IV.
Máglya GenfbenServet ügye a svájci városok előtt. Kálvinnak a kérdezősködés nem tetszik. Két levele. Nyomasztó hangulat. Bullinger bátorító szavai. A városok válasza. Haller a berniekról. A lelkiismereti szabadság kérdését csak a későbbi századok tisztázták. Az ítélet. Champel. A folt. Régi kötelékek, új eszmék.
A tanács asztalán összegyűlt iratokat időközben összeszedték s útnak indították Zürich, Bern, Bázel és Schaffhausen felé. Hadd nyilatkozzanak, ők tárgyilagosabban tudnak ítélni, aztán meg "több szem többet lát." Levelet is csatoltak a küldeményhez: "Egy Servet Mihály nevű fogoly van kezeink között – így szól a nevezett városok elöljáróságához intézett és oda mellékelt írás, – akinek kinyomatott könyve sok dolgot tartalmaz vallásunk ellen. Ezt megmutattuk lelkészeinknek, és bár a legkisebb bizalmatlansággal se viseltetünk lelkészeink iránt, mégis, ha megengeditek, a várostokbeli lelkészekkel is közöljük azt feleleteikkel együtt és azt is, amit ő felelt. Ezért írtunk nekik; kérünk benneteket szeretettel, méltóztassatok nekik átadni, hogy nézzék át valamennyit, és írják meg nekünk helyes véleményüket a végből, hogy a dolgot a maga rendje szerint elvégezhessük". (1)
A levelekhez be voltak a munkák csatolva, amelyekre a vitatkozók hivatkoztak (A "Christianismi Restitutio", Tertulliánusz és Ireneusznak egy-egy munkája) és a vitapontok az összes idevonatkozó válaszokkal és viszontválaszokkal. (2)
A gyalogos őr (Grenoz Jakab) Szeptember hó 21-én indult el útjára.
(1) Corp. Ref. XXXVI. 803. l. Dr. Kováts "A Servet-pör aktái" 95.
(2) "Sententiae vel propositiones excerptae ex libris d. M. Serveti, quas ministri Ecclae Genevensis impias deliriisque refertas esse asserunt, suntque no 38." "Michaelis Serveti responsio ad Articulos d. J. Calvini."Kálvinnak ez az egész kérdezősködés nem volt inyére. A dolog világos, minek azzal másokat is fárasztani? Ám a bizalmatlanság nagy, s a reformátor nem akarja, nem is tudja a hatóság intézkedését befolyásolni. A hatóság "tiltakozásunk dacára – írja Bullingerhez küldött levelében, – okoz nektek alkalmatlanságot, de hát itt az esztelen szenvedélyek elvakították az embereket, nekik minden gyanús, amit én mondok. Ha én – teszem fel – azt állítanám, hogy délben világos van, rögtön kételkednének." (1)
Még egy, ez időtájt írt leveléről kell megemlékeznünk a reformátornak. Sulzer Simon bázeli papot (1552 óta, Myconius halála után választák meg ennek a helyére) óhajtotta tájékoztatni a dolgok felől. Ismernünk kell főbb vonásaiban e levelet, annyival is inkább, mert reá itt-ott hivatkozás történik, s mert közelebbről feltárja álláspontját az egész üggyel szemben. Kijelenti benne, hogy ő fogatta el Servetet. Kötelességének tartotta. A ragály további terjedésének útját óhajtotta állani. A pápisták nagy dühvel üldözik az ártatlanokat, "valóban szégyenletes dolog lenne, ha a mi hatóságaink, a tiszta igazságnak oltalmat nyújtani nem mernének. Megvallom azonban, hogy semmi sincsen tőlem távolabb, mint az, hogy az ő szörnyűségeiket utánozzuk. De végre is, valaminek csak kell történnie, csak nem lehet megengedni, hogy minden Istentől elrugaszkodott ember istenkáromlásait büntetlenül okádja, ha ezt meg lehet akadályozni". Ami közelebbről Servetet illeti, három szempont köti le figyelmét. Először magok a hirdetett tévtanok, amelyek a keresztyén vallásnak minden alapelvét sértik; másodszor az a magatartás, amellyel minden intelmet pokoli módon visszautasít; harmadszor a gőg, mellyel állításait fönntartja. Nem irtózik ő még attól sem, hogy szent életű férfiakat, minő Capito és Oecolampadius, befeketítsen. (2)
A leveleknek elküldése után várakozó állásban volt mindenki. Servet titkos híveire kellemetlenül hathattak ez utóbbinak folyamodványai és a Kálvinnak vád alá való helyezése tárgyában beadott kérelme (a tanács ezt feleletre se méltatta). Talán maga a vádlott is érezte, hogy túllőtt a célon, következő (október 10-én kelt) folyamodványában nyoma sincsen annak a sértő hangnak, amelyen előbb szólt. Csak kihallgattatást kér és szenvedéseinek enyhítését.
