I.
Pikardia, Kálvin János szülőföldje
Pikardia a történelemben. – Pont l'Eveque a Cauvin család fészke. – Cauvin Gellért Noyonban. – Lefranc Johanna. – Cauvin Gellért gyermekei. – Kálvin J. és a Montmoor család.
A nagy francia forradalom sok minden rangú és rendű kiváltságot eltörölt, eltörölte ezekkel együtt a tartományok különállását is. A büszke és önérzetes pikárdoknak hazájából, Pikardiából Somme megye s néhány szomszédos departement kiegészítő része lett: egy numerus a többi között. Pedig e provincia büszke lehetett múltjára, büszke lehetett fiaira. Alig van nyugaton vallási, politikai mozgalom, kiemelkedőbb eszme, mely e kis francia tartományban élénk visszhangra ne talált volna, amelyért a derék pikárdok nem lelkesültek, vért és életet nem áldoztak volna. Franciaország történelmét Clermont, Amiens, Noyon megemlítése nélkül nem lehet elmondani, de nem lehet elmondani anélkül sem, hogy a történetíró meg ne említené azon férfiakat, akiket Pikardia adott volt a francia nemzetnek. Amiens-i Péter, az első keresztes hadjáratnak nagynevű hőse, kinek csodálatos erélyénél csak lelkesedése nagyobb, nem áll magában e tartomány szülöttei között. Ha a legújabb időkről szólunk, Condorcet János, Desmoulins Camille, Baboeuf Ferenc – mindmegannyi pikárdiai – tanúskodik e tartomány népének kiválóságáról. A hitjavítás nagy mozgalmáról szólva lépten-nyomon pikardokkal találkozunk: Le Févre Jakabnak (Faber Stapulensis), Roussel Gellértnek, Olivetanus Péternek, Vatable-nak stb. bölcsője itt ringott, s végül itt látott napvilágot az, akire nemcsak a kis francia provincia, az egész Franciaország, hanem szinte az egész emberi nem büszkeséggel tekinthet: Kálvin János.
Nagy férfiak, akikre a Gondviselés sok talentumot bízott, akik azért küldettek, hogy tehetségükkel, erélyükkel nemcsak koruknak, hanem a következő nemzedékeknek is megmutassák az utat, amelyen
haladniok kell – igen sok esetben nem mutatnak fel hírneves ősöket. Ismeretlen elődök hősiessége, bölcsessége jut gyakran egy-egy kiváló emberben szinte csodálatos mértékben kifejezésre s lesz hivatva arra, hogy bevilágítson a sötétségbe, még pedig nem úgy, mint valami lámpa, hanem úgy, mint valami természetes fényforrás, miként a nap, mely az Úr akaratából és rendeletéből világít. Kálvin Jánosnak csak atyját és nagyatyját ismerjük; őseiről még a korához közelállók sem jegyeztek fel semmit.
Pont l'Eveque Pikardiának az Oise folyó mentén fekvő kicsiny faluja; a Cauvin (1) család eredetére vonatkozó kutatások ide nyúlnak vissza. E kis község lakosainak a legnagyobb része egykor az Oise folyón való hajózással foglalkozott, nem lehetetlen, hogy a Cauvin család tagjai is ezzel keresték legalább részben kenyerüket. Némelyek szerint Kálvin János nagyatyja is hajós volt, mások szerint kádár. Masson Papirius, (2) aki Kálvinnak csaknem kortársa volt, határozottan azt mondja, hogy Kálvin János nagyatyja navicularius, hajós volt.
Az öreg Cauvinnak (keresztnevét sehol sem közlik) három fia volt: Richard, Jakab, Gellért. Mind a hárman a kis falu határain túl keresték boldogulásuknak útját; Richard, nemkülönben Jakab is a kovácsmesterséget tanulta ki, azután mind a ketten Párizsban telepedtek meg, Gellért pedig – aki különben a legelőbb hagyta el az atyai házat – ügyvéd lett s a közeli Noyonba ment lakni 1481 körül.
