KÁLVIN ÉS SERVET
ÍRTA
DR. KOVÁTS J. ISTVÁNA SERVET-PÖR C. GYŰJTEMÉNY A) RÉSZE
PÁPA
NYOMATOTT A FŐISKOLAI KÖNYVNYOMDÁBAN
1911.Az elektronikus kiadás (2004) szöveggondozásáért felel:
Németh Ferenc (nemo44@hotmail.com, www.tar.hu/nemo)
TARTALOMJEGYZÉK
Bevezetés
I. Kálvin és Servet kora
II. Servet élete és teológiája
III. A vienne-i pör
IV. Genfi állapotok a Servet-pör idején
V. A genfi pör szóbeli része
VI. A genfi pör írásbeli folytatása és Servet kivégzése
VII. Servet a kortársak és az utókor szemében3
11
27
56
72
90
111
138
Servet megégetése világraszóló esemény volt. Minden országban nagy szenvedéllyel tárgyalták. Alig fogadtak még ítéletet olyan általános helyesléssel, mint Servet kivégeztetését. Ugyanezt később maguk a kálvinisták is helytelenítették.
Miért vált Servet halála századokra szóló eseménnyé? Azért, mert a lelkiismeret szabadságáért küzdő reformáció egyik fészkében, Genfben történt. Az tette ezt az eseményt világraszólóvá, hogy az ugyancsak a lelkiismereti szabadság alapján új tanokat hirdető Servetet halálra ítélték.
A Servet-pör hullámai még ma, negyedfél század múlva se csendesedtek el egészen. A Servet-pörről már régebben is különféle ítéletet alkottak az emberek. Az ítéletmondók közül sokan elfogultak voltak. Még ma is akadnak dicsérők és gyalázók. Mindkét részről igen sokat vitáztak erről a kérdésről a külföldi irodalomban, és mindkét részről sok tévedést követtek el.
A Servet-pör irodalmát maga Kálvin nyitja meg. Servet kivégzése után ugyanis nemsokára, különösen Kálvin ellenfelei körében, itt-ott hangok hallatszottak, amelyek napról-napra rokonszenvesebben szóltak az elítélt Servetről és mind kárhoztatóbban az őt elítélő bírák szigoráról. Az ügy gyűlöletes részét Kálvinra zúdították. Az ő nevével hozták kapcsolatba a kivégeztetést. Kálvin elhatározta, hogy az egész ügyet a teológusok ítélőszéke elé viszi, minthogy a világi hatóság mondott ítéletet a pörben, s az nem győzte meg a lelkeket eléggé. Már Servet kivégeztetésének évében, 1553 november 22-én azt írja Bullingernek, a zürichi lelkésznek: "Mihelyt időm engedi, rövidre fogott könyvecskében mutatom meg, milyen szörnyeteg volt (Servet), nehogy a gonosz emberek, miként Bázelben, szitkozódja-
nak és a tudatlanok zúgolódjanak." (1) A Bullingerhez nem sokkal később (december 31-én) írt levelében is panaszkodik Kálvin, hogy "egyesek magánúton áskálódnak ellene. Ezeknek azonban elhallgatja a nevét, nehogy egyesek gyalázatossága az egész egyház szégyenére váljék. Bizonyára méltók arra, hogy az örök sötétség boruljon rájuk" (2)
Kálvin munkája előbb latinul jelent meg. ("Defensio orthodoxae fidei de Sacra Trinitate, contra prodigiosos errores Michaelis Serveti Hispani..." címmel), valószínűleg 1554 február derekán.
