192

IV. (VII.-VIII.) Az egyházról (1)

1. Hitvallásunknak hetedik cikkét, amelyben az egyházat "a szentek gyülekezetének" mondottuk, kárhoztatták. S hozzácsatoltak egy hosszú lére eresztett fejtegetést, hogy a rosszakat nem szabad az egyházból kirekeszteni, mivel Keresztelő János (Mt 3,12) az egyházat egy szérűhöz hasonlította, amelyen búza és polyva van összehalmozva, és Krisztus (Mt 13,47) egy hálóhoz hasonlította, melyben jó és rossz halak vannak stb. 2. Tényleg igaz, amit mondanak, hogy a sykofantának harapása ellen nincs orvosság (2) (rossz nyelvek ellen nincs védelem). Semmit sem lehet oly nagy gonddal mondani, hogy a rágalmat el lehetne kerülni. 3. Mi épp abból az okból csatoltuk hozzá a nyolcadik cikket, hogy senki se gondolja, mintha mi a rosszakat és képmutatókat kizárnók az egyház külső közösségéből, vagy a képmutatók, vagy rosszak által kiszolgáltatott szentségektől

(1) Az egyházról való felfogás most is az egyik legnagyobb ellentétet képezi a katolikusok és protestánsok között. A Cáfolat írói megtámadták az ágostai hitvallás egyházfogalmát, s bizonyították az egyház szokásainak és szertartásainak egyetemességét. Legelőbb tehát adja a hitvallás alapján az egyház helyes meghatározását, tiltakozva egyúttal az eretnekség vádja ellen. A meghatározás helyességét igazolja az Írás és az apostoli hitvallás (1-16). Azután cáfolja az ellenfelek által felhozott ellenvetéseket, s nevezetesen azt, hogy az ő egyházfogalmuk csak képzeleti, melynek megfelelő valóság hiányzik (17-50). Az egyház szertartásaira s szokásaira vonatkozólag kimutatja, hogy azok nem voltak mindig egyformák.

(2)"Ebbül bizonyára megtetzic amaz szokott mondásnac igaz volta, hogy az nyelvmoso és karomkodo embernec rágalmazása ellen orvosság nintsen." (Pálházi.)

193

megtagadnók a hatékonyságot ("hasznokat es ereiöket tagadnóc"). Ennélfogva ezen rágalom ellenében nincs szükség hosszú védelemre. Eléggé megvéd tőle a nyolcadik cikk. Megengedjük ugyanis, hogy a képmutatók és rosszak ez életben vegyesen találhatók az egyházban, és tagjai az egyháznak a külső hovatartozásnak jelei szerint, más szóval: az igének, hitvallásnak és szentségeknek jelei szerint, kiváltképpen ha nincsenek kiátkozva. És a szentségek nem is vesztik el hatékonyságukat azért, mivel rossz emberek szolgáltatják ki őket; ellenkezőleg: helyesen élhetünk a szentségekkel akkor is, ha azokat rosszak szolgáltatják ki. 4. Mert Pál is megjövendöli, hogy eljő az idő, amikor az antikrisztus fog ülni az Isten templomában, más szóval: uralkodik az egyházban és hivatalokat visel (2Thess 2,4). 5. Ámde az egyház nem csupán külső dolgok és istentiszteleti formák végett való közösség, mint más közös intézmények, hanem főképpen a hitnek s Szentléleknek a szívekben való közössége, amelynek mégis vannak külső megismertető jelei, ti. az evangéliumnak tiszta tanítása és a szentségeknek Krisztus evangéliumával egyező kiszolgáltatása. És egyedül az az Egyház neveztetik Krisztus testének, amelyet Krisztus a maga lelkével megújít, megszentel és kormányoz, miként Pál bizonyítja (Ef 1,22.23), midőn így szól: "és őtet tette mindeneknek fejévé, az Anyaszentegyháznak fejévé, amely az ő teste és teljessége annak, aki mindenekben mindeneket elvégez." 6. Ez okból azok, akikben Krisztus semmit sem cselekszik, nem tagjai a Krisztusnak. Ellenfeleink szintén vallják, hogy a rosszak az egyháznak holt tagjai. Ezért csudálkozunk, miért támadják meg a mi meghatározásunkat, amely élő tagokról szól.

194

7. És nem is mondtunk semmi újat. Pál is ugyanily módon határozta meg az egyházat (Ef 5,25 s köv.), hogy azt meg kell tisztítani, hogy szent legyen, s hozzáteszi külső ismertetőjeleiül: az igét és a szentségeket. Ugyanis így szól: "Krisztus szerette az Anyaszentegyházat, és önmagát adta azért, hagy azt megszentelje, megtisztítván víznek feredőjével az ige által, hogy tegye azt magának dicsőséges Anyaszentegyházzá, melyben nem lesz makula, vagy sömörgőzés, vagy valami afféle, hanem hogy legyen szent és feddhetetlen." Ezt a tant majdnem ugyanazokkal a szavakkal fejeztük ki a hitvallásban. Így határozza meg az egyházat az apostoli hitvallásnak erre vonatkozó cikke is, amely annak hívő elfogadását rendeli, hogy van "egy közönséges keresztyén Anyaszentegyház." 8. Az istentelenek azonban nem szentegyház. A következő kifejezés is: "szenteknek közössége," láthatólag azért van hozzátéve, hogy kifejezze, mit jelent az egyház, ti. a szenteknek gyülekezetét, akik egymással ugyanazon evangélium vagy tan, és ugyanazon Szentlélek közösségében vannak, aki szíveiket megújítja, megszenteli és kormányozza.

9. És ezen cikk szükségszerű okból vétetett fel. Mert végtelen veszedelmeket látunk, amelyek elpusztulással fenyegetik az egyházat. Végtelen az istenteleneknek sokasága magában az egyházban, akik azt elnyomják. Hogy tehát ne essünk kétségbe, hanem tudjuk, hogy az egyház mégis meg fog maradni, – továbbá, hogy tudjuk, hogy a gonoszoknak nagy sokasága dacára az egyház mégis fennáll, és hogy Krisztus megadja mindazt, amit az egyháznak ígért: a bűnök bocsánatát, a meghallgattatást és a Szentlelket; ez okból sorolja elő az apostoli hitvallásnak eme cikke azokat a vigasz-

195

talásokat. 10. És katolikusnak mondja az egyházat, hogy senki se tartsa az egyházat egyes bizonyos nemzetek külső szervezetének, hanem inkább az egész föld kerekségén elszórt emberekből állónak, akik egyeznek az evangélium felfogásában, s ugyanazon Krisztusuk, ugyanazon Szentlelkük és ugyanazon szentségeik vannak, legyenek bár emberi hagyományaik akár azonosak, akár különbözők. 11. És a dekrétumokban (1) mondja egy magyarázat (glossa) (2), hogy a tágabb értelemben vett egyház jókat és rosszakat foglal magában; továbbá: a rosszak csak névleg, nem valóban vannak az egyházban, a jók ellenben tényleg és névleg. És ebben az értelemben sokat olvashatunk az egyházi atyáknál. Hieronymus például így szól: "Amely bűnös valamely szennyes dologgal van bemocskolva, az Krisztus gyülekezetének nevéről nem nevezhető és Krisztus alattvalójának nem mondható."

12. Jóllehet tehát a képmutatók és rosszak a külső szertartások szempontjából tagjai ezen valódi egyháznak, mégis fogalmának meghatározásánál azt kell egyháznak értenünk, amely a Krisztusnak élő teste, vagyis amelyik nemcsak névleg, hanem tényleg is egyház. És erre sok okunk van. 13. Szükséges ugyanis megér-

(1) Dekrétumok: különféle zsinati s egyéb határozatok, melyek törvény erejével bírtak, s így az egyházjognak forrásául szolgáltak. Összegyűjtve a Corpus Iuris Canonici-ben találhatók.

