II. Servet élete és teológiája.
Servet Mihály spanyolországi származású. Két helyről is hiszik, hogy ott született: Tudelláról (Navarrá-ban, Spanyolország északi részén) és Villanuováról (Aragóniában). Ő maga első vienne-i kihallgatása alkalmával azt mondta, hogy tudellai születésű. (1) Viszont első genfi kihallgatása alkalmával meg azt vallja, hogy Villeneufve-ből való, aragóniai spanyol. (2) Ötödik genfi kihallgatása alkalmával is azt mondja: "Az Aragónia királyságbeli Villeneufve-i születésű, Illerdensis megyéből". (3) Valószínűleg úgy áll a dolog, hogy családja Villeneufve-ből származik, – az is lehetett a nemesi nevük – ő azonban Tudellában született.
Bár nem kasztíliai származású, mégis ha arcképét akár Mosheim hatalmas nagy művében, akár Gyenge János munkájában megtekintjük, tipikus kasztíliai spanyol arc áll előttünk. Hosszúkás arc, melyet még hosszabbá tesz a hegyes szakáll, föltűnően magas homlok, mélyen fekvő tüzes szem. A Gyenge János munkájában közölt kép valami titokzatosságot árul el még.
Két neve is van: M. Servet y (és) Reves. (4) A spanyolok ugyanis apjuk és anyjuk családi nevét viselik. Servet maga eme név mellett még egy másikat is használ: Vienne-ben Villeneufve-inek nevezi magát.
Születési ideje is vitás: Kálvin szerint "47 évet élt" (5)
(1) A Servet-pör aktái, 142. l.
(2) A Servet-pör aktái, 19. l.
(3) A Servet-pör aktái, 54. l.
(4) Ezt a második nevét a "De Trinitatis erroribus" és a "Dialogorum de Trinitate" című munkái címlapján is olvashatjuk: "Per Michaelem Serveto alias Reves ab Aragonia Hispanum." Bucer Márton is "az Úrban kedvelt Reves Mihály úrnak" címezi levelét. (Ld. Servet-pör aktái, 166. l.)
(5) A Szentháromság védelme, 186. l.Minthogy 1553. október 27-én égették el, eszerint 1506-ban kellett volna születnie. Servet maga azt vallja hatodik genfi kihallgatása alkalmával, hogy 44 éves. (1) Eszerint 1510 táján kellett születnie. A Servet kivégeztetésének 350. évfordulója alkalmával a Champelen fölállított engesztelési emlékmű szerint 1511. szeptember 29-én született. Ugyanezt az adatot találjuk a francia határon, Annemasse-ban fölállított szobrán. Ezt lehet hitelesnek elfogadnunk.
A kihallgatások alkalmával maga Servet nagyobb vonásokban több ízben elmondja élete történetét. Régi nemesi családból származott. Atyja jegyző volt. 14-15 éves korában a császár De Quintaine nevű gyóntatójának szolgálatába állott, s a gyóntatóatyával a császár kíséretében Olaszországba ment. Bolognában látta a koronázást. Onnan a gyóntatóatyával Németországba ment, és körülbelül egy évig lakott ott. De Quintaine nem sokára meghalt, s így magára maradt. Hazájába nem tért többé vissza. Magára hagyatva Párizsba ment, hol a Calvi-kollégiumban lakott, majd elment matematikai fölolvasásokat tartani a lombardiaiak kollégiumába. Párizsból Lyonba ment, hol rövid ideig lakott, onnan Avignonba, Avignonból vissza ment Lyonba, Lyonból Charlieube. Itt 3 évig orvoskodott. Majd visszatért Lyonba, hol megismerkedett Vienne és St. Maurice urával, az elvitte Vienne-be. Itt körülbelül 12 évig lakott. (2)
Ötödik genfi kihallgatása alkalmával mit sem mond olaszországi útjáról. Ehelyett sokkal részletesebben szól a párizsi tartózkodását megelőző életéről. A Párizsból való távozása után történteket is némi változattal mondja el. Elbeszélt hogy kis ideig Toulouse-ban lakott. (3) Atyja oda küldte jogot tanulni. Onnan Lyonba ment, Lyonból ide (ti. Genfbe), innen Bázelba, hol sokáig lakott Oecolampadiusszal, onnan Strassburgba ment, hogy Bucerral és Capitóval a Szentírás felől vitatkozzék. Onnan Hagenauba ment, hol kinyomatott egy kis
(1) Servet-pör aktái, 69. l.
(2) Servet-pör aktái, első vienne-i kihallgatása. 142 l.
(3) Harmadik kihallgatása szerint két-három évet töltött ott; Servet-pör aktái, 69. l.könyvet a Szentháromságról. Hagenauból visszatért Bázelbe, onnan Lyonba, hol körülbelül 2-3 évig lakott. Lyonból Párizsba ment, hol az orvosi tudományt tanulta és fölolvasásokat tartott a matematikából. A párizsi egyetemen az "orvostudománynak doktora" és a "művészetek mestere" fokozatokat nyerte. Az orvoskodást 2-3 évig Lyon közelében, Charlieuben gyakorolta, majd Vienne-ben, hol 10-12 évet töltött. (1) Eme második tanúvallomása annyiban tér el az előbbitől, hogy eszerint már előzőleg is járt Genfben, nemcsak akkor, amikor Kálvin idejében odamegy. (2) A kettő közül a második vallomás látszik valószínűbbnek. A r. kat. Vienne-ben nagy oka volt arra, hogy a reformáció gócpontjaiban: Bázelben és Strassburgban való megfordulását eltitkolja, és mindazokról a helyekről, ahol Németországból való visszatérése után s Párizsban való tanulmányai előtt megfordult, hallgasson; a református Genfben viszont nem vélte tanácsosnak, hogy a császár gyóntatóatyjával való olaszországi útját megemlítse. A megoldást tehát vagy abban kereshetjük, hogy V. Károly gyóntatójának halála után az ifjút édesatyja veszi újra gondjaiba és úgy jut a toulouse-i egyetem jogi karára s onnan kerül azután különböző helyeken való megfordulása után végül Párizsba, a tudósok, különösen a teológusok akkori Mekkájába; vagy azt kell gondolnunk, hogy nem 14-15 éves korában, hanem csak a toulouse-i jogászévek után szegődik Quintaine szolgálatába, s annak halála után megy mindjárt Bázelbe, Strassburgba.
Toulouse-i tartózkodását nagy oka volt elhallgatni Vienne-ben. Ugyanis – mint ő maga is mondja genfi kihallgatása alkalmával – "ott ismeretséget kötött néhány diákkal a Szentírás és az evangélium olvasása céljából,
(1) Servet-pör aktái, 54-55. l.
(2) Warga Lajos is rámutat könyvében erre a két ellentmondó vallomásra: "Ifjúságáról két eltérő nyilatkozatot tett a törvényszék előtt. Egyik szerint 19 éves korában a toulouse-i egyetemre ment... s azután 30-ban Lyonon és Genfen át Bázelbe utazott. A másik szerint 15 éves korában V. Károly gyóntatójának volt írnoka... és 29-ben Bolognába, 30-ban az augsburgi birodalmi gyűlésre kísérte". A keresztyén egyház történelme, II. kt. 364. l. 7. jegyz.amit sohasem tett azelőtt". Bizonyára ebből az időből származik a vallási dolgokra irányuló fokozottabb, később végzetesen szenvedélyessé váló érdeklődése. A megismert evangéliumi igazságok és a lelkében támadó új eszmék nem hagyják nyugodni. Azt hiszi, hogy a keresztyénséget mindezideig hamisan értelmezték, és ő van hivatva azt eredeti tisztaságába "visszaállítani". Ezért minden eszközt megragad, hogy eszméit különösen a reformátorokkal megismertesse és elfogadtassa. Egymásután küldözgeti a reformátoroknak a leveleket. A genfi főügyész megkereső levelében azt kérdi: "Nem írt-e több levelet és íratott-e többeknek, még Olaszországba is?" Servet azt feleli: "Csak Kálvinnak és Ábelnek (1) írt, s még egy levelet küldött Viret Péternek; (2) sohasem írt másnak, se Franciaországba, sem Olaszországba, se máshová." (3) Ha nem is írt volna sokaknak, csak ennek a háromnak, ezt bizonyára elővigyázatból tette. Sejtette, hogy a levelekkel igen könnyen megjárhatta volna. Vienne-ben sem történt volna semmi baja, ha a Kálvinhoz írt leveleit és a néki elküldött kéziratait meg nem kaparintották volna az inkvizítorok. Ő maga is céloz arra, hogy tudatában volt annak a nagy veszedelemnek, amely őt Vienne-ben, ebben az érseki városban környezte, amikor a főügyész megkereső levelének 13. pontjára válaszol. (4)
De ha a levélírás terén óvatos volt is, annál inkább kihasznált minden alkalmat, hogy a reformátorokkal személyesen érintkezhessék és tanairól vitatkozhassék vélük. A genfi főügyész ama kérdésére, hogy kikkel közölte tanítását, ötödik kihallgatása alkalmával azt feleli: "Azokról a kérdésekről sohasem tárgyalt, nem is beszélt csak Oecolampadiusszal, Bucerral és Capitóval". (5) Ezekhez azután leveleket is írt.
