REFORMÁTUS EGYHÁZI KÖNYVTÁR
SZERKESZTI
DR. ANTAL GÉZA
IV., VIII.
KÁLVIN JÁNOS
ÉLETRAJZ
A REFORMÁTOR SZÜLETÉSÉNEK
NÉGYSZÁZADOS ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL
ÍRTA
PRUZSINSZKY PÁL
ÁTNÉZTÉK
DR. SZŐTS FARKAS |
DR. THURY ETELE |
THEOL. AKAD. TANÁROK
A MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZ KIADÁSA
REF. FŐISKOLAI KÖNYVNYOMDA
PÁPA, 1909., 1912.
Az elektronikus kiadás (2003) szöveggondozásáért felel:
Németh Ferenc (nemo44@hotmail.com)
Tömörítve: A szövegek (1.08 M)
Képek: 1. kötet (1.94 M) 2. kötet 1. rész (1.81 M) 2. kötet 2. rész (2.07 M)
|
|
Szász Károly emlékének
mély kegyelettel
a szerző
TARTALOM
ELSŐ KÖTET
ELSŐ RÉSZ 1509–1536. | |
I. Pikardia, Kálvin János szülőföldje Pikardia a történelemben. – Pont l'Eveque a Cauvin család fészke. – Cauvin Gellért Noyonban. – Lefranc Johanna. – Cauvin Gellért gyermekei. – Kálvin J. és a Montmoor család. |
3–8 |
II. A gyermekkor A franciák vallásossága a forradalom előtt. – A francia köznép. – Visszaélések az egyházban. – Lefranc Johanna vallásossága. – Kálvin Jánost atyja az egyházi pályára szánja. – Lefranc Johanna halála. – Kálvin János a noyoni elemi iskolát befejezi, Párizsba megy. |
9–13 |
III. Kollégiumi évek A francia iskolák a XVI. század elején. – Kálvin a Collège de la Marche-ban – Cordier Mathurin. – Kálvin J. a Montaigu (Mons Acutus) collège-ben. – A kollégiumi diák jellemzése. |
14–22 |
Loyola I. Párizsban. – Kálvinnak az ezen időre vonatkozó levelei elvesztek. – Miért lépett a jogi pályára? – Atyjának viszonya a káptalanhoz. – Hitjavítási mozgalmak. – Faber Stapulensis. – Luther hatása. – Kálvin ismerte a hitjavítási törekvéseket. |
23–34 |
Az orleans-i egyetem. – Estoil Péter. – Kálvin szorgalma, barátai. – Wolmar. – Kálvin János Bourges-ban. – Alciati András. – Cauvin Gellért halála. – Belső küzdelmek. – Kálvin a Collège de France hallgatója. |
35–45 |
Anyagi gondok. – Az apai örökség sorsa. – Kálvin János kölcsönre szorul. – Seneca "De Clementia" című munkájának kommentárjait kiadja. – Mi ennek a munkának a célja? Erről csak a két munka tartalmának áttekintése és a két kor viszonyainak összehasonlítása nyújthat tájékozást. – Guizot F. ítélete. – Az evangélium hívei Párizsban. – Kálvin viszonya ezekhez. |
46–53 |
VII. Cop Miklós rektor beszéde Az evangélium hívei Franciaországban. – Reményeiket az udvarba helyezik – Margit. – A klérus aggodalmai. – Az 1533 nov. 1-i beszéd méltatása. – Cop Miklós és Kálvin János menekülése. |
54–65 |
VIII. Kálvin János megtérése Kálvinnak az evangéliumhoz való csatlakozása hosszú benső küzdelem következménye. – A Sadoletushoz írott levél, a zsoltárokhoz írott magyarázat előszava. – A párizsi kis evangéliumi sereg. – Kálvin megáll a fölfedezett igazság mellett. |
66–75 |
Kálvin Angoulême-ben, Neracban, Noyonban, Poitiers-ben, Orleans-ban. – A "Psychopannychia". |
76–95 |
Kálvin elhagyja Franciaországot. – Ellentétes vélemények az evangélium párizsi hívei között. – Feret küldetése. – A plakátok szövege. – Az üldözések. – 1535 januárius hó 21. napja. – Későbbi kivégzések. – I. Ferenc nyílt levele a német államokhoz. |
96–110 |
XI. Kálvin Bázelben. Az Institutio A strassburgi út. – Megérkezés Bázelbe. – Kálvin célja. – A franciaországi üldözések híre. – Du Tillet megdöbbenése. – Kálvin irodalmi munkássága, az Institutio Religionis Christianae. – Az 1536. évi és a későbbi kiadások. – A kegyelemből való elválasztás. – Egyházkormányzati elvek. |
111–130 |