Kálvin maga úgy vélekedik erről a munkájáról, Bullingerhez 1554 február 20-án írt levelében, (3) hogy "a könyvecske rövid és gyorsan készült. De mégis jobb, mintha semmit sem írt volna". A könyv valóban nem a legrendszeresebb. Előbb Servet gonoszságaira mutat rá, majd a köztük lévő viszonyt vázolja. Azután kitér az eretnekek büntethetőségére. Ennek befejeztével ismét visszatér Servethez való viszonyára. Kifejti, minő szerepet játszott társaival együtt a genfi pörben, hogyan tárgyalt ismételten a fogollyal a téves tanokról. Azután a pör fontosabb aktáit adja. Ismerteti a 38 tételt, melyekben Servet tévtanait összefoglalták. Azután Servet feleleteit, az ő cáfolatát Servetnek a lapszélekre és a sorok közé írt megjegyzéseivel, a zürichi egyház véleményét. Eddig az okmányok. Most Servet teológiai tételeinek rendszeres cáfolatába becsátkozik Kálvin. Majd a 38 tételt boncolgatja újból, immár sokkal részletesebben. Legvégül összefoglalja Servet tévtanait. Mint már a könyv teljes címe is mutatja: "A Szentháromság igaz hitének védelme a spanyol Servet Mihály borzasztó tévedéseivel szemben, amelyben kimutattatik, hogy az eretnekek fegyverrel fékezendők meg, közelebbről pedig, hogy amaz istentelen embert jogosan érte a genfi büntetés; Servet Mihály tévedéseinek való föltárása és azok rövid cáfolata, ahol kifejtetik, hogy az eretnekek
(1) Zürichi levéltár VI. 166. kt. 19. lev. Idézve a Corpus Reformatorum XXXVI. kötetében, a Servet-pörhöz írt előszóban. (XXVII.-XXXV. l.)
(2) Genfi levéltár 107. kódex 65. lev.
(3) Zürichi levéltár VI. 105. kt. 61. lev.fegyverrel fékezendők meg", könyvének az a legfőbb célja, hogy támadja azt a fölfogást, mintha az eretnekeket nem kellene büntetni. Mindjárt könyve első részében fölveti azt a kérdést: Szabad-e a keresztyén bíráknak az eretnekeket büntetni?
Kálvin könyve franciául is megjelent. A francia kiadás a latin után készült és véle majdnem egyidőben jelent meg. Címe: "Declaration pour maintenir la vraye foy que tiennent tous Chrestiens de la Trinité des personnes en vn seul Dieu. Par Iean Calvin. Contre les erreurs detestables de Michel Servet Espaignol..." A francia fordítás nem követi hűen a latint, sőt sokszor eltér attól: elhagy, hozzáad, megváltoztat. Megjelent Bézánál is Kálvin munkáinak gyűjteményében (1315–1469. l.) Ez a kiadás hűebb, csak néhol tér el a latintól.
Kálvin könyvét általában megnyugvással fogadták, de elégedetlenkedő hangok is emelkedtek. Mint Kálvin írja, ugyancsak Bullingerhez, április 29-én: "Mások durvábban ítélnek, hogy én a düh és kegyetlenség mestere vagyok; a megholt embert ki az én kezem által pusztult el, írásommal szétszaggatom. Vannak olyan jóindulatú emberek is, akik azt óhajtottak volna, hogy ne érintsem azt a kérdést vajon az eretnekek büntetendők-e." (1)
A Servet pártját fogó munkák sorozatát a bázeli Castellio Sebestyén munkája nyitja meg mindjárt 1554-ben. Címe: "De haereticis". Castellio valamikor Genfben volt, de ellenkező teológiai nézetei miatt távoznia kellett onnan. Castellio már 1551-ben, az Edvárd királyhoz írt bibliájának előszavában síkraszállt a század szigorúbb fegyelmével szemben a mindenkinek megadandó lelkiismereti szabadságért. Ezért Kálvin és Béza nem sokára erősen megtámadta.
Castellióé után hosszabb ideig nem jelenik meg munka a Servet-kérdésről. A XVIII. században vetődik újra fölszínre a Servet-kérdés. Servet életét De la Roche Mihály írta meg először angolul "Memoirs of Litterature" (Irodalmi emlékek) című, 1711-ben kiadott könyve III. kötetében. Ez francia fordításban is megjelent (Bibliothèque anglaise). Némi hozzáadással ezeket használta föl H. Allwoerden is Historia M. Serveti című munkájában
(1) Zürichi levéltár VI. 105. kt. 597. lev.