(2) Glosszák: magyarázatok; rövidre fogott értelmezések az egyes dekrétumokhoz. Ily magyarázatokra szükség volt nemcsak a dekrétumok nagy sokasága vagy homályossága miatt, hanem a bennük foglalt, az idők sajátos viszonyai, vagy egyéb okok miatt ellentétes elveknek összeegyeztetése s egységes joggyakorlat céljából. A magyarázókat glosszátoroknak nevezték. Ilyen glosszátorok nagy számmal voltak a középkorban.

196

tetni, hogy mi tesz minket főképpen az egyház tagjaivá, mégpedig annak élő tagjaivá. Ha az egyházat úgy határozzuk meg, hogy az csupán a jók és rosszak külső szervezete, akkor az emberek Krisztus uralkodását nem fognák a szív igazságosságának s a Szentlélek adományának tartani, hanem azt csupán bizonyos szertartások és szokások külső megőrizőjének tekintenék. 14. Továbbá mi különbség lenne a törvény népe és az egyház között, ha az egyház külső szervezet? Pál akként különbözteti meg az egyházat a törvény népétől, hogy az egyház szellemi nép, azaz nem polgári szokások által különbözik a pogány népektől, hanem Istennek valódi népe, mely a Szentlélek által újjászületett. A törvény népénél a Krisztusról szóló ígéreten kívül a testileg leszármazóknak is voltak ígéreteik a testi dolgokra, uralkodásra stb. És ezek miatt Isten népének neveztettek a köztük lévő rosszak is, amennyiben az Isten a testileg leszármazókat más népektől elkülönítette volt bizonyos külső rendeletek s ígéretek által, s amellett azok a rosszak mégsem voltak kedvesek előtte. 15. De az ő evangéliuma nemcsak árnyékát adja az örökkévaló dolgoknak, hanem az örökkévaló dolgokat magukat: a Szentlelket és igazságosságot, amelynél fogva Isten előtt igazak vagyunk. (1)

(1) "De az Evangelium, mely az Anyaszentegyhazban praedicaltatic, az öröcké valo ioknac nem tsac arnyékat példázatiat hozza magával, hanem ugian az öröcen valo valosagos iokat; ugy hogy minden igaz keresztien ember itt ez földön szent lelköt minden ő aiándekival egietemben vévén Isten előtt meghigazitasséc, bűne botsanatia es örök élete felől bizoniossa legien." (Pálházi fordítása. Itt már más kézzel van írva – mutatják ezt a kézvonások, betűk s ortográfia.)

197

16. Ennélfogva az evangélium szerint csak azok képezik az Isten népét, akik a Szentléleknek ezt az ígéretét elfogadják. Ez az egyház Krisztusnak országa, ellentétben az ördög országával. (1) Bizonyos ugyanis, hogy a hitetlenek az ördög hatalmában vannak és az ördög országának tagjai, miként Pál tanít (Ef 2,2), amidőn így szól: "az ördög a hitetlenekben működik." És Jézus a farizeusokhoz, – akiknek bizonyára volt közösségük a külső egyházzal, azaz a törvény népének kebelében levő szentekkel, mert hisz élén állottak, áldoztak és tanítottak, így szól: "Ti az ördögatyátoktól származtok." (Ján 8,44). Így tehát az egyház – amely valóban Krisztus országa – sajátlag a szenteknek gyülekezete. Mert a hitetleneken az ördög uralkodik, és az ördög foglyai, és nem Krisztus lelke uralkodik rajtuk.

17. De mi szükség van több szóra e világos kérdésben? Ha az egyház, amely valóban Krisztus egyháza, különbözik az ördög országától, akkor a hitetlenek, mivel az ördög országában vannak, szükségszerűleg nem képeznek egyházat, jóllehet ebben az életben mivel Krisztus országa teljesen még nem jelentetett ki, az egyházban vannak elkeverve, és tisztséget viselnek az egyházban. 18. De nem azért Krisztus országa az istentelenek, mivel a kijelentés még nem történt meg; mert Krisztusnak országa mindig az marad, amelyet saját lelkével éltet, akár megtörtént a kijelentése, akár el van takarva a kereszt által, miként a Krisztus, aki most megdicsőülve van, ugyanaz azzal, aki előbb keresztre

(1) "Chiac az tehát az Evangelium szerint valo Isten népe ackj [sic!] az szent lélek Istennec illetén ighéretit veszi. Ezeknek fölötte az Anyaszentegyház Christus országa es külömböz az ördög orszaghátul." (Pálházi.)

198

volt feszítve. 19. S ezzel egyeznek Krisztus hasonlatai, aki világosan mondja (Mt 13,38), hogy "a jó mag Isten országának fiait, a konkoly pedig az ördög fiait jelenti;" a mezőt a világgal azonosítja, nem az egyházzal. Így szól Keresztelő János a zsidóknak egész akkori nemzedékéről, és kifejezi annak bekövetkezését hogy az igazi egyház elvétetik attól a néptől. Ennélfogva ez a hely inkább ellenfeleink ellen, mint mellettük szól, mivel azt mutatja, hogy az igazi és lelki népet el kell választani a testi néptől. Krisztus akkor szól az egyház alakjáról, amikor így nyilatkozik (Mt 13,47): "Hasonló a mennyeknek országa a hálóhoz, vagy a tíz szűzhöz," és hogy e tény a hívőket meg ne botránkoztassa, azt tanítja, hogy az egyház el van lepve a rosszak sokaságától, s szintúgy azt, hogy tudomásunk legyen arról, miszerint az igének és a szentségeknek van hatásuk, még ha rosszak kezelik is őket. De amellett azt is tanítja, hogy azok a hitetlenek, habár külső jelek szerint az egyház közösségéhez tartoznak, mégsem képezik Krisztus igazi országát, s nem tagjai Krisztusnak, amennyiben ők az ördög országának tagjai. 20. De mi nem is álmodozunk plátói államról, mint némelyek gonoszul rágalmaznak, hanem mi azt állítjuk, hogy ez az egyház létezik, és hogy azt a valóban hívők és megigazultak képezik, akik elszórtan vannak az egész világon. És hozzátesszük ismertető jeleit: az evangéliumi tiszta tant és a szentségeket. És ez az egyház valóban az igazság oszlopa. (1Tim 3,15); ez őrzi meg ugyanis a tiszta evangéliumot, és miként Pál mondja, a "fundamentumot" (1Kor 3,11), azaz Krisztusnak igaz ismeretét és a hitet. Igaz, hogy vannak köztük nagy számmal gyengék, akik a fundamentu-

199

mon veszendő polyvát építenek, azaz egyes haszontalan nézeteket. Ezek azonban, mivel az alapot ki nem forgatják, egyrészt megbocsáttatnak nekik, másrészt pedig kijavíttatnak. 21. És a szent atyáknak iratai bizonyságot tesznek arról, hogy néha ők is polyvát építettek azon az alapon, de ezek nem rontották meg hitüket. De amit ellenfeleink védelmeznek, annak legtöbbje a hitet rontja meg, mint az is, hogy kárhoztatják a bűnbocsánatról szóló hitcikkünket, melyben azt mondjuk, hogy az ember hit által nyeri bűneinek bocsánatát. Továbbá világos és veszedelmes az a tévedés, melyet ellenfeleink tanítanak, hogy az emberek bűneiknek bocsánatát a kegyelmet megelőzőleg Isten iránt való szeretettel érdemlik ki. Mert ez is az alapnak, a Krisztusnak megsemmisítését jelenti. Továbbá mi szükség lesz a hitre, ha a szentségek külső, gépies végrehajtásukkal az élvezőnek jó indulata nélkül igazítanak meg? (1) 22. Miként az egyháznak mindig van ígérete arra nézve, hogy mindig lesz Szentlelke, épp úgy van fenyegetése is, hogy lesznek mindig hitetlen tanítók és farkasok. Ámde sajátlag az az egyház, amelynek van Szentlelke. A farkasok és rossz tanítók, jóllehet az egyházban fenn hordják fejüket, mégsem képezik sajátlag Krisztusnak országát. Miként Lyra (2) is bizonyítja, midőn így szól: "Az egyház nem azoktól az

(1) Vonatkozik egyes szent cselekmények azon tulajdonságára, amely szerint azok az embernek szubjektív hozzájárulása nélkül is hatnának. Kivált az Úr vacsorájának s misének lenne az a tulajdonsága, hogy mint opus operatum hatna az emberre s megigazítana. Következménye e felfogásnak, hogy egyeseknek fölös számú jótéteményei másnak beszámíthatók volnának.