XII. Kálvin Ferrarában A reformáció és a ferrarai udvar. – Renáta. – Marot Ferrarában. – Mikor indulhatott el Kálvin s mikor jöhetett vissza. – Találkozás Renátával, Sinapiusszal, Richardot Ferenccel – Kálvin hét ekkori levele. – Roussel későbbi sorsa. – Főpapok látogatása. – Az április 14-ei incidens. – Kém az udvarban. – Boussiron Franciska és Sinapius – Ory M. küldetése. – Renáta helyzete. – Kálvin levelezése Renátával életének utolsó napjáig. |
131–154 |
MÁSODIK RÉSZ | |
Első település. – Genf a IV. századtól fogva püspöki székhely. – A püspök és a savoyai herceg. – A városi lakosság fellépése. – Az 1387-es szabadságlevél. – – Hármas hatóság. – A papság, a nemesség, a polgárság együttesen emelik Genfet. – Francia befolyás. – A hercegek hatalmukat emelni igyekeznek. – III. Károly. – A függetlenségi és a mameluk-párt. – Hugue és Berthelier. – A svájci szövetség kudarca. – János püspök. – Berthelier kivégeztetése. – Da La Baume püspök. – A paviai csata. – Bern szövetkezése Genffel. – Reakció a mamelukok ellen. – III. Károly támadása. – A Meyrin melletti diadal. – A peyerni egyezség. |
157–167 |
II. A reformáció Genfben 1533-ig Hugues álláspontjának és bukásának jelentősége. – Fromment és Jussie iratai. – A genfi intézmények az egyházzal össze vannak nőve. – Az első evangélizátorok. – VII. Kelemen búcsúlevele. – Visszahatás: plakátok. – Werly. – Farel eddigi működése. – Megjelenik Genfben. – Farel a római egyház papjai előtt. – Az "iskola-mester". – Az 1533. év első napja Genfben. – A bibliaolvasók s az első úrvacsora. – Bern átirata. – A március 28-ai és a május 4-ei események – De La Baume püspök parancsa. |
168–191 |
III. A genfi reformáció 1534-től Kálvin megérkezéséig Dr. Furbity küldetése és prédikációi. – Bern föllépése. – Vita. – Az evangélium híveinek istentisztelete (két francia tudósítása). – Templomfoglalás. – Freiburg magatartása. – De La Baume püspök terve. – Kudarc. – Vax Antónia és a mérgezési pör. – Új vita. – Caroli Péter múltja s a vitában való részvétele. – Újabb foglalások. – Szertelenségek – A genfi szerzetesek a tanács előtt. – A genfi klarisszák súlyos helyzete, nemes maguktartása. |
192–210 |
IV. Genf politikai és egyházi viszonyai 1536-ban A savoyai sereg elzárja a Genfhez vezető utakat. – Verey. – I. Ferenc francia király tervei. – Bern félelme, segítsége. – I. Ferenc elfoglalja Torinót. – Az 1536 augusztus 7-ei szerződés. – Genf belviszonyai. |
211–221 |
V. Kálvin első tevékenysége Genfben Kálvin tervei. – Megfordul Párizsban, Németország felé megy. – Találkozása Farellal, sürgetésére Genfben marad. – Írásmagyarázó. – Fizetése. – Viret életrajzi adatai. – A lausanne-i hitvita. – Caroli részvétele ebben – Kálvin felszólalása. – Ennek hatása. – Kálvin katekizmusa, a confessio, egyházi fegyelmi szabályok. – A tanács magatartása, ellenzéki hangok a városban. – A hitvallomástétel első napja. – Caroli támadása – Az ellenzék kap a rágalmon. – Kálvin nagy érzékenysége. – Epizódok – Újabb zsinat. – Kálvin beszéde. – Caroli kudarca. |
222–241 |
VI. Az első küzdelmek. A reformátorok kiűzetése. Az ellenzéki szellem erősbül. – A hitvallomás sürgetése. – Eredménytelenség. – A november 12-ei határozat. – Az ellenzék minden árnyalata egyesül. – A november 25-ei gyűlés. – Új ok a zavarokra. – Bern sürgeti az ottani szertartások behozatalát. – Az ellenzék diadala. – Grynaeus februárius 21-ei (1538) levele. – Monchenu küldetése. – A papok népszerűtlensége növekszik. – – Grynaeus újabb levele. – Kálvin elvben a szertartásokat nem ellenzi, de egyházi intézkedésről lévén szó, a zürichi zsinat intézkedését akarja bevárni. – Bern és Genf nem enged. – Az 1538. évi húsvét Genfben. – A száműzetés. – A száműzöttek Bernben, Zürichben. – Kálvin J. 14 pontja. – Bern megbízatása. – A genfi népgyűlés a száműzetést fenntartja. |
