II.
Az inkvizíció előttA "Christianismi Restitutio". De Trie Vilmos levele Arneyshez. A Kálvinhoz küldött levelek a főinkvizítor kezei között. Az elfogatás. Az április 5-ei kihallgatás. Ha tévedett, tévedéseit visszavonni kész. Az április 6-ai két tárgyalás. Szökés. A vienne-i törvényszék ítélete (1553. június 17.).
A nagy munkával (1) az orvos az 1552. év eleje táján elkészült, ámde a mű kinyomatása éppen nem volt könnyű dolog. Előbb arra gondolt, hogy Bázelben adja ki, de egy váratlan körülmény más fordulatot adott a dolognak. Palmier nyomdát állított Vienne-ben, s az orvos nem tudott megszabadulni a gondolattól, hogy a munka sokkal simábban menne, ha ő ott a közvetlen közelben felügyelne arra, végezné a korrektúrát. A pénz úgy látszik, szerepet nem játszott a dologban, a takarékos Servet e tekintetben nem kímélte az áldozatot. Gueroult Vilmos mester és segédje, Arnoullet Baltazár titokban két gépet állított fel, a munka megindult, és az 1552. év Szent Mihály napjától fogva az 1553. év első napjáig vígan folyt, el is készült a könyv. Az orvos melegibe ellátta az új példányokkal a lyoni, chatilloni, frankfurti könyvkereskedőket, küldött persze belőlük Genfbe is.
A Restitutio alig ölel fel új szempontokat, ám Servet e munkájában következetesebben, mélyebb tudománnyal, szóval alaposabban tárgyalja mindazt, amiről eddig írt. Beszél aztán gyakorlati reformokról. Keményen támadja a gyermekkeresztelést, "ez a második foltja a keresztyénségnek" (az első a háromságtan).
(1) "Christianismi Restitutio. Totius eeclesiae apostolicae est ad sua limina vocatio, in integrum restituta cognitione Dei, fidei Christi iustificationis nostrae, regenerationis baptismi et coenae Domini manducationis. Restituto denique nobis regno coelesti, Babylonis impiae captivitale soluta et Antichristo cum suis penittis destructo." MDLIII. név és hely nélkül.
Nyelvezete Servet egyéb teológiai munkáinak nyelvével megegyezik. (1)
A munkához mellékelve van "Az Antikrisztus országának hatvan jele és annak már mostan való felismerése". (2)
Servet figyelőállásba helyezkedett. A névtelenségben bízva azt hitte, hogy kis lakásából (akárcsak valami páholyból) végignézheti majd a forrongást, amit keltett. Ebben csalódott; forrongás nem volt. De várt reá nagyobb csalódás is. Inkognitója nem maradt sértetlenül. Nem látványosság készült az orvos számára, mint inkább – háló, amely mind szűkebbre fűződött körülötte anélkül, hogy neki magának arról sejtelme lett volna.
Genfben sok volt (mint láttuk) az emigráns. Ott volt többek között egy lyoni származású nemes, név szerint a már említett De Trie Vilmos (aki ott a szintén emigráns Budens Vilmosné leányát vette el). De Trie Vilmosnak rokonsága kemény szemrehányásokat tett amiatt, hogy eretnekségre adta a fejét; élen járt ebben nagybátyja, a lyoni Arneys Antal. Éppen akkoriban kapott tőle egy ilyen tartalmú levelet, és az emigráns nem örült neki, de nem is maradt adósa. 1553. februárius 26-án (körülbelül akkortájt érkezett Servet könyve a genfi könyvkereskedésbe) De Trie egy hosszabb levelet intézett nagybátyjához, amelyben az utóbbinak intelmeit köszönettel ugyan, de visszahárítja. Mert tévedés van a dologban. Ő nem tért el Krisztustól; ellenkezőleg, hozzá fordult. Abba az egyházba tért, amelynek a feje Krisztus, márpedig az ő uralma alatt nem félhet az ember a kárhozattól. Boldog, hogy idejutott. Az aggódó rokon dicséri a franciák igazhitűségét. Ugyan derék keresztyénség az odaát. Mi is történik ott? Krisztus igaz híveit máglyára viszik, azokat pedig, akik őt bántalmazzák, sértetlenül hagyják. De Trie nem marad az általános kijelentések mellett, tényre hivatkozik: Servet működésére. "Önök között egy ember bálványnak nevezi Krisztust, megrendíti a hitnek egész fundamentumát, felújítja a régi eretnekek minden ábrándjait, a gyermekkeresztelést ördögi találmánynak nevezi – és ez az ember ott virágzik. És itt van ni, még Önök tesznek nekünk szemrehányást, mondván, nálunk nincsen fegyelem, nincsen rend! Ugyan kérem, ez az a dicső buzgóság,
(1) "noch schroffer, noch verletzender, noch herausfordender." Kampschulte e. m. II. 178.
