Az Ágostai Hitvallás története
Magyarországban.ÍRTA
D. PAYR SÁNDOR.I. A magyar reformáció első, alapvető hitvallása.
Augsburg neve először egy véres vereség emlékével (955.) van beírva a magyarok történetébe. Ez is korszakos jelentőségű volt. Magába szállva a kalandos hadjáratokat ekkor hagyta félben a magyar és mutatott hajlandóságot békésebb életmóddal a keresztyénség felvételére. Közel hatszáz év múlva fordul ismét a magyarság figyelme Augsburg felé. Most szellemi, vallási téren, a reformációért folyik a harc. Luther, Melanchthon és az evangélikus rendek hitvallását itt hallgatja meg V. Károly, a császár. Az Isten igéjére, a Szentírásra alapított reformációnak első, sarkalatos hitvallását itt olvassák fel az akkori világ nagyjainak legtekintélyesebb gyülekezetében. Világtörténeti jelentősége van ennek az eseménynek éppen úgy, miként Luther wormsi útjának és vallástételének, vagy a speyeri protestációnak és appellációnak.
Az augsburgi birodalmi gyűlésnek 1530-ben Magyarországból is volt néhány szem- és fültanúja. Jelen volt Mária, özvegy magyar királyné udvari lelkészével, a lőcsei Henckel Jánossal és titkárával, Oláh Miklóssal, a későbbi prímással. Melanchthon innen Augsburgból írja júl. 10-én a Koburgban maradt Luthernek: "Soror Caesaris mulier vere heroico ingenio, praecipua pietate ac modestia, studet nobis placare fratrem, sed cogitur ici timide et verecunde facere." (1) Mária még ez évben is az úrvacsorai tanban öt pontra kért és kapott Luthertől feleletet.
(1) Enders. Luthers Briefe VIII. 105. Ribini, Memorabilia I. 27.
126
Jelen volt Augsburgban Spalatin György, János szász választófejedelem, udvari lelkésze és titkára, Luthernek bizalmas barátja és Annales Reformationis című feljegyzéseiben ezt Írja a mi Henckel Jánosunkról: "Der konigin Maria prediger sagt ihr vil guts nach, sonderlich, das sie des lateyns wol bericht sey und stetigs ein Lateynisch Biblien mit und bey ihr habe, auch auf der Jageth. Und wenn ein Prediger die Schrifft nicht antziehe, so suche darnach und redet darumb. Sie höre auch den grossen schreyer und parfuser Medardus, des königs (Ferdinand) Prediger nicht, sie muss es denn thun. Bemelter königin prediger (Henckel) ein ehrlicher, freundlicher Mann, hat uns hernach folgend vertzeichnuss zugestellt. Zweinzig Doctores, so wider die lutherischen hie zu Augspurg sind: Doctor Johann Schmidt oder Faber zu Ofen, Medardus, König Ferdinandus prediger parfüszerordens etc." Ez a Spalatinnal való bizalmas beszélgetés mutatja, hogy a lőcsei születésű Henckel még akkor is az evangélikusok pártján állott. Sőt a jelenvolt Oláh Miklós titkár is ekkor még igen szabadelvű humanista volt, aki Erasmust "divinum ingenium"-nak nevezi, helyesli az egyháziak ellen írt műveit s a ferenciek és dominikánusok vakmerő arcátlanságáról beszél. Senki sem gondolta, hogy eretnekűldöző prímás lesz belőle. (2)
Magyarországi jó ismerős volt Augsburgban Brandenburgi György őrgróf is, II. Lajos unokabátyja és gyámja, ki Korvin János özvegyét, Frangepán Beatrixet vevén feleségül, a Hunyady birtokokat örökölte. Ez Budán Cordatus Konrádnak, ottkünn pedig Dévaj Mátyásnak volt pártfogója. A pápai követek erkölcstelennek, II. Lajos megrontójának rajzolják, Németországban pedig "Kegyes és Hitvalló" volt a mellékneve. Mikor a császár Augsburgban meg akarta a protestáns igehirdetést tiltani, Brandenburgi György felkiáltott: Mintsem hogy Isten igéjétől elálljak, inkább itt ezen a helyen üssék le a fejemet. "Erre mondta V. Károly a rossz németségével: Löw Först, nit Kopp ab, nit Kopp ab!"
És különös figyelmet érdemel, hogy megbízható források szerint Serpilius Lőrinc szepesbélai lelkész is, ennek
(2) Noszkay Ö. Oláh Miklós lev. 9. és 40. l.
127
az ősi papi dinasztiának törzsatyja, mint Luther és Melanchthon tanítványa, jelenvolt Augsburgban az Ágostai Hitvallás felolvasásán s később is a Szepességben ő volt a Hitvallás egyik legbuzgóbb őre. (3) De voltak bizonyára más magyarok is, kik a nagy eseményről hírt hoztak és a Hitvallás latin és német kiadásai bizonyára nálunk is korán elterjedtek. Hiszen hazánkban éppen oly nagy egyházi, pedagógiai és politikai szükség volt erre, mint Németországban.
Pomarius Sámuel eperjesi igazgató mondja, hogy az Aug. Conf. már a XVI. században le volt fordítva magyar nyelvre is. De nyomtatásban ilyen nem maradt fenn. A magyar reformáció igazán az Ágostai Hitvallással indult és szilárdult meg. Az első hazai zsinatok és külön magyar hitvallások ezen alapultak. 1530 és 1531 a hazai legrégibb egyházközségek (Eperjes, Sárospatak, Pápa, Debrecen) alapítási éve. Erre a Confessióra alapította tanítását Dévay, Honter János, Stöckel Lénárd, Batizi András, Sztáray Mihály, Szegedi Máté, Bornemisza Péter. A szászok medgyesi zsinata Erdélyben 1545-ben ezt fogadta el. Az erdődi zsinat szintén 1545-ben, melyet Drágfi Gáspár hívott össze, Kopácsi István elnöklete alatt és Batizi jelenlétében az Augusztána alapján készített 11 hitcikket, az utolsóban a 12.-ben mintegy feleslegesnek találva a további fogalmazást, pedig kimondja: "A többi hitágazatokban egyetértünk az igaz egyházzal, amint az nyilván látható azon hitvallásban, amely Ágostában V. Károly mindig felséges, győzhetetlen császárnak az 1530. évben beadatott. Még a beregszászi (1552), az óvári (1554) és az Ecsedi Báthory György védelme alatt tartott II. erdődi zsinat is (1555) az A. Conf. alapján állott. (4)
A felvidéki három magyar hitvallás: az öt sz. kir. városé, melyet Stöckel Lénárd írt (Pentapolitana 1549.), a hét bányavárosé, melyet Kammerknecht Cubicularius Ulrik selmecbányai lelkész szerkesztett (Heptapolitana
(3) Ribini I. 46, Klein S. Nachrichten I. 327. Weber S. Mon. der ev. Gem. Bela 33. l. Payr S. Serpilius Quendel Lőrinc háza. Ev. Ehi Élet 1916. 191. l.
(4) Warga L. Ker. Egyháztört. II. 234. Kiss Áron, Magyar ref. zsinatok a XVI. sz. 14. és 33. l. Pukánszky 13. Az Ág. Hitv. megszilárdulása az erdélyi szászok közölt Prot. Szemle 1924. 554.
128
1559.) és a 24 szepesi városé, melyet Megander Grossmann Bálint iglói és Obsopaeus Koch Cirjék szepesváraljai lelkész írt (Scepusiana 1569.), mind a három szorosan az Ágostai Hitvallás alapján készült. A szerkesztők a formát, a beosztást és a cikkelyek sorrendjét tekintve elég nagy szabadsággal jártak el és a r. kat. iránt még nagyobb kíméletet és mérsékletet tanúsítanak, mint maga Melanchthon. Erről a három magyarországi hitvallásról dr. Bruckner Győző igen értékes tanulmányt írt az Ágostai Hitvallás miskolci Emlékkönyvében. A hitvallások latin szövegét már Ribini János is közölte, de dr. Bruckner Győző nagy szolgálatot tett azzal, hogy az öt szab. kir. város hitvallásának Kassán 1613. megjelent magyar szövegét is újra lenyomatta és csatolta művéhez. Az Egyesség Könyve után ez a második hitvallási irat evang. egyházunkban, mely magyar nyelven nyomtatásban is megjelent. (5) Dr. Bruckner a Matricula Molleriana adatára támaszkodva közli, hogy a Pentapolitanát és Heptapolitanát I. Ferdinánd 1558. s Verancsics Antal egri püspök és Oláh Miklós esztergomi érsek is 1560. megerősítette, s a felvidéki városok ez alapon nyertek vallásszabadságot. Hasonlót ír Melanchthon is 1554. június 13-án Magyarországból vett tudósítások alapján: "Nun hatten die Bischof in Hungarn ein Verfolgung unserer Kirchen angefangen, davon die Städt in Siebenbürgen bei dem König geklagt haben. Darauf hat der König Ferdinandus den Bischoffen geboten, dasz sie die Kirchen in dieser Lehr, wo sie jetzund lehren gleichförmig der sächsischen Nation, nicht verfolgen sollen, und lässt ihnen der König auch Frieden." (Corp. Reformatorum VII. 327.) De az üldözéstől azért a magyarországi protestánsok sem voltak mentek.
Az augsburgi vallásbéke 1555. vallásszabadságot biztosított az Ág. Hitv. követőinek, de midőn a körmöcbányaiak 1559. Augsburgba I. Ferdinándhoz kimentek és itt
(5) Ribini J. Memorabilia I. kötetében a Pentapolitana a 78–85. lapon, a Heptapolitana a 134–146. lapon, a Scepusiana a 221–238. lapon olvasható. Dr. Bruckner Győző értelmezése: "Az 1530. évi augsburgi birodalmi gyűlés. A Confessio Augustana és magyarországi variánsai" a miskolci jogakadémia Emlékkönyvében (Miskolc 1930.) a 3–111. lapon van közölve. A Pentapolitana magyar szövege a 83–92. lapon.
129
az Ág. Hitvallásra hivatkoztak, a király igen durva kifakadással mondta nekik: "Die Augsburgische Confession die gehört in das Reich und nicht in Hungern." (6) Csak Miksa király idejében élveztek az evangélikusok nagyobb vallásszabadságot. Tudva van, hogy Miksa maga is mily nagyra becsülte az Augusztánát. III. Frigyes pfalzi vál. fejedelemnek írta 1560-ban: "Én az Ág. Hitvallásban foglalt tudományt tartom igaz és keresztyén vallásnak, és ha Isten kegyelme velem lesz, ebben kívánom életemet befejezni." Csak apjának komoly intelme és a Habsburgok hagyományos családi politikája tartotta őt vissza az áttéréstől. Állítólag még Napóleon is felvetette a kérdést: mi lett volna Európából, ha Miksa ekkor valósággal áttér? Elmarad a harmincéves háború, s ezzel Németország nagy vérvesztesége, s a birodalom egységes nagy erővel léphetett volna fel a németség és a protestantizmus ellenségei ellen. (7)
Rómától a különválás, az egyházkerületek szervezkedése az Augusztána alapján történt. Mutatja ezt a dunántúliak példája. Reczés János csepregi esperes és társai írják az Egyesség könyvében: "Itt az mi hazánkba is, hogy az evangélium hirdetésének és terjedésének az ördög eszközi által akadékja ne lenne, akkorbeli (1536.) körösztyén tanétok gondolták, hogy egy bizonyos megirattatott vallást követnének, mely szerint az ű tanétásokban foglalatoskodhatnának. S mivelhogy az Augustana Confessio Istennek az evangéliumn hirdetésére bizonyos választatott személytűl az Szentirásnak folyása szerint irattatott volt és sok főfő népektül s istenfélő herczegektül jovallattatott, űk sem választottanak (Anno 1576) más Confessiót, hanem azt bevevén, az szerént tanétottanak egyebeket is és abban való állhatatos megmaradásokról mind Isten előtt s mind az ű anyaszentegyháza előtt tudományt töttenck." S a peczőli zsinaton is, miként Reczés a csepregi kollokviumon említette, az úrvacsora tanát az Ágostai Hitvallás szerint fogadták el. (8) Melanchthon tudósítása szerint is a magyar
(6) Breznyik J. Selmecbányai ev. egyház tört. I. 143. Bruckner Gy. Az Ág. Hitv. Emlékkönyve. Miskolc 1930. 45. 51. 56. l.
(7) Ottó K. Gesch. der Ref. unter Kaiser Max II. Wien 1889. 38. 60. l. Holtzmann. Maximilian der 11. 1903. Lösche, Gesch. des Prot. in Oestr.).
(8) Egyesség Könyve 1598. Kiadta Masznyik E. Pozsony. 1908. 10. l.
130
protestánsok a szász vagyis az augsburgi hitvallást követik. 1550. május 7-én írja: "In Hungarn sind durch Gottes Gnaden die Kirchen, da reine Lehr ist, in guten Stand und Frieden und haben die Bergstädt und die Herrn dem König auf dem Tag zu Pressburg diese Antwort die Religion belangend geben, dass sie in christlicher Lehr gleichlautend mit der sächsischen Confession kein Aenderung zu machen gedenken." (Corp. Ref. VII. 592.)
Hogy egyházaink mily nagyra becsülték az Augusztánát, azt bizonyítja például a liptómegvei lelkészek 1569. évi 25. artikulusa: "Nunquam antea accedant domini fratres ad peragenda negotia in convocatione, priusquam caput unum ex Confessione Augustana (exhibita imperatori Carolo V-to anno 1530) per notarium et maxima cum attentio ne praelegatur, cui praelectioni omnes adsint, absens den. 25 mulctetur." A fentebbi Serpilius Lőrinc bélai lelkész is 1569. a Confessio Scepusiana készítésekor Matzejovsky Miklós lublói prefektusra hivatkozva sürgette "ut puritas doctrinae secundum Augustanam Confessionem in ecclesia sancte studioseque observetur." Reczés János esperes a dunántúli zsinatokra mindig az Augusztána könyvecskéjét hozta magával. A papi vizsgákon mindig az Ág. Hitvallásból vették a tételeket, melyek felett valamelyik jelesebb rektor elnöklete alatt vitatkoztak. (9)
Sárospatakon és vidékén is Perényi Péter és Gábor idejében még sokáig az Ágostai Hitvallást követték. Midőn a tarcali és tordai zsinatokon 1562. és 1563. Béza hitvallását és Kálvin genfi kátéját fogadták el, Perényi Gábor abaúji főispán, Luther buzgó híve, ennek ellene mondott. Sátoraljaújhelyre összehívatta uradalmából a lelkészeket és rosszallását fejezte ki. Turi Pál, a sajószentpéteri költő-pap, aki Kálvin Institutiójára az ismeretes verseket írta, itt azzal menté magát ura előtt, hogy ők az Augusztánát nem vetették el és Béza hitvallását csak úgy fogadták el, mint az Augusztána bővebb magyarázatát. Perényi ezzel nem érte be, hanem Turi Pált Solti Bernát nevű társával még 1563-ban kiküldte Wittenbergbe és Lipcsébe. És az itteni egyetemek nem Turinak, hanem Perényinek adtak igazat. Skultéti Szeverin bártfai lelkész Hvpomnema c. művében
(9) Magyar Prot. Egyháztört Adattár II. 2. és 3. l.
131
(1599. Bártfa) kiadta a két egyetem válaszát. Skultéti Dévait és Turi Pált teszi felelőssé a hitszakadásért. (10)
Erdélyben is Dávid Ferenc, aki szintúgy szász származású (Hertel) volt, mint Heltai, ezzel a társával eleinte Luthert követte. S midőn Melanchthon neve alatt a kálvinizmushoz pártoltak át, Hebler Mátyás szász püspök és Alesius Dénes az Augustana alapján írták meg 1561. a Conf. Brevist, (de Sacra Coena Domini, Brassó 1563), melyet János Zsigmond erdélyi fejedelem három követ által a wittenbergi, lipcsei, rostocki és frankfurti egyetemeknek küldött, s ezek természetesen a szász lutheránusok tanát ítélték igaznak, nem a kálvinistákét. Maga János Zsigmond is, ki eddig r. kat. volt, 1563. az ág. hitv. evang. egyházba tért át, s ennek bizonyságául Brassóban ápr. 27. Alesius Dénes ev. püspök kezéből két szín alatt vette az úrvacsorát. E miatt is nem kapott osztrák hercegnő feleséget, amint Ferdinánd király ezt neki megíratta. (1)
Bornemisza Péter, a nagy irodalmi munkásságáról ismert dunáninneni püspök is ág. hitv. evang. maradt mindvégig. Beszédeiben mindig Luther tanítását mondja igaznak. S vele voltak egy hiten a Felvidéken a Balassák is, Bornemisza tanítványai és patrónusai, amint ezt Zoványi Jenő kimutatta.
Az Augustana évében és 1531-ben kezdenek első nagy egyházközségeink úgy a magyar, mint a német ajkúak megalakulni s mintegy negyed századig (1530–55) az Aug. Confessio hazánkban a magyar reformáció közös symboluma, közös hittani alapja. Ebben az első negyedszázadban a magyar reformáció lutheránus jellegű volt, az anabaptizmus és zwinglianizmus sporadikus jelenségeivel szemben. Kálmáncsehi Sánta Márton inkább csak Erdélyben tudott a maga zwinglianizmusának rövidebb időre híveket szerezni, és Luther a felvidéki Révay Ferencnek 1539. aug. 4-én írt levelében csudálkozik, hogy ez a magyar főúr annyi argumentumot tud a zwinglianizmus mellett felsorolni. (12)
(10) Warga L. A ker. egyház tört. II. k. 212. l.
(11) Pokoly J. Az erdélyi ref. egyház tört. I. 146.
(12) Ribini, Memorabilia I. 43. 62.
132
II. Elhajlás az eredeti Hitvallástól.
A Variata, az Interimek és a Corpus Doctrinae Philippicum;
a kriptokálvinizmus és a Formula Concordiae
Magyarországban.Melanchthon az Ág. Hitvallást s ennek X. artikulusában az úrvacsoráról szóló tant az 1540. évi kiadásban önkényesen megváltoztatta. Ez volt az ún. Variata, melyet a wormsi vallási értekezleten Kálvin is aláírt. Bár maga Melanchthon éppen itt Wormsban azt mondta, hogy a változtatással nem Zwingli és nem Kálvin tanának akart kedvezni, hanem a pápistákkal szemben akarta Luther tanát megóvni attól, hogy valami szín alatt a transsubstantiatiót bele ne magyarázzák, de azért a Variata éppen a protestánsok között adott okot sok vitára és Kálvin felé való elhajlásra. Sokan hivatkoztak a Variatára nálunk is.
Szóba került a pozsonyi országgyűlésen 1548-ban az augsburgi Interim is, mely sok engedményt tesz a róm. katolikusok javára (a pápaság, mise, hétszentség, úrnapja sat.). Ferdinánd király ez alapon kívánta a magyarok közt is a reuniót. Erre vonatkozik Melanchthon 1549. jan. 15. kelt levele: "Rex Ferdinandus in Pannonia proposuit ecclesiis, quae nobis cum sentiunt eundem librum (Augustanum), sed nequaquam receptus est. Discessit rex minitans atrocia." (Corp. Ref. VII. 311.) A pozsonyi 1550. évi országgyűlésen pedig a dunántúli megyék követei kívánták, hogy az Interim (talán már a Melanchthon-féle lipcsei) terjesztessék ki Magyarországra is, de a többi 24 vármegye és a sz. kir. városok követei nem fogadták el. Sokallták bizonyára a Róma részére tett engedményeket. Beythe István is az Igaz Mentségben szól az Interimről: "Az Augustana után, mely mind ez mai napig bíró alatt vagyon, egy Interimot is szőrszőttek vala, melyet nagyobb részre ez a mai napig az Imperialis Városok tartnak szerte szerént. Ti pedig sem Augustana Confessióban sem Interimben nem vadtok, hanem csak az Isten tudja, ez két velág között mint szégyenködtök." De azt is mondja Beythe a "Formula vallókról": "egy sincs bennök, hogy valami részből az Fláczius tánczában nem sántikálnának." (13)
(3) Századok 1874. 183. Fraknói V. Orszgyűl. Eml. III. 246. Zsilinszky I. 42. Thury E. Ehker. tört. 23. Zovánvi J. A ref. Magy. 1565-ig. 258. Payr, Ehker. tört. 610. Adattár VII. 67. 80.).
133
Nem az Interimek, nem is Flacius, hanem Melanchthon iratai és vonzó egyénisége volt igazi hatással a magyarokra. A filippista viták idején sok magyar már a Variatát fogadta el. Az eperjesiek már 1544-ben megvádolták Dévayt, sőt magát Melanchthont is a szakramentáriusok, vagyis a svájciak felé való elhajlással. (Ribini I. 60.) Huszár Gál magyaróvári lelkész pedig 1557. okt. 26-án a zürichi Bullinger Henrik útján kéri Melanchthont, hogy hagyja már el a színlelést (illiberalis dissimulatio) és az úrvacsorai tanát adja már elő valahára nyíltan és világosan. A Wittenbergből visszatért magyar lelkészek között sok lelkes híve volt Melanchthonnak, akik nálunk is a Corpus Doctrinae Philippicum című gyűjteményt, a filippistáknak ezt a tanszabályozó könyvét fogadták el, mely 1560-ban készült, s benne volt a Variata, az Apologia, a Loci Theologici, a Confessio Saxonica és az Examen Ordinandorum, csupa Melanchthon-féle irat. Hogy mennyire elterjedt ez hazánkban, azt Pázmány Péter is tanúsítja, ki a Kalauz 1613. kiadása 350. lapján mondja: "Ezt a hitvallást két kézzel kapták az atyafiak és 1580. esztendeig (a Liber Concordiae kiadásáig) ezt tartották, ennek hirdetésére esküdtették tanítóikat.2 És a Kalauz 1637. évi 3. kiadásában is a 585. lapon azt mondja Pázmány, hogy 1580-ig a Corpus Doctrinae könyvére esküdtették a lutheránus prédikátorokat. Pázmány ennek 1560. évi kiadását használta, ebből idézi az Ágostai Hitvallást is. (14)
Hazánkban Melanchthon tekintélyéhez folyamodott mindenki. Dávid Ferenc mint még lutheránus és Hebler Mátyás "Consensus Doctrinae" könyvüket 1557. "jóváhagyás végett Melanchthonhoz küldték, s ez 1558. jan. 16-án már meg is írta a helyeslő választ. És Melius Juhász Péter is Nagyváradon 1559-ben Melanchthon tekintélyével törölte le Kálvinról a szakramentárius bélyeget, midőn Dávidot és Heltait megnyerve, azt bizonyították, hogy ők Melanchthon levele értelmében tanítanak. A Felvidéken Pilcz Gáspár, Lám Sebestyén, ezek a legnagyobb kryptokálvinisták is mind Melanchthon nevével és irataival fedezték magukat, a kál-
(14) Pázmány P. Összes Munkái. III. k. 585. és 599. l.
134
vinista nevet nem fogadták el. Többen a felvidéki jo lutheránusok közül az Augustana és Pentapolitana mellett a Corpus Doctrinaet is aláírták, de megjegyezlék, hogy az utóbbit csak az Augustana és Luther magyarázata szerint fogadják el. Hortensius Gärtner Bálint svábóci lelkész pedig már 1582-ben az iglói értekezleten azért kelt ki a F. Concordiae ellen, mivel ez a Corpus Doctrinae "Melanchthon legszentebb iratának kiszorítását célozza." (15) Akik a Corpus Doctrinae ellen felszólaltak, azok ezt mind a tanegység, a változatlan Augusztána érdekében tették. Jellemző erre nézve Kratzer Gáspár kassai lelkésznek, Rueber papjának, a volt jezsuitának aláírása 1585-ből. Eszerint ő a Pentapolitanát is csak azért fogadja el, mivel ez is mint a változatlan Augustana Confessio tulajdonképpen egy Compendium Biblicum s rövid kivonata és remeke (Ausbund) színe-java az Ág. Hitvallásnak és az Apologiának. A Corpus Doctrinaet pedig Kratzer nem írta alá. (16)
Tudjuk, hogy Németországban a Formula Concordiaet mely okok hozták létre. Ez okok közül a Kálvin felé való elhajlás nálunk is megvolt. Hortensius nem ok nélkül féltette a Corpus Doctrinaet a Concordiae Formulától. Nálunk ez az utolsó symbolikus könyvünk a Liber Concordiae kötetében Ruber János sárosi főispán kezében tűnik fel először. Ő adta ezt már 1581-ben Horváth Stansith Gergelynek. De ezt a példányt Bornemisza Gcrgely váradi püspök Pozsonyba vitte magával megcáfolás céljából. Horváth azután Batthány Boldizsártól kért új példányt, de ez Körmendről írja 1582-ben, hogy a Liber Concordiae Grácban sem volt kapható. Ritkák voltak a példányai. Reczés csepregi esperes szokott egy példányt magával hordani a zsinatra. Most is azonban az egész könyvből az Augusztánát ismerték legjobban s ezt becsülték legtöbbre. A csepregi kollokviumot 1591-ben azzal kezdték, hogy a Liber Concordiae-ból Horváth Gergely az Ág. Hitv. 10. artikulusát olvasta fel, és Reczés kijelentette, hogy ez a a hitvallásunk, mert a péczeli zsinat így határozott. (17)
(15) Pokoly J. i. m. I. 130. Prot. Egyháztört. Adattár II. 8–14. Ráth Gy. Két kassai plébános 70. l.
