LUTHER ARANYMONDÁSAI
ASZTALNÁL TARTOTT BARÁTSÁGOS BESZÉLGETÉSEINEK
GYŰJTEMÉNYÉBŐL
KIVÁLOGATTA ÉS MAGYARA FORDÍTOTTA
DR. MASZNYIK ENDRE
ev. theol. akad. igazgató-tanár*
ELSŐ KÖNYVECSKE:
ISTEN IGÉJÉRŐL ÉS CSODADOLGAIRÓL*
BUDAPEST
HORNYÁNSZKY V. CS. ÉS KIR. UDVARI KÖNYVNYOMDÁJA.
1902
ELÖLJÁRÓ BESZÉD
Áldott emlékű nagy reformátorunkat, dr. Luther Mártont e könyvecskék evangéliumi egyházunk magyar közönségének egy egészen új s eddigelé ismeretlen oldaláról mutatják be.
Mint reformátort, hittudóst, prédikátort, nevelőt, tanítót – már úgy-ahogy – mégiscsak ismerjük, – itt legközvetlenebb családi és baráti élete körében, a házi tűzhelynél lép elénk; és látni fogjuk, hogy ő ott is nagy volt.
Ha valaki, dr. Luther Márton nemcsak az igazi családapa, hanem az igazi barát mintaképe is. Akit társai közül megszeretett, meg volt az szeretve. Az előtt feltárta szíve, lelke minden gazdagságát. És e kegyben sokan részesültek. Családja körében, asztalánál nap nap után egész kis társaság verődött össze. Rendes vendégei Melanthon, Bugenhagen, Justus, Amsdorf valának, de megfordult nála több magyar teológus is. S boldog volt, aki társaságában csak egy órát is tölthetett. Mert az ő asztalánál nemcsak a test, hanem a szív és lélek is táplálkozott. Luther volt a bizalmas kör középpontja: a nap, mely tündökölt és melegített. Csak úgy szórta szellemének drága kincseit, szebbnél-szebb gondolatait. S ami gyöngyszem lepergett ajkáról, azt vendégei mind emlékezetük zsinórjára fűzték, vagy nyomban fel is jegyezték.
Így keletkeztek azok a híres "Asztali beszédek vagy Kollokviák", miket ő évek során át tudós társaival, vendégeivel és bizalmas környezetével folytatott, s miket a különböző feljegyzések alapján, legelőször egyik későbbi asztaltársa, Aurifaber (Goldschmidt) gyűjtött össze s adott ki 1566-ban.
Utóbb Luther emez emlékezetes aranymondásai kisebb-nagyobb, tudósoknak s népnek való kiadásban újra meg újra megjelentek. E kiadások közül, mint tudós kiadás legkiválóbb a Förstemann és Bindseil négykötetes kiadása s mint népszerű kiadás a Berggold-féle.
De a gyűjtemény kiváló nagy becsét leginkább bizonyítja az a körülmény, hogy Luther "Asztali Beszédei"-nek, ha nem is teljes, de mindenesetre elég terjedelmes gyűjteményét legújabban felvették a lipcsei Reclam-féle "Egyetemes Könyvtár" sorozatába is.
Nézetünk szerint ez utóbbi, vagyis a Schmidt F. kiadása, melyet mi is alapul választottunk, a nagy közönség részére minden tekintetben a legalkalmasabb, mert mindazt mellőzi, ami csakis a tudós férfiakat érdekelheti, s mindazt felöleli, ami a lelkeket építi, s amiből Lutherünknek mint reformátornak és keresztyén embernek egyéniségét, ritka szép jellemét, szellemét s nagy szívét közvetlen közelből megláthatjuk és megismerhetjük.
Az "Asztali beszédek" legsajátosabb vonása ugyanis épp az, hogy itt Luther – hogy úgy mondjuk – házi pongyolában jelenik meg. Bizalmas körben, bizalmasan, minden feszélyezettség s fenntartás nélkül, őszintén, egyenesen, keresetlen, egyszerű, sokszor épen pórias szavakban nyilatkozik a legkülönfélébb tárgyakról; itt szívének teljességéből szól szája most komolyan, haragosan, majd derült vidámsággal, ötletes tréfával, de mindig okosan s tiszteletreméltóan.
Vajha példát vennénk róla s követnők őt a családi s baráti társalgás eme módjában is!
S vajha komoly intéseit, tanácsait megszívlelnők különösen a mostani gonosz időkben!
Akkor áldás fakad a kis könyvecskék nyomában. S fakadjon is, mert ezt s csakis ezt célozza a Luther Aranymondásait magukban foglaló jelen könyvecskék kiadója, a nemes Luther-Társaság is.
Pozsony, 1902. június 24.
DR. MASZNYIK ENDRE.
I. RÉSZ
ISTEN IGÉJÉRŐL
1.
A Szentírásról.Egy ízben azt mondotta dr. Luther Márton Melanthon Fülöpnek, meg Justus Jónásnak és egyebeknek is a Szentírásról, hogy: "Olyan az, mint valami nagy erdő, teli mindenféle fajta fákkal s rajtuk sokféle gyümölccsel. Mert hát a Szentírásban a tanításnak, buzdításnak, vigasztalásnak, ígéretnek és intésnek stb. egész gazdagsága vagyon. Ám ebben az erdőben nincs egyetlenegy fa sem, melyet ő meg ne rázott s melyről egy-két almát, körtét le ne szedett volna."
"Igaz – mondá – hogy a Szentírásnak én már vén doktora vagyok, s íme, még a kis kátét se tanultam ki; Isten tíz parancsolatának, a hiszekegynek és a miatyánknak igaz értelmét még mindig nem fogtam fel; nem tudok végükre járni, hanem naponként tanulgatok s imádkozom a kátéból az én Jancsi fiammal, meg az én kis Magda lányommal. Hisz, hogy mást ne is mondjak, ki érti tisztán a miatyánknak csak a bekezdését is: "... Ki a mennyekben vagy?" Pedig ha csupán ezt a pár szót értve hinném, hogy az az Isten, aki az eget és földet, meg minden egyebet teremtett, igazgat s kormányoz, az én atyám, egész biztosra venném, hogy az égnek,
10
meg a földnek én is ura vagyok, valamint hogy Krisztus az én testvérem, és hogy minden az enyém. Ínségemben Gábor arkangyal inasom, Rafael kocsisom és az összes angyalok szolgáim lennének; mennyei atyám bocsátaná őket rendelkezésemre, hogy vigyázzanak rám, nehogy jártomban-keltemben megüssem lábamat valamely kőbe".
"Ámde hitem próbálása és edzése végett az én mennyei atyám engedi, hogy rabságba verjenek, hogy fojtogassanak – s ekkor látjuk s tapasztaljuk meg csak, hogy mily kevéssé értjük a miatyánk ama sorait, hogy mily ingatag hitünk és mily nagy a mi gyarlóságunk. Ekkor kezdjük rendszerint mondogatni: Ki tudja, talán nem is igaz, ami a Szentírásban meg vagyon írva?"
"Annakokáért a Szentírásban bizonnyal a "Mi" vagy a "Te" szócskák a legnehezebbek, amint ez az első parancsolatból is kiviláglik: "Én vagyok a te Urad Istened."
2.
Isten Igéje és a világ.Luther doktor mondta: "Mint kétezred év előtt, úgy támad a világ most is az Isten Igéje ellen, mert Isten Igéjén az idő nem változtat. A világ pedig, hiába, csak világ, s az is marad. A világ az Ördög menyasszonya; teszi s mondja, amit a farizeusok (Ján. ev. 7-ik fejezete 47., 48., 49. v. szerint) a maguk szolgáinak mondtak, mikor kiküldték őket, hogy fogják meg Krisztust: "Nemde titeket is elcsábított? Hát hisz-e őbenne a főemberek avagy farizeusok közül csak egy is? Ámde a nép, mely nem tudja a törvényt, átkozott." Hát most is azt mondják: "Hisznek fejedelmek és püspökök is a lutheri tanban?"
11
Máskor Justus Jónás egy előkelő meisseni nemesről beszélt Luther doktornak. Elmondta, hogy az a nemes úr éjjel-nappal mind csak azon törte fejét, hogyan gyűjthetne halomra minél több pénzt és kincseket. Egyébként aztán semmivel sem törődött; a szent iratokat is csak becsmérelni tudta. Többek közt Frigyes János hercegnek, a szász választófejedelemnek is, aki vele az evangéliumi tanról gyakorta válta szót, egyízben azt mondta: "Kegyelmes uram, mi köze az evangéliumnak fenséged személyéhez!" Ekkor kérdé dr. Luther Márton: "Korpa is volt ott?" És elmondott egy mesét az oroszlánról, aki az összes állatokat vendégségbe hívta. Nagyszerű lakomát csapott. A disznó is hivatalos volt. Mikor aztán a drága eledeleket feltálalták és a vendégek elé tették, megszólalt a disznó: "Korpát is kapunk?" No hát ilyenek a mai epikureusok is. Mi prédikátorok a legjobb és legfelségesebb eledellel kínáljuk meg őket a templomban, kínáljuk nekik az örök üdvösséget, a bűnök bocsánatját és az Istennek kegyelmét – s ők orrukat fintorgatják, aranyra éheznek. Kell is virág a tehénnek! Boldog, ha szalmázhat.
Ilyenformán járt Ambrosius R. pap is. Mikor ő arra intette híveit, hogy szorgalmasan hallgassák az Isten igéjét, ezek azt felelték neki: "Hát biz édes tiszteletes uram, elmennénk mi szívesen a templomba is, ha ott egy hatalmas sörös hordót ütne csapra s abból kínálgatna."
Olyan a wittenbergi evangélium, mint a vízbe hulló eső; kevés haszna ennek. De hogyha az az eső homokos földre hull, hol sovány a vetés és napsugártól hervadt, kisült, ez az eső földet üdít s termékenyít."
12
3.
Isten Igéjének hirdetői fogynak.Luther doktor mondta: "Rövid idő múlva a lelkipásztoroknak és prédikátoroknak oly szűkiben leszünk, hogy a mai derék prédikátorokat a föld alól is kikaparnók, ha lehetne. Majd akkor tudják meg a pápisták, meg a mi népünkből is azok, kik a prédikátorokat háborgatják és üldözik, hogy mit cselekedtek! Mert az orvosoknak és ügyvédeknek ugyancsak bőviben vagyunk; de kétszáz lelkipásztor se sok ott, a hol egy ügyvéd is unos-untig elég. Ha Erfurtban csak egy ügyvéd volna, beérhetnők vele. Ám a prédikátorokkal egész másként áll a dolog. Szükséges, hogy minden falunak meg legyen a maga prédikátora. Az én kegyelmes uram, a szász választófejedelem országa és népe húsz jogtudóval teljesen beérheti, lelkipásztorból 1800-ra vagyon szüksége. Sőt meglátjátok, hogy idővel még az ügyvédekből és orvosokból is lelkipásztorokat kell csinálnunk."
4.
Luther a maga tanításáról.Luther Márton doktor mondá egy ízben: "Akiknek éltemben tanításomnak a magva se kellett, holtom után boldogok lennének, ha annak a héjához juthatnának, s az ujjukat is megnyalnák utána. Azért – tette hozzá – ki-ki éljen az idővel, s arasson az aratás idején, és mint Krisztus urunk mondja Ján. 12, 35: "Járjatok a világosságban, mert tiétek az, hogy a sötétség meg ne lepjen titeket."
13
5.
Az Isten Igéjétől való megcsömörlésről.Luther Márton doktor mondá egyszer a feleségének, hogy az Isten Igéjét szorgalmatosan hallgassa és olvassa, kiváltképpen pedig a zsoltárokat. Felesége pedig azt felelte erre, hogy ő az Isten Igéjét eleget hallgatta és naponként sokat olvas abból, sőt sokat is tudna arról beszélni; adná Isten, hogy aszerint cselekedne is. Erre a doktor úr felsóhajtott, mondván: "Íme, így támad az Isten Igéjétől való megcsömörlés; sokat képzelünk magunkról, sőt mindent akarunk tudni, holott az ellenkező áll; igen, úgy van, éppen annyit tudunk az Igéből, mint egy liba, és mégis szeretnők, ha a büntetést kikerülhetnők. Ez a jövendő nagy bajnak, az Isten Igéjétől való megcsömörlésnek előjele; majd írnak új meg új könyveket és a Szentírás a sutba kerül, avagy a pad alá."
Máskor meg ugyancsak az Isten Igéjétől való megcsömörlésről így szólott Luther doktor: "A világ igen nagyon elbízta magát, beleszeretett a maga könyveibe, s az emberek azt hiszik, hogy azok olvasásában vagyon az ő üdvösségük." S hozzátette: "Az Ördög engem is majd' rávitt, hogy elbízzam magam és megrestüljek, ígyen gondolkodván: Ím itt vannak a könyvek, olvasd s betelsz velük. Az újrakeresztelők meg a sakramentariusok is azt hiszik, hogy csupán csak egy könyvecskét olvasva is, mindenre képesek lesznek. Ez elbizakodottság ellenében egyetlen fegyverem a mindennapi imádság meg a káté, ezt mondogatom fel, mint az én Jancsikám, és szüntelen imádkozom, hogy az Isten az ő szent és tiszta Igéjétől meg ne fosszon, hogy ettől meg ne csömöröljek, sem
14
ne áltassam magamat, mintha azt már kitanultam volna."
Azt is ő mondotta egy ízben, "hogy a nemes urak, a polgárok és parasztok, sőt a felsőbb s alsóbb rendből valók csaknem mindenike azt képzeli magáról, hogy az evangéliumot sokkal jobban ismerik, mint Luther doktor, avagy maga Szt. Pál. Mert nagy okosságukban tudósabbaknak tartják magukat az összes lelkipásztoroknál. De ezzel nem a lelkipásztorukat, hanem az összes lelkipásztorok urát és fejét, aki az igehirdető hivatalt bízta reájuk, a Jézus Krisztust vetik meg. Hát majd Ő is így veti meg és majd tarkón csípi őket, hogy belejajdulnak, igen, Ő, aki ígyen szól (Luk. 10, 16): "A ki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket megvet, engemet vet meg; és aki engemet megvet, azt veti meg, aki engemet elbocsátott." A nemesek kormányozni akarnak, noha nem tudnak és nem értenek semmit. Ámde a pápa nemcsak ért hozzá, hanem tud is valósággal kormányozni. A legsilányabb pápista különben tud kormányozni, mint tíz udvari nemes."