Bullinger is azt írja, hogy az 1530-as értekezleten,
(1) Pouppin Ábel genfi lelkésznek három levelet írt. Levelében maga írja: "Ezzel a harmadik levelemmel megintelek, térj helyes útra".
(2) Viret-nek 1548-ban, tehát öt évvel a genfi események előtt ír.
(3) Servet-pör aktái, 65. és 70. l.
(4) Servet-pör aktái, 70. l.
(5) Servet-pör aktái, 53. és 58 l.amelyet Zwingli, Oecolampadiusszal, Capitóval és Bucerral tartott abban a tárgyban, hogy hogyan védelmezzék meg az evangéliumi igazságok józanabb tanítását az ellenpárt cselekedeteivel és kíméletlen törekvéseivel szemben, amelyen ő is jelen volt, Oecolampadius panaszkodott, hogy Servet "istentelen és utálatraméltó kérdéseivel folyton háborgatja". (1) Oecolampadius Bucerhez írt levelében is panaszkodik, hogy Servet azzal kecsegtette, "elmegy a napokban, de ... továbbra is itt maradt". (2) Servet tehát valóban kissé erőszakosan viselkedik a reformátorokkal szemben.
Servet, ha meg óhajtotta is nyerni eszméinek a reformátorokat, a legfőbb súlyt mégis arra fektette, hogy Kálvint meggyőzze. Érezte, hogy valamennyi reformátor közt az a leglogikusabb és legerősebb fejű. Mintegy ingerelte őt az a vágy, hogy ezzel a szellemóriással összemérje az erejét. Tudja, hogy amíg őt le nem győzi, nem számíthat arra, hogy eszméi nagyobb körben tért hódítsanak. Az első alkalommal mégsem így történt.
Úgy volt, hogy Párizsban kerülnek először össze, mikor Kálvin 1534-ben újból visszatért oda rövid időre. Kálvin előtt nem volt már ismeretlen a Szentháromság tanát támadó és Oecolampadiusszal is erősen vitatkozó Servet, azért vitára szeretne vele kelni. A vitatkozás idejét és helyét is megállapították, de Servet jónak látta, hogy ne jelenjék meg rajta. (3) Kálvin a Servettel a börtönben való utolsó találkozása alkalmával céloz is erre az elmaradt vitatkozásra. "Majd szelíden arra emlékeztettem – írja –‚ hogy én már 16 évvel ezelőtt saját életem veszélyeztetésével jó útra akartam őt téríteni s nem rajtam múlt, hogy a megtérőnek nem minden kegyes férfi nyújtott segédkezet." (4)
Könyvének francia kiadása némi módosítással beszéli ezt el, ami a latin szöveg időbeli tévedése mellett is kétségtelenné teszi, hogy ez csakugyan nem lehe-
(1) Servet-pör aktái, 27. l. jegyzetében.
(2) 1531. július 18-án. Ld. Servet-pör aktái, 163. l.
(3) Pruzsinszky: Kálvin János, 83-84. l. Tévesnek kell minősítenünk Révész ama föltevését (Kálvin élete, 22. l.), hogy hihetőleg Servet hívta föl vitára Kálvint. Akkor bizonyára nem tért volna ki előle.
(4) A Szentháromság védelme, 8. l.tett más, mint az elmaradt párizsi vitatkozás. "Erre szelíden eszébe juttattam, mennyire nem kíméltem magam több, mint 16 évvel ezelőtt, hogy megnyerjem őt Urunknak, sőt saját életem is kockáztattam, amikor beleegyezett abba, hogy hűségesen igyekezzem őt Isten minden szolgájával kibékíteni. Bár megszökött a vita elől, még sem szűntem meg levelek útján jóságosan buzdítani." (1) A Déclarationban még egyszer visszatér erre a vitára: "Annyira mentem, hogy Párizs közelében saját életem veszélyeztetésével is meg akartam nyerni az Úrnak, de nem volt lehetséges, mert föltételeimet nem fogadta el". (2) Kálvin nem emlékezett hamarjában pontosan az évek számára. Íme, a francia szövegben már nem 16, hanem több, mint 16 évet említ. Az elmaradt vita 1534 végén, tehát 18-19. év előtt lett volna.
Az elmaradt párizsi vita után egy ideig szünetel köztük minden érintkezés. Kálvin ugyan időközben is tudomást szerez Servet dolgairól. Így mikor Institutiója 1536-ban megjelenik Bázelben, azzal egyidejűleg jelenik meg ugyanannál a könyvkiadónál Oecolampadius és Zwingli levelezése. Kálvinnak alkalma nyílt ekkor Oecolampadiusnak Servettel való levelezését is megismerni. (3)
Több, mint 11 év telik el, de Servet sokkal büszkébb lélek, semhogy el tudná felejteni vereségét: az elmaradt párizsi vitát. Más oka is van rá, hogy keresse Kálvinnal a vitát. Évek hosszú során át tartó fáradságos munkával elkészítette új művét, melyet a keresztyénség visszaállításának ("Restitutio Christianismi") nevezett el. Tudni akarja azonban előbb Kálvin véleményét könyvének főbb eszméi felől. Fél, hogy Kálvin nem fogja arra érdemesíteni, hogy válaszoljon néki. Azért kerülő úton: Frellon János lyoni könyvkereskedő útján fordul Kálvinhoz, ki annak igen jó barátja; a könyvkereskedőnek viszont Servet több munkát készített, így az meg véle
(1) Déclaration 8. l.; Fordításunkban: Servet-pör aktái, 120. l. 4. jegyzetében.
(2) A Szentháromság védelme, 33. l. 1. jegyzetében.
(3) Servet-pör aktái, 153. l. jegyzetében.volt igen jóban. Az ő révén elküld Kálvinhoz három kérdést. (1)
Más oka is lehetett arra, hogy közvetítő útján levelezzen Kálvinnal. Ha az érseki városban valahogy megtudták volna, hogy az akkor már világszerte ismert genfi reformátorral levelez, ez egymagában is sok baj és kellemetlenség forrása lehetett volna rá nézve. Kálvin válaszol a három kérdésre. Válasza nyugodt hangú, ment minden szenvedélyességtől és élességtől. (2) Servet hamarosan felel néki. (3) Kálvin erre a cáfolatra már nem mindjárt válaszol. Servet megsürgetteti Frellon útján a választ. Kálvin megírja terjedelmes, második feleletét is; (4) de az 1546. február 13-án Frellon Jánoshoz intézett levelében (5) már kifejezést ad annak a meggyőződésének, hogy nem igen sok reményt fűz Servet jobb útra téríthetéséhez.
Servet újabb kérdéseire több okból nem ad feleletet. Hivatkozik arra, hogy sokkal jobban el van foglalva, semhogy egy embernek egész könyveket írjon. "Különben amiről kérdezel, írja néki, ha tetszik, Institutiómban is megtalálhatod. De még a fáradtságot sem sajnálnám, csak tudnám, mi a célod." (6)
Ebből a feleletéből néhány sorral odább már kiérzik a méltatlankodás szava is: "Ha nem szoktam volna meg lázálmaidat, nem tudnám, mit akarsz. Bocsáss meg, de így kell beszélnem. Nem gyűlöllek, nem vetlek meg s nem akarlak a kelleténél kíméletlenebbül üldözni, de vasból kellene lennem, ha meg nem rázkódnám‚
(1) "Három kérdés, melyet Servet Mihály Kálvin Jánoshoz intézett". Az első Krisztus személyéről, a második az újjászületésről, a harmadik pedig a gyermekkeresztségről szól. Ld. A Szentháromság védelme, 34. l.
(2) "Kálvin János felelete". Ld. A Szentháromság védelme, 35-38. l.
(3) "Servet Mihály cáfolata a feleletekre". Ld. A Szentháromság védelme, 38-40. l.
(4) Ld. A Szentháromság védelme, 41-52. l.
(5) Ld. Servet-pör aktái, 128-129. l. A levél alatt "D'espeville Károly" aláírás olvasható, bár nyilvánvaló, hogy a levél csakis Kálvintól származhatott. Az álnév okát abban lelhetjük, hogy valószínűleg Frellon maga kérte, hogy a néki írandó válasz alá ne a saját nevét írja, ami őt is könnyen bajba sodorhatta volna Lyonban.
(6) A Szentháromság védelme, 51. l.mikor látom, mily arcátlanul rontasz neki a józan tanításnak". Kálvin hangja – bár erősebb – még itt is megőrzi nyugodtságát. Önmaga is joggal hivatkozhatik könyvének francia kiadásában, a vitairatok közlése előtt, arra, hogy "kérem olvasóimat, lássák, vajon szelíd, békéshangú válaszaim okot adtak-e rá, hogy oly haragra lobbanjon ellenem?" (1)
Servet ugyanis megküldi "Christianismi Restitutio" című könyve kéziratát, melynek végéhez harminc, Kálvinhoz írt levelet csatol, amelyek sorra cáfolják a nagy reformátornak Istenről, Jézus Krisztusról, a hitről és a sakramentumokról szóló tanítását. Egyidejűleg visszaküldi Kálvin Institutióját, a legélesebb bíráló és gúnyolódó szavakkal össze-vissza firkálva. Mint Kálvin maga írja: "Mintha csak mérgesítő italt ivott volna, ahol csak keze ügyébe került könyvem, minden lapját förtelmes gyalázatokkal illette". A francia kiadásban még erősebb kitételekkel jellemzi eljárását: "Ráveti magát könyvemre, és teleírja minden lapját szidalmakkal, mint a kutya, ha egy darab követ rág dühében". (2) Mit tehettem egyebet – teszi hozzá Kálvin – hallgattam. A maga részéről csakugyan megszakítja az összeköttetést Servettel. (3)
(1) A Szentháromság védelme, 34. l.
