IV.
Az akadémia alapításaAz Ordonnance-ok és az iskolák. A régi iskola. Kálvin gyűjtéshez fog. Építkezés. Viret és társainak helyzete a berni területen. Lausanne-iak Genfben. A tanár-kérdés megoldva. Béza. Az 1559. június 5-ei megnyitó. A genfi iskola rendtartása. A genfi iskola hatása. Egykorú tudósítások.
Mielőtt Kálvin teológus lett volna, humanista volt. Tanult Orleans-ban, Bourges-ban, Párizsban. Amott Etoile Péter, Alciati tanítványa volt, s a jogi tudományokban szorgalmatoskodott, emitt, mint Danèsius és Vatable tanítványa, visszatért a nyelvek tanulmányozásához. Mert Kálvint a klasszikus irodalom vonzotta. 1532. évi munkája, Senecának "De Clementia" c. művéhez írott magyarázata mutatja, hogy tudott volna is, akart volna is Reuchlin és Erasmus útján haladni. Másfelé vitte az Isten, akinek akaratát betölteni egyetlen vágya volt. Erre a vezetésre bízva magát, pályája rögösebb lett, de egyszersmind dicsőségesebb: a prófétáknak pályája. Ő ennek az útnak nehézségeit érezte, de egyszersmind dicső mivoltától is át volt hatva. Láttuk, egyenesen Dávidhoz, a zsoltároshoz hasonlítja sorsát: mindkettőjüket elhívta az Úr. Küldetésének tudatában lelkesedéssel mondja, hogy miként Dávidot a nyáj mellől a legnagyobb méltóságra állítá az Úr, úgy őt is a homályból vezeté elő, "az evangélium hírnökének tiszteletreméltó hivatalát" ruházván reá. A kemény út sokszor megtörte, kifárasztotta, de küldetésének tudata felemelte. Minő tudat ez, minő érzelmek! Alig van szó ennek méltó kifejezésére. Csak állunk, hallgatjuk. Kemény küzdelmeinek közepette, íme így beszél: "Boldog vagyok, hogy az a jó Mester engem befogadott az Ő udvarába és olyan dicső munkát bízott reám ... bizony, nagyon hálátlan lennék, ha ezt a foglalkozást a világ minden kincsénél, rangjánál többre nem becsülném".
Mint lelkész szívesen gondolt első tanulmányaira, és abban a tervben, amelyet a tökéletes egyház felől formált, kezdettől fogva helyet foglaltak az iskolák. Az egyházi rendszabályok tervezetének,
láttuk, egyik legfontosabb része az iskolákra vonatkozik. A pásztorok hivatalához legközelebb áll a tanítóké. Ez gondoskodik a jövőről, szánt, vet. Hadd álljon elő képzett nemzedék, mely a parancsnak eleget tud tenni: Tudakozzátok az Írásokat. Vigyázzunk, üres templomokat ne hagyjunk gyermekeinkre.
Az Ordonnance-ok idevonatkozó pontjai föltárják, mi a teendő. Alkalmas épületekről, alkalmas tanerőkről kell gondoskodni.
Több esztendő múlt el azonban anélkül, hogy az, ami a rendszabályokban ki volt mondva, testet öltött volna. Ennek okát keresni sem kell. A múzsák (az ismeretes latin közmondás szerint is) szomorúan hallgatnak ott, ahol a viszályok tartják lekötve a lelkeket, márpedig Genf az utóbbi több mint másfél évtized alatt éppen nem volt híjával a belső zavaroknak.
Genfben volt iskola. Versonnay Ferenc, a gazdag kereskedő 1428-ban megvetette annak alapját. A nemesen gondolkozó férfiú tudta, hogy (az alapítólevél szavai szerint) "a nevelés ügye szent ügy: elűzi a tudatlanságot, életre kelti az erényeket", (1) ámde másfél századon át alig történt valami e téren.
A harmincas évek elején nagyon szomorú lehetett a genfi községi iskolának állapota. "A rektor elment, helyébe senki sem jött, – olvassuk az egyik, 1535-ben kelt tanácsjegyzőkönyvben –‚ a tanács tehát újabb határozatig bezáratja az iskolát, hogy az ifjak ne rongálják." (2)
1535-ben a tanács iskoláját az egykori Rivet-kolostorba helyezte el, igazgatásával Saunier Antalt bízta meg, Farel barátját. Jobb jövőre nyújtottak reményt azok az idők, amikor Kálvin egykori mestere, Cordier Mathurin megkezdé ott működését.
Kálvin és Farel elűzetése után a válságos időket megérezte a genfi iskola is. Láttuk, hogy Saunier és társai voltak az ellenzék képviselői. Ki is űzték Őket, mire az iskola ügye egészen megfeneklett. A reformátor visszajövetele után Castellio Sebestyénnek igazgatása alatt sem lehetett tartósabb a fejlődés. Castellio lelkész óhajtott lenni, célját nem érhette el, különben is teológiai nézetei miatt ellentétbe jutott Kálvinnal. Otthagyta Genfet, s az iskola maradt abban az állapotban, mint azelőtt.
A reformátor minden szélcsendet fölhasznált; már 1542-ben felhívta a tanácsot, hogy tanintézetét jobb karba helyezze, sőt hogy
(1) Gaberel e. m. I. 494.
(2) Uo.azt akadémiával kiegészítse. (1) Tíz év múlt el, ezalatt mindössze annyi történt, hogy egy alkalmas telket vásároltak. (2)
A belső zavarok lecsillapodása, a kormány megszilárdulása s a berni ellentétek elsimítása után végre békésebb napok következtek be, a reformátor egész erővel nekifeküdt a munkának; hiszen már régtől fogva fájdalmasan szemlélte vergődését annak az ügynek, amely hozzá közel állott. Újra megsürgette az elöljáróságot. A tanács 1558. szeptember hó 9-én utasította a jegyzőket, hogy a végrendelkezőknek ajánlják figyelmébe az iskolát. (3) Amit a tanács még ezen kívül megtett, abból állott, hogy bizonyos büntetéspénzeket az iskolák javára utalt. Minden azt mutatta, hogy az elöljáróságban megvolt a jóindulat, de végtére is jóindulatból magából iskolát építeni nem lehet.
Az akkori viszonyok között az állam jövedelmei nem engedték meg, hogy az intézet újjászervezését ez vegye a kezébe, ha időt akarnak nyerni, más útra kellett a dolgot terelni.
Kálvin hathatósabb eszközhöz nyúlt, hozzáfogott a házaláshoz. (4) Nagyon jó szolgálatot tettek az ügynek az emigránsok. Maga Carraccioli 2954 aranyforintot adományozott. (5) Ez az út célravezetőnek bizonyult. Azok az eszmék, amelyeket Froment fejtegetett rövid idővel ezelőtt s amire a genfi honfiak szívesen gondoltak, most segítségére jöttek a vállalkozásnak: töltse be Genf hivatását, foglalja el méltóságos helyét a nemzetek között, legyen a tiszta evangéliumi hitnek, legyen a tudománynak székhelye. Az állam területe kicsiny ugyan, de az államok jelentősége jórészben az eszmék nagyságától függ, amelyeket képviselnek és szolgálnak. Egy gondolat egyesíté a város lakosait annyi vész és vihar után: emelni Genfet a szellem fegyvereivel. (6)
Hat hónap múlva beszámolt Kálvin a gyűjtésről. Annyi pénz gyűlt össze, hogy azzal rögtön hozzá lehetett látni az építkezéshez.
