A sákramentomok jegyei a hit igazságának, mint a kegyelem igéreteihez kötött függelékek, pecsétek, az isten irántunk való kegyelmének bebizonyitására és a hit megerősitésére s az isten igéretének sziveinkben való elpecsétlésére. A kötést, a kegyelem igereteit pedig mindenkor megelőzik a sákramentomok, melyekkel az igéretek pecsét-módjára megpecsételtetnek. S kétfélék: ó szövetségiek és uj szövetségeik. Az ó szövetségi sákramentomok voltak a körülmetélkedés és tulajdonképeni áldozatok. Más a természeti dolgokban helyezett jegyek, mint a szivárvány, páskha bárány nem tulajdon értelemben vett sákramentomok; szent dolog jegyeinek neveztetnek, mert isteni dolgokra vitetnek.
A sákramentomnak két része van, a mint hogy az ember is szellemi és testi részből áll. A jegy testi dolog, érzékelhető, földi anyagból, mely az ember testi részének szolgál, a hit megerősitésére. A mi jegyezve van, az szellemi és mennyei dolog és ez adatik az ember szellemi részének, tudniillik a léleknek hit által az igéretben.
A jegyeztetett és mennyei dolog ugyanaz mindenik ó és uj testamentomi sákramentomokban, tudniillik a Krisztus és az isteni kegyelem. Csakhogy e mennyei dolog az ó szövetségben homályosabban, az ujban világosabban, kézzelfoghatóbban adatik elő mint a 1 Kór. 10. tanittatik. A jegyekben különböznek, mert más a sákramentomok anyaga. A jegyek jelenléte a jegyeztetett dolgok mennyei jelenlétét az igéret ben mennyei módon jelenti mindeniknél; de az ó szövetségiek az átadandó, magát mi értünk megáldozandó Krisztust jelentették. Az uj testamentom jegyei a jegyeztetteknek mennyei és szellemi jelenlétét jelentik az igéretben, a Krisztust pedig a már átadott és mi érettünk megáldozottat. Innen az atyák az ó testamentomi sákramentomokat példázoló (significativa) sákramentomoknak, az uj testamentomiakat átadó jegyeknek nevezték. A sákramentomok magokban nem idvezitenek, hanem jegyei az igazságnak, hitnek, üdvességnek. Róm. 4. Péter is azt mondja, hogy az idvesség nem a test szennyeit elmosó vízben áll, hanem hogy a mi lelkiismeretünk a Krisztus szenvedésének és feltámadásának erejében békül ki az istennel. János is 1. s Luk. 3. Mát. 3. Én vízzel keresztelek, a Messiás maga tűzzel és lélekkel; hozzá adván a jegyhez a jegyeztetett dolgot. Az isten részéről a jegy és jegyeztetett dolog mint a sákramentom tárgyai mindég össze vannak köttetve és nem, választatnak el. Mert mint az igében, ugy a sákramentomokban is a Krisztus ajánltatik minden jóknak és gonoszoknak. Hanem a jegyeztetett dolognak vagy a sákramentom hatályának átadása és alkalmazása csak a választott hivőkben történik, a kik Krisztust az igéretben hittel magokhoz veszik. Midőn a jegyeztetett dolgok a jegyektől az emberek hütelensége miatt különválasztatnak, s az emberek a sákramentomokkal azok törvényes célján kívül élnek, semmit sem használnak, sőt itélet és csak árnyék a sákramentom azokra nézve, a kik méltatlanul hit nélkül és önmegpróbálás nélkül
veszik magokhoz 1 Kór. 11. Midőn azt mondjuk, hogy a sákramentomok megtartanak, vagy midőn azt állitjuk, hogy a Krisztust a keresztségben felöltözzük: akkor a sákramentomokat magokban a Krisztus rendeletére való tekintettel fogjuk fel, a jegyeztetett dolgot illetőleg képletesen névmásitást használván; mert a jegyek valósággal azt bizonyitják, hogy mi megtartatunk, hogy a Krisztust szellemileg felöltözzük az igéretben; mint a jegyek testileg kiszolgáltatnak, ugy kiszolgáltatnak a jegyeztetett szellemi dolgok is a léleknek hit által. Igy szólnak az írások az atyákkal.
A választottak a sákramentomi jegyekben, a részesülés alkalmával, az azokhoz kötött igéretnél fogva hit által valósággal és lelkileg felöltözik a Krisztust; a megvetettek hitnélkül csak sákramentomilag külsőleg öltözik fel, azaz veszik magokhoz a jegyeket. Lomb. 4. könyv 4. r. Ágoston a keresztségről 5. k. 24. fej. Róm. 4. Már. 16. Mát. 3. Jerómós a 77 zsolt. Tit. 3 és Eféz. 5-re. Ágoston a hitről 3 fej. Tamás 9. Jánosra 1. 3. rész. dogm. egyh. 76. Cyprián a keresztségről 4 könyv. Eféz. 7.
Az uj testamentomi sákramentomokról, minő tulajdonképen és rendszerint kettő van.
A keresztség az Ur által vizből szerzett sákramentom az Atyának, Finnak és Szentléleknek nevébe a mi ujjászületésünknek és a Krisztus vére által nyert bűnbocsánatnál fogva az isten örök szövetségébe lépésünknek megbizonyitása s hitünknek az igéret által való megerősitése végett.
A keresztségnek lényege áll annak eleméből: t. i. vízből, és az azt szerző Krisztus igéjéből a keresztség törvényes és rendes céljából. Ezek szükségképen megkivántatnak a keresztségben. A sót, olajat, köpöt, babonás ördögűzést, visszaélésből adta azokhoz az Antikrisztus, a társatyáknak (*) lámpásról, ruhákról való istentelen véleményével. Hogy a kegyesek miként az ige hirdetésénél ugy a keresztség sákramentoma magyarázásánál is jelen legyenek, helybenhagyjuk; a társatyák szokását gonosz híre miatt nem tartjuk szükségesnek. Minden embert, a ki keresztelkedni jö, ki nem eb s disznó, bár mily életkoru, megkeresztelünk, kisdedeket és a nagyobbakat. A megkeresztelkedőt beszéd után bemeritjük, vagy az egész testet vagy a főt öntjük le és megmossuk: noha a keresztség jelentése teljes bémeritést tesz. Intés
(*) A fordító itt félreérthette a latin kifejezést. A compaternitas (lelki rokonság) fogalma a középkori egyházjogból ered. Eszerint a keresztszülő és a megkeresztelt személy között bizonyos lelki rokonság létesül, amely a későbbiekben házassági akadályként jöhet szóba a két fél között. Ezt a kötöttséget a reformátorok elvetették mint babonás pápista törvénykezést. Az 1983-as római katolikus egyházjogi kódex eltörölte a lelki rokonság egész fogalmát. [NF]
és könyörgés előbocsátása után az uj szövetségben lévő kötéseket megmagyarázzuk, hogy mit kiván mi tőlünk isten a Krisztusban, mit igér nekünk, és hogy mi miképen kötelezzük le magunkat istennek a Krisztusban?
Minden aljas eljárást és pápistás vagy törvényszerű fogadásokat elvetünk. Mert csak egyedül a Krisztus felelhetett meg és tehetett eleget a kötést szerző istennek. Egyedül az Ur mondhatott ellent a bűnnek, világnak, ördögnek, és győzhette meg hatalmukat az ellenséges mennyeieknek. Mi csak bizonyitjuk a keresztségben, hogy rég ellene mondtunk már ezeknek a Krisztusban, és hogy a Krisztus hitében és erejében a Szentlélek segélyével mondunk ellent.
Ágoston 2. köt.
Micsoda rokonság, egyesség, összeköttetés van a jegy és a jegyeztetett dolog között?
Az isten a maga hatalmából, tanácsából, akaratából, rendeletéből vagy szerzéséből és a sákramentomokkal összekapcsolt igéretéből, mennyei mód és kötelékkel egycsitette, összekötötte a jegyet a jegyeztetett dologgal, nem zavarván össze, nem változtatván át, avagy nem vegyitvén fel természeteiket, lényegeiket a jegyeztetett dolgokkal, mint ha a bor a vízzel, a tűz a vassal összevegyittetnék, de mindenik a maga anyagában, alakjában megmarad, csak a rendeltetése, állapotja és neve s célja változik meg a jegyeknek, nem az anyag. Azaz a mint Ágoston, Iren. Tertul. Jeróm. Ambrus tanítják, a jegyek rendeltetésök, hasonlóságok és a jelentendő dolognak titkán kívül egyedül nevöket veszik fel a jelentett dolognak, névmásitás, képmásitás vagy tárgymásitás folytán. Nem vesztik el a jegyek természetöket, lényöket, alakjukat, hanem elvesztvén tulajdon neveiket, a melyekkel neveztetnek, ugy mint víz, körülmetélés, kenyér, bor, pohár, felöltözik a jegyek neveit sákramentomi rendeltetésök szerint: tudniillik a keresztség vize neveztetik megtisztulásnak, bűnbocsánatnak, ujjászületés feredőjének, bűnök elmosatásának; a körülmetélkedés neveztetik szövetségnek; az urvacsorai kenyér testnek, a bor vérnek, a pohár ujtestamentomnak. Mindezek megtartják anyagukat, lényegöket, alakjokat, izüket, természeti sajátságukat, s csak feltételesen, sákramentomilag, hasznukban, céljokban vagy rendeltetésükben változnak meg, a jegyekre alkalmaztatván a jegyeztetett dolgok nevei is. A mely értelemben a
Krisztus, a Krisztus teste kenyér, s vére a bornak itala, tudniillik nem lényegileg, nem átlényegülés szerint, mintha a Krisztus áttáltoznék buzakenyérré, szőlőtőkévé, báránynyá, kapuvá, ajtóvá, uttá, féreggé (*) lényegileg, hanem csak átvitt és hasonlat szerinti elnevezéssel, a név egyesitésével és közlésével: ugyanazon értelemben a kenyér, a Krisztus teste, tudniillik átvitel és hasonlat szerinti elnevezéssel, nem lényegileg, átlényegüléssel.
A belső keresztség a Krisztus vérének fördője, mely isten kegyelméből, a Krisztus igazságában, a Szentlélek megujitása által elmossa, eltörli a mi bűneinket s ujjászüli az ujonnaú adott lélekkel sziveinket. Ez neveztetik tűznek és léleknek. Erről mondatik Ezék. 16. Ézs. 4. 12. Zak. 13. 1. Pét. 3. hogy megtartatunk a keresztség által. Gal. 3. Ágost. 2. 6. köt. Lomb. 4. könyv, 4. r. Cypr. a kereszts. Kryzoszt.
A külső keresztség vizzel való megmosás, mely meg van szentelve a szent Háromság nevében. Ez a bűnök bocsánatának, azaz a belső keresztségnek külső jegye. Ezzel kereszteltetünk meg a bűnbocsánat megpecsétlésére, azaz bizonyságára a bűnök bocsánatának és a mennyei jóknak. A sákramentomok nem alkalmazásai a sákramentom tárgyának vagy a jegyeztetett dolgoknak: mert ez alkalmazás a Szentlélek munkája hit által az igéretben. Az ige az üdv alkalmazásának eszköze. A sákramentomok bizonyitó pecsétek a kegyelemnek, üdvnek és bűnbocsánatnak alkalmazása felől hit által.
Bazil sz.-lélekről írott könyv 15. fej. Jerómós, Ézsaiásra, Jerem. és Ezékielre 16. Zakariásra 13.
Először jelenti a mi tisztátalanságunkat, hogy mi bűneink álta ellenségeivé lévén istennek, szükségünk van a kibékülésre, megtisztulásra. Továbbá megmutatja, hogy mi istennel ingyen kibékülve vagyunk. Harmadszor, hogy miért békültünk ki az istennel. És tanit a Krisztusban. A keresztelésbeli eljárás, a kibékülés módja és oka felől a kővetkező négyet jelenti. A víznek kitöltése s a kisdednek megmosása jelenti, hogy a Krisztusnak miérettünk kiontott vérével a mi
(*) A 22. zsoltárban Dávid így fohászkodik: "De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata." Mivel Jézus ezt a zsoltárt imádkozta a kereszten ("Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?"), a keresztények régóta messiási értelemben vették az egészet. [NF]
bűneink el vannak mosatva. A megkeresztelendőnek lehajtása, hogy Krisztus érettünk testet vett fel, szenvedett, megholt, a mi bűneink megfeszittettek, eltemettettek a Krisztusban, Róm. 6. Kol. 2. 3. A megkeresztelendőnek felemelése, hogy a Krisztus feltámadott a mi megigazulásunkra. Róm. 4. 1. Kór. 15. hogy mi is a Krisztussal a lélek és test halálából feltámasztattunk uj életre. A megkeresztelkedőnek a megmosatás után való betakarása és felöltöztetése jelenti, hogy felöltöztük a Krisztus igazságát és az uj életet, s annálfogva a kegyelembe befogadtattunk Róm. 6. Kol. 2. Negyedszer megmutatja, hogy mi a halál és megelevenités által ujonnan születtettünk a víztől és Lélektől. Ján. 3. Mát. 3. Ötödször, hogy mi megszabadultunk a sötétség hatalmából, s hogy isten országában vagyunk, felvétetve isten örök szövetségébe. Hatodszor az istentől a Krisztusban tett kötéseket és elkötelezéseket bizonyítja. Az isten kötései: hogy az ujjászülettek aí Atya istent, és senkit mást az Ur Jézus atyján kívül, ismerjék meg igaz istennek, a ki lényében egy, személyében három, és őt lélekben és igazságban imádják. Azután, hogy a váltság bére isten kegyelméből csak a Krisztus váltságában van lefizetve. Hogy az üdv teljessége, azaz minden oka és része a Krisztusban van. Harmadszor, hogy az ujjászülettek a Krisztus fegyvereivel felfegyverkezve, a hitben megerősödve, istennek az igében kijelentett akaratját cselekedjék, vezérlő és kormányzó Szentléleknek vezérletét kövessék, az isten országa elleneinek, a bűnnek, halálnak, ördögnek, világnak és kivánságoknak álljanak ellent. Mert mindezeknek hatalmától fel vannak szabadítva a Krisztus által. 1. Ján. 2. 5. 1 Pét 2. 5. Róm. 5. 6. 8. Gal. 5. Eféz. 4. 5. Tehát a keresztség nem kötés, vagy ellenmondás, vagy kötelezés; hanem csak az isten kötésének és a Krisztus ellenmondásának vagy kötelezésének bizonysága, melyet az Ur a mi nevünkben istennek tett. Igy van feljegyezve a kötelezés ezen módja 1. Pét. 3. zsid. 6. Gal. 3. A halottakért keresztelni azt teszi, hogy a keresztséggel bizonyittatik a léleknek a bűnökből való feltámadása, és a testeknek vagy testnek feltámadása a Krisztus által. A symbolum [hitvallás] részeit megbiráljuk és megmagyarázzuk "a keresztség"-ben. (*) A Szentlélekkel együtt megtiltjuk az ige és sákramentomok, keresztség és urvacsora kiszolgálását az asszonyoknak és törvényesen nem választott, nem hivatott és fel nem avatott személyeknek. A mint Pál is 1 Tim. 2. 1 Kór. 14. megtiltja. A bábák keresztelését elvetjük azon hamis vélemény miatt hogy a külső megmosás által idvezülnek, a nélkül pedig
(*) Ha ez az idézőjeles írásmód helytálló, akkor egy másik cikkre vagy önálló iratra hivatkoznak a szerzők. Ilyen című és tartalmú cikk azonban nincs e hitvallásban. [NF]
elkárhoznak a meg nem keresztelkedett kisdedek. Azok is hibáznak, kik az anya méhében a még el nem szült kisdedet megkeresztelik. A szentelésr. 4 Dist. A nő, ha szent se merjen keresztelni. Kárthágói zsin. Senki se merjen, ha csak nem pap, keresztelni.
Azokat is hibáztatjuk, a kik a tanítás és igehirdetés tisztét teljesíteni merészkednek, a sákramentomok kiszolgáltatásának hatalmáról pedig azt költik, hogy az őket meg nem illeti. Azt vélik, hogy a mi nagyobb, az szabad, a mi pedig kissebb, nem szabad. Holott az irás a prófétálás és prédikálás tisztét felibe helyezi a keresztelés tisztének s nagyobb dolog prédikálni, mint sákramentomokat szolgáltatni. A keresztség jegye nem ismételtetik, hanem jelentése ujittatik meg. Ágoston 3. köt. a kereszts. Az atyák a keresztségről Róm. 6-ra. Lomb. 4. k. 3. 4. r. Toled. zsin. Gergely 41. lev. a Szentel. 4. r. Gergely végz. 3. k. 42. cím. Ágost Fortunatush. 2. 96. p. Tit. 1, Gal. 1. 2 Kór. 1. Tim. 3.
A Krisztus, János és az apostolok keresztsége.
A Krisztus keresztsége szenvedés, elégtétel, vagy a váltságbér, avagy a megváltás dijának lefizetése, továbbá tűz és lélek volt; azaz érdemének, halálának, áldozatának és feltámadásának ereje és hatálya, melyet örökkévaló léleknek, belső megszentelésnek, isteni kegyelemnek, megtisztulásnak, bűnök elmosatásának, az ó ember levetkezésének, a szív körülmetélésének nevez Róm. 2. 6. Gal. 3. 5. Kol. 2. 1 Pét. 3.
A keresztelő János keresztsége állt a vízben a bűnbánat és bűnbocsánat végett. Az az János mint szolga a bűnbánat megtérés vagy ujjászületés s bűnbocsánat jegyét mutatta fel a vizben, s tett bizonyságot a Messiás keresztségéről. Az Atyának, Fiunak és Szentléleknek nevébe keresztelt, mint az apostolok, azzal az erővel és hatálylyal; vagyis a keresztség által jegyzett dolgot a Szentlélek mennyei módon közlötte az igéretben a Jézus kegyelmében hívő választottakkal, miképen most is.
Az apostolok hasonlag az Atya, Fiu és Szentlélek nevében: a Krisztus kegyelméből s érdeme által lett bűnbocsánat bizonyságára kereszteltek. Csel. 2. 3. 4. 5. 13. Mát. 16. Luk. 24. A Jézus nevében keresztelní kettőt jelent. Először a Krisztus halálára, feltámadására vagy érdemére keresztelni. Róm. 6. 1 Pét. 3. Eféz. 5. Azután az egész
Háromságnak nevébe, ki minket a Krisztusban magával kibékéltetett valósággal közölni a hívő választottakkal a Szentlélek ajándékit, a kéz rávetése által, a melylyel az apostolok csudálatosan hajtották végre a keresztelést. A holtakért és bűnbocsánatra keresztelés azt teszi, hogy mintegy csalhatatlan jegygyel bizonyitják a halottak feltámadását és hogy a bűnök bocsánatát egyedül a választottak nyerik meg hit által a Krisztusért. Csel. 2. 1 Kór. 15.
Vajjon a meg nem kereszteltek elkárhoznak-é?
Mindazok, kik nincsenek megkeresztelve, tűztől és Szentlélektől a Krisztus belső fürdőjében, elvesznek, még ha külsőleg megkeresztelkedtek is, mint harag edényei. De a választottak, még ha külsőleg nem kereszteltettek is meg hirtelen haláluk miatt; mindazáltal bensőleg megkereszteltetnek a Szentlélektől tűzzel a Krisztus érdemében és isten kegyelmében. Erről mondatik: Hogyha valaki nem születik víztől és lélektől, – az az istennek a Krisztus érdemében való kegyelméből, a Szentlélek belső megtisztitása által, – nem idvezül.
Közlik-é a kegyelmet s adnak-é üdvet a sákramentomok?
A sákramentomok küljegyei, mint veszendők, elvesznek, mint a Krisztus mondja Ján. 16. Üdvet nem adhatnak s a kegyelmet nem közölhetik, hanem csak bizonyságot tesznek az isteni kegyelemről és a Krisztusban való üdvességről, mely az igéretben lelkileg közöltetik a választottakkal. Igy tanítja az irás Ján. 1. 16. Én vízzel keresztelek, a Messiás tűzzel és lélekkel keresztel. Az atyák mannát ettek és meghaltak. Judás megette a sákramentomot és elveszett. Orang. zsin.
Lomb. 4. k. 18. r. – Ágost. 9. köt. Jánosra. 8. köt. a zsoltra.
Az Urvacsora földi és mennyei dologból álló sákramentom a Krisztus szenvedésének és halálának emlegetésére, a mi hitünknek megerősítésére és lelkünk mennyei táplálékának, Krisztussal és a Krisztus egyházával való közösülésünknek és egyesülésünknek kiábrázolására. 1 Kór. 10. 11. Mát. 26. Ján. 6.
Az Urvacsora sákramentomának lényege: először a jegy a ke-
nyér és bor; ezt nevezik alapnak. A jegyeztetett dolog, vagy a sákramentom tárgya: a Krisztus teste és vére, vagy az uj szövetség, azaz a Krisztus testének és vérének hatálya: bűnbocsánat, szentlélek ajándékozása, kibékülés. Az értelemhasogatók (dialectici) végnek, célnak (terminus) nevezik. Az alkalmazás, a jegyeknek a Krisztus emlékének kijelentésére való forditása, azaz maga az alak és az Urvacsorának törvényes rendeltetése.
Ezek szükségképen megkivántatnak az Urvacsora lényegére. Mert valamint lehetetlen, hogy testünknek és lelkünknek állománya és anyaga ugyanegy legyen; avagy hogy a mennyeiek vagy szellemiek a testiekkel ugyanazon egy anyagból valók lehessenek: épen ugy lehetetlen, hogy a jegy és jegyeztetett dolog: a kenyér és a Krisztus teste ugyanaz legyen lényegében és anyagában. Mert a sákramentom lényege megsemmisülne, ha a kenyér Krisztus testévé lenne anyagában és állományi (valóságos) alakjában. Mert az igaz sákramentomnak két megkülönböztetett és különféle anyagból és alakból kell állnia. Mint ezen mondatok igazolják: a kenyér test, a pohár vagy bor uj testamentom, a körülmetélkedés frigy, a Krisztus szikla, szőlőtő, bárány. Ennélfogva tagadjuk a pápista átlényegülést. Tagadjuk azt is, hogy az urvacsora jegyei a kenyér, bor, pohár valósággal lényegileg a jegyeztetett dolgok, t. i. test, vér, és uj testamentom lennének, mert ezt tanitani egyre megy az átlényegüléssel. Mert egy megkülönböztetett faj (species) lényegileg nem lehet más alakká és más fajjá, ha csak a másik fajnak lényegével és alakjával nem bir. Az egyedul az átlényegülés által lehet. A kenyér lényegileg nem a Krisztus teste, ha csak a kenyér a Krisztus testének lényegével, anyagával és alakjával nem bir. Tehát a lényegitők és átlényegitők ugyanegyek, és a testevők az ellenmondások zavarába esnek. A jegynek a jegyeztetett dolgokkal egyesülése a rendeltetés és név közlésével lészen. A jegyek, kenyér és bor csak a neveit veszik fel a jegyeztetett dolgoknak, t. i. a testnek és vérnek, nem lényegét, nem alakját a jelentős ábrázolásáért; felveszik továbbá a jegyeztetett dolgok neveit e jegyek azért, hogy e jegyeztetett dolgok mennyei, szellemi és titkos jelenlétét és közöltetését az igéretben a léleknek hit által jegyezzék; mert valamiképen a jegyek testileg jelen vannak, a szájjal és testtel mint jelenlévők közöltetnek ugy a jegyeztetett dolgok a Krisztus teste és vére a a lelkünk (nem testünk) előtt az igéretnél fogva hit által szellemileg valósággal jelen van és adatik a választott hivőknek.
A gonoszok csupán a jegyeket veszik, nem lévén hitök, a mely által a jegyeztetett dolgokat lehet venni. A választott hívők az igéretben a jegyet a jegyeztetett dolgokkal együtt veszik, mert két kézzel, a testnek és léleknek szájával, tudniillik hittel bírnak.
Jelen van a Krisztus, a Krisztus teste és vére, és testének valóságos jelenvaló közöltetése létesül az urvacsorában, hanem szellemileg az igéretben – és jelen van az ujonnan született léleknek hit által; nincs jelen a kenyér által a kenyérben, a kenyér alatt, hanem az igéret által és az igéretben. Nem testileg közöltetik a Krisztus teste a testtel, hanem szellemileg a lélekkel. Krisztus nem mondta, hogy legyen testté e kenyér, hanem azt mondotta: ez az én testem. Testének nevével jelezte meg a kenyeret (insignavit). Az atyák mind igy tanitják.
Balgaságot beszélnek azok, a kik az urvacsorát csudának nevezik és az átlényegülést s a test jelenlétét a csuda természetével védelmezik, holott igen különbözik a sákramentom a csudától, mind fajára, mind lényegére nézve. Másként fogad a Szűz a szentlélektől, s másként bárány, szőlőtő és szikla, féreg, oroszlán és bűn (*) a Krisztus.
Ágoston 5 köt. epi. 118. 9 köt. Jánosra irt hom. 21. 26. 49. Lom. 4. k. 8. r. – Kryzosztom hom. az urvacsoráról Ján. 6 részére. Ambrus a szents.-ről. 1 Kór. 11. Mát. 26. Ján. 1. 13. Ignác Fil.-hoz, Kelemen 2. könyv. Jusztin Martyr. Apol. 2. – Iren. 4. könyv, 3. 4. fej. – Ágoston 8. 9. köt.
Pál és Lukács ezt a kifejezést: Ez az én vérem, képletesen névmásitással az eredményt téve az ok helyett, igy magyarázták: E pohár uj testamentom az én vérem által. Pál a 1 Kór. 10. ezt a kifejezést: Ez az én testem, képletesen igy tette ki: A kenyér a Krisztus testével való közösülés, hogy megmutassa, miszerint a jegyek a jegyeztetett dolgokkal titokzatosan (mystice) vagy sákramentomilag egyesülnek is, hogy a Krisztus teste és vére velünk szellemileg közöltetik titkos élés szerint hit által az igéretben, nem testileg, és mi a Krisztussal szellemileg egyesülünk, nem testileg. Helyesen cselekesznek azért, a kik e kifejezéseket: Ez az én testem; ez az én vérem névmásitással magyarázzák,
(*) 2Kor 5,21: "Mert [Isten] azt, a ki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne." [NF]
mint Béda, Origenes, Nazianzi (1) és mások, azaz jegye vagy kiábrázolója a Krisztus testének. Mivel az isten 1 Mózs. 17. és Pál Róm. 4. ezt a kifejezést: A körülmetélkedés szövetség, igy magyarázták: azaz jegye a szövetségnek, pecséte a hit igazságának. A patvarkodók balga beszédeit, minők a sákramentáriusok, a testevők, elvetjük. Azt tanitják az atyák, még a pápista tanítók is a hitformában, hogy a Krisztus test szerint felment a mennyekbe. Az urvacsorai kenyeret, bárminő magvakból, vagy szemekből legyen az sülve, csak kenyér legyen, elfogadjuk. Akárminemü és formáju kenyérrel él az egyház közönségesen a polgári életben, ugyanazzal osztjuk ki az urvacsorát. Mint a Krisztus és az apostolok általában mind cselekedtek: mert a Krisztus is a közönséges kenyérrel élt, midőn kovásztalant vett s az apostolok, midőn kovászossal éltek. A minemü kenyérrel Indiában, Görögországban, Ázsiában, Európában, Afrikában éltek, ugyanazzal éltek babonás hit nélkül az apostolok is. Kárhoztatjuk azokat, a kik a lelkiismeret kényszerített lenyügözésével babonásan tukmálják az Antikrisztus kenyerét az oltárokkal és pápai szennyekkel. Az erőtlenek közt – ugyan ez áldozati anyagot és alakot megtürjük egyideig az oltárokkal és öltözetekkel – mert ugyanazon átok nevével vannak kárhoztatva: hanem a hol már a gyengék hitökben megerősödtek, ott a bálványozásnak jegyeit, cimeit, kötelékeit, oltárokat, képeket, pápista öltözeteket a babonás kenyérrel együtt eltávolitjuk az egyházból. Mert nem akarjuk utánozni a pápát, mint Antikrisztust az ő kenyerében és szennyeiben; hanem akarjuk inkább követni a Krisztust szabadon és szentül. Azután elháritjuk e bálványozás jegyeit az egyháztól azért, hogy az utódoknak ne legyenek botrányukra s romlásukra. Harmadszor mivel az irás is kívánja, hogy a hálványozásnak anyaga, célja, neve töröltessék el a kegyesek között. Hózse. 2. A bor akárminő szinü legyen, helybenhagyjuk. Valamely folyadékkal az emberek az ő országukban a bor helyett élnek, azzal élünk mi is az urvacsorában. A tejjel, hussal való élést megtiltjuk. Mert nincs parancsunk a kenyérnek és bornak fajáról, alakjáról és minőségéről. A flórenci zsinat. A Krisztus teste a kovásztalan, valamint a kovászos buzakenyérből megkészül. Platina (2)
(1) Nazianzi Gergely †390-ben a II. egyet. zsinat szónoka, hol a sz. háromság védelmeért "Theologus" nevet nyert. 380-ban konstantinápolyi püspök lett, de egy év mulva lemondott.