(2) A Szentháromság védelme, 34. l. és uo. a 2. jegyzetben.
(3) Weiss N., a Francia Prot. Történelmi Társaság titkára a Calvin, Servet, Guillaume de Trie et le Tribunal de Vienne" c. füzetében kissé eltérően mondja el Kálvin és Servet iratváltásait. Szerinte Servet még 1539-41 tájt írta a három kérdést Kálvinhoz, mikor Lyonba ment. A második felelet és az Institutio megküldése után Servet évekig hallgat szerinte, és ekkor írja meg a Kálvin Christianae Religionis Institutiójának mintegy ellentétéül a Christianismi Restitutio első vázlatát. Szerinte csak ennek elküldésénél veszi igénybe Frellon János könyvkereskedőt 1546 végén vagy 1547 elején. Erre írta Kálvin 1547 február 13-ai levelét Frellonhoz. Azzal együtt küldi utolsó válaszát Servethez, amely nem maradt fönn, s amelyben az a sokat emlegetett fenyegetése is benn lehetett. Servet öt-hat évi hallgatása azonban nem valószínű. Az se bizonyos, hogy Frellont csak később vette volna igénybe. Kálvin 1546-os (nem l547-es: ld. a S. P. A. 129. l.) Frellonhoz intézett levele is aligha a Christianismi Restitutio elküldése és az Institutio visszaküldése utáni időből való, hisz Kálvin maga írja, hogy "mit tehettem volna egyebet, hallgattam". De Trie Vilmos az Arneys Antalhoz címzett harmadik levelében is megemlékezik erről a szakításról. Ott is azt olvassuk: "nem méltatta többé elolvasásra se". A S. P. A. 139. l.Servet Kálvin második felelete után még egy levelet írt, amelyet azonban már nem közöl Kálvin az iratok közt. A Servet-pör iratainak kiadói az aktákhoz írt bevezetésben szó szerint közlik ezt a levelet. (1) A levél végén a következőket olvashatjuk: "Mivel attól félsz, hogy sátán vagyok, abba hagyom beszédem. Küldd vissza irataimat és Isten veled". Ebből azt is megtudhatjuk, hogy Servet szerette volna visszaszerezni könyvének kéziratát Kálvintól. Minthogy hiába kérte vissza a reformátortól, egyik lelkésztársa, Pouppin Ábel útján is megkísérli azt visszaszerezni. 1547-48 táján írogat néki. Servetnek így sem sikerült kéziratát visszaszerezni. Ugyanis Kálvin elküldte azt több barátjának. Így határozott tudomásunk van róla, hogy Viret Péternek is elküldte Lausanne-ba. (2) De előzőleg még másoknak is megküldhette, mert Lausanne-ba csak 50-51 körül jutott, mint De Trie leveléből olvassuk. (3)
Servet ezután átdolgozza a Christianismi Restitutiót, és 1553-ban nagy nehezen kinyomatja Vienne-ben. A könyvben bent foglaltatik Servetnek Kálvinhoz írt 30 levele is. A Servet-pör aktáinak kiadói is megjegyzik a kötethez írt – föntebb idézett – előszavukban, hogy senki se tudja, mikor íródtak ezek a levelek, vagy hogy mikor kerültek Genfbe. Annak a véleményüknek adnak kifejezést, hogy egyszerre jelentek meg Servet könyvében és Kálvin is csak onnan ismerte őket. (4)
Ez ellen azonban több körülményt lehet fölhoznunk. Így d'Artigny is azt állítja munkájában, hogy 1553. április 4-én a roussilloni kastélyban tartott gyűlésen bemutatják többek közt Servetnek "több, mint húsz levelét, melyeket Kálvinhoz intézett vitatkozásuk folya-
(1) Corpus Reformatorum, XXXVI. kötet, Prolegomena XXX-XXXI. lap.
(2) A Servet-pör aktái, 15. l. 2. jegyzet.
(3) Föntebb is említett harmadik levelében azt írja, hogy "már igyekeztem volna megszerezni őket, ha ebben a városban volnának, de két év óta Lausanne-ban vannak. Ha Kálvinnál lettek volna, érdemük szerint hamarosan visszaküldte volna a szerzőnek, de mivel másoknak is megküldte, azok maguknál tartották."
(4) Ld. "Servet harminc levele Kálvin Jánoshoz, a genfiek prédikátorához" írt fordítói előszóban is. 3. l.mán". (1) Majd amikor a második vienne-i kihallgatás alkalmával megmutatják néki a Kálvinhoz írt leveleket, Servet a másodszorra megmutatott levél után azzal a kézzelfogható valótlansággal akarja félrevezetni bíráit, hogy Kálvinnak csupán kíváncsiságból úgy irt, mintha ő lenne az a Servet, és az úgy válaszolt néki, mint Servetnek. Majd így folytatja: "küldtünk egymásnak leveleket, egyiket a másik után s egész a csipkedésig és szidalmazásig vittük. Látva ezt, én abbahagytam és körülbelül jó tíz éve nem írtunk egymásnak." (2) De Trie is azt ígéri unokatestvérének, Arneys Antalnak a hozzá intézett harmadik levelében: "Különben azt az Istennek tetsző ígéretet teszem, hogy – ha szükséges – szolgálok azokkal az értekezésekkel, amelyeket kinyomatott és sajátkezűleg írt, valamint a levelekkel is". (3) Servet maga is abban a kérelmében, amit a genfi urakhoz intéz és ahol hat kérdésre nézve kéri Kálvint kihallgattatni, a negyedik kérdést így fogalmazza: "Vajon körülbelül két hétre a levél után nem küldetett-e ismét ugyanazzal a Triával több, mint húsz latin levelet, melyeket Servet írt néki?" (4) Íme, Servet maga elismeri, hogy több, mint húsz latin levelet írt Kálvinhoz. A Servet ellen Vienne-ben hozott ítélet is megemlékezik a Kálvinhoz írt levelekről. (5)
Mindezek a körülmények arra látszanak mutatni, hogy Servet csakugyan egyenként írta Kálvinhoz ezeket a leveleket, nem pedig egyszerre küldte el, vagy csak a könyvében jelentette meg anélkül, hogy valaha írta volna hozzá. Ámde az ismét gondolkozóba ejthet bennünket, hogy a vienne-i második kihallgatás alkalmával megszámozott levelekről van szó. (6) Viszont ha ezeket a megszámozott leveleket a Restitutio Christianis-
(1) A Nouveaux memoires d' hist., de crit. et de litt. II. kötet 98. lapján. Ld. a Servet-pör aktái, 140. l. jegyzetében.
(2) A Servet-pör aktái, 145. l.
(3) A Servet-pör aktái. 139. l.
(4) A Servet-pör aktái, 98. l.
(5) "Miután láttuk és hallottuk... Villeneufve leveleit és kéziratait is, melyeket Kálvin János genfi prédikátorhoz írt." A Servet-pör aktái, 75. l.
(6) "Miként érti a füzete egyik, Epistola XV. című levelének kijelentését..." majd a XVI., XVII., XXVII., XXVIII. számú levelek megmutatásáról van ott szó. A Servet-pör aktái, 144–145. l.mi-ben megjelent levelekkel összehasonlítjuk, a megfelelő számú levelek nem ugyanarról a tárgyról szólnak. Maga Servet is megemlékezik a Pouppin Abelhez írt utolsó levelében a Kálvinhoz írt tizenkettedik leveléről, mely a tízparancsolat erejének megszűnéséről szól, (1) de ha ezt a 30 levélből álló gyűjteménnyel összehasonlítjuk, ott a XII. a cselekedetekről szól: egy szó sincs benne a tízparancsolatról; a XXIII. szól a mózesi törvényről.
Nem lehetetlen tehát, hogy Servet csakugyan egyenként írta ezeket a leveleket Kálvinhoz. A levelek idejére vonatkozólag azt gondolhatjuk, hogy azok esetleg még az elmaradt párizsi találkozás előtti időből valók. E részben elfogadhatjuk a második vienne-i kihallgatás alkalmával mondottakat. Talán épen ezért hívta ki Kálvin vitára Párizsban? A Restitutio Christianismiben azután rendszerbe foglalva és bizonyára átdolgozva adta ki ezeket.
Servet nemcsak levelei, de még inkább könyvei útján kívánta teológiai eszméit terjeszteni. Három önálló hittani munkát írt: a De Trinitatis erroribus-t, a Dialogorum de Trinitate-t és a Christianismi Restitutio-t.
Teológiai irányú munkásságához sorozhatjuk azt is, hogy Pagninus dominikánus latin Bibliájának új kiadását sajtó alá rendezte és részben saját jegyzeteivel látta el.
