, hogy teljes szívvel vágyakozzon az Úr napjára. A Lélek arra bíztatja az Egyházat, hogy azt mondja: „Jövel, Uram Jézus!” Krisztus nem késlelteti az Ő visszajövetelét.
Az őskeresztyén egyház irataiban néhány illusztráció kiemelkedően foglalkozik az Úr második visszajövetelével. Az apostolok írásaiban újra és újra megjelenik ez a kép.
Ezért várta az egyház oly sokáig a második visszajövetelt. Nyilvánvaló, hogy a korai egyház valóban készült erre a napra. A keresztyének úgy éltek, hogy Krisztus visszajövetelét várták minden pillanatban.
Ehhez igazították tevékenységeiket. Az egyház mindig úgy élt, hogy az Ő visszajövetele minden percben bekövetkezhet. Krisztus maga mondta: „Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, amelyen az embernek Fia eljön” (Mt. 25: 13). Nagyon is fontos, hogy Jézus hangsúlyozta ezt, nem is egy, hanem három különböző példázatban is. Két szolga volt, az egyik megbízható volt és felkészült, a másik azonban hanyag és gonosz. Ebben találta őket uruk, mikor visszaérkezett. Volt tíz szűz is, amelyből öten balgák voltak, öten azonban okosak. Más példázatban három szolgáról volt szó, akik talentumokat kaptak, hogy gazdálkodjanak vele, képességeik szerint…
Az őskeresztyének odafigyeltek az Úr eme szavaira. Ez más dolog, mint napjaink egyházának készülése arra a napra, és ezért nekünk is nagy buzgalommal kell azért imádkoznunk: „Jövel, Úr Jézus!” Sok keresztyénnek jobban alkalmazkodnia kell ehhez, ha Krisztus eljövetele késlekedik. Természetesen, mindenkinek komolyabban kell ehhez viszonyulnia. Minden nap komolyan készeknek és felkészülteknek kell lennünk – bármilyen hosszúra nyúlna „az a nap”, aminek nem tudjuk pontos idejét. Krisztus második eljövetelét minden nap örömmel kell várnia az Egyháznak. Mert az a nap igazi megkönnyebbülést fog hozni minden hívő számára. Mialatt ezen a földön élünk, amelyre a bűn árnyéka vetül, sosem leszünk mentesek a problémáktól, és a nehézségek alól. Ez nagy szerepet játszott a korai keresztyének életében, akik számára hosszúra nyúlt az Ő visszajövetele. Mert ők igazából ismerték a szenvedést és az üldöztetést.
Figyelemre méltó az, hogy Krisztus visszajövetelének várását a Reformáció tizenhatodik századi egyháza is hevesen várta. Azok az emberek is drágán fizettek meg hitükért.
A világnak sok részén ma a keresztyének könnyelműen állnak ehhez a kérdéshez. Ez a nyilvánvaló oka annak, hogy sok keresztyén miért nem fordít figyelmet Krisztus visszajövetelére, mint nagy fontosságú dologra. Nekünk azonban eszünkben kell tartanunk, hogy újra üldözések és nyomorúságok között találhatjuk magunkat, mikor égetően szükségünk lehet arra az imára, hogy: „Jövel, Uram Jézus! Jövel hamar!”
Sokkal fontosabb minden másnál tudni azt, hogy vajon mi készek vagyunk-e az Ő eljövetelére? Vajon ti földi feladataikkal naprakészek vagytok-e ma?
Ez a tárgya a ti másik elhívásotoknak, amit a Jelenések 22: 17 taglal. Ebben az esetben földi címzett szerepel: „És aki szomjazik, jöjjön el; és aki akarja, vegye az élet vizét ingyen”. János újból szimbolikus nyelvezetet használt. Ez egy szomjazó ember képét mutatja, aki szomjazik az élet vizére. Több évszázaddal azelőtt Ézsaiás próféta így kiáltott fel: „Oh, mindnyájan, kik szomjaztok, jertek e vizekre (Ézs. 55: 1). Az Úr Jézus egyszer azt mondta: „Aki hisz énbennem, meg nem szomjazik soha” (Jn. 6: 35).
Ezzel a fajta hasonlattal szemben látnunk kell az Ígéret Földjét: ami sivár, sok helyen elhagyatott, olyan hely, ahol a víz felbecsülhetetlen kincs. Azok az emberek valóban tudták, menyire függünk mi a víztől. Általa vagyunk képesen életben maradni. Nélküle pusztulásra vagyunk ítélve. Ez pontosan az, amit János el kívánt mondani, azt, hogy sürgősen szükségünk van az élet vizére. Ez az üdvösség evangéliuma, amit Jézus Krisztus vére által nyerünk el. Az örök élet tekintetében teljesen tőle függünk.
Az emberek számára ennek a víznek a hiánya a halált jelenti. Az evangélium nélkül az emberek a lelki halál állapotában vannak.
Ezért mindannyian szomjaznunk kell Krisztusra, mindnyájunknak át kell éreznünk, hogy szükségünk van Reá, társadalmi helyzetünktől függetlenül szükségünk van arra, hogy Ő eljöjjön. A megváltás ára tökéletesen ki volt egyenlítve a Golgotán. „Mert áron vétettetek meg” – mondja Pál (1 Kor. 6: 20). Ezt nyújtja az evangélium. Senkinek sem kell fizetnie az üdvösségért. Az ingyen adatik nekünk. Senki sem bocsáthatja azt áruba. Mindenkinek ingyen adatik! Úgyhogy egyetlen egy jó válasz van az emberek számára: „Jövel, Uram Jézus. Vedd életem. Még ma.”