Első fejezet

A bölcsesség barátságos hívása

1. Salamonnak, Dávid fiának, Izrael királyának példabeszédei. A bölcseleti irodalom e gyöngyszeme egy rövid bevezetővel, úgy is mondhatnánk, bemutatkozással kezdődik. Nem volt ritka, sőt a Kelet egyes térségeiben minden rendelet, királyi parancs, rendelkezés stb. olyan bevezetéssel kezdődött, amit itt is láthatunk. A könyv szerzőjének Salamon van megnevezve, aki Dávid királya fia, Izrael, a választott nép vezetője volt. De miért lenne olyan fontos az, hogy odafigyeljünk rá? Hisz voltak a Keleten más királyok is, akik briliáns logikával, és természeti bölcsességgel voltak megáldva. A babiloni és más királyi udvarok tele voltak bölcsekkel. A bölcseleti irodalomnak nagy hagyományai voltak. Miben rejlik hát akkor Salamon titka? Miben különbözött ő másoktól?

Azt olvashatjuk róla a Szentírás más helyein, hogy bölcsessége minden földi emberét felülmúlta (1 Kir. 3: 12). Azt is tudjuk, hogy nem atyjától örökölte ezt a bölcsességet, hanem alázatában a Mindenható Istenhez fordult, hogy a Seregek Ura, Izrael Szövetséges Istene adjon neki útmutatást, irányt és józan ítélőképességet arra, hogy a reá bízottakat Isten parancsolatainak fényében, annak az Ő erejével vezesse (1 Kir. 3: 7-10).

Az, hogy ez a bölcseleti gyűjtemény a Szentírás szerves része lett, annak köszönhető, hogy Isten ügyelte fel szerkesztését. Isten előre elrendelő akarata miatt lett része az Ószövetségnek ez a könyv. Isten verbálisan inspirálta Salamont arra, hogy azokat a bölcsességeket mondja el, amiket elmondott. A Mindenható felhasználta Izrael királyát arra, hogy átadja az Ő szövetséges, választott népének az Ő tanítását. Ezért kell szemeinket az üzenetre emelnünk. Ezért kell a szerző szavait megfellebbezhetetlennek tartanunk!

2. Bölcsesség és erkölcsnek tanulására, értelmes beszédek megértésére. A 7. versig a szerző elmondja, hogy mi is a célja az egész könyvvel. Minden írott dokumentum céllal jön létre. Az ókorban a levél a bemutatkozás után rátér arra, miért is lett megírva. Ezt teszi Salamon is. Elmondja, hogy ezzel a gyűjteménnyel az a célja, hogy tanítás és útbaigazítás által vezesse az arra szorulókat (tehát mindenkit) a bölcsesség megismerésére. Salamon itt Krisztus előképe, Isten képviselője. Neve jelentése „béke, békességes”. Aki Salamon (a „békességesre”) tanítványává szegődik, annak Krisztusnak, a Békesség Fejedelmének tanításaival kell betöltekeznie.

Nem kis dolgokra tanít ő minket. Először is arra, hogy az igazi bölcsesség és az igazi erkölcsi változás csak Isten kegyelméből, az Ő közreműködése által jöhet létre. Sok erkölcsi tanító, és más nagy tanító volt az emberiség bölcsőjének számító Keleten. Sokan sok mindent tanítottak, de csak Salamon tanai vezettek életre. Mert fülünkkel sok erkölcsi prédikációt hallgathatunk, de csak Isten Szentlelke képes azt élővé és hatóvá tenni a szívünkben. Csak Isten bölcsessége és újjászülő kegyelme által változik kőszívünk élő, lüktető, Isten nagyságát magasztaló hússzívvé (Róma 10: 17). Az értelmes, örök életet, és igazi, örökkévaló haszonnal kecsegtető igazságokat csak Általa foghatjuk fel, érthetjük meg.

3. A szerző rámutat itt arra, hogy az embernek szüksége van fenyítékre és igazságra, hogy az ítéletnek és becsületességnek megnyerésére jusson. Az élet nem egyszerű dolog. Mióta ősszüleink elbuktak, és a bűn kiáradt erre a világra, az ember lelkileg meghalt, és az értelme Isten dolgai iránt megsötétült. Minden gondolata folyton csak gonosz (1 Móz. 6: 5). Az élet nagyon veszélyes üzemmé vált. Mindenhol a bűn leselkedik az emberre, a bűn reá vágyódik (1 Móz. 4: 7), őt kívánja. Minden nap úgy telik el, mintha az ember egy vadakkal tele dzsungelen vágna át. Ahhoz, hogy megfelelően, Istennek tetszően tudjuk futásunkat elvégezni, az igazság ismeretére kell jutnunk, és abban kell gyakorolni magunkat. Az apostol is erre buzdít minket (2 Pt. 1: 5-7). Előbb az elmélet, utána a gyakorlat. Előbb a megigazulás, utána a megszentelődésben való előrehaladás.

4. Együgyűeknek eszesség. Kiknek kellene jobban az eszesség, mint az együgyűeknek? Azoknak van erre szükségük, akik nem tudnak eligazodni maguktól az élet dolgai felett. De vajon vakmerően ki tudná azt mondani, hogy nincs szüksége erre az eszességre? Vajon ki tudja úgy végigverekedni magát élete egy napján, hogy ne esne vétekbe Isten Igéjének pásztorolása nélkül? Nem véletlenül mondja azt Jézus a Hegyi Beszédben, hogy a lelki szegények (akik folyamatosan Isten vezetését sóvárogják) az igazán boldog emberek (Mt. 5: 3). Csak a farizeusok voltak olyan önhittek, hogy úgy gondolták, boldogulnak Isten nélkül is (Mt. 9: 12). Milyen gyönyörűséges, hogy Krisztus megváltása által mi, az Ő választottai, nyájának juhai, leborulhatunk a kegyelem trónusa elé, hogy Isten elhalmozzon minket bölcsességével (Jak. 1: 5)!

Vajon kinek lenne nagyobb szüksége józanságra, és isteni vezetésre, mint az életbe kilépő ifjaknak? Szenvedéllyel, erővel, és nem megfelelő tapasztalattal felfegyverezve vajon nem arra van-e szükségük, hogy Isten útmutatása helyes irányba terelje azt a tüzet, amelynek heve pusztulást eredményezhet, ha nincs kordában tartva? Nem az Isten Igéje vezeti-e az ifjakat az Istennek kedves irányba (Zsolt. 119: 8)? Csak a Szentírás buzgó tanulmányozása teheti az ifjút olyan felnőtté keresztyénné, aki különbséget tud a jó és a gonosz között.

5. Hallja a bölcs, és öregbíti az ő tanulságát. Senki ne higgye azonban, hogy csak az együgyűeknek és az ifjaknak van szükségünk a bölcsességre. Isten népe közül senki sem ülhet ölbe tett kézzel. Ahogyan mindenkinek szüksége volt naponta arra, hogy a mannát gyűjtse, és az táplálja őt (2 Móz. 16: 4), úgy van szüksége naponként mindenkinek arra is, hogy Isten bölcsességével töltekezzen fel. Ugyanúgy szükségük van a bölcseknek is erre, nemcsak az együgyűeknek. A legnagyobb kincseskamra is kiürül egyszer, ha folyamatosan nem gondolkodnak annak megtöltésén. Dániel a bölcsek vezetője volt, mégis naponta háromszor borult le az Úr előtt, hogy a Mindenható adjon bölcsességet neki élete minden területén (Dán. 6: 10).

Csak akkor lehet az értelmesek módján érett tanácsokat szerezni, ha igazán megtanulunk - tanulni. Pál Gamáliel lábainál tanult, a tanítványok Jézust hallgatták, Apollós Akvilától és Priszcillától hallotta a bölcsességet. Te odafigyelsz-e a próféciákra, mikor az Úr prédikátorain keresztül tanítani akar téged?

6. Találós meséinek megértésére. Arra hív fel minket ez a vers, hogy keressük Isten tanítását. Az itt adott felsorolás arra utal, hogy Isten minden tanításában keressük azt, amit Ő közölni akar velünk. Mert Isten minden tanítása a mi lelki épülésünket szolgálja. Sokan abba a hibába esnek, hogy csak a nekik kedves igerészeket, vagy a nekik kedves teológusok, lelkészek útmutatásaiban lelik örömüket. Nem szabad elfelejtenünk azonban, hogy az ilyen szelektív válogatás egy idő után nem növekedést, hanem sorvadást okoz. Dávidnak talán nem volt kedves az, hogy Nátán keményen megdorgálta (2 Sám. 12: 1-12) és fejére olvasta bűneit, de Isten kikutathatatlan akaratából éppúgy lelki növekedésének fontos része volt, mint az, hogy Isten elhívta a juhok mellől, és Sámuel királlyá kente fel őt (1 Sám. 16: 13). Charles Spurgeon, a nagy igehirdető azt mondta egyszer, hogy azokat az igehelyeket kell a legtöbbször olvasnunk, amik a legjobban belénk vágnak. Ne feledjük el, hogy nekünk naponként Isten teljes tanácsvégzésének megismerésére kell törekednünk! (1 Tim. 3: 16).

7. Az Úrnak félelme. Az első hat versben ennek a könyvnek a bevezetése volt megadva. A király tanítása egy hihetetlenül mély gondolattal indít, amit nyugodtan az egész könyv egyik legfontosabb mottójának nevezhetünk. Kijelenti, hogy csak úgy lehet a bölcsesség a mienk, ha féljük az Urat. Az Urat csak azok félik igazán, akik az Övéi, akiket Ő újjászült, akik Hozzá tértek. A bölcsesség megtanulásának, elérésének ez a tény a sarokköve. Ha nem az Úr iránti félelemmel, tisztelettel, és engedelmeskedni akarással a szívünkben keressük az Ő igazságát, akkor sosem jutunk el az isteni bölcsesség megismerésére.

Nem kell csodálkoznunk azon, ha a bolondok megutálják azt. Miért? Mert a bűnesettől fogva ők Isten ádáz ellenségei. Nem kell tehát azon meglepődni, ha ezek az emberek emberi romlottságukból kifolyólag gúnyolják Isten Igéjét. Mindaddig azt fogják tenni, míg Isten kegyelméből, Szentlelkének ereje által újjá nem szüli őket. Addig balgák maradnak, és lelki sötétségben élik napjaikat.

8. A te atyád erkölcsi tanítását. A legnagyobb támogatásra azoknak van szükségük, akik reményteljes ifjakként állnak az élet előtt. Ki tudná jobban, szeretetteljesebben, igazabban, őszintébben, féltőbben oktatni az istenfélő ifjakat, mint az istenfélő szülők? Két dolgot kell itt látnunk. Először, hogy az istenfélő szülőkön keresztül maga Isten szól atyaian, szeretően (Fil. 4: 9-19) hozzánk. Másodszor, mindkét szülőnek fel kell vállalni a gyerekek istenfélő nevelését. Sajnos, ma olyan időket élünk, mikor legjobb esetben a szülők egymásra próbálják hárítani ezt, rosszabb esetben egyikük sem foglalkozik vele. Vigyázzunk, mert Isten előtt a szülők éppúgy felelősséggel tartoznak engedelmeskedni, mint a gyerekek, és egy napon számot kell adniuk arról, hogyan nevelték őket.

9. Mert kedves ékesség lesz a te fejednek, és aranylánc a te nyakadra. Nagy méltóság és kiváltság ez. Ezt a helyzetet csak azok élvezik, akik győztesek. Azok, akik Isten kegyelméből harcukat megharcolták, a Sátán csapdáit kikerülték, és megszabadultak a madarász tőréből. Ilyen méltóság lett Dániel része, mikor a feladattal sikeresen megbirkózott Belsazár udvarában (Dán. 5: 29). Csak azoknak a sportolóknak nyakába kerül érem, csak azok állhatnak a dobogóra, akik igazán, lelkesen, becsületesen, és hűségesen küzdöttek. Ha nincs bölcsesség, ha nem alkalmazzuk azt az életünkben, nem leszünk kedvesek Mennyei Atyánk előtt. Csak Isten bölcsessége hoz számunkra ilyen megbecsülést. Az itt említett ifjú azért győzött, mert az Isten bölcsességében gyakorolta magát. Ne feledjük, mit mond Isten Igéje: „Legyetek jó fák, és teremjetek jó gyümölcsöket” (Mt. 12: 33).

Csábítás ellen való óvás.

10-19. Fiam, ha bűnösök el akarnak csábítani téged. A következő versek azért vannak egybe véve, mert egy gondolatkör részei, egy jelenséget tárgyalnak. Ezek a versek a kísértést, annak megnyilvánulását, következményeit taglalják. Mit tanulhatunk itt? Először azt, hogy a kísértés kikerülhetetlen, nem lehet elkerülni. Magának Jézus Krisztusnak is el kellett viselnie a Sátán kísértéseit (Mt. 4: 1-11). A Kísértő suttogásait naponként halljuk, ha akarjuk, ha nem. Másodszor, a kísértésnek szép, kellemes, kívánatos csomagolása van. A tiltott fa gyümölcse „kedves a szemnek, és kívánatos” (1 Móz. 3: 6) volt Éva számára. A bűn első ránézésre mindig sokat ígérő, mindig úgy tűnik, hogy sokat nyer az ember vele, mindig hódolóvá akar tenni minket. Akán szemeit hatalmában kerítette a babiloni köntös, megkívánta azt (Józs. 7: 21), fantáziáját megragadta a kétszáz siklus és az aranyvessző, ami ötven siklust nyomott. Elkezdett szárnyalni a fantáziája, úgy érezte, hogy jövője be van biztosítva, utódai előkelő emberekké válnak a megszerzett gazdagság által. Ne feledjük, hogy a Sátán a legnagyobb agitátor, és a legszebb jövőt festi le nekünk. De arról nem beszél, hogy ő a legnagyobb csaló, a hazugság atyja (Jn. 8: 44). Ne feledjük el, mert lelkünk üdvösségéről van szó! Harmadszor, ha nem Isten parancsolataira figyelünk, elbukunk. Isten világos utasításokat, rendeleteket, parancsokat adott. Ha nem vesszük figyelembe őket, végünk van. Minden parancsolat útjelző tábla, ami a menny felé visz minket, és megóv az úton tapasztalható veszélyektől. Míg a mennyei KRESZ szerint éljük életünket, biztonságban vagyunk. Ha letérünk az útról, hajótörést szenvedünk, elbukunk, és vállalnunk kell a következményeket. Urunk Jézus a Kísértő minden közeledését Isten Igéjével verte vissza. Így kell eljárnunk nekünk is. Ez csak akkor sikerülhet, ha a bölcsőjükben, a gondolatoknál végzünk a kísértéssel. Semmilyen kompromisszumot nem engedhetünk meg magunknak. Újra és újra önvizsgálatot kell tartanunk, és ki kell gyomlálnunk minden gonosz gondolatot szívünkből. Le kell ráznunk a Sátán sziszegését magunkról, ahogyan Pál is lerázta a kígyót a kezéről (Csel. 28: 3). Ha nem irtjuk ki a gyomot a szívünkből, gondolatunk virágoskertje az istentelenség kaszálójává züllik. Ne fogadd beszédüket. Zárd be füleidet. Légy süket. Állj ellenük. Akkor élsz, élni fogsz, és életeddel Istent fogod magasztalni. Nem ez-e a legcsodálatosabb dolog a világon? „Aki győz, fehér ruhákba öltözik; és nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből” (Jel. 3: 5).

Az engedetlenek büntetése.

20-21. A bölcsesség kinn szerül-szerte kiált. Ebben a két versben a szerző Isten kegyelmét, szeretetét és türelmét mutatja meg a bűnösök iránt. Istennek annyira gondja van teremtményeire, hogy sosem hagyja őket világosság nélkül. Sokszor szól a természet nagyságos dolgai, sokszor a lelkiismeret által, és a megfelelő időben kijelenti magát az Ő Igéjén keresztül. Olyan emberekhez szól itt ez a két vers, akik nem figyeltek atyjuk bölcsességére, hanem a gonoszság suttogásának engedtek. Isten mégsem hagyta őket magunkra, mert a Mindenható nem akarja, hogy azok közül, akiket Ő kiválasztott, egy is elvesszen. Lármás utcafőkön a kapuk bejáratánál sem lehet Isten elől elbújni. Ő a legváratlanabb helyeken is megtalálja a bűnöst, hogy szembesítse bűnével, és megtérésre hívja. Nem agyonhajszolni akarja a bűnösöket, hanem megbékélést akar nekik adni (Mt. 11: 28-30). Ő keres minket minden elérhető helyen.

22-23. Meddig szeretitek, oh ti együgyűek az együgyűséget? Isten azért keresi a bűnösöket, hogy lelkükre beszéljen, hogy megszabadítsa őket a madarász tőréből. Isten először szembesít. Az Ő Igéje előbb feltárja az igazi helyzetet, közli a tényeket. Nem kertel, és nem vezet, beszél félre. Itt is azt mondja, hogy: „Nagy bajban vagytok! Letértetek az igaz útról. Ennek szomorú következményei lesznek”. Térjetek az én dorgálásomhoz. Sosem kellemes dolog, mikor az embert megdorgálják. A kemény beszéd valamilyen módon mindig megtöri az embert. Isten parancsoló szavai a lelkünkbe markolnak. Vajon miért szomorodunk meg? Pusztán azért, mert megláttuk bűneik következményét? Vagy azért, mert bűneinkkel Istent sértettük meg? Aháb csak bűnei következményét sajnálta (1 Kir. 21: 27), míg a tékozló fiú azon bánkódott, hogy bűneivel gyalázta Istent (Lk. 15: 21). Ahábot egy „véletlenül” kilőtt nyílvessző sebezte halálra, míg a tékozló fiú ujjára gyűrűt húztak, lábaira sarut adtak, és a legszebb ruhával takarták be testét. Az egyik útja az életre, a másiké a halálba vezetett. Te hogyan reagálsz arra, mikor Isten megdorgál?

24-25. Mivelhogy hívtalak titeket, és vonakodtatok. Isten most azokról kezd beszélni, akik megvetették az Ő bölcsességre hívó szavait. Amikor Isten kereste őket, ők figyelmen kívül hagyták azt. Izrael fiai megvetették Jahve parancsait. Elvetették az Ő rendeleteit a civil életben, a Neki való imádatot felcserélték Baál tiszteletével, erkölcsi törvényei helyett a kánaáni népek kultikus paráznasását űzték (Bír. 2: 11-12). Ha nem nyújtunk kezet a bölcsességnek, akkor az esztelenség lesz az útitársunk. Ha Istennek hátat fordítunk, akkor a Sátán előtt nyissuk ki az ajtót (Mt. 6: 24).

26. Én is a ti nyomorúságotokon nevetek. A gonoszságnak mindig böjtje van, amit a romlott emberi természet nem akar tudomásul venni. Az Isten bölcsességét elvető emberek úgy gondolják, hogy attól, hogy semmibe veszik Isten parancsait, minden marad a régiben. Nem. Amikor Istent nyíltan megvetik, akkor Ő bezárja áldásainak tárhazát. Ha Baálhoz pártoltok, akkor ne csodálkozzatok, ha Isten is azt mondja, hogy viseljen gondot rátok Baál, aki nem lát, nem hall, nem érzékel semmit (1 Kir. 18: 5). Az istentelenekre az a veszedelem fog eljönni, amit Isten igazságai által elháríthattak volna magukról.

27-28. Mikor eljön, akkor segítségül hívnak engem. Ha megcsúfoljuk az Urat, és semmibe vesszük Őt, akkor kilépünk a Mindenhatónak árnyékából, az Ő tollai már nem fedeznek be minket (Zsolt. 91: 1, 4), és védtelenek leszünk. A nyomorúság úgy tör ránk, mint derült égből a villámcsapás. Olyanokká leszünk, mint akik a nyílt mezőn kerültek rettenetes viharba, ami elől nem találnak semmilyen menedéket, és reszketve, félelemtől remegve kell kiállniuk mindent, amit az ég haragja rájuk mér. Nincs rettenetesebb dolog annál, mikor Isten a veszedelem napján (1 Sám. 28: 15) magára hagyja az embert. Ebben a kilátástalan helyzetben ahhoz az Istenhez kezdenek fohászkodni, Akit eddig kigúnyoltak. Még ekkor is úgy gondolják, hogy Isten van értük, és kötelessége rajtuk segíteni. Isten azonban hátat fordított nekik, mert az Ő kegyelmi ideje lejárt. Ha Isten elfordul tőlünk – az az állapot maga a pokol állapota. A Mindenható óvjon meg minket attól, hogy ilyen állapotba kerüljünk!

29-30. Azért, hogy gyűlölték a bölcsességet. Az istentelenek gyűlölik Isten Igéjét. Vajon miért? Mert romlott emberi természetük Isten igazságának megvetésére és gúnyolására ösztönzi őket. Megromlottak, mert engedtek a Sátánnak, abban lelik örömüket, amit gyűlöl a Mindenható. Nem véletlen mondta azt Pál, hogy „Mert tudom, hogy énbennem, vagyis a testemben nem lakik jó” (Róma 7: 18). Ha valaki, a humanistákhoz hasonlóan, azt vallja, hogy kegyelem, megtérés nélkül az emberben van valami jó, nem veszi komolyan Isten szavát, Aki azt mondja, hogy az emberi nemzetség mindentől fogva csak gonosz, és a gonoszságban leli örömét. Az Istent elutasító emberiség Isten minden feddését megveti. Amikor Izrael népe és királyai megvetették Őt, Isten engedte, hogy az asszírok és a babiloniak kifosszák az országot, és a népet elhurcolják (2 Kir. 17: 20; 2 Kr. 36: 16). Te tiszteletben tartod Őt?

31-32. Esznek azért az ő útjuknak gyümölcséből. Aki megveti a Mindenhatót, ne csodálkozzon, hogy Isten is megveti őt. Itt nem egyszeri viselkedésről beszél a szent író, hanem a viselkedési formáról, amely meghatározza az emberek cselekedeteit. Mivel az emberek eldöntötték, hogy szembe fognak helyezkedni Isten akaratával, Ő is hátat fordított nekik, és meghagyta őket a bűneikben. Azok a nagy kultúrák, amelyek bálványaikat követték, eltűntek a történelem süllyesztőjében. Amit vetettek, azt kellett learatniuk. Saját maguk választotta, „független” útjuk csak a veszedelemre vitte őket. Heródes Agrippa megvetette Istent, kivégeztette az Ő szolgáját (Jakabot), és nyíltan, szemtelenül szembehelyezkedett az Ő akaratával, - nyomorúságos körülmények között halt meg (Csel. 12: 22-23). Aki megkeményíti szívét, annak ajtaján többé nem kopogtat Isten.

33. Aki pedig hallgat engem, lakozik bátorságosan, és csendes lesz a gonosznak félelmétől. A fejezet utolsó versét a szerző ellentétbe állítja a fentebb tárgyalt néhány verssel. Az igaz sorsát szembe állítja az együgyűek sorsával. Két fontos dolgot emel ki Isten azoknak életében, akik Őt követik. Először, bátorságosan lakoznak. Nem beszél arról, hogy gondtalanok lennének azok az emberek, akik Istenben hisznek, és Reá bízzák magukat, de arról igenis beszél, hogy bátorságosan lakoznak. Nem kell attól tartaniuk, hogy Isten haragja sújt le rájuk, vagy Ő megvonja áldásait. Olyanok ők, mint a folyópart mellé ültetett fa (Zsolt. 1: 3). Mindez azért történik, mert ők komolyan vették a tanácsot, és Isten igazságaiban gyönyörködnek (Zsolt. 1: 2). Miért kellene félniük? Ha Isten velük, akkor kicsoda lehetne ellenük (Róma 8: 31)!? Másodszor, nem kell félniük a gonosztól. Járhat már az ordító oroszlán, nem tudja őket elnyelni, mert Krisztus, Júda oroszlánja védi őket (Jel. 5: 5)! Sidrák, Misák és Abednegó nem ijedtek meg Nabukonodozor fenyegetésétől, mert tudták, hogy semmit sem tud tenni ellenük, mert Isten védelme alatt állnak (Dán. 3: 16-18). Nem attól kell félnünk, aki képes testet megölni (azaz a Sátántól), hanem Attól, Aki képes mind a testet, mind a lelket (azaz Istentől) elveszíteni. Addig béküljetek meg Istennel, addig csókolgassátok a Fiút, míg fel nem gerjed az Ő haragja (Zsolt. 2: 12)! Akkor nem kell félnetek a Sátán éjszakai ijesztésétől, és repülő nyilaitól nappal (Zsolt. 91: 5), mert életetek minden napján meg lesztek védve a gonosztól!

Második fejezet

Intés a bölcsességnek igaz keresésére, és a csábítóktól az által való óvakodásra.

1. Fiam! Ha beveszed az én beszédeimet. Isten atyaian, türelmesen, kedvesen szólítja meg gyermekeit. Ha valaki beveszi (azaz megtartja az Ő Igéjét) az Ő beszédét, annak nyomvonalában jár, azt keresi, - áldásban részesül. Krisztus, a Megváltó, az ilyen lelkileg szegény embereket (akik epekednek, vágynak az Isten Igéje után) boldogoknak nevezi (Mt. 5: 3). Ha Isten fiai elrejtik (szívükbe fogják) a bölcsességet, naponként fognak növekedni a kegyelemben. Szép példa előttünk a béreai hívők lelkülete, akik naponta azért tanulmányozták az Igét, hogy közösségben legyenek Istennel (Csel. 17: 11). Te elmélkedsz-e naponta Isten nagyságos dolgairól? Dávidot mindig megrázták, csodálatra, és magasztalásra indították Isten nagyságos dolgai (Zsolt. 136)!

2-4. Ha a bölcsességre figyelsz, az értelemért a te szódat felemeled, ha keresed azt. Isten újra csak megszólítja a kereső embereket, akik figyelmüket Feléje fordítják. Azt mondja nekik, ahogyan az aranyásók görnyednek a földbe vágott aknáikban, hogy megtalálják az aranytelért, úgy tegyenek az övéi is. Emlékeztet minket, hogy ne csak felületesen érintsük az Igét (ne csak olvassuk), hanem szántsunk mélyen (elmélkedjünk felette), mert ez hoz igazi, gazdag termést. Ha sok esetben meggyengül a hited, nyomorúságok érnek, nem leled örömödet abban a tudatban, hogy Krisztus megváltott téged, ne Istent vádold. Az az oka ennek, hogy nem szánsz megfelelő időt az Ige tanulmányozására. Vegyünk példát Annáról, aki éjjel és nappal Isten színe előtt volt a templomban (Lk. 2: 37)!

5. Akkor megérted az Úrnak félelmét, és az Istennek ismeretére jutsz. Ez a vers két alapvető, nélkülözhetetlen elvet ad azok számára, akik növekedni akarnak Isten kegyelmében. Ha kutatod az Írásokat, akkor megismered Isten természetét, megismered Istent. Ha meglátod, hogy Isten milyen szent, igazságos, mindenható, szuverén, akkor félelemmel vegyes csodálat veszi hatalmába szívedet (Ézs. 6: 1-5). Aki egyszer Isten szentségének napjába nézett, és földre lett sújtva, többé nem tud mást félni és szolgálni, mint Istent (Csel. 9). Az megértette, hogy mennyen és földön mindent Ő tart kezében, az az angyalokkal együtt lélegzetvisszafojtva arra figyel, hogyan tölti be a Mindenható eleve elrendelt terveit a történelem porondján (Jel. 4: 8-11). Ha keresed Istent, meg fogod Őt ismerni (Mt. 7: 7). Akkor megismered Krisztust, Akinek drága vérén lettél megváltva, akkor megismered Isten örökkévaló terveit, és naponként növekedni fogsz a kegyelemben. Akkor örömmel tudsz majd beszélni Krisztusról, békésen elmerülsz örökkévaló kegyelmében, öröm tölt be, mert mennyei polgár vagy, szíved erős lesz, és nem félsz a holnapi naptól, mert Isten veled van. Van ennél jobb dolog?

6. Mert az Úr ad bölcsességet. Az emberiség történelmében nagy bölcselők fordultak elő, de igaz bölcsességet csak az Urak Ura tud adni. Sokféle vallás sokféle hitet tud adni, de üdvözítő hitet, ami az örök életre visz minket, csak Krisztus által nyerhetünk (Csel. 4: 12). Istentől származik egyedül tudomány és értelem. Igaz ismeretet Istenről, a bűnről, az emberről, a megváltásról, - egyedül Általa nyerünk. És az Ő bölcsességében való járás is csak Általa van. Akik Őt keresik, nem hiába keresnek, törekvéseiket siker koronázza (Jób 32: 8; Ézs. 48: 17). Aki az Ő bölcsességében jár, nem veszhet el!

