BETHLEN GÁBOR KÖNYVTÁR
SZERKESZTI:
BORBÉLY LÁSZLÓ
KÁROLI GÁSPÁR:
A VIZSOLYI BIBLIA
ELŐLJÁRÓ BESZÉDE
INCZE GÁBOR dr.
TANULMÁNYÁVAL
SAJTÓ ALÁ RENDEZTE
BORBÉLY LÁSZLÓ
KIADJA
AZ ORSZÁGOS BETHLEN GÁBOR SZÖVETSÉG
BUDAPEST, 1940
Megjelent a vizsolyi Biblia 350-ik
– a könyvnyomtatás 500-ik esztendejében,
az 1940. évi Országos Protestáns Napok alkalmából.
Elektronikus kiadás:
Németh Ferenc (nemo44@hotmail.com)
2006.
A magyar nemzet ábécéje
Milyen eszközökkel rendelkeznek vajjon az egyes korok mozgató eszméi, gondolatirányai, amikor meg akarják hódítani a világot? Általában milyen úton, módon hat egyik ember a másikra, hogyan értetik meg a hatalmasságok akaratukat az alattvalókkal, a néppel? Parancsszó, vagy inspiráció hogyan mennek teljesedésbe, mik adnak nékik szárnyat és sikert?
A szájról szájra való út lehet hathatós, meghitt, gyors és tüzes, de sohasem biztos, mert elhalványulhat, megnőhet, kihunyhat, elnémulhat, vagy hamis alakúvá és egészségtelen méretűvé változhatik a legvilágosabb parancs és a legszebb üzenet is.
Tűzzel és vassal, ököllel és gyilokkal is tehet mozgatni korokat és világrészeket. Kanyargó vérpatakok és füstölgő romhalmazok is beszélnek koreszmékről és akaratnyilvánulásokról. Az erőszak eszközei azonban mégsem biztosítékok, nem pillérverések, nem világos, félreérthetetlen és nem szivesen fogadott utak, korszakok mozgató gondolatai és eszmeirányai számára.
Az akaratnak, meglátásnak, magasabbra lendítésnek útját a betű biztosítja. Tulajdonképeni hatás egyik lélek részéről a másikra a betűvel kezdődik. Ez rögzíti meg az akaratot, ez kapcsolja
6
össze a különböző világtájakat, ez ad eszközt arra, hogy elmondhassuk egymásnak pontosan azt, amit mondani akarunk, akár kortársakról van szó, akár egymásután következő nemzedékekről.
Isten nagy ajándéka az értelmes ember számára az írás, a nyomtatott betű. A kijelentést, Jézus Krisztus megváltói tisztének teljességét, azt, hogy az Ige testté lett (János 1, 14.), sokkal nehezebben tudta volna megérteni a világ, ha az Isten kijelentése nem volna megírva is.
Az Ige szolgálatába álló írás a könyvnyomtatással kezdette meg igazán lelkeket hódító munkáját. Nem véletlen, hogy a reformáció korában a nyomda, a sajtó csaknem kizárólagosan a protestánsok kezében van, hiszen senki másnak nincsen olyan sürgősen papírra vetni való dolga, mint a protestánsoknak, akik Isten újból felfedezett, szívükben diadalmasan zengő Igéjét tovább akarják adni, kezébe akarják nyomni mindenkinek, hogy az egész világ hallja, lássa az Isten nagyságos dolgait.
Mátyás király gyönyörű kodexeiben az initiálék őserdei színpompájából és fényözönéből szinte a csattogó madárdal is kihallatszik, lehet, hogy hosszú heteken át festegette a pár négyzetcentiméternyi kezdőbetűt, amíg elkészült remekével, a kámzsás barát. Nem kellett sietnie a festéssel és a szöveg másolásával, mert a könyvet a királyon kívül nem várta senki sem. A kodex nem akart hangerősítő lenni, nem akarta szétszórni az antik szerzők bölcseségét, legfeljebb megtartani akarta a római, vagy görög bölcsek igazságait. A Mátyás király halála után épen száz esztendőre megjelenő első magyarnyelvű teljes Biblia épúgy, mint elő-
7
dei, a legelső magyar könyv: Komjáthi Benedek munkája: Az Zenth Paal leueley magyar nyeluen, vagy Sylvesler János, Heltai, Bornemisza, Félegyházi, Melius Biblia-fordításai mind mind lázas sietséggel avval az igénnyel lépnek fel, hogy nekik az evangélium világosságát szét kell szórniuk mindenhová, ahol csak magyar lelkek várják a Krisztus igazságát.
Gellért püspök, első királyunk nagyszerű munkatársa bizonyára élt minden eszközzel, amivel a magyarokat téríteni, keresztyénné tenni remélte. Nehéz munka lehetett számára, mert a magyarok szimfóniáját nem értette, csak tolmácsolással érintkezhetett a térítendő néppel. Hatszáz esztendő múlva Károli Gáspár a kétféle ige összehangolására vállalkozik, amikor az Isten Igéjét magyar nyelven szólaltatja meg. Milyen pompásan engedelmeskedik a magyar nyelv az ő lelkének és milyen pompásan engedelmeskedik ennek az istenes vén embernek lelke az Isten Igéjének, hogy az ő Biblia-fordítása révén engedelmeskedjék a magyar ember hite és nyelve is évszázadok óta immár az Isten örök kijelentésének.
Háromszázötven esztendő óta számtalan kiadást látott Biblia-fordítása méri munkájának óriási értékét. Ez a könyv a legelterjedtebb magyar írás. Nemcsak egyházi, vagy vallási érték, hanem igazában nemzeti teljesítmény, mert ez a könyv volt tulajdonképen a magyar nemzet ábécéje, első olvasókönyve. Nem is lett volna érdemes másért olvasni megtanulnia ennek a nemzetnek, hiszen annak a korszaknak emberét más alig érdekelte, mint a vallásnak, a kijelentésnek igazságai. Nem tudtak másra gondolni, nem láttak meg mást a világon, mint a vallás égető kérdéseit. A mennyország arasznyi magasságban volt a fejük felett.
8
Ezért voltak bátrak a Biblia-fordítók, a reformátorok, az evangéliumi hit bajvivói, mert nem a maguk igazságait mérték ki fonton, hanem az Istentől kapott, a meghallott Igét és a meglátott igét szolgálták és hirdették, nyomtatták, adták tovább kézről-kézre. Ezért feddik kemény szóval a városokat, a fejedelmeket, a főurakat és követelik a költségek előteremtését, az egyházak támogatását, a Biblia kinyomattatását. Isten ügyének a prókátorai, szószólói, bajnokai mindenki előtt és mindenkivel szemben.
Kevés szó esett még arról, hogy mit köszönhet Csokonai, Arany, Ady nyelve és mit köszönhet a magyar paraszt nyelve Károli Gáspár háromszázötvenesztendős Bibliájának, még kevesebb esett azonban arról, hogy mit köszönhet a magyar keresztyénség ennek a nyelvnek: mennyire lett a Károli nyelvének muzsikája hajtóerővé, igéinek magyaros biztonsága megnyugtató lelkületté, egész Biblia-fordítása plántálójává annak az egyetlen más nemzetéhez sem hasonlítható magyar keresztyénségnek, amely higgadt, nyugodt, sokszor flegmásnak látszó indulatáual őrzi mélyen magában igazán csak szent alkalmakra lángba szökő tüzének parazsát.
