V.
Kálvin a jogi pályán

Az orleans-i egyetem. – Estoil Péter. – Kálvin szorgalma, barátai. – Wolmar. – Kálvin János Bourges-ban. – Alciati András. – Cauvin Gellért halála. – Belső küzdelmek. – Kálvin a Collège de France hallgatója.

Az orleansi főiskola a XIV. századnak elejétől fogva (1312) csaknem öt századon át (egészen a francia forradalomig, mely azt 1790-ben beszüntette) a nyugatnak egyik kiváló tanintézete volt, Párizs és Toulouse után következett. Míg a párizsi Sorbonne az ország első hittani intézete volt, az orleansi egyetem mint jogi iskola foglalta el az első helyet. Idők folyamán sok jeles tanára volt (Reuchlin és Erasmus is tanított itt). Az alapítólevél értelmében e főiskolában nem volt szabad teológiát előadni, nyilván azért, hogy a Sorbonne-nak versenytársa ne legyen. Másrészt, mint érintve volt, jogtudományi tanszékei messze földön híresek voltak, kiváltsága értelmében a francia magánjogot csak itt adták elő.

Kálvin János az 1528. év őszén, az iskolai év elején ment Orleans-ba; az új légkörben szinte újjászületett, némi jele van annak, hogy közlékenyebb lett, a társaságot kereste. A francia főiskolák a szabadabb életnek mintegy oázisai voltak; tetszett ez az ifjúnak, mert még az ifjú arisztokratákon is bizonyos köztársasági szellem volt érezhető, csudálkozva szemlélhette az ifjú sereget, mely jön-megy, pillanatnyi kedvteléseinek él, tanulmányaival nem törődik. Egy későbbi tudósítás szerint az egyetem kebelében virágzó egyesületek egyike Kálvin Jánost prokurátorának választotta. (1) Ámde a fiatal jogász csakhamar betelt az üres külsőségekkel, hajlama csendes tanulószobája felé s azon komolyabb emberekhez vonzotta, akiknek közelében épült. Orleans-i barátjai közül első sorban Duchemin Miklós ügyvédet kell említenünk, aki valamivel idősebb

(1) Ld. Kampschulte e. m. I. 228.


36

volt, mint ő. Kálvin vele lakott, vagy ami valószínűbb, az általa bérelt házban vett szállást, őt naponkint jobban megszerette, mert általában értékes embernek ismerte fel. Maga Kálvin úgy szól róla, mint türelmes kutatóról, éles eszű emberről, akinek határozott ítélete van. (1)

Kálvin János melegen ragaszkodott azokhoz, akiket egyszer szívébe fogadott (egész élete ezt igazolja). Duchemin nevével sok levelében találkozunk, s habár a későbbi időkből aránylag kevés levelünk maradt fenn, melyet a reformátor egyenesen hozzá intézett, a meglevő levelek, Kálvinnak barátja iránt táplált őszinte szeretetéről szólanak. (2) Duchemin egy polémiájában is részt vett; ez az ügyvéd 1531-ben egy vitatkozó iratot adott ki, melyhez aztán Kálvin írt előszót. (3) Duchemin mellett Dániel Ferenc volt az, akit az ifjú jogász többször meglátogatott. Az 1527–1536. évekből fennmaradt levelek túlnyomó része Dánielhez van intézve, ezeknek szívélyes hangja szintén meleg barátságról szól. Dániel szellemes ember, szívesen foglalkozott a hitjavítás kérdésével, társalgás közben reátértek e témára is, az volt a nézete erre nézve, hogy a hitjavításnak meg kell történnie, de az egyházból kiválni nem szabad. A Dániellel váltott levelekből az tűnik ki, hogy ő családos ember volt. (4)

Bármily szívesen időzött is a fiatal jogász barátainak körében, fegyelmezett gondolkozása, becsvágya, a tudomány szeretete egyaránt könyvei felé vonzotta, munkára lelkesítette. Jó példákban nem volt hiány. Tanárai közül különösen az orleans-i származású Estoile Pétert (Kálvin leveleiben: Petrus Stella), a francia magánjog tanárát emlegeti, mint olyat, akinek nagy hatása volt reá. Az ifjú csodálva szemlélte tanítójának tudományát és egyéb kiváló tulajdonságait, mert Estoile Péter nemcsak mint tudós volt kiváló, a műveltség és tudomány mellett jellemerő és nemes érzés egyesült benne. "Hajthatatlan volt, miként a törvény, gyöngéd, miként egy anya." (5) Tanításában volt valami megnyerő. Az volt felőle a vélemény, hogy még Erasmust is elhomályosította.