7-8. Az Ő bölcsessége kincseskamra az Őt szeretők számára. Valóságos jót rejteget, mert Igéje valódi áldásokat hoz számunkra. Akik az Övéi, azok a világ dolgait valódi fényükben látják. A bűnt bűnnek fogják nevezni, a kegyelmet kegyelemnek. Megfelelően fognak Istennel szemben viselkedni (imádni, magasztalni fogják Őt, mert a Mindenható Egyszülött Fia váltsága által kiválasztja, elhívja, és megszenteli őket (Róma 5: 8)), és a Sátán felé is (visszautasítják kísértését, gyűlölik a bűnt, és elfordulnak tőle (Róma 6: 2)). Igéje pajzs a szentek számára, amely által védve vannak a gonosz tüzes nyilai ellen (Ef. 6: 6), ami azt jelenti, hogy Isten kegyelmével vesz minket körül, és a Sátán nem tudja övéit lerántani a sárba (Zsolt. 5: 13). Téged Isten pajzsa véd?

9-10. Akkor megérted az igazságot. Ha Isten védelme alatt állsz, az ereje véd meg a kísértésektől. Isten Lelke által érthetjük meg a törvény lényét, becsületességben (azaz egyenesen) fogunk járni, Isten kiárasztja ránk kegyelmét.

11. Ha komolyan vesszük Istent, és komolyan vesszük az Ő szavát, akkor az Ő testőrei, a meggondolás és az értelem fog vigyázni ránk. József, a mi Urunk nevelőapja, mivel igaz ember volt, és komolyan vette Istent, engedelmeskedett Neki, Isten teljes védelme alatt állt. Ezért minden cselekedete igaz volt, helyes döntéseket hozott. Minden gonosz által felállított csapdát kikerült, mert figyelme a Mindenhatóra összpontosul (Mt. 1: 19, 24; 2: 13, 15, 21-23). Miért van szükségünk erre? Mert annyira kicsik, nyomorultak, és elesettek vagyunk, hogy nem tudunk ellenállni annak a nyomásnak, amit a gonosz különböző módszerekkel ránk mér.

12-15. Hogy megszabadítson téged a gonosznak útjától. Isten, jó Atyához méltóan, védi gyermekeit minden rossz befolyástól. A Kísértő szavának, hízelkedésének csak egyetlen egy módon lehet ellenállni: ha nem állunk vele szóba. Az igaz nem áll rá a gonosz útra, és nem ül a gonoszságszóló férfi mellé (Zsolt. 1: 1). Isten gyermekei nem hagyják el az igazság útját, hogy a sötétség útján járjanak, ahogyan Bálám elárulta Isten ügyét, és átkot akart mondani Isten népére (4 Móz. 22-24). A választottak nem örülnek annak, ha vétkeztek (Péter keservesen sírt, mikor elárulta az Urat (Mk. 14: 66-72), és nem dicsekednek vele (mint ahogyan tették ezt Isbóset gyilkosai (2 Sám. 4: 7-12), mint a hitetlenek, hanem bűnbánatot tartanak felettük.

16-19. A Sátán mindent megtesz annak érdekében, hogy megcsalja az Isten választottait. Ha nem sikerül az egyik módszer szerint, a másikkal próbálkozik. Az ifjú Józsefet nem tudta legyőzni a nagyravágyás és a sáfársággal való hatalom által (1 Móz. 39: 4), hát megpróbálta megrontani Potifár felesége által (1 Móz. 39: 7, 10, 11-13). Isten erőt ad nekünk, hogy megszabaduljunk a hozzánk nem tartozó asszonytól, aki beszédével hízelkedik. Tanuljunk Sámson esetéből (Bír. 16: 1)! Azt mondják, hogy akit egyszer a skorpió megmart, az még néha évek múltán is feljajdul a skorpió marása által okozott fájdalom miatt. Hiába volt Sámson Izrael legerősebb és legreményteljesebb bírája, aki egy várkaput is elvitt a vállán, egy kedves női hang (ami mögött romlottság volt) lefegyverezte őt (Bír. 18: 19). A görög mitológiában Odüsszeusz odakötözte magát a hajója árbócához, hogy a szirének hangja meg ne csalja, el ne csábítsa őt. Nekünk is így kell tennünk! Kötözzük oda magunkat Isten Igéjéhez, amely azt mondja, hogy nem szabad, tilos (2 Móz. 20: 14). Elhagyja… elfelejtkezik… halálra hanyatlik… meg nem nyerheti az élet útjait. Ha nem szörnyedtetek el teljesen a bűntől, meresszétek szemeteket annak következményeire! Mit vársz egy olyan társtól, aki elárulta a hitvesi szövetséget, a házastársi hűséget? Isten haragja van rajta. Élete romlásba dől, és akik közösséget vállalnak vele, ugyanaz lesz a részük, nem nyerhetik meg az élet útját. Krisztus arra hív minket, hogy szakítsunk meg minden kapcsolatot Babilonnal, a nagy paráznával (Jer. 51: 6)!

20-21. Hogy járj a jóknak útján. Isten semmi jó, építő és áldott dolgot nem tagad meg fiaitól. A paráznaság helyett igazi házastársi kapcsolatot ad, ami betölti melegséggel a lelket, gyanakvás helyett bizalmat és szeretetet, vita helyett egymás építését adja. Ő azt akarja, hogyha mi az Ő fiai vagyunk, akkor ennek megfelelő gyümölcsöket teremjünk (Mt. 7: 17-20). Az igazak lakják a földet. Csak azoknak van jövőjük (méghozzá milyen dicsőséges jövőjük! (Jel. 21)), akik Isten családjának tagjai, akiket Ő Krisztus által megigazított és megszentel. Csak azoknak van jövőjük, és akik Isten szemében tökéletesek, mert Krisztus életét adta értük, és a Szent Lélek megtartja életüket az örökkévalóságra.

22. A gonoszok… kivágattatnak… kiszaggattatnak. Ahogyan a szélvész kitépi azokat a növényeket, amelyeknek csenevész a gyökérzetük, Isten éppúgy vágja ki azokat, akiknek élete nem Benne gyökerezik. Ne éljünk gyökértelenül ebben a világban, mert egyszer csak elfú minket a szél (Lk. 3: 17)!

Harmadik fejezet

Az istenfélelem és bölcsesség áldása.

1. Fiam! Olyan kedvesen, szelíden, szívhez szólóan senki sem tudja megszólítani az embert, mint Isten. Annyi aggódás, odafigyelés az ember iránt egyetlen történelem által feljegyzett mondatban sincs, mint abban, hogy „Hol vagy?” (1 Móz. 3: 9).

Eddig Isten arra hívta fel a figyelmünket, keressük minden erőnkkel a bölcsességet (ami a keresők meg is találhatnak a mi Urunk Jézus Krisztus újjászülő Lelke által a Szentírásban). Most arra hív minket Isten, hogy éljünk az Ő bölcsessége által, tanításomról el ne feledkezzél, és az én parancsolataimat megőrizze a te elméd. A Szentírásban sokszor a gondolat, a szív, és az elme egymással rokon értelmű szavak. Itt is ez a helyzet. Isten arra figyelmeztet minket, hogy tartsuk szívünkbe az Ő bölcsességét. Az Ószövetségben Izrael törzseinek úgy kellett letáborozniuk, hogy a szent sátor, és benne a szövetség ládája minden oldalról körül legyen véve, a tábor közepén helyezkedjen el (4 Móz. 2). Minderre azért volt szükség, hogy a nép mindig emlékezzen arra, Kivel van szövetségben, hogy Annak parancsolatait szívükbe zárják (5 Móz. 11: 18; Ézs. 51: 7). Nekünk sem szabad megfeledkeznünk arról, hogy Krisztussal vagyunk szövetségben!

2-4. Sok esztendős életet. Isten mindig népe elé adta a halált és az életet (5 Móz. 27-28), az áldást és az átkot. Ha mienk az áldás, akkor mienk az élet is. Ha Isten Igéjére figyelünk (ami amúgy is kötelességünk), csak áldást hozhat nekünk, és a legjobbat nyerhetjük általa, ami csak osztályrészünk lehet a földön (Zsolt. 33: 13-15). Irgalmasság és igazság (szeretet és hűség) ne hagyjanak el. Egyik a másik nélkül semmit sem ér. Sokan nem vették ezt a figyelmeztetést komolyan keresztyén körökben sem, így a munkájuk kárt vallott. Mert az az igazság, hogy nem lehet egyiket a másiktól elszakítani. Kálvin János azt mondta, hogy „A Szentírásban a betű és a Lélek együtt adja az Igét. Betű nélkül a Lélek: rajongás, Lélek nélkül a betű halott és merev törvény”.

A szigor nélküli szeretet által Dávid nem büntette meg Absolont (2 Sám. 13: 34-39; 2 Sám. 14-15), szeretett fiát, ami később véres polgárháborúhoz vezetett, a szeretet nélküli szigor miatt Roboám elveszítette Izrael tíz törzsének támogatását és hűségét (1 Kir. 12: 1-24). Csak ennek a két dolognak együttessége és szét nem választása kedvesség és jó értelem Istennek és embernek szemei előtt. Vegyetek példát Jézus Krisztusról (Lk. 2: 52)!

5-6. Ebben a két versben Isten több dologra hívja fel választottai figyelmét. Először, bízzál az Úrban! Ez azt jelenti, hogy higgyetek Neki, bízzátok Reá magatokat, mint ahogyan az úszó ember ráfekszik háttal a vízre, aminek folyása viszi őt előre. Ha Benne bíztok, reménységetek nem fog kárba veszni, mert az Ő ígéreteinek Szerelmes Fia vére a pecsétje (2 Kor. 1: 20)! Másodszor, ne támaszkodj magadra! A természeti ember csak a maga értelmére bízza magát, büszke szíve saját magát teszi Isten helyébe. Ezt tette Ádám és Éva is, mikor félresöpörték Isten bölcsességét az Éden kertjében (1 Móz. 3: 6). Ez az út csak a halába vezet. Te ne járj rajta! Miért kerülnél tévútra? Inkább hallgass Istenre, Aki a bölcsesség Atyja (Jak. 1: 5)! Harmadszor, ismerd meg Őt! Vágyakozol-e arra, hogy naponként az Atya asztalánál ülj, és közösségbe legyél Vele, ahogyan irgalomból Méfibóset is ott ült Dávid asztalánál (2 Sám. 9: 13)? Légy közösségben az Atyával, mert csak így tudsz bölcs döntéseket hozni! Negyedszer, ha Reá figyelsz, akkor Ő igazgatja a te utjaidat. Ha ti minden reggel Hozzá fogtok jönni, hogy Ő utat mutasson nektek, akkor Isten előttetek fog haladni (2 Móz. 33: 15), és ti követhetitek Őt, lábnyomaiba lépkedve. És ugyan ki mondhat csődöt azok közül, akik a Szentet, a Mindenhatót, a Bölcsesség Atyját így követik? Akik alázatos imában, töredelmes szívvel az Ő vezetését kérik, Isten nem mond nemet azoknak!

7. Isten üzenete annyira fontos, hogy Ő újra megismétli azt. Az ókorban gyakran kétszer mondtak el valamit, vagy valakit kétszer szólítottak meg, hogy a mondanivalónak ünnepélyes komolyságot adjanak (Mt. 23: 37). Itt is ez történik. Újra emlékeztet minket Isten arra, hogy ne bízzunk magunkban, ne legyünk bölcsek magunkban. Az ember önhittsége és engedetlensége csak romlásba döntötte őt. Akiket Isten megváltott, nem mehetnek a saját fejük utána, kirendelt útvonaluk van, amelyet a földi vándorlásunk során maga a Fiú Isten ügyel felül, nehogy letérjünk a helyes útról (Jn. 10: 27-29). Félnünk kell az Urat. Csak az tud igazán engedelmeskedni Istennek, aki féli Őt. Ne akarjuk magunk megszabni utunkat, mint Jónás tette, nehogy a mélységből kiáltsunk később (Jón. 2: 3-4)! Nekünk, Isten fiainak, el kell távoznunk a gonosztól. Isten félelme és az attól való félelem, nehogy gonoszságot tegyünk, kéz a kézben jár együtt. Józsefnek azért volt lélekjelenléte és ereje elutasítani a bűnt, mert gyűlölte azt, és mert félte az Urat. Nem tette a gonoszt, mert tudta, hogy ezzel megsérti Istent (1 Móz. 39: 9). Vajon téged is ennyire átjár az istenfélelem?

8. A sportolók felkészülésük alatt nagyon odafigyelnek arra, hogy egészségesen és táplálóan étkezzenek, mert ez alapfeltétele a játékokon, a versenyen való jó szereplésüknek. A megszentelődés útját mi is csak akkor tudjuk illően és győztesen megfutni pályánkat, ha Istennek engedelmeskedünk. Az engedelmesség egészsége a mi testünknek, míg a bűn doppingszere csak kárunkra van. Isten Igéje megújulás csontjainknak, mert felüdít és életet, békességet ad nekünk. Dávid csontjai megavultak (Zsolt. 32: 3), és életereje ellankadt (Zsolt. 32: 4), mert átadta magát a bűnnek. De mikor Isten letekintett rá, élete megújult. Ne feledjétek Isten atyai tanácsának sorrendjét! Elhagyni a bűnt, Istent félni, gyümölcsöt teremni a kegyelem által!

9-10. Tiszteld az Urat a te marhádból. Isten iránti elkötelezettségünk talán legnagyobb bizonyítéka az, amikor nemcsak szívünket, de vagyonunkat is megnyitjuk Előtte, annak is Őt tesszük Urává. Zákeus nem sok teketóriázott ebben a kérdésben sem, mikor Krisztus kegyelme megérintette, és újjászülte őt (Lk. 19: 1-10). Izrael fiai földet kaptak Kánaánban, de nem, mint tulajdonosok, hanem mint bérlők. A földet nem adhatták el, és nem is halmozhatták. Istené volt mindenük. Amink van, az nem a mienk, hanem csak arra kaptuk, hogy sáfárkodjunk vele. Ne csodálkozzunk, hogy Isten vagyonunk javát, zsengéjét kéri! Neki erre joga van, mert Ő a Gazda! Isten elvárja tizedünket, és még többet is, hogy azt az Ő munkájára fordítsuk (Agg. 1: 2-10). Isten akkor áldja meg csűrjeinket, ha meggyőződött arról, hogy a ránk bízott javakat nem fösvényen adjuk az Ő dicsőségére, és nem tékozlóan használjuk fel saját örömeinkre. Az Úr mindkettőt, mind a fösvénységet (Lk. 16: 21), mind a tobzódást, - utálja (Lk. 16: 19).

11-12. Ez előttünk levő versek két gondolatot akarnak nekünk átadni, két dologra buzdítanak minket. Először, ne utáljuk meg az Úrnak fenyítését. Jöhetnek életünkben nagyon nehéz periódusok. József nem volt könnyű helyzetben, mikor testvérei eladták (1 Móz. 39: 1), mégsem olvassuk sehol, hogy lázadt volna az Úr ellen. Elfogadta azokat az életkörülményeket, amiket Isten adott. Nekünk is naponként emlékeznünk kell arra, hogy életünk teljesen az Isten kezébe van. Ő tökéletesen látja a múltat, a jelent, és a jövőt. Neki célja van velünk. Másodszor, Isten megdorgálja fiait. Megfeledkezünk arról, hogy mi gyenge, esendő és gyarló emberek vagyunk, olyan juhok, amelyek szétszélednének, ha a Mennyei Pásztor nem terelgetné őket. Isten dorgálásai olyanok az életünkben, mint a pásztor nyájőrző kutyái. A kutyák nem tépik szét a juhokat, nem szaggatják meg őket, hanem erőteljes ösztönzéssel, a juhok lábának határozott megfogásával tereli őket a helyes irányba. A Mennyei Atya a dorgálás által nevelni, és nem elvadítani akarja az Ő gyermekeit. Nem kétsége ejteni akarja őket, hanem azt akarja, hogy növekedjenek a kegyelemben. József büszke volt, hogy álma által tudta, különb testvéreinél, ő fog rajtuk uralkodni. Isten levitte Egyiptomba, hogy nevelje őt, és felkészítse az Isten által rendelt feladatára (1 Móz. 45: 3-8). Tanult a dorgálásból, mire megérett a feladatra, már nem volt büszke, hanem, habár nagyobb lett testvéreinél (amit Isten meg mutatott neki álmában), ezt a hatalmat mások építésére és mások szolgálatára fordította. Ne feledkezz meg róla, hogy Isten azért adott neked lelki ajándékokat, hogy másoknak szolgálj velük!

13. Boldog ember, aki megnyerte a bölcsességet, és az ember, aki értelmet szerez. Akik az Atya iskolájában tanulnak, azok boldog emberek. Maga Dávid tesz erről bizonyságot (Zsolt. 32). Mert az Atya csendes vizekre tereli őket, és füves legelőkön nyugtatja őket (Zsolt. 23) választottait. Ahogyan Ábrahám életében, úgy a lelki utódai életében is az Istennel kötött békesség, a kegyelem, és az Ő vezetése boldogságot hoz, azt a meggyőződést, hogy az Úr gondot visel rájuk.

14-17. Mert jobb ennek megszerzése… a kiásott aranynál ennek jövedelme. Salamon azt mondja, hogy az Isten vezetése általi bölcsesség drágább minden e világ által adható kincsnél. Semmi sem képes olyan hasznot hozni a léleknek, mint az Isten Igéje. Nemhiába mondta Krisztus, hogy semmit sem ér a földi kincs, ha közben az ember szűkölködik Isten gondviselő kegyelmében. Ne a világi dolgokat hajszoljuk, hanem azzal a tudattal töltekezzünk be, hogy megismertük Isten útjait (Jer. 9: 23-24).

Ehhez a bölcsességhez semmi te gyönyörűségeid nem hasonlíthatók hozzá. A világ örömei ma vigasztalást és gyönyört adnak, holnap kiégést és ürességet. A Sátán elveszi lelked, tönkre tesz, s tovább áll. Ez történt Júda esetében is, gyönyöröket hajszolt, s végül ott állt, megfosztatva tisztessége és tekintélye jelvényeitől (1 Móz. 38: 16-23). Az „örömöt” üröm követte. Isten bölcsesség által nyújtott öröme nem ilyen. Aki az Ő forrásából iszik, az nem marad szomjan, annak élete gyümölcsöző lesz (Jer. 17: 7-8). Az ilyen ember bátran néz a holnap elé! Az Istenben való öröm állandó, mert Ő örökkévaló és változhatatlan (Zsid. 13: 8)! Napoknak hosszúsága van jobbjában, baljában gazdagság és tisztesség. Aki Istenben bízik, az mind világi, mind lelki értelemben gyarapodni fog. A földi gazdagság és tisztesség, amit Ő megfelelő formában ad gyermekeinek, csak halvány visszatükrözései annak a hosszú (örökkévaló) életnek, amit a Megváltó váltsághalála által magunkénak tudhatunk. Minden ösvényei: békesség. Az Atya bármilyen úton is vezeti az övéit, azok nem félnek és nem rettegnek, mert tudják, hogy Isten védelme alatt vannak. Dávid nem félt az ellenségeitől még szorult helyzetben sem, mert tudta, Isten védelmét és áldásait élvezi (Zsolt. 3: 6-7).

18. Életnek fája ez azoknak, akik megragadják, és akik megtartják, boldogok! Az élet fája meg lett tőlünk tagadva, mikor ősszüleink (minket is képviselve) fellázadtak Isten ellen (1 Móz. 3: 24). Isten azonban tett róla, hogy ez a helyzet megváltozzon. Az Atya elküldte Fiát, a testté lett Igét, a Bölcsesség Fejedelmét, hogy megragadjuk, belekapaszkodjunk keresztjébe, és boldogan éljünk Általa! Aki Krisztus által jön az Atyához élete, örök élete van, és ezt a boldogságot a világ minden kincsére sem cserélné el!

19-20. Az Úr bölcsességgel fundálta a földet. Ha a teremtett dolgok rendjére, szépségére, gazdagságára, sokszínűségére tekintünk, csak ámulni tudunk, és áldani, csak áldani tudjuk a Mindenség Királyát. Ebben a világban egyetlen olyan dolgot sem lelünk, ami felesleges vagy értelmetlen volna (Zsolt. 136: 4-9).

Ha szomorúak, elcsigázottak, vagy elesettek vagytok, emlékezzetek meg arról, hogy Ő nem véletlen adta Fiát érettetek, Ő nem véletlen szült benneteket újjá, hanem azért tette mindezt, mert Ő mindent értelemmel erősít meg! Ezért nem csüggedt el Jób a legnehezebb próbák közepette sem, mert tudta azt, hogy az Ő Megváltója nem hagyja magára őt még a halálban sem (Jób 10: 12)!

21-22. Őrizd meg az igaz bölcsességet! Isten üzenete olyan fontos, hogy újból és újból megismétli számunkra az Atya, nehogy megfeledkezzünk róla. Az ókorban kevés írott forrás volt, így az akkori emberek minden fontos dolgot memorizáltak. Isten ismételteti velünk az Általa feladott „penzumokat”, hogy meggyőződjék róla, hogy mi az Ő szavait szívünk közepébe rejtettük el. Mert az Ő ösvénye élet a mi lelkünknek. Ahogyan a pusztában csak a kitaposott ösvény vezet el az oázis hűs vizű forrásaihoz, úgy az életben is csak Isten Igéje képes minket Szent Lelke által megváltani, és az örök életre elvinni. Isten Igéje ugyanolyan eszköz számunkra, mint amilyen a felhő- és tűzoszlop volt a vándorló Izrael számára!

23-24. Az előző versek arra hívtak fel, hogy engedelmeskedjünk Istennek, mert Ő az élet forrása. A következő versek azt mutatják, hogy milyen jó hatása lesz az engedelmességnek, annak következménye ugyanis jótékony hatással van ránk. Először, bátor leszel. Ha végignézzük a Szentírást, azt látjuk, hogy Isten népe mindig bátor volt, és győzelemre vitte az Úr ügyét, mikor engedelmeskedett Neki. Jeremiás bármennyire volt is szorongatva, Isten megmásíthatatlan Igéje mindig bátorságot adott neki mind a gonosz előjárókkal, mind a hamis prófétákkal szemben (Jer. 1: 17-19). Másodszor, nem ütöd meg lábaidat. Gyakran mondjuk, hogyha valaki rosszat tesz, azért „megüti a bokáját”. A Mindenható azt mondja, hogy aki Neki tetszően cselekszik, annak sosem kell félnie az eltévelyedéstől, vagy attól, hogy letér a helyes útról, és a magaválasztotta út kövei felsebzik a lábát. Az ókori Keleten fontos volt, hogy a vándor a megfelelő úton haladjon, (ami meg volt tisztítva) mert saruja nem adott védelmet lábainak a kövek, tövisek stb. ellen. Harmadszor, nem rettegsz. Aki Istenben újjá született, és az Ő törvényében jár, mentes a félelemtől. Azt nem üldözi az igazságszolgáltatás, nem pereskednek vele mások, nincs tartozása, és nem kell félnie éjszaka a rablóktól sem, mert Isten angyalainak gondjuk van álmára. Péter halára volt ítélve, de úgy aludt, hogy az angyalnak kellett megböknie az apostolt, hogy az felébredjen (Csel. 12: 6-7)!

25-26. Ne félj! A szerző mindezek után buzdítja Isten fiait. Én is ezt teszem. Ha Istent követitek, ha élvezitek az engedelmesség és a józan bölcsesség gyümölcseit, nem kell félnetek a váratlan eseményektől sem! Dávid sokszor került szorult helyzetbe, de egyszer sem olvasunk arról, hogy pánikba esett volna. Akik Istent követik, azoknak az élete egyszer-egyszer átmehet a halál árnyékának völgyén (Zsolt. 23), de útjának vége sosem a pusztulásban fog végződni, mert bizodalmuk az Úrban van. Isten, a hívők Atyja, megőrzi lábunkat a fogságtól. Ábrahám, aki Isten barátja volt, nem került fogságba, és nem rabolták el és meg, mint unokaöccsét, Lótot, aki a látható dolgokra tekintett, és egy röpke pillanatra megfeledkezett róla, hogy kicsoda az Úr (1 Móz. 14: 1-12).

27. Ne fogd meg a jótéteményt. Salamon konkrét dolgot említ azoknak, akik elnyerték a bölcsességet. Mert a bölcsesség önmagában nem szenteli meg az embert, ha az ember nem él a bölcsesség által. Ha hited van Istenben, annak gyümölcsei megjelennek életedben. Ha volna lehetőségünk arra, hogy jót tegyünk, de azt tudatosan nem tesszük, akkor ez arról tanúskodik, hogy magunkon kívül senkit sem szeretünk. Ilyen volt a Jézus példázatában említett gazdag ember (Lk. 16: 19-31), és a bolond Nábál is, aki a sok jóért és szolgálatért, amit Dávid emberei végeztek neki, csak gúnnyal és gonoszsággal fizetett (1 Sám. 25: 5-10). Ha azokat az ajándékokat, amiket Istentől kaptunk, nem használjuk fel mások javára, meglopjuk az Urat, és bűnként lesz nekünk mindaz beszámítva.

28. Holott nálad van, amit kér. A keresztyének lelkülete a mások felé való szeretetben és gondoskodásban feltétlenül meg kell mutatkoznia. Isten általános kegyelme által letekint minden teremtményére, Ő felhozza napját mind az igazra, mind a gonoszra. Ne feledkezzünk meg erről, amit sokszor nem veszünk figyelembe! Érzékenyeknek kell lennünk más emberek szükségei felé, minden jóra készeknek kell lennünk (Tit. 3: 1; 1 Tim. 6: 18). A cselekedetek helyett mondott szép szavak olyanok, mint a vékony ruha a fagyban, amely nem ad meleget, amiben az ember csak dideregni tud. Nem játszhatunk mások nyomorúságával, mert Isten megbüntet minket ezért!

29. Ne forralj a te felebarátod ellen gonoszt. Az Ige által gerjesztett istenfélelem megakadályoz minket abban, hogy gyűlöljük azokat, akik körülvesznek minket. A tudatos, ravasz, cselszövő viselkedés mögött még mindig istentelenség bújt meg. Talán az emberek próbálják különböző magyarázattal és kibúvókkal fedezni bűnüket, de ezekre a makogásokra a Mindenható Isten csak utálattal tekint. Jákób fiai találtak okot gonosztettükre (1 Móz. 34: 13-29), Saul sem fukarkodott ezzel, mikor Dávidot üldözte (1 Sám. 18. 22-25). A Szanhedrin, a zsidó nagytanács is tudott hamis okot találni Krisztus ellen, hogy gyűlöletüket eltakarva kegyes okot találjanak elveszejtésére (Mt. 26: 63-67; Jn. 18: 14). Halmozottan nagyobb ez a bűn, ha ő együtt ül bátorságosan te veled. Így „bánt el” például Absolon Amnonnal (2 Sám. 13: 28), vagy Joáb Abnerrel (2 Sám. 3: 26-27). Akik hasonlóan cselekedtek, nem ősz fejjel, az élettel betelve szálltak a sírba, hanem nyomorultul pusztultak el, átkot hagyva családjukra örökségül. Ne kövessétek őket! Krisztus a szeretet, az őszinteség, és a jóakarat parancsát hagyta rátok.

30. A civakodó lelkület komoly gátja a megszentelődésnek (Zsid. 12: 14; Kol. 3: 12-15). Nem méltó a Békesség Fejedelmének gyermekeihez, ha vitatkoznak, különösen akkor, mikor ezek a viták parttalanok. A megoszlás a Szétdobáló (a Diabolosz, a Sátán) taktikája. Nagyon vigyáznunk kell arra, hogy csak nyomós ok esetén álljunk ki a pástra. Tévedés ne essék, nem azt mondja Isten Igéje, hogy sosem szabad valakivel perelnünk, vagy vitában lennünk. Sosem szabad azonban erre ürügyet keresni, vagy gonoszul olyanokkal civakodni, akik békések velünk szemben. Nem szerető lelkületről tesz bizonyságot az, ha minden apró, tizedrangú kérdés felett rigorózusan perlekedünk. Jó példa erre Jákób, akik nem szekáncsoskodott a Lábánnal kötött alku szövegén (1 Móz. 31: 39). Ha azonban Isten ügyéről van szó, nincs alku. De szeretetlen, hirtelen, könyörtelen viselkedésedre ne mondd azt, hogy az Isten ügye iránti buzgóság miatt vagy ilyen! Isten sosem engedi, hogy Őt megcsúfolják, az Ő ügyét nem szolgálja az emberek haragos viselkedése.

