XI.(XXIII. cikk.) A papok házasságáról (1)

1. A hírhedt papi nőtlenségnek legnagyobb gyalázata dacára ellenfeleink nem csupán védelmezni merik a pápás törvényt az Isten nevének hitetlen és hamis ürügye alatt, hanem még ösztönözni is a császárt és a fejedelmeket, hogy a római császárság szégyenére és gyalázatára ne tűrjék a papok házasságát. Mert ezek az ő szavaik.

(1) Ezt a pontot a Confutatióban a legnagyobb határozottsággal visszautasították, s az augsburgi birodalmi gyűlés kimondotta, hogy ezt a gyalázatot – a papok nősülését – nem tűri meg, a nős papokat elűzi, az elváló és megtérő papok azonban felsőbb hatóságuknál kérhetnek új állást. Ezellen kellett Melanchthonnak felszólalnia, s ellenfeleinek érveit tönkretennie. Határozottabban is szól itt a papok nősülési jogáról, mint a hitvallásban. Miután visszautasította szemtelen eljárásukat a papok nősülésének megítélésében (1-5.), kimutatja, hogy mennyire indokolatlan és írásellenes a cölibátus (6-22.), melyet csak újabb idők papi hatalma teremtett meg, s mely álszenteskedésre vezet, és semmi érdemszerző jelentéssel nem bír (23-50.). Ellenkezőleg, a cölibátus megbotránkoztatja az egész világot, el kellene törölni (51-59.). Végül ellenfeleinek még néhány érvét veszi elő és sorjában kimutatja helytelenségüket (60-71).

339

2. Mikor olvastak az emberek a történetben nagyobb szemtelenséget, mint aminő az ellenfeleinké? (1) Miután az általuk felhasznált bizonyítékokat azután fogjuk sorra elővenni, most azt gondolja el a figyelmes olvasó, mennyire vakmerőek a semmirekellők, midőn azt mondják, hogy a házasság szégyent és gyalázatot hoz a birodalomra, mintha bizony az egyházat nagyon ékesítené a bűnös és természetellenes érzéki vágyaknak nyilvánossá lett gyalázatossága, melyek feltüzelik a szent atyákat, akik szüzességet tettetnek és orgiákat űznek. A legtöbbjét tisztességes néven még említeni sem lehet, amit azok legnagyobb szabadossággal véghezvisznek. 3. És tégedet, Károly császár, arra hívnak fel, hogy a te legtisztább kezed elősegítse az ő érzéki vágyaikat, akit bizonyos régi jóslatok szűzies arcú királynak neveznek, mert terólad szól e mondás: "szemérmes arcú fog uralkodni." Azt követelik, hogy az isteni jog ellenére, a népek joga ellenére, a zsinatok törvényei ellenére szétbontsad a házasságokat, hogy ártatlan emberek ellen csupán a házasság okáért kegyetlen halálos ítéletet hozzál, hogy papokat ölj, akiket vallásosságukban még a barbárok is megkímélnek,

(1) Az Apologia német szövege sokkal részletesebben s élesebben mutat rá a papi nőtlenségnek erkölcstelenségére, s annak a papok között elterjedt szégyenletes s a rendet mélyen lealacsonyító érzéki gyümölcseire.

340

hogy száműzetésbe kergess védtelen nőket és árva gyermekeket. Ilyen törvényeket hoznak neked, legkegyesebb és legtisztább lelkű Császár, amelyek hallatlanok még a barbároknál is, akármily tanulatlanok és vadak volnának is. 4. De mivel a te jellemedhez nem fér semmi tisztátalanság vagy kegyetlenség, azért reméljük, hogy ebben a kérdésben kegyelmesen velünk együtt fogsz közreműködni, különösen akkor, ha megtudtad, hogy a mi felfogásunk mellett igen súlyos érvek szólanak, amelyek a Szentírásból vannak véve, s melyek ellen ellenfeleink csak igen szőrszálhasogató s üres okokat hoznak fel.

5. S mindazáltal nem védik komolyan a papi nőtlenséget. Jól tudják, hogy mily kevesen tartják meg a szüzességet, hanem ők a vallásnak ürügye alatt a papi nőtlenséggel uralmuknak használni vélnek, mint Péterből tudjuk (2Pt 2,23), aki helyesen figyelmeztetett arra, hogy hamis próféták ámító szavakkal fogják az embereket tévútra csábítani. Ebben az egész kérdésben ugyanis ellenfeleink semmit sem szólnak, írnak vagy tesznek őszintén és világosan, hanem valójában az uralomért küzdenek, amelyet tévesen veszélyeztetve látnak, és a kegyesség gonoszul használt ürügye alatt megerősíteni próbálnak.

6. Mi a cölibátusról szóló, ellenfeleink által védelmezett törvényt azért nem fogadhatjuk el, mivel az beleütközik az isteni és természeti jogba, és eltér a zsinatoknak kánonaitól is. Elismert dolog, hogy az babonás és veszedelmes, mert végtelen sok botrányt bűnt okoz, és a közerkölcsiség romlását idézi elő. A többi vitás kérdésekben szükség van a tudósoknak némi megvitatására, de ez a kérdés mindkét részről annyira

341

világos, hogy semminő megvitatásra nincs szükség. Csupán derék és istenfélő emberre van szükségünk bíróul. S jóllehet mi a legtisztább igazságot védelmezzük, ellenfeleink mégis valami rágalmakban mesterkedtek érveinknek megrontása végett.

