Az istenben miként a személyek ugy az erények is viszonyitva, nem függetlenül és lényegesen, hanem a tárgyak és munkálatokra való tekintetből különböztetnek meg, de nem harcolnak egymással, sem nem válnak külön. Hanem mi reánk való tekintetből mondatik, hogy az irgalmasság és igazság az istenben egymástól távol vannak; egymást csókolgatják. Hogy az igazság minket megbüntet, elveszit a mi bűneink miatt; az isten irgalmassága pedig kibékit, megtart. Nem az istenben, hanem mi fölöttünk, bűnösök fölött ellenkeznek egymással az igazság és isteni kegyelem; és mi fölöttünk békülnek ki és csókolgatják egymást a Krisztusért. Mert a Krisztus a mi bűneinkért átokká, engesztelő áldozattá és váltsággá lévén, megfizette a váltságbért az isten igazságának, Róm. 3. 1 Tim. 2. Tit. 1. Ézs. 43. 53. Zsolt. 69., meghalván, szenvedvén. S eleget tett az isten irgalmasságának, feltámadván, győzedelmeskedvén, minket megelevenitvén. Ján. 5. Ézs. 2. 9. 10. Róm. 8. 2 Kór. 5. Gal. 3. A ki nem tudott bűnt, azt a Krisztust tette az atya mi helyettünk bűnné, vagy engesztelő áldozattá a bűnért, hogy mi lennénk istennek igazsága, vagyis megigazittattak a Krisztus igazságában az isten előtt. Igy szólnak az atyák

Az isten cselekedetei kétfélék: végrehajtók vagy ténylegesek és szenvedőlegesek vagy megengedők. Tényleges cselekedetek azok, melyeket az isten a maga erejével, indulatából, hatalmából, közvetve vagy közvetlenül, közönségesen [általánosan] vagy különösen cselekszik az ő hatalmának bölcsesége, jósága, jó tetszése és igaz itélete szerint. Azokat a cselekedeteket, a melyek az isten külső közönséges tisztére s munkáira vonatkoznak, végrehajtólag cselekszi az isten, tudniillik a könyörületesség és jóság munkáit. Különösen [egyedileg] és közvetitve cselekszi a Krisztusban, a maga jelenléte, magában való előrendelése, az ő akaratának jó tetszése szerint az ő dicsőségének s kegyelmének magasztalására; az elválasztást, elhivást, megigazitást, ujjászülést, megtérést, uj szivadást, uj lelket, hitet, magához vonást, megvilágosítást. Mindezeket önmagában a Krisztusért cselekszi, a mi erényünk s érdemünk nélkül.

Az igazságnak, bölcseségnek, jóságnak, mindenhatóságnak, gondviselésnek munkáit és tényeit pedig mind közönségesen, mind különösen cselekszi, tudniillik a teremtést, megtartást, feltámasztást, büntetést, megitélést és mindenek táplálását, mint a Csel. 17. Zsolt. 36. 106. mondatik. Napját felhozza mind a jókra, mind a gonoszokra, eledelt ad minden testnek, esőt ad, ruházza és neveli a füveket, táplálja az égnek repeső madarait. Mát. 5. 6. 10. 12. 1 Kór. 12. Közönséges jóságával, hatalmával, gondviselésével gondoskodik a rosszakról is.

Valamint az irgalmasság munkáit, tudniillik a megtartást, elválasztást, végrehajtólag, önmagában, közvetlenül és közvetve, rendesen és renden kivül munkálja, mint szinte a hitet, bűnbánatot és erényeket a választottakban, – miképen Kornéliusban és másokban: ugy az igazság munkáit is, tudniillik a büntetést, elveszitést, elvakitást, megkeményitést, végrehajtólag, hatalmasan cselekszi, mint a bűnöket büntető biró.

A mint a büntetések kétfélék: kétféleképen büntet.

Az egyszerüekben, a melyek csak büntetések, mint az éhség, dögvész, lelketlen teremtmények, oktalan dúvadak általi büntetés, isten egyszerüen, közvetlenül és egyenesen munkálkodik, mint a pró-

Az isten általános gondviselésszerű indoka hiánynélküli szent. S az isten még a vétkező anyagnak is a jóra s nem a rosszra adja az indokokat, életet, lételt. Az isten az indokban mint első ok, mint minden cselekvés első inditója, bár nem egyenesen jelen van minden jó és rossz cselekedetekben. Még ha a vétkezőket inditja, fenntartja s megtartja is bűneikben: nem hibázik az isten az eszközök inditásában és mozgatásában, mivel jó szándékból, fogyatkozás nélkül, jó célra cselekszik mint biró, teremtő, gondviselő, megerősitvén, fenntartván az általa teremtett anyagot. Ez az indok távoli, s ez istennek első és jó indoka a bűnökben és büntetésekben. Ezért mondja Ágoston: Midőn az isten megengedi, hogy történjenek meg azon rosszak, a melyek az ő akarata ellen vannak, mindazáltal önakaratja ellen nem engedi: azért igazságosan engedi meg, hogy legyenek rosszak. Az isten tökéletes, jó, igaz. Azért a jó, igaz okból jó eredmény származott. Az isten tényei [tettei] jók az isten szentségénél fogva. Más a vétkezők, tudniillik a sátán és emberek indoka. Ez az indok fogyatkozással, vétkes anyagból, szívből és szándékból és a sátán s emberek lényéből származik. Ennek az indoknak rossz a végoka, azért eredménye is rossz és vétkes.

Az emberek és sátán legközelebbi inditó és szerző oka s ténye a vétkezésben és a bűnöknek bűnökkel büntetésében, bűn a bűnhödő okáért t. i. a sátánért és emberért. Mert midőn a tökéletes író és művész a tökéletlen tanulatlannak s gyakorlatlannak kezét és tagjait igazgatja: a munkában, az írásban eső fogyatkozás és hiba a tanulatlan gyermek által ejtetik. Mert a művész, midőn magában dolgozik, tökéletesen hiány nélkül ir és munkálkodik.

Ágoston az Enchirid. 27. 99. 100. fejez. 6 könyv 18 fej. a 1 Móz.-re. Julián ellen 5. k. 2. 3. f.

Vigil a maga 5. és Damascén 3-dik könyvében, az írás és Cyrill, Agoston, Ambrus, Hillar., Kryzosztom, Nazianzi s Bazil atyák után igy gondolkodnak a Krisztus cselekedeteíről. Minthogy a Krisztusban kettőt kell tekintetbe venni, a személyt és a természetek tulajdonságait, ugy a cselekedetek is kétféleképen tekintendők. A tulajdon cselekedetek, természetök szerint megkülönböztetve, elvontan

Az alvilágba leszállani a szent irásban annyit jelent, mint meghalni, eltemettetni, elpusztulni, elveszni és elkárhozni, mint a zsoltárokban s prófétákban. Mert az alvilág (infernum scheol) név tőrt [csapdát], sirt, üreget vagy veszedelmet, avagy gyötrelmet jelent. Luk. 16. 1. Móz. 37. 1 Móz. 16. 6 Móz. 32. Jób. 7. 14. zsolt. 6. 12. 30.49. És a gyöt-

