V. A genfi pör szóbeli része.
Servetet 1553 augusztus 13-án, vasárnap, a délutáni istentisztelet alkalmával néhányan fölismerik a szent Péter katedrálisban és hamarosan elfogják.
Vitás kérdés, hogy hosszabb ideig tartózkodott-e előzőleg Genfben, vagy mindjárt megérkezése után történt az elfogatása. Mosheim terjedelmes könyvében, az akták közt közöl egy névtelen szerzőtől származó rövid történetecskét Servet haláláról. (1) Ebben azt olvassuk, hogy Genfbe érkezett és ugyanazon a napon részt vett a vasárnap délutáni istentiszteleten. Ott, ahogy a prédikáció megkezdése előtt a többiek közt ült, egyesek fölismerték és nyomban jelentették Kálvinnak, ki elfogatta. (2)
Ötödik genfi kihallgatása alkalmával Servet önmaga is nyilatkozik genfi tartózkodásáról. A főügyész kérdésére többek közt azt feleli, hogy a "Rózsa-fogadóba" szállt, és a gazdával meg a gazdasszonnyal is beszélt már, hogy keressenek bárkát, amellyel addig mehessen a tavon fölfelé, míg a zürichi utat eléri. Amennyire lehetett, elrejtőzött ebben a városban, hogy ismeretlenül távozhassék". Arra a kérdésre, hogy kivel érintkezett és ismer-e valakit a városban, azt feleli, "nem; senkivel sem érintkezett, senkit sem ismer". Végül az utolsó kérdésre, hogy beszélt-e Gueroux Vilmossal, mióta idejött? azt feleli "nem beszélt..." (3)
Már a kérdések is, de még inkább a feleletek elárulják, hogy nem aznap tartóztatták le Servetet, amikor
(1) Historia de morte Mich. Serveti L. Mosheim: Anderweitiger Versuch... 446–451. l.; eredetileg Vaticanus: Contra libellum Calvini... című könyvében jelent meg a mellékletek közt.
(2) Ld. a Servet-pör aktái 5. l. 1. jegyzetében.
(3) A kérdéseket ld. Servet-pör aktái 53. l., a feleleteket az 58. lapon.Genfbe ment. De hogy mikor ért Genfbe, mennyi ideig tartózkodott ott, nem állapíthatjuk meg biztosan. Föltétlen bizonyossággal mindössze csak annyit tudunk, hogy április 7-én szökött meg Vienne-ből, és augusztus 13-án fogták el Genfben. A genfi bíróság is szeretné tudni odamenetelének részleteit, ezért a főügyész újabb megkereső levele kérdései közt ismét bennfoglaltatnak a következő kérdések: "Nem Olaszországból jött-e, mikor legutóbb ebben a városban elfogták? Nem volt-e Velencében meg Páduában, vagy nem ment-e át a hegyeken, amióta a vienne-i börtönből megszökött? Hol aludt azon a napon, amikor ebbe a városba érkezett; nem jött-e lóháton és kísérettel?" (1) Az első két kérdésre hetedik kihallgatása alkalmával tagadólag válaszolt. "Amióta megszökött a börtönből, sohase hagyta el Franciaországot" – mondotta. Az utolsó kérdésre pedig azt feleli, hogy "az előző napon az Eluyset-ben aludt, gyalogszerrel és egészen egyedül érkezett; még lovat is vett bérbe Salenove-ban". (2)
Mindeme kérdések mögött az a gyanúsítás lappang, hogy Servet nem önmagától, hanem egyesek biztatására, sőt támogatásával jött Genfbe. Több számottevő történész megegyezik abban a hitben, hogy Servet tudott a Kálvin és a libertinusok közt folyó élet-halál harcról; összeköttetésben kellett állnia a libertinusok fejével, Berthelier-vel és az ő biztatásukra vagy legalább is támogatásukra számítva ment Genfbe. Nagyon valószínűnek látszik az a föltevés, hogy azért megy Genfbe és azért követ el ott mindent, mert meg akarja buktatni Kálvint és a kálvinizmust. A libertinusoknak is ez a vágya, ezért szövetkeznek véle.
Warga Lajos, aki különben igen erős szavakkal ítéli el Servet megégettetését és azzal kapcsolatban Kálvint is szigorú bírálatban részesíti, szintén föltételezi ezt Servetről. Föltevését a következőkre alapítja: "Mennyire megfoghatatlan, hogy az a Servet, aki – saját bevallása szerint – római katolikus vidékeken, csak hogy bajba ne kerüljön, úgy élt, mint jó róm. kat.: Genfben nem akart,
(1) A Servet-pör aktái 67. l. 36–38. kérdések.
(2) A Servet-pör aktái 72. l. Utóbbi feleletéből azt sejthetjük, hogy az előző nap érkezett Genfbe.vagy nem tudott simulni az ottani egyházi rendhez. Jellemében ezt az ellentmondást csak az az egészen még nem tisztázott tény magyarázza, hogy Genfben meg akarta buktatni Kálvint és rendszerét, s ezen terve kivitelében tett kockára mindent és vesztett el mindent". (1) Később még határozottabb szavakkal állítja ezt Servetről: "Kálvin elleneivel szövetkezve, őt megbuktatni törekedett alkotásaival együtt" (2)
Valamelyes összeköttetésben kellett állania Servetnek a genfi Kálvin-ellenes párttal. Erre vall az a körülmény is, hogy az egész pör folyamán nagyon biztosnak érzi magát. Mint Kálvin írja: "Ámbár nagyon jól tudta, hogy fejével játszik, mert megkérdezték a szomszédos egyházakat is, amelyeknek ítéletét nagyon fontosnak tartották, – mégis ... biztosnak érezve magát, nem szűnt meg csúfolódni". (3)
Még világosabban erre vall az a körülmény, hogy Kálvin ellenfele, a nagy befolyású Berthelier F. mindjárt az ügy legelején beleavatkozik a pörbe, éspedig nyilvánvalóan Servet érdekében. Míg az első kihallgatás alkalmával Tissot Péter volt a vizsgálóbíró, ki bűnügyekben az államügyészi teendőket szokta végezni, (4) már a második kihallgatásnál, augusztus 17-én, Berthelier foglalja el a helyét. Másnap, augusztus 17-én, Kálvin megjelenik a kistanács előtt és midőn előadja egyfelől Servet tévelygéseit, másfelől; mint a jegyzőkönyvben olvassuk, "még inkább előterjesztést tett Ph. Berthelier-ről, kiről a pör folyamán azt vette észre, hogy beleavatkozik abba s szót emel azok védelme és takargatása érdekében, kiket Servet könyve ismerői gyanánt akart megnevezni." (5) Majd arra való hivatkozással, hogy ő nem leplezi: ő engedte meg Miklós nevű írnokának, hogy Servet ellen vádat emeljen, szemére veti Bertheliernek, hogy alattomban akar véle szemben állani és vádaskodni akar ellene.