(2) Közli Veress Jenő az említett 30 levél függelékében. Egy jel pl., "Hogy Babilonban székel a megkoronázott, bíborba öltözött és arannyal teli fenevad" (42. jel).amelyet magasztal. Azt az embert, akiről szólok, azok az egyházak már elítélték mind, amelyeknek igazhitűségét Ön el nem ismeri, ámde ott, az "igazhitűség" közepette virágzik, sőt istentelenségekkel teljes könyveket is ír. Az ember, akiről szólok, egy spanyol-portugál, akit Servet Mihálynak neveznek, de aki magát Villeneufve-nek mondja; orvos. Valamikor egy ideig Lyonban lakott, most Vienne-ben tartózkodik, a könyv is, amelyről beszélek, ott jelent meg valami Arnoullet Baltazár nevű embernek a nyomdájában ... Különben ne gondolja, hogy alaptalanul beszélek, ime itt küldöm a munka címlapját ... Levelem, bizony kissé elfelejtkeztem, négyszer akkorára nyúlt, mint gondoltam, de a dolog is szokatlan, amiről írtam ... Bizony jó lenne, ha Ön mélyebben pillantana lelkiismeretébe, hogy a nagy ítéletkor ne kellessék remegnie." (1)
Az egészben nincsen semmi rendkívüli, abban a legkevésbé, hogy De Trie egynéhány oldalt küld a könyvből Lyonba, hiszen azt Stephanus, a könyvkereskedő árulta Genfben, sőt Kálvin Bullingernek is küldött egy példányt; ha van valami kissé meglepő a De Trie levelében, az a megjelenési helynek pontos ismerete, mert ez a címlapon megemlítve nem volt. Kitől kapták meg a genfiek a közelebbi adatokat? Talán Fretlontól, a lyoni könyvkereskedőtől?
Akkoriban Ory, a Szentszék nagypenitericiáriusa őrködött Franciaországban a hit tisztasága fölött, Tournon kardinális Lyonba hívta, mert véleménye szerint ez volt leginkább kitéve a veszedelemnek ott Genfnek a szomszédságában.
Arneys nagyot nézett, mikor a levelet elolvasta; nem töprengett sokáig, hanem az egész levelet melegibe a főinkvizítor kezeibe juttatá. Mi sem természetesebb, mint az, hogy Servet rövid idő alatt idézést kapott. Nem igen jött ki a kerékvágásból; hivatkozott vienne-i huzamosabb tartózkodására, ismeretségeire. Ő tisztán áll. Ám vizsgálják meg szállását, a szerencsétlen gyanútól annál jobban megszabadul, minél alaposabb lesz a vizsgálat. (2)
(1) Corp. Ref. XXXVI. 835. és kk.
(2) "Servet leur répondit que depuis long-temps il etoit habitant a Vienne et avoit souvent fréquenté avec les Préscheurs et autres faisant profession de Theologie; mais ne se trouveroit qu'il eût tenu propositions heretiques ou soupçonées d'heresie: qu'il etoit prêt d'ouvrir par tout son logis pour ôter toute sinistre suspicion, non seulement à eux, mais à tout autre: que toujours il a desiré de vivre sans la ditte suspicion." Uo. 840. l. 1. jegyzet.
Az orvos lakásán s a nyomdában semmit nem találtak, ami a gyanút megerősíthette volna.
Időközben Ory főinkvizítor is lejött Vienne-be, azon nézetének adott kifejezést, hogy a forráshoz kell visszamenni, ahonnan a hír kiindult. Arneyst rábírta, hogy közelebbi adatokat kérjen Genfből.
A francia emigránst nagybátyjának kérése zavarba hozta, mert amit felindulásában és bizalmasan elmondott volt, annak íme, nagyok a következményei. Érezte, hogy más dűlőre jutott a dolog, ahol már meg nem állhat. Igen, de nem állhat meg ő maga sem. Visszaszívni a dolgot még egyénileg sem volt kedve, azután meg itt nem kicsiny dologról volt legbensőbb meggyőződése szerint szó, hanem az egész keresztyénségnek érdekeiről. De Trie sarkára állt, és elhatározta, hogy állításának bizonyítására annyi érvet fog beszerezni, amennyit csak lehet. Tudomása volt azokról a levelekről, amelyeket a vienne-i orvos a korábbi időkben Kálvinhoz küldözgetett. Elhatározta, hogy azokból beszerez néhányat. A nyomtatott könyvet végtére is letagadhatja, de kezeírását nem.