(16) Prot. Ehtört. Adattár II. 5.
(17) Payr S. A dunántúli ev. ehker. tört. 732.
135
És a heves viták idején, midőn Vas megyében 1595-ben a Meszleni Concordiában próbáltak megegyezni, akkor is kijelentették, hogy közösen megállapított úrvacsorai tanuk nem más, mint amit az Ág. Hitv. tanít, mert ők az V. Károlynak 1530. átadott Confessio (tehát nem a Variata) alapján állanak. Csak a meghiúsult egyesség és a további hitviták tették azután szükségessé, hogy a dunántúliak 1598. a Formula C. első részét az Epitomét Zvonarics Mihály fordításában magyar nyelven kiadták (Sopronkeresztúr 1598). Magyar nyelven nyomtatásban az evang. egyházban ez volt az első Confessiónk. Az Augusztánát az eredeti latin és német példányokból ismerték. De népszerűvé a magyar F. C. sem vált. (18) Pedig voltak lelkes hívei nálunk is. Vandalus Kristóf keresztúri pap a Szepességben azt kívánta, hogy a lelkészek prédikáció helyett a F. Concordiaet olvassák fel a nép előtt. Jól jártak volna, szegény hívek a sok szubtilis dogmatikai fejtegetéssel! Magyar ev. egyházunk már az első évtizedektől fogva az Ág. Hitvallásról nevezte magát (Aug. Confessioni addicti) és ezt tekintette alapvető, egységes, közös hitvallásának. Es nem csak a németek és tótok, hanem egyes törzsökös tiszta magyar országrészekben is, mint a Kemenesalján, Rábaközben és a Répcemellékén, az Ág. Hitvallást követte több száz gyülekezet, mindaddig, míg az ellenreformáció külső erőszakos eszközökkel egyházainkat el nem nyomta. És megmaradt gyülekezeteink ezen a három tősgyökeres magyar vidéken még ma is kitartó hűséggel ragaszkodnak az Ág. Hitvalláshoz hittanukban, szertartásukban és egyéb egyházi és kulturális hagyományaikban.
De hát hogyan történt mégis, hogy különösen a Tisza vidékén, Erdélyben és a Duna mentén is a magyar ajkú gyülekezetekben az Ág. Hitvallás kiszorításával aránylag elég korán (1559 óta) a kálvinizmus jutott többségre és túlsúlyra? Talán faji, nemzeti sajátságnak kell ezt betudni? A kálvinizmus volna igazán, mint sokan mondják, a magyar vallás? Luther tana, az Ágostai Hitvallás pedig csak a németeknek és tótoknak való, amint ezt az osztályozást
(18) Pázmány jól ismerte, Kalauza III. könyvében mondja: "Liber Concordiae edit. Lipsiae An. 1580. Magyarul fordíták ezt az Szala- és Vasvármegyei Kiáltók és Kereszturon kinyomtaták a magok gyalázattyára an. 1598. (Pázmánv Összes Munkái III. köt. 393. l;.
136
egynémely történetírónk még ma is megteszi? De hát akkor hova tegyük a dunántúli törzsökös magyar lutheránus gyülekezeteket, melyek a reformáció kora óta minden üldöztetés tüzében híven kitartottak Luther és az Augusztána mellett mind e mai napig? És a Felvidéken is magyar volt a sáros-zempléni á. h. evang. esperesség, Bártfán 1593-ban külön magyar énekeskönyvet kellett számukra nyomatni. Es ezeket nem a kálvinizmus, hanem az erőszakos pápista ellenreformáció fogyasztotta meg és szorította ki helyükből.
Igaz volna, hogy a magyar mint turáni keleti népfaj a fatalizmusra hajlandó s ezért fogadta szívesen a kálvinista predestinációt? Vagy a magyar nép közmondásos józanságának tulajdonítsuk, hogy Luther mélyebb vallásos miszticizmusától a racionalizmus felé hajolt? De akkor nem a kálvinizmusnál állott volna meg, hanem Zwinglitől az unitáriusok, sőt a szombatosok táborába ment volna át, amint hogy Meliusz Péternek kemény harcot kellett is vívni az unitáriusokkal.
Ezt a kérdést, azt hiszem, helyesen oldotta meg már Pokoly József az erdélyi reformáció történetében. Jól mondja Pokoly, hogy a magyar erősen vallásos kedélyű nép, az a bizonyos "józan vallásossága" a csodakórságnak, a vakbuzgóságnak kerülésében és nem a vallás miszticizmusának megvetésében nyilvánul meg. Azért is a magyar lehet jó katolikus, jó lutheránus és jó kálvinista. Egyik felekezet sem foglalhatja le maga számára a "magyar vallás" nevét. A históriai sorrend pedig az, hogy először a zwingliánusok nevezték magyar vallásnak a maguk hitét. (19)
Pokoly József elismeri és kimondja, hogy Melanchthonnak úgynevezett "kriptokálvinizmusa" volt hazánkban a református egyháznak útegyengetője, s a hazai ref. egyház így az eredetét nem is Genfre vagy Zürichre, hanem Wittenbergre viszi vissza. Maga Meliusz Péter is Wittembergben tanult, és Skaricza szerint előbb brenziánus voit, csak Szegedi Kis István térítette át magához. Meliuszt és a többi magyart Luther halála után a Melanchthon hatása alatt Wittenbergben lábra kapott filippista és kriptokál-
(19) Pokoly J. Az erdélyi ref. egyház története. Bp. 1904. I. k. 120. l.
137
vinista irány, Fülöp mesternek szeretetre méltó egyénisége a magyarok iránt való nagy figyelme kötelezte le és nyerte meg a maga számára. Az 1550. után Wittenbergből hazatérő magyarok közül sokan már nem voltak szigorúan lutheránusok, és ezek hirdették azután itthon eleinte titkon, majd nyíltan Melanchthon s később Kálvin tanait.
De még mindig elég sokan voltak a magyarok közt is, akik hívek maradtak a változatlan Ágostai Hitvalláshoz, sőt az ezt kifejtő és magyarázó Concordiae Formulához is. Frigyes Vilmos szász herceg mint II. Keresztély választó fejedelem gyámja, 1592-ben kitiltá Wittenbergből a Kálvinhoz pártolt magyarokat. Az egyetem rektorának írta: "Etliche Hungari bei Euch, welche dem Calvinizmus sonderlich verwandt sein... so wären wir nicht geneigt sie zu dulden." (20) Ezután látogatták a magyar kálvinisták Heidelberget. Wittenbergben pedig Hunnius Egyed állítá vissza Luther tiszta tanát. Hunnius és Hutter Lénárd voltak itt ezután a lutheri ortodoxia főoszlopai, akiknek műveit a magyarok is lefordították. Hutter Lénárd a dunántúli magyar esperesekkel is levelezett, s buzgó tanítványai, Kis Bertalan és Lethenyei István buzgó őrei voltak itt az Ágostai Hitvallásnak. (21)
Dr. Révész Imre A dunántúli evang. egyházkerület története" című munkámnak bírálatában elismeri, hogy míg hazánk egyéb vidékein a luther-melanchthoni és a zwingli-bullinger-kálvini főirányok nagyjában a faji és nemzetiségi elválasztó vonalakat követték, s amaz a németségnek és tótságnak, emez a magyarságnak vált nemzeti kultúrájával összenőtt jellegzetes protestantizmusává: addig a dunántúli részeken ez az egyebütt csaknem szabályosnak tetsző párhuzamosság nem érvényesült. Itt az Ágostai Hitvallás lelki birtokállománya fenn tudta tartani magát mind amaz őslakos és bevándorolt fajok között, amelyekre kezdetben a reformáció első nagy tavaszi eláradása idején kiterjedt volt a határa." És Révész ennek okát a XVI. századi dunántúli népesség lelki életének és kulturális fogékonyságának aránylag jóval fejlettebb voltában keresi. A
(20) Közli Hellebrandt Árpád. Századok 1886. 536. l.
(21) Lásd Kis Bertalan és Lethenyey Istvánnak, Báthory Erzsébet alumnusainak és Hutter Lénárdnak leveleit 1609-ből. Payr S. Ehtört. Emlékek 163. l.
138
hit és hitvallás kérdései itt a pannóniai kultúra őstelevényében sokkal intenzívebb módon és sokkal gyakoribb esetekben váltak személyes életüggyé, mint az akkori Magyarország egyéb részeiben, ahol sokkal nagyobb mértékben volt nem egyszer politikai jellegű tömegmozgalom úgy a reformáció, mint az ellenreformáció. A dunántúli ember kevésbé mérlegelte a hitvallás kérdését faji vagy politikai szempontból. Itt az erős meggyőződésű kálvinista színmagyarokkal éppoly meggyőződött és éppoly tüzes lutheránus színmagyarok állottak szemben." (22)
Révésznek ezt a dunántúliakról szóló véleményét készséggel elfogadom. Úgy látszik, fentebbi műveinben nem hiába állítottam egymás mellé majdnem száz dunántúli törzsökös jó magyar családnevet, amelyeknek viselői buzgó lutheránusok voltak a reformáció korától kezdve mind e mai napig. De találkozunk ilyen ősi hitvallásukhoz, az Augusztánához hű jó magyar evangélikusokkal az ország egyéb részeiben is. Szóval a "magyar vallás" nevét egyik felekezet sem foglalhatja le kizárólag a maga számára. Még dr. Bangha Béla atya sem, aki a kálvinistákkat szemben állítja, hogy az igazi magyar vallás a római pápáé, mert Szent István és a többi Árpád-házi szentek római katolikusok voltak, és az ország többsége mit is ezen a hiten való.
Ha az Ágostai Hitvallásnak terhére irják, hogy német eredetű, akkor református testvéreink sem fogják kétségbe vonni egyházi téren a németekkel való érintkezést és szellemi rokonságot. Szegedi Kis István és Meliusz Péter nem Genfből, hanem Wittenbergből hozta a reformációt. Melanchthon művét, az Ágostai Hitvallást Kálvin is aláírta, s ezt a magyar reformátusok közül többen (még Bod Péter Is) a református hitvallások közé sorozták. Luther irataiból, a két kátéjából bizonyára Kálvin is sokat tanult. A két legfontosabb és legáltalánosabb református hitvallási irat: a Heidelbergi Káté és a II. Helvét hitvallás német termék, nem francia. A legrégibb református kánonok forrásait is éppen úgy, mint a mienkét, a szászországi, wittenbergi törvénykönyvekben találjuk meg. Szenczi Molnár Albert a zsoltárokat nem franciából, hanem Lobwasser Ambrus vizenyős német fordításából öltöztette át magyar zub-
(22) Révész Imre bírálata. Protestáns Szemle 1924. 463–465. l.
139
bonyba. Kanizsai Pálfi János is az első református presbitérium szervezetét és szabályzatát nem Svájcból, Genfből, hanem Heidelbergből, német könyvecskéből vette át. A német reformáció tehát egyházi téren több tekintetben közös dajkánk volt, de egyik protestáns egyházfelekezetünket sem tette németté. mint ahogyan Pázmány "német hitnek" nevezi a reformációt. Akik hittanukban a Szentírással megegyező és ebből merített Ágostai Hitvallást követték, éppen oly jó magyarok voltak és maradtak, mint akik a Heidelbergi Kátét és a Helvét Hitvallást tanulták.
III. Az Ágostai Hitvallás Pázmány és az ellenreformáció korában.
Három magyar Augusztána a XVII. század elején.Pázmány és az ellenreformáció korában mind jobban volt érezhető, hogy a magyar Egyesség Könyve (Formula Concordiae) mellett nagy szükség van az Augusztána magyar . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . (*) a lelkészek használhatták, de a hitviták harcában szükségessé vált, hogy maga a nép is beletekinthessen ebbe az első és legfontosabb hitvallási iratunkba. Az egész Concordia-könyvben Luther kátéja mellett egyházunk az Augusztánát tekintette legértékesebbnek és gyakorlati célra is legszükségesebbnek. Ezért megelégedett azzal, ha a lelkészek felavatásuk előtt a szokásos aláírásukban a Concordia-könyv helyett röviden csak az Ágostai Hitvallást említették. Így például a jeles Magyari István is, Nádasdy Ferenc tábori lelkésze, a későbbi sárvári esperes, 1599. jún. 9-én a hegyfalui zsinaton csak ennek írta alá: huic Orthodoxae Confessioni Augustanae salva conscientia bonaque fide subscripsi. Pápai Péter röjtöki, Busa Mihály kőszegi, Cziczak János sopronkeresztúri, Iványi Antal peresztegi rektor és mások is 1598. csak az Augusztánát említik aláírásukban. (23) Egyházukat hivatalosan és következetesen ágostai hitvallásúnak nevezik. "Verae ac Catholicae Ecclesiae, quam Augustanam vocant" – írja 1597. jún. 17-én Rusa Mihály. Pázmány Péter is az Augsburgi Con-
(23) Payr S. Egyháztört. Eml. 57. l. Az Egyesség Könyve dunántúli aláíróinak névsorában.
(*) A következő sor helyett sajtóhiba folytán az itt található folytatás ("a lelkészek" stb.) szerepel kétszer. Kiegészíteeni nem tudtam. [NF]
140
fession levőknek vagy csak augusztanusoknak (III. k. 585. l.) nevezi őket. Pathai István ref. püspök a Pápán járt evangélikus lelkészt 1616 "gusztánus prédikátornak" gúnyolja. (24) A bécsi békét megerősítő 1608. évi törvénycikk még csak "evangelica religio" néven (a legszebb név) nevezi a két protestáns felekezetet.
A zsolnai zsinat 1610. és a szepesváraljai 1614. az Ágostai Hitvallás alapján állva szervezte külön evang. egyházunkat és állapította meg püspökeink jogkörét. A zsolnai zsinat a püspök esküjében az Ág. Hitvallást és e mellett külön említi a Concordiae Formulát, a szepesváraljai pedig az Augusztána mellett a többi szimbolikus könyveket. Mind a két zsinat a 7. kánonban kötelezi a felavatandó lelkészeket a Liber Concordiae, első sorban tehát az ebben foglalt Aug. Confessio aláírására. Az 1622. évi semptei konzisztórium két kánona is kötelezi a lelkészeket a Liber Concordiae (benne első helyen az Aug. Conf. s az ebben foglalt ortodox egyházi tan megtartására.
A két irányban megindult hitvitákban is mind sűrűbben támadják és védik az Augusztána egyes hitcikkelyeit. Magyari Istvánt Az országok romlásának okairól (Sárvár 1602.) írott nagy művében a római egyház ellen intézett támadásokra jórészben az Aug. Conf. II. része (Abusus mutati) bátorította fel. Pázmány Péter a Feleletében (Nagyszombat 1603.) említi ugyan az Aug. Confessiót is, de ezzel itt részletesebben még nem foglalkozik. Csak a Kalauz előpostájában "A most támadt új tudományok hamisságának tíz bizonysága" (Grác 1603.) című művében veti szemére az Aug. Confessiónak, hogy minden Protheusnál állhatatlanabb: "Thais omnium sectarum et equus Trojanus. Pandorae pixis." Az aláírók neveit felsorolva jegyzi meg: "Ezt a Confessiót mint egy menyasszonyt addig kenék, fenék, tapogaták és ápolgaták (*), hogy némelyik kezébe az orra, némelyikébe az füle marada, némelyik pedig kormos kezek szennyét úgy reá kenék, hogy semmi szappannal le nem moshatják róla. Pázmány az Augusztána két kiadását ismerte: a Corpus Doctrinae Philippicumból a Variatát és a Concordia-könyvből az Invariatát. Azért mondja, hogy 1530 és 1580 közölt a Confessiónak nyolc eltérő kia-
(24) Payr S. A dunántúli ev. egyházker. tört. 172. l.
(*) Valószínűleg inkább "apolgaták," azaz csókolgatták. [NF]
141
dása jelent meg és az ilyen Augustana "Confusióban" nem lehet megbízni. "Fülöp mester írá azt hertelen Augustába a Vendégfogadó házában és ő kezdte azt uj kaptára ütni." A Palatinátusbeli teológusok nyomán mondja Pázmány is már itt, hogy az Aug. Confessio a tizedik artikulusban a német nyomtatásban megengedi a transsubstantiatiót, noha ezt a deák nyomtatásban elváltoztatták. Melanchthon is ezzel a félremagyarázással okolta meg a Variátát. (25)
Bőven és részletesen azután a Kalauz három kiadásában (1613–37) foglalkozik Pázmány az Augusztánával. Minek utána külön fejezetekben mutatta be ékesen, hogy Luthernek a születése, tanítása és halála mind az ördögtől való, az egész 4. könyvnek ezt a címet adja: "Az augusztai Confessio és a lutherista Concordia nem igaz tudomány." Mert I. az Aug. Conf. sok hazugsággal terhes, II. magával ellenkezik, III. a Szentíráson kívül és a Szentírás ellen sokat tanít és IV. sok változásokkal mocskoltatott. Nagy negyedrétű 34 oldalon írja meg azután sok mocskolódását az Augusztána ellen. A tudós Melanchthont, akit az egész művelt Európa "Praeceptor Germaniae" névvel tisztelt meg, és aki szeretetét és nagyrabecsülését a magyarok iránt oly meggyőző és lekötelező módon mutatta meg, akinek a magyar műveltség oly sokat köszönhet – ezt a szelíd lelkű jó embert Pázmány, a magyar jezsuita agyalágyult homályos elmének mondja. "Mikor Melanchthon – mondja az 589. lapon – ezt a Confessiót helleborus vagy hunyor és zászpa (agyvelőtisztító keserű gyökerek) nélkül szűkölködő taknyos agyvelejében forralta, csak azon mesterkedett, hogy elnyerhesse a krétabeliektől ama jeles dicséretet, mellyel szent Páltól bélyegeztettek, hogy ők mindenkor hazugok." (Tit. 1,12). Ez Pázmány ítélete. Még annak a kornak mértéke szerint is sok gyűlölet és nagy elvakultság kellett hozzá. (26)
Az egyes részekben azután "csak egynéhány otromba, paraszt, horgas szavait említi a Confessiónak." A hit által való megigazulásra vonatkozólag a Tridenti Zsinatot idézi: "Non remittuntur, neque remissa sunt unquamn peccata, nisi gratis Divina misericordia propter Christum." Sess.
(25) Pázmány P. Összes Munkái I. kötet 462. és 463. l.
(26) Pázmány P. Összes Munkái. III. kötet 284. 286. 301. 589. l.
142
6. cap. 9.) És Aquinói Tamást is idézve oly fényesen beszél a hitről, mintha a lutheránusok akarnának saját érdemeik által megigazulni. Azután "Luther czenkei" rágalmazzák a "lassú misét" (missa privata). Pedig hát mindenkor jelen kell lenni a ministránsnak. Támadja Pázmány a Confessio azon állítását is: hogy a házasság nélkül való élet Isten parancsolatja és teremtése ellen való (578. l.). Pázmány még a 17 éves nők korai fogadalmát is védi. "Mivel anya lehet a 17 esztendős asszony, nem látom, miért nem tehet fogadást Istennek, ha férjének fogadást tehet a házasságra." Nem tetszett Pázmánynak, amit az Augustana Confessio a II. rész 2. artikulusában mond: De conjugio sacerdotum. Ezzel kapcsolatban szól a cölibátusról, a szerzetesi fogadalomról, a szüzességről és a nőtlen élet nagy értékéről. Különösen kárhoztatja a kilépett szerzetesek házasságát. Mind oly dolgok, melyeket Melanchthon és a reformáció korának lelkészei el nem fogadtak. Pázmány ellenfelei közül Zvonarics Imre csepregi esperes, Sármelléki Nagy Benedek kőszegi rektor, Kanizsai Pálfi János pápai lelkész és dunántúli református püspök másként válekedtek a papnőtlenságről, és e téren több, legalábbis gyanús esetet ismertek, melyeket vitairataikban szóvá tettek, sőt egyházi jegyzőkönyvükben is feljegyeztek. (27)
Kifogásolja még Pázmány azt is, amit a Confessio a fülbegyónásról, a fogadalom ellenére való házasságról, a világi élethivatásról és a keresztyén tökéletességről mond. Nagy ellentmondást talál különösen a 28. artikulusban, mely szerint a püspököt illeti a hamis tudományról való ítélet és az evangéliummal ellenkező tanításnak kárhoztatása; azért ezekben a püspök ítéletének tartoznak a gyülekezetek engedelmeskedni; másfelől pedig mindjárt utána veti a Confessio, hogy a püspökök sok hamisságot tanítanak. Ezt a cikkelyt később majd Bársony János nagyváradi c. püspök is támadni fogja. A legnagyobb hiba pedig Pázmány szerint, hogy a Concordia-könyvben foglalt Augusztána mellett használatban van a Variata is. Erről mondja Pázmány: "Amely augustai Confessiot a Corpus Doctrinae
(27) Hanuy F. Pázmány levelei I. 49. Prot. Egyháztört. Adattár VIII. 58. Zvonarics Imre, Szentírásbeli hitünk ágai. Keresztur 1614. A dunántúli egyhker. tört. 705. l.
143
közibe írtak, abban jobb mezei trágyával zsírosított földet talált a hamisság és több ellenkezéseket nevelt." Ebben is benne van a lutheri certitudo salutis. Ez pedig ellenkezik az Írással, mely mindenütt arra int, hogy félelemben és rettegésben éljünk (1Pét 1,17), sőt a megbocsátott vétkekről se legyünk bátorságosak.
Üjra és újra visszatér Pázmány arra. hogy a Confessio igazában augustai Confusio, itt is ismétli, hogy Thais omnium Sectarum, equus Trojanus, Pandorae pixis. A két Augustana között "oly különbség van, hogy aki nem látná a titulust, meg sem ismerné sok helyen, hogy azon dologrul beszélnek, nem hogy egyességük felől gondolkodhatnék. Mert vagyon két annyi a Corpus Doctrinaeban íratott Confessio, mint a másik, mely a Concordiában foglaltatott." Idézi Schlüsselburg Konrád ev. szuperintendens szavait, hogy Melanchthon csalárdul sokban megváltoztatta és hamisította a Confessiót. Az igaz, hogy a Variata sok zavart okozott az egyházban, de azt is tudnia kellett Pázmánynak, hogy evang. egyházunk hivatalosan az 1530. évi Invariatát fogadta el és ehhez ragaszkodott. Ő a zavart szándékosan tünteti fel még nagyobbnak. (28)
Íme az Ágostai Hitvallásnak két elfogult, igazságtalan bírálata jelent már meg magyar nyelven 1605. és 1613. Pázmány hatalmas tollából anélkül, hogy az evangélikusok ezt az alapvető hitvallásukat magyar nyelven olvashatták és a sok vádat ellenőrizhették volna. Nagy szükség volt tehát arra, hogy legalább az "öt szabad városok hitvallása," ez a magyarországi evang. konfesszió, mely az Augusztána alapján készült, magyar nyelven is megjelenjék. Ez, amint fentebb láttuk, meg is történt Kassán 1613. A dunántúliak is felháborodva üzenték meg Pázmánynak (Keresztúr 1614. Hafenreffer dogmatikájában), hogy meg fognak a Kalauzra felelni. De most már égető volt a szükség, hogy az Ág. Hitvallás magyar nyelven is a nép kezébe kerüljön.
Egyelőre a Zalából származott buzgó Pálházi Göncz Miklós, volt sárvári rektor, Magyari jó barátja, akkori lévai lelkész; az Ág. Hitvallásnak csak a vitás 10. artikulusát fordította le és tárgyalta ily című művében: "Az Ur Vachorájárul az igaz Augustana Confessio szerint... ké-
(28) Pázmány P. Összes Munkái. III. k. 591. 596. 597. 599. l.
