333

X. (XXII. cikk.) Az Úr vacsorájának két szín alatti kiszolgáltatásáról. (1)

1. Afelett nem lehet kételkedni, hogy Istennek tetsző, s Krisztus rendelésének és Pál szavainak megfelelő az Úr vacsorájának két szín alatt való élvezése. (2) Krisztus Urunk ugyanis mind a két szín alatt való kiszolgáltatását rendelte, mégpedig nem csupán az egyház egyik részének, hanem az egész egyháznak. Mert nem csupán az áldozárok, hanem az egész egyház élvezi e szentséget, mégpedig Krisztus tekintélye s nem emberek tekintélye alapján, s azt véljük, hogy ellenfeleinknek is ez a hitvallása. 2. Hogyha Krisztus az egész egyházért rendelte, miért vonják meg egyik alkotórészét az egyház

(1) Az Úr vacsorájának két szín alatt való kiszolgáltatása egyike volt azon pontoknak, amelynél az egyezkedések alkalmával mindkét fél hajlandó lett volna engedni. A katolikusok azt mondották, hogy a pápa hajlandó lesz megengedni, hogy a protestáns gyülekezetekben két szín alatt szolgáltassák ki az úrvacsorát, de a protestánsoknak nem szabad a katolikus úrvacsorai szokást helyteleníteni. Az egyezkedésből nem lett semmi. Melanchthon az Apologiában a lehető leghatározottabban bizonyítja az Úr vacsorája két szín alatti kiszolgáltatásának helyességét, s bizonyítja azt a Szentírásból s az ókori keresztyén egyház szokásából. Tudni való, hogy a két szín alatti Úrvacsoráját hosszú százados viták szüntették meg a papi tekintély emelése végett, s csak a IV. lateráni zsinat (1215) szentesítette végleg az egyházban már elterjedt egy szín alatti szokást a transsubstantiatióval és az Úrnapja ünnepével.

(2) Melanchthon bizonyításának menete a következő: 1-5: az Úr vacsorája két szín alatt osztandó, mert az Istennek rendelése; 6-8: a katolikusok helytelenül okoskodnak, hogy az egyház jogához tartozónak mondják az ő úrvacsorai szokásuknak elterjesztését, ahelyett, hogy belátnák tévedésüket; 9-13: ez a jog emberi s papi önkény; 14-27: az egyházra való hivatkozás nem bizonyíték a katolikus szokás helyessége mellett.

334

egyik részétől? Miért tiltják a másik alkotórésznek élvezését? Miért változtatják meg Krisztusnak intézményét különösen abban az esetben, amikor ő maga végrendeletének nevezi azt? Hogyha az emberi végrendeletet nem szabad megcsonkítani, annál kevésbé lesz szabad Krisztus végrendeletét megcsonkítani (Gal 3,15.17). 3. Pál ekként szól erről (1Kor 11,23 sköv.): "mert én az Úrtól vettem, melyet néktek előtökbe is adtam." Adta pedig úgy, hogy mindkét szín alatt kell élvezni, miként ezt világosan igazolja a szöveg (1Kor 11,24): "Ezt tegyétek," mondja előbb a testről, azután ugyanezeket a szavakat ismétli a pohárról, s végül így szól (1Kor 11,28): "Próbálja meg azért minden ember magát, és úgy egyék a kenyérből és igyék a pohárból." Ezek a rendelőnek szavai. Éspedig előre mondja, hogy akik az Úr vacsorájával élni akarnak, azok egyszerre éljenek vele. 4. Ennek alapján megdönthetetlen, hogy e szentség az egész egyházért rendeltetett. S ez szokásos még most is a görög egyházakban, és szokásos volt valamikor a latin egyházakban is, miként Cyprianus és Hieronymus bizonyságot tesz erről. Hieronymus ugyanis így szól Sofóniás könyvéhez írott magyarázatában: "A papok, akik az Úr vacsorájánál szolgálnak, és az Úr vérét az ő népeinek kiosztják" stb. Ugyanezt bizonyítja a toledói zsinat. S nem lesz nehéz a bizonyítékoknak egész halmazát összeszedni. 5. Nem szaporítjuk tovább a szót, hanem rábízzuk az okos olvasóra, hogy gondolja meg, mit kelljen tartanunk az isteni rendelés alatt.