De Trie közvetítésével így került a szerencsétlen ügy a Kálvin nevével kapcsolatba, mert mint azt gondolhatjuk is, a szóban forgó levelek kiadása ügyében az emigráns egyenesen hozzáfordult. Mi történt közöltük, erre nézve De Trie igy tájékoztat: "addig alkalmatlankodtam nála, rámutattam, hogy engem könnyelműséggel, felületességgel vádolnak majd, ha segítségemre nem jön, hogy végre beleegyezett annak átadásába, amit Ön majd meglát". (1)
Igaz Servet kellemetlen, sőt veszedelmes ember volt, levelei csak úgy hemzsegnek a sértő kifejezésektől. Igaz továbbá, hogy De Trie zaklatta a reformátort, "alkalmatlankodott nála" a levelek kiadása ügyében. Igaz, igaz. Az elfogulatlan szemlélő mégsem fojthatja el fájdalmát a tény láttára: a reformátor kezéből a levelek Róma inkvizítorainak a kezébe mentek át. (2)
(1) "ie l'ay tant importune". Corp. Ref. XXXVI. 842. Az egész levelet ld. magyarul dr. Kováts J. "A Servet-pör aktái" 138. l.
(2) Már Kálvin idejében szóba került ez ügy. Kálvin idevonatkozólag így nyilatkozott: "Híresztelik, hogy Servet elfogatását én készítém elő a pápisták között Vienne-ben ... a hit halálos ellenségeinek szolgáltatván ki őt, mintha én vittem volna őt a farkasok torkába. De kérem, hogyan léphettem én hirtelen a pápa udvaroncaival ilyen bizalmasságba... nem tartom érdemesnek, hogy ezzel a frivol rágalommal foglalkozzam". Ld. Luis Ruffet: "Calvin et Servet" cikkét a Revue Chretienne 1910. jan. számában. De itt nem bizalmaskodásról van szó. Tény: a levelek Kálvin kez,ből az inkvizítor kezébe kerültek, és Ruffet ezzel kapcsolatban bizonyos árnyékról beszél, amit ő is sajnál: "on ne peut que regretter que cette ombre repose sur le personne du grand reformateur". Uo. 12. l.
Az illetékes helyen nagy lehetett a levelek hatása, de azért kerülni igyekeztek minden föltűnést, azon egyszerű okból, mert dobbal verebet fogni nem lehet. Április hó 4-ére Ory, az inkvizítor néhány papi személyt a délelőtti órákban tartandó tanácskozásra Roussillonba összehívott, ott szóba kerültek a levelek, és megállapították azt, amit latinosan modus procedendi-nek [eljárási mód] neveznek.
Még ugyanazon a napon, a délutáni órákban Servet üzenetet kapott: jöjjön a városi börtönbe, mert ott több fogoly beteg. Servet eljött. A többit gondolhatjuk. Elfogták, de megengedték, hogy hű inasát magához vehesse.
Attól a perctől fogva, hogy Genfből a többször említett iratok megérkeztek, a főinkvizítor résen állt. Mint láttuk, április negyedikén Roussillonban tanácskozott papjaival, ez a tanácskozás a délelőtti órákban folyt, alig ebédelt meg, rögtön lóra ült, és a mintegy 20 kilométernyi távolságban fekvő Vienne-be sietett, ahol (egy kis cselt is véve alkalmazásba) az orvost a délutáni órákban őrizet alá helyezte.
Másnap, április hó 5-én tartották meg a vienne-i koronahercegi palota börtönének bűnügyi termében az első kihallgatást.
A per komoran megindult. Ott elnökölt Ory, "a teológiai tudományok doktora, szentszéki gyóntató, vallási főinkvizítor a francia királyságban s az egész Galliában", ott volt Arzellier Lajos, a jognak doktora, Palmier Péter érsek fővikáriusa, De la Court Antal, a jognak doktora, fő vizsgálóbíró.
Az orvos megjelenvén, a bizottság röviden ismertette vele eljövetelének célját, felszólítá, hogy a hozzá intézendő kérdésekre feleljen őszintén, amit a vádlott meg is ígért, "megesküdött a szent evangéliumra, hogy igazat fog mondani".
Az általános kérdésekre azt felelte, hogy Villeneufve Mihály a neve, foglalkozására nézve orvos, 42 éves (körülbelül), Tudelle-ben, Navarrában született (születési helye láttuk, Villanouova Spanyolországban), mintegy 12 év óta vienne-i lakos.
Arra a kérdésre, hogy hol lakott, mióta hazájából eljött, elmondta életének főbb eseményeit, Quintanánál teljesített szolgálatát, megemlíté tanulmányait, utazásait, Charlieu-ben való tartózkodását, Vienne-be való költözését.
