III.
Kálvin strassburgi tanársága és irodalmi működése.
Kálvin tanári működése. – Diákjainak gondját viseli. – "Ineptire liceat" – Irodalmi működése Strassburgban. – Az Institutio átdolgozása. – Pál leveleinek magyarázata. – "A mi Urunknak Szentvacsorájáról" szóló munkája.
Midőn Kálvin új hivatalát elfoglalta, a strassburgi lelkészek, különösen Capito, őt is felkérték, hogy többi lelkésztársaival ő is tartson hittani előadásokat. A reformátor már 1539 januárius havában megkezdé felolvasásait. János evangéliumát magyarázta, majd a római levélre tért át, végül a korinthusi levélre került a sor. Kálvin gondosan kidolgozta minden felolvasását, többnyire abban az alakban, amint azok idők folyamán nyomtatásban is megjelentek. A római levél magyarázatát már ugyanezen év folyamán kiadta. (1)
Kálvin tanszéke körül sokan gyülekeztek, előadásainak hírére Franciaországból, a francia Svájcból nagyszámú ifjúság gyűlt a Rajna melléki határvárosba (2) s miután a jövevények között sok volt a szegény, a strassburgiak ezek támogatására egy kis pénztárt alapítottak. Mennyi segélyt nyújthatott e pénztár, nem tudjuk, az bizonyosnak látszik, hogy a szóban forgó segélyezés valami hathatós nem lehetett; a reformátor egyik életírója (3) megjegyzi, hogy ez a pénztár sokszor osztozott egyik-másik modern kassza sorsában – gyakran volt üres.
Az a néhány adat, mely Kálvinról, mint strassburgi tanárról ad felvilágosítást, azt mutatja, hogy ő figyelemmel kísérte ifjainak
(1) Rihel Vendel kiadásában. (Akkoriban hírneves strassburgi könyvkiadó). A szóban forgó kiadásból egyetlenegy példány van meg a genfi Bibliothéque de l'Arsenalban. (Stricker e. m. 23. l.)
(2) Kálvin előadásait ezen fohásszal kezdte: "Engedje meg az Úr, hogy égi bölcsessége titkainak ismeretét az igaz kegyességben való előhaladással kössük egybe az ő dicsőségére s a mi épülésünkre. Ámen." (Stricker e. m. 24. l.)
(3) Ugyanaz (Stricker).
előhaladását, az ifjúságot szerette, törekvéseit méltányolta, vele szemben engedékenységre is kész volt. De lássuk a tényeket.
Farel akkoriban egyik levelében kissé erősebben sürgeté Kálvint, hogy egyik tanítványát (nevét a levél nem említi) küldje el hozzá, meri sok a munka, kevés a munkás. A reformátor pontos tájékozást akar szerezni előbb afelől, hogy barátja minő munkába akarja az ifjút állítani, mert hiszen ennek még magának is tanulnia kell. Nem engedheti meg, hogy erején felül megterheljék, mert ez esetben a tudományban hátramaradna. Okosan kell gondoskodni az egyház jövőjéről. Úgy gondoskodjunk az ifjakról, hogy egykor ők a Nap terhét elviselni bírják. "Jóllehet én még fiatal vagyok... mégis úgy gondolok azokra, akik utánunk jönnek, mintha már öreg lennék." (1)
Kálvin alakja úgy áll a magyar közönség egy része előtt, mint olyan férfiúé, aki hajthatatlan, szigorúan merev, afféle censor severus. Az igazi Kálvin azonban tántoríthatatlan, midőn a lényegről van szó, egyébként pedig engedékeny, sőt gyöngéd, és ennek egy-két vonását megtaláljuk mint strassburgi tanárnak az ifjúsághoz való viszonyában is. Hadd álljon itt a következő jellemző dolog.