(1) "Homo lucubrationum patientissimus, perspicacis ingenii, et quod est imprimis egregium, exactissimi iudicii". Herminjard levélgy. a 328. levél.

(2) Kálvin Duchemin Miklóshoz irott egyik levelének zárósorai: "Vale mi Chemine, amice mi, mea vita charior!" (1531. május 14.) Herminjard em. m. a 338. levél.

(3) Az irat címe: "Nic. Chemini Aureliani Antapollogia adversus Aurelii Albucii defensionem pro And. Alciato contra D. Petrum Stellam nuper editam".

(4) "Saluta matrem, uxorem, sororem". Herminjard levélgy. a 366. levél.
(5) Merle d'Aubigné: "Hist. de la ref. en Europe". II. 4.


37

Ha Tompa szerint a példának olyan erősítő, elragadó hatalma van, hogy arra még az aluszékonyak is eszmélnek, elképzelhető, minő hatást gyakorolt e tudós tanító példája az olyan erős ítéletű és szilárd elhatározású ifjúra, aminő Kálvin János volt. E példa hatása az ifjú jogásznak csudás szorgalmában nyilvánult.

Smiles, az ismert angol író, Buffon Györgyről, a híres természettudósról a többi között ezt mondja: "A munka életszükséglete volt, élete örömét, varázsát a tanulmányozás tevé." Hasonlót mondanak Lessingről is. Ámde ezen szavakban sem ama tudósnak, sem e költőnek olyan jellemzése nincsen, amely őket a többi jelentékeny emberektől megkülönböztetné, sőt ellenkezőleg, a munkaszeretet közös tulajdonsága általában minden nagyratermett embernek. Akik bármilyen téren becsest, maradandót alkottak, akik az emberi előhaladásnak útját valahol egyengették, mind szerették a munkát, örömre hangolta őket a tudás, még maga az ismeretén való küzdelem is gyönyört okozott nekik. Nem kivétel e tekintetben Kálvin sem; annak a küldetésnek, amelyet a gondviseléstől nyert, roppant munkával, önmegtagadással tudott csak megfelelni. Műveinek, leveleinek nagy száma éppen úgy szól munkaerejéről, mint munkakedvéről, melynek alapját már előbb, mielőtt az életbe kilépett volna, megvetette.

Béza Tódor egykorú tanúkra, kortársakra hivatkozva beszéli, hogy orleans-i joghallgató korában Kálvini naponkint a késő éjjeli órákig (1) tanult, korán kelt. Életmódját úgy szabta meg, hogy minél nagyobb előmenetelt tehessen, azért rendkívül mérsékletesen (2) táplálkozott. Reggelre felébredve, addig maradt ágyában, amíg emlékezetében mindazt föl nem idézte, amit az éj folyamán tanult. E szorgalom eredményéről akkor alkothatunk magunknak képet, ha tekintetbe vesszük, hogy Kálvin emlékezőtehetsége szinte páratlan volt. Béza említi, hogy akit egyszer meglátott, azt évek múlva is megismerte. Későbbi éveiben gyakran megtörtént, hogy munkájában akadályozták, Kálvin órák múlva is ott, annál a szónál folytatta a diktálást, ahol elhagyta. Hét-nyolc évvel elóbb megtörtént dolgokra, végzésekre tisztán emlékezett. "Csudálatos szellem!" élénk és mélyreható, kész és gyors. (3) A munkásság csak egyik jellemző vonása volt, e munkásság benne pontossággal, rendszere-

(1) "Ad mediam noctem." Béza: Vita Calvini.
(2) "Admodum frugaliter." Uo.
(3) "Ingenium acerrimum." Béza: (Vita C. ed. Neander) 4. l. "Singularem in genii alacritatem" Fl. de Raemond. Merle d'Aubigné e. m. II. k. 10.