(1) "Nobis quidem reclamantibus vobis facessunt hanc molestiam, sed eo venerunt amentiae et furoris, ut illis suspectum sit quid-quid loquimur. Itaque si dicerem, meridiem lucere, protinus dubitare incipierent." Corp. Ref. XLII. 611.
(2) Corp. Ref. XLII. 615. l.Minden csendes volt, az utca közönyös, nyomuk sem volt azoknak a csoportosulásoknak, amelyekben Bolsec pere alatt a nyugtalan hangulat kifejezést nyert. Az a radikális eljárás, amellyel a spanyol az egész keresztyénségnek közös alapelveit támadta meg, nem talált a polgárság körében visszhangra. (1)
Sohasem volt talán Kálvin kritikusabb helyzetben, mint ekkor. Az ellenzék erősen készült a küzdelemre, a következő hónapban kellett a döntésnek bekövetkeznie a Berthelier-ügyben, amellyel az egyházfegyelem ügye össze volt nőve, s Kálvin ettől tette függővé Genfben való maradását. Viret-nek és Farelnek jelenlétét maga is szükségesnek tartja. (2) A közeli napokban pedig ott van a Servet-ügy, mint maga a megtestesült gond és aggodalom. Az a jellemző, hogy a genfi pap nem lankad. Valamikor (mikor ott állott a felesége ravatala a szobában) ezt írta: "Én pedig fájdalmamat úgy elnyelem, hogy kötelességemet az utolsó pontig teljesítem". Most is elmondhatta volna magáról, hogy az aggodalomnak napjaiban a kötelesség, a munka tartotta benne az egyensúlyt. Figyelmét semmi sem kerüli ki. Azoknak a hugenottáknak, akik Oleron szigetére menekültek, ezekben a napokban papot küld, küld levelet sok bátorító szóval. Kiemeli levelében, hogy ez az ember (Hamelin Philibert) derék, buzgó keresztyén, élete gáncs nélkül való. Hallgassanak reá. Jöjjenek össze gyakran. Egymásnak hitében keressenek megszilárdulást. Bízzanak Abban, akiben még nem csalatkozott senki. Az úrvacsoraosztással egyelőre várjanak, vegyék akkor, midőn már az evangéliumi hitben, valamint a tudományban megerősödnek.
Mindenre kiterjedő figyelmét még holmi lakodalmas hírek sem kerülik ki.
Barátai figyelemmel kísérik a genfi mozzanatokat. Bullinger felkeresi levelével. "Walther (Bullinger veje, aki a minap Genfben megfordult) egészen elszomorított és nyugtalansággal töltött meg engemet, mikor rólatok beszélt. Igen kérlek, ne hagyd el azt az egyházat, ahol annyi derék ember van. Tűrj... gondold meg, milyen örömet okozna távozásod a reformáció ellenfeleinek táborában, és hogy minő veszedelembe döntené ez a francia emigrán-
(1) "Servets Angelegenheit war in Genf nicht populär." Kampschulte e. m. II. 195.