31-33. Ne irigykedjél. Az irigység súlyos bűn, mert az irigykedők gyakorlatilag Istent vádolják, és Reá haragudnak azért, mert másoknak bizonyos dolgokat, ajándékokat megadott, amit tőlük megtagadott. Az irigység mindig Isten szuverén akaratát sérti. József testvérei azért gyűlölték őt, mert az Úr olyan ajándékot adott neki (álomlátás, hatalom testvérei felett), amiben ők nem részesültek (1 Móz. 37: 11, 19-20).

Különösen rettenetes és szomorú dolog, ha erőszakos embert kezdünk el irigyelni. Ha ilyen helyzetbe esnénk (ami azért nem ritka), emlékezzünk arra, hogy az Úr utálja az engedetleneket. Vessük el távolra magunktól az irigységet, mert az Ő titka (azaz bölcsessége) az igazaké. Nincs nagyobb ajándék ettől a világon! Isten fiai részesülnek a kegyelemből, békességük van Istenben, nevük fel van írva a mennyekben, övék az eljövendő dicsőség.

Van-e attól irigylésre méltóbb dolog még a világon, mint amivel már rendelkezünk? Azt kellene-e irigyelnünk a „sikeres” gonoszoktól, hogy házukon az Úr átka van? Ha megvizsgáljuk, hogy hová vezet útjuk, már nem is fogjuk csodálni őket. Vajon valaha valaki irigyelte-e Ákánt, aki hamis úton nagy vagyonhoz jutott? Ebből mit hagyott házára? Átkot. Te mit akarsz szeretteidre hagyni?

34. Isten a felfuvalkodottaknak ellene áll, az alázatosokat felmagasztalja. Ézsau felfuvalkodott volt, és megvetette elsőszülöttségi jogát (1 Móz. 25: 32), így Isten megfosztotta őt az elsőszülöttségből származó áldásoktól (1 Móz. 27: 37). Ha megvetjük az Isten által adott dolgokat, sőt Isten felé helyezzük magunkat, annak mindig romlás a vége. Júdás megvetette Krisztus útmutatásait, és végül egy fán végezte, gyalázatosan (Mt. 27: 5).

35. Vajon tisztességet örökölsz, vagy gyalázatot aratsz? Dávidot Isten a juhok akla mellől hívta el, aki a Mindenható kegyelme által Krisztus békességét örökölte, míg Saul megvetett Isten útmutatásait, saját feje után ment, és gyalázatot aratott mind maga, mind családja, mind törzse, mind népe számára. Az engedetlenség megöl, a hit és az engedelmesség megelevenít, és gyümölcsözővé tesz. Hofni és Fineás meghaltak (1 Sám. 4: 11), de Sámuel évtizedekig vezette Izrael népét, és bíráskodott felettük.

Atyai emlékeztetés a bölcsesség tanításának követésére.

1-2. Halljátok meg, fiaim. A szerző újra csak atyai hangot üt meg azok felé, akik lábainál ülnek, hogy Isten általa adott bölcsességeire oda figyeljenek, és komolyan vegyék azt. Sokszor az embernek fia meglankad Isten igazságinak követésében. Néha meglankadunk, mint ahogyan Dávid is nem egyszer meggyengült. Ilyenkor arra van szükségünk, hogy buzdítsanak minket arra, hogy ne hagyjuk el a tudományt, hanem még inkább kapaszkodjunk bele Isten kegyelmébe. Úgy kell tennünk, mint Bartimeus. Minél inkább el akarták hallgattatni, annál inkább Krisztushoz, a Menedékhez kiáltott (Mk. 10: 46-48)!

3. Atyámnak fia voltam, egyetlenegy… Istennek kedves gyermekei vagyunk, Aki gondot visel ránk. Mi, akiket megváltott, a szíve közepében vagyunk, úgy bánik velünk, mint az örökösökkel. És, mivel Krisztus által az Ő tényleg az Ő örökösei vagyunk, fel kell készülnünk az örökkévalóságra, mert egy nap teljes joggal felruházva, Vele fogunk uralkodni. Mi tenne alkalmasabbá minket arra, hogy felnőjünk a feladatainkhoz, mint Isten bölcsessége?

4-5. Tanítgatott. Nagy kegyelem, mikor olyan családban születhetünk bele, ahol a szülők istenfélők. Isten népének nagy emberei olyan családokból származtak, ahol az istenfélelem lengte át az otthoni levegőt. A gyerekek már születésükkor (sőt néha még az előtt) magukba szívták az Isten jelenlétét. Sámuel (1 Sám. 1: 11), Keresztelő János (Lk. 1: 5-6), Timóteus (2 Tim. 1: 5) mind olyan családból származtak, ahol Isten igazságait mindenek felett való tiszteletnek örvendtek, és a családtagok életének mércéje volt.

Az ilyen családokban minden gyerek bölcsességet és eszességet szerezhetett. Akik erről megfeledkeznek, vagy ettől elhajolnak, akik nem hallgatnak szüleik óvó szavára, szomorú sorsra jutnak. Absolon akaratos és önfejű gyermek volt, aki nem vett komolyan atyja, Dávid szavait. Végül egy fán végezte, szívébe nyílvesszők fúródtak, testét karddöfések éktelenítették, nyomorultul halt meg (2 Sám. 18: 1-18). Vedd komolyan istenfélő szüleid véleményét, tanácsait, útmutatásait, parancsait!

Szomorú azt is látni, hogy a szülők hátat fordítanak Istennek, és gyermekeiket nem vezetik a bölcsesség útján, hanem odavetik őket a világ hiú törekvéseinek. Nem arra buzdítják őket, hogy istenfélők legyenek, hanem gazdagok, sikeresek, hatalmasak. Gyerekeiket arra tanítják, hogy ennek a világnak vessenek. Augusztinusz maga is azt mondta: „Apám sosem nyugtalankodott azért, hogy Reád emelje tekintetemet”. Apák, vigyázzatok, mert Isten egy nap számonkéri gyermekeiteket a kezeitekből! Számot tudtok-e majd adni, mint jó sáfárokhoz illik?

6-7. Ne hagyd el azt, és megtart téged. Minden nap tudnunk kell, hol van a mi menedékünk. Ez csak úgy lehetséges, ha minden nap Isten közösségét keressük, ahogyan Dániel is tette (Dán. 6: 10). Esztelen dolog lenne, ha egy hajótörést túlélő ember a biztonságos mentőcsónakot felcserélné egy korhadt deszkára, és abban bízna, hogy jobban meg tudja tartani őt.

Az igazi bölcsességnek pont az az igazi jele, hogy ragaszkodik a bölcsességhez. Bárhová is ment Ábrahám, mindenhol oltárt épített az Úrnak (1 Móz. 13. 18). Akik az ő igazi fiai voltak az ígéretben és a kegyelemben, követték ebben a patriarcha példáját (1 Móz. 26: 25; 1 Móz. 33: 20). Ha elhagyod szüleid Igaz Istenét, semmi jó nem vár téged sem itt, sem a túlvilágon, fiam!

8-9. Magasztal fel azt, és felmagasztal téged. Aki felmagasztalja Istent, leborul az Ő szent színe előtt, engedelmeskedik Neki, azt Isten is felmagasztalja. Aki ragaszkodik Hozzá, ahhoz Ő is ragaszkodik. Ha Isten ösvényén haladsz, akkor Isten dicsőséges városába jutsz el!

Igen szép ékes koronát ad neked. Isten nem egy egyszerű szabályrendeletet akar rá tukmálni az emberre, mert nem az ember külső állapota, hanem annak belső, szívbeli állapota érdekli Őt!

Ő nem egyszerűen le akarja tudni teremtői és atyai kötelességét, hanem valóban megoldásokat akar adni a bukott emberiségnek. Isten eme komolyságának legnagyobb jele Krisztus golgotai keresztje. Vajon, mint szülők, Hozzá hasonlóan arra törekedtek-e, hogy gyermekeitek elnyerjék a romolhatatlan koszorút? Jóbnak annyira fontos volt a gyermekei lelki üdve, hogy korán reggel közbenjárt Isten színe előtt fiaiért és leányaiért (Jób 1: 5). Bármilyen sikeresekké is válnak utódaitok, ha nem ismerték meg az Úr útjait, csak e világnak vetettek, és a kárhozatra fognak aratni. Megteszel-e mindent, hogy gyermekeid elnyerjék az élet koronáját?

10. Hallgasd, fiam. Az egyik legnagyobb külső bizonyítéka annak, hogy újjászülettünk, és menny felé tartunk, az, hogy gondot viselünk arra, hogy a következő generáció megismerje az Urat. Maga Isten is annyira fontosnak tartotta ezt, hogy külön megparancsolta népének azt, hogy továbbadják az Ő kijelentését az ő fiaiknak (Zsolt. 78: 1-7). Ha nem az istenfélő szülők vezetik gyermekeiket, akkor lustaságukat majd a világ „pótolni” fogja, nem éppen megfelelő módon!

Így sokasulnak meg életednek esztendei. Ha Isten beszédeit nem tolmácsolják az emberek fiaik felé, - azok elvadulnak, és meg fogják vetni Isten vezetését. Emlékezzetek Éli főpapra! Nem viselt gondot fiaira, nem volt szívügye ez, nem vette komolyan az Isten szavát erre nézve. Ezek a fiak aztán elvadultak, nevetségessé tették Istent, szent hivatásukat gonosz célokra használtak, a Mindenható Szent elvette életüket, és apjukat is megbüntette. Kerüld el ezt úgy, hogy forrón könyörögsz utódaidért, és megismerteted őket a kegyelem útjával!

11. A bölcsességnek útjára tanítottalak téged. Itt két nagy igazságról van szó. Először az, hogy a gyermekek eddig a Mindenható ösvényén voltak vezetve. Talán azért mondják ezt, mert a gyermekek felnőtté váltak, és eztán saját maguknak kell Isten előtt felelniük tetteikért. Mindent megtettek eddig a szülők, amit Isten elvárt tőlük, hogy gyerekeik előtt megmutassák Isten útjait. Van egy pillanat, amikor az életben a szülőknek el kell engedniük gyermekeiket, hogy azok saját életbe kezdjenek. Fájdalmas ez a pillanat, de mégis meg kell tenni, és a bölcs szülők meg is lépik idejében ezt a lépést. Amikor a fiókák felnőnek, a szülők kivetik őket a fészekből, hogy elkezdjenek repülni, mert ez az élet rendje.

Másodszor arról van szó, hogy a szülők a jó magvetőkhöz híven azt várják, hogy munkájuk gyümölcsöt teremjen. Az igazság ösvényén vezették gyerekeiket, és hittek abban, hogy Isten letekint utódaikra. Reménykednek abban, hogy munkájuk nem volt hiábavaló, hanem a megfelelő időben engedelmességük meghozza a maga gyümölcsét. A tékozló fiú apja megtette életében a maga kötelességét, és habár fia elment az atyai háztól, várta, hogy addigi munkája meghozza annak gyümölcsét, ami meg is történt, hisz Isten Lelkének munkája által a fiú visszaemlékezett arra, hogy mennyi áldás kísérte őt apja házában (Lk. 15: 17-18). Ha szülő vagy, emlékezz arra, hogy gyermekeid nem a te tulajdonaid, hanem ajándékba kaptad őket egy időre a Mindenható Istentől, és egy nap jó sáfár módjára el kell velük számolnod az Atya Isten előtt. Vajon megtettél-e mindent annak érdekében, hogy gyermekeid magaviseleted, szereteted, intéseid által megismerjék a Menny Urát? Ha gyermek vagy, nem kell-e megemlékezned szüleidről, akik eddig gondot viseltek rád, és vezettek téged? Tartsd oda füled útmutatásaikra!

12-13. Ha istenfélő szüleidet követed, akkor jó lesz dolgod. Semmi nem szorítja meg járásodat. Lehet, hogy Isten útja néha kemény, néha lakatlan területen vezet át, de mindig egyenes. Isten útjának mindig látható a vége. Mert Krisztus kegyelméből Isten útjának végállomása a menny. Aki azon jár, nem ütközik meg, mint azok a gonoszok, akik a saját fejük után mennek a veszedelembe. Az erkölcsi tanításhoz csak úgy ragaszkodhatunk igazán, ha Isten újjászült minket, és élő hitünk van. Isten igazságait nem elég tudnunk, azokat élnünk kell. Jákób megragadta Isten angyalát, mert az élete függött tőle (1 Móz. 32: 26-29), ti is ifjak, így kapaszkodjatok Krisztus keresztjébe, hogy életet nyerjetek, és szüleiteknek örömet okozzatok!

14-15. A hitetlenek útjára ne menj. Isten türelmes, és hosszútűrő az Ő fiaihoz. Ő, a Mindenség Ura, nem átall újra és újra ugyanazokra a dolgokra figyelmeztetni minket. Ő újból és újból rámutat azokra a tiltó táblákra, amik utunk mentén mindenhol ki van rakva. Amerikában, az új-mexikói sivatagban karók voltak leverve, hogy az utasnak mutassák a helyes utat. Isten is figyelmeztet minket, hogy az igazság útján haladjunk, és ne térjünk a gonoszok ösvényére. Azok, akik az Ő választottai, hallgatnak szavára, és elhagyják, nem mennek, eltérnek a gonosz utaktól. Gibea lakói gonoszok voltak, és sajnos ebbe a gonoszságba belerángatták Benjámin egész törzsét is (Bír. 20: 12-13), aminek véres polgárháború lett a vége (Bír. 20: 20). Nem vették komolyan a parancsolatokat, aminek katasztrófa lett a vége. Vedd komolyan Isten figyelmeztetéseit!

16-17. Mert nem alhatnak. Milyen rettenetes állapot ez! A Szent Isten arcképének mása, a teremtés koronája nem tud nyugodni, ha nem gonoszságban jár! Lelkét odavetette a Sátánnak, aki kemény úr. Megrontja, megvakítja őt, és gonoszságra viszi. A zsidó vezetők, akik telve voltak gyűlölettel, nem nyughattak addig, míg a Szentet, a Tisztát az éj közepén el nem fogták (Jn. 18: 3), míg korán reggel romlásra nem juttatták Őt (Lk. 22: 66)!

18-19. Ez a két vers szembe van állítva egymással, amit gyakran használtak módszerként az ókori tanítók, hogy tanításukat jobban ki tudják fejteni, hogy a kiemelt dolgoknak még nagyobb jelentőséget adjanak. A keresztyén életet itt a szerző szembe állítja a hitetlen életvitellel. A szerző az istenfélő életvitelt a hajnal világosságához hasonlítja, amely nőttön nő, míg el nem éri teljes fényét, ragyogását.

Mert ilyen útjuk van azoknak, akiket Isten elválasztott, elhívott, megigazított, és megszentel. Akik az övéi, azok folyamatosan növekednek a kegyelemben. Ahogyan a hajnal egyre világosabb lesz (és csak valami iszonyatos katasztrófa folytán állhat meg ebben), úgy az istenfélő ember élete is egyre inkább Krisztus arcképét tükrözi vissza (Zsolt. 19: 8). Az Isten választottainak dolga mindig fényben történik, ami őszinteségükre utal, és arra, hogy Ő megvilágítja útjukat, és nem esnek bele a gonoszság vermébe.

Egészen más ellenben a gonoszok ösvénye. Az ő útjuk homály, sötétségen vezet át. Ahol nincs mennyei látás, ott csak bizonytalanság, és kockázat van. Sosem tudni, mi fog történni a következő pillanatban. Minden terv ingatag, minden pillanatban késpengén táncol a gonosz. A halál torka felett az ilyen emberek pókhálón járnak, és csak Istentől függ, mikor tűnnek el végleg a kárhozatban, ahogyan Jonathan Edwards is mondta. Azon az úton nincs békesség, nincs kapaszkodó, nincs útirány. Ezek az emberek azért vannak ilyen silány állapotban, mert megvetik a világosságot, ellene támadnak, és meg akarják semmisíteni azt. Egyiptom varázslói tudatosan léptek fel (2 Móz. 7: 11) Mózes, Isten szolgája ellen, és tudatosan akarták Isten nevét megcsúfolni. Csoda hát, hogy elvesztek urukkal, a fáraóval, és hamis isteneikkel együtt?

20. Fiam. A Szentírás sokszor személyes hangot üt meg, folyamatosan féltő szeretettel fordul hallgatói felé. Ez felhívás azoknak számára, akiket Isten arra rendelt, hogy másokat vezessenek. Isten arra inti a családapákat, a gyülekezetek vezetőit, az igehirdetőket, hogy szeretettel viseljenek gondot a rájuk bízott embereket (Csel. 20: 28). Emlékezzen meg minden Istentől rendelt vezető arra, hogy hatalmát, befolyását szolgálatra, nem uralkodásra kapta. Ha azt nem így használják, visszaélnek vele. Vegyünk példát a szerzőről, aki Istentől kapott ajándékait szeretettel, törődéssel, türelemmel mások javára fordította!

21-22. Addig nem fogsz Isten útjain járni, amíg nem tartod elmédben azt. Ha nem jár át Isten Lelke, Isten Igéje nem tud fészket rakni a szívedbe. Csak azok elmélkednek Isten parancsolatairól, akik az Ő fiai, akik békességet nyertek Krisztus által, és minden erejükkel arra törekednek, hogy Neki szolgáljanak.

Mert élet. Ha nem vagy újjászületve, még bűneidben vagy, - a törvény átka alatt vagy. Élet csak azokban van, akikben Isten Igéje lakozást vett. A kegyesség nem teher azoknak, akik Krisztusban vannak. Ábrahám nem tartotta tehernek azt, hogy ott kellett hagynia Ur városát, és jövevényként kellett élnie Kánaán földjén. A hívők atyját semmilyen hátrány nem érte azért, mert Istennek kezdett engedelmeskedni.

23. Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet. A Sátán a gondolatainkon keresztül támad. Tudja azt ugyanis, hogy az értelem irányítsa az embert, kontrollálja a cselekményeket, és az érzéseket. Az értelem kapujának a gondolatot kell tekintenünk. Nem véletlen, hogy a sötétség fejedelme különös erővel rohamozza az ember gondolatait.

A Sátán Évánál is először a gondolatokba fészkelte be magát, és csak utána nyúltak a kezek a tiltott gyümölcs felé (1 Móz. 3: 6)! Először jól meg hányta-vetette az asszony az ő szívében a dolgot, utána cselekedett. Ezért fontos, hogy éberen őrizzük értelmünket, hogy milyen gondolatok férkőznek be abba! Ne kvártélyozzuk be szívünkbe a hamisságot! Ne engedjünk megindítóan esengő hangjának! Ha ezt nem vesszük komolyan, akkor gondolataink vesztünkre törnek, mint tette ezt Absolon is atyjával, Dáviddal szemben (2 Sám. 15. 4-6)!

24-27. Vesd el. Miközben Isten irgalma és ereje által arra törekszel, vigyázz arra, mit mondasz, mit veszel észre, hogyan jársz, vagyis ügyelj oda nemcsak a bensődre, hanem a látható dolgokra is. Isten arra akarja felhívni a figyelmedet, hogy külső cselekedeteid bizonyságot tegyenek arról a kegyességről, ami áthatja a szívedet.

Szemeid előre nézzenek, előre a célra, Krisztusra, a mennyre! Bunyan kifejti a Szent háborúban, hogy a Sátán először a Fül-kaput és a Szem-kaput foglalta el, hogy be tudjon törni Emberlélek városába. Ne engedd, hogy a Sátán e világ dolgaival elhomályosítsa látásodat. Emlékezz arra, amit Krisztus mond, hogy a test lámpása a szem (Mt. 6: 22). Amerre a szemeidet emeled, abba az irányba fogsz menni. Ha tájékozódási pontnak Krisztus, a szeretett Megváltót választottad, akkor a mennyei dicsőség felé tartasz. Ha a világ valamilyen mulandó dolgához igazítod magadat, akkor a múlandóság felé, a tűznek tava felé visz utad. Jól gondold meg, mire irányítod figyelmedet! Júdás a harminc ezüstre figyelt, és egy kötél végén végezte. Lázár Ábrahámra tekintett a nyomorúságok közepette is, és Ábrahám kebelén nyugszik (Lk. 16: 19-31).

Egyengesd el lábaid ösvényét. Jól vigyázz arra, hogyan közlekedsz utadon. Az úton levő vándor mindig éber, még akkor is, mikor nyugovóra tér. Hisz az úton rablók támadhatnak rá, vagy vadállatokkal kell szembe néznie. Az is előfordulhat, hogy kificamítja a lábát, mert nem nézett az orra elé. Légy résen! Habár Isten ösvényén haladsz, emlékezz arra, hogy az ördög nem alszik, és mindent megtesz dühében, hogy megrabolja Krisztusban való örömödet. Elveszejteni nem tud, de mindenre képes annak érdekében, hogy szerencsétlenné, kiábrándulttá, és haszontalan szolgává tegyen! Isten adjon bölcsességet neked, hogy az Ő kegyelméhez méltón fusd meg az előtted levő pályát! József emlékezett arra, hogy csak vándor ezen a földön, nem tekintett a földi hiúságokra, és Istent szolgálta. Arra kérte Izrael fiait, hogyha elhagyják Egyiptomot, vigyék haza az ő csontjait is Kánaán földjére (1 Móz. 50: 24-25). Szemét a helyes célra emelte, lába a helyes ösvényen haladt, nem tért el attól se jobbra, se balra.

Ötödik fejezet

Erkölcstelen élettől való óvás.

1-2. Fiam! Az én bölcsességemre figyelmezz. Olyan nagy, mélyen szántó, fontos ennek az egész fejezetnek az üzenete, hogy a szerző nagyon komolyan, mondhatni, szent félelemmel, vezeti be a témát. Újra emlékezteti hallgatóit, hogy nem véletlen mondta el azt, amit kifejtett az előző fejezet végén. Az ifjú vándor útján sok veszély leselkedik rá, ezért meg kell tartania a meggondolást, ha nem akarja, hogy élete egy kisiklott élet legyen. Meg kell védenetek Isten bölcsessége által lelketeket, és Isten dicsőségét!

3. Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és simább az olajnál az ő ínye. Ez lenne a nagy veszély? - kérdezhetnénk. Veszélyes lenne egy szép szem? Isten azt mondja, hogy igen. Az idegen asszony társasága nagy veszélyeket rejt magában. Ezt több módon is értelmezhetjük.

Először, azt érthetjük ez alatt, hogy veszélyes az olyan asszony, aki hitünkre nézve idegen, aki nem ismeri az Urat. Azért veszélyes, mert más isteneket szeret, és el akarja ragadni szívünket az Igaz Istentől. Nem véletlen, hogy Isten megbüntette a népét, amikor Baál-Peórnál (4 Móz. 25: 1-3) elkezdtek keveredni Moáb leányaival. Ez azt jelenti, hogy nemcsak szépségüknek nem tudtak nemet mondani, hanem vallásuknak sem, mert elfogadták hitüket is. Nem véletlen, hogy Izsák és Rebeka lelke keserű lett, mikor Ézsau azzal vetette meg Isten parancsolatait, hogy idegen asszonyokat hozott Isten családi tűzhelyéhez.

Másodszor, úgy is értelmezhetjük, hogy idegen, mert más emberhez tartozik. Mert felebarátunk szövetséges társa az. Ha kapcsolatba lépek vele, felebarátom házát dúlom fel, rombolom le. Nem véletlen, hogy az ilyen tettet József nagy gonoszságnak nevezte (1 Móz. 39: 9), amit Isten gyűlöl, mert az Általa felállított teremtési és társadalmi rendet rombolja, az Ő munkáját teszi tönkre.

Harmadszor, megjegyezhetjük azt is, hogy a tapasztalatlan ifjaknak nem tűnik veszélyesnek a feslettség. A színmézre és az olajra ki tekintene úgy, mint veszélyforrásra? De ez csak azért van, mert az ifjak még tapasztalatlanok, kevés ennek alátámasztó példát láttak eddigi életük során, ezért is kell óvatosaknak lenniük!

4-5. A bölcsek azonban nem a szemük alapján ítélkeznek, hanem az alapján, mit Isten kijelentett. Tudják, hogy a Sátán a világosság angyalaként is felléphet. Bármilyen édes és sima is a bűn, a vége keserű.

Isten fiai nem kedvelhetik azt, és nem járhatnak azokon az utakon, melyek a sírba törekszenek. Akikben Isten Lelke lakozást vett, azok elkerülik, vagy visszafordulnak arról az útról, amely csak olyan éles fájdalmakat hozhat, mint a kétélű tőr okozta sebek. Timóteus (2 Tim. 2: 22) elkerülte ezt az utat, Dávid visszafordult arról (Zsolt. 32: 4-5), Isten kegyelméből.

6. Akik azonban nem tanulnak a leckéből, azokat elnyeli a bűn, nem lesz mibe vetni a reményüket. Útjuk olyan lesz, mint a lápot átvezető csapás. Sosem tudják, hogy mikor lesz a talaj lábuk alatt változó, és mikor nyeli el őket a mélység. A jó hír az, hogy van gyógyír! Van szilárd talaj, Aki nem más, mint a Kőszikla-Krisztus, Aki ebből a sáros fertőből is ki tudja ragadni azokat, akik Hozzá kiáltanak! Ha nem így lenne, a bűnös nőnek sosem lett volna reménysége a megtérésre (Jn. 4: 14).

7-8. Az szerző itt nem valamilyen lagymatag bólintgatást, beleegyezés félét akar hallgatóitól, hanem tudatos elhatározást, és tudatos engedelmességet. Ő azt várja, hogy úgy hallgassanak fiai rá, hogy távozzanak el a parázna életvitelétől. Mint ahogyan messze elkerüljük azokat a házakat, amelyeket hamis, harapós kutya őriz, mert tudjuk, hogy kárt tesz bennünk, úgy kerüljük messze el még annak a lehetőségét is, hogy olyan helyzet alakuljon ki, amely vétekbe vihet minket. József, Jézus nevelőapja, mikor meghallotta, hogy Heródeus után (aki üldözte a Messiást) fia, Arkhelausz lett az uralkodó (akik szintén gonosz volt), messze elkerülte Júdeát, és Galileába telepedett le. Te is, minél messzebb helyezkedj el a bűntől, kerülve még a lehetőségét is annak, hogy veszélyes helyzet alakuljon ki körülötted!

9-11. Ne add ékességedet. Nagy ára van a bűnnek! A pillanatnyi öröm, vagy az örömnek a látszata nagyon sokba kerül. A bűn nagy vámot kér a portékájáért. A Sátán nagy kufár. A legsilányabb árut a legmagasabb áron adja. A gyehennára (szemétre, ítéletre) való áruért a halhatatlan lelket kéri, és minden egyebet is. Mikor a bűnnek adod a te esztendeidet, ne feledd, hogy a bűn zsoldja a halál (Róma 6: 23).

Amnon csak egy kis tiltott örömre vágyott, egy kis megkönnyebbülésre, mikor elcsábította ártatlan rokonát, Támárt (2 Sám 13: 1-2). Ezért a kis „kikapcsolódásért” drágán fizetett meg: elveszítette apja bizalmát, megkeseredett (2 Sám. 13: 15), magára vonta Absolon gyűlöletét, szégyent hozott saját fejére becstelen tettével, elveszítette örökségét, erőszakos halállal halt (2 Sám. 13: 28).

Mivel Amnon megvetette Isten parancsolatait, ezért idegenek teltek be vagyonával, mivel elragadta a halál, és keresményei más házába jutottak. A bűn megfosztotta mindentől, amivel rendelkezett. Aki tudatosan adja magát a bűnnek, élete végén elveszít mindent, ami az övé lehetett volna. Aki elveti Isten megtérésre hívó szavát, élete végén nyög, elveszítette minden ajándékát, amit a Mindenható reá bízott, és már csak az örökkévaló kárhozat kilátástalanságát várja.