Ciprián a hitforma magyarázatában némely másokkal az eltemetésre magyarázza; azután a halál fájdalmaira vagy az alvilági gyötrelmek és büntetésekre Érti: harmadszor Ágostonnal, Bazil. Theofan és minden atyákkal, – Dávid és Péterrel zsolt. 16. 1 Pét. 3. magyarázza, hogy a Krisztus test szerint meghalva a sírban fekszik; szelleme pedig és lelke istenségével egyesülten, mely a testtel és lélekkel személyileg összeköttetve jelen van, elsőben [először] elmegy a paradicsomba a szentek lelkeihez és azoknak prédikál. Luk. 23 szerint. Ma velem leszesz a paradicsomban; azután elmegy a tömlöcbe vagy a pokolba a gyötrelmek tavához, a hol a gonoszok szellemei és lelkei voltak és azoknak prédikál. Mert a jók és gonoszok lelkei különböző helyeken és rejtekekben vagy szállásokon vannak és voltak is a Krisztus eljövetele előtt. A kegyesek lelkei a paradicsomban a nyúgodalom helyén, az Ábrahám kebelében, a hol most is vannak, vigyázván [virrasztván], kiáltván az Urhoz, várván az utolsó napot és a test feltámadását. Jelen. 6. Luk. 16. 4. Ezsdr. 2. 4. 6. zsid. 12. 13. a gonoszok lelkei a gyötrelmek helyén a tömlöcben voltak és vannak. Mint a Krisztus halála előtt mondotta, hogy Lázár az Ábrahám kebelében, a gazdag a pokolban. Az evangelisták azt tanítják, hogy a Krisztus lelke elment a paradicsomba a kegyesekhez, azután a gonoszok lekeihez. Midőn pedig az mondatik: megszabaditottam a te foglyaidat a kutból; jelenti az örök fogságot, halált és mindenek elkárhoztatását Zak. 9, Kolos 1. Megszabaditott minket a setétségnek hatalmából. Hózs. 3. A mint Dávid mondja: Nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson: azaz, nem engeded, hogy az én testem a sírban meggrothadjon. S nem hagyod az én lelkemet az alvilágban: azaz, a tömlöcben a hova jutottam nem fogod te hagyni az én lelkemet. Nehéz dolog a lelket és testet ugyan egynek venni. Péter. Csel. 2. Pál Csel. 13 igy magyarázzák. A Krisztus teste meg nem rothadott sem a lelke nem maradt az alvilágban. Minthogy a héberben a naphsi és chasideka, elkülönitő szócskával vannak megkülönböztetve; az én lelkemet és a te szentedet: (sacra et psykin) a testet és lelket: hibásan veszik egynek. A pápisták ezeket balgatagul csavarják a pápista

Épen nincsen; sőt azt mondjuk, hogy gonoszságteljes és átok a mit a szentirás ellen és kivül határoznak, miként a józanabb végzések és zsinatok tanitják. Az apostoli kánonok, minden atyák: Ignác, Polikárp, Jusztin martyr, Origenes, Kelemen, Tertullián, Cyprián, Ágoston, Ambrus, Hieronym., Kryzosztom, Theofil azt tanítják, hogy semmi hatalmuk nincs a zsinatoknak és emberi végzéseknek, hogy valamit megállapítsanak a mi kivüle és ellene van a szent irás igazságának. Krisztus is azt mondta a Máté 15. 13. Minden plánta valamelyet nem az én mennyei atyám plántált, kiszakgattatik. Miért tettétek erőtlenné a ti rendeléstek által az isten parancsolatját. Meghamisítják az isten beszédét, akik ahoz valami ellenkezőt adnak, vagy pedig az isteni ige igazságából valamit elvesznek 5. Móz. 7. 17. Ezs. 8. 24. 44. Jerém. 2. 23. Ján. 22. Jelen 21. és a Gal. 1. Még ha a mennyei angyal hirdetne is nektek valamit azon kivül, a melyet nektek hirdettünk, legyen átok. A Krisztus, próféták, apostolok nem mertek mást tanítani, hanem csak a mit az ur szája szólott; a mit hallottak és láttak, a miről az istentől parancsot vettek azt adják elő s nem egyebet. Ján. 1. 3. 5. 6. 12. 8. 16. 1 Kór. 9. 11. 7. Én adok nektek szájat és bölcseséget. A ki szól az isten beszédét szólja. Tehát az írás igazságát kell követni, nem a szokást, nem a példákat, sem nem a gonosz írásokat, zsinatokat és végzéseket. Miként Cyprián, Ignác, Ágoston, Hieronyim, Origenes és a józanabb zsinatok mint a mogunciai is mondják és tanitják.

Ezért egy pórnak, ki a szent irás igazságát idézi, többet kell hinni, mint egy egész zsinatnak. Cyprián 7 lev. Ágoston, Kryzosztom, Ján. 10. 12. r. Cyrill ugyanarra és Hieronym. Mát. 23 r.-re. A minek nem az írások adják meg tekintélyét, az a milyen könnyüséggel kimondatik ép oly könnyüséggel vissza is vettetik. Ambrus a Pál leveleiről.

A szent írásokat megitéljük az isteni beszédekből a Szentlélek felvilágositásával az összhangzó igazság, és a prófétáknak a Krisztus és az ápostolok csudái s vértanuságnk által megerősített irataikból; továbbá a közönséges anyaszentegyháznak kezdettől fogva való elfogadásából. Mivel a szabályozó (kanonszerü canonicus) írásokat a Krisztus nevében egybe sereglett egyház helybenhagyta, mint a Krisztus és apostolok a próféták és Dávid írásait s Péter a Pálét helybenhagyta. A pásztoroknak már, kik a Krisztuson mint alapon épitnek, szolgálatukban az aranyat, ezüstöt, polyvát, kegyeseket és színmutatókat, valamint minden embereknek tudományát, határozatait, zsinatait, intézményeit a szent irásokból meg kell itélni; a mint az apostol s az ur parancsolja. Ézs. 8. 1 Thess. 4. 5. 1 Ján. 4. Próbáljátok meg a lelkeket. A törvényre és jó bizonyságtételre hallgassatok. Jerém. 23., 5 Mózs. 13. Ezék. 14. 29. Ugyanezt tanítja az ur. Őrizkedjetek a hamis prófétáktól. Ketten vagy hárman szóljanak és a többiek itéljenek. Igy itélt az apostol a Péter és mások tanitásáról és igy cáfolta azokat az írásokból. Valamint Péter is beszél az írásokból a Csel. 1. 3. 5. 10. 15. A kegyes atyák és józanabb zsinatok is ezt tanitják. Ezért gonoszságot cselekesznek a pápák, kárdinálok, kanonokok, és a Baal papjai, a kik tudományuk és erkölcsök felől hallgatóiktól megitéltetni nem akarnak, holott a Krisztus a hallgatókra hivatkozik az mányának ismerete felől; és az apostol is azt parancsolja, hogy a püspököknek bizonyságuk legyen a kivülvalóktól. 1 Tim.

Hogy pedig az apostolok némely nem parancsolt intézkedéseket mint a megfult állattól való eltiltás stb., az közönyösen, szabaon, az erőtlenek miatt, a botrány elkerülése végett ideiglenesen történt, nem az igazság ellen, hanem az igazságnak beegyezésével a pedig a Makkabenspk és mások példáit hozzák fel, a kik az ur ellen cselekedtek: azoknak gonoszságukat nem követjük a mint Euccius és más hason jogcsavarók zajonganak. Szabados és közöms tetteket bizonyos okokból lehet elrendelni, de az írások igazságá ellenkezőket nem.

Igy vetekedtek Ágoston és Lombard.

Ágoston vitatkozik a sátán munkáiról, s a tapasztalat mutatja mit cselekszik a hitetlenekben.

Nem kételkedünk felőle, hogy midőn azok a sátán kezébe jutnak, a sátán általok mint magáéi, sajátjai által némely csudákat nem csak szemfényvesztőleg, hanem valósággal is csinál, – miként a mágusok által. A jeleket az ur engedelmével előre megmondja, és megtörténnek a jövendők, a melyeket előre megjósol, mint az irás mondja. Ezék. 9. 13. 14. Jeleket és nagy csudákat cselekesznek. A halottakat látásokban varázslatukkal felköltik, – nem valósággal, azokat a csudákat, melyek tulajdonképen az isten dicsőségét illetik, nem képes végrehajtani az ördög. És a mely jeleket csak a pogány népek megcsalására cselekszik, az istentől vett hatalommal csinálja; mint Ágoston az irással együtt tanítja. Hogy a boszorkányokat, éji kisérteteket, kóborlelkeket az ördög igazgatja, vezeti a roszra, az bizonyos. A házakba, boltokba és más erődökbe bemenni képesek, nem a testeken vagy nyilásokon való áthatolással, hanem az ördög készit az övéinek saját módja szerint útat. Ezekről ezzel zárjuk.

Midőn isten átadja a gonoszokat a sátánnak kezébe, sokat tehet a sátán azokban az Urtól vett hatalommal, mindazonáltal az isten intésére 3 Kir. 21. 22. Eféz. 2. Lásd Ágoston. Felveheti az egész embert testestől lelkestől, és viheti a hova akarja az isten beegyezésével és megegyezésével. Miként a szent történetek tanítják, hogy a jó angyalok felvették az embereket: igy az ördögök is.