Mint már a vienne-i pör tárgyalásánál is láttuk, Kálvin sohasem tagadta – amit itt is nyíltan elismer –
(1) Ld. Warga: Ker. egyháztörténet. II. kt. 358. l.
(2) Uo. 365. l.
(3) A Szentháromság védelme 57. l.
(4) Ld. Servet-pör aktái 18. l. 7. jegyzetében.
(5) Servet-pör aktái 25. l.hogy ő fogatta el Servetet Genfben. "Éppenséggel nem tagadom, hogy az én sürgetésemre és tanácsomra vettetett börtönbe. Elfogadva e város törvénykezését, a vétkest be kellett vádolni, ennyiben szerepeltem én ez ügyben." (1) Még világosabban kimondja ezt könyve francia kiadásában: "Miután a város törvényei szerint a pörös ügy megismerése céljából valakinek vádlóul kell föllépni, megvallom, hogy az az ember, aki igazságszolgáltatást kért ellene, az én buzdításomra tette." (2) A Servet-pör folyamán, 1553. szept. 15-én Sulzerhez intézett levelében is nyíltan megmondja: "Közbelépésemre az egyik szindikus a börtönbe vezettette." (3)
Ha beismeri is Kálvin, hogy ő fogatta el Servetet Genfben, és tőle eredt a vádló, meg a vád is az ő tanácsára készült, arra is rámutat, hogy miért kellett ezt tennie és milyen célból tette. Mivel Genf római birodalmi város, ott is a talio elve volt érvényben. A perbefogás csak nyilvános följelentés alapján történhetett. (4) A följelentőnek is állania kellett a vizsgálati fogságot, és ha ártatlannak találták a vádlottat, a vádlót büntették ugyanúgy, mint a vádlottat büntették volna abban az esetben, ha beigazolódik a vád. Valakinek tehát vádlóul kellett föllépni. Kálvin elfogatta ugyan az egyik szindikussal Servetet, de nyilvános vádlóul már nem léphetett föl, mert akkor néki is vizsgálati fogságba kellett volna mennie. Ezért titkárát, de la Fontaine Miklóst bízta meg azzal.
Ez vállalkozik is rá. A vád elvállalása nem kis dolog, mert hisz ha a bűnügyekben ítélkező kistanácsnak részben libertinus tagjai fölmentik Servetet az eretnekség vádja alól, úgy – a poena talionis alapján – a vádlót éri az eretnekségre kiszabott büntetés: a máglyahalál. (5)
(1) A Szentháromság védelme 9. l. Ld. Servet-pör aktái 5. l. 2 jegyzetében is.
(2) Déclaration 11. l.; idézve Servet-pör aktái 5. l. 3. jegyzetében és a Szentháromság védelme 9. l. 4. jegyzetében.
(3) Servet-pör aktái 5. l. 2. jegyzetében.
(4) "Mivel e város törvényei és szokása szerint senki sem börtönözhető be bűnvád... nélkül" Munkái 1566-as kiadásában, az 1337. lapon. Ld. Servet-pör aktái 5. l. 3. jegyzetében.
(5) Mint Kálvin írja néhány nap múlva, 1553 aug. 20-án, Farelhez: "Miklósom hasonló büntetésnek téve ki magát, főbenjáró ítéletet kért ellene." Servet-pör aktái 6. l. 1. jegyzetében.Azt is hangoztatja Kálvin, hogy ő "a büntetésről magáról egy szót sem ejtett", (1) másutt: munkáinak 1566-as kiadásában pedig kiemeli, hogy "egy ilyen ember megtérítése végett" (2) tette, hogy vádlót állított.
A kistanács mindjárt másnap, augusztus 14-én foglalkozik Servet ügyével. Meghagyják de la Fontaine Miklósnak, hogy írásban terjessze be vádját a vizsgálóbíróhoz, hogy Servet válaszoljon arra, s annak alapján megkezdhessék a nyomozást.
Kálvin titkára még az nap eleget tesz a kistanács kívánságának. Benyújtja eredetileg 40, majd 38 tételre összefogott vádiratát, (3) melyről maga Kálvin is elismeri, hogy az ő közreműködésével készült. Sorban fölsorolja ebben Servet előzetes irodalmi munkásságát, legújabb könyvét, szentháromság-ellenes tanait, az egyház nagy férfiai ellen szórt szitkozódásait, Krisztus személyéről szóló téves tanait, panteisztikus istenfogalmát, a lélek halandóságáról, a húsz éven fölüli halálos bűnösökről, a gyermekkeresztségről vallott nézeteit, a Kálvin ellenében tanúsított viselkedését.
De la Fontaine azt a kérelmet terjeszti elő, hogy írásba foglalt kérdéseire nézve hallgassák ki Servetet.
Servet még az nap eskü alatt felel a föltett kérdésekre. (4)
A vizsgálóbíró a kihallgatás után mind Servetet, mind Fontaine-t átadja Grasset János börtönőrnek.
Kálvin titkára mindjárt másnap kérvényt ír, (5) melyben kéri, hogy az államügyész vegye át a vádat, és őt mentsék föl. Nincs rajta keltezés, de tartalmából ítélve, a vizsgálóbíró első vizsgálatát követő napról: augusztus 15-ről valónak látszik. Emellett bizonyít az a körülmény, hogy Servet "tegnapi" kihallgatásáról szól benne, amely pedig l4-én volt. Fölemlíti ebben többek közt, hogy a Kálvin ellen szórt gonosz gyalázkodások és hamis becsmérlések is késztették vád emelésére, "kinek becsületét, mint lelkipásztoráét, köteles vádló is megóvni, ha
(1) A Szentháromság védelme 9. l.
(2) Ld. a Szentháromság védelme 5. l. 3. jegyzetében.
(3) A vádiratot ld. a Servet-pör aktái 7–11. l.; a kettős számozásra nézve ld. a 7. l. 1. jegyzetét.
(4) Feleleteit ld. a Servet-pör aktái 12–16. l.
(5) A Servet-pör aktái 16–17. l.keresztyénnek akarja magát tartania. Majd végül azt kéri, hogy ha Servetet bűnösnek találják, s arra méltónak, hogy az államügyész vegye át a vádat, szabadítsák ki őt; nem azért, mintha meghátrálna, vagy megtagadná egy ilyen ügy üldözését, – melyet minden keresztyénnek és Isten fiának haláláig folytatni kell – hanem azért, mert úgy hallja, hogy a városban ez a szokás, és nem az ő dolga, hogy mások feladatára, kötelességére vállalkozzék.