Ezután kinyomatott könyveire került a sor. Az idevonatkozó kérdésekre (a jegyzőkönyv szavai) "Azt mondja, nyomatott Párizsban egy "Syruporum universa ratio ad Galeni censuram" című könyvet, valamint egy másik "Apologetica disceptatio pro Astrologia" című kis könyvet, egy másik "in Leonartium Fussinum Apologia pro Symphoriano Campegio" című könyvet és Ptoemaiosz földrajzához jegyzeteket. Azt mondja, nem nyomtatott több saját szerzeményű könyvet, bár megvallja, hogy többet javított, mégis anélkül, hogy azokhoz az övéből valamit hozzátett, vagy azokból elvett volna". (1)
"Erre – így folytatja a jegyzőkönyv, megmutattunk neki két papírlapot, (2) melynek mind a két oldalán nyomtatás volt kézirati széljegyzetekkel. Fölhívtuk, van-e valami mondanivalója ezekre a beírásokra nézve, mert ezek megbotránkozásra adhatnak okot".
A felmutatott lapok egy nyomtatott munkából valók voltak, fönt ezzel a címmel: "de baptismo c. 17", Kálvin Institutiójának két lapjai. (3) Servet ugyanis az idők folyamán a reformátornak visszaküldte a saját munkáját, gyalázkodó széljegyzetekkel. (4) A fölmutatott lapokon Servet (aki, mint láttuk, a gyermekkeresztelés ellen foglalt állást) kemény szavakkal ítéli el a kisdedek keresztelését. (5)
A vizsgálóbizottság magyarázatot kért, ami egy kicsit cselfogás is volt. Ha belemegy a vádlott a magyarázatba, abba nevezetesen, hogy hogyan érti azokat a beírt szavakat, ezzel elismeri azok szerzőségét. Szépen beszélgettek. Mit jelent az, hogy szörnyeteg tan az ("e gonosz lelkek monstruma"), (6) mely szerint a kisdedek a Krisztusban való hit nélkül megigazulnak? Vajon Krisztus-
(1) A jegyzőkönyv a Corp. Ref. XXXVI. 844. és k. lapjain. Ford. dr. Kováts a "Servet-pör aktáiban". A jegyzőkönyv az első sorokban így: "avons faict venir devant nous Mre Michel de Villeneufve". A fordításban: "Magunk elé hívattuk Servet Mihályt". A Servet név Villeneufve-re vonatkoztatva (érthető okból) nem fordulhat elő a jegyzőkönyvben.
(2) "deux feuilles de papier imprimées", ha a feuilles-t "levelek"-nek fordítjuk, önkéntelenül ama bizonyos levelekre gondolunk, pedig ezek csak később kerültek szőnyegre, itt nyomtatott könyvlapokról van szó.
(3) "Die Blätter waren aus Calvins Institutio p. 421–24." Henry e. m. II. 145.
(4) Kálvin idevonatkozólag így panaszkodik: "amelyik munkám csak kezébe került, mind telefirkálta piszkos vádaskodásokkal, egy lap sem maradt tisztán a suo vomitu." [okádásától] E hely itt Henry után idézve e. m. III. 145. Egyébként ld. "Refut. errorum M. Serveti".
(5) "Wo die Kindertaufe hart mitgenommen ist". Uo.
(6) "prodigium, monstrum daemonum".
nak kegyelme nem erősebb-e, mint Ádámnak bűne? Ilyesmit tanltani nem volna-e méltatlanság Krisztus ellen?
Servet-ben felébredt a teológus. Hévvel (de tulajdonképpeni meggyőződésével ellentétben) beszélt arról, hogy az újjászületés kegyelme felülmúlja Ádám bűnét, hivatkozott a Római levél 5. részére. (1) A kisdedek üdvözülnek a Szentlélek által beléjük oltott hitnek következtében. (2)
Ha így van, vélte a törvényszék, akkor csak javítsa ki azokat a szavakat, amelyeket sajátkezüleg odaírt. Ezt meg is ígérte.
A jegyzőkönyv további sorai élénken sejtetik a zavart, amelyben az orvos volt. A kijelentés után, mely szerint majd kijavítja a bejegyzést, kezdett nem emlékezni (hátha tovább ment, mint kellett volna?) "Azt mondta ... régen volt, első tekintetre nem tudja, ő írta-e, majd nézegette", azután kijelenté, "azt hiszi, ő írta".
A dolgok ilyetén állapotában csak egy kivezető utat látott maga előtt: ő gyarló ember, tévedhetett, az anyaszentegyház azonban nem tévedhet soha, ő az anyaszentegyháztól elpártolni nem akart soha. (3) Igen, ő gyarló és tudatlan ember, de nem rossz, mindazt, ami hibás, a hamis tanítással gyanúsítható, kész kijavítani.
Látva a spanyolnak elesett állapotát, kegyetlenség volna beszélni akár a cseh prédikátor Konstanzban viselt dolgairól, akár a wittenbergi barát ismeretes szavait idézni, végül is nem mindegyik teológus hős.
