IX.
KOLOZSVÁRI ZSINAT,
1561-dik évben.Midőn mindenfelé az egyházba bevett hitcikkek lényegének megvizsgálására volt fordulva a keresztyén tudósok figyelme, nem volt kikerülhető, hogy a vallás tisztitásával foglalkozó felekezetekben az isteni előrendelés (praedestinatio) mélységes titkáról szóló tan felett is vita ne támadjon. És a viszketeges emberi elme, mely elfeledte Pál apostol ama bölcs mondatát, hogy az istennek útai végére mehetetlenek: mintha istennek az ő örök végzésében is tanácsosa volt volna, azt is meg akarta határozni, hogy mi volt az ő indoka, melynélfogva némelyeket az üdvre elválasztott s másokat megvetett. És mint Ember Pál Szilágyi Beniámin István után irja, e titok feletti vitára igen tekintélyes zsinatot gyüjtöttek össze az 1561-dik évben Kolozsvárott.
Még élt a magyarországi reformáció egyik bátor előharcosa, az öreg tisztelendő Kopácsi István, akkor a sáros-pataki ref. egyház nagytekintélyü lelkésze és tanára. Őt hivták meg s zsinat elnökéül. El is ment, és kölcsönös értekezés, szerény barátságos vitatkozás útján visszaállitotta az egyházakban e tárgy felett a békét. (1) Melyik nézet, a feltétlen vagy feltételes előrendelés elfogadásával-e? ma már nem tudhatjuk, mert a zsinat végzései nem jutottak el hozzánk. A közvetlenül következő "Debreceni hitvallás"-ban a feltétlen elő-rendelés van megállapitva. Sokat is verték érette a szabadelvűek a szoros kálvinistákat. Ambár a tan felállitójától Ágostontól fogva Kálvinig, sőt a dortrechti zsinatig mindenütt ott van a feltétlen előrendelést vitatók [állítók] szájában is az isten irányában való igazságszolgáltatásnak és önmegadásnak őszinte szava.
(1) Lampe, Test. Eccl. Lib. II. 118. l.
Ágoston Paulinhoz irott 59-dik levelében nyilvánitja, "hogy e dolog oka lehet elrejtetett, de nem lehet igazságtalan". Kálvin az isten titkos gondviseléséről irott műve elején mindjárt kötelességének ismeri ezt a vallomást tenni: "Bár nekem az isten akarata a legfőbb ok, de azért tanitom, hogy még ott is, hol fel nem tűnik az okszerűség az isten tanácsában, jelen van az abban még is mindenütt elrejtve. Ugy hogy ő mindent csak igazsággal s bölcsen határozhat. Azért bármit hóbortoskodjanak isten korlátlan hatalmáról a skolásztikusok, én azt nemcsak elvetem, de kárhoztatom; mert az isten hatalmától külön választja az igazságot."
A feltétlen előrendelés utolsó testületi s legtekintélyesebb védője a dortrechti zsinat második fejezete is ezzel végzi: "Hogy sokan azok közül, kik az evangyéliom által meghivattak, meg nem térnek, Krisztusban sem hisznek, hanem hitetlenségökben elvesznek: annak épen nem a Krisztus keresztfán végzett áldozatának hiánya vagy elégtelensége, hanem az ő tulajdon bűnök az oka".
X.
N.-VÁRADON ÉS DEBRECENBEN
1561. és l562-dik években tartott zsinatok,
és az egri szövetkezés (confoederatio).Mig Erdélyben a Luther-követők az urvacsora felett Zwingli és Kálvin felé hajlott testvéreiket egyházukból kirekesztették, Magyarországon Oláh Miklós primás, esztergomi érsek teljes buzgósággal látott a római kath. egyház fényének, hatalmának visszsállitásához. (1) 1560-dik év april 10-dikén Bécsben Ferdinándtól, mint római sz. birodalmi császártól több egyházi és világi főur társaival oly parancsolatot eszközölt ki, mely szerint mindazon egyházi javadalmak, melyeket bármi címen, bármely világi személynek adományozott
(1) Szalay, Magyarország története, 17. könyv, 344. l.