Talán nem nézett még soha senki sem emelkedő falakat
(1) "proposa aux conseils d'etendre ... le collège". Uo.
(2) "La Seigneurie acheta en 1552... une maison". Uo.
(3) "d'exhorter leurs clients à faire des legs". Uo.
(4) "Calvin ... fait des quêtes à la domicile". Uo.(5) Bonnivard egész vagyonát az intézet segélyezésére hagyta; az ő könyvgyűjteménye képezte az akadémiai könyvtár első alapját. Dr. Antal Géza "Kálvin mint pedagógus és iskolaalapító". A Prot. Irod. Társ. kiadványa 1909.
(6) "ut una eademque urbs et pietatis et eruditionis parens haberi posset". Promulgatio legum acad. Corpus Ref. XXXVIII. pars prior pag. 66.
akkora érdeklődéssel, mint aminővel a reformátor az épülő iskolát.
Nem is a falakat látta talán, hanem a sereget, amely messziről jön s viszi magával azt, amit majd itt hirdetnek, viszi messzire. Mert lehet nagy erő a sajtó, mely papírlapokon gondolatokat, eszméket terjeszt, de milyen hatalom az, amely az eszméket, az igaz virtust nem élettelen papíron, hanem az élő, meleg szívekbe beleoltva terjeszti.
Az emberek persze nem látták a képeket, amelyek a reformátor szemei előtt lerajzolódtak, ők csak egy beteges kinézésű papot láttak ott álldogálni, vagy éppen hordszéken ülni, mert Kálvint még a betegség sem gátolá abban, hogy ne lássa iskolájának emelkedését. (1)
Amilyen gyorsan emelkedtek az iskolának a falai, éppen olyan gyorsan készült a tanterv. Kálvin hazatérve, sok munkája között szorgalmas kezekkel rovogatta a betűket, megszabta a tanításnak menetét, intézkedett a javadalmazások dolgában, szeme előtt tartván a segélyforrásokat. A kollégiumban hét osztályban hét tanszéket szervezett. Az akadémia számára a legkiválóbb tanerőket igyekezett megnyerni. Ugyanaz a kéz, mely összegyűjté a pénzt, intézte az építkezést, írta a szabályokat éber gonddal, ügybuzgósággal. Még egyet tett: hárítgatta az akadályokat. Mert még mindig voltak akadályok. Melyik volt a legnagyobb? Kitalálni nem nehéz: nem volt elég pénz. Szerény volt az ellátás, amelyet a tanítóknak adhatott: a kollégium tanárainak évi kétszáz forint, az akadémia tanárainak háromszáz forint jutott és szerény lakás. Ennél többet kiszorítani nem lehetett. "Nem tudunk olyan magas fizetést adni, mint kapnak Németországban", írja panaszosan a reformátor. (2)
Itt volt a nagy baj, mert Kálvin lehetőleg csak kipróbált tanerőket akart iskolájában alkalmazni. Ekkoriban ebben az irányban folytatott levelezései azt mutatják, hogy Genf (és az aránylag kicsi javadalmazás) éppenséggel nem vonzotta a tudós világot. Különösen az akadémiai tanszékek betöltése okozott nagy gondot. De a genfi iskolának ügyét felfogta az Isten. Váratlan fordulat állott be.
Ellentétekről Genf és Bern között nagyon sokszor volt szó,
(1) "Atteint d'une graue maladie, il se faisait transporter sur les chantiers." Gaberel e. m. I. 500. l.
(2) "Page d'hist. universitaire." 1909.
olyan jelenség ez, mely átvonul az egész korszakon. Az a következetesség, amellyel Kálvin az egyházfegyelmi szabályok és a predestináció mellett megállott, odaát kemény kritikának tárgya volt. Az ottani hatóság mind a kettőt elítélte, azok hangoztatását eltiltotta. Csak az volt a bökkenő, hogy a Bernhez tartozó községekben akadtak, akik a szigorú egyházfegyelmet, a predestinációt az Írás szellemével olyan mértékben összhangzónak látták, akár maga a genfi reformátor.
Idők folyamán ez mind inkább kidomborodott. Mit hoznak fel az egyházfegyelmi rendszabályzat ellen, a predestináció ellen? Azt, hogy az Írással ellenkezik? Nem. Az első ellen azt, hogy nagyon nehéz (Melanchton csak sóhajt, mikor Kálvin erről beszél), a második ellen, hogy nagyon nehéz, vagy mint Bernben mondották: "magas és mély."
A berni területen néhány pap úgy okoskodott, hogy a fennforgó kérdésben nem "a nehéz" az irányadó, hanem az, vajon az Írásban van-e? Az ellentétes felfogás a hivatalos berni egyház és néhány lelkész között visszanyúlik az előző évekbe, és az 1558-as év folyamán, mikor éppen az épülő genfi iskola ügyei voltak terítéken, nagyon kiélesedtek.
Erről így értesítenek: a lausanne-i papok minden erejüket megfeszíték, hogy "jó fegyelmet" hozzanak be "a kihágások és erkölcsi tévedések megszüntetése végett". Viret, "aki különösen szívén viselte az ügyet, két kollégáját magához vévén", a lausanne-i tanácsnál sürgette az idevonatkozó és már előbb javaslatba hozott pontoknak a keresztülvitelét.
A dolog Bernben megakadt. (1)
Kálvin az idevonatkozó értesítést 1558 március közepén vévén kézhez, nyomban válaszolt. "Leveledet, így kezdi a választ a reformátor, a város kapuja előtt kézbesítették nekem, amikor öcsém mezei kunyhójából egy falu felé szándékoztam indulni, mert az orvosok mozgást ajánlottak nekem."
Ami a kérdésnek lényegét illeti, tisztában lehetünk Kálvin válaszával. Itt nem az a fontos, mit mondanak akár a lausanne-i, akár a berni urak, az irányadó az Írás. "Neked velük, így vélekedik Kálvin, többé semmi dolgod nincsen, a végső lépésre kell magadat elhatároznod, nevezetesen a berniek előtt ki kell jelentened, hogy lelkiismereted nem engedi meg a késedelmet. Ez a
(1) A részletek Corp. Ref. XLV. 92. 1. jegyzetben.
küzdelem kemény, de szükséges. Ha most aggályaid vannak, mi lesz veled később? Nem akarom az okokat felsorolni, miért kell a legvégső eszközöket igénybe venni, azt hiszem, tudod, meggondoltad mindazt, ami veled történhetik. Abban, azt hiszem, teljesen egyek vagyunk, hogy a nyomorúságos viszonyok között férfias állhatatosságra kell példát adnunk. Arra sincsen semmi szükséged, hogy másokra tekintgess ... Téged a nyájnak sorsa aggaszt, de helyet kell adni az Isten gondviselésébe vetett bizalomnak is. Ha állásodat el kell hagynod, visszajössz ide, előbbi helyedre. A város (Genf) nem tudja majd a nagy számot befogadni? (értsd: ezt vethetnéd ellene). Tudod, ebben bizonyos vagyok: inkább leromboljuk és kitágítjuk falainkat, semhogy az Isten gyermekeit kizárjuk ... Eltávozásod ezeket a küklopszokat mennyire felébresztené, akik részegségükben azt hiszik, hogy minden tudományt elhanyagolhatnak: vajon nem szégyenítené meg azokat a kedves atyafiakat, akik házaikban ülnek, élvezvén a tétlenségnek gyönyörűségeit?
