RÉVÉSZ IMRE MUNKÁI
I. KÖTET
KÁLVIN ÉLETE
ÉS A KÁLVINIZMUS
ÍRTA
A DEBRECENI REFORMÁLT EGYHÁZ EGYIK RENDES LELKIPÁSZTORA
ÉS A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA LEVELEZŐ TAGJA
KIADJA
A NAGY REFORMÁTOR HALÁLA EMLÉKÉNEK
HÁROMSZÁZADOS FORDULATÁRA
[1864]
HARMADIK KIADÁS
[1909]
KÁLVIN ARCKÉPÉVEL
Ára bekötve 5 korona
DEBRECEN
HEGEDÜS és SÁNDOR bizománya
TARTALOM
Az 53 fejezetet az internetes kiadás számára nagyobb szakaszokba tömörítettem – NF
Az egész mű tömörítve, a képpel együtt itt található, 343K
Előszó (3)
Függelék: A kálvinizmus
Balogh Ferenc: Tájékozó szó az I. kötethez (349)
Előszó a harmadik kiadáshoz A Révész Imre Emlékalap Bizottság, melynek feladata elsősorban Révész Imre munkáinak kiadása, elhatározta, hogy I. kötetül a "Kálvin élete" című művét adja ki emlékül Kálvin születésének négyszáz éves fordulójára, eltekintve attól, hogy e művet a szerző a nagy reformátor halálának háromszázéves fordulójára írta volt – mivel e mű a legmélyebb tanulmány gyümölcse; irályra, tartalomra és szellemre nézve a legjellegzetesebb s minden rendű olvasó által élvezhető; s az egyetlen irodalmi termék a maga korában, mely magyar földön keletkezett szóló bizonyságtételül a magyar reformátusok hálájáról a nagy ember iránt. Még akkor a magyar református irodalom sem hatósági, sem társulati támogatásban nem részesült, hanem magára hagyott egyéni kezdemény esélyeivel birkózott. Annál dicsőbb, hogy az egyéni kezdeményt siker és áldás kísérte! Méltó e mű, hogy a kálvini örömévi irodalomban helyet foglaljon. Az elfolyt négy évtized alatt létrejött újabb kutatások lényegben nem változtatták meg a Révész által vázolt életrajzot, csak némely egyes részletet derítettek ki, pl. hogy Kálvin 1534-ben Noyonban megfordulásakor templomi zajos tüntetés miatt 8 napig a káptalan börtönébe jutott. (*) (*) Még maga Doumergue Emil is ezen a véleményen volt, de későbbi kutatások azt valószínűsítik, hogy egy névrokonáról lehet szó. Ld. Révész Imre: Kálvin-rágalmak, in: Református önismereti olvasókönyv, Kálvin Kiadó, 1997. 177-193. o., 7. jegyzet. A cikk eredetileg a Prot. Szemle 1914-es évfolyamában jelent meg. [NF] 2 Lefranc Ábel "Kálvin ifjúsága" (1888); Doumergue Emil "Kálvin Jánosa" (III. kötet 1905); Kálvin összes munkáinak (Opera omnia) 59 kötetben (1863-1900) megjelenése; a Servét periratai (pl. Weiss V.-től 1908-ban a Francia Protestáns Történelmi Társulat Bulletinjében): csak jobban kidomborították Kálvin egyéniségét, belvilágát, jellemét, s Révész felfogását róla általában igazolták. A támadások sem maradtak el Kálvin ellen. Az újabb római katolikus írók, pl. Brunetière (1900), Gide (1907); a szabadgondolkodók s unitárius szellemű ellenfelek a maguk álláspontjából ítélkeznek. A harmadik fajta támadás néhány pángermán szellemű lutheránus teológus részéről indult, pl. Ritschl (1888), Loofs (1893), Schulze Márton (1901), Max Weber (1904) és Troeltsch (1906), ezek és társai a reformáció összehasonlító taglalásaiban azonban elvont okoskodások laza talaján mozognak, ellenmondásokba esnek, s rosszul használt fegyverekkel magukat is megsebezik, így nem ártanak sem Kálvin nagyságának érdemi részében, sem a kálvinizmus világtörténelmi hatásának. A Révész által mesterileg vázolt "Kálvinizmus" – a mű befejező része – alapos és magasztos jelentőségét az újabb támadásokkal szemben egyáltalán nem vesztette el, sőt e rész, mint a magyar kálvinizmus megnyilatkozása a nagy reformátor koporsójánál, és új kiadásában a bölcsőjénél, a legszebb emlékdarab marad úgy hazánk, mint a külföld kálvinista irodalmában. Debrecenben, 1909. január 25. Balogh Ferenc