Az óriási terjedelmű munka két kötetét nem tudjuk újból megjelentetni, csak Károli Gáspár két ajánló levelét és a nyomtató mester kedves védekezését nyujtjuk ebben a kis könyvecskében a Károli Gáspárra és Bibliájára 350 esztendő múlva hálás szívvel és boldog büszkeséggel gondoló olvasóknak.
INCZE GÁBOR.
TEKINTETES ÉS NAGYSÁGOS URAKNAK,
VITÉZLŐ NEMES NÉPEKNEK ISTENFÉLŐ KÖZSÉGNEK
ÉS AZ ISTEN HÁZÁBAN MUNKÁLKODÓ PRÉDIKÁTOROKNAK,
KIK EGÉSZ MAGYARORSZÁGBAN ÉS ERDÉLYBEN VANNAK.
Az Istennek kegyelmét és a megszentelésnek lelkét JÉZUS Krisztusban kívánja szíve szerint.
Az ember
teremtésének
vége az
isteni esméret.Az egész Szentírás bizonyságot tészen arról, hogy Isten az embert evégre teremtette az ő képére, hasonlatosságára és evégre váltotta meg az Ő szent Fia által, hogy őtet és az ő örökkévaló voltát, bölcseségét, hatalmas mindenhatóságát, igazságát és irgalmasságát az ember megismerné és az ő teremtő megváltó Urának szolgálna. Mint az Apostol mondja:
Az Isten egy vérből teremtette az egész emberi nemzetséget, hogy laknának e földnek színén és keresnék az Istent. És a Zakariás: Az Isten – úgymond – megváltotta az ő népét, hogy megszabadulván a mi ellenséginktől, szolgáljunk néki a mi életünknek minden
Csel. 17.
Luk. 1.
10
rendiben, szentségben és igazságban őelőtte. Annakokáért az embernek az ő életében azon kell mesterkedni, hogy megtudván teremtésének és megváltásának végét, arra igyekezzék, ami végre teremtetett és megváltatott.
Mert noha ily méltóságoson teremtett Isten minket, hogy holott a barmok csak a földre néznek, mi egyenesen az egekre nézzünk, mindazáltal az oktalan állatoktól az ember semmit sem külömböz, ha teremtésének végét nem tudja és az ő teremtésének végére nem igyekezik. Nem méltó azért, hogy az emberek közé számláltassanak akik nem tudják az ő születéseknek végét.
Az ember
nem külömböz
a baromtól
az isteni
esméret nélkül.De mivelhogy az Isten hozzámehetetlen fényességben lakozik, kit soha senki nem látott és nem láthat, más az, mivelhogy mi gyarló bűnös emberek vagyunk.
1. Tim. 6.
Ján. 1.Nincsen mibennünk annyi erő és tehetség, hogy mimagunktól az Istennek esméretire juthassunk, mint Krisztus mondja: A test és a vér ezeket tenéked meg nem jelentette. Ismét: Senki nem esméri a Fiút, hanem az atya, sem az Atyát, hanem a fiú és akinek ő meg akarja jelenteni. Innét vagyon, hogy ama bölcs Simonides is, mikor Isten felől kérdetnék, azt mondja vala, hogy annál nehezebb volna az néki,
Nincsen az em-
berben arra való
erő, hogy az Istent
megesmérhesse.
Máté 16. és 19.
11
Az Isten viszi
az embert az
ő esméretire
és ő esmérteti
meg magát az
emberrel.melynél többet gondolkodnék arról. Annakokáért azt mondják, hogy nemcsak teremtett és nemcsak megváltott minket Isten, hogy őtet megésmérnők és néki szolgálnánk, hanem ő maga viszen is minket vakokat és resteket ő magának és az ő jóvoltának esméretire. Nagy azért a teremtésnek és megváltásnak jótéteménye, de ez is nagy jótéteménye az Istennek, hogy a mi teremtésünknek és váltságunknak végére ő viszen bennünket,
azaz ő tanít minket magára és mint a Jób mondja, nem úgy tanít minket, mint a vadakat, madarakat, hanem sokkal külömben.
Jób. 35. Mert először az embernek természetibe úgy oltotta bé magát Isten, hogy amint még a pogány bölcs is mondja: Soha nem lehet oly goromba nemzetségből való ember, aki ne vallaná azt, hogy vagyon Isten, aki e világot teremtette és azt igazgatja. Mint az Apostol mondja, hogy az Isten nem messze vagyon mitőlünk, mintha azt mondaná, hogy az ember őmagában megtapasztalhatja az Istent, mivelhogy őbenne élünk, mozgunk és vagyunk.
A természetbe
Isten béoltotta
az ő esméretit.
Cic. lib. 1. de
legibus, et lib. 2.
de Nat. Deorum.Másodszor a teremtett állatokra is annyira reá nyomta Isten az ő dicsőségének jegyét, hogy az ember, ha az ő szemét felemelvén megtekinti a teremtett állatokat e
Csel. 17.
A teremtés és a
teremtett állatok
tanitanak Istenre.
12
világon, nem tagadhatja semmiképen az Istent, mint a szent Pál mondja:
Az Istennek láthatatlansága, tudniillik az ő örökkévaló hatalma és istensége a teremtésből és a teremtett állatokból megesmértetik, melyet a Dávid is bizonyít.
Róm. 1. Az egek, úgymond, beszélik az Isten dicsőségét és az ő cselekedetit hirdeti a kiterjesztett Ég. De mivelhogy a mi természetünk megromlott,
Zsolt. 19. ha azért Isten más úton nem viszen minket az ő esméretire, soha ezen az úton, tudniillik a néma mestereknek tanítások által, az ő igaz esmeretire nem juthatunk és a természetből és a teremtésből vött isteni esméret meg nem gyümölcsözik mibennünk és annak semmi egyéb hasznát nem veszszük, hanem, hogy csak menthetetlenek legyünk az Isten előtt. Mert noha a régi pogányok a természetnek világossága által és a teremtés által meggyőzettetvén megesmérték és megvallották, hogy az Isten egy
A természetnek
világossága által
és a teremtés
által nem mehe-
tünk az igaz is-
teni esméretre.és az örökkévaló hatalmas, mivelhogy a teremtés Istennek mint egy könyve, melyben őtet minden ember láthatja. Mindazáltal mivelhogy Isten azokat külömben nem tanította, annakokáért az igaz Istennek esméreti mellől elhajolván számtalan sok isteneket gondoltak magoknak és mint szent Pál mondja:
Róm. 1.
13
Róm. 1. elformálták Istent embereknek és oktalan állatoknak formájára. Némelyek imádták a Jupitert, kinek a gondviselésben melléje adták Mercuriust, Saturnust, Marsot, Vénust. Némelyek imádták és tisztelték a Napot, Holdot, csillagokat, az éltető állatokat, tüzet és vizet, az egeket. Némelyek a négylábú állatokat, madarakat, csúszó-mászó állatokat. Kik noha sok isteneket imádták, de azért isten nélkül valók voltak mint az Apostol mondja az Efézusbéliekről, hogy Isten nélkül voltak a Jézus Krisztus esméreti előtt, melyre nézve a próféta is azt
mondja: hogy a pogányoknak istenek bálványok, mert az Istennek ábrázatja Jézus Krisztus, ki nélkül soha senki az Istennek esméretire nem juthat. Annak okáért, hogy Isten az embert az ő esméretire vonhatná, hogy az ő teremtésének vége meg lenne az emberben, az ő szentséges száját megnyitván, őmaga szólott és tett bizonyságot sokszor e világnak őmaga felől, irgalmassága, bölcsesége, igazsága felől. Mint mikor azt mondotta: Én vagyok a te Urad Istened,
Ef. 2. Zsolt. 96.