6.
Isten Igéjének megvetéséről.Lochauban mondta valaki Luther Márton doktornak, hogy a würzburgi püspökségben 600 gazdag parókiának nincs papja. Ekkor mondá a doktor: "Nem is jó vége lesz annak; de mi is hasonlóképp járunk, ha Isten Igéit és szolgáit továbbra is megvetjük." S majd hozzátette: "Ha én most gazdag akarnék lenni, a prédikálással felhagynék". "Egyszer azt mondták a parasztok a vizitátor-
15
nak, mikor az iránt kérdezte meg őket: Miért nem akarják eltartani a papjukat, holott a csordást meg a kanászt el kell tartaniok? Igen, feleltek rá, pásztort kell tartanunk, mert nem nélkülözhetjük. Úgy vélekedtek, hogy pap nélkül meg ellehetnek."
"Gyalázat, hogy még élünk, s már ennyire jutottunk. Mi lesz majd halálunk után! Az antinomisták keze van ebben a dologban. E törvénytapodók eszeveszettségükben arra is vetemedtek, hogy az Isten irgalmába vetett bizodalom örve alatt a bűnös vágyakat is szabadon felburjánzani engedik. Mintha bizony a hívők már nem is vétkezhetnének, mintha oly igazak, szentek és kegyesek volnának, hogy a törvény hirdetése nélkül is ellehetnek. Mert a fejükbe verik, s elhitetik velük, hogy az egyház oly igaz, mint aminő Ádám volt a paradicsomban, pedig épp Ádámnak jelentette ki az Isten haragját a mennyből, midőn azt mondotta: "Ádám, e kert minden gyümölcséből ehetsz, de hogyha e fa gyümölcséből eszel, meghalsz."
7.
Albert mainzi püspök ítélete a bibliáról.Luther Márton doktor mondta Eislebenben kevéssel halála előtt: "Az ágostai birodalmi gyűlésen 1530-ban Albert mainzi püspök egy ízben a bibliából olvasott valamit. Ekkor véletlenül egyik tanácsosa jött hozzá és így szólt: "Fenséges fejedelmem és uram, mi köze kegyelmednek e könyvhöz?" Erre ő így felelt: "Biz én magam sem tudom, mert ami ebben a könyvben van, az mind az utolsó betűig ellenünk szól."
16
8.
E világ bölcsei és szofistái előtt a biblia gyűlöletes."Usingen doktor, ágostonrendbeli szerzetes, aki az erfurti ágostonrendbeli kolostorban preceptorom vala, azt mondotta egyszer nekem, látván, hogy én a bibliát mely igen szeretem s mely örömest olvasom: "Ejnye, Márton testvér, mi az a biblia? A régi egyházi tanítókat kell olvasni, azok szívták ki a bibliából a bölcsesség mézét. A biblia az oka minden háborúságnak". Ez a világ ítélete Isten Igéjéről, – mondá erre Luther Márton doktor – bizonyság emellett a második zsoltár. Mert, mikor azt mondják a nagyfejűeknek: "És ti királyok, okuljatok" stb., ők erre nemmel felelnek, s be nem veszik az oktatást; hadd menjenek hát e jó madarak a maguk útján."
Ezt is Luther doktor mondta: "Nekem elég egymagában az Isten Igéje, és nem törődöm a csodajelekkel, nem vágyom látomások után sem, sőt még egy angyalnak se hinnék, ha mást tanítana, mint amit az Istennek Igéje tanít; én egyes-egyedül Isten Igéjének és cselekedeteinek hiszek, mert mióta a világ áll, egyedül Isten Igéje biztos és soha nem tévedett, és valóban azt tapasztalom, hogy minden úgy foly, a mint az Isten Igéje hirdeti".
9.
Az Isten Igéjének fensége és dicsősége abban van,
hogy általa Isten szól mihozzánk."Az Isten Igéjének fensége és dicsősége kibeszélhetetlen, azért elég hálát nem adhatunk az Istennek. Az ész ígyen okoskodik: "Ej, hogyha én magát az Úr Istent, a menny és föld teremtőjét hallhatnám, a világ végéig is
17
elfutnék. Nohát édes atyámfia, hallgasd az Istent, a menny és föld teremtőjét, ő szól hozzád szolgái, a papok és prédikátorok által, ő keresztel, oktat, tanít és oldoz fel téged az Ige és szentségek titkai által; ez igék nem Platón, Arisztotelész vagy más nagy tudósok és emberek igéi, hanem magának az Istennek beszéde."
"A legjobb prédikátorok azok, akik a népet és az ifjúságot a legegyszerűbb módon, minden bölcselkedés nélkül tanítják, a mint Krisztus is tanított volt, példabeszédeket mondván. Hasonlóképp a legjobb hallgatók azok, akik az Isten Igéjét örömest hallgatják és hívő szívvel befogadják. Hogy a hitben gyengék, az nem tesz semmit, fődolog, hogy ne kételkedjenek a tanítás igazságában, ez esetben még lehet rajtuk segíteni. Isten eltűri a gyengeséget, sőt a szembeszökő hibákat is, ha mi magunk beismerjük, és a kereszt alá csúszva kegyelemért esedezünk és magunkat megjobbítjuk és az Istennek Igéjét szorgalmatosan hallgatjuk, abban hiszünk s bűnös életünket ahhoz igazítjuk."
"Dávid mondja (119. Zsolt. 113): "Gyűlölöm az állhatatlanokat és szeretem a te törvényedet"; akarja, hogy az Isten Igéje erejét szorgos pontossággal számba vegyük, és az Ige hirdetését, miként ezt most a rajongók, kiváltképpen pedig Schwenkfeld teszi, meg ne vessük. Mert Isten azáltal szól hozzánk s hat reánk. Én legalább nagyba veszem, ha Pommer János doktor avagy Stifel Mihály uram az evangéliumból valamely Igét olvas fel; ilyenkor úgy érzem, mintha maga az Isten a mennyből szólna hozzám. Ezért mondták a régi atyák, hogy ne a keresztelő vagy a szentségkiszolgáltató személyt nézzük, hanem ügyeljünk az Isten Igéjére."
18
"Bileám korában igazi és hamis prédikátorok és tanítók voltanak. Mikor tehát azt olvassuk (Num. 23, 3), hogy Bileám elment és megtudakozta az Urat, ezt úgy kell értenünk, hogy megtudakozta az igazi tanítókat, akik azt a tanácsot adták őneki, hogy Isten ellenére ne fogjon semmibe. Erre mondja aztán maga Mózes: "Nem ment többé a bíróhoz, mint előbb, hanem elment egy hamis tanítóhoz és rajongóhoz".
"E beszédmód tehát, hogy Istentől kértek tanácsot, útmutatás nekünk, hogy ők Isten Igéjét nagyra becsülték s hogy ők nem azokat vették tekintetbe, a kik beszéltek, hanem arra ügyeltek, amit beszéltek. Így Rebeka (Gen. 23,22) nem magánál az Istennél, hanem Sémnél vagy valamely ősatyánál keresett tanácsot. Mert az Isten mindenkor valamely személy által és helyen jelentette ki a maga akaratját. Így küldötte Mózest, és kijelentette általa Igéjét Izrael fiainak, úgy hogy ezek, ha Mózes valamit mondott nekik, kénytelenek voltak bevallani, hogy ezt nem Mózes, hanem maga az Isten mondotta!"
"Mózes után küldte Krisztust. Ha az ő tana bizonyos, akkor személye is bizonyos, tehát nem tévedhetünk, sem meg nem csalatkozhatunk abban, a mit tőle hallunk, hogy ti. maga az Isten szólott általa; amint a mennyei Atya mondja (Mát. 17,3): "Ez az én szerelmes Fiam, őt hallgassátok". És hogy Krisztus a mennyekbe ment, elküldte szerte a világra apostolait, szerezvén előbb a keresztséget és az úrvacsorát. Ha hát Isten Igéjét hallgatjuk és a szentségekkel élünk, igazság szerint mondhatjuk: Ezt Isten mondja. Ilyeténképpen kísértések és félelmek közepett gyakorta vigasztalt meg engem Isten Igéjével Melanthon Fülöp vagy Pommer D., sőt az én
19
háziasszonyom is és megnyugosztalódtam, érezvén: Ezt Isten mondá, mert atyámfia mondá vagy hivatalánál vagy a tanítás kötelességénél fogva; mert Isten komolyan parancsolja, hogy Krisztust kell hallgatnunk és Krisztus azt mondja, hogy az apostolokat hallgassuk."
"Hazugság a sacramentáriusok és más rajongók beszéde, kik az Isten dolgairól a maguk esze szerint szólnak. Ámde mi azt mondjuk, hogy azt kell hallgatni, amit az Isten mond. Nos, hát az Isten a világ teremtéséről azt mondja: Legyen világ! És lőn, és nyomban előállt a világ. Valami hasonlót mond az Úrvacsorában is, ti. hogy a kenyér, melyet tanítványainak ád, legyen az ő teste; bizonyos egy dolog tehát, hogy úgy is van, a mint mondja, és itt nem használ semmit a Bullinger önkényes okoskodása, hogy mivel a Krisztus teste nem látható, tehát nincs is az ott jelen; mert itt az Isten nem látható, hanem láthatatlan dolgot teremt olyan formán s módon, amint őneki tetszik."
"Bizony az a mi Urunk Istenünk egyik legnagyobb csodája, hogy Igéjét fenntartotta e világon, és hogy Krisztus Urunknak országa e világon megmaradt a pápaságban. Mert hát az Úr Isten kiválaszt egynehány lelket, akiknek kijelenti a maga Igéjét és szájat is ád nekik ahhoz, és fenntartja az Igét nem fegyver, hanem a maga isteni hatalma által."
10.
Isten Igéje szerint kell élnünk és cselekednünk."Istennek meg vannak a maga rendeletei és zsinórmértéke. Ott van a tízparancsolat testünkbe, vérünkbe oltva. Velejük pedig: amit nem kívánsz magadnak, ne tedd
20
azt embertársadnak. És ehhez tartja magát az Úr Isten; mert a mely mértékkel mérsz, olyannal mérnek neked. Az egész világ e zsinórmértékre van szabva; akik hát aszerint élnek és cselekesznek, boldogok lesznek; gazdagon megjutalmazza őket az Isten itt ezen életben, és e jutalomban éppúgy részesedhetik egy török és pogány, mint egy keresztyén".
11.
Isten maga az Ige által szól és, az Ő Igéje foganatos.Luther doktor egy ízben arról beszélt, hogy maga Isten az ő Igéje által szól hozzánk, s ekkor hozzátette: "Ha az igaz, hogy Isten velünk a Szentírás által szól, és te mégis kételkedel ebben, akkor szívedben azt kell gondolnod, hogy ő hazug, aki mond valamit és nem tartja meg. De te hidd, hogy ő a legfőbb isteni felség; azért, ha csak száját nyitja is meg, három világgal is felér az, sőt egyetlen Igéjével egy egész világot támaszt. Gen. 1. és 33. Zsolt. (9. v.) olvassuk: "Ha szól, megvan; ha parancsol, véghez megyen."
"Annakokáért első és fődolog, hogy bizonyos különbséget tegyünk az Isten és az emberek Igéje között. Az ember szava egy kis zengzet, támad a légben s nyomban tova tűn; ámde az Isten Igéje égnél és földnél, halálnál és pokolnál is nagyobb; mert Istennek ereje az, és megmarad örökké. Ha tehát Isten Igéjéről van szó, tartsuk is azt annak, és higgyük, hogy Isten maga beszél hozzánk; azért az ő Igéjét örömest kellene tanulnunk. Dávid tapasztalta és hitte ezt, mert azt mondja a zsoltárban.: "Isten beszél a maga szentélyében, ennek örvendek én." (60. Zsolt. 8.) És ezen nekünk is örülnünk kell,
21
ámde ez a mi örömünk gyakorta keserűségre is válik; aminthogy Dávidnak is nem egy kísértést kellett kiállania gyilkosság, házasságtörés és üldöztetés miatt, hogy Isten félelmében járjon és maradjon. Azért mondja a második zsoltárban (11. v.): "Félelemmel szolgáljátok az Urat és rettegéssel örvendezzetek őbenne". Ezt egyeztesse össze bárki: örvendezzünk és rettegjünk! Jancsi fiacskám velem szemben megcselekszi, de én Istennel szemben megtenni nem tudom. Mert én, ha ülök és írok vagy bármi mást cselekszem, fiam egy kis dalocskát dúdol fülembe; és ha kissé hangosabban fújja s én csendesen rászólok, ő fújja-fújdogálja tovább, de halkabban és bizonyos félénkséggel, elfogódottan. No, hát az Isten is azt akarja, hogy mindenkor örvendezzünk, de iránta való félelemmel s tisztelettel."
12.
Az evangélium titok.Krisztus mondja Lukács ev. 8-ik fejezetében (10. v.): "Néktek adatott tudnotok az Isten országának titkát." E mondásra vonatkozólag kérdezte valaki Luther Márton doktort: "Mely titok volna az? Hiszen ha nem tudnivaló, miért prédikálják?" Erre felelte ő: "A titok valami oly rejtett dolog, amit nem ismerünk; és az Isten országának titkai Isten országában elrejtett dolgok, mint teszem azt Krisztus a maga teljes, irántunk tanúsított kegyelmével, ahogy Szent Pál mondja róla. Mert aki Krisztust igazán ismeri, az tudja, mi az Isten országa és mi található abban; és azért mondatik titoknak, mert rejtve van, és lelki dolog, és az értelemre nézve titok is marad, ha a Szentlélek meg nem jelenti; mert sokan vannak bár, a-
22
kik azt hallják és látják, és mégsem értik meg. Ilyenformán most is sokan vannak, akik Krisztust hirdetik, és sokat hallanak is róla, mint teszem azt, hogy érettünk adatott halálra; de mindezt még csak a nyelvükön hordják, és nem a szívükben, mert maguk sem hiszik és nem is érzik, amint Szent Pál I. Korint. 14. v. mondja: "A természeti ember semmit sem ért meg Isten lelkéből." "Azért mondja Krisztus: "Néktek adatott, vagyis Isten lelke adja néktek, hogy ti azt ne csupán halljátok és lássátok, hanem szívvel is megismerjétek és higgyétek; amiért is az immár rátok nézve többé nem titok. Ámde mások, akik éppen úgy hallják azt, mint ti, de szívükben hit nincs, nem értik meg; rájuk nézve titok az, és előttük ismeretlen marad, és mindaz, amit ők hallanak, csak olyanforma, mint mikor valaki egy hasonlatot, avagy egy homályos mondást hall."
