XIV. (XXVIII. cikk.) Az egyházi hatalomról. (1)

1. Ellenfeleink itt nagyon hevesen lármáznak az egyházi intézményeknek előjogairól és sérthetetlenségéről, s befejezésül e szavakat teszik hozzá: "Amit csak felhoznak ebben a cikkben az egyházaknak és papoknak sértetlensége ellen, az mind tévedés." 2. Merő

(1) E kérdésről itt már röviden szól, mert előzőleg a 14. és 15. cikk tárgyalásánál is szólott róla. A Confutatio szerzői a hierarchia hatalmából semmit sem akartak feladni, századoknak keservesen, sokszor vérontással létesített művét tönkretenni. Különösen a püspöki hatalom isteni jogát védelmezték. A birodalmi gyűlési egyezkedések alkalmával leginkább e törekvésük látszott meg. Mintán visszautasította néhány alaptalan támadásukat, s rámutatott a papság hibáira (1-5.), rátér annak tárgyalására, ami a fő kérdés, hogy van-e a püspököknek joguk oly törvényeket adni, amelyeknek teljesítése örök életet érdemel ki. (6.) Ilyen joguk nincsen, mert ezt az Isten igéje határozza meg. Az ő joguk az egyház kormányzása s a rendtartás. (7-16.) Néhány szentírási helynek helyreigazító magyarázata után (17-21.) visszautasítja azt a szemrehányást, hogy a reformáció szakadást idézne elő az egyházban. A katolikusok felelnek érte és senki más. (22-27.)

420

rágalom, mert mi e cikkben más dolgokról vitáztunk. Egyébként mi gyakran bizonyítottuk, hogy a politikai intézkedéseket s a fejedelmeknek adományait és az előjogokat nem támadjuk.

3. Ámde vajha meghallgatnák ellenfeleink az egyházaknak és az istenfélő lelkeknek panaszait! Ellenfeleink vitézül védik méltóságaikat és vagyonukat, de emellett elhanyagolják az egyházak állapotát, nem gondoskodnak az egyházak helyes oktatásáról és a szentségeknek rendes kiszolgáltatásáról. A papsághoz különbség nélkül eresztenek mindenkit. Azután elviselhetetlen terheket raknak, mintha gyönyörködnének másoknak pusztulásában, és a maguk hagyományát sokkal pontosabban tartatják meg, mint az evangéliumot. 4. A mostani komoly és igen nehéz vitás kérdésekben, amelyekre nézve a nép szánalmas helyzetében felvilágosítás után óhajtozik, hogy legyen valamely biztos és követhető elve, nem világosítják fel az elméket, melyeket a kételkedés a legkeserűbb módon kínoz, hanem csak fegyverre hívják fel őket. Ezenfelül a világos kérdésekben vérrel írt határozatokat ajánlanak elfogadásra, amelyek rettentő büntetésekkel fenyegetik az embereket, hacsak nyilvánvalóan Isten parancsai ellen nem cselekszenek. 5. Itt viszont látniuk kellett volna az elhagyatottaknak könnyeit, és hallaniok sok derék embernek szánalomra méltó panaszait, amelyeket kétségtelenül figyelembe vesz és meghallgat az Isten, akinek egykoron gazdálkodástokról számot fogtok adni! (1)

(1) "O ti Papoe, kik a ti privilegiomotockal illy ighen ditsőködtec, itt kellene am is megh a ti szemeitöket és föleiteket meghnitnotoc es meghlatnotok az szomorodot szíveö niomorultaknak köserves könyhullatásokat es megh hallanotoc az sok iambor Istenfelő embereknec siralmas panaszszokat, melliekre bizony minden ketségnelkül nea nel (sic!) s megis hallgattya az Isten, kinek ti megh valaha a ti Safarsagtokrul Praelatus Uraim bizonyara szamot is attok. (Pálházi)