2 Kor. 4. Zsid. 1.
Isten őmaga szólott
maga felől, hogy
az emberek az ő es-
méretire juthassanak.ki az Egyiptusból kihoztalak. Ismét: Én vagyok az uralkodó erős ÚR, irgalmas, kegyelmes, nagy türhető, könyörülő és igaz Isten, ki megtartom irgalmasságomat ezerig és
2 Móz. 20. et 34.
14
elvészem az embereknek bűnöket, kinek előtte az ártatlan nem ártatlan. Ilyen módon pedig sokszor szólott az Isten maga felől.
Jóllehet azért nagy jótéteménye Istennek, hogy a természetbe oltotta magát és a teremtett állatokra is az ő dicsőségének jelenségét reája nyomta, de sokkal nagyobb jótéteménye ez, hogy őmaga szólott maga felől.
Mert a Dávid is noha azt mondja, hogy az egek hirdetik az Isten dicsőségét, mindazáltal másfelől az Isten beszédét magasztalja és azt mondja: Az Istennek beszéde tiszta, igaz, mely a kicsinyeknek bölcseséget ád. Mellyel jelenti, hogy az Isten beszédéből világosban látjuk és esmérjük őtet, hogynem e teremtésből. De lásd meg az Istennek más jótéteményét is.
Zsolt. 19. Mivelhogy az emberek természet szerint feledékenyek és hajlandók minden hamisságra és idegen isteni tiszteletre, annakokáért nemcsak megjelentette Isten magát az ő szentséges szája által, hanem annakfelötte, hogy el ne feledkeznénk arról, akarta, hogy az őmaga felől és akaratja felől való bizonyságtétele irásba foglaltatnék, hogy az inkább megmaradna és az írás az igaz tudománynak regulája lenne minden hamis tudományok ellen.
Az Isten az ő
beszédét akar-
ta megiratni.
15
Mert noha sok ideig, közel kétezer esztendeig, a teremtéstől fogva Mózesig semmi írás nem volt (noha emlékezik Judás Apostol az Énokh könyvéről), hanem Isten csak az ő maga szentséges szája által szólott és a szent atyák a tudományt csak szájokban hordozván, azt kézről-kézre adták fioknak és unokájoknak.
Mindazáltal végezetre a Mózesnek parancsolja Isten, hogy mindeneket megírna. Írt azért Mózes öt könyvet a teremtésről és az Isten Anyaszentegyházának nevekedéséről és az Izrael népének minden dolgairól mind a Kanaán földére való menetelekig, mely könyvekről emlékezik Krisztus sok helyen, nevezet szerint pedig mikor azt mondja: Vagyon Mózesek és Prófétájok, hallgassák azokat, kinek írásával sok helyén az ő
2. Móz. 17.
Első írás a
világon a
Mózes írása.tanítását Krisztus erősíti, azonképpen az Apostolok is, noha némely istentelen emberek Mózes felől mosdatlanul szólnak és azt kérdik, ha volt valaha a Mózes és ha volt, kitől tanulta a teremtésnek históriáját. A Mózes után is voltak sok Próféták, kik nemcsak szóval tanították, hanem Istennek akaratjából megírták tanításokat, mint Sámuel, Dávid, Ésaiás, Jeremiás, Ezékiel, Dániel és a tizenkét Próféták. Ezek nélkül is sok
Luk. 16.
16
Próféták voltanak, kiknek írások elveszett, mint a Szentírásból megtetszik, mint az Isten hadairól való könyv (4. Móz. 21.), a Justus könyve (Jósué 10.), Náthán, Gád, Semeiás, Haddo, alias Jehu könyve, kikről mind emlékezet vagyon a Szentírásban.
Ezek pedig a könyvek, melyeket egy szóval Bibliának nevezünk, az Istennek kegyelmes jóvoltából megtartattak, noha az emberek gondviseletlenek voltak azoknak megőrizésében és a kegyetlenek nagy szorgalmatossággal
akarták azt elveszteni, mint az Antióchus Epiphanes és a Diocletianus császár. Annakokáért nagy jótéteménye az Úr Istennek, hogy az ő maga szentséges szájával szólván az embereknek, nékik mind magát, mind akaratját kijelentette. De ez is hasonló jótéteménye, hogy a Prófétákkal megiratta mind magát kicsoda és minémü állat [lény] légyen, mind pedig akaratját, jóllehet ennek is az Isten jótéteményének nem lőn olyan előmeneteli, aminemüt Isten kiván vala. Mert az Izraeliták is, akiknek Isten szólott a Próféták által, meg nem elégedvén az igaz Istennel, aki őket Egyiptomból nagy sok csudatételekkel kihozta vala és nékik szólott, idegen bálvány isteneket imádá-
2 Kir. 24.
1 Macab. 1.
Euseb. lib. 8
Hist. Eccles.
cap. 3.
17
nak, mint azt a Próféták nékik sok helyen vetik szemekre.
Mert az embernek természeti oly romlott, hogy semmiképpen az Istennek igaz esméretire nem juthat, ha Isten őmaga szól is néki, ha csak külső füleinek szól. Végezetre azért, mikor mégis az Isten nyilvábban akarná magát
kijelenteni, hogy az emberek is őtet nyilvábban ismérnék, az ő maga egyszülött Fiát öltöztette testbe, hogy az tanítaná meg e világot az Istenre és az ő akaratjára, kinek tanításával meg kellene elégednünk addig, míg az Istent színről színre és szemtől szembe látnók.
Az Isten
utólszor
Fia által
jelentette
ki magát.Kiről azt mondják, hogy minékünk mindeneket minden fogyatkozás nélkül megmondott vala, melyeket az ő szent Atyjától hallott. Azért mondja az Apostol: Az Isten régenten sokképpen szólott az atyáknak a Próféták által, ez utólsó időben pedig szólott minékünk az ő Fia által. Szent János azt mondja:
Zsid. 1. Senki soha nem látta az Istent, hanem a Fiú, ki az Atyának kebelében vagyon, az beszéllette meg minékünk. Krisztus pedig őmaga azt mondja:
Ján. 1. Nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit cselekeszik az ő Ura. Hanem barátimnak mondalak titeket, mert valamiket hal-
Ján. 15.
18
A Krisztus az
ő tudományát
prédikáltatta
mind e világon
az Apostolokkal,
az után vélek
megiratta.lottam az én Atyámtól, nektek megjelentettem. Annakokáért valamennyi jót tett Isten e világgal eleitől fogva, mindazt meghaladja ez és mindannál drágább jótéteménye az Istennek, hogy az ő szent Fiát e világra elbocsátván, azáltal nékünk mindeneket megjelentett. Ki nemcsak megjelentett minékünk mindeneket, hanem az ő választott szolgáit is, kik tanításának hallgatói, csudatételinek látói voltak, szent lélekkel azokat felékesítvén, mind e világra kibocsátta, hogy az Evangéliomot prédikállanák és abban az Istennek Jézus Krisztusban való kegyelmességéről bizonyságot tennének, kik az ő mestereknek parancsolatja szerint e világot bétöltötték az Evangéliommal és Krisztusnak jó illatjával. Azután amit prédikállottak, megírták mind a Próféták és az ő utánnok valóknak hagyták, hogy a Próféták és Apostolok írása lenne az Anya szent Egyháznak úgy mint két szeme vagy két emlője, melyet szopnánk és azáltal nevekednénk.