"Higgy nekem. Menj oda, ahova a szükség von és kényszerít, mert nincsen jobb a tiszta lelkiismeretnél, hogy kötelességünket megtettük." (1)
Több levél jött-ment. Viret keménynek látja a küzdelmet, (2) de tartja magát, húsvétkor csak vonakodás után osztá az úrvacsorát.
Időközben néhány lelkészt felfüggesztettek a predestináció hirdetése miatt. "A thononi kerületnek négy papját felfüggesztették, így szól az értesítés, mert nem hajtván a tilalomra ... hirdették a predestinációt . .. Ezek Genfbe jöttek." (3)
Mindez nem mozdította elő a kölcsönös egyetértést, nem még az sem, hogy Viret Bernben megfordult, ahol kihallgatták. Kenyértörésre került a sor, Viret-t állásától megfosztották, mire elvtársaival, a többiek között néhány lausanne-i tanárral Genfbe jött.
Meg volt oldva a tanárkérdés. Kipróbált férfiakkal tölthették be a kollégium tanszékeit, az akadémiai felolvasásokra készen állott: Kálvin, Viret és akit talán még előbb kellett volna említenünk: Béza Tódor.
E kiváló férfiú tíz esztendővel volt fiatalabb, mint Kálvin
(1) XLV. 93.
(2) "Arduum est certamen quod sumus aggressi." Uo. 103.(3) Milyen nagy lehetett a fölfüggesztett lelkészek száma, nem tudjuk. Zerkintes berni hivatalnok Farelt a dologról értesítvén, így ír: "De Vireto non sum tam auxius quam de tanta fratrum multitudine cum uxoribus et liberis ... Lacrymae plura scripturientem retrahunt." Uo. 435.
(szül. 1519. jún. 24.). Hamar Párizsba került, mert nagybátyja, aki Párizsban előkelő hivatalt viselt, magához vette, gondosan nevelte, itt végezte középiskoláit is. Egyetemi tanulmányait Orleans-ban, majd Bourges-ban végezte. Roppant hatással volt reá Wolmar, a tudós professzor. Azt a napot, amelyen vele megismerkedett, második (szellemi) születésnapjának tekinté. Mikor Wolmar (a reformáció híveinek üldözése miatt) Németországba tért vissza, Béza szívesen követte volna őt oda is, de szüleinek beleegyezését ehhez megnyerni nem tudta. Tanulmányainak befejezése végett vissza ment Orleans-ba.
A joggal (akárcsak annak idején Kálvin) csak atyjának kívánságára foglalkozott, de a vizsgákat letette. Bánatos szívvel hagyta ott Orleans-t, mert az a hölgy, akit el akart venni (Mária, Etoile tanárnak a leánya) időközben meghalt.
Ellenszenve az ügyvédi pálya iránt növekedett. Egészen az irodalom tanulmányozására adta magát, de veszedelmes útra is lépett abban a bohém körben, ahol ekkoriban forgolódott. Meg akart állni a lejtőn. Titokban házasságra lépett egy szegény polgári származású nővel, akinek megígérte, hogy házasságát nyilvánosságra hozza, mihelyt az akadályokat elhárítania sikerül (1544). Ekkoriban kiadott költeményei révén már bizonyos hírnévre tett szert, de ugyanakkor jelentékeny fordulóponthoz is ért.
Az általános áramlat, amely annyi kortársának figyelmét az egyházi viszonyokra irányítá, őt sem hagyta érintetlenül, ámde az ő költői kedélyére az események nagyobb és maradandóbb hatást gyakoroltak. Ekkoriban beteg is volt. Mi ment végbe lelkében, azt nem tudjuk, csak azt látjuk, hogy 1548. okt. 23-án feleségével Genfbe érkezett.
Kálvin már valamikor találkozott vele Wolmarnál, Genfben szívesen fogadta, midőn pedig titkos házasságáról említést tett, nyilvánosan megeskette.
Nemsokára Lausanne-ban Viret közvetítésével tanári állást kapott (1549).
Nehéz állásában derekasan forgolódott, írogatott. Majd színdarabon dolgozott ("Sacrifice d'Abraham", előadták Genfben is), majd zsoltárokat fordított, egy gúnyirata ("Passavantius") többszöri kiadást ért. Részt vett Kálvin vitájában Bolsec ellen, mikor pedig a Servet-pör visszhangjaként nagyon támadták a genfi reformátort, egy védőiratot tett közzé ("De haereticis a civili magistratu puniendis").
Az üldözött valdensek és hugenották érdekében nemcsak tollal küzdött, hanem fáradságos utazásokat is tett.
Béza kezdettől fogva helyeselte Viret törekvéseit, nevezetesen a maga részéről óhajtotta Lausanne-ba behozni a genfi egyházfegyelmi szabályokat, nemkülönben ő volt egyike azoknak a lausanne-i professzoroknak, akik a predestináció tanát (Bern tilalma ellenére) hittel hirdették. Ezek a törekvések, az érintett tannak a hirdetése, mint láttuk, komoly összeütközésnek magvait hordozák magukban. A válság kitört: több professzort és lelkészt felfüggesztettek állásukból, akik valamennyien Genfben találtak lakozást, velük jött a lausanne-i akadémiának több hallgatója is, úgyhogy ez az intézet a történtek után gyors hanyatlásnak indult.
Béza Genfben lelkészi állást kapott, mint láttuk, rektornak is megválasztották. A kettős hivatal teendői mellett szakított magának időt más tevékenységre is: Olivetanus bibliafordítását átdolgozta, sőt még az 1559. év folyamán egy értekezést is kiadott Westphal ellen ("De coena Domini plana et perspicua tractatio"). A nevezett év végén a hugenották érdekében Heidelbergbe utazott.
Ettől fogva Béza tevékenysége összeforrt a genfi reformátor életével. Láttuk franciaországi szereplését az 1561-es évben (a poissy-i kollokvium). Huszonkét hónapon át volt ekkoriban távol Genftől, derekasan és tapintatosan munkálkodott kényes és nagyfontosságú megbízatásában.