13.
Isten Igéjének helyes tanításáról."Alaposan kell érteni Isten Igéjének tanításához és közléséhez, mert kétféle emberek vannak. Azokat, akik lelkiismeretükben szorongnak, mivelhogy bűneiket és az Istennek haragját érzik, és azokat szánják és bánják is, ezeket vigasztalni kell az evangéliummal. Hanem aztán vannak ám nyakas, gonosz, keményszívű emberek is, akiknek hirdetni kell a törvényt, és őket büntetni és felmutatni nekik Isten haragjának példáit, mint Illés tüzét, az özönvizet; Sodoma és Gomorra pusztulását és az Isten nagyszerű városának, Jeruzsálemnek lerombolását, mert ezeket a keménynyakú embereket hirteleniben meg kell ragadni és megijeszteni."
23
14.
Isten Igéjének hallgatói kötelesek az igehirdetőt eltartani."Az Isten Igéje hallgatóinak fontosabb kötelességük, hogy az Ige szolgáit táplálják és eltartsák, mint amit a tíz parancsolat komolyan rájuk ró, ti. hogy ne paráználkodjanak, ne öljenek, ne lopjanak; mert az igehirdető hivatal Isten tíz parancsolatainak első táblájára tartozik, különösen a harmadik parancsolatra. Azért mondja Szent Pál is a korintusiaknak (I., 9. fej.): "Aki az oltár körül szolgál, éljen is az oltárból; és a nyomtató ökörnek száját be ne kössék."
Ámde hogyan tartja el a világ az igehirdető hivatalt? Erre Luther Márton doktor kevéssel halála előtt Eislebenben ígyen nyilatkozott: "Mostanában csudálatos módon bánnak a szegény prédikátorokkal. Ha a parókiához valami erdőcske, rétecske, szántóföld, vagy szőlő tartozik, azt elszedik tőlük. Olyanformán bánnak velük, mint az a bizonyos ember ott Aesopus meséjében, aki Merkuriussal szerződést kötött, hogy bármit találjon, annak felét Mercuriusnak adja. Nos hát, mikor egy zsák datolyát és mandulát talált, el is vitte hozzá; megtisztította a mandulát, és a mandulahéjat a datolya magvával az egyik oldalra tette, a mandulamagot és a datolya húsát pedig a másik oldalra. Aztán odaadta Merkuriusnak a héjat és magot, ámde a mandulát és datolyát megtartotta magának. Hát bizony, a mit a parasztok a szegény prédikátoroknak és lelkipásztoroknak adnak, az sem más, mint puszta héj, polyva, konkoly s efféle hitványság."
24
15.
Ahol Isten Igéjét szeretik, ott lakik az Isten.Krisztusnak János 14. fejezetében (23. v.) található mondásáról: "Aki engemet szeret, az megtartja az én beszédeimet, és az én atyám és én eljövünk hozzá, s lakást veszünk nála," azt mondta egy ízben Luther Márton doktor, hogy: "Ég és föld, sőt az összes királyok és császárok várai sem bírhatnák rá az Istent arra, hogy magának azokból készítene lakást, ámde az olyan emberben, aki az ő Igéjét megtartja, az olyanban örömest lakozik; aminthogy Ézsaiás (66., 1.) az eget az ő székének és a földet az ő lábai zsámolyának, de nem lakásának mondja. Ha tehát szorgosan kutatjuk, hol van Isten, megtaláljuk Őt azokban, akik a Krisztus Igéjét hallgatják, amint Krisztus Urunk mondja: "Aki engem szeret, megtartja az én beszédeimet, és mi lakást veszünk nála".
Egyébként Luther doktor egy ízben következőleg nyilatkozott az Isten igéjének erejéről: "Krisztus Urunk Igéinél nincs hatalmasabb; messze felülmúlják azok a bölcs emberek minden gondolatait, terveit és cseleit, amint ezt az evangéliumból is tudjuk. Hiszen Krisztus szinte együgyű szavakkal megszégyenítette a farizeusokat, úgy, hogy elállt szemük, szájuk. Avagy nem találó beszéd-e az, mikor az Úr (Máté 22., 21.) azt mondja nekik: "Adjátok meg a császárnak, ami a császáré." Ezzel sem meg nem parancsolja, sem meg nem tiltja, hogy adót fizessenek, hanem szavukon fogja őket, mintha csak mondaná: ha elfogadtátok és használjátok a császár pénzét, adjátok is meg neki, amivel tartoztok.
25
16.
Egyedül Isten Igéjében higgyünk minden kételkedés nélkül."Ne merüljetek bele a mélységes gondolatokba, és ne fogadjátok be azokat, mondja Márton doktor, hanem csatlakozzatok a keresztyén egyházhoz és tartsatok azzal a kis csapattal, amelynek körében az Isten Igéjét tisztán tanítják. Mert itt Isten maga van jelen, itt ő vigasztal és segít, amint Krisztus Urunk is mondja (Máté 18., 22.): "Ahol ketten-hárman egybegyülekeztek az én nevemben, közöttetek vagyok."
"És bizton higgyétek, amit én Luther doktor, vagy az Isten Igéjének valamely más szolgája, avagy általában valamely keresztyén a Szentírásból és az Isten Igéjéből hirdet néktek. Mert én és minden egyes igaz prédikátor Istentől vettünk parancsot és hatalmat, hogy titeket tanítsunk és vigasztaljunk; azért bizton higgyetek az én beszédemnek."
"Ó, mily drága dolog a gyónás és oldás! De még ma sem hiszik, hogy az én beszédem Istennek Igéje, avagy hogy az oltári szentségben Krisztus Urunk valóságos testét és vérét vesszük, avagy hogy a keresztségben Krisztus vére bűneinktől megmos és megtisztít minket. Pedig, hogy én Istennek igaz és tiszta igéjét tanítom és hirdetem, erre lelkemet és életemet teszem fel. Mert amit én és az evangéliumnak, vagy Krisztusnak bármely más hűséges szolgája a maga hivatalában Isten parancsolatjából mondunk és cselekszünk, tanítva, prédikálva, vigasztalva, büntetve, keresztelve, Úrvacsorát szolgáltatva és oldozva, azt mind maga Isten cselekeszi
26
általunk és bennünk, mint az ő eszközeiben. Ha hát hiszed ezt, akkor üdvözülsz, ha pedig nem hiszed, akkor elkárhozol."
"És ha épp ez okból magamat hitben szilárdan az Isten Igéjére bízom, az én hitetlenségem azért mindezt nem rontja le, nem is semmisíti meg. Mert ha én neked száz aranyforintot adnék, és azt számodra az asztal alá tenném, te azonban ezt nem hinnéd, hanem mondanád, hogy ólom, vagy réz az: mit tehetek én azellen, ha aranyat adtam neked? A hiba benned van, mivelhogy nem hiszed azt; az mégis csak arany, bárha te nem is tartod annak. Tehát ne hazudtoljátok meg az Istent; akinek Ő örök életet ígér, annak biztosítja is azt, és nem csal meg; csak azon legyünk, hogy ezt higgyük és igaznak tartsuk."
17.
Akik Isten tiszta Igéjének birtokában vannak
és ahhoz erősen ragaszkodnak, azok a szegények."Ahol Isten Igéje, vagy az evangélium tisztán és hamisítatlanul van meg, ott szegénység is van, amint Krisztus mondja: "hogy a szegényeknek hirdessem az evangéliumot, avégett küldött engemet az Úr" (Máté 11., 5). Valaha a haszontalan, tunya, rest és istentelen kolostori népséget tejbe-vajba fürösztötték, pedig testünk és lelkünk, vagyonunk és becsületünk miattuk veszett el; most a keresztyén tanítóknak egy fillért is nagy kelletlen dobnak oda. Bálványozásra és képmutatásra van pénz elég. Ott a Baál-papok példája, akik közül Jezabel királynő 800-at etetett asztalánál (I. Kir. 18., 19); ámde
27
Illésnek menekülnie kellett az országból, és nem volt senki, aki eltartotta volna, mígnem a súnemi özvegy adott szállást és ételt neki (I. Kir. 17, 10)."
18.
Isten Igéjének fajai."Krisztus Urunk és az apostolok idejében Isten Igéje tanító ige volt, amelyet szerte az egész világon hirdettek. Azután a pápaság egész ideje alatt csak olvasó ige lett‚ belőle, amelyet csak éppen hogy olvastak, de nem értettek. Ámde most az Ige hadakozó igévé lett, amely mindenfelé üt, vág és ellenségeit tovább nem tűri, hanem elsöpri az útból."
19.
Luther Márton dr. versecskéje az újszövetség könyvéről.Drága könyv az újszövetség,
Tanítása szín-bölcsesség;
Ki magát hozzája tartja,
Isten áldása lesz rajta.
Mert örök Isten Igéje
S a mennyország biztos véle.
E világtól meg kell válnunk,
De az Ige kitart nálunk;
Erősít végső óránkban
S üdvösségünk a halálban.
28
28.
Luther Márton dr. egy más versecskéje a zsoltár
eme szavairól: "Boldogok, akik félik az Urat." Megtalálták Sarcerius M. Erasmus könyvében Luther kollokviái között.Ez az Ige igaz, bárha
Sodor a sors ezer bajba.
Csorba nem eshetik rajta,
Beteljesül minden szava
És ha a pokol fajzatja
Mind egy szálig ostromolja,
Egy időre elnyomhatja,
Igazságát mégsem hagyja.
Sőt mindenben ragyogtatja,
Szabadon megszólaltatja
S akkor ki-ki látja, vallja:
Isten Igéjét fenntartja.21.
Isten Igéjét nem szabad a hallgatók élete szerint megítélni."A rajongók, mondja Luther Márton doktor, ostoba bolondok, és nagyban tévednek, és mindazokkal egyetemben, akik Isten Igéjét a hallgatók cselekedetei után ítélik meg és bírálgatják, csúfosan felsülnek. Mert azt kiabálják ők: "No bizony, az emberek Wittenbergben sem jámborabbak, bárha az evangéliumot hirdetik nekik, és hogyha nem jámborabbak, akkor ez a tanítás sem lehet helyes." Ezért mondják: "Nem elég az evangéliumot hallgatni, hanem többet is kell tenni, teszem azt, a fele-
29
séget, meg a gyerekeket elhagyni, kalapot meg szürke kabátot viselni, és a magunk igazsága útján járni. Ez, mondják ők, a valódi megigazulás, így leszünk Isten előtt kegyesek és igazak. Szóval megvetik az Istennek Igéjét, mivel az nem mindenkinél terem gyümölcsöt."
22.
Luther dr. panasza a sok könyv miatt
és intése, hogy a bibliát szorgalmasan olvassuk.Egy ízben Luther doktor a könyvek nagy sokasága miatt panaszkodott, hogy az írásnak már se vége, se hossza, hogy mindenki könyvet akar írni, s ekkor mondá: "Egyesek hiúságból cselekszik ezt, mert ők is hírre, névre szeretnének szert tenni. Mások pedig mulatságból vagy haszonlesésből, s így szakadt nyakunkba ez a baj. A sok könyv limje-lomja betemeti a drága bibliát, úgyannyira, hogy azt már észre sem vesszük. Pedig az összes egyetemek között azok a legjobbak, amelyek a biblia szövegét alaposan tanulmányozzák. Hiszen a jogtudományban is az a jó jogász, aki a törvénykönyvben járatos; mostanában azonban majd ott is a firkoncságra adják magukat. Mikor én még ifjú voltam, a biblia mindennapi olvasmányom volt, és csaknem könyv nélkül tudtam; meg tudtam mondani minden versről, hogy hol található, hogyha szóba került; tehát jó szövegismerővé lettem. Csak azután olvastam a magyarázókat. Végül azonban ezeket mind félre kellett tennem, mert sehogysem elégítettek ki, s ekkor újra a bibliával birkóztam, mert jobb, ha a magunk, mint ha a mások szemével látunk. Azért szinte szeretném, hogyha az én könyveimet is mind tíz
30
ölnyire a földbe beásnák, ijesztő példaként, mert különben ki-ki a sok könyvírásban óhajt majd követni, csak hogy híressé lehessen. Nem, Krisztus nem a mi hiú dicsőségünkért halt meg, hanem meghalt, hogy egyes-egyedül az ő neve dicsőíttessék."
23.
Hallgassuk az Isten Igéjét és ne tépelődjünk
Isten fenséges személye felett."Mi bolondok, eszünkkel nem tudjuk felfogni, sem megérteni, hogyan és honnét van az, hogy szájunkkal beszélünk, és honnét ered a beszéd, s honnét van az, hogy egy embernek szava és hangja oly sok ember fülébe elhangzik; hasonlóképpen, hogy hogyan látnak a mi szemeink, hogyan emésztjük meg az ételt és italt gyomrunkban, és hogyan változik az át bennünk vérré és ganéjjá. És mi mégis fellengzünk és okoskodunk Isten dicső fenségéről, holott annak sem tudjuk magyarázatját adni, ami körülöttünk és bennünk naponkint véghez megy. Éppen azért az isteni és lelki dolgokat illetőleg egyedül azt kell hinnünk és hallgatnunk, amit Isten Igéje mond."
24.
Isten Igéjét az apostolok korában és most sokkal
eredményesebben és szélesebb körben hirdették,
mint Krisztus idejében."Az apostolok korában és a mi korunkban az evangéliumot és Isten Igéjét sokkal eredményesebben hirdették és szélesebb körben terjesztették el, mint Krisztus
31
korában, mert Krisztusnak nem volt sem oly nagy tekintélye, sem oly hallgatósága, mint, az apostoloknak és nekünk. Amint Krisztus maga mondja tanítványainak (Ján. 14, 12): "Ti nagyobb dolgot fogtok cselekedni, mint én." Én csak egy kis mustármag vagyok, ti pedig olyanok lesztek, mint a szőlőtő és a fa ágai; melyekre madarak fészkelnek. Mintha csak ezt mondta volna Krisztus Urunk: Én csak egy zugban, csak Zsidóországban hirdettem az Igét, ti azonban a háztetőkre álltok, és nyilván az egész világon prédikáltok, elterjesztitek az evangéliumot minden népek között."