Azért mondja szent János: Amit láttunk, hallottunk, kézzel tapasztaltunk, tudniillik az életnek igéjét, azt hirdetjük néktek. Szent Péter pedig azt mondja: Nem valami mesterséggel gondolt beszédet követünk, mikor prédi-
1 Ján. 1.
19
2 Pét. 1. káljuk néktek a mi Urunk Jézus Krisztusnak hatalmát és eljövetelit, hanem úgy mint kik szemeinkkel láttuk az ő méltóságát és a mi füleinkkel hallottuk az Atyának ő felőle való bizonyságtételét. Annakokáért mindezekből azt mondjuk:
Először, hogy az Istennek tökéletes és mindenestől fogva való akaratja a Prófétáknak és Apostoloknak írásokban vagyon és annakokáért azok az írások méltán neveztetnek szent írásoknak. Másodszor, hogy a Prófétáknak és Apostoloknak írások tökéletes, teljes, fogyatkozás nélkül való, tiszta, igaz. Harmadszor, hogy nem szabad ahhoz semmit adnunk, hogy
Zsolt. 119.
Esaiás 8.
2 Pét. 1.
Zsolt. 19.Istennél bölcsebbeknek ne láttassunk, sem pedig nem szabad abban elvenni, vagy attól elhajolni jobb kézre, vagy bal kézre, hanem azokat mindenestől épen kelljen megtartani, úgy mint a mi hitünknek és vallásunknak erős és mozdíthatatlan reguláját. Negyedszer, hogy minden teremtett állat tartozik engedelemmel ahhoz a tudományhoz, mely a Próféták és Apostolok írásában vagyon. Ötödször, hogy csak azt a tudományt kelljen bevennünk, mely a Próféták és Apostolok tudományával egyez. Valamely pedig nem egyez, akarkié légyen az a tudomány, akar Angyalé,
5 Móz. 12. et 28.
Péld. 30.
20
akar ördögé, akar Pápáé, vagy akarmely nagy méltóságbéli emberé, akar Conciliomé, semmiképpen nem igaz és azt be nem kell vennünk, mint a szent Pál mondja: Ha
az Istennek Angyala mást prédikállana, légyen átkozott. Nem kell tehát minékünk vakmerőképpen minden tudományt bevennünk, mihelyt azt valaki az ő szájából kibocsátja, hanem meg kell
Gal. 1. próbálni és a Próféták, Apostolok írása mellé kell vetni, mint az Isten lelke tanít bennünket. Annakokáért örökkévaló hálaadással tartozunk az Úr Istennek, hogy magát sokképpen jelentette ki az embereknek, de kiváltképen hogy az ő szent Fiát e világra elbocsátta és ő általa magát ilyen nyilván és minden homályosság nélkül jelentette meg és az Apostolokkal az ő akaratját nemcsak prédikáltatta, hanem annak felötte megiratta, kérjük alázatosan őfelségét, hogy a Bibliának könyvét, melyben vagyon az ő jó akaratja, tartsa meg az ördögnek és e világnak dühössége ellen, az ő szentséges igéjét és abban az ő akaratját hirdettesse minékünk az ő szolgái által és hogy az ő igaz esméretire juthassunk és abban gyarapodhassunk, szóljon nékünk az ő szent Lelke által a mi szíveinknek is. Mert miképpen a ter-
1 Kor. 2. et 14.
1 Ján. 4.
1 Thess. 5.
21
mészetnek világa által és a teremtés által, szinte azonképen Próféták által, Krisztus által és az Apostolok által csak hiába szól minékünk a mi külső füleinknek, ha a mi belső füleinknek nem szól. Boldogok azért, akiknek Isten szól az ő szent igéje által, de sokkal boldogbak azok, akiknek szól az ő szent Lelke által és akiket nemcsak kívül vonszon, hanem belől is, kikben nemcsak az íge által, hanem az ő Lelke által is hatalmason cselekedik. Annakokáért a Krisztus minékünk mindaddig haszontalan és az ígében hiába prédikáltatik, mígnem az Isten Lelkétől hitnek általa a mi szívünkbe beoltatik és beplántáltatik az igének hallásából.
Mert Isten az ő népével való szövetségben egybeköti mind a kettőt, az ígét és az ő szent Lelkét. Ez – úgymond – az én kötésem vélek. Az én Lelkem, mely tebenned vagyon és az én beszédim, melyeket adtam a te szádba, el nem távoznak tetőled és a te nemzetségedtől, mely dologra nézve
Ésaiás 59. az Apostol is azt mondja, hogy az Evangélium Isten hatalma minden hívő embernek idvösségére, azaz oly eszköz, melynek általa Isten hatalmason cselekeszik a híveknek szívekben. Azért hasonlittatik a tűzhöz, pörölyhöz, kétélű fegyver-
Róm. 1.
22
Jerem. 32.
Zsid. 4.
Ésaiás 55.
Pét. 1.höz és a szép záporesőhöz, azért mondja a szent Péter, hogy újonnan születünk a halhatatlan és rothadatlan mag által, mely az Istennek ígéje.
Miképen azért külsőképen Isten az, aki minket eltart és a mi életünket táplálja, de úgy ha a mi hivatalunk szerint kenyeret keresünk, azonképen az Isten Lelke az, aki a mi szívünkben, lelkünkben cselekeszik, hitet formái, újonnan szül, de nem külömben, hanem az ígének hallgatásából. Ha azért azt akarjuk, hogy az Isten mibennünk cselekedjék, ne légyen mielőttünk semmi becsületesb az Istennek ígéjénél, annak hallgatásánál, olvasásánál és tanulásánál.
De mivelhogy e világ nem akarja, hogy az Istennek szent könyvei közönséges nyelven legyenek és azt mindenek olvashassák, azért erről is szólnunk kell. Azt mondják pedig, hogy nemcsak akarja Isten, hogy a Papok olvassák a szent írást és a község azoknak szájokból hallja, hanem azt is akarja, hogy az Ó- és Új-Testamentom könyvei minden nemzetségnek nyelvén legyenek és azokat olvassák, hánnyák, vessék mindenek, szegények, gazdagok, kicsinyek, nagyok, férfiak és asszonyi állatok, mert az Isten egyaránt minden rendbéli em-
23
bereket akar idvözíteni. Hogyha pedig nem akarja Isten, hogy a község olvassa az Isten ígéjét az ő tulajdon nyelvén,
miért iratta azt az ő népének Mózessel, a Prófétákkal, Dáviddal az ő saját zsidó nyelveken és nem egyéb nyelven, melyet nemcsak a zsidók, hanem a szomszédságban sok egyéb nemzetségek is megértenének? Miért akarta, hogy az ő szent könyve nemcsak zsidó nyelven volna, hanem kaldeai és syriai nyelvre is fordíttatnék? Miért olvassa az Istennek törvényének könyveit Jósiás király a Salamon templomában a község előtt, ha nem illik a királyok kezébe a Biblia?
1. Tim. 2. Vagy akik azt mondják, hogy nem szabad közönséges nyelvre fordítani a Bibliát, honnét bizonyítják meg, hogy Isten a Bibliának csak deák nyelvet szentelte? Bizony, ha a Bibliát egy kiváltképpen való nyelven kellene olvasni, nem volna jobb, mint zsidó nyelven olvasni, mivelhogy az Ó-Testamentom könyvei zsidó nyelven irattak. De az Isten így akarta, hogy a szent írás egy nyelv által származnék, azután sok nyelvek által sok pogány népek közé terjedne azoknak idvösségekre, tudniillik a kaldeusok, syriabeliek és görögök közé. Nem Istentől volt-é tehát, hogy ama Ptolemeus
1 Kir. 23.
24
Philadelphus egyiptumbéli király, az népének kedvéért felötte nagy munkáral és költséggel Jerusálemből hetven zsidó bölcseket hivatván, a Bibliát zsidóból
görögre fordíttatta, amint Josephus beszéli? Mit mondunk az Istennek ajándokáról, melyet az Apostoloknak adott vala Pünkösd napján? Kétség nélkül az Apostoloknak nyelveket el
Josephus.