144
szíttetött kézi könyvetske." (Keresztur 1613. 8. r. 163. levél.) Ajánlva van Léva várában Kolonits Seifriednek, II. Mátyás hadi tanácsosának. Zvonarics Mihály és Lethenyei István buzgó sárvári teológusok is a pápai ág. h. evangélikusok számára 1613. és 1615. az Ág. Hitvallás és Hutter Lénárd compendiuma szerint írták meg az úrvacsoráról szóló tanítást. Könyvecskéik kéziratban maradtak, de így is nagy vitát keltettek. (29)
A teljes Ág. Hitvallás lefordítására végül az említett Pálházi Göncz Miklós vállalkozott már mint szeredi lelkész és dunáninneni püspök. Pálházit békés uniói szándék vezette. Mint szeredi lelkész és püspök 1615. jún. 15-én Újlakon (Nyitra m.) és Komjátiban szept. 9-én uniói zsinatokat tartott a reformátusokkal, s igyekezett itt a közös úrvacsorai tant az Augusztána értelmében megállapítani. ("Quod corpus el sangvis Christi vere adsint, non tamen locali, neque physico, sed sacramentali modo... (30) Egyházának tanához mint püspök hű akart maradni mindenesetre. A szimbolikus könyvek lefordításával is a hithűséget akarta biztosítani úgy Pázmánnyal, mint a kálvinistákkal szemben. Úgy a valláspedagógiai, mint az irenikus és polemikus cél egyaránt megkívánta, hogy magyar nyelven is meglegyen a Hitvallásunk.
Reviczky János feljegyzéseiben (1543–1568) olvassuk először, hogy Göncz Miklós szeredi lelkész 1615. az Augustana Confessiót "cum septem abusibus", tehát a II. részt is, magyarra fordította és sajtó alá elkészítve gróf Thurzó Györgynek ajánlja és tőle kéri a kinyomatására szükséges költséget. (31) Tehát ez az Ág. Hitvallás első magyar fordítása, melyről hiteles adatunk van. Hqgy Göncz Miklós a többi hitvallási iratunkat is lefordítja, azt Galgóczi Miklós wittenbergi teológus, a későbbi csepregi rektor, adta hírül először, aki egyik értekezésáben 1619. írta a sárvári Nádasdy Pál grófnak: "Ha az Úr is úgy akarja, a mi egyházaink keresztyén Concordia-könyve is latinból magyarra fordítva napvilágra bocsáttatik, amelyben minden isteni
(1) Payr S. A dunántúli ev. ehkerület tört. 756. és 760. l.
(30) Fabó A. Codex Evang. Diplom. Pest 1869. 123–136. l. és Thury E. A dunántúli ref. ehker. tört. 359. l.
(31) Reviczkv J. T. följegyzései. Fabó A. Codex Ev. Dipl. 10. l.
145
tudomány röviden összefoglalva adatik elő." (32) Göncz Miklós komolyan vette ezt a fordítást, és csak az utolsó könyv egy részét nem tudta befejezni. Műve azonban kéziratban maradt. Ezt a régi igen becses kódexet Haynóczv Dániel soproni igazgató már 1742-ben elveszettnek hitte. A soproni ev. konvent levéltárában azonban 1900-ban várattanul rábukkantam és nyomban ismertettem is az akkori Evang. Egyház és Iskola lapjain (1900. 332–35. l. "A Concordia-könyv legrégíbb magyar fordítása" címen. Mayer Endre eperjesi dékán már ezt is használta az Apologia magyar fordításában.
A kéziraton minden könyv elején címlap és néhány széljegyzet is van. Az Apologia címlapján rajta van, hogy Pálházi Göncz Miklós szeredi lelkész és szuperintendens fordította. E könyvnek a végén pedig ez a megjegyzés: "Finii versionem Deo propicio 13. Decemb. In festo Lucae 1616." Ez évben már a győri gyülekezet hívta meg, s mint győrpataházi lelkész fordította le 1617–1619-ben a Schmalkaldeni Cikkeket, Luther Kis és Nagy Kátéját. Elkészült a Formula Concordiae I. részével is (Epitome). A II. rész (Solida Declaratio) felirata előtt pedig a margóra alig olvashatóan ezt írta: "Inchoavi versionem 12. Jan. 1619." S ezután már csak 3 és fél lapra terjed a kéziratban levő fordítás. Váratlanul a papírlap közepén szakad meg az írás. A halál ütötte ki Göncz Miklós kezéből a tollat. Győrpataházáról Sopronkeresztúrra jött el az itt működő Manlius János vándornyomdászhoz, hogy kinyomassa és korrigálja "Az Római Babylonnak kőfalai" című munkáját. S itt egyidejűleg dolgozott a Liber Concordiae fordításán is. Itt Keresztúron munka közben halt meg váratlanul. Özvegye, Bakó Margit, Keresztúrról híyja meg a soproni polgármestert és tanácsot férjének temetésére febr. 21-ére. (33) A becses kéziratot, férje gyászos hagyatékát, bizonyára ez alkalommal adta át az özvegy a soproni elöljáróknak, és így került a konvent birtokába. Göncz Miklós híven és jó magyarsággal fordít. Több kisebb mutatványt, köztük az Augusztáua 4. artikulusát is (A megigazulásról
(32) Exercitationes Academicae. Wittenberg 1619. Ribini I. 423.
(33) Göncz Miklósné Bakó Margit levele a soproni tanácshoz 1619. febr. 23. Payr S. Ehtört. Eml. 171. l.
146
közöltem fentebbi cikkemben. Habent sua fata libelli. [A könyveknek megvan a maguk sorsa] Ez a becses kézirat azóta néhai dr. Démy Lajos egyházfelügyelő kezén legnagyobb meglepetésünkre eltűnt, de reméljük, hogy előkerül. Ez a Liber Concordiae és benne az az Ágostai Hitvallás eddig ismert legrégibb magyar fordítása. (34)
Ízelítőül közlöm a jobb sorsot érdemlő kéziratból az Aug. Confessio IV. artikulusát. "Az keörösztyéni hütnek feieb articulusi. IV. (De justificatione). Azt is vallyák és tanittyák, hogy az emberek az ő tulaydon ereiöknek, érdemöknek avagy tselekedetöknek általa semmiképpen ne idvözülhessenek, de a Christusért ingyen, hütnek általa, elhivén azt, hogy Isten kedvében ismeg föl vétessenek és bűnök meg botsáttassék az Christusért, ki az ő halálával az mi büneinkért eleget tött. Isten ezt az hütöt önnen maga előtt való megigazulás gyanánt tartya és veszi. Róm. 3. és 4."
Érdekesek a kéziratban a Kis Káté végén álló versek is három nyelven:
Cuique sit inprimis magnae sua lectio curae,
Ut domus officiis stet decorata suis.
Ein jeder lern sein Lection,
So wird es wol im Hause ston.
Elseőben tisztít kiki meg tanollia mi légien,
Házában Praepost annak utánna lehet. (35)Az irenikus és uniói cél teszi érthetővé, hogy Alvinczi Péter kassai református lelkész is, Pázmány jeles ellenfele, Bocskay és Bethlen bizalmas kedves embere, az Ágostai Hitvallás követőjének mondotta magát. Alvinczi a XVII. elején közvetítő középállást foglalt el a két protestáns felekezet között. Nagy szükségét érezte ő ennek Kassán, hol a németek inkább Luther, a magyarok pedig Kálvin tanítását követték. Mindkét felekezet meg volt itt győződve, hogy a vallásszabadságot csak az Augusztána és a Pentapolitána alapján élvezik. Maga Alvinczi Péter is, aki ellen a pomerániai Bussaeus Mihály kassai német ev. papnak 1614 óta sok panasza volt, elfogadta az Ágostai Hitvallást, sőt a Pentapolitánát is. A vita hevében mondotta: "Ha én az
(34) Lásd idézett cikkemet. Evang. Egyház és Isk. 1900. 332–333.
(35) Evang. Egyház és Iskola 1900. 335. l.
147
Augustana Confessiót minden artikulusiban igazán nem vallom és tanítom, a fejemen égettessék meg." (36) Alvinczi magát sem lutheránusnak, sem kálvinistának nem mondta, hanem az "igaz biblica religio" követőjének. Lutherről, mint "Istennek drága edényéről" szól, de Philippus Melanchthont Isten még melléje rendelvén, noha minden írásukból kitetszik, hogy nem mindenütt egyeztek, mindazáltal nagy szépen és hasznosan építették az anyaszentegyházat. Így akarta Alvinczi az uniót. Megtűrte az oltárt, ostyával osztotta az úrvacsorát. Emiatt Kanizsai Pálfi János bevádolta és Bethlen Gábor megintette, ő pedig külön iratban igazolta magát. Az úrvacsorai tanban is Lutherrel tartott, csak amaz "Capernaiticam manducationem et crassam illam ubiquitatem" [kapernaumi értelemben vett evést és az otromba mindenütt-valósági tant] nem fogadta el, s az albát [miseinget] és a magángyónást sem. Mindenesetre figyelmet érdemel, hogy Kassán Alvinczi Péter, a magyar teológus 1614 és 1626 között az Ágostai Hitvallás követőjének mondotta magát, és nem akarta, hogy Kálvinról kálvinistának nevezzék. Bod Péter még a XVIII. században is azt mondta, hogy az Ág. Hitvallás a magyar reformátusoknak is szimbolikus könyve volt. (37)
Dunántúl is, midon itt a protestáns hitviták Zvonarics Varga Mihály és Pathai István s más felől Kanizsai Pálfi János és Lethenyei István és Kis Bertalan között a legszenvedélyesebben folytak, volt egy szelídebb lelkű, békülékeny református lelkész és püspök: Samarjay János, Samarjai Máté galgóci lelkész fia, aki mint nagyszombati rektor 1609-ben ment ki Heidelbergbe, s később Moson megyében Halásziban volt lelkész és püspök. Alvinczi példája és a heidelbergi Pareus Dávid Irenicum c. műve által felbátorítva, Samarjai az unió érdekében külön munkát adott ki: "Magyar Harmonia, az az Augustana és Helvetica Confessio artikulusainak egyező értelme. Melyet Samaraeus János superintendens ilyen okkal rendölt öszve, hogy az Artikulusokban fundamentumos ellenközés nem lévén, a két Confessiót követő atyafiak is az szeretet által egyesek legyenek. Ez mellé Pareus Dávid D. Irenicumjából XVIII
(36) Imre S. Alvinczi P. életéből. Prot. Szemle 1898. 521.
(37) Imre S. Alvinczi Péter, Hódmezővásárhely 1898. 52. és Prot. Szemle 1898. Imre S. Alvinczi P. életéből 515. l. Kiss Áron i. m. 15. l.
148
rágalmas artikulusokra való feleletek és az egyességre kétféle indító okok adattanak." (Pápa 1628. 4. r. 274. l.) (38) E mű előszavában Samarjai szemére veti a lutheránusoknak: "Találtattanak ugyan együgyűek, kik az Augustana Confessiót nem tudták, nem csak azért, hogy kevés Exemplárok vannak közöttünk, hanem azért is, hogy nem minden Magyar irás olvasó ember érthette meg az Deákul irattatott Augustana Confessiót." Íme, ez is bizonysága, hogy magyarul az Augusztána kinyomatva még nem volt. Most tehát a lutheránusokat megszégyenítve uniói célból a kálvinista Samarjai vállalkozott erre. Övé az első nyomtatott, magyar Augusztána dicsősége. Azt tehetett volna várni és Samarjai és Lethenyei szavaiból is arra lehetett következtetni, hogy a Variátát fordítja, de Sólyom Jenő kimutatta, hogy Samarjai az Invariáta egyik példányát használta, melyben azonban voltak eltérő részletek is. Bizonysága ennek az, hogy a legkényesebb 10. artikulust a "meg nem másított" Hitvallásból fordította ily módon; "Az Ur Vacsorájáról azt tanétják, hogy az Christusnak teste és vére valóságosan jelenvannak és osztogattatnak az Ur Vacsorájával élőknek és nem javalják azokat, kik külömben tanétnak." (39)
Samarjai békeajánlatának nem lett meg a kellő sikere, mert Kanizsai Pálfi János református püspök egyidejűleg sértő iratokkal (Fantom Fant és Symbolum Discordantis novae Concordiae) támadta az evangélikusokat. Lethenyei István csepregi esperes-lelkész adta meg a feleletet ily címen: "Az Kálvinisták Magyar Harmoniájának, azaz az Augustana és Helvetica Confessiónak Artikulusainak Samarjai János kálvinista predikátor és szuperintendens által lett összehasonlétásának meghamisátása." (Csepreg 1633. 4. r. 134. l.) Ebben Lethenyei a két hitvallás között való különbséget sokkal nagyobbnak mutatja ki. Szerinte olyan egyezéseket, amilyeneket Samarjai az evang. és ref. hitvallások között talált, találhatott volna akkor is, ha Pázmány Kalauzát vagy Szenczi Molnár Albert Magyar Lexikonát hasonlította volna össze az Ágostai Hitvallással. Le-
(38) Szabó K. Régi Magyar Könyvtár I. k. 573. sz.
(39) Sólyom Jenő, Az Ágostai Hitvallás magyar fordításai. Ösvény 1930. 1. sz.
149
thenyei négy argumentummal bizonyítja, hogy a kálvinisták az Augustana Confessiónak nem igaz és tiszta barátai. Elmondja a Hitvallás történetét, és megemlíti, hogy ezt "Philip Melanchthon maga kiváltképpen való akaratjából megváltoztatta az Ecclesiáknak hírek [tudtuk] nélkül az 1540. esztendőben". De Lethenyei hiteles exemplárt használ, melyet II. Keresztély saxoniai elector parancsolatjából Lamberg Ábrahám 1606-ban Lipsiában adott ki a Concordia nevű könyvben. Sainarjai fordítását nem tartja megbízhatónak. Ő most az egyházkerület megbízásából (szent consistoriumunk egyező végzéséből) közli az Aug. Confessio hű magyar fordítását, "mivel ez ideig, úgymond, az igazi és meg nem változtatott Aug. Confessiónak articulusi a mi feleiuktől (az én emlékezetemre) magyar nyelvre fordíttatván és kinyomtattatván nem voltanak." (40)
Sorra veszi ezután az I. rész 21 artikulusát, s részletesen, a forrásokra utalva mutatja ki az eltéréseket. Kár, hogy a II. részt (Abusus mutati) nem fordította le, és nem közli, "mivel a pápásokról már amúgy is eleget írtak". Az egyes cikkelyek magyar fordítása után közli azok tartalmát "Ez articulusnak Summája" címen, s azután következik: "Az Calvinistáknak ez Articulus ellen való tanétások és tévelgések." A 10. artikulust (Az Ur vacsorájárúl) Lethenyei így fordítja: "Az Ur vacsorájárúl úgy tanítanak, hogy az Christusnak teste és vére valóságossan jelen legyenek és osztogattassanak az ezekkel élőknek az Ur vacsorájában. És az külömben tanétókat nem javalják." A tan erősítésére mondja Lethenyei: "Az Aug. Confessiónak Apológiája is ezt vallja, hogy az Christus teste és vére az Ur vacsorájákan jelen vagyon világossan és állatja [lényege] szerint az látható kenyérrel és borral, és adatik azoknak, kik ezt az Sacramentumot veszik." (41) Fordítása elég hű és világos, vetekedik Samarjaiéval. Szomorú, hogy a fordítás magyarázatának polemikus éle van, és a reformátusok ellen irányúl, mikor sokkal több okuk lett volna Pázmány igaztalan támadásait visszaverni. E polemikus cél miatt maradt el a mű nagy kárára a II. résznek fordítása. Göncz Miklós a teljes Augusztanát lefordította. Lethenyei két évvel később mes-
(40) Payr S. A dunántúli ev. eh. kerület tört. 763–765. l.
(41) Lethenyei J. Kálvinisták Harmoniájának Meghamisítása. 77. l.
150
terének, Hutter Lénárdnak dogmatikai kompendiumát is lefordította és kiadta: "Az szentirásbeli hitünk ágainak rövid öszveszedése." (Csepreg 1635. 4. r. 225. l.) Szigorúan az Ágostai Hitvallás alapján áll ez is. "Az mi böcsületes Consistoriumunk censurája alá adva" jelent meg kérdésekben és feleletekben jó magyarsággal. (42)
Pázmány és az ellenreformáció korából tehát az Agostai Hitvallásnak kéziratban egy, nyomtatásban pedig két magyar fordítása maradt reánk. Az evangélikusoknak ez volt az összetartó hitvallása, és hitvitáikban is úgy a r. katolikusokkal, mint a reformátusokkal szemben ezt vették alapul. Az irenikus és uniói törekvések, melyeket az Augusztánára hivatkozva kezdeményeztek, nem vezettek célra.
IV. Az Ágostai Hitvallás
az elnyomatás és a pietizmus korában.Evangélikus eleink az Ágostai Hitvallásról nevezték magukat egyházközségeink szervezkedése óta. Így nevezte őket az ellenfél is, Pázmány és társai. De a bécsi békekötést megerősítő 1608. évi törvénycikk még csak "evangelica Confessió"-nak nevezi a protestánsok vallását; a két hitvallást (Augustana, Helvetica) a nevén nem nevezi, bár ezt a két felekezetet érti, midőn kimondja az 1. §-ban: "sua cujusque Religio et Confessio" és a 2.-ban: "quaelibet religio suae professionis Superiores seu Superintendentes habeat". A nádorválasztásról intézkedő 3. törvénycikk pedig a protestáns jelölteket "Evangelicae Confessionis personae" néven nevezi. A magyar törvénykönyvben itt fordul elő ez az elnevezés: "Evangelica Confessio" először. (43)
Közjogi és felekezetközi szempontból igen fontos volt a linci békekötést megerősítő 1617. évi országgyűlés, mely a 6., 8. és 9. törvénycikkekben ismételten is "ágostai és helvét hitvallású evangélikusokról" szól. Törvénykönyveinkben itt történik ez először, mint már Ribini, Warga
(42) Payr S. A dunántúli ev. ehkerület tört. 766. 839. l.
(2) Csecsetka S. Magyarhoni evang. egyházjogtan. Pozsony 1888. I. k. 97. l.
151
Lajos és Csecsetka Sámuel is jelezte. Ekkor került be az "Ágostai Hitvallás" neve törvénykönyvünkbe, és ezóta jogos és törvényes neve egyházunknak az "ágostai hitvallású evangélikus." Ennek az országgyűlésnek okleveleiben említtetnek a protestánsok "evangélikus rend" (Status Evangelicus) neve alatt. A törvény eredeti latin szövege megvan már a Historia Diplom. Evang. kötetében s Csecsetka és Zsilinszky műveiben. (44)
Alig hogy egyházunk ezt az ág. hitv. evang. közjogi nevét s vele a szélesebb körű vallásszabadságot megkapta, egy furfangos r. kat. főpap hamarosan az új névből, egyházunknak az Ág. Hitvalláshoz való viszonyából kovácsolt fegyvert ellenünk felekezeti hűtlenség címén. Bársony György nagyváradi c. püspök és szepesi prépost Kassán 1671-ben adta ki "Veritas toti mundo declarata" című hírhedt munkáját, amely hamis vádirat nyitánya lett irodalmi téren a gyászos évtized embertelenségeinek. (45) Felvette és közli ezt, mint jellemző jezsuita szellemű művet a Historia Diplom. de Statu Rel. Ev. in Hung. névtelen írója és kiadója is (Okolicsányi Pál és Hamel Bruyninx holland követ) Pósaházi János sárospataki tanár feleletével. (Halberstadt, 1710. Appendix 142–152. l.)
Bársony püspök ebben a művében három argumentummal (még a Donatio Constantini hamis oklevelével is) bizonyítja, hogy "a császár" nem köteles Magyarországban megtűrni a lutheránus és kálvinista szektát. A harmadik argumentum ez: feltéve, de meg nem engedve, hogy a lutheránusokat és kálvinistákat meg kellene tűrni, ez csak annyiban volna kötelező, amennyiben a kálvinisták a Helvét, a lutheránusok pedig az Ágostai Hitvallást követik, mert a javukra hozott törvénycikkek csak ágostai és helvét hitvallásúakról szólanak. Ámde ezek nem követik a két hitvallást, tehát sem a lutheránusokat, sem a kálvinistákat nem kell megtűrni Magyarországban. Íme, így avatkozott bele Róma még a hitvallási hűség kérdésébe is.
A lutheránusokat megvádolja, hogy lényeges dolgokban, a X. artikulusban, az úrvacsorai tanban eltérnek az
(44) Hist. Diplom. 44–49. l. és Appendix 9–86. l. Csecsetka i. m. III. k. 939. l. Warga L. Ker. Ehtört. II. 312. Zsilinszky, A linci békekötés 448. 450. 457.
(45) Szabó K. Régi Magyar Könyvtár II. k. 1269. sz. (12. rétű 24 lap.)
152
1530. évi eredeti Ágostai Hitvallástól, mert azt tanítják, hogy: "non sub speciebus panis, sed vel in pane, vel cum pane, vel sub pane esse Christum" (46) Bársony György itt nagy felületességgel egyes kálvinistáknak a gúnyolódását veszi kész igazságnak. De itt a történeti igazság kedvéért meg kell említenem, hogy már a jó lutheránus Bornemisza Péter dunáninneni püspök is jóhiszeműen, de tévesen idézi Luther tanát: "a kenyér és bor alatt avagy mellette, avagy benne: bizonnyal őt magát vesszük." (46) Luther eredeti mondásában a vagy-vagy nem volt benne, nem is diszjunktív, elválasztó értelemben veendő itt az "in, cum et sub", hanem nyomósító értelemben, mintegy annak jelölésére, hogy a mélyebb vallásos titok kifejezésére a szavak nem elégségesek. Luther e szavakkal az úrvacsoraí elemnek s a Krisztus teste és vére között való szoros egységet, a szakramentális uniót akarja kifejezni.
Kifogásolja még Bársony püspök Pázmány nyomán haladva az Augusztána II. részének 3. artikulusát: "De missa." Eszerint a régi lutheránusok, úgymond, a misét még nem vetették el; a mostani lutheránusok pedig a misét a legnagyobb utálatosságnak (abominatio), sőt bálványimádásnak mondják. Bársony itt nyilván túloz. A magánmiséket már Melanchthon 1530-ban elvetette, és a velük űzött visszaéléseket elítélte. Végül éles szemmel észreveszi, és miként Pázmány, Bársony is ügyesen idézi az Ág. Hitvallás utolsó artikulusának (De potestate ecclesiastica) 22. pontját, mely szerint: "Competit episcopis cognoscere doctrinam, et doctrinam ab evangelio dissentientem rejicere... Hic necessario et de jure divino debent eis Ecclesiae praestare obedientiam, juxta illud (Lucae 10,16): Qui vos audit, me audit." Az Aug. Confessio – mondja Bársony – megengedi, hogy hitvitákban a püspök legyen a bíró, a magyar lutheránusok pedig most ezt nem ismerik el, hanem tudj' Isten miféle ember kritériumához folyamodnak. Tehát ezek már nem az Aug. Confessio követői, s ezért nem is kell őket az országban megtűrni. Bársony itt nagyon ügyesen okoskodik, de elhallgatja, hogy Melanchthon és
(46) Historia Dipl. Ev. Appendix 115. l.
(47) Bornemisza P. Predikációk, Detrekő és Rárbok 1584. 204. l. Lásd: Zoványi J. Tanulmányok 1887. 85. l.
153
az Aug. Confessio szerint az "episcopi" azok, "quibus est commissum ministerium verbi et sacramentorum". Vagyis püspök és lelkész közt nincs hierarchikus fokozat, sőt még hittani kérdésekben is "ecclesiae apud nos docent", tehát nem csak a püspökök, nem is csak a lelkészek, hanem a gyülekezetek, tehát a világiak is részt vesznek a hittani kérdések eldöntésében.
Figyelmet érdemel, hogy Bársony váradi püspök is Pázmány Kalauza nyomán mennyire áttanulmányozta az Ágostai Hitvallást, és mily furfangosan akarta a Confessiótól való eltérést a magyar protestánsok ellen felhasználni. De ezek sem maradtak adósok a felelettel. Négy munkát is írtak Bársony műve ellen. Az elsőnek címe: Falsitas Veritatis Toti Mundo Declaratae. Név és hely nélkül jelent meg. Bod Péter Pósaházi János sárospataki tanárnak tulajdonítja. Újra lenyomatta a Hist. Diplom. de Statu Ev. Appendix 146–152. l. (Szabó K. Régi M. Könyvtár II. 2052.) A második: "Falsitas Toti Mundo Detecta." Antwerpen 1672. (Hamis helynév) 12. rét 43 lap. A betűk és díszítmények szerint Kolozsvárott nyomatták. Megvan a Pozsonyi ev. líceum könyvtárában. Szabó Károly Bethlen Miklósnak tulajdonítja. (Szabó K. Régi M. K. II. 1295. sz.) A harmadik válasz Komáromi Csipkés Györgytől való: "Molimen Sisyphium." Kolozsvár 1672. 4. r. 16 levél (Szabó K. II. 1294. sz.) A negyedik feleletről alább szólunk.