421

Jóllehet azonban mi hitvallásunknak ebben a cikkében különböző szentírási helyeket foglaltunk össze, ellenfeleink mindazonáltal ezekre semmi mást nem felelnek, csupán azt, hogy a püspököknek van hatalmuk uralkodásra és büntető javításra, hogy az engedelmességre szorítottakat az örök boldogság célja felé vezessék. Az uralkodási hatalomhoz követelik az ítélés, elrendelés, választás és megerősítés jogát arra nézve, amit a fentebb említett cél érdekében célszerűnek és hasznosnak találnak. Ezek a Cáfolatnak szavai, amelyekben arra tanítanak ellenfeleink, hogy a püspököknek van hatalmuk célszerű törvényeket hozni az örök élet elnyerése céljából. Erről a tételről folyik a vita.

7. (*) Ezzel szemben azonban az egyházban fenn kell tartani azt a tant, hogy ingyen a Krisztusért nyerjük a bűnbocsánatot. Fenn kell tartani azt a tant is, hogy az emberi hagyományok haszontalan szertartások, minélfogva sem bűnt, sem igazságosságot nem lehet keresnünk ételben, italban, ruházatban és hasonló dolgokban, amelyeknek használatát Krisztus a szabad elhatározástól akarta függővé tenni, amidőn azt mondotta (Mt 15,11): "Nem fertőzteti meg az embert, ami a száján bémegyen," és Pál (Róm 14,17): "Az Isten országa nem ételben, nem italban áll." 8. Így tehát a püspököknek semmi joguk sincsen, az evangéliumon kívül oly rendeletek kibocsátására, hogy általuk bűnbocsánatot lehessen kiérdemelni, vagy hogy Isten által igazságosságul tekinthető istentiszteletek lehetnének, és oly súllyal terhelhetnék a lelkiismeretet, hogy elha-

(*) A 6. szám hiányzik. [NF]

422

gyásuk bűn volna. Mindezekre megtanít a Cselekedetek könyvének egyetlenegy helye is (15,9), ahol ezt mondják az apostolok: "Hit által tisztulnak meg a szívek." Azután megtiltják a tanítványoknak, hogy az embereket megterheljék (10. vers), s kimutatják, mennyire veszedelmes az; feltüntetik azoknak nagy bűnét, akik az egyházat terhelik. "Mit kísértitek az Istent," mondják. E mennykőtől egy hajszálnyira sem ijednek meg ellenfeleink, akik erőnek erejével védelmezik az ő hagyományaikat és az ő istentelen tanaikat.

9. Mert feljebb a 15. cikket, amelyben azt fejtettük ki, hogy a hagyományok nem érdemlik ki a bűnbocsánatot, szintén kárhoztatták, itt meg azt mondjak, hogy a hagyományok hasznosak az örök életre. Vajon kiérdemlik-e a bűnbocsánatot? Vajon oly istentiszteletek-e, amelyeket Isten igazságosságként fogad el? Vajon megelevenítik-e szíveinket? 10. A kolossebeliekhez írt levelében (2,20. sköv.) azért tagadja Pál, hogy a hagyományok használnának valamit az örökkévaló igazságosság és örök élet elnyerésében, mivel az étel, ital, ruházat és hasonlók használat által elmúló dolgok. Az örök életet pedig a szívben örökkévaló dolgok, más szóval az Isten igéje és a Szentlélek eszközlik. Ám mutassák meg ellenfeleink, miképpen használnak a hagyományok az örök élet megszerzésében! (1)

11. Minthogy azonban az evangélium világosan tiltja, hogy az egyházak oly előírásokkal terheltessenek, amelyekkel az emberek bűnbocsánatot érdemelhetné-

(1) "Feitsek sze kű azért ebből az mi ellenközeő feleink magokat s mutassak megh az eő féiektűl talalt tradiciok miképpen legyenec hasznosok az eőrök eletre?" (Pálházi.)