25.
Isten Igéjének megvetése.Luther doktor mondá egy ízben, hogy Isten ügye oly rosszul áll a világon, hogy ő immár nem segíthet rajta; mert nálunk, akikre Isten teljes irgalmát és kegyelmét kiárasztotta, ennek dacára sem marad meg semmi romlatlanul és hamisítatlanul. Tapasztaljuk ezt most is. Hiszen Isten Igéjét nekünk kijelentette; ő azt nekünk üdvösségünkre adta, mi pedig megvetjük, bírálgatjuk, meghamisítjuk, kigúnyoljuk és üldözzük. Azért éppúgy járunk mi is, mint elődeink, akik Isten kegyelmét, üdvözítését hirdetik a világnak, azokat mind erdőkbe és pusztaságokba űzi, hajtja az embereknek ama nagy és borzasztó hálátlansága, amely mindenkor megrontott és felforgatott mindent, ami jó."
32
20.
Isten Igéje nagy csodákat mível,
de ki-ki bírálgatni akarja azokat."Az evangélium tana a mi korunkban is nagy csodákat mívelt; tönkreverte és csúffá tette a kolostori fogadalmakat és a zugmiséknek iszonyatos bálványozását, amelyek pedig nagy tekintélynek örvendtek. Ó, hiszen ha meghálálnók ezt Istennek, felgondolván, hogy mely iszonyatos sötétségben lennénk a pápaságban, amelyből Isten minket kegyelmesen minden érdem nélkül megszabadított az ő Igéje által, melyet mi mégis oly rútul megvetünk, és ezzel Istent haragra ingereljük, hogy büntetnie kell."
"Ámde most ki-ki az Írás mestere akar lenni, és azt hiszi, hogy jól érti, sőt hogy már kitanulta azt; amint szent Jeromos is panaszolja a bibliához írt előszavában, hogy jóformán nem volt oly vén bolond és ostoba koldus, de még hitvány szofista sem, aki fel ne tolta volna magát a teológia mesterének, és meg ne tépázta volna azt."
"Minden más tudománynak és mesterségnek megvannak a maga tanítói és mesterei, akiktől azokat tanulni kell; van rend és törvény, amely szerint igazodni és eljárni kell; csak a Szentírással és az Isten Igéjével szabad kinek-kinek kénye-kedve szerint bánni, azt bírálgatni, csűrni és csavargatni, ahogy tudja és akarja a maga feje szerint; innét a sok felekezet, szekta és botránkozás. Isten mentsen meg tőlük!"
33
27.
Hogyan viseljük magunkat az Isten Igéjének és
a szentségeknek megvetői irányában."Kedves uraim, – mondá Márton doktor a papoknak és káplánoknak és a nála levő vendégeknek – viseljük gondját a gyülekezeteknek, a tiszta Ige hirdetésével és a szentségeknek kiszolgáltatásával. Aki nem akarja felvenni a szentségeket, sem tanulni a kátét, azt ne keressétek fel betegségében, haló órájában, hanem hadd feküdjék ott, mint egy disznó; ne is törődjetek vele, ne is temessétek el másoknak ijesztő példájára."
28.
Hogyan akarja a világ a vallás dolgában való
szakadást megszüntetni.Luther Márton doktor említette fel ebéd közben Eislebenben kevéssel halála előtt, hogy az ágostai birodalmi gyűlésen 1530-ban a salzburgi püspök a következőképpen nyilatkozott: "Négyféle útja és módja volna a pápisták és lutheristák között való egység helyreállításának. Az egyik, hogy mi engedjünk; erre azonban mi azt mondjuk, hogy nem tehetjük. A másik, hogy ők, ti. a pápisták engedjenek; ámde ezt meg ők nem akarják megtenni. A harmadik, hogy az egyik félt erőszakkal kényszerítsék rá, hogy engedjen. Minthogy azonban ebből nagy forrongás keletkeznék, a negyedik módhoz kellene folyamodnunk, hogy amelyik bírja, az nyelje el a másikat." Erre mondá Luther Márton doktor: "Szép tanácsok az egyezség szempontjából egy keresztyén püspöktől!"
34
Szintén Luther Márton doktor mondá: "hogy Hoffmann Konrád körülbelül 23 évvel azelőtt tanácsolta a mainzi püspöknek, Albert bíborosnak, hogy a vallásbeli harcnak és viszálynak idejében állja útját, nehogy nagy baj támadjon belőle." Erre a mainzi püspök azt felelte: "Barátok civakodása az, majd eligazítják ők maguk is!" "Nohát, mondá Luther doktor, azóta eléggé megtapasztalhatta!"
Ugyanekkor beszélte Luther doktor: "hogy Rómában a pápa bolondja egy ízben néhány bíborosnál fordult meg, akik arról tanakodtak, mit is kellene a lutheristákkal cselekedni, hogy kiirtsák őket. Elismerték azonban, hogy a lutheristák a Szentírást és Szent Pált oly hatalmasan szólaltatják meg ellenük könyveikben és irataikban, hogy emiatt sehogy sem bírnak velük. Ekkor mondá nekik a bolond: "Tudnék én egy módot, amely szerint megszabadulhatnátok Páltól, s akkor aztán nem szólna ellenetek az ő tana. Ugye van hatalma a pápának arra, hogy szenteket avasson? No hát avassa szentté Pált is, akkor az, amit mond, nem lesz többé apostoli mondás."
II. RÉSZ.
ISTEN CSODADOLGAIRÓL
1.
Az ész nem érti, nem is fogja fel Isten dolgait.Luther doktor mondá: "Istennek minden dolga kikutathatatlan és kimondhatatlan; az ész nem képes felfogni, csak a hit ragadhatja meg, minden emberi erő és hozzájárulás nélkül; hiszen az ész azt sem érti meg és fogja fel például, hogy mire jó és hasznos a szalma?"
"Egyszóval, mindenben, még a legkisebb teremtményben, sőt ennek utolsó porcikájában is megnyilvánul és meglátszik Isten mindenhatósága és nagy csudadolga. Mert van-e ember, ha még oly hatalmas, bölcs és szent is, aki egy fügéből fügefát, vagy egy másik fügét tudna csinálni, vagy egy cseresznyemagból egy másikat, vagy pedig cseresznyefát teremteni, vagy csak megérteni is, hogy miképp teremt, növeszt s tart fenn Isten mindent?"
"Mert minden tudományban és teremtményben megtalálható s meglátható az isteni Szentháromság finom képe mása; közelebb az Atyaistennek mindenhatósága, a Fiúistennek bölcsessége és a Szentlélekistennek jósága. De hát ha mi tisztára felfogni és megérteni azt sem tudjuk, hogy hogyan van az, hogy a szemünkkel látunk, vagy hogy hogyan van az, hogy különböző és világosan felfogható szavakat hallunk és mondunk, mikor nyelvünket szájunkban moz-
38
gatjuk és beszélünk, pedig ezek mind természetes dolgok, amiket naponként látunk, tapasztalunk: hogyan foghatnók és kutathatnók hát ki eszünkkel az isteni felség titokzatos tanácsait."
2.
A vak ész nem látja és nem is érti meg Istennek
ama csodadolgait, amikkel a világ telve van."Az ész sem nem érti, sem nem fogja fel, honnét van az, hogy az ember, kinek teste és vére, keze és lába stb., érzékei és értelme vagyon, oly hitvány egy dologból, ti. az emberi magból ered; szintúgy, hogy egy magból nagy fa nő, egy búzaszemecskéből, mely elrothad a földben, húsz, harminc magocska leszen. Bizony telve van a világ Istennek szünes-szüntelenül végbemenő csodadolgaival. De mert azok megszámlálhatatlanok s hozzá egészen mindennapiak, amint Szt. Ágoston mondja, fel se vesszük őket, sőt rájuk sem gondolunk."
"Krisztus egykor öt kenyérrel, asszonyoktól s gyermekektől eltekintve, ötezer embert vendégelt meg, és mikor mindnyájan jóllaktak, még tizenkét kosárnyi maradékot tettek félre. Ha ma történnék efféle csoda, az egész világ elbámulna rajta; mint ahogy egykor azok is tették, és azt mondanák Ján. 6. f. (14 v.): "Ez bizonnyal ama próféta, aki eljövendő vala."
"Ámde az érzéki szívek nem látják és számba se veszik, hogy az Isten naponként szünes-szüntelen nagy csodadolgokat mível, sőt nem is gondolnak rá, nemhogy megcsodálnák és néki azért hálákat adnának. Az Úr Isten a sziklából vizet, a homokból kenyeret, bort, sört, vajat,
39
sajtot, a földből mindenféle növényt és gyümölcsöt, aranyat, ezüstöt, ércet stb. teremt elő. De mert mindezt folyton-folyvást fölös módon cselekeszi, senki sem veszi csodaszámba."
"Kezdetben Ádámot a föld porából, Évát egy oldalbordából teremtette és megáldotta őket, mondván: "Gyümölcsözzetek és sokasodjatok." (Gen. 1, 28). Ez az Ige megáll mind a világ végezetéig. És bár napról-napra sok ember hal meg, mégis mindig támadnak mások, amint Mózes a maga zsoltárában mondja: "Te meg hagyod az embereket halni s tovatűnni, mint a folyam, mondván: Jertek elő újra, embereknek gyermekei." (90. Zsolt. 3.).
"Ezt és más egyebet, amit Isten naponként mível, a vak és gonosz világ nem tartja Isten csodadolgának, hanem azt hiszi, hogy mindaz véletlenül történik. Ellenben az istenfélő emberek bárhová tekintsenek, az eget vagy földet, a levegőt vagy vizet stb. látva mindenben Isten csodadolgait szemlélik, nem telnek be azok csodálatával; örömük és gyönyörűségük telik azokban, dicsőítik és magasztalják a teremtőt, és tudják is, hogy őneki tetszése van bennük."
A világ fiai azonban, akik a sötétségben járnak, e dolgokból, amint mondtam, semmit sem vesznek észre, még kevesebbet tudnak a hitnek dolgairól. Az észre tartozó dolgokat megfigyelik és különbséget is tudnak tenni a jó és rossz között, s így bizonyos mértékig a törvény külső cselekedeteit is végrehajtják, ámde a hitnek cikkeit, teszem azt, hogy három személy egy Isten, hogy Isten igaz Fia emberré lett, hogy Krisztusban két természet van, isteni és emberi stb., mindezt ésszel fel nem érik, sőt bosszankodnak rajta és költeménynek vagy mesének
40
tartják. Mert amily érthetetlen ez a mondás: ember és kő egy személy, oly érthetetlen az ész előtt, hogy Isten emberré lett, vagy hogy az isteni és emberi természet Krisztusban egyesülve, egy személyiséget alkot."
"Hát bizony mi keresztyének is törhetjük ezen a fejünket egész életünkön át. Én magam is töröm, és mégsem értem a dolgot. Szent Pál javarészben megértette, bárha ő se fogta fel azt egészen; ilyenformán fejezi ki magát Koloss. 2. (9 v.): "Krisztusban lakozik az Istennek egész teljessége testileg" ; szintúgy (2, 3): "Ő benne vannak elrejtve a bölcsességnek és ismeretnek minden kincsei." Ezzel annyit akar mondani: aki Istent Krisztusban meg nem találja, nem találja az meg sehol, keresse bár, ahol csak akarja; még kevésbé érti meg, mi az ő akarata és lényege. "Őbenne azonban mindent megismerünk, az egész istenséget és emberséget", vagyis egyszerre látjuk őbenne a legnagyobb erőt vagy hatalmat és a legnagyobb gyengeséget, az életet és halált, az igazságot és bűnt, Isten kegyelmét és haragját."
"Mit is mondjunk arra, hogy Isten emberré lett? Igen, igen fenséges és nehéz, minden ész felett és ellen való cikk ez; hanem senki vagy csak igen kevés ember veszi komolyan."
3.
Isten megfoghatatlan és mégis érezzük."Istent nem foghatjuk fel, és mégis érezzük Őt, mert ő mindenütt láttatja és észrevéteti és úgy mutatja meg magát, mint áldott teremtőnk, aki minden jóval elhalmoz minket, amint ezt, teszem a nap és hold, az ég és föld és a földnek minden gyümölcse bizonyítja. Ámde,
41
ha mi Istent ezen ő dolgaiból és megszámlálhatatlan jótéteményeiből még sem ismerjük meg, ennek oka nem a teremtőben, nem abban van, mintha ő mindent elrejtene a mi szemeink előtt. Ó, nem! A hiba nem őbenne, hanem bennünk van; az emberi természetet ugyanis az eredendő bűn úgy megrontotta és megmérgezte, hogy mi az Istent észre se vesszük, nem ismerjük és nem értjük."
4.
Isten csodadolgai megláthatók legkisebb és
leghitványabb teremtményében is.Márton doktor mondta: "Istennek legnagyobb csodadolgai a legkisebb és leghitványabb teremtményekben és dolgokban megláthatók. Teszem azt egy érett körtében vagy almában, amely csak nem is oly nagy idővel az előtt még mélyen a föld alatt rejtőzött, lent, a gyökérnek legvégső hegyében".
5.
Isten minden teremtményen kívül, azok fölött
és mégis bennük van."Minthogy az ég Isten ülőszéke (Ézs. 66.), ő messze, messze az egek fölött van, és minthogy a föld az Ő lábainak zsámolya, az egész világban benne kell lennie; amint amaz igék is bizonyítják, ahol Isten azt mondja (1, 2. v.): "Hol van a hely, ahol megnyugodjam? Meglátogatom a nyomorultakat és a megtört lelkűeket és akik félik az én beszédemet". Mintha mondaná: ezek
42
azok, akiknél én lakást és nyugalmat találok. Ámde ezek az egész világon szerteszét vannak szórva, és ha így ő mindent betölt, mint Szent Pál mondja (Efez. 4. 10. v.), akkor neki mindenütt jelen kell lennie."