(2) Lyra Miklós híres humanista; híres művét: "Postillae perpetuae" Luther is ismerte, amiért ellenségei azt a verset csinálták reá: "Si Lyra non lyrasset, Lutherus non cantasset" ("Ha Lyra nem játszott volna lyráján, Luther nem énekelt volna.") Meghalt 1340-ben.

200

emberekből áll, akik egyházi vagy világi hatalomnak és méltóságnak valamely magas fokán állanak, minthogy sok fejedelem, pápa és más alsóbb rangúak hitehagyóknak bizonyultak, hanem azokból az emberekből alakul, akikben igaz ismeret s a hitnek és igazságnak vallása van." Mi egyebet mondtunk mi hitvallásunkban, mint amit itten Lyra mond?

23. De talán ellenfeleink az egyháznak oly meghatározását követelik, amely szerint az az egész földkerekségnek legmagasabb külső egyeduralma, melyben a római pápának korlátlan hatalommal kell bírnia s amely felett senkinek sem szabad vitatkoznia vagy véleményt mondania. Ennélfogva csinálhat hitcikkeket, eltörülheti a Szentírást tetszése szerint, rendelhet isteni tiszteleteket s áldozatokat, hozhat törvényeket, aminőket akar, törvények alól tetszése szerint feloldhat és felmenthet, legyenek azok isteni, kánoni vagy polgári törvények; (1) a császár s az összes királyok Krisztus meghagyásából tőle kapják hatalmukat és az uralkodás jogát, s azt a kifejezést, hogy az "Atya mindeneket neki alávetett," szerintük úgy kell értelmezni, hogy ez a jog a pápára ruháztatott át. (3) Eszerint a pápának az egész föld-

(1) Kánoni és polgári törvények között ugyanaz a különbség, amely egyházi és világi törvények között van.

(2) VII. Gergely, s még inkább III. Ince pápa világuralomra törekedve azt a tant terjesztette és alkalmazta gyakorlatilag, hogy minden hatalom Istentől való, s e hatalomnak földi letéteményese a római pápa, mint Istennek helytartója e földön, ennélfogva a fejedelmek fényüket s hatalmukat a pápától nyerik. A pápa a nap, a fejedelmek holdak, melyek a naptól veszik fényüket. VIII. Bonifác pápa idején, 1300 körül kezd a pápai világuralom hanyatlani.

201

kerekség urának kellene lennie, teljhatalommal kellene bírnia testi és szellemi dolgokban a világ összes országai, az összes magán- és közügyek felett, s mind a két fegyverrel kellene bírnia: úgy a lelkivel, mint a testivel. 24. Ámde ez a meghatározás, mely nem Krisztus egyházának, hanem a pápás birodalomnak meghatározása, nem csak a kánontudósoktól ered, hanem Dániel prófétától is (11,30 s köv. versekben). (1)

25. Ha mi az egyházat ekképpen határoznók meg, bizonyára méltányosabb bíráink lennének. Mert sok, mértéket nem ismerő istentelen irat létezik a római pápa hatalmáról, (2) s ezek miatt soha senkit nem vádoltak. Egyedül minket sújtanak, mert hirdetjük Krisztus azon jótéteményét, hogy a Krisztusban való hit alapján, s nem a pápa által kigondolt szertartások által nyerjük a bűnbocsánatot. 26. De Krisztus, a próféták és az apostolok egészen másként határozzák meg Krisztus egyházát, mint amilyen a pápai uralom. 27. S nem szabad azt a pápákra vonatkoztatni, ami az igazi egyházra vonatkozik, hogy ti. ők az igazságnak oszlopai len-

(1) Dániel jövendölése a 2. fejezetben perzsa, görög, egyiptomi és szíriai királyokra s birodalmakra vonatkozik, s azok elpusztulását jelenti előre. Melanchthon ebben a pápás egyház világi uralmának, mint az Antikrisztus uralmának rajzát látja.

(2) A XIV. században igen sok oly irat keletkezett, amelyben a pápák egyházi és világi hatalmát Krisztust, sőt Istent elhomályosító módon magasztalták. A reformáció elején is megjelent ilynemű magasztalás. Ilyen művek: Augustus Triumphus: "Summa de potestate ecclesiastica" 1320 körül, Alvarus Pelagius: "De planctu ecclesiae" 1330; Cajetan (Tamás): "De comparatione auetoritatis Papae et Concilii" 1511; Prierias: Dialogus in praesumptuosas conclusiones M. Lutheri de potestate Papae" 1517.

202

nének, s hogy ők nem tévednek: mert ugyan melyik közülük törődik az evangéliummal, vagy tartja azt olvasásra méltónak? Sőt sokan nyíltan kigúnyolják az összes vallásokat, s ha valamit helyesnek találnak, az csak olyasmi lehet ami az emberi értelemmel egyezik; a többit mesésnek és a poéták tragédiáihoz hasonlónak állítják. (2) 28. Ez okból mi a Szentírás alapján azt véljük, hogy az egyház tulajdonképpeni értelemben véve azoknak a szenteknek gyülekezete, akik igazán hisznek Krisztus evangéliumában, és vették a Szentlelket. Emellett azonban bevalljuk, hogy a külsőségeiben látható egyházban ez életben sok képmutató és rossz ember van a jók közé keverve, és ezek a külsőségekben való közösség alapján az egyháznak tagjai, és azért hivatalt is viselhetnek az egyházban. A szentségeket sem fosztja meg hatályosságuktól az, hogy méltatlanok szolgáltatják ki őket, mert ők Krisztus személyiségét képviselik az egyház meghívása alapján; nem képviselik a saját személyiségüket, miként ezt Krisztus bizonyítja (Lk 10,l0): "aki rátok hallgat, énrám hallgat." Amikor Krisztus igéjét hirdetik, amikor a szentségeket kiszolgáltatják, Krisztus képviseletében és őhelyette szolgáltatják ki. Erre tanít minket Krisztus

(1) A pápai "infallibilitás" (csalhatatlanság) ellen vannak e szavak intézve, amely tan természetes következtetés volt a pápai tekintélynek isteni eredetéből, s melyet az 1870. évi vatikáni zsinat szentesített.

(2) A középkori keresztyénség keveréke a pogányságnak és keresztyén elemeknek, a Szentírást kevésre becsülték, nem olvasták. Legjobban jelképezi a középkori eljárást Luther leláncolt bibliája. Olyan pápák, mint VI. Sándor meg egyenesen gúnyt űztek belőle. Az Apologia német szövege itt terjedelmesebben utal ezekre a visszaélésekre.

203

idézett szava, hogy meg ne botránkozzunk az Úr szolgáinak méltatlan voltán.