12-14. Aki fiatal korában, mikor még fogékony erre az ember, és nem csontosodott még bele a bűnös szokásokba, nem figyel Istenre, meggyűlölte az erkölcsi tanítást, élete végén üres kézzel áll az örökkévalóság kapujánál.

Aki fenyíték (azaz megfelelő isteni nevelés nélkül) nélkül éli életét, felrúgott minden normát, nem fogadja el a teremtett dolgok rendjét, hanem teljesen elvadultan, öntörvényesen él. Ez éppen olyan esztelen tett, mintha a hegymászó lekapcsolná biztosító kötelét, és a mélybe zuhanna pusztán azért, mert „szabadon”, kötöttségek nélkül akart mászni. Gondold meg, bűnös, mi a következménye a bűnnek!

Ne hagyd, hogy a sötétség fejedelme megcsalja a szívedet! Ha megveted Istent, akkor lehetsz te akár a közösség közepette is, körbe vehetnek Isten szentjei, hallgathatod Isten Igéjét, de ha nem ragadod meg Krisztus ruhájának szegélyét, mint a vérfolyásos asszony (Mt. 9: 20-21), csak a halált aratod magad számára! Könyörögj Istenhez, hogy az Ő Igéje adjon világosságot számodra, és a Szent Lélek vezetése a helyes útra tereljen, és meg is tartson azon.

15. Igyál vizet a te kutadból, és a te forrásod közepéből folyóvizet. A következő versekben a Szentírás egyik legszebb szakasza következik, amely a házasság szépségéről ír. Mert Isten bölcsessége nemcsak arról beszél, mit nem szabad tenni, hanem arról is beszél, mi kedves Neki. Ez a vers több üzenetet is tartalmaz számunkra.

Először, igyál, azaz Isten teremtési rendjének engedelmeskedsz, mikor társat keresel, és vele boldog házasságban élsz. Ádám vágyott (1 Móz. 2: 18) társra, mert ezt a vágyat Isten adta neki. Ha nem Ő rendelte volna a házasságot, nem adott volna társat Ádámnak.

Másodszor, a te kutadból igyál. Azzal kell együtt élned a szövetségben, akit Isten neked rendelt. Isten teremtette Ádámnak Évát (1 Móz. 2: 21-22). Éva azért lett Ádám felesége, mert ezt Isten rendelte így. Ahhoz, hogy boldogok legyünk a házasságban, arra van szükségünk, hogy társunk hozzánk illő legyen, aki Isten adott mellénk. Az Ő bölcs, előrelátó kegyelme nélkül nincs jövőd.

Harmadszor, a te forrásodból igyál, ne a máséból. Emlékezz arra, hogy a szomszéd kertje sosem zöldebb. Ha elveszed a másét, akkor rombolsz, nem építesz. Isten minden házasság védője, és ha megtöröd a szövetséget, Isten tekintélye ellen lázadsz. A legtöbb házasságtörés az elégedetlenségből származik. Az elégedetlenség Isten iránti hálátlanságot, és haragot jelent. Mivel ilyen elvetemültek lettünk, észre sem vesszük, hogy nem Isten ajándékaival van baj, hanem saját szívünk gonoszságával. Ne keresd máshol a boldogságot, csak ott, ahová Isten azt rendelte, azaz a házasságban, a saját házasságodban, az Istennel rendelt társad mellett!

Negyedszer, forrásod közepéből vegyél folyóvizet, azaz az Istentől rendelt helyen megtalálod a boldogságot. Isten meg akar vigasztalni minket ebben a magányos világban, ahol a Sátán körbejár, hogy elnyeljen valakiket. Ezt leginkább egy szövetséges társ mellett, által érjük el, aki mellett növekedni tudunk a szeretetben, egymást óvjuk, és támogassuk. Ilyen kapcsolat volt Ábrahám és Sára között, akik azért egészítették jól ki egymást, mert megértették, az Úrnak célja van velük, és együtt van célja velük. Együtt – mi adna nagyobb boldogságot nekünk? Együtt – nagy mélység és vigasztalás van Istennek eme szavában, amit az Ő akarata kísér!

16-17. Az bibliai időkben minden ház saját vízkészlettel rendelkezett. Egyedül tieid legyenek. Ha nem a saját forrásodból iszol, megposhad a saját vízkészleted, és elfogy a felebarátod tartaléka! Kifolynak forrásaid, azaz tönkre megy, élvezhetetlenné válik, széthull házasságot. Ahol a tűz melegének kellene áradnia, ott most csak egy szétrúgott tűzhelyet látunk. A források elapadása, ilyen vagy olyan módon, mindig hűtlenségre utal, arra, hogy nem vesszük komolyan a szövetséget. Így volt ez Jeremiásnál is, mikor azt mondta, hogy Izrael hűtlen lett Jahvéhoz, az élő vizek forrását repedezett kutakra cserélték (Jer. 2: 13). Ha igazán szomjadat akarod oltani, légy hűséges társadhoz! Egyedül a tied legyenek!

18-20. Legyen a te forrásod áldott. Ez a pár vers az Énekek Éneke költőiességét, magasztosságát, szívmelengető voltát idézi nekünk. Annak teljes szépségét, magasztosságát, csodálatos voltát fel sem tudjuk fogni annak teljes mélységében. Legyen áldott a te szövetséget, azaz Istennek tetsző, Neki kedves. Ha hűséges, és Isten parancsa szerint önfeláldozó vagy, és gondot viselsz szövetséges társadra, akit Isten adott melléd, akkor örömödet fogod lelni az ő társaságában, és nem leszel iránta keserű kedvű (mogorva) (Kol. 3: 19)!

Szerelmes szarvas, kedves zergeként említi a Szentírás azt, aki hű társa férjének. Hát el lehet-e hagyni egy ilyen szívmelengető, minden bajban hű társat egy csillogó szemért, a múló örömért? Óvnod kell házasságodat! Ahogyan a vándor meglesi az itatóhoz kijövő zergét, és nem megrettenteni őt előbukkanásával, annyira óvatosan, körültekintően, és szelíden kell gondot viselned társadra. Az idegen asszony iránti vágyat legjobban feleségünk iránti gyengéd szeretet tudja kioltani, és megsemmisíteni. Minél kevésbé hallgatsz Isten parancsolatára azokra az elvekre nézve, amit házasságoddal kapcsolatban ad, annál inkább kiteszed magad a Sátán kísértésének. Ha engedetlen vagy, ne csodálkozz azon, hogy idegen asszony után szeretnél bujdosni!

21. Mert az Úrnak szemei előtt vannak mindenkinek utjai. Isten szemei tökéletesek. A Jelenések könyvében (4: 6) említett üvegtenger Isten tisztaságát és tisztánlátását fejezi ki. Ő belelát legtitkosabb gondolatainkba is.

22-23. Arra mutat rá, hogyha Isten Igéje megvettetik, akkor Isten hagyja, hogy a bűnös menjen a feje után, hogy a maga álnokságai fogják meg őt, és arassa le gonoszsága gyümölcseit. Így tett Isten a fáraóval, aki megkeményítette szívét (2 Móz. 7: 13). Minél mélyebbre merül a bűnben az istentelen, annál inkább saját bűneinek köteleivel köti meg magát. Júdás először csak egy kis összeget lopott, aztán egyre kapzsibb lett, végül olyan mélyre süllyedt, hogy a Mesterét is eladta egy csinos összeg fejében (Mk. 14: 10-11). Minden egyes bűn egy újabb kötelet rak ránk, amelyet nem bírunk elszakítani, és ha Krisztus nem jön el, és nem vágja le köteleinket, kárhozatra jutunk, örökre foglyok maradunk.

Akit nem kísér fenyíték, az Istentől elvadulva, a kegyelmet nem ismerve, Krisztus váltságát megvetve élnek, a Sátán csalása által támolyognak, mert gonoszságuk miatt ki kellett inniuk Isten haragjának poharát. Te ne végezd így, hanem hallgass Isten fegyelmező szavára, engedd, hogy a Szent Lélek betöltsön téged, és életed megtisztuljon. Akkor Isten kipótolja mindazt, amit bűneid miatt elvesztegettél (Jóel 2: 24-27)!

Hatodik fejezet

Kezességtől való óvás.

1. Fiam! Ha kezes lettél. Eddig az istenfélő atya és vezető a tisztátalan, parázna, idegen asszonytól óvta a fiatalokat, most áttér egy másik veszély taglalására. Ez a veszély a felelőtlen, gyors, át nem gondolt döntésektől való óvás. Ezt az óvást két módon is értelmezhetjük.

Először, arra figyelmeztet, hogy te magad ne hozz elhamarkodott döntéseket. A tanítványok készek voltak arra, hogy a dolgok, körülmények figyelembe vétele nélkül gyors, átgondolatlan, irgalmatlan dolgot tegyenek (Lk. 9: 54-55). Ne kövessük ezt a rossz példát!

Másodszor, ne vállalj kezességet olyan emberért, aki folyamatosan felelőtlen döntéseket hoz. Jósiás, Júda istenfélő királya szövetséget kötött Ahábbal, Izrael istentelen királyával. Ezzel Jósiás „kezességet vállalt” Isten előtt szövetségese tetteiért, ezzel kötelezte magát másért. Nagyon rosszul tette! Ezért a hibáért Jósiás majdnem életével fizetett (1 Kir. 22: 32-33). Csak Isten kegyelmének tudhatjuk be, hogy uralkodása nem tragédiával végződött. Intés ez számunkra is!

2. Szádnak beszéde által estél tőrbe, megfogattál a te szádnak beszédeivel. Általában a fiatalokra jellemző az átgondolatlanság, a naivság, a hiszékenység, mikor a tőlük ravaszabb emberek rászedik őket, kihasználják tapasztalatlanságukat, és olyan szerződések megkötésére ösztönzik őket, amelyek előnytelenek számukra.

A Biblia tiltja, hogy minden fenntartás nélkül, bizonyítékok és biztosítékok hiányában, első szóra kezességet vállaljunk. Mivel a kezesség vállalása veszélyes dolog. Jó értsük meg, az Ige nem azt tiltja, hogy megfelelő és szükséges körülmények között ne vállaljunk kezességet, hisz szeretteink, testvéreink kerülhetnek olyan nyomorult helyzetbe, hogy egyszerűen kötelességünk segíteni. De azt nagyon is tiltja a Szentírás, hogy ilyen döntéseket hányaveti módon hozzunk meg, nem figyelve a részletekre. Józsué, és a nép vénei nem kérdezték meg az Urat, nem körültekintő módon hoztak döntést, aminek az lett a következménye, hogy rossz szövetséget kötöttek (Józs. 9: 14-15).

3-4. Ezt műveld azért fiam. Az Ige rátér arra, mit kell akkor tennie a keresztyénnek, ha már megtörtént a baj, azaz ha a hívők rossz döntést hoztak. Még itt sincs veszve Isten kegyelméből minden, van lehetőség a korrigálásra.

Először is arra emlékeztet minket Isten, hogy alázkodjunk meg. Meg kell tenni mindent, hogy törvényes módon próbáljuk megváltoztatni a rosszul kötött szerződést. Azért, mert ha kezességet vállalunk emberekért, akkor életünket bizonyos értelemben mások kezébe tesszük le. Isten azonban ezt nem helyesli. Azt akarja, hogy a hívők élete egyedül csak Tőle függjön. Ezt vedd annyira komolyan, hogy még álmot se engedj szemeidnek, ha rossz helyzetbe jutottál.

5. Szabadítsd ki magadat… mint a madár a madarásznak kezéből. A kezesség veszélye olyan jelentős, hogy azt csak a madarász hálójához lehet hasonlítani, és a madár szabadulásához abból. Ha sikerül egy ilyen rosszul hozott döntésből viszonylag sértetlenül kikerülni, olyan megkönnyebbülés okoz, mint mikor a madár kiszabadul valahogy a tőrből. Ennek a gondolatnak jóval mélyebb a jelentősége, és túlmutat a szó szerinti értelmen.

Arra mutat rá, hogy habár Isten tiltja, hogy emberek emberekért minden fenntartás nélkül kezességet vállaljanak, az Ő Fia, a Mennyei Kezes drága vére által zálogot tett le a mi bűneikért (Ef. 2: 8), megváltott minket a bűn tőréből. Isten kiragadott minket az Erős Fegyveres kezéből. Legyen áldott érte a neve!

6. Eredj a hangyához, te rest. A szerző tovább megy az ifjak oktatásában. A felelőtlen döntések után a semmittevést teszi intő nevelése tárgyául. Azt láthatjuk, hogy Salamon valamilyen okból a munkát összekapcsolja a bölcsességgel. Vajon miért? Ennek több oka is van.

Először, maga Isten teremtette a munkát, és parancsolta meg az embernek, hogy munkát végezzen (1 Móz. 1: 28-30). Ádámnak nem a semmittevés volt a dolga az Éden kertjében, hanem az, hogy gondozza Isten kertjét.

Másodszor, a semmittevés bűnbe viszi az embert. A lustaság csak légvárak építéséhez vezet. Ha álmokat hajszolunk, elrugaszkodunk Isten valóságától. Ha ezt tesszük, a végén mindig hamis eszközökhöz fogunk nyúlni. Ritkán ülnek a vádlottak padján olyanok, akik szorgos kézzel dolgoznak.

Harmadszor, a munka nem átok, nem a bűneset következtében jött be a világba. A Reformáció előtt az emberek a munkát átoknak, szenvedésnek tartották. A reformátorok mutattak rá, hogy ez nem így van. Isten azért adta a munkát, hogy az ember élete kiteljesedjen, képességeit fejlessze, és ez által is a Teremtőt magasztalja. Ábel ezek az okok miatt mutatott be áldozatot az Úrnak (1 Móz. 4: 4).

Negyedszer, azért kell munkát végezni, hogy az ember megfelelő módon gondoskodni tudjon magáról, és Isten ügyéről. A munkavégzés által nyert javakat Isten nem öncélúan adja. Neki ezekkel a javakkal terve van. A bolond Nábál csak magának élt. Azzal, hogy visszatartotta Dávid embereinek részét, magát Istent vetette meg, és az Ő ügye elől zárta el javait. Isten megbüntette ezért (1 Sám. 25: 38). Ábrahám tizedet fizetett saját munkájából Melkisédeknek, az Úr munkájára (1 Móz. 14: 18-20). A bölcsek bölcsen munkálkodnak, és bölcsen is adakoznak az Úr munkájára, Aki azért bízott ránk bizonyos javakat, hogy azzal bölcsen tudjunk sáfárkodni!

7-8. Miért is kell a hangyához menni? Azért, mert a tanítvány nem figyelt oda az atyai intésre. Nem vette figyelembe, mit akar tanítani neki a Mindenható az Ő Igéjén keresztül. A hangya szemléltető példája annak, hogyan kell bölcsen élni ezen a földön. Nincs vezére, igazgatója, ura ezen a földön, mégis bölcsebb, mint a bűntől megsötétedett emberek. Megalázó dolog, hogy az ember, a teremtés koronája annyira meg van sötétedve, hogy a föld egyik legkisebb állatkájának kell őt a bölcsesség útjaira tanítania!

9-10. A semmittevés, az idő pazarlása, az élet eltékozlása nincstelenségbe visz. Isten arra figyelmeztet minket, hogy a lustaságnak keserű gyümölcsei vannak. Luthertől egyszer megkérdezték, mit tenne, ha holnap vége lenne a világnak. Azt mondta, hogy ma ültetne egy almafát. A nagy reformátor egy kicsit bizarr választ adott, de mégis nagy igazság rejlik benne, mert ma az esszük, amivel tegnap megdolgoztunk.

Azért van ma mit ennünk, mert tegnap nem szunnyadtunk, és nem tettük össze a kezünket, hanem dolgoztunk. Ha felkelünk álmunkból, akkor nem fog megkörnyékezni minket a szegénység.

Isten szava azonban az érem másik oldalát is megmutatja nekünk. Az Úr atyaian arra is figyelmeztetni akar minket, hogy ne essünk át a ló túlsó oldalára, és ne kezdjük felhalmozni a földi javakat. Az is elrettentő példa, ha az ember éjszaka azért nem tud aludni, mert csak vagyonának gyarapítására tud gondolni. Mesélték, hogy a Klondike-vidéken, a nagy aranyláz idején az aranyásók napokig nem ettek, nem ittak, és nem aludtak, olyan veszett erővel keresték az aranyércet rejtő telért, hogy a szó szoros értelmébe halálra dolgozták magukat. Isten azt mondja, hogy a kapzsiság éppolyan veszélyes, mint a lustaság, azt is mondhatnánk, hogy ikertestvérek. Mind a lustaság, mind a kapzsiság megveti Isten gondviselését. Te ne tedd! Ez vitte rá Ahábot arra, hogy Nábót vagyonát elorozza, őt halálra adja (1 Kir. 21: 2, 9-11)!

11. Arra is figyelmeztet minket az Isten Igéje, hogyha nem hagyunk fel a lustasággal, annak kikerülhetetlen következményei lesznek annak. Úgy fog ránk támadni, mint az útonállók, akik megfosztanak minket javainktól, sőt néha még életünktől is. Oh, még inkább igaz ez a lelki semmittevőkre! Ma van Isten jókedvének napja, ma kegyelemmel szólít meg Isten benneteket. Ne halogasd az Istenhez való megtérést, nehogy a Sátán elrabolja tőled az örök életet! Zákeusról vegyél példát, aki nem állt ellen Krisztus megváltó szavának, és még aznap üdvössége lett házának (Lk. 19: 1-10).

12. Tovább lépünk a fiatalokat érő tanításokban. Újra csak arra hív fel a szerző, hogy a fiatalok legyenek nagyon meggondoltak, mikor barátságokat, szövetségeket, vagy olyan más kapcsolatokat hoznak létre, amelyek mindkét fél javát szolgálják. Ezért nem szabad haszontalan emberrel, hamis férfiúval (Béliál fiaival, ahogyan az eredeti szövegben szerepel) semmilyen szövetséget kötni!

Ha meg akarnád kérdőjelezni ezt a figyelmeztetést, nézd meg, kit nevezett a Biblia Béliál fiainak, és mi lett azok sorsa, akik életüket azokhoz igazították. Akik engednek nekik, kard által halnak meg (5 Móz. 13: 13-15). Gibea lakóit és Benjámin törzsét veszedelembe vitték (Bír. 19: 22). Ilyen volt Nábál is, aki szintén veszedelembe vitt a családját, és csak Abigail bölcsessége hárította el a veszélyt (1 Sám. 25: 25). Ezek az elég nyomatékot adnak Isten óvó szavainak?

13-14. Aki hunyorgat. A szerző azt mondja, hogy az ilyen ember nem egyenes, nem becsületes, hanem kétértelmű, aki sosem beszél világosan, tisztán, egyenesen, becsületesen. Testének minden tagját: a szemeit, a lábait, és a kezét, az ujjait gonosz célra használja. Mindezek a külső jelek arra mutatnak, hogy nagy a baj, nagyon-nagy a baj.

Azért viselkednek ezek az emberek így, mert álnokság van szívükben, nem születettek újjá, nem bánkódtak bűneik miatt, nem bánták meg azokat, nem kérték a Mennyei Atya bocsánatát, nem az Ő gyermekei. Ezért nem tudnak másra törekedni, mint gonoszt forralni, és háborúságot indítani. Elővigyázatosaknak kell lennünk testvéreinkkel szemben is, hogy az ő néha feltámadó helytelen gondolataik ne sodorjanak minket kellemetlen helyzetbe, de sokszorosan kell vigyáznunk olyan emberekkel szemben, akik nem tartoznak Isten népéhez.

Pál nem vett részt Péter képmutatásában, és megfeddte őt (Gal. 2: 11-14), de Nehémiás sokkal elővigyázatosabb volt még Pálnál is, mert nem hitt a mézes-mázos szavaknak, és így elkerülte azt a csapdát, amit neki szántak álnok ellenségei (Neh. 6: 1-13). Vegyünk példát róluk, és útjaikban megfontoltak legyünk, nehogy lépre csaljanak minket!

15. Annak okáért hirtelen eljön az ő nyomorúsága, gyorsan megrontják, s nem lesz gyógyulása. Egyes bibliamagyarázók azt mondják, ez a hirtelenség azoknak megkövezésére utal, akik házasságtörésre csábítottak fiatal nőket. Nincs okunk arra, hogy a fentebb említett igeversek, valamint az egész fejezet mondanivalója alapján kételkedhetnénk ebben a kijelentésben. Szomorú dolog néha azt látni, hogy a bűnösök olyan embereket is magukkal rántanak a mélybe, akik hiszékenyek voltak, és nem vették komolyan azt, hogy elővigyázatosak legyenek.

16. E hat dolgot gyűlöli az Úr, és hét dolog utálat az ő lelkének. Olyan életvitel felsorolásával foglalkozik Salamon, amit Isten gyűlöl. Ezek a gondolatok összefüggnek azokkal a tanításokkal, amik óvtak Béliál fiaival való szövetségtől.

17. Kevély szemek büszkeségre, felfuvalkodottságra vallanak. Az ilyen szemek gazdái nem ismernek hatalmat maguk felett. Úgy gondolják, hogy ők mindent jobban tudnak, nekik nincs szükségük tanácsra, ők mindenkinél különbek. Egyiptom fáraója istennek képzelte magát, és megvette a Héberek Istenét, Jahvét (2 Móz. 9: 16-17). Az lett a tiszteletlenség vége, hogy a büszke fáraó seregei élén a tengerbe veszett (2 Móz. 14: 28).

A hazug nyelv nem kevésbé veszélyes. Aki enged a Sátánnak, és nem veszi figyelembe Isten igazságát, könnyen a csapdájába eshet. Minden hazugság Isten igazsága ellen lázad, az Ő igazságos természetét sérti. Ebben van a hazugság nagy veszélye. Géházi fel sem fogta, hogy Isten ingyen kegyelmét hazudtolja meg, mikor Naámántól ajándékot várt el gyógyulásért (2 Kir. 5: 22). Isten bélpoklossággal, átokkal verte meg Elizeus szolgáját (2 Kir. 5: 27).

Az ártatlan vért ontó kezek még borzalmasabbak Isten előtt, mint az eddigi bűnök, mert Isten teremtményei, Isten arcképe ellen, tehát maga a Szentséges Teremtő ellen vétkeznek. Pokoli gonoszságra vall az, ha ilyen emberek barátai vagyunk. Ismael és tíz barátja azzal, hogy megölték Gedáliást, nemcsak magukra hoztak veszedelmet, hanem a nép egész maradékára is, akiknek el kellett menekülniük (Jer. 41: 1-3, 10). Vajon az ilyen emberekkel való barátságon ott lehet-e Isten áldása? Nem.

18. Az álnok gondolatokat forraló elme sem kedves az Úrnak. Csak a Sátán hatalmának átadott emberek képesek állandóan Isten kijelentett akarata ellen ilyen megveszekedetten fellépni. Mivel szívük gonosz csak arra törekednek, amire ördög atyjuk biztatja őket.

Hiába voltak a farizeusok Izrael vallási vezetőinek soraiban, ha szívük arra törekedett, hogy elveszejtsék a Messiást (Mt. 21. 46)! Az ilyen emberek lába csak arra alkalmas, hogy lábaik gonoszságra siessen. Saul, Istent megvetve, semmi másra nem volt már képes, semmit nem lebegett a szeme előtt, csak az, hogy Isten választottját, Dávidot, veszedelembe taszítsa (1 Sám. 19: 9). Ezért átadta Isten az ő gonosz kívánságainak őt!

19. Isten különös ítélete van azokon, akik hazugságlehelő hamis tanúk. Legnagyobb céljuk az, hogy kárt okozzanak a keresztyéneknek, hogyan szerezzenek háborúságot az atyafiak között! Minden cselekedetük az Isten és az Ő szentjei ellen irányulnak. Aki a keresztyének között önös célok miatt, vagy büszkeségből ellentéteket gerjeszt, az akarattal, vagy akaratán kívül a Sátán munkáját végzi. Ne higgy el mindent első szóra! Fenntartásokkal fogadj minden hívőről mondott rossz hírt, de örülj minden jó hírnek, amit hallasz testvéreidről, felekezettől függetlenül. Mert ha az akol a mienk, a Pásztorunk ugyanaz (Lk. 9: 49-50).

Házasságtöréstől való óvás.

20. Őrizd meg, fiam. Ez a három vers felhívja a figyelmünket arra, hogy a szülők kezébe Isten nagy felelősséget és ennek megfelelően, komoly hatalmat is adott. Az idősebb nemzedékre van bízva, hogy megismertesse Isten útjait a fiatalabb nemzedékkel. Az ifjaknak meg kell őrizniük atyjuk parancsolatait és anyjuk tanítását, azaz a nevelés mindkét szülő feladata. Az ifjú Keresztelő János, istenfélő atyja vezetése alatt, és istenfélő anyja óvó figyelmeztetései mellett készült arra, hogy a Messiás előfutára legyen (Lk. 1: 42-44, 67-80).

21. Bárhol is legyen a fiatal, mindenkor szívében, nyakában kell hordania Isten Igéjét. Csak akkor lesz az ember életének része az Isten bölcsessége, és csak akkor védi meg az őt, ha nemcsak a kezében, hanem a szívében van az üzenet, ha Isten Szava átformálta annak az embernek az életét. Timóteus nemcsak hallgatta, hanem Isten újjászülő kegyelme által szívébe is fogadta Isten igazságát. A Lélek újjászülő kegyelme nélkül sosem lehetsz kedves Istennek.

22. Beszélget teveled. Bármerre jársz, bármivel is foglalkozol, bármilyen gondolatok forognának is a fejedben, ne feledkezz meg arról, hogy csendességet tarts, engedd, hogy beszélgessen veled a reggeli csendben a Mennyei Atya. Tartsd örömteljesnek és megtisztelőnek azokat az alkalmakat, amikor Isten megszólít téged.

Sámuel még kicsi volt, de örömmel mondta Istennek, mikor Ő megérintette a szívét, hogy „Szólj, mert hallja a te szolgád” (1 Sám. 3: 10). Mi is legyünk nyitottak, mikor Isten tanítani akar minket!

23. Miért fontos az, hogy Istenre figyeljünk? Azért, mert az Ő szava számunkra szövétnek, tudomány. Isten szövétneke nélkül csak olyanok vagyunk, mint az öt balga szűz, akiknek nem volt olajuk. Isten tudománya nélkül vaksággal veretünk meg, mint Isten ellenségei (2 Kir. 6: 11-12, 18), de ha Benne bízunk, meglátjuk Isten kegyelmét, és védő kezét életünkben (17. vers)!

Csak azok tudnak az élet útján, a keskeny úton járni, és csak azok mennek végig rajta, mint ahogyan Izrael fiai mentek át a pusztán, akiknek mennyei látásuk van, akiket Isten vezet.

24. Isten Igéje, Isten atyai vezetése, és irgalma megőrzi övéit az egyik legnagyobb veszélytől, ami fiatalságukban rájuk vár, az idegen asszony nyelvének hízelkedésétől. A Sátán a bűnt mindig édesnek, kellemesnek, üdítőnek mutatja be. A gonosz mindig álcázza magát. Ádámnál és Évánál a halált és az átkot abban a kellemes csomagolásba adta elő, hogy olyanok lesznek, mint Isten (1 Móz. 3: 5). Isten arra hív fel minket, hogy ne bolonddá tett érzékszerveinkre figyeljünk, hanem az Ő kijelentett akaratára (2 Móz. 20: 14)!

25. Sodoma az érzékek városa volt. Mindenki szabadosan élt, a hűség semmit sem jelentett. A város lakói azzal szerelmeskedtek, akit csak megkívántak. Mikor Lótot Isten kihozta a városból, megtiltotta neki, hogy visszatekintsen, hogy támogassa, egyet értsen azokkal a normákkal, amik ott uralkodtak.

Tőlünk is azt kéri Isten, hogy a gonosz asszony szépségét ne kívánjuk, szemöldöke ne ejtsen rabul minket. Vessük meg azt, mint az efézusiak is varázslásuk minden rút eszközét tűzre vetették, hogy kedvesek legyenek az Úr előtt (Csel. 19: 18-19).

26. Parázna asszony miatt jut az ember egy darab kenyérre. A szerző arra utal, hogy a paráznákkal való kapcsolat előbb vagy utóbb mindentől megfossza az embert. Ahogyan az Isten szövetségét megvető ember elveszít mindent, és a kárhozatra jut, úgy válik züllötté, semmivé annak az élete is, aki az emberi kapcsolatok szószegőivel köt szövetséget.