A kistanács még aznap délelőtt gyűlésezett. A vizsgálóbíró előadta az előzetes vizsgálat eredményét. A város urainak jelenlétében már délután végbemegy Servet első kihallgatása a börtönül szolgáló volt r. kat. püspöki palotában. Még ma is erre a célra szolgál a szent Péter katedrális mellett levő régi püspöki épület. A kihallgatás a "város urainak jelenlétében" történik. Jelen van a négy szindikus közül három, azonkívül a vizsgálóbíró és a kistanács tagjainak több, mint a fele.
Már maga az a körülmény, hogy oly sokan vannak jelen a kihallgatáson, rácáfol azokra a vádakra, mintha Servetet a börtönben hallgatták volna ki, láncra verten. Hogyan fért volna el ily sok ember Servet szűk cellájában?! Meg a város szindikusai és egyéb vezető férfiai csak nem bújnak be órák hosszan tartó tanácskozásra valaminő szűk helyiségbe?! Igenis: a börtön épületében, a régi püspöki palotában hallgatták ki, de nem a cellájában. A régi püspöki épületben voltak nagyobb termek is. Ezek valamelyikében tarthatta üléseit a bűnügyekben ítélkező kistanács. Pl. a harmadik meg a hatodik kihallgatás jegyzőkönyvénél is nem az áll, hogy a börtönben folyt le, hanem az, hogy a "püspöki palotában". (1)
Kálvin maga azt írja a Szentháromság védelmében, hogy "mikor a bírák azt kérdezték tőle a börtönben... " (2) Ezután is azt olvassuk: "mikor már sokat vitatkoztunk, azt mondtam, hogy nem illik a szent dolgokat börtönben tárgyalni, s jobban szeretném, ha a templom-
(1) A Servet-pör aktái 26. és 67. l.
(2) Id. munka 52. l.ban vagy az egész nép hallatára történnék". (1) Világos, hogy a börtön épületét érti, nem pedig Servet szűk és sötét celláját: e helyett kívánná inkább a templomban való tárgyalást. Az akták közt több helyütt azt olvassuk, hogy a kihallgatás után "átadták" Servetet a börtönőrnek, (2) "visszaküldték, hogy majd folytatja feleleteit", (3) majd azt, hogy "előhívták" (4) sőt olyan hely is van, ahol azt olvassuk, hogy "elővezették", majd később, hogy "visszaküldték helyére". (5) Azt is olvassuk több ízben, hogy "előállították". (6) Mindezek teljes mértékben megerősítik azt az állításunkat, hogy külön kihallgató terem volt a börtön épületében és ott tartották a tárgyalásokat. (7)
Az első kihallgatás során a 38 kérdésre felel Servet. (8) Nagyon biztosnak érezheti magát, mert Kálvinnal szemben többé-kevésbé támadólag lép föl már itt. Ajánlkozik arra, hogy "a gyülekezet színe előtt kézzelfogható igazságokkal és a Szentírás tekintélyével megmutatja" Kálvin tévedéseit és hibáit. A feleletek meghallgatása után elhatározzák, hogy de la Fontaine Miklóst szabadon bocsátják, ha helyettest állít és óvadékot ad. (9) Kálvin titkára megígéri, hogy mindannyiszor képviselteti magát, ahányszor csak hívják. Helyetteséül a reformátor testvére, Kálvin Antal vállalkozik.
Másnap újból kihallgatják Servetet. (10) Berthelier ezen a kihallgatáson szerepel először, mint vizsgálóbíró. De la Fontaine Miklós ügyvédjével, Colladon Hermannal
(1) Uo. 56. l. Ld. u. e. a Servet-pör aktái 85. l. jegyzetében: "Miután sokáig vitatkoztunk, mivel gyakran panaszkodott, hogy nem illő és nem helyes dolog a keresztyénség ügyeit földi bíróság előtt és még hozzá börtönben tárgyalni..."
(2) A Servet-pör aktái 47. l.
(3) Uo. 58. és 72. l.
(4) Uo. 84. l.
(5) Uo. 90. l.
(6) Uo. 23., 26., 44. l.
(7) Ugyanígy volt pl. a viennei-i börtönben is. Az első kihallgatásról szóló jegyzőkönyvben azt olvassuk: "Elmentünk a vienne-i koronahercegi palota börtönébe, annak bűnügyi termébe; elénk hivattuk villeneufve-i Servet Mihály felesküdt orvost..."
(8) A kihallgatás jegyzőkönyvét ld. a Servet-pör aktái 18–23. l.
(9) A Servet-pör aktái 23. l.
(10) A második kihallgatás jegyzőkönyvét ld. a Servet-pör aktái 23–24. l.együtt jelenik meg. A Servet részéről tagadott vádakat igazolja. A vádpontok közül mindössze tizenegyet tárgyaltak le. Elhatározták, hogy másnap délben folytatják az ügyet. Servetnek a vád különböző pontjaira adott válaszait átadják a vádlónak és ügyvédjének, hogy azokra vonatkozó megjegyzéseiket foglalják írásba.
Másnap, augusztus 17-én, reggel, a harmadik kihallgatást megelőzőleg, tanácskozásra gyűl össze a kistanács. Kálvin is megjelenik a gyűlésen. Servet tévelygéseinek előterjesztése után kikel azellen, hogy Berthelier Servet érdekében beleavatkozik a pörbe, és vádlóként akar szerepelni véle szemben. Kimondja a kistanács, hogy megengedi Kálvinnak és mindazoknak, akiket magával akar hozni, hogy segítségére legyenek Kálvin titkárának. (1) Ezt követőleg immár harmadízben hallgatják ki Servetet. (2) Ezen a kihallgatáson már polgárok is vesznek részt. Ezek, úgy látszik, azok a polgárok, akiket Kálvin a tanács engedélye alapján magával vitt. (3) Bár Kálvin neve nem szerepel a jelen voltak közt, mégis alkalmasint ott volt. Berthelier azonban távol maradt. Colladon, de la Fontaine ügyvédje ajánlkozik arra, hogy az utolsó kihallgatás alkalmával félbehagyott tételeket igazolja. Sorjában előterjeszti bizonyítékait mind a 38 tételre vonatkozólag. A bizonyítás anyagát bizonyára maga Kálvin állítja össze, hisz egy ügyvéd aligha lehetett volna olyan járatos a teológiai dolgokban. Servet az előterjesztett bizonyítékok egyikére-másikára válaszol. A 37-edik tétellel kapcsolatban, ahol fölhozzák Servet ellenében, hogy Kálvin ellen szórt vádjaival rossz hírbe keverte a genfi egyház tanítását, fölmutatják Servetnek Pouppin Abelhez, az egyik genfi lelkészhez írt levelét is. (4) A bizonyítékok előterjesztése után Colladon kérte, hogy nyilvánítsák a bizonyítékokat elegendőknek, és azok alapján bocsássák szabadon de la Fontaine Miklóst és térítsék meg összes költségeit, valamint kárpótolják a szemé-
(1) A Lelkészek Társaságának jegyzőkönyve is említést tesz erről. Ld. Servet-pör aktái 6. l. "Néhány nap múlva a tanács elrendelte, hogy kihallgatása alkalmával legyünk jelen".