Annyi előkészítő munka után végre elérkezett 1559. június hó 5. napja, a megnyitásnak ünnepe. A tanácsban felvett jegyzőkönyv szerint: "Kálvin és Viret ma megjelenvén, arra kérték a tanácsot, hogy az iskolai törvényeknek (amelyeket a tanács május 29-én elfogadott) ma leendő felolvasásán megjelenni szíves legyen ... rektornak megválasztották Bézát, aki elé egy esküformát terjesztettek, amelyet ő a maga részéről helyeselvén, arra az esküt le is tette. Erre a tanács elhatározta, hogy az említett törvények felolvasására elmegy". (1)
Sok nagyszerű esemény színhelye volt századoknak folyamán Genfnek ősi, híres szentegyháza, de egyszerűség, magasztos jelentőség szempontjából egy sem versenyezhetik a június 5-ei jelenetekkel. A legelőkelőbb polgárok, a szindikusok, a tanácsnak tagjai, a lelkészek, a professzorok teljes számban fölvonultak, és
(1) Corp. Ref. XLV. 542. 1. jegyzet.
A Szent Péter-templom belseje
foglaltak helyet a hatalmas boltozatok alatt. Méltó keretet adott a tiszteletreméltó gyülekezetnek a hatalmas számú (1) tanulóifjúság.
A program egyszerű volt. Az általános csendben a szószéken előtűnt a genfi papnak jól ismert, sovány alakja. Imádkozott. Nagy csendre volt szükség, mert az imádkozó hangja gyönge, miután, mint az idevonatkozó hivatalos feljegyzés mondja, az utóbbi időben beteg volt. (2)
Az ima után Roset Mihály, a szindikusok főjegyzője (Archigrammateus Syndicorum) emelkedett fel, erőteljes, messze hallható hangon felolvasta franciául az iskolai törvényeket, az esküformákat, végül bemutatta az új intézetnek rektorát s tanárait. (3)
Roset felolvasását befejezvén, az első szindikus Bézának adta át a szót, aki hosszabb beszédben szólott latinul.
Béza megnyitó beszédének középpontja, kiindulópontja Platónnak ismeretes kijelentése, mely szerint a tudomány éltető lelke az igazságosság, enélkül minden tudomány csak ügyeskedés. Majd áttért az iskoláztatás múltjára, történetére. Az iskola egyike az ember legrégibb intézményének, egyike a legjobb jótéteményeknek, ennek segélyével emelkedik az ember az évek ezrein át oda, hogy magában az egykor elvesztett isteni képmást lassan helyreállítsa. A világtörténelem legjelentékenyebb népei a legtöbbet tettek az iskolákért, a nagyszellemű Károly (Nagy Károlyt érti), a fegyverek között is fő kötelességének tartotta emelni, művelni alattvalóiban azt, ami bennük halhatatlan. Nagy példák, nemzetek nyomdokaiba lépett Genf és annak kormánya, midőn a minden idők nagy célja érdekében erejét messze fölülmúló áldozatokat hozott. Ámde mindezen áldozatoknak sikerét csak az ifjak buzgósága tudja biztosítani, az ifjaknak buzgósága és lelkesedése az igazságért, az a lelkesedés, amely az Isten képére alkotott embernek lelkébe van oltva. Minden készen van. Boldog, aki az igazságnak enge-
(1) "aderant scholastici plus minus sexcenti". Uo. 342. l.
(2) "Calvinus tum paene primum post octo menses molestissimo quartanae morbo felicibus auscpiciis liberatus." Uo. 543.(3) "Theodorum Bezam, scholae Rectorem... Antonium Cavellerium Hebreae linguae, Franciscum Beraldum Graecae linguae, Joannem Tagantium philosophiae professores: Joannem Rendonium supremae classis in privata schola doctorem, Carolum Malbueum secundae, Joannem Barbirium tertiae, Gervasium Enaltum quartae. Petrum Ducem quintae, Joannem Perilium sextae, Joannem Laureatum denique septimae. Ad quos Petrus Daqueus cantor accessit. Theologiam enim D. J. Calvinus multis jam antea annis profitebatur: cui nunc. D. Th. Beza... collega adiunctus est." Uo.
delmeskedvén, függetlenséget élvez. Munkára fel! "Az Istennek segítsége, amelyre szükségetek lesz, így fejezé be Béza az ifjakhoz fordulva beszédét, oltalmazni fog benneteket. A tanácsnak bölcsessége, buzgósága, készsége, a tanítók tudománya, odaadása, hivatottsága mind-mind oltalmaz benneteket. Csak tőletek függ, hogy hű, buzgó szorgalmatokkal e nagy jótéteményekre méltók legyetek! (1)
Még Kálvin szólt röviden, a közönségnek, első sorban a hatóságnak további védelmébe ajánlva az új intézetet.
Amikor a sokaság a tágas boltozatok alól kiindult, s a nyári szellő érinté az ábrázatokat, a szemek szent érzésekről beszéltek: nagy napja van ma Genfnek, "az Úrnak napja ez". A tanács sietett professzorait magához láncolni, többnek megadta a polgárjogot, Kálvint is megkérvén, fogadja azt el. (2)
Kálvin János iskolájáról lévén szó, nem mellőzhetjük ennek az iskolának rendtartását, annyival kevésbé, mert ezeken át a reformátor pedagógiai elvére nyerünk alkalmas bepillantást.
Az Ordonnance-ok, Kálvinnak 1541-es egyházi törvényei széles keretűek: minden későbbi alkotása szervesen beléjük illeszthető anélkül, hogy az egész alkotásnak arányai változnának. A szóbanlévő egyházi törvények alapjában véve inkább tervezetet képeznek egy nagyobb szabású munkálathoz, amelynek kereteit későbbi alkotások vannak hivatva kitölteni. Láttuk, hogy az Ordonnance-ok általánosságban kétféle iskoláról szólanak: teológiai iskoláról, s amennyiben ez az iskola előkészítő tanfolyamra szorul: gimnáziumról. Akkoriban a reformátor annyit valósított meg tervéből, amennyit lehetett, a békésebb időkben mind a két tanfolyamot szervezte, tanintézeteket épített, tanszékeket szervezett.
Kálvin iskolája, amint a fentebbiekből következik, két tanintézetet foglal magában: 1. a kollégiumot (schola privata), 2. akadémiát (schola publica, tanítói: professores publici, tanítványai: scholastici publici). Az előbbi, mint az utóbbinak előkészítője, humanisztikus ismereteket nyújt, úgy a teológiai, mint a világi pályákra előkészít, az utóbbi a lelkészek képzéséről gondoskodik.
A kollégium élén közvetlenül a kollégiumi vezető-tanító
(1) A beszéd egész terjedelmében a Corp. Ref. XLV.
(2) "Noch im I. 1559 schenkte der Rath sieben Geistlichen und Lehrern das Bürgerrecht... und bat bei dieser Gelegenheit den Urheber dieses ganzen Lebens, Calvin dasselbe anzunehmen." Stähelin e. m. II. 490.
(Principal du collège, Ludimagister) áll, aki egyszersmind az egyik osztálynak a tanítója is, azonban az egész intézetnek, a kollégiumnak és akadémiának egységes vezetése a rektor kezében van.
A kollégium s az akadémia tanítóinak választását, teendőit, az egységes tanmenetet, vizsgálatokat részletesen körülírta Kálvin.