Kálvin több ízben megemlékezik erről a bibliakiadásról a "Szentháromság védelmében". Különösen a francia kiadásban szól éles szavakkal arról, hogy miként nyerte Servet a megbízatást: "Midőn 12 vagy 13 évvel ezelőtt Lyonban tartózkodott és spanyol szájhősködése folytán hírnévre tett szert, a kiadók a Biblia átdolgozására fogadták föl". (2) Erős, elítélő szavakkal illeti: "A nyomdászt ötszáz francia fonttal megrövidítvén, nehogy azt mondják, hogy lopta a pénzt és nem dolgozott érte, minden egyes lapot haszontalan és gonosz megjegyzésekkel írt tele". Különösen azon botránkozik meg Kál-
(1) A Servet-pör aktái, 34. l.
(2) Ld. az 54. l. jegyzetében és a Servet-pör aktái 28. l. 3. jegyzetében is. A Biblia 1542-ben jelent meg Lyonban, így téved Kálvin, mert Servet ekkor már Vienne-ben volt. Hat évvel előbb Volt Lyonban korrektor.vin, hogy Ésaiás 53. részét, "melynek világos beszédét még a legszemérmetlenebb zsidó se tagadja le, ez a hamisító Cyrusra vonatkoztatja ... A próféta e szavaihoz: "Betegségeinket ő viselte és fájdalmainkat ő hordozta, ő sebesíttetett meg bűneinkért...", Servet azt a hozzá méltó hazugságot fűzi: "Cyrust siratják, aki a nép bűneiért meghalt". (1) Később is előhozza ezt a rövid cáfolatban: "Az ószövetségben sehol sincs jobban kiemelve Krisztus halálának ereje, mint Ésaiás 53. részében. Amit a próféta a kiengesztelésről, a bűnökért való elégtételről, az átok elhárításáról mond, azt ez a hamisító Cyrusra vonatkoztatja, akinek halála a zsidók bűneiért elégtételt szolgáltatott". (2)
Első önálló munkája a De Trinitatis erroribus libri septem. Még bázeli tartózkodása alkalmával, 1531-ben jelent meg. Nem Bázelben nyomták, hanem egy bázeli Rousch (Rous vagy Rösch) Konrád nevű könyvkereskedő nyomatta a hagenaui nyomdásszal. Ötödik genfi kihallgatása alkalmával önmaga is vallja, hogy árusították Strassburgban és Frankfurtban is, (3) sőt még Franciaországba is el akarta küldeni. (4) Bázelben is árulták a könyvet a vásáron. (5)
Második munkája a "Dialogorum de Trinitate libri duo", mely a következő évben, 1532-ben, ugyancsak Hagenauban jelent meg. A könyv függeléke: "De iustitia Regni Christi capitula quatuor".
Utolsó nagyobb munkája a Christianismi Restitutio, melyet az előzők után több, mint 20 évvel: 1553-ban Vienne-ben nyomatott. Előbb, 1552-ben Bázelben, ezen a sokkal szabadabb helyen kísérelte meg a kinyomatását Marrinus nevű barátja révén. De az azt írja néki vissza, hogy "most nem szabad ezt Bázelben kiadni." (6)
(1) Ld. ugyanott 54. l. és Servet-pör aktái, 29. l. 1. jegyzetében is.
(2) A Szentháromság védelme, III. 1.
(3) A Servet-pör aktái, 55. l.
(4) Ld. Oecolampadiushoz írt levelét: "Arra az egyre kérlek, engedd meg, hogy már elkészített könyveimet Franciaországba küldjem, mivel a lyoni vásár már közeleg." Servet-pör aktái, 158. l.
(5) Ld. Oecolampadius levelét Bucerhez: "Capito azt írta, hogy a ... könyvet itt a vásáron árulták és hallottam, hogy néhány nem prédikátornak, de nem is az egyházhoz ragaszkodónak, hanem egyházunk gyűlölőjének fölöttébb tetszett." Servet-pör aktái, 163. l.
(6) Servet-pör aktái, 130. l.Ezután nagy titokban egy Arnoullet nevű nyomdásszal kinyomatja Vienne-ben 800 példányban. (1)
D'Artigny leírása nyomán már többet tudunk ennek a könyvnek a megjelenési körülményeiről, mint az előző kettőről. A vienne-i inkvizíció sokat kutatott, csakhogy megtudja, hol nyomták Servet könyvét. A gyanúsított Arnoullet nyomdászt és személyzetét is kihallgatták, de semmi nyomra nem találtak. Már egy hónapja kutattak, míg végre 1553. május 2-án rájöttek. Az inkvizítor értesült, hogy egy félreeső házban két sajtó van. Odament harmadmagával. Három nyomdászsegédet találtak ott. A megijedt munkások térdre estek. Az egyikük elmondta, hogy csakugyan nyomtak egy Christianismi Restitutio című könyvet. A múlt év Szent Mihály napjától január 3-ig dolgoztak rajta. Amikor mindenkit fölszólítottak eretnekké nyilvánítás terhe alatt, hogy mondják el, amit csak tudnak Servet könyvéről, azért nem merték megmondani, mert féltek, hogy megégetik őket. Egy Straton nevű nyomdász elmondta azt is, hogy Villeneufve Mihály saját költségén nyomatta a könyvet és ő maga javította a próba-lenyomatokat is. (2)
A Christianismi Restitutio több könyvből áll. Részei a következők: a Háromságról; a Háromságról két dialógus; a hitről és Krisztus országának igazságáról; a szeretetről három könyv; a világ végéről és Krisztus jóvátételéről szóló első könyv; az igazi körülmetélkedésről szóló második könyv; Krisztus és az Anti-Krisztus, a Krisztus egyházának titkairól szóló harmadik könyv; a titkok rendeltetéséről és az újjászületésről szóló negyedik könyv; a Szentháromság titkáról és a régiek tanításáról; végzetül a Melanchtonhoz írt Apológia.
Servet tanai ebben a könyvében már többé-kevésbé kikristályosodva állanak előttünk. Nézetei ugyanis az idők folyamán többszörös változáson mentek keresztül. Több ízben változtatta tanait. A Christianismi Restitutio egyik-másik tételén is szeretett volna még változtatni, mielőtt kinyomatta. Ezt olvassuk az egyik genfi lelkészhez, Pouppin Abelhez írt leveléből is: "Csak az
(1) Ld. a vienne-i egyházi törvényszéknek Servet ellen hozott ítéletében. Servet-pör aktái, 150. l.
(2) Ld. bővebben a Servet-pör aktái, 148–149. l. jegyzetében.fáj nekem, hogy miattatok nem javíthattam ki írásaim néhány helyét, melyek Kálvinnál vannak." (1)
Servet szőrszálhasogató, skolasztikus ízű teológiai nézeteit nehéz rendszeres egészbe foglalni, már csak azért is, mert tanai – amellett, hogy igen bonyolultak, (2) különösen a genfi lelkészek irataira készült válaszaiban – több tekintetben ingadozást mutatnak. (3) Maguk a genfiek, illetve a saját városuk tanácsa részéről véleményadásra fölkért lelkészek is több dologban tévesen fogták föl Servet tanait. A következőkben mégis megkíséreljük teológiáját ismertetni. (4)
Servet természettudós, ki csak boncolókésének hisz. Párizsban a természettudományokat hallgatja és a legelső természettudományi írók közé küzdi föl magát. Ő állapítja meg legelőször a vese működését a vérkeringéssel kapcsolatban. Ő bizonyította be, hogy a vérnek keringenie kell, nem pedig állania, mint addig hitték. Az újabb orvostudomány ott kezdődik, ahol az egész szervezetet átjáró vérkeringését megállapították.
Servet az első igazi modern természettudós, aki a természettudomány terén sikerrel alkalmazott módszereket átviszi a kézzel nem fogható világba, a lélek birodalmába is, tehát észvallást kíván alkotni. Kálvin is
(1) Servet-pör aktái, 36. l.
(2) Oecolampadius se tudja teljesen kihámozni Servetnek Krisztusról vallott nézeteit. Ld. Servet-pör aktái, 153–157. l.
(3) Így a Servet-pört vagy két évtizeddel megelőzőleg Servet még azt írja Oecolampadiusnak: "Te nem láttad nagy dolognak, hogy angyalnak értetted a Szentlelket, én meg azt nem tartom nagy véteknek, hogy az Isten fiát embernek mondom". A Servet-pör aktái, 159. l. Nagy munkájában és a genfi vitatkozás idején pedig már tagadja, hogy Krisztus hasonló lenne hozzánk.