(2) Platina Olaszországban sz. 1421, megh. 1481. A vatikáni könyvtár őre. Megirta a pápák életét.a Gergely életében bizonyítja, hegy a római egyház 111 évig élt kovászos kenyérrel; és azt mondja, hogy az – alexandriai első zsinat volt a kovásztalannak megállapitója. Nicefor (1) azt állítja, hogy az egyházak is kovászos kenyérrel éltek. Geygely pápa, – in Reg. – midőn akár kovásztalan, akár kovászos kenyeret veszünk, egy testté leszünk. A szájjal vagy kézzel való elvételt szabadosnak tartjuk; midőn pedig babonából nem merik a kezökkel elvenni, Krisztus példájára a kezökbe adjuk, s rendszerint adjuk minden vele élőknek. Állva vagy ülve szabadon vesszük. A térdepelés, leborulás, kezek kiterjesztésének babonáit, minthogy azok az imádás jelei, megtiltjuk.
Az egész Krisztus személy szerint a teljes szentháromsággal együtt, lényegileg (enter), hatalmilag, kegyelmileg mindent betöltve mindenütt jelen van. Jelen van a Krisztus istenségének természetére és hatályára nézve, mert Jézus isteni természete véghetetlen. Origen. 3. köt. Máté 18. 26. 28.-re. Lom. 4. könyv 10. r; Ágoston ért. 50. 9. köt. Ambrus 3. könyv. Zsolt. 3. 10. 14.
Emberi testének természete és tulajdonsága szerint helyileg tekintve, helyének megváltoztatásával felment a mennybe, ül egy bizonyos helyen. A Krisztus test szerint az istennek jobbján határozott helyet foglal.
Az ember Krisztus testére nézve kétféleképen van jelen. Először erejével, hatályával és szellemi egyességével és közösülésével, mint a szőlőtő a venyigékben, s a fej jelen van az erek által a tagokban természeti erejének részesitésével. Igy a Krisztus teste az ujjászületett lélekben, az igéret szerint a Szentlélek segedelme folytán az igaz hit által szellemileg valósággal jelen van. Továbbá személye egységére nézve, a mennyiben a test és (Logos) ige egy lény, egy véghetetlen személy. Igy szól Ágoston János 3. 6.-ra és Dardanhoz. A mennyiben pedig nem egy az igével tudniillik természetében, tulajdonságában: nincsen jelen. De a mennyiben egy az igével tudniillik személyes egyesülésébén, a váltság hatályában és érdemében: ennyiben a test a logoszszal jelen van a választottakban. A konstant. 5. zsin. 7., 8. fej.
(1) Nicephorus Blemmides tudós görög barát és pap az Athos hegyén, 13-dik században.
tanitja a természeteknek személyes egyesülését és a testnek e személyes egyesülésben jelenlétét. Ágoston 9. köt. János 3. részére Cyrill Khrizoszt. ugyanott ugyanezeket. Ágoston a 77. 98. zsoltra, 8. 9. köt. János 3. 6. részére Fulgen. Trazihoz [!] 2. k.
Mi a kenyérrel való természetes részesülés a Krisztus testében?
Midőn Cyrill, Hillar, Kryzosztom azt mondják, hogy mi természetes részesüléssel egyesülünk a Krisztussal az ő testének evése által, valamint Hillar a Háromságról irt 8 könyvében, Krysosztom, Cyrill, Theofiláktus János 6. részére ugyanezt tanitják a természetes részesülésről: [ezen] nem értik a Krisztus testének a mi testünkkel való oly közöltetését, minővel az eledelek összevegyülnek testünkkel; nem is a test megemésztése által lesz a mi lelkünkkel való testi egyesülés, hanem mint a Krisztus Ján. 5. 6. 15. az ő testének ételét és azzal való egyesülésünket átvitt értelemben magyarázta a szőlőtő és venyigék hasonlatában, Pál pedig a fő és test hasonlatában: ugy az atyák is képletesen értették a természetes részesülést. Mert valamint a szőlőtő valósággal vagy igazán és természetes összeköttetésben van a venyigékkel és a fő tagokkal: ugy a Krisztus magát és a maga erejét valósággal közli mennyei és szellemi módon a választottakkal; a Szentléleknek egyéni és természetes munkája által. Minket a maga valóságos kegyelmével ujjá szül, uj teremtményekké alkotván és belénk uj szívet, uj lelket adván.
Ez a szellemi részesülés pedig mennyei módon és titkos evéssel, hitből lészen a Szentlélek által nem testi megváltozás vagy emésztés által, a mint történik a testi származásban és emésztésben. Mert nem emésztetik meg a Krisztus teste, nem is vegyül a mi testünkhöz, mint a megemészthető eledel, hanem a Krisztus teste a Szentlélek munkálkodása által, hitből közli az ujonnan született lélekkel az istennek ő benne lakozó teljességét. Ján. 5. 6. 15. Eképen magyarázzák ki magokat Cyrill és Hillár. Sőt a Krisztus is azt mondja, hogy az ő teste hit által használ s azt hittel esszük. A Krisztusnak ezen lakozása, részesitése, vagy mennyei és szellemi közöltetése pedig a mi szellemi részünkkel, tudniillik lelkünkkel szellemileg a Krisztus szellemi javáiban történik, jelesen a Krisztus igazságának és életének közlésében: s nem azzal, mintha a Krisztus testének állománya a mi tcstünkket összevegyülne, mint más eledelek. Azért nevezik pedig természetes
vagy valóságos részesülésnek, mivel a Krisztusnak valóságos szellemi javai valósággal és lényegileg közöltetnek velünk hit által és valósággal táplálják a mi lelkeinket, mint testünket nevelik az eledelek. Tehát a természetes részesülés szellemi közöltetést jelent.
Milyen szólásmód ez: Ez az én testem? s a Krisztus testének evéséről.
Krisztus testét esszük először sákramentomilag, titkos módon (in mysterio) jelképileg, a jegynek a jegyeztetett dologgal való rokonságánál és összeköttetésénél fogva, azaz a mennyiben a jegynek neve test és az, az isten rendeletéből sákramentom, annyiban nem a dolgot esszük, nem a test állományát, hanem annak jelét vagy jegyét, a testnek mysteriumát neve szerint. Igy jók és roszszak eszik a Krisztus testének jelképét a jegyben, de nem rágják testileg a test állományát, mint Cyprián állitja. Mert semmit sem használna a Krisztus fogakkal megrágott és megemésztett teste, mint Cyprián mondja. Mindenik atya ezt tanitja a Jánosra irt magyarázatokban az Urvacsoráról szóló értekezésben.
A másik evés a szellemi, mennyei. Ez egyedül hit által lesz az igéret szerint. Jelenti pedig a szellemi evés, hogy a Krisztust az igéretben vetett igaz hittel, az ő testével és minden javaival együtt elfogadjuk, hogy a Krisztusból, mint élő kutfőből, üdvet, igazságot, életet meritsünk és alkalmazzunk lelkeinkre a mennyei egyesség és összeköttetésnől fogva; miként a szőlőtő és a venyigéknek, a fő a tagoknak természetszerint és valósággal elevenitő erőt, életet kölcsönöz. S e hitbeli evés, vagyis a Krisztus testéből merített javaknak alkalmazása és közlése lészen a Szentlélek munkálata által. A hit az evés szerve. Maga pedig a testnek evése, a hitnek az evésben való munkája, azaz a Krisztus szellemi javainak alkalmazása s velünk való egyesitése, és a hit gyümölcse, mely a Krisztus testéből életet, igazságot merit. Igy tanitják az atyák a Ján. 6. részéről. Továbbá a szellemi lélek (anima spiritualis) szellemi szervével, az ő szájával, tudniillik hitével, szellemi szolgájának, tudniillik a Szentléleknek kezéből, szellemi eszközökből, tudniillik az igéretből szellemi javakat ment a Krisztus testéből; és e lélek egyesül, megelevenedik, nem a Krisztus testének állománya és anyaga összevegyitésével vagy egybezavarásával, hanem a lelki javakkal, tudniillik a Krisztus testéből meritett igazsággal, üdv-
vel és élettel, ezekkel egyesül és él a lélek. A milyen a lélek, olyan szellemi eledellel kell annak élni; a Krisztus teste pedig test. Nem elegyedik hát össze a lélek a Krisztus testével, hanem egyesül a Krisztus testében helyheztetett lelki jókkal. Valamint a csecsemő szájába fogja anyjának emlőjét, de a tejjel egyesül s nem az emlők husával: ugy meg fogja a lélek is hittel a Krisztus testét, de az igéretben, mennyei jókat szív és vesz magához a Krisztus testéből és ezekkel él.
Az atyák az elemeknek jelképies (mysticus) szellemi és sákramentomi s nem testi elváltozásáról szólnak, azaz nem mondják, hogy az elemek állománya vagy anyaga és alakja elvész, mint az átlényegitők balgán beszélik, hanem hogy megmaradván azok természete, azaz lényege, anyaga, lényegi és esetleges alakja (a melyek egyszóval természetnek neveztetnek): megváltozik az elemek haszna, rendeltetése és állapotja, a miként megváltozik az emberek természete is az ujjászületéssel égi természetté, habár az emberek teste és lelke megmarad is.
Ez és több hasonló példát idéz fel Ambrús az elváltozásról, és 4. könyve 4. fejezetében azt mondja a sákramentomokról és azokról, a kik a sáknamentomokba beavattatnak, hogy midőn elkövetkezik a megszentelés, Krisztus teste lészen a kenyérből, nem a kenyér lényegének elvételével, hanem a Krisztus teste kegyelmének a kenyérhez való adatásával és ennélfogva a Krisztus arra való ruháztatásával. Kryzosztom Mona. cs.-hoz. [!] A kenyér a kegyelem megszenteléséből, a pap közbejöttével megszabadittatott a kenyér nevezettől és méltónak itéltetett, hogy a Krisztus testének nevével neveztessék: habár a kenyér természete abban megmaradt. Cyprián: A kenyér nem képében, alakjában, hanem természetében változott meg, s az ige mindenhatósága által lett testté. A részesités végett nem az összelényegülésig, hanem a legtestvériesebb társitásig jutott el a Szentlélek. Mi erőtelenek érzékelhető erősség által tanittattunk meg, hogy a sákramentomokban bennök van az élet hatálya, s hogy nem annyira testi, mint szellemi átlépés által egyesülünk a Krisztussal. Nem használ a Krisztus teste, ha szánkkal sülve, főve rágjuk. A szent kenyér Judásnak bűnnel fertőzött szájába jutott. Még a méltán evők sem rágják szájokkal a Krisztus testét; minthogy nem is a testnek adatik az ő teste,
hanem a választottak lelke az igéretben vetett hittel valósággal és igazán veszi mennyei módon az egész Krisztust. Az apostol is azt tanitja, hogy a kegyesek méltán eszik a kenyeret s hogy a ki a kenyeret méltatlanul eszi, kárhozatot eszik. Nem mondja az apostol, hogy a ki méltán vagy meltatlanul eszi a Krisztus testét, vétkezik az ő teste ellen, hanem azt mondja, a ki az Ur kenyerét eszi méltán vagy méltatlanul. A ki az Ur testét eszi, él: a gonoszok meghalnak; tehát nem eszik. A Krisztus teste egyedül hittel vehető; s a gonoszoknak nincsen hitök. Az atyák is azt tanitják, hogy a megvetettek egyedül a sákramentomokat, a sákramentom tárgya nélkül, azaz a test és uj testamentom nélkül veszik. Mert a sákramentom tárgya a test, vér, uj szövetség, a mint e szólásmódok mutatják: a kenyér az én testem, a pohár uj testamentom. Gonoszul osztják fel a scholastikusok a sákramentom tárgyát elválasztható okra és eredményre, mintha a gonoszok vennék a Krisztus testét, de nem annak eredményét, t. i. a bűnbocsánatot, kegyelmet és életet. Mert azt mondja Jézus; a ki eszi az én testemet, élni fog. Igy szólanak Irenaeus, Ágoston, Cyprian a sákramentom tárgyáról. Miként feljebb Pál és az atyák bizonyitása és magyarázata után bebizonyitottuk, mi e szólamot képletes beszédnek állítjuk, tudniillik névmásitásnak; Ágoston másokkal együtt képmásitásnak nevezi. Ebben a kifejezésben: e pohár uj testamentom, névmásitás és tárgymásitás áll. Az atyák azt tanitják, hogy az urvacsora kenyerével a Krisztus teste képviseltetik, mutattatik és jegyeztetik; mint Ágoston, Irenaeus, Ambrus, Origenes, Tertullián és mások. S nem is szokatlan, hogy a van ige a jelenti helyett használtassék, kivált a titkos jelképes és sákramentomi szólamokban, például Máténál 13. Az aratók angyalok. Cyprián 1. könyv, 6. lev. Epifan. Jeromos Hibidiáshoz. [!] Klemens 2. könyv 5. fej. Ambrus 4. 5. könyv, azokról, a kik a sákramentomokba beavattatnak. Ágoston 23 levél Bonifáchoz. A kenyér sajátságos módon neveztetik Krisztus testének, nem a dolog igazsága, hanem a titok jelezése szerint, miként a pap áldozata a Krisztus szenvedésének mondatik. Hieronym az Eféz.-re.
Az atyák Máté 26. Luk. 22. Ján. 6. az Urvacsoráról való értekezésben. – Ambrus 5. könyv a szentségr. fej. – Ágoston, Cyril. Kryzosztom. Theofil. Ján. 6. 1 Kór. 11. – Ágost. 2. a zsolt. Jerém. Jerómós a 4. Mózs. – Lomb. 4. könyv 9. 12. r. – Tertullian Marcion ellen. Cyprián az Urvacsoráról. Ágoston 9. köt. 6. fej. – Jánosra, a 98. zsolt.-ra.
Az irás ivóeszközről vagy pohárról emlékezik. Tehát mindennemü edényeket, akár üveg, akár fa, vagy arany, ezüst és cserép legyenek, vagy rézből és bármiféle ércből készültek, elfogadunk, csak a visszaélés, fényüzés, babona és botrány legyenek eltávoztatva. A pápista kelyheket, tányérokat elvetjük a babonás visszaélés miatt. Mert azt akarja az Ur, hogy a Baál maradványai rekesztessenek ki az egyházból, hogy azok ne is neveztessenek. Hozseás 14. 2. 3. Zak. 9. Elvégzem az ő szájokból az ártatlan vért és kivonszom fogaik közül az ő utálatos ragadományokat.
Baruk. 6. Naum. 1. 2. Haggé. 1. 2.
Az oltárok az ó szövetség áldozó papságához tartoztak, és az áldozattal a Krisztus halálát és keresztjét, vagyis megáldoztatását jelentették. Jelképek, árnyak, vagy példázatok voltak, és az ároni ruhákkal együtt a Krisztus papságát és eljövetelét jelentették. Tehát a Krisztus elküldetésével ugy megszünt az ó áldozárság, áldozat és ruházat, minden az ó szövetségi papsághoz tartozó szertartásokkal együtt, mint a sötétség elfut a nap jöttével. Zsid. 7. 8. 10. 1 Kór. 10. Kol. 2. A Krisztus eljövetele és papsága ellen cselekesznek, kik az oltárok alakját és Lévi-féle papságot felállitani akarják és tagadják, hogy a Krisztus ugy küldetett el, mint az ó szövetség árnyainak igaz teste és fénye. Krisztus, az apostolok, próféták közönséges ruhát viseltek még mikor a sákramentomokat kiszolgáltatták is, és igy most is viselhetnek a papok tisztességes ruházatot, közönséges öltözetet. Még a zsinatok is tiltják a püspökök és papok ruházatban való babonás fényüzését.
Lucius pápa végzése. Const. 6.
A szentirásból szerkesztett énekeknek lelki versezeteknek, zsoltároknak, dicsénekeknek a szentek gyülekezetében szivvel-lélekkel, valamint a gyülekezeten kivül is szivből, hit által isten kegyelmével való éneklését mind a hallgatók, mind magok az éneklők épülete és oktatása tekintetéből helybehagyjuk, mint az isteni tisztelet részét az
egész szentirással együtt. Valamint a patriárkhák, próféták, Dávid, Krisztus és az apostolok a gyülekezetben, az Ur templomában, a régi egyházzal együtt megtarták az ének használatát. A Dávid zsoltárai s énekei kiválólag ily használatra szerkesztettek.
Az éneklésben pedig három kivántatik meg. Először, hogy az irásból meritett kegyes énekeket énekeljünk, józanon, szerényen és épületesen.
Másodszor, hogy szívvel-lélekkel a jelenlévő néptől megérthetőleg ismeretes nyelven énekeljünk, hogy a hallgatók tanulhassanak és okulhassanak, mint az apostol a 1 Kór. 14. parancsolja. Harmadszor, hogy lélekben és igazságban kellemesen, és a nép hitbeli épületével énekeljünk isten magasztalására és dicsőitésére, mint a Kol. 3. Eféz. 5. mondja Pál. Az atyák mindnyájan s némely zsinatok és végzések is a jelzett helyek felől azt tanitják, hogy igy kell énekelnünk. Megvetjük, mint haszontalan babonát és rút balgatagságot a pápistáknak s a hozzájok hasonlóknak énekét, a kik nem értett idegen nyelven, stentori hanggal, magasan harsognak, s Pál bizonyságaként ugy szólnak a gyülekezetben, mint idegenek, esztelenek. Mert azt parancsolja az apostol, hogy mérsékelten, alázatos hangon s minden nép és nyelv közt a nemzeti nyelven hirdessük az igét és énekeljünk. Azok is hibáznak, a kik az éneklésben részvételt megtagadják, hanem csak hang nélkül akarnak szívökben mormolni, midőn az Urnak lelke azt parancsolja, hogy lélekkel, azaz szóval, értelemmel, oktatólag és intőleg zengedezzünk és énekeljünk. Hallgatással pedig senki a gyülekezetben nem tanithat. A hitformák. (*) Mind világi, mind más szent énekeket énekelünk. A hivek énekei pedig hasonlók a figyelmes olvasáshoz, minő az és egyházban is az apostolok idejében szokásos volt, mint a görögök zenéje és az irók határozott bizonyitásai igazolják. Az angyalok, próféták, a Krisztus, az apostolok énekeltek.
Laod. zsin. 15. 59. f. – 1 Kir. 7. 1 Péld. 10. – Tertull. a Jelen. 19. fej. – Jerómós. Efez. 5. De consec. dist. 5. Ágoston 1. 2. 8. 9. és 10. dicséri az éneklést. Cyprián a 122. zs.-ra. – Máté 26. 5 Móz. 32. Lukács 2. 3 Kir. 7. 8.
A böjt háromféle: csudás, bűnbánati, szinlelt. Csudás böjt volt Mózesé, Illyésé és a Krisztusé, és mint saját kiváltságok csupán a személyeket illetik. Az ő példájokat, valamint lehetetlen, ugy gonoszság
(*) Valószínűleg egy általános forráshivatkozás a hitvallásokra. [NF]
is szinmutatással örökké követni. Tehát gonoszságot cselekesznek azok, a kik önkéntes istenitisztelet gyanánt a követhetetlen példából, választottakat illető istenitiszteletet költeni merészkednek.
A bűnbánati kétféle: belső és külső. Belső az igaz ujjászületés, megujulás, a bűnnek és örök büntetésnek elengedése, a Szentlélekkel való megajándékoztatás és a szív megtisztulása a Krisztusban vetett hit által, A mint Ézs. 50. bel. 2. és több más helyen e böjt le van irva. Ennélfogva az atyák mindnyájan azt hivják nagy böjtnek, hogy az ember a bűntől, vétektől megtartózkodjék, a bűn vádjától, kötelékeiből, és terhétől megszabaduljon. Ez a böjt istennek, a Krisztus érdemében való kegyelméből a Szentlélek segedelmével hit által lesz. Másként belső megöldöklésnek és megelevenitésnek is neveztetik.
A külső a belső böjtnek eredménye, azaz uj engedelmesség, az élet megujulása, szolgálni az igazságnak, vezéreltetni a Szentlélektől, élni és járni lélekben, megölni a test cselekedeteit, gyakorolni a könyörületesség munkáit; elnyomni az uralkodó bűnöket, tartózkodni a dobzódás és részegeskedéstől, jó tettekben mutatni meg a hitnek gyümölcseit; kegyesen, józanon, vallásosan élni. Ez neveztetik másként időszakinak. Mert az ó szövetségben a nyomoruság idején az emberek bizonyos napokon át mérséklett és szigoru életmódot és öltözködést folytattak, a vigalmakat és mindennemű örömöket kikerülve, hogy alkalmasabbak és készebbek lehessenek a könyörgésre és az Ur előtti esedezésre. De e böjt sem állott az ételeknek és napoknak örökös kiválasztásában, mint most az elferditő utánzók és az Antikrisztus csoportja által csinálgatott képmutatásból gyakorolt vagy szinlelt (hypocriticum) böjt, az ételeknek és napoknak bizonyos megválogatása azop babonás istenitisztelettel és kegyeskedéssel való kapcsolatban, mely a lelkiismeret vádolása miatt vállaltatott. Az irás és az atyák mindnyájan kárhoztatják e babonás kiválasztást és megkülönböztetést és az ételeknek és napoknak megtiltását; és azokat a gonosz lelkek tanának nevezik. Megfertőztetett s igaztalan lelkiismeretnek és elmének jegye az, hogy a vallást és hitet, vagy az üdvességet a ganéjban, veszendő dolgokban helyezik, s az isten jó teremtményeit megvetik, tisztátalanoknak nyilvánitják, mint a pápisták és az Antikrisztus csoportja. Jerómós. Tit. 1. Mát. 19. A kegyesek helyesen cselekesznek, midőn az erőtelenek előtt önként tartózkodnak a husevéstől, mint a Róm. 14. 1 Kór. 6. 9. mondatik. Hanem gonoszságot mivelnek, a kik babonásan és törvény szerint tartózkodnak attól, mintha szabad nem
volna. Lásd Origenes a Róm. 14. 4 Móz. Ambrus, Kryzosztom, Theophil, Mát. 15. Tit. 1. 1 Kór. 6. 9. 1 Tim. 4.-re irt magyaráz.
A könyörgéssel egybekötött böjt igaz megtérést és bűnbánatot jelent; azaz megszabadulást a bűntől, dobzódástól és részegeskedéstől, s megöldöklését az ó embernek. A könyörgés pedig a szeretet által munkáló hitet jelenti, azaz a gonosz lélek elkerülésének óvszerét; ez pedig az isten kegyelme, a Krisztus érdeme a Szentlélekkel és hittel, a mint meg van írva: az ördögnek ilyen neme ki nem üzethetik, hanem ha könyörgés és böjtölés által. Mát. 17.
Origen. a IV. Mózs. 10. k. 16. fej. Ágoston Jánosra 17. r.-ért. 6. 9. köt. – Jul. ppa. Kryzoszt. 29. könyv Zsid. 12-re. – Cyrill Ján. 13 részre, 9 könyv. – Jeróm. Joel 2-re. – Mát. 15. 17. Gal. 5. Kol. 2. – 1 Tim. 4. De consec. in dist. 30. Liberius pápa. Telesph. Higin. Gergely Kalixtus pápa. Hillár (1) Mát. 9. 15. 17. Kryzoszt. Theodor ugyanott.
Azokat az emberi hagyományokat, melyek a természet törvényével és tiz parancsolattal megegyeznek, az emberi élet kormányzására és a fegyelem fentartására hasznosak, minők a hatóságok kegyes és törvényes intézkedései, helybenhagyjuk. Mert az Ur kivánja, hogy azoknak engedelmeskedjenek a hívők. Róm. 13. 1. 1 Tim. 2. 1 Pét. 2. 3. Dán. 2. 3. 4.
Továbbá azokat az egyházi rendeleteket is, melyeket a jó rend s tisztesség fentartása végett hoztak az egyházba, szabadon és részrehajlás nélkül megtartjuk, s valami csak a hit és erkölcsök ellen nincs, beveszszük, azonban a körülményekhez képest szabadságunknál fogva elhagyjuk vagy megőrizzük és módosítjuk. De minden oly polgári rendeleteket, melyek a természet törvényével, a népek jogával és isteni hagyományokkal ellenkeznek, mint az Antikrisztusuak, Mahumednek és a zsarnokoknak istentelen rendeleteiket a többnejüségről s más hasonló iszonyatosságokról, nem hagyjuk helybe, sőt az irással kárhoztatjuk mindazokat, kik az Urvacsorára, igaztalan itéletekre árvák sérelmére gonosz törvényeket hoznak; s kárhoztatunk minden
(1) Hilarius 368-ban poitiersi püspök, az ariánok számüzték, feleséges gyermekes atya, szép könyvet irt a Szentháromságról.
oly jogokat és igazságtalan határozatokat, melyek a természet és isten törvényével ellenkeznek. Mint Ezsaiás 10 r. mondatik: Jaj a hamis dekrétom szerzőknek. A ki más evangyéliomot hirdet, átok tegyen. Gal. 1.
Ennélfogva az uzsoráról, igazságtalan zsarolásokról, az alattvalóknak igazságtalan terhekkel s nehézségekkel való elnyomásáról szóló törvényeket, melyek erejével az alattvalók javai minden lehető módon elfoglaltatnak, mint az erőszakos rablásnak s dulásnak egy nemét visszavetjük. A minők a rendkivüli és törvénytelen adóknak, sarcoknak követelései, mint a török nép és más hasonlók tesznek, a kik elnyelik alattvalóikat, a kiket az Ur fenyeget. Ézsa. 1. 3. 8. 10. Amos. 2. 4. Bölcsek 3. Mich. 7. határozat. Innoc. pápa 1 lev. Az apostoli rendeletektől semmi lépéstekben el ne távozzatok.
Azokat az emberi rendeleteket, találmányokat és tanokat, melyeket emberek találtak fel és rendeltek az önkéntes isteni tisztelet (ethelotrischia) és vallás tekintetéből, kárhoztatjuk a szentirással s atyákkal, mint hatálytalan elemeket, csalásokat, haszontalanokat, szennyeket. Mert helyesen tanítják a végzések (decreta), zsinatok és atyák, hogy a szokást és emberi rendeleteket akkor kell dicsérni, ha nincsenek ellentétben az igaz (catholikus) hittel és jó erkölcsökkel, hanem hasznosak az épitésre. Ágoston 23. 86. lev. Anastaz pápa 2. Pius pápa végzése; az atyák. Ézsa. 10. Róm. 14. Kol. 2. Tit. 1.
Mert hiába imádjuk az istent emberi tanokkal és hagyományokkal: mivel egyedül az Ur a szerzője az isten tiszteletéről szóló törvényeknek és hagyományoknak. Minélfogva a mi nem az istentől van ültetve, ki fog gyomláltatni. Ugy tanitják a végzések a zsinatok és atyák, hogy vétkekkel teljes mindaz, a mi nem az apostoloktól hagyatott ránk. Cypr. 8. lev. 3. könyv. Paráznaság, gonoszság, szentségtörés az, a mit emberi kény alkot, hogy az isteni rendelet megsértessék, megfertőztessék.
Nem szabhatnak tehát az emberek törvényeket az isteni tiszteletre és vallásra. 1 Kór. 6., 7. Jakab 4. Egy a törvényadó. 5 Mózs. 7. 12. Semmit az én beszédemhez ne tegyetek, sem pedig el ne vegyetek abból. Péld. 30. Ne tégy az ő beszédéhez. A Krisztus Mát. 15. 24. Márk 7. igy vádolja a zsidókat, hogy az ő hagyományaikért az isten törvényét elhagyták. Jerém. 2. 23. Hiob. 13. (*) Tit. 1. is igy kárhoztattatnak az embereknek gonosz rendeleteik. Lásd Hieronym. Ézsaiasra 2. 8. 29, Titusra 1. Ambrus Kryzosztomn az uj testamentomra. Beda
(*) Jób 13,7: "Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, és őérette szóltok-é csalárdságot?" [NF]
1 Kór. 7. Kol. 2. Hilár. Mát. 15. Origen. Ezékhielre 7. hom. Mát. 15. 23. részeire, Róm. 14. Ágoston 2. 9. köt. Mindezek azt tanitják, hogy egyedül a Krisztust kell követni az egyházi hagyományokban. Ágoston 59. lev. a Krisztus tanáról. 6. 19. 20. 25. 26.
