VI. A genfi pör írásbeli folytatása és Servet kivégzése.
Kálvin haladéktalanul eleget tesz a kistanács szeptember elsei határozatának. Servet téves tanításait 38 pontba foglalja sajátkezűleg. Már másnap, szeptember 2-án beadja a tanácsnak az alábbi hosszú címmel: "Servet Mihály könyveiből vett állítások vagy tételek, melyek a genfi egyház szolgái szerint részint gonoszok és istenkáromlók, részint pedig istentelen tévedésekkel és őrült tanításokkal vannak tele, melyek az Isten igéjétől és az igaz egyház tanításától egészen elütnek". Servet könyveinek megfelelő helyeire való hivatkozással, röviden, bővebb fejtegetés nélkül fölsorolja ezekben Servet legfontosabb tévedéseit. (1) Mint egy későbbi iratban, a cáfolatban mondja Kálvin: "minthogy összes tévtanainak fölsorolása nagyon hosszúra nyúlnék, csak néhányat hoztunk föl jóhiszeműleg, szóról-szóra, hogy azokból az egész könyvére ítéletet hozhassunk." (2)
A 38 tételre Servet hamarosan válaszol. "Servet Mihály felelete Kálvin János cikkeire" című válaszán nincs dátum. Ez is igen gyorsan készült, mert szeptember 5-én már Kálvin cáfolatával együtt a tanács elé terjesztették. Már pedig ennek a cáfolatnak az elkészítésére, mint Kálvin maga mondja: csak két nap ideje volt, (3) feleletének már szeptember 3-án kezében kellett lennie. Feleletében panaszkodik, hogy Kálvin vagy nem érti meg, vagy félremagyarázza. Azért szükségesnek véli, hogy ez alkalommal is rámutasson céljára. Szerinte egyedüli célja volt: bebizonyítani, hogy a
(1) Egész terjedelmében közli a Szentháromság védelme című könyvében 58–64. l.
(2) Uo. 78. l.
(3) "Két nap alatt válaszolnom kellett azokra, amiket felelt." Servet-pör aktái 87. l. jegyzetében."Fiú" elnevezés a Szentírásban mindenütt az "ember fiának" tulajdoníttatik. Krisztus személyiségének ez az értelmezése Kálvin előtt ismeretlen, szerinte, ezért az egyház régi tanítóiból: Tertullianusból 15 helyet, Irenaeusból 10, Péter apostoltól és tanítványától, Kelementől 5 helyet idéz állításainak igazolására. (1) Csak ezután válaszol Kálvin 38 tételére.
Míg Kálvin a legszigorúbb tárgyilagossággal sorolja elő Servet ama tanításait, (2) amelyek – véleménye szerint – az Isten igéjével és az egyház tanításával ellenkeznek, addig Servet felelete már itt-ott hevesebb kifakadásokat tartalmaz Kálvin ellen. Kálvint több ízben "mágusnak", "Simon mágus tanítványának" (3) nevezi. Simon mágus minden pogányság és ördögi tudomány képviselője a Bibliában. (4) Majd "szerencsétlen koldusnak", (5) sőt "bűnvádlónak" és "gyilkosnak" nevezi. (6) Egy helyütt azt írja Kálvinnak: "azt hiszed, hogy kutyaugatásodtól megsiketülnek a bírák?" (7)
Szeptember 3-án, azon az emlékezetes vasárnapon kaphatta kézhez Servet feleletét Kálvin, amikor a délelőtti Úrvacsora-osztáson Berthelier, nagy készülődése ellenére, mégsem jelent meg és amikor délután már el is búcsúzott híveitől a minden rosszra elkészülő reformátor. Ebben a lelkiállapotban kell Servet feleletére a saját és lelkésztársai nevében a cáfolatot elkészítenie. Ezt a terjedelmes cáfolatot már nem sajátkezűleg írta, hanem tollba mondta titkárának. A végén Kálvin és lelkésztársainak sajátkezű aláírása látható. Teljes címe: "Servet Mihály tévedéseinek és istentelenségeinek rövid cáfolata, melyet a genfi egyház szolgái a tekintetes tanácshoz – annak meghagyására – beterjesztettek" (8)
(1) Ld. Szentháromság védelme 64–76. l.
(2) Mint később maga Kálvin is megemlíti: "szavait jóhiszeműleg idéztük, egy betűt sem hagytunk el, mely vétsége enyhítésére szolgált". Szentháromság védelme 110. l.
(3) Uo. 73., 75. és 76 l.
(4) Csel. 8. részében: "Egy Simon nevű ember pedig már előbb gyakorolta abban a városban az ördögi tudományt" stb.
(5) Szentháromság védelme 74. l.; Kálvin válasza rá 98. l.
(6) Uo. 73. l.
(7) Uo. 74. l.; Kálvin válasza rá 98. l.
(8) Ld. Szentháromság védelme 77–112. l.A hatalmas cáfolat másfél vagy két nap alatt készült el. (1) Már szeptember 5-én az előző két irattal együtt a kistanács elé terjesztették. Szinte csodával határos, hogy ilyen nagy munkát olyan lelki állapotban, ilyen rövid idő alatt el tudott készíteni Kálvin. Ez csak úgy volt lehetséges, hogy végtelen nagy jártassággal bírt az egyházi atyák irataiban és erősen át volt hatva attól a tudattól, hogy a legszentebb ügyet védi Servettel szemben. Cáfolatában először tételről-tételre szétszedi Servetnek az egyházi atyákból merített bizonyítékait. Majd külön cím alatt ("Rövid cáfolata amaz álokoskodásoknak, amelyekkel Servet az általunk szemére lobbantott tévtanait leplezni akarta.") Servetnek a 38 tételre adott feleleteit tépi foszlányokra. Rámutat arra, hogy Servet több dolgot egész máskép írt, mint ahogy most "színleli". (2) Záró szavaiban a mi mértékünk szerint talán túlságosan erős kritikát gyakorol Servet fölött: "Aki igazán és okosan gondolkodik, belátja, hogy nem volt más célja, mint hogy kioltván az igaz tanítás világosságát, lerombolja az egész vallást".
A cáfolatban már Kálvin is használ néhány erősebb kifejezést Servet ellen. "Hazugságának és arcátlanságának" a bebizonyításáról beszél. (3) Azt mondja: "milyen arcátlan ez a Servet". (4) Továbbá arról beszél, hogy "ha egy szemernyi szégyenérzete volna Servetnek". (5) "Csupa hazugságnak" minősíti azt, amit egy helyről mond. (6) "Arcátlankodását", "hazugságát" említi, az olvasók ítéletére bízza, mily "gaz módon rontotta meg azt a helyet ez a haszontalan ember". (7) Az egyes helyek "meghamisításáról" beszél. (8) Azt mondja, "csak fecseg, mint akinek nincs helyén az esze". (9) "Arcátlan piszkolódó-
(1) A cáfolat vége felé ezt olvassuk: "Bocsánatot kérünk, hogy az idő rövidsége folytán feleleteinket rövidre szabtuk. Csak két napunk volt rá". Szentháromság védelme 111. l.
(2) Szentháromság védelme 97. l.
(3) Uo. 77. l.
(4) Uo. 82. l.
(5) Uo. 83. l.
(6) Uo. 88. l.
(7) Uo. 89. l.
(8) Uo. 90. l.
(9) Uo. 91. l.nak" minősíti, (1) majd azt mondja róla: "előbb lehozhatná a csillagokat az égből, mintsem halomra hordott hazugságaiból kiigazodhatnék", "a személy emlegetésével csak takarni akarja gazságait". (2) Továbbá azt mondja: "csak a saját ostobaságát árulja el". (3) Azt állítja, hogy "Servet győzelme a piszkolódásokban lesz". (4) Egy helyen azt mondja róla: "azt hiszi, hogy gazságát betakarja", (5) majd "csudálatos vad embernek" nevezi. Ha nem helyeselhetjük is ezeket az erős kifejezéseket, nem csodálkozhatunk azon, ha Kálvint is elhagyja a hidegvérűsége, mikor legtárgyilagosabb tételeire adott válaszában Servet Simon mágus tanítványának, gyilkosnak, ugató kutyának stb. nevezi.
A szeptember 5-ei kistanács ülésen (6) bemutatják a három iratot. Itt határoznak a fölött, hogy az ügyet a svájci egyházak elé terjesztik. Mint a szűkszavú jegyzőkönyvben olvassuk: "Avégből, hogy végét vessék (ti. a pörnek), jó lenne a főkincstartót megbízni, hogy az ügyet az egyházak elé terjessze tanácsadás végett". Mielőtt azonban átadják néki az aktákat, azt határozzák, hogy előbb átnézik.