(4) Servet teológiájáról több munkában találunk említést. Így róla szól Heberle: "M. Servets Trinitatslehre und Christologie (Tübinger Zeitschrift für Theologie, 1840.); Pünjer: "D. M. Serveti doctrina" című munkája (Jena, 1875.); H. Tollin: "Das Lehrsystem M. S. I–III. (Gütersloh, 1876–78.); A. Fuller-nek, a nagy baptista szónoknak "The Calvinistic and Socian Systems examined and compared" (1802) című művében a 159–162. lapon találunk rá vonatkozó adatokat; Warga Lajos egyháztörténelmében, II. kötet, 357–358. l.; ezenkívül Kálvin is összefoglalja röviden Servet tanait a Szentháromság védelméről írt könyvének 204–207. lapjain; a berni lelkészek is összegezik Servet tanait a berni tanács számára. (Ld. Servet-pör aktái, 104–111. lapokon.)szemére veti ezt Servetnek igen erős hangon. "Ugyan micsoda alapon támadja (Servet) olyan kérlelhetetlenül a megkülönböztetett három személyt? Mert – úgy mond – nem foghatjuk föl eszünkkel azt, ami nem esik érzékeink alá. Hát elviselhető-e ennek a vad embernek az eszejárása, aki az Isten mérhetetlen dicsőségét és lényegének rejtett titkait nemcsak az értelem kicsiny erejével akarja megmérni, hanem még érzékeink alá is merészeli helyezni? ... Servet tanítványai azt akarják, az legyen a hitelv, hogy semmit se fogadjunk el, ami nem esik érzékeink alá". (1) Oecolampadius is kikel Servet "bölcsészettel kevert" vallásrendszere ellen. Szerinte: Servet "olyan dologba ártja magát, mely fölülmúlja az ember értelmét". (2)
Servet tanítása különösen az Istenről és az isteni lényegről, a Szentháromságról, Krisztusról, a gyermekkeresztségről, a húsz éven aluli ifjak halálos bűneiről és a lélek halandóságáról szóló részeiben tér el leginkább a keresztyén egyház tanításától. Lássuk ezeket egyenkint.
Servet azt tanítja Istenről, hogy a világ kezdetétől fogva emberi formája volt. Így teremtette a maga képére Ádámot, az első embert és később az Igét is, mikor az testté lett. Istenről panteisztikus fogalma van. Fölfogása nagyon hasonló kora filozófusainak és Plátónak a panteizmusához. Mint ő maga mondja a rövid cáfolatra írt megjegyzéseiben: "Isten nem juttat semmiféle tulajdonságot valamely résznek, amelyben ő maga nem volna. Isten ... mindenben megvan, mindenben cselekszik és mindent megérint. Minden őtőle, őáltala és őbenne van". (3) Vagyis Isten minden dolognak, minden létezőnek lényege, forrása. Servetnél Isten és világ, szellem és anyag eggyé forr. Szerinte Isten eszméiben (modi) jelenti ki magát. Ezek az eszmék alkotják minden egyes dolognak, minden létezőnek a lényegét. Ezek az eszmék élnek és működnek minden élő lényben, az emberben és magában Krisztusban is. Az eszmék összessége alkotja az eszmék világát (a mundus archetypust). A látható világ
(1) A Szentháromság védelme, 152. l.
(2) Ld. Oecolampadiusnak Servet könyvéről a bázeli tanács elé terjesztett ítéletét. Servet-pör aktái, 160. és 162. l.
(3) A Servet-pör aktái, 91. l.az eszmék eme világának csak árnyéka, halvány mása. (1) Az egész szellemi világot Isten tölti el és mindaz, ami van, csak Istenben és Isten által lehet.
Kálvin a Szentháromság védelméről írt munkájában több helyütt erős szavakkal jellemzi Servet panteizmusát. Servet szerint "Isten a fában fa, a kőben kő; a kő igaz formáját és lényegét magában hordja". Kálvin rámutat itt arra, hogy Servet szerint abban a látható formában, amelyet Krisztus öltött magára, "az Isten személyisége nem különbözik attól, ami a fában és a kőben is megvan". (2) Lássunk még néhány helyet: "Apologiájának 698. lapján Mózes első részének azon helyére vonatkozólag: "Teremtsünk embert a mi képünkre", megjegyzi : midőn Isten szól és a hegynek, esőnek, vagy a kőnek parancsol, az istenséghez szól, mely azokban van ... A földön minden kődarabnak, fatuskónak isteni személyt tulajdonít. A Szentléleknek sem tulajdonít több istenséget, mint a vasnak vagy a köveknek". (3)
Servet panteisztikus istenfogalmát mi sem tünteti föl jobban, mint egyik Kálvinnal való összetűzése. "Mikor azt mondta – írja Kálvin –‚ hogy Isten lényegéből van minden teremtmény s így minden istenekkel van tele ...‚ a szemérmetlenségen fölháborodva, szemébe vágtam: "Mit, te nyomorult, nem szégyenled azt a képtelenséget hirdetni, hogy ha valaki ezt a padlót tiporja, magát az Istent tiporja?" Erre ő azt mondta: "Én hiszem, hogy ez a padló és bármit mutatsz is, az Isten lényege." Mikor pedig azt feleltük rá: "Tehát lényegileg az ördög is Isten?", kacajra fakadva mondá: "Hát ti még kételkedtek ebben ...?" (4) A genfi lelkészek
(1) Ld. Warga i. m. II. kt., 357. l. is.
(2) A Szentháromság védelme, 124. l. Ld. a 153. lapon is: "Isten a fában fa, a kőben kő, élő fában élő fa" és a 173. lapon is: "Servet isteníti a köveket: A kőben Isten van és Isten a kő".
(3) Uo. 153. l. Ld. ugyanezt a 173. lapon is: "Valahányszor Isten a hegynek, a kőnek vagy az esőnek parancsol, az istenségnek parancsol, mely azokban van".
(4) A Szentháromság védelme, 52–53. l. Kálvin munkájában még két helyen találkozunk ezzel; először a 109. lapon: "A padló, melyet lábunkkal taposunk..." és munkája vége felé a 176. lapon: "A bírákon kívül igen sok tanult és kegyes ember volt jelen, mikor az ő dőreségét megcáfolni akarván, a padlót tapostam és azt kérdeztem tőle, nem képtelenség-e az, hogy az ember az istenséget tapossa?"is rámutatnak a rövid cáfolatban Servet panteizmusára. "Ha az Isten lényegében részek és részekre osztások vannak, ha minden egyes rész Isten, ugyan mit nem szabad még Isten méltóságáról... összehordani?!" Így tanít Servet: "Nemcsak a választottak lelkei, hanem minden ember lelke és minden dolog világos alakja öröktől fogva az Istenben volt ... Valósággal az Istenben voltak az angyalok is, már kezdettől fogva". (1)
Kálvin munkája végén rámutat arra is, hogy Servet szerint "a Lélek adományai folytán istenek lettünk" majd ezután arra, hogy Servet "istenekké változtatja át lelkeinket, még pedig lényegileg". (2) Servet szerint ugyanis Isten százezer lényeget foglal magában. Isten részünk nékünk, mi meg az ő lelkének vagyunk a részei. Istenben nemcsak az összes teremtmények képe van meg, hanem a lényeges alakok is, így lelkünk az Isten igéjének lényegbeli magvából való". (3) Lelkünk lényegileg öröktől fogva való és egylényegű az Istennel. (4) Így az angyalok és a mi lelkünk lényege ugyanaz, mint Krisztusé. (5)
Servet tanítása a Szentháromság tanban merőben elüt a keresztyén tanítástól, mely azt vallja, hogy az egy örök Isten isteni természetére és lényegére nézve egy, de személyére nézve három. Servet ezzel szemben a leghatározottabban hangsúlyozza az Isten egységét. Már első munkájában, a De Trinitatis erroribusban is élesen kikel a Szentháromság ellen. Igazolhatatlan babonának minősíti, minthogy a Szentlélek nem külön személyiség, a Fiú pedig nem egyenlő az Atyával: alá van rendelve az Atyának, így nem lehet vele egyenlő. Servet szerint az egyetlen, oszthatatlan és örök isteni lénynek három személlyé való örök szétválása nem fogadható el. Szerinte a Fiú és a Szentlélek egyenlő s csupán különböző megjelenési, kijelentési alakja az Istennek, ugyanannak
(1) A Szentháromság védelme, 107. és 108–109. l.
(2) A Szentháromság védelme, 177. és 178. l.
(3) A Servet-pör aktái, 10. l.
(4) A Servet-pör aktái, 109. l.
(5) A Servet-pör aktái, 10. l.az isteni lénynek és csakis ebben az értelemben tekinthetők személyeknek. Működésük is csupán erre a világra vonatkozik és ennek megszűntével az ő szerepük is megszűnik. (1) Isten az ótestamentumban se maga jelent meg, hanem angyalait küldte. Így az ótestamentumban az Istent voltakép az angyalokban imádták. (2)
Servet az Istenben lévő személyeket: az Atyát, a Fiút és a Szentlelket eggyé olvasztja (3) és a három személy megkülönböztetését a lényeg egysége mellett a leghatározottabban tagadja. Mint a bázeli egyház lelkészei írják Genf város szindikusainak és tanácsának válaszképpen: "Annyiszor hangsúlyozza az egy és oszthatatlan Istent, mintha a három személy igazi megkülönböztetése ellenkeznék a lényeg egységével. Szerinte őrültség az egyház tanítása, mely háromságot tanít az egységben és egységet a háromságban". (4) A legkíméletlenebb vádakkal támad a szentháromsághívőkre. Akik az isteni lényegben három személyt: Atyát, Fiút és Szentlelket különböztetnek meg, azokról azt állítja, hogy nincs Istenük, hanem egy fölosztott és összerakott Istenben hisznek; képzelt és költött isteneik: háromfejű Cerberusuk van. (5) Azt hirdeti, hogy ha olyan isteni lényben hiszünk, akiben három különböző személy: Atya, Fiú és Szentlélek van, ezzel négy rémképet alkotunk. Azt vallja, hogy az Isten lényegében ilyen megkülönböztetést tenni nem egyéb, mint háromfelé osztott Istent csinálni és ez háromfejű ördög: Cerberus. (6) Azt mondja, hogy akik a Szentháromságban hisznek, istentagadók; akik valamely tulajdonságbeli megkülönböztetést hisznek Isten lényegében, széttépik és darabokra szedik természetét. (7) A Kálvinhoz írt egyik levelében azt írja: "A trinitáriusok láthatatlan istenei éppoly hamisak, mint a babylóniaiak istenei". (8)
Servet nemcsak hogy elveti a háromság elnevezést, de mint Kálvin is szemére veti, több, mint száz helyen
(1) Ld. Warga történelmében is, II. köt., 357. l.