7. Először. Mózes (1Móz 1,28) azt tanítja, hogy az emberek a végből teremtettek, hogy termékenyek legyenek, és hogy az egyik nem természetes módon óhajtja a másik nemet. Mert mi nem az érzéki vágyról szólunk, amely bűn, hanem arról a vágyról, melynek a romlatlan természetben kell támadnia s melyet természeti vonzódásnak neveznek ({sztorgé füsziké}). És ezen vonzódása az egyik nemnek a másikhoz, valóban isteni rendelésű. Minthogy pedig Istennek ezen rendelése Istennek különös intézkedése nélkül meg nem semmisíthető, ebből következik, hogy a házasságkötésnek joga nem semmisíthető meg határozatokkal vagy fogadalmakkal.

8. Ellenfeleink efelett szőrszálhasogató módon okoskodnak. Azt mondják: kezdetben fennállott e parancs, hogy a föld megteljék, most, miután betölt a föld, megszűnt a házassági kötelék parancsolata. Lám, mily bölcsen okoskodnak! Az emberi természet Istennek ama szava szerint úgy alakul, hogy termékeny legyen nemcsak a teremtés elején, de ameddig a testnek ezen természete megmarad. Mint ahogy a föld termékennyé lesz e szó által (1Móz 1,11): "hajtson a föld gyenge füvet, maghozó füvet" stb. Ezen parancsból kifolyólag nemcsak kezdetben kezdett a föld füveket teremni, hanem évenként újból felöltözködnek a mezők, amíg ez lesz a természet rendje. Amint tehát emberi törvényekkel nem lehet megváltoztatni a természeti tör-

342

vényt, akként sem fogadalmakkal, sem emberi törvénnyel nem változtatható meg az emberi természet Istennek különös közreműködése nélkül.

9. Másodszor. Minthogy ezen isteni teremtés vagy rendelés természeti jog az emberben, azért okosan és helyesen mondották a jogtudósok, hogy a férfinak és nőnek egybekapcsolása természeti jog alá tartozik. Minthogy pedig a természeti jog változtathatatlan, ez okból a házasságkötés jogának mindig érintetlenül kell maradnia. Mert ahol a természet nem változik, szükségképpen megmarad az az intézkedés is, melyet Isten a természetbe beoltott, és nem törölhető el emberi törvényekkel. 10. Nevetséges tehát, amiben ellenfeleink szőrszálhasogató módon mesterkednek, hogy a házasság kezdetben isteni parancs volt, most pedig nem az. Ez éppen annyi, mintha azt mondanák: Egykor az emberek születésük alkalmával magukkal hozták a nemi különbséget, most nem hozzák. Egykor születésük alkalmával hozták magukkal a természeti jogot, s most nem hozzák. Semmiféle ács a világon nem tudna ennél okosabbat faragni, mint ahogy ezen okvetetlenségeket kigondolták a természeti jognak kijátszására. 11. Marad tehát e tárgyban az, amit a Szentírás tanít, és a jogtudós okosan mondott, hogy a férfinak és nőnek egybekapcsolása természeti jog. 12. Továbbá a természeti jog valóban isteni jog, mivel ez a rendeltetése Istentől adatott a természetnek. Minthogy pedig ezen jog Istennek különös közreműködése nélkül meg nem változtatható, ez okból a házasságkötés jogának érintetlen kell maradnia. Az a természeti vonzódás az egyik nemnek természetében a másik nem iránt Istennek rendelése, s ez okból jog; máskülönben miért terem-

343

tette volna mind a két nemet? 13. Szólunk pedig itt, mint feljebb megjegyeztük, nem az érzékiségről, amely bűn, hanem arról a vágyról, amelyet természeti vonzalomnak ({füsziké sztorgé}) neveznek, melyet az érzékiség a természetből ki nem ölt, hanem felélesztett, hogy most inkább gyógyítására van szüksége, s a házasság nemcsak a nem fenntartása, hanem orvosság okáért szükséges. Ezek világos és annyira biztos dolgok, hogy semmi módon nem lehet őket megingatni.

14. Harmadszor. Pál következőleg szól (1Kor 7,2): "paráznaság eltávoztatásáért minden férfiúnak tulajdon felesége legyen, és minden asszonynak tulajdon férje legyen." Ez már csak határozottan kifejezett parancs, mindenkire vonatkozik, aki nem alkalmatos a nőtlenségi állapotra. 15. Ellenfeleink azt kívánják, hogy mutassunk nekik egy törvényt, amely a papok nősülését rendeli – mintha a papok nem lennének emberek. Amit mi az emberi természetről általában kifejtettünk, valóban a papokra is vonatkozónak tartjuk. 16. Avagy nem azt rendeli-e itten Pál, hogy házasodjanak meg, akikből hiányzik az önmegtartóztatás ajándéka? Ő maga ugyanis kevéssel később magyarázza magát akként (1Kor 7,9): "Jobb házasságban élni, hogynem mint égni." És Krisztus világosan mondotta (Mt 19,11): "Nem mindenek veszik be ezt a beszédet, hanem azok, akiknek adatott." Minthogy most a bűneset után e kettő: a természeti vágy és érzékiség, egymás mellett létezik, mely utóbbi tüzeli a természeti vonzalmat, hogy most sokkal inkább szükség van a házasságra, mint a romlatlan természeti állapotban: ez okból Pál róla, mint valami orvosságról szól, és azok miatt az érzéki tüzek miatt rendeli a házasságot. S ezt a szóza-