242–266 |
HARMADIK RÉSZ 1541-IG | |
Kálvin vonakodik a lelkészi pályán tovább működni. – Bucer jellemzése, levelei Kálvinhoz. – Farel Neuchâtelbe megy. – Bucer ajánlata és sürgetése. – Kálvin Strassburgba költözik. – E város jelentősége a reformáció korában. – A strassburgi francia egyház – A reformáció első terjesztői e városban. – Az új egyház istentisztelete. – Roussel levele (1525). – Kálvin munkakedve. – Borús napok. – Corauld halála. – Du Tillet elpártolása. – Levelei. – Kálvin János anyagi viszonyai. |
269–288 |
II. Kálvin mint strassburgi lelkipásztor Kálvin a lelkészi felavatásról. – Martyr Péter nyilatkozata. – Kálvin a lelkészi hivatásról – Kálvin és a művészetek – Az orgona. – Egykorú tudósítás a strassburgi francia egyház istentiszteletéről. – A Kálvin-féle liturgiának a vasárnapi istentiszteletre vonatkozó része a strassburgiból alakul ki. – A vasárnapi istentisztelet. – A keresztség szentségének kiszolgáltatása. – Kálvin ebben önállóan jár el. – Az úrvacsora. – A házasságkötés szertartása. – Szabadság az építés szempontjából. – Kálvin a lutheri szertartásokat sokallja. – A kálvini liturgiáról általában. – Strassburgi egyházába behozza az egyházi fegyelmet. – Gondossága. – A kis egyház felvirágzása. |
289–316 |
III. Kálvin strassburgi tanársága és irodalmi működése Kálvin tanári működése. – Diákjainak gondját viseli. – "Ineptire liceat." – Irodalmi működése Strassburgban. – Az Institutio átdolgozása. – Pál leveleinek magyarázata. – "A mi Urunknak szent vacsorájáról" szóló munkája. |
317–332 |
IV. Caroli Péter Strassburgban Caroli visszatér a római egyházba. – Svájcba jön. – Bern elfogatja. – Farel közbenjárása. – Caroli Grynaeus ajánlóleveleivel Strassburgban. – Régi rágalmait megújítja. – Capito és Bucer a dolgot Kálvin elé terjesztik. – Ez utóbbinak válasza. – A strassburgi papok írásbeli tisztázást követelnek. – Kálvin elkeseredése. – Levele Farelhez (1539). okt. 23. – A kibékülési okmány. – Farel levele. – Caroli későbbi sorsa. – Kálvin levele Carolihoz (1540 augusztus 10). |
323–332 |
V. Kálvin házassága s családi élete Henry jellemzése. – Kálvin önmagáról. – Levele Farelhez a házasságról. – Bucer befolyása, házi bajok. – A gazdag leány. – Egy felbomlott házassági terv. – Bizonytalanság. – De Bure Ida (Idelette), származása, előbbi házassága. – Keresztyén nő. – Bonnet Gy. jellemzése. – Kálvin gyermekei. – Idelette betegeskedése. – Halála. – Viret levele. – Kálvin későbbi leveleiben Idelette-ről. – Bonnet néhány sora. |
333–346 |
VI. Kálvin és a németországi hitviták Hármas európai ellentét. – A császár a vallási ellentétek kiegyenlítésén fárad. – Kálvin a frankfurti tanácskozáson. – Találkozása Melanchtonnal, levelei az akkori viszonyokat jellemzik. – A belső súrlódásokat enyhíteni törekszik, ezért ír Farelnek, Zebedeusnak, Bullingernek stb. – Kálvin válasza III. Pál pápának a császárhoz intézett tanácsára. – A hagenaui gyűlés. – Meddő küzdelmek. – Kálvin kedvenc gondolata a német protestánsok és a francia király szövetsége. – Margit levelének néhány szava. – A wormsi gyűlés. – Kálvin levele Farelhez (1540 dec.) – A gyűlés elnapolása. – A regensburgi birodalmi gyűlés. – Kálvin levelei. – A császár magatartása. – A collocutorok. – A kiegyenlítés zátonyra jut. |
347–375 |
VII. Genf egyházi viszonyai Kálvin száműzetése után Új lelkészek, Új ellenzék. – A guillerminek. – Viszály. – Bucer és Farel értesülései. – Kálvin levele a guillerminekhez (1538. okt. 1.). – Az új lelkészek Bernben keresnek támaszt. – Az ellenzék túlzása: nem akar úrvacsorát venni a lelkészektől. – A tanács egy guillermint akar a papok közé felvenni. Saunier Kálvinhoz fordul tanácsért. – Zavarok. – Üldözések. – Farel levele Kálvinhoz (jan. 15.), majd felkéri Bernt, hogy rendezze a genfi egyház viszonyait. – A morges-i tanácskozás sikere. – Kibékülés. – Kálvin jún. 29-ei levele (1539). Sadoletus levele a genfiekhez. – Kálvin válasza, ennek a hatása. |
