VII. (XIII. cikk.) A szentségek számáról és használatáról (1)

1. A 13. cikkben helyeslik ellenfeleink azt az állításunkat, mely szerint a szentségek nemcsak hitvallási jelek az emberek között, mint egyesek képzelik, (2) hanem inkább Isten irántunk való akaratának jelei és bizonyítékai, amelyekkel Isten szíveinket hitre ösz-

(1) Az egyik lényeges különbség a reformáció hívei és a katolikusok között a szentség fogalmának meghatározásában és a szentségek számában volt, s van most is. Melanchthon különösen ezt tartja szemei előtt, s ehhez képest előbb a szentségnek fogalmát s lényeges alkotórészeit tünteti fel, hogy azok alapján meghatározhassa számukat. A keresztségen és az úrvacsorán kívül még a feloldozást is hajlandó a szentségek közé venni, de a katolikus egyház többi szentségeit elveti (1-17.). Részletesen szól a kat. egyház visszaéléséről a szentségek kiszolgáltatása körül, s különösen hangsúlyozza, hogy a szentségeknek hit nélkül való élvezése s használata nem eszközöl üdvösséget (18-23.).

(2) Zwinglire és híveire céloz, kik az úrvacsorát csupán emlékeztető jelképes vacsorának tekintették, s akikkel a lutheri reformáció akkor minden közösséget törekedett megszüntetni s elkerülni.

281

tönzi. 2. Ellenfeleink azonban azt követelik tőlünk, hogy mi is hét szentséget fogadjunk el. A mi nézetünk szerint nekünk arra kell törekednünk, hogy az Írásban megállapított gyakorlatokat és szertartásokat, – bármely nagy számmal vannak is, – el ne hanyagoljuk. S a mi véleményünk szerint nem az a fődolog, hogy a netáni tanítás céljából egyesek más számot fogadnak el, hanem az, hogy az Írás által elrendelteket helyesen tartsák meg. Az ókoriak sem egyformán határozták meg számukat.

3. Ha szentségeknek azokat a szertartásokat nevezzük, melyek Isten parancsolatain alapulnak, és amelyekhez a kegyelem ígérete van csatolva, akkor könnyű meghatározni, melyek tulajdonképpen a szentségek. Mert az emberektől rendelt szertartások nem lesznek a tulajdonképpeni értelemben vett szentségek, minthogy az emberi tekintélynek nem áll jogában kegyelmet ígérni. Ez okból az olyatén jelek, amelyeket Isten nem rendel, nem lehetnek biztos jelei a kegyelemnek, jóllehet talán a tudatlanokat oktatják, vagy intik valamely tekintetben. 4. Valóban szentségek tehát a keresztség, az Úrvacsorája s a bűntől való feloldozás, amely a bűnbánatnak szentsége (poenitentia). Mert ezeknek a szertartásoknak van isteni rendelésük és kegyelemígéretük, amely az Újszövetség sajátja. Mert a szíveknek igazán meggyőződve kell lenniök arról, hogy amidőn megkereszteltetünk, midőn az Úr testét élvezzük, midőn feloldoztatunk, hogy az Isten valóban megbocsát nekünk a Krisztusért. 5. S az Isten az ige és szertartás által egyszersmind buzdítja a szíveket, hogy higgyenek és hitet foganjanak, miként Pál mondja (Róm 10,17): "a hit a hallásból vagyon." Miként pedig az ige a

282

fülbe beoson, hogy a szíven kopogtasson, akként tűnik szembe maga a szertartás, hogy megindítsa a szívet. Az igének és a szertartásnak ugyanaz a hatása van, miként ezt világosan mondotta Augustinus, mikor a szentséget látható igének nevezte, minthogy a szertartást szemeivel fogja fel az ember, mint az igének valamely festményét, mely ugyanazt jelenti, amit az ige. Ez okból mind a kettőnek ugyanaz a hatása.

6. A konfirmáció (hitben erősítés) és az utolsó kenet az atyáktól származott szertartások, melyeket még az egyház sem tekint az üdvösséghez okvetlenül szükségeseknek, mivel nincs isteni rendelésük. Ez okból nem haszontalan munka ezeket a szertartásokat a fentebbiektől megkülönböztetni, amelyek határozottan kifejezett isteni parancsolaton alapszanak s világos kegyelemígéretük van.