Láttuk, hogy a megüresedett lelkészi katedrák betöltése elsősorban maguknak a lelkészeknek a kötelessége: ők tekintenek szét, hívják meg a vizsgálatra a legalkalmasabbakat, s működésükről, a vizsgálat eredményéről jelentést tesznek a hatóságnak. E szerint a forma szerint írják elő az akadémia törvényei a tanítók választását is. A lelkészek és tanítók együttesen hozzák szóba a legalkalmasabbakat, s ezek neveit terjesszék fel a hatóságnak, amely a jelölteket aztán erősítse meg. (1)
A reformátor megszabja a tanítók kötelességeit. Nevezetesen szigorúan elrendeli, hogy a tanítók annak idejében pontosan osztályukban legyenek. Kikerülhetetlen akadályok esetében a közvetlen elöljárók (a kollégiumi igazgató, akadémiai rektor) intézkedjenek, ha másképp nem lehet, a szomszédos osztályokat vonják össze. (2)
Az oktatás legyen komoly és derült, (3) az írók magyarázása egyszerű és hű. (4) Tartsanak a tanítók tisztes fegyelmet, mindenekfölött arra törekedvén, hogy az Isten s a férfias virtus szeretetének felköltése és megszilárdítása által a szívekben a bűn ellen gátat emeljenek, (5) erre nézve fontos dolog, hogy a tanítók egymás között a békét, egyetértést, keresztyén szeretetet ápolják. (6) Ha ellentétek merülnének fel, vigyék az ügyet a rektor elé.
A tanítók viseljék gondját az ifjúságnak az iskola falain kívül is, a tanulók lakhelyeik szerint négy rendbe soroztatván, egy-egy tanítónak felügyelete alatt állanak, akik ifjaikat szemmel tartják, különösen arra ügyelnek, hogy az ifjak az istentiszteletet látogassák. Minden tanulónak a helyét pontosan kijelölik a templomban. (7)
(1) "Idonei praeceptores... ministrorum et professorum collegio cum... pura conscientia eliguntor." Leges acad. Gen. Corp. Ref. XXXVIII. 70. A genfi akadémia törvényeit magyar fordításban ld. dr. Antal Géza: "Kálvin mint pedagógus és iskolaalapító." A Magy. Prot. Irod. Társaságnak 1909-ben kiadott emlékkönyvében ("Emlékezés Kálvinról").
(2) "propinquis... Classibus... coniunctis". Uo.
(3) "moderatam gravitatem". Uo.
(4) "fideliter explicanto".
(5) "Praecipue Deum amare, et irtia odisse docento." Uo.
(6) "Christianam concordiam fovento." Uo. 71. l.
(7) "eumque cuiquam alii occupare nefas esto". Uo.
Rendes tanítási napok: hétfő, kedd, csütörtök és péntek, amikor is nyári időben hat órakor, télen hét órakor kezdődik a munka.
A tanuló az osztályba lépvén, elfoglalja azt a helyet, amelyet (korára, születésére való minden tekintet nélkül) (1) szorgalmával kiérdemelt, a tanítási idő megkezdődvén, a tanulók közül egy (sorban) imádkozik. Aki ezután érkezik az iskolába, a körülmények szerint büntetést kap. A hazugságot a tanító különös gonddal irtsa. (2)
Ima után másfélórai tanítás következik, mire a tanulók csöndben reggeliznek, azután ismét folyik a munka kilenc óráig, ekkor hazamennek a tanulók.
Tizenegy órakor a tanuló, télen úgy mint nyáron, a tanítási napokon ismét iskolában van, ahol délig zsoltárokat tanul, zsoltárokat énekelnek egészen délig. Egyig lecketanulás, feladatok elkészítése, kettőtől négyig oktatás.
Mihelyt az óra négyet ütött, a kollégium minden deákja a tanintézet nagytermében gyűl össze, itt az osztálytanítók jelentést tesznek a napnak esetleges eseményeiről. Ha rendetlenkedések stb. fordultak volna elő, a büntetéseket legott kiszabják és végrehajtják. A napi teendők ilyeténképpen befejeztetvén, egy ifjú a Miatyánkot, egy a Hiszekegyet, egy a tízparancsolatot hangosan, franciául elmondja, az intézeti igazgató áldást mond, mire rendben hazafelé indul a fiatalsereg.
Említettük, hogy a tanítási napok száma a kollégiumban négy, ám ez nem azt jelenti, hogy a többi napokon a tanítás szünetel. Szerdán, az első órában bibliamagyarázatot hallgatnak az ifjak, reggeli után a tanítók egyes kérdések felett vitát folytatnak a tanulókkal. Délután háromig játszanak, azután szavalnak, vagy a következő napnak feladatairól beszélnek.
Szombat az ismétlésnek, a vasárnapra való előkészítésnek a napja. Délelőtt ismételnek, délután katekizmust olvasnak, a kollégium két legfelsőbb osztályában pedig Lukács evangéliumát s az apostoli leveleket görögül olvassák. Ha a következő vasárnap úrvacsoraosztás van, az előtte való szombat délután az ifjak valamennyien a kollégium nagytermében gyűlnek össze, ahol valamelyik lelkész szól alkalmasan az ifjakhoz.
(1) "nulla nec generis nec aetatis habita ratione". Uo.
(2) "Mendacia hic imprimis puniuntor." Uo. 74.
Az iskola udvarán
A tantárgyak és az úgynevezett tananyag a kollégium egyes osztályaiban:
A hetedik osztályban: betűk ismertetése, olvasás franciául, latinul. A katekizmus elemei. Amennyiben a gyermekek erre alkalmasak, itt tanulják meg a betűvetést is.
A hatodik osztályban: deklinációk, konjugációk, mondatalkotás. A tanító nyájasan a francia nyelvnek folytonos összevetésével és példákkal igyekezzen a szóbanlévő nyelvtani ismereteket átplántálni. (1)
Szoktassa a tanító a latin íráshoz, a latin beszélgetéshez az ifjakat.
Az ötödik osztályban részletesebben kerül tárgyalásra a második osztálynak tananyaga, mégpedig Vergilius Bukolikáival kapcsolatban. Ebben az osztályban kezdjék meg az ifjak a stílusnak gyakorlását.
A negyedik osztályban a mondattani szabályokat tanulják meg a deákok, Cicero könnyebb leveleit olvassák, s azok szem előtt tartásával írjanak rövidebb dolgozatokat. A verstannak elemeit ebben az osztályban sajátítsák el az ifjak, amikor erre kerül a sor, Ovidius elégiáit és pontusi leveleit vegye elő a tanító. Ennek végeztével kezdjék meg a görög olvasást, s a lehető legegyszerűbb módszert tartván szem előtt, (2) a név- és igeragozásra térjen át, melyet aztán a harmadik osztályban tüzetesen s úgy tanítson a tanító, hogy a figyelem központjában állandóan a két nyelv közötti különbség álljon. Ennek az osztálynak olvasmányai: Cicero levelei, bölcsészeti munkái (De amicitia, De senectute) mégpedig görögül és latinul, továbbá Vergilius Aeneise, Caesar Kommentárjai, Iszokratész munkái.
A második osztályban úgy a latin, mint a görög olvasmányokban a történeti munkák lépjenek előtérbe: Livius, Polübiosz, Xenophón, Hérodotosz. A prózát azonban költeményekkel váltogatni kell, úgy hogy minden második órára Homérosz kerüljön elő. A dialektikának elemeit is itt kell előadni.