1727-ben. (Helmstadt.) Mosheim Lőrinc, a helmstadti tudós tanár pártfogásával jelent meg ez a mű. Részben saját följegyzéseit is rendelkezésére bocsátotta. A század neves történetírója látva az Allwoerden munkájának tökéletlenségét, ő maga írta meg a Servet-pör történetét a XVIII. század közepén. Két munkában is foglalkozott a Servet-üggyel. Egy hatalmas nagy kötete: "Anderweitiger Versuch einer vollständigen unpartheyischen Ketzergeschichte" (1748) és egy kisebb: "Neue Nachrichten von dem berühmten Spanischen Arzte M. Serveto" (1750) címmel. Első munkája igen nagy terjedelmű, mégis igen kevés szószerinti adat található benne a pör anyagából. Második munkája kiváltképp a vienne-i pörről szól. Mosheim eme második munkáját megelőzőleg, 1749-ben egy francia abbé: D' Artigny a Servet ellen a genfi pört megelőzőleg már a franciaországi Vienne-ben folytatott pör iratait tette közzé a "Nouveaux Mémoires d'histoire, de critique et de litterature"-ban (az Újabb történeti, kritikai és irodalmi emlékekben). (1)
Igen nagy érdemeket szerzett a Servet-ügy tisztázása terén két svájci történész: a berni F. Trechsel és a genfi A. Rilliet de Candolle. A múlt század derekán nagy fáradsággal fölkutatták a levéltárakat, a régi levelezéseket. Trechsel kutatásainak eredményét a Socin Faust előtti protestáns szentháromság-tagadókról írt művének (Die protestantischen Antitrinitärier vor Faustus Socin) első kötetében tette közzé "Michael Servet und seine Vorgänger" címen 1839-ben. Rilliet, ki a svájci szövetséges kantonok történetének megírásával is örök nevet biztosított magának, a "Genfi történelmi és régészeti társaság kiadványainak" (Mémoires de la Sociéte d'historie et d' archéologie de Genève) II. kötetében bocsátotta közre a Servetre vonatkozó aktákat "Relation du procès criminel intenté à Genève en 1553 contre M. Servet" (A Genfben 1553-ban Servet
(1) Ugyanezeket az aktákat közölte – állítólag tőle függetlenül – Mosheim is a következő évben megjelent második munkájában (Neue Nachrichten...). Nagyon valószínű, hogy az, akit a Vienne-ben őrzött iratok másolásával megbíztak azok, akikhez Mosheim fordult, megelégedett azzal, hogy leírja, amit d'Artigny éppen kiadott. Ld. a Servet-pör aktái 128. l. jegyzetében.
M. ellen indított bűnpör története) címen 1844-ben. Kettőjük közül azonban csak Rilliet látta a genfi levéltár eredeti aktáit. Trechsel egy másolat nyomán dolgozott, melyet valószínűleg a XVIII. század elején készítettek, de kihagyásokkal s az eredeti nyelv és helyesírás lényeges módosításával, (1) amely a berni levéltárban látható (VI. 261-298. l.). Azt hitte, hogy az eredeti okmányok valóban elvesztek. Ez a hamis hír úgy származott, hogy a genfi hatóság kímélni akarta a nagy reformátor hírnevét, azért a Servet-pör okmányait elzárta a nyilvánosság elől. Mosheim se látta azokat.
A Servet-irodalom állandóan gyarapodik. Az újabbak közül csak néhányat említünk. Servet egyik legerősebb védelmezője dr. R. Willis, ki a "Servetus and Calvin" című munkát írta (London 1877. Ez 1895-ben németül is megjelent). Úgyszólván egész életét Servet tanulmányozásának szentelte egy német lelkész: H. Tollin, ki egész sereg tanulmányt írt róla és teológiájáról. Legfontosabb munkája: "Das Lehrsystem M. S. 1–3." (Gütersloh 1876–78.). Az enciklopédiákban és tudományos folyóiratokban megjelent cikkek közül is csak néhányat sorolunk föl. Így a Herzog-Hauck-féle Prot. Real-Encyklopädie 3. kiadásában (1906) a XVIII. kötet 228–236. lapján Lachenmann Jenő cikkét (Eredetileg Riggenbach B. írta.)