azonnal visszafoglaltassanak, és egyházi tulajdonosaik kezéhez adassanak, csupán azok kivételével, miket iskolák ellátására szánt a király. (1) April 23-dikán pedig már Nagy-Szombatban zsinatot tartatott, melyben a római egyház tanait rövid vázlatban felolvastatta (2) a jelenvolt tagoknak zsinórmértékül, mily alapon kelljen a megujitott hittan ágazatai ellen fellépniök. Ugyanez időben behozta az országba a reformáció előhaladásának legnagyobb akadályozóit, az ellenreformációnak leghatalmasabb eszközeit, a jézsuitákat, kiknek iskolája Nagy-Szombatban már az 1561-dik évben megnyilt. A két tábor között a magyarság körében nehány Kálvin-követő lelkipásztor, élükön Méliusz Péter és Szegedi Gergely debreceni, s Ceglédi György váradi lelkészek hasonlag növekedő buzgalommal folytatják a munkát, a melyet már a fentebbi évben az elhalt Kálmáncsehi nyomán Dávid Ferenc, akkor kolozsvári ref. lelkészszel (3) együtt megkezdettek, forgatják az evangyéliomi igazság fegyverét és egészen Kálvin értelmében szerkesztenek egy terjedelmes hitvallást, hogy a mint magok írják, tudományokról és abban való egyetértésökről bizonyságot tegyenek, tanitásaiknak a szentirással és az atyák hitével egyezését beigazolják, s viszályokat kiegyenlitsék, ellenségeik vádjait megcáfolják; és zsinatot zsinatra gyüjtve, azt ezek elébe terjesztik és ott mindnyájan elfogadják. – E zsinatok, mint a hitvallásnak Ceglédi György által Váradon 1561-dik év augusztus 31-dik napján kelt előbeszédéből, – az egervölgyieknek Ferdinánd királyhoz 1562-dik év február 6-án kelt feliratából, és Szegedi György s Mélius Péternek 1562-dik év aug. 27-dik napján kelt előbeszédeiből elvonhatók: tartattak Nagyváradon, Egerben és Debrecenben ugyanezen időkben.
Egy cikkbe sorozom az egytárgyu három egyházi gyűlést, melyek közül a nagyváradi és debreceni a békés önfejlesztésre és épitésre, az egervölgyi pedig a hitök és vallásokért
(1) Corpus juris hung. 1. k., 494. l.
(2) Péterfy, Concil. hung. II. r.. 45 s köv. ll.
(3) Révész I. szerint a lángeszű s önlelkének viharában szomoru végsorsra jutott tudós. Méliusz P. emlékezete 18. l.szorongatott egri és egervölgyi reformátusoknak Ferdinánd király előtt leendő önvédelmökre volt egybegyüjtve: minthogy a belőlök fennmaradt "Debreceni hitvallás", mely főleg debreceni lelkészek által készittetett, Debrecenben nyomatott, de Ferdinándhoz az egervölgyiek részéről küldetett fel s ugyanazért "egervölgyi"-nek is neveztetik, egy és ugyanazon mű. E három egyházi gyűlés egyiránt elfogadott közös vallástétele, a magyar reformált egyháznak az egész keresztyén tudományt magában foglaló első hitvallása.
Miért készítették a nevezett szerzők e hitvallást, már röviden említettem; de elmondják bővebben magok a Németi Ferenchez intézett ajánló levélben, miért adták pedig ki különösen az egriek nevében is és miért ajánlották és küldték fel Ferdinánd és Miksa királyokhoz, méltó lesz az okát bővebben elsorolnunk, avagy csak azért is, hogy közelebbről bepillantthassunk hitbeli őseinknek akkori küzdelmes helyzetökbe s láthassuk a hősies kitartást, melylyel megállottak a kényszeritő hatalom egymást váltó ostromai között.
Verancsics Antal, a protestáns-üldöző egri püspök, ké sőbb Oláh hivatali utóda, a királynak kipróbált hűségü alattvalója, a török udvarnál híven végzett követsége jutalmául 1557-ben urától Egervár parancsnokságával és az egri nagyterjedelmü püspökséggel jutalmaztatott meg, már 1560. jan. 20-án (1) panaszolja Ferdinánd királynak, hogy s jászberényiek azért akarnak ellene e királyhoz Bécsbe követeket küldeni, mert ő őket a Luther-követésétől eltiltja és terhökre van, mert nem engedik magokat a kath. kegyesség utára visszahivatni s nem oly régen is dühöngtek a sákramentom ellen, melyet egy plébánus s betegnek vitt. Február 27-én (2) pedig azt irja, hogy "méltóztassék ő felsége mindenekfelett megérteni, hogy e helyen (t. i. Egerben) és a szomszédságokban s köznép-, nemesség és katonai rendek többsége lutheránus. Maklár, Nagy- és Kis-Tállya, Egerhez egy-egy mértföldre fekvő és a püspökséghez tartozó helységek, három prédikátort és egy tanitót tartanak", kik már előbb, mint ő e püspökségbe jött,
(1) Verancsics Antal összes munkái. Pest, 1868. VIII. köt. 134., 135. l.