Az elnyomatás évtizedeiben is gyülekezeteink, lelkészeink és tanítójuk hívek maradtak a meg nem változtatott (Invariata) Ágostai Hitvalláshoz. Dunántúl a felavatott és megválasztott lelkészek a Liber Concordiae kötetéhez fűzött papírlapokra írták hűségnyilatkozatukat és nevüket, de a Concordia könyve mellett még külön kiemelik az "Invariata Augustanához" való ragaszkodásukat, és gyülekezeteiket is ezzel a hitvallással jelzik. Így például Szakonyi Miklós sokorókajári lelkész a röjtöki kisgyűlésen 1653. nov. 11-én kijelenti és aláírja, hogy az Aug. Confessio, az Apologia és az egész Concordia-könyv szerint fog tanítani. Schubert Antal pomogyi lelkész pedig 1656. a büki zsinaton csakis az Augusztánát említi aláírásában. Kövesdi Pál tudós gimn. igazgató, megválasztott soproni magyar lelkész pedig a kőszegi gyűlésen 1663. jún. 26. így ír alá:
154
"Paulus Kövesdi pastor eccl. Sempron. Hungaricus subscribit Formulae Concordiae Invariataeque Augustanae Confessioni." (48) Az iskolákban a hittant az Aug. Conf. alapján tanulták. A lelkészi vizsgálatokon is az elnöklő lelkészek vagy igazgatók az Augusztána egyes tételeit tűzték ki vitatkozásra. Lócson 1669. nov. 13-án például Kövesdy Pál lelkész elnöklete alatt két kandidátussal az Aug. Conf. IX. artikulusa felett (De baptismo) volt solemnis disputatio. Asszonyfalván 1670. jún. 11-én M. Unger Mihály soproni igazgató elnöklete alatt az Aug. Conf. I. art. felett (De Deo) vitatkoztak. Meszlenben 1672. máj. 18. Aáchs Mihály exul, a Győrből elűzött igazgató, az Ág. Hitv. III. artikulusából (De Filio Dei) 11 tételt tűzött ki a lelkészjelöltek számára. Szilvágyon 1673. jún. 6-án Bognár György elűzött győri lelkész prédikált, s a papi vizsgán is valószínűleg ő elnökölt, ahol az Ág. Hitv. IV. artikulusa (De justificatione) felett vitatkoztak. (49)
Sopronban a jezsuitákkal vitatkozó Lang Mátyás, az evang. Eggenberg hercegnő udvari papja, Eperjesen Pomarius Sámuel, a Calov Ábrahám által hazánkba küldött, tudós igazgató, a patrónusok közül a minden áldozatra kész, Tübingenben stipendiumokat szerző, Wittenbergbe alumnusokat küldő Wittnyédy István soproni prókátor, Zrínyi Miklós bizalmasa, Asszonyfai Ostffy László és Miklós, a Telekesi Törökök, a Felvidéken Thököly István, a két Keczer, Radvánszky, Roth, Zimmermann és az eperjesi vértörvényszék többi áldozata, mind buzgó lutheránusok, az Ágostai hitvallás követői voltak. Thököly István 1670-ben az Árva várában őt körülkerítő Heister tábornoknak és gróf Esterházy Pálnak mondta: "Egyedüli vétkem, hogy evangélikus vagyok, de ez nem bűn az ország törvényei szerint. (50) Ostffy Miklós, ki 1680-ban az asszonyfai várába menekült evang. püspököt kiadni nem akarta, a tanúk egyező vallomása szerint felelte: "kész lesz életét és jószágát is feltenni, hogysem Fekete Istvánt elbocsássa vagy elküldje, mivel az ő religiója ezt hozza magával." Ősi kas-
(48) Payr S. Egyháztört. Emlékek. 88. 90. 95.
(49) Egyházkerületi jkönyvek Sz. Fekete István idejéből.
(50) Pauler Gy. Wesselénvi és társai II. 185.
155
télyát azután Győrből hozott sugárágyúkkal lőtték porrá a császári hadak. (51)
A gyászos évtized után, mihelyt egyházunk szóhoz juthatott, Freibergi Kresztianszky Jób (valószínűleg álnév) 1683-ban "Ausführliche Antwort auf die entlarvte Wahrheit contra Georgium Bársony praepositum capituli Scepusiensis" című munkával felelt Bársony vádjaira. Kresztianszky részeges embernek ismeri Bársonyt. Részeg lehetett, írja, akkor is, mikor az evangélikusokat az Ágostai Hitvallástól való elpártolással vádolta. (Idézett műve 93. lapján.) Ez a Kresztianszky írta azt a második védőiratot is Lapsánszky ellen, aki a gályarabokat vádolta azzal, hogy nem a vallásuk, hanem lázadás miatt ítélték őket gályarabságra. Ennek "Kurzer Gerichts-Auszug" c. művére felelt "Kurtze Nachricht entgegengesetzet dem lügenhaften Bericht des Joh. Lapsansszky (4. r. 1683.) c. iratával. (52)
A hamis vádakkal szemben az Ágostai Hitvalláshoz való ragaszkodásukat akarta megmutatni, s az 1681. után feléledt gyülekezeteket a hithűségben és tanegységben akarta megtartani Lövei Balázs buzgó győri lelkész, midőn a teljes Ág. Hitvallást 1692-ben újra lefordította és kiadta. Lőveit kevéssé ismeri egyháztörténetünk. Nemesi családból, Sopronlövőről (Lövei de Lövő) származott. Atyjuk Sziszekről vándorolt be és Herbics volt a régi horvát családi nevük. Rokona, talán nagybátyja, Lövei Mátyás, 1623-ban kapott magyar nemnességet, megyei esküdt volt és soproni vagyonos szenátor, aki 1647-ben szép stipendiumot hagyott a soproni iskolára. Lövei Balázs a muraszombati Tratnyaki Györgygyel 1672-ben a körmöcbányai alumnusok közé, 1676-ben pedig a jénai egyetemre iratkozott be. De tanult Tübingenben is, ahol 1682. "De auditore verbi divini christianissimo" c. értekezést adott ki. Visszatérte után Győrött rektor s csakhamar lelkész lett, 1681 után az első. Az anyakönyvet 1686-tól 1707-ben bekövetkezett haláláig vezette. 1682–84-ben a belvárosban lakott, de ekkor a püspök fegyveres német milícia által űzette ki a külvárosba. Lövei idejében a győri egyház még nagyon kidomborította magyar és evang. jellegét.
(51) Prot. Ehtört. Adattár III. 8. l. Payr S. Szenczi Fekete István 78. l.
(52) Fabó András. Monumenta II. k. 13. és 217. l.
156
1699. évi szervezkedő gyűlésükön kegyes és Istenes Aug. Confessión való Győri Magyar Ecclesiának" nevezik magukat, mely négyféle. ú. m. vitézlő, nemesi, német és városi rendből áll. Itt szabták meg kettős Tiszteletre és Becsülésrc méltó Praedicator Löwey Balázs uram ő Kegyelme" a rector, conrector és kántor kötelességeit is.
Bőkezű patrónusa volt Löveinek Győrött Telekesi Török István, Egyed, Szentandrás és Sobor földesura, ki őt komájának is meghívta. És buzgó munkatársat talált Aáchs nemescsói lelkészben, a volt győri rektorban. Mint győri lelkész fordította le és adta ki Lövei Balázs 1692. az Ágostai Hitvallást. A lelki szükség hajtotta őt erre. Az igen rövid Előbeszédecskében mondja: "Régenten Rómában szégyennek tartatott, ha valaki Római Polgár volt s nem tudta a Római törvényt. Ezenképpen szégyen volna, ha azok, akik az Augustana Confessión valók, az Augustana Confessiót nem látnák, olvasnák vagy hallanák. Azért az Augustana Confessión levő Magyarok kedvéért ugyanazon Augustana Confessiót magyarul kinyomtattatni tetczett Buzgó Lélekkel." A 12-ed rétű 84 levélre terjedő könyvecske név nélkül jelent meg. A fordító és kiadó neve azonban a nagybetűkkel írt Buzgó Lélekkel kezdő betűibe. (B. L. Blasius Lövei) van elrejtve. De Hrabovszky György Presbyterologiája szerint is (I. 397) a "Nemzeti Könyvtár" (talán Nemzeti Múz.) I. 216. a könyvecskére ezt a megjegyzést teszi: Haec editio putatur esse Ratisbonensis procurata per Blasium Lövei Jauriensem A. C. Ministrum." És Sz. Bárány György is később Löveinek tulajdonítja. Regensburgban vagy Lőcsén jelent meg, a költségeit bizonyára Telekesi Török fedezte. A fordítás hű és elég jó magyarsággal írott. A közszükségletnek akart megfelelni. Hatvan év óta nem jelent meg magyar Augusztána. (53)
Hasonló B. L. jelzéssel jelent meg a XVII. század végén év nélkül Breuer Sámuel nyomdájában Lőcsén egy 8-ad rétű 24 levélre terjedő könyvecske ily címen: "Egész Esztendő által való Vasárnapi Evangeliumoknak sommáját, velejét és czílját magokban foglaló rövid és edgyügyü Magyar Versetskék. Mellyeket szerzett egy Buzgó Lélek."
(53) Szabó K. Régi M. Könyvtár. I. 1434. és Sólyom J. i. c. Ösvény 1930. 1. sz.
157
Egyetlen példánya a pesti református collegium könyvtárában van meg. Kétségtelen, hogy Lövei Balázs műve ez is. A vallástanításnak akart szolgálatot tenni azokban az időkben, mikor oly kevés volt az iskolai könyv. (54)
1696-ban Lövei barátja, Aáchs Mihály nemescsói lelkész adta ki (kétségtelenül Telekesi Török támogatásával) "Arany Láncz" című, sok kiadást ért jeles imakönyvét. (Lőcse 1696. 12-ed rétű 210 lap.) Ennek elején a tiszteletes Authorhoz Lövei Balázs ír Előbeszédecskét s ebben mondja: "Jól gondoltad Christusban nálam öregebb szolgatársam, hogy e könyvet irtad, mert majd alig találtatik egy-két imáságos könyv magyar, melyet Religiónkon való ember bocsátott volna ki." Ebben az évben Lőcsén 1696. adta ki Aáchs Mihály Zöngedező Mennyei Kar című nagy jelentőségre jutott Új evang. énekeskönyvét is, melybe Lövei Balázs a versfők szerint három éneket írt: "Látod, miként juta," "Lölköm, kit elvesztettél" és "Lölköm ő nagy örömében." A későbbi kiadásokból ezek kimaradtak. (55)
Két évvel később pedig Lövei A. vasárnapi és ünnepi Evangeliumokat és Epistolákat adta ki az 1636. és 1643. évi csepregi kiadások szerint, de mégis újabb igazításokkal es az Evangeliumokhoz szerkesztett imádságokkal (Bártfa 1698. 12-ed rétű 180 levél). Lövei ezt a Győr-Ujvárosban 1698. Lukács napján (okt. 18.) kelt Előszó szerint Telekesi Török Istvánnak ajánlotta: "Kegyelmed neve alatt kinyomattam. Bátorságot vettem a Kegyelmed ekklesiai dajkaságából, melyben követi eleinek nyomdokát; másrészt hozzám való gratiájából, hogy keresztkomájának fogadott." (56) A csepregi exemplárok elfogytak. Lövei tehát itt is a nagy hiányon akar segíteni.
A buzgó győri lelkészt alesperesnek is megválasztották. Asboth János, a későbbi kemenesalji esperes írta 1695-ben, hogy a győri egyházmegyét Bors Mihály esperes (kajári lelkész) és segéde, Lövei Balázs alesperes már visszaállította előbbi fényébe. Az utódok is Löveit nagy tisztelettel emlegetik. Petróczi Ádám és Torkos András volt mellette a győri rektor és káplán. Említésre méltó még, hogy a be-
(54) Szabó K. Régi M. Könyvtár I. 1591. sz.
(55) Szabó K. Régi M. K. I. 1489. és 1490. Payr S. Egyh. és Isk. 1898. 16. l.
(56) Szabó K. i. m. 1. 1517. Payr S. Telekesi Török I. 17. l.
158
ledi születésű Szeniczei Bárány György, a későbbi magyar Francke, mint inasgyerek Lövei házából járt iskolába, első benyomásait leendő nagy hivatásához itt szerezte. A bakonyszentlásztói anyakönyv szerint Lövei az I. Lipót-féle üldözések idején több lelkésztársával az itteni fürdőhelyre menekült, ahol gróf Esterházy János földesúr a helybeli Kovács György lelkésszel együtt "békébenhagyni parancsolta" őket. A szentlászlói templom mai nap is használt L. B. betűkkel és 1691. évszámmal jelzett úrvacsorai kelyhét Lövei adta nekik ajándékul. És dr. Gömöri Dávid győri orvos "De aqua minerali Szentlászlóiensi" c. értekezésében az 5. lapon írja, hogy "Lövei Balázs győri lelkész a köszvényből való kitisztulását a Szentlászlói Ferdőnek köszöni." (57)
Egyházunk az Ág. Hitvallás lefordításáért tartozik Löveinek nagy köszönettel, amire annál nagyobb szükség volt, mert Szentiványi Márton jezsuita Bársony Györgynek fentebbi művét "Veritas Toti Mundo Declarata" 1706-ben újra sajtó alá rendezte s függelékül több régi és újabb, a protestánsok ellen szóló oklevelet csatolt hozzá. Ezek közt van a Nagy Konstantin adományáról szóló hamis oklevél is, melyet ma már a r. kat. történetírás sem mer hitelesnek mondani. Újra felhangzott tehát a vád: a lutheránusok eltértek az Ágostai Hitvallástól, tehát nem kell őket megtűrni. Ez a könyv Nagyszombatban jelent meg a jezsuiták sajtój án. (Tyrnaviae Typis Academicis Anno 1706. 12-edrétű 97 lap.) (58)
Legközelehbről az 1707. évi rózsahegyi zsinatnak volt feladata, hogy erre a vádra is megfeleljen. Az ortodox lutheránus Kerman Dániel püspök volt e zsinatnak vezető szelleme és a Rózsahegyen alkotott kánonok nagyon is hangsúlyozzák az Ágostai Hitvalláshoz és a többi szimbolikus könyvhöz való hűséget. A kánonokban mindenütt "Aug. Confessioni addicti és Augustano-Evangelici" néven nevezik magukat. Egy külön artikulusban mondották ki, hogy
(57) Hrabovszky Gy. Presbyterologia I. 378. Kriskó Pál, A körmöcbányai alumnusok anyakönyve 1655–73. Kézirat. Eöttevényi Nagy O. A győri ev. ehközség tört. 55. 82. Payr S. Ehtört. Emlékek 180. 241. 367. Görög E. A veszprémi ev. ehm. tört. 14. 27. Payr S. A dunántúli ev. egyházker. tört. 119. 377. 890.
(58) Szabó K. Régi M. Könyvtár II. k. 2257. sz.
159
a zsinat összes szimbolikus könyveinket, első helyen pedig a "meg nem változtatott Ágostai Hitvallást" (Augustana Invariata) helyesli, megerősíti s a benne kárhoztatott eretnekségeket a magyarországi evang. egyházakból örök időkre számüzi "különösen pedig a pietizmust ennek minden tartozékával." Kerman már zsinati meghívó levelében "az Úr szőlőjét pusztító rókáknak és rókafiaknak mondja a pietistákat. A Halléból visszatért teológus ifjaktól reverzálist vagy esküt vett. Megrémült, hogy Bél Mátyás ocsovai ifjút konrektornak hívták, "aki által Besztercebánya egy fészke leszen a pietizmusnak." Cephalides Sámuel gölnicbányai lelkésznél házkutatást tartott és feltörette a könyvesszekrényét. Ez a szegény beteg pap hat gyermekével kénytelen volt kivándorolni és Zinzendorf nagynénje, Gersdorf Zsófia birtokán Herrnhut mellett talált menedékhelyet. (59)
Az ortodoxia nem csak belső veszedelmet látott a pietizmusban, hanem kifelé is hithűnek akart mutatkozni, hogy Bársony György vádjával ne üldözhessék az egyházat. Pedig ezek a buzgó magyar pietista lelkészek: Torkos András, Bél Mátyás, Szeniczei Bárány György, Vásonyi Márton, Sartorius Szabó János, csak a vallásos életet akarták bensőbbé, gyakorlati téren is gyümölcsözőbbé tenni; az egyház régi tanán semmit sem változtattak. Hiszen Luther Kis Kátéját magyarázták és adták ki többszörösen is. Sőt Bárány György, a tolna-baranyai új esperesség alapítója, ez a magyar Francke, volt az, aki 1740-ben az Ágostai Hitvallást is újra kiadta. A korábbi kiadást még mint Lövei Balázs papiházában forgolódó "gyáva inas" ismerte meg Győrött. Bárány hithű teológusnak bizonyult már egyéb kiadott munkáival is: Luther Kátéjával, Gerengel Simon soproni lelkész Summájával, a Diktumos Könyvvel (Lelki Fegyverház 1733.), amelybe három esztendeig való fizetését beleölte és Szentgróthi Mihály dörgicsei lelkésszel a püspöki papavatás felett folytatott vitájával, amelyben helyesli, hogy a kandidátusok az Aug. Confessióra esküt
(59) Zsilinszky M. Egy forradalmi zsinat tört. 79. Payr S. Magyar pietisták a XVIII. században. Egyháztört. Monografiák, Bpest 1898. 99. l.
160
tegyenek. De még nagyobb bizonysága hithűségének az Agostai Hitvallás új kiadása. (60)
Majdnem félszázad múlt már el, hogy atyai jóakarója és győri mestere, Lővei Balázs ezt 1692-ben kiadta. Nagyon is érezte tehát a kiadás szükségét és mesterének példáját akarta követni. A könyv címe: Augustana Confessio, az az a Hitnek azon Vallása, melly V. Károly császárnak az Augusztai Imperiumi Gyűlésben 1530. Eszt. D. 25 Juni a saxoniai Kantzellarius D. Bayer által Németül olvastatott és most egynéhány jegyzésekkel kibotsáttatott. Jenában 1740. Esztendőben. (12-ed rétű 96 lap. Kétségtelen, hogy titokban Győrött nyomtatták és nem Jenában.) Névtelenül jelent meg. Némelyek Sartorius Szabó János nemescsói lelkésznek tulajdonították a fordítást. De Báránynak a püspök fia világosan megmondja apja felett mondott búcsúztatójában:
A Dictumos könyvei és az Augustai
Confessiót néki minden köszönheti. (61)Az Előljáró Beszédecskét ő is, mint volt mestere és pártfogója Lövei, a római polgárról vett hasonlattal kezdi. Azután így folytatja: "Tudomásom szerént az Aug. Conf. magyar nyelven két ízben botsáttatott ki, először Pápán 1628. eszt. ugyan idegen okból (Samarjai által uniói célból), másodszor pedig 1692. amint gondolom Ratisbonában b. e. Lövei Balázs uram, akkori Nagy Győri A. C. levő Pred. által. (Lethenyei 1633. évi fordításáról nem emlékezik.) Minthogy penig a két időbeli editionak Exemplári már annyira elfogytanak, hogy azokat még magul is alég kaphatni, azért szükségesnek tetszett azt ujonnan közvilágosságra és haszonra kiereszteni olly reménség alatt, hogy abból az Evangelikus Keresztyének az ő, a Szent irásokra építtetett vallásoknak summáját voltaképpen megtanulván észreveszik, hogy az ő vallások nem új, amint káramoltatik, hanem olly régi, amely régi a Szentírás." A kiadásnak másik célját pedig így jelöli meg: "A tudomány penig ezen Aug. Confessióban úgy adattatik előnkbe, hogy abból kiki
(60) Payr S. Egyháztört. Emlékek 358. l.
(61) Bárány János püspök búcsúztató versei. Felpécz 1757. júl. 1. Payr S. I. m. 365. l.
161
azt is észreveheti, miként kelljen az igazságnak ismérete által a kegyességre vezettetni (Tit. 1,3.) és a tiszta tudománynak formájához képest, tiszta és Krisztushoz illendő életet élni.
" Ezt a gyakorlati célt a pietista lelkész természetesen nem mellőzhette. Hátul a 12., 46., 124. és 125. zsoltárt is mellékelte a fordításhoz. Olvasóit ezek által is hithűségre és kegyességre akarta buzdítani.Sólyom Jenő ezt a kiadást összehasonlítván Lövei Balázs 1692. évi fordításával, a kettőt kevés kivétellel majdnem teljesen megegyezőnek találta. Ismerve a személyes viszonyt a két fordító és kiadó között, ezt könnyen megérthetjük. Bárány ifjúkorában Lövei tanítványa és alumnusa volt, természetes tehát, hogy az idősebb lelkész mint tekintély állott előtte s annak fordításán sokat változtatni nem akart. De azért, mint a címlapon is jelezte, "egynéhány jegyzést" fűzött hozzá. A II. rész (A megváltoztatott rossz szokások) 3-ik artikulusa előtt (A misséről) például ez a megjegyzése: "Tudjad Keresztény Olvasó, hogy itt a Missén az Augustana Confessio nem a Pápisták Misséjeket hanem az Úr Vatsorájának szép Czerémoniákkal való kiszolgáltatását érti, amennyiben a Missét emlegeti a mi részünkről. Amint ezt megtapasztalod, ha az egész Artikulust elolvasod."
Polemikus célra Bárány az elnyomatás idejében nem gondolhatott. Az egyházon belül voltak ugyan vitái Szentgróthival és Ribinivel is, de kifelé nem lett volna tanácsos vitát kezdeni. Vitatkozni különben sem szeretett. Francke művéből fordított magyar neveléstana elé megkönnyebülten, mintegy reklámul és a cenzorok megnyugtatására írja: "Itt a hit dolgáról nem disputáltatik." A hithűségben való megtartás, a Szentírással megegyező hitigazságainknak közlése és a gyakorlati kegyes életre való serkentés volt az Ágostai Hitvallás kiadásának célja és Mária Terézia korában, az elnyomatás idején Bárány György ezzel igen nagy szolgálatot tett egyházának.
Egyházunk egyéb jeles lelkészei is, Zabler Jakab Bártfán, Kerman Dániel Zsolnán és Miaván, Burius János Besztercebányán, Pilárik István Selmecbányán, Miletz Illés és Bél Mátyás Pozsonyban, Torkos András Győrött, Kastenholz András Sopronban, Vásonyi Márton Vadosfán, Sipkovics Tóth János Pápán és Téthen, Aáchs Mihály és S.
162
Szabó János Nemescsóban, Csereti Mihály Nemeskéren és Miskey Ádám Nemesdömölkön a XVIII. század elején mind buzgó hívei voltak az Ágostai Hitvallásnak. Nem különben a világi vezetők is a Felvidéken: Petrőczi István, Jánoky Zsigmond, Szirmay Miklós, Okolicsányi Pál, Zmeskál Jób Árva megyében, Laszkári János és Kubinyi Mihály Hontban, Radvánszky János Radványban, Röszler András Pozsonyban, báró Hellenbach János Selmecbánván és a dunántúliak közül: Telekesi Török István Egyeden, Ostffy Mihály Asszonyfán, Torkos Péter Győrött, Dobner Nándor Sopronban sat.