Tehát gonoszságot cselekesznek, a kik elhagyják az isten hagyományait, és saját rendeleteiket elibe tészik az isteni hagyományokknak, mint az Antikrisztusnak, a pápának és Mahumednek csoportja teszi. A Krisztusnak minden hagyományait, a melyekről parancsunk van, hogy azokat megtartsuk, változatlanul megőrizzük. De a Krisztus és apostolok azon példáit és egyéb tetteit, melyek nekünk követés végett ki nem tüzettek, szabadon és érintetlen hagyjuk. Rutul tévelyegnek tehát, a kik a pápát az ő szennyeiben, magokat nyügbe vetve, követik a kehely, kovásztalan, és ruhák használatában s Krisztust és az apostolokat szabadon követni nem merészlik.
Kalixt. és Orbán pápa 2. lev. – Jerem. 27. – Ágoston a Ján. lev. 118. 119. – Hilár. Mát. 23.-ra. Kryzoszt. Theof. ugyanarra. Orbán pápa 5. 9. végz. – Az atyák Ézsa. 8. 10. Gal. 1. – Dist. 4. 8. 9. 11. 12. – Lomb. sentent. 3. k. 28. r. Orangei zsin. 22. Aquin. Tamás ar. 6. 9. Cyprián 2. könyv 3. lev.
A példák kétfélék: követendők és nem követendők. A próféták, Krisztus és apostolok példáit mindazon cselekvéseikben, melyek felől, hogy azokat kövessük és cselekedjük parancsunk van, egyaránt követjük. Mint János 13. 1 Pét. 2. 4 mondatik: Példát adtam nektek; példát hagyván néktek. 1 Kór. 11. Én az urtól vettem. A Kol. 2. 4 is azt tanitja. Más példáikat, a melyek nincsenek törvényben, s melyeknek utánzások nem parancsoltatik, ha lehetségesek és hasznosak, szabadon követjük, mint a Krisztus és Apostolok körülményeit a tanitásban és sákramentomok kiszolgáltatásában. A mint a zsinatok végzések és atyák is tanítják. Dist. 9. 10. 11. 12.
Azokat a példákat pedig, a melyeknek követése nékünk lehetetlen, mint a negyvennapi böjtölés, tengeren járás s halottak támasztásának példája, nem követjük. Sem pedig azon példáit az atyáknak, melyek nem tiszták a bűntől, minő a Péter példája a megtagadásban s másoké a soknejüségben és más tettekben, a melyekben hibásaknak találtattak.
Kétszeresen nevetségesek a pápisták, kik a Krisztust a negyvennapi böjtben, továbbá a köpben és sárban, melylyel a vak szemeit megkente, valamint a zsidókat a Krisztus csufolásában és megfeszitésében majom módjára utánozzák.
Ágoston 9. köt. Ján. 13. részére. – Cyprián Juliánhoz.
A szerzetesek a Missa szó származásának fejtegetéséheu bolondoskoduak. Némelyek önállóan főnév, mások melléknév gyanánt veszik, de mi egyszerűen azt mondjuk, hogy a Missa a régieknél a nép elbocsátásat jelentette, mint Cypriánnál a remissa e helyett van véve remissio (megbocsátás). Mások áldozatnak veszik e zsidó szótól Missza gy. Masz., a mely adót, áldozatra ajándékozott mirhát vagy adományt jelent. A mise tehát tárgymásitásilag (rész az egészért) az összegyülekezés vagy egész urvacsora ténye avagy kiszolgáltatása helyett vétetik. Menjetek, elbocsátás van! Azaz oszoljatok szét, menjetek haza, mert az egész áldozat, vagyis az urvacsora kiszolgáltatásának szertartasa elvégeztetett. Igy élnek a Missa szóval Irenaeus, Tertul. Cyprian, Khryzosztom és többnyire a régiek. Mások csak a könyörgésre és ajánlatokra szorítják, de helyesebb azt az egész cselekvényre és a kiszolgáltatási szertartásra kiterjeszteni. A prófétáknál az áldozat mindenütt az isten tiszteletét jelenti Mal. 1. 3. Hózsa 14.
A pápista mise a Masas szóból származott iszonyu bálványozás. Valóban Dániel a Mauzim szón ocsmányságot (bdelygma) és utálságot ért, az Antikrisztus pápának és Mahumednek káromlásteljes miséjét. Mert a pápista misének áldozatában bálványozás, Krisztus-gunyolás, kenyérimádás, az isten kegyelmének és Krisztus érdemének megkisebbitése van. Azt állítani, hogy a mise minden bűnöket eltöröl s hogy a megtérés, bűnbánat emberi erőtől kitelhető: annyi mint alkalmat adni minden gonoszságra. Igy nyitnak ablakot minden gyalázatosságra az emberi érdemek és szabad akarat állitói, mintha kézen fogva vezetnék az embereket a végveszedelemre.
A görögök liturgiának nevezik azt, a mit a latinok missának hívnak. A liturgia pedig a görögöknél szolgálatot jelent, jótával (*) pedig imádságot. A mise tehát az Ur vacsorának egész ténye és kiosztása. Ignác is a vendégség bevégződésének nevezi a misének vagyis az Urvacsora kiszolgáltatásának végrehajtását. A tudákos pápisták pedig helytelenül
(*) A szót görögül "leitourgiá"-nak írják. [NF]
bálványozó áldozatul tekintik a misét. Azért kárhoztatandó pedig s azért nem áldozat a pápisták miséje, mivel az Urvacsora lényege, anyaga, alakja, célja az ördöngös ráéneklések által meg van rontva és változtatva. Minden gonoszsággal I eljes, mint a pogányok és Jeroboám isteni tisztelete és a bétheli áldozat. 3 Kir. 12. 13. 15.
Az atyák az engesztelő áldozat emlékének s a bűnbocsánat jegyének és bizonyságának nevezték az Urvacsorát s nem magának az üdvességnek, mnint az áldozó papok balgatagul állitják. Az irás az igazság, hit és üdv peeséteinek nevezi a sákramentomokat: tehát nem üdvességnek.
Az atyák nem ismerték a pápista misét és a zsinatok kimutatják, hogy a mise szertartása a görögök liturgiájából vétetett. Nem is voltak ily iszonyu fertőztetések Rómában és a régi egyházakban még az Ágoston, Ambrus, Jerómós és Cyrill idejében sem. Nem is imádták az atyák idejében a kenyeret, ismeretlen volt az átlényegülés. Józanon és szentül értettek az Urvacsora sákramentomáról, s nem is volt az szinpadi pompává és bálványozási kórsággá változtatva. De az egész mennyei tudomány s a mise szertartása az ördögtől a pápák és tudatlan emberek által gonosz és vakmerő merénylettel megvesztegettetett s megváltoztattatott. Mert az átlényegülés, miseimádás, kenyér körülhordása s a magán áldozás a régiek semmi emlékeiből és semmi józan zsinatok által sem igazolhatók. Sőt az atyák ellenkezőleg tanitnak. A zsinatok és atyák azt bizonyítják, hogy az Urvacsora áldozatában a népeknek kenyeret és bort osztottak. Ágoston, Hieronym, Khrizosztom, Irenaeus, Cyprián. A pap az oltárhoz áll, elébb maga veszen, azután osztja a vele együttélőknek (communicantes) Toledói zsin. 5. fej. A megszentel. 2 dist.
A Krisztus a magán mise, kenyérimádás és elzárás ellenében azt mondta az apostoloknak: Vegyétek, egyétek, osszátok ki magatok közt. Vette a kenyeret és adta azoknak. Gonoszságot cselekesznek tehát az áldozárok, midőn a nép áldozatát vagyis az Urvacsora sákramentomát magánlag veszik. Sőt a pápista mise nem is sákramentom, nem is urvacsora, mert a sákramentom lényeges sajátságait (substantialia) megváltoztatták. Ők urvacsorával élés és kiosztás nélkül is áldoznak. Minthogy pedig a sákramentomok épen a velök való élésben, – magában a jelen végrehajtás tényében a törvényes intézkedésben állanak, és az urvacsora csak akkor lehet sákramentom, ha annak alapja, módja s a Krisztustól rendelt sza-
bályszerű rendeltetése és célja megtartatik: következik, hogy a mise nem áldozat, mert abban az urvacsora alakja s végcélja meg van változtatva. A józanabb zsinatok és minden atyák azt állitják, hogy a papok osztani tartoznak azt az urvacsorával élőknek. Apostoli kánonok, 9. 10. kán.: a papok és hivek éljenek vele. Szotér pápa: az urvacsorát minden hivőknek venni kell. Kalixt. Anaklét 1. lev. a megszentelés végeztével mindnyájan részesüljenek az urvacsorában: mert igy parancsolták az apostolok és igy tartja a római egyház. Kornél és Fáb. pápák: a férfiak és asszonyok urnapokon a kenyér és borral áldozzanak; a matiskói [!] és elvirai (1) zsinat ugyan ez értelemben határozza, hogy a püspök ne fogadja el annak ajándékát aki nem részesül az urvacsorában. A kegyesek áldozatai a könyörgés és alamizsna, s az urvacsora is a néptől adott ajándékok és könyörgésért neveztetett áldozatnak. 1 Kór. 16. Zsid. 13. Róm. 12. s az atyák e helyek felől. Hieron. Malak 1. 3. Ennélfogva megáldani a poharat Márknál és Pálnál azt jelenti, hogy a kenyeret és bort hálaadásunkkal könyörgésünkkel szent használatra felszenteljük, hogy nem mint világi és közönséges, hanem mint mennyei és szent eledelt vegyük és istennek szenteljük.
Cyprian az önálló jóról 14. lev. Ter. 219. 436. lev. – Irén 4. könyv 32. 35. fej. – Rom. 15. 16. Csel. 2. 3. 4. 6. Toled. zsin. 13. fej. Elvirai a Marcion [!] pápa rend.-ről. – Korn. és Fáb. pápa 28. fej. – Elvirai 28. fej.
Az egyik jegynek a világiaktól való megvonásáról.
A Krisztus mind a két jegyet adta az apostoloknak, s mind a Krisztus mind az apostolok azt parancsolják, hogy mind a két jegyet, a kenyeret és bort vegyük. A ki eszi méltatlanul e kenyeret és issza e poharat. Tehát igaztalanul vonják meg az áldozó papok az egyik jegyet t. i. a bort. Az atyák és a józanabb zsinatok azt tanítják, hogy a szeretet vendégsége (Eucharistia) csupa kenyérből és vízből nem áll, mint Ignác, Iren., Jusztin Martyr, Klemens, Cyprián, a mint a
(1) Elvira (Eliberis) városban, Spanyolország Granada tartományában tartatott 305-ben. Ez a kereskedéssel foglalkozó papokat és presbytereket letétetni határozta.
végzésekben elsoroltatik. És az egyház áldozata nem is állhat a vizben és egyedül a kenyérben.
A pápista világiak tehát nem sákramentomot, hanem ámító szert vesznek. Mikor pedig az irás a kenyér megtöréséről szól, azalatt az egész urvacsorázás tényét érti. Mint 1 Kór. 10. Csel. 2. igy magyarázzák Kryzosztom és mások tárgymásitással. A megszentelésről Dist. 1. 2. 3. 4. A kenyér és bor adassanak és osztassanak, csupán magában a kenyérben nem hajtatik végre az áldozat. Ágoston, Kryzosztom, Theof. Cyrill, Ambrus, Origenes János, 6. r. Máté 26. r. és 1 Kór. 10. 11. részeiről irt jegyz. Az atyák és a zsinatok a megszentel. 2. dist. azt tanitják, hogy a Krisztus testét és vérét nem testileg szájjal, hanem lelkileg hittel kell vennie az igéretben hívő léleknek.
Mát. 26. Luc. 22. Ján. 6. Cyprian az urvacsoráról. Ugyanő 3. lev. 2. könyv. Toled. Karthágó zsin. Marc., Geláz. pápa.
Vajjon szabad-é mindennap venni?
Ágoston sem nem javallja, sem nem gáncsolja a mindennapi vételt, ha a babonát eltávolítjuk. De a régi zsinatok maga Ágoston Kryzosztom, Cyprián a Pál példájára 1 Kór. 11. 16. azt parancsolják, hogy urnapokon éljünk az urvacsorával, mert az apostolok az urnapokon éltek vele. Ágoston az egyh. dogma 53. fej. Matis. Elvira. Fab. Szot. Már. páp.
Helyesen mondták az atyák, hogy a törvények és nem a példák szerint kell itélni. Mert nem az atyák szokását s nem is az ősök rendeleteit, hanem magát az igazságot, a Jézus Krisztust kell követni; mint Ján. 10., 14. Ézsa. 8 mondatik. Mert a hibának nem szerezhet mentséget a hibázók sokasága. Azért azt tanitjuk, hogy a szokás mindig tartozik engedni az isteni igazságnak; sőt hogy az igazsággal ellenkező hagyományok és szokások kárhoztatandók. Mint az apostol sem mer azokról semmit parancsolni; sem pedig oly intézkedésekkel, melyekről parancsot nem vett, nem akarja a lelkiismeretet terhelni, hanem csak tanácsot ad azok felől 1 Kór. 7.
Gonoszságot cselekesznek, a kik a rosz szokást s igazsággal ellenkező régi hagyományokat törvényül követik mint az Antikrisztus cso-
portja és a félpápisták, a szabad akarat vitatói [képviselői], a pápai szennyeknek csókolgatói, az oltárosok, a kovásztalan kenyeresek.
Igy tanít Ágoston 2. köt., Casu [!] 28. s Jánhoz [!] 68., 118. levél, 9. köt. János 12. 13. részére. Cyril ugyanarra Theofil. Ambrus, Jerómós. 1 Kor. 6., 7. János 12. 13. Col. 2. s Gal. 4. 5. Jerem. 2. Ézs. 2. 6. 7. 8. Mát. 15. 23. r. Róm. 12. Végzések Dist. 8. 9. 10. 11., 12. A szokás engedjen a törvényeknek. Az apostoli rendeleteknek senki ellent ne álljon, sem meg ne változtassa azokat. Pius és Anicet. pápa végzései. Dicséretes a szokás, ha semmit nem tesznek a hittel ellenkezőleg; s legroszabb szokás az, a mely a hitet sérti. Jeróm. Habak 1. Ézs. 28. 29. 59. Mat. 15. Az emberek tettei s tanai olyak, mint a ganéj. – Tit. 1.
Az áldozat háromféle: jelképes, elégtevő és szeretetvendégségi vagyis hálaadó. Jelképi áldozat volt az ó szövetségben a nagyobb-kissebb barmokból, föld gyümölcseiből, a mi jelképe és árnya volt a Krisztus keresztfán végzett áldozatának, mint az apostol a zsid. 5. 7. 8. 9. 10. Kol. 2. tanitja, melyek azt ábrázolták, hogy a Krisztus szenvedésében nekünk kegyelem és üdv fog adatni: valamint a mi sákramentomaink a már megadatott Krisztust, s hogy a kegyelem a Krisztusért hit által megadatik az igéretben amaz életre választottaknak Mert az ó- és uj szövetségi sákramentomok nem adnak üdvességet a jegyekben, hanem mint pecsétek s a hit köntösei, jelezik a választottak igazságát és üdvességét. Róm. 4. Zsid. 8. 9. 10. Kryzoszt. Ambrus. Mát. 3. Róm. 4. Zsid.
Mindezek mint az igazságok előmintái eltöröltettek a Krisztus áldozatával a Mózes törvénye és papságával együtt. A mint ezt Irenaeus, Ignác, Origenes, Ágoston, Jerómós, Cyrill, Kryzosztom, Cyprian és más atyák tanitják a Máté 13. 15. Zsid. 7. 8. 9. 10. Jerómós az alább jelzett prófétákról. Ambrus a 38. zsolt. Zsid. Kol. 2. Róm. 3, Hózs. Róm. 12. 40. zsolt.
Elégtevő áldozat, a Krisztus keresztfán végzett áldozata, melyet örök szellemével istennek áldozott a bűn eltörlése és az örök váltság megszerzése végett Zsid. 9. 10. Ján. 10. 17. Róm. 3. 8. 1 Pét. 2. 4. Ján. 1. Ézs. 53. Istennek báránya, ki elveszi e világ bűnét. Hordozta a mi bűneinket a fán. Egyetlen áldozatjával tökéletesekké tette mind-
örökké azokat, a kik megszenteltetnek. 1 Ján. 2. A ki a mi bűneinkért engesztelő áldozat. A kit engesztelő áldozatul adott a mi bűneinkért Ignác Magn.-hoz: a Krisztus maga egy oltár.
Csak ezen áldozattal töröltetnek el a vétkek és a bűnök sulya vagy büntetései. Rom. 3. 8. 2 Kór. 5. Ezsa. 43. 5. Zofón. 3. Zakar. 9. 31. 51, 102. zsolt. s több más helyeken mondatik. Én vagyok ki eltörlöm a te álnokságidat. Ezék. 11. 36. Jerém. 31. Zsid. 8. Kegyelmes leszek az ő álnokságoknak és az ő bűneikről és hamisságaikról meg nem emlékezem. Ézsa. 38. Mike 7. Zak. 13. Eltapodod a mi álnokságinkat, hátad megé veted minden bűneinket. Ezt mondják az arau-i, mélai zsinatok, Cyril Jánosra és más atyák, s Cyprián 1. könyv 8. levél nincsen más áldozat és más papság a Krisztuson kívül.
Hamisan hazudnak, a kik a pápista misét elégtevő áldozatnak nevezik, holott az csak egy van t. i. a Krisztus halála.
Ambrus, Ágoston, Cyril, Kryzosztom, Theofilak, Beda, Anzelm, jegyz. Máté 26. Ján. 6. 1 Kór. 10. 11. a sákram. könyv. Ágoston 2. 3. 5. 9. köt. mint Gratián és Lombard bizonyitják az urvacsorát "hálaáldozat" -nak nevezik, először a hálaadásokért, másodszor az elégtevő áldozat emlékezetéért, mert azt mondja az Ur: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre; az Urnak halálát hirdessétek. Továbbá nevezik az engesztelő áldozat emlékének, de nem engesztelő áldozatnak.
A hálaáldozat és kegyes ajánlat, a Szent Lélek gyümölcse az ujjászületettben és minden jó cselekedet, isteni tisztelet és jótékonyság, hálaadás, könyörgés, uj élet, ó ember megöldöklése és az uj megelevenitése vagy felöltözése, isten kegyelméből lesz a Krisztus igazságában a Szent Lélek ereje és segélyével, hit által. A mint Róm. 13. 1 Kór. 16. 2 Kór. 11. Zsid. 12. 13. 1. Pét. 2. a kegyesek áldozatát nevezik; s az atyák is, a szentek zsinatai és az igaz végzések a Gracián bizonysága szerint a szentek lelki áldozatát meghatározzák. A sákramentomokat helyesen nevezhetjük hálaáldozatoknak azon könyörgésekért, a melyeket a sákramentomok kiszolgáltatásánál mondunk; és az atyák e kifejezéseken áldozni, áldozatot tenni értik az isteni tiszteletet és a könyörületesség munkáit. Jusztin martyr, Ignác, Tertulián 4. könyv. Iren. 4. könyv az eretnekek ellen. És a görög szerzők a sz. irás megjegyzett [felsorolt] bizonysági felől.
A megszent. 2. d. – Florenci zsin. Tertull. a keresztségről, Cyrill Ján. 1. 3. 4. részéről, Ágoston 2. köt. 23. lev. Ján. 3. 6. részé-
ről 9. köt. – Zofón. 1. 3. Ézsa. 65. Hózs. 3. 6. 14. Malak. 1. 3. Amóv. a. – Cyprián a körülmet. – Ágoston 2. 9. köt. Jerómós a prófétákról, Ambrus, Kryzosztom a zsid. lev.-ről. – Cyprián 1. könyv 6. lev. – Origen., Cyprian, Kryzosztom, Ambrus a Róm. 12. részére irt jegyz.
A papság háromféle, miként az áldozat.
Lévitai vagy ároni volt az ó testamentomban, mely állott barmoknak, véráldozatoknak áldozatában a Krisztus papságának jelzésére. Ez a papság mint árnyék csak a Krisztus áldozatáig, keresztfán történt haláláig állott. A Krisztus áldozatával az ó testamentom papsága és minden áldozatai megszüntek. A mint Zsid. 5. 7. 8. 9. 10. Kol. 2. Ján. 1. meg van írva, hogy a Krisztus papságával és áldozatával az ó testamentom papsága és áldozata mint árnyak elenyésznek. Tehát a Krisztus papságának és áldozatának igazsága ellen készétik a Baál papjai a pápák és minden misegyártó áldozárok az oltárokat, papságukat és ároni ruháikat: mert tagadják, hogy maga a Krisztus az árnyak (ábrázolatok) teste a világosság és igazság már megadatott. Igy miként az Ezópus ebei szemtelenül kapkodnak a papság és áldozat árnya után, magát az igazságot, a testet, a világosságot a Krisztust elejtvén. Nem használ azoknak semmit sem a Krisztus, a kik az ószövetség árnyait akarják felállitani; sőt kiestek a kegyelemből mint az isteni végzésnek és szövetségnek megsértői. Hóhérai azok a Krisztusnak, kik balgán azt állítják, hogy a misében élőkért és holtakért megáldozzák a Krisztust. Mert midőn a Krisztus egyszer áldozott, megholt, felfeszittetett; többször nem fog meghalni, nem áldoztatik meg, mert egyetlen egy áldozatával tökéletesekké tette mindörökké azokat, a kik megszenteltetnek. Róm. 3. 6. 8. Zsid. 9., 10. Ha pedig a Krisztus megáldoztatik a misében: akkor a Krisztusnak szenvedni és meghalni kell, mert a Krisztus megáldozása nem lehető halál és a vérnek kiontása nélkül. Zsid. 5. 8. 9. 10. Igy törekesznek eltörleni a Krisztus papságát és érdemét a Jézus gúnyolói, az áldozó papok. A mint az atyák és némely zsinatok tanítják.
A másik papság a Melkisédek rendi szerint való. Ez örökkévaló papság, a Logosnak az isten fiának örökkévaló személyénél fogva. 110. zsolt. Zsid. 5. 7. 8. 9. 10. Ez által a papság által engesztelte-
tik meg az Atya; ez által szüntetett meg az ó papság; a bűnök és a büntetések Krisztus érdemével e papságban töröltettek el. S bárha e papságnak szolgálata meg fog szűnni az utolsó napon, de hatálya mégis örökkévaló lesz. Luk. 1. zsolt. 110. Te vagy a Melkisédek rendi szerint való pap. Cyprián a körülmet. módjáról. S 1. könyv 17. 18. fej. Ambrus, Luk. 1. Zsid. 5. 7. 9. 10.
Harmadik papság a lelki. Ez a Szent Lélek gyümölcse a választottakbnn, mely élő észszerü áldozatot áldozik istennek a hit által. Ebben a papságban a Szent Lélek a Krisztus áldozatának érdemével megöldökli, megfesziti, eltörli a bűnt és a testet annak cselekedeteivel; megeleveniti, megujitja, vezérli hittel, reménynyel, szeretettel kormányozza és a könyörületesség cselekedeteivel támogatja az uj embert, uj szívet, uj lelket adván belé. Ezt nevezik királyi papságnak. 1. Pét. 2.
Anaklet pápa végzése. – Cyprián 2. könyv 3. lev. – Ézsa. 2. 65. MaIak 1. 2 Kir. 7. 1 Kir. 2. – Ágoston 8. köt. a 109. zsoltra. Az atyák a Zsid. lev.-re. – Origenes, Ambrus, Kryzosztom., Theofy., Róm. 12. jegyz.
Az ó testamentomban a jelképező (typicus) papok a föld teljességéből, a földből nőtt gyümölcsöket, terményeket, barmokat, szárnyas és más tiszta állatokat áldoztak, 2 Mózs. 34. 3 Mózs. 12. 17.
A Krisztus magát áldozta meg a bűnök eltörlésére. Zsid. 5. 7. 8. 9. 10. Tit. 2. Az istennel titkos összeköttetésben élő és lelki papok magokat, testeiket adják élő áldozatul, okos isteni tiszteletöket ajkaik gyümölcsét áldozzák lélekben istennek a Krisztus által. Mint Róm. 12 Zsid. 13. 1 Pét. 2 mondatik. Rutul tévednek a Baál áldozó papjai, kik azt költik, hogy ők a misében a kenyeret, bort s a Krisztust megáldozzák: holott a mi áldozatunk lelki. A lelkipásztorok könyörgéseket bocsátanak istenhez a népért, s az isten evangyéliomával áldoznak a pogányok között Zsid. 5. Róm. 15. s az atyák e helyek felől. Ambrus, Origen., Kryzosztom. – Iren. 3. 4.
Az áldozat és sákramentom különbségéről.
Az áldozat az a munka, midőn valamit istennek felajánlunk. Midőn a Krisztus magát, az ó papok barmokat, állatokat, a kegyesek
önmagokat ajkaiknak tulkait fizetik és ajánlják fel az istennek. Hózs. 14. Zsolt. 45., 50., 51. Fil. 1. 2. Zsid. 5. A Krisztus magát áldozta az istennek, a választottak testeiket áldozzák.
A sákramentomokban pedig az isten ajánlja nekünk a maga javait, s adja azokat lelkileg a választottaknak. És ezekben a választottak hit által fogadják el az istentől felajánlott javakat az igéretben a Szent Lélek segélyével. Az Ur vacsorája tehát lényegére nézve nem áldozat, hanem sákramentom; de kiszolgáltatására vagy a könyörgésekre nézve a kegyes hivekre való tekintettel neveztetik hálaáldozatnak. Igy tanítják a feljebb nevezett helyek felől. Ágoston, Jerómós, Ambrus. – A megszentelésről 1. 2. D. Lomb. 4. könyv 8. 9. D.
A szűzességről és nőtlenségről.
A nőtlenség és testi szűzesség isten különös ajándéka azokban, a kiket isten megherélt. Mert lehetetlen, hogy bár ki nőtlenül, szűzen élhessen s megtartóztathassa magát Isten különös ajándéka nélkül. Mint mondatik senki nem lehet máskép mérsékletes önmegtartóztató; hanem ha az isten engedi. Nem mindenek veszik be e beszédet. Mindenkinek kiváltképen való ajándéka van istentől, némelynek igy, némelynek pedig amugy 1 Kór. 7. Valamint lehetlen a törvényt betölteni az isteni kegyelem nélkül: szintugy lehetetlen nem kivánni, megtartózkodni, a szerelem lángját és tüzét a szivben elkerülni. Az atyák a Mát. 19. és 1 Kór. 7. részéről. Gonoszságot cselekesznek tehát, a kik szüzességi fogadást tesznek a magok ereje felett, noha égnek a szerelemtől s megvetik az isteni kegyelmet. Hieronym a Máté 19. Jeróm. 7. 10. részéről 2. könyv és Jánosra irt jegyz. 2. köt.
Ágoston 5. 7. köt. s a szüzess. 32. végz. 5. lev. Bölcses. 3. 8.
Némelyek anyjok méhétől fogva heréltek, tehetetlenek, alkalmatlanok a házasságra. Mások, a kik az emberektől heréltettek ki; ezek sem képesek házasodni. Hármadik nemű heréltek, a kik magokat a mennyek országáért herélték ki, azaz megtartózkodnak a házasságtól a mennyei hivatásért, ugy mindazáltal, hogy ha adatott nékiek a megtartózkodás, ha bírnak mennyből a megtartózkodás ajándékával, miként Pál, Jerémiás, Ilyés, a keresztelő és az évangyélista János, s
más próféták és apostolok, kik bírtak e megtartózkodás ajándékával. Ezekben dicsértetik a nőtelenség és alkalmasabbak a mennyei szolgátra, arra viselnek kiváltképen gondot, a mi az Uré 1 Kór. 7. Azokra .nzve, a kikben megvan a megtartózkodás ajándéka is, de képesek is házasságra a jelen való szükségnek okáért, inkább ajánlja az apostol a szűzességet a házasságnál. De kevesen vannak, a kiknek e megtartózkodási ajándék adatott; miképen a Krisztus, apostolok, Ágoston és némely zsinatok tanítják.