Antiq. Iud.
12. cap. 3.nem változtatta volna Isten, hogy sok nyelveken szólhatnának, ha nem akarta volna, hogy az ő neve sok nemzetségeknek nyelveken prédikáltatnék. Az Apostolok pedig és Evangélisták miért írták a JÉZUS KRISZTUS tudományát görög nyelven, mely akkor majd mind e világon közönséges nyelv volt, ha az Isten nem akarta, hogy a szent írás közönséges nyelven olvastassék?
Csel. 2. A szent Filep miért nem feddette meg a Candaces királyné asszonynak szolgáját, hogy az Ésaiás könyvét olvassa vala? Avagy nem méltán dicséri-é szent Lukács a Berea városbélieket, hogy minden napon hányták-vetették a szent írást, hogy megpróbálnák a Pál Apostolnak tudományát?
Csel. 3. De mivelhogy a Patereknek írások minduntalan ezeknek szájokban vagyon, feleljenek meg, a Chrysostomus Doctor miért inti a községet, hogy olvassák a szent írást, ha
Csel. 17.
25
semmi közi nincsen a községnek ahhoz? Mert ő azt mondja:
Kérlek titeket, hogy gyakorta ide jöjjetek és a szent írásnak olvasását szorgalmatoson hallgassátok, nemcsak akkor pedig, midőn idejöttök, hanem otthon is az Isten Bibliáját kezetekbe vegyétek. Ismét:
Homil. in
Genes. 29.Mindenkor intelek és nem szünöm meg inteni, hogy nemcsak itt hallgassátok, amit mondunk, hanem mikor otthon vagytok is, a szent írást olvassátok és ne mondjad: nem én dolgom az írásnak olvasása, hanem azoké, kik e világot megtagadták. Mit mondasz ember? Sokkal inkább tiéd, hogy nem azoké. Ismét: Hallja meg ezt a község:
Contione 3.
de Lazare.Szerezzetek magatoknak Biblát, mely a léleknek orvossága, ha egyebet nem, akarcsak az uj Testamentom könyveit. Ismét: Ez mint egy dögleletesség mindent megveszt, hogy a szent írásnak olvasását
Homil. 9. in.
Epi. ad. Col.
Homil. 2. in Matth.állítjátok csak a barátokra nézni, holott szükségesb néktek, hogy nem azoknak etc. Szent Dávid azt mondja, hogy az Istennek beszéde a mi lábainknak vezére. Másutt: az Isten Lelke kenyérnek és víznek mondja, mely után sohasem lehet meg nem éheznünk, sem meg nem szomjúhoznunk. Sz. Pál ellenség
Zsolt. 119.
Ján. 4. et 7.ellen való fegyvernek. Azért akik a Bibliát csak a deák nyelvre szorítják és
Eféz. 6.
26
a község kezéből kivészik annak olvasását és őket a bálványozókhoz igazítják, hogy azok légyenek, amint ők szólnak, a parasztoknak Bibliájok és azoktól tanoljanak, amint Gergely pápa mondotta volt, azok minden kétség nélkül a JÉZUS KRISZTUS vére hullásával megváltott népet nagy gyalázatos bosszúsággal illetik, azokat a setétségben vezérlő lámpástól, az ő lelkeknek kenyerétől, vizétől, az ellenség ellen való fegyvertől megfosztván, a setétségben hagyják, lelki éhséggel, szomjúsággal gyötrik és veszedelemre taszítják. De mit mondjunk? Igen vaknak kell annak lenni, aki ezt által nem látja, miért fosztják meg a rómaiak a községet a Bibliának olvasásától. Mert hogy az ő tudományoknak hamissága meg ne esmértessék a községtől és hogy mindent szabadon szerezhessenek, végezhessenek és azt a községnek nyakába vethessék minden próbálás nélkül, ezt az okosságot találták, hogy ne légyen szabad a Bibliát közönséges nyelvre fordítani és a községnek olvasni. Soha azért a fejedelmek nagyobb jót nem cselekedhetnek a községgel, mint ha őket a nagy lelki rabságból ki szabadítván, az Istennek ígéjét a Próféták, Apostolok írásából prédikáltatják és nemcsak prédikál-
27
tatják, hanem arra is gondjuk lészen, hogy az Istennek könyve közönséges nyelven légyen, mindeneknek kezekben forogjon és mindenektől olvastassék.
De mivelhogy nem elégesznek meg a Pápisták ezzel, hogy a községtől mindenestől megtiltják a Bibliának olvasását és annak közönséges nyelvre való fordítását, hanem ama Bibliára akarnak minket szorítani, melyet vulgata editionak neveznek, melyet régen fordították volt, arról is azért szólnunk kell, hogy aholott az olvasók láttandják a mi fordításunkat külömbözni attól, méltán minket ne szidalmazhassanak. Azt mondjuk azért, hogy e Bibliának fordításában nem köteleztük magunkat a vulgata editiohoz, azaz ama régi Bibliához, hanem követtünk sok jámbor tudós embereket és azoknak fordítását, a hetven magyarázóknak görög nyelvre való fordításokat. Vatablust, Munsterust, Pagninust, Tremelliust, ki természet szerint való zsidó fiú volt és csak most fordította meg a Bibliát, e mellett sok tudós bölcs magyarázókat. Mert jóllehet méltó nagy dicséretre, aki a régi Bibliát fordította és sokat igen szépen fordított és nem volna gonosz, ha egy bizonyos Biblia volna, mellyel élnénk közönségesképpen, mikor
A régi Bibliáról,
melyet vulgata
editionak
neveznek.
28
bizonyságot kell előhozni vagy tanításban, vagy disputálásban, mindazáltal kicsoda tilthat meg minket, hogy a kútfőből ne igyunk, azaz, hogy az Ó-Testamentom könyvein a zsidó betűt, az Új-Testamentomén a görögöt meg ne tekintsük, ha valami igéknek erejének, vagy jegyzésének jobban végére akarunk menni? Vagy ki tilthat meg minket, hogy ne kövessük azt, aki jobban és igazban forditotta másnál a Bibliát. Mert kétség nélkül való dolog, hogy a régi Bibliában sokat nem jól és alkalmatlanul fordítottak, sokat elváltoztattak, sokat megcsonkítottak, sok helyen sokat adtak hozzája, mint ezt sok példával és bizonysággal ezután megbizonyítjuk. Méltó-é azért azt mindennél inkább követni, aki az Istenében vagy elvött, vagy ahhoz adott, vagy azt megfertéztette? És amit megváltoztattak az Istenében, nem szabad-é követnünk annak helyére állításában a nyelvet, melyen szólott az Isten Lelke? Kétség nélkül jobb embernek a forrásból inni, hogynem a folyásból és nem lehet az emberének olyan méltósága, mint az Istenének. Továbbá a bölcs embereknek egyenlő szavok ez, hogy nem Ieronymusé a régi Biblia, noha övének mond-
29
ják, melyet erős bizonyságokkal bizonyítanak. Mert őmaga megválasztja az ő Bibliáját a vulgata editiotól, mikor azt mondja:
Nomini uestro consecravi opus tridui, interpretatione nempe trium voluminum. Salomonis Misle, quas Hebraei parabolas, vulgata autem editio proverbia vocat. Más az, hogy Ieronymus az ő írásiban sok mondásokat és bizonyságokat külömben mond ki, hogy nem a régi Bibliában vagyon, melyet vulgata editionak neveznek. Erasmus Doctor azt mondja:
Praefat. super
libr. Samuel.Én hiszem (úgymond), hogy ama régi Biblia méltóságot és erőt vött csak az időnek hosszú voltából. Mert ha a közönséges Conciliumban vötték volna azt bé, mindnyájan azzal éltek volna, de ugyanazon mondást külömben mondja ki Ágoston, külömben Ambrus Doctor, külömben Hilarius. Jóllehet Platina azt mondja, hogy az Ieronymus Bibliájának Damasus püspök
Lib. 2. Epi. szerzett először méltóságot, mivelhogy azelőtt élnének a görög Bibliával. Sanctes Pagninus, ki a zsidó nyelvben tudós volt, azt írja a hetedik Kelemen pápának: Az Ieronymus Bibliáját nem kárhoztatjuk, el nem változtatjuk, attól sok helyen külömbözünk, miképpen egyebek is, kik a keresztyéni hitben
In vita Damasi 1.