"Azért, aki Isten előtt bölcs akar lenni, tanulja az ő Igéjét és félje Őt, mert: "Az Úrnak félelme a bölcsesség kezdete" (Sirák 1, 16), de "mégis úgy félje őt, hogy jóságában is bízzék" (147. Zsolt. 14. v.).
Máskor meg Luther Márton doktor így felelt a kérdésre: kívüle, fölötte és mégis benne van-e Isten minden, még a leghitványabb teremtményben is, teszem a fűszálban vagy falevélben?" Isten egy helyhez sincs kötve és egyből sincs kizárva; ő minden helyen jelen van, a leghitványabb teremtményben, teszem a falevélben vagy a fűszálban is, és mégsincs sehol. Sehol, értem megfoghatólag és bezárva; de minden helyen ott van, mert ő teremt, munkál és tart fenn minden dolgot."
"Ámde hogyan van jelen minden teremtményben? Lényegileg avagy mindenható ereje által? Mindkét módon jelen van, minden egyes teremtményben, mert mint mondám, ő teremt, munkál és tart fenn mindent. Más teremtmények a maguk tulajdonságai szerint munkálkodnak, Isten azonban jelenvalólag és lényegileg".
Mikor pedig valaki azt mondta: "Ezt nem értem", erre azt válaszolta Márton doktor: "Hiszed azt, hogy Krisztus a kereszten és szűz Mária méhében Isten volt? Ezt hinni az ész szempontjából lehetetlen; én azonban hiszem, mert az Írás mondja. Ha pedig Isten a Szűz méhében lényegileg és jelenvalólag ott volt, akkor ott van ő minden egyes teremtményben is, mert ez már egyre megy".
43
Ekkor egy más valaki azt mondotta: "Akkor ő az Ördögben is jelen van? "Igen, mondá Márton doktor, a pokolban is jelen vagyon lényegileg, amint Szent Pál is bizonyítja II. Thess. 1. (9. v.) "Az istentelenek kínt szenvednek, örök kárhozatot az Úr orcájától;" és 139. Zsolt. (8. v.): "Ha a pokolban vetném is ágyamat, íme te ott is jelen vagy".
6.
Más kérdés.Mikor valaki azt kérdezte: "Miért tesz az Isten sok olyat, aminek okát adni, amit megérteni nem lehet? "Ó – felelte erre Márton doktor –, nem nagy baj az, ha mi mindazt, amit Isten tesz, nem tudjuk, sem meg nem értjük; hiszen nem is akarja ő, hogy mi tudjuk az ő szándékait. Amint Péternek mondá Ján. 13. (36. v.): "Amit én teszek, te azt nem tudod, de később (ti. ama boldog napon) majd megtudod." Akkor majd megértjük szépen, tisztára, hogy a jó Isten mily híven és kegyesen bánt velünk, bárha csapás, szomorúság és ínség sújtott is le reánk. Addig bizton reményljük, hogy ő sem testünket, sem lelkünket veszni nem engedi, hanem úgy bán velünk, hogy minden, jó vagy rossz, egyaránt javunkra szolgáljon."
"Mi bolondok annak sem tudjuk alapos okát adni, hogyan keletkezik szájunkban a beszéd, hogy hogyan van az, hogy egy embernek hangját annyi ezren világosan hallják és hogy mi szemünkkel messziről is különféle színeket látunk és hogy a mi szemünk előtt vagyon, azt mind világosan meg tudjuk különböztetni;
44
hasonlóképp, hogy kenyér, étel és ital, miket naponként élvezünk, testünkben rövid idő alatt hogyan válnak át hússá és vérré!?"
Hát, ha a mindennapi apró-cseprő dolgoknak sem tudjuk alapos okát adni, hogyan merészkedhetünk botorul fel-fel a felhők fölé röpködni, az isteni felség lényege és akarata felett okoskodni, holott mindez bizony magas, megfoghatatlan ami vak és dőre elménk előtt."
"Szt. Hilariusnak van egy talpraesett mondása: "Megnyugszunk abban, mondja, hogy nem tudjuk, hányadán állunk a mi testünkkel, és mégis az istenséget akarnók kifirtatni." De biz ebből semmi sem lesz; mint a hegymászók lezuhanunk s kitörjük nyakunkat. Azért őszinte tanácsom: hallgassuk, amit Isten Igéje mond nekünk s ahhoz tartsuk magunkat, különben minden fáradozásunk és munkánk kárba vész és elpusztulunk."
7.
Más kérdés.Egyszer egyvalaki azt kérdezte: "Hol volt Isten, mielőtt az eget teremtette?" Erre Szt. Ágoston azt felelte: "Önmagában". Mikor pedig az illető tovább feszegette a dolgot, Márton doktor így szólt: "A léha, elménckedő lelkek számára készítette a poklot". Majd így folytatta: "Ahogy Isten mindent megteremtett, immár mindenütt jelen vagyon és mégsincs sehol; mert én őt fel nem foghatom eszemmel Ige nélkül: az Igében azonban biztosan megtalálhatjuk, mert abba befoglalta magát. A zsidók megtalálták Őt Jeruzsálemben a szentélyben Exod. 25 (17. v.), mi az Igében és hitben, a keresztségben
45
és úrvacsorában; fensége szerint azonban sehol sem található meg."
"És különös nagy kegyelem volt az az ószövetségben, mikor Isten magát egy bizonyos helyhez kötötte, ahol megtalálhatták, ti. azon a helyen, ahol a szentély volt, amely előtt imádkoztak, teszem először Silóban és Sichemben, azután Gibeonban és végül Jeruzsálemben a templomban."
"Ezt idővel a görögök és más pogányok is utánozták; bálványaiknak bizonyos helyeken ők is templomot építettek, teszem Efezusban Dianának, Apollónak Delphiben stb. Mert ahol ami Urunk Istenünk templomot épít, az Ördög is épít amögé egy kápolnát. Abban is a zsidókat utánozták, hogy amint a szentély sötét vala, úgy azon helyeket, ahol az Ördög feleleteit osztogatta, teszem Delphiben és másutt, ők szintén besötétítették. Így hát az Ördög a mi Istenünknek örökös majma"
"Hogy pedig a szentélynek sötétnek kellett lennie, annak az a magyarázata, hogy Krisztus országa egyedül az Ige és hit által és egyébként semmiféle módon és sehol nem található meg és nem fogható fel."
8.
A világi javak fölös bősége a hitnek akadálya."Az Isten nagyon hamar és könnyen meggazdagodhatnék, ha csak magára gondolna s tőlünk megtagadná, hogy az ő teremtményeit a magunk javára felhasználjuk. Ha teszem azt, egyszerre megvonná tőlünk a nap
46
világát, majd a levegőt, majd meg a vizet, azután a tüzet, akkor bizony örömest odaadnók neki minden pénzünket és minden mást is, amink csak van, csakhogy e teremtett dolgokat újra használhassuk."
"Minthogy azonban Ő kegyelméből minket adományaival és javaival mindenkor elhalmoz, jusst formálunk azokhoz; mit sem törődve azzal, hogy ő mindazt meg is tagadhatná tőlünk! Innét, hogy az ő számtalan jótéteményeinek kimondhatatlan nagy gazdagsága a hívők hitét is gyengíti, hogy a gonoszokról ne is szóljak."
9.
Istennek az Ő jótéteményeiért merő hálátlansággal fizetnek."Isten napot és holdat, csillagokat és elemeket, tüzet és vizet, levegőt és földet és minden teremtett dolgot, testet és lelket és mindenféle táplálékot, gyümölcsöt, búzát, rozsot, bort és mindent ád, ami nekünk hasznos és szükséges a mulandó élet fenntartására. És ezenfelül még közli velünk a maga drága Igéjét, sőt magamagát is. És mi a jutalma mindezért? Semmi más, mint hogy gyalázzák és káromolják, sőt szerelmetes Fiát rútul kigúnyolják, megcsúfolják és keresztre feszítik, és szolgáit kínozzák, kergetik, üldözik és megölik. Ez a köszönet azért, hogy ő minket kegyelemből teremtett, megváltott, megszentelt, táplált és megtartott. Ilyen virág [!?] ez a világ! Ó, jaj neki!"
47
10.
Isten majdnem minden ő címét és nevét elvesztette."Istent immár olybá veszik, mintha minden ő címét és nevét elvesztette volna; hiszen úgy látszik, mintha ő erőtlen és tehetetlen volna e világ hatalmasaival szemben és bolond a bölcsekkel szemben; sőt mintha a gonoszok cimborája is volna, ki pedig természeténél fogva jó. No de azért ezzel ne törődjünk, mindezt meg se lássuk s rajta ne bánkódjunk, mert az Istennek minden dolga el van rejtve e világ elől, amint meg van írva I. Korint. 1. (9 r.). Az ő erejét gyengeségnek, bölcsességét bolondságnak, jóságát és kegyességét merő gonoszságnak tartják."
Máskor Luther Márton doktor szintén arról beszélt, minek tartja és tekinti Istent a világ és mondá: "Csak Isten a bűnös és kívüle senki más; ellenben minden ember igaz és tökéletes. Egyedül az Atya erőtlen és tehetetlen; mert az emberek erősek és hatalmasak, teszem a zsarnokok, kiknek Isten ellent nem állhat. Csak a Fiú bolond; mert az emberek okosak és bölcsek, teszem az eretnekek, kiknek a Fiú nem tud mit felelni. S csak a Szentlélek istentelen; mert az emberek istenfélők; ahogy a hamis atyafiak is tettetik magukat és a Szentlélek nem képes eleget tenni az ő bűneikért. Így válik Isten ereje erőssé a gyengeségben, amely viszont a mi erőnkben és hatalmunkban leszen erőtelenné. Azért csak hadd legyünk mi magunkra örömest gyengék, hogy Istenben erősek lehessünk."
48
11.
Isten gazdag is lehetne."Isten gazdag is lehetne, ha akarna; de nem akar. Mert ha ő odamenne a pápához, a császárhoz, a királyokhoz, fejedelmekhez, püspökökhöz, doktorokhoz, gazdag kereskedőkhöz, polgárokhoz és parasztokhoz és azt mondaná: "Ez órában meghalsz, ha nem adsz nekem százezer forintot," akkor mindenik azt felelné: "Szíves örömest, csak hagyd meg életemet." Hanem mi oly hálátlan férgek vagyunk, hogy mi az ő sok és nagy jótéteményeiért, melyekkel minket naponként gazdagon és merő jóságból és könyörületességből elhalmoz, még csak egy "hála Isten"-t (deo gratia) sem mondunk. Nem szégyen-gyalázat ez? És a jóságos Atya mégsem fordul el tőlünk, hanem mind több s több jót tesz velünk. De ha adományait fukarabban osztaná ki, mindjárt hálásabbak lennénk iránta, teszem, ha születésekor mindenkinek csak egy lábat adna, és csak aztán úgy a hetedik évünk körül kapnók meg a másikat, a tizenegyedikben az egyik kezünket és a huszadikban a másikat, akkor Isten jótéteményeit és adományait jobban megismernők, sokkal drágábbaknak és becsesebbeknek tartanók, és Isten iránt háládatosabbak lennénk. Ámde Isten elhalmoz minket és adományait csaknem teli kézzel szórja. Most Igéjének egész tengerét árasztotta ránk, sokféle nyelvet és hasznos tudományt ád nekünk ingyen, mindenféle jó könyveket olcsón, szinte potom áron, ráadásul tudós férfiakat, akik rendszeresen és helyesen tudnak oktatni, úgy hogy egy kis fiú, hacsak nem tökkelütött fejű, ma egy év alatt többet tanul-
49
hat, mint hajdan évek hosszú során át. Oly olcsó most a tudomány, hogy csaknem koldulva keresi kenyerét! Jaj nékünk e nagy restség, hanyagság és hálátlanság miatt! Hanem majd bezárja újra Isten a maga kegyes és irgalmas kezét, és majd fukarabban bánik velünk, s akkor aztán majd megint bálványozhatjuk a szektákat, hamis prédikátorokat és az istencsúfolókat, és hordhatjuk tenyerünkön őket, mivelhogy most az ő Igéjét és szolgáit ígyen megvetjük".
12.
Istennek ereje a mi gyengeségünkben."A mi Urunk Istenünk csodálatosan viszi véghez a maga felséges dolgait; rábízza a prédikátorokra, e szegény bűnösökre és koldusokra Igéit, ezek hirdetik és tanítják, de biz nemigen élnek aszerint. Így válik Istennek ereje mindenkor gyengeséggé, és mikor ő a leggyengébb mibennünk, akkor legerősebb."
13.
Bármit cselekszik az Isten velünk, mind hasztalan az."Mit is tegyen hát az Isten velünk? A jó napokat nem tudjuk hasznunkra fordítani, a rossz napokat nem tudjuk elviselni. Ha gazdagságot ád, akkor felfuvalkodunk és erőt vesz rajtunk a nagyravágyás, hogy szinte megférhetetlenekké teszünk, és szeretnők, ha az emberek kezeiken hordanának s istenekként imádnának. Ha pedig szegény-
50
séggel látogat meg, akkor a fejünket vesztjük, türelmetlenkedünk és zúgolódunk. Azért legjobb volna, ha hamarjában kisöprűzne minket. Bizony igaza volt annak, aki azt mondotta: a világi bajt a világtól nem akarjátok elszívelni, és mégsem akartok attól megválni. Mit tegyen hát az Isten veletek? Mit tegyen ő, aki a maga egyszülött fiát is odaadta érettetek? Miért féltek hát e világból őhozzá költözni, aki úgy szeretett titeket és meghalt értetek? Azt hiszitek, hogy az Ördög, vagy a világ megcselekszi érettetek, amit Isten megcselekedett ti érettetek? Ó, nem, távolról sem!"
14.
Ahogy Isten az igazi szentekkel bánik."Isten az ő szentjeivel csodálatosképpen, minden emberi bölcsesség és ész ellenére bánik, hogy az istenfélők és keresztyének megtanulják szeretni a láthatatlan dolgokat, s a halálból új életre keljenek. Mert Istennek Igéje sötétségben fénylő világosság, amint azt a hitnek minden példája mutatja. Ézsau meg volt átkozva, és mégis jól ment dolga s boldog volt, úr volt az országban és pap a templomban; Jákobnak pedig menekülnie kellett és nyomorúságban lakoznia egy más országban."