Mikor esett el a sátán nem tudjuk; az álbölcsészek (sophistae) azt a balgaságot beszélik, hogy negyven nap és éjen át estek eső módjára.

Az ördögök a mint a szerves valóságos testeket, s a lélekkel egyesült testeket magokra nem vehetik, ugy a nemekkel közösködni nem képesek, hanem bemennek az emberekbe, barmokba és kegyetlenkednek bennök. Hogy a szemfényvesztés, varázsolás, holtak szemléléséből való jövendölés, kézjóslat a sátán szerzéséből származott, azt valljuk.

Hieronym, Luther, Ézsa. 24. 28 és Ambrus, Kryzosztom, Anzelm, Eféz. 2. 24. Thess. 2. 5. jegyz. Hillár. Ambrus, Jeromos, Origenes, Ágoston, Kryzosztom, Cyrill. Mátéra.

A héberek némely ördöngösöket vagy magokat az ördögöket Lilitnek hívják. Az orvosok helyesen tanítják, hogy ez magömléssel való fertőzés. De azonban az is igaz, hogy a Lilit az ur ostora, ki a bujaság bűnét a bujaság kivánatával bünteti.

De ha szinte a sátán ingerli is a gonoszokat a büntetésre, mégis magot önteni, összevegyiteni nem képes, mert nincsen szerves teste. Azt tartják, hogy az a magömlés a sátánnal való közösködés, holott az ellenkezik az ördög természetével. Böjtöléssel és imádkozással, azaz igaz bűnbánattal és megállitó gyógyszerekkel lehet meggyógyitni a magfolyást: jelesen az agnus castus (*) megtört bogyói borban itatva, a rutának s vízitöknek leszivárogtatott nedve megállitják azt.

A kandi ujságvágyó és képzelgő lelkek gonosz babonája kényszerít, hogy e már valahára inkább eltemetendő mint előadandó dologról szóljunk.

Többször kerülnek a lelkipásztorok elé az erre vonatkozó kérdések: a kik feleletökkel gyakran nevetésre indítanak és bolondoskodásra adnak alkalmat. Az igézés betegség neme, midőn a ragálytól meglepett emberek elszáradnak, elhervadnak, tehetlenekké lesznek s a tárgyak megítélésében minden érzékeik csalódásba esnek. Plinius az igézésről és boszorkányokról babonásan irt. Mi azt tanitjuk, hogy az ördögnek gonoszságából s leseiből, az ur büntetéséből és engedelméből, a kegyesek, de kiváltkép a gonoszok, a harag eszközei megragályoztatnak, megmérgeztetnek, zaklattatnak. Igy rontatnak meg a kisdedek az ördög és annak közegeinek gonoszsága által. Az ördög a gonoszokat megköti, megbolondítja, varázslásai által különféle módon megnyomoritja, mivel hatalmas a hitetlenekben.

A kegyeseket tagjainak varázslása által igy meg nem ronthatja, nem ígézheti, meg nem kötözheti s tehetlenekké nem teheti, hacsak az isten meg nem engedi, bele nem egyezik. Az atyák Eféz. 2.-re jegyz. Hogy a kisdedek a gonoszok vagy más emberek tekintete, dicsérete miatt megigéztessenek, elsenyvedjenek: az gonosz beszéd. Hasonlag lebetlen, hogy a kegyeseket mérések, minőség nélküli

(*) Illatos barátcserje (Vitex agnus-castus) – a férfi nemi vágyat csökkentő hatású gyógynövény.

Sorsot vetni névre, vagy valamely kétséges dolognak megválasztására mind a szellemi, mind a polgári gyakorlat szerint meg van engedve, de babona nélkül, a kinyomozandó igazságnak megismerésére. Mint az apostolok Mátyást sorssal választották; Józsué az igéret földét sorssal osztotta szét és Athán [Ákán] sors által tudta meg az átkokat. Józsué 9. 14. 18. Csel. 1. Erről a sorsról szól az írás a Péld. 16. Zsolt. 45. és gyakran más helyeken. Az a babonás sorsvetés, midőn a jövendők a szerencse vagy szerencsétlenség kipuhatolására természetellenesen ördögi varázslással vetnek sorsot: meg van tiltva, történjék bár az kockavetéssel, csontvetéssel vagy vizsgálással, könyvek és belek visszaforgatásával. Lásd Ágostont Janu.-hoz 119 lev. 2 köt. Végzés: 2. r. 26. kán. 9. 2. 3. 4. 5. Cyprián Demeter ellen. Ért. 1. Gergely pápa 47. 1. Jerómos Jón.-ról, az atyák. Csel. T. A madár jóslatok, mindennemü jövendölések, bűvölések, kézjóslások, holtak lelkeiről való beszédek, holtakról való jóslások, hullákról való jövendölések, madarak kiáltásából való jóslások, kockavetásből és a teremtmények babonás vizsgálásából való jövendölések meg vannak tiltva. Ágoston a Háromságról 3. könyv 7. fej., 2. könyv 19. 20. 22., a ker. tud. 1. könyv 2.

A csillagtanból és földmértanból meg lehet bizonyitani azokat a változásokat a melyek a másod okok összejövéséből, összeállitásából (syzygia) és lefolyásából természettani elvek és megmutatások nyomán az első ok igazgatása szerint lesznek, mint a holdváltozati összeköttetések és ellenkezásek jelzéseit, az időváltozások hosszu megfigyeléséből, az égi jelekből, csillagok természetéből vett megjóslásait: mint Lukácsnál mondatik. – Az égnek ábrázatja közt könnyen tudtok választást tenni, mikor halljátok fujni a déli szelet, az ég vörös, azt mondjátok felleg lészen és ugy lészen. (1) Ágoston az írással: jelesen 5 Móz. 18. 3 Móz. 19. 20. gunyolja és kárhoztatja, hogy a fegyvert, éhséget, döghalált a csillagoknak tulajdonítják, holott ezek az istentől függenek és az isten miveli azokat a bűn miatt. Ézs. 45. Amós 3. Ezék. 4. 9. A szeleknek, fellegeknek, folyóknak okaiban isten az első inditó, a végrehajtó ok, a csillagok eszközök. Az anyagi ok származik a másod okokból. A mint mondják: Isten az, a ki esőt készit, tiszta időt ád, békességet, fegyvert hoz, csinálván békességet és teremtvén roszszat. Én esődzöm, nem a csillagok. Ézs. 32. 1 Péld. 6. Ézs. 30. Jerém. 3. 4. Zak. 10. – Luk. 12.

(1) A Luk. 12. 55. és Mát. 16. 2. 3. versei összevegyitve nem egészen helyesen.

Azt költötte az Antikrisztus országában az ördögi guny, hogy a kegyesek és gonoszok lelkei a Krisztus feltámadásaig a limbusban, egy uttalan sötét tömlöcben tartózkodtak. De a mint mondottuk, ez hamis hazugság. Mert valamint az isten előrendeláse, az ő irgalmassága szerint alkotta a bűnnek ugyanazon sarából és anyagából, mint fazekat az ő kegyelme dicsőségére az irgalmasságnak edényeit, és alkotta itélete szerint a veszedelemre és örök halálra a haragnak edényeit; és valamint a földön két serege van a kegyeseknek és gonosz indulatuaknak: ugy a kegyesek és gonoszok lelkei a világ kezdete óta, miként e földön, ugy az élet után is két külön tartózkodási helyen voltak. A kegyesek lelkei az Ábrahám kebelében a paradicsomban, a Krisztus oltára alatt, a nyugalom helyén, azaz az örök élet részében, a mennyiben a lelkek a beszámitás szerint még részben bölcsek, részben megigazultak, hitöket, reményöket megtartják a paradicsomban. Mert hittel tápláltatnak a lelki jókból. Fehér ruhákba öltöztetnek, várják a test megváltatását. Jelen. 6. Róm. 8. Kol. 1. Eféz. 1. A mint azért még nincsenek tökéletesen bevégzetten, hanem csak részben megigazulva a lelkek, mint az apostol mondja: ugy nincsenek még teljesen tökéletesen az örök életben, mint Ágoston szól, hanem várják a tökéletességet, mikor az isten minden lesz mindenekben. Valamint mig a Krisztus közbenjárói hivatalát és közbenjárói főpapi országát nem adja át az atyaistennek és nem veti alá magát az Atyának, hanem viszonylagosan uralkodik közbenjárói hivatalában mind a végfeltámadásig, és csak a feltámadás után uralkodik közvetlenül és függetlenül az Atyával, midőn az isten lészen minden mindenekben: ugy a választottak lelkei sincsenek tökéletesen az örök életben; s mint a Krisztus a maga eszközeit, a melyekkel megigazit, az igét és sákramentomot nem teszi le: ugy a választottak eszközei is a hit és remény, melyekkel az isten eszközeit az igét és igáreteket elfogadják, megszünni nem fognak. Ezt tanítják az atyák az irással. A kegyesek lelkei a Krisztus eljövete előtt és után az Ábrahám kebelében voltak s vannak; a gonoszok lelkei pedig a tömlöcben, a pokolnak, az örök gyötrelem helyének részében. Mert az Ur a maga szenvedése előtt, és a próféták azt mondották, hogy Lázár az Ábrahám kebelében, az igazak lelkei a nyugalom helyén vannak; a gazdag pedig a gyötrelem helyén s hogy nagy közbevetés van az Ábrahám kebelében Lázár kö-