38

tettel párosult, amihez hozzáfogott, azt el is végezte, és éppen nem közönyös az, amit róla, mint orleans-i joghallgatóról Stähelin mond, hogy ti. egyetemi előadásokról vezetett jegyzetei egyszerűek, világosak, s ritka szép nyelvezettel voltak írva. (1)

Tanulótársai elismerték fölényét, tanárai pedig csaknem tiszttársuknak tekintették a 19 éves fiatalembert. Ugyancsak Stähelin említi, hogy egyik-másik tanárának akadályoztatása esetén ő tartotta meg az előadást. Ezt mint valószínű dolgot elfogadhatjuk, az azonban, amit Béza Tódor a reformátorról mond, hogy ti. neki a tanárkar távozásakor egyhangúlag a jogtudományi rangot megadta volt – mint arra Kampschulte is rámutat (2) – a jó barát panegyrikus túlzásánál alig egyéb. Azt is szokták említeni, hogy VIII. Henrik híres válóperében Európa legkiválóbb jogászai között őt is véleményadásra szólították volna föl. Tekintettel arra, hogy e felszólításról az életrajzírók legnagyobb része mit sem szól, s hogy azok, akik erről megemlékeznek (pl. nálunk Révész Imre), állításukat nem támogatják, a szóban levő felhívást minden kétségen felül állónak nem tekinthetjük.

Kálvin munkásságát a jogi tanulmányok nem merítették ki Orleans-ban, Wolmar Menyhért, (3) a kiváló hellenista mellett a görög nyelvben tökéletesítette magát. Kálvin későbben hálával emlékezik meg Wolmar hathatós támogatásáről. (4) E tanító az Írást is görögül olvasta, s tanítványainak gyakran szólt a reformációról, a németországi eseményekről, itt-ott bibliai és hittani magyarázatokba is bocsátkozott. Egy alkalommal így szólt a hit erejéről: "A hit által az ember egyesül Krisztussal s Krisztus egyesül vele, az Úr ennek következtében a vétkezőben nem az embert, hanem az ő szeretett

(1) Stähelin: J. Calvins leben u. Ausgw. Schriften. 9. l.
(2) Kampschulte e. m. 228. l. Egy 1531-ben kiállított okmány alá Kálvin János így írja magát alá: "a jogtudományok licenciátusa". (Maistre Jean C. Licentié es Loix.) L. uo.

(3) Született 1496-ban. Előbb Bernben, majd Friburgban tanított, 1521-ben Párizsba jött, s itt Glareanus vezetése mellett egészen a görög nyelvre s irodalomra adta magát. Kiadta: "Homeri Iliados Libri duo una cum annotatiunculis Volmani" című munkáját. A szabadság, amellyel vallási nézeteit kinyilvánítá, Párizs elhagyására kényszerítette. 1527-ben jött Orleans-ba, később elment Bourges-ba. Orleans-ban szűkös viszonyok között élt, kis diákokat fogadott házába, ezek között volt Béza is. A fiúk egymás között nem Melchiornak, hanem Meliornak (jobb) hívták.

(4) "Graecas literas, te auctore ac magistro, legum studio permiscui, quas tunc summa cum laude profitebaris." Herm. levélgy. a 338. levél, 6. jegyz.