344

tot: ‚Jobb házasságban élni, hogynem mint égni" – semmiféle emberi tekintély, semmi törvény, semmiféle fogadalmak meg nem semmisíthetik, minthogy ezek a természetet, vagy érzékiséget nem semmisítik meg.

17. Akik tehát vonzalommal bírnak, megmarad nekik mindnyájuknak a házasságra való joguk. S kötelezve vannak Pálnak ezen parancsolata által: "a paráznaság eltávoztatásáért minden férfiúnak tulajdon felesége legyen" – mindnyájan, akik nem igazán tartóztatják meg magukat, amely dolog felől való ítéletmondás kinek-kinek lelkiismereti ügye. 18. Mert ha itt előírják, hogy az önmegtartóztatást kérni kell az Istentől, ha azt rendelik, hogy a testet sanyargatni kell munkával és nélkülözéssel, miért nem éneklik önmaguknak is ezeket a nagyszerű előírásokat? Ámde, miként feljebb mondottuk, ellenfeleink csupán játékot űznek, komolyan semmit sem tesznek. 19. Ha az önmegtartóztatás mindenkinek lehetséges volna, akkor nem lenne szükség erre mint különös adományra. De Krisztus mondotta, hogy avégből van az embernek különleges adományra szüksége, amiért nem mindenki részesülhet benne. A többi embertől azt kívánja Isten, hogy az általános természeti törvény szerint éljen, amelyet ő létesített. Mert az Isten nem akarja, hogy az ő saját rendeletei, az ő saját alkotásai megrontassanak. Így tehát akarja, hogy azok szűziességben maradjanak, hogy azzal, mint Istentől rendelt orvossággal éljenek, mint ahogy életünket akarja táplálni, hogy úgy étellel, mint itallal fenntartsuk. 20. És Gerson bizonyítja, hogy sok derék ember megpróbálta testét fékezni, de kevésre mentek. Ez oknál fogva helyesen mondja Ambrosius: "Egyedül a szüzesség az, amelyet tanácsolni, de nem paran-

345

csolni tehet; s inkább a fogadalomnak, mint parancsolatnak dolga." 21. Ha valaki ellenvetésül felhozza, hogy Krisztus dicséri azokat, akik megférfiatlanítják magukat az Isten országáért (Mt 19,12), az vegye figyelembe azt is, hogy olyanokat dicsér, akiknek van önmegtartóztató adományuk, mert ezért teszi hozzá: "aki beveheti ezt, vegye be." (Mt 19,12). Mert a tisztátalan önmegtartóztatás nem tetszik Krisztusnak. 22. Az igazi önmegtartóztatást mi is dicsérjük. Hanem most a törvényről vitatkozunk és azokról, akiknek nincs önmegtartóztatási adományuk. Ezt szabad elhatározástól kellett volna függővé tenni s nem lett volna szabad e törvény által a gyengékre hurkot vetni.

23. Negyedszer. A pápás törvény a zsinati törvényektől is eltér. Mert a régi kánonok nem tiltják a házasságot és a házassági kötelékeket nem bontják fel, dacára annak, hogy azokat, akik a papi szolgálatban kötöttek házasságot, a kormányzásból kizárják. Ez a kizárás azokban az időkben jótéteményszámba ment. De az új kánonok, melyeket nem a zsinatok hoztak, hanem a pápák egyéni elhatározása létesített, egy részről tiltják a házasságkötést, más részről felbontják a megkötötteket, és ez nyilvánvalóan Krisztus ezen parancsolata ellenére történik (Mt 19,6): "Amit azért Isten egybeszerkesztett, azt az ember el ne válassza." 24. Ellenfeleink hangoskodnak a Cáfolatban, hogy a papi nőtlenséget a zsinatok rendelték. Mi nem támadjuk a zsinatok határozatait, mert ezek bizonyos feltételek mellett megengedik a házasságot, de támadjuk azokat a törvényeket melyeket az ókori zsinatok után a római pápák a zsinatok tekintélye ellen hoztak. Annyira

346

megvetik a pápák a zsinatok tekintélyét, melyet egyébként mások által szentnek akarnak tartatni. 25. Az állandó papi nőtlenségről szóló törvény az új pápás uralomnak tulajdona – jellemző rá nézve! Dániel (11,37) ugyanis az Antikrisztus birodalmának jeléül tekinti az asszonyok megvetését. (*)