Noyon a szerencsésebb nyugatnak azon városai közé tartozik,
(1) Kálvin János a kor divatja szerint latinosan írta nevét, levelein túlnyomóan így: Calvinus, vagy: Joh. Calvinus. Francia levelei alá így írja nevét: Vostre humble serviteur et frére Jehan Calvin. A latinos végzetnek a névhez való ragasztása, avagy éppen a névnek latinra való fordítása érthető okból volt szükséges, mert a latin írásban és beszédben a nevet névragozni csak így lehetett. Ez világos. Jellemző, hogy az elfogultság és az ellenséges indulat az idők folyamán még ebből is fegyvert kovácsolt a reformátor ellen. "Calvinusnak, nevezte magát – mondja egyik életírója, – mégpedig Domitius Calvinusnak az egykori római konzulnak neve szerint, aki nagy sereggel jővén Gallia ellen, itt roppant vérontást okozott." (Le Vasseur: "Annales de l'Eglise de Noyon" 1633. – Ld. Doumergue: "La Vie de Calvin." 1. append. VIII. 558. l.)
(2) Papirius Masson született 1544-ben, meghalt 1611-ben, francia író; jókor a jezsuiták rendjébe lépett, Franciaországban tanárkodott. Iratai között találtak egyet, mely Kálvin János életrajzával foglalkozik; ezt az életrajzot a többi dolgozataival együtt kiadták. Tekintve, hogy Kálvin János korához közel áll, elég fontos, habár – érthető okból – elfogult.
Noyon
melyek a rég elmúlt századoknak emlékeit megőrizhették. Nekünk, magyaroknak be kell érnünk azzal a dicsőséggel, hogy védelmeztük a nyugati műveltséget, de mi nem zarándokolhatunk el még régi királykoronázó városunk ama fényes templomához sem, melyet első királyunk épített, s amelyben fejedelmeinket nyugalomba tették. A nyugat megőrizhette a múltnak legtöbb becses emlékét; nálunk elpusztult minden. Még Noyon, ez az aránylag kicsi, vidéki város is fölmutathat régi épületeket, székesegyháza egyike ama templomoknak, melyeket Franciaországban 1150 körül kezdtek építeni gót ízlésben, városháza is egyike a legrégibb épületeknek, melyet a XV. században építettek.
Cauvin Gellért okos, képzett ember volt; Noyonban való megtelepedése után keresett ügyvéd volt a vidéken. (1) Idők folyamán a noyoni káptalannak is ügyvédje lett. Minden jel arra mutat, hogy rendezett viszonyok között, sőt jólétben élt, a városban házat szerzett és ebben lakott.
Az utas Eislebenben beléphet abba a házba, melyben a német reformátor született, elmerenghet a múltnak emlékein abban a szobában, ahol Luther Mártonnak, az evangélium eme bajnokának bölcsője állott, s mi csak méltányolni tudjuk azt a buzgóságot, amellyel Kálvin János emlékének tisztelői kutatták azt a helyet, ahol ő a napvilágot először látta, ahol első gyermekéveit töltötte volt. Kutatásaiknak eredményeit röviden a következőkben foglalhatjuk össze. Noyon csendes utcáinak egyike ma reformátorunknak nevét viseli. (2) Ezen utcának a gabonatérre (La Place du Blé) eső végén van egy nagyobb kiterjedésű emeletes ház, ma szálloda (a Hôtel de France), erről tartja a közvélemény, hogy a Kálvin János szülőháza. E nézet egy kis kiigazításra szorul, mert a szóbanlévő épület későbbi eredetű (1683-as évszám van rajta), annyiban azonban
(1) "Erat is Gerardus non parvi iudicii et consilii homo, ideoque nobilibus eius regionis plerisque carus." Beza: Vita Calvini. – Neander: "Vitae quatuor reformatorum. 4. l.
(2) Nem régtől fogva Noyonban ez az utcanév az egyedüli, ami Kálvin Jánosnak emlékét őrzi. Néhány évvel ezelőtt a régi "Rue du blé" nevét a "Rue du Calvin" nevével cserélték fel – s a nagy férfiú emlékének e szerény megjelölése is nagy hullámokat vetett e papi városban. A klerikális "L'ami de l'ordre" így elmélkedett akkoriban: "Jó lesz figyelembevenni, hogy Kálvin alapjában véve gonosztevő, aki vallásháborúkat okozott, amelyek sok tartományt rombadöntöttek. Különben" – így okoskodik tovább a "L'ami de l'ordre – "Kálvin János semmi maradandót nem alkotott, mert hiszen kálvinisták nincsenek a világon" stb.
megközelíti az igazságot, hogy e ház Cauvin Gellért egykori telkén épült, ámde e telek csak egy része a régi ingatlannak. A Hôtel de France mögött van egy kisebb, igen régi épület: minden valószínűség szerint ez egyik része volt ama családi háznak, amelyben Cauvin ügyvéd lakott, s amelyben talán Kálvin János született. A kövekkel kirakott udvar szűk falépcsőkhöz vezet, mely egy tágasabb szobába visz; az ablakokon erős vasrácsok vannak, a padlást hatalmas gerenda tartja. E szobában született-e az Institutio szerzője, avagy azok egyikében, amelyeknek helyén már újabb épületek állanak, ki tudná megmondani?