39

látja". (1) E beszélgetések nagy befolyással voltak reá, s némelyek egyenesen Wolmar befolyásának tulajdonítják Kálvinnak a hitjavításhoz való közeledését. (2) Annyi bizonyos, hogy már orleans-i tartózkodása idejében sokat foglalkozott az Írással, mikor a jogi és egyéb tanulmányaiban megfáradt, pihentetőnek elővette azt. Érezte ama hatalmas, megnyugtató erőt, mely annak soraiból kiárad, ünnepies, magasztos légkörbe vezette a merengő ifjút; az egyszerű, mély jelentésű szavak olyan benső összhangzásban voltak az éj csendjével. Bensőségesek s áldásosak voltak ezen órák, hatásuk Kálvin egész életén meglátszik. Rövid idő múlik el aránylag, mikor mint az Írás magyarázója föllép és meglepő jártasságot tanúsít abban, de ami még feltűnőbb: a prófétákra és apostolokra emlékeztető, meggyőződésből fakadt lelkesedéssel hirdeti az Igét, s ettől fogva utolsó napjáig hajszálnyira sem tér el a kijelölt útról. Már orleans-i tartózkodása idejében "ha a Bibliával kezében szólt, senki sem tudott neki ellenállani." Felkeresték magányában, kérték: szóljon az Igéről. Ide vonatkozik Bézának az a tudósítása, mely szerint Orleans-ban való tartózkodása alatt Kálvin eszközül felhasználtatván az Úr által, több családban terjeszté az Isten országát.

Volt alkalmunk rámutatni arra, hogy már az ifjú Kálvin János életíróinak nézete is nagyon megoszlik akkor, midőn az ő egyéniségének méltatásáról van szó. Az elfogultság, sokszor a rosszakarat szinte torzképet alkot felőle. Bolsec Jeromos (3) életiratában a legrikítóbb színekkel elevenít fel mindennemű rágalmat. Érdekes megjegyezni, hogy ezek az írók még a jó tulajdonságokat is minő

(1) Merle d'Aubigné eml. m. II. 15.
(2) "Wolmarus lutheranum virus Calvino instillabat." Florimond Raemond Merlé Aubigné 11. 15.

(3) B. Jeromos lyoni orvos, Kálvin János halála után 13 évvel adta ki pamfletjét a reformátor ellen ilyen cím alatt: "Historie de la vie, moeurs, actes, doctrine, constance et mort de Jean Calvin jadis ministre de Geneue recueilly par M. Hierosme Hermes Bolsec docteur Médecin è Lyon". A könyvet 1877-ben bevezetéssel, bő jegyzetekkel kísérve kiadta Lyonban Chastel Lajos Ferenc. A munka irányáról – mellőzve a Kálvinra szórt rágalmakat – hadd nyújtson fogalmat néhány szó a bevezetésból: "A kálvinizmusnak csakem semmi támasza nincsen, az egész nem egyéb, mint olyan pápaság, mely csak egy napig tartott. Kialudt szekta az, melyet megölt a más szekták ellen táplált gyűlölete". (VIII. 1. magyarázó jegyzete.) Persze nem kíméli e könyv Kálvin ifjúságát sem; ide vonatkozó vádjaival foglalkozni sem érdemes: "Die Angabe Bolsecs über eine grobe sittliche Verirrung Kalvins in seiner Jugend und eine dafür erlittene entehrende Strafe verdient keine ernste Wiederlegung." Kampschulte e. m. ld. a 224. l. 2. jegyzet.


40

ellenszenveseknek tudják bemutatni. Florimond Raemond, (1) midőn az ifjú Kálvin szorgalmáról, munkásságáról beszélni kénytelen, így ír: "Olyan mint az éjjeli madár, mely csak napnyugta után megy ki búvóhelyéről, hogy a templomokban megvonja magát, hogy ott a világosságot kioltsa." (2) Az efféle beszéd pedig minden baglyával, világosság-kioltásával egyetemben jellemző, de nem Kálvin Jánosra nézve, hanem arra, aki mondja.

A történeti Kálvin sokkal természetesebb; egyéniségének megértetéséhez semmiféle körmönfont hasonlatra szükség nincsen. A tapasztalat azt mutatja, hogy azok, akik az életben kötelességeket látnak, komolyabbak is. Tekintetük mélyebbre hatol, a lényeget keresik, a forma iránt kevesebb érzékük van. Mi sem természetesebb, mint az, hogy ezek a magányt jobban szeretik, ahol az elme háborítatlanul teszi meg összehasonlításait. Ebből a szempontból tekintve a dolgot, az elfogulatlan szemlélő megérti, miért annyira embere az ifjú jogász a magánynak. Nem is tértünk volna vissza e kérdésre, de az az itt-ott felmerülő elfogult állítás kényszerít reá, mely Kálvint ifjú korában mint valami rideg, elzárkózott embert akarja feltüntetni.