A Kálvinról szóló munkák mindegyikében, úgyszintén vallásbölcsészeti, történeti munkákban is találunk a Servet-ügyre vonatkozó részleteket. Csak egy-kettőt említünk meg: Bossert: "Jean Calvin" (németre is le van fordítva); a jubileum előtt jelent meg: C. H. Irwin kiváló munkája: "John Calvin. The man and his work" (London, 1909. Kálvin és Servetről szól 159-173. l.); B. Pünjer: Geschichte der christl. Religionsphilosophie seit der Reformation I. kötet (bis auf Kant) 1880. A 104. lapon Osiandernél említi és a 161–164. lapon szól Servetről mint misztikus vallásbölcselőről. P. Janet: Histoire de la Science politique dans ses rapports avec la Morale (1887). A II. kötetben "La liberté de conscience" című fejezetben, a 16–30. lapon tárgyalja
(1) Ld. a Servet-pör aktái, 12. l.
a Servet-kérdést Castellióval, Bézával és Kálvinnal kapcsolatban. (1)
A Servet-ügy aktáinak nyilvánosságra hozatala terén a Corpus Reformatorum című hatalmas nagy vállalat szerkesztőit, Baum, Cunitz és Reuss tanárokat illeti a főérdem. Ezek a reformátorok műveinek nagy kiadása sorozatában Kálvin összes műveit is kiadták időrendben. Kálvinnak a Servet-ügyről írt munkájával kapcsolatban az első függelékben kiadták Servet harminc levelét Kálvinhoz, a második függelékben pedig a Servet-pör összes aktáit. Nem elégedtek meg az eddig megjelent művekkel és a Rilliet könyvében közzétett aktákkal, hanem elmentek a genfi köztársaság levéltárába, és a Rilliet részéről közreadott aktákat összehasonlították az eredetiekkel. Megállapították, hogy a neves genfi történész csakugyan igen lelkiismeretesen dolgozott. Ehhez hozzáadtak még egyet-mást a Lelkészek Társaságának jegyzőkönyveiből, úgyszintén a zürichi levéltárból.
A Servet-pör aktái című gyűjteményhez még két függeléket csatoltak. Az egyik a Servet vienne-i pörére vonatkozó iratokat tartalmazza. Ennek a pörnek az eredeti aktái nincsenek már meg. Állítólag a tűz martalékává lettek. D' Artigny és részben Mosheim idézett műveiből vették az aktákat. A másik függelék Oecolampadiusnak és Bucernek néhány levelét tartalmazza, melyeket Servet könyveiről és tanairól írtak egymásnak, jóval a vienne-i és genfi pör előtt. Ilyeténképpen 210 nagy negyedrét lapon (2) a Servet-pörre vonatkozó aktáknak úgyszólván teljes gyűjteményét nyújtják. Ennek a nagy aktagyűjteménynek a lefordítására vállalkoztunk mi hárman abból az alkalomból, hogy egy teológiai tanár a revideálva kiadott Warga Lajos-fele egyháztörténelem függelékében (3) Kálvint Servet megégetésével kapcsolatban is elítélő bírálatban részesítette.
(1) Több munkáról megemlékezik a Prot. Realencyclopädie XVIII. k. 228–229. 1.; úgyszintén a Corpus Reformatorumhoz készített Kálvin-regiszter, mely az eddigi óriási Kálvin-irodalom keretében a Servetről szóló munkákat is fölsorolja.
(2) A Corpus Reformatorum XXXVI. kötetében (Kálvin munkáinak VIII. kötetében) a 4531. hasábtól a 872-ig.
