V.

HITVALLÁSI FORMULA

AMELYRE A NYILVÁNOS ISKOLA MINDEN TANULÓJÁNAK
KÖTELEZNIE KELL MAGÁT A REKTOR SZÍNE ELŐTT

[ÖSSZEÁLLÍTOTTA: KÁLVIN JÁNOS]
[1559]

FORDÍTOTTA
CZEGLÉDY SÁNDOR
 1912

Hitvallási formula,
 amelyre a nyilvános iskola minden tanulójának
köteleznie kell magát a rektor színe előtt

Kinyilatkoztatom, hogy elfogadom és meg is akarom tartani a hit tudományát úgy, amint az össze van foglalva ezen egyház kátéjában, hogy alávetem magamat az ezen egyházban megállapított fegyelemnek, és egy felekezethez sem csatlakozom, eggyel sem leszek közülük egy nézeten, mert megzavarják azt a békét és egyetértést, melyet Isten a saját igéjével ez egyházban megszilárdított.

S hogy e dolog világosabban is ki legyen fejezve, és minden alattomosságnak eleje vétessék, hiszem és vallom, hogy egy Isten van, kiben nekünk meg kell nyugodnunk, hogy őt tiszteljük és imádjuk, és egyedül őbelé helyheztessük minden reményünket. Továbbá, bár Ő egy- és egyszerű-lényegű, mégis három személyre van különítve. Ezért kárhoztatom mindazon eretnekségeket, melyeket hajdan az első niceai, nemkülönben az efezusi és khalcedoni zsinat kárhoztatott, mindazokkal a tévedésekkel egyetemben, melyeket Servet és csatlósai felújítottak. Mert megnyugszom abban az egyszerű tanításban, hogy Istennek egyetlen lényegében van az Atya, aki öröktől fogva szülte az ő Igéjét, s aki mindig magában hordozta Szentlelkét, és hogy e személyeknek akként vannak meg a saját különös tulajdonságaik, hogy azért az istenség mindig sértetlen marad.

Hasonlóképpen hiszem és vallom, hogy Isten teremtette nemcsak ezt a látható világot, azaz az eget, földet és mindazt, ami bennük foglaltatik, hanem a láthatatlan lelkeket is, akik közül némelyek Isten iránt való engedelmességükben megállottak, mások a maguk rosszasága folytán veszedelmükbe rohantak. Azt pedig, hogy amazok erősen megállottak, megvallom, az Isten ingyen való elválasztásának kell tulajdonítani, aki őket folyton szerette, jóságá-

102

val körülvette, azt a képességet ajándékozván nekik, hogy erősen és kitartón megálljanak. És ezért kárhoztatom a manicheusok tévelygését, kik azt képzelték, hogy az ördög természettől fogva rossz, és eredetét, kezdetét önnönmagától veszi.

Hiszem és vallom, hogy Isten a világot egyszer teremtette úgy, hogy annak Ő legyen az örökös kormányzója úgyannyira, hogy semmi sem eshetik, vagy történhetik az Ő tanácsa és gondviselése nélkül. S ámbár a sátán és a gonoszok megkísérlik, hogy minden dolgot felforgassanak, sőt a helyes rendet maguk a hívek rontják meg bűneikkel, mindamellett elismerem, hogy Isten, mint minden dolgoknak legfőbb oka és ura, a rosszakat is jóra fordítja: szóval mindent mintegy titkos fékekkel igazgat és csodálatos értelemmel kormányoz, s ezt az értelmet lelkünknek teljes megalázkodásával imádnunk kell, mivel elménkkel felfogni képesek nem vagyunk.

Hiszem és vallom, hogy az ember Isten képére teremtetett, azaz megáldatott a szellemnek, az akaratnak és a lélek minden részének, tehetségeinek és érzéseinek teljes egészével; romlottságunk és vétkeink pedig, amelyekben szenvedünk, onnan származtak, hogy Ádám, minden ember közös atyja, lázadása folytán elidegenült Istentől, s elhagyván az életnek és minden javaknak forrását, magát minden nyomorúságnak alávetette. S ez az oka, hogy külön-külön mindnyájan eredendő vétektől megfertőzve születünk, és már az anyánk méhétől fogva el vagyunk átkozva és kárhoztatva Istentől, éspedig nem csupán másnak a vétkéért, hanem azon gonoszság miatt, amely bennünk van akkor is, mikor nem mutatkozik.