(2) Servet-pör aktái, 109. l.
(3) Ld. a Szentháromság védelme, 148., 154. lapon is.
(4) A Servet-pör aktái, 116. l.
(5) A berni lelkészek véleménye. A Servet-pör aktái, 105. l.
(6) A Servet-pör aktái, 8. l.
(7) A Servet-pör aktái, 9. l.
(8) Irwin: John Calvin, 162. l.a Háromságot egyszerűen háromfejű Cerberusnak, ördögi agyrémnek, (a mitológiai) Geryon szörnyetegnek, a sátán csalásának nevezi. (1)
Servet szerint a Szentháromság elnevezés csak a negyedik század elején tartott (325) nicaeai zsinat óta használatos; azelőtt az egyházi atyák és vértanúk közül egy sem tudott létezéséről. (2) A Szentháromságot Augustinus álmodozásának mondja.
Servet maga a "rövid cáfolathoz" írt egyik megjegyzésében tiltakozik Kálvinnak és társainak ama vádja ellen, hogy a "háromság elnevezést mindig undok istenkáromlásnak bélyegezte". Azt válaszolja erre oldaljegyzetében: "Én a háromságot szintén tanítom, ... az igazi háromságot." (3) Több lapot is idéz könyvéből. Ámde Kálvin is rámutat arra, hogy Servetnél a Fiú és a Lélek nem igazi és nem olyan Isten, mint az Atya: "Bármint ravaszkodjék is Servet, mindig oda lyukad ki, hogy egy Isten van, az Atya, ki a teremtménnyel elegyítve magát, több személyt ölt magára; hogy az Ige nem egészen Isten, hanem csak félig-meddig, mert a teremtmény belevegyülése megkülönbözteti az Atyától; a Lélek istensége sem tiszta, hanem be van mocskolva a teremtménytől". (4) Servet a Fiút és a Szentlelket voltaképen a teremtmények közé sorolja. Servet szerint Isten az ő formáját Krisztus testében mutatta meg és a Lélek erejével közölte magát. (5)
Szerinte személy csak az, aki szemmel is látható és ezen az alapon tekinti a Fiút személynek. A Szentlelket csak Krisztus föltámadása után nevezi személynek, mivel akkor az Isten-Krisztusból más krisztusi alak tűnt elő. (6) Személy alatt voltaképen az Isten álváltozását érti. Szerinte a háromság, az egyedül igaz háromság a következő: az Atya-isten, az ő látható képmása és az abból
(1) A Szentháromság védelme, 151. l.; a Servet-pör aktái, 29. l.
(2) A Servet-pör aktái, 8. l. Ld. ugyanott a cáfolatát is.
(3) A Szentháromság védelme, 93. l.
(4) A Szentháromság védelme, 143. l. Ld. a 152. lapon is: "a Fiú és a Lélek személyét a belevegyült teremtményre való tekintettel különbözteti meg az Atya személyétől".
(5) A Servet-pör aktái, 156. l.; a Szentháromság védelme, 157. l.
(6) A Szentháromság védelme, 142. és 158. lapon.származó adomány. (1) E szerint az Ige csak mint képmás Isten. Az Isten atya-voltát is egészen különös módon magyarázza: "Isten amint a világosságnak és dicsőségnek atyja, éppenúgy atyja a bölcsességnek (= a Léleknek), atyja az Igének, az emberi mivolttól eltekintve". (2)
Ha ismer is Servet háromságot, abban szerinte három lényeg van. (3) Ezzel az Isten egyszerű és osztatlan lényegét három részre hasítja. Ez kortársai szemében éppoly nagy bűn volt, éppoly fölháborodást keltett, mint a háromság támadása. Mint Kálvin mondja: "Ez már csakugyan undok tanítás minden kegyes emberre nézve. ... Az eretnekek nagy táborában még nem akadt ember, aki annyit engedett volna meg magának, mint Servet." (4)
A kortársak Servet Krisztusról szóló tanítását tekintették legnagyobb bűne gyanánt. Mindent megbocsátottak volna néki, csak azt az egyet nem, hogy Jézust az örök Isten fiának, de nem az Isten örök fiának vallotta, vagyis hogy tagadta Krisztus örökkévalóságát. (5) Oecolampadius is így címezi a hozzá intézett egyik levelét: "A spanyol Servethez, aki tagadja, hogy Krisztus Isten egylényegű fia". Majd ennek a levelének a végén a Jézus időbeli istenfiúsága kérdésében János evangéliumára hivatkozó Servetet inti, hogy "Jézust Isten egylényegű és öröktől fogva való fiának valld...‚ hogy keresztyén embernek tarthassunk". (6) Bucerhez írt levelében is erősen kikel Servetnek, ennek a "bestiának" Krisztusról vallott nézetei ellen: "Mindent saját eszejárása szerint magyaráz, csak hogy ne kelljen bevallania, hogy a Fiú egylényegű az Atyával és öröktől fogva való." (7) Servet ha változtat is egyik-másik tételén, mindvégig görcsösen ragaszkodik ahhoz a nézetéhez, hogy csak az ember-Krisztus Isten fia, vagyis hogy Krisztus nem örök-
(1) A Szentháromság védelme, 151. l.
(2) A Szentháromság védelme, 154. l.
(3) Istenben nemcsak három személy vagy személyiség van, hanem három lényeg is. Christianismi Restitutio, 706. l. Idézve a Szentháromság védelme, 153. l.
(4) A Szentháromság védelme, 153–154. l.
(5) A Szentháromság védelme, 78. l.
(6) A Servet-pör aktái, 156–157. l.
(7) A Servet-pör aktái, 165. l.től fogva való, hanem az időben született. Az Atyától való örök származást, az öröktől fogva való nemzést mindenkor tagadja. (1) Még a hóhér kezében sem akarja Krisztust Isten öröktől fogva való fiának nevezni; még halála órájában sem lehet rávenni, hogy Isten örök fiát hívja segítségül. (2)
A keresztyén egyház Servet koráig egyértelműleg azt vallotta és tanította, hogy kezdettől, öröktől fogva saját személyiségében él Krisztus. Az apostol is az Atya lényegének, valóságos hasonmásának mondja. (3) Servet a Fiú öröktől fogva való személyiségét, az Atyával való egylényegűségét "ördögi eszmének, mesebeszédnek, álomképnek" mondja. (4) Krisztus preegzisztenciáját úgy magyarázza, hogy Istenben a világ teremtése előtt minden dolog megvolt a mai rendben. Köztük Krisztus volt az első, vagyis Krisztussal együtt "minden dolog Istennél volt ugyanazzal az örökkévalósággal, mint Krisztus". (5) Krisztus emberi formája, képmása és ábrázatja kezdettől megvolt Istennél, de az az emberi forma, amellyel Isten Krisztus jövendő megtestesülését öröktől fogva előre megalkotta, csak olyasmi, mint a ház formája, mely az építő elméjében már előbb megvan, még mielőtt a házat megépíti. (6) Lélekben a világ kezdete előtt megvolt szerinte Krisztus, mert Isten előre látta, hogy nagy dicsőségre fog jutni. E szavakat: "Az Ige testté lett", úgy értelmezi, hogy az előre látott Ige lett testté. Servet szerint az Ige, a Logos nem más, mint képmás, eszme, mely a leendő embert ábrázolja. (7) Servet szerint nem is nevezi a Szentírás sehol Isten fiának a Logost, mielőtt emberré lett. Oecolampadius szerint Servet csak azért nevezi Krisztust Isten fiának, mert "az istenség kiválóbb mértékben lakozott benne, de hogy Istennek öröktől fogva való fia volt és van, azon gúnyolódik és azt kér-
****************(1) A Szentháromság védelme, 129., 131. l.
(2) A Servet-pör aktái, 128. l.
(3) Zsid 1,3.
(4) A Szentháromság védelme, 116. l.
(5) A Szentháromság védelme, 168–169. l.
(6) A Servet-pör aktái, 106. l. A berni lelkészek véleménye.