Míg a hűséges házasságban a párok növekednek az áldásokban, addig a parázna csak tékozol. Delila eltékozolta Sámson minden áldását és ajándékát, még a legnagyobbat, erejét is (Bír. 16: 18-19). A sima karok között való alvás végül felcserélődött a vakon való nehéz malomkövek forgatására. Intő jel ez minden istenfélő fiatalember előtt! Egy negatív érckígyónak is nevezhetnénk.

Más felesége drága életet vadász. Ha valaki házasságot tört, más férfi házasságát rombolta le, halállal lakolt (3 Móz. 20: 10). A parázna asszony veszélyesebb a skorpió csípésétől. Az csak csillapíthatatlan fájdalmat okoz, de felépül belőle az ember. Nem úgy a házasságtörésből! Aki erre az útra lép, az áspiskígyók vermébe ugrik, ahonnan nincs menekvés!

27-28. Vihet-e valaki tüzet? A szerző kijózanítóan őszinte azokhoz az ifjakhoz, akik hiú ábrándokat dédelgetnek magukban. Rámutat arra, hogy lehetetlen veszteség, sérülés, és gond nélkül hátra hagyni egy olyan bűnt, mint a házasságtörés. Ahogyan képtelenség tüzet vinni kebelünkben, vagy eleven szénen járnunk úgy, hogy súlyos égési sebeket ne szereznénk magunknak, úgy lehetetlen az is, hogy egy ilyen súlyos bűn ne nyerné el annak büntetését.

Abner bement gazdája és rokona, Saul ágyasaihoz, aminek közvetett módon az lett a következmények, hogy váratlanul, álnok módon, nyomorultul pusztult el (2 Sám. 3: 26-30). Tanuljunk példájából!

29. Nem marad büntetlen, valaki illeti azt! Ne feledjük el, hogy a házasságtörés tilalma egyike a Tízparancsolatnak, amiben Isten természete, szentsége, nagysága, tisztasága van lefektetve. Ha megtörjük felebarátunk házassági szövetségét, nem pusztán felebarátunk ellen vétkezünk, hanem magunkra haragítjuk a Mindenhatót is, Aki nem fog addig nyugodni, míg haragját ki nem önti ránk.

30-31. Nem utálják meg a lopót. Vannak mást bűnök is, amik nem kicsik, de össze sem lehet hasonlítani a házasságtörés bűnének súlyosságával. Isten rámutat, hogy mi a különbség például a lopás és a házasságtörés között. Isten azt mondja a másodikról, hogy nem lehet meg nem történtté tenni, és nem lehet visszaállítani a bűn előtti állapotokat.

Egy lopás esetén Izraelnek világos parancsolatai voltak Mózes törvénye által. Egy lopást helyre lehetett állítani. A tolvaj vagyonát eladták, ha kellett még őt magát, és családját is, az ő házának minden marháját érette adhatja, és ily módon kártalanítani, kompenzálni lehetett a károsultakat, és helyre állhatott a rend (2 Móz. 22: 1-4).

Míg azonban a lopás csak a felebarát vagyona ellen irányult, addig a házasságtörés a felebarát lelke, szíve dolgai ellen irányulnak, amiket nem lehet anyagi javakkal kompenzálni. Ezt a bűnt egyetlen jogos módon lehetett „betakarni”, a bűnös vére, azaz halálos ítélete által.

32. Bolond, semmirekellő az, aki nem veszi komolyan a Szent Isten figyelmeztető tábláit! Senkiből nem vált ki együttérzést az az ember, aki magát el akarja veszejteni, minden figyelmeztetés ellenére. A tolvajt, pláne ha az éhezés vitte a lopásra, sajnálják, még ha meg is büntetik érte.

Aki azonban más asszonyával hál, nem ilyen gondokkal küzd, egyszerűen felrúg minden isteni és emberi normát. Ilyen észveszejtő és istentelen viselkedést Belsazárnál tapasztalhattunk, aki ágyasaival és részeg, borgőzös, züllött udvaroncaival arra vetemedett, hogy a templom szent edényeiben feslett lakomáján, isteneinek áldozott étkei mellé bort szolgáltatott fel. Ahogyan ő is híjával találtatott, az is így jár, aki nem enged a jó szónak. Belsazár lelke még aznap az ítéletbe került (Dán. 5: 1-5, 25-30). Oh, bűnös, a te lelkeddel mi lesz?

33. Vereséget és gyalázatot nyer. A bűnös nem erre számított. Inkább örömre, gondtalanságra, érzéki felfűtöttségre vágyott. Megfeledkezett arról, hogy a Sátán a legnagyobb, és a legálnokabb alkusz. Aki vele köt üzletet, bármilyen kecsegtető kamat reményében is, csődbe megy. Ne engedd, hogy az ördög hamis álmokkal lépre csaljon, mert akkor sose töröltetik el gyalázatod!

34-35. Nem cselekszik kegyelmességgel a bosszúállásnak napján. Engesztelhetetlen az, akit megcsaltak. Nem fog váltságot elfogadni, sem nagy ajándékot, mert ez a bűn olyan, mint a lesből újra és újra támadó tigris, aki sosem tud betelni a vérrel. Semmivel nem lehet kielégíteni, csak egy a biztos: újra támadni fog. Ahogyan a faluba betörő tigrist is engesztelhetetlenül fogják üldözni, úgy fognak leszámolni a házasságtörővel is. Ennek a bűnnek rettenetes következményei fékezzenek meg minket abban, hogy arra emeljük tekintetünket, aki nem nekünk rendeltetett, hanem felebarátunknak. Ahogyan a gyilkos sem kapott kegyelmet, még ha a menedékvárosba szökött is, úgy nincs kegyelem azok számára sem, akik lábbal tiporják azt az isteni rendet, amit a Mindenható állított fel örök időknek előtte. Óvjátok magatokat minden olyan élethelyzettől és körülménytől, amikor a Sátán ilyen veszedelembe rángathatna benneteket

Hetedik fejezet

A paráznaságra való csábításnak és szomorú következményének leírása.

1. Fiam, tartsd meg az én beszédeimet. Az ismétlés a tudás anyja – mondja a közmondás. Nagyon igaz. Tudták ezt az ókori Izraelben is, ahol a rabbik újra és újra ismételtették a gyerekekkel a megtanított szent szövegeket. Mózesnek az ünnepeken újra és újra fel kellett olvasnia a törvényt a népnek, hogy azok meg ne feledkezzenek Isten parancsolatairól. Gyakorolniuk kellett benne magukat a kegyességben, ahogyan a katonák is gyakorlatoznak, hogy rugalmasak legyenek a harcra, érzékeik élesek legyenek, hogy az ellenséget messziről fel tudják ismerni. Erre hív Salamon is minket. Arra, hogy ne feledjük azokat a tanult dolgokat, amiket maga Isten rejtett el szívünkbe Szent Lelke által.

2. Az én parancsolataimat… mint a szemed fényét. Isten ezzel arra hív fel minket, hogy nagyon gondosan tartsuk meg az Ő utasításait. Ahogyan legdrágább szervünket, szemünk fényét védjük minden külső körülménytől, úgy kell szívünkben minden sátáni kísértéstől védeni magunkat, és hűségesen szívünkbe kell zárnunk Isten Szavát. Pál apostol azért állt meg a nehézségek közepette, mert komolyan vette mindazt, amit Isten a szívére helyezett.

3. Kösd fel szíved táblájára. Ahogyan Izrael főpapjának nyakában kellett hordoznia népe törzseinek neveit (2 Móz. 28: 12), hogy hordozza és közbenjárjon azokért Jahve színe előtt, úgy kell hívőnek is folytonosan Isten kijelentett igazságaira támaszkodniuk. Nem szabad megfeledkeznünk arról, mi a kötelességünk Isten kegyelmével szemben.

Nem szabad elfutnunk rendeltetésünk elől Tárzusba, ahogyan Jónás tette ezt (Jón. 1: 3)! Engedd, hogy az engedelmesség által a Mennyei Atya ujjadra húzza az igazságosság gyűrűjét, mint ahogyan a történetben szereplő apa is felhúzta tékozló fia kezére (Lk. 15: 22).

4. Az eszességet ismerősödnek nevezd. Ha igazán Isten családjába tartozol, megtértél, és az Ő útjain jársz, az Ő bölcsessége ismerős, ismert, kedves lesz számodra. Mint ahogyan rokonaid láttára öröm tölti el szívedet, úgy kell rokonodnak nevezni, amelyek az üdvösség vezetnek téged.

Krisztus mindazokat rokonainak nevezte (Lk. 8: 19-21), akik engedelmeskednek az Atyának. Van-e nagyobb kiváltság ezen a földön, mint az, hogy az isteni bölcsesség által a Messiás rokonai közé számláltatunk? Van-e nagyobb kiváltság annál, hogy Krisztus a mi Nagy Testvérünk?

5. Hogy megőrizzen téged. Oka van annak, hogy Isten olyan állhatatosan újra és újra arra hív minket, hogy Belé kapaszkodjunk ennek a világnak vad tengerén. Ebben a bűnös világban egyedül csak a bölcsesség hajója nincs kitéve a süllyedésnek. Mert Isten igazsága az a lelki Titanic, ami tényleges elsüllyeszthetetlenül biztonságos, amit a Sátán gonoszságának legnagyobb jéghegye sem képes elsüllyeszteni, hogy azoknak utasait a pokol fenekére juttassa.

6. Rács mögül néztem. Isten újra arra hív fel minket, hogy a Sátán egyik „örökzöld” támadási felülete a nemiség. Ha nincs védelmünk, rácsunk ellene, mi is hatása alá kerülhetünk, és körbe fonhat minket, mint pók az áldozatát. Ha Isten angyalai nem vesznek körül minket, belesétálunk a gonosz csapdájába.

7-9. És láttam. Hogy Salamon alátámassza a veszély valóságosságát, egy olyan példát hoz fel, amiben egy ifjúsága virágában járó fiatal férfi rács, védelem, korlát nélkül találkozik, ütközik meg a kísértéssel.

Mert a bolondok nem veszik komolyan az intő szót! Semmibe veszik Istent, az Ő üzenetét, az Ő veszélyre felhívó szavait dőre önhittségükben a bűnösök. Amnon addig játszott a tűzzel, míg végül a paráznaság szégyenbe taszította, vesztére tört. Olyan utcákon járnak a tisztátalanok, és olyan időben, alkonyatkor, sötét éjfélben, mikor mások már az igazak álmát alusszák, hogy erőt gyűjtsenek a másnapi becsületes munkához.

10. Egy asszony elébe jön. A kísértést nem kell nógatni. A Sátán mindig kész elébe jönni az embernek. Jézus nem hívta, az ördög mégis elébe jött, hogy megkísértse Őt (Mk. 4: 2).

Ha az árral szemben úszol, óhatatlan, hogy a Kísértővel szembe ne találkozz, aki álnok, akinek minden vágya az, hogy tönkre tegyen minket. Csillapíthatatlan vágyat érez arra, hogy megfertőzzön minket gonoszságával. Minden pillanatban légy résen!

Péter azt gondolta, hogy őt nem kísértheti meg az ördög, és mindig kész arra, hogy ellene álljon. De megfeledkezett arról, hogy mikor az ima küzdelmére hívta fel őt Mestere, akkor ő édesden szunyókált (Mt. 26: 41, 43), és megfeledkezett arról, hogy ebben az álomban éppúgy elveszítette erejét, mint Sámson, mikor Delila térdein pihent. Nem szabad elfelejtened, hogy a Sátánnak mindig gonosz céljai vannak veled!

11. Az ember ellensége mindig vakmerően támad. Mivel nem maradt meg a lába Isten szentsége mellett, az ősi kígyó és az ő követői nem nyugodhatnak, szívük gonoszsága arra hajtja őket, hogy ha lehetséges, magukkal rántsák a szenteket a mélybe. Ahogyan a disznó újból és újból olthatatlan vágyat érez arra, hogy meghemperegjen a dagonyában, úgy az istentelenek is folyton arra törekednek, hogy ellene tegyenek Isten akaratának.

Demeter ötvös nem bírta elviselni, hogy Isten emberei fényt hoztak Efézus sötét, pogány légkörébe, és világosságot gyújtottak az evangélium által. Annak érdekében, hogy elhomályosítsa az örömhírt, az egész várost fellázította Pálék ellen, dühöngővé és őrjöngővé tette a város egész lakosságát (Csel. 19: 23-27).

12-13. Néha az utcán, néha a tereken. A kísértés mindenhol ott van, követ, körülvesz minket földi, pusztai vándorlásunk során. Nem hagy ki egyetlen lehetőséget sem arra, hogy Isten ellen lázadjon, leselkedik ránk az ordító oroszlán! Ez a szerencsétlen, nyomorult parázna nő ebben csak eszköze a gonosznak. Az igazi indíték nem is igazán a nemi vágy volt, hanem annak a tudatnak a gyönyörűsége, hogy valakit képes elcsábítani.

Moáb leányai nem abban lelték örömüket, hogy Izrael fiai szexuális kapcsolatot létesítettek velük, hanem abban, hogy keveredtek a szent maggal (4 Móz. 31: 16), és ez által képes lettek volna megrontani a Messiás nemzetségét, és Isten kegyelmi szövetségét népével (4 Móz. 25: 12)!

Amellett a Sátán szemtelen is! Nem átallott az Úr színe elé menni, hogy kikérje Jóbot (Jób 1: 9-11). Ha neki úgy tetszik, akkor képes nyíltan is, pőrén felfedni célját! Az említett asszony is nyíltan, parázna öltözetben támadt, ajtóstul rontott be Isten parancsolatainak rózsakertjébe! Van-e még kétséged afelől, hogy a házasságtörés a lelkedet akarja összetörni?

14-15. Vajon a bűnösök hálaáldozata kit magasztal? Igen, őt, az ördög atyát, minden gonoszság edényét, minden gonosz gondolat szikráját, minden istentelen tett értelmi szerzőjét, aki szorgalmasan keresi azt, mit tehetne tönkre! Ha nem vigyázunk, reánk talál, és teljes erejével megragad minket, és nem enged el minket addig, míg le nem rántott minket tüzes kénköves tó legmélyére! A Sátán nem engedte el Kaint addig, míg le nem rántotta őt a kavargó örvény legmélyére, gyilkossá alacsonyítva le őt (1 Móz. 4: 8)!

16-20. Mint már mondtuk eddig is, a Sátán a legnagyobb kupec. Kitűnően tud hatni az érzékekre. Mindent kívánatossá tesz. János azért mondja, hogy a világ lelkülete a szemek kívánsága! Jób szövetséget kötött a szemeivel, hogy azok ne vigyék vétekbe őt. Kössünk mi is szövetséget szemeinkkel, hogy kikerüljük a madarász tőrét, aki Isten gerlicéire vadászik!

Ne tekintsetek a parázna nyoszolyájára, illatos ágyára, szerelmére, hanem meneküljetek, még a port is leverve lábatokról! Ne higgy neki, mikor azt mondja, hogy nem lesz következménye tettednek, mert nincs tanú, mert sokára, holdtöltekor tér haza a férj!

Dávid úgy gondolta, hogy vétke teljesen titokban marad. Mennyire félrevezette őt a Kísértő! Talán az emberi történelem során senkinek a bűne nem volt annyiszor felróva, és annyi intelem tárgya, mint az ő minden szem elől elzárt vétke! De ha senki sem szimatolná is ki az ügyet, Isten látja azt, és Neki nem tetszik (2 Sám. 11: 27)!

21-22. Ha elhisszük, hagyjuk meggyőzni magunkat a hízelkedés által, úgy megragad minket, hogy nem tudunk tőle szabadulni. Anániás és Safira hagyta meggyőzni magát, és képtelenek voltak szabadulni a kapzsiság fogságából, ami végül a halálukat okozta (Csel. 5: 1-11). A bűn úgy megvakít minket, hogy követni fogjuk őt, mint a vágóhídra menő ökör, és a Sátán, ha felértünk a rámpára, pörölyével végleg letaglóz minket!

23. Mígnem átjárja a nyíl az ő máját. A bűn vége mindig keserű, szomorú. A máj az Ószövetségben az áldozat része volt, a papok megszentelésében is része volt (2 Móz. 29: 13). Ez a gondolat azt jelképezi, hogy a bűn a mi Istennek hozott áldozatunkat teszi tönkre, azt teszi semmissé. Ha ezt a szervet roncsolás éri, a felajánlott áldozat nem lesz megfelelő, kedves Istennek, sőt Ő az ilyen áldozatban nem leli örömét, haragszik arra, aki ilyen áldozatot mutat be.

Mivel egy emberi májba fúródó nyílvessző azonnal halált eredményez, ez a szóösszefüggés arra is rámutat, hogy a gonoszságot tevők elnyerik büntetésüket, hirtelen, és visszavonhatatlanul. Aki nem hallgat a jó szóra, megveti a bölcsességet, az egy nap összetörettetik, menthetetlenül. Belefut a tőrbe, ahonnan nincs menekvés.

Isten leveszi kezét a gonoszokról, és hagyja, hogy „élvezzék” istentelenségük gyümölcseit. Az Elizeust megvető és gúnyoló gonosz, elvetemült gyerekektől Isten elfordult, és engedte, hogy a zsákmányt kereső engesztelhetetlen medvék széttépjék őket (2 Kir. 2: 23-24). Aki megveti Isten óvó szárnyait, az az ordító oroszlán karma közé kerül!

24-25. Fiaim, hallgass engem. Márta az Úr követője volt (Jn. 11: 20-22), és akkor sem esett kétségbe, és nem vádolta Istent akkor sem, mikor testvére meghalt, mert tudta, az a legjobb számára, amit Isten eleve eltervezett. Nem hajlott a Sátán útjaira, hanem megmaradt Isten vezetésében. Nem értette Isten akaratát, de ez nem vitte a tévelygés ösvényére. Az életben lehetnek nehéz idők, de akik Istenben bíznak, reménységük nem vész kárba. Akik Isten szájára figyelmeznek, azok az üvegtengernél fogják énekelni a Bárány dalát!

26. Akik azonban nem járnak a Mindenható útján, bármilyen életerősek és ügyesek lennének is, megsebesíttetnek, és halálra adatnak. A Sátán tüzes nyilaitól csak Isten pajzsa, a Pajzs, Jézus Krisztus tud minket megóvni. Akik az igazság és bölcsesség pajzsa alatt vannak, biztonságban vannak. A Jó Pásztor aklán kívül a védtelen juhokat farkas falkák veszik körül, és tépik szét őket.

27. Az istentelenek háza veszedelmes hely, a pokol torkában fekszik. Ablakán kénkőszag árad be, ajtaja a mélységes mélybe nyílik, falait poklosság foltjai ékesítik, alapzata a gyehenna szemétdombján áll, kemencéjét tisztátalansággal fűtik, fazekában mérgezett leves fő. Ákán sátra, Heródes palotája, Bálám telke, a babiloni Nagy Parázna vendégszobája ilyen hely. Vajon szeretnél-e ilyen hajlékokban vendégeskedni? Ahány percet töltesz bennük, annyi átok száll rád. Ahányszor helyet foglalsz tűzhelyüknél, annyi tőrszúrást szereztél az igazságnak. Ahány köszöntőt mondasz benne, annyiszor gyalázod meg Isten mindennél szentebb nevét. Én magam szeretném elkerülni az ilyen házak „vendégszerető” ajtaját!

Nyolcadik fejezet

Hívogatása és ígérete a bölcsességnek, mely öröktől fogva Istennél van.

1. Avagy a bölcsesség nem kiált-e? Ebben a fejezetben a bölcsesség szólít meg minket. Jól értsük, nem valami bölcsesség szólít meg minket, hív fel arra, hogy kapaszkodjunk bele. Tehát nem akármilyen bölcsesség szólít itt meg minket, hogy a Bölcsesség, a Logosz, maga Isten Fia, Jézus Krisztus, a testet öltött Bölcsesség. Vajon a Fiú nem bocsátja-e ki az ő szavát, hogy mindenkit elérjen? De, igen. Mert Ő azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet (Mt. 9: 13)!

2-3. A magas helyeknek tetején. Senki nem bújhat el az Evangélium elől. Életünk során lehetetlen elkerülni a bölcsesség szavát, mert maga Isten gondoskodik róla, hogy az Ő szava elérjen minket.

Mert Ő nem a fülünkbe suttogja szavát, hanem a háztetőkről hirdettetik nekünk az üzenet. Nem tudunk előle el sem bújni, mert ott vár minket a kapuk mellett a városnak bejáratain. Bárhová is megyünk, bármivel is foglalkozunk, Isten megkeres minket az Ő szavával. Ezért senki sem védekezhet azzal, hogy nem tudta, mi Isten akarata, és mik Isten parancsolatai.

4. Tinektek kiáltok, férfiak! Isten annyira szereti teremtésének koronáját, az embert, hogy nem megy el mellette közömbösen. Isten azért szólítja meg az embert, mert nem vágyik a bűnös halálára. Isten Fia azért jött el ebbe a világba, hogy Izrael elveszett juhait összegyűjtse, és füves legelőkre terelje őket.

5. Értsétek meg, ti együgyűek, az eszességet. Isten azokat hívja megtérésre, és az Ő Igéjéhez, akik ebben szűkölködnek. Az ő szűkölködésük miatt azonban nem nézi le őket, hanem szemeit és szívét megindítja a pusztulásra ítélt emberiség, ezért jókedvében megnyitja előttük lelki csűrjeinek ajtaját, hogy aki éhezik, és szomjazik, megelégíttessen.

6-7. Az én számnak felnyitása igazság. Isten az Igazság Istene. Ő előtte semmi sincs elrejtve, és Ő sem rejt el teremtményei elől semmit, ami azoknak épülését, növekedését, és kegyességét szolgálja.

Az Ő igazsága utálja a gonoszságot, mert a gonoszság a bukott angyal, Lucifer tulajdonsága, hozzá tartozik. Isten fiainak nem lehet közösségük, közös ügyük Béliállal (2 Kor. 6: 15), mert az nemcsak a Mindenható ellensége, hanem az Ő megváltottaié is.

8. Igaz én számnak minden beszéde. Senki nem nevezheti Istent csalónak vagy hazugnak. Isten soha senkit nem vezetett félre, és nem csalt meg. Isten az Édenben is világosan megmondta az első emberpárnak, mi lesz engedetlenségük következménye, az, hogy el fogják veszíteni szűkebb értelemben vett istenképűségüket, és lelkileg meg fognak halni, el fogják veszíteni azokat az ajándékokat, amivel Ő ajándékozta meg őket. A Sátán csalta, rabolta meg az embert, mikor elfordította Isten kijelentett igazságát, és hamis útra vezette őket (1 Móz. 3: 1)!

9. Az értelmeseknek és a tudományt megnyerőknek Isten tudománya, az Ő bölcsessége nem értelmetlen és érthetetlen, mert a Szent Lélek megvilágosított előttünk az Ő kijelentését. Akik Istenben bíznak, Reá támaszkodnak, azok előtt nem elrejtettek a megváltás igéi.

10. Vegyétek az én tanításomat. Jertek, ifjak, üljetek le a Mennyei Mester lábaihoz, ahogyan Pál is Gamáliel lábainál (Csel. 22: 3) ült, hogy szívetekben zárjátok az Ő szavait, mert ez örökkévaló életetek forrása.

Ezért ne az ezüst és a választott arany után nyúlj, mai ennek a világnak ékessége, hanem a mennyei koszorút, ami nem hervad el. „Vedd célba az eget, és ráadásul megkapod a földet. Vedd célba a földet, és mindkettőt el fogod veszíteni” (C. S. Lewis).

11. Mert jobb a bölcsesség a drágagyöngyöknél. Semmi sem tesz minket olyan gazdaggá, mint Isten Fiának váltsága, amely által megbékülhetünk Istennel, és az Ő örökségét örököljük. Dávidot Isten nagy gazdagsággal, hatalommal, tekintéllyel ajándékozta meg, de semmi sem volt hasonlítható ahhoz a gyönyörűséghez, amit az Istenben való békesség okozott neki (Zsolt. 26: 8). Jób nyomorúságban volt, de mégis békességet adott neki az, hogy ő Megváltójához tartozik, Aki nem hagyja magára (Jób 5: 17-19).

12. Én, a bölcsesség, az eszességben lakozom. Jézus Krisztus, Istennek Fia – a Bölcsesség Fejedelme. Az eszesség, vagy okosság (józanság, meggondoltság) nem emberi termék, hanem isteni tulajdonság. A Biblia alapján azt mondhatjuk, hogy csak azok rendelkeznek megfelelő eszességgel, akik a Bölcsességgel, Jézus Krisztussal vannak szövetségben. Mert csak Nála van a megfontolás tudománya, csak az Ő Lelkének újjászülő munkája által van igazi bölcsesség. Csak az tud szembeszállni a bűnnel, akit Isten kegyelme és világossága vezet.

13. Az Úrnak félelme a gonosznak gyűlölése. Csak az gyűlöli a gonoszt, aki Isten népéhez tartozik. Akik megváltattak, azok az alázatos Mestert kezdik követni, és szembe fordulnak e világgal, ennek gondolkodásmódjával, a hiúság vásárának portékáival: a kevélységgel, a felfuvalkodással, a gonosz utakkal, az álnok szájjal. Mert mindezek gyökere a büszkeség, az a gonosz vágy, hogy Isten fölé helyezze magát, vagy hogy kikerüljön Isten kontrollja alól.

Isten fiai visszautasítják ezt az állapotot. Mózes inkább vállalta az együtt nyomorgást Isten népével (és ezzel együtt Isten vezetését élete felett), mintsem a bűnnek való ideig-óráig tartó gyönyörűségét (Zsid. 11: 24-27). Többre tartotta a sátrat a pusztában Isten békességével, mint a fáraó palotáját, Isten jótetszése nélkül. Azzal, hogy szerette Istent, megvetette a bűnt, és annak útjait. Te is ezen az úton jársz?

14. Enyém a tanács. A valódi bölcsesség nem az emberi gondolkodás gyümölcse, hanem Isten ajándéka. Isten maga az eszesség. És Akinek kezében van az eszesség, Annak a kezében van a hatalom is!

A bölcsesség olyan hatalmas erő ezen a világon, amihez semmi sem hasonlítható, mert örökkévaló kérdésekben igazít el bennünket. Salamon nemcsak bölcs volt, de bölcsessége által nagy volt hatalma és tekintélye is, még Sába királynője is megcsodálta gazdagságát és hatalmát.

15-16. Én általam uralkodnak. Az Urak Ura és a Királyok Királya minden hatalom kézben tartója. Isten, a Mindenható világosan kijelenti, hogy nemcsak megengedi a földi királyok uralmát, hanem Ő maga jelöli ki az uralkodókat, mert minden hatalom Tőle származik (Róma 13: 1). Nabukodonozor önhittségében azt gondolta, hogy ő maga birodalma teremtője. Isten meglátogatta a királyt, és haragvó kezét vállára tette, hogy az meglássa, kicsoda is a mindenség Ura (Dan. 4: 25-34).

17. Akik szeretnek engem, azokat szeretem, és akik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak. Akikben Isten kegyelme munkálkodik az Igazság Lelke által, azok naponként növekednek a kegyelemben, és az isteni bölcsességben, míg el nem érkeznek földi pályafutásuk végéhez.

Azok azonban, akik Istent megvetik, csak bűneikben csontosodnak és kérgesednek meg, mind jobb megvetve a szent dolgokat. Ne feledjük, hogy akinek hite van, annak még több adatik, aki azonban hátat fordított Isten útjainak, a halál által az is elvettetik tőle, amivel földi élete során rendelkezett (Mt. 25: 29).

18. A Teremtő kezében van minden gazdagság, Ő úgy osztja azokat szét az emberek fiai között, ahogyan Neki kedves. Maradandó jót és igazságot csak Nála találunk, Aki mindezek forrása. A Sátán nem tud marandót, állandót, olyat adni, ami örökre megőrzi értékét. Mert ezt csak Isten rendíthetetlenségében, örök dekrétumaiban, eleve elrendelő akaratában találhatjuk meg. Ábrahám nem aggódott azon, mit lesz utána, mert Isten világossá tette számára, hogy leszármazottai be fogják tölteni a földet, országot kapnak, és az lesz a feladatuk, hogy bizonyságot tegyenek Isten kegyelméről és irgalmáról az Őt félők felé (1 Móz. 22: 15-18).