29. De a hitvallásban elég világosan szólottunk arról, hogy mi helytelenítjük a donatistákat (1) és wycleffitákat, (2) akik azt tanítják, hogy az emberek vétkeznek, ha a szentségeket az egyházban érdemetlenektől elfogadják. Ez a jelen alkalommal elégnek látszott az egyház általunk adott fogalmának védelmére, és nem látjuk át, hogy mikor a tulajdonképi értelemben vett egyház Krisztus teste, mily más módon kellett volna meghatároznunk, mint ahogy meghatároztuk. Az ugyanis kétségtelen, hogy a hitetlenek az ördög országához és testéhez tartoznak, aki őket űzi és fogva tartja. Ez a déli napfénynél is világosabb, de ha ellenfeleink folytatják rágalmazásaikat, nem lesz terhünkre terjedelmesebben válaszolni.

30. Ellenfeleink a 7. cikknek azt a részét is kárhoztatják, amelyben azt mondottuk, hogy az egyház igaz egységéhez elegendő az evangélium tanában és a szentségeknek kezelésében való egyenlőség, és nincs szükség arra, hogy mindenütt egyforma emberi hagyományok, vagy szokások s emberek által létesített szer-

(1) Annak a tannak, hogy az "opus operatum" (gépiesen végrehajtott külső cselekedet) megigazít, ellentéte az a felfogás, amely szerint az érdemetlen pap által végzett úrvacsorát élvezők bűnt követnének el. E tant már a IV. század elején Észak-Afrikában keletkezett Donatus-féle felekezet terjesztette. Augustinus e felekezetet száz évvel később legyőzte. (411.)

(2) Wycleff, az ismert angol reformátor (meghalt 1384-ben), hasonlóan nyilatkozott. Melanchthon kiváló gondot fordított arra, hogy az ágostai hitvallást s a reformáció híveit minden eretnekségi gyanúsítással szemben megvédje, s ez okból ahol csak alkalma van, mindenütt kifejezést ad e törekvésének.

204

tartások legyenek. Itt különbséget tesznek egyetemes és részleges szertartások között, és helyeslik hitcikkünket, amennyiben azt a részleges szertartásokra értjük, de elvetik, amennyiben az egyetemesekre vonatkozik. 31. Nem értjük egészen, mit akarnak ellenfeleink. Mi az igazi, ti. a szellemi egységről szólunk, amely nélkül a szívben hit, vagy a szívnek igazságossága Isten előtt nem létezhetik. (1) Ehhez – a mi állításunk szerint – nincs szükség hasonló emberi szertartásokra, legyenek azok akár egyetemesek, akár részlegesek, mert a hitnek igazságossága nem bizonyos hagyományokhoz kötött igazságosság, miként a törvény igazságossága a mózesi szertartásokhoz volt kötve, mivel a szívnek ezen igazságossága szíveket éltető tulajdonság. Ennek az éltetésnek semmit sem használnak az emberi hagyományok, akár egyetemesek, akár részlegesek, s nem is a Szentléleknek művei, miként a szüzesség, békességtűrés, istenfélelem, a felebarátok szeretete és a szeretetből származó jó cselekedetek, 32. Nem csekély okok indítottak bennünket e hitcikknek felvételére. Köztudomású ugyanis, hogy sok ostoba nézet csúszott be a hagyományokról az egyházba. (2) Egyesek azt vélték, hogy az emberi hagyományok

(1) "Nem értiöc mit akarianac evvel a bardolatlan grobian distinctioval a mi ellenkezeő feleinc, mert mi az Anyaszentegyhaznac igazan valo az az oly lelki eggiességről szollunc, melly nelkül lehetetlen dolog, hogy sziveincben hitöt foghassunc, avagy hogy szivünkben Isten előtt meghigazulhassunc." (Pálházi.)

(2) "Mert az is nilvan vagion, melly igen soc bolond opínióc es véleködésec maszkaltanac vala be az egyházi rend tartaszokrol az Anyaszentegyhazban." (Pálházi.)

205

szükséges szertartások a megigazulás kiérdemléséhez. És azután vitatkoztak afelett, hogy miképp történt az, hogy az Istent oly nagy változatossággal tisztelik, mintha bizony azok a külső formaságok istentisztelet volnának, és nem inkább a külső rend fenntartására szolgáló rendeletek, melyeknek a szív megigazulásához, vagy Istennek tiszteletéhez semmi közük sincsen, s amelyek majd esetlegesen, majd valamely helyeselhető (megengedhető) okokból különböznek egymástól. Továbbá megtörtént, hogy egyes egyházak másokat az ilyen hagyományok miatt mint pl. a húsvétnak megtartása, képek és hasonló okok miatt kiközösítettek. Innét van, hogy egyes tapasztalatlanok azt gondolták, hogy a hit vagy a szívnek igazságossága Isten előtt nem létezhet ezen hagyományok nélkül. Erről a kérdésről ugyanis sok ügyetlen irat létezik a summistáktól és másoktól.

33. De amint nem sérti az Egyház egységét a napoknak és éjszakáknak különböző terjedelme, akként nem sértik – véleményünk szerint – az egyháznak igaz egységét az emberektől megállapított különböző szertartások sem. (1) Azért mégis barátai vagyunk annak, hogy a béke kedvéért az egyetemes szertartások megtartassanak, miként mi is egyházainkban örömest megtartjuk a miserendet, a vasárnapot és más kiválóbb ünnepnapokat. S a legnagyobb örömmel felkaroljuk a hasznos és régi rendeleteket, kiváltképpen hogyha fegyelmezést foglalnak magukban, amelynek segítségével a népet és a tudatlanokat szoktatni és oktatni lehet. 34. De

(1) Ennek határozott kifejezést adott Luther is az ágostai birodalmi gyűlés idején írt egyik levelében.

206

most nem afelett vitatkozunk, hogy vajon hasznos-e azokat a békesség vagy testi haszon kedvéért megtartani. Másról van szó. Arról folyik ti. a vita, hogy vajon az emberi hagyományok megtartása szükséges szertartás-e az Isten előtt való megigazuláshoz? Ez a veleje ennek a vitatkozásnak és csak ennek eldöntése után lehet eldönteni: vajon az egyház igaz egységéhez szükséges-e, hogy mindenütt egyforma szertartások legyenek? Mert ha az emberi hagyományok nem szükséges szertartások az Isten előtti igazságosság megszerzésére, akkor ebből következik, hogy lehetünk igazak és Isten fiai, még ha egynémely hagyományok (szertartások) nálunk hiányzanak is, amelyek másutt el vannak fogadva. Úgy pl., ha a német ruházat formája nem szükséges istentisztelet az Isten előtt való igazságosság megszerzésére, következésképpen lehetnek egyesek igazak, Isten fiai és Krisztus egyháza, ha nem német, hanem francia ruhát viselnek is. (1)

35. Világosan tanítja ezt Pál a Kolossei levelében (2,10), midőn így szól: "senki azért titeket ne kárhoztasson az ételért vagy italért, vagy az ünnepnapra vagy a holdnak napjára, vagy a szombatokra nézve, melyek a következendő dolgoknak árnyékai, de a valóság a Krisztusé." Továbbá a 20. versben: "Annakokáért, ha meghalván a Krisztussal, megszabadultatok e világnak betűitől; miért terhelitek magatokat ceremóniákkal, mintha e világban élők volnátok? Azok mondják: ne

(1) Mint szinten a Német avagi Spanior öltözeteknec formaja nem szükséges Isteni tisztelet az Isten előtt való megigazulásunkra, követközic tehát, hogi Istenfia és az Anyaszentegyháznac igaz tagia lehessen valaki még a magiar avagi kozac ruhaban is. (Pálházi.)