(2) Verancsics A. összes munkái. VIII. köt. 144. és követk. lapok.oda költöztek, kiket tévelygésök elhagyására s a római egyházba való visszatérésre hiába intett, kik azt állitják, hogy egyházuk vénei kezeinek fejökre tételével nyerték a szentlelket, kikre megbosszankodva megparancsolta, hogy ha örök fogságra nem akarnak vettetni és még rosszsbbakat is szenvedni, hagyják el a püspökséget. De a katonaság és nép ez ellen s prédikátorokat védőleg tiltakozott; ő pedig – mint irja – tartva attól a veszedelemtől, mely a háborús időben a katonaság lázongásából eredne, a legnagyobb önmegerőltetésével szeliden kérte tovább őket, hogy vagy térjenék vissza, vagy hagyják el a püspökséget; de azok egyiket sem tették. Ekkor kihirdette – ugymond – s császártól kapott két parancsot, melyben tisztévé tétetett, hogy fenyitse meg a lutheránusokat és eszközölje, hogy mind a katonaság, mind a nemesség forduljon el azok tantételeitől, különben mind ő, mind azok meg fognak büntettetni. És erre hármat tett elibök, hogy vagy térjenek vissza és vegyék fel a kath. lelkészi rendeket az egyházi javadalmakkal, vagy menjenek ki a püspökségből, vagy ha egyiket sem teszik, menni fognak a tömlöcbe. Melyekre a legrövidebben azt felelték, hogy el van a már végezve, hogy mely helyen éljenek, és nincsen az a fogság neme, melylyel őket azokra lehetne kényszeríteni, a miket a püspök kíván, mert őket a Szentlélek küldötte tanítani és az igét hirdetni. A miért – mondja tovább – őket őrizet alá vetette, de a katonák tömegesen felzendültek és kérték, hogy ha azokat türni nem akarja, legalább bocsássa szabadon elmenni. Végre csak azt kivánta tőlök, hogy Eger körül husz mértföldnyire sehol se báróknál, se nemeseknél, se a nép közt meg ne állapodjanak; de erre a katonák őt azzal rémiték meg, hogy mind elhagyják Egert, valamint a nép is. Kéri tehát ő felségét, hogy parancsolja meg neki s tiszteinek, hogy ez ügyben mitevők legyenek. büntett
Ugyanez év okt. 8-dikán (1) Ferdinándnak azért hálálkodik, hogy a felvidéki városokhoz parancsot küldött neki a vallásügyben. Mert ez – ugymond – nagyon szükséges do-
(1) Verancsics A. összes munkái. VIII. köt. 183. l.
log sokak féktelenségének megzabolására, minthogy azon városok fészkei és menhelyei minden eretnekségnek. Október 14-dikén (1) pedig egy második levelében így fakad ki a király előtt: "Mi volna még hátra, a mi e végvidék eretnekeinek istentelenségét világosabban feltüntethetné – nem tudom, midőn már tüzzel is elkezdenek kegyetlenkedni. E hó 12-én "felgyujtják és elégetik a jászberényi zárdát." Melynek elhamvasztását rájok fogta, mert – ugymond – "azt merik mondani, hogy inkább ohajtanák, hogy e klastromot a törökök bírnák, mint a barátok, s voltak, kik tomboltak a zárda égésekor, és a segélyre hívó barátokat kikacagták, a misét, oltárokat, szent szolgálatot káromolták." Minélfogva kérte a királyt, hogy "méltóztassék az ő hatalmát e tárgyban nem csökkenteni, hanem nevelni, erősíteni és nyilvánosítani. "Ugyanazon levélben megkezdi Huszár Pál kassai protestáns lelkésznek méltatlan vádlását, üldözését, és mondja, hogy Egerben is kettővel van dolga, a kik közül egyiket elküldi a meddig csak tudja. A másiknak hatalmas pártfogója, Fügedy János ellen pedig felhatalmazást kér, hogy annak eretnek papjával valahogy végezhessen. Mert azt mondja, hogy a többieket elüzvén, már csupán ehez járnak az ő jobbágyai, a kiket, ha mind meg akarná büntetni, a legkisebb rész maradna büntetlenül s tán szökve is más urakhoz fognának menekülni. (Bizony nem rajta mult, hogy mind el nem pusztitotta.)
November 21-dikén (2) ismét Huszárt terheli. November 22-dikén (3) pedig megint azt kéri, hogy adjon neki a felség határozott parancsot, "a melyben annak kell lenni", (igy!): "hogy ridegebben járjak el, s s dologgal fel ne hagyjak, míg a gyujtogatót fel nem lelem és a katholikus vallás gúnyolóit meg nem fenyitem."
November 30-dikán (4) szenvedélyesen panaszolja, hogy a Huszár Pál magához vitetésére kiadott parancsának a nép pártfogása miatt nem lett sikere. Azután dec. 1-jén (5) a kassaiakhoz ír egy pásztori levelet, melynek végén ezt mondja:
(1) Verancsics A. összes munkái. VIII. köt. 186–188. l.
(2) Ugyanott 190. l.
(3) Ugyanott 194., 195. l.
(4) Ugyanott 137. l.