376–400 |
VIII. Bern igényei, politikai zavarok Az 1536-os szerződés revideálása. – Az 1539-es tanácskozás. – Hátrányos szerződés-revízió, újabb forrongások. – A tanácskozás bizalmi embereit Genf börtönbe veti. – Philippe János vérengzése, kivégeztetése. – Az ellenzék diadala. – Az egyik genfi pap lemond. |
401–407 |
IX. A visszahívás Az első hírek. – Kálvin nyilatkozatai. – A második genfi pap lemondása, ajánlata és levele Kálvinhoz. – Intézkedések. – Farel Strassburgban. – Cordier levele. – Dufour küldetése. – A strassburgi papok tanácskozása, levele a genfi tanácshoz. – Kálvin válasza. – Az egyházi élet fellendülése Genfben. – Újabb sürgetések. – Farel türelmetlensége. – Kálvin három levele Ulmból. – Farel újabb levele. – Kálvin útja Genfbe. – Farel kellemetlen helyzete Neuchâtelben. – Kálvin a genfi tanács előtt. – A strassburgi tanács és a strassburgi papok átiratainak felolvasása. |
408–438 |
MÁSODIK KÖTET
ELSŐ RÉSZ | |
A visszahívásban Kálvin nem a maga győzedelmét látja. – A strassburgi tartózkodás üdvös hatása. – A lakás. – Rossz hírek. – Benső megoszlás. – Róma számításai. – Kálvin feladata, küldetése. – A küldetés és a nagy emberek. – II. Rákóczi Ferenc nyilatkozata. – Kálvin munkához lát. – Az egyházfegyelmi szabályok. – Lelkipásztorok, választásuk, ellenőrzésük, papi gyűlések, a vének gyűlése. – Tanítók. – Diakónusok. – A kórház. – Koldulás tilos. – A pestis. – Bűnbánati napok. – A kistanács kényes helyzete. – Kétértelmű betoldás. – Az 1541. nov. 20-ai általános gyűlés. A polgári ordonnance-ok. |
3–26 |
Az ordonnance-ok életbeléptetése. – Jelenetek az egyháztanács előtt. – Kálvin befolyása környezetére. – Nincsen alkalmas pap. – Az l542–43-as pestis és a papok. – Blanchet. – Castellio Sebestyén pályázata és bukása. – Corna lemondása. A hatóság kedvetlensége Kálvin irányában. – Kálvin erőfeszítései az egyházfegyelem érdekében. – Rendeletek a kártyajáték és korcsmák ellen. – A pestis-per. – Kedvetlenség a nép körében Kálvin ellen. – A libertinusok. – Titkos pápisták. – Melanchtonnak egyik levelére küldött válasz. |
27–43 |
Betegségek. – Kálvin hirneve. – Belényesi Gergely levele. – Olasz, francia bevándorlás. – De Bourgogne Jakab, özv. – Budeusné, De Normandie Lőrinc. – A bevándorlás üdvös hatása Genfre. – Ellentétek a régiek és újak között. – Ameaux Péter támadása. – Templomi botrány. – Az idegenkérdés előtérbe lép. – Favre Ferenc és Franchequine asszony. – Dubois ügye. – Tűszúrások. – Kálvin népszerűtlen, de küzdelemre kész. – Gruet pöre. |
44–69 |
IV. A népszerűtlenség hullámain Rövid szélcsend. – Favre visszajövetele. – Perrin egyénisége. – Maigret titokszerű szereplése. – A Perrin – Maigret-féle pör. – Az ellenszenv újra az emigránsok ellen fordul. – Kálvin aggodalmai. – A december 16-ai tanácsülés. – A pör befejezése után a régi ellentétek megmaradnak. – A papok megrendszabályozása. – Egy keresztelés. – De Bourgogne Jakab Genfbe jön. – Csalódása. – Egy levél a tanács előtt. – Perrin győzelme. – Bosszantások. – Az egyházi fegyelem zátonyra jut. – Leverő hírek külföldről. – A svájci egyházak szomorú állapota. |
70–84 |