Különösen felélesztette a hitvallási hűséget a rózsahegyi zsinat 1707-ben és a reformáció kétszázados jubileuma 1717-ben, amelyet nagy lelkesedéssel ültek meg különösen városi helyeken. Az 1709. és 1713. évi pozsonyi országgyűléseken is erélyesen kellett vallást tenni hitükről. A rózsahegyi zsinat ugyanis elhatározta, hogy a temetési menetek előtt néhol az iskolás gyermekek által hordoztatni szokott fakeresztet, az egyformaság kedvéért hagyják el (15. kánon). Ebből Spázay Pál esztergomi kanonok az országgyűlésen azt a vádat kovácsolta ellenök, hogy megtagadták Krisztus keresztjét és régi hitvallásukat; tehát mint új eretnekséget nem kell őket megtűrni. Okolicsányi Pál alapos jártassággal fejtegette előttük szimbolikus könyveinket, melyekhez hívek maradtak; de a Szentírás azon kifejezése "Te vagy ama szikla, rajtad építem fel az én anyaszentegyházamat" nem Pétert, hanem Krisztust állítja az egyház alapjáúl. Dobner Ferdinánd, a tudós és buzgó soproni polgármester és konventelnök pedig, ki az egész országgyűlésről naplót vezetett, Spázaynak felelt meg: mi tisztelői és nem gyűlölői vagyunk Krisztus keresztjének ama vers szerint:
Effigiem Christi, quoties transibis, honora,
Non tamen effigiem, sed quem designat, adora.Majd pedig a vita folyamán cédulára írta és köröztette Kristoforus szavait: "A legfőbb bölcseség pedig abban áll, ismerni Jézust, a megfeszítettet." De a papok közül csak Unverzagt premontrei követ merte ezt helyeselni. Nagy igazságot mondott a pozsonyi Röszler András is, akitől a
163
miniszterek, midőn Bécsben járt követségben, azt kívánták, hogy béküljenek ki a klérussal. A klérussal nem lehet kiegyeznünk – mondá Röszler – éppen úgy, amint a bárány nem egyezhetik ki az őt felfalni akaró farkassal. Ezért van szükségük a főpásztor védelmére. Ez még az országgyűlés folyamán be is bizonyult, mert midőn a protestánsok régi szokás és jog szerint evang. rendeknek (Status Evang.) nevezték magokat, a klérus tagjai gorombán szólaltak fel: csak négy országos rend van, az evang. követek tehát takarodjanak ki a tanácskozás terméből, mert itt az az ötödik rendnek nincs helye. (62)
Mindebből azt látni, hogy az evangélikusoknak már csak vallásszabadságuk és egyházjogi helyzetük érdekében is ragaszkodniok kellett ősi hitvallásukhoz s ezt nyíltan és erélyesen meg is tették. Hogy a felekezeti kérdések és hitviták ezekben az években mennyire ismeretesek és napirenden voltak, azt II. Rákóczi Ferencnek az evangélikusok úrvacsorai tanára célzó tréfás mondása is jellemzi. Mikor ugyanis bizalmas embere, az evangélikus b. Hellenbach János bányafelügyelő, egyszer már a maga fizetését is kérni merte, a fejedelem tréfásan válaszolta: "Kegyelmed úgyis lutheránus lévén, járandóságát in, cum et sub" (benne, vele és alatta) feltalálja majd a bányákban." Rákóczinak ez a mondása meg van örökítve az Archivum Rákócziánum 1706. szept. 11-iki feljegyzésében. (63) A buzgó r. kat. fejedelem különben a hithűséget a másvallásúakban is megbecsülte s midőn Pekry Lőrincz 1690-ben evilági boldogulása kedvéért r. katolikussá lett, Rákóczi megrovólag mondja róla: hitét vásárra vitte. (64) Hamarosan lett báró és végbeli kapitány. Mert megmondta már Balassa Menyhért az árultatásáról szóló komédiában: Mert nagy jó és hasznos kereskedés az hittel való kereskedés mindenkor, kihez az többi kereskedések mind semminek tetszenek. (65)
A Lutherhez és az Ágostai Hitvalláshoz ragaszkodó hithűségnek kiváló példáit látjuk a fentebbi Pekry Lőrinc
(62) Zsilinszky M. Egy forradalmi zsinat tört. 97. 101. 109. 111. és 112. l.
(63) Márki Sándor, II. Rákóczi F. élete II. k. 411. l.
(64) Antalffy Endre., Petrőczy K. Szidonia élete 71. 73. l.
(65) Szilády Á. Régi M. költők Tára VII. k. 270.
164
költői lelkű és buzgó vallásos hitvesében Petrőczi Kata Szidoniában, valamint ennek bátyjában, Petrőczi Istvánban, a rózsahegyi zsinat elnökében. Petrőczi Kata régi lutheránus dallamokra (Eltévedtem, mint juh sat.) írta szép egyházi énekeit és orthodox lutheránus teológusok áhítatos könyveit olvasta. Volt is vigasztalásra szüksége a sok szenvedése között. Férjének könnyelmű hitehagyása végtelenül lesújtotta. De Kollonich uralma idején más hasonló eset is a Felvidéken elég sok fordult elő. Hogy férjét és másokat is visszatérítsen és visszatartson, lefordította Mayer Frigyes János greifswaldi tanárnak, Spener jó barátjának Hamburgban 1690. megjelent könyvét ily címen: "A Pápista Vallásra Hajlott Lutheránusok Lelkek isméretinek kinnya." (H. n. 1690. 12. r. 156 lap). Antalffy Petrőczi Kata nyelvének vitázó erejét, tudományos alaposságát és prózájának szép és tiszta magyarságát emeli ki. De már Bod Péter is nagy dicsérettel szólt róla. Es a hű feleség el is érte célját, férje, Pekry Lőrinc halála előtt visszatért egyházunkba. E műhöz a költőnő és barátai két más nagy lutheránus teológusnak könyvecskéit is hozzáfűzették. Az első: "Catholicus Válasz az Esaviták Eretnek kérdésére: Hol volt Lutherus előtt az igaz Vallás avagy Anya Szent Egyház? Az Pápisták között szorongatásban lévő minden Evangelicus keresztyéneknek Anno 1627. kiadatott Meisner Boldizsár a Sz. Írás Doctora és Wittenbergi Professor által. Mostan penig az Ecclesia nyomoruságin keserves könyveket hullató egy nevezetlen személy Nemzetének hasznára s az veszedelemben tántorgó lelkek javára Magyar nyelvre Németből forditván nyomtatásban kiadott A. C. 1690." (12-ed rétű 56 lap.) A másik mű pedig, mely szintén Petrőczi Kata fordítása elé van fűzve, ez: "Roevid és Fundamentumos Tracta, Mellyből a kegyes olvasó a Római és Evangelica Ecclesiákról itéletet tehet. Isten igéjéből előadatott Nicolaus Hunnius D. és Lübeki Superintendens által A. 1690." Szintén a hely nélkül (12-ed rétű 147 lap). Mind két mű hiterősítő, rokon tárgyú és célú Petrőczi Kata könyvével s nem csak összefűzve, hanem a lapok folytatólag vannak számozva is. Látszik, hogy Meissner és Hunnius műve is Petrőczi Kata környezetéből került ki. Az ágostai hitv. evang. híveket akarták hithűségükben megerősíteni. És volt is kelete a három füzetnek,
165
mert 1692-ben, most már a nyomtatási hely (Frankfurt, de lehet, hogy Lőcse) jelzésével újra megjelentek. (66)
A buzgó evang. költőnő a maga és mások vigasztalására a nagy lutheránus Arnd János áhítatossági műveiből is adott ki még két könyvecskét. Ezek: A Kereszt nehéz terhe alatt elbágyatt sziveket élesztő jó illatu XII. Liliom. Mellyeket a keseredett szívek vigasztalására Arnd Jánosnak a Lüneburgumi Püspöknek az igaz keresztyénségről Német nyelven kiadott könyvéből válogatott ki és XII Részekben foglalván, azokhoz való imádságokkal együtt Magyar nyelvre fordított, az édes Férjéért való Szebeni méltatlan rabságában; és immár Isten kegyelméből megszabadulván, annak háládatos örök emlékezetire és a kereszt-viselő szenteknek lelki hasznokra maga költségével kinyomtattatott Gróf Petrőczi Kata Szidónia. Kolozsvárott Telegdi Pap Sámuel által 1705. (12-ed rétű 181 lap.) A mű elé Pápai Páriz Ferenc nagyenyedi jeles professzor a költőnőt magasztaló igen szép verset írt. (67)
A másik műve pedig, mclv szintén a lutheránus Arnd Jánoshoz való ragaszkodását mutatja: Jó illattal füstölgő Igaz Sziv, Mellyel a Világ szeretetiben szunnyadozó Sziveknek felserkentésére Arnd Jánosnak a Luneburgumi püspöknek az igaz Keresztyénségről kiadott Könyvéből válogatott ki és Tizenkét Részekbe foglalván, azokban való Imádságokkal együtt Magyar nyelvre forditott, a Magyar Nemzet ellensége előtt való már negyedszeri bujdosásában Huszton és a Keresztyénekuek lelki hasznokra maga költségével ki is nyomtattatott Gróf Petrőczi Kata Szydonia. (Lőcse 1708. 8-ad rétű 107 lap.) (68)
Ágostai hitv. evang. egyházunknak nagy büszkesége ez a kiváló költőnő nagy lutheránus hithűségével. Ezt a hitvallásokhoz való ragaszkodást akarta éleszteni ifjabb Aáchs Mihály bártfai igazgató is, a nemescsói lelkész fia, Magyar Theologia című Bártfán 1709. kiadott dogmatikájával. Szirmay Miklós kiváló evang. patrónusnak s nejének Cseri Zsuzsannának ajánlotta. Ezek könyvtárában találta meg magyar kéziratban König Frigyes János greifswaldi,
(66) Szabo K. Régi M. Könyvttár I. k. 1397–1399. és 1122–1124. sz.
(67) Szabó K. Régi M. Könyvtár I. k. 1707. sz.
(68) Szabó K. i. m. I. k. 1747. sz.
166
majd rostocki tanárnak Theologia Positiva című 1664-ben megjelent művét s ezt Quenstedt András dogmatikája szerint kijavítva és kiegészítve Szirmay költségén adta ki. Ez a 39 cikkelyből álló, kérdésekben és feleletekben írott magyar dogmatika az Ágostai Hitvallás és a szigorú lutheri ortodoxia álláspontját képviseli. (69) Freylinghausen Anastasius hallei lelkésznek, Francke vejének dogmatikáját pedig Bél Mátyás még mint besztercebányai tanár adta ki. A címe: Compendium avagy rövid summája az egész keresztény tudománynak XXXIV articulusaiban foglaltatott kérdésekben és feleletekben. (Halle 1713.) Torkos András győri lelkésznek ajánlotta s az előszó szerint "az igaz hitbeli nemzetünkben való evangelika anyaszentegyház számára fordította. Sok és súlyos okai voltak, amelyeket előszámlálni most nem tartja szükségesnek ... "nyilván vagyon, hogy eféle irások nélkül mind e mai napiglan nemzetünk felette igen szükölködik." (70)
Mind e magyar hittani művek is az Ágostai Hitvalláshoz és a többi szimbolumhoz való hűséget igyekeztek a tanítókban és a hívekben megerősíteni. A rózsahegyi zsinat és az ezt követő országgyűlési tárgyalások után az evangélikus öntudat felkeltésére legnagyobb hatással volt a reformáció kétszázados jubileuma 1717-ben. Az ortodox Kerman Dániel püspök járt elöl ennek megünneplésében. Hiterősítő körlevelet küld szét. Az egyházunkat védő hazai törvényeket, úgymond, lábbal tapodjak, de azért Luther és az evangélium szellemét nem ölhetik meg. Részletes utasítást ad a lelkészeknek. A templomokat illatozó virágokkal és galyakkal kell felékesíteni. De azért egykorú őszinte feljegyzés szerint "inter tacita suspiria et gemitus" csendes fohászkodás és sóhajtozás között folyt le az ünnepély. (71) Ünnepeltek a bányavárosokban, Késmárkon, Eperjesen, Lőcsén, Trencsénben, Miaván, Pozsonyban, Győrött, Sopronban, sőt a kicsiny Nagyvázsony véghelyen is, ahol ekkor Bárány György volt a lelkész. Miaván Kerman, Pozsonyban Bél Mátyás Győrött Torkos András, Sopron-
(69) Szabó K. i. m. I. 1757. Payr S. Ifjabb Aáchs M. Okolicsányi gyóntató papja az ónodi gyűlésen 1707. Evangelikusok Lapja 1923. 50.
(70) Haán Lajos, Bél Mátyás. Bpest 1879. 24. l.
(71) Payr S. A reformáció évszázados ünnepei hazánkban. Prot. Szemle 1911. 496.
167
ban Kastenholz András lelkész és Deccard János igazgató rendezte az ünnepélyt. Az utóbbi helyen a fentebbi Dobner Nándor polgármester és konventelnök is kivette részét az ünnepélyből. Luthert és a reformációt magasztaló hosszabb verset írt, melyet Grünler kántor megzenésített és a "chorus musicus" énekelt:
Wie alt ist Luthers Lehr? Vielleicht zweihundert Jahr?
Nem, weil in Gottes Wort sie längst gegründet war
Auf der Propheten- und Apostel-Schritt vorher.
Bleibt sie mit Wahrheitsgrund die uralt christlich Lehr.Dobnernek ez a verse és Kerman hosszú körlevele megjelent a németországi hatalmas emlékkönyvben is: Cyprian S. Hilaria Evang. vom andern luther. Jubelfest. (Gotha 1719.) Ívrétű igen vastag kötet sok és igen becses rézmetszetekkel. Dobner szép verse vitára is indította a jezsuitákat. Wahrmund Theophilus álnevű ev. teológus pedig az anyagi érdekből áttért, trencséni születésű Báchmegyei István Pál nagyszombati orvost vonta felelősségre. (72)
Kerman püspök pietistaellenes küzdelmében világi uraink kevésbé vettek részt. Jánoky Zsigmond hontmegyei alispán, II. Rákóczi Ferenc kancellárja véleménye szerint csak privata opinio, non doctrina és nem oly bő, titkos is az olyan pietizmus és nem áradott el papjaink között.. Szirmay Miklós felhívására Radvánszky János sem bocsátotta el az ocsovai Bél Mátyást Besztercebányáról, nem féltette a várost a pietizmustól. Dunántúli nemes urainknak, Telekesi Török Istvánnak, Ostffy Mihálynak, Vidos Miklósnak pedig a Halléban járt teológusok voltak legkedvesebb embereik.
A hitvallások s így az Aug. Confessio iránt való közönyösségnek csak egy feltűnő jelével találkozunk a XVIII. század elején. Torkos András 1709. Halleban megjelent "Engesztelő Áldozat" című imakönyvének a Nemzeti Múzeumban őrzött példányában ugyanis a könyvtábla belső lapján régi, egykorú írásssal ezt a verset találjuk bejegyezve:
(72) Oedenburgerisches Rothes Ay. Wien 1718. Soproni piros tyukmony. Kassa 1719. Francz Mátyás tályai esp. ford. és adta ki. Wahrmund Th. Judas der Verräther am Lutherischen Jubel-Jahre 1717. Hely és év nélkül. Többször idézi Szegedi Kis Istvánt.
168
Keresztény szüléktől Ember születtettem
S a kereszténységben megh kereszteltettem.
Chrisztusnak szent Annyát mindenkor tiszteltem,
De Luther Mártonyban én soha nem hittem.
Mindazáltal hidgyed, butsut én nem járok,
Sem indulgentiát bizony nem vásárlok;
Idvözült szenteknek Tisztességet adok,
De én eő közülök edgyet sem imádok.
Mert soha nem voltam s nem leszek pápista,
Igy hasonlóképpen nem is Calvinista;
Hanem csak egyedül hiszek Christusomban,
Ki érettem megh holt, üdvözülök abban.Jól ítéltem, midőn az ilyen hittani álláspontot, a konfessziók iránt való közönyösséget nálunk nem a pietizmus hatásának, hanem még a régi felekezeti harcok visszahatásának és a vallási syncretizmus bizonyos nemének tekintettem. Azóta Ugyanis dr. Révész Imre kimutatta, hogy ez a vers nem is magyar eredetű, hanem már a XVII. század elején el volt terjedve a déli német katonaság körében. (73) Jóval később lesz az, hogy a helytartó tanács 1763-ban szigorú rendeletet ád ki a libertinizmus és a vallási indifferentizmus ellen, a r. kat. papok pedig sokat dörögnek az "aufkläristák" ellen.
Az Ágostai Hitvallás új fordítását a magyar evangélikusok 1740-ben hálával és nagy örömmel vették Sz. Bárány György kezéből. Torkos András győri lelkész is, midőn Újszövetség-fordítását "a görög textus kutfejéből" 1736-ban kiadja, tudatosan és büszkén írja a címlapra neve mellé: "A meg nem másolt Augustana Confessio szerint való Győri Eklésiának mostani Prédikátora." Ennek fia, M. Torkos József, a tudós soproni lelkész, midőn az arcképét rézmetszetben 1760 körül kiadják, a díszes keret sok szép jelvénye közé legfelül a Biblia mellé oda véseti a másik könyvet is A. C. (Aug. Confessio) felirattal. Mikor hetven évi szünet után Dunántúl 1742-ben ismét püspököt választanak, Tóth Sipkovits Jánostól a "meg nem másult (invariata) Aug. Con-
(73) Freytag Gustav, Bilder aus der deutschen Vergangenheit. IV. k. Révész I. Hit és Élet 1923. 141. l.
169
fessióra kívánják az esküt. Az ehhez való hűséget sürgetik az egyházlátogatások alkalmával. Balog Ádám püspök is (1758–1771.) vizitációkon megkérdezi a gyülekezetektől, vajon papjaik "különösen az megigazulásról szorgalmasan predikállanak-e?" A lelkészek magok is szigorúan ellenőrizték egymást hithűség dolgában. Mikor Tóth Sipkovits Jánost, ki Halléban Francke társának, Breithaupt tanárnak házában volt szálláson, püspöknek választották, Perlaky József nemeskéri lelkész pietizmussal, sőt szinkretizmussal is vádolta, de alaptalanul, a beiktatást nem tudták megakadályozni. (74)
A hitvallási iratok által kevésbé kötött liberális teológiának képviselőjeként e korból a nyitramegyei Ribini Jánost ismerjük, aki mint diák Nemeskéren tanulta meg a magyar népet és nyelvet szeretni. Még csak 25 éves volt mikor Sopronba 1747-ben igazgatónak hívták. Dogmatikája és polemikája kéziratban 3 kötetben ma is megvan a líceumi könyvtárban. A szigorú hitvallási alapon álló két soproni lelkésszel, Oertel G. Jánossal és Torkos Józseffel többszörös vitája is volt. Ribini 1748-ban a primánus diákoknak ezt adta fel vizsgai vitatételül: Méltányos reformátusoktól nem kell megvonni a testvériség jobbját. Oertel ebben heterodoxiát látott. 1750-ben most már Torkos lelkésszel is afelett tűztek össze: Vajon a boldogok a Szentháromságot meglátják-e testi szemekkel? Leghevesebb pedig 1753-ban volt a vitájuk a keresztség tárgyában. Ribini ezt a dogmatikai előadásában úgy értelmezte, hogy "a víznek látható jele alatt történt szent tisztulás, mely által az emberek Krisztus híveivé felvétetnek (in Christi disciplinam accipiuntur)." Ezért szocinianizmussal vádolták Ribinit, mivel világos szavakkal nem említi Isten kegyelmét és a bűnök bocsánatát.
Más vitakérdéseik is voltak (a héber vokáljegyek inspirációja és a pokol tüzének anyagi természete). A lelkészek a vitát a szószékre is felvitték s végre a boroszlói teol. fakultás elé terjesztették, mely nekik adott igazat. Ribini emiatt hagyta el 1758-ban Sopront, ahol pedig 1751-ben előkelő tanítványai voltak (Hellenbach, Radvánszky, Jeszenák, Prónay, Sréter, Karcsay, Mikovinyi, Toperczer, Kottai, Vidos sat.)
(74) Payr, Magyar pietisták 28. l. Payr. Fábri Gergely 30. l. Payr, Egyháztört. Emlékek 332. l.
170
Ribini Sz. Bárány Györggyel is vitatkozott levélben dogmatikai kérdések felett. (75)
De másfelé nem tudunk ilyen vitakérdésekről. A lelkészek Dunántúl is szilárdan állottak az Ág. Hitvallás alapján. Nem is lett volna tanácsos, ettől eltérni, mert hiszen, mint fentebb láttuk, a klérus ebből is fegyvert kovácsolt volna vallásszabadságuk ellen. Mária Teréziától ismételten külön folyamodványokban is kérték, hogy törvényes nevükön ágostai hitvallású evangélikusoknak neveztessenek. De a Helytartó Tanács is szerette őket a Bíró Márton veszprémi püspök hírhedt Enchiridionjában használt "acatholici" és még inkább a "haeretici" megbélyegző elnevezésekkel sértegetni. Mária Terézia korában, midőn a protestánsok sem állami, sem megyei hivatalt nem viselhettek s midőn a túlbuzgó királynő kegyeivel és fenyegetéseivel maga járt elöl a térítésekben, evang. lelkészeink különösen a hithűségre, az Ágostai Hitvallás mellett való állhatatos megmaradásra buzdították világi patrónusainkat. Szép példája ennek az a halotti beszéd, melyet Miskey Ádám nemesdömölki esperes-lelkész 1753-ban Ostffy Mihály, az első dunántúli kerületi felügyelő felett mondott. Ebben ily szavakkal fordul a nagy halottnak három fiához: "Ostffy Lajos, Károly és Ferenc urak, jusson eszetekbe, hogy sas-szárny (a címerükben levő) alól repültetek ki; a ti hiteteknek meghunyoríthatatlan szemeivel nézzétek, mint igaz sasfiak, a tündöklő napot; az igaz hitben, tudományban és vallásban s annak állhatatosan való megtartásában és oltalmazásában szerelmes atyátok nyomdokit kövessétek." S előbb már ily jellemzést adott az apáról: "Isten ígéjét gyakorta hallgatta, a Szentírást és a teológusok írásait szorgalmasan olvasta. A theologiában oly jártas volt, hogy nem volt vallásunknak egy ágazata sem, amelyet ő a Bibliával bizonyítani nem tudott volna. Hitét keresztény józan élettel és egyháza mellett való sok fáradozással mutatta meg." (76)
Hasonló módon szólottak a halotti szónokok Vadosfán 1723. Telekesi Török István és Sopronban 1730. Dobner
(75) Müllner Mátyás, A soproni evang. főtanoda tört. 76. l. Payr S. Negyedfélszázados főiskola Sopronban. 23. l. Schmidt K. J. A pozsonyi ev. ehközség tört. Die Lebensläufe der Pfarrer. 64. l. Ribini J. Compend. Theologiae dogm. Sopronii 1734. Kézirat két kötet. Ribini J. Compend. polemicae theol. Sopronii 1757. Kézirat.
(76) Payr S. Fábri Gergely és a vadosfai zavargás. 86. l.
171
Nándor hamvai felett. De sajnos, a hűtlenség eseteivel is találkozunk. Koltán lakozott 1754. nemes Vidos János, az ősi evang. család tagja, ki a r. kat. Tallián Juliannát vette feleségül. Reverzálist adott s egyházi feljelentésre Mária Terézia a vármegye által kényszerítette Vidost, hogy fiait is r. katolikusoknak nevelje. A püspök parancsára először Horváth István kanonok vette át és neveltette a Vidos gyermekeket. azután pedig a püspök és a királynő a legnagyobb fiút a nagyszombati kir. konviktusban helyezte el. Így lettek Vasmegyében a sok derék, hű evang. Vidos mellett r. kat. Vidosok is. A múlt század végén Vidos Lajos r. kat. püspöki titkár volt Szombathelyen. (77)
V. A felvilágosodás és a vallási megújhodás kora.
A racionálizmus és konfesszionálizmus az újabb időkben.Az elnyomatás hetven éves babyloni fogságában (1711–1781. a kevés artikuláris helyen felhangzó nyilvános igehirdetés, a házi istentiszteletek, az ezeken használt áhítatossági könyvek: Torkos András Újszövetség-fordítása (Wittenberg 1736., Bárány György, Bárány János és Sartorius Szabó János magyarázatos Ujszövetség-fordítása (Laubán 1754.), az Ó-graduál (Zengedező Mennyei Kar) sok kiadása, Aáchs Mihály Arany Láncz, Torkos András Engesztelő Áldozat, Hegyfalusi György Százlevelü Rózsa című imakönyvei (ez utóbbit használta Kis János és családja), és Bárány György Aug. Confessio-fordítása (Jéna, 1740.) tartották fenn magyar ajkú híveink között az evang. hithűséget. az egyházunkhoz és ennek alapiratához, az Ágostai Hitvalláshoz való ragaszkodást. A két Bárány és Sartorius Szabó, az a három jeles pietista tudósunk, még Újszövetség-fordításuk előszavában is 1754-ben kijelentik: "Nem igyekeztünk sem újításra és a Simbolikus könyveknek igaz értelmek szerint szabtuk és akarjuk értetni a jegyzéseket.-"
Lelkészeinknek és híveink közül még a művelteknek túlnyomó része is megmaradt az úgynevezett felvilágosodás korában is egyházunk tiszta tana és így első sorban az
(77) Balogh Gyila, Vasvármegye nemes családjai 158.