(2) A harmadik kihallgatás jegyzőkönyvét ld. uo. 26–34. l.
(3) Uo. 26. l. jegyzetében.
(4) A levelet ld. Servet-pör aktái 34–36. l.lyében szenvedett sérelmekért. De la Fontaine-t föl is mentették, a perköltségek kérdését azonban a pör végére halasztották. Még szökése felől intéztek kérdést Servethez és ezzel a harmadik kihallgatás véget ért.
Ezt követőleg négy nap szünet van. Csak 21-én hallgatják ki újból Servetet. Mielőtt a kihallgatást megtartanák, a kistanács tagjai újból tanácskozásra gyűlnek össze. (1) Minthogy a vádlót saját kérelmére pörön kívül helyezték, a pört pedig fontosnak tartják: elhatározzák, hogy a főügyész vegye át a vádat hivatalból. Ehhez új végzést kellett hozniok. Ezzel kapcsolatban elhatározzák, hogy írnak Vienne-be a végből, hogy megtudják, miért tartóztatták ott le Servetet és miként szökött meg? (2) Egyszersmind már itt elhatározzák, hogy tájékoztatják a pörről a nagyobb svájci egyházakat. Megnézték ezenkívül Arnoullet levelét is, (3) mely megemlíti többek közt, hogy Servet könyvét Guyrod (Guerolt) Vilmos javította Vienne-ben. Elhatározzák, hogy azt is letartóztatják, ha ennek valódiságáról meggyőződnek.
Még aznap kihallgatják Servetet, immár negyedszer. A kihallgatáson Berthelier is jelen van, mint vizsgálóbíró helyettes, bár Tissot vizsgálóbíró is ott van. Három polgár van ismét jelen. Miután kikérdezték Arnoullet Boldizsár és annak levele felől, behívták de la Fontaine Miklóst meg a lelkészeket. Mint a jegyzőkönyv mondja, azért hívták a lelkészeket, hogy megcáfolják azt, amit Servet a szerzőkre való hivatkozással állított. A 17-ei vita úgyszólván csak rögtönzött volt. Most Kálvin összegyűjtött anyaggal jön, hogy megcáfolja Servetnek a régi egyházi atyákból vett idézeteit.
Ez az első eset, hogy a jegyzőkönyvek említést tesznek Kálvinnak a vitába való személyes beleavatkozá-
(1) A tanácskozás jegyzőkönyvét ld. Servet-pör aktái 36–37. l.
(2) A levelet 22-én meg is írják. Ld. Servet-pör aktái 47–48. l.
(3) Arnoullet Boldizsár levelét ld. Servet-pör aktái 37–43. l. A levél írásának okaira nézve ld. a 37. l. 2. jegyzetét. Arnoullet ezt a levelet Bertet Jakabnak írja Chastillonba, ki valószínűleg társa volt a könyvárusításban. Bertet figyelmeztette először Arnoullet-t a nyomdájában készült könyv veszélyes voltára. Ld. a 41. l. 1. és 3. jegyzetét. Bertet jó ismeretségben volt Kálvinnal, a mi kitűnik Arnoullet levelének ama részéből is, amelyben kéri, mondja meg ezt és ezt Kálvinnak. (Ld. 42. l.) Így nyilvánvaló, hogy Bertet juttatta a levelet Kálvin kezébe.sáról. Kálvin és Servet nagy vitája csak fogyatékosan van megemlítve a jegyzőkönyvekben. A Servettel való találkozásáról és mérkőzéséről Kálvin is megemlékezik könyvében. Leírja, hogy hogyan viselkedtek ők és miként viselkedett Servet. "Egyszerre hívtak engem és társaimat ... Úgy mentünk a börtönbe, mintha bizony nekünk kellene számot adnunk tanainkról s készek voltunk ellenvetéseire felelni. De ő tőle szájjal szórta ellenem szidalmait, úgy, hogy a bírák maguk bosszankodtak és restellték." (1)
Kálvin kimutatta, hogy az említett egyházatyák részben nem érdemesek arra, hogy tudósok gyanánt hivatkozhassunk rájuk, másfelől pedig éppen az ellenkezőjét állítják annak, amit Servet mond. Bebizonyítja, hogy igenis használták a "Trinitas" szót már a nicaeai zsinat előtt. Majd Servetnek a Fiúról vallott nézeteit cáfolja. A vitatkozás során elhatározták, hogy Servet számára saját költségén beszerzik mindazokat a könyveket, amelyeket kér, ha akár Genfben, akár Lyonban megszerezhetők. Viszont Kálvin megengedte, hogy a részéről fölmutatott könyveket átnézhesse. Kérelmére azt is elrendelték, hogy papírt és tintát kapjon.
Az írószerekre azért van szüksége Servetnek, mert kérvényt akar terjeszteni a város urai elé. Másnap meg is írja kérelmét. (2) Azt kéri benne, hogy mentsék föl a bűnügyi vád alól, minthogy az Írás tanai és vitás kérdései miatt az őskeresztyén időkben sem lehetett valaki ellen bűnügyi vádat emelni. Hivatkozott arra is, hogy ezek tudományos kérdések, amelyeket csak tudósok elé tárt, nem pedig a nép elé. Nem is tárgyalt ezekről másokkal, csak hittudósokkal. A hatóságok ellen támadó és vagyonközösséget hirdető anabaptistákat viszont ő is kárhoztatja, így tehát az ő tanítása lázításnak se minősíthető. Végül azt kéri, hogy adjanak mellé ügyvédet, minthogy nem ismeri ennek az országnak a szokásait, bírói eljárását. Ma, amikor a világi bíróságok már nem ítélkeznek hittani kérdésekben, sőt egyházi bíróságok is csak a bírói illetékességük alá tartozó személyekkel
(1) A Szentháromság védelme 32. l.; ld. még Servet-pör aktái 44–45. jegyzetében.
(2) Ld. Servet-pör aktái 48-49. l.kapcsolatban jogosultak erre, amikor mindenki szabadon vallhat bárminő vallási tant, ha csak azzal az állam békéjét és a fönnálló társadalmi rendet nem veszélyezteti, amikor a legnagyobb bűnös mellé is hivatalból rendel a bíróság védőt és enélkül tárgyalás sem tartható: mindenben aláírhatjuk Servet kérő sorait. Azonban negyedfél századdal ezelőtt, sőt – sajnos – sokkal később is még nagyon távol állt az emberiség ettől a szabadelvű fölfogástól.