Az iratok tanulmányozásával telik-e az idő, vagy más ok miatt, de tíz napig mi sem történik a pörben. Ezt az időt arra használja Kálvin, hogy értesítse a dolgok állásáról ama városokban lakó lelkésztársait, ahova véleményezés végett elküldik majd az iratokat. Kálvin nagyon jól tudta – aminek a kistanács is tudatában volt, – hogy a nagyobb városok lelkészei nem mindenütt nézik működését a legrokonszenvesebben. Azért föl akarja őket világosítani a dolgok való állásáról. Szeptember 7-én Zürichbe ír Bullingerhez, kinek révén a schaffhauseniekre is remél hatni. Kálvin ebben őszintén elmondja, amit levélvivő vejétől, Waltertől, még részletesebben megtud Bullinger, hogy a többi egyházak megkérdezése egyenesen a genfi lelkészek iránt való bizalmatlanság és a Servettel szemben való
(1) Szentháromság védelme 93. l.
(2) Uo. 95. l.
(3) Uo. 104. l.
(4) Uo. 105. l.
(5) Uo. 109. l.
(6) Jegyzőkönyvét ld. Servet-pör aktái 87–88. l.jóindulat következménye. A genfi állapotok ecsetelése mély szomorúsággal tölti el a zürichiek neves vezető lelkészét. Szép hangú levélben bátorítja Kálvint. Leveléből kiérzik az a meggyőződés, hogy Servet elítéltetése a genfi viszonyok közepette nagyon is kérdésesnek látszik. Kálvin még a Bolsec-pörből kifolyólag tudja, hogy nem nagyon sokat számíthat a bázeli [helyesen: berni] lelkészek támogatására, azért megkísérli azok fejét, Sulzert a dolgok való állásáról fölvilágosítani. (1)
Magára Kálvinra nézve ezek a napok a legnagyobb bizonytalanság napjai. Szeptember 7-én, ugyanazon a napon, amikor Bullingernek ír, lelkésztársaival együtt megjelenik a tanács előtt, hogy vélük együtt tiltakozzék a kistanácsnak Berthelier exkommunikációját feloldó határozata ellen. A tanács erélyes hangon válaszol. Szinte kikéri, hogy ezentúl ilyen hangon beszéljenek a tanáccsal a lelkészek. Felszólítja őket, hogy mutassák ki, minő rendeletekre alapítják tiltakozásukat? Az egyházi rendszabályokból (Ordonnances ecclésiastiques) már másnap kimutatják a lelkészek, hogy az Úrvacsorától való eltiltás joga kizárólag a konzisztóriumot illeti meg. A tanács erre elhallgat. Kálvin azonban határozott választ vár és kinyilvánítja, hogy ennek hiányában elhagyja hivatalát. Ezért a Lelkészek Társasága szept. 15-én két követet küld a tanácshoz, kik határozott választ kérnek a lelkészek nevében. (2)
Ugyanezen a napon érkezik a tanácshoz Servet kérelme is. (3) Már ötödik hete van bezárva és a tíz napi halogatás roppant kínosan hat rá. Kálvint okolja, hogy miatta halogatják ügyét: "... nem tudja, mit mondjon és kénye-kedve szerint azt akarja, hogy itt rothadjak meg a börtönben". Keservesen panaszolja, hogy "a tetvek elevenen eszik meg", fehérneműje nincs. Mindössze egy rossz inge van már csak. Újból kér ügyvédet. Joggal hivatkozik arra, hogy a vádlónak is ügyvédet engedtek állítani, pedig annak nem lenne arra akkora szüksége, mint néki, aki idegen. Kéri, hogy ha
(1) Rilliet idézett munkája 84–86. l.
(2) Uo. 88–89. l.
(3) Servet-pör aktái 88–89. l.lehet, tegyék át ügyét a kétszázak tanácsához. (1) Ettől követeli összes kiadásait, kára megtérítését és hasonló büntetést első vádlója meg annak "mestere, Kálvin ellen, ki magáévá tette a pört".
A kistanács még aznap tárgyalja Servet kérelmét. Elhatározzák, hogy saját költségén megcsináltatják számára a szükséges ruhaneműeket. Azt is elhatározzák, hogy közlik véle Kálvin cáfolatát és "ha valamit visszaír, megmutatják Kálvinnak, de azután nem mutatják meg többé Servetnek." (2) Nyomban előhívják és átadják néki azt a három iratot, amelyet a szeptember 5-ei tanácsülés elé terjesztettek, hogy feleljen Kálvin cáfolatára, ha akar. (3)
Servet nem ír külön választ a cáfolatra, hanem a lapok szélére és a sorok közé, a megfelelő szavakhoz írja megjegyzéseit. Ezekkel a jegyzetekkel együtt adta ki Kálvin a cáfolatot munkájában, olyanképpen, hogy megszámozta a megfelelő helyeket és egy-egy bekezdés után kisebb betűkkel kinyomatta Servetnek ezekhez fűzött megjegyzéseit. Servet megjegyzéseire való tekintettel, a cáfolat (Refutatio) címe alá kisebb betűkkel azt az alcímet is odatette: "Servet újabb szidalmazásaival együtt, melyekkel a tiszta világosságot elhomályosítani törekedett". (4)
Servet megjegyzései rendkívül szenvedélyes, szinte epés hangúak. Telve vannak a legdurvább kifakadásokkal és sértésekkel Kálvinnal szemben. Mindjárt a címmel kapcsolatban, mely azt mondja, hogy a tanács rendelete alapján készítik a genfi lelkészek ezt a cáfolatot, kétszínűnek nevezi Kálvint, ki "előbb vádlónak ajánlkozik, azután meg magára parancsoltat a tanáccsal." (5)
(1) Tudja, hogy annak tagjai közt többen vannak, kik az ő tanaival több tekintetben rokon nézeteket vallanak. Kálvin is rámutat, hogy pl. a feltámadásról vallott nézete megegyezik a libertinusokéval. Szentháromság védelme 204. l.
(2) Servet-pör aktái 89. l.
(3) Uo. 90. l.
(4) Fordításunkban Servet megjegyzései dőlt (kurzív) betűkkel szedve következnek az egyes bekezdések után. Szentháromság védelme 77–112. l.
(5) Uo. 77. l. Igazságtalan ez a vád, mert hisz – miként Kálvin is hangsúlyozza (uo. 78. l.) – Servet maga helyeselte a tanács ama határozatát, hogy írásban folytassák a vitát. Mikor a kutyaugatás vádjára megfelel Kálvin, joggal hivatkozik arra, hogy "magunktól egyetlenegy szót se szóltunk; mi csak a tanács parancsának tettünk eleget". (98. l.)Megjegyzései többször elárulják, hogy Kálvinról a legnagyobb rosszindulatot tételezi föl magával szemben: "hazug módon új kifejezéseket tulajdonítasz nékem", írja (1), "a haszontalan minden nézetemet megcsonkítja, csak hogy mindenáron ártson," (2) "mikor hagysz már föl a hazudozással?" – kérdi tőle. Megvádolja, hogy egyes kifejezéseit elhagyja, csak hogy állítását gyűlöletessé tegye. (3) A sorok közt a szitkok egész özönét zúdítja Kálvinra. Ismételten "mágusnak, Simon mágus tanítványának, valódi Simon mágusnak, eretnek Simon mágusnak, haszontalan, romlott Simon mágusnak" nevezi. (4) "Arcátlannak, (5) arcátlan képmutatónak", egyszer "elvakult", máskor "gonosz fickónak, (6) haszontalan, (7) megbűvölt embernek, nevetséges egérnek, (8) szemtelennek, szemérmetlennek, (9) irtózatos szörnyetegnek, (10) gonosz csontnak" (11) minősíti. Majd ilyen hangon beszél róla: "Már szégyellem magam, hogy ilyen szörnyű embernek kell folyton felelgetnem", (12) "ha Kálvinnak csak egy csöpp esze volna is"(13) "hazudsz, csaló, ki fog tűnni, hogy hamisító vagy," (14) "te a gonoszságban vagy ezermester". (15) Ilyen durva kifakadásoktól sem riad vissza: "bárcsak egész mágusi tudományod még mindig anyád méhében volna." (16) Mikor arra hivatkozik Kálvin, hogy a 38 tételt Servet könyveiből szóról-szóra
(1) Szentháromság védelme 100. l.
(2) Uo. 102. l.
(3) Uo. 105. l.
(4) Uo 80., 82., 83., 85., 91., 93., 98. és 103. l.
(5) Uo. 80. és 103. l.