(5) Ugyanott 200–204. l."Én pedig katholikus püspök létemre nem engedem meg, sem azt, hogy számotokra világi szolgáltassa ki a szentségeket, sem azt hogy eretnekek tanitsanak benneteket".
December 7-dikén (1) Piópius Péter modrusai püspök és egri préposthoz igy ir: "Nincs más ujságom, kivált mikor a törökök pihennek, csak az, hogy a Luther-követők vesződnek velem és én ő velök. Mégis csodálatos e veszett emberek makacssága. Mert semmi érv, semmi igazság, még ha ujjal mutatjuk is azt nekik, nem mozdítja el őket tévelygő hitöktől; sőt még annál rosszabbak és erősebbek lesznek, minél erősebben és világosabban megcáfoltatnak. Négy a házamnál van fogságban, egyik prédikátor, a többi közrendű. Konok mind és Faraónál is megátalkodottabb. Kivül ostromlok kettőt, kiket ha le nem győzhetek, kiviszem, hogy a mennyire lehet, egész megyém tiszta legyen az eféle szeminariumoktól".
1561. jun. 4-dikén (2) ujra Ferdinánd elé viszi a jászberényiek klastromügyét és irja, hogy azok mily csodálatosan kerülik a klastrom felgyujtása miatti ítéletet, hogy már e végett annak kijavitására, s bármely más tőlük telhető teher viselésére felajánlották magokat és hogy ő hajlandó is ez itélettel felhagyásra, ha a császár parancsolja, csak arra is ráálljanak, hogy katholikusok lesznek. Ugyanekkor jelentést tesz az ungvári lutheránus papról és felküldi annak irományait is.
November 15-dikén (3) pedig Miksa cseh királynak panaszolja, hogy reá titkos nyilakkal lövöldöznek és mert vallását gyülölik, ellene a leghihetlenebb vádakat emelik, hogy megejthessék; egyszersmind újra vádolja az egrieket, hogy azok tántorithatlan szilárdsággal állanak közelebb [legutóbb] gyakorlott féktelenségökben és még most is önkényük szerint tartanak mind prédikátort, mind gyermektanitót, "és hogy ez ő felségöknek mennyire dicsőséges és azon helynek mennyire hasznos, azt – ugymond – ő felségök ítélete döntse el."
E folytonos zaklatásaival felhagyni nem akaró főpap téritő törekvései ellen elvégre indittatva érezték magokat az egri protestáns hivek, hogy hitök és vallásuk megtartására
(1) Verancsics összes munkái. VIII. köt. 211. l.
(2) Ugyanott 271. l. (3) Ugyanott 293–294. l.ünnepélyes esküt tegyenek. Mit ellenfeleik megértvén, őket mint összeesküvő pártütőket vádolták be a király előtt. Mondják némelyek, (1) hogy a barátok; nem kellett más, ott volt maga Verancsics. – Ennek társaságában Thurzó Ferenc és Dersfy István királyi biztosok küldettek ki és jelentek meg 1561. dec. 24-dikén (2) Egerben az összeesküvés megvizsgáklására, kik az előkelő katonatiszteket s nemeseket kihallgatták, és felszólitották, hogy a király és várparancsnok ellenére s a püspök legkomolyabb tiltakozása ellen ott tartott luth. prédikátorukat vagy minélhamarabb küldjék el, vagy adják át hitbeli vizsgatétel végett a püspöknek, ha a felség legkomolyabb és ridegebb itéletét be nem akarják várni és megtapasztalni, hogy mi éri őket, mint makacsokat és engedetleneket. De azok ártatlanságuk érzetében kinyilatkoztsaták, hogy semmi olyat nem tettek, sőt még csak nem is gondoltak, a mi akár a felség méltóságát, akár a püspök tekintélyét, akár a közállamot sértené, a miért a király előtt is pártos összeesküvéssel vádoltathatnának. És hogy miként eddig úgy jövőre is hű szolgálatjok minden kötelességeit készek lesznek betölteni és csak azt veszik ki, hogy azon lelkipásztor nélkül, kinek megtartására már magokat esküvel kötelezték, jövőre sem fognak semmi szíu alatt ellenni, sem azt a hitet nem fogják megtagadni, a melyet nyugodt lelkiismerettel bevettek, a melyre nézve sem a császári felségnek, sem semmi fejedelemnek vagy földesuraságnak nem engedelmeskednek, mint a kiknek az időszerintieken kivül, lelkeiken semmi hatalmuk nincs. És hogy ők inkább ohajtják és készek – miként egymás között megegyeztek – prédikátorukat és minden holmijokat felszedve, együttesen máshova költözni és Egert egészen őrizet nélkül hagyni, ha ugyan őket a felség a maga kegyelméből, és a püspök jóakaratából e helyen papjokkal együtt megtűrni nem akarja. Erre, írja Thurzó, hogy a felség leveleit mindenik rendnek külön kézbesitette és komolyan értésükre adta, hogy e pártütő feltételektől álljanak el, és minden
(1) Bod P., Magyar és Erdélyország ekklézsiai históriája, III. köt., III. rész, CCXVI. §