(7) A Servet-pör aktái, 161. l.; a Szentháromság védelme, 124. l.dezi: hát volt az Istennek felesége, vagy asszony és férfi ő egy személyben?" (1)
Míg mi azt valljuk, hogy Krisztus nem pusztán az Ige titkában, hanem természetes értelemben létezett: Isten volt a legtökéletesebb értelemben örök időktől fogva, addig Servet szerint a teljes istenség csak föltámadása után leheltetett rá Krisztusra. Amíg a földön járt, nem volt teljes Isten, vagy amint ő fejezi ki magát: "föltámadása előtt nem volt megdicsőülve". (2) Mikor Kálvinék azt a határozott kérdést intézték hozzá: hogyan tekinti Krisztust örök Istennek, azt felelte: "Krisztus örök, amint minden más dolog örök, jóllehet, sorrendre nézve Krisztus volt az első". Tehát Servetnél csak valami képzeleti örökkévalóságról van szó, mellyel egyformán bír Krisztus és az élettelen kő. (3) Krisztus istensége Servet szerint nem egyéb, mint hogy Isten örök rendelése folytán fiává tette, kiben látható alakot öltött. De szerintünk ez még nem tesz valakit Istenné. Ha elfogadjuk, hogy az Isten Igéjében, ki magva volt, meg volt Krisztus létoka és minden dolog magva, akkor Kálvinnal rá kell mutatnunk arra is, hogy "ha Krisztust ebből a szempontból nemzette az Ige, akkor az következik, hogy a borjak, kutyák és sertések szintén Isten fiai, mert az az eredeti mag: az Isten Igéje az állatokat is éppúgy magába zárta, mint Krisztust". (4) Ahhoz, hogy valakit Isten gyanánt tekintsünk, elengedhetetlenül szükséges, hogy öröktől fogva való és örökkévaló legyen. Ily értelemben valljuk a testté vált Igéről, hogy – a Lélekhez hasonlóan – az Atya istenségének egész lényegét és természetét magába zárja.
Servet szerint az Atya és a Fiú közt nincs más különbség, mint az, hogy az Atya láthatatlan, a Fiú pedig látható, bár a Fiú, mint Ige, hajdan szintén láthatatlan volt. (5) Isten Krisztusban tette magát láthatóvá. A Fiú és a Szentlélek közt, kit egyenlőnek tekint a böl-
(1) A Servet-pör aktái, 160. l.
(2) A Szentháromság védelme, 106. l.
(3) Ld. a berni lelkészek véleményét, a Servet-pör aktái, 105. l.
(4) A Szentháromság védelme, 127. l.
(5) A Szentháromság védelme, 146., 136. és 86. l.csességgel, szintén nincs szerinte lényeges különbség, mindössze az, hogy a Lélek személyét értelmünkkel fogjuk föl, az Ige személyét pedig látjuk. Szerinte tehát az Atya, Fiú, Szentlélek nem különbözik egymástól. Ő maga is elismeri, hogy "az Istenben való lényeges különbséget tagadja". (1)
Servet nem tekinti Krisztus testét a többi emberekéhez hasonlónak. Mi azt valljuk, hogy az asszonytól valóban emberré lett. Szerinte Jézus testének csak durvább elemeit nyerte anyjától, különben mindkét elemére nézve egyenlő lényegű Istennel, mert a földi anyag is az isteni lény alakja nála, vagyis tagadja, hogy az Igének az Atyától különböző, saját személyisége lett volna. (2) Mint a bázeli lelkészek is rámutatnak, tagadja Krisztus testének valódi emberi voltát és emberi lelkét s tagadja, hogy két természetében egy személyiség van. (3)
Servet szerint Krisztus megtestesülésénél Isten örök Igéje volt az a mag, amelyből Krisztus természetes módon született. Szerinte Krisztus teste a mag kiömlése folytán formálódott, így testté átváltozott istenség. Az Isten Igéje nem más, mint Jézus Krisztus teste. (4)
Minthogy minden mag és ami a magból természetes módon származik, hasonló és egytermészetű, a magból származó test és vér lényegileg ugyanaz, ami azelőtt a mag volt. Ebből azt következteti, hogy Krisztusban sincs két természet, hanem isteni és emberi mivolta összekeveredett. Az örök ige testté és a test igévé változott, így mindkettő elvesztette természetét. Servet tehát tagadja, hogy Krisztus igazi Isten és igazi ember is, vagyis, hogy egy személyben két különböző, össze nem elegyített, isteni és emberi természete van. Szerinte Krisztus teste isteni, nem emberi. (5) Servet ilyen módon
(1) A Szentháromság védelme, 94–95. l.
(2) Warga egyháztört. II. köt. 357. l.; A Szentháromság védelme, 129. l.
(3) A Servet-pör aktái, 115. l.; l. Oecolampadius levelében is, ugyanott 154. l.; a Szentháromság védelme 153. l.: majd meg úgy elragadja szédülete, hogy Krisztusban két személyt is lát. Krisztus testében és lelkében az istenségnek kettős módja van meg.
(4) A Szentháromság védelme, 131. l.; a Servet-pör aktái, 9. l.
(5) A Szentháromság védelme, 147. l.: Krisztus lelke istenség, az Isten lényegéből van alkotva. Mint az I. Dialogorum 231. lapján írja: "Krisztus három részében különbözik tőlünk, mert teste három nem teremtett elemből áll, mely nemcsak isteni, mennyei és örök, hanem maga Isten ... " Idézi a Szentháromság védelme, 165. l. Az Atya lényegének három eleme van meg benne: a tűz, a levegő, a víz. A Servet-pör aktái, 10. l.lerombolja Krisztusban az igazi emberi természetet. Szerinte Krisztus lelke nem a miénkhez hasonlóan érző, szenvedő emberi lélek, hanem önmagában véve isteni lényeg, Isten; teste pedig Isten lényegéből született isteni test. (1)
Ennek a váltságtan terén óriási nagy fontossága van. Ugyanis ha Krisztus teste nem Ábrahám és Dávid magvából való és nem a miénkhez hasonló test, lelke sem a miénkkel rokon, akkor nem is válthatta meg az emberiséget, mert az emberiség bűneiért keresztyén hitünk szerint csak ember tehetett eleget. Közbenjáró nem lehet az, aki nem testvérünk, nem embertársunk. (2) S ha nem emberi test lett volna az, amely Krisztusban föltámadott, amit pedig a Szentírás is állít, (3) a mi testünk sem támadhat föl.
Kálvin többszörösen bűnül rója föl ezt Servetnek. "Az az ő vétke, hogy Krisztusnak nem tulajdonít emberi természetet, hanem kitalál valamit, hogy elrabolja őt tőlünk, hogy ne legyen csont a mi csontunkból, test a mi testünkből és viszont mi is testek az ő testéből." Servet "tagadja emberi természetünknek Krisztussal való közösségét, melyen üdvösségünk épül ...; csakis ezen az alapon testvérünk Krisztus". "Hát mi majd némán tűrjük, hogy testvériségünk kötelékét széttépve, Üdvözítőnket elrabolja? Ez örökbe fogadásunk egyetlen záloga". "Üdvösségünk reménye, megváltásunk gyümölcse mind elenyészik, ha Krisztus teste – a bűnt kivéve – nem hasonló a miénkhez." (4) Kálvin még akkor is, amikor a halálra ítélt Servettel a börtönben találkozik, arra kéri, hogy a tőle való bocsánatkérés helyett inkább az örök
(1) A Servet-pör aktái, 106–107. l.
(2) A Szentháromság védelme, 164. l.
(3) A Szentírás azt tanítja, hogy Krisztus teste előbb halandó volt s alá volt vetve a földi élet nyomorainak, azután pedig halhatatlanság lett az osztályrésze.
(4) A Szentháromság védelme, 103., 158., 159., 164. lapon. A bázeli lelkészek is erősen hangsúlyozzák, hogy Servet "támadásainak éle főképpen megváltásunk titka ellen irányul". A Servet-pör aktái, 115. l.Istentől kérjen irgalmat, amiért eltagadja a lényegében lévő három személyt s az Isten Fiát engesztelje meg, akit hazugságaival rútul kiforgatott alakjából, tagadván, hogy a mi testünket öltötte magára és emberi természetére nézve hasonlatos lett hozzánk s így megtagadta Megváltó voltát. (1)
Másfelől ha Krisztus csak az időben lett, megváltói munkája – mint Kálvin is rámutat – nem vonatkozhatik az őt megelőző ószövetség idejére. (2) Servet kikel azellen, hogy Istennek az ószövetség atyáihoz intézett szavaiból kötelező ígéreteket merítsünk és Krisztusban azok beteljesedését lássuk. "Nem szégyellitek magatokat – mondja –‚ hogy az Istent adósotoknak nézitek?" (3) Kálvin erős szavakban fakad ki ezért: "Ismét megfosztja Krisztust ékes ruháitól ez a hóhér, mintha ő üres kézzel jött volna el hozzánk". (4)
Krisztusra vonatkozó nézetei mellett legnagyobb bűne gyanánt tekintették Servetnek a gyermekkeresztségről vallott fölfogását. Szerinte nincs az igazi keresztyénségnek undokabb beszennyezése, mint a gyermekkeresztség. (5) A berni lelkészek is éles szavakkal támadnak Servetre a gyermekkeresztség ellen intézett támadásaiért: "Olyan elbizakodott és arcátlan, hogy nyílt szavakkal és – nehogy az olvasó figyelmét elkerülje – külön cím alatt azt írja, hogy a gyermekkeresztség undok gonoszság, a Szentlélek eltörlése, Isten egyházának elpusztítása, az egész keresztyén hitvallás összezavarása, a Krisztus által végbement megújítás kiirtása, Krisztus egész országának lerombolása". (6) Méltán háborította föl ezzel a kortársakat és megtudjuk érteni, ha a berni lelkészek is ily szókra fakadnak: "Mit írhatna rémítőbbet ás undokabbakat az ördögről, akár magáról a pokolról, ha így ír arról a szent keresztségről, amellyel mi gyermekeinket nem a sátánnak és a sátán országába, ha-
(1) A Szentháromság védelme, 8. l. és a Servet-pör aktái, 120–121. l. jegyzetében.