423

nek ki, vagy hogy Isten által igazságosságul beszámítható istentiszteletek lehessenek, és hogy a lelkiismeretet annyira terheljék, hogy elhagyásuk bűnnek vétessék: ennélfogva ellenfeleink sohasem lesznek képesek kimutatni, hogy a püspököknek volna hatalmuk ily istentiszteletek elrendelésére.

12. Egyébiránt hitvallásunkban megmondottuk, hogy minő hatalmat ad az evangélium a püspököknek. A mostani püspökök püspöki kötelességeiket nem teljesítik az evangélium értelmében; azonban valóban püspökök a kánoni előírások szerint amelyekről mi nem szólunk. 13. De mi az evangélium szerinti püspökökről szólunk. Nekünk a hatalomnak régi elosztása tetszik, ti. rendi (potestas ordinis) és joghatósági (potestas iurisdictionis) hatalomra való elosztás. A püspököknek van tehát rendi hatalmuk, más szóval az ige és szentségek szolgálatának joga (ministerium verbi et sacramentorum); van joghatósági hatalmuk, más szóval hatalom azoknak kiközösítésére, akik nyilvános bűnöket követtek el s viszont azoknak feloldozására, akik megtérve, feloldozást kérnek. 14. Azonban nincsen zsarnoki, azaz meghatározott törvény nélküli, sem királyi, azaz törvény feletti hatalmuk, hanem van határozott parancsolatuk, határozott isteni igéjük, amelyet tanítani s amely szerint joghatósági hatalmukat gyakorolni tartoznak. Ez oknál fogva, habár van valamelyes joghatósági hatalmuk, ebből még nem következik, hogy új istentiszteleteket rendelhetnek el. Mert az istentiszteletek semmi tekintetben sem tartoznak a joghatóság körébe. Ott az ige, ott a parancsolat amely szerint joghatóságukat gyakorolni tartoznak, ti. abban, ha valaki bűnt követett el a Krisztustól kapott Ige ellen.

424

15. De mi a hitvallásban azt is előadtuk, hogy meddig terjed rendeletek kiadására vonatkozó joguk; nevezetesen nemcsak hasznos szertartásokra nézve, hanem arra nézve is, hogy a nyugalom kedvéért rend is legyen az egyházban. De ezen rendeleteknek nem szabad a lelkiismeretre béklyókat rakniok, mintha szükségszerűleg kötelező istentiszteleteket parancsolnának, miként Pál apostol tanít, amidőn így szól (Gal 5,1): "A szabadságban azért, amellyel minket Krisztus megszabadított, álljatok meg, és ne kötelezzétek magatokat szolgálatnak igájával." 16. Az ily rendeletek megtartását mindenkinek tetszésére kell bízni, csupán arra kell vigyázni, hogy botrányok elkerültessenek, és ne tartsák őket kötelező istentiszteleteknek; miként az apostolok maguk igen sokat rendeltek, ami idővel megváltozott. Nem is úgy adták e rendeleteket, hogy nem volna szabad őket megváltoztatni. Mert nem kerültek ellenkezésbe irataikkal, amelyekben minden igyekezetükkel abban fáradoznak, hogy valamiképpen ne legyen uralkodóvá az egyházban az a nézet, hogy az emberi szertartások szükségszerű istentiszteletek.

17. A hagyományok magyarázatának ez az egyszerű módja: nevezetesen tudnunk kell, hogy azok nem szükségszerű istentiszteletek, és mégis botrányok elkerülése végett a maguk helyén, téves hit nélkül, szabad megtartanunk. (1) 18. Ily módon sok tudós és nagy ember gondolkozott az egyházban, s mi nem látjuk, mit lehetne ez ellen felhozni. Mert az kétségtelen

(1) "Ez a mi együgyű ertelmünc es tudomaniunc a traditioc felől tudni illic: hogy azockat ne tartsuc szükséges Isteni tiszteleteknec lenni es mind az altal botrankozásnac eltávoztntásáert, ha az időnec és helnec alkolmatossága engedi, szabad legyen meghtartanunc tsak valami érdemet azoknac ne tulaidonítsuk" (Pálházi)