(2) Verancsics összes munkái, VIII. köt., 303 és köv. ll. Thurzó Ferenc és a többi királyi biztosok jelentése Ferdinándhoz.lázongást kerülve, alkalmazzák magokat ahhoz, a mit tőlük a felség parancsa megkiván. Melynek, ha ellenszegülnek, szomorúan fogják megtapasztalni, a mi fásult lelkökön saját belátásuk szerint is méltán fog történni. És hogy ő nem fog a felséghez addig visszatérni, a mig papjokat a királyi parancs értelmében el nem bocsátják. De azok erre is, miként már elébb, úgy most is állhatatosan kinyilatkoztatták, hogy egy akarattal tett esküjöktől el nem állnak és inkább a végleteket is eltűrik s Egert odahagyják. Ekkor a biztosok más utra tértek és azt mondák, hogy más prédikátort fognak nékiek adni, ki az előtt is jó szónok és mindenki előtt kedves volt. És igy lesznek szónoklataik s nem is lesznek kénytelenek megszegni esküjöket. De ha még ez ajánlatukat sem fogadják el: nyiltan magokra fogják vallani a bűnt, hogy bizonyosan nem a prédikátor kedveért, hanem valamely fontos és méltán gyanút keltő dologért támasztották a zavart és esküdtek össze. Tehát ismét és ismét fontolják meg, mi haszna és vége lesz makacsságuknak. – Időt adtak nekik, irja Thurzó, a feleletre, megmozditottak minden követ: de azok egyszer kimondott szavuktól el nem állva, ismét kinyilatkoztatták, hogy ha prédikátorukkal együtt élniök meg nem engedtetik, rögtön készek mindnyájan minden károsodásokra való tekintet nélkül eltávozni, és letett esküjökhöz örökre híven megmaradni. – Midőn ezt megérték a biztosok, Thurzó a káptalan és minden más jelenvoltak nevében protestált, és megtiltotta örök hűtelenség bélyege alatt, hogy senki közülök ily módon távozni Egerből sehova ne merészeljen, míg csak ő felsége minderről értesíttetve, mást nem határozand. S hogy ne feledjék el, miszerint az ily végvárak elhagyói, a fejedelem parancsa és a törvény rendelete szerint, nem csak hűtelenség bélyegével, hanem a leggyalázatosabb halállal való büntetésre teszik magokat méltókká; s ne feledjék el, mily hosszak a király kezei, az ily nyilvános gonosztevőket bár hol az ég alatt megbüntetni. Mire a katonák is viszonti protestálással feleltek, s kinyilatkoztatták, hogy a további királyi parancsolatig ki-ki kész köteles megmaradni Egerben a maga helyén, azonban úgy, hogy prédikátorukat magoktól el nem bocsátják; a mibe ha a biztosok beegyezni nem akarnak, nem marad más válaszuk,
mint hogy "bizonynyal tudják meg, miszerint ők innen eltávoznak." – Végre a sok intésre neki hevülve, és, mint Thurzó irja, mintegy neki dühödve, esküvel erősítik, hogy készek lesznek Egerből kivinni papjukat, a mint a biztosok kivánják, de csak ágy, hogy szabad legyen nekiek azt egy Egerhez közel eső helységbe elköltöztetni, hol annak szónoklatain megjelenhessenek. Minek folytán több próba után abban egyeztek ki, hogy az Egertől két olasz mértföldre eső Tihamérba viszik ki lelkészöket, a mibe, ha a biztosok is be nem nyugosznak, azok ellenére is megtartják azt Egerben. A biztosok, mond Thurzó, a két rossz közül e kisebbre kényteleníttettek ráállani, nehogy Eger védelem nélkül maradjon, és ő felsége további parancsáig, a nevezett helyet átengedték a prédikátor részére. – Már ugy látszott, hogy ez egyességgel lecsillapul az egri katonák nyugtalankodása, midőn az eddig távol volt egyik biztos, Dersfy István megérkezett. Azonban mikor ezelőtt az eddig történteket Thurzó előadta, még egy uj nehézséget gördítettek elő a katonák. Azt kivánták ugyanis, hogy ha már nekiek megengedtetett lelkészöket megtartani és azt hallgatniok, engedtessék meg a püspök jobbágyaiuak is, hogy azok is járhassanak el annak szónoklataira; s hogy a püspök e jobbágyokat az összeesküvésben való részvételért ne engedje büntettetni, fenyittetni, hanem tartsa meg kegyében. De Thurzó ezt a más hatóságába való illetéktelen avatkozásnak, s a püspök katholikus hivatásával s kezdetben letett esküjével ellenkezőnek nyilvánitotta, és a katonákkal határozottan tudatta, hogy meg nem engedhető dolgot kérnek és csupán annyit igért, hogy jobbágyait sem most, sem jövőre nem fogja büntetni, mig azok földesuroknak engedelmesek és alávetettek akarnak maradni. Mire a katonák a biztosok elől nehéz szívvel eltávoztanak.