6. Ellenfeleink nem arra törekszenek a Cáfolatban, hogy kimentsék az egyházat, amiért elvétetett tőle a szentségnek egyik része. Derék és vallásos gondol-

335

kozású férfiakhoz ez illett volna. Biztos okot kellett volna keresniök az egyháznak megvédésére és lelkiismeretnek kioktatására, hogy miért részesülnek csupán a szentség egyik részében. Ehelyett ők maguk védelmezik most azt, hogy a másik alkotórésznek eltiltása helyesen történt, és tiltakoznak mind a két szín alatti élvezés ellen. 7. Először kigondolják azt hogy az egyházban kezdetben valahol szokás lett volna csupán az egy szín alatti kiszolgáltatás; azonban egyetlenegy ókori példát sem hozhatnak fel a tény igazolására. Hanem felhoznak helyeket, amelyek említést tesznek kenyérről, mint a Lk 24,35-ben, ahol így ír: "megismertetett vala (Jézus) őtőlük (a tanítványoktól) a kenyérnek megszegéséről." Más helyeket is idéznek (Csel 2,42.46; 20,7) a kenyér töréséről. Jóllehet arról nemigen akarunk vitatkozni, hogy egyes idézett helyeik nem vonatkoznak az Úr vacsorájának szentségére, mégsem következik az egy résznek említéséből, hogy csupán csak egy rész szolgáltatott ki, mert a közbeszédben szokásos dolog egy résznek megemlítése által az egészet jelezni. 8. Hozzáteszik, hogy az a laikusok Úrvacsorájára vonatkozik; de ez nem volt egy szín, hanem mindkét szín alatti. S ha olykor meghagyatik is, hogy a papok a laikusok Úrvacsorájával éljenek, ez azt jelenti, hogy a megáldás szolgálatától elmozdíttattak. Ellenfeleink ezt jól tudják, de visszaélnek a tudatlanok tudatlanságával, akik hallván a laikusok Úrvacsorájának említését, mindjárt a mi időnk szokását képzelik, amelyben a laikusoknak csupán a szentségnek egy részét szolgáltatják ki.

9. Lássuk azonban ellenfeleink szemtelenségét! Biel Gábor a többi okok között azt is elmondja, hogy

336

miért nem szolgáltatják ki mind a két szín alatt az Úr vacsoráját – azért, mivel különbséget kellett tenni a laikusok és papok között. S hihető, hogy ez a főok, amely miatt egyik részének eltiltását védelmezik, hogy ti. a papi rendnek méltósága bizonyos vallási szokás által kitüntetetté váljék. Ez, hogy semmit se mondjunk udvariatlanul, emberi okoskodás és könnyű belátni, hová vezet. 10. A Cáfolatban Éli fiaira vonatkozólag idézik (1Sám 2,39) azt, hogy miután a főpapságot elvesztették, egy papi részt kértek volna. Ezzel – úgy mondják – az egy szín alatti élvezés jeleztetett. S hozzáteszik ezt a következtetést: Így tehát a mi laikusaink egy papi résszel, azaz egy Úrvacsorai résszel kénytelenek megelégedni. Tisztára játékot űznek ellenfeleink, amikor az Éli utódairól szóló történetet a szentségre vonatkoztatják! Ebben ti. Éli büntetése van leírva. Vajon azt is mondanák-e, hogy a laikusok büntetésből fosztattak meg a második résztől? A szentség a remegő lelkeknek vigasztalására és felemelésére rendeltetett, amikor hiszik, hogy Krisztusnak a világ életéért adott teste táplálék; s amikor hiszik, hogy Krisztussal való egyesülés által élnek. Ellenfeleink ellenben úgy okoskodnak, hogy a laikusok büntetésből tiltattak el az egyik úrvacsorai rész élvezetétől. 11. Úgy mondják, ezzel meg kell elégedniök. Elég a hatalomért! (1) De miért kell? Okát nem szabad keresni, mert az a törvény, amit a teológusok mondanak. Ez Eck-féle zagyvalék.(2) Ismerjük ugyanis ezeket a thrasoni száj-