A diáknép akkoriban, sőt későbben is eléggé rakoncátlan volt. Gondoljunk csak arra, hogy Pesten a XIX. század elején is a diákverekedések nem voltak ritkák, "a kicsapongásoknak leghíresebb hősei a jogtanulók és jurátusok". Semmi meglepő nincsen abban, hogy Kálvin idejében, ott Strassburgban a különböző nemzetek fiaiból összeverődött diáksereg nem viselte magát ékesen és szép renddel. Még arra is törvényt kellett hozni, hogy a diákok minden 14 napban fehérneműt tartoznak cserélni, amivel azonban nincsen az mondva, hogy cseréltek is; törvényt kellett hozni arra, hogy a tanulók fejét meg kell vizsgálni – hetenkint többször stb. A sokféle vidék diáksága erősen megzavarta a Rajna melléki város csendjét: ahol tánc volt, ott kurjongattak; a lakodalmakat előszeretettel fölkeresték, ha szerét tehették, nyalka, majd meg rikító ruházatot vettek magukra; sőt némelyek éppen fegyveresen jártak, a katonákat utánozva. Az elöljáróság, a tanárok, a lelkészek nem győzték jó szóval. Végül is 1539. nov. 26-án megjelentek a szigorú törvények, oly hozzáadással, hogy aki ezeket be nem tartja, aki engedelmeskedni az üdvös törvényeknek nem akarna, haladéktalanul
(1) Herminjard eml. levélgyűjt. a 866. levél.
távozzék el a városból. Nagy volt az elkeseredés a "zsarnokság" miatt, a hevesvérű franciák valósággal dühöngtek, őrjöngtek. (1)
Kálvin a maga részéről az eljárást nem helyeselte. Nézete szerint az efféle zökkenést (kellő higgadtsággal) ki kell kerülni. Kétségtelen, hogy az egyház méltósága, az egyház iránt való tisztelet megköveteli a tisztes fegyelmet; de másrészről mindig bölcsen tekintetbe kell venni azt is, hogy a "fiatalság bolondság." Ennek a bolondságnak is kell egy kis helyet engedni. "Én – mondja Kálvin barátjához, Farelhez írott levelében – abban a véleményben vagyok, hogy valami engedményt kell az emberek oktalanságának is tenni. Úgy kellene a dolgot intézni, hogy ezek alkalomadtán bolondozhassanak is egy kicsit." (2)
Lelkipásztori, tanári munkássága mellett Kálvin arra is szakított időt, hogy íróasztala mellett is foglalkozzék. Genf után szinte mohón nyúlt a toll után, sőt e téren való működése éppen a legjelentékenyebb. Ekkoriban átdolgozta az 1536. évben kiadott Institutiót. Ebben az átdolgozásban felhasználta időközben szerzett tapasztalatait, ismereteit. Ez az (1539-es) átdolgozás ennélfogva gazdagabb, de terjedelmére nézve nagyobb is az előbbihez képest, és a mű legfontosabb feldolgozása, úgy hogy a későbbi teológusok egyenesen Strassburgot tekintették az Institutio születési helyének. (3) Tudvalevőleg ez az átdolgozás magában foglalja az egész keresztyén hittant, az etikát, a cura pastoralis-t. Forma, világosság, nemkülönben gondolatainak mélysége tekintetében már a kortársakra nagy hatást gyakorolt. Jellemző erre nézve Sturm Jánosnak, a XVI. század eme nagy pedagógusának nyilatkozata, aki e szavakkal tette le kezéből e munkát: "Kálvin az ő Institutiójában mint rendkívül éles eszű, nagy tudományú, kitűnő emlékező tehetséggel megáldott ember áll előttünk. Gondolatokban gazdag, világos író... Nem hiszem, hogy volna munka, mely a hit tanítására, az erkölcs nemesítésére, a tévelygés megszüntetésére ennyire alkalmas lenne." (4)
(1) "Ex nostris Gallis ... nonnulli prorsus insaniunt". Herminjard eml. levélgy. a 843. levél.
(2) "Ineptire liceat". Uo.(3) "Die erste Auflage ist durch diese neue so vollständig verdrängt worden, dass von Späteren geradezu Strassburg als die Geburtsstütte des calvinischen Hauptwerkes bezeichnet wird." Ld. Kampschulte e. m. I. 326 l. és 1. jegyz.
(4) Stricker e. m. 25. l.