A biztosok e vizsgálati jelentés másolatát azonnal elküldték Miksa cseh királyhoz is, a következő nyilatkozattal, hogy "mivel e dolog igen nehéz és igen veszedelmes : az ő legalázatosabb nézetük szerint konmolyan, minél gyorsabban és erélyesebben kell ellene állani ennek a gonosz például szolgáló fejetlenségnek és vakmerőségnek. Mert a mit e katonák e véghelyen a felségnek tekintélye és akaratja ellen a
püspöki jog és tisztesség hátrányára miveinek, nem látszik egyébnek, mint mesterséges elpártolásnak és pártütésnek. (1)
A pártütéssel már – a kir. biztosok által is vádolt – örök hűtlenség bélyegével és gyalázatos halálbüntetéssel is fenyegetett egri protestáns hősök, a János Zsigmond uralma alatt szabadabb vallásgyakorlatot élvezett hitrokonaikhoz, kivált a számokra, műveltségökre kiváló debreceniekhez (2) s váradiakhoz és ezeknek hirneves papjaihoz, e papok legkitünőbbikéhez, Mélius Péter debreceni lelkészhez fordultak, nem testi, de szellemi fegyverekért, melyekkel magokat a király előtt hatalmas és engesztelhetlen ellenfelök Verancsics Antal egri püspök ellen védelmezhessék.
Már készen volt a terjedelmes hitvallás, melyet a fentebbiek szerint Méliusz Péter és Szegedi Gergely debreceni s Ceglédi György váradi lelkészek irtak. E hitvallást ők átadták az egervölgyieknek; és miután azok azt elfogadták, Ferdinánd római német császár és magyar királynak s fiának Miksa cseh királynak beadni elhatározták, Debrecenben 1562-dik évben ki is nyomatták, oly módon, hogy amennyiben e hitvallás már az ő zsinatilag elfogadott hitvallások is vala, de az egervölgyiek által is elfogadva és a felségek elé felküldendő volt: a szöveget magát csak egyszer az egriek nevére szóló felzettel nyomták; azután a helyi használatra maradó példányok elé külön cimlapot, Németi Ferenchez szóló ajánló levelet, Méliusz Pétertől és Szegedi Gergelytől
(1) Verancsics összes munkái, VIII. köt., 313., 314. l.
(2) Révész I., "Egyháztörténelmi irodalmunk ügyéhez" 1880-ból kelt röpiratában azt mondja: "fel kell venni s az illető időrendi helyre besorozni azon adatokat is, melyek kimutatják, hogy Debrecen és vidéke minemű egyházi összeköttetésben volt az Egervölgygyel." Én e kivánatnak ohajtottani volna részemről lehetőleg eleget tenni. De egyébnek nyomára nem jöhettem, mint annak, a mit régen tudunk, hogy a Verancsics által üldözött kassai ref. pap Huszár Pál fogságából 1560. év végén Debrecenbe menekült és ott működött s hogy Szikszai Hellopoeus Báhnt előbb egri tanitó, majd 1567-dik évtől fogva öt éven át egri lelkész, 1572-dik évben Debrecenbe költözött át lelkésznek. Felkértem Révész Imre urat is, hogy ha ő a gondjai alatt volt levéltárból vagy máshonnan tud, legyen segítségemre az ide vonatkozó adatokkal. De tőle ez év január 2-dikán e választ kaptam: "Nagyon sajnálom, hogy Eger és Debrecen egymáshozi viszonyáról tüzetes adatokkal nem szolgálhatok. Nincsenek nálam összeszedve azok. Ugy emlékezem, hogy olvastam, miszerint Debrecen is az egri várhoz volt rendelve 1560 táján adózás végett, s e vidékiek igen gyakran szállitottak élelmi szereket Eger várába. " – Ez nem sok.egy előszót, azután két verset s ismét Ceglédi Györgytől és társaitól másik előszót nyomattak. Az egervölgyiek példányai elé pedig hasonlag egy külön cimlapot, azután a felségekhez felküldött mentséglevelet s ugy a Méliusz és Szegediék előszavát stb. nyomatták. A mint alább mi is adni fogjuk.
E ritka könyv mindkétféle példányából meg van egy a debreceni főiskola könyvtárában. A helyi példányt Budai Ezsaiás könyvtárnokságában vették Sinai Miklóstól 1803-ban. Az egervölgyi példányt Bod Péter eszközölte Sinai Miklós könyvtárnokságában 1764-ben a nagy-enyedi főiskolától, hogy ne hiányozzék ez azon városban, a honnan eredetét vette.