Erről egy más alkalommal azt mondta Luther doktor: "Isten majdnem úgy bánik az istenfélőkkel és keresztyénekkel, mint az istentelenekkel és a nem keresztyénekkel, sokszor azonban még rosszabbul is. Ő éppen úgy jár el, mint a családapa a maga fiával és a szolgájával. A fiút sokkal jobban és gyakrabban vesszőzi és veri, mint a
51
szolgát, mégis neki gyűjt kincset örökségül; ámde a gonosz, szófogadatlan szolgát nem korbácsolja meg, hanem kilöki az utcára, és semmit sem ád neki az örökségből. Másként nem tudom megfejteni ezt a dolgot. Hát miért engedi Isten a maga kedves gyermekeit a világon nyomorogni, viaskodni, gyötrődni; a gonoszoknak pedig, lám, megád mindent nagy bőséggel, csak hogy kényük-kedvük szerint dőzsölhessenek baj nélkül."
15.
Isten jósága a benne bízók iránt.Alkonyattal két, a doktor kertjében fészkelő madárka repdesve szállt haza, de a járókelők gyakran meg-megijesztgették. Ekkor mondá a doktor: "Édes kis madárka, ne repülj el, én jó szívvel látlak, bízz bennem. De hát – mi sem bízunk és hiszünk Urunk Istenünkben, aki pedig minket minden jóval kegyesen elhalmoz; nem tör életünkre, aki fiát értünk adta".
16.
Isten türelmes."Isten türelmes, hosszútűrő és irgalmas, sokáig tud hallgatni és a leghitványabb fickókat nagy ideig büntetlenül nézi és engedi a maguk útján járni. Én nem tudnám ezt megcselekedni."
52
17.
Isten nagyon jól ellát bennünket."Ha a mi Urunk Istenünk elszívelhette, hogy körülbelül húsz esztendeig megfeszítettem és megkínoztam őt a misemondással, úgy azt sem veheti rossz néven, hogy néha-néha egyet iszom az ő dicsőségére; adja Isten, a világ meg értse úgy, ahogy akarja."
18.
Isten mindent az emberért teremtett."Isten hatalma nagy, ő az egész világot táplálja, és nehéz hitcikk, mikor azt mondjuk és valljuk: "Hiszek az Atyaistenben". Ő mindent tisztára érettünk teremtett. A tengerek mind a mi pincéink, az erdők mind a mi vadászterületünk, a föld tele ezüsttel és arannyal és számtalan sok gyümölccsel, és ez mind érettünk teremtetett és a föld a mi gabonatárunk és éléskamránk."
19.
Isten és nem a pénz tartja fenn a világot."Egyedül Isten táplál és tart fenn minket, s nem a pénz és a vagyon; mert a gazdagság és a sok pénz felfuvalkodottá és restekké tesz minket. Hisz emlékszünk, Velencében, e dúsgazdag városban is roppant nagy drágaság állott be, úgy, hogy a töröktől kellett segítséget
53
kérniök; a török küldött is nekik 24 gabonával rakott gályát, de mikor már majdnem kézhez kapták, közvetlen Velence előtt a tengerbe süllyedt az egész szállítmány, és szemük láttára oda is veszett."
"Azért sok pénz és nagy vagyon nem csillapítja le az éhséget, nem is segítség az, hanem csak még nagyobb drágaság oka. Mert ahol gazdag emberek vannak, ott mindenkor drágaság uralkodik. Hozzá a pénz igazában nem is vidámít meg senkit, hanem sokkal inkább megszomorít és sok-sok gonddal terhel; mert tövis az, amely az embereket szurdalja; Krisztus is beszél a gazdagságról, s mégis a világ oly bolond, hogy minden örömét abban keresi."
20.
Isten titkos tanácsain ne törjük a fejünket."Aki az isteni felség tanácsait, vagy dolgait pontosan és alaposan kikutatni akarja az ő Igéjén kívül és anélkül, arra vállalkozik, hogy a szelet kanállal megmérje és a tüzet mérleggel megfontolja. Isten néha különösen csodálatosképpen, eszünk és értelmünk fölött való módon cselekszik és munkálkodik; ezt elkárhoztatja, azt megigazítja és üdvözíti. Azt firtatni nem a mi dolgunk, hogy miért cselekszi ezt; ezt Istenre kell bíznunk és hinnünk, hogy ő semmit sem tesz bizonyos ok nélkül. Hát valóban igen nagyon szegény Isten volna ő, ha minden egyes bolondnak be kellene számolnia azzal, hogy miért teszi ezt, vagy azt! Nekünk elegendő az ő Igéje és beérjük azzal, amiben ő nekünk akaratát megjelentette."
54
21.
A teremtmények dicsérete."Urunk Istenünk maga dicséri az ő teremtményeit, midőn azt mondja: "A bor megvidámítja az ember szívét és a kenyér megerősíti őt." (104. Zsolt. 15. v.)
22.
Isten testi adományait kevésre becsülik."Istennek nagy és különféle adományai úgy elhalmoznak és megvakítanak minket, hogy szinte meg sem is becsüljük azokat, még a legnagyobbakat sem, mivelhogy mindennapiak. Olyanformán van Urunk Istenünk velünk, mint a szülék az ő kis gyermekeikkel; ezek a mindennapi kenyeret számba se veszik, ámde az almát, körtét vagy más gyümölcsöt nagy becsben tartják."
23.
Más.Mikor Márton doktor legelőre menni látta a barmokat, mondá: "Itt mennek a mi prédikátoraink, a tejelők, vajalók, sajt- és gyapjúadók, akik nekünk naponta hirdetik az Istenbe vetett hitet, hogy benne, mint Atyánkban bízzunk, ki gondoskodik rólunk és táplál minket. (Máté 6, 25.)"
55
24.
Isten táplál minden élő állatot."Senki sem tudja kiszámítani, mibe kerül Istennek csupán a madarak s hozzá épp a haszontalan madarak táplálása. Én azonban azt tartom, hogy többe kerül a verebeknek egy évi eltartása, mint amennyi jövedelme van a francia királynak. Mit mondjunk hát a többiről."
25.
Isten minden mesterséghez ért."Isten minden mesterséghez a legjobban és legtökéletesebben árt, mert mint szabó ruhát szab a szarvasnak, hogy betakaróddzék vele, és hordja 900 esztendeig!!!! [!] s oly ruha az, amely magától el sem is szakad. Mint cipész cipőt csinál a lábára, a körmöket, amelyek sokkal tovább tartanak, mint ő maga. Ugyanő szakács is, a tűz, mely mindent megfőz s elemészt – a nap."
Isten e világot minden dolgaival odaadja olyan embereknek, akikről eleve tudja, hogy vétkezni fognak, hogy haszontalan gazfickók lesznek, akik őt haragítják, gyalázzák és káromolják. Mit gondolsz, mely javakat fog azoknak, akik által megigazíttattak és akikről tudja, hogy így, mint igazak örökre megmaradnak?"
56
26.
Isten azt akarja, hogy minden nyelven dicsérjük őt."Minden élő dicsérje az Urat, mondja a Zsoltár (150, 6); ebből következik, hogy Istent minden nyelven kell hirdetni és dicsérni; miért tiltotta hát meg a császár, hogy németül imádkozzunk és énekeljünk?"
27.
Istent kérdőre vonni.Jeremiás mondja (12, 1): "Uram, igazságos dolog az, hogy a kegyeseket világ, bűn és Ördög gyötri s erőszakkal és fortéllyal megejti, az istentelenek pedig vígan élik világukat és boldogulnak? Ítélő Isten vagy te?"
"Urunk Istenünk úgy tesz, mint mi; teszi magát, mintha esőt akarna adni és nem ád; mi tesszük magunkat, mintha kegyesek akarnánk lenni, és mégsem leszünk azok. Isten nem szíveli el, ha őt meghazudtolják. A gyilkosságot, házasságtörést, lopást, hazugságot, csalást és mindazt, ami a tíz parancsolat második táblája ellen való bűn, Isten könnyen megbocsátja azoknak, akik bűneiket beismerik és megvallják. Ámde aki a Szentléleknek ellene áll és Istent akarja meghazudtolni, azt el nem szíveli."
57
28.
Isten sokkal kegyesebb irántunk, mint egy apa
a maga gyermekei iránt."Isten bizonnyal sokkal kegyesebben beszél velem, mint az én Katám az ő Mártonkájával. Hát az én Katám, vagy én szándékosan ki nem tudnók szúrni gyermekünknek szemét, sem a fejét leütni, Isten még kevésbé. Mert ő hívei iránt sokkal jóságosabb és kegyesebb szívvel van, mint egy atya, vagy anya gyermekei iránt, miként maga Isten mondja Ézsaiás 49 (15. v.)-ben, ahol így szól: "Megfeledkezhetik-e egy anya gyermekéről, hogy ne könyörülne testének magzatján? És ha megfeledkeznék is róla, én rólad nem feledkezem meg, stb." Hanem Istennek türelemmel kell hozzánk lennie. Nos, hát meg is cselekedte, sőt egyszülött Fiát is elküldötte, hogy teljes bizodalmunkat vessük beléje. Azt tartom, hogy neki Pál maga is ellensége volt, hogy nem tudott hinni és nem tudta Krisztust szeretni úgy, amint akarta volna."
29.
Más."Ha az Isten nagy fenségére és irgalmára gondolok, magam is megrettenek a gondolattól, hogy az Isten aláereszkedett hozzánk."
58
30.
Más."Azt tartom, hogy az Istennek épp annyi dolgába kerülne valamely dolognak megsemmisítése, mint annak megteremtése." Ezt mondta Márton doktor, mikor a trágya került szóba és hozzátette: "Csodálom, hogy a világot fel az égig már rég teli nem hányták." [Más szó állhatott itt, Luthert ismerve! – NF]
31.
Isten magatartása a kísértések alkalmával."Isten szereti a kísértéseket és haragos is miattuk. Szereti, hogy ha azok minket imára indítanak, de haragos miattuk, ha kétségbeejtenek."
32.
Isten teremtményei az istentelenek előtt."Isten minden teremtménye nyílt és rejtett dolog is az istentelenek előtt, olyformán, mintha a szamárnak rozmarint adnának enni, s azt gondolná, hogy szénát eszik. De nyilvánvaló dolog előttük, mert látják szemeikkel. Rejtett dolgok, mert látják, és a teremtőt nem ismerik meg a teremtményekben."
59
33.
Isten minden teremtményt örömest rendelkezésünkre bocsát."Urunk Istenünk örömest megengedi nekünk, hogy együnk, igyunk és vigadjunk, azért is teremtett annyi mindent, hogy hasznunkra fordítsuk; csak hogy őt, mint egy Istent megismerjük és valljuk és neki hálát adjunk. Mert nem szeretné, ha mi azt mondhatnók, hogy nem adott eleget nekünk, és hogy nem tudja a mi hitvány bendőnket táplálni és megtölteni."
34.
Legnagyobb az Isten haragja akkor, amikor ő hallgat."Gonosz, apró dolgok igen felindítnak, de a nagyok legkevésbé; mert ilyenkor így gondolkozom: hagyjuk, ésszel úgysem érjük fel! Ha lehetne, ellenségeimet azzal szeretném legjobban megbosszulni, ha hallgatnék és az ő káromlásaikra semmit sem felelnék. Ez volna a legborzasztóbb büntetés és bosszú. És íme, Istennek nincs nagyobb haragja, mint mikor hallgat és nem beszél velünk, amint Gen. 6. (v. 3) mondja: "Lelkem nem lészen többé bíró e földön"; és 81. Zsolt. (9–13. v.) mondja Isten: "Halljad én népem, ítéletet teszek közted; Izrael halljad, hogy közted nincs más Isten és te egy más Istent sem imádsz. Én vagyok a te Urad, Istened, aki téged Egyiptom földéről kivezéreltelek; nyisd fel szádat, hadd töltsem bé. Ámde az én népem nem hall-
60
gat az én hangomra, és Izraelnek én nem kellek. Azért szíve sötétségében hagytam őt, hogy járjon a maga esze szerint."
35.
Miért teremtette Isten a gonoszokat?Ha az Isten tudta, hogy az ember nem marad meg a maga eredeti állapotában és jóságában, miért teremtette akkor az embert? Felelet: "Az uraságnak szüksége van a maga házában szeméttartóra is; az övéit ösmeri ő jól".
30.
Isten táplálja az összes embereket és teremtményeket az egész világon."Mit gondoltok, hány ember keresi meg a maga kenyerét; azt tartom, hogy a földművelő legkevesebb ideig visel gondot a magra, hiszen egyébként a maga fája, árpája, söre stb. után jár. Szintúgy a szántóföldnek harmadrésze alig hoz magot és mégis van táplálékunk."
"Atyám mondotta egyszer énnekem, hogy nem hiszi, hogy annyi kéve volna, mint ahány ember van a földön, de én azt hiszem, hogy több kéve van, azt azonban nem hiszem, hogy annyi mandula teremne, mint ahány ember van. Egy mandulafa alig hoz egy vékányit, ez egy esztendőre sem elég táplálék egy embernek, s nekünk mégis mindnyájunknak van táplálékunk, sőt az esztendő végén még fölös gabona is marad. Igen csodálatos egy dolog ez, ebből tapasztalhatjuk meg Isten kegyelmét és áldását.
61
37.
Miért engedi az Isten, hogy a gonoszoknak jól
és a kegyeseknek rosszul menjen dolguk e világon?"Magam sem tudom megfejteni azt, hogy a hitvány fickóknak oly jól megy soruk, nagy időn át tejben-vajban úsznak, és az Isten megad nekik mindent, tisztességet, vagyont, hatalmat, testi egészséget, szép gyermekeket stb; ellenben a kegyes, istenfélő emberek nyomorban, veszedelemben, aggodalomban és ínségben élnek egész éltükön át, sőt egyik-másik nyomorultul vész el, mint Keresztelő János, a földnek ez a legnagyobb szentje, hogy Krisztus Urunkat, Istennek egyszülött fiát ne is említsem, aki a leggyalázatosabb halállal, keresztfán, két lator közt halt meg."