(2) "Eo tempore Viretum utile esse putabam. Te (Farel) vero citius properare optabam." Corp. Ref. XLII. 640.sokat. Maradj ... Az Úr megoltalmaz ... Íme, a nagytekintetű genfi Tanácsnak kedvező alkalma nyílt arra, hogy az egyházat az eretnekség piszokjától megtisztítsa, mert az Ő kezeibe adta a spanyol Servetet. Ha érdeme szerint bánnak vele, úgy miként afféle szemtelen istenkáromlóval el kell bánni, az egész világ előtt megbizonyítja, hogy a genfiek borzadnak az istentelenségtől, hogy a valóban megátalkodott eretnekeket az igazság kardjával üldözik, megőrizvén így Isten ő szent Felségének dicsőségét. De ha még nem is járnának el így, neked nem szabad ezt az egyházat új szerencsétlenségeknek kitenned azáltal, hogy elhagyod." (1)
Október 18-án megérkezett a levélvivő a válaszokkal. A következő nap a kistanács átvette azokat. A figyelem feléjük fordult. Mi van ezekben? Itt kettő érdemel különösebb figyelmet: Minő szempontból tekintik a svájci egyházak a tanokat és minő magatartást ajánlanak a genfieknek. Az elsőre nézve az egyházak mind szilárd názetüknek adnak kifejezést, mely szerint a szóbanforgó tanok az egyetemes keresztyénséget alapjában megtámadják. A zürichiek Servetnek főbb tanításaít áttckintvén, így kiáltanak fel: "Ugyan mivel tudta volna ez az ember jobban megbántani az Istent és a keresztyén hitet?" (2) Szerintük Servet válasza ("kivéve végtelen arcátlanságát és irtóztató szitkozódásait") – semmitmondók. Botrányos Kálvinnal szemben való magatartása. "Annyiszor vágja oda Kálvinnak: "hazudsz!", annyiszor vádolja mágusnak, Simon Mágusnak, hogy még említeni is szégyen." "A ti pásztorotoknak, a mi testvérünknek, Kálvinnak hitét, szorgalmát, a száműzetésben levőkkel és a kegyesekkel tett jótéteményeit sokkal fényesebbnek tartjuk, semhogy azokat Servet igazságtalan vádaskodásai akár Tekintetességtek, akár más derék emberek előtt elhomályosítani képesek volnának." (3)
A berni válasz több fejezetre osztva részletesebben felsorolja azokat a pontokat, amelyekben a szóbanlévő tanok a keresztyénséget sértik, kiemelik, hogy ezek "nem szertartásainkat és egyházi szokásainkat – melyektől nem függ lelkünk üdve, – hanem igaz
(1) A levél Corp. Ref. XLII. 621. l. "Mane ergo, mane et patere quaecunque Dominus immiserit probra, contemptiones, pericula, mala. Non deseret te Dominus. Per multas tribulationes oportet nos ingredi in regnum Dei."
(2) Corp. Ref. XXXVI. 556. Refut. errorum Serveti. Dr. Tari fordításában a 115. 1. "Quid vero potuisset ab hoc homine magis impium in Deum et indignius in... fidem christianam exspui."
(3) Uo.
vallásunk főbb pontjait támadták meg, forgatták föl és helyezték kétes, szánalmas világításba". (1)
A bázeli válasz szintén részletesebben foglalkozik a dologgal. Nagyobb és vészesebb ez annál, amit Pál apostol rákbetegséghez hasonlít, mert az apostol sokkal kisebb bűntényről szól. Servet nem egy eretnekségnek ijesztő képét ölti magára, hanem az eretnekek sok istentelenségáből merít. (2)
A védőeszközöket illetőleg mindegyik egyháznak véleménye oda megy ki, hogy a hatóság bölcsessége keresse a legcélszerűbb utat-módot arra, hogy Servet "istenkáromlásai Krisztus testének tagjait rák módjára tovább ne pusztítsák". Bern a szigorúságot különösen hangsúlyozza. Igen jellemző idevonatkozólag Haller berni lelkész levelének néhány sora Bullingerhez, amelyben a berni tanács hangulatáról számol be az iratoknak elolvasása után. "Akkora harag fogta el a hatóságot, hogy, nem kétlem, rögtönösen elégettette volna, ha keze ügyében van Servet." (3)
Sok gáncs éri a XVIII. századot. De annak a roppant erőfeszítésnek, amely akkoriban Európa-szerte úgy az irodalomban, mint a szószáken megindult, minden árnyoldala mellett (árnyoldala mindennek van) nagy érdeme a lelkiismereti szabadság eszméjének a tisztázása. (4) Érdeme, hogy egy fontos dologban az embert igazságos álláspontra segítette, érvényre emelvén a vallási türelmesság elvét.