Cauvin Gellért életviszonyairól aránylag keveset tudunk; Béza Tódor (1) lett volna hivatva arra, hogy közelebbi adatokat nyújtson Kálvin János atyjának életéről is, ámde ő csak egy-két szóval érinti az előzményeket, és sietve reátér tulajdonképeni tárgyára, barátja életének vázolására.
Cauvin Gellért jó hosszú ügyvédi gyakorlat után, csak 16 évi noyoni tartózkodás után nyerte el a polgári jogot, s csak ezután gondolt a nősülésre. Választása az öreg Lefranc (keresztnevét nem említik) hajadon leányára, Johannára esett. Lefranc az előbbi években vendéglős, illetőleg szállodatulajdonos volt Cambrai-ban, 1490 körül azonban üzletével felhagyott, és Noyonba jött lakni; úgy látszik, már ekkor özvegy volt, egyébként vagyonos és tekintélyes ember, aki rövid idő alatt polgárjogot nyert itt, sőt a városi tanácsnak is tagja lett.
Cauvin Gellért házassága szerencsés volt, mert Lefranc Johannában hű, szorgalmas, igen vallásos és okos hitvesre talált, akiben
(1) Theodor de Bèze született 1519-ben, meghalt 1605-ben. Kálvin János hivataltársa és utóda a genfi egyházban. Atyja királyi ügyész volt Orleans-ban, Bourges-ban és Párizsban tanult. A költői hajlamú ember nem sok kedvet érzett a jogi tudományokhoz, amelyekre inkább atyjának kívánságára adta volt magát, s miután a hitjavítás iránt rokonszenvet érzett, 1548-ban Genfbe ment Kálvinhoz, hogy életét az evangélium szolgálatára szentelje. Nagyszámú munkái közül itt csak Kálvin János életrajzát említjük. Béza Tódor reformátorunknak három rendbeli életrajzát írta meg. Kálvin János életének utolsó napjaiban Józsué könyvének magyarázatával foglalkozott, s habár ennek a munkának a befejezéséhez el nem jutott, Béza sietve kiadta azt még ugyanazon évben. E műhöz mellékelt életrajz a reformátornak első életrajza. Gyorsan, főbb vonásokban a szerető barátnak kezeivel írott életleírás, jobban mondva apológia ez. A fentebb említett munka az 1565. évben ismét, új kiadásban megjelent; ebben Kálvin Jánosnak valamivel teljesebb s főleg tárgyilagosabb életleírása foglaltatik A harmadik életrajz 1575-ben jelent meg, midőn Kálvin leveleit adta ki.
e kiváló lelki tulajdonságok a női szépséggel egyesültek. Szépségét kiemelik általában, Kálvin Jánosnak egyik életírója, Desmay Jakab (1) meg éppen azt mondja, hogy Lefranc Johanna "korának legszebb asszonya" volt.
A házasságból négy fiú született: Károly, János, Antal, Ferenc; két leány: Mária, s egy, akinek nevét nem ismerjük. Ferenc korán elhalt, Károly a lelkészi pályára lépett, Antalról és Máriáról tudjuk, hogy később Genfbe jöttek.
Kálvin János 1509 július 10-én született. Úgy látszik, a család kezdettől fogva nagy reménnyel tekintett az eleven tekintetű, fekete szemű, egyébként pedig gyenge testalkatú barna gyermekre. Jókor került Noyonnak a Pont l'Eveque utcában levő elemi iskolájába, melyet akkoriban capette-iskolának hívtak azért, mert tanulói kis felöltőt (cappa), viseltek, különben az iskola már régibb volt, az előző században létesült, internátussal volt egybekötve, melyben mintegy húsz gyermek kapott kegyes alapítványokból ellátást.
Azon férfiak, akik az életben nagy munkakört töltenek be, nem voltak mindig az első tanulók az iskolában, Kálvin Jánosról azonban kezdettől fogva feljegyzik, hogy mindig a legelsők között volt. A fentebb említett két, aránylag Kálvin János korához közel álló életrajzíró: Masson és Desmay egyformán kiemeli már a kis fiúnak gyors felfogását, tanulékonyságát, kitűnő emlékező tehetségét.