"De hát Isten úgy cselekszik, mint egy jámbor apa, aki a maga fiát igen nagyon szeretné Isten ismeretére, félelmére, igaz hitre és minden tisztességre nevelni, hogy öröme és vigasztalása legyen benne, és összegyűjtött kincsét, mindazzal, amije van, örökségül hagyhatná rá, éppen azért jobban és gyakrabban fenyíti és ostorozza őt meg, mint a maga szolgáját. Innét a közmondás is: minél kedvesebb a gyermek, annál csípősebb legyen a vessző. Sőt az engedetlen szolgát egy ideig meg sem is bünteti, kénye-kedvére hagyja, és úgy tesz, mintha semmit sem venne észre, pedig rovásra szed mindent: megállj, nem sokáig viszed el szárazon! Ha aztán betelik a mérték, pőrére vetkőztetve kidobja a házból."
"Ily egyszerű és együgyű módon szoktam én azt a kérdést megoldani, miért engedi az Isten, hogy kivált-
62
képpen az igazi szentek, teszem a próféták, apostolok stb. e világon bút-bajt és ínséget lássanak, az istentelenek pedig nagy időn át, békés nyugalomban bú-baj és ínség nélkül, boldogan éljenek."
"A próféták is fennakadtak e kérdésen, sokat is írnak róla, de egyszersmind példát adnak arra nézve, hogy a kegyesek miként oldják meg azt, és miben keressék vigasztalásukat. Jeremiás mondja 12. (1. v.): "Miért megy oly jól az istenteleneknek dolguk, és miért van mindenük a gonoszoknak?" Ámde rossz végük lesz őnekik, amint tovább mondja (3. v.): "Szabadjára hagyod őket, mint a juhokat, hogy lemészároltassanak, és megkíméled, hogy megöldököltessenek." Sok zsoltár is szól erről." (Zsolt. 37. 49. 73.).
38.
Isten jóra fordítja a gonoszat."Isten mindent jóra fordít, ellenben az ember és az Ördög minden jóval rútul visszaél. A nagyravágyás által Isten sokakat arra ösztökél, hogy vagyont és kitüntetést keressenek, hogy e világon nagy tekintélyre, magas állásra, kormánypolcra törekedjenek stb. Hisz különben ki adná magát minderre? Csak aztán a nagyravágyás Isten parancsolata és kormánya ellen ne törjön, hanem ahhoz tartsa magát, ne bántsa a másét, és másoknak kárt ne tegyen."
"A kapzsiság által az Isten sokakat arra indít, hogy élelmükről gondoskodjanak és dolgozzanak? Igen, e hajlam nélkül minden birtok és vagyon elpusztulna. Csak aztán a kapzsiság is szabott határ közt maradjon."
63
"A félelem, csüggedés és kétség által Isten sokakat hitre indít, hogy Isten ígéretéhez ragaszkodjanak, azzal Krisztusban vigasztalódjanak, aki a bűnösöket Istennel kiengesztelte, hogy hit által megigazítva, Istennel békességük legyen." Róm. 6., (1. v.).
"Kivételt a dölyfösség és irigység, ez igazi ördögi bűnök képeznek, és az Isten még ezeket is jóra fordítja, ámde visszás módon, vagyis nem azoknál, akiket eme bűnök szennyeznek és megvakítanak, hanem azoknál, akiket a dölyfösök és irigyek üldöznek, mert Isten a maga szentjeit az Ördög és az ő fiai által fenyíti saját javukra."
"Ellenben a gaz Sátán Istennel és minden jóval visszaél; a szüzességet és házasságon kívül való életet képmutatásra, az alázatosságot lelki dölyfösségre, a szeretetet lázításra, a vagyont pompára és henyeségre használja fel."
39.
Isten mindenkor mindennel bőven ellát minket."Isten bőven megád nekünk mindent élelmünkre, főként azért, hogy senki se panaszkodhassék amiatt, mintha Isten a mi életünk fenntartásáról elegendőképen nem gondoskodnék. Hogy azonban néha-néha mégis szükséget látunk, kiváltképpen e végső időben, ennek nem ő az oka, hanem az az átkos kapzsiság, amely mindent magához ragad, a különféle árukat halomra vásárolja, kényelmét hajhássza és a közönséges embert leszorítja és elnyomja; a gyalázatos uzsoráról nem is szólok, amely a népet egészen kiszipolyozza."
64
40.
Isten minden javait ingyen adja,
azért számba sem veszik azokat."Ha a mi Urunk Istenünk a maga javait eladná, bizony szép kis pénzt szedne be azokból; minthogy azonban ingyen osztogatja, fel se vesszük. Teszem, ha az Isten csak egy esztendeig nem adna esőt, sem áldást a föld különböző terményeire, akkor mindenki jajgatna és könyörögne egy kis jó esőért, és ha pénzért lehetne megvásárolni, minden pénzünket odaadnók érte; de hát, mert a mi mennyei Atyánk mindazt, ami életünk fenntartására szükséges bőséggel megadja, alig akad, aki ezt felgondolva ezért neki hálát adna."
"Ráadásul jó Istenünk és Teremtőnk napját naponként felhozza, éjjel a hold és csillagok fényét árasztja ránk, állandóan kiosztja hasznunkra az elemeket, a tüzet, levegőt, vizet, földet és minden teremtményt, ád testet, életet, kenyeret, bort, mindenféle barmot, gyümölcsöt és földi jókat fenntartásunkra (104. Zsolt.); ezen felül maga magát is közli, úgy hogy immár ő Emanuél, azaz: Isten velünk."
"S mivel fizet ez a világ a jó Istennek mindezen ő nagy, sőt kimondhatatlan jótéteményeiért? Azzal, hogy az ő nevét káromolja, hogy fiát, kit üdvözítőül küldött, megfeszíti, egyházát szolgáival együtt üldözi és pusztítja stb. Ő, aminthogy merő jóságból, teljesen ingyen teremtett minden teremtményt, ugyanúgy táplálja és tartja fenn őket; de csak egy kicsiny sereg, az igaz keresztyénség ád néki ezért hálát."
65
41.
A büntetést megelőző jelek."Mikor az Isten valamely királyságot, országot, vagy népet büntetni, vagy éppen elpusztítani akar, először is elveszi attól a kegyes, istenfélő tanítókat és prédikátorokat, szintúgy a bölcs, istenfélő kormányzókat és tanácsosokat, az okos és tapasztalt harcosokat és más tisztes embereket." Ézsaiás 3, (2. v.).
"Ekkor aztán a csőcselék neki bátorkodik és vígan, kénye-kedve szerint él, az Isten tiszta Igéje után többé nem tudakozódik, sőt megveti azt és vakságában nem törődik se büntetéssel, se fegyelemmel, se tisztességgel; mindenféle bűnbe és gyalázatba merül. És ez aztán tarthatatlan sivár, vad, ördögi állapotra vezet, amint sajnos mostan látjuk és tapasztaljuk."
"Azért attól tartok, hogy a fejsze már a fának gyökerére vettetett, s hamarosan kivágatik. Vajha a jó Isten kegyelméből magához venne minket, hogy ezt a nyomort ne kellene megélnünk s meglátnunk."
42.
Mibe veszi Isten a nagy urakat?"Isten a nagy hatalmasságokat, királyokat, fejedelmeket stb. olybá veszi, mint a gyermekek a kártyajátékot; míg játszanak, kezükben tartják a kártyákat, aztán, ha a játékba belefáradtak, sutba dobják, vagy szemétre."
66
"Ígyen cselekszik Isten a hatalmasságokkal és nagy urakkal; mert kormányzata körébe tartoznak, tartja őket, amint pedig felfuvalkodnak, leveti őket székükről, mint Mária énekli (Luk. 1, 52) s ott hagyja vesztükre."
"Keresztély dán király felesége, Károly császár és Ferdinánd király nővére meghalt, ő maga fogságba esett s több mint húsz esztendeig fogságban ült; és a királyság egyetlen örököse, az ő fia, aki nagybátyja, Károly császár udvaránál volt, 1541-ben a regensburgi birodalmi gyűlés alatt meghalt."
43.
Urunk Istenünk kártyája."Isten egy szép, pompás és igen nehéz kártyajátékot állított össze hatalmas nagy urakból, császárok-, királyok- s fejedelmekből, és az egyiket mindig a másikkal üti le. Sok példát tudnék erre felhozni csak a mi időnkből is stb."
"A pápát immár néhány száz esztendő óta a keresztyénség fejének tartják; ha csak egy ujjal int, császárok, királyok, fejedelmek stb. rettegve alázkodnak és hajlongnak előtte; ő hát az urak ura, a királyok királya a földön, igen, ő egy földi Isten. De ím, előáll a mi Urunk Istenünk és az ásszal (Lutherrel) leüti pápát, a nagy királyt, hogy szint'arról koldul. Ilyen a mi Urunk Istenünk kormánya; amint Mária dicsénekében énekli: Ledönti a hatalmasokat székükről." (Luk. 1. 52).
67
44.
A legjobb dologból ered a legrosszabb.Erről azt mondotta egyszer Luther Márton dr. asztalánál: "Ábrahámtól, Izsáktól és Jákobtól, a pátriárkáktól és szent atyáktól származnak a zsidók, akik Krisztust megfeszítették; az apostolok közül való Júdás, az áruló; Alexandriából, hol egy híres kiváló iskola vala és sok kegyes keresztyén tudós férfiú, erednek Arius és Origenes, a római egyházból, melynek annyi szent vértanúja volt, ered a fertelmes Antikrisztus, a római pápa; az arábiai remeték közül állt elő Mohamed; Konstantinápolyból, a nemes városból, hol oly sok dicső császár uralkodott, jött elő a gaz török."
"Házasságban élő asszonyokból lesznek házasságtörő nők; testvérekből, fiakból, barátokból a leggonoszabb, a legelkeseredettebb ellenségek; angyalokból ördögök; királyokból zsarnokok; az evangéliumból és isteni igazságból ördögi hazugságok; az egyház tagjaiból eretnekek. Az ételből természetes kiválasztás útján ganéj; a pompás borból és egyéb italból vizelet; a vérből a testben genny. Lutherből ered Münzer és a lázadók, az újrakeresztelők és sacramentariusok. Csoda-e hát, hogy tőlünk származó gonoszak vannak köztünk? De nagyon gonosz dolognak kell annak lenni, ami a jótól elválik, és nagyon jó dolognak kell annak lenni, ami a gonoszt kiveti magából."
68
45.
Isten a maga irgalmasságát rajtunk bűnösökön
az Ő jótéteményeivel dicsőíti meg."Bárha az eredendő bűn miatt megérdemeltük volna, hogy sokkal veszettebb vadállatok martaléka legyünk, mint amilyenek az oroszlánok, farkasok, medvék, kígyók, krokodilok stb., a mi kegyelmes Istenünk mégis úgy enyhített jól megérdemelt büntetésünkön, hogy több hasznos, mint káros állatot teremtett. Avagy nem több-e a bárány, mint a farkas, nem több-e a rák, mint a skorpió, nem több-e a hal, mint a kígyó, nem több-e az ökör, mint az oroszlán, nem több-e a tehén, mint a medve, nem több-e a nyúl, mint a róka, nem több-e a kacsa, liba és tyúk, mint a héja, vagy a holló? És aki e részben gondos egybevetést tenne, úgy találná, hogy jóval több a hasznos, mint a káros állatok száma e világon, és hogy az összes teremtményekben több jó, mint rossz, több haszon, mint kár található. Senki sem foghatja fel, mely nagy jótéteményben részesített Isten a négy elem által; teszem: a föld fákat terem, ad tűzre valót, mindenféle állatot, ércet, folyót, forrást, mindenféle gabonát, zöldséget, valamint gyapjút. És ki tudná mindazt elősorolni, ami jót mi a földből nyerünk? Azután ott a tűz, amely melegít, üdíti és élteti az embert, amelynél főzünk stb."
Máskor meg arról beszélt Luther Márton doktor: "mely gazdag a teremtő Isten és hogy hogyan táplálja ő az egész világot mindenható erejével; hanem nehéz
69
egy hitcikk, hinni az Atyaistenben, mennynek és földnek mindenható teremtőjében. Mégis igaz, hogy Isten számunkra mindent bőséggel teremtett; mert az összes tengerek és vizek a mi ivókútjaink; az összes erdők és fák a mi vadászterületünk; a föld teli arannyal és ezüsttel, rézzel, vassal és más fémekkel. Terem számunkra mindenféle gabonát, az a mi éléskamaránk és kenyereskosarunk; mert minden miérettünk emberekért teremtetett."
40.
Isten dolgai csodálatosak.Márton doktor mondá: "Csodálatos dolog az, hogy a fák olyan gyümölcsöt teremnek, amiből hús és vér képződik. Hiszen mi más a gyümölcsfa, mint fa, ha főzöd és sütöd, akkor fa, mégis oly édes és kellemetes gyümölcs nő rajta, amely a testet és vért táplálja. Itáliában láttam, hogy kemény kősziklán a legszebb olajfácska növekedett; ekkor értettem meg a zsoltár (78, 15) szavait: "Et de Petra saturavit eos melle (És a sziklából mézzel eteti őket)" és ezt mi itt Wittenbergben is elmondhatjuk, hiszen ez a mi országunk is merő homok és tele van kővel; nem zsíros talaj ez."
Ezért – mondá tovább Luther Márton doktor – énekelték már hajdanában Wittenbergről:
"Országocska, országocska,
Csupa merő homokocska;
Hogyha téged szántlak,
Könnyűnek talállak,
70
Ha meg boronállak,
Laza simaságnak
S ha learatnom kell,
Üres kézzel mék el.""És az Isten még e kövekből is jó bort és drága gabonát ád nekünk. De mert ez a csodálatos dolog naponként látható, semmibe se vesszük."
Ugyancsak Luther Márton doktor mondá: "Istennek dolgait nem lehet felfogni, sem arról eleget beszélni, azokban csakis hinnünk kell. Ezt belátjuk, ha csupán arra gondolunk, hogy mire jó a szalma?"
47.
Isten a madarakat és az embereket egyaránt gazdagon táplálja.Luther Márton doktor mondá: "Nincs ember a földön, aki elő tudná teremteni azt a költséget, amibe Istennek naponként a haszontalan madarak táplálása és etetése kerül. Teljesen meg vagyok győződve arról, hogy a francia király minden gazdagságával, és jövedelmével nem tudná kifizetni csak azt, amibe csak a verebek kerülnek; mit szóljak hát a többi madarakról, mint amilyenek a varjak, csókák, hollók, csízek, tengelicék, pintyek és más egyéb madarak eleségéről? Ha már az Isten a madarakat ily gazdagon és fölös bőséggel táplálja, ki kételkedhetnék afelett, hogy az embereknek is megadja táplálékukat, eleségüket, ruházatukat és mindazt, amire szükségük van."