207

egyed, ingyen meg se kóstold, ingyen se illesd, melyek mind elvesznek azokkal való élés által, melyek embereknek hagyományából és tudományából vagynak." 36. Ez ugyanis a nézete: Minthogy a szív igazságossága szellemi s szíveket éltető, és mivel bizonyos, hogy az emberi hagyományok nem éltetik a szívet és nem művei a Szentléleknek, mint pl. a felebarátoknak szeretete, a szüzesség stb., és mivel végül nem oly eszközök, melyek által Isten hívésre indítja a szíveket, mint pl. az ige és az Istentől rendelt sakramentumok, hanem oly dolgok használata, amelyek a szívre semmiben sem vonatkoznak, s melyek használat által elvesznek: ez okból nem kell róluk azt gondolni, hogy az Isten előtt való megigazulás végett szükségesek. És ugyanilyen értelemben szól a Róm 14,17-ben: "Mert az Isten országa nem ételben, nem italban áll, hanem igazságosságban, békességben és a Szentlélek által való örömben." 37. Ámde nincs szükség sok bizonyíték idézésére, midőn lépten-nyomon találkozunk velük a Szentírásban, és mi legtöbbjét összeszedtük a hitvallás utolsó cikkeiben. S ennek a vitás kérdésnek főpontját kevéssel későbben ismételnünk kell, ti. azt, hogy vajon az emberi hagyományok szükséges szertartások-e Isten előtti megigazulásunkhoz, vagy sem? S ott terjedelmesebben fogunk róla vitatkozni.

38. Ellenfeleink szerint az egyetemes szertartásokat azért kell megtartanunk, mivel közfelfogás szerint az apostoloktól erednek! Ó, vallásos emberek! Az apostoloktól kapott szertartásokat akarják megtartani, de az apostolok tanát nem!

39. Úgy kell ítélnünk ezen szertartásokról, amint az apostolok a saját irataikban ítélnek felettük. Az apos-

208

tolok pedig korántsem akarták azt a hitet felkölteni bennünk, hogy az ily szertartások által megigazulunk, s hogy ily szertartások szükségesek az Isten előtti megigazulásra. Az apostolok nem akarták ily teherrel terhelni a lelkiismeretet, s nem akarták az igazságosságot és bűnt a napok, ételek és hasonló dolgok megfigyelésétől s megtartásától függővé tenni. 40. Ellenkezőleg (1Tim 4,1) Pál az ilynemű nézeteket az ördögök tanításának nevezi. Ennélfogva az apostolok akaratát és véleményét irataikból kell kikeresnünk, s nem elég az ő példájukra hivatkoznunk. Megtartottak bizonyos napokat, de nem azért, mert megtartásuk szükséges volt a megigazulásra, hanem azért, hogy tudja a nép, mely időben kell összejönnie. Megtartottak másnemű szertartásokat is, s a leckék rendjét, valahányszor összejöttek. S amint az történni szokott: egyet-mást megtartott a nép az atyák szokásaiból is, amelyeket az apostolok némi módosítással az evangélium történetéhez alkalmaztak, mint pl. a húsvétot s pünkösdöt, hogy ne csak tanítás által, hanem ezen példák adása által is emlékeztessék az utódokat a legfontosabb eseményekre.

41. Hogy ha e példákat úgy adták át, mint a megigazuláshoz szükségszerűeket, miért változtattak később a püspökök épp ezekben sokat? Hogy ha e szertartások isteni jogon alapultak, nem volt szabad emberi tekintéllyel megváltoztatni azokat. 42. A húsvétot a niceai zsinat előtt különböző időben tartották, s ezen eltérés a hitet

(1) Az első egyetemes zsinat Niceában 325-ben tartatott az Arius és Athanasius közötti vitának megszüntetése végett. A zsinat Athanasius pártját fogva kimondotta Krisztusnak, mint Isten fiának örök időktől fogva létezését, s az Atyával való egylényegűségét. Ezen főtárgyak mellett a húsvét ünneplésére nézve is határozott, és Rómának s a nyugati egyháznak szokását elfogadva, az ún. quartodecimánusokat, akik a zsidókkal Niszán hó 14-én ünnepeltek, kárhoztatta. E zsinati határozat értelmében tartjuk most is húsvét ünnepét a tavaszi éjnapegyenlet utáni holdtöltét követő vasárnapon. A részletek ismeretlenek; quartodecimánusok még sokáig voltak a Keleten.

209

nem sértette. Azután kezdtek más számítást, amely szerint a mi húsvétunknak nem szabad egybeesnie a zsidók húsvétjának idejével. Ámde az apostolok azt rendelték, hogy az egyházak a zsidók közül áttért testvérekkel együtt tartsák a húsvétot. Ez okból egyes nemzetek ezen szokáshoz szívósan ragaszkodtak a niceai zsinat után is, s a zsidó időt tartották meg. Az apostolok azonban az ő határozatukkal nem akarták a gyülekezeteket kényszeríteni, amint azt szavaik bizonyítják. Határozatuk ugyanis azt rendeli, hogy senki se gondoljon azzal, hogy a testvérek a húsvét megtartásánál esetleg nem helyesen tartják be az időt. A határozat szavai megvannak Epiphaniusnál, s így hangzanak: "Ne számítsátok az időt (hogy mikor kell tartani a húsvétot), hanem tartsátok meg, amikor a körülmetéltségből való atyátokfiai megtartják; velük együtt tartsátok meg, és hogyha ők tévednek, ti azzal semmit se törődjetek." (1) – Azt írja Epiphanius, hogy e szavak egy

(1) Epiphanius a IV. század elején Palesztinában született, s hosszú szerzetesi élete után 367-ben Constantia püspöke lett Ciprus szigetén. Az eretnekségek kiirtásában, melyek az akkori időkben sokféle alakban tűntek fel, nagy buzgóságot fejtett ki, s mint komoly szerzetesi életet élő és jótékonyságot gyakorló püspök, sok vitairatot adott ki az igaz keresztyénség védelmére. A legnagyobb eretneknek az egyébként meg nem értett Órigenészt tekintette, s így ő az órigenista viták egyik legnagyobb s legtevékenyebb hőse, aki vén korában Konstantinápolyba megyen Chrysostomus üldözésére. Onnan való visszatérése közben tengeren hal meg 403-ban. Kortársai a legnagyobb csodálattal viseltettek iránta, s a nép mint Krisztus hatalmával rendelkező férfiútól, csudatetteket várt. Leghíresebb munkája "Panarion" ("Kenyérkosár"), melyben nyolcvanféle eretnekséget ismertet és cáfol. Az idézet is e munkájából van véve.

210

a pascháról (húsvét ünnepe) szóló apostoli rendeletben olvashatók, s ezekből az okos olvasó könnyen meggyőződhetik arról, hogy az apostolok meg akarták semmisíteni a népnek balga felfogását egy pontosan meghatározott időnek szükségszerűségéről, amidőn tiltják attól, hogy a netáni számításbeli tévedéssel foglalkozzék. 43. Azután bizonyos "audiánusok" (1) a Keleten, így nevezve hitirányuk alapítójáról, ezen apostoli határozat értelmében azt tanították, hogy a paschát a zsidókkal egyszerre kell megtartani. Ezeknek cáfolásában dicséri Epiphanius a határozatot, és azt mondja róla, hogy semmit sem tartalmaz, amiben a hittől vagy egyházi szabálytól különböznék, és gyalázza az audiánusokat, hogy a határozatot nem helyesen értelmezik, s oly értelmet tulajdonítanak neki, aminőt mi, hogy ti. az apostolok nem tartották fődolognak, mely időben tartatik meg a húsvét, hanem azt akarták, hogy mivel a zsidók közül egyes kiváló atyafiak áttértek, s a maguk szokásához ragaszkodtak, az egyetértés miatt a többiek is ezek példáját kövessék. 44. S az apostolok igen bölcsen intették az olvasót, hogy ők sem az evangéliumi szabadságot el nem törlik, sem a lelkiismeretre kényszert nem gyakorolnak, amennyiben hozzáteszik, hogy nem kell vele törődni, ha van is a számításban tévedés.