A következő nap, április hó 6-án új kihallgatás volt. Kálvin összes műveinek kiadói e napről keltezve két jegyzőkönyvet is közölnek, aminek oka minden valószínűség szerint az, hogy a hosszúra nyúló kihallgatás közben pihenőt tartottak.
A hihallgatás most is esküvel kezdődött: "magunk elé hivattuk Villeneufve Mihályt, kit, miután esküt tett a Szentírásra, hogy az igazságot mondja, a következőképpen hallgattunk ki".
A kihallgatás a levelek bemutatásával kezdődött, ezeknél és a reájuk adott válaszoknál figyelemre méltóbb Servet lelkiállapota,
(1) "de ahol megnövekedik a bűn, ott a kegyelem sokkal inkább bővölködik. Latinul szép és rövid: "ubi abundavit delictum, superabundavit gratia".
(2) A jegyzőkönyv így: "Et que les petits enfans par le baptesme sont saulvez sans foy acquise, ayant toutes fois la foy infuse par le Sainct Esprit". I. h. (Corp. Ref. XXXV. 847.)
(3) "Il le submet à la determination de nostre Mère Saincte Eglise, a la quelle il n'a jamnais voulu ni veult s'en despartir". Uo.
már amennyire azt a sorokon át és között meg tudjuk látni. Mikor az iratokat meglátta, tisztulni kezdődött előtte a láthatár, észrevette, hogy Kálvinhoz intézett levelei vannak a vizsgálóbizottság kezében. Megdöbbent. Valami kivezető útra gondolt. Fő dolognak tartotta azt állítani a vizsgálók elé, hogy Villeneufve Mihály és Servet Mihály nem egy és ugyanazon ember. Arra gondolt, hogy úgy mutatja be magát, mint aki ama bizonyos spanyol Servet iratai iránt érdeklődvén, az ő nevében bocsátkozott Kálvinnal levelezésbe, kíváncsi lévén ez utóbbinak a véleményére. Gyorsan kellett magát elhatároznia. Mikor a második (a jkv. szerint XVI. sz.) levelet előmutatták, "ezt szintén elolvasta, mondja a jegyzőkönyv, és könnyező ábrázatal ilyen szavakra fakadt: Uraim, meg akarom önöknek mondani az igazságot! Ezek a levelek abban az időben láttak napvilágot, amikor Németországban voltam. Körülbelül 25 éve annak, hogy Németországban "Servetus Espagnol" név alatt egy könyv jelent meg, egyébként nem tudom, melyik vidékéről való Spanyolországnak ez az ember, nem tudom azt sem, hol lakott Németországban, bár hallottam, hogy volt Hagenauban, ahol, mint mondák, könyvét kinyomatták. Az említett Hagenau négy mérföldnyire esik Strassburgtól".
A fölvett jegyzőkönyv a vallomás további részleteit e szavakkal örökíti meg: "Elolvasván a szóban lévő könyvet Németországban, mint afféle ifjú ember – körülbelül lehetett úgy 15–17 éves – úgy okoskodott, íme, ez az ember éppen olyan jól beszél, sőt még talán jobban, mint a többiek. Ennek dacára mindezeknek Németországgal egyetemben hátat fordított, Franciaországba jött minden könyv nélkül, az az egy szándék vezette, hogy az orvosi és matematikai tudományokban előhaladjon, amihez azóta magát mindig tartotta is. Mivel pedig egyesek Kálvint dicsérték, mint tudós embert, kíváncsiságból írni óhajtott neki, anélkül, hogy ismerte volna. Csakugyan írt is neki, arra kérve őt, hogy az egész, mint testvéries vitatkozás sub sigillo secreti, maradjon közöttünk (a jegyzőkönyv megint első személyben szólaltatja meg Servetet), éreztettem, hogy engem nem tudna eltéríteni véleményemtól, én sem téríthetem el őt az övétől, mert én mondásait elfogadni nem tudtam. Ezek után néhány fontosabb kérdéssel fordultam hozzá. Ő felelt, s miután észrevette, hogy kérdéseim alapjában véve ugyanazok, amelyekről Servetus írt volt, úgy válaszolt, mintha én magam Servetus volnék. Én ismét írtam neki, s habár éppenséggel nem vagyok az, mégis,
csak hogy vitatkozhassam, belenyugodtam, hogy Servetusnak tekintsen, s úgy feleltem neki, mint Servetus. Nem törődtem én azzal, mit gondolhat rólam, fődolognak tartottam, hogy megvitassuk nézeteinket. Így folyt a levelezés, elmentünk a csipkedésekig, egymásnak a szidalmazásáig. Mikor én ezt láttam, abbahagytam az egészet, körülbelül jó tíz év óta nem írtunk egymásnak. Tiltakozom az Isten előtt, tiltakozom Önök előtt, Uraim, hogy én sem dogmatizálni nem akartam, sem pedig olyasmit tanítani, ami az egyház, avagy a keresztyén vallással ellenkeznék." (1)
Érdekes lenne tudni, mit gondolt a finom szimatú főinkvizítor, midőn ezt a históriát hallotta, de úgy látszik gondolatait nem árulva el, mélységesen hallgatott, a jegyzőkönyv legalább erre enged következtetni.