(6) Uo. 81., 96., 101., 107. és 112. l.
(7) Uo. 83. l.
(8) Uo. 85. l.
(9) Uo. 88., 89. l.
(10) Uo. 95. l.
(11) Uo. 110. l.
(12) Uo. 99. l.
(13) Uo. 102. l.
(14) Uo. 103.; a folytatásban is csalónak nevezi: 107. l.
(15) Uo. 107. l.
(16) Uo. 111. l.sorolták föl, a "jóhiszeműleg" szóhoz oda írja: "Káini emberöléssel". (1) Majd újból "emberölőnek" nyilvánítja Kálvint. (2)
A lapok szélére és a sorok közé írt megjegyzesein kívül, az utolsó lapon még néhány sort írt Servet a cáfolat végére. (3) Ezekben a záró sorokban gúnyosan emlékezik meg arról, hogy "eddig eleget lármáztak és nagy az aláírók száma," (4) de szerinte egy érvet sem hoztak föl a Fiú valósággal különböző személyének bizonyítására. Büszkén fűzi hozzá: "egyet se hoznak föl és nem is tudnak soha". Megcáfolja a genfi lelkészeket, hogy tanítását csak puszta lármázással helytelenítették, de nem érvekkel, sem pedig tekintéllyel. Aláírása is ezt a büszke önérzetet árulja el: "Aláírja Servet Mihály, egyedül ugyan, de akinek Krisztus a legbiztosabb védelmezője."
Folytatólag Kálvinhoz is ír néhány föltűnően nyugodt hangú sort. (5) Ezekből a sorokból is az az erős meggyőződés árad ki, hogy Kálvin nem képes a dolgok lényegét megérteni. Azt mondtam, nem érted a dolgok velejét – kezdi -‚ most, ha akarod, megértheted. Ezután vázolja panteisztikus felfogását, majd a törvényről való nézetét. "Kérlek, gondolkozz mindezekről – végzi sorait – és olvasd el figyelmesen 23-adik levelem. Isten veled." Mintha nem is az a Servet írna, aki olyan szenvedélyes kifakadásokkal, szitkozódásokkal írta megjegyzéseit a sorok közé és a lapszélekre.
Servet a tanácshoz, az "urakhoz" is írt levelet. Úgy látszik, nem volt papírosa, mert ezt meg a 38 tételre adott feleletének utolsó lapjára írta. Ebben a rövidke levélben mentegeti eljárását, hogy miért írta megjegyzéseit a lapok szélére és a sorok közé, miért nem külön. Sok eldarabolt szócska van megjegyzéseiben, melyeknek semmi értelme sem volna külön lapra
(1) Szentháromság védelme 78. l.
(2) Uo. 93. l.
(3) Servet-pör aktái 90–91. l. Sem ezt, sem a következő levelet nem közli Kálvin a Szentháromság védelmében.
(4) Kálvinnal együtt ugyanis 14 lelkész írta alá a cáfolatot.
(5) Servet-pör aktái 92. l.írva. A bírók is látják a pro és contra érveket egymás mellett. Levelével együtt Tertullianus és Irenaeus egy-egy könyvét is elküldi, azzal a kérelemmel, hogy adják át azokat azoknak, akiket ítélethozatal vagy jelentéstétel végett kiválasztanak. A könyvekben az idézett helyeket megjelölte, így a bírákat megkíméli a helyek kikeresésének fáradságától. Levele végén azt kéri, hogy ha Kálvin ír még valamit, azt is közöljék véle.
Servet szeptember 15. és 18. közt írhatta megjegyzéseit és fentebbi leveleit, mert 18-án már újból a kistanács előtt van az ügy. (1) Abbeli kérelmére vonatkozólag, hogy ha írna még valamit Kálvin, azt határozzák, hogy "megmutatják Kálvinnak és ennek alapján igazságosan meghozzák a végleges határozatot".
Kálvin nem tartotta szükségesnek, hogy Servet megjegyzéseire újból válaszoljon. Mint munkájában olvassuk: "avégből, hogy Servetnek ne legyen oka panaszkodni, mintha nem engedtük volna szóhoz jutni, beleegyeztünk, hogy az övé legyen az utolsó szó. Így nem nyúltunk szépséges válaszaihoz, és hallgatólagosan tűrtük, hogyan rágalmaz". (2)
Másnap, szeptember 19-én újból összeül a kistanács. Mint a jegyzőkönyvben (3) olvassuk: megmutatták, amit Servet Kálvin cáfolatára írt és "miután az egészet látták, elhatározták, hogy írnak a berni, zürichi, schaffhauseni és bázeli egyházakhoz, nyilvánítsák arra vonatkozólag véleményüket..." (4) A véleménykérés divatban volt az időtájt különben is. Így, hogy csak egy esetet említsünk, az Osiander-Stancarus vitában, mely Krisztus váltságmunkájának isteni, vagy emberi termé-
(1) A jegyzőkönyvet ld. Servet-pör aktái 93. l.
(2) Munkája francia kiadásának, a Déclarationnak 170. lapján. Ld. Servet-pör aktái 93. l. és Szentháromság védelme 131. l. 1. jegyzetében.
(3) Servet-pör aktái 93. l.
(4) Az iratoknak a svájci egyházakhoz való elküldéséről Kálvin a következőképp emlékezik meg: "Miután szitkozódásait már maga Servet is megelégelte, tanácsunk, hogy biztosabban ítéljen és rágalmazásra kevésbé adjon alkalmat a négy helyét egyháznak is megküldötte". Szentháromság védelme 112. l. A Lelkészek Társaságának jegyzőkönyve is megemlíti. Ld. Servet-pör aktái 93. l. jegyzetében.szete körül folyt, a lengyel protestáns egyházak a zürichi hittudósoktól és Kálvintól is kértek véleményt. (1)
Két nap alatt elkészülnek a svájci egyházakhoz a megkereső levelek. Genf város szindikusai és tanácsa aláírással, szeptember 21-ei keltezéssel külön levelet írnak mind a négy helyre a lelkészeknek és a tanácsoknak. (2) Mind a lelkészekhez, mind a tanácsokhoz írt levelükben hangsúlyozzák, hogy nem azért kérik véleményüket, mintha bizalmatlanságot táplálnának lelkészeikkel szemben. Azt is megemlítendőnek véljük, hogy nem ítéletet, hanem csupán véleményt kérnek a többi egyházaktól. Jegyzékbe foglalják azokat az iratokat és könyveket is, amelyeket a levelekkel együtt egy Jernoz Jakab nevű gyalogos őrrel a svájci egyházakhoz elküldenek. A három iraton kívül elküldik Servet nagy munkáját, a Christianismi Restitutio-t és azt a két munkát is, amelyet Servet érveinek támogatására legutóbb küldött a tanácshoz. Ennek a két könyvnek az elküldése a genfi tanácsot a leglojálisabbnak tünteti föl a fogoly Servettel szemben. Ha a legkisebb rosszakarat élt volna a tanácsban Servet iránt, a két könyvet aligha küldte volna el.
Alighogy az őr svájci körútjára elindul, mindjárt másnap, szeptember 22-én újabb kérelemmel járul Servet a tanács elé. (3) Kérelme hangjából kiérzik, mintha tudná, hogy most, amikor már a svájci egyházak elé vitték az ügyet, életre-halálra megy a küzdelem. Azt írja, hogy különösen két nagy váddal illeti hamisan Kálvin, amelyek közül kivált az első, a lélek halhatatlanságának a tagadása olyan súlyos, hogy ha igaz volna, önmaga is halálra ítélné magát. Minthogy ez a vád alaptalan, kéri, hogy a talio elvénél fogva vádlóját, Kálvint is tegyék fogollyá hozzá hasonlóan, "amíg a pör akár az ő, akár az én halálommal, vagy más büntetéssel végződik". "Kész vagyok meghalni, ha nem győzetik meg úgy erről, mint más dolgokról, miket eléje tártam. Igazságot kérek tőletek, uraim, igazságot, igazságot, igazságot."
Igazságának érzetében a vádlott vádlóvá csap föl.
(1) Zsilinszky-Farkas: A magyarhoni protestáns egyház története 106. l.
(2) A leveleket ld. Servet-pör aktái 94–96. l.