A pápisták ereklyének nevezik a Krisztus fakeresztját, ruháját, csontjait, (?) vércseppjeit, továbbá a szentek csontjait és más maradványait. De az írás ezt a gonosz babonát, szokást megcáfolja. Mert a Krisztusnak testi érintése, a Krisztus ruhájának darabja, annak felöltése nem használ semmit. – Még ha az ő testét és vérét testileg szánkban megrágjuk is, lélek és hit nélkül nem használ az semmit. Különben Judás, a zsidók és Pilátus szolgái, kik a Jázust megcsókolták, megillették, és az ostorozás közben az ő vérével megfecskendeztettek, megtartattak volna. A sirofeniciai asszony azért tartatott meg, mert a Krisztus erejében hitt. A mint mondatik: Érzem, hogy a megtartásra való erő én belőlem s nem az én ruhámtól származott. Hogy a gonosznak a próféta csontjaihoz ért holtteste feltámadt, az kiváltságosan, csudásan történt, hogy meglátszanák, miszerint az isten ereje és lelke lakozott a szentekben s nem voltak szentségtelenek, mint a gonoszok gondolták. A Pál és mások keszkenői meggyógyitották a betegeket, nem a magok, hanem a Szentlélek erejével. Mert meg van irva Róm. 15. A Krisztus cselekedett én általam szólásban és cselekedetekben, jegyeknek és csudatételeknek erejökben, az isten lelkének erejében. 1 Kór. 3. 4. 15. 2 Kór. 10. 3. Az isten kegyelméből vagyok, a mi vagyok. Isten az, a ki adja az előmenetelt. Az élet üdvesség, feltámadás, mint szellemi javak a Krisztusban lakozó istenség teljességének tulaj-

Az evangyéliom és törvény tanitásában a prófétákat és apostolokat, legföbbképen pedig a mi mesterünket, a Krisztust követjük. A tudomány testét, az egész tudományt nyiltan előadjuk. A próféták és apostolok irását nem kiszedegetve, szakgatva tanitjuk, s azokból csonka bizonyságokat nem veszünk, sem pápista módra, mint a tölteléket össze nem vagdaljuk, vagy meg nem bénitjuk, hagyományok közbevegyitésével szét nem tépjük, hogy igy a csonka bizonyságok az egész testből kivágatva meg ne ismertessenek, más értelemre ne csavartassanak, a hogy aztán a sok versengések és szóharcok szoktak eredni a nem értett, összetépett és megcsonkázott szövegből.

Ezsaiásnak egész irását vagy a többi próféták és evangyélisták irásait előadjuk és ugy, rendiben [sorjában] tanitjuk. Első rendben a Pál apostol, Péter, János irásait s leveleit hirdetjük a gyülekezetben, mert ezek a többiek felett hasznos okmányai az egyháznak, és ezekben az egész tudomány alapja világosan elő van adva.

A törvényszerü, prófétai, mennydörgős beszédeket is megragadjuk, midőn a nép bűneit eláradni látjuk, különösen megválogatva azokat. Noha mindég minden beszédünkben összesitve kijelentjük, hogy mi a törvény s mi az evangyéliom szava; ezek között a különbséget is mindég feltüntetjük és a törvény s evangyéliom beszédit nem zavarjuk össze, mint a különböző leveseket összetöltő szakács; hanem Pállal és a prófétákkal világosan és legtisztábban megkülönböztetjük. Sok balgatag csinál az evangyéliomból törvényt s a törvényből evangyéliomot, midőn ezeket meg nem különbözteti. A törvény cseleke-

A meghaltakat tisztességesen eltemetjük a községen kívül, vagy a közgyülekezet helyén, a hol tisztességesen bekerített nyughelyiség

Az ünnepeket kétféleképen veszszük tekintetbe: az ó és uj testamentom szerint. Az ó szövetségben szertartásos ünnepek voltak, a melyek egyedül a zsidó népre tartoztak. Azok minket zsidó formájokban nem köteleznek, hanem átalánosságban. Azok tömlöce, árnyai voltak a jövendőknek. Uj szövetségi ünnepnek hivjuk az egyháztól szabadon választott azon napokat, melyek a nyilvános isteni tiszteletek gyakorlására, a nyilvános egyházi szolgálattételre és a sákramentomok kiszolgáltatására szolgálnak. Ezeket a napokat babona nélkül megünnepeljük. A nyilvánosan gyakorlandó isteni szolgálatot a szombat [nyugalomnap] megszentelésére ezekben teljesítjük: tanitunk, hallgatunk, sákramentomokat szolgáltatunk, össze gyülünk. Ezeken a szombat nyilvános megszentelését akadályozó munkákat a Krisztussal és apostolokkal megtiltjuk. A hét nyolcadik (?) (*) vagy első napját, mint az Ur napját megtartjuk. A szeretet, felebaráti szükség, könyörületesség parancsolta munkákat meg nem tiltjuk, mert ezek a munkák legfőbb részei az isteni tiszteletnek. Krisztus egyházában inkább tiszteltetik ezekkel, mint az önkényes szertartásokkal az isten. A keresztyének urai a szombatnak: tehát a nyilvános megszentelődésre azon napokat választjuk, a melyeket akarjuk. És a mint a napok magábanvéve mind egyenlők, ugy mi egy napot a másik felibe nem emelünk, csupán az egyházi szolgálat és nyilvános megszentelődés tekintetéből. Nem hir-

(*) Bevett óegyházi szóhasználat szerinti fogalmazás, amely a zsidó hétfelosztással összhangban a szombatot nevezte hetedik napnak. Az óegyház a judaizmussal hitbeli ellentétbe helyezkedve a vasárnapot tartotta, és jellemzően nyolcadik napnak hívta, a mindennapi életben pedig elsőnek. [NF]

Háromféle értelemben veszszük a kiközösitést a bűnök különfélesége, vagy a személyek bűnbánata avagy hittagadása szerint. A kiátkozás az, midőn a hittagadó személy, a ki káromlásával a Szentlélek ellen vétkezett, átadatik a sátánnak, a végveszedelemre szánatik, honnan többé nem nyilik út vissza az egyházba, minthogy megmarad örökre a hittagadásban, hűtelenségben és bűneinek meg nem bánásában, mint Hymenaeus, és többé megtérni bűnbánata által megujulni nem képes. Elkülönités az, midőn valaki valamely nyilvános botrány s nem főbenjáró bűn miatt különittetik el az egyháztól vagy tétetik le hivatalából egyidőre, a mig meg nem jobbul, és a botrány elháritásával ki nem békiti egyházát. Tulajdon értelemben ugynevezett kiközösités az, midőn az isten és egyház egyessége ellen nyilvánosan vétkező, bűnös ragály által meglepett és nyilvános romlottság által megfertőztetett keresztyének kilöketnek az egyházból, átadatnak a sátánnak a test veszedelmére, hogy megszégyenittetvén, vezekeljenek, térjenek meg és lépjenek vissza ismét az egyházba. Kik, ha az egy-

Eképen járunk el: elsőben a kiközösitendők vétkeit vizsgáljuk meg; ha magánosan vétkeztek, a Krisztustól jelzett fokozatokat veszszük tekintetbe; ha nyilvánosan vétkeztek, mi a fokozatokat Pállal nem vizsgáljuk, hanem őket az egyházból kivetjük. – Mát. 18. Tit. 3. 1 Tim. 5. 1 Kór. 5.