19. Ezek mellett az örökkévaló dolgok mellett vajon megőrzi-e értékét a színarany, vagy a válogatott ezüst? Aligha! A vagyont a rozsda és a moly megemésztheti, és a rablók megfoszthatnak tőle (Mt. 6: 19-20), de akiknek Isten ígéreteiben van kincsük, azoknak nagy betétjük van a mennyei kincsesházban!

20. Akiket Isten bölcsessége vezeti, azok az igazság útján, az igazság ösvényének közepette járnak, a jó úton, a keskeny úton, az igaz úton járnak. Van-e nagyobb öröm annál, mikor tudjuk, hogy az Isten által kijelölt cél felé haladunk?

21. Hogy örömet adjak. Isten igazsága, az Ő kijelentése nem öncélú, üres filozofikus polemizálás, nem hasonlítható az ókori sztoikus, vagy epikureus bölcselkedők boncolgató okoskodásához, hanem Isten vezetése az ember mindennapi életének folyása felett, ami az Őt követőknek örömet ad. Az Isten igazságának követése mindig az vonja maga után, hogy Isten az Ő áldásaiban gazdaggá teszi őket, megtölti erszényüket. Nem véletlen, hogy Káleb még idős korában is ugyanolyan erős volt, mint akkor, mikor szemeivel először pillantotta meg az Ígéret Földjét, elnyerve a Mindenható által neki rendelt örökségét (Józs. 14: 10-12)!

22-29. Az Úr az ő útjának kezdetéül szerzett engem. Ez a hosszú igeszakasz a Mennyei Atya szeretetéről beszél nekünk, amely a maga teljességében Fiában, a Messiásban teljesedett ki (Zsid. 1: 1-3).

Ott volt, mikor Isten teremtési munkáját még el sem kezdte. Az egész gondolatmenet arról beszél, hogy Istent nem érte váratlanul a bűneset, az ember bukása és lázadása, és nem akkor próbált valamilyen válságtervet összeeszkábálni, mikor megtörtént a baj, hanem mikor a mélységek még nem voltak, Ő már cselekedett, a világ porának kezdetén. Az Atyának a Bölcsesség volt a munkatársa, mikor még semmi sem volt.

30-31. Isten ezt a világot szeretettel és az Ő végtelen igazságával formálta. Ő örült annak, amit létre hozott, és az Ő örömével, szépségével töltötte meg a világmindenséget, amiben aktív szerepet vállalt a Lélek mellett a Szentháromság második tagja is, a Fiú, Aki kézművese, formálója volt ennek a világnak, amit az Atya Neki adott, Érte hozott létre, örömét lelve Fiának örömében. Egy ilyen teremtésben ne lelnénk örömünket, mikor Ő gyönyörűségét lelte a mi csontjaink formálásában (Zsolt. 139: 15-17)?

32-33. És most fiaim, hallgassatok engem. Mi által tudjuk Istent megismerni, mi által tudunk újjá születni, Neki engedelmeskedni, és győzedelmes keresztyén életet élni, ha nem az Ő bölcsessége figyelembe vétele által? Láttatok olyan embert, aki boldog lenne, és ne esne a Sátán tőrébe, ha nem Isten igazsága vezeti őt? Az örökkévalóságban csak olyan emberek nyerik el az élet koronáját, akiknek Jézus Krisztus a Megváltójuk (Jel. 21: 7-8).

34-35. Boldog ember. Isten az Ő fiait áldottaknak nevezi, akik az Ő szárnyai alatt vannak (Zsolt. 91: 1-2), akiket Ő védelmez, akik az Ő Fia által életet nyertek, akik az Ő bölcsessége által vezettetnek. Akik megnyerték Őt, akiknek szívében az Isten iránti hála van az Ő kegyelméért, azok életet, örök életet nyertek.

Lázár szegény, nincstelen és nyomorult ember volt, de Istenben volt bizodalma, és boldog, békés volt akkor is az élete, mikor kutyák nyalták sebeit (Lk. 16: 21). Magányos volt, de nem volt magára hagyott, mert Isten gondot viselt az örök életére, és örömmel tekintett vissza Ábrahám kebeléről a szempillantásnyi próbákra, ami földi élete során érték őt (25. vers).

36. De aki vétkezik ellenem. Lehet egy embernek bármilyen sikeres, gazdag, szépen megfutott élete, ha Isten bölcsességének híján van, erőszakot cselekszik a lelkével, szereti a halált. Mert akinek nem Isten az ura, nem Neki emel oltárt, és azon nem Neki mutat be illatáldozatot, az a Sátánnal cimborál, neki szolgál, és az ő büntetésének lesz részese az örökkévalóságban (Jel. 22: 11).

A gazdag ember nem gondolta, hogy egy istentelen életnek ilyen következményei lennének (Lk. 16: 24-25), mégis ez történt, mert gyűlölte Istent, és az Ő Fiát, megvetette a felajánlott kegyelmet. Te ne engedd, hogy a Sátán ilyen végzetesen megcsaljon!

Kilencedik fejezet

A bölcsesség barátságos hívása.

1. Bölcsesség megépítette az ő házát, annak hét oszlopát kivágván. Isten arra mutat rá ebben a versben, hogy Ő isteni kegyelme folytán házat, Egyházat hozott létre, hogy az Őt követők Neki szolgálva békességben, biztonságban, örömben éljenek. Ez a Ház hét oszlopon áll, ami Isten tökéletes munkájára mutat. Ez nem azt jelenti, hogy a benne levők teljes mértékben tökéletesek, hanem azt, hogy annak alapjai mindörökre megállnak, és a pokol kapui sem vehetnek erőt rajta (Mt. 16: 18)!

2. Megölte vágnivalóit. Az itt szereplő képpel találkozhatunk a Mt. 22: 1-14-ben, ahol az Ige a királyi menyegzőről beszél. Isten által a bölcsesség, ami a tudományok királynője, a mindennapi életvitel fejedelemasszonya csodálatos vacsorára hív minket. Kitöltötte borát, asztalát is elkészítette. Isten nem egy olyan közösségbe hív minket, amit a kapkodás, a fércmunka, vagy a hiány uralkodik. Jegyezzük meg, Isten felkészült a vacsora meghívásra! Az Ő Lelke dicsősége már akkor a vizek lebegett, mikor még a föld kietlen volt (1 Móz. 1: 2)! Isten annyira felkészült, hogy örök időknek előtte elrendelt mindent, ami örök bölcsessége által Neki kedves volt (Ef. 1: 1-14).

3. Hívogat a város magas helyeinek tetein. Miután Isten mindent elrendezett, mikor a megváltás és kegyelem minden eleme a helyére került, mikor a kegyelem bora kitöltetett, és az áldozati bárány kellemes illata szeretettel és irgalommal töltötte el Őt, elküldte szolgálóleányait, azaz szolgáit, hogy hívjanak ebből a bűnös világból mindenkit a bölcsesség, józanság isteni asztalához. Mert Isten nem tesz semmit addig, míg ki nem jelenti utasításait szolági, a próféták előtt (Ám. 3: 7). Az Ő hívás nyílt és hangos, mindenki meghallhatja, mert magas helyről hirdettetik. Azt is mondhatnánk, hogy nem is lehet előle elbújni.

4-5. Ki a tudatlan? Mindenki, mert mindenki szűkölködik Isten dicsősége nélkül. Térjetek Istenhez! Az Ő asztala meg van terítve előttetek. Hát üljetek le ehhez az asztalhoz, ahol maga Isten ül az asztalfőn, és jobbján Krisztus helyezkedik el!

Ha Isten bölcsességgel gazdagon megrakott asztalánál falatoztok, akkor többé senki sem nevezhet benneteket értelem nélkül valóknak! Jobb Krisztus kegyelmének borából inni, ami az Ő drága áldoztára utal, mint a Mindenható haragjának poharából inni. Miért tennéd azt, ha a Bölcsesség Fejedelmének lábánál is ülhetsz? Isten szelíd anyaként hívja gyermekeit az evangélium csendes vizeihez. Hát engedjetek Neki, halljátok meg az Ő nyájas szavát!

6. Hagyjátok el… éljetek… járjatok. Azok, akiket Isten megérint kegyelmének Lelkével, elhagyják a bűnt, Krisztus megváltó vére által élnek, és Isten józan, bölcs, szent útján járnak. Mert az övéi engednek a Mennyei Atya felhívásának.

7. Aki tanítja a csúfolódót. Akik Isten igazságában járnak, azoknak józanoknak, körültekintőeknek, meggondoltaknak kell lenniük. Tudniuk kell különbséget tenni az emberek között. Mert különbség van a tudatlan bűnös és a csúfolódó között. Különbség van egy olyan ember között, aki nem ismeri Istent, az evangéliumot, Krisztus váltáságát, és elmondjunk neki, és ő meghallgatja bizonyságtételünket, és a csúfolódó között, aki ismeri Isten igazságait, de eldöntötte, hogy engedetlen lesz Neki, és csak azért hallgat meg minket, hogy gúnyolódjon az igazságon, és nevessen Isten magasztos dolgain.

Aki az ilyen megátalkodottakat akarja tanítani, az csak szidalmat szerez magának, és szégyenkeznie kell, ha végig kell hallgatnia a gyalázatosak gonoszan fröcskölő szavait.

Néha jobb hallgatni, mintsem olyan helyzetbe kerülni, hogy az istentelenek megvetően nevessenek, és disznóként megtapossák a szent dolgokat. Az evangélium túl értékes ahhoz, hogy hagyjuk, hogy mocskos célú csúfolók kezébe adjuk. Pál hátat fordított az athéni filozófusoknak azonnal, mihelyt Isten szent üzenetét boncolgatás és nevetség tárgyává akarták tenni (Csel. 17: 21, 32-33).

8. Ne fedd meg a csúfolót. Akik határozottan állást foglaltak el Istennel szemben, azoktól elfordul a Megváltó, feddés nélkül hagyja őket, hogy mennyei világosság nélkül botorkáljanak ebben az életben. Isten inkább azok felé fordítja szemünket, akik számára az Isten Igéje – autoritás.

Fedd meg a bölcset. Akik Isten Igéjével takaróznak, azok számára Isten feddése mindig a gyógyulás útját jelenti. Habár az igazság megsebzi őket, mégis szeret téged, mert gyógyulást hoztál lelküknek. Nátán feddő szavai korbácsként vágtak végig Dávid lelkén, ezek a lelket felkavaró szavak mégis megtérést és életet hoztak neki!

9. Adj a bölcsnek. Akinek van, annak adatik. Azok, akik Isten kegyelmének védelme és vezetése alatt vannak, egyre növekednek, és lelkiekben gazdagodnak. Akiket Isten fiaivá fogadott, azok időről időre gyümölcsöt teremnek a megszentelődés útján. Az igazak mindig öregbítik a tanulságot, mert a Szent lénye és kijelentései formálják életüket.

János apostol nagyon lobbanékony ember volt, mikor Krisztussal találkozott. Ez tűnik ki abból is, hogy haragjában testvérével együtt minden aggály nélkül, ha megtehette volna, tüzet bocsát arra a samáriai falura, ahol visszautasították őket. Az idő folyásával azt láthatjuk mind az evangéliumban, mind az apostol későbbi leveleiben, hogy élete megváltozott, ez engedelmesség megváltoztatta életvitelét.

10. Salamon újra csak megerősíti a múltban kijelentett igazságokat, hogy emlékezzünk rá. Isten félelme által a mienk a bölcsesség. Az istenfélelem csak azokban található meg, akiket Isten megszólított, és fiaivá fogadott. Mert igazán csak azok hallgatnak és engedelmeskednek (amit a félelem szó jelent) a Mennyei Atyának, akik családjába tartoznak, akik számára Ő az igazi Családfő. Akik megismerték a Szentet, Őt fogják félni (Jel. 15: 4).

11. Mert én általam sokasulnak meg a te napjaid. Salamon sok ofiri arannyal rendelkezett, gazdagsága vetekedett minden földi király gazdagságával, de nem ez tette őt boldoggá és nem ez hosszabbítottak meg földi életét, hanem egyedül Isten kegyelme. Semmi más nem képes arra, hogy az ember az élettel betelve haljon meg, mert egyedül az a vigasztalás, amit Isten igazsága adhat. Csak a bölcsesség ad békés életet, amelyben gyarapodhattok. Ha mindent elveszítenétek is az életben, a Bölcsesség mellettetek áll!

12. Ha bölcs vagy. Minden, ami tesztek, jó vagy rossz, következménnyel vannak életetekre. Cselekedeteitek eredménye visszaszáll fejetekre. A bölcsesség a tisztelet koszorúját hozza számodra, Isten és ember előtt. Ábrahám bölcs volt, Isten barátja (1 Móz. 14: 19-20), aki tiszteletnek örvendett nemcsak a különböző népek előtt, de Melkisédek, Sálem királya előtt is.

Ha csúfolódó vagy. Ha csúfolódó, heves, féktelen vagy, annak is megvannak a következményei, annak is learatod a keserű gyümölcseit (Gal. 6: 7-8). A lobbanékony, heves ember, aki nem veszi figyelembe testvérei intését, teher a közösségen. Sok visszásságot okoz a közösségnek az ilyen ember, de senkinek sem okoz annyi kárt, mint saját magának.

13. Balgaság asszony - fecsegő, bolond, és semmit nem tud. Salamon bölcsességre felhívó hosszú szózata után egy újabb bűnnel találkozunk, ami képes arra, hogy az ifjak életét letérítse Isten útjáról, és hajótörést szenvedjenek. Ez a bűn a balgaság, vagy más néven az esztelenség, meggondolatlanság. Mert arra mutat rá a bölcs király, hogy nem elég egyszerűen ismerni, de követni kell Isten nyilvánvaló akaratát!

A balgaság éppoly romboló tud lenni egy jó házból származó ifjú ember számára, mintha olyan feleséget választott volna az őt figyelmeztető bölcsek ellenére, aki fecsegő, bolond, és semmihez sem ért. Egy olyan asszonnyal, akinek üres fecsegésben telik kedve, aki csak prédál, rosszul vezeti a házat, és az otthoni teendőkben nem mozog otthonosan, nem lehet boldog jövőt építeni.

Ugyanígy az esztelen, átgondolatlan, csapongó, és következményekkel nem számoló döntések sem arra hivatottak, hogy a bölcsessé, megbecsülés, és a meggondolás koronáját tegyék a fejünkre. Péter lobbanékonysága sok nehéz helyzetbe sodorta őt addig, míg Isten kegyelméből lassan át nem formáltatott élete. Óvakodjunk a hirtelen döntésektől, de attól is, hogy késlekedjünk döntések meghozatalában, mikor azokat meg kell hozni!

14. És leült… székre a városnak magas helyein. A balgaság, e világ udvari bolondja, nem is akárhová teszi székhelyét! Nem kicsinyes, hanem nagystílű, szemtelen, gátlástalan, ezért a legjobb helyekre fészkeli be magát, onnan próbálja ajánlani a Sátán hamis, romboló portékáját.

Van-e nagyobb romlás a vallás területén, mint mikor nyíltan a romlottság pártjára állnak, és azt úgy mutatják be, mint igaz dolgot? Nincs szomorúbb látvány ettől.

Isten egy ideig tűrt Izraelnek, mikor a nép eltávolodott tőle. Mikor Baál szobrokat állított, mikor berkeket és lombos fákat ültettek a kánaáni bálványok tiszteletére, Ő prófétákat küldött, hogy figyelmeztessék őket az ítéletre. Miután a nép nem hallgatott Reá, Isten fogságba vitte őket. A gátlástalan és kérkedő esztelenségnek mindig romlás a vége. Isten nem engedi, hogy nevét megcsúfolják (Ézs. 46: 1-10). Ne legyetek a csúfolódók között!

15. A Sátán kísértései elől nem lehet elbújni. A leváratlanabb időkben, és helyeken tör az emberre. Azokra veti ki csapdáját, akik egyenesen mennek útjukon. Ne gondold, hogy pusztán az, hogy Isten útjain jársz, már el is rémíti az ördögöt attól, hogy rajtad körül ólálkodjon, és meggondolatlan tettekre serkentsen!

A világtörténelem egyetlen szentje sem volt olyan helyzetben, hogy elkerülte volna a balgaság hívását. Ábrahámnak, Jóban, Péternek, vagy Pálnak is naponta meg kellett harcolniuk a maguk harcát a Kísértő csábításaival szemben.

Egyrészt azért, hogy emlékezzenek, kicsoda az Úr, és kire számíthatnak harcukban, másrészt, hogy emlékezzenek saját gyarló, esendő voltukra. Isten a keskeny úton nem azért adja a töviseket, hogy azok halálra gyötörjenek minket, hanem azért, hogy ne feledkezzünk meg arról, akik vagyunk, és hogy növekedjünk a kegyelemben. Pál ezért nem esett kétségbe nyomorúságai miatt (2 Kor. 12: 7-9)!

16. Különösen azt akarja a gonosz hálójába keríteni, aki együgyű, azaz hiszékeny, mert kevés tapasztalattal rendelkezik a lelki hadviselésben. Mert azok még csemeték, nem kifejlett fák, akik sok betegséggel szemben már ellenállókká váltak. Lelki érettséget csak fokozatosan érhetük el, ezért fontos, hogy mindig Isten Igéjébe kapaszkodjunk, és abból nyerjünk védelmet lelkünk számára.

17. Különbség van az együgyűség, és az esztelenség között is. Míg az első inkább a tapasztalatlanságra és hiszékenységre utal, a második inkább határozott cselekedetekre utal, mikor aktívan, céltudatosan vannak visszautasítva az isteni figyelmeztetések.

Az elsőre talán Támár lehetne jó példa, aki nem ismerte fel Amnon mesterkedéseiben azt a fenyegető veszélyt (2 Sám. 13: 1-14), ami tisztaságát fenyegette.

A másodikra, az esztelenségre talán Jojákim lehetne intő példa, aki szétszabdalta Isten üzenetét, mert nem tetszett neki (Jer. 36: 23-25). Ne engedjük, hogy az esztelenség hiú ábrándokat ébresszen bennünk, ahogyan tette ezt Jojákim is, azt gondolva, hogy valami csoda folytán csak megszabadul a fejére hulló átoktól. Mindenki ilyen balgatag, aki így semmibe veszi Isten üzenetét, és hallgat a Sátánra. Mert hogyan lehetne a gonoszság, a lopott víz édes, és a titkon való étel gyönyörűséges?

Jegyezd meg, hogy nem létezik olyan, hogy titkos bűn, mert Isten szemei elől semmit sem lehet elrejteni! A bűn titkos ereje abban nyugszik, hogy titkos örömöket ígér, amiről senki sem fog tudomást szerezni, amiért senki előtt nem kell szégyenkezni. Ez a balgaság legnagyobb ámítása, hazugsága.

Isten színe előtt az utolsó napon (Jel. 6: 12-17) könyvek fognak megnyittatni, és pecsétek felszakíttatni, és a mennyei seregek színe előtt lesz az ember fejére olvasva minden bűne, amit Krisztus nem fedezett be. Van-e ettől nagyobb szégyen és gyalázat?

18. De nem tudják, hogy ott az élet nélkül valók vannak. Akik behunyják szemüket, és bedugják fülüket az isteni vezetésre, nem lesz jó végük. Szívük kívánságai után mennek, megfeledkezve arról, hogy Isten számon fogja őket kérni (Pr. 12: 1).

Nem vesznek tudomást róla, csak akkor, mikor már késő lesz, hogy a balgaság háza olyanokkal van tele, akik szakítottak a bölcsességgel, szakítottak az Istennek való kedvességgel, és az engedelmességgel. Akik engednek annak, hogy az engedelmességben járva józan döntéseket hozzanak lelki üdvük javára, azok az isteni élet nélkül való embereknek lesznek sorstársai; mert az esztelenség azokra jellemző, akik Isten ellenségei lettek. Így a Sátán hivatalosai a pokol mélyébe esnek.

Tizedik fejezet

Az igazság áldása, a bűn átka.

1. A bölcs fiú örömet szerez. Salamon kijelentése személyes tapasztalathoz köthető, azt is mondhatjuk, hogy mindezt megtapasztalta családján belül is, hisz tanúja volt atyja, Dávid szomorúságának gyermekei miatt, valamint féltestvérei, Absolon (2 Sám. 18: 14-15) és Adónia (1 Kir. 1: 5, 52; 2: 25) vesztének is. Azok a tragédiákat, amelyek végig kísérték, vagy részesei voltak életének, személyesen élte át, és általuk még inkább alkalmas lett arra, hogy intő szavára odafigyeljünk.

Mindazok a szavak, amiket Salamon elénk tár, a bölcsesség gyöngyszemei, és ha csak nem vagyunk lelki pazarlók, disznók, akkor gyöngyhalászok módjára össze kell gyűjtenünk Isten igazságait, azokat ujjunkra kell húznunk, és a nyakunkba akasztanunk azokat, hogy a megfelelő helyzetekben emlékezzünk rájuk.

Akik így tesznek, azok örömet okoznak istenfélő szüleiknek, akik tudatában voltak életük során annak, hogy gyerekeik Isten ajándékai, és csak megőrzésre vannak rájuk bízva, hogy földi szüleik megismertessék őket Teremtőjükkel, Mennyei Atyjukkal. Absolon és Adónia nem hallgattak atyjukra, szemeiket a világra függesztették, Isten bölcsességét megvetették, nem csoda hát, hogy a végén anyjuk szomorúsága lettek.

Akik a szüleikkel szemben engedetlenek, azok engedetlenek Istennel szemben is. A két fiú fellázadt atyja ellen, és ezzel együtt fellázadtak Isten ellen is, Aki ezt nem hagyta szó nélkül, és elvette életüket. Ezekben a szomorú esetekben azon is el kell gondolkodni, hogy vajon nem a kényeztetés és helytelen nevelés vezetett-e ahhoz, hogy a szülők ilyen keserű gyümölcsöket arattak?

2. Nem használnak a gonoszság kincsei. Amikor eljön Isten haragjának nagy napja, nem használnak az összeharácsolt, erkölcstelen úton szerzett kincsek, mert a Mennyei Bíró megvesztegethetetlen, és csak nevet a bűnösök nagyképűségén, mikor rozsdamarta értékekben bíznak, amiket többre tartottak az Ő szentségénél. Milyen áldásokat hozhatott Júdásnak a Messiásért kapott harminc ezüst (Mt. 27: 3-5)?

Az igazság megszabadít a halálból. A táborban semmi sem tudta megmenteni a népet, egyedül a rézkígyóra (4 Móz. 21: 4-9) való tekintés. Nem számított, hogy valaki törzsfő, ezredes, pap, lévita, vagy szegény ember volt, aki nem tekintett fel Isten megbékéltető eszközére, elveszett. Ha eljön az ítélet napja, és valaki nem kapaszkodott Krisztusba, nem az Ő igazságába és megváltásába vetették bizalmukat (Jn. 3: 14-15), menthetetlenül elvesznek.

3. Az Úr nem hagyja éhezni az igaznak lelkét. Az Isten Lelke mindig füves legelőkre és csendes vizekre vezeti az övéinek lelkét (23. zsoltár). Ezek az ígéretek azonban nemcsak a lelki dolgokra terjednek ki, hanem a testi szükségletekre is. Méfibóset nem lett földönfutó, és kenyeret kéregető, mert Dávidon keresztül az Úr gondoskodott róla, mert atyja, Jonatán, igaz ember volt, és a fia őt követte az igazságosságában (2 Sám. 9).

Az istentelenek kívánságát elveti Isten. Miért? Azért, mert az istentelenek gondolata folyton csak gonosz. Ezért a gonoszok lelkét Isten az örök tűzre veti, ahogyan tette ezt a Kóré (4 Móz. 16) vezette lázadókkal is, ahol a pokol örökké éhes lángjai, kielégíthetetlen étvágya sosem elégíttetik meg.

4. Szegénnyé lesz, aki cselekszik rest kézzel. A tétlen kezek nem jó irányba viszik az embert. Először is azért, mert Isten az Éden kertjében utasítja, megparancsolja az embernek (1 Móz. 2: 8, 15), hogy viseljen gondot Isten teremtésére. Az az ember feladata, hogy gondot viseljen mindarról, amit Isten az Ő örök bölcsessége folytán rábízott. Ez Isten előtt annyira fontos volt, hogy az Úr megismételte utasítását ebben a kérdésben a bűneset után is (1 Móz. 3: 17-19).

Másodszor, ha az ember nem veszi komolyan küldetését, Isten ellen lesz engedetlen. Isten feladatokat bízott az emberre, amiken keresztül Ő véghez akarja vinni örök terveit.

Harmadszor, ha az ember nem veszi komolyan Isten által rendelt munkáját, nyíltan kiteszi magát a Sátán kísértéseinek. Azok vannak a legjobban kitéve az ördög csapdáinak, akik komoly, elszánt, szívbeli munka nélkül akarja marháját gyarapítani. Bálám és Simon mágus, és a Szentírás más alakjai azért tértek rossz útra, mert restek voltak, ezért próbálták olyan meg nem engedett eszközökhöz nyúlni, amelyekkel restségük veszteségét akarták pótolni.

A gyors munkások keze meggazdagít. Isten sosem adta az Ő gazdagságát azoknak, akik nem végezték hűen munkájukat, és nem vették komolyan az Ő rendeleteit. Isten „hű szolgáknak” nevezi azokat, akik gyors kézzel, nagy szorgalommal munkálkodtak az Ő szőlőskertjében. Pál apostolt (2 Thessz. 3: 7-8), Annát (Lk. 2: 37), vagy Dávidot (1 Sám. 16: 11) Isten munkában talált, aminek az volt a következménye, hogy az Úr lelkileg és testileg is megáldotta őket. Ha következetesen dolgozunk akár fizikailag, akár szellemileg, Isten ígérete szerint meggazdagít minket.

5. Gyűjt nyárban az eszes fiú. Salamon azt mutatja nekünk, hogy a bölcsesség ismerete megfelelő időzítést is hoz. Akkor kell gyűjteni, mikor annak ideje van. Nincs mit jó termésre várni, ha nem megfelelő időben voltak elvégezve a talajlazító munkák, és a vetés nem időben volt elvégezve. Akkor kell keresni Istent, és akkor kell hirdetni az evangéliumot, mikor annak Isten által rendelt ideje van. Vegyünk példát Jézusról, az Egyszülött, Bölcs Fiúról, Aki az idő teljességekor született meg, jött erre a világra, és szenvedett, tökéletesen betöltve küldetésének idejét (Zsid. 1: 1).

Álomba merül az aratás idején az, aki nem rendelkezik Isten bölcsességével, és nem veszi komolyan az Ő szavát. Akik nem gyűjtenek, szegények maradnak, mert elszalasszák a kedves esztendőket, mikor gyűjthettek volna. Nem az a szégyen, ha valaki szegény, vagy nincstelen, mert ez a sorsa, hanem az, ha ez a nincstelenség a henyeség következtében jött létre! Ne engedjük meg magunknak az alvást, mikor Isten kürtjei az Úr aratásába hívnak minket!

Gondolkodjunk el azon, mit fogunk felmutatni az Úr előtt az utolsó napon. Ha nem akarunk üres kézzel, szégyenkezve Isten színe előtt állni, akkor következetesen, és szorgalmasan végezzük azokat a feladatokat, amivel a Mindenség Ura megbízott minket, tanítványait.

6. Áldások vannak az igaznak fején. Az Isten fiait mindig Isten jótetszése kíséri. Akik békét kötöttek a Mennyei Atyával, akiket Krisztus, a Tökéletes Bárány vére megtisztított, azok minden időben és helyen a Mindenható védelme, támogató keze, és jóakarata alatt vannak. Kerülhetnek nehéz helyzetbe, vagy fellegek lehetnek a fejük fölött, egy biztos: Isten tekintete megnyugszik rajtuk. Bármit is tett Saul (1 Sám. 18: 29), Dávid csak növekedett a kegyelemben, és övé volt az Isten, és az emberek jótetszése. Mert az áldott ember maga körül áldást osztogat, áldott légkört teremt.