(3) Uo. 97–98. l.Hat tételt sorol föl, melyekre nézve kéri Kálvin kihallgatását. Mind a hat kérdés vienne-i elfogatására és elítéltetésére vonatkozik. Ezekben azzal vádolja Kálvint, hogy egyenesen ő fogatta el ott. A hatodik tételben azt kívánja kérdeztetni: "nem tudja-e, hogy az evangélium hirdetőjének éppenséggel nem az a hivatása, hogy bűnügyi vádlóként lépjen föl és egy embert bíróilag halálra üldözzön?" Majd még tovább megy. Kérelme utolsó részében egyenesen Kálvin elítéltetését kéri, mondhatnók, követeli. "Négy nagy és megdönthetetlen ok van – írja –‚ amiért Kálvint el kell ítélnetek". Először visszaélt hivatásával, másodszor hamis vádló, harmadszor el akarja nyomni Krisztus igazságát, negyedszer azért, mert Simon mágus tanítását követi. Mint mágust nemcsak el kell ítélni, hanem ki kell irtani és el kell űzni a városból. Még egy kérést fűz mindezekhez, ami nagyban lerontja Servet felől táplált véleményünket. Azt kéri: "vagyonát pedig ítéljétek nékem kárpótlásul az enyémért, amely elvétetett tőlem". Mint az egész kérelemből kiérzik, Servet erősen hiszi, hogy Kálvin üldözi őt. Már első genfi kihallgatása alkalmával azt mondja: "Kálvin őt annyira üldözte, hogy nem bízott Kálvinban ... hogy őt, a foglyot egész elevenen el nem égettette volna". (1) A cáfolatra írt megjegyzéseiben is azt kérdi egy helyütt Kálvintól: "miért üldözöl ... ok nélkül?" (2) Később szemére veti, hogy "bensőd csak úgy lobog a bosszú lelkétől", (3) "szenvedélyes vádlónak" (4) nevezi, majd azt írja: "halálra üldözöl" (5) Ezzel szemben megállapíthatjuk, hogy Kálvin minden tekintetben a legkorrektebb ellenfél gyanánt viselkedett Servettel szemben az egész pör folyamán. Joggal hivatkozhatik arra, hogy még attól is tartózkodott, hogy Servettel bármilyen vitába elegyedjék. (6) A néphez sem apellált ebben az ügyben, mint könyvében (7) is mondja,
(1) Servet-pör aktái 19. l.
(2) Szentháromság védelme 95. l.
(3) Uo. 95. l.
(4) Uo. 99. l.
(5) Uo. 108. l.
(6) Servet-pör aktái 121. l. jegyzetében.
(7) Szentháromság védelme 9. l.holott ezen az úton sokkal hamarabb és sokkal könnyebb szerrel visszaszoríthatta volna Servet tanait. Az is hangosan rácáfol Servet hiedelmének alaposságára, hogy Kálvin egyelőre a saját pénzén szerzi be Servet számára a szükséges könyveket. Csak a pör végeztével kapja meg az árukat. (1)
Kálvin az egész pör alatt megőrzi nyugodt tárgyilagosságát, bár néha erős próbára van téve. Még az írásbeli pörben is, amennyire csak lehet, tartózkodik az erősebb kifejezésektől. (2)
Viszont Servet viselkedéséről sok tekintetben nem lehet ezt állítani. Kálvin joggal hivatkozhatik arra, hogy a kihallgatások alkalmával ő és társai úgy mentek a börtönbe, mintha nékik kellett volna számot adniok tanaikról, "de ő tele torokkal szórta ellenem szidalmait, úgy, hogy maguk a bírák is restellték magukat, és megundorodtak, én azonban nem bántottam őt". (3) Az írásbeli pörben is láttuk, hogy szinte elárasztja szitkaival Kálvint. Legutóbbi kérelmében pedig egyenesen Kálvin halálát és vagyonát kéri, amit Kálvin sohase tett véle szemben. Kálvin is hivatkozik arra, hogy mégis őt címezgeti Servet "irgalmatlan bűnvádlónak" (4)
A tanács figyelemre se méltatja Servet legutóbbi kérelmét. Az ügyet már áttették a svájci egyházak ítélőszéke elé, most már nem zavarhatják föl újból a dolgokat. Közben eltelik az első, a második hét és Servet
(1) Servet-pör aktái 126–127. l.
(2) Csak akkor használ Servettel szemben néhány túl erős kifejezést, amikor a kivégzést követő évben megírja munkáját, s a pör ismertetése után jónak látja Servet tévtanait még bővebben boncolgatni. ("Servet undok tévtanainak bővebb fejtegetése." Szentháromság védelme 118. laptól.) Ebben Kálvin Servet "piszkos szószátyárságáról" beszél (119. l.), "arcátlannak" (149, 201. l.), "arcátlan színlelőnek" (168. l.), "rettenetes arcátlan embernek" (176. l.), "arcátlan hamisítónak, csalónak" (126. l.), "gonosz szájhősnek" (134. l.), "megátalkodott gonosz fickónak" (138. l.), "őrjöngő embernek" (192. l.), "őrültnek" (201. l.) mondja. "Gazságát" (201. l.), "legnagyobb gazságát" (167. 1.), "arcátlanságának legfényesebb bizonyítékát" emlegeti (176. l.). Majd azt írja róla: "itt is elárulja istentelen gazságát" (131. l.), "megfosztja Krisztust ékes ruháitól ez a hóhér" (195. l.), Servet rágalmaira annyit sem hederít, mint a "messziről ugató gyáva kutyára" (200. l.).
(3) Szentháromság védelme 32. l.
(4) Uo. 202. l.hiába várja, hogy valami történjék az ügyében. A 18-adik nap, október 10-én újabb kérelemmel járul a tanács elé, mely őszinte sajnálkozást ébreszt bennünk. (1) "Jézus Krisztus szerelmére esedezik", ne tagadják meg tőle, amit egy töröktől se tagadnának meg. Három hete óhajt és kér kihallgatást, hallgassák meg. Keservesen panaszkodik afelől is, hogy nem teljesítették a tanács rendelkezését ruhaneműi tárgyában. Bélgörcse és sérve miatt a hideg még jobban gyötri, sőt valami új baja is támadt, amit nem akar megírni. Ezekkel a szánalmat gerjesztő szavakkal zárja kérelmét: "Az Isten szerelmére, uraim, csináljatok rendet – akár szánalomból, akár kötelességből!"
Már a szeptember 15-ei kérelmében panaszolt siralmas börtönbéli állapotok is szánalmat ébresztettek bennünk, ezek még inkább. Ha a mai börtönökben, fogházakban uralkodó állapotokkal hasonlítjuk össze Servet állapotát, készek vagyunk rögtön pálcát törni a genfi tanács fölött, amiért nem volt emberségesebb foglyával szemben. Ne feledjük azonban, hogy az a kor még távolról sem ismeri a rabokkal való humánus bánásmódot, amely – valljuk meg őszintén – napjainkban mintha kissé túlzásba is menne, és néhány dolgozni nem szerető előtt egyenesen kívánatossá teszi a rabéletet. Még a politikai foglyokkal is a legembertelenebbül bánik ez a kor, akik számára pedig a modern törvénykezés külön büntetésmódot állított be, mely a legkevésbé sem megbecstelenítő az illetőkre nézve.
De bármilyen mostohán bánt is a genfi tanács foglyával, azt mégsem hihetjük, amivel szintén megvádolják őket, hogy Servetet még tortúrázták, kínoztatták is a börtönben. Ennek ellene mond a pörnek mind az a sok mozzanata, amely határozott jóakaratot árul el, legalább a tanács egyes tagjai részéről, Servettel szemben. Ha ez az embertelenség megtörtént volna Servettel, ennek bizonyára a pöriratokban is nyoma lenne, és ha ilyesmihez is fordultak volna, Servet aligha vehetett volna bátorságot arra, hogy ilyen kérelmekkel járuljon a tanács elé, hisz tudhatta volna, hogy úgyis hiábavaló minden szava.
(1) Servet-pör aktái 99. l.
Az a körülmény is erősen rácáfol erre a súlyos vádra, hogy még aznap, október 10-én foglalkozik a kistanács Servet kérelmével. (1) Elhatározzák, hogy Darlod szindikus és Roset titkár látogassa meg Servetet, és Darlod csináltassa meg a szükséges ruhadarabokat. Bizonyára azért küldenek kettőt, hogy ki is hallgassák Servetet. Arról azonban semmi följegyzés sincs, hogy kihallgatták volna. Ha meghallgatták is közölni valóit, bizonyára nem találták azokat olyan fontosaknak, hogy a tanács elé terjesszék.
Jó egy hét múlva, október 18-án vagy 19-én, négy heti távollét után visszatért a svájci egyházakhoz küldött gyalogos őr. (2) A kistanács október 19-ei jegyzőkönyvében (3) olvassuk, hogy leveleket hozott Bernből, Zürichből, Schaffhausenből és Bázelből. Minthogy a leveleket részben latin, részben német nyelven írták, a kistanács elhatározza, hogy franciára fordíttatja őket.