30
egyezvén, az olvasásában külömböznek, mint Cyprianus, Hilarius, Ambrus, Ágoston, kiknek írásokban külömbségek és ellenkezések találtatnak, jóllehet, amely Biblia most mindenütt olvastatik, nem hisszük, hogy Ieronymusé légyen. De ha szinte Ieronymusé volna is, ennyi időtől fogva könnyen megvesztegettethetett volna az íróknak restségek és gondviseletlenségek miatt. Más az, hogy Ieronymus nem köti az ő Bibliáját erővel senkire, hogy nem volna szabad mással élni.
Mert azt mondja együtt: Kérlek tégedet olvasó, ne alítsad, hogy az én munkám egyebeknek munkájokat kárhoztatná. Az Isten templomában minden ember azt viszi, amit vihet, némelyek aranyat, ezüstöt, drágaköveket, bibort, bársonyt, mi pedig jól cselekeszszük, ha viszünk csak bőröket és kecskeszőrt.
In prologo
galeato.Másutt ismét azt mondja: Ha valahol a fordításban láttatom tenéked tévelygeni, vagy valaki a mi fordításunkban akar valamit megfeddeni, kérdje meg a zsidó betűt, az ő maga lelkiesméretit, lássa meg a beszédnek textusát és rendit, azután ha lehet, úgy rágalmazza a mi munkánkat. Ismét: Kérlek titeket, hogy e könyvnek kiváltképpen való olvasásával megelégedvén, azt közönséges helyre ki ne vigyétek és akik eleget öt-
In praefat.
super paral.
31
In praefatione
super Es. et.
Nehemiam.tenek, azoknak az ételt ne töltsétek szájokba és az olyanoknak kevélységeket eltávoztassátok, akik egyebeket tudnak kárhoztatni, de ők semmit nem tudnak szerezni, ha pedig vannak az atyafiak közül ollyak, kiknek a mi munkánk tetszik, azoknak adjátok a könyvet olvasni. Ha azért Ieronymus ő maga senkire erővel nem kötötte az ő Bibliáját, hanem szabadságban hagyta, aki akarja olvasni, vagy nem: a római Pápa senkire erővel ne kösse azt. Hanem ha az Isten házának előmentét kivánja, megengedje, hogy aki azzal nem akar élni és azt nem akarja olvasni, szabadsága legyen azzal élni és azt olvasni, amely néki inkább tetszik és láttatik igaznak lenni. Mert az Ágoston Doctor is azt mondja: Akik zsidóból görögre fordították az Írást, megszámlálhatjuk, de akik görögből deákra fordították, meg nem számlálhatjuk.
Mellyel jelenti, hogy ő idejében senki nem köteleztetett egy bizonyos Bibliához, hanem mivelhogy szabad volt mindennek megfordítani, azzal élt minden, amely néki tetszett. Másutt azt mondja, hogy a deákoknak két szárnyoknak kell lenni a szent írásra, tudniillik a zsidó és görög nyelvnek. És hogy
Li. 2. de doctrina
Christ. c. 11.
32
az Ó-Testamentum könyveinek igazságát a zsidóból kell megpróbálni, az Új-Testamentum könyveinek pedig a görögből, mely mondás a
Gratianus pápa decretomába is be vagyon írva.
Dist. 9. Azért jóllehet az Ieronymus Bibliájának méltóságát mi helyén hagyjuk és távol legyen mitőlünk, hogy azt szidalmaznók, rágalmaznók és valakit annak olvasásától elrettentenénk, ha kedveli azt, sőt azt mondjuk, hogy azzal mi is igen segittettünk és aholott a szükség hozza, örömest élünk vele. De ahhoz magunkat semmiképpen nem akarjuk kötelezni, úgyhogy attól csak egy betűben is ne mernénk eltávozni, mint a Tridentomi Conciliomban végezték volt a római pispekek, hanem egyéb bölcs embereknek fordításokat is hálaadással látjuk, olvassuk és követjük azt, akit esmérhetünk legigazabbnak lenni. Méltatlan dolog pedig azt mondani, hogy mennél több nyelvre fordittatik az Istennek ígéje, annál inkább megfertéztetik. Mert ha az igaz, miért változtatta el Isten az Apostoloknak nyelveket Pünkösd napján, hogy az Evangéliomot sok nyelven prédikállanák? Ha azért a sok nyelven való prédikállás meg nem fertéztette az Isten beszédét, mi módon fertéztetik
33
meg, ha sok nyelvekre fordíttatik? Más az, hogy a régi szent Doctorok idejében is sok Biblia volt, mint a zsidó nyelven való Biblia nélkül arabiai és kaldeai nyelven való Biblia, görög Biblia, Aquila, Symmachus, Theodotion, Origenes Bibliája és ezek nélkül is sok forditások, melyek alig számláltathatnak meg, mint Ágoston Doctor mondja. Nemhogy azért Istennek ellene volna, de inkább szép ajándoka az Úr Istennek, hogy sok nyelvekre fordíttatott a Biblia és egy nyelven sok rendbéli fordítások vannak.
De hogy igaz légyen a mi beszédünk, amit mondánk a vulgata editioról, azaz ama régi Biblia felől, hogy tudniillik igen megvesztegettetett, azt bizonyítsuk meg. Hogy sokat adtak ahhoz és abban sok toldalék vagyon, bizonyítjuk e példákkal: Lásd meg Genes. 4. vers 8. A vulgata editioban így vagyon: Monda Kain Ábelnek, menjünk ki. Ez pedig (menjünk ki) nincsen az igazi betűben, hanem csak így vagyon: Szóla Kain az Ábelnek és mikor volnának a mezőn etc. Genes. 32. vers 29. A régi Bibliában így vagyon: Miért tudakozol az én nevemről, mely csudálatos. Ez pedig (mely csudálatos) nincsen az igaz Bibliában. Numer. 20. vers 6. A régi Bibliában egy egész
34
vers vagyon, mely nincsen az igaz betűben. Kiáltának (úgymond) az Istenre és mondának: Uram Isten, hallgasd meg e népnek kiáltását és nyisd meg nékik a te kincses házadat, az élő víznek kútfejét, hogy megelégedjenek és ne zúgolódjanak etc. Ezek nincsenek az igaz betűben.