7. A papszentelést ellenfeleink nem az ige szolgálatára (1) és a szentségeknek mások részére való kiosztására vonatkoztatják, hanem az áldozásra értik, mintha az újszövetségben a levitikus áldozópapsághoz hasonló áldozópapságnak kellene lennie, amely áldozatot mutat be a népért, és bűnbocsánatot érdemel ki mások részére. 8. Mi azt tanítjuk, hogy a keresztfán meghalt Krisztusnak áldozata elég volt az egész világ bűneiért; más áldozatokra ezen kívül nincsen semmi szükség,

(1) Ministerium verbi: az igének szolgálata, az Isten igéje érdekében tett szolgálat. Igazi biblikus újszövetségi meghatározása a papi hivatásnak. Más feladata nem lehet a lelkésznek, mint hogy az Urat szolgálja, magát előtte megalázva. Ez a {diakonia tou logou} vagy {Theou}. Az ily értelemben vett ókeresztyén papság helyére került a világi uralkodásra vágyó és ténylegesen is uralkodó középkori papi rend az ő összes hatalmi intézményével.

283

mintha az nem lett volna elég a mi bűneinkért. Ez okból az emberek nem valamely más áldozatokért igazulnak meg, hanem a Krisztusnak egyetlen áldozatáért, ha hiszik, hogy ők ezen áldozat által váltattak meg. 9. Azért a papok nem hívatnak meg valamely más, a törvényben előírt áldozatok végett, amelyeket a népért kellene bemutatni, hogy általuk a népnek bűnbocsánatot szerezzenek, hanem az evangéliumnak tanítása és a szentségeknek a nép között való kiosztása végett hívatnak meg. 10. És nincs nekünk valami más, a levita papsághoz hasonló papságunk, miként azt eléggé tanítja a Zsidókhoz írt levél. 11. Ha azonban a pap-avatást az ige szolgálatára vonatkoztatják, akkor nincsen semmiféle nehézség arra nézve, hogy a pap-avatást szentségnek nevezzük. Mert az igeszolgálat Isten parancsolatán alapszik, és magasztos ígéretei vannak (Róm 1,16): "Az evangélium Istennek hatalma, minden hívőnek üdvösségére," és Ésa 55,11: "Így lesz az én beszédem, amely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, amit akarok, és szerencsés lesz ott, ahová küldöttem." 12. Ha a pap-avatást ebben az értelemben vennék, még a kézrátételt sem vonakodnánk szentségnek nevezni. Az egyháznak ugyanis van az ige szolgáinak rendelésére szóló parancsa, és ennek a legkedvesebbnek kell lennie előttünk, mivel tudjuk, hogy az Isten előtt kedves az igeszolgálat, és hogy ő e szolgálatban jelen van. 13. Hasznos dolog az igeszolgálatot, amennyire lehetséges, a dicséret minden nemével feldíszíteni a rajongó emberekkel szemben, akik azt képzelik, hogy a Szentlélek nem az ige által,

(1) Értendő a lelkésszé való avatásnál szokásos kézrátétel, mely ősi apostoli szokás, s jelzi Isten lelkének közlését a felavatottal.

284

hanem az ő sajátos előkészületeikért adatik, ha tétlenül, némán, sötét helyeken ülnek, várva lelkük megvilágosodását (illuminatio), amint egykor az enthusiasták (rajongók) tanították, most pedig az anabaptisták tanítják. (1)

14. A házasságot nem az Újszövetség rendelte először, hanem az mindjárt kezdetben az ember teremtése után rendeltetett. De isteni parancsolaton alapszik, vannak ígéretei, amelyek ugyan tulajdonképp nem az újszövetségbe tartoznak, hanem inkább a testi életre vonatkoznak. Annálfogva, ha valaki szentségnek akarná nevezni, meg kellene azt a fentebbiektől különböztetnie, amelyek az újszövetség tulajdonképpeni jelei és a kegyelemnek és bűnbocsánatnak bizonyítékai. 15. Hogyha a házasságot azért akarjuk szentségnek nevezni, mivel isteni parancsolaton alapszik, akkor más állások, vagy hivatalok is – amennyiben isteni parancsolaton alapszanak – szentségeknek lesznek nevezhetők, mint pl. az elöljáróság.