Kárhoztatjuk azért a barátoknak és apácáknak szerzeteit, gonosz fogadásaik, babonáik, mindkétnemü testi és lelki paráználkodásaik miatt, mert távol vannak a tiszta szűzességtől és igaz nőtlenségtől, és kedveznek a bálványozásnak és szemtelen bujaságnak. Mint a Baál papjai, kik a Jeroboám, Acháb, Jézabel, Atalia idejében Béthel és Damaskusban a bálványtemplomokhoz bordélyházakat épitettek mindkét nem számára. De Józsiás, Ezékiás, Jéhu, Józsafát és Jóás lerontották a fertelmeskedők házait, a bordélyházakat és a bálványok templomait, oltárait stb.
Minthogy pedig a test szűzessége az elme szűzességétől függ: következik, hogy az egyedül az isten kegyelmének Krisztusnak munkája, mert nem kisebb dolog a törvényt megtartani, mint a szent szűzességet s tisztaságot.
Ágoston, Mát. 19. részére irt jegyz. 3 Kir. 18. 17. 22. 1 Kir. 8. 20. 24.
A fogadások kétfélék: igazak és hamisak.
Igaz fogadásokat tesznek a választottak az ujjászületés után, midőn elkötelezik magokat az uj életre, azaz midőn magunkat a bennünk lakozó isteni magnak (erőnek) kegyelméből és könyörületességéből elkötelezzük, hogy lélekben járunk, istennek lélekben és igazságban szolgálunk, istent tiszteljük, segítségül hívjuk, istennek vallást teszünk, a szeretet munkáit gyakoroljuk. A mint Dávid és az atyák a lelki fogadásokat értelmezték. Megadom néked az én fogadásimat Zsolt. 31. 37. 49. 51. Más fogadások a törvénybeli és szertartás fogadások, mint az ó szövetségben a tisztulás fogadása, s az önkéntes áldozásé, melyről emlékezet van a Mózes és cselekedetek könyveiben. Ezek a fogadások mint a lelki fogadásnak árnyékai a Krisztus áldoza-
tával megszűntek; noha egyszer az apostol az ilynemü fogadással mint közönyös dologgal a botrány kikerülése tekintetéből egykedvüleg élt.
E lelki fogadásokat szükség teljesiteniök a választottaknak: mert ezek a hit gyümölcsei s a választottakban lakozó Szentlélek működésének eredménye.
Más fogadások hamisak. Előitéletesen vaktában az isten igéje ellen, isteni kegyelem és parancsolat nélkül, emberi erőn felül, emberi találmány és hagyományból tétetnek a vallást, kegyességet és isteni tiszteletet illetőleg. Okukat a cselekvény végrehajtásából vették. (1) Ezeket a fogadásokat minthogy bálványozásiak, az előítélet és emberi tehetségben való bizalomból keletkeztek, kárhoztatjuk, mint emberi költeményt.
Ilyenek a pápisták fogadásai a szerzetekben, a baráti életben, szűzességben s más hasonló hiábavalóságokban az isten igéjén kívül. A mi hitből s isten igéjéből nincsen, bűn az. Hiába tisztelik az istent oly tudományokkal, melyek embereknek parancsolatai Máté 15. 23. Ézsa. 8. Csak azt miveld, a mit neked én parancsolok. Lásd Ján. 22. Jel. 21. Mile. araui zsin.
A házasság kétféle. Testi, melyet a paradicsomban isten szerzett egy férfi és egy nő összekötésével, a kölcsönös segítség, gyermeknemzés és a szerelem tüze elleni orvoslat végett; 1 Móz. Mát. 5. 19. Zsid. 13. Példa és az isteni parancs és végzés bizonyítja, hogy nem jó az embernek egyedül lenni. És a házasság minden rendű, raugu és állapotu embereknek egyaránt parancsoltatik a fentebb jelzett heréltek kivételével. Jobb házasságban élni, mintsem égni. A mit az apostol mond, hogy jó a férfiunak asszonyi állatot nem illetni, azokról szól, kik birnak az önmegtartózkodás ajándékával, hogy azoknak szabad és meg van engedve házasságon kívül élni; de az ilyenek igen kevesen vannak, mint a Krisztus mondja.
A házasság intézményének okai. A felsőbb részről, közvetlenül maga az isten a végrehajtó ok. Anyagi: a férfi és asszony, kik egy testek. Alaki: az egybekelők és szülők törvényes beegyezése. Végok:
(1) Állitva, hogy a cselekvény a puszta végrehajtás által is használ.
a hasonló kölcsönös vagy egyenlő segítség, a magzatnemzés, a csapongó gerjedelmek elleni orvoslat. Ide a célba vett összeköttetés után megkivántatnak az isten rendelése, a fejedelem és haza törvényei, a szülék, rokonok, gyámok, s azután az egybekelők beegyezése. Nem hagyjuk helybe a felsőbbek, azaz szülők összeegyezését és elkötelezéét az alsóbbak vagy egybekelők beegyezése ellen. Mert a szülők gyerket erőszakosan ki nem adhatják. Ennélfogva mind az isten törvénye, mind a szentek példája mind a császárok és pápák végzésai a szülők és egybekelők beegyezését kívánják. Éva Ádámhoz vezettetvén, bizonyságot tesz, a beegyezésről. Rebeka beegyezése megerősittetett a szülők által. Ellenkezőleg nem hagyjuk helybe két magán égybekelőnek titkos és rejtett beegyezését sem a szülők beegyezése nélkül. Elvirai zsin. Bonifác, Gergely, Gratián végzései: kiváltképen midőn a szülők igazságos oknál fogva nem egyeznek belé az egybekelésbe.
De midőn a szülők és felsőbbek igazságtalanul és törvénytelenül ellenkeznek az alsóbbak összeegyezésében: akkor a szerződők egyessége nem bontatik fel. De ha a szerződők, a szülők méltányos és igazságos tekintélye és beegyezése ellen egyeztek össze, egyességök visszavettetik és feloldatik. A toledói zsinat megkivánja mind a házasulók, mind a felsőbbek beegyezését.
A hol pedig a beegyezés minden részről megvan a jegyesek egybekelésére és biztos remény van a testi összeköttetésről, biztos a házasság a vőlegény és menyasszony közt; de a hol az egyik fél céltalanul kalandoz és nem akarja megerősiteni a beegyezést testi kötelékkel, az olyanok közt felbomlik az egyesség, ha az elhagyó személy többé fel nem található. Ha feltalálható, a jegyesek az előbb kötelezettekhez s ne utóbbiakhoz adattassanak, mert az ezekkel való eljegyeztetés házasságtörés volt az első hit ellen.
Lomb. 4. k. 27 D. – 1 Kor. 7.
Az elválás első oka valamelyik személy paráznasága, ha az ártatlan személy a vétkes bűnét el nem engedi és azt magához nem fogadja. Mát. 5. 19. Ha pedig akarja, jó lelkiismerettel visszaveheti a paráznát, a Krisztus példájára. Végzések 32. fej. 1. lev. Ágoston 2.3. könyv Pollent-hez 6. fej. Hieronym., Hózseás 1. 2. Jerém 3. Ambrus 2. könyve 4. fej.
Igy záratik ki a bűn s kölcsönöztetik erő a házasságnak.
Második: midőn a természeti és isteni törvények s a köztisztesség ellenére, törvénytelen okokból, a vérség és rokonság tiltott fokain köttetik a házasság, tudniiliik a felmenők és leszármazók között, s az egyenlőtlen vonal első és második fokain; noha a nép- és császári jog szerint a negyedik fokig volna megtiltva, de az isteni jog az egyenlőtlen vonalon csak az első és második fokon tiltja azt meg. 3 Mózs. 18. 19. 20. az egyenlő vonalon pedig két unokatestvérnek, két testvér gyermekeinek megengedi azt.
A vérség iránti tisztelet kivánja, hogy a harmadik fokon belől vaktában ne történjék összevegyülés.
Harmadik ok valamelyik félnek tehetetlensége. Ha felismertetik a tehetetlen képtelensége s hidegsége: el kell választani.
Negyedik: a vallás esete. Azaz, midőn két hitetlen házastárs közül az egyik megtér, a másik pedig megmarad a hitetlenségben. Ha e hitetlen nem akar maradni a hivővel: távozzék el. Vagy ha a hitetlen hiteért üldözi a hivőt, megzavarja annak lelkiismeretét és mindig nyugtalan marad. Ily esetekben nincs az atyafi vagy nőrokon rabság alá vettetve, mert békességre hívott minket az Ur. Távozzék el a hitlen vagy a hívő a lelkiismeret nyugalmáért.
Az ötödik: az elhagyás esete, midőn az egyik személy elmegyen, vaktában kalandozik, elszökik, és sem kibékülni sem visszatérni nem akar: az ily elhagyó maradjon el a házasságtól vagy ölessék meg a hatóság által; az ártatlan lépjen másod házasságra. 1 Kór. 7. Mát. 5., 19. ezekről mondja: a ki ok nélkül elbocsátottat vagy elhagyót veszen magához, paráználkodik az. Mert szabad megtért és megjavult paráznát venni, midőn a parázna előbbi férjének meghalt. Róm. 7. a Krisztus példája szerint, ki az ő gyakran tisztátalankodott egyházát magához veszi. Jerém. 3. Hózseás 1. Ézsa 04. Ezék. 16. Eféz. 5. Hieronym. ezen helyek felől. Nem bűn kurvát venni feleségül. Végz. 32., 9., 1.
Hatodik: a leselkedés és emberölés esete. Azaz, midőn az egyik fél ki akarja oltani a máskat. A leselkedő, emberölési szándékáért elitéltetvén büntettessék meg; az ártatlan házasodjék meg az Urban.
Hetedik: a titkos, tilalmas összekelés esete, midőn nincsenek meg együtt a házasság okai és miként mondtuk, mindenik személy beegyezése. – Igy tanitja az írás az atyákkal, zsinatokkal és végzésekkel.
Ha pedig valaki megszeplősiti a szüzet vagy erőszakkal elra-
gadja valamelyiket, ha nőtlen volt, a szülők beegyezésével vegye el és jegyruhával ajándékozza meg, ha bele nem egyezik, haljon meg. 2 Móz. 22. Apostoli kánon. 66.
Justin 1. köt. 10., 11. – 1 Kór. 7.
A férjesülni képes leányokat 13 éven felül férjhez adjuk, 12 éven alul nem adjuk; a férfiak házassági összeesketését a 18-dik éven felül parancsoljuk. A zsinatok és végzések ezt tanitják.
A Krisztus is azt mondja az Ezék. 16. r. (1) hogy akkor vette el feleségét, muikor annak ideje házasságra való idő vala, midőn emlői megnevekedének, szőrei kinőttek. Jerómos ugyan erről. Tehát ez időt meg kell tartani most is. Justiu 1. k. 10. 11. köt.
Lelki és titkos házasság az egyház összeköttetése az ő fejével a Krisztussal, a Krisztus igazságában az isten lelke és kegyelmében hit által: mint a 45. zsolt. Hózseás 12. Jerém. 30. 31. Ézsa. 54. Eféz. 5. Eljegyeztelek téged magamnak a hitben. Ezék. 16. A pápa az Antikrisztus szemtelen módon akar mint a parázna összeköttetni az egyházzal.
Titok tehát s nem testi házasság Krisztusnak az egyházzal való házassága. Mert az apostol mondja, hogy az nagy titok, mindazáltal én szólok a Krisztusról és az egyházról. Csuful tévelyegnek, a kik azt vélik, hogy a testi házasság neveztetik sákramentomnak vagy titoknak: holott Pál a Krisztus titkos és szellemi házasságáról szól és azt nevezi szentségnek.
Mint minden embernek, ugy a papoknak, püspököknek s presbytereknek is parancsolja a természet és isten törvénye, hogy házasságra lépjenek. A Mózes törvénye parancsolja, hogy a főpapok és áldozó papok feleséget vegyenek 3 Móz. 21. 2 Móz. 34. Ezék. 44. És az apostol is Tit. 1. és 1 Tim. 3. parancsolja, hogy a püspök egy feleségü legyen. Igy, a próféták és apostolok csaknem mind, valamint az egyházi tudósok, Tertullián, Cyprián házasok voltak. Az apostolok
(1) Képletesen az Izrael népével kötött szövetségről szólván.
zsinata és némely végzések parancsolják, hogy a papok és püspökök egyszer nősüljenek. Ignác, Euzéb, Nicefór, Platina és más történetírók, továbbá a zsinatok és végzések mutatják – mint Gracián előadja – hogy a püspökök és szentek házasok voltak. Sok római pápát megerősitették, helybehagyták a házasságot. A nicéai zsinat, melynek oly nagy a tekintélye, megengedi a papoknak a házasságot. (*) Sőt igen sok püspökök és pápák házasok voltak. Lásd az apostolok kánonait, a kárthágói zsin. Platina, Nauklet, Ágoston bizonyitja is ezt a Péter példájával. A niceai zsinat a pápának is szabadon megengedi a házasságot. Gracián végzések pl. D. 31. c. d. Gonoszságot cselekesznek tehát, a kik a tisztességes házasságot megtiltják a püspököknek és papoknak: azt pedig, hogy óvatosan kurvákat és ágyasokat tartsanak megengedik. Jaj azoknak, a kik a jót rosznak mondják. Platina és a zsinatok bizonysága szerint sok római pápák házasok voltak. S a gangre [gangrai] zsinat is azt mondja, hogy a házasságot nem lehet felbontani a papságért, s fogadásért; és az apostolok kánona is azt tanítja, hogy a papok nem hagyhatják el feleségeiket a vallásért, mint az apostolok is magokkal hordozták azokat.
Zakariás pápa végzése. – 1 Kór. 9.
Ha valakik összeegyezve elraboltatnak s felismertetnek, hogy a szülők akarata és nyilvános lakadalmi pompa vagy szertartás nélkül keltek egybe: ha a szülők beleegyeznek, eskettessenek össze; ha pedig nem, közösittessenek ki és büntettessenek meg a hatóságtól, vagy eskettessenek össze minden módon 2 Móz. 21. 22. 5 Móz. 17.
Ha valakik erőszakkal lenyomatnak, vagy elragadtatnak, ha házastársak és elméjök érintetlen, beegyezés nélkül maradt, a szemérem kötelékét nem sértik meg, s nem lehet őket sem paráznáknak itélni, sem pedig elválasztani. Apost. kánon. 66. Konstant. zsin. 1 Móz. 6. 92. 93. Dec. Symach pápa. 2 Róm. zsin. Végz. 36. lev. 2. Kalcedoni zsin. 27. fej. Az atyák is ezt tanítják. Jerómós az Eféz. 5. és Hózseás, Ezékiel s Jeremiásról. Ambrus 1. könyv Dávid mentségéről 8. fej. Gergely 29 Homil. Evang. A nőrabló az elraboltat elsőbb férje halálával elveheti a Dávid példája szerint; és a kinn valaki erőszakot tett, azt el is veheti annak beegyezésével s az atyai beegyezés hozzájárultával. Gratián végz. 2 rész., 36 ügy, 1 kérd. Hasonlag Melden. Pár.
zsin. 6. fej. azt parancsolja, hogy vezekléssel kell megtisztitani a rablót és elraboltat és ugy összeesketni. Hieronym ezeket bővebben igy irja le. Az első a törvényes házasság, midőn a szűzet vagy özvegyet törvényesen elveszik. Második midőn a leányt szűzen elragadják és erőszakkal összeesketik. Ha az atyja ugy akarja, az a férfi jegyajándékot ád a nőnek és megfizeti szemérme árát. Harmadik, midőn a leány elraboltatik és másoktól elcsábittatik: ha az atya ugy akarja, vegye el a rablótól és csábitótól és adja másokhoz. Mert a fiakat és leányokat nem lehet megesketni a szülők beegyezése nélkül; ha pedig megesketik, házasságok érvénytelen lesz. Feljebb némely zsinatok az ellenkezőt tanitják, de a józanabb végzések a szentírásból erősitik meg ez itéletet. Jusztin 1. 5. könyv Tit. 11. l2. ugyanezt bizonyitja. Tehát szemtelenül tévelyegnek, a kik tagadják, hogy az erőszaktevő nem veheti el a megszeplősitett leányt vagy asszonyt előbbi férje holta után.
Miként a Dávid házassága is megerősittetett Betsabéval. – Ugyanezt tanitják Ambrus, Ágostou, Jerómós, Lyra és a Végzések kánonai. Gratián Végz. 36. fej. O. 2.
Justinian 1. könyv 3., 11., 12. cim. – Lomb. 4. könyv 17., 31., 32. dist. 2 kir. 11.
A játékról, táncokról, látványos mulatságokról.
Az irás a hiába való szavakat, udvarlást, gyalázatosságot, szemtelenséget és mindazt megtiltja, a mi a bujaság fáklyáját meggyujtja. Máté 12. 17. Eféz. 5. Róm. 13; hasonlóképen a harmadik parancs: A te uradnak, istenednek nevét hiába fel ne végyed; valamint a hatodik, hetedik s nyolcadik parancs is. Minthogy pedig a játékok, látványosságok s a szemtelen táncot e roszaktól nem mentek: megtiltjuk és kárhoztatjuk azokat a zsinatokkal. Mert a kik szinpadi álcákat öltenek, szemtelen viseletben s taglejtésekkel mutogatják magokat, meggyujtják a bujaság fáklyáját. Ennélfogva kárhoztatják Ágoston, Ambrus, Kryzosztom, Jerómós, Hillár, Theofil, Anzelm, Origenes és más atyák e roszakat, a Róm. 13. Eféz. 5. s Mátéra irt jegyzetekben s a bázeli zsin. 25. ülés az egyet. zsinat 16 kánonában ugyanezen szavakkal. – Azonban nem tagadjuk meg a tisztességes és nem szemtelen játékot és a szemérmes lépést vagy táncot, melyben hiányzanak a szemtelen és féktelen mozdulatok és érintésnek, a lélek megujitása
tekintetiből: miként Dávid és a szent leányok is táncoltak. Lásd az atyákat. Máté 11. Sipoltunk néktek és nem táncoltatok. Azt a bálványozási játékot és táncot, mely a mámorból és részegségből keletkezett, midőn az istennek, egyházi beszéd hallgatásra és nyilvános isteni tiszteletekre szentelt napokat, játékok és táncokkal töltik el, s midőn az isten iránti kötelességeket a csáb, játék és táncok miatt elmulasztják: kárhoztatjuk; miként a végzősek és zsinatok is tanitanak. A mint megvan irva 2 Móz. 32. Leült a nép és azután felkele játszodni. 2 Kir. l6. Préd. 3. Márk. 6. Máté 14.
Az eretnekeket a püspökök és az ur pásztorai cáfolják meg az isten igéjéből, s egy vagy két megintés után kerüljék ki, Tit. 1. 3. 1. Tim. 1. 4. 2. Tim. 3. S ha meg nem szűnnek eretnekségök ragályával és mérgével az egyházat megfertőztetni, a világi hatalom segélyét kérjék ki ellenök és a hatóság fegyverével ölessék meg őket. 5. Móz. 13. 17. Zak. 13. Hieronym., Ambrus, Ágoston, Kryzosztom ugyan e helyek felől. 2. Ján. 1. Ezék. 13. Nicefor. 3. könyv 14. fej. ismét 67. 294. lev. Kárthág. zsin. 1. 5. 9. k. s több zsin. ezt tanítják. Cyprián a felmentésről végz. d. 4. 5. 9. 23. Ágoston 3. 9. könyv 68. fej. Kryzosztom., Origen., Hillar, Ágost. atyák. Máté 13. Lukács a konkoly összeszedéséről. Ágoston 50. lev. Bonifáchoz és Demeterhez 2. könyv 88. fej.
A konkolyokat pedig, ezeket az egyházban elvegyülő képmutatókat, nem irthatjuk ki az utolsó napig. A gonoszokat hamis vallásuk, hitök és tisztátalanságaikban ki kell kerülnünk s velök egyet nem értenünk. 2. Kór. 6. Ézsa. 52. 62. De külső polgári kötelességeinket, távolabbi barátságot, szerződéseket köthetünk s gyakorolhatunk irányukba. 1. Kór. 5., 6. s ugyanezekről az atyák is. Ha pedig épen ebek és disznók, nem kell nekiek azt adnunk, a mi szent; a hitről nem kell velök vitatkoznunk, értekezuünk, nem kell őket köszöntenünk, vagy barátságunkba és társaságunkba bevennünk, sem káromlásaikat, melyekkel a Krisztust ócsárolják, az egyházat háborgatják, meghallgatnunk. – Ezekért imádkozik Dávid, hogy az isten törje meg őket.
A hatóság isten rendelése a jók védelmére és a rosszak irtására.
A törvényes hatóság kötelességéről.
Minthogy minden hatalmasság az isten rendelése: tartozik a a maga kötelességeit a természet és isten törvénye szerint végrehajtani, mindent rendesen és semmit rendetlenül nem cselekedni, függve az isten szavától, s az isteni és természeti törvényeket tartva cselekedetei zsinórmértékeül.
Legyen tehát első kötelessége, hogy cselekvéseit a törvény szabályához alkalmazza, törvénytelenül a jog s törvények ellen semmit ne tegyen. Aztán legyen őre a parancsok mindkét táblájának. Gondoskodjék, hogy az istennek igéje jól hirdettessék az ő hatalma alatt; büntesse a káromlót s hamis esküvőket, rontsa le a bálványokat, a szerzetek, barátok és zárda-szűzek mint szajhák bordélyházait. – Mint Józsafát, Jéhu, Ása, Joás, Józsiás, Ezekiás s a több királyok mivelték. – Vegye be a mennyei tudományt, csináljon törvényt és igazságot, védje a jókat és büntesse a roszakat. Róm. 12. Zsolt. 2. 24. 82. Ézsa. 1. 2. 5. 8. 5. Móz. 1. 7. A király olvasta a törvény könyveit. 3. Kir. 10. Péld. 20. 21. 29. 1. Kir. 8.
Harcoljanak (a fejedelmek) a hazáért és ügyeljenek fel annak védelmére. Az akadémiákat és iskolákat, melyek az ige veteményes kertei, az ország közjövedelmeiből gondozzák.
Veszitsék [veszejtsék] el a gonosztevőket, rablókat, oltsák ki a zsiványbandákat, büntessék testi hatalommal a megcáfolt makacs és igazságnak nem engedő eretnekeket 3. Móz. 19. 5. Móz. 13. 17. 18. Zak. 13. Ezék. 13. 12. 19. s Jerómós e helyek felől. Nicefor 7. könyv 42. fej. Végz. 23. fej. 9. A zsinatok és Ágoston s Ambrus tanítják, miszerint a fejedelmek kötelessége, hogy a hitetlenek kónyszerittessenek a hitre, a gonosz és bálványozó tiszteletet megszüntettessenek. Végzések 22. fej. 9. 4. Máté 22. Hajtsd össze, hogy jőjjenek be. Jerómós, Kryzoszt. e helyek felől. Ágoston 204. lev. a 23. zsolt.-ra. 71. Végz. Anastáz. pápa. Ambrus 1. könyv a köteless. Jerómós. Bölcses. 1. 3. Damazus, Kalixtus pápák. Az igazságot gyakorolja a fejedelem, ha a jókat oltalmazza, igaztalanul cselekszik, ha nem védi a hazát és jókat.
Ne pusztitsák ki és ne rabolják el erőszakkal törvénytelenül
amaz isteni parancs ellenére: Ne lopj! az alattvalók örökségét és birtokait, miként Akháb, hánem elégedjenek meg saját fizetésökkel, az adó és más illetékekkel. Mert valamint a magános embernek nem szabad az isten törvénye ellen elrabolni a mások javait, ugy a hatóságnak sem szabad az. A törvényes adón felül semmit nem szabad kicsikarnia. Luk. 3. 3. Kir. 22. Ézsa. 1. 3. 5. 28. Bölcs. 3. Mik. 7. Feddi az Ur a fejedelmeket, kik lehuzzák a szegények bőrét és elnyelik alattvalóikat, mint a kenyeret. – Az atyák Róm. 13. és Luk. részéről.
Ágoston és a szentek intézkedései megtiltják a hatóságoknak, hogy az apácákra, táncosokra, bohócokra haszontalan játékokra ne vesztegessék el az ország jövedelmét. Dist. 86. Ágoston Já. 16 részére 100. ért: Hanem mérsékelve forditsák azt a szükséges végekre; mint Dávid, Salamon, Jósiás a templom és ország használatára forditották. A zsinatok is hasonlag tanitanak.
Ne tiltsák el a hatóságok alattvalóikat a mennyei legeltetéstől s tápláléktól, sőt parancsolják meg, hogy kerüljék a bálványozó miséket és hallgassák az isten beszédét. A henye püspökök s érsekeknek ne oszszák szót az ország jövedelmét, hanem fordítsák azt az Ur egyházának épületére, a kegyes és szent egyházi szolgáknak kedvezzenek. Az ország véghatárai védőinek adják meg igazságos zsoldjaikat. A zsinatot, azt parancsolják, hogy a fejedelmek töröljék el a bálványokat, a parázna misegyártókat az Antikrisztus gonosz tisztelet módját, s hogy gondoskodjanak, miszerint az isten beszéde helyesen hirdettessék, az emberi hagyományok eltöröltessenek.
Mivel tartoznak az alattvalók a hatóságoknak.
Tisztelettel, félelemmel, adóval és illetókkel bérökből és jószágaik jövedelméből; engedelmességgel, hűséggel az Ur szerint mindenekben. Mindazokban miket csak az isten ellen nem parancsol a hatóság, engedelmeskedni kell annak. De ha valamit a természeti törvény, avagy az isten dicsősége és törvénye ellen parancsol: abban a hatóságnak sem kell engedelmeskedni. Mert inkább kell félni istentől mint az emberektől. Róm. 13. 1 Pét. 2. Luk. 3. 5. 20. Máté 22. és Ambrus, Kryzosztom, Theofil, Origen. atyák ugyan e helyekről. Ágoston 50. levél Bonifáchoz, Hieronym. 6. levél.
Kétfélék a hatóságok: jók és roszak. És valamint a törvény által igazságát és bűn ellen való haragját, s az evangyéliom által a bűnösök iránti kegyelmességét és jóságát mutatja meg az isten: ugy azon rosz fejedelmek által, kiket az ő bosszujából ad mint az ő haragjának ostorait, haragját mutatja ki a föld lakói ellen. Mint a 1 Kir. 8. a gonosz és zsarnok királyok jogáról mondatik: a kik a mi házainkat és javainkat ki fogják rabolni a király jogáért, azaz az ő zsarnokságaért s az ő hatalmának méltóságáért, melynél fogva ő az istennek ostora. Hózseás 9., 7. Haragomban királyokat adok Jób 28. 34. Péld. 28. 16. Az isten uralkodókká teszi a képmutatókat a nép bűne miatt. Az isten rendelte az istentelent a büntetésnek napjára. Igy szól Ezsaiás 1. 3. 5. 10. 54. Dán 2., 4. a hatalmasokról és a hatóságokról. Engedelmeskednünk kell pedig az Urért és lelkiismeretért még a roszaknak és gonoszoknak is, kik törvényes hatalommal birnak. Róm. 13. Jeróm. 17. 27. 29. Dán. 2. 4. 1 Pét. 2. 1 Tim. 2. Mint az irás parancsolja: hogy imádkozzunk minden fejedelmekért, még a zsarnokokért is, és mint a Krisztus parancsolta, hogy a hitetlen császárnak is adjuk meg az adót. Máté 22. Lásd Jerém. 44. r. mily keményen parancsolja az Ur, hogy zsidók magokat a káldeusoknak alájok vessék. Meg fogja pedig az Ur büntetni s el fogja törleni a gonosz és zsarnok fejedelmeket, mint az ő haragjának szolgáit, vesszeit és pálcáit 1 Mózs. 15., 16. Ézsa. 10. Bölcs. 3. Mikeás 7. Amós I. 3. Én megitélem a népet, melynek szolgálnak. Jaj neked Assur, én haragom vesszeje; két vagy három gonoszságodért nem kedvezek néked. Jaj neked, ki elnyeled és kifosztod az én népemet. Ézsa. 1. 3. 5. 31. Igy tanítanak Ambrus, Jerómós, Ágoston, Kryzosztom, Theofilakt, Béda, Anzelm, Hilarius afelől. Mát. 22. Róm. 13. Dán. 2. Jeróm. 27. részei felől. Igy büntettettek meg Akháb és minden gonosz fejedelmek az alattvalók igaztalanul elrabolt javaiért és kötelességeik elmulasztásáért, mint Saul, Jeroboám és az ő utódai: mert nem védelmezték a jókat, nem büntették a gonosztevőket, a reggel lakmározókat, kik a Baál papjait az Ur ellen táplálták, és az ország jövedelmét az apácákra, bohócokra és a misegyártókra, a társadalomnak e haszontalan tagjaira adják ki.