(1) Más szóval: mit keres itt valaki más okokat; elég ok az, ha a hatalom kedvéért vonják meg a laikusoktól az ostyát. Ez legalább őszinte szó és ok!

(2)‚ Az eredetiben: "{heólokraszia} Ecciana" – Eck-féle részegségben kigondolt eszme. Ezzel Ecknek részegeskedő szokására céloz.

337

hősködéseket, (1) amelyeknek sarokba szorítására bizonyosan megtaláljuk a szükséges szavakat. Mert látjátok, mily nagy az ő szemtelensége! Úgy parancsol, mint valami tragédiai zsarnok: tetszik, nem tetszik, meg kell vele elégedni. 12. Vajon azok az okok, melyeket ő felhoz, felmentik-e Isten ítélete előtt azokat, akik a szentségnek egyik részét megvonják az élvezőktől, s akik kegyetlenkednek azon derék emberekkel szemben, kik a teljes Úrvacsorájával élnek? 13. Ha abból az okból tiltják meg az egyik résznek kiszolgáltatását, hogy a papi rendet mástól megkülönböztesse, már ezen okoskodásnak arra kell minket indítania, hogy ne értsünk egyet ellenfeleinkkel, még ha máskülönben ezt a szokást velük közösen meg akarnók is tartani. Más különbségek választják el a papi rendet a néptől; de előttünk világos, milyen céljaik vannak, és miért védelmezik oly nagyon a különbséget. Nehogy azonban úgy tűnjék fel a dolog, mintha mi a rendnek igazi méltóságából le akarnánk valamit vonni: többet nem fogunk szólani ezen furfangos okoskodásukról.

14. Felhozzák azt is, hogy a bor könnyen kiömlik, s felhoznak ehhez hasonlókat is, de ezeknek nincs oly jelentőségük, hogy Krisztus rendelését megváltoztassák. 15. Tegyük fel, hogy valóban szabad az Úr vacsorájával egy vagy két szín alatt élni, miképpen lehet akkor az eltiltást védelmezni? De az egyház nem veszi magának azt a

(1) Az eredetiben: "Agnoscimus enim istas Thrasonicas voces": "mert ismerjuk ezeket a Thrason-féle hangokat." Thrason dicsekvő katona, mint Garaynak obsitosa, Terentiusnak Eunuchus c. vígjátékában.

338

szabadságot, hogy Krisztus rendeleteiből közömbös dolgokat csináljon. 16. Mi mentjük ugyan az egyházat, hogy eltűrte azt az igazságtalanságot, amelynél fogva az Úr vacsorájának két szín alatti élvezetét el nem érhette; de azokat a szerzőket, akik védelmezik a meg nem csonkított szentség élvezésének tilalmát, s akik most nemcsak tiltják azt, hanem még ki is átkozzák és erőszakosan üldözik azokat, akik az Úr vacsoráját teljesen élvezik? – nem mentjük. 17. Ők maguk lássák, miképp fognak számot adni Istennek a maguk terveiről. S nem kell mindjárt azt gondolnunk, hogy amit a pápák rendelnek, azt az egyház állapítja meg, és jónak találja, különösen midőn az Írás a püspökökről és papokról olyképpen tesz jóslatot, mint Ezékiel mondja (7,20): "elvész a törvény a papoktól."