Hiszem és vallom, hogy az eredendő bűn magában foglalja az értelem vakságát és a szív gonoszságát úgyannyira, hogy teljességgel meg vagyunk fosztva mindazoktól a dolgoktól, melyek az örök életre vonatkoznak, sőt maguk az összes természeti ajándékok is meg vannak rontva és fertőztetve bennünk. S ez okozza, hogy egyáltalán semmi megfontolás nem indít minket arra, hogy jót cselekedjünk. Ennélfogva elátkozom azokat, kik nekünk valami szabad akaratot tulajdonítanak, hogy ezzel magunkat Isten kegyelmének elfogadására előkészíthetnők, vagy mintegy a saját erőnkből együtt munkálkodhatnánk azzal az erővel, melyet nekünk a Szentlélek ajándékoz. (*)

Hiszem és vallom, hogy Jézus Krisztust nekünk az Isten végtelen jósága adta azért, hogy az ő gyógyító ereje visszahívjon

(*) A tridenti zsinat már e hitvallás keletkezése előtt, 1547-ben kihirdette a megigazulásról szóló dekrétumot, amelyben valóban ilyen kifejezések olvashatók. Eszerint az ember ugyan saját érdeme nélkül részesül a "kezdő kegyelemben," amelyet a zsinat az elhívással azonosít, de az erre adott válasza már az "ösztönző és segítő kegyelemmel" való szabadakaratú együttműködésén fordul meg (5. fejezet). A kegyelem hatására véghezvitt jócselekedetei "valódi módon kiérdemlik a kegyelem növekedését és az örök életet." (32. kánon.) Hasonlóan, a 4. kánon szerint a kezdő kegyelemmel együttműködve az ember "alkalmassá teszi és felkészíti magát a megigazulás kegyelmének elnyerésére." Ezt a fogalmazást az ezredfordulón közzétett Közös Nyilatkozat sem tudta, s nem is akarhatta semmissé tenni, csupán pótlólagos magyarázattal próbálta enyhíteni. [NF]

103

bennünket a halálból az életbe, s hogy visszanyerjük mindazt, ami Ádámban számunkra elveszett. És ezért Ő, ki az Atyaistennek örök bölcsessége és vele egylényegű, felöltötte testünket akként, hogy Isten és ember legyen egy személyben. Ennek következtében megátkozom mindazon eretnekségeket, melyek ezzel az elvvel ellenkeznek, mint Marcion, Maneto, Nestorius, Eutyches és a hasonlók eretnekségét azokkal az őrültségekkel egyetemben, melyeket Servet és Schuenfeld akartak megújítani.

Ami az üdvösség elnyerésének módját illeti, hiszem és vallom, hogy Jézus Krisztus a maga halálával és feltámadásával a legteljesebb mértékben elvégezte mindazt, ami bűneink eltörlésére kívánatos volt, hogy minket az Atyaistennel megengeszteljen; s a halált és Sátánt legyőzte, hogy az Ő győzelmének gyümölcsét vegyük; végül a Szentlelket véghetetlen mértékben vette, hogy abból övéi közül kinek-kinek oly mértékben ajándékozzon, amint jónak látja.

Ennélfogva hiszem és vallom, hogy minden igazságunk, amelynek következtében Isten előtt kedvesek vagyunk, és amelyben egymagában kell nekünk teljesen megnyugodnunk, a bűnök bocsánatában áll, amelyet Ő szerzett meg számunkra azáltal, hogy minket vérével megmosott, és amaz egyetlen áldozat által, mellyel Istennek velünk szemben feltámadt haragját megengesztelte. És tűrhetetlennek tartom mindazok gőgjét, kik maguknak csak egy parányi olyan érdemet is tulajdonítanak, melyben az üdvösség reményének egy cseppecskéje is volna.

Emellett azonban elismerem, hogy Jézus Krisztus nemcsak megigazított minket, elfedezvén minden vétkeinket és bűneinket, hanem a Lelke által meg is szentelt bennünket, ugyannyira, hogy ez a két dolog (nevezetesen a bűnök ingyen való bocsánatának elnyerése és a szent életre való formáltatás) egymástól kölcsönösen elszakíthatatlan és elválaszthatatlan. Mindamellett mivel egész addig, míg e világból el nem távozunk, sok tisztátalanság és igen sok bűn marad mindig bennünk (s ennek következménye, hogy mindazok a jó cselekedetek, melyeket a Szentlélek ereje folytán művelünk, valami folttal vannak eléktelenítve), azért nekünk mindig amaz ingyen való megigazuláshoz kell menekülnünk, mely abból az engedelmességből származik, melyet helyettünk Krisztus mutatott, mivel az ő nevében vagyunk kedvesek, és bűneinket Isten nekünk az Ő nevéért nem rója fel.