Egyedül az Ur szájából származó igével sujtjuk a vétkezőket. Csak az urvacsorában részesüléstől fosztjuk meg, csak a nyilvános gyülekezetből és közegyüttélés, barátság és társaságból vetjük ki, hogy járjanak az egyházon kivül, a hol érezzék az isten haragját a sátán hatalma alatt. Adunk nekiek az életre szükségeseket, megintjük őket atyafiságosan, hogy valóban bánják meg bűneiket és javuljanak meg; azonban nem vétkezünk együtt s nem társalgunk velök. Nem fosztjuk meg őket feleségeik, gyermekeik s más testi javaiktól. Mert az nem az egyházi joghoz tartozik. – 2 Kór. 51.

Nem is hagyjuk a valódi bűnbánókat kivül az egyházon soká nyomorogni a sátán országában, hanem mihelyt megjavultak, visszahivjuk. Mert a bűnben élők büntetése a kiközösités, s orvosság az nem halál, a mint Ágoston mondja. Ezt azért cselekeszszük, hogy a sátántól meg ne környékeztessenek, hogy a felettébb való szomoruságtól meg ne emésztessék az olyan ember, mint az apostol mondja. A kik meg nem térnek, azokat átok alá rekesztjük az irással.

2 Kór. 2. 2 Thess. 3. 1 Tim. 1.

A hivás kétféle: közvetitett és közvetlen, a mely egyedül az istentől, nem az emberektől, nem is az emberek által lesz, mint a próféták, Pál és más apostolok hivása. Közvetett, a mely az istentől emberek által lesz. A lelkészek felavatásánál három dolgot veszünk gondolóra: a tanitói hivatalra való megválasztást, mely az egyház által az isten akaratja szerint lesz; a meghivást, midőn a választottak már nyilvánosan meghivatnak az egyháztól; harmadszor a megpróbálást. A hivás és választás kiváltképen a hallgatókat, magát a népet illeti; a megpróbálás az egyházat. És ebben az egyház tiszte, hogy ezek próbálják meg a meghivottakat és választottakat életök ártatlansága, tisztasága felől, a külső bizonyitványoknál fogva; azután szorosabban meg kell őket vizsgálniok a tudományból.

Végre az egész szolgálatot, a tudomány foglalatját elójök terjeszteni. Ez a próba nyilvánosan az egyház előtt hajtatik végre a tanult és tudós lelkészek és más személyek által, a mikor köt vagy három szeniorok más szomszéd lelkipásztorokkal összegyülnek. Nem kötjük ez avatást a római udvarhoz (curia), püspökökhöz és bibornokokhoz, vagy egy hely avagy egy személyhez; hanem megengedjük, hogy a Krisztus minden egyházában szabadon történhessék.

Az apostolok és atyák példája szerint az avatás azon egyházi szolgákat illetheti meg, a kikre az egész szolgálat bizva van. Az apostol is Timotheusnak és Titusnak a papsággal együtt adta a hatalmat, hogy avathassanak. És a Szentlélek is azt mondotta: válaszszátok nekem Sault. De az atyák irásában sincsen csak egy betü sem, a mely a papok választását, avatását csak egy helyhez és személyhez kötné, sőt minden lelkésznek és az egész egyháznak adja azt, midőn a tanult és tudós férfiak összegyülnek; nem hogy valami tudatlannak adnók a hatalmat, hogy avasson a mikor akar, de a tisztességet és rendet fenn kell tartani az egyházban. Az apostolok összegyülve avattak; igy gyüljenek össze a szeniorok és nehány lelkészek is az egyház előtt és ugy avassanak, miként Tit. 1. 1 Tim. 3. 4. 2 Thess. 3. mondatik, akárhol akarja az egyház avathat. – Mert ha az avatás a lelkészi szolgálatnak egy igen kicsiny része, és a lelkek megpróbálása az egész egyházé: következik, hogy az avatás minden kegyes egyházi szolgálat folytatóknak, vagyis az egész egyháznak lehet tiszte. Ha lelkészek nincsenek, mint Törökországban és más helyeken, az egyház a mint

A halál háromféle: lelki, a mely az engedetlenség, bűn, hitetlenség, törvény áthágása, a sátán fogsága, a káromlás.

Testi, a testtől elvált léleké. Ezt a halált a lélek testtől való elválásának nevezik. Ez kétféle, a kegyeseké és gonoszoké. A kegyesek halála csak álom, nyereség, megnyugvás, megszabadulása a léleknek a test tömlöcéből, visszamenetel az istenhez. Ez becses és szent s nem a kárhozatos uralkodó bűnnek, sem nem a bevádoltságnak büntetése, mert azért vette a Krisztus a szentek halálát magára. Hanem a szentekben a halál az uralkodó megbocsátott bűnnek eltemetése, eltisztitása és megsemmisitése. A gonoszok halála testökre, lelkökre nézve a legrosszabb; kár, a vádoltatást érdemlő kárhozatos bűnnek büntetése, siralom, gyötretés. Az atyák Fil. 2. 1 Kór. 15. Thess. 4.

Harmadik halál az örökkévaló. Ez a választottak megváltásaért a Krisztusra hárittatott. Ezt maga a Krisztus vette magára, ő maga halt meg a bűnökért. Ugyanez a halál marad a gonoszokon, a harag

Különösen az egyes dolgokat illetőleg nem tudnak, nem látnak a holtak mi rólunk semmit sem; az előbbiek eszökbe nem jutnak, mint az irás mondja. Azt tudják és értik, hogy az emberek e világon élnek, mivel még most a hitben boldog reményökkel várják a testek feltámadását, a fiak kijelentését és a bosszuállást, mint az irás mondja. Mert nem szünik meg az utolsó napig a meghalt választottakban a hit és reménység, noha a feltámadás után meg fog szűnni, sem az ismeret és tudomány meg nem fogyatkozik bennök; egyeseknek ohajtásait, könyörgéseikeit, szükségeiket nem ismerik, azért érettünk nem is imádkozhatnak, holott ez nem is a meghalt szenteknek kötelessége. Az élők imádkoznak e földön az élőkért de a holtak azokról mit sem tudnak s nem is imádkoznak. – Préd. 9.

A gyermekszülőknek nevetséges, haszontalan babonás pápistás bevezetését kárhoztatjuk. A Mózes-féle megtisztulás rendtartását (a mely a pápista bevezetéstől ép oly távol áll, mint az igazság a hamis-

A mennyei tudomány közvetve az istentől magától eredett, a ki nekünk az ő Fia a próféták és apostolok által szólott. Közvetlenül az isten fia az, a ki ezt a titkot az Atya kebeléből lehozta. Azért is neveztetik a Fiu igének (Logosnak), jellegnek (karakternek), kisugárzásnak (apaugasmának), világosságnak (fósnak), az atyai dicsőség képének, fényének és világosságának; minthogy az Atya ő általa szólott, és ő benne jelentette ki nekünk akaratát. Mint a Ján. 1. Zsid. 1. 2. Tim. 1. 1 Pét. 1. Kol. 1. 2. 3. meg van irva. Továbbá a tudomány, mely a szent bibliában foglaltatik, Krisztus után a prófétáktól és apostoloktól veszi eredetét; minélfogva az apostol azt tanitja, hogy e tudomány a próféták és apostolok alapján épül. 1 Timoth. 3. 4. 2 Tim. 3. 2. Tekintélye is e tudománynak magától a törvényhozó istentől függ. Mert meg van irva a prófétákban. Lőn a Jehovának szava Ezsaiáshoz. Az isteneknek istane szólott. A ki titeket hallgat, engem hallgat. Ján. 7. 8. Az én tudományom nem enyém, hanem azé, a ki engem elbocsátott. A mit láttunk és hallunk, arról teszünk bizonyságot. Az Atya az, a ki e tudományról bizonyságot tészen és megoltalmazza azt. Ján. 3. 5. A melyeket az Atya reám bizott, azokat cselekszem. Nem cselekedhetik a Fiu magától, hanem ha látandja az Atyát cselekedni. Ezért mondja Péter: A ki szól, szólja az istennek beszédét. I Pét. 4. 3. A közönséges (katholikus) egyház csak bizonysága [tanúja] a

1. Mivel szerzője az isten és az isten fia, ki a törvényt adta minden időknek előtte, kezdődött minden tudomány előtt. Zsid. 1. Ján. 1. legrégibb, legigazabb.