Nem így azok, akik szája erőszaktételt fed be. A bűnösök szívében nincs más, csak erőszak. Mivel a Sátánnal, az erőszak és gonoszság forrásával kötöttek szövetséget, csak a gonoszság árad belőlük, bármennyire is szeretnék ezt elrejteni. A babiloni nagy parázna bármennyire is szépnek, tiszteletet parancsolónak néz is ki, kezében az erőszakosság jelképét, egy vérrel telt serleget tart kezében. Bármit is próbál elrejteni nyelvével, cselekedetei megmutatják gonosz lénye igazi arcát (Jel. 17: 4, 6). Fejeden az igazság koszorúja van-e, vagy inkább a gonoszság aranypohara kedvesebb-e neked?

7. Az igazak emlékezete áldott. Én még nem hallottam olyan szentről, akinek emléke ne lett volna áldott. Te igen? Olyanokról hallottam, akiket nem szerettek, akiket üldöztek, és kivégeztek, de egyetlen olyan emléket sem hagytak a világ szívében, ami miatt jogosan gyalázhatták volna őket. Mindig csak embertársaik javát, Isten dicsőségét keresték. Mikor Tábitha meghalt, az emberek ennek az önfeláldozó életnek csak az áldott emlékét tudták megmutatni az apostoloknak (Csel. 9: 39).

A hamisaknak neve megrothad. A gonoszok emléke sosem tartós. Miért? Mert a mennyei értékek gyűjtése helyett mindig csak a földiekbe kapaszkodtak, azt hajszolták, minden áron. Nem csoda, hogy kezükhöz annyi gonoszság tapadt, hogy az emberek még holtunkban is megátkozzák őket.

Vajon Jezabel, aki egyik nap még királyi pompában pózolt, a másik nap azonban kutyák falták fel (2 Kir. 9: 30-37), milyen nevet hagyott utódaira? Csak olyat, amiért családját is temetetlenül (azaz gyalázatosan) kardélre hányták. Gondold meg jól most, ifjú, milyen nevet szeretnél magad után hagyni ebben a világban. Élj úgy, hogy környezeted áldja a neved, és őszintén szomorkodjon hiányod miatt, mikor átlépsz az örökkévalóságba!

8. Ebben a világban mindenki bizonyos szabályok szerint él. Az „abszolút szabadság” csak illúzió. Nem függetlenítheti magát az ember Isten rendjétől. Akiket a Szent Lélek újjászült, azok értelmesek, és beveszik a parancsolatot. Tudják, hogy igazán, jól, áldottan csak Isten vezetése alatt lehet élni. Isten fiai szeretnek Isten korlátain belül élni. A juhok vágynak arra, hogy a Jó Pásztor hangját hallják (Jn. 10: 2-5).

A bolond ajkú azonban elveszti magát. Akik Isten akaratával szembe mennek, azoknak Isten haragjával kell szembe nézniük. Az istentelenek csak erre képesek. Csak elveszíteni képesek magukat, nem tudnak a keskeny úton járni, mert minden gondolatuk szüntelenül gonosz. Hit helyett vallásosságuk van, bizalom helyett önhittségük, engedelmesség helyett önfejűségük. Ha nem akarsz az ilyen emberek sorsára jutni, vedd komolyan azt, amit Isten kijelent neked az Ő Igéjében.

9. Aki tökéletességben jár, azaz mindenben aláveti magát Isten kijelentett akaratának, bátorsággal jár. Azért bátor, mert nincs kitől tartania. Aki a testet és lelket el tudná veszejteni, az Urat tiszteli, és Neki hódol, a többiek nem számítanak. Az igazak bátrak, mert nincs mitől félniük. Bármikor számot tudnak adni az emberek előtt cselekedeteikről, bárki is vizsgálná őket. És azt is tudják, hogy ügyük Isten előtt is rendezett, mert Krisztus kifizette adósságukat, annak nyomosztó terhe nincs már a vállukon.

Pál azért volt bátor bizonyságtevő, mert tudta: a szentek mindenkori vádlójának, a Sátánnak nincs jogalapja az ő bepanaszolásához. Azok azonban, akik nem Isten örök forrásából merítenek, hamar kiismertetnek, útjuk ferde. Ilyen esetben hamar kiderül a turpisság. Ha bárki ránk helyezi az Ige mérőpálcáját, azonnal kiderül, hogy híjával találtatunk. A világosság hamar napfényre hozza a bűnt. Isten figyelmét semmi sem kerüli el. Ne rejtegesd el azt, inkább valld meg, és hagyd el!

10. Aki szemmel hunyorgat, bántást szerez. Salamon által Isten figyelmeztet minket arra, hogy nagyon óvakodjunk azoktól, akik ravaszak, maguknak mindenből előnyt kovácsolni tudó emberek. Az ilyen emberek senkire nincsenek tekintettel. Nem lesz az életben egyetlen olyan eset sem, mikor a saját érdekeiket kívül ezek az emberek másokra is gondolnának.

Se virtusból, se kalandvágyból, se próbaképpen ne szegüljetek, fiatalok, ilyen társak mellé! Bárki bármilyen okot is hoz fel az ilyen csalfa emberek védelmében, ne fogadjátok el. Ahitófel ravasz, okos, furfangos, minden helyzetből előnyt kovácsolni tudó ember volt (2 Sám. 17: 1-3), de tanácsai végül tönkre tették saját magát, és a pusztulásba vitték Absolont (2 Sám. 18: 15), búskomorságba döntve ezzel Dávidot (2 Sám. 18: 33). Ne ilyen tanácsadóid legyenek! Óvakodjatok az ilyenektől, mint a fűben lapuló viperától!

A bolond ajkú elesik. A botor balgaság éppoly veszélyes és lelket gyötrő, mint a ravaszság és kétszínűség. Annyi a különbség közöttük, hogy az első mind magának, mind másoknak csak rovására van, a második meg általában inkább saját magára van romboló hatással. Egy dologban azonban egyformák, mindketten Isten ítélete alatt vannak. Ne legyél szövetségben olyanokkal, akikkel nem egy úton haladsz az örökkévalóság felé.

11. A szív teljességéből szól a száj, ezt mondja nekünk a Szentírás. Ha az ember szívében a Szent Lélek szele fú, a száj is Isten igazságaival lesz tele. Akiben élet van, az életet fog sugározni környezetére. Annak az ő szája az életnek kútfeje lesz. Az onnan származó bizonyságtétel Istenhez vezeti a bűnösöket. Akiket Isten megváltott, azok Isten hathatós eszközei a kegyelem hirdetésében.

Az istentelenek szája erőszaktételt fedez el. Azoknak szája is, akik távol vannak Istentől, a szívük mélyén buzogó forrásból merítenek. Ez a forrás azonban mérgezett vizet ad. Ha Isten nem gyógyítja meg a szívünk forrását (2 Kir. 2: 19-21), az csak mérgezni fog mindenkit, szívünk nem lesz jó lakóhelye Isten Igéjének, és nem fogunk gyümölcsöt teremni Isten dicsőségére.

12. A gyűlölség szerez versengést. A gonosz ember szíve a gyűlölség melegágya, aminek általában a büszkeség és az irigység a táptalaja. A Sátánnak nagy gondja van arra, hogy foglalkozzon, odafigyeljen, gondozza az ilyen természetet. A Krisztusnak ellene álló főpapok szemléltetik talán ezt a legjobban, mert féltékenységük, kemény nyakúságuk, irigységük oda vezetett, hogy készek voltak halálra adni Izrael Messiását (Mt. 16: 21; 26: 4).

Ez a mentalitás olyan, mint a hegy gyomrában formálódó láva, amely a megfelelő időben, egy konfliktusban kirobban, tüzet, sarat, és mindenfajta törmeléket vet ki magából, kiéget, letarol maga körül mindent. Viselj gondot szívedre, fiam, és gyomláld ki belőle ezeket az indulatokat, ezt a hozzáállást, mert csak nyomorúságot fogsz okozni magadnak, és környezetednek! Vajon Káin gyűlölete valakinek javát szolgálat?

Minden vétket elfedez a szeretet. A gyűlölet mindig robban, gyújt, felkorbácsolja az indulatokat, a szeretet azonban mindig fedezi, eloltja, és lecsendesíti az indulatokat. Ennek az az oka, hogy a szeretetet nem a büszkeség és az irigység, hanem az alázat és a jóindulat fűti. Akinek szívében a Békesség Lelke uralkodik, annak békeszeretőnek, és békességre igyekvőnek kell lennie.

Saulból, aki szeretetlen, civakodó, és lobbanékony ember volt, Pál lett, aki a Lélek által a szeretet himnuszának lejegyzője lett, és annak élő példája volt. Még mindig kicsinyességed, sértődékenységed köpenyébe takargatod magad, vagy a jóindulat, a nyájasság, a derű és a kedvesség ünneplő ruhájába akarod öltöztetni lelked, hogy kedves légy az Isten és az emberek előtt? Mennydörgő zivatar, vagy áldást hozó harmat akarsz-e lenni környezeted számára?

13. Isten azt mondja nekünk, hogy az Ő szemében az örökkévalóság tekintetében nem a rang, a siker, a származás, a gazdagság a mérvadó, hanem egyedül egy dolog: teremtményei rendelkeznek-e szívükben az örök éltető Igével, vagy sem? Mert csak azok eszesek, azok viselik Isten előtt kedvesen magukat, akik Istent keresők, akik megbékéltek vele Krisztus kegyelme által.

Sámuel bölcs volt, eszes volt, Isten embere volt, az Ő szavának világosságában járt, és arra szomjazott, hogy akaratát tegye. Nem csoda, hogy mikor megszólalt, ajkán bölcsesség találtatott. Sámuel fiai azonban nem vették komolyan (1 Sám. 8: 5) Istent, nem hallgattak az isteni bölcsességre. A nép elutasította őket, és nem akarta, hogy ők vezessék Izraelt. Milyen nagy szégyen lehetett ez számukra! Apjukat tisztelet, közmegbecsülés övezi, míg őket azonban utálták. Megvetették a bölcsességet, így Isten is megvetette őket. Bolondként megkapták a néptől a vesszőt a hátukra. Jobb megbotozva, szégyenszemre járni, mintsem tisztelettel övezve, megbecsülten?

14. A bölcsek tudományt rejtegetnek. Azok, akik megváltattak, Isten végtelen gazdagságával rendelkeznek, mivel Isten örökösei. Akik bölcsek, azok Isten gazdagságát minden nap gyűjtögetik, a mennyei bankban nagy betéttel rendelkeznek. Azok, akik bolondok, akik nem veszik komolyan azt, amit a Mindenható Isten kijelent, azok pazarolnak, csak a közeli romlás az osztályrészük.

15. A gazdagnak marhája az ő megerősített városa. Általánosan elfogadott tény, hogy az élet viharait a gazdag könnyebben vészeli át, mint mások. Tényleg, a gazdagság olyan számára, mint egy megerősített város, egy erős bástya, ami megvédi őt a veszedelmektől. Ez sok esetben igaz, de arra is okot adhat, hogy a gazdagsággal rendelkező emberek téves következtetésekre jussanak.

Nem szabad az ilyen embernek megfeledkeznie arról, hogy habár sok marhával rendelkezik, és szerencsésebb, mint mások, mindennel együtt neki közel sincs annyi hatalma, mint a Teremtő Istennek, Aki szavával tart fenn mindeneket. A gazdagnak emlékeznie kell arra, hogy Isten felette áll, és Ő dönt élete folyásáról. Habár Ninive királya hatalmas úr volt, aki élet és halál felett döntött, mikor a Mindenható Isten meglátogatta országát, porba ült, bánkódott, és imádkozott, megalázta magát az Úr előtt (Jón. 3: 6-10).

A szűkölködőknek romlása az ő szegénységük. A szegény mindig sokkal kiszolgáltatottabb helyzetben van, mint a gazdag. Olyan ő, mint mezőn védelem nélkül levő termés. Ha jön egy jégeső, elveri azt. A szegény teljesen ki van szolgáltatva a hirtelen eseményeknek. Ez azonban sok esetben közelebb viszi őt az Úrhoz. Azonban hiba lenne automatikusan azt a következtetést ebből levonni, hogy a gazdagok boldogok, a szegények - szerencsétlenek. Mind a gazdagságnak, mind a szegénységnek megvannak a maga veszélyei.

Mindkettejüknek Istenre van szükségük ahhoz, hogy boldogan éljenek. Akkor valahogy úgy fog alakulni életük, ahogyan Ábrahámnak is alakult. Gazdag volt lelkiekben (mert Isten barátjának neveztetett) és testiekben (mert sok marhája volt), de mégis ki volt szolgáltatva a körülményeknek (mert sátorban lakott, és nem vette védőfal körül). Ez azonban arra indította, hogy naponként Istenben keresse a békességet és védelmet. Vajon Isten akaratát, védelmét, a Benne való békességet keressük-e függetlenül attól, hogy gazdagok, vagy szegények vagyunk-e?

16. Az igaznak keresménye életre van. Istennek gyermekei Istenben gazdagok. Minden dolgukkal az Úrhoz kötődnek, Benne vannak elrejtőzve. Minden dolgában gyarapodik az igaz, mert az élet, a gazdagság, és az áldások Istene vezeti őt. Ki lenne szomorú, mikor ilyen Vezető kezében az élete? Láthatjuk az idézett igeversből, hogy az igazak lankadatlanok. Nem henyélnek, hanem teszik a dolgukat. Engedik, hogy Isten felhasználja őket az Ő céljaira. Ezért az ilyen ember mindenben életet áraszt maga körül.

Talán az egyik legnagyobb példa erre a derék asszony dicsérete, ahol környezete csak áldani tudta őt azért, amit Isten jóvoltából árasztott maga körül (Pl. 31: 10-31). Ha nem Isten a védelmed, és nem az Ő Krisztusban szerzett békessége által élsz, istentelen vagy, és jövedelmed bűnre visz, csak vétkedet gyarapítja. Jegyezd meg, ha nem Isten ajándékaiban vagy gazdag, akkor csak a gonoszság átkával lehet tele a kezed!

17. Az életben lehetnek olyan helyzetek, amelyekben nem mindig egyértelmű, hogyan cselekedjen a hívő ember. Gyakran nagyon is vékony a határ a jó és a rossz között. Isten arra figyelmeztet minket az ilyen helyzetekben, hogy nagyon elővigyázatosak legyünk. Ilyenkor nem szabad gyors döntéseket hozni, jól meg kell gondolni, hogy mi legyen a következő lépés. Ha mégsem tudunk dönteni tiszta szívből, Isten azt mondja, hogy őrizzük meg a bölcsességet, azaz maradjunk meg ott, ahol még világosan látszik, mi a jó.

Ruth nem tudta pontosan, mit kell tennie, hogyan fog alakulni sorsa, ezért megmaradt azon mellett az alapelvek mellett (Ruth 2: 2-3), amelyek világosak voltak Isten Igéjében, nem bölcselkedett ezeknél a rendeleteknél feljebb. Ennek következtében útja életre vitte őt, Isten gazdagon megáldotta (Ruth 4: 13-16).

Azok azonban, akik nem így tesznek, elhagyják a fenyítéket, azaz a vezetést, és figyelmen kívül hagyják az intést. Függetlenítik magukat Isten kijelentett akaratától (5 Móz. 29: 29), és olyan dolgok felől érdeklődnek, amik nem voltak nekik világosan kijelentve, tévelyegnek, ingadoznak, egyik jobbnak, kedvesebbnek látszó gondolattól ugrálnak a másikig. Az ilyen magatartás nem hoz nekik áldást. Ilyenek voltak Izrael fiai is a pusztában, mikor nem vették komolyan az Úr világos útmutatásait, nem csoda, hogy Isten negyven évig vezette őket a pusztában, hogy megtanulják a leckét.

18. Isten arra figyelmeztet minket, hogy cselekedeteinknek, gondolatainknak, és szavunknak összhangban kell lenniük egymással. Ha ez nem így van, hazug ajkúak vagyunk. Ha valakivel nézeteltérésünk van, nem kell azt mutatnunk, mintha mi sem történt volna, miközben keserűséget melengetünk a szívünkben. Szeretnünk kell embertársainkat, és Isten igazsága szerint ügyeink végére kell járnunk, mert különben szívünk csak a keserűségek tárháza lesz, gonoszra csábít minket.

Kain nem akarta rendezni öccsével való nézeteltérését, nem tárta fel a probléma okát (1 Móz. 4: 7), nem akart tenni semmi, hogy a fennálló helyzetet Isten bölcsessége szerint megoldja, ami végül gyilkosságra vitte őt (1 Móz. 4: 8)! Ha az emberek nem oldják meg a közöttük fennálló problémákat, az csak sokasodni fog, és rombolja a közösséget.

A keserűség mindig irigységre és rágalmazásra viszi az embert. Ha elvetjük Isten megoldásait, akkor gyalázatot, azaz rágalmakat fogunk terjeszteni, ez olyan viselkedésre fog minket vinni, ami a bolondok jellemzője. Ne ülj fel az irigységből folyó rágalmaknak, és ne terjeszd azokat! Ne higgy bizonyos „közléseknek” első szóra, hanem vizsgáld meg azokat! Ha rosszat hallasz valakiről, annak a felét se hidd el; ha jót hallasz, tételezd fel, hogy a jónak csak töredékét hallottad róla! Így elkerülheted azt, hogy a végén megszégyenülj!

19. A sok beszédben elmaradhatatlan a vétek. A felesleges és meggondolatlan beszéd éppolyan veszélyes, mint a pletyka és a rágalmazás. Míg az előbbi szándékos vétek következménye, addig az utóbbi inkább felelőtlenségre és vigyázatlanságra utal. Arra figyelmeztet itt minket Salamon, az egyik legnagyobb bölcs, hogy legyünk óvatosak és körültekintőek beszédünkben, azt ne a locsogás és felesleges szószaporítás jellemezze, mert ez kitűnő terepet biztosít a Sátánnak arra, hogy vétekbe vigye a hívőket. Ki kell kerülni ezeket a sokszor előre nem látható veszélyeket.

Vajon Péter fejére dicsőséget hozott-e azt az elhamarkodott és önhitt kijelentés, hogy még a halálba is követni fogja Krisztust (Jn. 13: 36-38)? Keserű tapasztalatok árán kellett megtanulnia, hogy a dicsekedés nem szolgálja Isten ügyét. A sok beszéd sok esetben az öndicséret, a büszkeség miatt van. Ne engedjük, hogy a Sátán ennyire megvakítson minket. Inkább tekintsünk saját nyomorúságukra és gyengeségükre, ami alázatossá tesz minket, és Isten erejére, kegyelmére, Aki meg tud őrizni minket.

Ha ezt tesszük, eszes emberekké válunk, és vigyázunk a beszédre. Ha pedig ilyenekké válunk, kedvesek leszünk Isten előtt, barátaink adnak a szavunkra, mert arról bölcsesség fog áradni, és az emberek tisztességgel fognak reánk tekinteni. Roboám hetvenkedése gyalázatot hozott fejére, a nép megvetette őt, és Izrael tíz törzse elszakadt tőle (1 Kir. 12: 7-11). Legyen ez komoly figyelmeztetés előttünk, mikor szóra nyissuk szánkat!

20. Az igaz ember nyelve színezüst, értékkel bír, mert Isten végtelen bölcsességét, körültekintését és jóságát tolmácsolja. Ez a bölcsesség mindenkinek a javát szolgálja, mindenki számára igaz irányt, és valós áldásokat mutat. Isten nem beszél a levegőbe, az Ő igaz fiai szavainak is súlya van. Amikor Mózes apósa, Jetró, szóra nyitotta száját, az a nép javát és biztonságát, a vele való igazságos bánásmódot szavatolta (2 Móz. 18: 13-27). Ez a bölcsesség nem a lélek nagy gazdagságára utalt-e?

A gonoszok elméje keveset érő. Sok esetben azt lehet tapasztalni, hogy azoknak is van bizonyos bölcsességük, akikben nem lakozik Isten Szent Lelke, és nem az Ő útjait követik. Sok esetben jó döntéseket hoznak a mindennapi élet dolgaira nézve. Aháb uralkodásának kezdetén és közepén gazdaságilag és politikailag felvirágoztatta Izraelt, a nép viszonylag jól élt, de ez nem jelentette azt, hogy ő kedves lett volna Istennek. Ezek a dolgok valamit értek, de ha ezeknek a döntéseinek végeredményére nézünk (a fogságra, ami végül Aháb gonosz uralkodásának is köszönhető volt), csak kárhozatot látunk.

Ne csaljanak meg minket az időszakos „szerencsék”! Az emberi élet hajója csak akkor érkezik meg végül Krisztus irgalma által az örök békesség kikötőjébe, ha a parancsnoki hídon maga a Mennyei Atya áll!

21. Jézus a Jó Pásztor, és nemcsak a Jó Pásztor, de a Fő Pásztor is! Rajta, és bojtárain, az igazakon keresztül Ő sokakat legeltet. Ő a füves legelők, és a csendes vizek felé irányítja az övéinek lelkét, ami békességet szerez (Zsolt. 23: 2-3). Igazság plusz engedelmesség egyenlő megelégítettség. Tehát, az engedelmes emberek örök áldásokat nyernek.

Isten juhai hallják a Pásztor szavát, és nem mennek a béresek, a bolondok után. Mert az ő útjuk a Sátán kénköves mezején vezet át, ahol gonoszsággal és fertővel elegyített a gyatra eledel, az ő poshadt, háborgó vize csillog a napsütésben, de titkos méreggel van tele, és ösvénye az örök kárhozat, nyugtalanság, és szenvedés rozzant aklába vezet, ahol nincs az ő kecskéinek védelme a haragvó Isten igazságos és mennydörgő ítéletétől, esztelenségükben halnak meg (Jel. 20: 13-14). Téged ki legeltet? Hová tart életed? Ki áll életed kormányánál? A szelíd bölcsesség, vagy az erőszakos esztelenség formálja életed?

22. Az Úrnak áldása, az gazdagít meg. Ebben a világban a szegények mellett sok gazdag is van, de Isten áldása képes arra, hogy a gazdagság áldás legyen mind a gazdag ember, mind a környezete számára. Mert csak Isten képes mind lelkileg, mind testileg olyan gazdagsággal elhalmozni. Lehet valakinek sok marhája, de ez lelke gyötrelmét is okozhatja. A bolond gazdagnak a vagyon csak gondot, bajt hozott, és elviszi Istentől (Lk. 6: 24-26).

Csak az Isten bölcsességével és áldásával teljes vagyon hoz olyan békességet, ami felfrissíti, örömmel tölti el a lelket, és testi értelemben is megtölti az olajos korsónkat. Boáznak (Ruth 2: 1, 8-9) az Isten áldása miatt telt öröme gazdagságában, amit nemcsak maga, de környezete, béresei javára is fordított. Isten céllal adja a gyarapodást, és ez a gyarapodás komoly kötelezettségeket is ró annak hordozójára. Szomorú, hogy sok esetben erről még a vagyonnal rendelkező keresztyének is megfeledkeznek!

Pál megfeddte a korintusi gyülekezet tehetős tagjait, mert azok visszaéltek javaikkal, fösvények voltak a szegények felé, magukra ugyanakkor szertelenül gondot viseltek (1Kor. 4: 7-8; 11: 20-22). Józanon használjuk javainkat, ne szolgáljanak azok mások botránkoztatására!

És azzal senki sem szerez bántást. Mint már mondtuk, az igazi gyarapodás Istentől jön, azt nem lehet erőltetni. Ha azonban ezt az intést nem vesszük figyelembe, és minden áron a gyarapodást fogjuk hajszolni, akkor gátlástalanokká válunk, sok olyan eszközhöz nyúlunk, ami nem kedves Isten szemében. Lehet, hogy végül elérjük célunkat, de kinek válik hasznára? Senkinek. Sokszor még a keresztyén körökben is belehajszolják egymást a hívők abba, hogy a lelki munka területén egyre sikeresebbek legyenek. De vajon ezek a sikerek hasznot hoznak-e valakinek, békesség jár-e a nyomukban?

A vakbuzgóság, önmagunk igazolása, és a dicsőség hajszolása (Ef. 2: 8-9) nem jó pillérek ahhoz, hogy az Isten szerinti munka azon stabilan álljon. Ne a siker, hanem a békességre való törekvés, és a szeretet legyen mindig szemünk előtt. Akkor nemcsak magunkra fogunk gondolni, de testvéreink növekedésére, hasznára is fogunk válni (Fil. 2: 3-4)!

23. Miképpen játék a bolondnak bűnt cselekedni. Sok esetben az emberek úgy vétkeznek, hogy fel sem fogják igazán, mit tesznek valójában. Az Elizeust durván sértő és csúfoló istentelen gyerekek fel sem fogták, hogy a próféta ócsárlásával annak Urát, Jahvét is szidják (2 Kir. 2: 23). Mindez azért történik, mert az Istent nem ismerő emberek örömüket lelik a bűn cselekvésében. Az a lételemük. Egyes helyzetekben hívő emberek is leeshetnek ebbe a csapdába, nem szándékosan, inkább akaratlanul.

Ezért meg kell vizsgálniuk azt, hogy cselekedeteiknek mi lehet a következménye. Ha ezt elmulasszuk, szégyent, és nem dicsőséget fogunk hozni Isten ügyére. Nekünk a bölcsességben kell járnunk, azaz mindig meg kell gondolnunk, hogy tettünkkel Istent magasztaljuk-e, és felebarátaink, testvéreink javát szolgáljuk-e?

24. Amitől retteg az istentelen, az esik ő rajta. A gonoszok bűnben leledznek. Szeretnék, ha tetteik elkerülnék az igazságos Isten figyelmét. Ezért, ha tehetik, titokban próbálják tartani vétkeiket. Nem véletlen, hogy az Úr iránti gyűlöletüket a főpapok és az írástudók a törvényesség látszata mögé akarták rejteni. Ez azonban nem segített rajtuk, mert Isten ismerte gonosz szívüket. Nem aggódtak vétkeik miatt, de rettegtek annak következményeitől. Nem félték Istent, de féltek attól az ítélettől, amit Ő rájuk bocsáthat tetteik miatt.

Bármit is tesznek, az ítélet napján napvilágra kerül, amiért el kell hordozniuk Isten haragját. Amitől féltek, de aminek elhárítása miatt nem tettek semmi, azaz nem tértek meg vétkeikből, hogy ténylegesen megszabaduljanak az ítélettől, az egy nap be fog teljesedni rajtuk.

Amit kívánnak az igazak, meg lesz. Miért? Mert az Isten Lelke arra indítja, buzdítja a megváltottakat, hogy Isten akaratát tegyék, szentségben (1 Thessz. 4: 3). Ezért fog beteljesedni a szentek törekvése, mert az megegyezik Isten akaratával. A kegyelemben csak akkor lehet növekedni, mikor megértsük, mennyire romlottak voltunk, és elkezdjük keresni Isten akaratát, azt akarván tenni, ami kedves Neki. Akkor látni fogjuk, hogy a Mindenható tervei a legjobbak számunkra, és örömet fogunk találni azok teljesítésében.

25. Az istentelenek ösvénye elkerülhetetlen veszélyekkel van tele. Ha az egyiket kikerülik, egy másikba fognak beleesni, mert nem védi őket Isten irgalma. Elég egy kis forgószél, egy kis előre nem látható nehézség, és már a madarász tőrében ocsúdnak fel. Minden hiába, minden erőfeszítés kevésnek bizonyul, ha nem a Kősziklán állnak meg.

Mert Krisztus keresztjének tövén kívül minden más hely a Sátán emberi lelket elnyelő lápjához tartozik, amiből nincs menekvés, ahol oda van az istentelen. Oh, bűnös, kapaszkodj a keresztbe, hogy az örökkévaló fundamentumon, a kegyelem biztonságot nyújtó talapzatán állj, mert elnyel örökre a bűn mocsara! Miben reménykedhetnél akkor?

26. A Szentírás ostorozza a restséget. Mert a rest hasznavehetetlen. A példázatban szereplő szolga elásta, azaz kihasználatlanul hagyta azokat a javakat, ami azért adatott neki, hogy hasznot hozzon a Mennyei Gazda számára (Mt. 25: 24-30). Aki lusta, az nem bánik hűségesen és céltudatosan azokkal a javakkal, amiket Isten reá bízott. A lelki lustaság volt az oka annak, hogy Isten elvette Izrael népétől az előjogokat az evangélium hirdetésére, és azt a pogányoknak adta (Mt. 23: 37-39).