Egyidejűleg Rigot Kolozs főügyész a kistanács augusztus 21-ei meghagyása alapján elkészíti a vádlevelet: azokat a tételeket, amelyek alapján Servet kihallgatását kéri. (1) A főügyész, mint közvádló, ezzel a vádirattal lép föl a pörnél. De la Fontaine Miklósnak 38 pontból álló és túlnyomó részt teológiai színezetű vádja helyébe ez az új vád lép, mely egészen más jelleget és sokkal általánosabb irányt ad a pörnek. A főügyész kérdései közt célzásokat találunk arra, hogy talán izraelita volt Servet valamelyik őse, és innen származhatik tanainak az izraelitákéval és a törökökével rokon volta. Olaszországi összeköttetései felől is puhatolódzik a főügyész. Céloz egyik régebbi veszekedésére, úgyszintén nőtlenségének indító okaira. Kutatja, hogy minő okok sarkallták arra, hogy teológiai kérdésekkel foglalkozzék és ebbe a városba jöjjön?
A főügyész tételeinek száma jóval kevesebb (30), mint de la Fontaine-éi voltak (38), nem is találunk köztük par excellence teológiai, így a Szentháromságra, a Fiú istenségére vonatkozó kérdéseket. Már ez a körülmény is ellene látszik mondani annak a gyanúsításnak, amit Kálvin ellen föl szoktak hozni, hogy alkalmasint ő szerkesztette a főügyész kérdőpontjait is. Maguk a Servet-pör aktáinak kiadói is megjegyzik a 19-edik kérdéssel kapcsolatban, mely azt kérdi Servettől: "ha nem élt igaz keresztyén módjára, mi indította mégis arra, hogy a keresztyén hit igazságaival foglalkozzék?", hogy ezt a gyanúsítást valószínűleg Kálvin sugalmazta, valamint a 17. és 18. kérdéseket is. (2) Arra hivatkoznak,
(1) A vádiratot ld. Servet-pör aktái 50–53. l.
(2) Servet-pör aktái 52. l. 2. jegyzetében. A két kérdés közül egyik veszekedésére és erkölcsi életére vonatkozik.
101
hogy Kálvin is rámutat könyvében arra: "Servet feslett életét tekintve, kétség sem fér ahhoz, hogy őt az egyház háborgatására nem egyszerű megtévelyedés sarkallta," (1) hanem az, hogy tágítson az őt annyira feszélyező erkölcsi béklyókon. Ha ez a hasonlóság szembetűnő is, mégsem annyira különleges maga a vád, hogy senki másnak eszébe ne juthatott volna. Ettől eltekintve, alig van a főügyész kérdései közt olyasmi, amire egy XVI. századbeli főügyész a pör eddigi anyaga alapján önmagától is rá ne jöhetett volna.A főügyész tételei alapján augusztus 23-án immár ötödízben hallgatják ki Servetet. (2) Maga a tételeket szerkesztő főügyész: Rigot Kolozs nincs jelen ezen a kihallgatáson. Servetet mind a 30 tételről kikérdezik. Feleletei közt tagadja többek közt, hogy ő vagy atyja összeköttetésben állt volna valaha a zsidókkal. Régi keresztyén, nemes családból származik. Feleletei során azt állítja, hogy a tudósok közül a strassburgi Capito az ő pártján volt, hasonlóképpen Oecolampadius is kezdetben, Bucer Márton azonban mindig ellene volt. Mentegetni próbálja Gueroult Vilmost, akivel – úgy látszik – Vienne-ből való megszökése után is összeköttetésben maradt. Azt mondja, hogy könyve lenyomatát ő maga javította Vienne-ben. Arnoullet levelével ellentétben azt állítja, hogy Gueroult, aki csak könyve nyomatásának megkezdése után ment Vienne-be, sem a levonatokon, sem a könyvön nem dolgozott. Tagadja, hogy megkísérelte volna könyvét Velencében is kinyomatni. A gyermekkeresztségről mondottakat kész visszavonni. Tagadja, hogy feslett előéletű lett volna. Testi fogyatkozása miatt nem nősült meg. Kijelenti, hogy a 20 éven aluli bűnösöknél csupán a halálos büntetést ellenzi. Tagadja, hogy egy véleményen volna a régi eretnekekkel.
Az augusztus 24-ei kistanács-ülés tárgyalta Servet 22-ei kérelmét, melyet a város uraihoz intézett. (3) Kérelme voltaképpen tárgytalan volt, mert a vádat már augusztus 21-én áttették a főügyészhez, ki, mint láttuk,
(1) Szentháromság védelme 52. l.
(2) Az ötödik kihallgatás jegyzőkönyvét ld. Servet-pör aktái 53–58. l.
(3) A jegyzőkönyvi kivonatot ld. Servet-pör aktái 59. l., magát a kérelmet 48–49. l.el is készítette a vádiratot, sőt annak alapján az előző nap már ki is hallgatták. Így kérelmét egyszerűen a pör irataihoz csatolták.
A Servet ötödik kihallgatásáról fölvett jegyzőkönyv alapján néhány nap alatt elkészítette a főügyész új vádiratát, (1) mely egyúttal felelet Servet augusztus 22-ei kérelmére is. Ebben újult erővel kiemeli a vád minden pontját. Nincs rajta keltezés, de 24-e és 27-e között kellett készülnie, mert ennek alapján 28-án már újból kihallgatják Servetet.
Az új vádirat hatalmas alkotás. Éles elmével mutat rá Servet mentegetőzéseinek fogyatékosságaira. Könyörtelen logikával ostromolja Servet tanait és viselkedését. Ez a körülmény sokakban azt a gyanút ébresztette, hogy nem Rigot Kolozs főügyész, hanem maga Kálvin az új vádirat szerzője. Ezt a vádat olvashatjuk a pör aktáinak a XVIII. század elején készült, Bernben őrzött másolata jegyzetében is: "Olyan kéz írta, melyet Kálvin szokott használni, hogy tollba mondja vagy másoltassa leveleit, úgy, hogy minden jel arra mutat: e darab tőle való". (2) Kálvin munkáinak kiadói, kik személyesen vizsgálták át a Servet-pör aktáit, a következő megjegyzést fűzik ehhez: "Nem ismertük föl ezt a kezet. Az okirat éppen olyan írású, mint a pör több más irata, és a kéz más, mint a titkáré, aki azokat az iratokat írta, amelyeknek valószínűleg Kálvin volt a szerzője". Azt hisszük, ennél hitelesebb és lelkiismeretesebb cáfolatot nem mondhat senki. Szeptember 15-ei levelében maga Servet is Kálvinnak tulajdonítja ezt az újabb vádiratot. (3)
A Corpus Reformatorum kiadóival együtt mi is azt valljuk: "több mint valószínű, hogy bizonyos részeket Kálvin szolgáltatott hozzá, mégis az iratban uralkodó jogi és politikai irány más szerzőt árul el, mint Kálvint, ki sokkal inkább teológiai szempontból készítette volna azt". (4) Lehetetlen, hogy a főügyésznek a
(1) Ld. Servet-pör aktái 59–67. l.