Szerzőit e hitvallásnak már említettem, de helyén látom itt, hogy e nevezetes munkájoknak a háromszázados homályból való kiemelésénél, életökről is közöljek nehány sort.
Méliusz Péter, a ki, mint a szöveg különböző irálylyal irt cikkeiből látszik, (az ő külcsinra nem sokat adó s mondatai füzésében nehézkes, de magvas nyelvezetű cikkeinek nagy többségénél fogva) a munka főszerzőjének méltán nevezhető, debreceni lelkész és az alsó-magyarországi ref. egyházak püspöke volt. Nevét a kor szokása szerint görögösítve többször irta, különben a neve Juhász Péter, Somogymegye Horhi helységéből. Ezért olykor Somogyi Méliusz Péter, másszor pedig Horhi Juhász Péternek is irta magát. Születés-helye már ma puszta. Tekintélyes nemesi családból eredt. (1) 1556 okt. 26. iratott be a wittenbergi egyetem közanyakönyvébe s haladt rohamosan; lett ott Turi Pál széniorsága alatt tagjává a magyar társulatnak, és 1557-ben szénior. Laskói Csókás Péter 1558-ban megjelent műve szerint pedig 8–9 hó mulva már haza hivatott, hogy az ariánokkal küzdő hazának segélyére legyen. Brenc értelmétől Szegedi Kis István téritette a Kálvinéra. 1561. dec. 13-kán már egy még ma is meglevő okmánynak igy ír alá: Méliusz somogyi Péter pap, püspök. Zsidó, görög, német, török és arabs nyelvekben jártas. (2) Korszaka a legveszélyesebb, válságosabb volt ugy
(1) Weszprémi, Biographia Medicorum Lipsiae 1774. 104. l.
(2) Bod P., Magyar Athenás 173. l.hazánkban, mint egész Európában. Ezért egész élete munka, folytonos harc és sulyos küzdés volt. Ő ellene szegzé magát bátran minclég a rohanó árnak. E hitvallása a r. katholicismus ellen ép ugy szól, mint a Luther urvacsorai tana ellen, s ez ellen ép ugy, mint az unitárizmus ellen. Megveri az elsőt saját fegyvereivel, az atyák irataival és zsinatok végzéseivel, megostromolja a két utolsót a szentirásokkal. De küzdelmei kiváltképen a lutheránusok és unitáriusok ellen irányultak. Vitatkozott ellenök Erdélyben, Magyarországon, Gyulafehérvárott és Debrecenben. Adott ki ellenök annyi munkát, hogy a debreceni sajtó alig birta nyomni. Puritán volt annyira, hogy orgonákat, képeket, oltárokat s bármiféle különleges papi ruhákat nem türhetett, még a halottas harangozásokat is betiltotta. Nem kezdője a magyar reformációnak, de megszilárditója és szervezője a magyar reformált egyháznak. Ő gyűjtötte össze Debrecenben 1567. febr. 24., 25. és 26. napjaira azt a nevezetes zsinatot, mely a helvét-hitvallás elfogadása mellett két önálló, egy latin s egy magyar, ref. hitvallást hozott létre és szerkesztette az első önálló és rendszeres egyházi törvénykönyvet. Meghalt 1572. december 15-én. (1)
Másik szerzője e hitvallásnak Szegedy Gergely, (2) elébb Genevában; az után 1556-ban Wittenbergben egyetemi tanuló, Méliusszal egyidejűleg debreceni lelkész és annak hű munkatársa. Régibb énekes könyvünk 259-dik dícséretének "Gyakran kelletik nekünk istennek hálát adnunk", és a 276-diknak "Szükség keresztyéneknek tudakozni" szerzője ő volt. Amannak versfejeiből ez jő ki: Gregorios Szegedinus fecit. Ezéből pedig ez: Szegedinus Gregoriosé.
Ceglédi György nagyváradi lelkész és esperes, bátor, tudós férfi, Blandrata váradi legyőzője. Ez mondta azt Méliuszról a nagyváradi hitvitán: "Ha kedig Péter uram disputál, erről ugyan mü protestálunk, ha miben megfogyatkozik, hogy mü a mü vallásunkat melléje nem kötelezzük". Hogy t. i. ha azt le találnák is győzni: ők azért a magok vallása
(1) Révész I., Mélius Péter emléke.