2. Mivel a Szentlélek tanitotta, a Krisztus ihlette az ő lelke által a szent prófétákat, szólott és közlötte velünk e mennyei tudományt. 1 Pét. 4.

3. Mivel a Krisztuson, mint alapon, és a próféták és apostolok tudományán alapittatott. Mint 1 Kór. 3. 1 Tim. 3. 4. 2 Tim. 2. 4. mondatik.

4. Mivel az egyházban e tudományt tartották fenn és terjesztették eleitül fogva a próféták és apostolok, s világositották és erősitették meg gyakran a csudák és isteni bizonyságok által. Mint Zsid. 1. Róm. 1. Kol. 13. Ján. 4. mondatik.

5. Mivel ennek a tudománynak gyökerei és alapjai az isten biztos és választott népénél állapittattak meg. A két testamentom, isteni tisztelet, áldozatok az isten népének adattak biztos isteni nyilatkozatokkal. Róm. 9. És igy a mennyei tudomány igazsága istentől lőn megerősitve.

6. Mivel Krisztus és az apostolok bizonyitják, hogy Mózes és a próféták, a kiket mi elfogadunk, a Krisztusról irtak Mát. 11. Ján. 7. 8. Csel. 1. 2. 3. 14. Zsid. 1. 9. 2. 4. Mát. 28. Mát. 16. A Krisztus a prófétákat és minden szentirást megmagyarázott az apostoloknak és utasitotta a zsidókat, hogy vizsgálják a szentirásokat. Ján. 5.

7. Mivel változatlanul beteljesedtek mindazok, melyek a szentirásban a Krisztusról és a halottak feltámadásáról megjósoltattak. A próféták minden jövendölései a Krisztusról és egyházról a legigazabban betöltettek. Ézs. 7. 3. 1. 53. 5 Móz. 9. 12. Malak. 1. 3. Mik. 5.

8. Mivel a mennyei tudomány az isten titkait, melyek az isten titkos tanácsában helyeztetve és elrejtve voltak örök időktől fogva, kinyilatkoztatta. Kol. 1. 3. 2. És előre megjósolta mindazokat, a melyek az Ur egyházában meg fognak történni. Eféz. 3. Róm. 16, Ambr. Kryz. Jeróm. e helyek felől.

A tökéletesség kétféle: Krisztusé a főé, és a tagoké. A Krisztus tökéletessége a legfüggetlenebb teljesség és elégség, az ő természetéhez és tisztéhez tartozó minden munkának tökéletes elvégezésére, a benne lakó istenségnek teljessége által. A Krisztus emberi természetében volt erőtelenség, mint az irás mondja, a mennyiben a mi erőtelenségünket, betegségünket, bűneinket hordozta, testünket felvette. 2 Kór. 13. Mát. 26. Zsolt. 22. 16. 6. 9. Róm. 8. Gal. 34. Ezen tökéletességével elvégezte közbenjárói hivatalát magában, a mi erőnk és a teremtmények ereje nélkül. Egyetlen áldozatjával tökéletesekké tette a szenteket, s örökre felült az atya jobbjára és uralkodik, mint diadalmaskodó hős. Zsid. 9. 10. Tehát méltánytalanságot követnek el azok, a kik az üdv részeit, felületes munkákkal, érdemekkel, pápai kedvezményekkel akarják betölteni és tökéletessé tenni; és igy törekesznek a Krisztus istenségét lerontani s a Krisztusban lakó teljességét és elégségét az istennek elragadni, mint a Krisztus keresztjének ellenei. Fil. 3. Kol. 2. 3. Azért Ézsaiás 40. 46. 49. 63. 53. 54. részeiben és más helyeken azt mondja az Ur, hogy ő elégséges a mi üdvességünkre. És Pál is 2 Kór. 5. 2. 1 Kór. 1. Kol. 1. 2. Eféz. 1. Csel. 4. 5.

Nem azok; a mint János, Pál, a próféták, Dávid és a pátriárchák is bűnöket bevallják, s az irás bizonyitja, hogy a bűnöktől senki sem ment. Midőn Zakariásról, Erzsébetről, Kornéliusról azt olvassuk, hogy bűn és vád nélkül éltek: ezt az Ágoston bizonyitása szerint 72. köt. a nagy, rendkivüli bűnről kell érteni, tudniillik, hogy feddhetetlenek voltak, nem volt olyan bűnök, a miért a törvényszék előtt emberi itélet szerint vádoltathattak volna, tolvajok, gyilkosok nem voltak. Erről az ártatlanságról szól Dávid Zsolt. 6. 7. 37. – Pál 1 Tim. 1. Fil. 3. 1 Kor. 15. dicsekszik polgári és külső igazságával. Az emberek itélete szerint voltak feddhetetlenek; mert az isten előtt nem ártatlan az ártatlan. Mindenek vétkeztek a legkissebbtől a legnagyobbig. Zsolt. 13. 52. 50. Róm. 3. 5. Mindenek vétkeztek és az isten dicsőségétől elmaradtak.

Tehát valamint a szentek személye igaz, tökéletes, szeplő és fogyatkozás nélküli s boldog nem magában, hanem okozólag az isten kegyelme, érdemlőleg a Krisztus igazsága és érdemei s alakitólag a Szentlélek megtisztitása és szentsége által lett: azonképen a szentek minden tettei, – a szeretet, alamizsnálkodás, tökéletesek igazak És szentek s megjutalmaztatnak csak az isten kegyelmére és Krisztus érdemére való tekintetből. Igy vitatták meg Ágoston az atyákkal.

Ágoston azt mondja, hogy a vég kétféle. A tökéletessé tevő és végrehajtó vég, a Krisztus az isten teljességével és kegyelmével. Mert a Krisztus tökéletességre vitt és végrehajtott mindeneket, a melyeket az isten betöltetni és tökéletesen elvégeztetni kivánt. Azért neveztetik pedig Krisztusuak, sőt teljességnek is vagy alithia, emet, igazság és a törvény betöltésének s az igéretek és minden szertartások testének, sákramentomok valóságának: mivel egyedül a Krisztus tölt be mindeneket, teszcn eleget az isten igéreteinek, s adja nekünk valóságát

A Krisztus csak a nős paráznaságról mondja, hogy az elválasztja a házastársakat; ha valamely bűnök azzal rokonok és egyensulyúak, azok is elválasztják, mint a hűtlen elhagyás, folytonos üldözés, a másik fél megútálása és az ártatlan élete ellen erőszakos halált készítő cselek.

Ha tehát a lopás, a főben járó bűnök a vétkező személyt polgárilag megölik, az ártatlan személy meghal a megöletett házastársra nézve. És az ő házastársa kötelékéből feloldatik. Ha a halálra itélt házastársak visszavétetnek előbbi állapotjokba, éltök megjobbitását megigérik és azért a hatóság nékik kegyelmet ad: nem választathatnak el az ő házastársuktól. De ha a vétkező személy halálra itéltetik és örökre száműzetik, a mi a halál helyett van, és elszökik: a halálos ítélet által az ártatlan személy szabaddá lesz. Igy állapitja meg az

Az irás azt parancsolja, hogy mind a két nemet, mindennemű paráználkodókat, férfiut és nőt halállal kell büntetni. 3. Móz. 20. 5 Móz. 22. Igy a G. végzések 32. fej. 9. r. Igaztalanul cselekesznek azért, a kik a nőt megölik, a férfiut megkorbácsolják, vagy pénzbírsággal büntetik.

Azok között nincsen házasság, szeplőtelen ágy Zsid. 13, hanem csak rút nősparáznaság; azért mind a két fél megöletendő. Jusztinián is tagadja, hogy az ilyen nős paráznáknál elválás volna: tehát halállal kell azokat elválasztani. Ha a parázna nő terhes: meg kell azt várni míg szül és a szülés után kell megölni, vagy ha megjobbul, meg kell neki engedni [megbocsátani].