Kálvin az egyetemi év befejezése után még a következő tanév egy részét is Orleans-ban töltötte. Egy hírneves professzornak, Alciati Andrásnak (3) híre Bourges-ba vonta, miután pedig ő Bourges-ban 1529. április hó 19-én kezdé meg előadásait, (4) előbb Kálvin sem mehetett oda. Bourges Párizstól délre a Yévre és az Auran összefolyásánál fekszik, Franciaország egyik legrégibb és történeti emlékekben gazdag városa. Helyén egy gall város állott: Avaricum, melyet Caesar 52-ben Kr. e. elfoglalt. VII. Károly egy ideig itt lakott, XI. Lajos (Mátyás királyunk kortársa) állítá fel főiskoláját (1463). 1467. márc. 9-én nagy pompával nyitották meg, de I. Ferenc koráig nemigen tudott hírnévre emelkedni. Margit királyi hercegnő hat-

(1) Fl. Raemond (szül. 1540 körül Agenben). Bordeaux-ban, majd Párizsban tanult. A hugenották üldöztetése nagy hatással volt reá, de később annál buzgóbb híve volt a római egyháznak. Anyagilag független ember volt, gazdag könyvtárral rendelkezett. Munkájának címe: "La naissance, progrez et decadance de l'hérésie de ce siècle".

(2) I. Doumergue E. "La vie de Calvin I. k. 132. l.

(3) Alciati András (1493–1550) milánói származású jogtudós, előbb Avignonban tanított, 1529-ben a bourges-i főiskolához hívták meg, ahol 5 éven át tanított, később visszakerült hazájába; Páviában, majd Bolognában működött.

(4) "Ce professeur n'y ouvrit son enseignement que le 19 avril de la dite année". Herm. Corresp. des Ref. a 310. levél 2. jegyzet.


41

hatósan támogatta az intézetet, valószínűleg az ő közbenjárására ment ide Alciati is.

A tudós tanár hírneve vonzóerőt gyakorolt, az ifjak nagy számmal mentek Bourges-ba. Alciati képzett, tudós férfiú volt (Herminjard: "a XVI. század egyik legnagyobb jogtudósa"), jogi ismereteit nagy történelmi és klasszikus műveltséggel egyesíté magában, remekül írt, előadása azonban kívánnivalót hagyott hátra. Előadásaiban a fő szempontot mihamar szem elől téveszté, aránytalanul csekélyebb fontosságú részletekbe tévedt, mihez képest a sok fejtegetés dacára sem végzett sokat. Még egy körülmény forgott fenn, mely az ifjakat kellemetlenül érinté: míg Alciati iratait választékos nyelv jellemzi, előadása köznapi volt. (1)

Időközben Wolmar is Bourges-ba ment, s ennek következtében Kálvinnal közvetlenül érintkezett; sokat beszélgettek egymás között arról, amiről akkoriban mindenütt s itt Bourges-ban is sűrűn folyt a vita: a hitjavításról. Wolmar Kálvinnak azt az ajánlatot tette, hogy foglalkozzék behatóan az evangéliummal. Ne engedje, hogy idejét a Novellák, Pandekták felemésszék, hiszen a teológia a tudományok királynéja. (2) Nem lehet kétség aziránt, hogy a nagytudományú férfiúnak szavai, aki iránt Kálvin nagy tisztelettel viseltetett, hatás nélkül nem hangzottak el, sőt nem lehetetlen, hogy épen ebbe az időbe esik az, amit magáról mond: "előbbi tanulmányaimmal ugyan nem hagytam fel, de mégis közönyösebben munkálkodtam azokban". (3) Feljegyzik, hogy ebben az időben a későbbi reformátor a közeli falvak egyikében bibliamagyarázatot tartott. (4)