A megelőző századokban ez az elv, ha itt-ott felcsillámlik is, általában véve ismeretlen fogalom.
A Servet-ügynek tárgyilagos megítélésére ennek a XVI. században általában nem ismert, még kevésbbé elfogadott fogalomnak a kicsatolása szükséges. Igazságosan fogja-e századok múlva elbírálni a mi korunkat a későbbi századok gyermeke, ha időközben érvényesülő (ma még ismeretlen) elveknek mértékét fogja viszonyainkra, cselekedeteinkre alkalmazni?
(1) Corp. Ref. XXXVI. k. 811. Dr. Kováts "A Servet-pör aktái" 104. l.
(2) "Ex multis impietatibus conflatam ... lernam. " "Captivitate non humiliatur... serpentis instar incitati... maledicos in Calvinum sincerissinum Dei servum... sibilos edit" etc. Corp. Ref. XXXVI. 821. Dr. Kováts eml. fordítása 115. l.
(3) Corp. Ref. XLII. 647. "quin exureretur". Ruffet cikke is hivatkozik reá ("Rev. Chr." 1910. febr.).
(4) "Die Aufklärung ist eins der grössten Erreignisse im geistigen Leben der Menschheit." "Geschichte der deutsch-lutherischen Kirche" von Fr. Uhlhorn Pastor in Hameln 1911.
A svájci városok iratainak hatása nagy volt. Íme, mindenütt felhangzik a vészkiáltás, mindenütt szavahihető, tekintélyes férfiak hit alatt vallják, hogy nagy csapás fenyegeti a legnemesebb érdekeket, csak ők, a büszke genfiek lennének értelmetlenek? Vienne kész volt a rómaiak babonáit a legmesszebbmenő intézkedésekkel védelmezni, s Genf elég puha lenne szent igazságait a testvérvárosok intelmei dacára oltalom nélkül hagyni? Még a mérsékeltebbek is megrendültek. A Helv. Confessio parancsolata bontakozik ki az emberek előtt: az istenkáromlót karddal kell megfékezni!
Perrin és hívei, akik Servet megmentésén fáradoztak eddig, tanácstalanul állottak, mit sem használt az sem, hogy az ügynek a kétszázak elé való terjesztését szorgalmazták. Ezeknek az embereknek a helyzete szánandó volt.
Megmenthették volna?
Mit tegyenek? Keljenek védelmére annak, aki felett az egész protestáns Svájc pálcát tört? Beláthatatlanok lennének ennek a következményei. Növelné a zavarokat az, hogy a fölmentés egyet jelentene Kálvin kiűzésével. Kitűnt, hogy a perrinisták amilyen mértékben fel tudták izgatni és fel tudták használni a szerencsétlen doktort, éppen olyan tehetetlenek voltak, amikor a megmentésére került a sor. (1) Az világos volt, mit nem kell tenni, de mi volt a teendő, ez volt a kérdések kérdése. Sok okoskodásra idő nem volt. Át kellett esni a kellemetlen dolgon. Jobb a borsot is hamarjába~ lenyelni, mint sokáig rágni. Igen, de könnyebb szentenciákat faragni, mint csinálni olyasmit, ami a lehető legkellemetlenebb. Nem csuda, hogy Perrint magát beteggé tette a tépelődés. Ki volt tűzve a tanácsülés. Persze nem volt határozatképes. Kálvin latta a daliás férfiunak, "a mi komikus Caesarunknak" vergődését. Ám a dolog komoly volt, a következő tanácsülést a letett esküre hivatkozva hirdették ki. Perrinnek, az első szindikusnak betegnek lennie többé nem volt szabad. Az esküre való hivatkozás dacára egyesek hiányoztak, éppen azok, akikre Perrin támaszkodni óhajtott. El volt szigetelve. Kísérlete, hogy az ügyet a kétszázak tanácsa elé tereljék: kudarcot vallott.