Hiszem és vallom, hogy mi Krisztusnak és az ő összes

104

javainak azon hit által leszünk részeseivé, melyet az evangélium által nyerünk akkor, amikor ti. igazán és biztosan meg vagyunk győződve afelől, hogy azok az ígéretek, melyek abban foglaltatnak, miránk vonatkoznak. Mivel pedig ez a dolog felülmúlja minden képességünket, azért elismerem, hogy a hit csakis Isten Lelke által lesz osztályrészünkké, sőt, hogy olyan különös ajándék, mely csupán a választottaknak adatik, kiket Isten kétségkívül a világ teremtése előtt, tekintet nélkül arra, hogy van-é bennük méltóság, vagy valami erény, ingyen rendelt el eleve az üdvösség örökségére.

Hiszem és vallom, hogy a hit által igazulunk meg, amennyiben ezáltal ragadjuk meg a Jézus Krisztust, az Atya-adta közbenjárót és támaszkodunk az evangélium ígéreteire, melyekkel Isten azt bizonyítja, hogy ő igazaknak és minden szennytől tisztáknak tart minket azért, mert vétkeinket eltörölte az ő fiának vére. Ennélfogva megátkozom mindazok őrjöngését, kik el akarják velünk hitetni, hogy Istennek lényegi igazsága megvan bennünk, s akiknek nem elegendő az az ingyen való beszámítás, amelyben egymagában kell az Írás parancsa szerint megnyugodnunk.

Hiszem és vallom, hogy a hit megnyitja előttünk az utat Isten imádásához (kihez, amint nekünk megígérte, a meghallgattatásunkban való erős bizodalommal kell imádkoznunk), és hogy ezzel a tisztelettel egyedül neki tartozunk mint fő áldozattal, amellyel kijelentjük, hogy mindent neki tulajdonítunk, amit tőle vettünk. Azonban bár teljesen méltatlanok vagyunk arra, hogy magunkat az ő fensége elé állítsuk, mégis, ha közbenjárónk és védőnk a Jézus Krisztus, akkor semmi többet sem kell kívánnunk. S ezért utálom azt a babonát, amelyet némelyek kitaláltak, hogy ti. az embernek szent férfiakhoz és nőkhöz kell járulnia, akik mintegy szószólóink lesznek Istennél.

Hiszem és vallom, hogy úgy a helyes életnek egyetemleges szabálya, mint a hitbeli oktatás is a legteljesebb mértékben van letéve a Szentírásban, melyhez semmit sem szabad tenni és amelyből elvenni sem szabad semmit. Ennélfogva elátkozom mindazt, amit az emberek gondoltak ki, hogy hitcikkek gyanánt ráerőszakolják az emberekre, és hogy a lelkiismereteket saját törvényeikkel és rendeleteikkel kötözzék meg. És így általában visszautasítom mindazt, amit az emberek Isten igéjének tekintélye nélkül Isten tisztelete gyanánt bevezettek, aminők az összes pápista ceremóniák. Végül elátkozom azt a zsarnoki igát, mellyel a nyomorult lelki-

105

ismereteket elnyomják, mint a fülbegyónásról, a nőtlenségről és más efféle dolgokról szóló törvényt.

Hiszem és vallom, hogy az egyházat pásztoroknak kell kormányozniuk, akikre az Isten igéje hirdetésének és a sákramentumok osztogatásának tiszte van bízva, és hogy ezt a tisztet a zavar elkerülése végett törvényes választás nélkül senkinek sem szabad kénye-kedve szerint bitorolnia. S ha azok közül, kik erre el vannak híva, egyesek nem mutatkoznak eléggé híveknek e teher hordozásában, azokat hivatalukból le kell tenni. A pásztorok minden hatalma pedig abban áll, hogy a rájuk bízott népet Isten igéje szerint kormányozzák úgy, hogy mindig Krisztus maradjon meg főpásztornak, egyháza egyedüli urának, és csak az Ő szavát hallják az emberek. Ennélfogva az ismeretes pápista hierarchiát – amint nevezik – kárhoztatom, mint ördögi zűrzavart, mely csak azért szilárdíttatott meg, hogy magát Istent megvessék és a keresztyén vallás gúnyolódásnak s gáncsoknak legyen kitéve.

Hiszem és vallom, hogy a mi erőtlenségünk megkívánja, hogy az ige prédikálásához sákramentumok csatoltassanak, mintegy pecsétekül, hogy ezek az Isten ígéreteit szívünkben megpecsételjék; továbbá, hogy Krisztus két ilyen sákramentumot rendelt, úgymint a keresztséget és az úrvacsorát, éspedig az elsőt azért, hogy az az Isten egyházának bejáratát előttünk feltárja, a másikat, hogy abban minket megtartson. Amaz öt sákramentumot pedig, melyeket a pápisták találtak ki, s amelyek először az ő koponyájukban szülemlettek meg, visszautasítom.