Az apostol azt mondja, hogy annak természete, hogy az lelki test, azaz noha teste, csontja, husa, bőre és lelke van, – mégis lelkinek neveztetik: nem anyagáért és lényegéért, mintha ez változnék át lelki lényeggé, hanem állapotáért, életeért, hivatásáért neveztetik lelkinek. Mert lelki és romolhatatlan javakkal él, t. i. igaz boldogsággal, isten ismeretével, igazsággal, szentséggel, ártatlansággal, békességgel, mennyei örömmel, vigasztalással, élettel. Nem lesz lelkes, azaz, a melynek négy elemből összerakott vegyített teste van, tenyésztő és érzéki lélekkel él, (*) azaz nevekedik, érez, mozog, romolható

(*) Az arisztotelészi filozófia beszélt testi, tenyésző, érzéki és értelmi létfokozatokról. Ezek rendre az élettelen tárgyak, a növények, az állatok és a emberek sajátos jelenségeinek elvonatkoztatásából származnak. [NF]

Valamint a Krisztus érdeme, igazsága az isten kegyelme mint az örök életnek oka, egy ugyanaz és köz[ös] a választottakban: azonképen egy és ugyanazon s közös örök életök lesz a választottaknak. Valamint az örök élet oka az isten kegyelme, a Krisztus érdeme, a Szentlélek egyenlőképen adatik a választottaknak: ugy a választatás, tudniillik az örök élet egyenlőképen adatik. Róm. 6. Mát: 26. 1 Thess. 4. Jertek és birjátok az országot, a mely készittetett nektek. Ézsa. 66. Dán. 9. és Jel. 19. 20. A báránynyal uralkodnak a választottak. De valamint ebben az eletben különbözők voltak isten ajándéki a választottakban; némelyekben nagyobbak és többek, másokban kevesebbek és csekélyebbek, s az Ur ajándékai különböző mérvben osztatnak ki, némelyeknek öt másoknak kettő és másoknak három: ugy az ajándékok is különbözők lesznek. Bárha azért Ábrahám, Pál nem boldogabbak, gazdagabbak s szentebbek is az örök életben: mégis tehetségeikkel fénylőbbek, világlóbbak lesznek Jakabnál, Istvánnál és másoknál. Egy az ég, de az égi testek egyik a másiknál fényesebbek; a nap, hold a bolygóknál és más csillagoknál fénylőbb: igy lesz a feltámadás. Ezt tanitják az atyák a Kór. 15. Dán. 9 részéről. Ágoston a ker. tud. kézik. 2. 3. 4. 7. köt. Lomb. 4. k. 49. r. Lásd Cyrill, Ágost., Kryzoszt., Theof. atyákat a Ján. 15. r.-ről. Az én atyám házában sok hajlékok vannak. Egy házban több hajlékok a dicsőségnek többféle ajándékai. A Krisztus is azt tanítja, hogy valamint a bűnök különbözők, egymással nem egyenlők, némelyek másoknál nagyobbak: ugy a pokolban is a büntetések különbözők némelyeken nagyobbak másokon kissebbek. Könnyebben lészen Ti-

A törvényes háborút mint az isten haragjának nyilvános bosszuállását helyeseljük. Az igazságos háború indittatik az isten dicsőségének védelméért és megmentéseért; másodszor a haza megvédéseért, a rablások és nyilvános jogsérelmek visszaveréseért. A háború szerzője az isten, a ki a törvényes háborúval védi a jókat és bünteti a gonoszokat. Róm. 13. Ézsa. 10. 14. 45. Amos 3. 4. 5. 5 Móz. 27. 28. Az igazságtalan, törvénytelen háborúkat, melyek rablások, nem helyeseljük: midőn jogtalanul, oknélkül, uralomvágyból, alattomosan, pártosan és árulással indittatik, hogy másoknak országát, birtokát feldulják, az idegen határokat elpusztitsák. Ezek vagy magánosak mint a rablók és pártosok harcai, kiknek nincsen hatóságuk, ha csak jogtalanul, erőszakból nem; vagy nyilvánosak, midőn a zsarnokok, kiknek birodalmuk van, kegyetlenkednek és rohannak az országok határainak elpusztitására és kifosztására. Hogy legyenek isten haragjának ostorai, mint gonoszok a veszedelemnek napjára. (Mert nincsen rossz a mit nem az isten csinál.) De mégis jaj azoknak, kik által isten az ő baragjának itéleteit végrehajtja, a bűnöket bűnökkel bünteti. Tehát ha szinte a török, a pártütők, rablók az isten haragjának ostorai, mégis elvesznek mint a harag eszközei, mivel vétkeznek a bűntetésben, átlépik a büntetés határait, kegyetlenebbül bánnak mint kellene. Ézsa. 20. 14. Zak. 1. Zsid. 1. Róm. 1.

Tehát szabad a közhatóságnak igazságos háborúval büntetni, a jókat védeni, a roszakat leverni. Magán bosszú s harc az, midőn valaki az isten és hatóság tekintélye nélkül áll bosszút magán erejével, a hatóság mellőzésével hasonlót hasonlóval fizet, felveszi a néki nem adatott fegyvert. Ezt a bosszút tiltja az Ur. Máté 5. 26.

Kegyesek s gonoszok oltalmát ki lehet kérni, ha a valóságos szükség sürget: azaz az isten valódi dicsőségének s a hazának oltalmazására, a rablások megakadályozására, midőn saját seregünk nem elég és nem felelhet meg az ellenség seregének. Azonban ugy kell fel-

Valamint az uralkodó halálos, cselekvési és eredendő, mulékony és maradandó bűnök, (*) isten kegyelméből a Krisztus egyetlen egy áldozatjáért megbocsáttattak és a vádoltatás vagy kárboztatásra nézve elengedtettek, ugy hogy a választottaknak semmi kárhoztatásuk nincsen: azonképen minden büntetések összemunkálnak a jóra: a maradandó bűnöket kiirtják, eltisztitják, a Fiú képéhez hasonlókká tesznek, a hitnek bizonyságai (dokimasia) Róm. 1. 5. 8. 1. Kór. 4. 11. 2. Kór. 4. 1. Mik. 7. Ézsa. 38. 48. De midőn Jeróm. 30. a Róm. 8. részére azt mondja, hogy a test a bűnért halt meg, nem ugy kell rajta a bűnt s kárhozatot mint a bűnnek zsoldját értenünk a választottakban, mintha a választottak a bűnért lakolnának a halállal: mert a Krisztus lett átokká, bűnné, vétekké a mi bűneinkért 1 Pét. 2. Ézsa. 53. A mi bűneinket hordozta a fán. De azt mondja, hogy a választottakban megmaradó és állandó bűnökért halunk meg, azaz szenvedjük a halált ideiglenesen, hogy a maradandó bűnök irtassanak ki és ne uralkodjék a bűn bennünk, azért sujtatunk, hogy a világgal el ne vesszünk. Tehát nem a vétekről szól az apostol, hanem a dokimasiáról, a bűn kiirtásáról és megjavitásáról, a mint mondatik 1. Kór. 11. Midőn az Urtól sujtatunk, megragadtatunk, hogy a világgal el ne veszszünk.

Átvertelek [átszúrtalak?] tégedet, hogy ártatlannak ne láttassál a te terhes bűneid miatt, ne uralkodjék benned a bűn. Tehát gonosz bolondságot beszélnek a bölcskedők, hogy az állandó bűnöket a kulcsokkal, kedvezményekkel, a purgatórium büntetéseivel kell jóvá tenni és az időszaki büntetéseket megváltani. Mert ha az ok egészen megbocsáttatik, az eredmény is egészen megbocsáttatik. (**) A mi bűneink teljesen meg vannak bocsátva a vétkességre nézve: tehát az eredmény is: a büntetések mind teljesen meg vannak bocsátva a vétkességre nézve valósággal.

() Az ekkor is elterjedt skolasztikus felosztás szerint létezik eredendő és cselekedeti bűn; ez utóbbi lehet bocsánatos és halálos. Ezek a nevek egyben állapotokat is jelölnek.