A bevándorlás csökken, de meg nem szűnik. – Caraccioli G. és Bolsec J. Genfben. – Bolsec múltja. – Előterjesztése a tanácsnál. – Az október 16-ai izgalmas vita a Szt. Péterben. – Bolsec elfogatása. – A Kálvin-ellenes hangulat mellette. – Kampschulte elfogult nézete Bolsecről. – A predesztináció tanára nézve a svájci városok nyilatkoznak. – A december 18-ai papi gyűlés. – Bolsec kiűzetése. – Elégedetlenség. – Troillet szerepe. – A szélső elemek győzedelme. – Az emigránsok üldözése. – Rágalmak, rossz hírek. – Kálvin panasza: "Az Úr fegyvereinket összetörte". |
85–101 |
MÁSODIK RÉSZ | |
Kálvin irodalmi munkásságának ismerete egyéniségének szempontjából is fontos. – Irodája. – Az öreg deák. – Minden érdekli. – Munkabírása. – Prédikációinak számszerű áttekintése. – Kik vennék hasznukat? Prédikációinak alapja. – Szilárd hite. – Vissza-visszatérő gondolatai: az Isten hatalma, az ember nyomorúsága, a kegyelem, a kötelesség. – A nők kötelességei. – Prédikációi komolyak, néha komorak. – Rokonszenvre nem számít. – Sokszor korhol. – Hangjának élét bizonyos fokig tompítja egyéniségének puritán egyszerűsége, s az, hogy nem a maga nevében szól. – Ellenszenve a kedvkereső papok iránt. – Népszerűtlenségének okai részben prédikációi. – Vigasztaló beszédeinek célja az erélyes önsegély felébresztése. – A szenvedések nevelő eszközök. – Megegyezés Kölcseyvel. – A megpróbáltatások elviselése: próbaköve a vallásosságnak. – Példái a közéletből valók. – Néhány gondolata. – Kálvintól többet kell tanulni. – A Jób könyvéről mondott 71. prédikációnak tartalmi áttekintése. |
105–135 |
II. Kálvin levelei Kálvin tekintélye a külső országok református egyházaiban nagy. – Az Institutio jelentősége. – Sok levél jön Genfbe, különösen Franciaországból. – Kálvin föllépése a province-i és párizsi üldözések idején. – Börtönökbe küldött levelei. – Az öt teológus. – Példaadásuk jelentősége. – Néhány hiterősítő levél. – Keletkező egyházakhoz írott levelek. – Lelkészhiány. – Genfi teológusok. – Az angersi egyházhoz írott levél. – Kálvin a híveket tömöríteni igyekszik. – Szervezés. – Intés az óvatosságra. – A tartandó zsinat terve. – Kálvin a központ. – A poissy-i kollokvium. – Bourbon Antalhoz intézett levél. – Kálvin erkölcsi függetlensége. – A januáriusi edictum. – A klérus erőfeszítése. – Vérfürdők. – Hugenotta papok helytelen viselkedése. – Kálvin viszonya a lengyel reformációhoz. – Lismanio. – Susliga Flórián. – A zsidókhoz írott levél ajánlása I. Zsigmond lengyel királynak. – Kálvint Lengyelországba hívják. – Lasky János. – Ő az egyedüli lengyel reformátor. – Unitáriusok. – A lengyelek nem kitartók. – Tarnowszky János. – Kálvin utolsó lengyelországi levele. – "Kevés ott az őszintén cselekvő ember." – Kálvin Angliába küldött levelei. – A sommerseti herceghez küldött levél és ennek hatása. – Erzsébet Kálvint nem szíveli. – Kálvin és az emigráns angolok. |
136–173 |
A zürichi és wittenbergi reformáció közötti eltérés. – Bucer ezt kiegyenlíteni törekszik. – Kálvin e törekvéseket rokonszenvvel kíséri. – A wittenbergi concordia sorsa. – Luther sértő levele. – Kálvin közbenjár. – Ellenszenv Bucer ellen, Kálvin is kényes helyzetbe jut. – Törekvése: legalább Zürich és Genf jusson egyetértésre. – Luther, Zwingli és Kálvin úrvacsoratana. – Kálvin és Farel zürichi útja. – Találkozásuk Hallerral. – Kálvin álláspontját bővebben kifejti. – Bullinger válasza. – Haller levele. – Musculus hitvallomása. – Bullinger 1549. március 15-ei levele. – Megegyezés. – A Consensus Tigurinus főbb pontjai. – Jelentősége. – A berni papok magatartása. – A többi egyházak. |
174–192 |