l6. Végül, ha minden dolgot a sakramentumok közé kell számítanunk, amelyek Isten rendelésén alapszanak, és amelyekhez ígéretek vannak kötve, akkor miért nem számítjuk oda az imádságot, amely leginkább mondható szentségnek? Ez ugyanis egyrészt isteni parancsolaton alapszik, másrészt a legtöbb ígérete van és a szentségek között mint valami kiválóbb helyen elhelyezve hívja az embereket imádkozásra. 17. Ide lehetne számítani az alamizsnákat, megpróbáltatásokat, melyek már magukban véve jelek, amelyekhez Isten ígéreteit csatolta. De hagyjuk el ezeket. Egy okos ember sem

(1) Ilyenek voltak a zwickaui próféták: Münzer Tamás, Denk János stb., akik azt képzelték, hogy a Szentlélek egyeseket kiválaszt és mechanikus módon hirtelen képesít az ige hirdetésére, s általában a papi tisztség betöltésére.

285

fog a szám és szó felett túlságosan vitatkozni, hacsak megtartjuk mindazokat a dolgokat, melyek Isten rendelésén és ígéretein alapszanak.

18. Sokkal inkább szükség van annak ismeretére, hogy miképpen kell élni a szentségekkel. Itt kárhoztatjuk a skolasztikus tudósok egész népségét, akik azt tanítják, hogy a szentségek mindenkinek, aki nem gördít elébük akadályokat, kegyelmet szereznek az ő gépies végrehajtásuk által, az igénybevevőnek minden jóindulatú hozzájárulása nélkül. Az egyszerűen zsidó felfogás, ha azt véljük, hogy a szertartás által, a szívnek őszinte érzelme nélkül megigazulunk, azaz hit nélkül. S mindamellett ezen istentelen és veszedelmes tant nagy garral tanítják az egész pápai birodalomban. 19. Pál felszólal ezellen, és tagadja, hogy Ábrahám (Róm 4,9 stb.) a körülmetélkedése alapján igazult meg, hanem szerinte a körülmetélkedés a hit gyakorlása végett adatott. Mi tehát azt tanítjuk, hogy a szentségek élvezéséhez hozzá kell járulnia a hitnek, amely bízik az ígéretekben, és elfogadja az ígért és a szentség által nyújtott dolgokat. 20. Ennek oka világos és megdönthetetlen. Az ígéret haszontalan, ha nem hit által fogadjuk be. De a szentségek az ígéretek jelei. Ennélfogva az élvezéshez hozzá kell járulnia a hitnek, hogy aki az Úr vacsorájával élni akar, hittel élvezze azt. Mert ez az új szövetségnek szentsége, amint Krisztus világosan mondja (Lk 22,20); ennélfogva abban a szilárd hitben élvezze az ember, hogy az az új szövetségben ígért dolgokat nyújtja, ti. a bűnöknek kegyelemből való megbocsátását. És hittel fogadja azt, emelje fel lesújtott lelkiismeretét, és érezze, hogy e bizonyítékok nem ámítók, hanem annyira biztosak, mintha Isten az égből új csodával tenne ígéretet arra,

286

hogy ő akar megbocsátani. 21. De mit használnának azok a csodák és ígéretek a nem hívőnek? Szólunk pedig itten arról a sajátos hitről, mely a meglevő ígéretben bízik, s nem csupán arról, mely általában hisz Isten lételében, hanem arról, mely hiszi a bűnbocsánatnak nyújtását. 22. A szentségnek ily használata megvigasztalja az istenfélő s remegő lelkiismeretűeket.

23. Hogy mily nagyszámú visszaélésnek volt szülője az egyházban az a rajongó felfogás, mely szerint a szentségnek gépies végzése használ a szív érzelmének hozzájárulása nélkül, azt senki sem képes szavakkal elmondani. Innen ered a miséknek ama végtelen megszentségtelenítése; erről azonban alább fogunk szólani. Az ókori írókból egyetlenegy betű sem hozható fel, amely e dologban a skolasztikusoknak fogná pártját. Sőt Augustinus az ellenkezőjét állítja, hogy a szentség mellett levő hit, s nem a szentség igazít meg. S ismeretes Pálnak nézete (Róm 10,10): "szívvel hiszünk az igazságosságra."