45. Sok ilyfajta dolgot lehet a történelemből összegyűj-

(1) Audiánusok: Audius mezopotámiai születésű erkölcsprédikátor nevéről elnevezett felekezet a IV. századból. Erős antropomorfizmussal vádolták, s kiközösítették őket az egyházból. A felekezet az V. században szűnt meg.

211

teni, amiből kitetszik, hogy az emberi rendeletek különfélesége nem sérti a hitnek egységét. De hát szükség van a vitatkozásra? Ellenfeleink egyáltalán nem értik, mi a hitből való megigazulás és mi a Krisztus országa, ha azt tartják, hogy szükség van egyforma rendszabályokra ételekben, napokban, ruházatban és hasonló dolgokban, amelyekre nincs isteni parancsolat. 46. Lássátok csak a mi ellenfeleinket, mennyire vallásosak! Az egyház egységéhez szükséges egyforma rendszabályokat követelnek, holott az úrvacsora élvezetére vonatkozó krisztusi rendeletet ők maguk változtatták meg, mely pedig azelőtt egyetemes rendszabály volt. Hogyha az egyetemes rendszabályok szükségszerűek, miért változtatják meg ők maguk éppen Krisztus vacsorájának rendeletét, amely nem emberi, hanem isteni eredetű? De erről a vitatárgyról alább még többször kell majd szólanunk.

47. A 8. cikket egészében elfogadták, amelyben ti. azt valljuk, hogy képmutatók és rosszak is keverten vannak az egyházban, és hogy a szentségeknek van hatásuk, még ha rossz szolgák által szolgáltatnak is ki, mivel ezek a szolgák Krisztus helyett szolgálnak, s nem képviselik a maguk személyét ezen mondás alapján (Lk 10,l6): "aki titeket hallgat, engemet hallgat." A vallástalan tudósokat ott kell hagynunk, mivel ezek nem szolgálják Krisztus személyét, hanem antikrisztusok. És Krisztus így szól (Mt 7,15): "Őrizkedjetek a hamis prófétáktól." Pál pedig (Gal 1,9.): "ha valaki néktek hirdet valamit azon kívül, amelyet vettetek: átok legyen."

49. (*) Egyébként Krisztus intett minket az egyházról szóló hasonlataiban, hogy sem a papok, sem a nép magánhibái

(*) A 48. szám hiányzik. [NF]

212

által okozott sértések miatt ne idézzünk elő szakadásokat, miként a donatisták cselekedtek bűnös módon.

50. Azokat ellenben, akik azért idéztek elő szakadásokat, mivel tagadták, hogy a papoknak szabad földbirtokkal vagy egyéb tulajdonnal bírni, lázítóknak nevezzük. Mert a tulajdonjog világi rendelkezés alá esik. A keresztyéneknek pedig szabad a világi intézkedéseket felhasználni épp úgy, mint ezt a levegőt, ezt a napfényt, ételt s italt. Mert miként e dolgok természete és a csillagoknak meghatározott mozgása valóban Istennek rendelése és az Isten által tartatnak fenn: akként a törvényes polgári rend is valóban Istennek rendelése s Isten tartja azt fenn és védelmezi az ördög ellenében.

(IX.) A keresztségről.(1)

51. A 9. cikket, amelyben a keresztségnek az üdvösségre való szükségszerűségét, a gyermekkeresztséget, s annak nem haszontalan, hanem szükséges s üdvözítő voltát valljuk, helyeslik. 52. S minthogy nálunk az evangéliumot Isten jó akaratából tisztán és szorgalmasan tanítják, azon jó hasznunk is van belőle, hogy a mi egyházainkban semmiféle anabaptisták nem keletkeztek, mivelhogy népünk az Isten igéje által ama tolvajoknak istentelen s pártütő szakadása ellen védelmezve van. És amint az anabaptistáknak többi más tévedéseit kár-

(1) Ezt a pontot a katolikusok nem vetették el; ez okból Melanchthon elsőben csak azon gyanúsítások ellen szólal fel, mintha a protestánsoknak valami közük lenne az anabaptistákkal, s azután bizonyítja a gyermekkeresztelés üdvös és jogos voltát. Anabaptisták vagy újrakeresztelők elég nagy számmal voltak a reformáció elején, ami ilyen mozgalmas időben nem is csoda.

213

hoztatjuk, úgy azt is, amelyben a kicsinyek keresztelésének hasznosságát elvitatják. Mi ugyanis egész bizonyosnak vesszük azt, hogy az üdvígéret a kicsinyekre is vonatkozik. S nem vonatkozik azokra, akik Krisztus egyházán kívül vannak, ahol sem ige, sem szentségek nincsenek, mivel Krisztus országa csak az igével és szentségekkel együtt létezik. Ennélfogva tehát a kicsinyeknek megkeresztelése szükséges, hogy az üdvígéret az ő sajátjukká is tétessék Krisztus ezen meghagyása szerint (Mát 28,19): "Kereszteljetek minden népeket." Amint mindenkinek nyújtatik az üdv, ügy a keresztség is mindenkinek nyújtatik: férfiaknak, nőknek, gyermekeknek, csecsemőknek. Hogy a csecsemőket keresztelni kell, az világosan következik abból, hogy az üdv a keresztséggel adatik. 53. Másodszor nyilvánvaló, hogy az Isten helyesli a kisdedeknek keresztségét, s így az anabaptisták gonoszul gondolkoznak a gyermekkeresztség kárhoztatásában. Hogy pedig az Isten a gyermekkeresztséget helyesli, mutatja az, hogy az Isten az így keresztelteknek Szentlelkét adja. Mert ha ezen keresztség haszontalan dolog volna, senkinek sem adatnék a Szentlélek, senki sem üdvözülne, s végül semmiféle egyház sem léteznék. Egyedül ez az egyetlen ok képes a jó és kegyes lelkűeket eléggé megerősíteni az anabaptisták áldatlan és rajongó nézetei ellen.

214

(X.) Az Úr vacsorájáról (1)

54. A 10. cikket elfogadják, amelyben vallást teszünk arról, hogy az Úr vacsorájában igazán és lényegileg jelen van Krisztus teste és vére, s valóban adatik a látható tárgyakban, kenyérrel és borral azoknak, akik a szentséget veszik. Ezt a felfogást állhatatosan védelmezzük, miután a dolgot szorgalmasan s ismételten megfontoltuk. Midőn ugyanis Pál (1Kor 10,16) azt mondja, hogy "a kenyér a Krisztus testében való részesülés" stb., ebből következnék, hogy a kenyér mégsem a Krisztus testében, hanem csupán Krisztus lelkében való részesülés, ha nem lenne jelen valóban az Úrnak teste. 55. S biztosan tudjuk, hogy nemcsak a római egyház tanítja Krisztusnak testi jelenlétét, hanem ugyanazt hiszi most is, és hitte egykor a görög egyház. Ezt bizonyítja ugyanis náluk a mise kánona, (2) amelyben az áldozár világosan imádkozik azért, hogy a kenyér átváltozván, valóban Krisztusnak testévé legyen. És Vulgarius, (3) aki

(1) Fő feladata a transsubstantiatio tanával szemben az ágostai hitvallás tanát igazolni, s a két szín alatt való úrvacsora helyességét bebizonyítani. E célból hivatkozik egyes egyházi írókra, mint Cyrill és Theophylactus. A transsubstantiatiót, vagy átlényegülési tant 1215-ben a IV. lateráni zsinaton III. Ince pápa szentesítette, és ettől fogva hivatalosan terjesztette.