Kálvin a Szentháromság védelme című munkájában azt írja a beérkezett véleményekről: "Tiszteletreméltó testvéreink, akiket... megkérdeztünk ... az egész ügyet szorgalmasan áttanulmányozván, bölcsen azt a választ adták, hogy az egész könyv undok szörnyszülött, telve számtalan tévtannal. Végül egyértelműleg és egyhangúlag oda nyilatkoztak, hogy helyesen és igazságosan róttuk meg mindazokat a tévtanokat, amelyekre vonatkozólag Servet azt hánytorgatta, hogy a legnagyobb igazságtalanság esett rajta...." (4)
Kálvin, hogy "hosszadalmas ne legyen", csak a zürichi lelkészek véleményét közli könyvében (5) "muta-
(1) A jegyzőkönyvet ld. Servet-pör aktái 100. l.
(2) A küldönc először Zürichbe megy, a város és a lelkészek válaszát október 2-án kapja; onnan Schaffhausenbe megy, hol négy nap múlva: október 6-án kelt véleményekkel megy tovább; a berni tanács válasza szintén erről a napról kelt. Egyik vagy másik, de valószínűbb, hogy az utóbbi keltezésnek hibásnak kell lennie, mert nem lehetett egy nap a két városban. A lelkészeknek a tanács elé terjesztett véleményén egyáltalán nincs dátum, a genfi tanácshoz írt válaszában pedig csak az évszám van meg, így az sem nyújthat fölvilágosítást az időpont felől. A bázeli válaszok október 12-ről keltek.
(3) Ld. Servet-pör aktái 100. l.
(4) Szentháromság védelme 123.
(5) Uo. 114–117. l.tóul". A zürichiek különösen azért támadják Servetet, amiért a Szentháromságnak addig érintetlen tanát meg merte támadni. Azt mondják, hogy Servet válaszai vagy magyarázatai, "kivéve végtelen arcátlanságát és irtóztató szitkozódásait, keveset vagy semmitmondók." Servetnek Oecolampadius idejében való első okvetlenkedéseit is fölemlítik. Majd a következő szavakba foglalják véleményüket: "Sok hitre s körültekintésre van szükségünk, különösen azért, mert a kívül levők egyházainkat rossz hírbe akarják hozni, hogy eretnekek és eretnekeknek kedveznek. Isten szent gondviselése meghozta most a kedvező alkalmat, hogy magatokat és minket is újra megtisztítsatok ettől a gonosz gyanúsítástól, ha ugyanis éberek lesztek és nagyon ügyeltek arra, hogy a mérges ragály tovább ne terjedjen általa".
A zürichi tanács válasza (1) annak a reménységnek ad kifejezést, hogy "szem előtt tartva foglyotok gonoszul téves véleményét, mely a keresztyén vallással merőben ellenkezik, ... nem engeditek azt előre nyomulni, hanem tudósaink tanítását és szent keresztyén hitünk hitvallását fogadjátok el".
A schaffhauseni tanács rövid válasza (2) jelenti, hogy az iratokat átadták a lelkipásztoroknak és azok véleményét küldik. A lelkészek válaszukban (3) megemlítik, hogy a zürichi egyház elöljárói, "kik Krisztus egyházának szolgái közül erős ítélőképességükkel válnak ki", vélük is közölték nézetüket. Válaszukat a következőképp végzik: "Biztosra vesszük, hogy (Servet) törekvéseit bölcs belátásotok szerint elnyomjátok, nehogy istenkáromlásai Krisztus testének tagjait rák módjára tovább pusztítsák. Őrültségeit hosszasan tűrni nem volna-e egyenlő az őrülttel egy követ fújni? A zürichi egyház szolgáinak, Krisztusban szeretett testvéreinknek ítéletét mindnyájan aláírjuk" ...
A berni tanács, mielőtt ítéletet mondana, véleményt kér a lelkészektől. A lelkészek terjedelmes jelentésben számolnak be Servetnek a keresztyén egyház tanításával
(1) Servet-pör aktái 100–101. l.
(2) Uo. 102 l.
(3) Uo. 102–103. l.ellenkező tanairól. (1) Mint az irat záró soraiban olvassuk, azzal a kéréssel és figyelmeztetéssel együtt adják tudtára mindezeket a tanácsnak, hogy "ne engedjetek többé helyet és teret egyházatokban és országotokban ilyen megtévelyedett fejű tanítóknak, hanem lépjetek föl ellenük ... kellő bölcsességgel és komolysággal, amit Isten megparancsolt a keresztyén följebbvalóknak"... A tanács rövid válasza (2) kéri a genfieket, hogy "az említett avagy hasonló tévelygések... ne hintessenek el Jézus Krisztusnak, a mi egyetlen Megváltónknak egyházában" ...
A berni lelkészek külön választ írnak Genfbe. (3) Servet munkáját a sátán művének tekintik, hogy "az igazság fölkelő fényét ezerféle módon kioltsa" ... Azt mondják Servetről, hogy "korának őrjöngő szektáitól se riad vissza" ... Majd azzal végzik válaszukat: "Kérjük Istent, adja néktek bölcsességének, tanácsának és erősségének lelkét, hogy ezt a dögvészt egyházatokról és más egyházakról is elhárítsátok" ...
A bázeli tanács rövid válasza (4) is csak jelzi, hogy eljártak az ügyben. A bázeli lelkészek hosszabb választ küldenek. (5) Válaszuk elején rámutatnak arra, hogy mostanság "a sötétség fejedelme minden erejét megfeszíti, hogy az igaz hitvallást és a hitet megingassa, a kegyesek egyetértését, a lelkek egységét megtépje és szétszaggassa, az igaz vallást gyökerében kiirtsa". Majd örömüknek adnak kifejezést, hogy Servetet olyan helyen tartóztatták le, ahol "se keresztyén bölcsesség, se kegyes emberekhez illő ügybuzgóság nem hiányzik majd". Kijelentik, hogy: "amit zürichi testvéreink világosan és tudományosan kifejtettek, fölösleges ismételnünk, mi azzal teljesen egyetértünk". A berniekhez hasonlóan, Servet tanairól mint valami dögvészről emlékeznek meg ők is. Különösen kiemelik nagyfokú önteltségét, elbizakodott-
(1) "A berni lelkészek véleménye Servet tanítását illetőleg." Ld. Servet-pör aktái 104–111. l. A berniek előtt sem egészen ismeretlenek Servet tanai. Már első könyvének, a "De Trinitatis erroribus"-nak a megjelenése alkalmával sokan megütköztek rajta, mint Oecolampadiusnak 1531. augusztus 5-én Bucerhoz írt leveléből olvassuk. Ld. Servet-pör aktái II. függelék. 164. l.
(2) Servet-pör aktái 111. l.
(3) Uo. 112–113. l.
(4) Uo. 113. l.
(5) Uo. 114–117. l.ságát és makacsságát. Nagy méltatlankodással emlékezik meg a válasz arról is, hogy Servet "földühödött kígyó módjára átkot, gyalázatot sziszeg Kálvin, az Isten legőszintébb szolgája ellen". Hivatkoznak arra, hogy a bázeli egyház kiváló lelkésze, Oecolampadius már 23 évvel ezelőtt megjósolta, hogy Servet sok kárt fog okozni a keresztyén vallásnak, ha meg nem töri az Úr keze. Arra kéri a genfieket, hogy "hő imájukkal forduljanak Istenhez, hogy tartson meg minket a hit egységében,... tegyen állhatatosakká és hajthatatlanokká a sátán támadásaival és a szörnyű botrányokkal szemben". Kíséreljék meg minden igyekezetükkel Servet megjavítását, "ha pedig romboló munkájában javíthatatlan volna, tiszteteknél és az Úrtól nyert hatalmatoknál fogva fékezzétek meg őt, hogy ne ártson többé Krisztus egyházának"...
Íme, még a bázeli lelkészek is ilyen hangon írnak, akiknek a kedvezőtlen véleményétől pedig nagyon tartott Kálvin. Mindegyik feleletből kiérzik a Szentháromság hosszú századokon át sértetlen dogmájának megbolygatása, sőt kigúnyolása fölött érzett nagy méltatlankodás, az egyház féltve őrzött egységének megőrzésére irányuló erős törekvés, azután az eretnekek pártolásával való váddal szemben szükséges védekezés érzete. Mindannyian hangsúlyozzák, hogy ezt az egyházat fölforgatással fenyegető törekvést minden áron vissza kell szorítani. Azt nem mondják meg, hogy hogyan. Ha ezt tennék, már nem véleményt, hanem ítéletet mondanának, a genfiek pedig csupán véleményt kértek.