Az október 26-ai jegyzőkönyv nagyon rövid: "Servet Mihály
(1) "Les Perrinistes avaient pu exciter Servet et se servir, de lui, ils ne pouvaient ie sauver." Buisson "Castellion". I. 341. itt Choisy e. m. után idézve 147. l.
pöréről tárgyaltak; megnézték annak rövid foglalatát és azoknak a jelentését, akiktől tanácsot kértek; megállapították a nagy eretnekségeket és istenkáromlásokat. Elhatározták, ítéltessék arra, hogy Champel mezejére vigyék és ott elevenen elégessék; holnap hajtsák végre és könyveit is égessék el". Kálvin rögtönösen összehívta a papokat, ezekkel együtt a halál nemének enyhítését kérte. Hasztalan. (1)
A következő napon megnyílt a börtön ajtaja, a vádlottat elővezették és előtte Darlod szindikus felolvasta az ítéletet: "Mi, ennek a városnak szindikusai és bűnügyi bírái, miután láttuk vizsgálóbíránk vádja alapján Spanyolországban levő Aragónia királyságbeli Villeneufve-i Servet Mihály az ellened indított és előttünk lefolyt pört, amelyből, valamint önként elénk tárt és több ízben megismételt vallomásaidból, úgyszintén elénk terjesztett könyveidből az látszik és az tűnik ki, hogy te, Servet, már régóta terjesztettél hamis és egészen eretnek tanokat s félretéve minden intést, fenyítést, gonosz, istentelen makacssággal, állhatatosan hintetted, terjesztetted azokat, sőt közkézen forgó könyveket nyomattál az Atya, Fiú és Szentlélek ellen, röviden a keresztyén vallás igazi alapjai ellen. Ezzel hitszakadást és zavart igyekeztél előidézni Isten egyházában, aminek folytán több lélek tönkremehetett és elveszhetett. Rettenetes, iszonyú, megbotránkoztató és megmételyező dolog! Nem szégyellted magad, nem riadtál vissza attól, hogy egészen az isteni fölség és Szentháromság ellen fordultál? Nem sajnáltál sem fáradságot, sem csökönyösen használt érvelést, hogy eretnekségeiddel és bűzhödt eretnek mérgeddel megmételyezd a világot. Súlyos, utálatos eretnek bűn és vétek, mely kemény testi büntetést érdemel".
"Ezek és más, minket jogosan fölháborító okok alapján, Isten országát meg óhajtván tisztítani ilyen mételytől és ki akarván vágni belőle az ilyen romlott tagot: – miután polgártársainkkal együtt alaposan tanácskoztunk és Isten nevét segítségül hívtuk, hogy igazságos ítéletet hozzunk, szem előtt tartván Istent és Szentírását – törvényt ültünk őseink helyén. Az Atya, Fiú és
(1) "Genus mortis conati sumus mutare, sed frustra." Corp. Ref. XLII. 657. Nem szabad itt a kiadóknak idevonatkozó megjegyzését elhallgatnunk: "De tali conatu in Actis ne γρυ [grű] quidem. [Egy kukk sincs.] Quem tamen silentio praeterire vix potuissent si revera ministri in corpore aliquid tentassent". Uo. 3. j. Egyébiránt amit Kálvin itt mond, azt már jóval előbb (augusztus 20-án kelt, fentebb idézett) levelében is megírta: "poenae vero atrocitatem remitti cupio".