425

dolog, hogy (Lk 10,l6) e mondás: "Aki titeket hallgat, engemet hallgat" – nem a hagyományokról szól, hanem sokkal inkább a hagyományok ellen van intézve. Mert ez nem – miként nevezni szokás – mandatum cum libera (egészen szabad s határtalan meghagyás), hanem cautio de rato, de speciali mandato (azaz oly meghagyás, mely szerint az evangéliumot kell hirdetni), más szóval ez az apostoloknak adott azon bizonyítvány, hogy nem a saját, hanem az idegen ige, Krisztus Igéje alapján higgyünk nekik. (1) Mert Krisztus, amennyiben szükség volt reá, meg akar szilárdítani abban a meggyőződésben, hogy az emberek által hirdetett Igének is van hatása, s nem kell más igét várni az égből. 19. A hagyományokra nem lehet érteni e mondást: "Aki titeket hallgat, engemet hallgat." Mert ebben azt követeli Krisztus, hogy úgy tanítsanak, hogy őt magát hallják, amennyiben azt mondja: "engemet hallgat." Így tehát azt akarja, hogy tanításukból a saját szavát, saját Igéjét s ne emberi hagyományokat lehessen hallani. Így tehát azt a mondást, amely kiválóan mellettünk szól, és a legfontosabb vigasztalást és tanítást foglalja magában, ama szamarak erőnek erejével kiforgatják értelméből, s a legigénytelenebb dolgokra, az ételeknek, ruházatnak s hasonlóknak megkülönböztetésére vonatkoztatják.

20. A következő mondást is idézik (Zsid 13,17): "Engedjetek a ti előttetek járóknak, és hallgassátok azokat." Ez a mondás engedelmességet követel az

(1) "Mandatum cum libera, az mint ők nevezik, valami tellies, szabad, határozatlan parantsolatot és hatalmat hanem határozottat és kivaltkeppen való instructiot avagy tanuságot tudni illic, hogy ők nem az önnen magok beszédét, hanem az Istennek igéjét hérdesséc." (Pálházi)

426

evangélium iránt. Mert nem rendelt püspöki királykodást az evangéliumon kívül. S a püspököknek nem szabad az evangélium ellenére rendeleteket kibocsátani, vagy a maguk rendeleteit evangélium-ellenes módon magyarázni. Midőn ezt teszik, meg van tiltva az engedelmesség e mondás alapján (Gal 1,8): "De ha szinte mi is, avagy a mennyei angyal hirdetne néktek valamit azon kívül, amelyet néktek hirdettünk, legyen átok."

21. Ugyanazt a választ adjuk a következő helyre (Mt 23,3): "Mindeneket azért, melyeket néktek parancsolnak, hogy megtartsátok, megtartsátok és megcselekedjétek." Ennél azonban világos, hogy ez nem általánosságban rendelkező parancs, mintha mindent el kellene fogadnunk, mert másutt (Csel 5,29) a következőt rendeli az Írás: "Az Istennek kell inkább engedni, hogynem az embereknek." Amikor tehát istentelen dolgokat tanítanak, nem kell rájuk hallgatni. Ezek pedig istentelen dolgok, hogy az emberi rendeletek istentiszteletek, hogy kötelező istentiszteletek, s hogy bűnbocsánatot és örök életet érdemelnek ki.

22. Ellenvetésül kihozzák a nyilvános botrányokat és zavargásokat, melyek a mi tanításunk ürügye alatt keletkeztek. 23. Ezekre röviden válaszolunk. Ha egy halomra raknák az összes botrányokat, mégis a bűnbocsánatról szóló egy hitcikk, mely szerint a Krisztusért ingyen, hit által nyerjük bűnöknek bocsánatát, annyi jót eredményez, hogy mindezen kellemetlenségeket semmivé teszi. 24. S ez kezdettől fogva Luther részére hódította nemcsak a mi jóindulatunkat, hanem sok másokét is, akik most ellenünk harcolnak. "Mert alszik a régi jóindulat, feledékenyek a halandók" ({palaia gar}