Az Eszter könyvét is négy, vagy öt caputtal toldották meg. A két utolsó könyvét Esdrásnak nyilván való szóval mondja Ieronymus Doctor álomnak.
A Tóbiás könyve görögül irattatott, nem zsidóul, de azt is annyira megvesztegették, hogy 46 verssel toldották meg, mely az igaz betüben nincsen. Azonképpen a Judit könyvében 48 vers vagyon, mely nincsen a görög betűben, melyeket a mi Bibliánkban mind elhagytunk, mint a Tóbiás könyvében is. A Példabeszédről írt könyvben is 19 vers vagyon, mely nincsen az igaz betűben, noha a görög Bibliában megvannak.
Ieron. Ad.
Domnionem
et Rogatium
prefatione in
Esdram et
Nehem.A Sirach könyvében is, mely görög nyelven iratott, 38 vers vagyon, mely nincsen a betűben. Ezenképpen a Dániel könyvében is sok tóldalék vagyon. A Rómába írt levélnek 4. részében v. 2. így vagyon a régi Bibliában: ha Ábrahám megigazult a törvénynek cselekedetiből
35
etc. De az igaz betűben csak így vagyon: ha Ábrahám a cselekedetekből igazult meg.
Hogy pedig sokat elloptak és elhagytak benne, az is nyilván vagyon. Lásd meg Genes. 9. vers 6. így vagyon: Aki az ember vérét kiontandja, kiontassék annak vére. Elhagyták ezt: Ember által. Az pedig igen szükséges cikkely. Matth. 9. így vagyon: Nem jöttem híni az igazakat, hanem a bűnösöket. Elhagyták ezt: poenitentiára. 1 Ioan 5. így vagyon: Ezeket irom néktek, hogy megtudjátok, hogy örök életetek vagyon, kik hisztek az Isten Fiának nevében. Az igaz betűben pedig így vagyon: Ezeket irom néktek, kik hisztek az Isten Fiának nevében, hogy megtudjátok, hogy örök életetek vagyon és hogy higyjetek az Isten Fiának nevében. Roman 11. Egy egész sentenciát loptak el. Ha cselekedetből, tehát immár nem kegyelem és a cselekedet nem volna cselekedet.
Ha annakokáért nem szabad semmit az Istenéhöz adni és abban ellopni, miképpen őmaga azt erősen megtiltotta, tehát minden kétség nélkül felötte igen vétkezett az Isten ellen, aki e tóldalékokat adta az Istenéhöz és aki azokat ellopta, amelyekről szólunk, akár Ierony-
36
mus dolga legyen az, akar kié. És miképpen a fejedelemnek levelének méltósága elvész, ha ahhoz valamit adnak, vagy elvésznek benne, azonképpen a Bibliának méltóságának gyalázatjára cselekedték ezt, valakik cselekedték.
Annak felötte sokat úgy fordítottak, hogy az ember nem tudhatja, micsoda. Mint Ioel 2. Cap.
Convertimini ad Dominum quia benignus est, et praestabilis super malitia. Micsoda ez: praestabilis super malitia? – Psal. 67. Si dormiatis inter medios cleros, pennae columbae deargentatae et posteriora dorsi eius in pallore auri. Ezt sem tudhatja ember, mit akar. – Psal. 110. Tecum principium in die virtutis tuae etc. ez is olyan, mint egy mese.
Deuter. 4. Sokat pedig mindenestől elváltoztattak a régi Bibliában. Mint Iud. 11. Non potes esse haeres, quia ex adultera matre natus es. Maga nem úgy vagyon, hanem ex altera matre. Psal. 132. Viduae eius benedicam, maga victui volna. Apoc. 22. Beati qui lauant stolas suas in sanguine agni. Maga a betűben így vagyon: Beati qui seruant mondata eius.
Ezeknek felötte sok helyen a régi Bibliát a pápai tudomány mellé szabták. Mint Genes. 3., hogy a Máriának közbe-
37
járását és segítségül való hivását bizonyíthassák, így vesztegették meg a betűt: Ipsa conteret caput serpentis, maga nem ipsa, hanem ipsum vagyon az igaz betűben. Genes. 14. Obtulit Melchisedcch panem et vinum, maga protulit volna. De úgy fordítják, hogy a misében való áldozatot bizonyíthassák. Ioan 14. Spiritus S. suggeret quaecunque dixero, maga nem dixero, hanem dixi vagyon a betűben. De így fordítják, hogy azzal bizonyítsák az ő Conciliumoknak végezését Isten Lelkének tudományának lenni. Mindezekből megtetszik, hogy ok nélkül akarnak minket a régi Bibliához kötelezni, melyet vulgata editio-nak neveznek és méltatlanul tötték a Tridentomi Conciliomban e végezést, hogy semmiben el ne távozzunk attól a Bibliától.
Nagy gondviseletlenség volt azért és Istenhöz és az ő szent igéjéhöz nagy idegenség, hogy holott minden nemzetségnek nyelvén vagyon az Istennek könyve, a magyar nemzetség arról ennyi ideig gondot nem viselt. Nem tudom, ha a Prédikátorokat vádoljam, vagy a fejedelmeket. Bizony a Heltai Gáspár munkája és a Melius Péteré bizonságot lészen arról, hogy találtattak volna ollyak ezelőtt is, kik a munkát nem restellették
38
volna, ha a fejedelmek arra gondot viseltek volna, a tanítókat felébresztették volna és az ő tárházokat Isten tisztcsségére megnyitották volna. Azért kétség nélkül, ha vagyon is ebben valami bünök a tanítóknak, hogy ennyi ideig egészlen a Biblia nem volt magyar nyelven, de a fejedelmeknek nagyobb bünök vagyon. Kik nemhogy a Bibliának magyar nyelvre való fordítására gondot viseltek volna, melyben vagyon az örök életnek beszéde, a kenyér és víz, melynek utánna meg nem éhezünk és szomjúhozunk: de csak arra sem viseltek ezideig gondot, hogy a magyar nemzetségnek sok szép és nagy dolgainak vagy cselekedetinek históriáját megiratták volna és azt az ő utánnok valóknak örök emlékezetre hagyták volna, holott nincsen e világon oly nemzetség, mely arra gondot ne viselne. Noha pedig volt darabonként a Bibliának valami része megfordítva, de mindenestől fogva egészlen ezideig a mi országunkban a mi nyelvünkön nem volt, hanem a kegyelmes Istennek jókedvéből most mégyen ki egynehány nevezetes Jámbor, Istenfélő Nagyságos Uraknak intése, törekedések és költségek által, kik annyira nem igyekeztek e dologban e világi hírre és tisz-
39
tességre, hanem csak az Isten tisztességére, az ő házának épülésére, hogy az ő magok nevét is nem akarták ide béiratni, megelégedvén azzal, hogy az ő nevek az életnek könyvében bé vagyon írva.