Szombati napokon du. 3–4-ig ennek az osztálynak tanulói az evangéliumnak tartalmát beszélgessék el, görögül a legegyszerűbb nyelvezettel.
(1) "Rudis explicatio familiariter proponitor, ita ut cum latinis gallica comparent, adiunctis latinae linguae exercitationibus puerilibus." Uo.
(2) "Quam simplicissime." Uo. 78.
Az első osztályban a dialektika és retorika a fő tantárgy, amelynek céltudatos tanítása végett alkalmas, rövid tankönyvet válasszon ki a tanító. A helyes, értelmes, szép előadásnak elsajátítását kell ebben az osztályban különösen figyelembe venni, amihez megfelelő szemelvények választandók Démoszthenész beszédeiből, Homérosz és Vergilius munkáiból. Stílusgyakorlatok, nyilvános előadások egészítik ki ennek az évfolyamnak az anyagát és mozdítják elő a kitűzött célt.
Az akadémiára természetesen csak azok mehettek, akik a kollégium egyes osztályait elvégezték. Minden osztályban minden egyes tanuló vizsgát tesz. A vizsgák a törvények értelmében a következőképpen folynak le: Minden tanév végén, három héttel május elseje előtt délben, az akadémia tanítói közül egy megjelenik a kollégium nagytermében, ahol az osztályok csoportonként helyet foglalnak. A kiküldött tanférfiú tollba mondja a feladatot, mire mindegyik osztály tantermébe vonul, és ott minden segédeszköz nélkül öt óráig dolgozik a feladaton egy tanítónak őrködése mellett, mégpedig úgy, hogy egyik tanító sem őrködhetik a saját tanítványai felett. A kidolgozott feladatokat a kollégium igazgatója a rektor kezeihez juttatja, aki a legközelebbi három hét alatt többi kartársával együtt a munkákat átnézi, az osztályokat szóbeli vizsgákon megvizsgáltatja, s a kettőből: az írásbeli dolgozatból, azután a szóbeli feleletekből az osztálytanítók jelenlétében kinek-kinek a fokozatát, mindent fontolóra véve, igazságosan (1) megállapíttatja.
Május 1-jén (ha ez vasárnapra esnék, a következő napon) a Szent Péterben összesereglik az egész tanulóifjúság, megjelenik a tanács, a papság s a teljes tanítói kar, élén a rektorral. Az utóbbi felolvassa az iskolai törvényeket, azokhoz néhány szót fűz, azután minden egyes osztálynak két-két első tanulóját megnevezi. A megjelenők a szindikusnak, vagy valamelyik tanácsosnak kezeiből jutalmat nyernek. A rektor buzdító szavainak elhangzása után az első vagy második osztálynak valamelyik kiválóbb tagja szól versben vagy prózában, "szerényen és illedelmesen". Ima után a rektor befejezi az ünnepélyt. Másnap szünet. Ez az egy nap és a
(1) "Qui praeerunt, diligenter omnia inspiciunto et sine dolo administranto." Uo. 84.
szüreti (három hét) szünidő az egyedüli vakáció a Kálvin iskolájában. (1)
Rendkívüli esetekben osztályösszevonásnak is helye van, az ilyen esetekben a rektor az illetékes férfiakkal együttesen intézkedik a vizsgálatra s a promócióra nézve.
A kollégium és az akadémia között összekötő kapocs a rektor. Ő az egész iskolaügynek intézője. A tanítói kar a lelkészi karral együttesen választja a tanárok vagy lelkészek közül. (2) Felügyelete alatt áll minden egyes professzor az akadémián éppen úgy, mint a kollégiumban.
A rektor felügyel az egész tanintézet tanítási menetére, alatta áll a kollégium igazgatója is. Az előadások pontos megtartására, a békére, a rendre felügyel. Az akadémia hallgatói nála jelentkeznek, az idegeneket a városi hatósághoz utasítja, hogy a városban lakozási engedélyt kérjenek. Ennek megtörténte után a rektor előtt aláírják a hitvallást. A rektor írja alá a hallgatók tanulmányi és erkölcsi bizonyítványait.
Az akadémián három tanszék van: a zsidó exegézisnek, a görög exegézisnek s a művészeteknek tanszéke. (3) Úgy töltik be ezeket, mint a kollégiumi tanszékeket.
A tanmenet a következő: Hétfőn, kedden, csütörtökön mindegyik professzornak két órája van: egy délelőtt, egy meg délután. Szerdán és pénteken egy-egy: délután. Szombaton szünet. Vasárnap az akadémiai tanulók prédikációkat hallgatnak.
Előadási napokon a zsidó [nyelv] professzoráé az első óra. Az Ótestamentumnak valamelyik könyvét a régi héber kommentárok igénybevételével magyarázza. Délutánonként van egy-egy óra a zsidó grammatikából.
A második óra a görög. Tárgyalásra kerül valamelyik keresztyén vagy ókori filozófus (Platón, Arisztotelész, Plutarkhosz) bölcsészete,
(1) "Le jour des Promations et le lendemain, il y avait vacances: c'etaient, avec les trois semaines des vendange, les seuls congés, du collège au temps de Calvin." Gaberel e. m. I. 504.
(2) "Rector totius scholae, pietate et doctrina insignis, ex ministrorum et professorum collegio in timore ac tremore Domini, communibus eiusdem collegii suffragiis Cal. Maii eligitor." Uo. Leges Ac. 8. Két évre választják. Újra választható.
(3) "Tres publici professores, hebreus videlicet, graecus, et qui artes docet." Uo. 86. Kampschulte tudósítása ezzel nem egyezik: "Die Professoren, fünf an der Zahl." E. m. II. 330.
különös tekintettel erkölcsi felfogásukra. Délutánonként a görög professzor a görög irodalom valamelyik részéből tart előadásokat. A szabad művészetek professzorának órája a harmadik. Tárgya "valami a fizikából", (1) Délután Arisztotelész retorikájáról, Cicero valamelyik beszédéről, vagy "De oratore" című munkájáról tart e professzor iskolai napokon magyarázatokat.
A szorosan vett teológiának két tanára hétfőn, szerdán, csütörtökön du. 2–3-ig felváltva bibliamagyarázatokat tart.
Az akadémia hallgatóinak heti óraszáma összesen huszonhét.
Az intézet működése azonban nem szorítkozik csupán az előadásokra.
Az önkéntesen jelentkezők minden szombaton délután az egyik papnak elnöklete alatt bibliamagyarázatra jönnek össze, ahol a teológusok valamelyike tart felolvasást. Az elnök kérdéseket intéz a szóban lévő tárgyat illetőleg az ifjakhoz, valamint minden egyes teológus tehet fel kérdéseket, kifejtheti nézeteit, (2) (de szerényen az Úrnak félelmében).
A heti összejöveteleken kívül az ifjak minden hónapban egyszer, valamelyik professzor elnöklete alatt is tartanak összejövetelt.