172
Ág. Hitvallás mellett. Az új szellemi iránynak, az angol deizmusnak, a francia naturalizmusnak, a német racionalizmusnak inkább csak egyes művelt világiak és az iskolaigazgatók között jelentkeznek hívei. A Leibnitz–Wolf-féle filozófiát, mely nagyon is a természeti teológiát helyezi előtérbe a revelata theologia rovására, nemcsak Erdélyben követték sokan (Nádudvari, gróf Lázár János, Kovács József, Fogarasi Pap János), hanem nálunk is Lőcsén 1743–50-ben a rektor a Wolf-féle filozófiát védelmezi. Selmecbányán Turcsányi Pál rektor (miként tanítványa, Ribini hálásan említi), német nyelven magyarázta magánórákon Wolf tanítását. Pozsonyban is Leibnitz és Wolf szerint tanították a theologia naturalist. Liedemann Márton is (lőcsei tanár, 1815 óta kolozsvári lelkész) Wolf nyomán haladva írja meg Briefe über die Freiheit des menschlichen Willens. dolgozatát. (78)
Egy magyar Anonymusnak Mária Teréziához intézett bizalmas emlékirata 1750-ben már egyenesen deizmussal vádolja a protestánsokat. "Sajnos, úgymond, a prot. papok és elöljárók közt igen sok a deista és hasonló gondolkozású egyén, aminőkkel tele van Németország, Anglia és Hollandia... Az egész eperjesi iskola soha sem árthat annyit a katolikus vallásnak, mint egyetlen Studens, aki a fölötte veszedelmes mérget külföldről hozza be Magyarországba." (79)
Barkóczy Ferenc prímás 1763-ban már a legnagyobb veszedelemtől félti az országot. "A protestáns ifjak hozzák be, úgymond, a gondosan őrzött és kies vizek mellékén legelő nyáj közé a naturalisztikus, deisztikus és materialisztikus mételyt." A Helytartó Tanács 1767-ben szigorú rendeletet adott ki a "damnatus libertinismus et indifferentismus ellen." (80) Sokan olvasták a vallást gúnyoló Voltaire-t. Báró Orczy Lőrinc ezredes, majd abaúji főispán, a kálvinista Beleznay legjobb barátja, írja a türelmetlen Richvaldszky kanonoknak:
(78) Fináczy E. A magyarorsz. közokt. tört. M. Terézia kor. II. 235. 259. Ribini Memorabilia II. 393. Szelényi O. Egy érdemes régi magy. pedagogo-teologus. Theol. Szaklap 1917. 36. Fizély O. A magyar racionalizmus. Theol. Szaklap 1918. 100. l.
(79) A Hungarica Pálfyana között. Fináczy E. i. m. I. 45. l.
(80) Marczali H. II. József kora I. 312. II. 121.
173
Excommunicálván minden eretneket,
Ezektől nem veszel ki talán engemet,
Hogy játszi Voltairból mondok néha verset
És Pope vagy Racine ragadja elmémet,
Megbocsáss, ha néha veled nem egyezek,
S fúrt eszű frantziák tévelygésin megyek.Egy régi szabású magyar 1788-ban a Bécsi Magyar Muzsában panaszkodik, hogy "ma már mindenki csak Voltéren kap." Gúnyosan mondja a modern gyermeknevelésről:
Mert a Katékézist ma már elhagyhatni,
Nem szükség elméjét avval kinoztatni,
A helyett Voltérból jobb lesz olvastatni,
És Frantzból Németül vélle fordittatni. (81)Francia műveket olvasott aszódi kastélyában a tudós Podmaniczky János báró is (1718–88), akit a besnyői kolostorban tartózkodó Fessler Ignác kapucinus szerzetes, a későbbi jeles történetíró és evang. szuperintendens 1775-ben sokszor meglátogatott és könyvtárát használta. Maga Fessler mondja el, hogy Podmaniczky báró őt a cellájában is meglátogatta és Fleury egvháztörténetét hozta magával, melyből az egyház romlottságát és a szerzetesség hiábavalóságát tanulta megismerni. Tőle kapta Muratori könyvét is, mely szintén a szerzetesség ellen irányult. (82) Podmaniczky János fia, József, a győri teológussal, Ráth Mátyással egy időben járt Göttingenben 1774-ben, s innen hozták haza magukkal a racionalizmus tanait. Ráth szerkeszti Pozsonyban 1780-ben az első magyar hírlapot, a Magyar Hirmondót. A vallásban sok külsőséget lát és maradiságot. A göttingeni Schlözer lapjába írja 1782-ben, hogy itthon éppen a legbuzgóbb evang. tanítók dörögnek leghatalmasabban a szellemtelen ortodoxia ellen, mely lehetővé teszi, hogy a nép külsőleg jámbor és istenfélő legyen, belsőleg pedig hitetlen. Egyéb okokon kívül Ráth eltérő hittani irányának is része lehetett abban, hogy 1786-ban nem őt, a tudós győri lelkészt választották meg püspöknek. Erre írja aztán haragjában 1787-ben a
(81) Eckhardt S. A francia forrad. eszméi Magyarországon. 64.
(82) Fesslers Rückblicke auf seine Pilgerschaft Leipzig 1851. 26. Doby A. A Podmaniczky család Bpest 1892. 25. l. Abafi L. Fessler J. A. Századok 1878. 622. Marczali i. m. I. 310.
174
három nyelvű szótárt hirdető felhívásában, hogy Sebaldus Nothanker (Nicolai szatirikus, az ortodoxia és pietizmus ellen írt regényének hőse) széles egész kalandozásában sehol sem talált olyan eredeti ostoba főket, mint amilyenek ezek (a dunántúli lelkészek) a szuperintendenstől (Hrabovszky Sámuel) fogva az utolsóig. A racionalizmus és konfesszionalizmus ellentéte játszott bele ebbe a csúnya vitába. Még a diákok is Sopronban két pártra oszoltak. Kis János Ráth mellett foglalt állást. (83)
Szabadabb szellemben írt és tanított Szeniczei Bárány Pál varsádi lelkész is, Bárány János püspök fia és Nagy István püspök veje, ki Pozsonyban, Lipcsében és Halléban végezte iskoláit (ĺ 1806). Bárány Pál 1787-ben "Világoskodó Lámpás, a Szentirásnak a betű szerint forditás által némely meghomályosíttatott helyeire való" című könyvet adott ki (hely és nyomda nélkül 1787-ben, 8. r. 115 lap). Ennek szabadabb írásmagyarázata annyira megbotránkoztatta a szigorú lutheránus Matkovich Pál dunántúli felügyelőt, hogy Hrabovszky Sámuel püspök által el akarta a könyvet koboztatni. Bachich István nemeskéri esperes is keményen ítélt róla, de Hrabovszky György várpalotai lelkész védelmébe vette. (84) A racionalizmus mind jobban terjed az ev. lelkészek között is. A szepességi Werner János Jakab, ki Halléban, Lipcsében tanult és Zollikofer befolyása alá került, Pozsonyban mint tanár és lelkész (1783–1790.) egészen új szellemben tanított és prédikált. Ő vette hasznátatba a káté helyett a Diterich-téle tankönyvet: Unterweisung zur Glückseligkeit nach der Lehre Jesu. És része volt 1788-ban a racionalista énekeskönyv szerkesztésében is. A pozsonyiak egy része a kerülethez és Torkos Mihály püspökhöz folyamodott, hogy Diterich berlini könyvével szocinianizmust tanítanak az iskolában és kiküszöbölték a szimbolikus könyveket. De Wernerék azt felelték: miért ne használhatnák Diterich könyvét Pozsonyban, mikor Lőcsén, Sopronban, sőt a püspök székhelyén, Modorban is azt tanítják. (85)
(83) Kis János Emlékezései, Bpest. 1890. 92. l. Payr S. Ráth M. jubil. Evangok lapja 1930. 36. l.
(84) Hrabovszky Gy. Papi Tükör. Veszprém 1806. 18. l. Hrabovszky Gy. Presbyterologia I. k. 30. l. Kézirat.
(85) A pozsonyi ev. ehközség tört. II. 160. l. Schmidt K. J. Lebensläufe der Pfarrer 90. l. Fizély Ö. i. h. 130. l.
175
Sopronban is Torkos József halála után Rakvitz Károly és Bogsch Jakab lelkészek annyira hódolnak az új teol. iránynak, hogy ezt Nagy György lelkész-tanár és az értelmesebb hívek is észreveszik és felpanaszolják. Hrabovszky Sámuel püspök volt az első, aki Matkovich felügyelő sürgetésére Sopronban 1787-ben és 1789-ben egyházlátogatást tartott. Ez alkalommal panaszolta Hochholzer Dániel és Neuhold Károly városi tanácsos a püspöknek: "Amilyen buzgók voltak Torkos, Deccard és Asbóth lelkészeink a Biblia bizonyító helyeinek idézésében és épületes magyarázásában, olyan hanyagok a mostaniak. A filozófiai morálon kívül most semmi mást sem hallani a prédikációban. Órákig moralizálnak és teljesen eltérnek a Bibliától. A híveit dogmatikai okokkal is megvigasztaló Oertel, az alaposan és meggyőzően beszélő Torkos, a kiváló szónok, Deccard s az igen épületesen vigasztaló, az Isten igéjével egészen a könnyekig megható Asbóth a legfontosabb hitcikkeket az evangéliumból oly nagy hatással adták elő, hogy otthon örömmel mondtuk el: a tisztelendő urak ismét igen épületes beszédet mondottak, az Isten áldja meg érte őket. De mai nap legfeljebb azt halljuk, hogy a tisztelendő úr szépen beszélt, de nem azt, hogy alaposan, épületesen és meggyőzően beszélt." (86)
A racionalista lelkészek és tanárok szimbolikus könyveinket vagy egyenesen megtámadták, vagy legalábbis mellőzték. Legtöbb kíméletet mégis az Ágostai Hitvallás iránt tanúsítottak. Az új szellemi irányzatnak az 1791. évi pesti zsinaton már sok híve volt a fiatalabb lelkészek és a világiak között. Ilyen szabadelvű teológus volt Ráth Mátyás, a zsinat jegyzője, s ezek pártja felé hajolt b. Prónay László elnök is. A dogmatikai kérdéseket ugyan már előre kizárták a zsinat tárgyköréből, de a hivatalos eskük szövegének tárgyalásakor a 12., 15. és 16. ülésen a szimbolikus könyvek kérdése mégis szóba került és nagy vihart támasztott. Ennek lecsillapítása végett még a kir. biztos, gróf Brunsvick József is felszólalt. A zsinaton rövid időre megjelent az evang. vallású Iosias szász-kóburgi herceg is, akit az 1790–1. évi országgyűlés honfiúsított. A hitviták
(86) Payr S. Nagy György és a harkai iskola II. József korában. 10. és 26. l.
176
hírére ez levelet írt b. Prónay Lászlónak, békességre intve a zsinatot, hogy a király kegyét el ne veszítsék; s a maga részéről a bécsi példára hivatkozva azt ajánlotta, hogy az egyházi tisztviselők csak az Ágostai Hitvallásra tegyenek esküt. A szimbolisták és antiszimbolisták pártja állott egymással szemben. Az összes szimbolikus könyvekre kívánták az esküt: b. Radvánszky Ferenc tiszai és Matkovich Pál dunántúli felügyelő, dr. Glosius Sámuel bányaker. követ, Torkos Mihály dunáninneni, Hrabovszky Sámuel dunántúli püspök, Mossóczi Institorisz Mihály pozsonyi, Perlaky Dávid komáromi és Okolicsányi István nógrádi lelkészek. Az antiszimbolisták: b. Prónay László és Gábor, Ráth Mátyás, Justh György turóci alispán, ki javaslatukat beadta, b. Podmaniczky József, b. Radvánszky János, Chászár András gömöri követ, Töpler Sámuel alhói, Hrabovszky György várpalotai, Sztehló András petrováci lelkész, főként a Formula Concordiae ellen foglaltak állást. A jeles Tessedik Sámuel szarvasi lelkész a 8. ülésen kijelentette: ha neki a Formula Concordiae szerint kell tanítani, hajlandó itt a zsinat színe előtt egyházáról lemondani. Ezért azután kinevették. Az utóbbiak csak a Szentírásra és az Ágostai Hitvallásra akarták az esküt kötelezővé tenni. Az Augusztána ezek előtt is nagy tiszteletben állott. Nem feledték, hogy egyházunk a törvényes nevét is ettől vette. Az 1791. évi XXVI. törvénycikk, miként az 1647. évi, következetesen "Evangelici Aug. et Helv. Confessionis", vagy "Evangelici utriusque Confessionis" néven nevezi a protestánsokat. Ezt a törvényes és hivatalos nevet használja kánonaiban az 1791. évi pesti és budai zsinat is. (87)
A racionalizmus térfoglalására mutat a zsinaton, hogy a gömöri születésű Molnár János pesti első lelkész, aki a teológiát Sopronban és Jénában hallgatta s előbb a Radvánszkyak lelkésze volt Radványban, a 14. ülésen Luther kátéja helyett a lőcseiek példájára hivatkozva a célnak igen megfelelő "Glückseligkeitslehre" c. tankönyvet ajánlotta, de Okolicsányi nógrádi lelkész ellenemondott. Ezt a hírhedt Diterich-féle berlini könyvet Mesterházi Nagy János soproni tanár magyarra is lefordította "Boldogságságra
(87) Szeberényi Andor, Az 1791. pesti ev. zsinat tört. 112. 147. 200. 209. l.
177
vezető oktatás" címen és Sopronban több kiadásban is megjelent. Mesterházi a könyv jövedelmét az ifjúságnak adta. (88) Az ilyen könyvek keverték a soproni iskolát rossz hírbe. A Kőszegen 1793. ápr. 28-án tartott dunántúli közgyűlés Matkovich Pál felügyelő sugalmazására ezt a határozatot hozta: "Az ifjabb teológusok a külföldről veszedelmes tanokat hoznak be, vagy pedig az újabb időkben nagyobb számmal megjelenő könyvek útján terjednek ilyenek a felvilágosodás és magasabb műveltség neve, vagy pedig azon ürügy alatt, mintha a vallás dogmái az idők körülményeitől függenének. S mivel eléggé világosan tudva van, hogy a kerület felsőbb iskoláiban a tanítás s némely lelkészeknek tana s a kultuszra vonatkozó cselekedetei (acta el facta) kifogás alá esnek: azért a soproni gimnáziumnak és némely nagyobb iskoláknak rektorai felelősség terhe alatt megintetnek, hogy az ifjúságot a dogmatikában semmiféle újitásokra ne tanítsák és a szimbolikus könyvektől eltérni ne merészeljenek, mert miként a testi szemek is csak bizonyos mérsékelt világosságot tudnak elviselni, ágy az ész szemeinek is van bizonyos látóhalára, amelyen túlhatolva kétes és homályos lesz maga az igazság is." (89)
Matkovich Pál, az ortodoxiát sürgető szigorú felügyelő 1795. aug. 27-én Stanislaides Dániel rektor és soproni társai ellen vizsgálóbizottságot is össze hívott, mely Schulz (talán a racionalista Zopf-Schulz) könyvéből (Die Religion nach den Grundsätzen des Christenthums und der Vernunft) az eretnekségek hosszú sorát szedte elő és eltiltotta ennek használatát. Helyette Seiler György kisebb Theol. Compendiumát kellett tanítaniok. Stanislaides emiatt el is hagyta Sopront és Pozsonyba ment át. Matkovich Pál, a "nagy orthodoxus" a külföldről visszatért kandidátusokat szigorúan meg szokta examinálni. Így tett 1793-ben Kis Jánossal is, ki Győrszemerén tisztelkedett előtte. "A kemény vizsgálat nem hiányza" – írja Emlékezéseiben – "én sem maradék adós a bátor feleletekkel s mennél inkább vádoltatának az újabb teológusok viszketegséggel, annál inkább védelmezém őket." Kis János is Göttingában és Jénában a racionalizmus hatása alá került, amint ez énekeskönyvéből (Győr
(88) Szeberényi A. i. m. 183. l. Mesterházi Nagy János könyvének 1798. évi soproni kiadása megvan a líceumi könyvtárban. Ld. 893. sz.
(89) Müllner M. A soproni ev. főtanoda tört. 88. l.
178
1811) és egyéb műveiből meglátszik, de egyházi tanaink iránt is a pietást még a családi házból magával hozta. Hasonló gondolkodású barátai közül mint kiváló filozófus elmét, az ajkai születésű Szűcs István téti lelkészt, az énekírót emeli ki. (90)
A racionalizmus terjeszkedésével szemben a reformació és az Ágostai Hitvallás háromszázados jubileuma volt kedvező alkalom arra, hogy Luther és Melanchthon és a régi hitvallási iratok iránt is az érdeklődés felébredjen. A reformáció jubileumát 1817-ben nagy lelkesedéssel és szinte szokatlan fénnyel ülték meg evang. gyülekezeteink mindenfelé. Az osztrák protestánsok példáját követve, nálunk Ócsai Balogh Péter egyetemes felügyelő már márciusban kinyomatott egy jubileumi javaslatot, melyet a tiszai kerület Berzeviczy Gergely elnöklete alatt Kakaslomnicon tárgyalt. Dunántúl pedig Kis János püspök júl. 13-án bocsátá ki e tárgyban körlevelét. A többi püspök is, Lovich Ádám Besztercebányáról, Kovács Martini Mihály Modorból és Szontag Sámuel Eperjesről küldték szét felhívásaikat. Az egyetemes gyűlés Lovich Ádámmal készíttetett utasítást, melyben a más vallásnak iránti kímélet és a felesleges pompa kerülése mellett az is benne van, hogy olvassák fel minden gyülekezetben az Ágostai Hitvallást. Kis János igen szép alkalmi textusnak ajánlotta Zsid. 10, 23–27 verseit "reménységünk tántorgás nélkül való vallásának megtartásáról és a mi gyülekezetünk el nem hagyásáról."
Pesten a fentebbi Molnár János ev. lelkész, ki a zsinaton a Luther-káté helyett a Glückseligkeitslehre-t ajánlotta, most a jubileumra kiadta az Ág. Hitv. rövid summáját ily címen: "Augsburgische Confession ... im gedrängtesten Auszuge, bearbeitet zum dritten Secular-Feyer im Jahre 1817. von J. M. Pesth." Molnár jubil. beszédén jelen volt a pesti ev. templomban az elhalt Hermina nádorasszony anyja, Amália Karolina anhalt-schaamburgi hercegasszony Emma és Ida nevű leányaival, Brun Frigyes udvari lelkészével és udvarhölgyeivel. Az oltárra 12 Újtestamentumot és 12 Luther-kátét raktak fel, melyeket szegény gyermekek közt osztottak szét. Tehát Molnár is engedett húsz év múlva az elveiből. Trencsénben a szimbolikus könyveket is feltették
(90) Müllner M. i. m. 91. l. Kis János Emlékezései 158. és 393. l.
179
az oltárra. Tíz koszorúsleány égő gyertyákat tartva az oltár előtt alkalmi énekeket zengett, Zubek esperes és Zsarnoviczky káplán pedig kantátét énekelt orgonakísérettel. Eperjesen a szószékkel szemben Luther és Melanchthon arcképeit függesztették ki. Rozsnyón Agónás Sámuel a premontrei papok s a püspöki tisztviselők jelenlétében mondta a jubileumi beszédet. Sopronban Kis János prédikált s az oltárra a szent edények mellé a Biblia, a szimbolikus könyvek, az Agenda és a matrikulák is ki voltak rakva. Artner Terézia költőnő hatalmas ének- és zenekar kísérettel Mozart zenéjére alkalmi kantátét énekelt. És mindenütt, amint rendelve volt, felolvasták az Ág. Hitvallást. (91)
A jubileumi ünnepélyek tagadhatlan jó hatással voltak az evang. hithűség erősítésére, a szimbolikus könyvek, különösen az Augusztána iránt való érdeklődés felkeltésére s általában a század elején az összes ker. egyházakban mutatkozó, a racionalizmust felváltó romanticizmus által is elősegített vallási megújhodásra (Erweckung). Hogy e részben milyen fordulat történt jobbfelé, azt világosan mutatja a még nem régiben racionalizmusával dicsekvő Kis Jánosnak példája, ki 1812-ben püspökké választatván, 1819. dec. 31-én kelt ünnepélyes körlevelében így inti a lelkészeket: "Különösen a jelen környülállások között egyik legfőbb dolog a tudomány tisztasága is. Tudva vagyon, hogy némely németországi teológusaink tanításbéli kicsapongásaiknak hire egész a királyi székig elhatott s hogy e miatt reánk is némi gyanú terjedett. Annál szentebb kötelességünk a tanításban nem csak mindent távoztatnunk, ami ezen gyanut táplálhatná, hanem mindent el is követnünk, ami azt kiirthatja, törvényes és szent vallásunk tisztaságával megegyező gondolkozásunkat minden kétségen kívül helyeztetni. Ha tehát eddig is őrizkedtünk, ezután megkettőzött vigyázással őrizkedjünk az éretlen ujjításoknak minden viszketegségétől s hitünk ágozatait a Szentírásnak és symbolicus könyveknek vezérlése szerint hirdessük, a sz. sacramentumokat a bevett agenda szerint szolgáltassuk ki s általában még a külső isteni tiszteletnek rendében is semmi kényünk szerint való változtatásokat az
(91) Glatz J. A ref. harmadik százados örömünnepének előadása Bécs 1818. 85. 192. Payr S. A ref. évszázados ünnepei hazánkban. Prot. Szemle 1911. 568. l.
180
egyházi felsőség hire s engedelme nélkül magunknak meg ne engedjünk." Bizonyára Matkovich felügyelőnek is kedve szerint cselekedett a püspök, akinek körlevele céloz arra, hogy I. Ferenc 1818-ben a jénai és göttingai, utóbb pedig az összes német egyetemek látogatását megtiltotta "ob politicum quendam el simul religionis fanatismum, qui se inter professores quoque evolvit." Ekkor történt, hogy Sand Károly jénai teológus és burs Kotzebue-t mint orosz spiont leszúrta s de Wette tanárnak az anyához írt vigasztaló levele miatt távoznia kellett Berlinből. Kis János Berzeviczy Gergellyel 1819-ben kihallgatáson is volt Bécsben I. Ferenc előtt, s nem éppen kedvező hírekkel tértek vissza. (92)
A nagyobb jubileum után az Ágostai Hitvallás háromszázados évfordulóját 1830. már csak csendesebben és szerényebben ülték meg iskoláink és gyülekezeteink. De ez az ünnep azután teljesen a mi Hitvallásunknak szólott. A szintén Jénában járt tudós selmecbányai lelkész, Szeberényi János, az Augusztána háromszázados jubileumára pompás új iskolaépületet emelt egyházának és külön munkát is írt ily címen: "Az ágostai hitvallás tanítása evang. keresztyének számára, mint készület az ágostai hitvallás háromszázados évfordulójának méltó megünneplésére 1830. jun. 25-én." Dankovszky censor azonban nem engedte meg Pozsonyban a kinyomatását, mert elfogult pártoskodást talált benne: "Luthert felettébb dicséri, a r. kat. klérust ellenben mint Luther ellen igazságtalanul cselekvőt és a r. kat. egyházat, mint babonákkal telve tevőt tünteti fel." A selmeci líceum felavatásáról szóló latin jubileumi iratot azonban mégis adott ki "In solennis Aug. Confessionis inauguratio novarum aedium scholasticarum." Szeberényi is fiatal korában Kant és Paulus hatása alatt nagy racionalista volt. Az 1817. évi jubileumra még "Contra Lutherolatriam" című értekezést is írt Luther tisztelőinek túlzásai ellen. Ő Luther kátéja helyett is célszerűbbet és érthetőbbet akart. Beküldte ezt is Pozsonyba a cenzornak, de ezt sem engedélyezték. És 1830-ban maga írta erre a munkájára: "Később láttam be, mily jól történt, hogy nyomatása meg nem engedtetett." De neki más okai voltak, mint a censor-
(92) Kis János Emlékezései 638. Bauhofer Gy. Kirchgesch. 556. l. Zsilinszky M. Képes magy. ehtört. 623. l.