26. Ötödször. Jóllehet ellenfeleink ezt a törvényt nem babonás okból védik, mert látják, hogy nem szokott megtartatni, mindamellett tévelygő nézeteket terjesztenek a vallás ürügye alatt. Tanításuk szerint azért követelik a papi nőtlenséget, mivel az tisztán megtartja az embert – mintha a házasság tisztátalanság és bűn volna, vagy mintha a papi nőtlenség inkább kiérdemelné a megigazítást, mint a házasság. 27. Igazolásul a mózesi törvény szertartásait használják, amely törvény szerint a papok istentiszteleti szolgálatuk ideje alatt nejeiktől el voltak választva; az Újszövetség értelme szerint pedig a papnak mindig önmegtartóztatónak kell lennie (szűznek kell lennie), mivel mindig imádkoznia kell. Ezen ügyetlen hasonlatot arra szóló bizonyíték gyanánt idézik, hogy a papoknak kötelességévé van téve az állandó nőtlenség, holott magában a hasonlatban meg van engedve a házasság, s csupán az istentiszteleti szolgálat idejére van tiltva az együttlét. Azután meg más dolog imádkozni és más dolog istentiszteleti szolgálatot teljesíteni. A Szentek akkor is imádkoztak, amikor nem végeztek nyilvános istentiszteletet, és a házastárssal való együttélés mégsem akadályozta őket az imádkozásban.

28. Azonban sorba kell válaszolnunk ezekre a koholmányokra. Először is ellenfeleinknek be kell ismerniök, hogy a házasság a hívőknél tiszta, mivel meg van szen-

(*) Ez a hivatkozás félreértésen alapulhat: Dániel szerint az antikrisztus az "asszonyok kedvencével," azaz valamely jellegzetesen asszonyi bálványistennel nem fog törődni, s nem általában az asszonyokat veti meg. [NF]

347

telve Isten igéje által, azaz Isten igéje által megengedett dolog, miként erről az Írás bőségesen bizonyságot tesz. 29. Krisztus ugyanis isteni köteléknek nevezi a házasságot, amikor azt mondja (Mt 19,6): "amit az Isten egybeszerkesztett" stb. 30. Pál pedig a házasságról, az ételekről és hasonlókról így szól (1Tim 4,5): "megszenteltetnek az Isten Igéje és a könyörgés által;" más szóval az ige által, mely a lelkiismeretet biztossá teszi afelől, hogy Isten helyesli, és az imádság által, azaz a hit által, amely azokat hálaadással, Isten ajándékaképpen használja. 31. Szintúgy 1Kor 7,14: "a hitetlen férfiú megszenteltetett az ő feleségében" stb. Más szóval a házastársi érintkezés szabad és szent a Krisztusban való hit által, miként szabad az ételnek élvezése stb. Hasonlóan (1Tim 2,15): "Megtartatik mindazáltal a nő a magzatok szülésének állapotában" stb. Ha ellenfeleink ilyen helyet idézhetnének a cölibátusra vonatkozólag, akkor bámulatra méltó diadalt ünnepelnének. Azt mondja Pál, hogy megtartatik a nő gyermekek szüléséért. (*) A papi nőtlenség képmutatása ellen lehetett-e valami tiszteletreméltóbbat mondani, mint azt, hogy a nő üdvözül házastársi cselekedetei által, házastársi nemi érintkezés, szülés és a többi háztartási kötelességeinek teljesítése által? De miképp érti ezt Pál? Az olvasó ne hagyja figyelmen kívül, hogy a hitnek kell hozzájárulnia, és hogy a háztartási kötelességek nem dicsérhetők hit nélkül, mert azt mondja: üdvözülnek, ha megmaradnak a hitben. Ő ugyanis az anyákról általánosságban szól. Követeli tehát különösen a hitet, amelynek alapján a nő bűnbocsánatot és megigazulást nyer. Azután hozzáteszi a hivatás bizonyos működését, mint ahogy az egyes emberekben a hitet követ-

(*) Itt valószínűbb, hogy Pál arról beszél, hogy az asszony megtartatik a gyermekszüléskor. Igaz, a görög szövegben dia elöljárószó szerepel, ami az utána következő birtokos esettel együtt jelentheti azt is, hogy valami által, de azt is, hogy valamin keresztül. A "megtartatik" igének (szóthénai) pedig nem kizárólagos jelentése az "üdvözül": magában foglalja a szabadulást, a gyógyulást is. A szövegkörnyezethez ez az utóbbi értelmezés közelebb áll. [NF]

348

nie kell bizonyos hivatásszerű jó cselekvésnek. Ez a cselekvés tetszik Istennek a hit miatt. Így a nőnek kötelességei tetszenek Istennek a hit miatt, s a hívő nő üdvözül, ha hivatásának ily kötelességeit istenfélő módon teljesíti.

33. (*) Ezek a bizonyítékok arra tanítanak, hogy a házasság megengedett dolog. Ha ennélfogva a tisztaság azt jelenti, ami Isten előtt szabad és helyes, akkor a házasságok tiszták, mivel Isten igéje helyesli őket. 34. S Pál így nyilatkozik a megengedett dolgokról (Tit 1,15): "mindenek tiszták a tisztáknak," más szóval azoknak, akik Krisztusban hisznek és hit által igazulnak meg. Amint tehát a szüzesség tisztátalan a hitetlenekben, úgy a házasság tiszta az istenfélőknél Isten igéje és a hit miatt.