(2) A misének azon része, amelyben a pap imája következtében a kenyér és bor Krisztus testévé és vérévé átlényegül. Kánonnak nevezik azért, mivel ez előírja s magában foglalja azon imádságokat s egyéb elmondandókat, amelyeket az áldozár a róm. kat. egyházban csendesen elolvas. Ezekben az imádságokban Istenhez fordulnak azzal a kéréssel: küldje Szentlelkét a kenyérnek és bornak átváltoztatása végett.

(3) Vulgarius, illetőleg Theophylactus bolgár érsek (Vulgarius – Bulgarius – Volgarius). A keleti egyháznak egyik legkiválóbb tudósa s püspöke volt. Különösen mint írásmagyarázó tűnt ki, s túlszárnyalta kortársait; meghalt 1107 után. Életéről nem sokat tudunk.

215

- mint nekünk látszik – nem ostoba író, ékesen mondja, hogy a kenyér nem csupán kép, hanem az valóban testté változik. 56. És Cyrillusnak (1) hosszú magyarázata Ján. 15. fejezetéhez azt tanítja, hogy az Úr vacsorájában Krisztus testileg adatik nekünk. Ő ugyanis így nyilatkozik: Nem tagadjuk ugyan, hegy igazi hit és tiszta szeretet által Krisztussal szellemileg összeköttetünk. De hogy semmiféle test szerinti kapcsolatban nem lennénk vele, azt valóban tagadjuk, s azt a szent iratoktól teljesen eltérőnek mondjuk. Mert van-e valaki, aki kételkedett valamikor abban, hogy Krisztus így is szőlőtő, mi pedig a szőlővesszők vagyunk, akik magunknak innen szerzünk életet? Hallgasd meg Pált, mit mond (1Kor 10,17, Róm 12,5, Gal 3,28): mivel "a Krisztusban mindnyájan egy test vagyunk," mivel "jóllehet sokan vagyunk őbenne, mégis egy vagyunk, mert mindnyájan egy kenyérből részesülünk." Avagy talán azt hiszi valaki, hogy előttünk ismeretlen a misztikus (vallásilag titkos) áldásnak ereje? És hogyha az bennünk van, nem eszközli-e testileg is Krisztus testének közlésével, hogy Krisztus mibennünk lakjék?" És kevéssel később így szól: "Ebből kifolyólag érthetjük,

(1) Alexandriai Cyrillus a IV. század végén született Alexandriában, s mint alexandriai püspök halt meg 444-ben. Kíméletlen üldözője volt minden nem egyházi felfogásnak. Nestoriusnak legnagyobb ellensége volt, mert Nestorius Máriát nem Istenszülőnek, hanem emberszülőnek tartotta, holott Cyrill Istenszülőnek mondotta. Az ez ügyben tartott efézusi zsinat 431-ben Cyrillnek fogta pártját, Nestoriust kárhoztatta. Írásmagyarázata telve van erőszakos allegóriai és tipológiai értelmezéssel.

216

hogy Krisztus nemcsak azon tulajdonság útján van bennünk, melyet a szeretetben tapasztalunk, hanem természeti közösség útján is" stb. 57. Ezeket nem azért soroltuk fel, hogy itt erről a tárgyról vitatkozást kezdjünk, mert császári felséged ezt a cikket nem helyteleníti; hanem azért, hogy akik ezt olvassák, annál világosabban lássák, hogy mi azt az egész Egyház által elfogadott tant védelmezzük, mely szerint az Úr vacsorájában Krisztus teste és vére valóban és lényegileg jelen van, és ezekkel a látható tárgyakkal: a kenyérrel és borral valóban kiosztatik. És szólunk az élő Krisztus jelenlétéről, "mivelhogy tudjuk, ... hogy a halál többé rajta nem uralkodik." (Róm 6,9)

(XI.) A gyónásról (Confessio.)

58. A 11. cikket, mely a feloldozásnak az egyházban való fenntartásáról szól, elfogadják; de a gyónásra vonatkozólag egy javítást tesznek hozzá, nevezetesen azt, hogy meg kell tartani a Constitutiónak (2)

(1) Vonatkozik a hitvallás azon tanítására, amely szerint az a fülbegyónást elítéli és elveti, de a magángyónást és a bűn alól való feloldozást szükségesnek tartja. A lutheri evangélikus egyházaknál az általános feloldozáson kívül most is egyik sajátos és szép jellegzetes vonás az egyenkénti feloldozás. A magángyónás ezzel egybefügg, s a kulcsok hatalmán alapszik.

(2) A "Corpus iuris Canonici"-ből: Can. 21. concil. Laterani XI. 1215. évben III. Ince alatt hozatott, s az ide tartozó része így hangzik: "A két nemhez tartozó minden hívő, amint nagykorúságát elérte (egyházilag), összes bűneit legalább egyszer egy esztendőben vallja be saját papja előtt, és a reá rótt penitenciát saját erejéből igyekezzék elvégezni, és legalább húsvétkor vegye fel az Úr vacsorájának szentségét" stb.; aki ezt nem teszi, az egyházból kizárandó, és halála esetén keresztyén módon el nem temethető."

217

ezt a fejezetét: "Omnis utriusque sexus" stb. (minden hívő, bármely nemhez tartozik), hogy mindenki gyónjon meg évente – és ámbár lehetetlen dolog minden bűnt előszámlálni, mégis nagy gondot kell fordítani arra, hogy emlékezetben tartassanak, és azok, amelyek az emlékezet által felidézhetők, a gyónásban elő is számláltassanak. (1) Erről a cikkről valamivel későbben bővebben fogunk szólani, amikor a bűnbánatról szóló nézetünket egészében fogjuk kifejteni. 59. Tagadhatatlan, hogy itt a feloldozás jótéteményét és a kulcsok hatalmát (2) úgy tettük szemlélhetővé, és úgy fejtettük ki, hogy sok meggyötrött lelkiismeret, miután a mieinknek tanításából vigasztalást merített, hallotta, hogy Istennek parancsa, sőt az evangéliumnak saját szava az, hogy higgyünk a feloldozásban, és legyünk biztosak abban a meggyőződésben, hogy a bűnbocsánat ingyen adatik Krisztusért, és tudjuk, hogy mi e hit által tényleg kiengeszteltetünk Istennel. Ez a tan sok kegyes lelket emelt fel és kezdetben a leg-

(1) A katolikus egyház Lombard Péter és Aquinói Tamás óta a gyónást a következő három részből állónak vette: a) contritio cordis, a szív töredelmessége; b) confertio oris, a bűnöknek szóbeli bevallása s elősorolása, és c) satisfactio operis, tettek általi elégtétel, vagyis jó cselekedetek. A protestánsok két részt: hitet és töredelmességet (bűnbánatot) vettek.

(2) A kulcsok hatalma (potestas clavium) Jézustól eredő hatalom, amelyet tizenkét tanítványának adott a messiási országba való felvételre nézve (Mt l6,19; 18,18), amely csak előzetes bűnbánat és bűnbocsánat után történhetett meg (Csel 2,38; 3,19; 5,31 stb). Innét ered a lelkészek azon joga, hogy ők a bűnbánó bűnösnek a bűnbocsánatot kihirdetik, amit a kat. egyház valóságos bűnbocsánattá, büntetéssel sújtássá változtatott, s az embert mintegy bűntelenné alakította át.

218

jobb ajánlás volt Luther részére minden jó lelkű embernél, minthogy a lelkiismeretnek határozott és biztos vigasztalást nyújt, mivel ezelőtt a feloldozásnak egész ereje el volt nyomva a cselekedetekről szóló tan által, minthogy a hitből és a kegyelemből való megbocsátásról a szofisták és szerzetesek semmit sem tanítottak.