(XIV. cikk.) Az egyházi rendről. (1)

24. A 14. cikket, amelyben azt mondjuk, hogy csak a rendesen meghívottnak engedhető meg a szentségeknek és az igének szolgálata az egyházban, akként fogadják el, ha az egyházi felszentelést elfogadjuk s

(1) Hangsúlyozza a Luther által is erősen követelt lelkészi hivatásnak és állásnak szükségszerűségét az evengélium tiszta hirdetése, a szentségek pontos kiszolgáltatása s a gyülekezeti rend fenntartása céljából, de elveti a papi állásnak, mint rendnek szentségi jellegét. (24-28.) Evang[éliumi] egyházi kormányzásról nincsen semmi szó, semmi utasítás.

287

használjuk. Ez okból mi ebben a gyűlésben (1) gyakran bizonyítottuk, hogy a legnagyobb készséggel óhajtjuk az egyházi kormányzati rendet és fokozatokat megtartani az egyházban, még ha azok emberi tekintély alapján keletkeztek is. Mert mi jól tudjuk, hogy az atyák jó és hasznos szándékkal állapították meg az egyházi fegyelmet ily módon, amint azt a régi egyházi törvények írják. 25. De a püspökök a mi papjainkat vagy arra kényszerítik, hogy az általunk hitvallásilag tanított felfogást elvessék és kárhoztassák, vagy új és hallatlan kegyetlenséggel ölik a szegényeket és ártatlanokat. Ezek az okok akadályozzák, hogy a mi lelkészeink őket püspökökül elismerjék. Így tehát a püspökök kegyetlensége az oka annak, amiért helyenként felbomlik a törvényes egyházi rend, amelyet mi igen nagyon megtartani óhajtottunk. Ők lássák, miként fognak majd számot adni Istennek, amiért szétbomlasztják az Egyházat. 26. A mi lelkiismeretünk nincsen veszélyeztetve ebben a dologban, amikor tudjuk, hogy hitvallásunk igaz, istenfélő; és mert egyetemes (katolikus), nem szabad helyeselnünk azoknak kegyetlenségét, akik e tant üldözik. 27. S mi tudjuk, hogy az egyház azoknál van, akik az Isten igéjét helyesen tanítják és a szentségeket helyesen szolgáltatják ki, nem pedig azoknál, akik Isten igéjét nemcsak rendeletekkel próbálják megsemmisíteni, hanem még meg is ölik azokat, akik az igazat és helyeset tanítják, s akik ellen, még ha valamit tesznek is a kánonok ellen, magok a kánonok enyhébben szólanak. 28. Továbbá itt ismét bizonyítottnak akarjuk tudni, hogy mi örö-

(1) Az augsburgi gyűlés színe előtt, amennyiben az Apologia első alakjában úgy volt szerkesztve, hogy a Cáfolatra feleletül felolvastatik a birodalmi gyűlés előtt, amit megtagadtak.

288

mest meg fogjuk tartani az egyházi és kanonikus rendet, (1) hacsak a püspökök felhagynak a kegyetlenkedéssel gyülekezeteink ellen. Ezen akaratunk úgy Isten előtt, mint az összes népeknél ki fog menteni minden időkig, hogy a püspöki tekintély megrendülésének nem mi vagyunk okozói, mihelyt olvasni és hallani fogják az emberek, hogy mi a püspökök jogtalan kegyetlensége ellen tiltakozva, semmiféle méltányosságot nem érhettünk el.

(1) Az eredetiben így hangzik: "nos libenter conservaturos esse ecclesiasticam et canonicam politiam." Az "ecclesiastica politia" (egyházi szervezet) alatt értendő az egyház lényegéhez tartozó változhatatlan törvény; a "canonica politia" egyházjogi, vagy egyháztörvényhozási szervezet, amely az egyháznak külső viszonyait és rendjét szabályozza. Ott az elvek, itt a részleges szabályok vannak.