427

{heudei kharisz, amnamonesz de brotoi}, mondja Pindarus. (1) 25. Mi mindazonáltal sem az egyháznak rá nézve oly szükséges igazságától nem akarunk elállani, sem ellenfeleinkkel nem egyezhetünk, akik azt kárhoztatják. Mert inkább tartoznak Istennek engedni, mint az embereknek. Feleljenek ők maguk a keletkezett szakadásért, akik a nyilvánvaló igazságot kezdettől fogva kárhoztatták, és most lehető legnagyobb kegyetlenséggel üldözik. Azután meg ellenfeleinknél nincsenek semminemű botrányok? 26. Mennyi rossz van a misének szentségtörő megszentségtelenítésében, amikor az üzérkedésre használtatik? Mily nagy gyalázat van a papi nőtlenségben? (2) Azonban hagyjuk el az összehasonlítást. Ezt válaszoltuk ez idő szerint a Cáfolatra. 27. Az összes istenfélő embe-

(1) Pindarus Kr. e. 450. körül: híres görög ódaköltő.

(2) "Nemde nem elég szörnyű utálatos vétkeckel fordule föl az ő komblarkodo es számtalan Lélec lopassal kereskedeö Misevásárlasoc? Az ő szüzeségekhöz ferhete vallion töb förtelem menyben ők torkig ülnec? Hogy ingyen tsac ne is emleközzünc arrul a Papnac immar ugy mint negy szaz eszteőtűl a vagy töb időtül fogvást a Romai Chiaszaroc ellen nagy orszagos hadakat viselvén mely igen szörnyű vérontást tettenec es az Evangeliumnac hirdetését elfeleitvén, minden igyeközetiöc tsac arra vágyodott, hogy a chiaszarsagot magoknac kaparitsác es egesz olasz orszagot a töb orszagockal egyetemben birodalmoc ala holdoltassac. De veszuünk véget enec!"

Ebben Pálházi a német szöveget követi, melyet más helyeken is használt a fordításnál. A fordítás végén ezek a szavak olvashatók: "Finii versionem DEO propicio 13 Decemb. In festo Lucae Ann. 1616." – Végeztem a fordítást Isten kedvezéséből 1616. dec. 13-án, Lukács napján."

A Pálházi-Göncz-féle fordításból vett idézetekre nézve megjegyzem, hogy azokat teljesen az eredeti helyesírási alakban nem lehetett nyomatni, s így csak megközelítőleg adják a szöveget.

428

rekre bízzuk most annak megítélését, hogy vajon jogosan dicsekszenek-e ellenfeleink azzal, hogy hitvallásunkat az Írással valóban megcáfolták?!

VÉGE (TELOSZ)

Jegyzet. Az Apologiának a Confutatio tartalmához való viszonyát véve tekintetbe, azt látjuk, hogy a Confutatio az egyes ágostai hitvallási cikkekkel különböző módon bánt el, s míg az 1., 3., 8., 9., 16., 17., 18. és 19. hitcikkeket helyeselte, addig azoknak egy másik részét: 2., 4., 5., 6., 10., 11., 12., 13., 14., 15. cikkeket csak módosításokkal, s a római katolikus egyház szellemével egyező magyarázattal fogadta el. A 7., 20., 21. és 22-28. pontokat teljesen elvetette, azzal a megjegyzéssel azonban, hogy a 22-28. cikkekben foglalt visszaéléseknek létezését részben elismerik a katolikusok is, s arra fognak törekedni, hogy azokat megszüntessék. Ehhez képest az Apologia különösen azoknak a pontoknak közelebbi magyarázatába s kifejtésébe bocsátkozott, amelyek ellen legnagyobb volt a támadás. A 25. és 26. hitcikket nem tárgyalta külön, mivel az ezekben foglalt visszaéléseket másutt (11., 12., 15., 20.) volt alkalma megvilágítani s elítélni.