IV. Róma ellen A Sorbonne 25 pontja. – Az érveket a szent hittudományi kar elengedi. – Kálvin úgy a rómaiak érveit, mint az Írás ellenérveit minden egyes ponthoz hozzáteszi. – A miséről, az egy szín alatti úrvacsoráról. – Értekezés az ereklyékről. – Már Augustinus panaszkodik a hiszékeny nép félrevezetése miatt. – Adatok. – Krisztus-ereklyék. – Szentek, angyalok ereklyéi. – Miért tűri "az igazságnak őrizője" az ámítást. – Non olet. – Kálvin felelete III. Pál atyai intelmeire. – A speieri határozat. – Kedvezőtlen viszonyok. – A tridenti zsinat első ülésszaka. – Kálvin ennek határozatai ellen, valamint maga a zsinat ellen. |
193–212 |
HARMADIK RÉSZ | |
A bizonyosság és bizonytalanság. – Kálvin viszonyai az 1553. év első felében. – A "jöttmentek". – Farel súlyos betegsége. – Az öt teológus vértanúsága. – Servet Genfben. – Ifjúsága. – Németországi tartózkodása. – Első munkája. – Megdöbbenés a svájci teológusok között. – A bázeli visszavonás. – Servet nevet cserél. – Párizsban tanul. – Lyonban korrektor. – Az orvosi szigorlatokat leteszi. – Csillagászati tanulmányai, felolvasásai, szép latinsága. – Nem simulékony. – Vidékre megy. – Vienne-i lakos. – Xantes Pagnini munkáját kiadja. – A teológiai kérdések vonzzák. – Kálvint felkeresi leveleivel. – Kérdések, ellenvetések, újabb kérdések. – Kálvin a levelezést beszünteti. – Servet 30 levele. – Az utolsó levél. – Servet lázas munkája, ábrándok. |
215–238 |
A "Christianismi Restitutio". – De Trie Vilmos levele Arneyshez. – A Kálvinhoz küldött levelek a főinkvizítor kezei között. – Az elfogatás. – Az április 5-ei kihallgatás. – Ha tévedett, tévedéseit visszavonni kész. – Az április 6-ai két tárgyalás. – Szökés. – A vienne-i törvényszék ítélete (1553. június 17). |
239–252 |
III. A genfi pör Servet és a reformátorok. – Kálvin régebbi nyilatkozata: "ha idejön, élve innen el nem megy". – Egyéb nyilatkozatai. – A genfi hatóság célja és hangulata. – Az első csatározások. – La Fontaine vádpontjai. – Servet "könnyű" feleletei. – Servet a szindikusok és a kistanács előtt (1553. aug. 15). – Servet magatartása különbözik vienne-i viselkedésétől. – Ennek oka s foka. – Az aug. l6-ai kihallgatás és Berthelier. – Kálvin óvása. – Végzés: a tévedések kimutatása végett Kálvin is legyen a legközelebbi tárgyaláson jelen. – Ellentétek. – Merevség. – Kálvin aug. 20-ai levele. – A 21-ei tárgyalás. – Cáfolatok. – A főügyész veszi át a pert. – Servet magatartása megváltozik. – A vienne-i végzés megjön. – Servet és a börtönőr. – A szélső ellenzék támadása, szept. 3-ai úrvacsoraosztás. – Írásbeli vitára terelik a dolgot, melyben a svájci városoké legyen a döntő szó. – Replikák. – Servet folyamodványa a tanácshoz. |
253–275 |
IV. Máglya Genfben Servet ügye a svájci városok előtt. – Kálvinnak a kérdezősködés nem tetszik. – Két levele. – Nyomasztó hangulat. – Bullinger bátorító szavai. – A városok válasza. – Haller a berniekről. – A lelkiismereti szabadság kérdését csak a későbbi századok tisztázták. – Az ítélet. – Champel. – A folt. – Régi kötelék, új eszmék. |
276–287 |
NEGYEDIK RÉSZ | |
A régi ellentétek. – A kirekesztés ügye. – A hatóság szeptember 18-ai kétértelmű válasza. – A perrinisták kombinált támadása. – Farel megidézése. – A november 3-ai és 7-ei határozat a kirekesztés jogát a világi hatóság jogkörébe sorozza. – Kálvin ellenmondása, beadványa. – Farel megérkezése, diadala. – A kirekesztés ügye a svájci városok előtt. – A válaszok. – A január 30-ai (1554) kibékülés. – A döntést elodázzák. – Kálvin figyelmét a külső támadások foglalják le. – Westphal Joachim. – A Servet-ügy utóhangjai. – Bern a támadások központja. – A kálvinista párt győzedelme a perrinisták fölött az 1555-ös választásokon. |
291–311 |