181
nak. Szeberényi is, mint Kis János, nagy változáson ment át. Az egyetemes gyűlés elé is már 1829-ben beadott Szeberényi egy indítványt, hogy az Ág. Hitvallásnak keletkezését és a birodalmi gyűlésen való felolvasását országszerte megünepeljék. (93)
A tiszai kerület jún. 25-én és 26-án Dobsinán ünnepelte az Augusztána háromszázados jubileumát. Maga a püspök Jozeffy Pál, volt szarvasi és aszódi, most tiszolci lelkész, mondott tartalmas, igen szép beszédet. Megünnepelte a jubileumot Eperjes is. A jénai egyetem az eperjesi kollégium ekkori tudós rektorát, Mayer Andrást, valamint Jozeffy Pál püspököt "inter Sacra Saecularia Confessionis Augustanae Tertium Celebrata" honoris causa a teológia tiszteletbeli doktoraivá avatta. Jozeffynek dr. Baumgarten-Crusius jénai tanár szép levél kíséretében küldte meg a diplomát, melyet Hörk József egész szövegében közöl "Az evang. Tisza-kerület püspökei." c. művében. A jénai egyetem Kis Jánost már 1817-ben díszdoktorrá avatta, s Gödör György vadosfai lelkészt honoris causa licenciátussá, a göttingai egyetem pedig Szontag Sámuel eperjesi lelkészt tisztelte meg 1817-ben a doktorátussal. Más városi helyeken is (Pozsony, Sopron, Győr stb.) megünnepelték az Augusztána három százados évfordulóját. (94)
Időszerű lett volna és bizonyára szükségét is érezték, hogy e szép jubileumra az Ágostai Hitvallást magyar fordításban újra kiadják. Hiszen kilencven év óta nem jelent meg ilyen. Talán csak anyagi okok állottak a szép terv útjában. De mulasztás volt, melyet jóvá kellett tenni. A német ajkú lelkészek közül a szepességi Theiss Márton Lajos ragadta meg buzgón az alkalmat Gölnicbányán. Először egy predikációval hívta fel a figyelmet: Eine apostolische Ermunterung zur bevorstehenden 300 jährigen Jubelfeier der Übergabe der Augsburgischen Confession in einer Predigt." (Kaschau 1830. 12. r. 24. l.) Hasonló tartalmú ez évben egy másik beszéde is: "Wachet! Stehet im Glauben! Seid münnlich und seid stark!" I. Cor. 16, 13.
(93) Szeberényi G. Nagy papok életrajza. 107. 109. Haan L. Ev. egyet. gyűlések 52. l.
(94) Hörk J. Az evang. Tisza-kerület püspökei. Kassa 1888. 74. l. Mayer Endre, Vandrák András Bpest 1911. 7. l. Bruckner Gy. Az Ág. Hitv. Emlékkönyve. Miskolc 1930. XV. lap.
182
Predigt (Kaschau 1830. 8-ad rétű). Azután pedig emlékkönyvül német fordításban magyarázatokkal és történeti bevezetéssel a Hitvallást is kiadta: "Die Augsburgische Confession oder das evang. Glaubensbekenntnis mit beigefügten Erklärungen und einer historischen Einleitung. Ein Gedenkbüchlein für jederm evang. Christen besonders für die evang. Jugend zum Gebrauch beim Schul- und Confirmanden-Unterricht bearbeitet. (Kaschau 1830. Georg Wigand 12. r. 72. lap.) Ez a könyv Jozeffy Pál püspök tetszését is igen megnyerte, és hasonló könyvecske hiányát érezték a magyarok is. (95) A dunántúli ev. egyházkerület a jubileum hatása alatt egy másik, egyházi szempontból szintén igen fontos és szükséges könyvet adott ki: "Agenda, az az egyházi hivatalbeli foglalatosságok módja. Készítette és kiadta az aug. hitv. evangélikusok dunántúli superintendentziája." (Pest 1831. Trattner J. M. és Károlyi J. 4-ed rétű.) Kis János püspök régi racionalizmusával szakítva ezt már egészen az Ág. Hitvallás szellemében készítette. A jubileumra készülve írta meg Wimmer Ágoston felsőlövői lelkész is szigorú orthodox szellemben, az előszóban is a szimbolikus könyvekhez való ragaszkodást hangsúlyozva a maga német agendáját: "Liturgie für die evang. Kirche. entworfen von G. A. Wimmer, evang. Prediger in Oberschützen." (Leipzig 1829. 4-ed rétű 264 l.)
A mulasztás utólagos pótlására a buzgó rozsnyói gyülekezet és ennek tudós lelkésze, az előbb Losoncon es Bcsztercebányán munkálkodó Agonás Sámuel vállalkozott, éspedig hét év múlva egy másik jubileumi alkalommal, a rozsnyói szép templom félszázados ünnepélyén. Agonás előbeszéde szerint Rosnyóbányán, melynek már 1525-ben Filadelfy Antal volt az első lelkésze. 1836. Advent első vasárnapján templomszentelési jubileumot ültek, melyen jelen volt Jozeffy Pál püspök és Spissák György esperes is. A díszgyűlésen itt több gyülekezeti tag azt indítványozta, hogy a rozsnyói ünnepély emlékére adják ki az Ágostai Hitvallást magyar nyelven. Bizonyára a buzgó lelkészt kell keresnünk az indítvány mögött. S ugyanitt Halbschuch János buzgó polgár és hitvese, Novák Borbála a könyv
(95) Petrik G. Magyarország Bibliographiája 1712–1860. III. k. 630. l.
183
kinyomatására felajánlott 100 forintot. A Hitvallás lefordítására felkérték Agonás lelkészt, a jelenvolt Jozeffy püspök pedig azt ajánlotta, hogy a fordító a Hitvalláshoz jegyzeteket és magyarázatokat is fűzzön oly módon, mint ezt "1830-ban T. T. Thaisz Márton Lajos úr cselekedte a német kiadásban." Agonás 1837-ben már elkészült a munkával. Heckenast Mihály kassai német lelkész, mint egyházkerületi könyvvizsgáló (censor librorum evang.) az Imprimaturt is megadta hozzá s ennek előrebocsátásával a könyv még 1837. megjelent, de a címlapra, mint am is szokásos, már a következő évet, 1838-at nyomatták. A címe ez: Augusztána Confessió, az az a keresztény Evangyélika Hitnek azon Vallás-tétele, mely V. Károly császárnak 1530. Eszt... béadatott, Magyar nyelvre fordítva és magyarázó Jegyzésekkel bővítve kiadódott Agonás Sámuel, a Rosnyó-Bányai Evangyélika Ekklésiának Predikátora által. (Kassán Ettinger István cs. kir. priv. Könyvnyomtató betűivel. 1838.)
Művének jelentőségét maga Agonás is érezte. Az előszóban mondja: "Tudomásom szerint számtalan sok magyar ajkú évangyelikus Hivek, nem csak helybeli Ekklesiánk kebelében, hanem Hazánkban másutt is, ifjak voltak, megöregedtek, meg is haltak a nélkül, hogy keresztény évangyelika hitöknek summáját, amelyről nevöket viselték és amely még I. Ferdinánd Cs. Királynak dicső uralkodása idejében törvényesen bévevődött, vagy irásban, vagy nyomtatásban, csak látták, nem hogy olvasták volna." És csillag alatt megjegyzi: "Az utolsó kiadása kijött Jenában 1740. eszt." A fordítónak, Sz. Bárány Györgynek nevét már ő sem ismeri. Agonás a fordításához igen jó "Historiai Bévezetést" írt ily alcímekkel: I. Miképpen nevekedett és formálódott Luther Márton Reformátornak? II. Luther által a Reformátió elkezdődik és az Ágostai Hitvallástétel által tökéletességre hozódik. Magyarázatot csak a fontosabb artikulusokhoz csatol. A X. cikkely után mondja: "Óhajtandó méltó dolog volna, hogy az Úr végvacsorájáról szóló tudományban mind a két Evangyélika felekezet minálunk is egyesülne, legalább egymás ellen vetélkedéssel soha ki ne kelne, mert ennek Sakramentumi titkát megfejteni és minden kétséget kirekesztő világosságra hozni, ember véges elméjének nem lehet, a szerént amint Szentegyházunk ama
184
Készítsd magad kedves lélek kezdetű énekének 6. versében világosan tanítja:
Okosságnak ki kell térni.
Ily csudát nem tud felérni:
hogy bár sok ezert táplál is,
E kenyér el nem fogy mégis;
S hogy a szőlőnek levével
Vesszük a Krisztust vérével.
Oh e titok mely nagy csuda:
Azt csak Isten lelke tudja.E versből kitetszik, hogy Rozsnyón még 1837-ben is az Ó-graduálból (Új Zengedező Mennyei Kar) énekeltek, sem az 1805. évi dunántúli, som az 1811. évi győri énekeskönyvet nem használták. Megemlíti Agonás, hogy az egyesülés 1817-ben a Burkus Király birtokaiban véghez ment, sőt már Hazánkban is Temesváron több esztendőktől fogva ilyen egyesült Evangyélika Ekklésia kívánatosan virágzik. Erősen ragaszkodva az Augusztánához, nem fél az uniótól sem. A XIII. artikulus után bő magyarázatot ád a Sakramentumokról és a r. kat. egyház hét szentségéről. A XXI. cikkely után a szentek tiszteletéről szólva ismét éneket idéz a Graduálból, a Senkinek az Isten, Mint szintén régenten kezdetű ének 2. versét:
Ne imádj hát Szentet,
Se faragott képet.
Kikben nincs idvesség;
Mert erősen tiltja,
Mint Mózses is irja,
Ezt a mennyei Felség;
Bálvány imádástól,
S hamis tudománytól
Fuss, mert ez eretnekség.Ez a versszak az Új Zengedező Ménnvei Kar újabb kiadásaiból már hiányzik. Bizonyára óvatosságból, vagy már hatósági rendeletre kellett helyébe enyhébb strófát illeszteni. Az egész ének 481. szám alatt van felvéve és Balassa-versszakokra írva: igen szép régi a dallama is: Eltévedtem, mint juh, Petrőczi Kata Szidónia kedvelt dallama. Eredeti
185
módon magyarázza Agonás a szentek és a nagy emberek kultusza között levő különbséget is: "Ártatlan dolog p. o. ha valamely utas Németországban, Vartburgot meglátogatván, azon asztalból valami forgácsot lehasít, melyen bold. emlékű Dr. Luther Márton írni szokott volt és magával hazájába elviszi: de hogy ezen forgácskát azután, valahányszor kezébe veszi, megcsókolja, vagy idvességét tőle várja, azt az igaz keresztény hitének kisebbítése nélkül soha sem teheti." (96)
Sólyom Jenő egybevetette Agonás könyvét Thaisz Mártonéval s úgy találta, hogy a magyar kiadás bevezetésében és jegyzeteiben felettébb követi a német kiadást. De a fentebb általam közölt részletek eredetiségre mutatnak. A fordításban is felhasználta Agonás Sólyom szerint az 1692. és 1710. évi magyar kiadásokat, de stílusa nem olyan eredeti, zamatos jó magyarságú, mint amazoké. Agonás áldozatkész munkáját azért mégis nagy hálával fogadhatta egyháza, mert két év híján száz év óta nem jelent meg ez a legbecsesebb Hitvallásunk újabb magyar fordításban. És a racionalista és uniói küzdelmek idején nagy szolgálatot is tett az evang. hithűségnek.
Egyházunk, mely 1830-ban lelkes örömmel ünnepelte az Ág. Hitvallás háromszázados jubileumát s ennek hatása alatt 1837-ben kapta meg az Augusztána új magyar fordítását, a negyvenes évek uniói mozgalmai között is hű maradt ősi konfessziójához. Az uniót Alvinczi és Samarjai után már Nádudvari Péter szászvárosi ref. lelkész is sürgette Erdélyben (Kolozsvár 1741). II. Lipót idejében az országgyűlés és a zsinat idején, 1790–1791-ben is több erre vonatkozó munkálat és javaslat jelent meg. Komolyabb mozgalom azonben csak a pesti közös protestáns főiskola tervével kapcsolatban gróf Zay Károly evang. egyetemes felügyelőnek a Társalkodóban és Kossuth Lajos lapjában, a Pesti Hirlapban 1841. közölt felhívása után indult meg. Maga Kossuth is "Unió" címen vezércikket írt, de mint Luther nagy tisztelője, nagy bölcsen már ekkor is azt ajánlotta, hogy hitvallási kényszerrel az uniót ne kössék össze, hanem legyen meg mindegyik felekezetnek a külön hitoktatója. Székács József, a jeles pesti lelkész is Bauhofer
(96) Lásd Agonás könyvének 39–41., 63. és 64. lapját.
186
Györgyhöz intézett levelében 1841-ben az unió barátjának mondja magát, de tudja, hogy nehéz lesz ezt megvalósítani. "Gondolattöredékek az Unió felett" című cikkében (Pesti Hirlap 1841. 66. sz.) óv az elhamarkodástól: a dogmákat érintetlenül kell hagyni s csak a kormányzat, egyházi szervezet terén ajánlja az egyesülést. Kossuth ajánlotta Székácsnak és Török Pál pesti ref. lelkésznek, hogy Pesten közös egyházi lapot alapítsanak, ami 1842 tavaszán meg is történt. A harmadik szerkesztő a Velegen született, Sopronban és Berlinben tanult Taubner Károly, pesti tanár és Mária Dorottya nádorasszony budai udvari papja volt. Az így megindult Prot. Egyh. és Iskolai Lapon az összefogott két kéz jelezte, hogy az unió szolgálatában áll. (97)
Az egyetemes gyűlés 1841 őszén nagy lelkesedéssel fogadta gróf Zay felügyelő indítványát. Az uniói vegyes bizottság tagjai voltak: Perlaky Dávid esperes, Wimmer Ágoston, Haubner Máté, Hetyésy László soproni igazgató, a pozsonyi Simkó Vilmos és Boleman István, az eperjesi Kolbenheyer Mór és Vandrák András, Pesten Schedius Lajos, Kossuth Lajos, Székács József, Pulszky Ferenc. Csak a német és tót ajkú lelkészek voltak tartózkodók. A misérdi Christoffy István, Mária Dorotya kedves papja Wimmert köpenyforgatónak mondta Bauhofer György előtt, mivel Zay gróf kedvéért az unió mellé állott, holott előbb más volt a teológiai álláspontja. Több helyen alakult közös protestáns gyülekezet. Győr 10.000 forintos alapítványt ajánlott fel az esetre, ha a pápai ref. főiskolát áthozzák Győrré és közös iskolává teszik.
A reformátusok között nem volt általános a lelkesedés. A nemzet buzgó napszámosa, a teológía terén is jártas Fáy András tett az unióért legtöbbet. Az új egyházi lapban mondta el véleményét 1842. és 1844. Eleinte kevésre becsüli a szimbolumokat, melyek sem a földi, sem az örök boldogság célját nem szolgálják. Ezért a lelkészek és tanárok ne is esküdjenek a szimbolumokra. Legfeljebb csak tekintélyes tanácsadók ezek, de csak a Biblia kötelező. Később látva, hogy a két felekezet a szimbolisták és antiszimbolisták pártjára szakadt szét, 1844-ben a pesti közös egy-
(97) Ballagi Mór, Emlékbeszéd Székács felett Bpest 1879. 21. l. Bauhofer Gy. lelkészi naplója. Prot. Szemle 1907. 286. 287. Rácz Kálmán, Uniói törekvések a negyvenes években. Prot. Szemle 1897. 361.
187
házi lapban "Symbolumok" címen írt cikket, melyben már sokkal nagyobb kímélettel szól a hitvallásokról. "A protestantizmus történetszerű létének feltételei ezek" – mondja Fáy. Tekintélyüket elismeri, de örök érvénnyel nem bírnak, a kornak megfelelő exegézissel javítani kell ezeket is. Közös uniói káté készítését is ajánlja. A nevük se legyen az idegen eredetű "ágostai és helvét hitvallás", hanem legyen magyar nevük. A javítás és változtatás azonban a törvényhozás tudomásával történjék, hogy a hazai törvények védelme alól ki ne essünk, mert az országgyűlések annak idején az "ágostai és helvét hitvallásúaknak" adtak vallásszabadságot. (98)
Simkó Vilmos pozsonyi lelkész és tanár "Egyházi unió" című művében (Pozsony 1842. 76 lap) bizonyította az unió lehetőségét, nagy hasznát és szükséges voltát. Szerinte az úrvacsorai tanban csak a szélső irányok különböznek, a predestináció tanát nem kell a nép előtt fejtegetni, mert a vallásos életre nincs hatással s a külső szertartások lényegtelen voltáról is fel kell a népet világosítani. Ily célokból ajánlja a közös kátét és magyar énekeskönyvet.
Az uniói kátéra vonatkozó kívánságnak Haubner Máté a jeles győri lelkész akart eleget tenni ily című, névtelenül megjelent tankönyvével: "A keresztény vallástan vezérfonala protestáns nevendékek számára az uniónak utát egyengetve." (Pozsony, Wigand K. 1843. 8-ad rétű 132 l.) Ez. a könyv meglehetős homályban maradt, szerzőjét sem ismerték, aki nem tüntetett a nevével. De unokaöccse, Poszvék Sándor soproni teol. igazgató mondja Haubner életrajzában: "Haubner lelkesülten csatlakozott az uniói mozgalomhoz, ő írta az unió érdekében megjelent kátét." (99) A szerző ezt az úttörő merész művét gróf Teleki József tiszáninneni ref. főgondnoknak és gróf Zay Károly egyetemes felügyelőnek, mint az uniói vegyes bizottság elnökének ajánlotta. Előszava szerint "nem szán-
(98) Rácz K. i. h. Prot. Szemle 1897. 450. l. Az unióra vonatkozó dolgozatok még Sax Frigyes, Adalék a magy. prot. uniótörekvések történetéhez. "Gondolat" IX. évf. 1887. 64. 77. l. Chriastelyi Gyula. Az újabbkori magyar uniói törekvések hazánkban. Gondolat. IX. 1887. 98. l. Patay Pál, Magyar Protestáns Unió, Bpest 1918.
(99) Haubner Máté Emléke. Sopron 1881. Az emlékbeszédet és életrajzot Poszvék S. írta. Az uniói kátéról a 46. lapon szól.
188
déka egyik vagy másik prot. felekezet dogmatikáját és morálját egész tudományos terjedelmességben adni; csak vezérfonal kíván lenni a minden felekezetiséget mellőzni akaró keresztény hitvallási oktatásnál, azaz olyan sinór, amelyre a tiszta evangéliumi kereszténység igazgyöngyei rendben s tömötten fel legyenek fűzve". Nehéz feladatra vállalkozott, ezt maga is érzi. Mint maga mondja, a hittan előadásában az Apostoli Symbolum rendjét követte, a moráléban pedig saját logikáját. A hitvallásoktól való óvakodás nagyon hideggé, szárazzá, színtelenné teszi ezt a könyvet. Igazi racionalista kísérlet. Meg kell sajnálni a szerzőt, hogy lutheránus létére melegebben nem beszélhet. Csak egy helyen láttuk, az úrvacsorai tannál, hogy Luther kátéja után a Heidelbergi kátét idézi a 69. lapon. E szentségre nézve is nagy szabadságot enged: "Aki nagyobb lelki épülődéssel él az Úrvacsorájában, ha ostya helyett kenyeret vesz, az vegyen s ha a kenyérben és borban Krisztus valóságos teste és vére helyett, annak jegyét és pecsétjét nézi, az nézze." Haubner e tankönyve szerint az unió legnehezebb részét, a hittanban való egyesülést is elfogadta volna. Székács ezt nem tartotta lehetségesnek és szükségesnek, ő csak az egyházkormányzatra szorítkozott. Célját az uniói káté nem érte el, nemigen vettek róla tudomást a gyülekezelekben.
Az uniói vegyes bizottság javaslatát 1843-ban Fáy András készítette el az általa hirdetett elvek szerint, de nyomtatásban három nyelven csak 1846-ben jelent meg. Ez is el akarja törölni a szimbolikus könyvekre való esküvést, az uniált egyház közös neve a keresztyén evangélikus legyen s meg akar nyugtatni arra nézve, hogy az egyesülés és a név megváltoztatása miatt a protestánsok kiesnének a hazai törvények oltalma alól. A javaslatot már kéziratban ismerte és elfogadta a dunántúli ev. egyházkerület 1843-ban és a zalai esperessség 1844-ben. De mire nyomtatásban 1846-ban megjelent, nagyon megcsappant iránta az érdeklődés. Barátok és támogatók helyett most egy nagy ellensége támadt a javaslatnak Hurbán János hlubokai ev. lelkész személyében. ki "Unia" című tót nyelvű iratában (Buda 1846. 200 lap), melynek bevezetésében Samarjai és Lethenyei egykori kísérletére is hivatkozik, szenvedélyesen támadta nem csak Zay grófot, hanem Simkó Vilmost is. Szerinte az unió a
189
lutheri evang. egyház elárulása és a magyar kálvinisták hitrablása, csak a közönyösségbe merült hitetlenek és a racionálisták fogadhatják el. A tót népet szenvedélyesen izgatja Hurbán a magyarok ellen. A kerületi gyűlés gróf Zay egyetemes felügyelő megrágalmazása miatt fel is függesztette őt lelkészi hivatalától. Közeljárt már a veszedelem, hogy a tótok mint ó-lutheránusok különválnak az uniórá hajlandó evang. egyháztól. E miatt az egyetemes gyűlés is óvatosabban tárgyalta az ügyet. A közbejött szabadságharc és nemzeti katasztrófa pedig másfelé vonta az egyháziak figyelmét. Az unió lekerült a napirendről. A Bach-korszak után csak a lelkes Zay gróf újította fel ismét az unió dolgát "Egyesüljünk" című felhívásával a Prot. Egyházi és Iskolai Lapokban (1865. évf. 1505. l.), de nagyobb visszhangot ez sem keltett.
Az unió ellen küzdő és erős konfesszionális alapon álló német és tótajkú lelkészek mindig a szimbolikus könyvekhez, különösen az Ágostai Hitvalláshoz való hűségre hivatkoztak. Ezek már a racionalizmus ellen is erősen állást foglaltak, s most ennek gyümölcsét látták az unióban. A soproni születésű és Kis János mellett káplánkodott Bauhofer György, mikor Somorjára ment lelkészi állását 1829-ben elfoglalni, elődjét, a 79 éves Palumbiny Sámuelt, a volt gyönki lelkészt még életben találta. Ennek élőszóbeli komoly intelme és testamentumképpen hozzá intézett levele, melyben az akkor divatos neológia és racionalizmus veszedelmeitől óvja, Bauhofert egész életére a szigorú bibliai alapon álló pozitív teológiai iránynak követőjévé tette. Hasonló szellemben hatott reá a Biblia légkörében élő, kegyes Christóffy István misérdi lelkész is, kit orthodoxus és pietista névvel gúnyoltak, de Mária Dorottya nádorasszonynak kedves papja és bizalmasa, akit Pozsonyból többször meglátogatott s leányát, Emíliát komornának vette maga mellé. Bauhofer e két példakép szellemében élt és tanított, és ő lett Budán a nádorné lelki tanácsadója. Híven ragaszkodott egyházunk hitvallási irataihoz és szokásaihoz, de a reformátusokkal is testvéri jó viszonyban éltek, közös bibliai órákat tartottak, a nélkül azonban, hogy Bauhofer az uniót, különösen hittani tekintetben megvalósítani akarta volna. (100)
(100) Payr S. Bauhofer Gy. lelkészi naplója. Prot. Szemle 1907. 273. l.
190
Szeberényi János, a tudós selmeci lelkész és bányakerületi püspök is, miként Dunántúl Kis János, mind jobban a pozitív irány felé közeledett. Az uniót ő sem tartotta kivihetőnek, a Jozeffy-féle unióellenes mozgalomtól ő hamar visszavonult, eljárt az egyetemes gyűlésekre, s ott hazafias békéltető szellemben szólalt fel. Itt történt, hogy Szeberényi, midőn egyre-másra a magyar egyházi kánonokra hivatkozott, Kossuth Lajos közbeszólt: "De hát hol is vannak azok az egyházi törvények, léteznek-e?" Szeberényi a maga szokott selmeci főpedagógus modorában felelt vissza: "Domine spectabilis, illa debent disci!" Azokat meg kell tanulni. Ez az eset indította Szeberényit arra, hogy a zsolnai, szepesváraljai, semptei, rózsahegyi és pesti kánonok eredeti latin szövegét összegyűjtötte és történeti bevezetésekkel kiadta. Ennek a ma is igen értékes könyvének címe: Corpus Synodorum Evangelicarum Aug. Confessionis in Hungaria. (Pest, Heckenast G. 1848. 8. r. 166 l.) A jénai egyetem 1839-ben Szeberényinek is doktori diplomát küldött a magyar diákokkal, de a kormány nem engedte meg, hogy elfogadja, csak 1846. óta a nádorné közbenjárására használhatta a doktori címet. (101)
Egyházunk jelesei közül Berzsenyi Dániel is foglalkozott a vallás kérdéseivel. A racionalizmusnak hódolt, Volney művét forgatta, de "Fohászkodás" című remek költeménye mély vallásos hitéről tanúskodik. Legmesszebb távolodott el egyházunk hitvallásos teológiájától a Vanyolán született, Sopronban tanult s a pesti evang. gimnáziumban is működött Vajda Péter szarvasi tanár, akit Petőfi is megénekelt, mint a "a természet leghívebb gyermekét". Az ifjúság előtt tartott beszédeiben már közel járt a panteizmushoz. A személyes Istenben hitt ugyan, de a hitvallási iratokat, dogmákat feleslegeseknek tartotta, a Bibliában, az úrvacsorában csak jelképeket látott. "Erkölcsi beszédek" című 25 beszédből álló kéziratát 1844 tavaszán benyújtotta a cenzúrához, de a pesti cenzor, Szabó János egyetemi teológiai tanár, a beszédeket az ifjúságra nézve a legnagyobb mértékben veszedelmeseknek találta. Nem csak racionalizmust, hanem valóságos anarchizmust látott ben-
(101) Szeberényi Gusztáv: Szeberényi János. Nagy papok életrajza. 115. 118.