(3) A függeléket a parókiális könyvtárbizottság kitépette ugyan a III. kötet végéről még a szétküldés előtt.Az illető a történeti "tudomány újabb haladásának" eredményeként tüntette föl szokatlanul éleshangú bírálatát. Ítéletét mint tudományos meggyőződését állította a világ elé. Éppen azért mi is, akik az egyik legsúlyosabb vádnak, annak a megcáfolására vállalkozunk, hogy Servet kivégzésének Kálvin az "értelmi szerzője", tudományos alapon kívánjuk bebizonyítani, hogy ez az állítás igen nagy mértékben nélkülözi a tudományos alapot. (1)
A Servet-ügyre vonatkozó akták lefordításával és történeti tanulmányunkkal a Servet-kérdést k1vánjuk tehát tisztázni. (2) Mi is előre bocsátjuk, amit Kálvin kiváló magyar életrajzírója, Révész Imre mond Servetről írott fejezete elején: nem kívánunk Kálvin "ügyvédjei" lenni. Nem Kálvint, hanem a mi ismereteinket kell ebben a tárgyban tisztázni. Sajnálkozva kell ugyanis tapasztalnunk lépten-nyomon, hogy ezt a nagy vádat illetőleg igazán nagyfokú tájékozatlanság tapasztalható
(1) Ugyanezzel a váddal találkozunk úgyszólván minden magyar történeti kézikönyvben is. Így például Vaszary Kolosnak a középiskolák számára írt Világtörténelmében III. k. is azt olvassuk: "Servet Mihályt a Szentháromságról írt munkája miatt megégettette". (V. kiad. 35. l.)
(2) Az elmúlt évben, 1909-ben jelent ugyan meg egy kisebb munka, mely a Servet-kérdéssel foglalkozik (Gyenge János: Servet Mihály pöre és Kálvin viszonya ahhoz), de az eredeti források ismerete nélkül, nagyobbára Trechsel és Rilliet könyve nyomán. Róla szóló bírálatom a "Protestáns Szemle" 1909. évf. márciusi számában jelent meg. Ezenkívül Simén Domokos unitárius teol. tanár lefordította Tollin Henrik magdeburgi lelkész nagyszámú Servet-tanulmányaiból "Servet Mihály jellemrajzát" (Kolozsvár 1878). De nem elégedett meg a szerző dicsérő, sőt néhol magasztaló szavaival, hanem lépten-nyomon megtoldja azokat – a történelmi igazságnak nem kis rovására! (Bírálatát ld. Warga Egyház-története II. kt. 365. lapján is.)A Servet-kérdésről a következő magyar nyelvű munkákban van még szó: Révész Imre: Kálvin élete és a kálvinizmus (1864.) a XXXI.–XXXVII. fejezetig (171–203. lapokon); Jancsó Sándor: "Kálvin János élete és egyházpolitikája" 1894; Warga Lajos: A keresztyén egyház történelme (1906) II. kt. 56–88. l. (Svájc reformációja) és 347–371. l. (A reformáció rajongó és túlzó pártjai). Ezenkívül megjelent egy kisebb tanulmány a Protestáns Szemle 1909. évf. szeptemberi számában dr. Márk Ferenc tollából. Röviden rámutat a Servet-kérdésre Nagy István a "Lelkészegyesület" 1909. évf. július 31-ei számában "Kálvin-emlékek" című cikkében.
közvéleményünkben, sőt még a magukat Kálvinról nevező lelkipásztorok körében is.
Távol áll tőlünk, mintha Servet halálra ítéltetését védelmezni akarnók. Más idők, más eszmék voltak azok, mint a maiak. Mi csak az ellen a téves fölfogás ellen szállunk síkra, mely egy korszak érthető, de szerintünk se helyeselhető fölfogásának az ódiumát egy férfira akarja hárítani, s azt történelmi nagyságának rovására írni. Azért mielőtt Servet életét, teológiáját, vienne-i és genfi pörét s Kálvinnak ezekhez való viszonyát tárgyalnók, állítsuk előbb Servetet és Kálvint a megfelelő kortörténeti keretbe és látni fogjuk, miért kellett Servetnek elesnie a küzdelemben!
Nem a múlt szellemét kívánjuk védelmezni, hanem csak az igazságot keressük. De nem előítéletekkel, hanem egyedül az igazság szeretetétől indíttatva. Az igazságot keressük, de nem azért, hogy sebezzünk, hanem azért, hogy világítsunk véle. Keressük ott, ahol egyedül kereshető: az eredeti forrásoknál. Nehéz és fáradságos munkába került az idegenből a mi nyelvünkre való átültetésük. De meg kellett tennünk: adósságot rovunk le véle: Kálvin János méltatlanul megbántott emlékezetének tartozunk ezzel!