(1) A bourges-i joghallgatók formaszerű kérvényben felhívták Alciatit, változtasson módszerén: tartózkodjék a túlságos részletezéstől, fordítson nagyobb gondot az előadásra. "Mit mondjunk az olyan tudósról – írják a többi között –, aki három hónapig egy témán rágódik?" Önkéntelenül is az eszünkbe jut a lakedaimoniak válasza a samosiak hosszú beszédére: "Ó samosiak! Olyan sokat beszéltetek, hogy beszédeteknek a végén már elfelejtettük annak az elejét, ezért aztán a végét sem értettük." (L. Doumergue "La Vie de Calvin" I. köt 144. lap.)

(2) "Ut posito Justiniani Codice ad Theologiae omnium scientiarum reginae Studium, animum applicaret." Fl. Remond Hist. d'Her. II. lib. cap. VIII. l. Merle d'Aubigné Hist de Ref. en Europe. II. 35. Majd ismét: "Acriter exhortanis, ut de reformanda, atque illustranda Dei ecclesia cogitationem et curam serio inciperet." Uo. Merle d' Aub. eml. m. II. 38. l

(3) "... reliqua studia quamvis non abiicerem, frigidius tamen sectarer." Praef. in Psalm. Kampschulte e. m. l. 242.

(4) Béza Hist des. Eglises ref. p. 7. Lignières község földesura így szólt Kálvin fejtegetései után feleségéhez: "Nekem úgy tetszik, hogy Kálvin J. mester jobban prédikál, mint a barátok és helyesen jár el a dologban".


42

Időközben gondok nehezültek Kálvinra, édesatyja komolyan megbetegedett. 1531 május havában otthon Noyonban tartózkodott. Az a levél, amelyet Kálvin János 1531. május hó 14-én Duchemin Miklóshoz intézett, azt engedi sejtenünk, hogy ő nem atyja betegsége miatt ment haza, hanem ez utóbbinak a betegsége akadályozta a visszautazásban. Megígérte, hogy rövid idő alatt visszamegy, (1) amikor is Orleans-t is érinti, ámde váratlanul íme, akadály merült fel, a betegség nagyon elhúzódott, az utóbbi napokban annyira válságosra fordult, hogy szinte bizonyosra vehető, hogy a katasztrófa bekövetkezik. (2) Amitől tartott, rövid idő múlva teljesedésbe ment: Cauvin Gellért 1531 május 26-án, életének hetvenedik esztendejében elhunyt.

Fentebb röviden érintettük Cauvin Gellértnek a noyoni káptalanhoz való viszonyát az utolsó időkben. Az az ott említett végrendeleti ügy elég nagy ellentéteket emelt a káptalan és az ügyész között. Erre mutat az, hogy a káptalan Cauvin Gellértet kiközösítette. Kálvin János fivérével, Károllyal ott állott a ravatal mellett, s egyéb gondok mellett az az aggodalom is gyötörte lelküket, mi lesz a temetéssel? Némi tanácskozás után a fiúk azt határozták, hogy Károly menjen föl a káptalanhoz, intézze el ott az ügyeket. E megállapodás értelmében másnap, vasárnap Károly fel is ment a káptalani urakhoz, velük olyanforma megeegyezésre jutott, hogy az örökösök Cauvin Gellértnek fönnmaradt tartozásait Ugyanazon évnek Szent Remigius napjáig rendbe hozzák, ezzel szemben a káptalan kimondja a feloldozást, az egyházi eltemettetés ügyében nehézségeket nem támaszt.

János lelkét ezen napokban súlyos gondok nyomták; a gyászeset, a család anyagi ügyei egyaránt foglalkoztatták, de talán az ezekkel járó aggodalmaknál is jobban nehezedett lelkére az, hogy ő az ügyvédi pálya iránt nem sok kedvet érzett, pedig már itt volt az idő, amikor széleskörű ismereteivel kenyérkeresethez kell vala látnia. Kálvin szerette a jogi tudományt, mint tudományt. Fegyelmezett észjárása az ezen tudományban érvényesülő következetes, okszerű kapcsolatokban gyönyörködött; ámde az elméleti jogtudomány és annak az életben való alkalmazása, a gyakorlat között,

(1) "Tibi promiseram discedens, me brevi adfuturum." Herminjard em. levélgyűjteménye a 338. levél.