Szentléleknek nevében mondjuk ki eme végérvényes ítéletünket, melyet írásba adunk, hogy téged, Servet Mihály arra ítélünk, miszerint megkötöztessél, a Champel mezejére vitessél és ott karóhoz kötözve, írott és nyomtatott könyveiddel együtt elevenen elégettessél, míg tested hamuvá válik. Így végződnek napjaid, hogy példát adjunk másoknak, kik ilyen bűnt akarnának elkövetni." (1)
Az ítéletet megelőzte az indoklás. A bírák mellőzték a panteizmust, a lélek halhatatlanságára vonatkozó tanokat; az ítélet tartózkodik minden mélyebb fejtegetésektől, a Szentháromság tana ellen irányult tanításokat emeli ki csupán.
Az ítélet hallatára megrendülve, pillanatra elnémulva állott az elítélt, majd igen mélyen sóhajtott, végül úgy följajdult, hogy az egész terem visszhangzott bele. Mellét verte és ezt kiáltá: misericordia! misericordia!
E kitörés azonban csak rövid néhány percig tartott, összeszedte magát, és hallgatott. Börtönébe Kálvint hívatta. Kálvin e találkozásról így emlékezik meg: "Mivel kérte, hogy óhajt velem beszélni, az Urak két tanácsost küldtek értem, hogy elhívjanak és jelen legyenek a mondanivalójánál, amit hozzám akar intézni. Mikor az egyik megkérdezte, mit akar nekem mondani, azt felelte, bocsánatot akar tőlem kérni. Én egyszerűen tiltakoztam, amint igaz is, hogy soha magánbántalmakért nem üldöztem. Erre szelíden eszébe juttattam, mennyire nem kíméltem magamat több mint tizenhat évvel ezelőtt, hogy megnyerjem őt Urunknak, sőt saját életemet is kockáztattam, amikor beleegyezett abba, hogy hűségesen igyekezzem őt Isten minden szolgájával kibékíteni. Bár megszökött a vita elől, mégis nem szűntem meg levelek útján jóságosan buzdítani. Röviden, mindvégig minden jóindulatomat latba vetettem, míg ő jó és szent intelmeim miatt megharagudott, s ellenem, nem tudom milyen haragra vagy még inkább dühre gerjedt. Azután azt mondtam, hogy eltekintek mindattól, mi személyemre vonatkozik; kértem, gondoljon inkább arra, hogy Istentől kérjen irgalmat, kit olyan csúnyán káromolt, amikor el akarta törülni a lényegében levő három személyt, azt mondván, hogy akik az egy Istenben valóságos megkülönböztetéssel Atyát, Fiút és Szentlelket ismernek el, háromfejű Cerberust csinálnak.
(1) Corp. Ref. XLII. 827–829. A szöveg dr. Kováts J. fordításából. "A Servet-pör aktái" 121 –24.
Kértem, arra törekedjék mindenáron, hogy az Isten Fiától kérjen bocsánatot ... Láttam, hogy semmit se használok buzdításaimmal, nem akartam okosabb lenni, mint Mesterem engedi. Ezért Szent Pál utasítását követve, eltávoztam az olyan eretnektől, aki önmagát ítélte el". (1)
Servet következetes maradt és komoly. A megjelent Farel szavait mintha nem is hallotta volna, szemei előtt, úgy látszik, inkább a múltnak képei vonultak el, amikor a jövőnek sejtelmével mondotta: "érzem, nekem ezért meg kell halnom."
Délelőtt 11 óra volt. Szép őszi nap. Fénnyel volt teli minden, de a hervadás már ott rezgett a füvön, a fán. A hervadás, a napsugár, élet és elmúlás bánatos hangulatot fakaszt ilyenkor a lélekből. A távoli hegyek ormai már fehér ruhába öltözködtek, de a völgy még zöld volt.
A szomorú menet megindult, az elítélt, mellette Farel. A börtönfelügyelő a foglyot a városháza elé vezette, ott régi szokás szerint a lépcsőn állva az összegyűlt sokaság előtt az ítéletet a szindikus felolvasta. Az elítélt térdre vetette magát, megható szavakkal könyörgött, hogy pallossal végezzék ki, (2) a fájdalom rettenetes mivolta kétségbe ejti. Befejezett ügy előtt állott. Indulnia kellett. A Bourg du Tour téren, a Saint-Antoine utcán át ment ő és kísérete a szomorú emlékű Champel tér felé. Servet elég nyugodt volt, Farel szavait nem méltatta figyelemre, talán nem is hallotta.