II. A diadal felé Az emigránsok jelentőségének növekedése. – A választások. – Fromment nyílt levelei. – Az 1555. február 24-ei végleges döntés a kirekesztés jogának ügyében. – Az újabb fordulat nem a régi genfiek megváltozását, hanem az új genfiek (emigránsok) térhódítását jelzi. – Tömeges honfiúsítás. – Ellenhatás. – A május 16-ai zendülés. – A perrinisták menekülése. – A per. – Bern a menekültek központja. |
312–332 |
III. Külpolitikai siker A diadal lojalitásra hangol. – Marcourt dicsőító költeménye. – Egykorú tudósítások Genfről. – Bern magatartása: felmondja a szövetséget. – A perrinisták ügye a svájci városok előtt. – A genfiek a perújítást nem engedik meg. – A perrinisták mint rablólovagok. – Bern felmenti őket. – Tromfra tromfot. – Kálvin erőteljes és sikeres diplomáciai működése a svájci városok előtt. – Kedvező fordulat. – Az örök szövetség. – Árnyékok: betegeskedés, Farel hibás házassága. |
333–358 |
Az ordonnance-ok és az iskolák. – A régi iskola. – Kálvin gyűjtéshez fog. – Építkezés. – Viret és társainak helyzete a berni területen. – Lausanne-iak Genfben. – A tanárkérdés megoldva. – Béza. – Az 1559. június 5-ei megnyitó. – A genfi iskola rendtartása. – A genfi iskola hatása. – Egykorú tudósítások. |
359–379 |
Genf fokozott mértékben magára vonja Róma figyelmét. – Borromeo Károly. – Gyors emelkedése. – Egyénisége. – Lelkesen felkarolja a római középkori egyház visszaállításának tervét. – V. – Pius. – Szövetség terve. – A pápa levele (1560. jún. 11-én) II. Ferenc francia királyhoz. – Franciaország belviszonyai. – A hugenották helyzete. – A pápa levele II. Fülöp spanyol királyhoz. – Borromeo Károly egyéb tevékenysége. – A francia kormány II. Ferenc halálakor. – Az amboise-i összeesküvés. – Kálvin nem helyesli. – Üldözések. – IX. Károly francia király átirata a genfi tanácshoz. – Genf válasza (1561. jan. 28). – A januáriusi rendelet. – Wassy. |
380–399 |
VI. Az új ordonnance-ok. Fényűzési rendeletek Az l541-es egyházfegyelmi szabályok a revízió betoldásai és kihagyásai miatt nem egységesek. – Időközben történt pótlások. – A falusi ordonnance-ok. – Házassági törvények. – Egyéb pótlások. – Az egységes átdolgozás szükségessége. – A hatóság előzékeny viselkedése. – Az 1541-es és az 1561-es szabályzat közötti különbség. – Méltatás. – Fényűzési törvények. – Kálvin és az aszketizmus. – Doumergue 1909. nov. 25-ei felolvasása. – A luxus elleni rendeletek igazi oka. – A puritán életmód az anyagi és erkölcsi függetlenség alapja. – Belviszonyok. – Kálvin reformjai a megelőző viszonyokhoz mérve haladást jelentenek. |
400–421 |
ÖTÖDIK RÉSZ | |
Rohamos gyöngülés. – Kálvin levele Blaurerhez. – Életrend. – Sikerek. – Újabb munkák. – Két munkának ajánló sorai. – Bullinger helyzete. – Levelei. – Olevianus Gáspár. – A weseli hívek. – Az alakuló egyházak bajai és panaszai. – Kálvin érdeklődése Genf belügyei iránt. |
425–454 |
Józsué könyve és Kálvin. – A montpellieri professzorok orvossága. – A március 10-ei látogatás. – Kálvin a városházán. – A végrendelet. – Kálvin beszéde a tanácsurakhoz, a pályatársakhoz. – Farel látogatása. – 1564. május 27. – Egy-két levél. – A kálvinizmus erejének forrása. |
455–473 |
Értekezések. Vitairatok. – Confessiók. – Előszók. Beszédek. – Törvények és törvénytervezetek. – Tanácsok. – Katekizmusok. – Levelek. – Az Institutio. – Prédikációk. – Írásmagyarázatok. |
474–528 |
529–547 |
|
ELŐSZÓ
Révész Imre ismert, érdemes munkájának megjelenése óta csaknem fél század telt el. Ez alatt az idő alatt szorgalmas kezek fölkutatták a levéltárakat. Az országos parókiális könyvtár-bizottság Kálvin János születésének négyszázados évfordulója alkalmából a reformátor olyan életrajzának kiadását határozta el, mely a lelkészkedő papság és a művelt közönség igényeit egyaránt szem előtt tartva, az érintett újabb kutatások eredményeit felkarolja.