A jó fejedelmet az isteni könyörületesség irgalom szolgái, az Isteni erények tükrei s képei, mint Dávid, Józsiás, Józsafát, a megtért Ezekiás, miként az írásban is isteni tisztökért isteneknek neveztetnek.
Miért is a jó fejedelmeknek az istent kell követniek és semmit nem kell törvénytelenül az isten és országuk törvénye és rendelése ellen cselekedniök; minthogy isten rendeléséből vannak, rendetlenül semmit ne csináljanak. Az ilyenek neveztetnek isten szíve szerint rendelt fejedelmeknek. Ezeknek igen nagy gondjok van az isten dicsősége megőrizésére, a bálványok lerontására, gyalázatosságok eltörlésére, a bálványozók és misegyártók megbüntetésére, a gonosz hittani tételek megsemmisítésére, a fertelmeskedők (sodomitae) elvesztésére, birodalmuk s hatalmuknak a misegyártó érsekeknek át nem engedésére. Mert nem lehet a püspököknek a nép és a királyok felett uralkodni, miként azt az írás, az atyák és végzések tiltják. Azt parancsolta az Ur a próféták által, hogy a bálványok templomait, bálványozó papokat, a teremtményeknek, megholt szenteknek, kenyérnek és bornak imádéit, a henyéket, néma ebeket és a megcáfolt eretnekeket eltöröljék; a mint cselekedett Illyés, Jehu, Nabugodonozor, Asvérus vagy Dárius s Józsiás, Józsafát és Theodózius császár által, a kik a bálványtemplomokat elpusztították a gonosz szellemet áldozó papjaikkal, az isten beszéde ellenére áldozókkal, és a kurva barlangokkal, a katamythusok vagy férfi kurvák házaival (melyeket a hitetlen királyok a Baál papjainak a zárdák és klastromok, vagy a bálványtemplomok mellett épitettek), miként most is a bálványok templomaihoz és a barátok zárdáihoz a kéjházak, az apácák házai hozzá vannak köttetve; és igaz, hogy e rosz építkezési szokás gonosz utánzásból és az ördög segélyével furta be magát, holott az Ur ez iszonyu bűnökért elvesztette a fejedelmeket és papokat. Miként meg van írva 3 Kir. 17. 22. 21. 4 Kir. 10. 18. 23. 24. A zsinatok is parancsolják, hogy a hatóságok töröljék el a bálványokat s bálványozást. Ézsa. 10. Habak. 1. – 3 Kir. 18. 4 Kir. 6. Ján. 20. 21. Ezék. 36. 3. Móz. 19.
Szabad-e a hatóságoknak az ország fenálló rendeletei ellen elvenni az alattvalók javait?
Nem szabad; mert meg van írva: Ne lopj. Elégedjetek meg fizetésetekkel. Akháb egész családjával megbüntettetett a Nábót szőlőjeért.
5 Mózs. 4. 5. Luk. 3. 3 Kir. 22.
Szabad-e a hatóságoknak elhanyagolni kötelességöket?
Nem szabad, mert meg van írva: A ki nem munkáltodik, ne is egyék. Oltalmazzátok az árvákat. És a kit béröket elvéve, mint a szolgák, nem dolgoznak, tolvajok. Igy a hatóságok felvévén az adót s illetéköket, mint béröket, ha nem oltalmazzák a jókat és alattvalóik javait és nem gondozzák az államot, vétkeznek. 2 Thess. 3. 82. zsolt.
Szabad-e egyházi hivatalt bitorolni a hatóságoknak?
Nem szabad, mert meg van irva: Saját dolgaitokat cseletedjétek. S a lelkipásztorok és hatóságok tötelességei istentől meg vannak különböztetve. Mint Róm. 13. Megbüntettettek azok a mindenhez kapók, kik az egyházi hivatalba avatkoztak. – 1 Thess. 4.
Szabad-e engedelmeskedni a javainkat kifosztó hatóságoknak?
Ha törvényes hatóságok hatalmukat igazságosan birják, engedelmeskednünk kell nékiek, mert ez királyi jog. Tehát sem ellenök nem kell szegülnünk, sem ajándokul nem kell javainkat nekik odaadnunk, mivel az Ur parancsolja, hogy mindenek engedelmeskedjenek a hitetlen királyoknak. Jób. 12., 34. Péld. 28. Jeróm. 27. 29. 1 Pét. 2. Mert a rosz fejedelmek az isten haragjának ostorai. Hózse. 13. Ézsa. 10. 45. 54. Péld. 16. Jób. 34. Végzések 11. kánon 9. 1. Ambrús 5. könyv 32. lev. Luk. 5. részére. Az itéletet istenre kell bízni, a ki megbünteti mint rablókat és tolvajokat mindazokat, a kik az isten és természet törvénye ellen benyelik alattvalóik javaikat.
De ha az isten törvénye ellen parancsolnak valamit, például hogy a bálványokat imádjuk, raboljunk és igazságtalanul öljük meg az ártatlanokat, teljességgel nem kell nekik engedelmeskednünk. Valamint a próféták, alattvalók sem engedelmeskedtek hatóságaiknak a lelkiismeretök ellen való bűnökben és lelki dolgokban; hanem inkább választották a vértanuságot, halált, tömlöcöt, javaik elpusztittatását, miképen az Ur parancsolja. Mát. 5. 16. Márk 8. 5. Móz. 2. 4. 6. Ezt tanitják minden atyák, Ignác, Polykárp Jusztin a vértanu. Origenes, Jerómós, Ágoston, Ambrus, Kryzosztom, Theofilaktus, továbbá a zsinatok és józanabb végzések.
1 Kir. 8.
Szabad-e kereskedni a hatóságoknak?
Kötelességök elmulasztásával s hanyaglásával, és az alattvalók elnyomásával, csupán fösvénység és rut nyeremény végett nem szabad. 2 Tim. 2. Senki nem elegyiti magát az életnek szorgalmatosságiba, a ki vitézkedik. Igy Ezsai. 1. 3. 5. Zofón. 3. Mik. 7. prófétáknál erősen feddetik a nagyravágyás, fényüzés, fösvénység, zsarnokság. Hanem tisztességesen a fejedelmi kötelességek akadályozása nélkül, az ország védelme s felsegélése végett, szabad. Az atyák. 2 Tim. 2. Ézsa. 1. 3. Igy üztek kereskedést Salamon, Dávid, a kegyes királyok, és birtak saját jószágokat. A kik pedig nem választattak törvényesen az ország lakóitól, nem birnak törvényes hatalommal, hanem tolvajok, rablók, pusztitók, még ha az isten haragjának eszközei is; ezeknek nem kell engedelmeskedni, mert nem rendelt hatóságok, midőn az isten rendelése ellen cselekesznek. Róm. 13. 1 Pét. 2. 1 Tim. 2. Azok a hatalmasok és birák, a kik a szegényt igazságtalanul elnyomják, megbüntettetnek. Turon. zsin. 19. kánon. Ezs. 1. 3. Mik. 7. és az atyák ezen helyek felett.
3 Kir. 9. 10. 2 Péld. 8.
A törvényszéken való itélettételeket helyeseljük, a törvényszék előtti perlekedést az igazság kideritése, a jók védelme, a roszak irtása és a kétes kérdések s vetekedések elintézése végett szabadosnak állitjuk. A mint ezt az Ur a biráknak s hatóságoknak a 2 Móz. 21. 34. 5 Móz. 1. 10. 30. parancsolja. Csak a versengéseket, a perlekedésben való haragot, továbbá az igaztalan kötölözködéseknek a felebarátok bosszantásával és ártalmával való folytatását tiltja az apostol. 1 Kór. 6. 7. s az atyák e helyek felett. Ágoston az Ench. 7. 8. fej. Valenshez 48. lev. Macedohoz 54. lev. Abima 8. fej. Gonoszok azok, a kik ártó szándékkal a szegények s igazak elnyomására igazságtalan ügyben ármánykodva perlekednek.
A püspökök törvényesen hivott pásztorok, vigyázók, és vagy közvetlenül rendeltettek, mint a próféták, apostolok, vagy közvetve az emberek által, mint a próféták és egyházi szolgák tanitványi. Még
pedig e szavak: pásztor, egyh. szolga, püspök, presbyter, egy és ugyanazon tanitó személyre ráillenek, noha az egyházi tanitók hivataluknál fogva különféle névvel neveztetnek is. De e szavak nem is hiábavalók minden tárgy nélkül, mint a Baál misegyártó papjai, a gonosz érsekek, püspökök, rektorok, dékánok és kanonokok, kik hamis névvel igy neveztetnek, midőn neveik a valóságnak meg nem felelnek, ép ugy, mintha a mi kanászaink magokat császároknak neveznék, holott a disznókat legeltetik. Igy nevezgetik a mi misegyártóink is magokat püspököknek, érsekeknek, holott ugatni nem tudó néma ebek, a beszédben és tanitásban nem munkálkodók, tolvajok, rablók, pusztitók, ellenségei a Krisztus keresztjének, eretnekek, mindegyik módon paráználkodó Epikur követők s legtöbben részegeskedők, haszontalan csélcsapok, mint már világ előtt nyilvánvalókká lettek sokaknak szodomai gonoszságaik; szűzek szeplősitői, miként már e bűnön sok kárdinálisok, püspökök és érsekek rajta kapattak.
Számold el a püspökök kötelességeit.
Első a tanulás, a mennyei tudomány elfogadása, az olvasásra, intésre és tudományos müveltségre kellő gond forditás, a beszédben és tanitásban való munkálkodás, a nép előtt értett nyelven való igehirdetés, a próféták és apostolok irásainak helyes magyarázása, a nyájnak az isten igéjével való legeltetése, az isten beszédében való jártasság. A zsinatok azt tanitják, hogy le kell tenni a papokat, ha nem hirdetik a mennyei tudományt.
Második a törvény és evangyéliom tanitása, a keresztség és urvacsora sákramentomainak kiszolgáltatása. Jaj nekiek, ha az evangyéliomot nem hirdetk, az ország jövedelmét, a juhok tejét elnyelik, bőrét lehuzzák s nem legeltetik. Mert meg van irva: Kiálts, meg ne szünj. Legeltessétek a nyájat, mely ti veletek vagyon. Csel. 20. 1 Pét. 5. Menjetek el, tanitsatok: de nem mondja az irás: Eredjetek, misézzetek, mormoljatok a kánonszabta órákon klastromaitokban babonásan, hasztalanul a hallgatók épülete nélkül, esztelenkedve. Mert a Pál bizonyitása szerint 1 Kór. 14. a kik idegen nyelven zengedeznek, bolondságot cselekesznek.
Harmadik: hogy igaz tudományuk, hitök és erkölcsük épségével és tisztaságával járjanak a nép előtt, hogy birjanak az igaz beszéd módjával, s tudják igazán hasogatni az isten igéjét. 2 Tim. 2. 1 Tim.
3. 4. Zsid. 13. 1 Pét. 4. 5. Jaj azoknak a püspököknek, a kik nem tanitanak, nem prédikálnak, azt tanitják a zsinatok és az atyák a szentirással.
Negyedik: hogy legyenek feddhetetlenek, kerüljék a közcsapszékeket, részegeskedést. Legyenek egy feleség férjei, egynejüek, vendégszeretők, jóltevők, nem haragosak, nem szerzetesek, paráznák, nem henye tudatlanok, ne tartsanak kurvákat, ágyasokat. Mert az irás, az atyák és zsinatok s a pápák végzései is azt parancsolják, hogy le kell tenni, kiközösiteni s megölni azokat a kik házukban ágyasokat tartanak, a kik nem tanitanak, hanem mámorba és részegeskedésbe merülnek. Luk. 21. 1 Tim. 3. Tit. 1. Hieronym Amadhoz 8. 65. Mik. 3. részére 64. lev. Sőt azt tanitják a zsinatok, hogy a misét sem kell meghallgatni attól, a kinek ágyasa van.
Ötödik: hogy az élet külfoglalkozásaiba, katonaságba, katonai teendőkbe ne vegyüljenek, magokat a fejedelmek fölibe ne emeljék, hanem mint szolgák szolgái, istennek cselédi, mindeneknek alájok vessék magokat. Ezt tanitják az irás, az atyák, a végzések és zsinatok; mint a Gergely, Bonifác, Orbán, Zakariás és az apostolok kánonai. Lásd 4. Kir. 6. 20. 2 Péld. 8. 9. részeit, hogy miképen voltak alávetve a főpapok a szent királyoknak. Az apostoli kánonok is azt mondják: A püspök és presbyter vagy diakón, ha katonasággal foglalkozik, s mindkét hivatalát meg akarja tartani, letétessék. Mert a melyek a császáréi a császáréi, s melyek istenéi az istenéi. Lóember szörnyek (hyppocentauri) azok, a kik püspökséget és egyszersmind világi tisztviselőséget is viselnek. Mint Izidór a triburi zsin. 27. fejezetében mondja. Ilyenek: Oláh és a mi századunkbeli kárdinálok, a pápa és a püspökök, a kik Baált és a fenevadat követik. Bernát. Zsolt. 23. Id. végzés 88. dist. kálcedoni zsinat 7. rész. Végzések 36. dist. Mogunci zsin. 10. 15. fejezet.
Hatodik: hogy ne a püspökök és pápák tegyék, hivják, avassák fel a királyokat, ne neveztessenek fejedelmeknek és az alattvalók urainak, ne vessék magok alá a tisztviselőket, hanem ők függjenek a hatóságoktól s vettessenek azok alá. Az isten, az ország, a királyok és fejedelmek parancsából kenjék fel a királyokat, miképen a próféták is az istennek, a kegyes királyoknak és az egész országnak parancsolatára kenték fel a királyokat. Igy tanitja a szentirás, az atyák, végzések és józanabb zsinatok. Eképen engedelmeskedtek az Ur papjai és prófétái a kegyes fejedelmeknek mindazokban, a melyeket isten igéje
szerint parancsoltak; az adót a császárnak megfizették, mint Krisztus, Péter s mások. Hajdan a püspököket, papokat és egyházi szolgákat a kegyes királyok tették, mint Józsafát, Józsiás, Salamon 3. Kir. 1. 8. 7. 4 Kir. 20. 2 Péld. 31. 19. 29. A papok a bálványokat a hatóság parancsára rontották le s hányták ki a templomokból. 4 Kir. 22. igy tanitja Platina, Euzébius. Leo császár parancsolta a pápának, hogy a bálványokat lerontaná, a mint Orbán pápa és az atyák tanitják. A honnan a zsinatok kánonai azt tanitják, hogy a pápák a császár parancsából tétessenek. Ennélfogva gonoszságot cselekesznek a pápa és a jelölt püspökök, ezek a föld henye terhei, a kik a Krisztus és a végzések ellenére magokat a királyok és hatóságok fölibe emelik; midőn hajdan a császárok a pápákat saját hatalmukból kormányozták és rendelték. Mint Fókás 63. dist.
Hetedik: hogy ne uralkodjanak az egyházi rend, az alattvalók a fejedelmek felett, hanem mint szolgák szolgáljanak azoknak. Mát. 23. A királyok uralkodnak azokon, ti pedig nem igy. 1 Pét. 5. 4. Nem uralkodván az Ur örökségén. 1 Kór. 7. Nem mintha uralkodnánk a ti hitetek fölött. Ezt tanitják a zsinatok és végzések az atyákkal. Ambrus, Kryzosztom, Theofil. Béda Anzelm. 1 Kór. 7.-re. Hieronym. Tit. 1. Máté 27. 17.-re.
Nyolcadik: hogy az országnak jövedelmeit, bevételeit, adóit és illetékeit a heverő apácákra, püspökökre, érsekekre ne költsék; sőt azoknak, a kik nem munkálnak a beszédben és tanitásban, semmit ne adjanak: a ki nem munkálkodik, az ne is egyék; dolgozzanak, miként az apostol mondja, saját kezeikkel. A kik munkálkodnak, kettős tisztességre méltók, főkép a kik munkálkodnak a beszédben és tanitásban. Méltó a munkás a maga eledelére és bérére. A kik az oltárnál és evangyéliommal szolgálnak, az evangyéliomból éljenek. Jaj nektek, kik a juhok tejét megemésztitek és az én népemet nem tanitjátok. Sőt mint tolvajokat le kell tenni és ellüzni azokat a püspökségből és kanonokságból, a kik nem tanitnak; a mint az atyák és a pápák józanabb zsinatai tanitják. Az iskolákat, akadémiákat, tanulókat s az igaz pásztorokat az ország jövedelméből segélyezni kötelességök magoknak a hatóságoknak, mint Dávid, Salamon, Józsafát, Józsiás és a kegyes császárok cselekedtek. Tehát a katonákat, az ország védeit, a honért harcolókat kell, mint igaz bérökkel, táplálni az ország jövedelmeivel, s nem az érsekekre, püspökökre, Baál papjaira és a misegyártókra kell vesztegetni az ország kincsét, terményét s nem is a
kanonokokra, sőt el kell őket csapni és levetni hivatalaikból, mint nem tanitó henyéket, a miként már beigazoltuk. És a zsinatok, meg az atyák is azt parancsolják, hogy nem kell táplálni a heréket, banem letenni püspököket, papokat, ha nem tanitanak és nem szolgálnak az Ur egyházának, hanem hasuknak. Nem azt mondja az irás, hogy adjátok meg az adót és illetéket a püspököknek, hanem a fejedelmeknek, a császárnak. A püspökökről azt mondja: a kik az evangyéliomot hirdetik, az evangyéliomból éljenek. 1 Kór. 9. 2 Tim. 2. 1 Tim. 5. és az atyák e helyek felől.
Kilencedik: hogy szerény asztaluk, olcsó ruházatnk és butoruk legyen. Aranynyal, ezüsttel, drága öltönyökkel ne tündököljenek; kurvákra, szajhákra vagy rokonaikra ne vesztegessék az egyház jövedelmét, ne bitoroljanak királyi fényt és díszt, hanem legyenek józanok s vigyázzanak a mint mondatik. Mogunc. zsin. 10. kánon. 7-dik közzsinat 16. kánon. Végz. 12. ü. 1 Tim. 6. Ambrus, Ágoston, Kryzosztom, Béda 1 Tim. 6.-ra. Ha eledelünk és ruházatunk van, elégedjünk meg azokkal. A kik gyenge ruhákat viselnek, a királyok palotáiban vannak. Naponként éhezünk, szomjuhozunk, minden napon megölettetünk, olyanok vagyunk, mint a mészárszékre való juhok, vigyázással és bőjtöléssel szolgáltunk az Urnak, mint az Ur prófétái, papjai, apostolai s a Krisztus. Az ember fiának nincsen hová lehajtania fejét. Uram, ime mindent elhagytunk te éretted és követtünk téged. Beléesnek az ördög tőrébe, a kik kivánnak meggazdagodni. Ezt tanitják az irás, a zsinatok és apostolok.
Tizedik: hogy a szükölködő egyházi szolgákat, a szegényeket az egyház javaiból táplálják és gondozzák, s hogy azokat rokonaiknak és a kurváknak, becstelen keresetök dijául ki ne szórják, a mint szoktak sok Baál papok cselekedni. Mert a zsinatok azt parancsolják, hogy a hivalkodó drága ruházatokban, nagy költséggel élő és dorbézoló püspököket, kik az egyház javait rokonaiknak és a kurváknak osztják, hivatalaikból le kell tenni. Végz. atyák 12. fej. 9. 2.
Tizenegyedik: Fegyverrel és testi büntetéssel ne büntessék a vétkezöket, sem pedig pénzbirsággal, hanem a hivatalból való letétellel és kiközösitéssel; mert ők a kiáltó szók. Ezt tanitja az apostol a 1 Kór. 5. és maga a Krisztus, ha a gyülekezetnek sem fogadja meg szavát, legyen te előtted olyan, mint valami pogány, vagy fukar [vámszedő].
Tizenkettedik: hogy legyenek lelki fegyvereik az egyházszolgáknak a tanitásra, intésre és eretnekek megzabolására. Tudniillik: igaz,
és tiszta tudomány, hit, lélek, az egyház kulcsai. Ézsa. 9. 11. 56. 58. 61. Jerém. 23. Ezék. 3. 18. 34. Mert a mi intézkedésünknek fegyverei nem testiek, hanem istennek ereje által erősek. 1 Tim 3. Tit. 1. Papok és püspökök kardot ne kössenek, felfegyverkezve, mint a katonák és tisztviselők, ne járjanak. Mert meg vagyon mondva: Péter, tedd helyébe a te szablyádat, mert valakik fegyvert fognak, fegyverrel kell veszniek. Az atyák, zsinatok s csaknem minden végzések is igy tanitanak. Gonoszságot cselekesznek tehát azok az érsekek és papok, kik fegyvert hordanak, fegyverrel és pénzbirságokkal büntetnek. Lásd az atyákat, a Pál levelei s Mát. 3. 11. 26. is e szavak felől: tedd hüvelyébe a te szablyádat. Nem szabad kutyákat, madarakat, madarászokat, bohócokat és élősdi apácákat, kurvákat tartani a püspököknek. Aga. zsin. 36. fejez.
Tizenharmadik: az érsekek, püspökök és papok ne vásárolják vesztegetés utján pénzért magoknak a hivatalokat és méltóságokat, hanem hivassanak és választassanak a néptől, nem kereskedvén az isten igéjével, s vizsgáltassanak meg elébb és ugy szolgáljanak. Átok legyen pedig azokra, a kik Simon-követők, püspökséget és érsekséget, pénz, jószág és istentelen szavazatok által halásznak és vadásznak és nem munkát, hanem méltóságot s jövedelmet vesznek. Minden atyák s a pápák zsinatai és végzései is ez értelemben vannak. Bonifác. Gergely. Gracián. Nem küldöttem azokat és ők futnak vala. Végz. 16. fej. 9. 7. Közzsin. 7. kánon 5., khalcedoni zsin. 2. fej. Toled. , zsin. 1., 9. fej. Vesszen el a te pénzed veled együtt, mondá Péter Simon Magusnak. Keresztelésért, felavatásért, feloldozásért és sákramentomokért bért ne követeljenek: mert meg van irva: Ingyen vettétek, ingyen adjátok. Mát. 10. Ézsa. 50. 52. 62. Eliberi zsin. 48. fej.
Tizennegyedik: hogy minden püspökök a néptől és az egyház tanitóitól választassanak, hivassanak és vizsgáltassanak meg és a fejedelmek beegyezésével tétessenek. Az alattvalók akaratja ellen az egyházi hivatalba ne avatkozzanak, a népek előtt választassanak, huzamos ideig kérdeztessenek és vizsgáltassanak meg; a mint Máté, Pál, Barnabás, Titus, Timótheus is választattak és hivattattak. Ezt tanitják a zsinatok az atyákkal.
Tizenötödik: hogy engedjék magokat hallgatóik által tudományuk és erkölcsük felől megvizsgáltatni, s alárendeltjeik itéletét ne kerüljék ki. Miképen a próféták, a Krisztus és apostolok parancsolák, hogy a hallgatók ő felőlök és az ő tudománynk felől tudakozzanak.
Krisztus is azt mondja: Őrizzétek magatokat a hamis prófétáktól; próbáljátok meg a lelkeket, ha istentől vannak-e. Mindeneket megpróbáljatok. – S ne legyenek trágárok, élceskedők, csintalanok, szemtelenek az életben, beszédben, és viseletökben, kerüljék a roszak társaságát, a korcsmákat és kurvákat.
Tizenhatodik: hogy a pápa, püspök és papok meg ne lopják az isten igéjét, és az isten beszédén felül s az ellen törvényeket, határozatokat és szertartásokat ne alkossanak, a lelkiösmereteknek tőrt ne hányjanak, hanem csak az isten beszédét tanitsák, a kánonszerü irásokat olvassák, az emberi hagyományokat, tanokat és az emberek találmányait, mint álmokat kerüljék és fussák, mint Mát. 1 5. 23. Ézsa. 8. 29. Jerém. 4. 13. Jaj azoknak, a kik alkotnak hamis törvényeket. 1 Kór. 7. Nem hogy tőrt vessek néktek, nem merem tanitani azokat, a melyeket az Ur nem mondott nékem. Csak azt cselekedjed, a mit én parancsolok. Az én tanitványim lesztek, ha azokat megtartjátok, a melyeket én mondottam nektek. Én parancsolatot vettem az Urtól. A mint az atya küldött engemet, ugy küldelek én is titeket. A mit hallottunk és tudunk, azt tanitjuk. Ne tegyetek az én beszédemhez semmit, sem pedig el ne vegyetek abból. Egy a törvényhozó, a ki meg is tarthat, el is veszithet. Jakab 4. 5. Ezt tanitják az atyák, a józanabb zsinatok és végzések is.
Tizenhetedik: ne bolondoskodjanak, hogy ők birják a kulcs és kedvezmények hatalmát, hogy mindeneknek, még a hitetleneknek is megbocsáthassák bűneiket, holott csupán isten kegyelméből a Krisztusban, csupán hitből és egyedül a választottaknak bocsáttattak meg bűneik. Ézsa. 43. 54. Róm. 23. Igy tanitják az atyák, végzések és a zsinatok is. Lásd Celesztin s Zozymus pápa végzéseit. Ágoston, Hieronym, a zsinatok és végzések is ezt tanitják. A lelkieket sem venni, sem eladni nem lehet. Istentelenül üzik az áldozárok a bullákkal és misékkel a magok rut keresetöket.
Tizennyolcadik: ne állitsák magok felől hamisan, hogy ők az Isten kegyelmét, a bűnbocsánatot, örök kárhozattól való felmentést árulhatják, ne legyenek Simon-követők, pénzért ne avassanak, sem pedig rút haszon s nyerességért ne tanitsanak és sákramentomokat ne szolgáltassanak. Ne legyenek uzsorások, kereskedők. Mint az irás, az atyák s végzések eltiltják és kárhoztatják a Simon-követőket, az isten igéjével kalmárkodókat. Mert a bűnök ingyen engedtetnek el és bocsáttatnak meg a választottaknak. A lelkipásztoroknak a szolgálat- -
beli igaz munkájokért adassék meg a jutalom vagy munkabér, de nem az isteni kegyelemért vagy bűnbocsánatért. Lásd Miklós pápát. A Krisztus kiüzte a vásárt csináló papokat a templomból. Ingyen vettétek, ingyen adjátok. Mát. 10.
Tizenkilencedik: hogy értsék meg a püspökök és a pápa, miszerint ők cselédek, szolgák és nem urak. 1 Kór. 4. 5. 9. Eképen tanitják Ágoston, Kryzosztom, Ambrus, Origenes, Hieronym s Hillárius atyák is a Máté 17. 22. r. Zsolt. 14. Pál Tit. 1. és 1 Kor. 4. 5. részei után, hogy a püspökség munkának és nem méltóságnak neve. Lásd Bernard 237. lev. Gelázius pápa 36. rend. Ugyanezt tanitja az irás is és az atyák s a józanabb pápáknak zsinatai és végzései.
Huszadik: hogy világi itélethozást ne gyakoroljanak; kétféle hivatalt, polgárit s egyházit, mint a kanonokok és püspökök ne viseljenek.
Hogy nevezik a fel nem vigyázó, nem tanitó, hanem miseszolgáltató és áldozó püspököket? (1)
1. Néma ebeknek, kik nem tudnak ugatni. Ézsa. 56. 65.
2. Béreseknek Ján. 10.
3. Az özvegyek elnyelőinek, hóhéroknak. 2 Tim. 3. 2 Pét. 2.
4. Disznóknak, kutyáknak, Mát. 7.
5. Tolvajoknak, rablóknak. Ján. 10.
6. Ragadozó farkasoknak, kik nem kedveznek a nyájnak. Mát. 7. Csel. 1. 1 Pét. 5.
7. Rest hasaknak, fenevadaknak. Tit. 1.
8. A Krisztus keresztje ellenséginek. Kol 2. Zsolt. 1. 24.
9. Rókáknak, bagjoknak, szatyrusoknak, fülesbagjoknak. Ézs. 9. 11. 24. 28.
10. Sátántól felfujt csábitóknak, álmadozóknak, eretnekeknek, kövér teheneknek. 5 Móz. 13. Ezék. 9. 13. 14. Jerém. 23.
11. A vad állat bélyegével megbélyegzetteknek, a szentek vérétől megrészegülteknek. Jel. 16. l7. 18.(1) Az elvek harca jogosult; a keserüség kifakadásai megengedhetők; a tuláradt szenvedély kihivó szerepléseit, bármely oldalról jöjjenek azok, sajnálattal kénytelen registrálni a történész! Még az igazság is jobban hat, ha szilárd nyilatkozatát szelid mérséklettel hallatja. Fájdalom! egyik oldalon ugy ütöttek, és a másikon igy vágták vissza.