Méltán írta róla Thury Pál magyar akadémikus ifjú is az ismeretes distichont:
"A szent könyvek után, mellyet az apostolok írtak,
Ilyen jó könyvet még soha senki sem írt". (1)
Még az Institutio szóbanlévő kiadásának nyomtatása évében adta ki Kálvin a római levél magyarázatát, egyik legfontosabb, legjelentékenyebb exegetikai művét (2), mely a bibliai kommentárok hosszú sorát nyitja meg.
Pál leveleinek magyarázatával az akkori protestáns világ kitűnőségei: Melanchton, Bucer, Bullinger mind foglalkoztak; ámde ez a körülmény nem akadályozta meg, nem tartotta vissza Kálvint attól, hogy magyarázatát ő is megírja. Miért? A befejezésben kifejti okait. Nincsen olyan tökéletes emberi mű, hogy azon az utódoknak szorgalma valami munkát ne találna. Ő a maga munkájáról nem mer mondani semmit, csupán azt, hogy ő maga haszontalannak azt nem tartja, nem is adott okot erre semmi más, csak az, mert használni akart az egyháznak. (3)
Ezzel a gondolattal vette kezébe a tollat, hogy népszerű modorban felvilágosítsa az egyház, az evangélium híveit egy olyan kérdésben, mely akkoriban minden más felett foglalkoztatta az elméket, s amelyben a megvilágosításra, a fényre sürgetően szükség volt. Vallási tételek, tanok dolgában sokat vitatkoztak akkoriban; de talán semmi sem volt annyira állandóan szőnyegen, mint az úrvacsora felett keletkezett, egymástól különböző vélemény, tan. Ezen a ponton összetalálkozott mindaz, ami évtizedeken át annyi küzdelemnek kiinduló pontja volt. A római egyház miséje, az oltári szentségről szóló tanítása, Luthernek a testi jelenlétre vonatkozó nézete, Zwingli, Oecolampadius tanítása, mely szerint a jegyek csak emlékeztető jelek: mind előkerültek s a legfontosabb kérdésben az egyszerű nép tájékozatlanul állott. Kálvin látta mindezt. Saját szavai szerint nem csoda, hogy a gyönge lelkiismeret jószerével azt sem tudja már, mihez tartsa magát; kétségek, zavar között várja, hogy a vita félretétetvén, az Úr szolgái megállapodásra jussanak. Mi világíthatja meg azt, amit az emberi okosság annyira
(1)
"Praeter Apostolicas post Christi tempora chartas
Huic peperere libro saecula nulla parem",
melyet az Institutio hazai példányaiba, a címlap belső felére rendszerint beírtak egykori tulajdonosaik.
(2) "Eine seiner wichtigsten exegetischen Leistungen." Kampschulte e. m. I. 326.
(3) Kampschulte e. m. I. 326.
elhomályosított, összezavart? Semmi más, csupán az, ami üdvösségünknek is alapja: az Írás. Kálvin ezzel mint lámpával indult el, hogy a homályba bevilágítson, tanítson. Ilyen célból és ilyen előzmények után fogott hozzá ahhoz az értekezéshez, mely az úrvacsoráról szól. (1) Senki sem volt akkor arra alkalmasabb, mint Kálvin, hogy a dologhoz hozzászóljon; mégis a sok vita után sokat töprengett azon, hozzáfogjon-e. (2)
A reformátor a szóbanforgó iratban nem a teológusokat, hanem a nép nagy rétegeit tartja szem előtt. Egyszerűen, világosan fejtegeti az Írás alapján az úrvacsora szereztetésének célját, gyümölcseit a hívő lelkekben. Üdvös tanításokat ad a szent jegyek méltó vételére. Hosszabban részletezi a római egyház elhajlását az Írástól, az apostoli egyház felfogásától, hitétől és gyakorlatától. Ami a dolog lényegét illeti, Kálvin tudvalevőleg a kenyérben és borban Krisztus testének és vérének jegyeit látja. (3) Ám aki ezeket méltóan, hittel veszi, a Szentlélek erejénél fogva a Krisztus lényegével tápláltatik. (4) A szentség lényege Krisztus, akivel a jegyek vételekor a hívő lélek egyesül a mennyben. A Krisztussal való egyesülésnek legfőbb feltétele a hit, ami nélkül a szent jegyek vétele nem nyújtja a léleknek Krisztust, minden jónak forrását és anyagát, halálának, szenvedéseinek gyümölcsét és hathatósságát. A hívő lélekkel közölt kegyelem, Jézus érdemének kiárasztása. Lelki misztérium, melyet szemeinkkel nem láthatunk, emberi értelemmel fel nem foghatunk; azért látható jelek által van ábrázolva, amint azt a mi gyöngeségünk megkívánja, azonban e jelek a kegyelem valóságával össze vannak kötve. (5)
(1) "A mi Urunknak a Jézus Krisztusnak szent vacsorájáról szóló kis értekezés, amelyben ennek igazi alapítása, haszna, gyümölcse, nemkülönben az is fel vagyon tárva, miért írtak arról újabb időben többen különbözőképpen". A Corpus Ref.-ban a XXXIII. k. 433-460. lapjain. 5 év múlva lefordították latinra is. Béza "aranykönyvnek" (aureolus libellus) nevezi.