(2) "Patris morbus attulit edusam remorae... Interim dies de die trahitur, donec eo ventum est, ut nulla spes vitae sit reliqua, certum mortis periculum." Uo.


43

ellentétet fedezett föl, s ez reá idegenszerűleg hatott. Hogy ezt megérthessük, tekintetbe kell vennünk, hogy Kálvin minden komolysága mellett szerfelett érzékeny ember volt. Aligha tévedünk, ha azt állítjuk, hogy az akkori időknek ügyvédi civódásaitől, az ún. ügyvédi rabulisztikától fázott. Ő maga mondja magáról, hogy a békét és a nyugalmat szerette. (1) Így történt, hogy midőn az ügyvédi gyakorlatra kellett térnie, zavarban volt. A pályaváltoztatás mindig sok benső küzdelemmel jár, éspedig annál többel, minél komolyabb az ember, aki belekerül – és Kálvin János már másodszor állott pályaváltoztatás előtt. Igaz, hogy az első nem volt ilyen súlyos, mert hiszen akkor még nem veszített időt és fáradságot, s akkor még nem volt annyira magára hagyatva. Szinte magunk előtt láttuk az ifjú ügyvédet atyjának ravatala mellett bánatával, emlékeivel s a jövő fölötti aggodalmával, de érezzük, hogy ezen aggodalom nem vigasz és nem remény nélküli. Felébred lelkében amaz órák emléke, amelyekben az Írás fenséges békével töltötte el szívét, magasztos és megszentelt nyugalom volt az, mely a Szentírásból feléje szállt, ezért vágyódott azzal behatóbban foglalkozni. Vannak, akik azt állítják, hogy Kálvin későbbi elhatározására nem folyt be a Szentírásnak a szeretete, nevezetesen nem azért nem lépett az ügyvédi pályára, mert az Ige hirdetésének vágya felébredt benne, hanem mert mint a klasszikus nyelvek és irodalmi művek magyarázója akarta a pálmát elnyerni. (2) Mennyire akart ő általában fényben tündökölni, mennyiben nem, azt most itt nem vitatjuk, de hogy az evangélium szeretete szabta meg, mégpedig kizárólag, későbbi cselekedeteit, nevezetesen pályaváltoztatását, ezt a kiváló történetíróval szemben is fentartani kénytelenek vagyunk, hiszen maga Kálvin tájékoztat bennünket: "Jogot tanultam – így szól egyik munkájának előszavában – erre nagy szorgalmat fordítottam, de az Isten az Ő titkos rendeletével másfelé fordította életemnek útját, mert miután némileg megismertem az igazi kegyességet, oly erővel fogott el a vágy, hogy gondolataimban akkor is azzal foglalkoztam, mikor még más tanulmányok tartottak lekötve. (3)

(1) "Umbram et otium amavi." Bev. a zsolt.

(2) Kampschulte: "Sein Plan war, sich durch gründliche Studien und tüchtige Leistungen in der humanistischen Welt einen Namen zu verschaffen und dereinst im Ruhme eines gelehrten Schriftstellers zu glänzen: so dachte et sich seine Zukunft. Nicht Luther und Zwingli, sondern die Reuchlin, Erasmus standen ihm als leuchtende Vorbilder vor Augen." E. m. I. 235.

(3) Bevezetés a zsoltárokhoz.