12. Hamis atyafiaknak, madárjósoknak. (Augur).
13. A sátán bélyegével megjegyzetteknek, gonosz lelkekre hallgatóknak. 1 Tim. 4.A zsinatok is azt parancsolják, hogy ki kell közösiteni, vetni, felfüggeszteni, a kik a népet a szent bibliából nem tanitják, nem prédikálnak.
A kegyesek templomainak, legyenek bár azok fából avagy kőből épitve, mindenütt fényüzés és babona nélkülieknek kell lenni. Ne legyenek azokban bálványok, botrányos képek és festmények, hamis tantételek és pogány szertartások és az isten igéjével ellenkező emberi hagyományok. Mert valamint a választottak az Ur templomai s nincsen semmi közük a bálványokkal, ugy a templomok is, melyek a nyilvános összejövetel helyei nem foglalhatnak magokban bálványokat és bálványozási festéseket 2. Kor. 6. Nincs közössége a bálványnak az isten templomával. Naum. 1. 2. Hagg. 1. Habak 2. Megtisztitom azokat a bálványoktól, eltörlöm a bálványokat és lerontom. Hózs. 1. 3. Ézsa. 28. 24. 40. 41. 44. 45. Naum. 1. Kilököm a faragott képet és bálványt az isten templomából. Mik. 1. 4. Móz. 23. Nincs bálvány a Jákóbnál. Az eliberti, karthagói, toledói zsinatok megtiltják a szobrokat és festményeket a templomokban. Cyrill és Dionys. bizonyitják, hogy 160 évig nem volt bálvány a római templomokban 11. 15. 36. fej. Dávid, Salamon, Asa, Jehu, Józsiás, Józsafát, Ezékiás is eképen lerontották a bálványokat s kihányták a templomokból a gonosz tiszteletét és a haszontalan utálságokat. Dán. 9. Mát. 24. Hasonlag tanit Jerómós Ezsaiásra, Jerémiásra, Naumra és Hózseásra. Igy tanit Ágoston, Ambrus, Kryzosztom, Theofilakt Cyrill a már jelzett helyek felől. Faragott képek s oltárok nélkül legyenek a templomok. Mert az isten háza az egyház, és az egyház összejövetelének helyei, a könyörgés azaz isteni tisztelet, az igehirdetés és sákramentomok kiszolgáltatásának helyei. Nem kell tehát azokat latrok barlangjává változtatni. A mint az isten igéjével kalmárkodó áldozó papok veszik és adják bulláikat, miséiket és többen közülök a rut nyereséget s mindkétnemü paráznaságot ugy követik mint az ige megrablói és a lelkek kifosztói. Mát. 21. 6. zsin. Constánc. 6. 92. 100. Kryzosztom, Ambrus, Theofil, Anzelm 2 Kór. 6. 1 Kór. 8. 10. comi.
A bálványokról, oltárokról, képekről.
A vallás és tisztelet végett állitott szobrokat és botrányos babonás képeket kárhoztatják az irás, az atyák és a zsinatok. 2. Mózs. 20. 34. 5. Mózs. 4. 5. 7. 30. Ézsa. 45. 44. Jerém. 7. 27. 10. Hózs. 3. 14. Zsid. 1. Naum. 1. Zofón. 1. A hálványok sem nem tanithatnak, sem nem inthetnek, sem jót, sem roszat nem cselekedhetnek. Bölcses. 13. 14. 1. Jan. 5. Oltalmazzátok meg magatokat a bálványoktól. Elhatározták a zsinatok, hogy a szobrokat a lelkipásztorok beszédökkel, a fejedelmek külhatalmokkal rontassák le. Ágoston az isteni polgárságról. [Isten városáról.] Ambrus a Theodozius haláláról, Cyrill Julián ellen. Jerómós. Ézsa. 24. s 44. részére. Origen. Kelemen 5. könyv. Ignác és a többiek mind. A művészek által polgári haszonra készitett világi képeket helybehagyjuk. Azt rendeli a zsinat, hogy a püspökök a birákkal rontsák le a szobrokat. A toledói zsin. 16. fej., ancyrai zsin. 4. 5. 6. 7. 8. fej., konstantinápolyi 6. 100. fej. Jerómós Zofón. 1. Az atyák, józanabb zsinatok s végzések ezt tanitják.
Az irás pedig kettőt tilt meg a második parancsban: tudniillik, hogy az isten képe semmi módon ki ne ábrázoltassék, rajzoltassék, sem tisztelet, sem ékesség végett, mert az isten semmiképen nem akarja magát lefestetni avagy rajzoltatni. Továbbá, hogy a botrányos képeket sem kell vallási célból késziteni, még ha nem imádtatnak is azok. Kettőt tilt a második parancs: először, hogy ne legyenek; másodszor, hogy ne imádtassanak. Igy szólva. Lo tha asse leka pessel: Vekal taemuna. Lo tis tachaue lahem velo te audem. Ne csinálj faragott képet sem semmi hasonlatosságot, ne imádjad se tiszteljed azokat. Tehát a szentirás és zsinatok tiltják a képek tartását és imádását. A végzések és zsinatok tanitják, hogy a papokat meg kell büntetni, ha a szobrokat el nem pusztitják. A fejedelmek és pásztorok büntessék meg a bálványozókat bálványaikkal, mint Dávid, Salamon, Jehu, Asa, Ézsaiás, Józsiás. Leó pápa kárhoztatja a szobrokat s megtiltja, hogy a templomokban szobrok tartassanak. Eliberi zsin. 40. 41. fejez. megtiltja, hogy az egyházakban festmények legyenek.
Az atyák Hózseás, Ézsaiás és Jeremiásra. 4. Kir. 14. 20. 24. Arlesi zsin. 23. fej.
A szenteket tiszteljük és becsüljük polgárilag és külsőleg, nem a segélyül hivás, szolgálat vagy imádat tiszteletével; hanem hogy
hisszük és elfogadjuk azokat, a melyeket az Urban mondottak és irtak. Mint 1 Pét. 2. 2 Pét. 3. továbbá ha tudományukat, hitöket, kegyességüket, jóviseletöket, a kereszthordozásban való türelmöket figyelmünkbe vesszük és követjük. Zsid. 13. 2 Tim. 2. 3. Kol. 2. 3. 1 Kór. 2. 7. 9. 1 Thess. 4. 5. 2 Thess. 3. Tartsátok meg azokat a melyeket mi hagytunk néktek: ugy itéljen mi felőlünk az ember, mint istennek sáfárai felől. Ágoston, Ambrus, Cyrill, Hieronym a szentek becsülését parancsolják. De átkozottaknak nyilvánitja az irás azokat, a kik emberekben biznak. Ézsa. 31. 4. 44. Jerém. 7. 10. Zsolt. 49. 146. 114. 118. Mik. 7. Ne bizzatok a fejedelmekben, sem az emberek fiaiban, kikben nincsen megtartásra való erő. Adjuk meg a tiszteletet és becsületet (1) a szenteknek, ugy tiszteljük azokat. Cyrill Jánosra 6 r. Tertull. Veszszenek el, a kik a teremtményeket a teremtőnél inkább tisztelik. Róm. 1. Ézsa. 44. 62. zsin. 12. Toledói zsin. 11. 2 Mózs. 22. 5 Mózs. 17.
Az istent lélekben és igazságban, igaz hitben, az Ur igéje szerint a Krisztus Jézusban hivjuk segitségül, s tiszteljük belsőleg és külsőleg az istentől parancsolt cselekedetekkel. Mert isten emberi tanokkal, rendeletekkel s munkákkal nem tiszteltetik; hanem csak azokkal, a melyeket ő maga parancsol s hajt végre Szent lelkével a hit és ige által. Ján. 4. Mát. 5. Ézsa. 29. Róm. 14. Ezért valljuk, hogy az isten tisztelete, azaz istentől parancsolt munka, melyet a Szent lélek a választottakban, a közbenjáróban vetett bizodalommal lélekben és igazságban hajt végre, hogy az istennek engedelmeskedjünk, őt tiszteljük s megismerjük. Róm. 12. Ezt tanitják az atyák s zsinatok is. 2 Mózs. 34. Mát. 4. 5 Móz. 6. A te Uradat istenedet imádjad és csak néki szolgálj. Ágoston 10 könyv az isten országáról, Bonifáchoz és mások is. Tehát mind a hódolattal mind az imádattal (2) csak az istent kell tisztelni 5. Móz. 1. 5. 6. Máté 4. ugy tanitják az atyák, Cyprián Demeter ellen.
Az Isten és szentek segitségül hivásáról.
Egyedül istentől kérünk üdvességet s csak őtet imádjuk. Az élő szenteket, ha kik közülök tehetősebbek e jelen életre kérjük fel, hogy
(1) honorem et timorem.
(2) dulia, latria.segitségünkre, de a meghalt szenteket segitségül nem hivjuk, mivel ők nem ismerik óhajtásinkat. Zsolt. 116. Ézsa. 63. azon napon elvesz minden gondolatjok. Ábrahám nem ismer minket. Préd. 9. A halottak többé semmit sem tudnak, nem értenek, nem is jöhetnek segitségünkre. Az apostolok, valamint az angyolok is megtiltották, hogy az emberek nekik ne áldozzanak, őket ne imádják. Csel. 14. Jel. 22. Zsolt. 49. Hivj segitségül engemet a te nyomoruságodnak idején. Ján. 16. Valamit kérendetek az én nevemben. Igy Ézsa. 55. 25. Jerem. 29. 2 Kor. 22. Róm. 1. 8. r. szerint azt akarja, hogy egyedül őket hivjuk segitségül. Ágoston és a többi atyák is igy tanitják. Midőn pedig ez mondatik: "Hallgass meg Ábrahámért": [ezen] értetik az az igéret, mely Ábrahámnak a Krisztusért tétetett, mint Dán. 3. 4. 9. Jerém. 2 tanittatik. "Hivattassék ő rajtok az én nevem," azaz neveztessenek ők is az Izrael és Jákob fiainak, legyenek befoglalva a szövetségbe. Báruknál, midőn azt mondja: Halld meg a megholt Izraelnek könyörgését, jelenti a halálra keresett foglyokat, a kik hasonlók a halottakhoz, midőn elfogatva a tömlöcben ülnek. Midőn az mondatik, hogy az angyal imádkozott a népért: ezen kell érteni az isten fiát, mint Zakariásnál és Dánielnél. Gyakran az mondatik, hogy az angyalok imádkoznak, könyörgéseiket emelik a népért; de ez akkor van, midőn a választottak szolgálatára kiküldetnek: azért nem kell őket segitségül hivni. Mint a pásztorok is imádkoznak ugy, mint szolgák, de azért nem megváltók és segélyül sem hivandók. 1 Móz. 48.
A Krisztust mindkét természetére nézve valljuk közbenjárónknak, tekintetbe véve a váltságnak véghetetlen okait és érdemét; de a megváltás tisztében több hatályt tulajdonitunk az istenségnek mint az erőtelen testnek; jól lehet a Fiu a szabaditást a testben, szolgai formában hajtotta végre; a halál, szenvedés, szájjal és kézzel való könyörgés (1) a testre illenek. Ezért ha a változó esetleges behatásokat, helyzeteket vesszük tekintetbe, mint sirni, meghalni, fennszóval imádkozni: a közbenjárás szolgai állapotnak, a testnek tulajdonittatik s nem az igének Logosnak. De ha tekintjük a halál és szenvedés érdemét hatályát: több ereje van abban az istenségnek mint a testnek. Vall-
(1) per gestus – tagjártatással való könyörgés.
juk, hogy a Krisztus, istensége szerint, függetlenül nem közbenjárója magának, nem megváltó, valamint a szolgai állapotot illetőleg sem: hanem viszonylagosan, mi reánk nézve neveztetik közbenjárónak, szolgai állapotában. A mi javunkra imádkozik, értünk jár közbe, értünk kiált, a mi nevünkben aláztatik meg, miértünk lesz bűnné, átokká.
Tehát a közbenjárói hivatás nem törli el a Krisztusnak az atyával való egyenlőségét. Mint Pál mondja a Fil. 2. Ő mégis az egy közbenjáró, megváltó, a mi védelmezőnk, ülvén az Atyaistennek jobbjára. 1 Pét. 2. Rom. 8.
A szentek nem közbenjárók, nem közvetitők; szűz Mária sem közbenjáró. Mert a megváltó és közbenjáró hivatalát semmi teremtmény sem tölthette bé. Tudniillik eleget tenni az isten igazságának, eltörölni a bűnt, haragot, halált, betölteni a törvényt, megujitani mindeneket, uj eget, uj földet teremteni, felkölteni a választottak lelkét a bűnökből és minden testeket halottaikból, Ján. 5. Ámbár pedig a Krisztus most földi viselettel, térden állva, kiterjesztett kezekkel, könnyek közt s fenhangon nem imádkozik mint szolgai állapotában e földön: de most is megjelenik isten szine előtt, közbenjár, mindkét természete, örök áldozata erejének isten előtt való bemutatásával Róm. 8. Zsid 7. 9. Valamint azelőtt is igy járt közben, midőn még a testet fel nem vette. Igy tanitja az apostol és a Krisztus János 16 részében. Igy tanitják az atyák mindnyájan. Ágoston, Ambrus, Athanáz, Cyrill, Kryzosztom, Epifánius, Vigilius, Fulgencius, Theofilaktus, Jerómés a Ján. 14. 16 r. jegyzeteiben. 1 Tim. 2. Gal. 5. Róm. 8. Zsid. 5. 7. 9. Zsolt. 2. 100. Cyrill. Ágost. Kryzoszt. Theof. Ján. 16. 17-re zsid. 5. 7. 9-re. – Epifán 3. könyv 2. köt. Ágoston 10. 12. 11 könyv a zsolt.-ra Jánosra, 8. 9. köt. Ján. lev.-re.
Miképen mondatik, hogy a Háromság s hogy a Fiu megvált, kibékit?
A Háromság, mint Ágoston mondja, kibékit az által, hogy az igét testté tette, a Fiut elküldte, áldozatul adta. A Fiu által is ha a szerző okot, az istennel való teljes egyenlőséget vesszük tekintetbe, hasonlóképen az egész Szentháromság működik közvetve, a maga hatalmának és erejének felhasználásával, midőn elválaszt, teremt, megvált és megigazit. Mert az irgalmasság, szeretet, kegyelem és jó tetszés az istenben egy és ugyanaz. Ján. 1. 3. Eféz. 1. 2. Róm. 8. 9. 10.
Ha pedig az elválasztásnak, kibékitésnek, megváltásnak és megigazitásnak érdemlő okait tekintjük: azaz, a mennyiben az isten igazságának, irgalmának egymással való mérséklése által nyertünk kegyelmet és igazittattunk meg, vagyis a váltság bérének vagy egyenértékü árának megfizetésével, – azaz a mennyiben az isten igazságának a bűnért való halálával, irgalmának feltámadása és megelevenitése által a Fiu tett eleget, azaz engedelmességének, elégtételének hasznával, érdemével; mennyiben egyedül a Fiu választatott és küldetett el üdvességünkre s csak ő szenvedett és fizette meg a váltság bérét (Ján. 3. 5. Róm. 3. 5. 8. 1 Tim. 2. Pét. 2. Kór. 5.). Mindezeknél fogva érdemileg, közvetlenül a Fiu a közbenjáró, pap és megváltó. Mint Ján. 5. mondatik. E közvetett vagy felmentési, elégtevési hivatal, – közbenjárói, papi tiszt; egyedül a Fiunak tulajdonittatik a szolgai formában egyedül a Fiu a közbenjáró. Ágoston Péterre a hitről. Cat. Origen. Ambrus, Kryzoszt., Cyrill, Theofilakt, Ján. 5-re Róm. 3. 8. 1 Kór. 15. Lomb. 3 könyv 19 Dist.
Miképen közbenjáró a Krisztus?
A kibékitésnek, megváltásnak vagy elégtételnek okait, továbbá a Krisztus egész személyével közös felmentési hivatalt illetőleg. Azaz, a mennyiben az elégtétel az igazságnak irgalommal való mérséklése volt, a mennyiben a bűnt, ördögöt az alvilági halát, a törvény átkát el kelle törölni, a törvénynek eleget kelle tenni és az isten haragját el kelle háritani a bűnösökről. S az embert ujjá kelle szülni, azaz megöldökölni, feleleveniteni, mindent meg kelle ujitani, az embernek uj szivvel és lélekkel kelle birni, le kelle a Sátán, az ördög képét vetkőzni, ki kelle abból fosztatni, a test és lélek halálából fel kelle támadni, Ján. 5. 7. mindeneket meg kelle ujitani és az életet visszahozni; Róm. 4. 1 Kór. 15. Zsid. 2. 2 Tim. 1. 5 Kor. 11. 13. ezek pedig egyedül az isteni természet hatálya által lehettek, mint az atyák az irással tanitják: a Krisztus mindkét természeténél fogva s főkép isteni természete mint véghetetlen természet szerint megváltó, közbenjáró. Ézsa. 41. 54. Jerém 23 33. A mint ennélfogva az egyházat az Ur vigasztalja, hogy van vőlegénye, megváltó Jehovája, a seregek istene. De ha a megváltói s közbenjárói hivatalban a testi esetleges sáfárkodásokat vesszük tekintetbe, tudniillik a halált, szenvedést, a kiomlását, a hangos és könnyek közötti könyörgést, továbbá a
papságot, áldozatot, melyeket a Logos a szolgai formában végez: ezekben a Logos (az ige) épen a közvetlenül végrehajtó ok. A háromság pedig a maga hatalma felhasználásával közvetve, de mint közeg és eszköz a szolgai formában működik közre: mert ez által végzi az ige a felmentés kötelességét Ágoston, Cyrill, Hillar. a Kol. 1. Eféz. 1. Róm. 8. Zsid. 5. 7. 9. jegyzetek. Gal. 3. 2 Kór. 5.
A halottak megitéltetéséről (suffragium).
Gonoszságot cselekesznek, a kik a holtakért imádkoznak, áldoznak, ment nincs azok megkegyelmeztetéséhez többé semmi remény, a kik hitetlenségben haltak meg. Mát. 8. 9. Ján. 3. A ki nem hiszen, immár elkárhozott. A Fiunak e földön van hatalma megbocsátani a bűnöket.
Zsolt. 49. Az ő atyafiát senki meg nem válthatja a kárhozattól. Préd. 17. 19. Préd. 7. 8. 9. A meghalt gonosznak nincs többé reménye. Az isten sem bocsátja meg azok bűneit, a kik a földön meg nem igazultak. Gonoszul áldoznak az áldozó papok a halottakért. Elvetjük, azt, a mi a Makabeusok 2. k. könyvében mondatik a halottakért való áldozatról, mely könyv a Nicefór és Euzéb bizonylata szerint József könyve, ellenkezik az első könyvvel, elferditi a történeteket, balga beszédeket sző össze. Mert az első könyvben azt mondja, hogy Makabeus megholt, a másodikban az ellenkezőt állitja, s e második könyv végén bocsánatot kér, hogy nézzék el neki, ha valamit nem igen jól és helyesen mondott. Az atyákkal visszavetjük ezt mint apokrifust. Hasonlólag visszavetik azt a józanabb zsinatok és nem számitják a kánonszerü könyvek sorrendébe. Mint a laodicéai 59 f. Dec. dist. 44. 95. 80. toled. I. Aztán ha Makabeus készitette is e könyvet, istentelen gonoszságot követett el vele. Vétkeztek a szentek is mint Dávid, Asa, Ezékiás, Manasses, Péter, sokat gonoszul cselekedtek, de azért nem követjük az ő gonosz tetteiket. Nem azt kérdezzük, hogy ki csinálta, hanem azt vizsgáljuk ha jól csinálta-é?
Ördögi hazugság, hogy a holtak lelkei kóborolnak, pártolást és alamizsnát kérnek. Mert a szentek lelkei a paradicsomban az örök életet, a gonoszokéi a tömlöcben az öröktüz büntetését várják. – 4. Eszter [helyesen: Esdr.] 1. 2. 4. Zsolt. 146. Luk. 16. Az atyák e helyek felett. 2 Mak. 12.
A kereszt kétféle: véghetetlen, vagy elégtevő.
Véghetetlen kereszt és elégtevő szenvedés s halál volt a Krisztusé, ki a választottaknak örök váltságot talált. A Krisztus elégtevőleg szenvedett a megváltottak váltságaért. Ugyanez a Krisztus, – az ő tagjaiban a szentekben szenved e földön mind az utolsó napig, nem a bűnért és elégtétel végett; hanem e szentek szenvednek. hogy megpróbáltassanak, tanittassanak s az isten jóságából, kegyelméből az ő fia szerelméből, s az ő ostorával megjavittassanak, bűnbánatra, hitre, reménységre és a könyörgés gyakorlására vezettessenek; Ézsa. 54. 46. Jerém. 3. Róm. 5. 8. Péld. 8. Kol. 3. 2 Kór. 1. 1 Kór. 45. hogy a Jézus élete megismertessék; hogy a szentek szenvedései, az élet és szabadulás bizonyságai legyenek.
Tehát a választott fiak nem bűnökért, nem büntetésül hordozzák magokban s nem itéletből az ő nyomoruságokat, hanem az Ur kegyelem szerinti haragjából, mint Mik. 7. Ézsa. 54. Mert megvegyiti isten a maga igazságát és mérsékli itéletét az irgalmassággal, hogy haragjában el ne ragadja a választottakat. Mert a Krisztust büntette meg miérettünk itéletében s nekünk kedvezni fog Ezsa. 53. Mint gyermekeit fenyiti a nyomor tüzével a Krisztus kegyelmében a bűnök maradványiért, megemlékezvén az ő irgalmasságáról. Zsolt. 32. 51. 103.
A harag edényeit haragjának ostoraival örökösen bünteti, kárhoztatja, sujtolja. A választottak a Krisztus szenvedésének elmaradt részeit szenvedik el; mint a Krisztus tagjai, nem a bűnökért, nem elégtételül, hanem bizonyságul, a Krisztus példájára, hogy a bűnök maradványai kioltassanak. Kol. 1.
Innen a szenteknek szenvedései próbáknak, vértanuságoknak neveztetnek. Azt mondja az apostol a Kol. 1. a Krisztus szenvedésének maradványát pótolom ki az én tiértetek való szenvedésimben: azaz elviselem azon nyomoruságokat és szenvedéseket, a melyeket az Ur el nem vett halálával, hanem meghagyott az ő tagjaiban, hogy a bűnök maradványait a szentekben elfojtsa. Zsid. 9. 10. Zsolt. 2. Zsolt. 77.
Az első ember teremtett testébe okos lélek töltetett, mely isten erejével alkottatott, nem romolható, hanem mint az angyalok termé-
szete, ugy a léleké is romolhatatlan anyagból, közölhető isteni világosságból. Az ujjászületés végbemente után pedig nem teremtetik semmiből ujra, sem homlitásból [elvermelt szőlővsszőből] vagy romolható anyagból nem alkotja azt az isten, hanem az egész embert az egész emberből. A fiu testét a szüléknek testéből és véréből. Zsid. 2. a fiak lelkét a szülék okos részéből vagy lelkéből. A lélek származásában a szülék magva, a mű folyamatot illetőleg az első ok szerve. Jób 10. 14. és Ezsaiás 42. 57. tanitják, hogy a testet és lelket isten alkotja a szülékből. – A megalkotott testbe azután adatik a lélek. Innen mondatik, hogy a gyermekek bűnben születnek és fogantatnak. A bűn a maga okában és alanyában van, tudniillik az okos lélekben. A honnan az eredmény, onnan származik az ok is. Az emberek bűne és halála a szüléktől, tehát a bűnök oka és alanya is. Ezt vitatja [tárgyalja] a Róm. 5. de itt tovább nem megyünk. Tudjuk, hogy az atyák a lelkek eredetéről kétesen értettek. Lásd Ágoston, Tertul, Cirill és más magyarázók jegyzeteit Jób 10. 14. Ján. 3. Róm. 3. részeire, Ágostont az 51. 139. zsolt. Ezsa. 57. részére, melyek mutatják, hogy isten az egész embert a szülékből alkotja. Az emberekben egy okos lélek van, a mely az embernek lényeges alakja (forma substantialis), de a melynek erői vannak, tudniillik tenyésző és érző lelke.
Bizonyos, hogy az ó egyházban a Salamon templomában a hangszerek használata be volt véve. Most Krisztus eljövén, a régi papsággal és áldozattal s a törvényhez tartozó többi ábrázolattal együtt megszűnt mint az árnyék a hangszereknek a templomokban való használata. Mert a zenészek mindennemü hangszerei a választottak részeit s tagjait jelezték, hogy tudniillik a választottak szivvel, lélekkel, szóval s minden módon tartoznak tisztelni az urat. Igy emleget Dávid mindenféle hangszert, hogy az ember teljes erejéből, elméjével, tagjaival dicsérje az istent. Lélekből kellemmel kell szólni és énekelni a gyülekezetben. Mert Pál nem hogy a néma hangszerek használatát helyeselné, hanem még az emberi értetlen szavakat és épitő erővel nem biró énekeket sem engedi meg az egyházban; sőt eszteleneknek állitja azokat, a kik mint barbárok idegen és nemértett nyelven tanitanak és énekelnek a gyülekezetben 1. Kór. 14. Ugyanezt tanitják az atyák is. Nincs is az orgonákról emlékezet az uj testamen-
tomban, sem arról, hogy a tisztább egyház azokat bevette volna, csak a szinészies misében, valamint a szemtelen játékokban kéjelgő pápák hozták azokat be a bohócok ugrándoztatására; s a pápista krónikák Vitaliánus pápának tulajdonitják az orgona behozatalát. És a zsinati határozatok Hieronymussal, a templomokban szinészek módjára orditozók stentori lármáját is kárhoztatják. A prófétáknál eltiltja az Ur a lant zengedeztetését és az orgonákat, s azt parancsolja, hogy emberi szóval; nem árnyakkal és néma mesterekkel kell tanitani. Gonoszságot cselekesznek tehát, a kik a kánonszabta órákat, mint a cselekvény elvégzése folytán magokban is érdemmel biró babonás fecsegéseket, az isten előtt bolondoskodva lemormolják és a szent gyülekezetben orgonát tartanak mint a pápisták és mások. Mát. 15. A mit az én atyám nem plántált, kiszakgattatik. Hétszer mondani pedig dicséretet az istennek, azt teszi, hogy az istent mindég imádjuk lélekben és igazságban, mindég imádjuk: mert hétszer azt teszi, sokszor, vég nélkül. Mát. 18. Luk. 17. Hieronym. Ágost. Hillár e helyek felől. – Amos. 5. 6.
A keresztyéni szabadság, isten kegyelméből való lelki felszabadittatás a megszabaditó és megváltó Krisztusért, hit által, a Szent Lélek segélyével az isten haragjától, a törvény átkától, bűntől, haláltól, ördögtől, örök kárhozattól és minden emberi hagyományoktól és Mózesi szertartásoktól. Milezi, araui, áfrik. zsin.
Mert valamint a Krisztus halála elháritotta a kárhoztató törvénynek jármát, a bűnnek sulyát avagy hatalmát a választottakról: ugy a Krisztus kegyelme és lelke megszabaditotta ugyanazokat Mózesnek minden törvényeitől és szertartásaitól, melyek a jövendő dolgok árnyékai, s minden babonás hagyományoktól, melyek a lelkiismenetet tőrbe ejtik és megháboritják. Gonoszságot cselekesznek azért azok, a kik megkötözik a gonosz szertartásokkal a szentek lelkeit, miként a pápisták cselekesznek. Mert megszabadultunk, tehát nem vagyunk az embereknek szolgái. Senki titeket ne kárhoztasson az ételért vagy italért vagy az ünnepeknek részére nézve. Jaj azoknak, elviselhetetlen terheket kötöznek az emberek lelkiismeretére. Álljatok meg a szabadságban, a melyre hivattatok. Ha a Fiu megszabaditott, szabadok vagytok. A hol van az Ur lelke, ott van a szabad-
ság. Mert ezt mondom annak, a ki körülmetélkedik, hogy az köteles az egész törvénynek megtartására, hogy kiestetek a kegyelemből. Az isteni kegyelemnek ellenségei és a Krisztus váltságának nyilvános lerontói, a kik a kegyeseket mint fogoly rabokat a Mózes törvényének, a böjtökről és ünnepekről való emberi hagyományoknak s más utálatokról szóló törvényeknek a lelkiismeret tőrivel alávetik. A választottak szabadon önként tisztelik az istent, szolgálnak az isten igazságának és cselekesznek jót, nem kényszerittetve nem a félelem rettegtetéséből. Az atyák, Róm. 6. 8. Eféz. 5.