Ilyen válaszok után, ha bármily fokú jóindulat élt volna is a tanács tagjainak egyik-másikában Servet iránt, vagy bármilyen mellékes szempontok vezérelték volna is őket: sorsa meg van pecsételve. Amikor Zürich meg a hatalmas Bern ilyen véleményt ad, a kicsinyke Genf ítélete már csak egyféle lehet!
Az események most már gyors egymásutánban követik egymást. Másnap, október 20-án fölolvassák a válaszokat, és elhatározzák, hogy "részletesebben megvizsgálják az ügyet". (1) 23-án, hétfőn, amikorra bizonyára elkészültek már a francia fordítások, a kistanács ülésén fölolvassák a berni, zürichi, bázeli és schaffhauseni
(1) A kistanács jegyzőkönyvét ld. Servet-pör aktái 117. l.
egyházak véleményeit, melyek Servet tévelygéseit "hamisaknak, hamis tant hintőknek és nagyon veszedelmeseknek" találják. (1) Elhatározzák, hogy Servetet még egyszer kihallgatják. Most már szigorúbb őrizet alá veszik, nehogy valahogyan megszökhessék. Őrizőkül egy bírót és a hatvanas tanács egyik tagját adják mellé. (2) Azt is megállapítják, hogy 26-án, csütörtökön, eskü alatt fölhívják a tanácsot, hogy ítélkezzék fölötte.
Még aznap kihallgatják Servetet. A szindikusok mindannyian, a tanács tagjai pedig igen nagy számban vannak jelen. Vizsgálóbíró gyanánt újból Berthelier Filibert szerepel. A jegyzőkönyv mindössze néhány sorban foglalja össze a kihallgatást. (3) Kissé nehezen hámozhatjuk ki ebből a néhány szóból a 23-ai gyűlésen történteket. Miután meghallgatták az előző kihallgatások fölolvasását és az aznap reggel hozott határozatot, úgyszintén a négy megkérdezett egyház lelkészeinek véleményét, visszaküldték a vádlottat, hogy nemsokára tudtára adják végső döntésüket. (4)
A Servetet kezdetben pártolók hangja mintha elcsöndesednék. Azok soraiból sem hallatszik egy hang sem, akik akár Kálvin iránt való ellenszenvből, akár más okból a pör során Genfen kívül, vagy Genf falain belül Servet érdekében szót emeltek. (5) Kálvin, bár nem látta a megkérdezett egyházaktól beérkezett véleményeket, (6) mégis értesül azok tartalmáról s nyugodtan várja a fejleményeket. Mint az október 25-én Bullingerhez küldött levelében írja: "nem lehet tudni, mi történik. Mégis azt hiszem, hogy holnapután már végre is hajtják". (7) Ezt sejtve, eleve is kéri neufchâteli barátját, az öreg Farelt, fáradna át erre az alkalomra Genfbe.
(1) A Servet-pör aktái 118. l.
(2) Servet-pör aktái 118. l., 1. és 2. jegyzet.
(3) A jegyzőkönyvet ld. Servet-pör aktái 118–119. l.
(4) Ld. Rilliet idézett munkája 104. l. és Servet-pör aktái 119. l. 4–8. jegyzeteket is.
(5) Ilyen volt a noyoni lelkész, Zébédée, vagy a vallási okokból Genfbe menekült olasz Gribaldo, ki közben elhagyta a várost. Ld. Rilliet i. m. 104–105. l.
(6) Csak a kivégzés után kéri el őket a tanácstól. Ld. a kistanács október 30-ai ülésének jegyzőkönyvét: "kérte, mutassák meg néki a német lelkészek véleményét".
(7) Rilliet i. m. 106. l.Kálvin jól sejtette a dolgokat. Másnap, október 26-án összeül a kistanács. A tanács tagjai közül csak öten hiányoznak. Sem Kálvin, sem Berthelier nincs jelen. A jegyzőkönyv (1) ismét rendkívül röviden emlékezik meg a Servetre nézve olyan végzetes gyűlésről. Mindössze az van benne, hogy "megállapították a nagy eretnekségeket és istenkáromlásokat", azután elhatározták, "ítéltessék arra, hogy a Champel mezejére vigyék, ott elevenen megégessék; holnap hajtsák végre és könyveit is égessék el".
Más leírásokból tudunk csak meg egyes igen érdekes részleteket. Így Rilliet is elbeszéli, (2) hogy Kálvin nagy ellenlábasa, Perrin, az elnöklő első szindikus mindent megtesz Servet megmentése érdekében. Előbb azt kívánja, nyilvánítsák ártatlannak, majd amikor nem hajlandóak erre, azt kívánja, hogy a kétszázak tanácsa elé vigyék az ügyet, amit Servet is kért legutóbb. A nagytanács többsége Kálvin-ellenes elemekből állt, így remélhette, hogy fölmentik Servetet. A kistanács azonban ezt az indítványt is elvetette.
A bírák jól látták azokat a veszélyeket, amelyekkel Servet fölmentése járt volna. Előre látták, hogy Kálvin helyzete lehetetlenné vált volna Genfben abban a pillanatban. Ha saját érdekében őszintén kívánta is ezt Perrin, a többiek nagyon jól látták, mennyire nem érdeke ez kicsinyke köztársaságuknak, melyet szomszédaik közül annyian szerettek volna hatalmukba keríteni. Ott állt előttük a svájci egyházak véleménye is, amely szinte megkötözte kezeiket. Attól is méltán tarthattak, hogy a római katolikusok támadásaik céltáblájául teszik ki városukat és végzetes csapást mérnek az evangéliumi hitre, ha a Szentháromság-káromló Servetet fölmentik. Annyira érzik a bírák mindezeknek az igazságát, hogy a Kálvin-ellenes pártból valók egy része inkább távol marad. A hiányzó öt bíró a Kálvin-ellenes pártból való, míg Kálvin hét párthíve egytől-egyig ott van. Kálvin esküdt ellenségei közül csupán Perrin, az első szindikus van jelen. (3)
(1) Ld. Servet-pör aktái 119-120. l.
(2) I. m. 106–107. l.
(3) Rilliet i. m. 107. l.Kálvinnak nincs szüksége arra, hogy a bírákat befolyásolja, a tanács ítéletét mégis néki tulajdonítják sokan. Kálvin is hivatkozik erre. Egyszersmind tiltakozik is az ellen a föltevés ellen, mintha befolyását a legkevésbé is érvényesítette volna abban az irányban, hogy Servetet halálra ítéljék: "a vétkest be kellett vádolni, ennyiben szerepeltem én az ügyben" – mondja, de "a büntetésről magáról én egy szót sem ejtettem. Nemcsak a jó emberek tanúim erre, de a gonoszoknak is megengedem, hogy vádoljanak, ha tudnak". (1)
Sőt ellenkezőleg, amint a máglyahalálra szóló ítéletről értesül, nyomban ír újból Farelnek. Azért ír ismételten, mert azt hiszi, hogy az ősz neufchâteli lelkész első levelére nem szánta még magát rá, hogy elmenjen, pedig már útban van. Ebben elmondja Kálvin, hogy mind ő, mind lelkésztársai nyomban közbeléptek és mindent elkövettek, hogy a tűzhalált lehetőleg karddal való kivégzésre változtassák. (2) Ők maguk is szinte visszariadtak a római egyház szokásos kivégzési módjától. A kistanács azonban hajthatatlan marad. A római birodalmi törvények ugyanis az eretnekekre a tűzhalált írják elő. A jogtól nem akarnak eltérni. (3) Rilliet is megjegyzi, hogy Kálvin "bűnéül róják föl mindig ezt a máglyát, pedig épen ő nem akarta, hogy fölállítsák".
Mi, a huszadik század gyermekei jobban szerettük volna, ha Kálvin és társai nemcsak a kivégzési módot, de magát a halálbüntetést is kifogásolták volna. Kálvin azonban az eretnekekkel szemben azt vallotta, hogy "kegyetlen az a kegyelmesség..., amely a nyájat nem sajnálja, csak hogy a farkasokat kímélje". (4) Helyteleníti a római egyházban folyó nagy üldözéseket. Hatalmas alkotását, az Institutiót is azért írja, – mint előszavából is kitűnik –‚ hogy a franciaországi rémes
(1) Szentháromság védelme 9–10. l.
(2) Rilliet i. m. 111. l.; Irwin i. m. 167. l.