Az akadémia hallgatói ugyanis sorban tételeket dolgoznak ki (kerülvén a feltűnést hajhászó álbölcselkedő témákat). Ezeket a szóbanlévő gyűléseken felolvassák, az ellenérveket cáfolják. A vitában azonban gondosan kerülni kell minden vetélkedést. Az elnöklő professzor a felmerülő ellentétes nézeteket az Írás szavaira támaszkodva oszlassa el. Általában az idevonatkozó törvények szavaiból az a törekvés olvasható ki, hogy a viták a vallási meggyőződésnek mélyítésére, az istenfélelemnek fokozására szolgáljanak. (3)
A rektornak, a kollégiumi és akadémiai professzoroknak előírt eskümintája egyszerű és rövid: megígérik, hogy a léhaságot sem magukban, sem a gondjaikra bízottakban el nem tűrik, a munkás, békés szellemnek megerősítésén fognak fáradozni.
Nagyobb súlyt helyezett Kálvin arra a hitvallásra, amelyet
(1) "Artium professor mane professori graeco succedens aliquid ex physicis per semihoram interpretator." Uo. 88.
(2) "Cuivis... sententiam dicere... fas esto." Uo.
(3) A viták "modeste in timore Domini" folyjanak. Hangsúlyozza: "Omnis sophistice, omnis curiositas, omnis sacrilega audacia corrumpendi verbi Dei, omnis mala contentio et perircatia hinc exsulato." Uo. 88.
az akadémiai hallgatók beiktatásuk előtt aláírtak volt. Ez egész kis rövidre fogott kálvinista dogmatika. (1)
Azok a célok és eszmék, amelyeket a vázlatosan ismertetett tanterv maga elé tűzött, nem újak. A kollégiumi tanterv a klasszikus nyelveknek elsajátítására irányul, mert Kálvin általában véve minden műveltségnek alapfeltételét a két ókori nyelvben való jártasságban látta. Azt mondják, hogy a rómaiak nyelvében magát folytonosan képezte, s Cicero munkáit évenkint elolvasta: "mai napság, így szól egyik bibliamagyarázatában, a nyelvek ismerete nagyon szükséges", (2) "a tanításnak, a prédikálásnak hivatalába ennek következtében senkit be nem bocsátanak, aki ezekben, különösen a latinban, nem jártas".
Kálvin ebben a tekintetben korának nézetét osztotta, s így tanterve nem különbözhetett kora pedagógusainak tanítási tervezetétől. Valóban pl. nagynevű kartársának, Sturm Jánosnak (3) iskolai rendje, tanulmányi rendje a Kálvinéval megegyezik: mindkettő egy célt tűz ki feladatul: a klasszikus nyelvek ismeretét – keveset markol, de azt aztán jól.
Vannak azonban a genfi iskola tanítási törvényeinek egyéni, sajátságos vonásai is, amelyek Kálvin tantervének jelentékeny helyet biztosítanak az iskolázás történetében. (4) A tanmenet minden egyes részében világos, tervszerű, a részek egymást kiegészítik. Nemcsak ismeretekre törekszik, hanem célja a nevelés is, az akaratnak, a jellemnek képzése. Mi az értékes a klasszikusokban? Ami az igazsághoz közelebb visz. Távol minden filológus zabhegyezéstől, a klasszikusok magyarázója fejtse ki azt, amit az író mondani akart. Az igazságnak egyedüli forrása az Isten, bárhol tündöklik is az felénk, nem utasíthatjuk vissza. Már pedig a remekírók műveiben ez a fény nyilatkozik meg. Világosság, mely Istenre mutat.
A kollégium a teológiai iskolázásnak előkészítője; az isten-
(1) Magában foglalja a genfi katekizmust, a genfi egyházi törvényeket stb. röviden. 1576-ban az elöljáróság e hitvallásnak aláírását mellőzte, hadd jöjjenek pápisták és lutheránusok is a genfi akadémiára.
(2) Com. in I. epist. ad Cor.
(3) E nagyérdemű pedagógus a strassburgi iskola szervezésekor a lüttichi iskolát tartotta szemei előtt. Valamint a strassburgi iskola tanterve "egy bevált rendszernek alkalmazása", úgy a genfi is.
(4) "Calvins Schulordnung nimmt in der Geschichte des Unterrichtwesens unstreitig eme bedeutende Stelle ein." Kampschulte e. m. II. 233. l.
félelemnek erőteljes felköltésével alkalmas ifjakat képez az akadémia számára, ez aztán fejezze be a harcosoknak, a prófétai lelkű férfiaknak tanítását. Azt öleli fel, ami e célt szolgálja.
Idők folyamán Kálvin iskolájáról is különféle véleményeket formáltak. Ezeket itt bízvást mellőzhetjük. Ezeknél fontosabb az a kérdés, mennyiben felelt meg az új intézmény a kor szükségleteinek?
Kálvin az ő alkotásairól ritkán szól, de azért egyik levelében mégis olvashatunk néhány idevonatkozó sort is. 1563-ban, tehát az akadémia felállítása után négy év múlva, mikor az új intézménynek első hatásai már jelentkeztek, így ír: "Kétségbevonhatatlan igazság, hogy akadémiánk ma az egyháznak veteményes kertje, innen mennek szét a lelkészek, akik magukat teljesen és lelkiismeretesen az Istennek szentelik."
Mennyiben felelt meg Kálvin iskolája a kor szükségleteinek? – ez volt a feltett kérdés. Néhány adat tájékoztat. Egy tanácsjegyzőkönyvi feljegyzés szerint a VII. (az első) osztályba nem kevesebb, mint 280 tanuló iratkozott be, (1) úgyhogy ennek az osztálynak külön épületet kellett keresni, de szűk lett magának az akadémiának az előadó terme is, az előadásokat az ún. Auditóriumba kellett áthelyezni.
Azt mondják, hogy Kálvin hallgatóinak száma mihamar az ezret megközelítette, (2) amit megmagyaráz azon körülmény, hogy a rendes, beiktatott hallgatókon kívül nagy volt a rendkívüli hallgatók száma: papok, kereskedők, ügyvédek, magánosok stb. jöttek messzi földről és töltöttek a városban rövidebb-hosszabb időt, hogy a hitben megerősödjenek.
Számbeli adatokról lévén szó, nem lehet mellőznünk Bézának az 1564. évi május hó 4-én Bullingerhez intézett sorait. "A május elsején megejtett promóció alkalmával körülbelül 1200 kollégiumi tanulót és 300 akadémiai hallgatót számoltunk össze, és e szám naponkint növekszik." Nagy bizalommal mondja ezután: "Nekem úgy látszik, hogy az Isten, miként övéinek számát eddig szaporítá, úgy meg fogja azt tartani is a Sátán szemei előtt, ha az egész világ összeesküszik is ellenünk. Ha pedig mást végezne
(1) 1559 júl. 31. jk. ld. Uo. 340.
(2) "Von einem Zeitgenossen wird die regelmassige Zahl der... Zuhörer Calvins auf ungefähr 1000 geschätzt." Uo. 401. Gaberel így: "et plus de huit cents évangélistes entouraient la chaire de Calvin". E. m. I. 508.
Az Auditoire, ahol Kálvin előadásait tartotta
felőlünk az Isten, élni fogunk, még ha meg kell is halnunk.