Egy szerencsés körülmény jelentékeny befolyást gyakorolt a fogékony gyermek fejlődésére. A Cauvin család – valószínűleg a családfő révén – már régebben érintkezésbe jutott a Montmoor (2) családdal, ama vidék legműveltebb, legelőkelőbb családjával. A két család között a viszony oly meghitt és benső volt, hogy később a kis János egészen Montmoorékhoz költözött, ahol vele egykorú
(1) Desmay Jakab róm. kat. lelkész, hittudós. Az 1621. esztendőben Rouenban egy ilyen című munkát adott ki: "Remarques considerables sur la vie et moeurs de Jean Calvin". A szerző az előző években, nevezetesen az 1614. év adventjén és az 1615. év nagyböjtjén elöljáróinak meghagyása folytán Noyonban prédikált. Desmay ezen alkalmakat felhasználta arra, hogy Kálvin Jánosról, az ő noyoni életéről adatokat gyűjtsön. Idős, tudós férfiakkal, "azoknak kortársaival, akik Kálvin Jánost látták volt", sűrűn érintkezett. Áttanulmányozta a káptalani jegyzőkönyveket stb. Azt mondják, hogy munkájában nem nyilvánul nagyon sok rosszakarat (Lefranc: La jeunesse de Calv. Ld. Doumergue, e. m. append. 529. l.)
(2) Tulajdonképpen Hangest-Montmoor. Hangest János († 1490.) egyik fia, Lajos örökölte a montmoori birtokot s erről is nevezte magát. Az életírók egyszerűen Montmoor Lajosnak nevezik, Révész Imre ismert művében így: Mommor-család.
gyermekek is voltak. A művelt és kedves család körében eltöltött idő mély, maradandó hatást gyakorolt a fejlődő gyermek lelkületére. Kampschulte (1) méltán igen fontosnak találja e körülményt, és a következő szavakkal méltányolja a gyermeknek a Hangest családdal való érintkezését: "Az ismeretek elemeivel bizonyos finomságra tett szert, és arra az előkelő modorra, mely őt feltűnően megkülönbözteti a német reformátortól." (2)
Kálvin János későbben a legnagyobb szeretettel és hálával gondolt a Montmoore-Hangest családban eltöltött évekre; első irodalmi művét kegyeletes szavakkal a család egyik kitűnő tagjának ajánlotta: "Hálásan emlékezem amaz időkre, midőn mint gyermek a ti házatokban nevekedtem, veled ugyanazon tudományokba oktatást nyertem". (3) Sok esztendő múlva is élénken élt a reformátornak szívében a kegyelet ezen család iránt, midőn Hangest Lajos egyik fia zajos mulatságokban eltöltött ifjúsága után hozzá, Genfbe kívánkozott, Kálvin János tárt karokkal fogadta őt (1547), s jövőjét biztosítani igyekezett.
(1) 1869-ben Lipcsében e cím alatt adta ki három kötetre tervezett munkáját: "Johan Kalvin, seine Kirche und sein Staat ti Genf"; csak az első kötet jelent meg, mert a szerző – a bonni egyetemen a történelem tanára – az első kötet kiadása után meghalt. (A megkezdett munkát folytatja: Götz Walter. A II. kötet megjelent 1899-ben, 571 lap.) A megjelent kötet (493 l.) egyike a leghelyesebb könyveknek, amelyek reformátorunkról valaha szólottak. A kritika ritka egyezéssel méltányolta e munkát. A "Revue Critique" 1870. I. 289. l. néhány sora hadd szóljon itt helyettünk: "A munka egyike a legjelentékenyebbeknek; hosszú és fáradságos kutatásnak eredménye. Lelkiismeretes pontossággal, gondosan igazolt adatokon épült fel, melynek csak egy célja van: pártatlanul felkutatni az igazságot. Az ember az egész kötetet elolvassa anélkül, hogy sejtené: írója katolikus hitvallású ... Nem hisszük, hogy egyetlenegy fontosabb adatát meg lehetne cáfolni". Ld. Doumergue Ed. "La Vie de Calvin" című mű I. 531. l.
(2) "So eignete er sich... eme gewisse Feinheit. .. und jene vornehme Art an, die Calvin in so auffalender Weise von dem deutschen Reformator unterscheidet" em. m. I. 222. l.
(3) Corpus Reformatorum ed. Baum, Cunitz, Reuss. Vol. XXXIII. p. 5. "L. A. Senecae libri duo de clementia".