35. Azután: Ha a tisztaságot magában véve az érzéki vággyal helyezik ellentétbe, akkor az a szív tisztaságát jelenti, más szóval az elölt érzékiséget, mivel a törvény nem tiltja a házasságot, hanem az érzékiséget, házasságtörést s paráználkodást. Ez okból a nőtlenség nem tisztaság, mert egy házasnak szívében sokkal nagyobb lehet a tisztaság – mint pl. Ábrahámban vagy Jákobban –, mint a legtöbb olyanban, akik igazán önmegtartóztatók.

36. Végül. Ha a nőtlenséget oly értelemben tekintik tisztaságnak, hogy az a megigazulást inkább kiérdemli, mint a házasság, azellen a legnagyobb mértékben tiltakozunk. Mert mi sem a szüzesség, sem a házasság miatt meg nem igazulunk, hanem ingyen Krisztusért, amidőn hisszük, hogy az Isten őérette kegyelmes hozzánk. 37. Erre talán azt fogják mondani, hogy Jovinianus nyomán a házasságot a szüzességgel egyenlő-

(*) A 32.szám hiányzik. [NF]

349

nek tekintjük. (1) Ámde az ily ráfogások miatt nem vetjük el a hitből való megigazulásról szóló tan igazságát, amelyet feljebb kifejtettünk. 38. A szüzességet nem azonosítjuk a házassággal. Miként ugyanis az egyik adomány kitűnőbb egy másiknál, a prófécia kitűnőbb az ékesszólásnál, a hadi tudomány többet ér a mezőgazdaságnál, az ékesszólás kiválóbb az építészetnél: akként a szüzesség kitűnőbb adomány a házasságnál. 39. S mindamellett amiként a szónok nem igazságosabb Isten előtt az ő szónoki tehetsége miatt, mint az építész az építészeti tudománya miatt: akként a szűz nem érdemli ki inkább a megigazulást szüzessége által, mint az egyik házasfél házastársi kötelességeinek teljesítése által; hanem minden egyes tartozik a maga adományában hűségesen szolgálni, és tudni azt, hogy Krisztusért hit által nyer bűnbocsánatot, és hit alapján tekinti őt az Isten igaznak.

40. És sem Krisztus, sem Pál nem azért dicsérik a szüzességet, mintha megigazítana, hanem azért, mivel függetlenebbé teszi az embert, és a házi munkásság kevésbé tartja vissza az imádkozástól, tanítástól és az istentiszteleti szolgálattól. Ezért mondja Pál (1Kor 7,32): "a szűz arra visel gondot, ami az Úré."

A szüzességet tehát vallásos gondoskodás és buzgóság miatt dicséri. Így Krisztus nem általában dicséri azokat, akik magukat megférfiatlanítják, hanem azokat, akik ezt Isten országa érdekében teszik, más szóval

(1) Jovinianus a IV. század végén élt; erélyesen kikelt a szerzetesség és szüzességi fogadalom ellen, amelyet az akkori időkben túlbecsültek. Ez okból a szerzetesi életnek pártolói, nevezetesen pedig Ambrosius milánói püspök és Hieronymus, a Vulgata fordítója, s mások hevesen megtámadták s eretnekesítették.

350

azért, hogy legyen idejük az evangéliumot tanulni és tanítani. Azt nem mondja, hogy a szüzesség bűnbocsánatot és üdvöt érdemel.

41. A levitikus papokat illetőleg azt feleltük, hogy az ő példájukból nem következik a papok állandó nőtlensége. Azután meg a levitikus tisztulások nem vonatkoztathatók reánk. Akkor a törvény ellenére való házassági érintkezés tisztátalanság volt; most nem tisztátalanság, mivel Pál úgy nyilatkozik (Tit 1,15): "a tisztáknak minden tiszta." Mert az evangélium szabadokká tesz minket azoktól a levitikus tisztátalanságoktól. 42. És ha valaki abból a szándékból védelmezi a papi nőtlenségi törvényt, hogy ezekkel a levitikus előírásokkal a lelkiismeretet terhelje, annak éppúgy ellent kell állanunk, mint az apostolok ellentállanak (Csel 15,10 sköv.) azoknak, akik a körülmetélést követelték, és Mózes törvényét a keresztyénekre próbálták ráerőszakolni.

43. Egyébként a komoly gondolkozású férfiak fogják tudni magokat mérsékelni a házassági élvezetben, különösen akkor, amikor hivatalos szolgálatokkal vannak elfoglalva, mert ezek a komoly férfiaknak gyakran annyi munkát adnak, hogy az összes házi gondolataikat kiűzik fejükből. A jóravalók azt is tudják, hogy Pál (1Thess 4,4) arra int: "tudja mindeniktek bírni a maga edényét szentségben." Azt is tudják, hogy némelykor a házassági nemi érintkezést meg kell szüntetni, hogy legyen szabad idejük az imádkozásra; de Pál nem akarja, hogy ez folytonos legyen (1Kor 7,5).

44. Az ilyen önmegtartóztatás könnyű a derék és dolgos férfiaknak. De a tétlen papoknak az a nagy tömege, mely a zárdákban lakik, élvhajhászatában még ezt a levitikus önmegtartóztatást sem képes tanúsítani, mint

351

a tapasztalás igazolja. Ismeretesek a költőnek szavai: "a tétlenséghez szokott csatlakozni a kísértő, mint valami gyermek, a szorgalmasokat gyűlöli."