Meggondolván azért az Anya szent Egyháznak a mi nemzetségünk között e dologban való fogyatkozását és jövendő épülését, másfelől a mi tisztünket, az Istennek nevét segítségül híván, minekutánna hozzákezdettem volna egynehány Jámbor tudós atyafiakkal, kik nékem a fordításban segítséggel voltak, meg nem szüntem addig, mígnem véghöz vittem a Bibliának egészlen való megfordítását, melyben munkálkodtam közel három esztendeig nagy fáradsággal testi töredelemmel, de oly búzgóságos szeretettel, hogy én egy szempillantásig e nagy munkát el nem untam, hanem nagy serénységgel és szeretettel munkálkodtam, mígnem elvégezném azt. Hogy pedig az olvasóknak nagyobb kedvet tennék, mind az egész Bibliát versenként fordítottuk, mint a zsidók szokták, melynek felötte igen nagy haszna vagyon a betűnek megértésére, melyet mivelhogy ezelőtt meg nem tartottak, gyakorta ami együvé való volt, elszakasztották egy-
40
mástól és ami nem együvé való volt, egybekapcsolták, mely dolog igen meghomályosítja a betűnek értelmét. A Caputoknak summát csináltam szép értelemmel, hogy amit keres az olvasó, a summát megtekintvén, hamarább megtalálja azt. Aholott valami nehézség volt a betűben, vagy egy ígében, vagy egy egész sentenciában, azt megmagyaráztam, hogy minden tartozás nélküt mehetne az olvasó az olvasásban. A fordításban éltünk, amennyire lehetett, tiszta igaz Magyar szóval, idegen szólásnak módját nem követtük, sőt inkább, ami darabosnak tetszett vagy a zsidó, vagy a deák szólásnak módjában, annak is kimondásában a Magyar nyelvnek szólásának módját követtük. Az Istennek állatja [lényege] szerint való neve IEHOVA, de azt is nem tartottuk meg, hanem aholott egyéb nem lehetett benne, mint mikor azt mondja Isten Mózesnek, hogy Ábrahámnak, Izsáknak, Jákobnak az ő IEHOVA nevében nem jelent meg. Az Ezékiel is mindenütt Adonai Iehovát mond, melyet különben nem magyarázhattunk, hanem Úr Iehovának, noha néhon Uralkodó Úrnak is fordítottunk. Követtünk e fordításban sok Jámbor tudós embereket, kik a zsidóból, amely nyelven íratott az
41
Ó-Testamentom, igazán fordították a Bibliát, mint Vatablust, Pagninust, Munsterust, Tremelliust,
ki természet szerint való zsidó volt és újonnan nem sok ideje, hogy a Bibliát megfordtotta, követtük a vulgata editiot is és emellett sok magyarázó Doctorokat. Akik ezelőtt valami részt fordítottak a Bibliában, azokat is nem utáltuk meg, hanem megtekintettük.
Móz. 6. E mi munkánkat pedig Nagyságtoknak és Kegyelmeteknek neve alatt bocsátom ki és Nagyságtoknak s Kegyelmeteknek dedicálom. Nem hogy kételkedném abban, hogy az Isten könyvének méltósága nem lenne őmagában, hanem hogy Nagyságtokat és Kegyelmeteket felindítanám a szent Írásnak olvasására és abban a drágakőnek megkeresésére, melyért embernek minden marháját is el kell adni.
Más az, hogy ebben kellett követnem e világnak és a bölcs embereknek szokásokat, kik az ő munkájokat mindenkor valakinek neve alatt szokták kibocsátani. Nagyságtokat és kegyelmeteket kérem e mi munkánkat vegyék jó néven és azzal éljetek a nagy Istennek dicsőségére és tulajdon lelketeknek idvösségére. Az Úr Isten tartsa meg Nagyságtokat és kegyelmeteket, éltesse sok
Máté 13.
42
ideig kegyelmességével és jóakaratával mint egy paissal vegye környül, szent Lelkével erősítse, bátorítsa és minden tanácsit igazgassa az ő Neve dicsőségére és az ő házának épülésére. Ámen.
Gönczön, Bódog asszony havának első napján 1589. esztendőben.
Nagyságtoknak és kegyelmeteknek szolgája
CÁROLI GÁSPÁR,
a gönczi Anya szent Egyháznak lelki
pásztora, És a Cassa völgyén a
Tanítóknak Seniora, etc.
43
AZ OLVASÓKNAK
Bizonnyal tudom és semmit nem kételkedem abban, hogy e mi munkánknak, minekutánna emberek közé az kimégyen, sok irigye és sok rágalmazója lészen. Mert miképen a testet követi az árnyék, azonképen a virtust, azaz a jóságos cselekedetet követi az irigység. És akik a rágalmazásra születtek, mivelhogy a más ember munkájához vagy cselekedetihez hasonlót nem cselekedhetnek, ha külömben annak nem árthatnak, rágalmazzák azt. Mindazáltal senkinek sem irigységével, sem rágalmazásával nem gondolok. Mert az Isten és az én jó lelkiesméretem nékem bizonyságom, hogy nem egyebet, hanem a nagy Istennek tisztességére, az ő házának épülésére néztem e dologban. Más az, hogy szabad mindennek az Isten házába ajándékot vinni. Egyebek vigyenek aranyat, ezüstöt, drágaköveket, én azt viszem, amit vihetek, tudniillik Magyar nyelven az egész Bibliát, melyet eleitől fogva sokan igyekeztek offerálni, de véghöz nem
44
vihették. Annakokáért minden keresztyén olvasókat kérek, hogy az én munkámért engemet ne rágalmazzanak és meg ne keserítsenek, hanem nagy Isteni félelemmel és hálaadással vegyék és olvassák e Magyar nyelvre fordíttatott Bibliát. Ha valól a fordításban tévelyegtem és a célt nem találtam, azt ne tulajdonitsák vakmerőségnek, hanem az én gyarlóságomnak. Az olyan helyeket az olvasók ugyan Regestrum szerént jegyezzék meg és engemet intsenek meg, hogy míg Isten e testben tart, jobbíthassam meg a mi forditásunkat, mindaddig mígnem igen szép és jó lészen, etc.
45
TYPOGRAPHUS LECTORI
Jóllehet kegyes olvasó, az én tehetségem és erőm szerint azon igyekeztem, hogy a szent Bibliának könyvei mentől szépben, tisztábban és minden fogyatkozás nélkül az én kezem által kiadatnának a sok szomjúhozó keresztyének nagy kivánsággal való várakozásának megenyhítésére és lelkek épülésére, mindazáltal nem kétlem, hogy (akaratom és igyekezetem ellen a corrigálásban való serény vigyázásomra is) néhol-néhol eshetett vétek a nyomtatásban, főképen az accentusok collocálásában, kik mivelhogy őmagokban igen aprók, gyakorta a corrigálásban általhágattathatnak, ember azokat eszébe nem vévén. Annakokáért az olvasásban is néhol úgy tetszik mintha a sensust, avagy egész sententiát is láttatnak elváltoztatni. Kérem annak okáért minden keresztyén szelídelméjű olvasót, mert a versengők és vetekedő Zoilusok (kik jól tudom, hogy sokan találtatnak) a tiszta fehért is feketének mondanak, irigységekből és az igazságnak gyülölésekből hogy eféle kis vétkeket, hogyha valahol
46
irrepáltatnak, csendes elméből pennával, ha szükség megjobbitsa, énnékem bocsánatot adván egyfelől azért, hogy idegen nemzet vagyok, másfelől, hogy az Exemplarban az accentusok nem voltak megjegyeztetvén. Tudván azért az én elégtelen voltomat és akarmiben fogyatkozásomat, akarám téged arról megkövetnem. Mert Nihil est tam perfectum quod non aliquid imperfecti secum trahat. Bene vale et mecum simul Deo gratias age, dicens: Benedictus, Dominus Deus pro omnibus beneficiis suis. [Semmi nem olyan tökéletes, hogy valami tökéletlenség ne tapadna hozzá. Légy jó egészségben, és velem együtt adj hálát Istennek, mondván: "Legyen áldott az Úr Isten minden jótéteményéért.]