E kihallgatás alkalmával még három levelet terjesztett elő a vizsgálóbizottság. Az egyik a már egyszer előkerült gyermekkeresztelés kérdéséről szólt, melyben a vádlott ismeretes álláspontján a kisdedek keresztelése ellen emelt szót, a másik kettő Krisztus istenségéről. Az idevonatkozó vallomások lényege az, hogy ami az elsőt illeti, az csak az orvosnak régi véleményét tolmácsolja, ezt ő "már régóta elhagyta, s ahhoz akar csatlakozni, amit az egyház vall".
Az utóbbiakra nézve az orvos ezt igyekszik a figyelem központjába állítani: nem azért írta ("amikor Servet személyében vitatkozott"), "mintha ragaszkodnék hozzá, vagy azt hinné, hanem, hogy lássa ... mit tudna Kálvin ellene mondani".
Az április hatodiki kihallgatás, amely ugyancsak próbára tette Servet leleményességét és mély bepillantást enged lelkületébe, hosszú ideig tarthatott, az ebéd ideje is elérkezett. A vallomásokat egyelőre befejezték.
A délutáni órákban még egy kihallgatás következett. A jegyzőkönyv szerint: "a fönt említett vallási inkvizítor, fővikárius és de la Court Antal vienne-i helytartó elé hívattuk ismét Villenneufve-ot; miután a föntebbiekhez hasonló esküt tett, a mai napon adott feleleteit fölolvasták, melyek mellett állhatatosan megmaradt és azt mondta, azok igazságot tartalmaznak. Azután aláírta a levelekről szóló két jegyzőkönyvet". (2)
A vizsgálóbizottság egy tizennégy levelet tartalmazó füzetet
(1) Corp. Ref. XXXVI. 448. és dr. Kováts J. "A Servet-pör aktái" 145. l.
(2) A Corp. Ref. említett kötete 850. Dr. Kovács J. e. m.
adott az orvos kezébe azzal a kijelentéssel, hogy abban téves állítások lévén, a bizottság magyarázatokat vár. A levelek eredetét illetőleg Servet előbbi vallomásaihoz következetesen elismerte, hogy a leveleket ő írta, de sietett (szintén előbbi kijelentéseihez következetesen) megjegyezni kettőt, először azt, hogy csupán Kálvin véleményének a megismerése volt ezen (különben is régen kelt) levelek célja, másodszor semmiképpen nem vallja a magáénak azt, ami bennük foglaltatik, "ha az egyház és a bíró urak jóvá nem hagyják".
Ami a szóbanlévő levelek tartalmát közelebbről illeti, erre felelni kész. A vizsgáló urak kijelenték, hogy erre a vádlottnak alkalmat fognak nyújtani, s e célból előbb a levelekből kivonatokat készítenek.
Úgy látszik részben a szóban levő munkálatok előkészítése miatt, részben mert az idő előhaladt, a délutáni tárgyalást ezzel be is fejezték, a két vizsgálat az urakat különben is kimeríthette, de kifáraszthatta az orvost is.
Szünet állott be. Bizonyosan töprengett a fogoly az ő állapotán. Az a kérdés, bízott-e azoknak a mentési munkálatoknak a sikerében, amelyen szorultságában ott a tárgyalóteremben fáradozott? Ott Villeneufve Mihály állott, aki ama bizonyos Servet Mihályt csak hírbŐl ismeri. De hátha valami úton-módon előbukkan Servet, aki már régen írt? hátha valami úton-módon megtudják, hogy az újabb munka ott Vienne-ben látott napvilágot? Kérdések, melyek mindenképpen alkalmasak voltak a legsúlyosabb aggodalmak ébresztésére. Az az elmélet, amelyet jegyzőkönyvbe is foglaltak, minden percben csütörtököt mondhat, és akkor az orvos nagyot esik, alighanem a máglya közepébe.
Bármint legyen is a dolog, Villeneufve Mihály szeretett volna kitérni az útból, mielőtt az a bizonyos Servet felbukkanik. Tanulmányozta a börtön épületének fekvését. A börtön körül kert volt, ahonnan ügyesen le lehetett ereszkedni egy kőfalnak a szögletében az udvarra. Ez fontos felfedezés volt, méltó a figyelemre. Azután meg Vienne-ben, sőt még a vizsgálóbizottságban is van jóembere, hiszen egy kis szabadabb mozgást is engednek neki. A kettőt kombinálni kell. Minden elméletnél szebben beszél a tett!