45. Sok eretnek rosszul értelmezve Mózes törvényét, gyalázattal illette a házasságot, s a nőtlenség mégis kiváló csudálatot szerzett nekik. Epiphanius panaszkodik, hogy az enkratiták (1) különösen ennek ajánlásával hódították el a tapasztalatlanok lelkét. Ezek még az Úr vacsorájában is tartózkodtak a borivástól, tartózkodtak minden állat húsától, s ebben a tekintetben felülmúlták a dominikánus barátokat, akik halat esznek. Tartózkodtak a házasságtól is, de ez a dolog kiváló csudálkozást keltett. Ezen cselekedeteikről, istentiszteleti szertartásaikról azt hitték, hogy általuk inkább kiérdemlik a kegyelmet, mint a bornak és húsnak élvezete által, mint a házasság által, amely világi, közönséges és tisztátalan dolognak látszott, és amely alig tetszenék az Istennek, hogyha nem lenne egészében kárhozatos.

46. Az angyalok ezen tiszteletét nagyon helyteleníti Pál (Kol 2,18). Ez ugyanis elnyomja Krisztus ismeretét, amennyiben azt gondolják az emberek, hogy az ilyen képmutatás által tisztákká s igazakká lesznek, és elnyomják úgy Isten adományainak, mint parancsainak ismeretét. 47. Mert az Isten azt akarja, hogy adományait istenfélő lélekkel használjuk. És mi példákat tudnánk említeni, amelyek szerint egyes istenfélő lelkiismereteket megzavart a törvényes házassági élet. Ez a baj azoknak a szerzeteseknek nézetéből keletkezett, akik

(1) Enkratiták (önmegtartóztatók): gnosztikus felekezet Epiphanius korában, mely nagy aszkézisben gyakorolta magát. Alapítója az edesszai Tatianus (180. körül).

352

a nőtlenséget babonás módon dicsérték. 48. Mi nem gyalázzuk sem az önmérséklést, sem az önmegtartóztatást, de feljebb mondottuk, hogy a testnek gyakorlatai és sanyargatásai szükségesek. De tagadjuk azt, hogy léteznek oly előírások, amelyeknek megigazító erejében bízni lehetne. 49. Finoman mondotta azt Epiphanius, hogy e szabályokat "az önmegtartóztatás és önfegyelmezés miatt," azaz a testnek korlátozása, vagy a közerkölcsiség céljából kell dicsérni; mint ahogy egyes szertartások a tudatlanoknak figyelemfelkeltése céljából vannak rendelve, s nem azért, mert megigazító erővel bírnak.

50. Ellenfeleink azonban nem babonaságból követelik a nőtlenséget, mert tudják, hogy a tisztaságot nem szokás megtartani, hanem azért használnak babonás véleményeket ürügyül, hogy port hintsenek a tudatlanoknak szemébe. Tehát inkább méltók a gyűlöletre, mint az enkratiták, akik – úgy látszik – sajátságos vallási felfogásuk folytán pártoltak el az egyháztól; de ezek a Sardanapalok (kéjencek) (*) a vallást szándékosan használják ürügyül visszaéléseikre.

51. Hatodszor. Amikor annyi sok okunk van az állandó papi nőtlenségnek elvetésére, mi ezeken kívül még másokat is felhozunk, nevezetesen a lelki veszélyeket és nyilvános botrányokat, melyeknek – a törvény igazságos volta dacára is – el kell riasztaniok minden jóravaló embert, hogy ne fogadjanak el oly terhet, amely számtalan lelket megrontott.

52. Nagyon sokáig minden valamirevaló ember panaszkodott ezen terhes törvény miatt vagy a saját, vagy mások érdekében, akiket veszélyeztetve láttak; de ezeket a panaszokat egy pápa sem hallja. Pedig nyilván-

(*) Sardanapal (Asszurbanapli) asszír királyról van szó; őt a reformáció korában a dőzsölés és fényűzés mintapéldájának tekintették. [NF]

353

való, mennyire ártalmas ezen törvény a közerkölcsiségre, minő bűnöknek s minő galád fajtalanságoknak volt előidézője. Vannak római gúnyversek, amelyeket olvasva a mostani Róma is ráismer saját erkölcseire. (1)

53. Így bosszulja meg az Isten saját adományának és rendelésének megvetését azokban, akik tiltják a házasságot. Hogyha pedig más törvényeket meg szoktak változtatni, ha azt a közjó nyilvánvalóan kívánja, miért nem történik ez azzal a törvénnyel, amelynek megváltoztatását különösen az utóbbi időben annyi fontos ok követeli. A természet öregszik és lassankint elerőtlenül, de nagyobbodnak a bűnök, amiért is az Istentől adott orvosságot annál inkább kellett volna alkalmazni. 54. Látjuk, milyen bűnt dorgál az Isten az özönvíz előtt, s milyet az öt városnak felperzseltetésénél. (2) Hasonló bűnök előzték meg sok más városnak megsemmisülését is, mint Sybaris (3) és Róma városának. S ezekben megtaláljuk azon időnek képét amely igen közel esik minden dolgok végéhez. 55. Ez okból a mostani időkben a házasságot először is igen szigorú törvényekkel és példákkal kellett volna szilárdabbá tenni, és az embereket házasságra serkenteni. Ez a hatóságoknak dolga, amelyeknek a közerkölcsiséget védeniök kell. Emellett az evangélium tanítóinak e kettős kötelességet kell teljesíteniük: házasságra buzdítaniok azokat, a-

(1) Róma erkölcsi hanyatlásának ostorozói Persius és Juvenalis, akik kemény gúnyversekben keltek ki a nagyfokú római romlottság ellen, mely a pápaság idején nem egyszer megismétlődött.