A máglya előtt arcra borulva imádkozott. (3) A pillanatot Farel föl akarta használni. Szavainak sikere nem volt. Mikor a hóhér reátevé kezeit, akadozva hebegte: "Istenem, Istenem!" Farel újra szólt: "Még más mondanivalód nincsen?" "Mit mondhatnék egyebet, mint hogy Istent emlegetem?" Imádkozott, a népet is intette, hogy érette imádkozzék. Mikor a farakáshoz vezették, Farel imára szólítá a népet. Ezután a kiálló oszlophoz erősítették, a
(1) Uo. 826. Dr. Kováts J. fordítása i. m. 120. l.
(2) "Postulat supplex a Magistratu, ut liceret perire gladio, ne se ad desperationem magnitudine cruciatus adigerent, atque ita animam suam perderet". Idézi egy régi irat "Historia de morte Serveti" nyomán Henry e. m. III. 196. l.
(3) "Ubi ventum est ad iocum suplicii procubuit supplicabundus, jacuitque aliquandiu pronus." Uo. Henry III. 198.
A Servet-féle engesztelő emlék a máglya helyén
fejére egy kénes szalmakoszorút tettek. (1) Igen kérte a hóhért, hogy rövidítse meg kínjait. De ez ügyetlen volt, nyers erdei fát halmozott össze, úgyhogy a tűz csak lassan éledt. Végül összecsaptak fölötte a lángok. Velőtrázó kiáltás remegtette meg a levegőt, a nép önkénytelenül odarohant a tűzhöz, s fát rakott rá, hogy a szörnyűséget tőle telhetőleg megrövidítse. Az egykoru író szerint fél óráig tartott a rettenetes haldoklás.
Eljött a tél, friss fehér hóval takart el mindent, de ez a fekete folt ott maradt ...
A közelben és távolban megmozdult valami. Hangok emelkedtek, mert igaz, hogy a jelent erős kötelékek fűzték a múlthoz, de érezték, hogy a szabad vizsgálódás szentegyházának fényét homály érte, a protestáns keresztyén öntudat ösztönszerűleg az evangéliumi keresztyénségnek megsértését látta a szerencsétlen máglyában. Rómát ezer máglyának füstje sem teheti feketébbé már, de az evangéliumi egyház fehér ruháján a korom bántó.
Mielőtt azok a hangok Genfbe jutnának és itt választ kapnának, olvassunk el néhány nyilatkozatot, amely sejteti, milyen nagy súllyal nehezült a jelenre a múlt.
Luther erélyesen tiltakozott a lelkiismereti kényszer ellen, de a felelősség nélküli felforgatók ellen még erélyesebben emel szót: még ha az Isten angyalának látszanék is, át kell adni az ilyeneket a hóhérnak. (2) Arra a kérdésre, vajon az anabaptisták ellen fegyveres megtorlással élhetnek-e, ezt írta alá: "placet mihi Luthero." [Jóváhagyom én, Luther] (3)
Melanchton, a szelídlelkű reformátor a champeli dolgokra nézve így ír: "hálát adok a Fiúnak, aki eme küzdelemnek vezetője vala. Krisztus egyháza most, de a késő jövőben is hálával tartozik
(1) A kénes szalmakoszorúnak az lett volna a célja, hogy a halált gyorsítsa. A Historia de morte Serveti e percekről így ír: "Ita ductus est ad struem lignorum; erant autem fasciculi querni virides, adhuc frondosi, admixtis taleis. Impositus est S. trunco ad terram posito, pedibus ad terram pertingentibus. Capiti imposita est corona vel straminea vel frondea, et ea sulphure conspersa. Corpus palo alligatum ferrea catena, collum autem fune crasso quadruplici aut quintuplici laxo, liber femori alligatus... Cum diu langueret, fuerunt ex populo, qui fasciculos confertim coniecerunt". Henry e. m. III. 201.