(2) A Szentháromság védelme, 199. l.
(3) Uo. 196. l.
(4) Uo. 195. l.
(5) Uo. 183. l.
(6) Uo. 110. l.nem ... Krisztus országába, kegyelmébe, minket megváltó halálába ... a hit közösségébe bevesszük s odaadjuk, hogy Krisztus Urunkéi legyenek". (1)
Servet az újjászületésről írt munkájának negyedik könyvében húsz érvet hoz föl annak a bizonyítására, hogy a kisdedkeresztség alaptalan és nem Isten parancsolata. Kálvin a Szentháromság védelmében egyenként szétszedi ezeket az érveket. (2) Ezután Kálvin sorolja föl a maga érveit a gyermekkeresztség mellett. (3) Az érvek elősorolása közben az éleseszű Kálvin alaposan sarokba szorítja Servetet, ki őt is sürgeti, hogy kereszteltesse meg magát újból. Krisztus példájával azt igyekszik igazolni Servet, hogy harminc éves kora előtt senki sem alkalmas a mennyország titkainak a befogadására. Sőt azt is hozzáteszi, hogy "ezt a kort ajánlja Ádám és a törvény is, mert miként Ádám harminc éves korában született, akképpen nékünk is ugyanebben a korban kell újjászületnünk". Kálvin, miután Timótheusra is hivatkozik, igen ügyesen rámutat arra, hogy Servet "még nem volt huszonnégy éves, mikor a világ egyedüli prófétájának hirdette magát könyvében, most meg azt hangoztatja, hogy senkit se fogadjunk el a tanításra, ha nem haladta még meg a harmincadik évet". (4)
Servet tehát az újrakeresztelőkkel tart. A kisdedek megkeresztelése helyett azt ajánlja Kálvinnak: "Ha valami jelzést akarsz a kisdedekre adni, vesd rájuk kezedet és imádkozzál Krisztussal. Imádkozzál érettük, hogy közben ne bántsa őket a gonosz". (5)
Még egy különös és az egész társadalmi rendet fölbomlással fenyegető tana van Servetnek. Azt vallja, hogy húsz éves kora előtt senki se követhet el halálos bűnt. Ezért húsz éves kora előtt senkit sem akar a vallási igazságokra tanítani. (6) A berni lelkészek is joggal hivatkoznak arra, hogy ennek a mindennapi élet is a
(1) A Servet-pör aktái, 110. l.
(2) Ld. a 178–182. lapig.
(3) Ld. a 183–186. lapig.
(4) A Szentháromság védelme, 184. l.
(5) Servet Mihály cáfolata a feleletekre. A Szentháromság védelme, 40. l. Kálvin feleletét l. 49–50. l.
(6) A Szentháromság védelme, 186. l.leghangosabban ellene mond: "Ezt önmaga költi, ellentétben a tiszta és – sajnos – nagyon is világos igazsággal s mindennapi tapasztalattal, mintha csak az istenellenesség, istenkáromlás, hazugság, csalás, a szülők iránti engedetlenség, lopás, házasságtörés és gyilkosság nem volna halálos bűn". (1) Kálvin is éles szavakkal kel ki ez ellen a szembeötlően téves és veszedelmes vélemény ellen: "Hát amikor azon az éven alul az undok testi szenvedélyek legjobban dühöngenek; mikor verekedésre és gyilkosságra vetemednek már 18 éves fiatalemberek is; mikor lopnak, esküt szegnek,... mikor részegességre és mindenféle bujálkodásra hajlanak; mikor Istent leginkább megvetik: akkor Servet nem talál halálos bűnt?" (2)
Servetnek ez a tana nemcsak téves, de ha az életbe átmenne, a társas életre nézve kész veszedelmet, valóságos fölforgatást jelentene. A genfi főügyész is rámutat erre a Servet ellen beadott vádlevelében. Rámutat arra, hogy ez a tan "nagy zavarba hozná a keresztyénséget és alkalmat adna a fiatalságnak arra, hogy mindenféle kicsapongásra, házasságtörésre és más bűnökre ragadtassa magát". (3)
Egyéb kérdésekben is eltér Servet tanítása a keresztyén egyház tanításától. Egyik ilyen eltérés, amelyet már a könyveiből vett nézetek és tételek elősorolásánál, majd a rövid cáfolatban is ismételten szemére vetnek a genfi lelkészek, az, hogy szerinte a lélek a bűn által halandóvá lett, miként a test. (4) Bár a vitatkozás során többször tagadja Servet, hogy a lelket halandónak tartja, (5)
(1) A Servet-pör aktái, 109. l.
(2) A Szentháromság védelme, 186. l.
(3) A Servet-pör aktái, 52. l.
(4) A Szentháromság védelme, 64. és 110. l.
(5) Így a genfi urakhoz intézett beadványában azt írja: "Az összes többi eretnekségek és bűnök közt egy sincs oly nagy, mint a lelket halandónak tartani... Aki ezt mondja, nem hisz abban, hogy van Isten, van igazságszolgáltatás, föltámadás, Jézus Krisztus, Szentírás vagy bármi egyéb: hanem minden csak holt, és az ember meg az állat egészen egyforma". A Servet-pör aktái, 97. l. A rövid cáfolathoz írt egyik megjegyzésében is azt írja ehhez a vádhoz: "a legszemérmetlenebb ráfogással támadsz". A Szentháromság védelme, 85. l.Kálvin rábizonyítja ezt. Idézi könyvének ama helyeit, (1) hol arról van szó, hogy a lelkek a levegőbe fúvatnak szét; a sírba zárva maradnak; olyanok mint a köd, mely szertefoszlik, úgy, hogy a halál után csak árnyékai az élőnek, de nem élő dolgok. Servet azzal mentegetőzik, hogy ő a lélekről azt mondja: az mintegy meghal és a pokolban gyötrődik, nem azt, hogy halandó, mint a test. Majd úgy magyarázza, hogy az első emberben egész halhatatlanságunkat elvesztettük, Krisztus azonban új leheletet lehel belénk. (2)
Servet az eredendő bűn alól is fölment mindenkit. (3) Szerinte a földön is van tisztaság és tökéletesség. Azt hangoztatja, hogy a test harca nem akadályozza meg az embert abban, hogy teljes szívéből szeresse Istent. 18 szentírási hellyel bizonyítja, hogy a hívők elérhetik a tökéletességet. Így Ábrahám is cselekedetei által igazult meg. (4) Ha ez igaz, úgy a bűnök bocsánatáról se kell beszélnünk, mert ahol nincs bűn, ott a bűnök elengedéséről sem lehet szó. Kálvin is kifogásolja, hogy Servet nagyon kiemeli az emberi érdemeket és eltünteti Istennek azokban való részességét. A földi tökéletesség elfogadása, Kálvin szerint, szükségképp magával hozza, hogy vagy a kegyelmet, vagy a Krisztus által ígért üdvösséget el kell ejtenünk. (5)
Servet azt állítja, hogy cselekedeteinket beszámítja Isten; ilyeténképpen megingatja a kegyelemből hit által való megigazulás tanát. Kálvin szerint: "mit sem akar tudni Isten amaz atyai bocsánatáról, mert úgy alszik, mint a küklopszok, akik a mennydörgés zajára sem ébrednek föl. (6)
Servet vallja az akarat szabadságát (7) és így tagadja
(1) Ld. 233., 241. l., majd az I. Dialogorum 228. lapját. Ld. a Szentháromság védelme, 188. l.
(2) Uo. 76., 187., 188. l.
(3) Warga egyháztört. II. kt., 357. l.
(4) A Szentháromság védelme, 189. és 199. l.
(5) Uo. 197. és 191. l.
(6) Uo. 198. l.
(7) Ebben Pelagius követője. Szerinte nem az Isten készteti az embert cselekvésre, hanem önmaga cselekszik, mert Istennek része. Ld. A Szentháromság védelme, 188. l.a predestinációt, (1) viszont tanítja a tisztítótüzet s annak megrövidítése céljából ajánlja a böjtöt, az imát, az alamizsnálkodást, az önkéntes gyónást, a jócselekedeteket.
(1) Mint Pouppin Ábel genfi lelkészhez írt harmadik levelében mondja: "Néktek az ember csak tehetetlen tuskó és Isten a szabad akarat leigázásának agyréme". A Servet-pör aktái, 35. l.