(2) Szodoma és Gomora stb. városokra céloz. (1Móz 19,1-26)

(3) Erkölcstelensége s romlottsága miatt híres olasz város. Berzsenyi egyik ódájában használja is képnek: "Mi a magyar most? Rút sybarita váz."

354

kik nem önmegtartóztatók, és másokat figyelmeztetni, hogy az önmegtartóztatás adományát meg ne vessék. 56. A pápák minden nap adnak felmentést, minden nap megváltoztatják a legjobb törvényeket; ebben az egy nőtlenségi törvényben hajthatatlanok és kérlelhetetlenek, holott tudjuk, hogy egyszerűen ez is az emberi jog körébe tartozik. 57. Sőt magát ezt a törvényt most sokféleképpen szigorítják. Az egyházi törvény a papok felfüggesztését rendeli; azok az ügyetlen magyarázói nem a hivataltól, hanem az akasztófától függesztik fel. Igen sok derék embert kegyetlenül megölnek csupán a házassága miatt. 58. De épp ezek az apagyilkossághoz hasonló gyalázatosságok mutatják, hogy e törvény az ördögöknek tana. Mert az ördögnek természete, mivel embergyilkos, hogy a saját törvényét ily gyilkosságokkal védi.

59. Jól tudjuk, hogy elszakadással vádolnak, mivel elpártolni látszunk azoktól, akik felavatott püspököknek tekintetnek. De a mi lelkiismereteink nagyon biztosak, miután tudjuk, hogy – jóllehet a legnagyobb buzgósággal akarjuk az egyetértést helyreállítani, – ellenfeleinket nem engesztelhetjük ki, ha csak a legvilágosabb igazságot meg nem tagadjuk, s azután velük össze nem esküszünk az igazságtalan törvénynek védelmére: a megkötött házasságoknak felbontására, az engedelmességet megtagadó papoknak megölésére és nyomorúságba döntött asszonyoknak és árva gyermekeknek száműzésére. Minthogy pedig bizonyos, hogy ezen feltételek Istennek nem tetszenek, ez okból egyáltalán nem sajnáljuk, hogy ebben a sok apagyilkosságban nem vagyunk ellenfeleinknek bajtársai.

60. Kifejtettük okainkat, amelyek miatt ellenfeleinkkel

355

jó lelkiismerettel egy úton nem haladhatunk az állandó papi nőtlenségről szóló pápai törvény védelmében, mivel ellentmond az isteni és természeti jognak, eltér maguktól az egyházi törvényektől, babonás és veszélyekkel van tele, s végül azért, mivel az egész dolog természetellenes. Mert a törvényt nem a vallás érdekében, hanem az uralkodás vágyának kielégítése végett parancsolják rá az emberekre, s erre ürügyül használják istentelen módon a vallást. A józan gondolkozású emberek ezen megdönthetetlen okaink ellen semmit sem hozhatnak fel. 61. Az evangélium megengedi a házasságot azoknak, akiknek reá szükségük van, s egyáltalán nem kényszeríti házasságra azokat, akik önmegtartóztatásban akarnak élni, hacsak valóban önmegtartóztatók. S mi abban a véleményben vagyunk, hogy e szabadságot a papoknak is meg kell adnunk, s amint egyrészről senkit sem akarunk nőtlenségre kényszeríteni, úgy másrészről nem akarjuk a megkötött házasságokat felbontani.

62. Érveinknek előadásában mellékesen rámutattunk, hogy miképp élcelődnek ellenfeleink egyes tekintetekben; rágalmaikat semmivé tettük. Most még igen röviden megemlítjük, minő fontos okokkal védelmezik ezt a törvényt. 63. Először azt mondják, hogy Istentől jelentetett ki. Látjátok ezeknek a gazoknak végső erőfeszítéssel járó szemtelenségét!? Azt merészlik állítani, hogy az állandó papi nőtlenségi törvény isteni kijelentésű, holott a Szentírás nyilvánvaló bizonyítékaival – amelyek azt rendelik, hogy "a paráznaságnak eltávoztatásáért minden férfiúnak tulajdon felesége legyen" (1Kor 7,24), s hogy a megkötött házasságokat felbontani nem szabad (Mt 5,32; 19,6; 1Kor 7,27) – ellenkezik.