Más is történt. A hű inasnak sikerült egy kis adósságot behajtania. Háromszáz tallér volt az orvos kezében, mintha a legjobb időben megérkezett pénz is beszélt volna: itt az idő, most vagy soha!
Másnap reggel jókor hálósapkában, hálóköpönyegben (amely azonban utcai ruházatot takart, valahol egy fövegféle is elfért) a kertbe ment. A többi pedig ment magától, a falon át az udvarba, innen a szabadba jutni egy perc műve volt. Persze szerencse nélkül ilyesmit se lehet tenni, de az megvolt. Hálókabátját, sapkáját letéve – meglépett.
A megszökés után beállott riadalom, találgatás, a börtönőrnek rettegése, meggyanúsítása, megrémülése mind úgy ment végbe, amint az ilyenkor történni szokott, nem is érdekelnek bennünket, akárcsak magát a doktort, aki általkerülvén a határon, elég könnyű szívvel folytatá útját, amit mindenesetre jelentékenyen megkönnyített az a pénzösszeg, amelyet az utóbbi napokban kézhez vett.
Az ügy maga Servet távozásával le nem záródott, sőt most kezdődött az igazi munka. A főinkvizítor ösztönszerűleg érezte, milyen veszedelmes emberrel tárgyalt az utóbbi napokban. Servet minden ingóságát lefoglalták és letétbe helyezték.
Tisztába kellett hozni a dolgot. Áprilisban újból átvizsgálták Villeneufve könyveit, lemásolták a Kálvinhoz intézett leveleket. A következő hónap teljes világításba helyezett mindent, a főinkvizítor már május 2-án értesülést szerzett arról a két sajtóról, amelyet egy félreeső házban állítottak fel. Maga kereste fel a helyiséget a fővikáriusssl és a helyettes helytartóval. Három munkást találtak ott, akik annak idején a Restitutión dolgoztak. A "végtelenül" megijedt emberek térdre estek és persze vallottak. "Straton (az egyik munkás) beszélt a többi nevében: azt mondta, nyomtattak egy nagy könyvet oktáv alakban, melynek címe: Christianismi Restitutio, de ők sohasem tudták, hogy eretnek tanokat tartalmaz; csak azóta hallották, amióta megkezdték a pört. Múlt év Szent Mihály napjától januárius 3-ig dolgoztak rajta, míg a könyv nyomását befejezték... hozzátette, hogy Villeneufve Mihály a saját költségén nyomatta ki a munkát, ő javította a próbalenyomatokat is." (1) Straton nyomdász elmondotta a továbbiakban, hogy ő Villeneufve megbízásából januárius hó 13-án öt csomagot küldött Lyonba Merrin Péter betüöntőnek.
A főinkvizítor a nyomon elindulván, Lyonban felkereste Merrin Pétert, aki elismerte, hogy tényleg érkezett hozzá ilyen
(1) Ld. a Corp. Ref. XXXVI. 850. 1. jegyz. Az idézett szöveg dr. Kováts fordítása.
szállítmány, majd később üzenet is, hogy csak őrizze további rendelkezésig a csomagokat, ámde azóta senki sem érdeklődött irántuk. Ory persze rögtön lefoglalta és Vienne-ben az érseki lakás egyik szobájában elhelyezvén azokat, egy példányt magához vett, mégpedig hivatalból, mert neki a további eljárás szempontjából kivonatokat kellett belőle készítenie.
Meglepte-e Ory Mátét [!], "az egész Galliának főinkvizítorát" a szóban forgó munka? Ki tudja? Sokat hallott és látott ő már világéletében. Egyet azonban mindenesetre elért a "Restitutio" elolvasásával. Őszintén hallotta beszélni a doktort, és kézzelfogható bizonyságát látta annak, milyen különbség van Villeneufve Mihály, az orvos és Servet Mihály, a teológus között, holott a két ember nem ís kettő, hanem egy.
Ettől eltekintve a "Szentszék penitenciáriusa" nem sok gyönyörűséget találhatott a munkában, mely a valódi Servet érdes nyelvén olyan radikálisan bánik el Rómával, annak urával, akárcsak a reformátorokkal. Mi is történik a Restitutio szerint a szent városban? Az Írás elcsavarásával bálványokat, csuklyákat honosítanak meg, (1) és szentségtörő módon különböző hagyományokat lopnak be. A sok süveges bohóc, csuklyás barát, cifra ruhás pap valóságos színházi darabot játszik. Ugyancsak elámulna Péter apostol, ha mindezt a bálványimádő tömeggel egyetemben meglátván, megtudná, hogy íme, ez a keresztyénség. (2) Rómán megismerszik az Antikrisztus országának minden jegye, ezt a munka nemcsak úgy általánosságban mondja, hanem azokat (szám szerint hetvenet) egyenkint felsorolja annak igazolására, hogy íme, a pápa maga az Antikrisztus. "Aki pedig ezt hiszi, az el fogja hinni azt is, hogy a háromság, a gyermekkeresztelés s a pápaságnak többi szentségei a gonosz szellemek találmányai." (3)
Ha ezek és az ehhez hasonló dolgok a római egyháznak emberét sértették, olvashatott Ory a "Restitutio"-ban sok olyasmit
(1) "ex detortis scripturae locis idola et cucullas inducere". Henry e. m II. 148. 2. jegyz.