(3) Az eretnekeknek máglyán való elégetése egészen átment a közfelfogásba akkortájt. De Trie is azt írja unokatestvérének Servetről, hogy "megtűrnek ott egy eretneket, aki megérdemelné1 hogy megégessék bárhol". (Servet-pör aktái 132. l.) A vienne-i nyomdászok is azt mondják: "azért nem merték megmondani a bíráknak, mert féltek, hogy megégetik őket". Uo. 148. l.
(4) Szentháromság védelme 22. l.üldözések jogtalanságát kimutassa. Kárhoztatja azt a rémítő zsarnoki fegyelmet, amely a római egyházban uralkodik, amely miatt a híveknek még csak mukkanni sem szabad, de – mint könyve francia kiadásában mondja – "ha a pápisták ennyire zsarnokok, ebből még nem következik, hogy minden szigort el kell vetni". (1) A túlzó üldözések nem zárják ki szerinte, hogy az egyházak józanul ne védjék hitüket. A római eretneküldözésben azt tartja a legnagyobb hibának, hogy "a szerencsétlen embereket kihallgatás nélkül a legrettenetesebb módon kínozzák, azután nyelvüket kivágva, máglyára vetik, ott lassú tűzön elégetik, hogy érezzék a halált". (2) Viszont az eretnekséget ő is a legnagyobb bűnnek tartja, (3) amelyet a hatóságoknak nemcsak szabad, de egyenesen kötelessége is üldözni. Teokratikus fölfogása mellett képtelenségnek tartja, hogy büntessük a lopást és szabadjára hagyjuk az istenkáromlást, védjük az egyesek becsületét és tűrjük másfelől, hogy Isten dicsőségét meggyalázzák. (4)
Servet ezalatt nyugtalanul várta a börtönben a döntést. Bár az állandóan mellette tartózkodó bíró és tanácstag jelenléte is folyvást eszébe juttatta, hogy pöre komoly fordulatot vett, mégsem volt elkészülve a bekövetkezőkre. Az ítélet, amelyről csak másnap reggel, a kivégzés napján értesült, (5) borzasztó hatással volt rá. Kálvin is leírja ezt. "Amikor tudtára adták halálra ítéltetésének hírét, több ízben szinte magánkívül lett, azután följajdult, úgy, hogy az egész terem visszhangzott belé; néha úgy ordított, mint valami eszeveszett ember. Úgy viselkedett, mint valami ördöngös. Kiabálása egyre fokozódott. Mellét verve szüntelenül azt kiáltozta spanyolul: "Irgalom! Irgalom!" (6)
(1) Szentháromság védelme 14. l. 3. jegyzet.
(2) Uo. 17. l.
(3) Zsilinszky-Kovács: A magyarhoni protestáns egyház története 364. l.
(4) Szentháromság védelme 25. l. Munkájának is egyik fő célja, hogy igazolja a pallosjogot. Teljes címében is azt olvassuk: "... melyben kimutattatik, hogy az eretnekek fegyverrel fékezendők meg".
(5) A Kálvinnal való találkozás előtt nem sokkal.
(6) Ld. Servet-pör aktái 121. l. jegyzetében és Szentháromság védelme 55. .Előző este a városba érkezik Farel is, ki ott van Servet mellett, mikor halálra ítéltetéséről hírt szerez. Az ősz lelkipásztor, mikor Servet kissé lecsöndesedik, igyekszik őt meggyőzni bűnös tévedéséről. Servet azonban görcsösen ragaszkodik nézetéhez. Azt mondja Farelnek, idézzen csak egyetlenegy helyet is a Szentírásból, amely Isten Fiának nevezi Krisztust, mielőtt emberré lesz. Farel idéz is helyeket, de Servet hajthatatlan marad és egyre magyarázgatja, hogy Krisztus csak emberi voltánál fogva lett Isten Fia.
Miután ez a fáradozása sikertelen marad, Farel még azt szeretné, ha Kálvin és Servet találkoznának. Servet hajlandónak nyilatkozik, hasonlóképpen Kálvin is. Egyik lelkésztársa, Bernard Jakab útján a tanács engedélyét kéri ehhez. (1) Mint a kistanács október 27-ei jegyzőkönyvében olvassuk: Kálvin "nem mert odamenni a tanács akarata nélkül." (2) A pör befejezése után harmadfél hónappal pedig azt olvassuk, ugyancsak a kistanács jegyzőkönyvében, hogy Kálvin "a német városok kívánságára szeretne Servet Mihály véleményeinek egyik-másikáról könyvet írni és azt kinyomatni, amit azonban engedély nélkül nem mer megtenni". (3) S Kálvinról mégis azt mondják, hogy ő ítéltette halálra Servetet, (4) holott Servet börtönébe se mert bemenni, és könyvet sem mert írni a pörről a tanács engedélye nélkül!
A tanács beleegyezik, hogy Kálvin Corna és Bonna tanácsosok kíséretében odamenjen. (5) Ez 27-én, még a délelőtti órákban, Servet kivégeztetése előtt két órával megy végbe. Kálvin maga beszéli el ennek az érdekes találkozásnak a történetét. A börtönbe érve, az egyik tanácsos megkérdezte Servettól, mit akar Kálvinnak mondani? Servet, akinek viselkedésében valami csodálatos változás áll be halálra ítéltetéséről való értesülése után s aki eddig oly kihívóan viselkedett Kálvin-
(1) Rilliet i. m. 112–113. l.
(2) Servet-pör aktái 120. l.
(3) Uo. 127. l.
(4) Kálvin is panaszkodik, hogy "sok mindent, amit tanácsunk művelt, nékem tulajdonítanak". Szentháromság védelme 9. l.
(5) Kálvin szerint Servet kérte, hogy óhajt véle beszélni, s az urak két tanácsost küldtek érte, hogy legyen jelen a mondanivalójánál.nal szemben, azt felelte: bocsánatot akar tőle kérni. Kálvin tiltakozott azellen, mintha valaha magánbántalomért üldözte volna. Sőt eszébe juttatta, amire már utaltunk: mint igyekezett őt saját élete kockáztatása árán is az Úr szolgáival kibékíteni; azután is mint igyekezett őt az igaz útra vezérelni, míg csak kecsegtette némi remény. Azt mondta, eltekint mindattól, amit személye ellen cselekedett, és arra kérte, hogy Istentől kérjen irgalmat, amiért el akarta törölni a lényegében lévő három személyt; az Isten Fiától kérjen bocsánatot, kinek megtagadta Megváltó voltát. Azonban Kálvin sem ér célt. Servet hajthatatlanul megmarad tanai mellett. "Látván, hogy semmit sem használok buzdításaimmal – írja –‚ nem akartam okosabb lenni, mint Mesterem engedi. Ezért Szent Pál utasítását követve, eltávoztam az olyan eretnektől, aki önmagát ítélte el." (1)
Mindössze egy-két óra választotta már csak el Servetet a kivégzés idejétől. Ez nagy ceremóniák közt ment akkortájt végbe. 11 óra körül két tisztviselő jelent meg a börtönben, s a városháza elé vezette az elítéltet, kit Farel kísért. A városháza előtt várta már az elítéltet a tanács. Régi szokás szerint a városháza erkélyéről az egyik szindikus: Darlod ünnepélyesen fölolvasta az ítéletet.
A terjedelmes ítélet (2) két részből áll. Az első rész elősorolja a bűnöket, mondhatnók a tényállást, a második rész pedig megállapítja a bűnösséget, s erkölcsi prédikációszerű indokolás után kimondja az ítéletet és a végrehajtásra vonatkozó rendelkezést. Servet bűnei közt fölsorolja többek közt a Szentháromság ellen még régebben írt első könyvét, majd utóbbi nagy munkáját, Szentháromság-ellenes nyilatkozatait; nyomatékosan hangsúlyozza Krisztusról vallott ama nézetét, hogy az nem öröktől fogva Isten Fia, hanem csak megtestesülése óta, a gyermekkeresztséggel ellentétes nézetét; fölemlíti Poupin Abelhez írt levelét, melyben azt állítja, hogy a genfiek evangéliumi élete hit és Isten nélkül való, végül
(1) Ld. bővebben Servet-pör aktái 120–121. l. 4. jegyzetében és Szentháromság védelme 8–9. l.