Gimnáziumi tanár koromban sok adatot gyűjtöttem Kálvin János korára vonatkozólag, ezért voltam abban a helyzetben, hogy midőn a parókiális könyvtár-bizottság szándékáról értesülést szereztem – mintegy tíz feldolgozott fejezetben bemutathattam a bizottságnak, minő alakban tudnék megbízatás esetén a feladatnak megfelelni. A bemutatott részletek kedvező fogadtatásban részesültek, a megbízatást megnyertem.
Időközben az anyag bősége és az idő rövidsége arra kényszerített, hogy az eredetileg egy kötetre tervezett munkát két kötetben adjuk ki olyanformán, hogy az első kötet a reformátor születésének évfordulóján, a második pedig a következő években kerülne ki a sajtó alól.
A feldolgozásban a már fentebb érintett szempontot tartottam szem előtt, arra törekedtem, hogy a reformátor egyénisége, munkássága mellett az olvasó némileg a kor viszonyai felől is tájékozást nyerjen.
Céltalannak tartom a fölhasznált munkákat itt mind felsorolni, a jegyzetek az egyes helyeken úgyis adnak tájékoztatást, a legfőbb munkákat azonban, amelyekre támaszkodom, itt külön is megemlítem. Ezek:
– "Correspondance des Reformateurs dans les pays de langue francaise recueillie et publiée avec d'autres lettres relativ a la réforme" Par A.-L. Herminjard (1878 – 1897) I.–IX. k.
– "Jean Calvin. Les hommes et les choses de son temps" Par E. Doumergue. Tome premier: "La jeunesse de Calvin" (1899). Tome second: "Les premiers essais" (1902).
– "Johann Calvin seine Kirche und sem Staat in Genf" Von F. W. Kampschulte o. ö. Prof. d. Gesch. A. D. Universität Bonn (1869).
– "Histoire de l'église de Genève depuis le commencement de la reformation jusqu'en 1815" par J. Gaberel ancien pasteur. Tome premier (1858).
– "Histoire de la reformation en Europe au temps de Calvin" Par J.-H. Merle d'Aubigné (I.–VIII. 1863 – 76).
– J. Calvin. Leben und ausgewählte Schriften" Von Lic. E. Stähelin I. – II. (1862 – 1863).
Strassburgi tartózkodásom idejében megismerkedtem néhány munkával, amely a reformátornak ottani működésével foglalkozik, ezek között Stricker Eduard strassburgi lelkésznek "Johannes Calvin als erster Pfarrer der reformirten Gemeinde zu Strassburg" c. művét kell említenem.
Nem hagyhatom megemlítés nélkül, hogy Ballagi Aladár egyetemi tanár úr, az ide vonatkozó bibliográfiára nézve szívesen tájékoztatott, figyelmemet Herminjard nagybecsű levélgyűjteményére irányozta, Szőts Farkas teol. tanár úr pedig buzgósággal fáradozott az ügy érdekében, azt tanácsaival hathatósan és nemesen támogatta. Indíttatva érezem magamat, hogy nekik e helyen is kifejezzem hálás köszönetemet.
Budapesten, 1909. évi januárius hó 30-án.
Pruzsinszky Pál.