A közönyös dolgokról (adiaphora).
Közönyös dolgoknak hivjuk a szent mással és atyákkal azokat a semleges cselekedeteket, a melyek törvények és szent s kötelező tekintélyek által parancsolva nincsenek, melyek magokban sem jók, sem roszak.
A választottaknak kétféle közönyös tényeik vannak, természetiek és szertartásiak; mint az ülés, állás, fekvés, járás, az inditó ok szabad mozditása szerint, a mozgás okfejeinél fogva önként és szabadon cselekvése mindazoknak, a melyekről az Urnak vagy az ő kegyelmességének semmi parancsa nincs.
A szertartásokban vannak oly szabad tények, melyek szabad öntudatból eredtek, de a szent törvények és tekintélyek által nem parancsoltattak, a melyeket a választottak szabadon, tisztességesen, jó rend és épülés végett hithől cselekesznek. Mint a mindenféle eledellel élés vagy nem élés, babona nélkül, az Urért és lelkiismeretből, vagy az erőteleneket épitő szeretetből. Róm. 14. 1 Kór. 6. 8. 9. 10., továbbá a tanitás ez vagy amaz órán. Szóval minden körülmények, a sákramentomok és tanitás tiszte körül, szabadok a választottaknak, csak tisztességesen, épületesen és botrány nélkül történjenek. Az atyák e helyek felett.
A közönyös dolgok forrása és oka távolabbról az isteni kegyelem, legközelebhről és anyagilag a Krisztus érdeme, – belsőbb, alaki– a Szentlélek felszabaditása; eszközlőleg, az isten részéről az ige, az emberekben a hit. Mint Tit. 1. 1 Tim. 4. Róm. 14. mondatik: aki hiszen, mindent megeszik. Végoka az épülés, a botránynak és babonának kikerülése. A tisztáknak mindenek tiszták, a megfertőztetteknek mindenek megfertőztettek. Nekem mindenek szabadok, de nem
mindenek épületesek. Mindeneket megcselekedhetem. A közönyös dolgok szabálya a lélek szabadsága, hogy a választottak mindeneket cselekedjenek; továbbá a szeretet, épités és a botrány kikerülése. 1 Kór. 6. 8. 9. 10. Mindenek szabadok, de nem mindenek épitenek. Én szabados lévén mindenektől, magamat mindeneknek szolgájokká tettem. Ne rontsd el az isten munkáját a te szabadságoddal. A ti szabadságtok botránkozásokra ne legyen az erőtleneknek. Róm. 14. 15. Gal. 5. A hitben erőtleneket felvegyétek. Ne egyetek annak lelkiismeretére való tekintetből, a ki megbotránkozik. Minden étel, minden teremtmény jó és meg van engedve azoknak, kik a Krisztusban hisznek, mint mindenek urainak s a Krisztusban e világ örököseinek, még a bálványáldozatok, még a gonosz lelkeknek szentelt sütemények is, – melyek a gonoszoknak tisztátalan dolgok, – csak történjék az hitből, épületesen és botránkozás nélkül. Mindazok pedig, a melyek tiltatnak vagy parancsoltatnak, hogy legyenek meg, nem közönyösek, mint a törvény betöltése, a hit, isten tisztelése, bálványok kerülése és a pápista misének megutálása, a varázslók szavának nem hallgatása, a pápista zsoldosok szavának s a misegyártók parancsának elkerülése. Tehát a bálványkórság és pápista törvények, istentelen rendeletek és a gonosz lelkek tanai el nem türhetők az egyházban.
A gonoszoknak, minthogy szűkölködnek, a közönyös dolgok okai: t. i. az isten kegyelme, a Krisztus érdeme és hit nélkül, saját személyöket illetőleg nincsenek közönyös cselekedeteik, mert a törvény alatt vannak, a Sátán szolgái s foglyai. A gonoszoknak mind elméje, mind lelkiismerete meg van fertőztetve; a tisztátalanoknak mindenek tisztátalanok; a ki nem hitből eszik, el van kárhoztatva, mint a pápisták és az Antikrisztus követői. Még a természeti dolgokban is, ha vannak semleges cselekedeteik, azok is tisztátalanok az ő személyök hitetlensége miatt. A kinek személye nem tetszik, cselekedeti sem tetszenek annak. 1 Móz. 4. Kainra és az ő ajándékára nem tekintett az isten.
A választottaknak közönyös cselekedetei nem magokban, hanem esetleg [járulékosan], azaz mert hitből lesznek, a hivő és isteni kegyelem által megszabaditott személyre nézve jók, és az istennek tetszenek: a mint mondatik: mindaz, mi hitből van, tetszik. Róm. 14. Ugyanezt tanitják Origen. Róm. 14. Ambrus, Kryzosztom, Ágoston, Hieronym, Theofilakt. Anzelm a 1 Kór. 8. 6. 10. Róm. 14. Tit. 1. 1 Tim. 4. részeiről. Gonoszul tévelyegnek, a kik magokat a dolgokat vagy teremtménye-
ket: hust, [naptári] napot, élelmi szereket, tárgyakat, ruhákat, oltárokat, templomokat, bort nevezik közönyösöknek. Hanem a dolgok szabad használata közönyös a hivőben, azaz maga a szabad, szent, megengedett, nem tiltott cselekvés közönyös, nem maga a dolog. Gonoszságot cselekesznek, a kik a bálványokat, oltárokat, ároni vagy áldozó papi ruhákat, a pápista maradványokat és babonás intézményeket, továbbá a képeket, tiltott babonás alakokat, melyek az általok jelentett dolgoknak bálványozási visszaélésre vezető külső kifejezései a szobrokban, oltárokban, ruhákban, monstránciákban, áldozati kenyérben, közönyösöknek mondják; holott az irások megtiltják a szobroknak bálványimádási alakját, célját, neveit, emlékét és mindent mi a tudatlan utódoknak ártalmára, romlására lehet, és az isten ellen babonásan készittetett. – Róm. 14.
A Szentlélektől sugalmazott isteni végzéseket és zsinatokat beveszszük, mint a próféták és apostolok irásait, kik a Péter bizonyságtétele szerint az isten lelkétől ihlettetve szélottak. De az emberek, tudniillik az atyák és püspökök zsinatait, valamint az atyáknak a szentirás igazságával összhangzó minden irásait ugy veszszük be, ha a szentirás bizonyságtételein alapulnak és nem az emberek költeményeivel erősittetnek meg.
Igy a niceait a Háromságról és Krisztus istenségéről; a milesiait, orangeit a bűnről, esetről, kegyelemről, szabad akaratról, hitről és a Krisztus érdeméről; az 1547. és 1546. években tartott tridentit a megigazulásról [!!], hitről és cselekedetekről; továbbá több más zsinatokat és végzéseket, a melyek az irás igazságával megerősittettek. De a fattyu zsinatokat, melyek az isteni nyilatkozatokkal ellenkeznek, mint tisztátalan eredetűeket, emberi tanokat és találmányokat megvetjük, tehát igen sok zsinatot, melyek a hit főágazatai felett rútul tévelyegnek; minő a lateranumi s más hasonlók. A Makkabeusok könyveit pedig, kivált a másodikat és harmadikat, a Tóbit, Ezsdrás 3. és 4., Báruk, Sirák, Bölcseség könyvét s több az apostolok neve alatt álló fattyu könyveket visszavetjük, a laodiceai zsinat végzéseit Innocencius pápával és az atyákkal az apokrifusok közé helyezzük. A János jelenéseit, Péter leveleit, János három és Jakab egy levelét, a prófétákkal, evangyélistákkal és a Pál irásaival s a zsidókhoz irott levéllel (mely a
Pálé) a kánonszerü könyvek közé sorozzuk. Hieronym a szent könyveket heber forrásokból helyesen számitja 22-re; a Mózes könyveit Thodahnak nevezi s nyolc prófétai könyvet és kilenc szentiratot számit; a királyok könyve előbeszédében pedig ugyanezeket az apokrifusok közé számlálja.
Semmiképen nem kell kételkednünk; mert az irás parancsolja, hogy bizzunk, ne habozzunk, az Urban bizonynyal higyjünk; továbbá kivánja a teljességet, határozottságot, bizalmat, teljes és megállapodott reményt és erős hitvallást; mint Mát. 8. 9. 15. Bizzál fiam! Mit féltek kicsinyhitüek: igy dorgálja a Szentlélek azokat, a kik kételkednek. Zsid. 9. 11. 13. Bemegyünk a dicsőségbe, ha mindvégig megtartjuk tántorodás nélküli vallásunkat. A Róm. 3. 4. is. Megerősittetvén a hitben az emberi reménységnek felette, reménység alatt hitt. Jakab 4. A ki szűkölködik, kérjen és semmit se ingadozzék, a ki ingadozik, hasonló a habhoz. Ezért a próféták, Mózes, Dávid, Ezsaiás, Jerémiás, az Urat kősziklának, menedékhelynek, erős várnak hivják; és az apostol is minden levelében a bizonyosságot kivánja, igy a 116. zsolt. 2Kór.4. Fil. 1. 3. 4. Tudom kinek hittem és bizonyos vagyok 2 Tim. 1. Bizonyos vagyok benne, hogy az én ő nála letett kincsemet megtartja. 1 Kór. 9. Azért ugy futok, mint nem bizonytalacra, ugy harcolok, mint nem hiába vágván a levegő eget. Igy tanitanak e megjegyzett helyek felől Ágoston, Ambrus, Origenes, Kryzosztom, Hillárius, Béda, Anzelm, Hieronym. Ismét Bazil, Nazianzi, Ignác, Irenéus, Cyprián, Tertullián.
Mikor pedig az mondatik, hogy senki sem tudja vajjon szeretetre vagy gyűlöletre méltó-e: érteni kell azt a világ hiábanvalóságáról az emberek romlottságáról, itéleteik és elméik megromlásáról, mint a szöveg nyilván mutatja, szólván kiváltképen e jelen életnek állásáról. Hogy tudniillik az ember az ő életének végét, kimenetelét, a helyzetében rá következendőket nem tudja, vajjon szeretik-e őt avagy gyűlölik az emberek, nem ismeri, ily nagy az emberek gyarlósága. És hogy valamint az ember a maga életét, emberek közötti állapotát s dolgainak kimenetelét a maga természetéből s dolgaiból nem ismeri, azonképen meg van rontva vaksággal és megátalkodással az
Ádám esete s az ördöa incselkedésénél fogva, az eredendő bűn által, hogy soha a mennyei dolgok ismeretére saját erejével s elméjével el nem juthat; és nem tudja, ha vajjon az isten őtet az ő cselekedeteiért haragra avagy szeretetre méltónak tartja-e. A jövő események és isteni dolgok az emberi elme és itélet előtt nincsenek tudva a Szentlélek és isten tana nélkül. De mi választottak birjuk az Urnak értelmét az irásokból a Krisztusban való hit által a Szentlélek segélyével, és értjük, hogy választottak, elhivottak és megigazultak vagyunk. Előszor a Krisztus küldetése, megtestesülése, felmentése által. Másodszor az isteni akaratnak az isten igéjében lett kinyilatkoztatása által. Harmadszor a kegyelmet, békét és mennyei jókat hirdető sákramentomok által. Negyedszer a Szentlélek által, melylyel elpecséltettünk, mint a jövő örökségnek zálogával; a ki bennünk hitet, reményt, szeretetet, uj szivet és uj lelket teremt, ujjá szül, tanit, igazgat, vigasztal, s bizonyitja, hogy mi isten fiai vagyunk. Róm. 8. Gal. 4. Ötödször a próféták, apostolok és egyházi tudósok küldetése által, hogy legyünk az isten egyháza, midőn halljuk az Urnak szavát, legyen a Krisztus Emmanuelünk, lakozzék mi bennünk az ő lelkével hit által és oltalmazzon meg minket.
Vétkeznek azért, a kik kételkednek az üdvről, előrendelésről, isten kegyelméről: midőn az Eféz. 1. 2. 4. Róm. 3. 1. 8. 5. 11. és több helyeken, a 1 Pét. 1. 2 Thess. 2. 2 Tim. 1. 2. bizonyitja az irás, hogy a mi elválasztatásunk, megigazíttatásunk már régen megtörtént. Továbbá a prédikátori könyvben is igy szól a héber szöveg: Gam Ahauah, gam Sinâh èu jodea ha Adam, hakkól liphnehem. Azaz sem a szeretetet sem a gyűlöletet nem ismeri meg az ember, noha mindenek az ő orcája előtt vannak. Mintha mondaná: Oly távol van az ember attól, hogy a jövendő és mennyei dolgokat s istennek titkait önerejéből megismerhetné, hogy még a jelenvalókat sem ismeri, a melyek szemei előtt vannak, annyira meg van romolva. A milevi és orangei zsinatok a remény biztos voltát hasonlag megerősitik az irással és atyákkal a feljebb jelzett helyekről szólva.
Préd. 9.
Az igazság kétféle: isteni és emberi. Az emberi igazság az az erény, melyet az emberek a természeti törvény világánál, a természeti és polgári törvények szerint, azon munkáik vegrehajtásában s
teljesitésében gyakorolnak, a melyek emberi itélet szerint helybenhagyatnak s elfogadtatnak a jelen élet jutalmának elvétele végett.
Ez az igazság az isten előtt vétek és tisztátalanság. Ézsa. 64. Dán. 9. Fil. 3. Tit. 3. Kár. utálat: mert ezen igazságnak minden okai bűn alá és a törvény átka alá vettetvék. Tudniillik az emberi okosság, akarat, cselekvés, az emberek dicsekvése, kevélysége, mint Mát. 6. 7. részében mondatik. Ezt nevezik a test igazságának és külső igazságnak.
Az isteni igazság háromféle: lényeges, törvényes, evangyéliomi, avagy szerzeményes. A törvényes igazság ismét kétféle: egyetemes és részszerinti. Egyetemes az istennek tartozott engedelmesség isten minden parancsa iránt és az istennel való hasonlatosság szerint, hogy az eképen cselekvők éljenek mindörökké, mint a 2 Móz. 20. 34. 5. Móz. 5. 4. 32. Gal. 2. 3. Róm. 10. 3. 8. Mát. 22. mondatik. Ezek az emberek elé eszményileg összeségben tétetnek az istentől az egyes parancsok kiemelése nélkül. Azaz, a betöltés, cselekvés tehetsége az emberi erőnek nem tulajdonittatik, sem ahoz nem köttetik, hanem áll a törvény szavainak eszméjében. Ennek a véghetetlen igazságnak különös alanya és foglalata az isten, a Krisztus igazsága és engedelmessége, az isteni kegyelem és Szentlélek: azaz nemcsak eszményileg az összesités szerint, hanem az eredmény és végrehajtó oknál fogva is, a cselekvés hatalma és lehetősége a Krisztusban van.
Mert számtani arány szerint megegyeznek: a testnek lehetetleneket parancsoló törvény és az isten kegyelme, a Krisztus érdeme, a Szentlélek és hit. Tehát ha a Krisztust, isteni kegyelmet és hitet tekintjük, nem összefüggésben és eszményileg adatnak a parancsok, hanem a magok tökéletességében és hatályában, a parancsoló és cselekvő képéssége, egyenlősége és egyezése (hármoniája) szerint. Mert a Krisztus mindennel bir, a mit a törvény kiván. Ezért mondatik a törvény betölthetőnek, a parancsolatok könnyüknek. Lásd 1 Ján. 3. 4. Róm. 10. 8. 3. Ezzel a megkülönböztetéssel élünk s pápisták törvényes erősségeik lerontásában s követjük Ágostont, a ki ezeket tanitja.
A részletes igazság ismét kétféle: közlő és oszté. A közlő igazság kipótolja a jó tetteket, kiegyenliti a dolgokat, a közigazság határa és szabálya szerint rendezi a személyeket és dolgokat, közli és átadja magát, egyenlőknek egyenlőkkel fizetvén. Ezeket másutt adjuk elő. Kipótolja és rendezi a dolgokat és személyeket, számtani szabály szerint, mint a szerződésekben.
A közlő igazság, azaz erény, a mely megadja kinek-kinek a mi az övé, hivatala, érdeme, életbeli fokozata s rendi szerint, geometriai arány szerint, tekintetbe veszi a méltóságot, tisztességes hivatalt, és a különbséghez képes kiosztja mindeniknek a tartozott igazságot. Az igazság ezen nemét inkább látjuk az istenben, mint az emberi tettekben. De meglátható ez az életrevaló előrendelésnél a megtartásban és a veszedelemre valónál a büntetésben, és a Krisztus váltságdijában is, a mit a Fiu az igazság és irgalmasság kiegyenlitéseért fizetett.
Lényeges igazság az isten véghetetlen és szellemi lényének erénye és személyes nem közölhető természete, a legtökéletesebb öszhangzás és személyes egyenlőség az istenben, mely minden isteni cselekvéseknek forrása, és szabály az istenben; a mint ő magát és a maga igazságát törvényében és igéjében leírta. Istenben tehát nem más a lényeges igazság és maga az isten lényege és természete, mint maga az isten. Ez a lényeges igazság, midőn az isten helyett vétetik, megigazit mint első tényező, az üdv első oka közvetve a Krisztus által kivülről, nem magának közlésével: mert az isten valamint magát, lényegét nem közölheti teremtményekkel, hogy legyen teremtményeivei egy állomány, egy természet, egy lény: ugy a lényege s igazságnak közlésével, mely az isten lényege, meg nem igazithat. Továbbá midőn a lényeges igazság az itélő helyett, az isten itélete helyett vétetik: haragszik a bűnért, kárhoztatja a bűnösöket és elveszíti az istenhez nem hasonlókat, a mint ezt a törvény, a mely zsinórmérték és szabálya, sőt mintegy hirnöke az isten lényeges igazságának, bizonyitja. – Valamint a törvénynyel nem igazitja meg ez életre az Ur a választottakat, sőt vádolja, kárhoztatja; hanem a Krisztusban, a kit a mi bűneinkért a törvény átka alá vetett, ugy a lényeges igazsággal sem igazithatja meg azokat, ugy hogy azt közölvén, megkegyelmezzen. Mert a lényeges igazság és itélet egyenlősége mellett, mindég karhoztatt az Ur, a mint az írás mondja. Róm. 3. 2. 8. 5. Gal. 2. 3. De az isten kegyelme igazítja meg a Fiuért a választottakat, mint a Róm. 3. Ján. 3. Megigazulunk ingyen isten kegyelméből., Ugy szerette isten a világot. Hibáznak tehát Osiander és a hozzá hasonlók, a kik azt a balgaságot beszélik, hogy mi az isten lényeges igazsága által igazulunk meg, és igy összezavarják istenben az irgalmasságot az igazsággal.
Milevi. arauzi, afrik. trideut. zsin. Ágoston 6. 7. köt. 8. 9. kegyről, Szimpliciushoz a lélek.
Az evangyéliomi igazság a bűnök ingyen való megbocsátása, a Szentléleknek és mennyei javaknak elfogadása, ajáulkozása, isten kegyelméből a Krisztusért hit által; hogy az előrendeltek, elhivottak és megigazultak megdicsőittessenek, éljenek az isteni kegyelem dicsőségének magasztalására. Róm. 3. 4. 6. 8. 5. Eféz. 13. Ez az igazság a könyörülő isten és Krisztus igazságának neveztetik. Ezt az igazságot pedig, mely a Krisztus érdeméből foly, kétféleképen veszszük tekintetbe. Először, mennyiben a Krisztus érdemében az engedelmesség mint az üdvesség ára fog helyet.
Krisztus ezen igazsága engedelmességnek és elégtételnek neveztetik; ez az istenből vagy az isten jó tetszéséből s kegyelméből és szeretetéből közvetve és egyenesen foly, mint kutfőből vagy forrásból annak kiható munkálata gyanánt. A mint mondatik: isten az, a ki megigazit; megigazulnak isten kegyelméből; én vagyok, én vagyok, a ki eltörlém a ti álnokságaitokat; letette az Ur a te itéletidet. Zofón. 3. Ézs. 43. Róm. 8. 2 Kór. 5. Közvetlenül a mi illeti az elégtételt, a testben lefizetni kellett váltságot az Ur testének áldozatul adása által, melyet a Krisztus a maga választatása, küldetése és felmentése szerint a testben teljesitett: a Krisztus érdeméből, engedelmességéből, istenségéből foly, hogy az istenség teljessége Krisztusban lakik és a Krisztus az a közeg, a kiben és a ki által isten az elválasztásban, teremtésben, megtartásban, hatalmának, kegyelmének, igazságának kinyilatkoztatásában munkálkodik. Ez az igazság neveztetik örök életnek, Krisztus engedelmességének és az istenség teljességének a Krisztus kegyelmében. Zsid. 8. 9. Megáldozta önmagát az örökkévaló lélek által. Fil. 2. Engedelmes lett. Zsid. 5. 6. 10. Megtanulta az engedelmességet. Róm. 5. Egy embernek engedelmessége által sokan igazakká lettenek. Zsolt. 8. 2. 22. 40. 45. Krisztusnak ezen igazsága hathatós végrehajtó erő, vagy oka a választottskkal hit áltál közlött igazságnak. És a Krisztus kegyelme, engedelmessége vagy az istenség teljessége a Krisztusban az örökkévaló lélek által eszközli, hogy a Krisztus áldozata, könyörgése és más sáfárkodásai (dispensationes) legyenek váltságdijak, elégtétel, kibékités, s legyenek elegendők a megtartásra. A mint mondatik Ján. 1. Róm. 5. Kegyelmet nyertünk a kegyelemért. A kegyelem és kegyelembeli ajándék a Krisztusban igen bővelkednek. Kol. 1. 2. Engedelmes lett a Krisztus az istennek, és ez igazságávsl betöltötte az isten parancsait. Ezen igazság szerint
mondatik, hogy tétetett nekünk az istentől bölcsességünkké, igasságunkká, elégtételünkké, békessegünkké, uttá, igazsággá és életté. A Krisztus testét ez az igazság hatotta át, ezzel tétetett az az egész Háromságról a Szentlélek megszentelése és logos által megelevenitővé, megtartóvá, külső munkálata szerint, a mint Luk. 1. mondja: Fogantatott Szentlélektől. Ján. 5. 6. Adta az Atya a Fiunak, hogy legyen élete. Lett nekünk istentől igazságunk. 1 Kór. 1. Róm. 8. Az istennek lelke. a mely a Krisztust megelevenitette. Ezek a szolgai formát tekintőleg mondatnak, minélfogva az ige testté lett, mint az atyák tanitják.
Krisztus teste közvetlenül, elválhatatlan összeköttetés, kötelék és egyesülés szerint elevenitővé, megtartóvá s megigazitóvá a logos által lett, a kivel személyes egyesüléssel egyesült, mint a Ján. 5. 6. mondatik. Igy szólnak az atyák, mint Cyrill és Ágoston.
A Fiunak vagyon élete ő magában. Én vagyok az életnek ke- nyere, ki a muennyből szállottam alá. Az én testem bizony étel, melyet
éu adok a világ életeért. Ámbár pedig az egész Krisztus megkenetett Szentlélekkel a mi üdvességünkre, igazságunkra, életünkre, mely velünk a Krisztus által a Szentlélek segélyével közöltetik (És 11. 61.); és az egész Krisztus életének teljességét a mi nevünkben vette, hogy azt mi belénk öntené, és mindkét természete szerint fizeti a váltság árát, megtart, elevenit, kibékit: mindazáltal a Krisztus istenségének mint felsőbb természetnek és véghetetlennek, nagyobb az ereje, hatalma, engedelmessége. Mert a Fiu ezeket természetesen birja, s még is csak testére s mi reáuk váló tekintetből mondatik az, hogy felvette. Igy szól az írás. Kol. 1. 2. Ján. 1.Krisztus ezen igazsága másként neveztetik megszerzési készített igazságnak, mennyiben közvetlenül a Krisztus által, bérért és elégtétel által szereztetett meg, mint 1. Pét. 1. 2. Tim. 1. Róm. 3. 5. Kol. 1. 1 Eféz. 2. mondják. Ő benne lakozik az istenség teljessége és ő általa engesztelt ki mindeneket. Annak okáért istenségének ereje és teljességével lehetett a Krisztus közbenjáró. János 6. 17. Zsid. 5.
Meghallgattatott az iránta való tiszteletből. Ezt tanítják az atyák mind. Ján. G. Erről mondatik Dán. 9. Hozattassék meg az örök igazság. Zsolt. 45. 1 Kór. 1. Lett nekünk igazságunk. Róm. 8. A bűnért a bűnt kárhoztatá, hogy a törvénynek kívánsága betelnék. Tit. 1. 3. Megigazitott a Krisztus által, hogy az ő kegyelméből megigazulván, neki örökösei legyünk. Eféz. 1. Kiválasztott szeretett az ő szerelmes
fiában a Krisztusban és megáldott. Ján. 1. 3. A Krisztus teljességéből mindnyájan kegyelmet vettünk, azaz bűnbocsánatot, a Szentlélek ajándékát; életet, szabadságot stb. a kegyelemért, azaz a Krisztus
érdemeért. Róm. 3. 5. 2 Kér. 5. A ki bűnt nem tudott, mi érettünk bűnué tette, hogy mi istennek igazsága lennénk ő általa. Ezeket azért adtuk elő, hogy megmutatnók, miszerint a választottak a Krisztusnak áldozatján megszerzett igazságával igazulnak meg, mint az atyák mondják, s nem lényeges, vagyis tettekben való igazságával.A Krisztus igazságát tekintetbe veszszük még eredménye és közlésére nézve is. A mennyiben a Krisztus megszerzett, megnyert igazsága mi velünk kezdetleg, már ez életben közöltetik a Szentlélek által, hitből s igéretileg; ez élet után pedig végrehajtólag; ennyiben ez közlő igazság. A mi ennek a Krisztusban gondolt tökéletességét illeti: ez az igazság, ugyanennek okainál, az isten kegyelménél, a Krisztus tökéletes engedelmességénél fogva, mely a törvénynek és az Ur minden igazságának eleget teszen: itten nekünk mégis csak hit által tudatik be. De a mi az uj embernek ujjászületését illeti, a választottakkal már ez életben is valósággal közöltetik az, a Szentlélek nek valóságos igérete s az istennek a választottak szivében való jelenléte által, mely megujitó igazság, bennünk uj szívet, uj lelket teremt, isten törvényeit szivünkbe beírja, a bűnt eltörli, a víz fürdőjével a Szentlélek által a Krisztus vérével megszentel és megtisztit. Jerém. 31. Zsid. 8. 10. Tit. 3. 2. Eféz. 5. Jelen. 6. Adatának azoknak egyenkint fehér ruhák. Ézs. 62. 54. Az idvesség köntöséhe felöltöztetett engem. Eféz. 6. Róm. 3. 8. 4. Megigazulván, békességünk vagyon. Gal. 4. Lásd Zsid. 3. 4. Eféz. 3. Megigazulnak a választottak ingyen ajándékból hit által a törvény cselekedete nélkül, a Krisztus ezen megszerzett, nem lényeges igazságával s nem a törvényes vagy emberi igazsággal. Ágoston 3. köt., de Litera Spiritu 13. fejez. 7. 8. 9. köt. Anzelm, Theofil, Kryzosztom, Hieronym, Origen. Ambrus. Jegyzetek a Róm. 3. 4. 10. 11. Eféz. 2. Gal. 2. 3. Ézs. G2. 59. Tit. 3-ra. A mileni, orangei, afrik. tridenti, ágostai zsinatok; az atyák, I. Kór. 1. 2. Kór. 5. , Ez a közlő vagy ujjászülő és megujitó igazság, mely minket felruház a Krisztus javaival, munkálkodik mi bennünk. Lelkünkben való részvétének hatóságát pedig veszi az ujjászülő Szentlélektől s a Krisztus megszentelő és szennyeinkből megtisztitó kegyelméből a hit által. Ezen igazság a Szentlélek segélye és oltalma nélkül bennünk semmit nem tesz s nem is közöltethetik velünk, hacsak bűneink
előbb meg nem bocsáttatnak, a vérfürdővel el nem mosatnak, el nem tisztittatnak, hogy legyen uj teremtés, ujjászülettek megujittattak, hasonlók a Krisztus képéhez és dicsőségéhez, a munkálkodó megujitó és megtisztitó szentlélek által. Tit. 1. 2. 3. Eféz. 5. 1. 2 Kór. 3. 4. Róm. 8. 5. 6. Igy aztán egyesülünk az istennel, a Krisztussal, ki e közlő igazság által ez életben fejünkké lesz; felöltözzük a Krisztusnak képét. Eféz. 4. Ézs. 62. Eféz. 6. A szentlélek ezen igazsága, mely a hit és igéret által teremtetett s alkottatott bennünk, mint kötelék egyesit minket fejünkkel, a Krisztussal s teste örököseivé, isten fiaivá. – Jerómos, Ézs. 5. 9. Jerém. 23. Ágoston 3. köt. 13. fej. – Kol. 2. 1. 2 Kór 5. Eféz. 4.