191
nük. Feljelentette a szerzőt a felsőségnél s V. Ferdinánd még a szarvasi igazgató ellen is elrendelte a vizsgálatot. A Helytartó Tanács b. Zayhoz, ez pedig b. Prónay Albert kerületi felügyelőhöz tette át az ügyet. Közben Székács József lelkész véleményét is kikérték, aki védelmébe vette a jeles poétát. Haan Lajos békéscsabai esperes, a vizsgáló bizottság tagja sem akart Vajda Péter beszédeiben egyházi vétséget találni. Szándékosan húzták, halasztották a dolgot. Vajda megmaradt tanári állásában, Ballagi Mórral felváltva tartottak beszédeket Szarvason továbbra is, mígnem 1846 elejen nem a földi, hanem az örök bíró szólította ítélőszéke elé a korán elhunyt poétát. Ballagi mondta felette a halotti beszédet. (102)
A Bach-korszakban, midőn Haubner, Pákh Mihály, Szeberényi börtönben ült s a pozsonyi Rázga Pál vértanúságot szenvedett, nem lett volna tanácsos azt a szellemi kapcsot és állami biztosítékot meglazítani, amelyet egyházunknak a hitvallási iratok nyújtottak Az önkormányzatért a Pátens ellen folytatott küzdelem a hithűséget is erősítette. Révész Imre Debrecenben a református ortodoxiának, Székács pedig Pesten és Bauhofer György Budán a lutheri hithűségnek, az Ágostai Hitvallásnak voltak őrei és lelkes hívei. Egy jelenetet mégis meg kell említenem, amelyből a két protestáns egyházfelekezet hű fiai, az orthodoxus kálvinista és a hitvallásához hű melegebb kedélyű magyar lutheránus lelki világa között a különbség sajátszerű módon tűnik ki. A bányai kerület 1859. dec. 15-én Pesten Desewffy Ottó és Esztergályi Mihály esperes elnöklete alatt az iskolateremben kezdte meg gyűlését, mivel a templom bejáratát már katonaság állotta el. Nagy volt a kíváncsi hallgatóság is. Alig hogy a Pátens ellen való kérvényezést szóba hozták, rendőrtiszt lépett be és felhívta az elnököt, hogy a gyűlést oszlassa fel azonnal, vagy pedig mint fogoly kövesse. Székács erre felállt. "Ily erőszak ellen, úgymond, nincs más fegyverünk, mint az imádság." És egy remekszép imádságot rögtönzött, mely feledhetetlen mély hatással volt a közönségre, még a katonák szemében is könny csillogott. Az egyetemi ifjúság az utcán tüntetett, közülük b. Kaas Ivort a katonai őrjárat le is tartóztatta. (103)
(102) Széchy Károly, Vajda P. élete. Bpest 1892. 170. 212. l.
(103) Győry Vilmos. Nagy papok 184. l. Ballagi Géza, A prot. Patens és a sajtó. Prot. Szemle 1892. 14. l. Zsilinszky M., Székács József, Bpest 1909. 36. l.
192
Hasonlú eset ismétlődött meg hat hét múlva Bécsben, ahol tekintélyes küldöttség járt b. Vay Miklós elnöklete alatt, köztük Révész Imre és Székács József, Ferenc József őfelsége nem bocsátotta őket maga elé. A lesujtó kudarc után a már egy hét óta Bécsben időző küldöttség 1860. jan. 28-án délben tartotta utolsó értekezletét. Az ünnepélyes hangulatban, a nyomasztó érzés hatása alatt Székács felállott és befejezésül ismét magasztos hangú imádságot, utána a Miatyánkat és áldást mondott. Mi ezt ma mindnyájan a legtermészetesebbnek találjuk. De Révész Imre és több bizottsági tag erősen meglepődött. Nem csak azért, mert arra Székács a küldöttség egyetemétől előre felkérve nem volt, hanem azért is, mert különösen a reformátusok közül többen osztoztak Révész Imrének ama, 18 évvel később is fenntartott és irodalmilag nyíltan kifejezett nézetében, mely szerint, úgymond: részemről semmiféle oly imádkozásnak helyeslője s barátja nem vagyok, amelyhez az ostentátziónak vagy produktziónak, az őszinteség és természetesség hiányának s más effélének még csak árnyéka is férhetne. Nekünk magyaroknak sehogy sem jól állanának ezek az úton-útfélen való pietisztikus imagyakorlatok. Hivatkozik azután még az öreg Révész a külföldi jezsuitára, aki vasúton fiatal hölgyek jelenlétében órákon keresztül, mozgó szájjal folyvást a breviáriumot morzsolta s egy külföldi protestáns lelkész ismerősre, (104) aki az árnyékszékbe is magával vitte az imakönyvet és ott is imádkozott. Révész a külföldi pietizmus ragályos kórtüneteitől féltette egyházát. De micsoda ég-földnyi messzeségben állott ezektől Székács, aki már 1844. febr. 20. Bauhoferhez intézett leveléken tiltakozott azellen, hogy őt külföldi útja után a német vagy svájci pietistákkal azonosítsák: "nem lehet a lelkeket egy kaptára vonnunk ... az egyediséget kiben-kiben becsülni kell." Mária Dorottyával Bauhofer, Székács s mások bibliai órákat tartottak, az bizonyos, hogy ott rögtönzött imádságok hangzottak el, de ezeken részt vett ám Török Pál pesti ref. lelkész, sőt Ballagi Mór is. Ifjabb dr. Révész Imre, az unoka nagy igazsággal ítéli meg
(104) Duncan János öreg skót teológiai tanár volt ez.
193
nagyatyjának eljárását, midőn kiemeli "a közösségi könyörgésnek, az imádság nyilvános bizonyságtevő erejének szükségét és jelentőségét is." Székács és Révész, az Ágostai és Helvét Hitvallás követője között itt "pectus" [érzület] és egyéni felfogás tekintetében bizonyára különbség volt. Azért is nem szabad erőszakolni azt az uniót. (105)
A racionalizmus hatása alatt külföldi mintára alakult meg nálunk is a Magyarországi Protestáns Egylet a református Ballagi Mór és Kovács Albert vezetésével. Az evangélikusok közül részt vettek benne: Boleman István pozsonyi teol. tanár, Zelenka Pál, Lauko Károly, Weber Sámuel, Trsztyenszky Gyula, Belohorszky Gábor, Gyurátz Ferenc lelkészek, Zsivora György; a munkásai között találjuk Szeberényi Gusztáv püspököt, Győry Vilmost, Karsay Sándort, Poszvék Sándort, Zsilinszky Mihályt. De oly szélsőségekbe ragadtatni ezek soha sem engedték magokat, mint Ballagi Mór és társai. A bibliai és hitvallási alapot nem hagyták el, Ágostai Hitvallásukat soha meg nem tagadták volna. Az Egylet által alapított Prot. Theol. Könyvtárban 1871–1880-ig 18 kötet jelent meg, jobbára fordított művek (Baur, Hase, Lang művei). Az érdeklődés folyton csökkent, hiányzott az összetartó hitvallási alap, 1879-ben már alig tarthatták meg nagygyűlésüket. Végelgyengülésben múlt ki a Prot. Egylet.
A szomorú példán okulva Luther születése négyszázados jubileumának hatása alatt hitvallási alapon alakult meg 1884-ben a Magyar Luther-társaság, az ág. hitv. evangélikusoknak ez az első nagyobb irodalmi egyesülete hazánkban. Alighogy Trsztyenszky Ferenc és dr. Masznyik Endre az alapvető indítványt az Evang. Egyház és Iskolában megtették, Jankó Dániel tordasi lelkész a vidékről azonnal 100 forintot küldött be a cél megvalósítására. Ez is mutatja, hogy a hitvallási alapon álló egyesülést mennyire óhajtották a falusi lelkészek is. A Luther-társaság azután a nagy reformátor neve alatt és ennek szellemében Bachát Dániel, majd Zsilinszky Mihály elnöklete alatt buzgón fogott hozzá a munkához. Híven ápolta a lutheri reformáció történeti hagyományait. Egyik első dolga volt, hogy pályázatot hir-
(105) Dr. Révész Imre: Révész Imre élete 1826–1881. Debrecen 1926. 84. és 241. l. Bauhofer lelkészi naplója. Prot. Szemle 1907. 287. l.
194
detett Luther életrajzára. Szeberényi Lajos Zsigmond műve lett a pályanyertes, de vele egy időben Török József ceglédi, Gyurátz Ferenc pápai lelkészek és dr. Masznyik Endre is megírta és kiadta a reformátor nagyobb életrajzát. Élénk munka indult meg hitvallásunk berkeiben, ahol azelőtt nagy volt a csendesség. Érdekes irodalmi tünet, hogy dr. Masznyik Endre, aki különben a liberális tudományos teológiának volt híve, már 1888-ban az evang. hitvallásokra, első sorban az Ágostai Hitvallásra épített történeti dogmatikát adott ki. (Evangelikus Dogmatika. Pozsony 1888.) Ebben "az ág. hitv. evang. egyház symbolikus és az ú. n. ó-lutheri teológusok dogmatikus tanait adja elő rendszeres feldolgozásban." A múlt hagyományos tanát közli, ő maga nem szól, hanem másokat szólaltat. Forrásul a szimbolikus könyveket veszi, anyagát a szimbolikus könyvekből s másodsorban a régi ortodox lutheránus teológusok műveiből veszi, s ezt azzal okolja meg, hogy a modern teológiai tudomány sem nélkülözheti a régi hitvallási alapot, a régi hitvallásos teológia ismerete nélkül nincs igazi dogmatikai képzettség. Dr. Masznyik ezzel a művével mindenesetre nagy szolgálatot tett, rámutatott a régi hitvallások nagy jelentőségére, amelyeket a Protestáns Egylet semmibe se vett.
Budapesti zsinatunk is 1891 –94-ben hű maradt az ősi Ágostai Hitvalláshoz, nem csak egyházunk nevének megállapításában, hanem összes határozataiban és egész szellemében is mint hittani alap az Augusztána tükröződik viszsza. Tekintélyes világi vezetők a zsinati előértekezleteken az uniót is szóbahozták ismét, de a kivitel módjáról megkérdeztetvén, magától értetődőnek mondották, hogy az Ágostai Hitvallástól semmiképpen el nem hajolnak. Inkább csak egyházkormányzati unióra s irodalmi és egyháztársadalmi együttműködésre gondoltak. Az összes evang. egyházkerületek a Szentírás és az ezzel megegyező meg nem másított Ágostai Hitvallás szerint való igehirdetésre kötelezik lelkészeiket. Felavatáskor a kandidátusok erre tesznek esküt. Egyházszervezetünknek királyi szentesítés nélkül is a pesti 1791. évi kánonok és főként Berzeviczy Gergelynek kitűnő dolgozatai szolgáltak alapul. "Coordinatio rei religionis ecclesiasticae superint. aug. conf. evang. Tibiscanae" művéről Kis János puspök is már 1821-ben nagy
195
dicsérettel nyilatkozik, s ennek az Ág. Hitvallással megegyező intézkedései belekerültek a dunántúli Egyházi Rendszerbe is. (106)
A hitvallásos teológia megszilárdításában különösen a nagy tudományú Baltik Frigyes dunáninneni püspöknek van kiváló érdeme, kit a rostocki egyetem tüntetett kí a tiszteletbeli doktorátussal. Főként az ő sürgetésére és az ő támogatásával jelennek meg egymásután új magyar fordításban az Ágostai Hitvallás, az Apológia, a Schmalkaldeni Cikkek és az "Egyesség Könyve" (Formula Concordiae) régi magyar szövegének hasonmás új kiadása. Az Ágostai Hitvallást 1896-ban Paulik János, akkor mint budapesti vallástanár fordította le és a Luther-Társaság adta ki. A hitvallási hűséget és az egyházi öntudatot akarja erősíteni az új fordítás közrebocsátásával. Elődei közül e téren csak Lövei Balázst és Agonás Sámuelt említi. Pedig jó lett volna a régi magyaros stílus szempontjából a többi úttörőnek munkáját is figyelembe venni. Paulik e művével, melyhez hosszabb történeti bevezetést is csatolt, nagy szolgálatot tett egyházának. Négy év múlva már új kiadás vált belőle szükségessé. A fordító ezt javítva és azzal az örvendetes vallomással bocsátotta közre (Budapest 1900), hogy a magyar Augusztána szíves fogadásával és terjedésével "ev. egyházunknak ezen hitvallásban körvonalozott hitelvei és tanai szélesebb körben megismertetvén, azok keresztyéni, igaz voltában való hit és meggyőződés is erősödött."
Ezen első alapvető Hitvallásunk bővebb kifejtésére s alaposabb megértésére és a r. kat. Confutatióval szemben való védelmére szolgált Melanchthon másik remekművének, az Apologiának lefordítása is. Ezt is a Luther-Társaság adta ki s a nem könnyű feladatot Mayer Endre eperjesi teológiai tanár dicséretesen oldotta meg. A nagy terjedelmű munka díszes kiállításban ily cím alatt jelent meg: Apologia azaz Az Ágostai Hitvallás Védelme. Írta Melanchthon Fülöp. Az eredeti latinból magyarra fordította Mayer Endre. (Budapest-Eperjes 1900. 8-ad rétű 430 lap). Itt is értékes hosszabb történeti bevezetés előzi meg a fordítást, amelyről a bírálók, Stettner Gyula, Gyurátz Ferenc és Baltik Frigyes nagy elismeréssel szólottak. Mayer a fordí-
(106) Kis János Emlékezései 622. l.
196
tásnál Pálházi Göncz Miklós 1619. évi kéziratát is figyelembe vette és közöl belőle egyes részleteket. Ugyanezen évben fordította le dr. Masznyik Endre szimbolikus könyveink sorából Luther harmadik jeles művét is ily címen: "A schmalkaldi czikkek vagyis Luther hitvallása Melanchthon kapcsolt értekezésével." (Pozsony 1900. 8-ad rétű 88 l.) A dunáninneni kerület ennek kiadására 300 forintot szavazott meg s a fordítás Baltik püspöknek van ajánlva. Masznyik érdeme az is, hogy a Fischer Colbrie Ágost kassai püspök könyvtárában őrzött nagybecsű unikum ily címen: "Az ág. hitv. evang. egyház Régi Emlékei, I. Egyesség Könyve 1598. (Summája Azoknak az Artikulusoknak sat.) hasonmás új lenyomatban a Luther-Társaság kiadásában (Pozsony 1908. 8-ad rétű 187 l.) megjelenhetett. A kiadó a magyar dogmatikai műnyelv szempontjából is megbecsülhetetlen értéket tulajdonít az unikum újabb kinyomatásának.
A nagy közönségnek szánt hitvallások mellett újabb időben a vallástanárok is csatolták a középiskolák felsőbb osztályai számára írt tankönyveikhez az Ágostai Hitvallást. Bereczky Sándor budapesti vallástanár új magyar fordítással gazdagította az Augusztána irodalmát. A latin eredetiből fordította le az első részt teljesen, a II. részt pedig kivonatosan. Jó magyarsággal és szabatosan végezte munkáját. Ezt az új magyar Augusztánát 1900-ban "A keresztyén egyház története" című munkájához csatolta. (Bpest 1900. 232 l.) Ugyanitt közölte a Concordia-könyvből az Apostoli Hitvallás, Nicaeai Hitvallás és Athanasius Hitvallásának jó magyar fordítását is, továbbá Luthernek 95 tételét. Az Augusztána új magyar fordítását felvette azután Zsilinszky Mihálynak általa átdolgozott és Hitvallásunkkal nagyobb harmóniába hozott "Keresztyén hit- és erkölcstanába" is (Bpest 1902. A 4-edik kiadása 1915-ből való). Hasonló módon járt el H. Gaudy László dr. is, ki "A keresztyén vallás a mai szellemi életben" című művében (Budapest 1927.) szintén közli az Ágostai Hitvallás új magyar fordítását "kevés rövidítéssel."
A volt három teológiai akadémiánkon is a szemináriumi és latin olvasmányi órákon az Ágostai Hitvallás eredeti latin szövege, ennek fordítása és magyarázata szerepelt leggyakrabban. Általában elmondhatjuk, hogy az
197
utóbbi négy-öt évtizedben egyházi életünk, hitoktatásunk és egész teológiai irodalmunk mind mélyebben igyekezett ősi Hitvallásunk szellemébe behatolni. A régi racionalizmus egyes kilengései eltűntek és egész vallásos életünk szorosan bibliai és hitvallási alapon épült fel.
A lutheri reformáció ősi hagyományaihoz való visszatérést és hű ragaszkodást élesztették a sűrűn egymás után következő kegyeletes és áldott hatású négyszázados jubileumok. 1917-ben a 95 tétel kifüggesztését és vele a reformáció kezdetét, 1921-ben Luther wormsi vallástételét, 1924-ben az evang. egyházi ének és az első evang. énekeskönyv, 1929-ben a Luther-káték, a marburgi kollokvium, a speyeri protestáció és apelláció jubileumnát ünnepeltük. Egyetemes gyűléseink határozatai, a Luther-szövetség felhívásai, a püspöki körlevelek, a Belmissziói Programmok gondoskodtak róla, "hogy ki-ki leckéjét jól megtanulja," amint jó Lutherunk mondja a kátéjában. Most pedig az 1930-as év mintegy csúcsponton egyetemes nagy jubileuma az egész evaagelikus keresztyén világnak úgy a külföldön, mint itthon magyar hazánkban. Nem részletezem a sok ünnepi műsort, az ünnepélyes deklarációkat, a templomokban és iskolákban tartott istentiszteletekt és tartalmas előadásokat. Hálás elismeréssel és testvéri örömmel említem, hogy Almádiban az Országos Református Lelkészegyesület ez évi konferenciáján is Miklós Ödön nagycsepelyi lelkész, teológiai magántanár az Ágostai Hitvallásnak az egész protestantizmus fejlődésére gyakorolt hatásáról tartott előadást. Itt még csak néhány jubiláris irodalmi termékre mutatok reá, mely maradandó, becses emléke leszen ezen négyszázados óvfordulónak.
Előfutója volt az Augusztána jubiláris évének az "Enchiridion. Doktor Luther Márton Kis Kátéja a gyülekezeti lelkészek és igehirdetők számára." Fametszetekkel díszített, Luther eredeti előszavával is ellátott, a wittenbergi Schirlentz-féle kiadás nyomán készült új magyar fordítás. Az egyetemes egyház megbízásából és ennek költségén jelent meg a Kir. Magyar Egyetemi Nyomdában (Budapest 1929). Külön szerkesztő bizottság készítette. Ebben a jubiláris évben jelent meg az "Emmnaus felé" ev. teológusok folyóiratának kiadásában "Dr. Luther Márton Nagy Kátéja." Evangélikus lelkészek fordították a weimari kiadás alap-
198
ján, a latin szöveg tekintetbevételével. (Sopron 1930. 126 l.) Ezt a szimbolikus könyvünket eddig csak Pálházi Göncz Miklós fordította le magyarra 1619-ben. Kézirata azonban nem kerülhetett sajtó alá.
Különösen ki kell emelnem a tiszai egyházkerület miskolci jogakadémiájának az Ágostai Hitvallás négyszázados évfordulójára kiadott hatalmas gazdag Emlékkönyvét (Miskolc 1930. 622 l.), melyben különösen dr. Bruckner Győzőnek kettős értekezése "Az 1530. évi augsburgi birodalmi gyűlés. A Confessio Augustana és magyarországi variánsai" lesz jubileumi irodalmunknak igen nagybecsű terméke.
D. Kapi Béla püspök a Protestáns Szemlében közöl "A négyszáz éves Ágostai Hitvallás" címen igen tartalmas szép értekezést. H. Gaudy László dr. ugyanitt ismerteti és méltatja az Ágostai Hitvallás 400 éves jubileumi ünnepségeit. A Luther-Társaság most adja ki Paulik János Augusztána-fordítását 3. kiadásban (Budapest 1930.). S végül D. Dr. Pröhle Károly egyetemi tanár is lefordította az Ágostai Hitvallást a jubileumi alkalomra. Pálházi Göncz, Samarjai, Lethenyei, Lövei, Bárány, Agonás, Pautik, Bereczky és Gaudy fordításai után ez immár a tizedik magyar Augusztánánk. Ha régebben a nagy időközöket sokalltuk is, de most a négy századra eső tíz magyar fordítást nem szabad kevesellnünk. A testvér egyházfelekezetek hitvallásai mellett (nem szólva itt most a kátékról) nem fogunk szégyent vallani. Ezt a legújabb Augusztána-fordítást közöljük soproni teológiai konferenciánknak Emlékkönyvében.
Magyarhoni ágostai hitvallású evangélikus egyházunk a történelem tanúbizonysága szerint négy századon át hű maradt a Szentírásból merített hitvallásához. A különválás és szervezkedés nehézségei, a szekták jelentkezése, a szenvedélyes hitviták, az ellenreformáció leghevesebb támadásai, a hosszú elnyomatás, majd belső életében a pietizmus, a racionalizmus, az uniói törekvések, a hitközöny és a hitetlenség modern formáival való erős küzdelmei között is híven kitartott az immár négyszáz éves Ágostai Hitvallás mellett. Ragaszkodása az ősi hitalaphoz a századok folyamán csak erősebbé vált, a ritka szép jubileumi ünnepeken pedig hithűsége, hálaadó öröme és hűségfogadása az ünnepélyes deklarációkban, az alkalmi beszédekben és a
199
templomi istentiszteleteken nagy őszinteséggel és imponáló lelki erővel nyilatkozott meg. Ez a hithűség magában hordozza a szebb jövendő zálogát.
Pethe László, a dölyfös császári tanácsos 1604-ben azt kiáltá oda az elűzött liszkai lelkésznek: "Hat esztendőt vetek neki, hogy a ti hiteteknek e világon csak az híre marad." De a jó Istennek úgy tetszett, hogy egy kissé hoszszabb terminust engedjen az ő üldözött nyájának. Habsburg uralkodó, Miksa király még szabadabb, trónörökös korában 1560. ápr. 2-án írta III. Frigyes pfalzi választófejedelemnek: "Én az Ágostai Hitvallásban foglalt tudományt tartom igaz és keresztyén tudománynak, és ha Isten kegyelme velem leszen, ebben kívánom életemet bevégezni." Mint király nem volt elég erős arra, hogy a hagyományos családi politikával szemben szavának ura lehetett volna.
De nekünk a történelem tanulsága és Istennek szent igéje parancsolja: "Légy hív mind halálig és néked adom az életnek koronáját ... Ímé, eljövök hamar, tartsd meg azt, ami nálad vagyon, hogy senki el ne vegye a te koronádat!" Ján. Jel. 2,10. és 3, 11. (108)
(107) Spataki krónika. M. Tört. Tár IV. 66. Zsilinszky M. Vallásügyi tárgy. I. 235. Zsilinszky M. Magy. prot. egyhtört. Bpest 1907. 132. l.
(108) Dolgozatom I. részéhez pótlásul meg kell említenem, hogy Magdeburgi Joakim győri tábori lelkész is "Die unverfälschte Augsburgische Confession und Schmalkaldische Artikel címen kiadta ezt a két szimbolikus könyvünket (Regensburg 1566.) Rueber János győri főkapitány szólította fel erre, mivel az Augusztána példányaiban nagy volt a hiány ebben az országban. Payr S. Fláciánus lelkészek Magyarországban. 10. l.)