Bizonyosra vesszük, hogy azon esetre, ha e város elbuknék, bukása még azon szomszédos vidékeket is megrázná, amelyek erre nem gondolnak. Ez a közszabadság bukása lenne." (1)
A genfi iskolának hatását magára a városra és azontúl a református világra előtárni körülményesebb munka. Mikor Michelet arra az útra irányítja a figyelmet, amelyet Genfnek meg kellett tennie, hogy mulatós kereskedő városból a hitnek erőssége, "a szent vértanúk előkészítő helye" legyen – főiskolájára utal. A genfi iskolába minden genfi gyermeket beírattak.
Bármilyen pályára készült valaki, a kereskedő, az iparos, a tudós, nevelését itt nyerte, ami az egységes szellemnek kifejlődésére hathatósan befolyt. Gaberel, a genfi egyház történetének ismert írója, a genfi iskolának ilyen irányú hatását kiemeli, mint amely a város jövőjére kihatással volt: "A genfiek bő mértékben rendelkeztek azon ismeretekkel, amelyek az állam ügyeinek az intézésére szükségesek. Elöljáróságát, a tanácsosokat a társadalomnak bármelyik osztályából választhatta: a gyáros, kereskedő, az iparos megszakítván rendes foglalkozását, képes volt a közügyekben eljárni, mert mindenkinek volt reá komoly és alapos előképzettsége. A köztársaságnak megpróbáltatásai közepette fejlődött ki a genfiek jellegzetes egyénisége. A műveltség általános volta megóvta a várost azoktól a bajoktól, amelyek a társadalmi osztályokra való tagozódással járnak. Kálvin városában egyetlenegy arisztokrácia létezhetett: az, amelynek alapja a szellemi tehetség, erkölcsi erő és honfiúi erények. Ez az arisztokrácia tagjait a jó polgároknak mindegyik osztályából nyerte, s a kormány a tiszteletben álló férfiakból alakult. A genfi társadalmi életnek érintett sajátságai különösen akkor jelentkeztek jótékonyan, mikor az állam kritikus helyzetbe került: a bizalom teljes volt a polgárok között, a városnak eleven ereje az ellenség ellen fordult, s a köztársaság kicsinysége dacára ellene tudott állani az ellenség nyers túlsúlyának." (2)
Az a szellem, amely az intézetben uralkodó volt, reányomta minden genfire a maga bélyegét. Lelkes, vallásos ifjúság került ki idők folyamán az intézet falai közül, (3) mely teljes buzgósággal
(1) Corp. Ref. XLVIII. 303.
(2) Gaberel e. m. I. 509.
(3) "Genf ... erzog jene Schar von glaubensstarken, opferwilligen, von glühendem Eifer beseelten Jüngern und Streitern." Kampschulte e. m. II. 340.
vetette magát alá az egyházfegyelmi szabályoknak, s úgy tudott hitéről számot adni, "akár a Sorbonne tudósai".
A kortársak közül némelyek felismerték mihamar az iskola jelentőségét. Martyr Péter sietett kijelenteni, hogy ennél már az akkori viszonyok között hasznosabb dolgot gondolni sem lehetett. (1) Csak a berniek szólottak hidegebben, következetesek maradván önmagukhoz, az új alkotásról. "A genfiek iskolát állítanak, írja Bern egyik papja Bullingernek a megnyitás után néhány hónap múlva, de bizony csak maguknak emelik. Alig fogják azt a mai viszonyok között és az ottani nagy drágaság miatt sokan felkeresni." (2)
Az idők folyamán a figyelem mind jobban a Kálvin iskolájára fordult. Jöttek az idegenek. (3) El sem tudjuk képzelni, minő hatással voltak a hitben erős idegenek a genfi ifjakra, amikor pl. ott ült a hallgatók soraiban Krisztusnak kemény katonája, Knox János, akinek arcára már barázdákat vont a gályarabság gyötrelme az evangéliumért.
Jöttek az idegenek. Genf Nyugat-Európa legnagyobb missziói iskolája lett. (4) Egy egykorú tudósítás szerint hatása nagyobb, mint Európa leghíresebb iskoláinak befolyása, bevilágítja a világot, erőssége a hitnek, oszlopa a tudománynak. (5)
A messzi földről jött tanítványok magukkal vitték az anyaintézet iránti kegyeletnek érzelmeit. Az a levél, amelyet e tanítványok egyike intézett az idők folyamán a genfi tanácshoz, bizonyára soknak érzelmeit fejezi ki. "1560-ban mentem fel, telve lelkesedéssel, az önök akadémiájára, nem azért mentem oda, mert az van a legközelebb, mintegy a kapujában Franciaországnak ... hanem azért mentem oda, mert az nyújtja az égi tudomány tiszta forrásvizét... Nincsen szükség arra, hogy elmondjam a mesterek neveit, akiket ott találtam. Dicséretük, azoké, akik meghaltak éppen úgy, mint azoké, akik életben vannak, mindenkinek a szájában vannak, de azt szabadon, korunk bármelyik személyének sérelme nélkül elmondhatom, hogy annyi világosságot, annyi nagyérdemű és nagy
(1) "nil ... utilius excogitari poterat." Corp. Ref. XLV. 653.
(2) Uo. 659.
(3) "Franzosen, Italiener, Deutsche, Engländer, Spanier selbst Russen." Kampschulte e. m. II. 341.
(4) "Das grosse Missionshaus für Westeuropa." Uo.
(5) Uo.
Egy óra a teológián
tudományú férfiút találtam ott a tudománynak minden ágában, hogy az irodalom s a tudomány egész tárháza nyílt meg ott előttem." (1)
A Genfből hazájukba visszatért hallgatók, miként az idézett levél is mutatja, mindenkor meleg rokonszenvvel tekintettek vissza az anyaegyháznak iskolájára. Valahányszor nehezebb napok következtek Genfre, részvevő levelek jöttek a távoli vidékekről, királyi udvarokból, mert az egész nyugaton mindenütt voltak emberek, akik hitüknek mélységét, tudományukat, szellemi és erkölcsi életüknek erejét annak a városnak köszönhették, amelynek iskolájában egykor tanultak kiváló professzoroktól, akikhez őket a kegyeletes érzelmek életük végéig odafűzték.
Ilyen értelemben Genf nemzetközi központ lett. A genfi iskola alapítása a kálvinista eszmék diadalának első megnyilatkozása. (2) Az idők folyamán mindig erőteljesebben kidomborodott világtörténelmi hatása, a református egyháznak központja lett: a kálvinista Róma.
A genfi iskolának nemzetközi hatása nem merült ki abban, hogy ott professzorainak előadóasztalai előtt több nemzetnek fiai találkoztak és honukba visszatérve a rokoneszméket magukkal vitték, hanem megnyilatkozott e hatás külső alkotásokban. A tanítványok az anyaegyháznak intézményeit tekintették mintának. Franciaország, Skócia iskolái (Saumur, Montauban, Sedan, Glasgow, Edinburg) ezek szerint rendezkedtek be éppen úgy, mint Németországban a heidelbergi egyetem.
(1) Daneau Lambert levele a "Page d'histoire universitaire réunies a l'occasion du jubile". 29. l.
(2) "la première manifestation exterieure .. . de l'idée calviniste". Uo.