(2) "Si mimicum hunc ludum videret a mitratis illis, cucullatis et rasia cum vestimentis illis ita celebrari." Uo.
(3) "Quisquis vere credit Papam esse Antichristum, vere quaque credet papisticam trinitatem, paedobaptismum et alia papatus sacramenta esse doctrinas daemoniorum."
is, ami minden művelt embernek az ízlését sértené, különösen azokban a sorokban, amelyek a Szentháromságra vonatkoznak. (1)
A világi törvényszék június hó 17-én a következő határozatot hozta: "Egyfelől a királyi hercegi ügyész, mint borzasztó eretnekség bűnével, hamis dogmák tanításával, új tanok és eretnek könyvek szerzésével, lázítással, hitszakadással, a közbéke megzavarásával, lázadással és az eretnekség ellen hozott rendelkezések semmibevételével, a királyi koronahercegi börtönből való erőszakos kiszabadulással és megszökéssel vádoló fölperes – másrészről Villeneufve-i Mihály orvos, ezelőtt a vienne-i koronahercegi palota börtönében fogoly, jelenleg szökevény és az említett bűnökkel vádolt között.
Miután láttuk és hallottuk a szóbanforgó eretnekségeket bizonyító adatokat, sőt Villeneufve leveleit és kéziratait, melyeket Kálvin János genfi prédikátorhoz írt, s amelyeket Villeneufve elismert, feleleteit, vallomásait és tagadásait; az Arnoullet Boldizsár nyomdászra vonatkozó feleleteket és egyéb eljárásokat, néhány csomag nyomtatott könyvet, melyeknek Christianismi Restitutio a címe; az arra vonatkozólag kikérdezett tanúk vallomásait, vajon Villeneufve írta és nyomatta-e saját költségén a szóban forgó könyvet; a teológia doktorainak és egyéb kiváló személyeknek az említett könyvben és levelekben foglalt tévedésekről nyilvánított véleményeit – amely tévedések és eretnekségek különben azok egyszerű olvasásából is kiviláglanak, – a fogházból való megszökésnél történteket és Villeneufve letartóztatása érdekében tett gyors intézkedéseket, három rövid napra szóló megidézését, az azt követő meg nem jelenését; a királyi koronahercegi ügyésznek a tanúvallomások összegezéséből levont végső következéseit és mindazt, ami előttünk végbement: az egészet mérlegelve azt mondottuk és azt mondjuk, hogy a szóbanforgó vétségeket jól megállapítottuk. Ezek alapján Villerueufve-ot kizártuk és kizárjuk mindenféle kivételből és védekezésből; kinyilvánítottuk és kinyilvánítjuk, hogy a neki tulajdonított bűnökről meggyőződtünk; ezek megtorlása gyanánt elítéltük és elítéljük őt, mégpedig a pénzbírságot illetőleg a királyi koronahercegnek fizetendő ezer toursi livre-ben, ezen-
(1) Servet szerint a Szentháromság: "Monstrum impossibile, Monstrum Geryonis, bestiae, inventum Satanae. Nec in Talmud, nec in Alcoran sunt tam horrendae blasphemiae, stupenda sunt vere plusquam ea demoniorum inventa". Henry e. m. III. 159.
felül arra, hogy mihelyt letartóztatják, könyveivel együtt talyigán, vásár idején, a koronahercegi palota kapujától a keresztutakon és forgalmas helyeken át a mostani belváros piacterére s onnan a Charneve nevű térre vitessék, és ott elevenen, kis tűzön megégettessék, úgyhogy teste hamuvá váljék. Jelen ítélet egyelőre képmásán hajtandó végre." (1)
Az ítéletet még ugyanazon a napon végrehajtották. Villeneufve képmását elkészítették, azután Berodi Ferenc hóhérmester a képet könyveivel együtt talyigára helyezvén, a kijelölt helyre szállítá, s ott "kis tűzön" megégeté.
(1) Corp. Ref. XXXVI. 784. és kk. l. Az idézett szöveg dr. Kováts fordítása: "A Servet-pör aktái". 75. és kk. l.