(2) Uo. 60. l. jegyzetében.
(3) Servet kérelmét az urakhoz ld. Servet-pör aktái 88. l.: "annak megakadályozása céljából idézte néktek Kálvin Justiniánt."
(4) Servet-pör aktái 60. l. jegyzetében.teológiai részek összeállításában segítségére ne lett volna Kálvin, de másfelől az is kétségtelen, hogy ilyen éles jogi elmével mégse tudta volna Kálvin a vádiratot összeállítani. Igaz ugyan, hogy Kálvin is végzett jogot Bourges-ban, mégis ez alkalommal is a teológus kerekedett volna fölül benne, ha csakugyan ő szerkesztette volna az új vádiratot. Ha összehasonlítjuk a de la Fontaine Miklós részéről benyújtott 38 ponttal, melyről elismerte Kálvin, hogy tőle származik, első átolvasásra is szembeszökő a két vádirat általános jellege közt mutatkozó különbség. Az egyik merőben teológiai színezetű, a másik egy éles jogi elme nyomait viseli magán.
A Kálvin-sugalmazta részekre könnyen rátalálunk a vádiratban. Így mind a vádirat, mind Kálvin könyve fölhozza, hogy Servet a manicheusok eretnekségeit vallja. (1) Hasonlóképpen mind a vádirat, mind Kálvin könyve cáfolja Servetnek a házasságtörő asszonnyal s Ananiás és Szafirával kapcsolatos érvét. (2) A Servet olasz követőire és Olaszországban való megfordulására való föltűnő célzás is közös mind a vádiratnál, mind Kálvinnál. (3)
A főügyész újabb vádirata abból indul ki, hogy Servet nem felelt érdemben a legutóbbi kihallgatás alkalmával hozzá intézett kérdésekre. Megvádolja, hogy a Szentírás helyeit meghamisítva és kiforgatva idézi. Cáfolja Servetnek Pál apostol esetére való hivatkozását és azt az állítását, mintha az őskeresztyén egyház nem üldözte volna az eretnekeket. Nagy Konstantin példája után részletesen fölsorolja Gratianusnak, Valentinianusnak Justinianusnak és Theodosiusnak a Szentháromság ellen vétők ellenében hozott törvényeit és rendeleteit. Ezután ügyesen rámutat arra, hogy Servet nem mentegetheti magát eme törvények és rendeletek nem tudásával, hisz az egyik legutóbb hozzá intézett kérdésre megvallotta, hogy jogot tanult Toulouse-ban, még mielőtt "De Trinitatis erroribus" című könyvét kinyomatta; az első törvények pedig részletesen elősorolják a Szentháromságról szóló tannal ellenkező eretnekségeket, úgyszintén azok büntetését.
(1) Servet-pör aktái 62. l. és Szentháromság védelme 12. l.
(2) Servet-pör aktái 62. l. és Szentháromság védelme 10–11. l.
(3) Servet-pör aktái 67. l. és Szentháromság védelme 7. és 31. l.
Ezután azt mondja Servetről, hogy "azok közül a legvakmerőbb, legmerészebb és legveszélyesebb eretnekek közül való, akik valaha voltak", mert az igazságszolgáltatás rendjét is föl akarja forgatni: el akarja venni a hatóságoktól a büntetés jogát, melyet pedig Isten adott nékik. (1) Ezután sorra cáfolja Servet amaz érveit, amelyek arról szólnak, hogy a bűnösök nem büntethetők halállal. Azt mondja, azért érvel Servet a halálbüntetés ellen, mert saját lelkiismerete is halálra méltónak ítéli. Kétségbevonja, hogy Servet anabaptista ne volna, hisz könyveiben egyetlenegy hely sincs, ahol kárhoztatná azokat. Igazi jogászi leleményességgel mutat rá arra is, hogy mily merő ellentét van Servetnek ama két vallomása közt, hogy Buceren, Capitón és Oecolampadiuson kívül senkivel sem közölte tanait és a közt, amikor arra hivatkozik, hogy "megbántaná Istent, ha elrejtené és nem közölné másokkal azt, amit kijelentett néki". Megrója azért is, amiért az elhunyt Capitót és Oecolampadiust azzal vádolja, mintha tanaival egyetértettek volna. Ezt szerinte csak abban való bizakodásában tehette, hogy a holtak úgysem tanúskodhatnak ellene.
A főügyész végül arra a kérelmére is megfelel, hogy ügyvédet rendeljenek melléje. Igen egyszerűen intézi el a dolgot: "tekintve, hogy olyan jól tud hazudni, nincs oka arra, hogy ügyvédet kérjen". Ha megütközünk is a mai viszonyok közepette az ilyen "indokoláson", tudnunk kell, hogy az a kor más szemmel nézte a védőügyvédet. A főügyész is fölhozza, hogy "a törvény is tiltja, és sohase fordult elő, hogy ilyen lázító ügyvéd tanácsával és közreműködésével élt volna." (2)
Az új vádirat végéhez újabb kérdéseket fűz a főügyész, amelyekkel ki akarja forgatni Servetet érveiből. Nem egyebek ezek, mint az új vádirat érveinek és Servet állításaira fölhozott cáfolatainak tömör összefoglalásai. Nyomatékosan kiemeli a többi reformátorhoz
(1) Servet-pör aktái 62. l.
(2) Servet-pör aktái 64. l. Tehát törvényes alapja is van az ügyvéd megtagadásának; így képtelenség ezt is Kálvin terhére írni, mint tenni szokták.
való viszonyára, (1) könyve vienne-i nyomtatására és az erkölcsi életére vonatkozó részleteket. Az új vádirat alapján augusztus 28-án hatodízben hallgatják ki Servetet. (2) A vizsgálóbíró a feleletek terjengősségének meggátlása érdekében azt kívánja, hogy Servet csak igenlően vagy tagadólag feleljen. Servet ügyesen akar kibújni az elől a kérdés elől, hogy ha nem tarthatjuk titokban azt a kijelentést, amelyet Istentől nyertünk, miért elégedett meg azzal, hogy csupán a reformátorokat avassa bele tanaiba? Azt mondja: "Urunk azt parancsolta, ne vessük a gyöngyöt disznók elé; nem akarta olyan emberek elé tárni, akik képtelenek annak megértésére: a pápisták között volt". Saját tanaiba vetett hite érdekesen domborodik ki a 30-adik kérdésre adott feleletében. Azt magyarázza, miként érti azt, hogy az igazság kezd kialakulni és lassanként teljesen befejeződik. Luther idejében kezdett kialakulni az igazság. Idáig folytatódott. Több dolog nem világosodott még meg egészen. Ő azonban többet világosan lát és ezeket a tudós emberek előtt kész kifejteni.