44

Atyja temetése s a családi viszonyoknak rendezése után Kálvin nem ment vissza Bourges-ba, hanem Párizsba, ahol a Collège de France hallgatói közé vétette fel magát. Ezen főiskola görög és héber tanszékét akkoriban két kiváló professzor tölté be: Danés Péter (1) és a pikárdiai származású Vatable, (2) Faber Stapulensis egykori tanítványa. Kálvin szinte ellenállhatatlan kedvet érzett, hogy e két professzort hallgassa, s ha a célt tekintjük, ami a későbbi reformátor előtt lebegett, alig tévedünk, ha azt állítjuk: Kálvin az Írást akarta e két nyelvnek alaposabb ismerete útján megérteni, hiszen a zsidó nyelv megtanulásával más célja nem is lehetett. Életmódját úgy rendezte be, hogy minél nagyobb előhaladást tehessen. Első levelét Párizsból Dániel Ferenchez intézi (1531. jún. 27-én). E levélben megemlíti, hogy egyik barátjának atyja igen szívesen lakást ajánlott fel neki, barátja is kérte, hogy fogadja el az ajánlatot, és valóban ez jobbkor nem is jöhetett volna, ámde az a baj, hogy e lakás igen távol van a Collège de France-tól. Így történt, hogy az ajánlatot nem fogadhatta el; ő teljes erejével tanulmányainak akar élni. (3)

Nem tartozik szorosan véve ide, de mint érdekes dolgot megemlítjük, amit Kálvin János barátjának az idézett levél első részében ír, különben is olyan kevés az, amit reformátorunk életének ezen szakáról tudunk, hogy szívesen kell fogadnunk minden feljegyzést. Dánielnek Párizsban volt egy nővére, aki mindenáron apáca akart lenni, és valamelyik kolostorban töltő az ún. noviciátusi (újonc) évet. Dániel fölkéri Kálvint, látogassa meg s írjon róla. Kálvin siet a megbízásnak eleget tenni. Megérkezése után – mint írja, – rögtön ki nem mozdulhatott, mert nagyon fáradt volt. A következő négy napot barátainak üdvözlésével tölté el, (4) a hatodik napon ment el barátja, Cop (5) társaságában a zárdába. Ott

(1) Danés P. 1497–1577. 1530-tól fogva a Coll. de Fr. tanára. Beda, a hitújítás elkeseredett ellensége, őt 1533 január 9-én Vatable-val együtt a parlament elé idéztette, s követelte, hogy neki az Írás magyarázatát tiltsa el. Ámde a parlament vonakodott ezt megtenni. D. nagy tehetségű ember volt, a klasszikus nyelveken és a héber nyelven kívül jártas volt a matematikában, sőt az orvosi tudományban is.

(2) A héber nyelvnek tanára a nevezett intézetben. Ritka rátermettséggel tudta e nyelv szabályait hallgatóival közölni; sokan tódultak előadásaira, akik között számosan voltak zsidók is.

(3) Herminjard Corr. des Ref. a 345. levél.
(4) "Salutandis amacis." Uo.
(5) Cop Miklósról-e, vagy ennek fivéréről, Mihályról van-e itt szó? Nem világos.


45

arról értesül, hogy a hölgy a felavattatásra az engedélyt már megkapta, találkozván a leánnyal, kérte, legyen őszinte, mondja meg, minő gondolatok foglalkoztatják ezen nagy lépés előtt. A leány csodálatos könnyűséggel felelt, az egész fogadalomról olyan felületesen szólott, akárcsak valami babajátékról. (1) "Én röviden arra intettem, ne bizakodjék el, ne bízzék vakmerően a maga erejében, hanem bízza magát az Isten erejére, akiben vagyunk és élünk." (2)

(1) "Diceres eam ludere cum puppis, quoties audit voti nomen." Herminjard levélgy. a 345. levél.

(2) Kampschulte e levélre hivatkozik, s azt igyekszik bizonyítani vele, hogy Kálvin J. akkoriban még távol állott a hitjavítás gondolatától. Ez lehetséges. Ámde ez nem bizonyítja azt, hogy nem volt a hitjavítás felé vezető úton, s nem bizonyítja nevezetesen azt, amit Kampschulte állít, hogy Kálvin nem az Írás alaposabb megértése végett hallgatja a görög és a héber nyelv két tudós professzorát. Egyébként azt Kampschulte is elismeri, hogy a levél hangulatából kivehető, miszerint az újonc-apáca felelete Kálvint kissé kellemetlenül érintette ("berühre ihn... unangenehm"). I. 236. l.