Pál előre figyelmeztet arra, hogy ki lesz annak a tör-

356

vénynek (a cölibátusnak) szerzője, amikor azt az ördög tanának nevezi (1Tim 4,1), s gyümölcsei bizonyságot tesznek a szerzője mellett, nevezetesen a rettenetes kéjelgések, számtalan gyilkosságok, amelyeket most annak a törvénynek ürügye alatt végrehajtanak.

64. Ellenfeleinknek másik érve, hogy a papoknak tisztáknak kell lenniük, amint Ésaiás (52,11) bizonyítja: "Tisztítsátok meg magatokat, akik az Úr edényeit hordozzátok." És sokat idéznek ily értelemben. Ezt az okot, melyet legkedvesebbnek mutattak be, fentebb semmivé tettük. Mert azt mondtuk, hogy a szüzesség hit nélkül Isten előtt nem tisztaság, és a házasság a hitért tiszta, amint a Tit 1,15 mondja: "A tisztáknak minden tiszta." Azt is mondottuk, hogy a törvénynek külső tisztaságát és szertartásait nem kell erre az esetre alkalmazni, mivel az evangélium a szív tisztaságát követeli, s nem követeli a törvény szertartásait. És könnyen lehetséges, hogy az olyan házastársnak, mint Ábrahám vagy Jákob, akik soknejűek voltak, szíve tisztább, és kevésbé uralkodnak felette az érzéki vágyak, mint sok szűznek szíve, akik valóban önmegtartóztatók. Azt pedig, amit Ésaiás mond: "tisztítsátok meg magatokat, akik az Úr edényeit hordozzátok," a szívnek tisztaságáról, a teljes bűnbánatról kell érteni. 65. Egyébként a hívők a külső érintkezésben tudni fogják, hogy mennyire kell mérsékelni a nemi élvezetet, és amint Pál mondja (1Thes 4,4): "bírni a maga edényét szentségben és tisztaságban." 66. Végül, minthogy a házasság tiszta, helyesen mondják azoknak, akik a nőtlenségben nem tartják magukat vissza, hogy házasodjanak meg, hogy tiszták legyenek. Így tehát ugyanaz a törvény, mely azt mondja: "tisztítsátok meg magatokat,

357

akik az Úr edényeit hordozzátok," azt rendeli, hogy a tisztátalan nőtlenek legyenek tiszta házastársakká.

67. A harmadik érv borzasztó, hogy ti. a papok házassága Jovinianus-féle eretnekség. Gyönyörűséges szavak! Ez új bűnvád, hogy a házasság eretnekség. Jovinianus idejében még nem ismerte a világ az állandó papi nőtlenséget. Szemtelen hazugság tehát az, hogy a házasság Jovinianus-féle eretnekség, vagy hogy az egyház akkor ezt a házasságot kárhoztatta volna. Az ilynemű helyeken látni, minő tervük volt ellenfeleinknek a Cáfolat írásával. 68. Ők abban a nézetben voltak, hogy ily módon lehet legkönnyebben a tapasztalatlanokat félrevezetni, ha gyakran hallják az eretnekség vádját, ha elhitetik velük, hogy a mi tanításunkat azelőtt az egyház sok ítéletével elvetette és kárhoztatta. Ez okból gyakran hamisan idézik az egyház ítéletét. Mivel pedig ennek tudatában vannak, nem akarták Cáfolatuknak egyik példányát nekünk átszolgáltatni, hogy ezen hamisságukat s ezen rágalmaikat valamiképp nyilvánosan rájuk ne süssük. 69. Jovinianus felfogására vonatkozólag pedig fentebb mondottuk, hogy mit tartunk a szüzesség és a házasság összehasonlításáról. Mert mi nem tesszük egyenlővé a házasságot a szüzességgel, jóllehet a megigazulást sem a szüzesség, sem a házasság nem érdemli ki.

70. Ilyen s ennyire üres érvekkel védelmezik ezt az istentelen s a jó erkölcsökre nézve veszedelmes törvényt. Ilyen okokkal erősítik a fejedelmek lelkét az Isten ítélete ellen, amelyben Isten számon fogja kérni, miért bontották szét a házasságokat, miért kínozták s ölték a papokat. Ne kételkedjetek, mert miként a megölt Ábel vére Istenhez kiáltott (1Móz 4,10), így kiált

358

fel sok derék embernek vére is, akikkel jogtalan kegyetlenséget tanúsítottak. S ezt a kegyetlenséget az Isten meg fogja bosszulni. Ott fogjátok tapasztalni, hogy mennyire alaptalanok ellenfeleink érvei, és fogjátok látni, hogy Isten ítélete előtt semmiféle rágalmak meg nem állanak Isten igéje ellen, miként Ésaiás (40,6) mondja: "Minden test fű, és minden szépsége, mint a mező virága."

71. Fejedelmeink, akármi történik is, azzal fogják nyugtathatni lelkiismereteiket, hogy jót akartak, mert ha talán a papok valami rosszat tettek volna is azzal, hogy házasságra léptek, a házasságoknak amaz erőszakos szétbontása, a száműzetések s a kegyetlenségek mégis világosan ellenkeznek Isten akaratával s igéjével. Fejedelmeinket nem gyönyörködteti az újdonság vagy pártoskodás ingere, hanem többre kellett becsülniök Isten igéjének ügyét, különösen biztos dolgokban, mint minden másnak ügyét.