Az ecet tönkre teszi a fogakat, a füstnél nem lehet melegedni, csak a szemet csípi. A rest kezében az ajándékok csak kárára vannak mindenkinek, mert nem a rendeltetésnek megfelelően vannak használva. Az ilyen magatartás csak haragot szül azok részéről, akiknek szolgái így viselkednek. Legyünk buzgók az Úr aratásában, nehogy tétlenségünk miatt Isten más napszámosokra bízza mezejét, minket meg szégyenszemre elcsapjon!

27. Az Úrnak félelme hosszabbítja meg a napokat. Aki összhangban van Isten parancsolataival, az összhangban környezetével is. Akik kedvesek Istennek, azok kedvesek az őket körülvevő emberek között is. Akik Isten dicsőségét keresik, azok nem tévesztik szem elől embertársaik javát sem.

Ha talán kételkednénk is ezekben a kijelentésekben, az ötödik parancsolat (2 Móz. 20: 12) tökéletese meggyőz minket a fenti igazságok helyességéről. Akik félik az Istent, olyan élettel lesznek megáldva, amely annak minden terültén kiteljesedett, és gyümölcsöt hozó lesz.

Az istenteleneknek esztendeik megrövidülnek. Láttunk már ilyet? Nem is egyszer! Vad, zabolátlan, senkit sem tisztelő emberek, akik nem átallottak még a Mindenség Urával is dacolni, nem sokáig róják e földi vándorút állomásait.

Saul az önmagára zúdított veszedelemben, ereje teljében dőlt kardjába (1 Sám. 31: 4), Júdás sem volt még meglett ember, mikor fejét a hurokba dugta (Mt. 27: 5), Joákin királynak sem kellett volna tizennyolc évesen fogságba mennie, ha önös céljai helyett az Úrra figyelt volna (2 Kir. 24: 8-12). Az istenfélelem a dicső egekbe emel, míg az istentelenség a pokol fenekére dob minket.

28. Az igazaknak reménységük van. Bármilyen nyomorult és kilátástalan helyzetbe kerül is az istenfélő ember, igazából sosem tud elcsüggedni, mert Isten ígéreteibe kapaszkodik. A szenvedések között is hosszútűrő és állhatatos marad, mint az igaz Jób, mert tudja, Kinek hitt. Tudja, hogy az örök öröm várja, amit Isten jelenlétében már itt a földön megízlelhet. Ezért szíve erős, és nem fél szembenézni az előtte álló veszedelmekkel (Zsid. 11: 27).

Az istentelenek várakozása azonban elvész. Azoknak az embereknek, akik nem békéltek meg Istennel, nincs reménységük, mert nem is rendelkezhetnek vele. Nekik csak gyökértelen, alap nélkül való várakozásuk van, hogy majd csak valahogy elkerülik az utolsó pillanatban az Igaz Isten lángoló haragját.

Megtérni nem akarnak, megvetik a Mindenható békéltető üzenetét, és mégis azzal áltatják magukat, hogy a végét valahogy minden elrendeződik magától. Az igazságos isteni harag lángoló orkánjában ennek az alaptalan és esztelen gondolkodásmódnak aktáját le fogja söpörni az a Mennyei Bíró igazságosztó asztaláról, mert Krisztuson kívül nincs reménység.

29. Erősség a tökéletesnek az Úr útja. Isten útja megedzi a hívő embert. A hitben tejjel táplálkozók lassan áttérnek a kemény eledelre. Azok, akik gyerekek voltak a hitben, délceg ifjúvá sarjadtak, az ifjakból meggondolt és elővigyázatos felnőttek lettek, akiket nem dob ide s tova mindenféle tanítás szele; a felnőttek a közösség ősz hajú, tiszteletreméltó tanácsadóivá váltak. Azok, akik Istenbe vetették a bizalmukat, gazdagon gyümölcsöznek az Ő országa épülésére.

Negyven év pusztai vándorlás alatt Isten az új nemzedéket megedzette, felkészítette arra, hogy bátor szívvel, az Úrban bízva hatalmuk alá hajtsák az Ígéret Földjét. Miben van a hívő ereje, ha nem abban, hogy Jézus Krisztus meghalt érte, és helyet készített számára az Atya házában (Jn. 14: 18-19)?

A hamisság cselekvőinek azonban romlást hoz az engedetlenség. Akik nem Isten áldásaiban növekednek, azok tékozolnak, míg az ítélet napjára elpazarolnak mindent, amivel addig Isten általános kegyelme megajándékozta őket. Hogyan fogunk megállni egy nap a halál révén? Gazdagon, mennyei áldásokkal megpakolva, vagy szegényen, kifosztottan, várva az ítéletet?

30. Az igaz soha meg nem mozdul. Vajon miért állhatatos a hívő? Egy válasz egyszerű: azért, mert lába a Kősziklán áll. Mert nincs biztosabb pont ezen a bűnös világon, mint Jézus Krisztus váltságában való reménység. Azért nem csalódhat az igaz Isten ígéreteiben, mert az Atya Egyszülött Fiát tette le az ígéret zálogának (Ef. 1: 3-5)! Az istenteleneknek csak az ítéletre van biztosítékuk (Jn. 3: 5), mert elvetették Isten Békekövetét, megvetve a bűntől való szabadulás lehetőségét, és a világ Urával köthető békét.

31. Az igaznak szája bőségesen szól bölcsességet. Csak az igazak szája nyílik bölcsességre. Miért? Mert Isten megváltotta és megtisztította őket, és a Szent Lélek vett lakozást bennük, Ő indítja az isteni bölcsességek cselekvésére a hívőt. Mielőtt a hívők szóra nyitják szájukat, elgondolkodnak azon, vajon építő-e, hasznos-e mondanivalójuk?

Csak akkor nyitják szájukat mondanivalóra, mikor ez Isten dicsőségét és embertársaik javát szolgálja. Nem fecsegnek össze-vissza, és beszélnek kétértelműen, igenjük igen, a nem – nem.

32. Az igaznak ajkai azt tudják, ami kedves; az istenteleneknek szája azonban a gonoszságot. A gyülekezet vezetőinek egyik fontos tulajdonságának az apostol a nyájasságot nevezi meg (2 Tim. 2: 24). A nyájasság egy bizalommal teljes jóindulatot jelent, ami kedvességgel és a másik iránti tisztelettel párosul. Akit átjárt Isten Lelke és igazsága, ilyen indulattal van embertársai felé. Igaz szeretetből fakadó kedvessége kedvességet szerez számára Isten és a felebarátai előtt.

Az istentelen emberek csak magukra, saját érdekeikre vannak tekintettel. Csak akkor nyájaskodnak másokkal, ha azzal valami céljuk van. Szívélyességük gyanút ébreszt a tapasztalt emberekben, nevetésüktől másokat kiráz a hideg. Nem tudják mire vélni derűjüket, mert máskor egy jó szavuk sincs senkihez. Az istentelen Nábál durva és szitkozódó ember volt (1 Sám. 25: 3), míg felesége, az istenfélő Abigail ajkain a szeretet, szerénység, és jóság harmatcseppjei gyöngyöztek (1 Sám. 25: 30-32). Ha meghalunk, kedves emléket hagyunk-e magunk után, vagy az emberek gonosz szokásainkra fognak-e visszaemlékezni?

Tizenegyedik fejezet

A kegyes ember szerencséje, a gonosznak szerencsétlensége.

1. Az álnok font utálatos az Úrnál; az igaz mérték azonban kedves neki. Isten Igéje az élet minden területén útmutatást ad nekünk. Isten olyan törvényeket alkotott, ami mindenkire nézve egyformán érvényes.

A Mt. 7: 2 erre figyelmeztet minket. Nem lehet kettős mércénk. Az ókori kereskedőknek az volt a szokásuk, hogy mikor maguknak vásároltak, nagyobb súllyal mérték le az árut, hogy ugyanazért az árúért kevesebbet fizessenek, mikor azonban eladtak, kisebb súllyal mértek, hogy több tisztességtelen haszonra tegyenek szert. Ilyen hamis lelki kufárok voltak a farizeusok és az írástudók is. Mikor mások bűnét kellett megítélniük, és másokra kellett lelki súlyokat helyezni, akkor nagyban mértek, mikor saját bűneiket kellett megvizsgálniuk, nagyvonalúak voltak magukkal szemben. A szúnyogot megszűrték mások számára, de a tevét gond nélkül lenyelték, ha magukról volt szó. Az ilyen mérce utálatos az Isten előtt, az Ő haragja van a hasonló eljáráson.

Dávid, aki házasságtörésbe és gyilkosságba keveredett, rettenthetetlen bírónak bizonyult, mikor egy elmondott történet alkalmával halálra adott volna egy tolvajt, de a maga bűne felett szemtelenül nagyvonalú volt, és semmiségnek titulálta. Ne legyünk csalók! Sem testi, sem lelki értelemben. Magunknak is azzal a mércével mérjünk, amivel másoknak, ha azt akarjuk, hogy kedvesek legyünk Isten előtt.

2. Kevélység jön, gyalázat jön. Minden kevélység bűn által jön létre. Az ember akkor fuvalkodik fel, mikor megfeledkezik arról, hogy Kicsoda az Úr, és kik vagyunk mi. Isten megszégyenít mindenkit, aki megfeledkezik teremtési helyéről ebben a világban (Ez. 28: 2, 12-19). Csak az tud vakon dicsekedni és hetvenkedni, aki nincs tisztában azzal, hogy minden lélegzetvétele Isten általános kegyelméből történik.

Rabsakéra, Szanhérib asszír király hadvezérére az Isten gyalázatot bocsátott, mert vakmerő büszkeségében megfeledkezett arról, hogy minden az Úr kezében van, nem az övében. Mert ő csak annyi hatalommal rendelkezik, amivel a Teremtő általános kegyelme megajándékozza (Ézs. 36: 18-20, 37: 23, 36-38).

Az alázatosakat, azaz azokat, akiket Isten megváltott, nevükön hívott, és családja tagjává tett (Ézs. 43: 1), a bölcsesség jellemzi. Ők tisztában vannak azzal, hogy csak Isten kegyelme miatt élnek, és mindent Neki köszönhetnek életükben. Ez az alázat nem a hiú dicsőség hajszolására vezeti őket, hanem a bölcsesség megnyerésére. Ennek az isteni bölcsességnek hála, helyesen fogja értékelni magát, helyét a világban.

Örömmel és derűs várakozással fog fogadni az ilyen ember mindent, amit Isten rendelt életére nézve. Mert egy ember sem tud jó hírt szerezni úgy magának, hogy eközben másokat gyaláz, alacsonyít le.

3. Az igazakat tökéletességük vezeti. Itt nem arról van szó, hogy azok az emberek, akiket Isten megváltott, a szó szoros értelmében tökéletesek és hibátlanok lennének, hanem azt fejezi ki, hogy a bölcsesség úgy vezeti őket, hogy minden körülmény közepette feddhetetlenek maradnak. Az igazak nem hibátlanok, nem is földre szállt angyalok, de nyilvános és cégéres bűnökkel senki sem vádolhatja őket.

Talán Pál apostol sokak szemét szúrta, de egyetlen ellenfele sem tudta őt megvádolni hatalmaskodással, vagy hűtlen kezeléssel, vagy basáskodással a gyülekezetek felett, vagy valamilyen más erkölcsi bűnnel. Miért? Mert Isten vezeti övéit, és megóvja őket a veszedelmek közepette. Isten védelmére mindig lehet számítania az igazaknak.

A hitetleneket gonoszságuk elpusztítja. Míg a hívőket Isten vezeti Krisztus által az örök élet felé, addig a gonoszoknak megvannak a maguk kalauza. Ez a vezető nem más, mint a Sátán. A nagy Vitatkozó az övéit olyan sivatagon vezeti keresztül, amiben nincs sem lelki eledel, sem lelki ital. Szegény bűnösök feje felett csak a kételkedés pára nélküli fellege van, ami a gyötrelmek közepette nem nyújt árnyékot, és vigasztalást. Sault az ördög csak pusztulásba tudta dönteni, mert egyedül Krisztus vére az, ami által a megfáradtak békességre lelnek (Mt. 11: 28-30).

4. Nem használ a vagyon a harag idején. Ebben a világban a gazdagsággal sok mindent el lehet érni. Ha gazdag vagy, majdnem minden ajtó megnyílik előtted. Ha vagyonnal rendelkezel, mindenki a társaságodat és barátságodat keresi, kikérik a véleményedet, adnak a szavadra. Mindezek az előnyök azonban semmit sem érnek Istennel szemben. Ő nem jön zavarba, ha vagyonunkat fitogtatjuk, mert Ő az egész teremtett világ Gazdája. Attól sem illetődik meg, hogy sokan hallgatnak ránk, mert ha Ő hangsúlyt ad mondanivalójának, a világ összes füle belecsendül.

Ha eljön az Ő haragjának nagy napja, minden gazdag meg fogja látni, hogy pusztán a gazdagsága semmi Isten szemében. Ha a Krisztus tökéletes áldozatából származó kegyelmének köpenye nem fed be minket, semmi, és senki nem tudja Isten igazságos haragját elfordítani rólunk. Heródes királyt nem védte meg hatalma és gazdagsága. Naámánt, gazdagsága ellenére csak Isten éltető lelki vize tudta megtisztítani bűnei lelki leprás fakadékaitól! Mert csak az igazság ragad ki a halálból, az az igazság, amit a Közbenjáró szerez meg nekünk!

5. A tökéletesnek igazsága igazgatja az ő útját; de önnön istentelenségébe esik az istentelen. Mindenki csodájára járt a Római Birodalom útjainak. Ezeken az utakon a Birodalom bármely részéről gyorsan, egyszerűen, biztonságban lehetett Rómába jutni. Nem egy út ezekből a régi hadi utakból ma is funkcionál. Miért? Mert a rómaiak nagy gondot fordítottak az utak karbantartására. Így visel ránk gondot Isten igazsága is.

Ha Krisztus tökéletes áldozata által nem gyomlálná ki lelkünk dudváit, nem gondoskodna rólunk, teljesen elvadulnánk, és hasztalanokká válnánk az Ő országa számára. Ha Isten Szent Lelke a vizek felett lebegett (1 Móz. 1: 2), hogy gondozza a világmindenséget, mennyire inkább figyelme központjában vannak azok az emberek, akiket az Atya kiválasztott a világ alapjainak lefektetése előtt!

Az istentelennek azonban siralmas helyzetben vannak, nincs számukra remény, ha nem kapaszkodnak bele az Élet Királyának kegyelmébe. Eleve megromlott természetük minden nap elteltével csak romlottabbá válik, mert cselekedeteik csak még inkább szennyezettebbé teszik őket. Míg végül jön az ítélet napján a Gazda, és kivágja a gyümölcsöt nem termő fügefát.

6. Az igazaknak igazságuk megszabadítja őket. Lehetünk gazdagok vagy szegények, boldogok vagy boldogtalanok, ismertek vagy ismeretlenek, derűsek vagy szomorúak, okosak vagy kisebb értelemmel rendelkezők, közmegbecsülésnek örvendők vagy megvetettek, mikor egy lépés választ el minket Isten fortyogó dühétől és kénköves ítéletétől, csak Krisztus helyettes áldozata fedezheti be lelkünket Isten megemésztő tüze elől.

Krisztus drága vérén kívül semmi más nem alkalmas arra, hogy Isten haragját elfordítsa a nyomorult emberről. Ha valaki másban bízna, csalódni fog, és ki kell majd innia Isten haragjának poharát. Mivel azonban a hitetleneknek nincs isteni szószólójuk, és magukra veszik megváltásuk terhét, azt gondolva, hogy képesek eleget tenni Isten követelésének, nem csodálkozhatunk azon, mikor azt látjuk, hogy ők az ő kívánságukban fogatnak meg.

7. Mikor meghal az istentelen ember, elvész az ő reménysége; a bűnösök várakozása is elvész. Isten általános kegyelme által ad bizonyos mozgásteret a hitetleneknek, és mivel Ő hosszútűrő, azt várja, hogy azok Hozzá forduljanak. Ha ezt a jóakaratot visszautasítja az ember, semmi alapja nem marad arra, hogy azt gondolja, Isten meg fog békülni vele. Bármibe is bízik az istentelen ember, halála pillanatában csődöt mond öntelt reménye, és nem fogja más várni őt, mint Isten ítélete. Vajon miben bízhatott a bálványimádó Jeroboám (1 Kir. 12: 28), Omri (1 Kir. 16: 25), Jórám (2 Kir. 8: 18)?

Akármilyen hazugságokkal is csalták életükben meg magukat az istentelenek, pályafutásuk az Isten haragjával végződött. Mert a bűnösök várakozása tényleg elvész. Úgy várod-e az Istennel szemtől szemben való találkozást, hogy tudod, Kinek hittél?

8. Az igaz a nyomorúságból megszabadul; az istentelen ő helyette beleesik abba. E földön életünk nyomorúságok között telik. Ádám és Éva bukása után mindenki magában hordozza a nyomorúságot és a szenvedést. Mivel a bűneset kihatott az egész teremtett világra, kihatott azokra is, akik megtértek Istenhez. Habár nyomorúság érheti a hívőt, az Úr kegyelme gondjaiba veszi őt. Isten nem hagyja fiait felesleges szenvedések közepette, a nehézségek csak addig terjednek, amíg Isten dicsőségét hivatottak megerősíteni, vagy azok fontos szerepet játszanak a hívők nevelésében.

Isten örökkévaló rendelése szerint a nyomorúságot átélő hívők helyet fognak cserélni a gondtalan hitetlenekkel. Saul királyi méltóságát át kellett adnia Dávidnak (1 Sám. 15: 26). Azt a hatalmat, amit Hámán kívánt magának, végül Márdokeus kapta meg (Eszt. 6: 6-10). Heródes el akarta pusztítani a Messiást, hogy megőrizze királyságát, de elveszítette azt, miközben mindenki előtt világossá vált, hogy Krisztus az Úr Izrael felett. Ha nehéz szakaszba kerül életünk, emlékezzünk meg róla, hogy Ő gondot visel ránk.

9. Szájával rontja meg a képmutató felebarátját. Az istentelen emberek szájukat nem arra használják, hogy kifejezzék általa gondolatukat, hanem arra, hogy eltakarják azokat. Nagylelkűnek mutatkozni, és jószívűnek, miközben azon gondolkodunk, hogyan lehetne elaltatni a másik ember éberségét, és hogyan lehetne azt megrabolni, kijátszani – ami a legnagyobb gonoszságok egyike. Ez azoknak a cégére, akik mindenképpen Isten ítéletét akarják zúdítani fejükre. Ily módon hazudott újra és újra a fáraó (2 Móz. 10: 24), hogy elengedi a szövetséges népet, az aggódó barát álarcát vette fel Siba is (2 Sám. 19: 24-30), mikor Méfibósetet bevádolta Dávidnál, hogy az elárulta őt. Ez az álnokság lakozott Júdás szívében is, mikor azt mutatta, hogy még barátja és tanítványa az Úrnak (Mt. 26: 49-50), miközben már megalkudott a vallási vezetőkkel a vérdíjban, és Demeter ötövös is hamis szavakkal aggódott a Diana-kultusz hanyatlása felett (Csel. 19: 23-28), mikor csak megélhetési lehetősége aggasztotta őt.

A ravasz álnokságnak, a másik ember bizalmát kijátszó kétértelmű beszédnek nincs helye a keresztyének között. Ha szakítottunk a sötétség uraival, szakítanunk kell a sötétség gyökértelen cselekedeteivel is! Ne arról legyünk hírhedtek, hogy milyen csavarosan tudjuk forgatni a szót, hanem arról, hogy őszinte szeretettel és jóindulattal vagyunk mindenki iránt.

Az igazak a tudomány által megszabadulnak. Isten azonban figyelmeztet arra is, hogy a szeretet nem jelent naivságot, és hiszékenységet. Az Ő Igéje által bemutatta, mi lakozik az emberben, és milyen kritériumai vannak annak, hogy higgyünk valakinek. Nekünk nemcsak konkrét helyzeteket kell látnunk, hanem minden olyan veszélyes körülményt, ami veszedelmet hozhat létre életünkben. Gedáliás nem akarta levonni a megfelelő következtetéseket (Jer. 40: 14-16), alaptalanul bízott a hízelgő embereknek, és gyanúját elaltatva, ezek az álnok emberek megölték őt (2 Kir. 25: 25). A hívők hitének megfontolt hitnek kell lennie, amely előre látja a veszedelmeket, és kikerüli azokat a csapdákat, amiket a Sátán vet lábuk elé (1 Pt. 5: 8).

10. Az igazak javán örül a város; és mikor elvesznek az istentelenek, örvendezés van. Egy társadalom sem marad fenn hosszú ideig, és nem tud igazán fejlődni és virágozni, ha nincs különbség téve jó és rossz fogalma között, és nem ismerik a jutalmazás és büntetés fogalmát. Minden birodalomnak akkor jött el pusztulása, mikor ezek a fogalmak már semmit sem jelentettek, és puszta szavak voltak csupán a polisz vezetői számára. Ha nem lehet hinni az adott szóban, vagy szerződésekben, ha senki sem akar áldozatokat hozni, ha minden szövetséget fel lehet rúgni, és ki lehet játszani, akkor megszűnik a bizalom, és ezzel együtt tönkremegy a kereskedelem, felbomlanak a családok, a barátok hűtlenek lesznek egymáshoz, és elárulják egymást.

Ilyen légkörben hosszú távon nem lehet élni. Habár a világ megveti a keresztyénséget, és esze ágában sincs meghallani az általa közvetített bizonyságtételt, bizonyos értelemben mégis örül a keresztyéneknek, mert életvitelük stabilitást és biztonságot hoz a társadalomba. A világ sok országa azért lendült fel, mert istenfélő keresztyének komolyan vették azokat a parancsolatokat, amiket Isten a szívükre helyezett.

11. Az igazaknak áldása által emelkedik a város; az istentelenek szája által azonban megromlik. Az istentelenek áldást nem, csak veszedelmet tudnak hozni környezetükre. Vajon Sodoma fiai jó hatással voltak egymásra? Nem. Bűneik csak arra ingerelték az Urat, hogy kénköves esőt szórjon a városra. Ha nem lett volna egy igaz, Lót, a városban, akinek jelenléte bizonyos fokig késleltette az ítéletet, Sodoma még jobban megbűnhődött volna. Amíg a zsidók Babilonban éltek, addig Isten gondot viselt a birodalomra, de mikor eljött a hazamenetel ideje, Isten Belsazár bukása által felszámolta Marduk isten országát.

Ahol Isten szövetsége van, ott van a jólét is. Ahol nincs Isten szövetsége, ott minden látható dolog ellenére elkészült az ítélet. Obed-Edom házán áldás volt (1 Kr. 13: 14), mert Isten Lelke a frigyláda által megnyugodott rajta. Hámán háza azonban szemétdombbá tétetett, pedig úgy nézett ki, hogy szerencsecsillaga az egekig magasztalja őt (Eszt. 8: 7).

12. Megutálja felebarátját a bolond; az eszes férfiú azonban hallgat. Az esztelen ember semmi másra nem képes, csak arra, hogy kigúnyolja embertársát. Az ilyen embert a végtelen büszkeség, kegyetlenség és az együttérzés hiánya jellemzi. Miért? Mert lelkileg vak, képtelen Isten szemével látni a dolgokat. Ha ismerné Istent, megfelelő módon lenne képes értékelni embertársa, valamint saját cselekedeteit. Ha megismerte volna Istent, megismerte volna az Ő kegyelmét is.

Mert csak az tud örülni mások baján, az tudja dicsekvően körbemutatni felebarátai vétkeit és hiányosságait, akinek fogalma sincs arról, milyen szemmel tekint Isten őrá. Csak arra képes, hogy meglássa a másik szemében a szálkát, de arra nem, hogy saját szemében megtalálja a gerendát (Mt. 7: 3-5). Mert nem tudná önhitten szapulni embertársát, ha látná, hogy saját lelkének romlott, elveszett és bűnös voltát. Ezt azért történhet meg, mert nem látja lelki állapotát, mert bolond, vagyis híján van Isten bölcsességének, mert nincs újjászületve.

Az eszes férfiú, azaz a kegyes ember, másként tekint azokra, akik körülveszik őt. Isten kegyelméből meglátta, hogy milyen nagy bűnös ő, és csak Krisztus vére fedezi be őt, hogy a Mindenható haragja le ne sújtson rá. Mivel irgalmat nyert, irgalommal tekint másokra. Az ilyen ember nem kezdi kiemelni magát mások rovására, mert tudja, hogy minden dicsőség az újjászületett állapotáért Istent illeti. Nem kezd dicsekedni képességeivel és eredményeivel sem, mert tudja, hogy minden, amivel rendelkezik, Isten ajándéka.

Gyakoroljuk magunkat abban, hogy Isten szemével nézünk saját lelkünkre, és irgalmasan, együttérzéssel forduljunk felebarátaink, testvéreink felé!

13. A rágalmazó megjelenti a titkot; de a hűséges lelkű elfedezi a dolgot. A híreket ide-oda vivő ember vétkezik az isteni szeretet törvénye ellen. Itt természetesen nem olyan hírvivőket értünk, akiknek hivatalból el kell járniuk egy-egy ügyben, akiknek utána kell néznünk az információk hitelességének. Itt olyan hírvivőkről van szó, akik személyes, bizalmas titkokat fednek fel, amiket reá bíztak, azt gondolván, hogy méltó a bizalomra. A Szentírás tiltja az önzést, és folytonosan emlékeztet minket arra, hogy együtt érzőek legyünk embertársaink felé.

A Biblia elítéli azt, aki puszta kedvtelésből, vagy valamilyen haszon vagy előny érdekében megszégyeníti társát, kibeszéli annak személyes dolgait, rossz színben tünteti őt fel. Ilyen lelkülete volt Delilának, aki gúnyolódott Sámsonon, és legféltettebb titkait is kiadta (Bír. 16: 5, 18-21). Az Ige rámutat arra, hogy aki szereti mások szapulását, azok nem bizonyulnak igaz barátoknak.

Nem veszélytelen olyan emberrel barátkozni, aki rágalmazó hírében áll. Mert amilyen könnyen megosztja velünk mások titkát, olyan könnyen adja tovább a mi szívünk rejtett kincseit is. Az ilyen ember mások boldogságával és jóhírével játszadozik. Az ilyen ember könnyen hűtlen lesz azokhoz az emberekhez, akik barátjuknak és bizalmasuknak tartották őt. A rágalmazó szív nem jó alapja a barátságnak.

A kegyesség magába foglalja a hűséget, azt nagyra értékeli. Hűséget az Isten iránt, hűséget a felebarát iránt, hűséget az atyafi iránt. Ha barátod hűséges ember, azaz újjászületett keresztyén, képes arra, hogy elfedezze dolgaidat, szívébe zárja azokat. Így őrzi meg lelked nyugalmát, gondot viselve rád álmodban is. Dávid tudta, hogy Ittai hűséges barátja (2 Sám. 15: 21), ez az ember vele volt akkor is, mikor menekülnie kellett fia elől. Barátsága megmaradt a nyomorúság közepette is, hűséges volt a veszedelmek közepette is.

Mi vajon milyen barátoknak bizonyulunk mindennapjainkban? Hűségesek vagyunk-e barátainkhoz minden körülmények között, és megőrizzük-e féltve őrzött titkait, vagy az első adandó alkalommal kitárjuk-e ország-világ előtt hibáit, hiányosságait?

14. Ahol nincs vezetés, elvész a nép; a megmaradás azonban a sok tanácsos által van. Isten az Ő mérhetetlen bölcsessége által lelki, társadalmi és katonai vezetőket adott az országok élére. Isten nem engedi meg, hogy az Ő teremtett világában anarchia uralkodjék (ami nagy gyönyörűségére lenne a Sátánnak). Ezért minden emberi társadalom élére vezetőket állít, akik felelősséggel tartoznak népükért Isten előtt (akár elfogadják ezt ezek a vezetők, akár tagadják azt).

Egy ország vezetése akkor tud megfelelően működni, és népe hasznára lenni, ha a társadalmi kérdések meghozatala nem egy ember döntése, hanem részt vesznek benne azok a kisebb vezetők, akiknek bölcsességük van a maguk területén. Habár Dávid és Salamon híresek voltak arról, hogy bölcsek, és Isten Lelke vezeti őket, mégis olyan tanácsadókkal vették körbe magukat, akiknek szavára hallgattak, akik megfontoltak voltak, és szavaik sokat nyomtak a latban.