60. Ami egyébként az időt illeti, a mi egyházainkban bizonyára legtöbben évenként gyakrabban is élnek a sakramentumokkal, a feloldozással és az Úr vacsorájával. És amikor lelkészeink a szentségeknek méltóságáról és gyümölcseiről tanítanak, úgy szólnak, hogy felhívják a népet a szentségeknek gyakori élvezésére. Vannak ugyanis a mieinknek e tárgyról oly értelemben írott műveik, hogy ellenfeleink, – ha ugyan vannak köztük jó lelkű emberek, – azokat kétségtelenül helyeslik és dicsérik. 61. A megátalkodott bűnösnek és a szentségek megvetőinek kiközösítést is hirdetnek. S ez így történik úgy az evangélium, mint a régi egyházi törvények szerint. 62. Azonban határozott időpont nincs előírva, mivel nem mindenkinek alkalmatos egy és ugyanazon időben előkészülni reá. Sőt ha az emberek mindnyájan egy időben sietnek az Úr vacsorájához, rendesen ki sem hallgathatók, sem ki nem oktathatók. A régi egyházi törvények és az egyházi atyák sem állapítanak meg határozott időpontot. A Kánon (1) csak ennyit mond: "Ha egyesek az Úr egyházába jönnek, s azt tapasztalják róluk, hogy soha sem veszik fel az

(1) Toledóban 400-ban tartott zsinatnak egyik határozata (kánona), mely a hívőknek fegyelmezésére szolgált. A zsinatot különösen a priscilliánusok ellen hívták össze, akik Spanyolországban nagyon elterjedtek voltak. Összesen 20 különböző kánont hoztak e zsinaton.

219

Úr vacsoráját, figyelmeztetni kell őket, hogy ha akkor sem járulnak az Úr vacsorájához, akkor vezeklésre intendők. Hogyha az Úr vacsorájával élnek, nem kell őket mindenkorra kizárni; ha nem teszik meg, kizárandók." Krisztus (1) úgy szól (1Kor 11,29), hogy ítéletet esznek maguknak, akik méltatlanul esznek. Ez okból a lelkészek nem kényszerítik azokat, akik nincsenek előkészítve a szentség élvezéséhez.

63. A bűnöknek elősorolásáról a gyónásban úgy tanítjuk az embereket, hogy lelkiismereteiket ne ámítsák. Hasznos dolog volna ugyan a tudatlanokat hozzászoktatni, hogy némely bűneiket elősorolják, hogy könnyebben lehessen őket kioktatni; de most afelett vitatkozunk, mit kell isteni jognál fogva tenni. Ellenfeleinknek ugyanis nem az "Omnis utriusque sexus" rendeletet kellett volna idézniök, amely nem ismeretlen előttünk, hanem azt az isteni jogot kellett volna kimutatniok, amelynek alapján a bűnbocsánat elnyeréséhez szükséges a bűnöknek elősorolása. 64. Az egész európai egyház tudja, minő hurkot vetett a lelkiismeretre az egyházi szabálynak az a pontja, mely minden bűnnek bevallását rendeli. S a szöveg magában véve nem foglal magában annyi helytelenséget, amennyit a summisták későbben képzeletükből hozzácsatoltak, akik a bűnöknek körülményeit elősorolják. Minő labirintusok ezek ott?! Micsoda sanyargatásai a legkiválóbb elméknek?! Mert a vadlelkűeket és világi gondolkodásúakat nem indították meg e rémképek. 65. Azután milyen tragédiákat idézett elő a lelkészek és

(1) A szavak Pál apostol szavai a korinthusi levélből. Vajon tévedés-e, hogy Krisztus szavaiként idézi, vagy a krisztusi eredetnek belemagyarázása-e, nem lehet eldönteni.

220

a barátok között a saját áldozópapjukra vonatkozó kérdés, s bizony akkor legkevésbé voltak ők barátok, amikor a gyónás uralmáról folyt köztük a háború. (1) Mi azért azt hisszük, hogy a bűnöknek isteni jog szerint való elősorolása nem szükséges. Ezt tartja Panormitanus (2) és a legtöbb tanult jogtudós. S mi nem akarjuk a mieinknek lelkiismeretére rákényszeríteni az "Omnis utriusque sexus" rendeletet, amely felől épp úgy ítélünk, mint más emberi hagyományokról, amelyekről az a véleményünk, hogy azok nem oly szertartások, amelyek szükségesek a megigazuláshoz. Ez a rendelet lehetetlen dolgot követel azzal, hogy összes bűneinket bevalljuk. Tudjuk ugyanis, hogy a legtöbbjére sem nem emlékezünk, sem nem ismerjük, e mondás szerint (Zsolt 19,13): "Kicsoda tudhatja a vétkeket?"

66. Jó lelkészek tudni fogják, meddig hasznos a tudatlanokat kikérdezni, de a summistáknak azt a kínzását nem akarjuk megerősíteni, amely mégis kevésbé lett volna tűrhetetlen, ha legalább egy szócskát tettek volna hozzá a lelkiismeretet vigasztaló és felemelő hitről. Így azonban arról a hitről, amely által a bűn-

(1) Céloz a szerzetesek azon kiváltságára, hogy az egyházakat bejárva, bárhol gyóntathattak szabadon, s a gyónóknak saját papjaik életére vonatkozó kérdéseket is tehettek, ami által sok papi bűnnek tudomására jutottak, amit a papok ellen kihasználtak.

(2) Panormitanusnak hívják Palermónak Nicolaus de Tudeschis nevű érsekét, aki 1445-ben halt meg. Nagy jogtudós hírében állott, s ezért királya, Alfonz 1438-ban a baseli zsinatra küldte képviselőjének, ahol a pápa pártján állott, s később a baseli zsinat határozatainak védője volt. Melanchthon azért hivatkozik reá, mivel nem tartotta szükségesnek az egyes bűnök elősorolását a gyónásban.

221

bocsánatot elnyerjük, egy betű sincsen a Constitutiók, (1) Glossák, (2) Summák (3) és gyónási könyvek (4) nagy tömegében. Ezekben sehol sem lehet Krisztusról olvasni; csupán a bűnöknek felszámlálásáról lehet bennük olvasni. És a legnagyobb részük az emberi hagyományok ellen való bűnökkel foglalkozik, ami pedig csakugyan hiábavaló. 67. Ez a tan sok kegyes lelket, akik nem tudtak lelki nyugalmat találni, mivel azt hitték, hogy isteni rendelés szerint a bűnöket elő kell sorolni, s mégis annak lehetetlenségét tapasztalták, – egészen a kétségbeesésbe hajtott. De ellenfeleinknek a bűnbánatról szóló tanukban más, nem kisebb tévedések találhatók, amelyeket mi már sorban vizsgálat alá fogunk venni.

(1) Constitutiók alatt értendők főképpen pápai rendeletek, amelyek valamely szokást szentesítenek, vagy valami újat rendelnek el stb.

(2) Egyes híres jogtudósok magyarázatai az egyházi joghoz (a dekrétumokhoz). Ezen magyarázatok készítői és összeállítói a glosszátorok. Ilyen volt pl. Joh. Tautonicus.

(3) Summák alatt kell értenünk azon középkori iratokat, amelyek Aquinói Tamás nyomán készültek, s részint teológiai, részint egyházjogi tartalmúak voltak.

(4) Gyónási könyvek: Confessionaliák. Úgy is nevezték őket: "Specula" vagy "Summae confessionis, sőt "Interrogatoria confessionis." [Gyónási tükrök, összefoglalók, illetve gyónási kérdezőkönyvek – NF] Ezen könyvek utasításokat adtak a fülbegyónás miként való megtartására. Ily könyvek nagy számban jelentek meg, pl. a firenzei Antoniustól, Jacobus Magnustól stb.