(2) Bod P., Magyar Athenás 316., 317. ll.mellett megmaradnak. (1) Latin nyelvezete simább, könnyebb és világosabb, mint a Méliuszé; a szövegben is folyvást felismerhető. Előbeszédében ő is nem csak maga, hanem tiszttársai nevében is szól. De kik voltak azok, nem tudjuk. Legközelebbi viszonyban volt vele dolgozótársa Károli Péter, Méliusz utáni püspök, Szatmárból nagy-károlyi fi, elébb kolozsvári Lector-tanár, bátor vitázó a Dávid unitárizmusa ellen; 1569-ben váradi tanár és pap, 1572-ben püspök. Ez is egy volt a Méliuszszal együtt küzdők közül s hihetőleg részt vett a hitvallás szerkesztésében is.
Debreceni Ember Pál (2) abból indulva ki, hogy Szikszai a Hellopoeus Bálint hét évig volt egri pap, ugy okoskodik, hogy a többiek közt ő is egy volt e hitvallás szerzői közül, őutána pedig Bod Péter (3) és mások azt állitják, hogy ezt Szikszai épen maga irta volna. De ez azért sem lehet, mert Szikszai még 1566-ban is Genfben hallgatta Bézát (4) s csak azután lett egri lelkész.
Tartalma e hitvallásnak: az egész keresztyén hit-, erkölcs- és egyházi szolgálattan. Rideg orthodox hitnézetekkel, melyeket már ma, a haladó ismeretekkel nagyobb és világosságot nyert orthodoxia sem fogadhat el mindenben; puritán erkölcsök és egyházi szolgálatok követelésével; és megtoldva több akkor felmerült, inkább természettani mint vallási kérdések megvitatásával. Benne több hitcikk kétszer, sőt háromszor is elő van adva, mintha megannyi külön hitvallás volna a könyvbe egymásután irva; azonban az értelem ugyanaz. – Részleges isteni kegyelmet tanít. A. fülbegyónást elveti. Azt tanítja, hogy a Krisztus teste és vére jelen van az urvacsorában, de csak a hívő léleknek hit által, és nincs jelen a kenyér által, a kenyérben a kenyér alatt, hanem az igéret által és az igéretben. Nem testileg közöltetik a Krisztus teste a testtel, hanem szellemileg a lélekkel. Tehát határozottan helvét irányu. Kép, oltár, orgona, papi öltönyök, kéztárogatás,-
(1) A nagyváradi disputatio. Kolozsvár, 1870.
(2) Lampe, Hist. Eccl. 119. l.
(3) Bod P., Magyar- és Erdélyország ekklézsiai históriája. III. k. VI. r.
(4) Maga Bod P. a Magyar Athenás 266. l. irja: "Tanult Vitébergában, Génévában a Béza keze alatt 1567-dik eszt."térdeplés, szerinte eltávolitandók stb. Kánon gyanánt érvényesitendett cikk van benne nagyszámmal, m. e. [mintegy] 50. Jelesen, a hatóságok, polgárok és alattvalók teendöiről 13, u. m. a hatóságok kötelességéről, azok el nem hanyagoltatásáról; hatóságok nem vehetik el alattvalóik javait, nem bitorolhatnak egyházi javakat, nem szabad kereskedniök, nem szabad megsérteni a hadi szövetséget, mely esetben lehet együtt harcolni a törökkel. Háboru, oltalom, bosszuállás, ellenségekért és azok elleni imáról. A büntetések elengedéséről. Alattvalók kötelességéről: miben engedelmeskedjenek a kifosztó elöljáróságoknak? – Egyházak teendőiről van 14, u. m. bálványok, oltár s képek eltávolítandók, isten segélyül hivásánál szentek tisztelete elhagyandó; az orgonák elvetendők; a keresztyéni szabadság fenntartandó. Gonoszoktól lehet-e szákramentomot venni? Eretnekekről, azok kiközösitéséről s ennek módjáról; ideje és büntetéséről. A böjt-, emberi hagyományok és mise elvetéséről. – A lelkipásztorokra közelebbről vonatkozik 23, u. m. az egyházi szolgák felavatásáról, azok házasságáról, az Ároni öltözetek elvetéséről; egyházi éneklésről, ünnepek tartásáról, játék és tánc tiltásáról. A gonoszok által végzett keresztelés érvényéről; feloldozás és kulcsok hatalmáról; a sákramentomok kiszolgáltatásáról, ugyanarról magánlag és a betegeknél. Nősülhetés kora; csak a papok eskethetnek-e? a nőrablásról; az elválás okai, a bűnök és testi hibák lehetnek-e azok? a nősparáznák hogy büntetendők, és hogy kell azokat büntetni, ha mind a két fél az? Temetésről. Vizitációról, itéletről és a püspökök kötelességéről két cikk.
De térjünk immár magához a hitvalláshoz (1) és lássuk mind a két féle példány cimét, előrészleteit és magát a szöveget.
(1) Melotai Nyilas István e hitvallást, a maga "agendá"-jában (kiadta 1621.) tizszer idézi, és mindenütt a "Magyarok Confessiójá"-nak nevezi.