(2) "Licet Angelus esse videatur, imo Gabriel de coelo, tamen non modo pro diaboli apostolo habendum, verum etiam si desistere noluit ab instjtuto, carnifici committendum velut nebulonem qui seditionem machinetur." Com. Luth. in Ps. 71. opp. Tom. V. Jenae p. 147. Idézve Henry után e. m. III. 225.
(3) Uo.
neked. Egészen egy nézeten vagyok veled. Kijelentem, hogy elöljáróságotok igazságosan járt el, amikor az istenkáromló embert jogosan kivégezteté." (1)
Más alkalommal Melanchton Bullingerhez írott levelében így nyilatkozott: "Olvastam, amit Servet káromlásairól írtatok, dicsérem kegyességteket. Helyeslem a genfi Szenátus eljárását, hogy eltette láb alól ezt a makacs embert, aki sohase hagyott volna fel káromlásaival. Csodálkoztam, mikor hallottam, hogy akadtak olyanok, akik azt a szigorúságot nem helyeslik". (2)
Bullinger Henrik nemcsak Kálvinhoz írott levelében nyilatkozott ebben az értelemben, hanem mindenkor, valahányszor a dolog szóba került, a lengyelekhez írott levelében elmondja, hogy valóban irtózat fogja el, valahányszor Servet szavaira gondol. "Azt hiszem, ha a Sátán előttünk teremne a pokolból és kénye-kedve szerint hirdetné tanait, a spanyol Servet kifejezéseit használná." (3)
Musculus borzad "a rettentő és istentelen" tanok hallatára, (4) Petrus Martyr három évvel a spanyol orvos halála után erősen pártjára kelt a genfi hatóságnak, és sürgette, hogy ez mindenütt oltalmazza meg a vallást.
Ezekkel a nyilatkozatokkal teljes mértékben összhangban áll a svájci városoknak egyhangú állásfoglalása. Ha azt vetné valaki ellen, hogy a városok a büntetés neméről nem szólanak, ezzel
(1) "Legi scriptum tuum, in quo refutasti luculenter horrendas Serveti blasphemias: ac filio Dei gratias ago, qui fuit βραβευτης [brabeutész] huius tui agonis. Tibi quoque ecclesia et nunc et ad posteros gratitudinem debet et debebit... affirmo etiam vestros magistratus iuste fecisse, quod hominem blasphenum re ordine iudicata interfecerunt" Corp. Ref. XLIII. 268. l.
(2) "Pietatem ac judicia (de Serv.) vestra probo. Judico etiam Senatum Genevensem recte fecisse, quod hominem pertinacem et non omissurum blasphemias sustulit. Ac miratus sum esse qui severitatem illam improbent." Corp. Ref. XLIII. kötet 734. lap. Máskor is több ízben. Mikor hallotta, hogy ex ügyben vita támadt, csudálkozva mondja: "Ac nescio cur illi in tanto scelere judicem esse velint elementem, nisi putant pravis ingeniis concedendam esse licentiam infinitam maledicendi Deo". Crist. Pezel "Cons. et judicia theol. Melanchtonis" P. 2. p. 223. Idézve Henry e. m. után III. 217.
(3) "Persuadeo mihi, si Sathanas ex inferis rediret et pro libidine suo orbi praedicaret, usurum multis Serveti Hispani locutionibus." Levél a lengyelekhez. Itt idézve Henry után e. m. III. 219.
(4) "Mir grauet ob so Schandlichen und gottlosen Lehrsätzen." Henry e. m. III. 220.
szemben ott áll mindegyiknek a követelése, mely szerint útját kell állani a vésznek, (1) hogy pedig ezalatt mit értettek, az a Helvét Hitvallás 36. pontjának a szavai nyomán benne volt a köztudatban.
(1) Berniek: "pestem hanc esse exterminandam". A Helv. conf. érintett helye: "Stringat ergo magistratus hunc Dei gladium in omnes blasphemos, coercecat et haereticos, qui vere haeretici sunt incorrigibiles, Dei majestatem blasphemare, et Ecclesiam Dei conturbare adeoque perdere non desinentes." Henry e. m. III. 216.