(2) Ld. Servet-pör aktái 121–124. l.azt a körülményt, hogy nemcsak az igaz keresztyén, hanem a pápista és a többi vallások ellen is támadt, s mindeme nézetei mellett csökönyösen megmaradt. A második rész megállapítja, hogy könyveivel megtámadta a keresztyén vallás igazi alapját. Hitszakadást és zavart igyekezett előidézni Isten egyházában, minek folytán több lélek elveszhetett. Nem sajnált semmi fáradságot, hogy "eretnekségeivel és bűzhödt eretnek mérgével megmételyezze a világot". Érdekesen hangzik a Szentháromság nevében hozott tulajdonképpeni ítélet: "Miután polgártársainkkal együtt alaposan tanácskoztunk és Isten nevét segítségül hívtuk, hogy igazságos ítéletet hozzunk... az Atya, Fiú és Szentlélek nevében mondjuk ki eme végérvényes ítéletünket, hogy téged, Servet Mihály, arra ítélünk, hogy megkötöztessél, a Champel mezejére vitessél és ott karóhoz kötözve ... könyveiddel együtt elégettessél, míg tested hamuvá válik". A záró szavak utalnak arra, hogy a szigorú büntetésnek elrettentő célja is van. "Így végződnek napjaid, hogy példát adjunk másoknak, kik ilyen bűnt akarnának elkövetni."
Az ítélet végrehajtására vonatkozó jegyzőkönyvek igen röviden emlékeznek meg erről a szomorú eseményről. A kistanács október 27-ei jegyzőkönyve mindössze annyit említ föl, hogy "Darlod szindikus olvasta föl az ítéletet, végrehajtották és a könyveket is elégették". A Lelkészek Társaságának jegyzőkönyve is mindössze annyit mond, hogy az ítéletet végrehajtották s "az megtörtént anélkül, hogy Servet eretnekségei megbánásának legkisebb jelét adta volna halálakor". (1) Részben Kálvin leírásából, részben Farelnek Blaurerhez írt leveléből tudjuk meg a kivégzés egyes részleteit.
Az ítélet kihirdetése után, melyet sokan hallgattak végig, a kétségbeesett Servet kegyelemért esedezett. Azt mondta, csak tudatlanságból tévedett, mindig a Szentírást kívánta követni. Ha többet nem, legalább annyit kér, hogy valaminő enyhébb halálbüntetési nemet állapítsanak meg számára. Farel ajánlotta néki, vallja be hibáját, de Servet megtagadta ezt. Egyre azt hangoztatta, nem érdemli a halált, s Istent kérte, bocsásson
(1) Mindkettőt ld. Servet-pör aktái 125. l.
meg vádlóinak. Mi az eszméiért életét is áldozni kész férfit látjuk Servetben, Farel azonban a megátalkodott bűnöst. Azt mondja Servetnek: nem kíséri tovább, ha föl nem hagy ártatlansága hangoztatásával. Servet elhallgat, s borús lélekkel lépked tova azon a földön, amelyre harmadfél hónap előtt egész más reménységekkel lépett.
A gyászos menet megindul a várostól dél felé eső, kissé emelkedett helyen fekvő Champel mezejére. Elöl halad a magisztrátus két előbb említett tagja lóháton, hivatalos jelvényeikkel fölékesítve, mögöttük halad poroszlóktól körülvéve Servet és Farel, utánuk az érdeklődő tömeg, mely most kisebb, mint ilyen alkalmakkor szokott lenni. Farel útközben is egyre igyekszik rávenni Servetet, hogy vallja be bűnét. Bármily közel a máglya, Servet még most is hajthatatlan marad. Közben elérnek a Champel legkiemelkedőbb helyére. Ott áll már a máglya. Farel fölszólítja, ajánlja magát a nép imáiba, s kérje őket, hogy imádkozzanak véle. Mint Kálvin írja: "Farel Vilmos testvérünknek nagy fáradságába került, míg kivette belőle azt a szót". Farel is buzdította a népet, hogy imádkozzanak Servetért, de a nép annyira méltónak tartotta a máglyára, hogy "tiltakoztak azellen, hogy egy elveszett és elkárhozott teremtmény megszánásáért könyörögjenek Istenhez, hacsak meg nem javul utálatos tévelygéseiből". Servet imába fog. Azután elhallgat. A tömegből mégis hallszanak imádkozó hangok. Eközben Servet lassan fölhág a máglyára. A máglya közepén vastag karó nyúlik föl. Ahhoz kötözi oda a hóhér vaskapcsokkal. Könyveit derekához kötözi. Fejére kénezett levelekből koszorút illeszt, hogy annak füstje hamarabb megfullassza. Azután meggyújtja alatta a máglyát. A lángok egyszerre fölcsapnak. Azok láttára szörnyű kiáltásba tör Servet. A tömeg szívében is szánalom kél erre a látványra.
Az idők folyamán különböző fantasztikus hírek keltek szárnyra Servet kivégzésének borzalmairól. Akik nem tartották elég borzasztónak félórai kínszenvedését, azt híresztelték, hogy reggel 8 órától déli 12 óráig kínlódott a máglyán, holott az előző fejtegetésekből nagyon jól tudjuk, hogy még aznap délelőtt adott engedélyt a kistanács Kálvinnak a véle való találko-
zásra s az két órával kivégzése előtt történt. Így a tanácsnak reggel 5 óra tájt kellett volna üléseznie, Kálvinnal pedig 6 óra körül kellett volna találkoznia, ami az október végi őszi időre való tekintettel is teljes képtelenség. Minden komoly történész megcáfolja azt is, hogy nyers fából rakták a máglyát, csak hogy tovább kínlódjék. Meglehet, hogy valaminő rossz irányban fúvó szél kerekedett, s az meghosszabbította a rémes szenvedés perceit; az is meglehet, hogy a nép rőzsét hordott máglyájára, csak hogy borzasztó kínjainak hamarabb vége szakadjon, de délre már kiszenvedett.
Servetnek a kivégzés alkalmával tanúsított viselkedéséről Kálvin a következőket írja: "A maga részéről úgy imádkozott, mintha Isten egyházának kebelében volna ... Bár sohasem mutatta megbánása jelét, mégsem igyekezett soha egy szót se szólni, hogy fönntartja tanát, vagy azt jónak tartja ... Szabadságában állt úgy beszélni, amint akart és nem tett vallomást sem az egyik, sem a másik irányban ... Legkevésbé sem kellett félnie, hogy kivágják a nyelvét, nem is peckelték föl a száját: éppenséggel nem tiltották meg, hogy azt mondja, amit jónak lát. Mikor pedig a hóhér kezében volt, mint utasította vissza, hogy Jézus Krisztust az Isten öröktől fogva való Fiának mondja!" (1) Kálvin eme szavaival nem érthetünk egyet. A borzasztó halál előre érzett kínjaitól elbódított lélek nem elegyedhetik hittani vitába a máglyánál. A keresztyénség első századainak mártírjai se tartottak nagy beszédeket haláluk előtt, hanem csöndesen, némán várták a halált. S azért, mert a máglyánál nem mondja meg: miért hal meg, mégsem lehet elvitatni, hogy vallási meggyőződésének mártírja lett. Ha minden tévedése mellett nem lett volna nagy lélek, mi sem lett volna könnyebb és előnyösebb rá nézve, mint a máglya láttára visszavonnia tanításait. Ha megteszi, megmenekül a borzasztó haláltól. (2) Bizonyára megbocsátanak néki, mint öt évvel később is meg-
(1) Servet-pör aktái 125–126. l. jegyzetében és Szentháromság védelme 55–56. l.
(2) Kálvin is mondja könyvében: "nem fenyegette volna őt nagyobb veszedelem, ha javulásra hajlandó lett volna". Szentháromság védelme 32. l.bocsátanak ilyen módon egy másik szentháromság-tagadónak: Gentilis Bálintnak. (1) Elhagyhatta volna Genfet is, és annak falain kívül találhatott volna olyan helyet, ahol szabadon hirdethette és terjeszthette volna továbbra is nézeteit. Augusztinusszal együtt mi is valljuk, hogy nem a büntetés, hanem az ügy szüli a vértanút. De ezzel a mértékkel mérve is, aki a máglya borzasztó kínjaival pecsételi meg legbensőbb meggyőződését, akár téves az, akár nem: mégis mártír az! (2)
(1) Rilliet i. m. 119. l.
(2) A kivégzés utáni időből is maradt néhány följegyzés a kistanács jegyzőkönyvében a Servet-pörre vonatkozólag. Így három nappal később, október 30-án számba veszik Servet készpénzét, gyűrűit, aranyláncát, két hitellevelét. Farel kérésére elhatározzák, hogy értesítik majd, ha a Servet-pörre vonatkozó adatokat nyilvánosságra hozzák. Kálvinnak is megszavazzák a pörrel kapcsolatban fölmerült és részben a Servet számára vett könyvekért eszközölt kiadásait. November 3-án megnézik a könyvárustól Servet számára vásárolt könyvek jegyzékét. 16 forintba és 9 garasba kerültek. Ld. Servet-pör aktái 126–127. l.