Mi különbség van a megigazulás, ujjászületés, igazság betudás, bűnbocsánat és megszentelés közt.
Többször ugyanegy értelemben vétetnek: azonban különböznek és meg is különböztettetnek a munkálkodó kegyelem és Szentlélek eljárása és sáfárkodása szerint. Mert elsőben az isten a Krisztusban elválaszt; azután belsőleg és külsőleg, időszerint és örökre elhiv; 2 Tim. 1. Róm. 8. 9., harmadszor a bűnöket megbocsátja, eltörli tudniillik a Krisztus által, annak a keresztfán végzett egyetlen áldozatával; hanem a Krisztus vérével a Szentlélek által törli, mossa el a bűnöket, tisztít és szentel meg; s egyszersmind ugyanezen tény mozzanatával ujjá szül, uj szívet, uj lelket, uj teremtést alkot, hittel, reménységgel megerősit és szeretettel ruház fel; és az igy megszentelteket, megtisztultakat igazaknak nyilvánitja, megigazitja. E szóban: megigazulás, össze vannak foglalva az ujjászületés, megszenteltetés, bűnbocsánat s megkülönböztetnek ugyanazok rendjök és fokozatokra nézve.
Ezek az eljárás rendében és névvel különböznek, de mindnyájan egy célra irányozvák, hogy legyünk szentek, igazak, megszabadultak és éljünk. A megigazulás mintegy fő, melynek részei, végrehajtatásai az ujjászületés, megujulás, megelevenedés, megszenteltetés. Ezek bár nem választatnak is el, mégis megkülönböztetnek. A Krisztus minket ebben az életben mindig, szüntelenül, naponkénti eseteinkből felelevenitve, bűneinket öldökölve, magunkat ujjászülve, a vérfürdőben a Szentlélek által megmosva, egész életünkön keresztül ujit, igazságát velünk közli. Ez élet után mindezek tökéletességre lesznek hajtva, megszűnnek és ezért akkor végök is lesz.
A sákramentomok szerzésének és alkalmazásának rendiről.
Minthogy a szentirás pecséteknek, a megigért örökség erősségeinek nevezi a sákramentomokat: következik, hogy azoknak szerzésében a végrehajtó okkal a sákramentomok szerzőjével és rendelőjével a sákramentomokban jegyeztetett dolgoknak: tudniillik a Krisztusnak az isteni kegyelemmel, uj szövetséggel és a mennyei örökség minden igéretével meg kell előzni a jegyeket. Valamint Ádámnak, Noénak, Ábrahámnak előbb tétetett és adatott az igéret az ő magvokról, kiengeszteltetésökről, s az áldozatok, bőrök, szivárvány, körülmetélkedés, mint az oklevelek pecsétei, a szövetség megkötése után függesztettek azokra. Az Izráel fiai a vörös tengeren, Jordánon átmentek, mannát ettek, azután pecsételtettek el mint pecsétekkel, a sákramentomokkal. Csel. 2. 9. 20. s az atyák mindnyájan e helyekről. Origenes, Ágost. Hieronym, Ambrus, Kryzosztom, Cyrill, János 6. 7.-re. Pál, Róm. 2. 4.
Valamint hát magától az istentől előbb tétetett az igéret és azután ugy tüzettek a szövetségre a sákramentomok: ugy a hit által megigért javakat előbb kell elfogadni és a Szentlélek segélyével alkalmazni a választottaknak; miként az atyák, próféták, Ábrahám is előbb igazultsk meg és békültek ki az istennel és azután metéltettek körül és kenettek fel.
Most is igy kell venni a sákramentomokat. Valamint az isten az igéretben előbb ajánlja és alkalmazza a választottakra Szentlélek segélyével a jegyeztetett dolgokat, s azután tűzi fel a jegyeket igéreteinek elpecsételésére a választottak szivében: Eféz. 2. 2 Kór. 1. 2. azonképen előbb kell venni és alkalmazni a jegyeztetett dolgokat, a Krisztus testét, vérét s az isteni kegyelmet hit által az igéretben az elválasztattaknak, és azután venni a kül sákramentomokat. A ki tehát előbb nem veszi hit által az igéretben a jegyeztetett dolgokat: nem eszi az a Krisztusnak testét. Haszontalanul, kárhozatul veszi az ember hit nélkül a sákramentomokat. A mely rendben a sákramentomok szereztettek, ugyanazzal a renddel kell azokat venni. Előbb szereztettek meg a jegyeztetett dolgok, azután a jegyek: tehát így kell azokat venni is. – Róm. 4.
Vétetnek-e azért a jegyeztetett dolgok magában a sákramentomok kiszolgáltatásának tényében?
A kik előbb hittel az igéretben vették, ugyanazon hittel folytatják a test és vér vételét és alkalmazzák magokra a jegyeztetett dolgokat. Mert a hit minden pillanatban veszi a mennyei jókat. Mert mint a forrásból annak csatornáján szünetlen foly a viz: ugy folynak a Krisztus testéből, mint forrásból, ő általa az igéret, mint csatornán át az ujonnan született választott és hivő lélekre örökké a mennyei javak. Tehát a választottak mindég eszik hitben a Krisztust. A jegyek vételében bizonyitják a jegyeztetett dolgoknak folytonos és örökös vételét.
Honnan van a sákramentomok ereje?
Az isten kegyelméből, a Krisztus érdeméből és a Szentlélek megszenteléséből. Mert a Krisztus az, a ki tűzzel, hatálylyal, a jegyeztetett dolgok kiszolgáltatásával, és lélekkel, azaz a lelki jók közlésével keresztel. Luk. 3. Mint a Róm. 2. Gal. 3. 5. Kol. 2; Eféz. 3. Ján 15. mondatik: Immár tiszták vagytok a beszédért; vagy a hittel magatokra alkalmazott igéretért. Megtisztitván minket viznek fürdőjével az ige által; azaz a hittel elfogadott megelevenitő igéretért meggyógyitott bennünket a Szentlélek erejével az ujonnan születés fürdője által; azaz a Szentlélek által, a ki a megkeresztelkedőt megujitja, belsőleg megjavitja, uj szivet és uj lelket ad, Krisztus vérével a bűnökből megtisztit. Mint 1 Ján. 2. Zsid. 9. 10. Ézs. 4. 12. 52. Ezék. 16. 36. Zak. 13. Lásd Hieronym, Ágoston, Cyrill, Ambrust e helyek felől. Ágoston 7. 8. 9. Jánosra és Zsolt 77. Végz. 1 fej. 91. 2 r. De con. Dist 4. Ágoston Ján.-ra 15 fejezet. Az ige az elemekhez járul, és lesz sákramentom. Jerómós, Ambrus, Béda, Kryzosztom, Eféz. 5. Cyrill. Ján. 15. Az ige a hittel a vízben is tisztít.
Vajjon a sákramentomok alkalmazások-e?
Minthogy az alkalmazás viszony az alkalmazó és alkalmazandó közt: következik, hogy a sákramentomok tulajdon értelemben és magokban nem alkalmazások, hanem csak bizonyságok az alkalmazásról, és mint pecsétek megerősitik az alkalmazást. Alkalmazó a Szentlélek az isteni tüzzel vagy mennyei erővel. Alkalmazandók a jegyez-
tetett dolgok, uj szövetség, isteni kegyelem, a Krisztus teste és vére. Az alkalmazás a Szentlélek munkája és cselekvése az igéretben, a ki hit által alkalmazza az igért javakat a választottakra. A sákramentomok pecsétei bizonyságai az alkalmazásoknak. Az alapot és végcélt tekintve nincsenek alkalmazások, de az alkalmazó Szentlelket tekintőleg vannak. Mert a Szentlélek a sákramentomok által alkalmazza istennek javait. Az atyák Pálra.
Okozólag kivülről, a Krisztusnak mivelünk és nekünk a Krisztussal való közöltetésünket az egész Háromság hajtja végre. A Krisztus felvévén a szolgai formát, magát és a maga javait közvetlenül érdemileg természetesen közli az ő testével, és a mi testünkből, melyet a szüztől felvett, mint szőlőtő a venyigékkel, fő a tagokkal, ugy közli velünk valósággal és természetesen [természetileg] a maga igazságát, életét, a Szentlélek segélyével hit által. A Szentlélek pedig a Krisztus tagjaivá teszen bennünket, mint benső alakitó ok. Az ige, a sákramentomok és a hit eszközlőleg hajtják végre közöltetésünket a Krisztussal. Pálnál 1 Kór. 10. a pohár és kenyér névmásitással neveztetik a Krisztusban való részesülésnek: azaz jelenti a választottak lelki részesülését, átmenetelét, egyesülését, mint a kik a Krisztusnak titkos teste és tagjai, testéből való testek és csontjából való csontok.
A Krisztus teste nekünk, avagy értünk adatik-e?
János 6. 10. 17. meg van mutatva, hogy mi érettünk és nekünk is adatik. Mi értünk az áldozatra, halálra, a váltság elégtételéül avagy váltságbérül, a mint mondják. Adta önnönmagát mi érettünk. Az én testem, a melyet én adok a világ életeért. Nekünk is adatik a mi lelkeinknek mennyei és lelki táplálékául, lelki módon az igéretben hit által. Ha nem ejénditek az én testemet, nem lesz élet ti bennetek. A kenyér, melyet én adok, az én testem, melyet én adok. Ha a választottak eszik a Krisztus testét, tehát nekünk adatik. A test, azaz az egyház a mi lelkeinkkel együtt a Krisztus testével él. Valamint a Krisztus a szellemi eszközben, az igéretben szellemileg adja azt hit
által: ugy bennünk is nem a testnek, hanem a szellemi résznek, azaz a mi ujonnan született lelkünknek adatik az, a mint meg van irva, lélek az, a mi megelevenit: azaz a lélek él ezzel a mennyei eledellel, ha eszi azt, szellemileg, azaz ha hiszen. Sőt Ciprián, Ágoston, Ambrus, Tertullian, Cyrill és a Végz. dist. 1. 2. Lombárd 4. 6. 9. Ágoston 2. 8. 7. 9. köt. Jánosra, Bonifáchoz a 77 zsolt.-ra, a 9 könyv is, többekkel együtt tanitják, hogy mikor a kenyeret eszszük, nem a fogunkat élesitjük, hanem hitünket, lelkünket készitjük. Higyjél és ettél. A mi testünkről Tertullián, Hillarius s Ciprian szerint képletesen van mondva, hogy testet eszik: tudniillik annyiban, a mennyiben a Krisztus testének jegyeit veszi a szentségben; továbbá a lélekre való tekintettel. Igy fejezik ki magokat Ciprián az urvacsoráról, Tertullián a feltámadásról, mert azt mondják, hogy a mi testünk a Krisztus teste sákramentomainak alakját vagy jegyeit veszi. Ezt tanitják a végzések és Lombard is. És a mi természeti lelkünk (anima physica) sem él a test összevegyitésével. Mert a lélek valamint szellemi lény, ugy szellemi eledellel is egyesül, tudniillik: igazsággal, élettel, szentséggel és szellemi javakkal. Ámbár mint a kisded az emlőket, ugy a lélek is a Krisztust, a Krisztus testét fogadja el hittel az igéretben: mindazáltal azon lelki javakkal él, melyek a Krisztus testében vannak helyezve. Igy tanitják a Végzések. A Krisztus testét nem testileg, hanem szellemileg kell ennünk.
Micsoda közösülést jelent a kenyér?
Valamint a Krisztus teste kétféle: természetes, melyet a szüzből vett a személyes egyesülésben, s másik a titkos, azaz az egyház Róm. 12. 1 Kór. 12. 10. Eféz. 4. 5. ugy mind a kétféle testtel való természetes közösülést jelenti. Tudniillik a természeti testnek a lélekkel szellemileg, és a titkosnak az egyházzal az üdv egy és ugyanazon okában a lélek táplálékában, a hitben, tudományban, reményben, szeretetben, egy és ugyanazon lélekben való közösülését, mint 1 Kór. 10. mondatik s Ciprián Ágostonnal, Ambrussal és Hieronymmel magyarázza. Ez a részesüles, vagyis a mi maradásunk, mint veszszőké a szőlőtőben, a Krisztusban, nem a testeket társitja és önti át, hanem az eredményeket egyesiti, mint Ciprián mondja. És ez a szólam: Ez az én testem, nem a kenyérből csinál testet, hanem a mi lelkünket változtatja testté, Krisztus testévé és csontjaivá titkosan és
szellemileg; a mint mondatik. Az ő csontjaiból való csont s az ő testéből való test vagyunk. Krisztus tagjaivá és testévé teszen bennünket, ha hiszünk. És mindezek – a mint Ciprián, Ágoston, Hillár, Cyrill mondják – nem testi, hanem szellemi és titkos átváltozás (transitio) által lesznek. Cyrill 444. 445. lev. az urvacsoráról Jánosra. Ágost. Ez a változás csak a választottakban történik, a gonoszokban nem. Mert mint az atyák mondják, a gonoszok csak magát a sákramentomot, kenyeret, bort veszik s nem a sákramentom tárgyát, a testet és vért. Lomb. 4. 6. 9. könyv. Ágoston Jánosra 26. értek. a 77. zsoltr. Mert valamint a testi eledelek ugy táplálják a testeket, ha átváltoznak a kenyér és ital testté, vérré és a testnek életévé: ugy a mennyei kenyér, a Krisztus, ha hittel vétetik átváltozik életté, igazsággá, váltsággá, megujulássá és az egyháznak Krisztussal való titkos egyességévé; és a mi régi lelkünk természetesen, egy uj és ujonnan született természetté való születés által, lényeges átváltozással megváltozik. Erről a titkos átváltozásról értik az atyák, midőn azt mondják, hogy a kenyérből test lesz. Azaz a Krisztust a választottak hittel veszik, minket a maga testévé és tagjaivá teszen titkosan. Az atyák is a testnek, vagyis az egyháznak a Krisztussal való titkos egyesüléséről ekép szólnak. Valamint a férfi és asszony egy test, és a mint Éva test szerint az Ádám csontjaiból és testéből alkottatott: ugy a Krisztus elhagyván az Atyát, nem állitotta ragadománynak lenni az ő istennel való egyenlőségét, hanem megerősité [helyesen: megüresíté] magát, leszállott szolgai formát vett fel magára, minket magához csatolt, és lettünk szellemileg a mi jegyesünknek, férjünknek és fejünknek a Krisztusnak csontjából és testéből valók, azaz vele, természetes, – avagy az ő mennyei és szellemi javainak valóságos közlése által titkosan, – titkos és kimondhatatlan egyességgel összeköttetve. Természetes részesülésnek neveztetik, mivel valamint a mi természetünk vagy testünk a logossal egyesült, ugy a Krisztus istenségének természete, természetes igazsága, élete a testtel egyesült és a test által vagy a testből felvétetvén, mint örök forrásból közöltetik az igéretben hit által a választottak lelkével. Midőn tehát Pál bennünket a Krisztus testének és vérének nevez, s az atyák azt mondják, hogy a mi testünk és lelkünk a Krisztus testével és vérével él: – mint Ciprián, Ágost. Hil. Kryz. Tertul., és a Végz. 2. D. 2. – azt értik, hogy a Krisztus titkos teste, t. i. a választott egyház él a Krisztus testével, egyesül azzal, mint venyige a szölőtővel, mint egyesül a fő a tagokkal. Történik tehát ez a lelki
egyesülés a választott lélekkel, nem a romlandó testtel, a mely meghal, hanem a titkos testtel, azaz az egyházzal, mint 1 Kór. 10. 12. Eféz. 5. 4. az atyák magyarázzák. Eképen midőn a választottak a mennyei kenyeret, azaz a Krisztust az ő testével veszik, lesznek a Krisztus testévé és vérévé, azaz egyházzá, az Ur jegyesévé, a Krisztus igéjének mindenhatósága és a Szentlélek segélye által.
Ágoston Jánosra 1. 9. Ért. 5. 6. 9. köt. Lombard. 4 k. D. 5. Ágost. a kereszts. 2 köt.
Vajjon eltörli-e a visszaélés a sákramentom erejét?
A visszaélés kétféle: az egyik, a mely a sákramentom lényeges részeit, t. i. anyagát, alakját, végét és az isten egész intézményét megváltoztatja, minő a pápisták miséje, a körülmetélkedés a zsidóknál és pogányoknál: ez a gonosz babona megváltoztatja a sákramentomok erejét, mint a 1 Kór. 11. mondatik: már ez nem az Ur vacsorájának étele. Gal. 1. Ézs. 65. 66. Jerém. 7. 27. Nem parancsoltam nekik az áldozatok felől, mert azokkal visszaéltek. Bár milyen legyen az egyházi szolga, akár jó, akár rossz: nem ad sákramentomot, ha megváltoztatja a sákramentom lényegét (substantia).
Másik visszaélés a sákramentomot kiszolgáltató és vevő személyekben való fogyatkozás. A sákramentomot kiszolgáltató személyek, akár hisznek, akár nem, nem változtatják meg a sákramentomot, ha azt törvényesen az isten beszéde szerint szolgáltatják ki. A mint mondják: az egyházi szolga élete nem törli el a sákramentom erejét. Mert a sákramentomok ereje nem függ az emberektől, mint Mát. 23. mondja: a Mózes székében ülnek az irástudók és a Farizeusok. Judás is igaz sákramentomot adott, noha áruló volt. Az eretnekek, ha meg nem változtatják a sákramentom lényegét, sákramentomot adnak. Mint a pápisták, görögök, oláhok keresztsége érvényesek, noha szennyekkel megéktelenittetvék. Ciprián az atyákkal együtt ugyanezen értelemben van. S habár Ciprián hosszu ideik másként értett, mindazáltal Ágoston és Ambrus az ő tévelygését megigazitották. Mikor Ciprian tagadja, hogy az egyházon kivül lehetne sákramentom: ezt az oly visszaélésről érti, mely a sákramentom lényegét megváltoztatja. Midőn a Judás, valamint a Pál keresztelését helybenhagyja, a személy visszaélését, hűtelenségét érti, nem a sákramentom megváltoztatását. A sákramentommal élő személyek pedig akár higyjenek,
akár nem, akár méltán vegyék azt, akár nem: mindazáltal ha törvényesen kiszolgáltatott urvacsorát vagy keresztséget vesznek, igaz sákramentommal élnek, még ha a sákramentom tárgyát az üdvességre nem veszik is. Mint Ágoston, Lombárd, Ambrus tanitják.
Ágoston a hitről irt könyv Pét.-hez 4 fej. Végz. D. 4. Ambrus, Jerómós, Hillár, Kryzosztom, Origen. Mát. 23. 1 Kor. 11. Cyprián. – Ágoston Donat ellen és Bonifaciushoz, Beda.
Vajjon magánlag s a betegeknek is és csak az egyik szin alatt osztandó-e az Urvacsora?
Feljebb bebizonyitottuk, hogy az urvacsorát mind a két szin alatt, kenyérből és borból, a gyülekezetben közönségesen mindeneknek kell osztani, a kik magokat megpróbálták. Elsőben is a pascha-intézmény, a páska-bárány étele, melyet az egész család ugyanazon egy házban együtt evett, mutatja, hogy az urvacsorát nem egynek kell adni, s nem is egynek kell magánosan venni, mint az áldozárok cselekszik. Továbbá a Krisztus és az apostoloknak együttesen a gyülekezetben adta azt és többesben mondotta, vegyétek, igyatok ebből mindnyájan. Az apostolok is összegyüjtvén a községet, házakban éltenek az urvacsorával. Csel. 20. 3. 16. Harmadszor Pál apostol is azt parancsolja, hogy a kegyesek akkor éljenek az urvacsorával, mikor egybegyülnek. A vacsora jelentése is a mint a kinonia, sinaxis agape [közösség, összejövetel, szeretet(vendégség)] szavak mutatják, arra tanit, hogy az urvacsorát közösen összegyülve vegyük s nem magánylag mint az apostol mondja: egy kenyér, egy titkos test az egyház, mindnyájan egy kenyérből részesülünk. Noha mindenik a maga részét veszi, mégis a gyülekezetben kell azt vennie. A betegeknek, egybegyüjtve házba két vagy három hozzájuk tartozót, e gyülekezetben osztjuk azt ki; ha a betegek egészséges korukban meg nem vetették, ha erőtelenek, és nem méltatlanul, nem azon babonás véleménynyel veszik, hogy a jegyek vétele üdvezit. Mint sok pápisták méltatlanul álmodoznak. Mert bizonyos, hogy az urvacsora a hit megerősitésére való pecsét; ha azért a betegek nincsenek a szellemi evéssel megelégedve, kiosztjuk azoknak az urvacsorát, elháritván a babonát, ha ugyan a betegek valóban ép elmével vannak, hisznek és még érzésüktől nincsenek megfosztva. Igy tanitják az atyák.
Milyen a jelenlét az urvacsorában, lényeges, testi vagy titkos?
A testi jegyek jelen vannak testileg és közöltetnek a testtel; a jegyeztetett dolgok pedig, tudniillik a Krisztus, a Krisztus teste és vére, az uj testamentom jelen vannak, nem testileg a testnek, hanem titkosan sákramentomilag és szellemileg; lényeges, azaz valóságos és igaz közösüléssel, mint a fő jelen van a tagokban, a tőke a vesszőkben lényegesen, azaz erejének valóságos közlésével. Igy van jelen a Krisztus az egyházban a választottaknak személy szerint, egészen s lényegesen, azaz személyesen, lényegesen közösülve, azaz magának természetes közlésével, azaz igazságának, életének, szentségének s a Szentléleknek nem jelképes, hanem valóságos közlésével, a mint mondatik: miképen az Atya én bennem marad, én ugy maradok ti bennetek; maradjatok én bennem és én is ti bennetek.
Jóllehet azért a Krisztus és a Krisztus teste a mi testünkben, a kenyérben, borban, a testi vacsorában nincsenek jelen: mindazonáltal a léleknek az igéretben szellemileg jelen van, hogy önnönmagának közlésével, tudniillik lényeges és valóságos, s nem költött közlésével tápláljon. Mert valamint testünk nem képével és árnyékával, hanem valóságával táplálkozik a kenyérnek és bornak: ugy lelkünk is nem árnyékával tápláltatik a Krisztusnak és Krisztus testének, hanem annak lényegével, azaz mennyei és szellemi valóságával, valóságos igazságával, életével, szellemével, szentségével, melyek a Krisztus testéből származnak. Noha a lélek lényege a Krisztus testével nem vegyül össze a Krisztus teste elromlásával, hanem a mik a Krisztus testében lelkiek, azokkal él, táplálkozik a mi lelkünk, t. i. a Krisztus életével, igazságával, szentségével és bölcseségével. Eképen szólanak az atyák, Tertull, Cyprián, Cyrill, Origenes, Ambrus, Hillar.
A jegyek és jegyeztetett dolgok kiszolgáltatásáról.
Az irás, Mát. 3. Luk. 3. Ján. 1. 1 Kór. 3. 9. 10. az atyákkal együtt bizonyitja, hogy a lelkészek a sákramentomokat vagy jegyeket csak az ember testi részének, tudniillik a testnek szolgáltatják ki, mint az Ur szolgál. Én keresztelek vizzel. Én plántáltam, Apollós öntözött. Az atyák, mint Ágoston, Cyrill, Kryzosztom, Ambrus, Hillar. Theofil. Ján. 1. Luk. 3. Origenes, Mát. 3. Róm. 2. 6. Kol. 2. 1 Kór. 10. tanitják, hogy az egyházi szolgák csak jegyeket adnak, nem üdvességet. Azt mondja Péter is. 1 Pét. 3. A keresztség megtart, nem az a
keresztség, melylyel a test szennyei elmosattatnak, hanem a jó lelkiismeretnek istennel való kérdeződése a Jézus Krisztusnak feltámadása által. Eképen tanitanak Lomb. 4. könyv. 4. végz. 4. Dist. és az 1. 9. s 10. fejez. A jegyeztetett dolgokat pedig vagy a sákramentom tárgyát, azaz a lelket és tüzet, a Krisztus kegyelmét, a bűnbocsánatot, az Ur testét és vérét, az uj testamentomot maga a Krisztus szolgáltatja ki s egyedül csak a választottak lelkének, a Szentlélek által az igéretben a hit által, miként keresztelő János tanitja. Luk. 3. Ján. 1. Ő keresztel tüzzel és lélekkel. Ágoston, Ambrus, Cyrill, Kryzosztom, Origenes ezen helyek felől. Cyprián a Krisztus keresztségéről a csillagról és mágusokról 331. lev. Akárki legyen a ki külsőleg keresztel: a Krisztus az, a ki az ő lelkével a mi bűneinket elmossa. 1 Kór. 3. Sem a ki plántál, sem a ki öntöz, hanem az isten az, a ki adja az előmenetelt. Igy szólnak Béda, Anzelm. 1. Kór. 3. és az atyák. Jeróm. Ezék. 11. 16. Jerém. 2. 4. Ézs. 4. 12. 55. Zak. 11. Eféz. 5. tanitja, hogy a Krisztus vére tisztit meg a bűnökből s a viz csak a testnek szennyeit mossa el. Bazil Szentlélekről irt könyv 15. fej. A keresztség a Krisztustól adott tüz, eltörli a bűnöket. Balgatagul tévelyegnek tehát, a kik azt tanitják, hogy a testnek kiszolgáltatott jegyekben a sákramentomnak lelki tárgyai a pap által a romlandó testnek átadatnak.
A hit tartozik-e a sákramentom lényegéhez?
A sákramentom lénye vagy lényege az Ur rendeléséből és tekintélyéből itélhető meg, annak céljából és alapjából, azaz a sakramentomból és a sákramentom tárgyából, a jegyekből és jegyeztetett dolgokból, a földi és mennyei dologból, a törvényes célból és alakból. Még ha nem hiszen is valaki, mint Judás: mindazáltal az Ur sákramentomai az ő hasznátatában igazak. Tehát ebből következik, hogy a hit nem tartozik a sákramentom alkotó lényegéhez. Hanem a sákramentommal élőt, azt magára alkalmazót tekintőleg a hit a sákramentomok hatályának és hasznának lényegéhez tartozik. Mert a sákramentomok mennyei tárgyai egyedül hittel vétetnek és alkalmaztatnak. Az isten részéről igaz sákramentomot vesznek a gonoszok, a magok részéről csupán jegyet; mint Ágoston és Lombard tanitják. A sákramentom egész voltára nem kivántatik a hit, hanem a sákramentom tárgyának, valóságának vételére szükséges.
Valamint a szövetség kettő: ó és uj, s az isten igéje, a törvény és evangyéliom is az istenben lévő két fő tulajdonság, t. i. az igazság és irgalmasságnál fogva kétféle: s az ó szövetség és törvény az isten igazságának hirnökei; az uj szövetség és evangyéliom az isten irgalmasságának beszédei és hirnökei; ugy azon két tulajdonság mérsékleténél fogva, azaz az igazságnak és irgalmasságnak a Krisztus érdemeért és váltságaért vagy elégtételeért istenben egymással való kölcsönös csókolódzásánál fogva, Róm. 3. Eféz. 1. Zsolt. 84. azokra az igéretekre, melyek mindkét testamentomban tétettek, kétféle bélyegek vagy két pecsétek tétettek; hogy megpecsételjék a Krisztus elégtételeért felettünk kiegyenlittetett igazságnak és irgalmasságnak igéreteit a mi lelkeinkben.