Előszó az első kiadáshoz Maholnap éppen háromszáz éve lesz, hogy a keresztyén anyaszentegyház egyik világtörténeti értékű nagy reformátorának, Kálvinnak földi részei Genf városa köztemetőjében egy jeltelen s most már teljesen ösmeretlen sírba tétetének. Oly egyszerű s mégis annyi vész által zaklatott helyzetben, mint amilyenben Kálvin élt, s csupán a szó és a toll hatalmával aligha vitt valaha valaki nagyobb dolgokat véghez, mint amilyeneket ő véghezvitt. A székelyföldi havasoktól a skót bércekig, s a francia partoktól Észak-Amerikáig láthatók nyomai nagy lelke hatásának, melynek erejével nemcsak a tiszta keresztyénség tanai mellett küzdött nagy diadallal, hanem népének életirányát és jellemét változtatta, nemesbítette és szilárdította meg. Őáltala az Isten valóban nagy dolgokat vitt véghez. Ily nagy ember minden bizonnyal megérdemli azt, hogy a maradék az ő élete folyamával megösmerkedjék, s tanulságot és erkölcsi erőt merítsen abból. Legyen elég ennyi annak indokolása végett, hogy miért szántam el magamat e mű írására. Lelkemből fájlalnám, ha más hitfelekezetü hazámfiai, kik netalán e művet olvasandják, valami olyast gondolnának felőlem, mintha én e mű által bármely 4 egyházat s annak kitűnő férfiait sérteni akartam volna. A kölcsönös türelemnek és honfiúi szeretetnek őszinte barátja vagyok én is. De mit tegyek, midőn előttem mint történetíró előtt tények, adatok állanak. Én ezeket igaz lélekkel és teljes nyíltsággal felhasználtam, akár dicsőségére, akár kisebbségére szolgáltak hősömnek vagy másnak. A történelmi hűséget és igazmondást tehát senki ne tartsa felekezeti elfogultságnak. Én Kálvint valóban nagy embernek tartom; de ha a legnagyobbnak tartanám is, soha el nem választhatna engem azon Egyetlentől, ami isteni Mesterünktől, kinek helyét semmi teremtmény soha ki nem pótolhatja. Kálvin elméjétől egy gondolat som volt távolabb, mint az, hogy ő magát eszményül és példányképül állítsa fel, s az, aki őt mintegy bálványozná, szellemének éppen oly ellensége, mint az ő legnagyobb gyűlölője. Jellemének valódi nagysága éppen abban áll, hogy noha életének egyedüli célja az volt, hogy az embereket Istenhez vezérelje, s nem volt emberi tekintet, amely előtt valaha megrettent volna, – magát mégis egy nyomorult parányiságnak tartotta, s az ő Teremtője előtt, aki felé volt lelke szüntelen fordulva, a legőszintébb alázatossággal porba borult.
Szükség számot adnom azon forrásokról és másnemű irodalmi művekről, melyeket ez életrajz írásánál leginkább használtam. Különös figyelemmel használtam magának Kálvinnak összes műveit és levelezéseit, különböző kiadások- 5 ban. Nem mellőztem tehát el azon francia nyelvű levelezéseit sem, melyeket csak az újabb időkben szedtek össze és bocsátottak a világ elébe Bonnet Gyula által: Lettres de Jean Calvin. Recueillies pour la première fois, et publiées d'aprés les manuscrits originaux. Paris. 1854. Két kötet nyolcadrétben. Az életrajzi művek közül főként a következőket vettem figyelembe:
hittanár