Amíg a főügyész két vádirata készült, a genfi tanácsnak a vienne-i törvényszékhez írt levele is rendeltetési helyére ért. A vienne-i törvényszékről már másnap, augusztus 26-án útnak indítják a választ. (3) A genfiek csak bizonyítékokat kértek Servet ellen. Azok többet küldenek. Nemcsak a Servet ellen hozott halálos ítéletet küldik, hanem a vienne-i királyi palota felügyelőjét, az ottani börtön őrét is, (4) hogy szigorú őrizet alatt vigye vissza Servetet, hadd hajtsák rajta végre azt az ítéletet, "amelynek végrehajtása oly annyira megfenyíti majd, hogy nem lesz szükség más vádat emelni ellene". A genfi urakhoz intézett levélben kiemelik, hogy a királynak is nagy örömet szerezne, ha visszaküldenék Villeneufve-öt. Viszont megróná a vienne-ieket, ha a kért pörös aktákat átadnák, hogy azok alapján másutt hozzanak ítéletet, holott ők már hoztak. A Servet ellen
(1) Servetnek a többi reformátorhoz való viszonyára vonatkozólag ld. Servet-pör aktái 68–69. lapjának 2. és 3. jegyzetét.
(2) A jegyzőkönyvet ld. Servet-pör aktái 67–72. l.
(3) Servet-pör aktái 73–74. l.
(4) Személyére vonatkozólag ld. Servet-pör aktái 73. l. 1. jegyzetét.
hozott halálos ítélet megküldésével mintegy azt kívánják bizonyítani, hogy joggal kérik az elítélt kiadatását, mert ők már genfi letartóztatása előtt halálra ítélték. Kapva kapnak tehát az alkalmon, hogy végrehajthassák Serveten az ítéletet. Mintegy érdemszámba megy náluk, ha megégethetnek egy "eretneket".
Mint a vienne-i törvényszék levelének hátlapján olvasható, augusztus 31-én kapták ezt kézhez Genfben. Még aznap összeül a kistanács, hogy döntsön a levélben foglaltak tárgyában. Elhatározzák, hogy "írassék barátságos levél, hogy nem adjuk vissza, de kellő igazságot szolgáltatunk". (1) Ugyanekkor a felügyelő és börtönőr azt a kérelmet terjeszti elő, engedjek meg neki, hogy beszélhessen a fogollyal megszökése tárgyában, s adjon arról néki hiteles bizonyítványt. Saját igazolása érdekében kéri ezt. A kistanács nyomban módot adott néki a fogollyal való beszédre. Előállították Servetet és kihallgatták immár hetedízben. Servet előbb a kistanács tagjai, majd a vienne-i felügyelő jelenlétében is részletesen elmondta szökését s bizonyságot tett arról, hogy a felügyelő semmi különös kedvezményben nem részesítette. Erről írást adtak a vienne-i kapitánynak.
Érdekes epizód is játszódik le ezen a kihallgatáson, mely az egész genfi pör megítélésére döntő fontosságú. Megkérdezik Servettől, mit szeretne jobban: ott maradni Genfben, vagy visszamenni a börtönőrrel, ki azért jött, hogy kikérje? Minthogy a kistanács már meghozta azt a határozatát, hogy nem küldi vissza Servetet, ez a kérdés csupán annak a kipuhatolására szolgált, hogy minő érzelemmel fogadná a fogoly ezt a megoldást? A jegyzőkönyvben azt olvassuk: Servet "sírva földre vetette magát, hogy itt ítélkezzenek fölötte és tegyenek véle az urak, amit akarnak, csak ne küldjék vissza". (2) Ez a jelenet sok téves fölfogást eloszlat, ha elfogulatlanul gondolkozunk fölötte. Tisztán rávilágít
(1) Servet-pör aktái 78. l.; magát a levelet ld. 81. l.
(2) Ezen a kihallgatáson megkérdik tőle, nem vette-e észre, hogy Arnoullet Boldizsár a városban van? Servet tagadólag válaszol. Ebből a kérdésből megtudjuk azt is, hogy a letartóztatott vienne-i nyomdászt Servet megszökése után nem sokára szabadlábra helyezték Vienne-ben, s az, régi vágyát követve, Genfbe költözött. Ld. Servet-pör aktái 80. l. 2. jegyzetében.
a genfi állapotokra. A kistanács tudta, hogy Vienne-ben tűzhalálra ítélték Servetet, így ha már akkor eltökélt szándéka lett volna halálra ítélni, misem lett volna könnyebb, mint visszaküldeni Vienne-be: ott megégették volna. A kistanács tagjai azonban nem akarták, legalább akkor még nem akarták, hogy Servetnek ilyen szomorú vége legyen. Semmi esetre sem tartották volna ott, ha az a szándék élt volna bennük, hogy ők is máglyára ítélik. Sőt egyenesen az ellenkező irányban vonhatunk következtetést. Ha igaz lenne az, hogy Kálvin korlátlan hatalommal rendelkezett Genfben és csakugyan Servet életére tört, úgy ennél jobb alkalom nem kínálkozott volna hatalmának megmutatására és tervének keresztülvitelére. Ha visszaküldeti ellenfelét Vienne-be, célját könnyűszerrel eléri, anélkül, hogy Servet kivégeztetéséből reá a legkisebb ódium is háramolhatott volna. Kálvin nem lép közbe. Ez a körülmény egyfelől azt mutatja, hogy nem is volt szándékában Servetet halálba küldeni, másfelől azt, hogy valóban nem volt teljhatalmú ura a genfi tanácsnak, amit különben a másnapi, a szeptember elsei események is annyira nyilvánvalóvá tesznek.
A vienne-i hivatalos levél után közvetlenül egy másik levél is érkezik a genfi tanácshoz Maugerontól, a koronahercegi tartományban a francia király helytartójától. (1) A helytartó tipikus alakja a korabéli zavarosban halászó, kapzsi uraknak. Mihelyt neszét veszi Servet hollétének, rögtön ír, hogy faggassák ki, kik az adósai, mert a király az ő fiának adta Servet 3–4 ezer tallérra rúgó vagyonát. Még aznap (szeptember elsején) kihallgatják Servetet, ez alkalommal nyolcadszor. (2) Servet igaz nemeslelkűséggel megtagadja a fölvilágítást adósaira vonatkozólag. Arra hivatkozik, hogy az úgysem tartozik az ügyre, másfelől nagyon sok szegény adósának ártana, akiket zaklatnának azok, akik elkobzott vagyonát kapták. A kistanács sem erőlteti a dolgot. Elhatározzák, hogy a kihallgatás eredménytelenségéről levélben értesítik Mau-
(1) A levelet ld. Servet-pör aktái 82–83. l.
(2) A nyolcadik kihallgatás jegyzőkönyvét ld. Servet-pör aktái 83–85. l.
geront. (1) Amint ezzel az üggyel végeznek, Kálvin és társai jelenlétében folytatják a pör érdemleges részét. Kálvin most áll szemben másodízben Servettel. Sorra cáfolgatja annak legutóbbi feleleteit, azután Servet kezdi magyarázgatni Krisztus emberfiúságát.