De bár a sákramentumok ránk nézve mintegy zálogul szolgálnak, amely biztossá tesz minket az Isten ígéreteiről, mégis elismerem, hogy azok haszontalanok lesznek ránk nézve, ha a Szentlélek bennünk hathatósakká nem teszi azokat, mintegy eszközöket arra, hogy a mi bizakodásunk teremtett dolgokra irányulva Istentől el ne távolodjék. Sőt azt is vallom, hogy a sákramentumok megrontatnak és elékteleníttetnek, ha nem arra a célra irányulnak, hogy Krisztusban keressük mindazt, ami üdvösségünkre szükséges, és valahányszor más célra alkalmazzák őket, nem pedig arra, hogy minden hitünket teljesen Őbelé helyezzük. Azonkívül, mivel a fiúvá fogadás ígérete a hívek ivadékaira is kiterjed, elismerem, hogy a hívek gyermekeit az egyházba fel kell venni keresztség által, és ebben a dologban kárhoztatom az anabaptisták őrjöngéseit.

106

Ami az úrvacsorát illeti, hiszem és vallom, hogy ez a Krisztussal való egyesülésünk bizonyítéka, mivel Ő nemcsak meghalt és feltámadott egyszer érettünk, hanem valósággal legeltet és táplál is minket testével és vérével, hogy vele eggyé legyünk, s az Ő élete velünk közös legyen. Mert ámbár mindaddig a mennyben van, míg el nem jön megítélni a föld kerekségét, mégis hiszem, hogy lelkének titkos és megfoghatatlan ereje által megeleveníti lelkünket, teste és vére állagával.

Általában pedig hiszem és vallom, hogy Isten úgy az úrvacsorában, mint a keresztségben valósággal és hathatósan adja nekünk mindazt, amit bennük kiábrázol: de ily nagy jótétemény elfogadásához szükséges, hogy az igét jegyekkel kössük össze. És ebben a dologban kárhoztatom a pápisták visszaélését és helytelen eljárását, kik a sákramentumokból kiküszöbölték a legfőbb dolgot, ti. a tanítást, melynek feladata az lett volna, hogy megtanítson bennünket a sákramentumok igazi használatára és a belőlük származó haszonra; a sákramentumokat pedig bűbájos szemfényvesztéssé változtatták.

Ugyancsak hiszem és vallom, hogy a víz, ámbár mulandó elem, a keresztségben mégis igazán tanúsítja a Jézus Krisztus vérének és lelkének valódi jelenlétét, s hogy az úrvacsorában a kenyér és a bor ránk nézve igazi és a legkevésbé sem megtévesztő zálogok arra, hogy lelkileg Krisztus testével és vérével tápláltatunk. És így a jegyekkel összekötöm magát a birtoklását és élvezését ama dolognak, mely nekünk bennük felajánltatik.

Hasonlóképpen, mivel a szent vacsora, amint azt a Jézus Krisztus rendelte, ránk nézve véghetetlen érték szent kincstára, mint tűrhetetlen szentségtörést, kárhoztatom a misének amaz átkos utálatosságát, mely csak arra az egyre jó, hogy mindazt, amit Krisztus ránk hagyott, felforgassa; úgy abban, hogy az elevenekért és holtakért való áldozatnak mondják, mint minden egyéb dologban is, melyek homlokegyenest ellenkeznek az úrvacsora sákramentumának tisztaságával.

Hiszem és vallom, hogy az Úr akarja, miszerint a föld kerekségét törvényekkel és polgári renddel kormányozzák, hogy ne hiányozzanak azok a fékek, melyeknek az emberek zabolátlan indulatait kell korlátok között tartaniuk, és hogy ez oknál fogva rendelt királyságokat, fejedelemségeket és uralkodásokat, és mindazt, ami a polgári jogszolgáltatásra vonatkozik, s azt akarja, hogy az emberek e dolgok szerzőjének Őt tartsák, hogy Őérette ne csak

107

tűrjük a fejedelmek uralmát, hanem tiszteljük és becsüljük is őket, mint Isten helytartóit és olyan szolgáit, kiket a törvényes és szent hatalom gyakorlására rendelt. Ezért méltányosnak is tartom, hogy az ő törvényeiknek és rendeleteiknek engedelmeskedjünk, az adókat, illetékeket s más ilyen dolgokat fizessük, szóval, hogy önként és szívesen viseljük az alárendeltség igáját: mindazonáltal ama megszorítással, hogy Istennek, a legfőbb uralkodónak, a maga hatalma épségben és sértetlenül megmaradjon.