(2) "Talán vakmerőnek és önhittnek is látszom, ha valamit... ebben meg merek kísérteni". Levél Bullingerhez. Herminjard levélgy. a 856. l.
(3) "Si on demande... si le pain est le corps de Christ, et le vin son sang, nous responderons que le pain et le vin sont signes visibles." De la Cene. Corp. Ref. XXXIII. 438. l.
(4) "En recevant en Foy le Sacrement, selon l'ordonnance du Seigneur, nous sommes vraymant faictz participans de ici propre substance... de Jesus Christ". Uo. 460. l.
(5) "C'est un mystére spirituel, le quel ne se peut voir à l'oeil, ne comprendre en l'entendement humain. Il nous est donc figuré par signes visibles, selon que nostrei infirmité requiert". Uo. 439. l.
Áttérve azon ellentétes nézetekre, amelyek az evangélium híveinek kebelében keletkeztek, Kálvin türelemre int, a szeretetet ajánlja az evangélium minden barátjának figyelmébe. Az Isten nevére kéri a keresztyén atyafiakat, ne botránkozzanak meg afölött, hogy még a vezetők felfogásában is olyan nagy a különbség. Még az a csoda, hogy olyan rövid idő alatt nemcsak maguk kigázoltak a tévelygésnek sarából, hanem másokat is kivezettek abból. Nem olyan könnyű dolog az annyi századon át meggyökerezett tévelygéseket, hibákat megszüntetni. Luther, Zwingli magyarázatának, felfogásának elemzése után nyíltan kimondja Kálvin, hogy nem annyira a nézetek eltérésében, mint inkább az ennek nyomán beállott elkeseredett, türelmetlenül folytatott küzdelemben van a hiba. Egymást türelmes szívvel meghallgatni sem akarták! Mindez csak növelte az evangélium ezen kiváló hívei között az ellentéteket; de éppen ez mutatja az utat, amelyen haladni kell. Türelemmel és keresztyén szeretettel kell eltávolítani mindazt, ami az egységnek útjában áll s amelyekkel az Úr csak fennhéjázásunkat akarta megalázni.
Különös figyelmébe ajánlja Kálvin az evangélium minden hívének, hogy tisztelettel tekintsünk azokra, akik által az Úr az ő népét világosságra vezette. "Nem szabad elfelejtenünk, hogy az Isten őket nagy dolgokban eszközül használta fel, s mi nagy kegyelemben részesültünk őnála ama férfiak kezeinek munkája által. Ha mi háladatlanok nem vagyunk, ha szemeink előtt tartjuk azt, hogy mivel tartozunk nekik, megbocsáthatjuk nekik ezt... anélkül, hogy ócsárolnánk őket. Sőt miután a mi jó Istenünknek úgy tetszett, hogy az ő megalázásuk után ezen szerencsétlen egyenetlenségnek vége szakadjon, vagy legalább is lecsendesedjék, várjuk annak elintézését... Addig mindnyájunknak kötelessége úgy munkálkodni, hogy testvériesség és egyetértés uralkodjék az egyházak között." (1)
(1) Ua. értekezés végén.