A szóbeli kihallgatások sora itt megszakad. Mint a jegyzőkönyv mondja: "mivel túlságos sok lenne végig hallgatni a fejtegetéseket és így az ügy túlságosan összezavarodnék", gondoskodtak arról, hogy papír meg tinta adassék Servetnek, és foglalja írásba feleleteit meg bizonyítékait latin nyelven. Kálvin is írásban feleljen. Az írásbeli vitát Kálvin kezdje a Servet könyvében foglalt tételek összeírásával.
A jegyzőkönyv rendkívül keveset mond erről az utolsó szóbeli kihallgatásról, amely után már csak kétszer hallgatják ki röviden Servetet: amikor Kálvin cáfolatát átadják néki, és néhány nappal elítéltetése előtt. (2) Kálvin is megemlékezik erről a fontos kihallgatásról, mely új irányt ad a Servet-pörnek. Abból tudunk meg egyet-mást, ami némi fényt vet arra is, hogy miért terelik a vitát írásbeli térre? "Midőn 8 nap múlva (első találkozásuk augusztus 21-én volt) (3), mikor ismét előhívták és alkalmat adtak néki, hogy vélünk szabadon tárgyaljon, azon ürüggyel élt, hogy szomorúsága és gondjai nem engedik tárgyalni; a könyveket azonban, amiket csak kért, részint saját könyvtáramból, részint máshonnan szívesen odakölcsönöztem néki. Valószínű, hogy valaki nagyon biztathatta, mert olyan fölfuvalkodott volt". (4) Ezek az utolsó szavak Kálvin akkori nagy ellenfelére, Berthelier-re céloznak. A Servet-pör aktáinak kiadói is megjegyzik, hogy "ezek az utóbbi szavak némi reményt látszanak megvilágítani, amit a vádlott táplálhatott magában arra az ellenségeskedésre támaszkodva, amit Amied Perrin, Berthelier meg pártjuk szított Kálvin és túlsúlyra emelkedő tekintélye ellen." (5)
(1) A levelet még aznap megírják. Servet-pör aktái 85–86. l.
(2) Ti. szeptember 15-én, azután jó egy hónap múlva: október 23-án.
(3) Kálvin nem nagyon vigyáz a napokra. Itt is voltaképpen 10 nap múlva történik a második szembesítés.
(4) Szentháromság védelme 32. l.
(5) Ld. Servet-pör aktái 84. l. 2. jegyzetében.
Ezek a kedvező körülmények világosan kitűnnek a pör írásbeli folytatására vonatkozó határozatból. Megerősíti ezt a föltevést az a körülmény, hogy Berthelier is jelen van ezen a kihallgatáson vizsgálóbírói minőségben. Éppen ez előtt a kihallgatás előtt jelent meg a kistanács előtt, s kérte, hogy a konzisztórium határozatával szemben engedjék meg néki az Úrasztalához való járulást. Tudjuk, hogy a kistanács Berthelier pártjára áll. Ezzel a nappal kezdődik meg az elkeseredett küzdelem Kálvin ellen. A küzdelem legelején Berthelier és barátja, Perrin kerekednek fölül. Az ő befolyásuk érezhető a Servet érdekében hozott határozaton is.
Rilliet is rámutat, (1) mily nagy előnyt jelentett ez a változás Servetre nézve, s mennyire kiérzett belőle Kálvin két nagy ellenfelének, Perrinnek és Berthelier-nek egyfelől Servet támogatására, másfelől Kálvin ellen irányuló törekvése. A szóbeli vita nyilvánvalóan Servet hátrányára volt. Korántsem volt olyan kiváló vitatkozó, mint Kálvin. A szóbeli viták során nem tudott olyan hirtelen védekezni, mint ahogy Kálvin osztogatta vágásait, feleleteivel pedig nem várakozhatott. Másfelől az írásbeli vita húzta-halasztotta a pört, amelyet szóbeli tárgyalásokkal hamarosan be kellett volna már fejezni: Kálvin nagy ellenfelei pedig abban reménykedtek, hogy mielőtt az írásbeli pörnek vége szakadna, a reformátor talán már nem is lesz Genfben.
Servetnek akár közvetlenül, akár közvetve tudomást kellett szereznie arról a nagy harcról, amely éppen aznap kezdett olyan elkeseredett küzdelemmé válni Kálvin és Perrin meg Berthelier közt. Ezt mutatja az a körülmény is, hogy innen kezdve hangja is egészen másmilyenné válik, mint az eddigi tárgyalások során. Úgy látszik, már a kihallgatás megkezdése előtt tudta ezt, valamint azt is, hogy ezentúl írásban folytatják a pört. Így magyarázhatjuk meg, miért beszél olyan keveset ezen a kihallgatáson az a Servet, aki előző nap még térden állva könyörög, hogy ítéljék el itt, csak ne küldjék vissza Vienne-be.
Ezt látszik bizonyítani az a körülmény is, hogy
(1) Rélation du procès criminel ... 73–75. l.
Kálvin tudósítása szerint maga Servet kéri, hogy más egyházak elé vigyék a kérdést véleményezés végett, (1) amibe Kálvin készséggel beleegyezik. (2) Erre vall az is, amire szintén hivatkozik Kálvin, hogy helytelen tanításainak visszavonását is megengedi néki a tanács. Végül arra is utal Kálvin, hogy Servet nagyon biztosnak érezhette magát, mert nem szűnt meg csúfolódni még akkor sem, amikor fejével játszott, minthogy az iratok már a svájci egyházaknál voltak. (3) Úgy látszik, erősen bízott Kálvin letörésében és a Kálvin-ellenes párt fölülkerekedésében.
(1) A Servet-pör jegyzőkönyveiben csak a szeptember 5-ei ülésen van arról szó, hogy az iratokat átküldik a svájci egyházakhoz is véleményadás végett, de bizonyára már a szeptember elsei kihallgatás alkalmával tisztában vannak azzal, hogy ezt fogják tenni. Ezt bizonyítja az a körülmény is, hogy latinul kell a feleknek az írásbeli vitát folytatniok. A Lelkészek Társaságának jegyzőkönyvében is a pör írásbeli folytatására vonatkozó határozattal együtt említtetik a pörös iratoknak a svájci egyházak elé terjesztéséről szóló határozat: "... elrendelték, készíttessék kivonat a könyveiben foglalt téves és eretnek tanokból... azután az egészet elküldik a szomszéd egyházakhoz véleményadás végett." Servet-pör aktái 6. l.
(2) "Mikor Servet más egyházat óhajtott, én részemről szívesen beleegyeztem." Szentháromság védelme 56. l.
(3) Szentháromság védelme 55–57. l. Ld. ugyancsak Servet-pör aktái 85. l. jegyzetében.