71
"A verebek a leghitványabb és legszemtelenebb madarak, mégis a legnagyobb kitüntetésben részesülnek, övék az esztendő legjobb napjai, és a legnagyobb kárt ők okozzák. Télen a csűrökben és a magtárakban tanyáznak; tavasszal a vetést pusztítják, úgyszintén az ültetvényeket és más növényeket; aratáskor elég ennivalót találnak a tallón, ősszel a szőlő- és gyümölcsös kertekben vigadnak. Ergo digni sunt omni persecutione, azaz méltók a legnagyobb üldözésre. (Ez az oka, hogy a kegyesek minden üldözésen felül állanak)."
48.
Isten a maga istenségét előttünk,
emberek előtt nem védelmezheti."Isten velünk emberekkel nem tudja elismertetni, hogy ő egyedülvaló egy Isten; mert az emberek természettől mind istenségre vágynak, mint Ádám és Éva a paradicsomban kígyó által elcsábíttatván stb. Még kevésbé tudja elismertetni velünk, hogy egyedül ő bölcs és boldog; azt is nehezen éri el, hogy halhatatlannak tartsák."
"A pogány Aristoteles vitatja [állítja] (Metaph. 2.): "Aki a világ kínját és nyomorúságát külsőképpen s nem önmagában szemléli, sok olyat lát, ami őt megszomorítja és búsítja, azért boldog nem lehet; ámde Isten boldog, miből következik, hogy ő önmagán kívül semmit sem lát". Ezzel tagadja először a lelkek halhatatlanságát, azután, hogy Isten mivelünk törődnék, rólunk gondoskodnék stb. Úgyde miféle Isten az ilyen? Másé lehet: csak az én Istenem ne legyen."
72
49.
A mai epikureusok visszás bölcsessége."Hogyha valamely epikureus Istenről gondolkodik és látja, hogy a világon a dolgok össze-vissza és rosszul folynak, hogy a kegyesek nyomorognak és elnyomatnak, ellenben a gazembereknek mindenük fölös bőséggel van és magas polcra hágnak, ebből nem tud mást következtetni, mint ezt: ha az Isten a világnak ezt a rendetlen és sivár állapotát nem tudja megakadályozni, úgy ő nagyon szegény, gyenge Isten, nem hatalmas, még kevésbé mindenható, amint őt dicsőítik. Ha pedig nem akarja megváltoztatni, vagy megakadályozni, akkor kegyetlen, sőt igazságtalan Isten, akinek kedve és öröme telik a rosszban. Ha pedig nem tudja, hogyan áll és megy a világ sora, akkor ő egy meggondolatlan, oktalan, sőt eszeveszett, bolondos Isten."
"Így oktatja és bírálgatja ez a vak, átkozott világ az Istent, az ő Urát és Teremtőjét, így fosztja és rabolja meg Őt isteni hatalmától, igazságosságától és bölcsességétől."
50.
Isten, ha akar, megkeményít.Egy valaki kérdezte Márton doktort: "vajon ez a szó: "megkeményíteni," tulajdonképpeni vagy pedig képies és átvitt értelemben veendő-e?" Erre így válaszolt: "proprie, azaz tulajdonképpeni értelemben kell vennünk, ámde nem valóság szerint; mert Isten nem cselekszik semmi rosszat, ámde mindenhatósága által mindenben mindeneket mun-
73
kál, és amilyennek találja az embert, úgy munkál benne. Teszem azt, a fáraó természettől gonosz vala, de ennek nem Isten, hanem saját maga volt oka, mint olyan, aki állandóan gonosz akart maradni és gonoszat cselekedni. De megkeményíttetik olyanformán, hogy Isten lelke és kegyelme az ő istentelenségének útját nem állja, hanem hagyja őt a maga esze s kedve szerint járni."
"Hogy pedig miért nem akadályozza meg őt Isten, azt nem illik nekünk firtatni, mert e szócska: "miért?" már sok embert tévesztett meg és vitt veszedelembe. Nem érjük mi ezt fel ésszel."
"Ezért mondja az Isten: miért cselekszem ezt, azt nem szükség tudnod; hallgass az Igére, higgy Krisztusban és imádkozzál, én majd akként cselekeszem. Ha az Istent az utolsó ítélet napján megkérdezik: miért engedte Ádámot elbukni? azt fogja válaszolni és mondani: hogy meglássák és megismerjék az én jóságomat az emberi nemzetség iránt abból, hogy Fiamat adom oda a világ üdvözítőjéül."
51.
Aki Isten előtt szíve szerint tud megalázkodni,
az a nyertes."Aki komolyan és szíve szerint meg tudja magát alázni Isten előtt, nyertes az, s Isten sem tehet ellene semmit, mert ő csakis kegyelmes lehet azok iránt, akik megalázkodnak és megtérnek. Mert ha Isten más egyebet sem tudna cselekedni, csak zsörtölődni és morogni, akkor úgy kellene tőle félnem, mint a hóhértól. És mert a
74
császártól, püspököktől és zsarnokoktól, Isten és az ő igéjének ellenségeitől csakis félnem lehet, ugyan hová menekülnék, ha még Istentől is félnem kéne?"
52.
A második zsoltárról."A második zsoltár egyike a legfinomabb és legjobb zsoltároknak; én nagyon kedvelem, mert a királyok, fejedelmek, tanácsosok, bírák stb. között ugyancsak széjjelüt." S így folytatta: "Ha én a mi Urunk Istenünknek volnék, és rábíznám (amint ő rábízta) fiamra az uralkodást, és iránta oly engedetlenek volnának az emberek, miként most, bizony elpusztítanám ezt a világot."
53.
A mi keménységünk miatt kemény az Isten.Mikor Márton doktort egy fiatal fejedelem keményen megtámadta és megszólta amiatt, hogy olyan élesen ír s támad, ő így szólott: "A mi Urunk Istenünk is előbb egy jó záporesőt bocsát alá mennydörgés közt, s aztán ád csöndes esőt, s így áztatja meg a földet. Hasonlóképp a fűz- vagy mogyorófavesszőt zsebkéssel is elvághatom, ámde a kemény tölgyhöz csákány és fejsze szükséges, s még így is alig bírunk vele."
75
54.
Isten gondoskodik rólunk."Isten teremtette a verebeket, azért az ő akarata nélkül egy sem esik a földre. Ámde az embert nemcsak teremtette, hanem az ő szerelmes Fiát is odaadta érette; azért rólunk sokkal inkább kell gondoskodnia, mint a haszontalan verebekről."
55.
Mit tesz ez: Isten semmi és mégis minden.A pogány Plato azt vitatja [állítja] Istenről, hogy Isten semmi és mégis minden. Utána indultak Eck és a szofisták, de mint érthetetlen beszédükből kiviláglik, meg nem értették őt. Ama mondást tehát ígyen értelmezzük:
"Isten felfoghatatlan és láthatatlan, amit pedig felfoghatunk és láthatunk, az nem Isten. S ezt másképpen még így is kifejezhetjük: Isten vagy látható, vagy láthatatlan. Látható az ő Igéjében és művében; ahol azonban nincs se Igéje, se műve, ott nem is találják meg, mert ő csak ott található, ahol magát kijelenti. Értelemmel az Istent felfogni nem lehet, hanem igen az Ördögöt, aki szintén Isten akar lenni."
"De én figyelmeztetek és intek mindenkit, hogy az okoskodással hagyjon fel és ne repdessen fenn, hanem csak maradjon itt lenn a jászolnál és pólyánál, amelyben Krisztus fekszik, s amelyben, amint Pál mondja Koloss. 2 (9)-ben, az istenségnek egész teljessége lako-
76
zik. Itt jelen van az Isten és megtalálható minden bizonnyal. Szeretném, ha e szabályt halálom után megtartanák."
56.
Isten vigasztalása és ember vigasztalása."Ember vigasztalása és Isten vigasztalása két dolog; ember vigasztalása külső, látható, érzékelhető segítség; Isten vigasztalása ellenben egyedül Ige és ígéret, ezeket se látni, se hallani, se megtapintani nem lehet."
57.
Az Úr Isten csodálatosképpen bánik a keresztyénekkel."A kísértést szabadítás és a szabadítást öröm követi. Nyomorúság és teher alatt növekszünk és fejlődünk."
"A mi Urunk Istenünk oly sokképpen határoz a keresztyének sorsa iránt, hogy szinte ki sem ismerjük magunkat. Isten országa a megkeresztelt és Krisztusban hívő s hitüket életükkel is igazoló keresztyénekben lakozik. Az igazi keresztyének Isten országa s nem a színes-mázas szájkeresztyének. Ide lent gyötrik s rakásra ölik ugyan a keresztyéneket, de él Uruk az égben, és éppen azért élet az ő örökségük."
"Az Ördögnek kedve telik Isten dolga rontásában; ez az ő mestersége és legnagyobb öröme. Kínozza és gyötri azokat, akik Isten Igéjét szeretik és ahhoz rendü-
77
letlen ragaszkodnak; a többieket békén hagyja. De hát a keresztyéneknek, minthogy ők Isten országa, nem is lehet más sorsuk, mint nyomorúság és szenvedés."
"A keresztyénnek sokat kell szenvednie; a mi Ádámunk, azaz testünk és vérünk azonban hallani sem akar a szenvedésről. Hogy egyeztessük ezt össze? Testünk halálra és kárhozatra van adva, mivelhogy az Ördögnek engedett és elhajlott az Isten parancsolatjától. Halál és kárhozattól és az Ördög hatalmából nem is menekül meg másképp, csak ha újra Isten parancsolatjához tartja magát, vagyis hogyha hisz a Jézus Krisztusban, Istennek Fiában és a mi Megváltónkban s követi Igéjét. Krisztus Igéje pedig semmi más, mint a kereszt viselése, mint a keresztben a szeretetnek és reménynek bírása és hite annak, hogy ő nem hagy minket örökké szenvedni, és hogy megment és átviszen minket ez életből amaz örökkévaló életbe; továbbá tűrés a szeretetben, egymás gyarlóságának megszívlelése. Azért aki Isten Igéje hallgatójának és követőjének tartja magát, és mint keresztyén üdvözülni akar, ne várjon itt lenn jó napokat, hanem minden hitét, reménységét és szeretetét Istenbe és felebarátjaiba vesse. Mert a mi egész életünk nem egyéb, mint merő szenvedés, kereszt és üldöztetés, s készen kell lennünk minden órában, sőt minden pillanatban, ezer bajra és csapásra."
78
58.
Isten kikutathatatlan fenségéről.
Luther Márton doktornak Aquila M. Gáspárhoz,
a saalfeldi paphoz intézett leveléből"Kegyelmed poéta vendégének disputációja Isten titkos dolgairól szinte istenkáromlásba menő nagy kísértés, mely már soknak szegte nyakát, s mely nem egyszer engem is úgy elővett, hogy majd' belehaltam. Mi nyomorult férgek törjük a fejünket, holott Isten ígéreteinek, az ő parancsolatainak és dolgainak, egyszóval az ő titokzatos fenségének fényéből csak egy sugárnyit sem foghatunk fel, hiszen ő hozzáférhetetlen világosságban lakozik. És mi mégis meg akarjuk őt közelíteni! Tudjuk, hogy az ő ítéletei megfoghatatlanok, mint Róm. 11. f. (33. v.) olvassuk és mi mégis arra vállalkozunk, hogy az ő ítéleteit és utait kikutassuk. S tesszük ezt, mielőtt Isten ígéreteinek és parancsolatainak ábécéjét megtanultuk volna; mint a vakondokok vakon néztünk az isteni fenség titokzatos fényességébe. A mennyei napot akartuk meglátni, dőre módon, a hajnalcsillag előtt. Előbb a hajnalcsillag keljen fel, mint Szent Péter mondja (II. Pét. 1, 19) a mi szíveinkben, csak aztán látjuk meg majd őt teljes fényében."
"Helyénvaló, hogy hirdessük Isten kikutathatatlan és megfoghatatlan akaratát, ámde igen veszedelmes és fejünkbe kerül, ha annak megértésére vállalkozunk. Én Krisztus Urunk amaz igéjéhez tartom magam, amelyet Péternek mondott, mikor ez Isten dolgába ártotta magát, és afelett disputált (Ján. 21, 22): "Mi közöd hozzá, te
79
kövess engemet" stb. És amit Fülöpnek felelt, midőn ez így szólott hozzá (Ján. 14., 8.): "Mutasd meg nékünk az Atyát"; mondván: "Nem hiszed, hogy az Atya énbennem vagyon, és én az Atyában? Aki engem lát, az Atyát is látja" stb. (Ján. 14, 9–10). Mert Fülöp is nagyon szerette volna meglátni az Atya fenségét és társaságát. Azért mondja Salamon bölcs király: "Ami igen magas dolog neked, ne törd azon a te fejed."
"És tegyük fel, ha szinte minden isteni titkot tudnánk is, ugyan mennyivel több hasznát látnók annak az Isten parancsolatánál és ígéreténél?"
"Azért akinek kedves a szív békessége, óvakodjék az effajta gondolatoktól, abban a biztos tudatban, hogy azok megfoghatatlanok."
"Mindenekelőtt és kiváltképpen gyakoroljuk hitünket Isten ígéreteiben és parancsolataiban. Ami ezeken felül vagyon, az az Ördögtől vagyon. A Sátán is azért bukott el és taszíttatott le az égből, mert a felséges Istennel akart egyenlő lenni és tudni akarta mindazt, amit Isten tud, arról pedig tudni sem akart, amit tudnia kellett volna."
"Hasonlóképp Ádámot is megrontotta a kígyó által a Sátán, amikor megcsalta őt, eltérítvén Isten bölcsességétől és akaratától."
"Annakokáért bizony ez a legnagyobb és valójában tisztán ördögi kísértés. Ne adjunk tehát helyet amaz ördögi gondolatoknak, mert úgysem megyünk velük semmire, s annak aki beléjük néz, nyakát szegik."