(**) A római katolikus teológia szerint a purgatóriumban a bocsánatos bűnökön kívül a megbánt halálos bűnök büntetéseképpen visszamaradt ideigtartó büntetéseket szenvedi a lélek. A gyakorlatban a gyóntató nem engedi el az utóbbiakat is, mikor feloldozást ad, hanem éppenséggel kiszabja őket. Ezellen szól a fenti mondat. [NF]

Cyprián és vele együtt minden püspök a kárthágói zsinatban azt állítják, hogy ujra kell keresztelni s ismét felavatni azokat, a kik az egyházon kivül kereszteltettek meg és avattattak fel: mert egy a bit, egy a keresztség, egy az Ur igéje az egyházban. A mint hogy régi népek közt is csak a zsidóknál voltak érvényesek a sákramentomok és áldozatok és nem az egyházon kivül.

Mi erre ezt a birálatot teszszük Ágostonnal: Ha valakik igaz keresztséggel kereszteltettek meg, melyben a keresztség lényegességei megvoltak, az anyag és alak, az ok és vég [cél], az isten rendelése a víz, és az igéknek helyes, nem pedig gúnyból, játékból, tréfából való elmondása: azt tanitjuk, hogy ezek keresztségét nem kell megujitani, még ha az egyházon kivül gonosz egyházi szolgák által lett is. A hol az ige, a sákramentomok, a keresztség megrontatott, megváltoztattatott, a keresztség lényege, alakja megrontatott és mellőztetett: meg van másitva a keresztség célja és törvényes alakja; s tanitjuk, hogy nem érvényes, akár a kegyeseknól, akár a gonoszoknál történt; és hogy mind az ige, mind a sákramentomok csak a választottakra bírnak erővel és hatálylyal az egyházban. Ujra kell tehát keresztelni a kik roszul és hibásan kereszteltettek meg, ismét fel kell avatni, a kik gonoszul, igazságtalanul, az isten ellen való bálványozásra avattattak fel. Hogy ha a gonoszoktól az isten igéje hirdetésére vannak felavatva: megpróbálván éltöket és igaz tudományokat, nem avatjuk fel többé őket.

A közönséges anyaszentegyház, a mennyiben elválasztva, elhivatva és megtisztitva van, nincs szeplője s redője, és az istennek Krisztusban és a Krisztuson épített háza, oszlopa és erőssége az igazságnak 1 Kol. 23. 2. Kór. 2. Eféz. 3. nem hibázik az alapban, a szenteknek közösségében vagy egyességóben az isten kegyelmét, Krisztus érdemét és az igazgató Szentlelket tekintőleg, a mennyiben az alapon állván, elfogadja, romlatlanul beveszi, tanítja a mennyei tudományt és a sákramentomok törvényes használatát. Az összeségben, általánosságban nem hibázik, a mennyiben a Krisztus teste: de a részletességben az egyesekben hibázhat. Mert sokan vannak, a kik hibáz-

Az isten ítélete kétféle: magános és közönséges [egyetemes]. Magános, midőn egyenként itéli meg az itt élőket. A ki nem hiszen, már el van ítélve; avagy midőn itt időszerint [földi büntetéssel] megbünteti a választottakat, avagy a népeket és országokat a maga legroszabb ostoraival, tudniillik éhséggel, dögvészszel, fegyverrel, ártalmas vadállatokkal. Ezék. 4. Közönséges és utolsó ítélete, midőn a közbenjáró Krisztus, az utolsó napon az Atyától adott hatalommal megítél mindeneket igazsággal a cselekedetek szerint, az isten és emberek előtt. Az isten előtt itéli a választottakat, igazakat, áldottakat, örök életre méltókat, isten ingyenvaló elfogadásából, örök szerelméből, a maga örök igazságában, jóságában s beszámítása szerint mint gyám, mint pártfogó és a választottak ügyvéde, a kegyelem királyi széke menhely, oltalom és legerősebb vár, a haragnak, szorongatásnak és nyomoruságnak napján. Zof. 1. 3. A világ előtt, azaz látható bírók előtt, a tizenkét székben ülő apostolokkal együtt itéli meg a választottakat szemmellátó tanuk után, az emberek szokása és ítélete szerint; azaz: a jó cselekedetekből, melyek bizonyságot tesznek a választottak hitéről és megigazulásáról. Mert midőn az örök életben megszűnnek a jövendölések, a hit és reménység, egyedül a szeretet marad meg a jó cselekedetekkel. Mert a mennyei jók az örök életben, közvetlenül, valósággal minden közeg nélkül közöltetnek és adatnak meg a választottaknak. Tehát semmi szükség nincs az eszközökre, tudniillik az ige és sákramentomok közvetitésére és a Krisztus papságára. Semmi szükség a hit és remény eszközeire, melyek a nem látható dolgoknak valóságok és mutatójuk, mint a Zsid. 11. és Róm. 8 mondja: Mert a ki mit lát, mért reményli azt. Az isten lesz minden mindenekben. Tehát a hit és remény közvetítése megszűnik; midőn az üdv mennyei és legfőbb eszköze az ige és sákramentomok szolgálata megszűnik, meg kell szűnni az alsóbb eszköznek a hitnek is.

Az isten országát kétféleképen vesszük tekintetbe: e jelen és a jövő életben. Ebben az életben a választottak egyháza az isten országa; a melyben az isten a Messiás vagy király a Krisztus által közvetve uralkodik az itéletnapig. A Krisztus uralkodása a választottakban és azok egyházában belőlről az ő lelkével, kegyelmével és igazságával a bűn, sátán, világ, halál és a setétség kapui ellen; kívülről uralkodik igéjével és sákramentomaival egyházi szolgái által a hamis hittételek és hagyományok a Sátán, Antikrisztus, pápa és Mahumed országa ellen stb. Felöltöztetvén a választottakat a Krisztus mindennemű hadi szereibe vagy fegyverzetébe, mint az ő őrhelyeiken és állomásaikon folytonos halálküzdésben és harcban álló katonákat a Szentlélek vezérlete alatt harcoltatja erős vitéz bátorsággal s állítja ellene mint erős hitüeket a bűnnek, világnak, ördögnek. Eféz. 5. 1. Pét. 5. 1. Ján. 5. Zsid. 2. – De igy csak az utolsó napig uralkodik és akkor megszűnik ez az ország.

Másik országa az istennek az örök életben van. Itt az egész Háromság közvetlenül uralkodik, midőn minden lesz mindenekben. Az Atya, Fiu, Szentlélek ezen országának nem lesz vége. Luk. 1. 2. Dán. 9. Ézs. 66. 65. Ez országból győzelemmel kivettetnek az ellenségek és elüzetnek az örök gyötrelemre. Tehát nem lesz szükség küzdésre és közvetítő katonaságra az örök életben.

Mint a halál háromféle, ugy háromféle a feltámadás is. Az első a bűnökben meghalt léleknek feltámasztása, isten kegyelméből a Krisztus igazságában, a Szentlélek segélyével, az ige és hit által az uj életre. Ez az ujjászületésnek egyik része. Mert az ujjászületésnek két része van. Első része a megöldöklés, melylyel a kőszívet, régi lelket, saját igazságunkat, az ó embert, a vétkező természetet az ő cselekedeteivel [együtt] megöljük, a régi embert kifosztjuk s bölcseségünket, igazságunkat, akaratunkat mint isten előtt ellenségeskedést, bolondságot lerontjuk. Róm. 3. 4. 8. Gal. 5. Eféz. 2. Fil. 3. Ézsa. 64. Kol. 2. Másik része, melylyel rajtunk az isten képe megujittatik, midőn a Szentlélek isten kegyelméből a Krisztus áldozatának és feltámadásának erejével, megölvén és eltemetvén az ó embert, átalakit minket az isten képére, uj teremtésekké tesz, uj szívet, uj lelket adva felruház a Krisztus igazságával. Az ujjászületésből, azaz a megöldöklésből és felelevenitésből mint okból következik az uj élet; azaz a jó fából, azaz isten kegyelméből, Krisztus igazságából, a Szentlélekből és hitből következnek a jó cselekedetek. Mát. 7. Róm. 6. Gal. 6. Eféz. 5. Az atyák mind. Kol. 2. Eféz. 2. Rom. 8. 6. Ezen első feltámadása a bűnökben meghalt léleknek, csak a választottaké.

A második feltámadás a testeknek porból való felköltése. Mindeneknek, jóknak; roszaknak testei, az ép, halhatatlan, romolhatatlan testek feltámadnak. 1. Kór. 15. Nem fogunk mindnyájan elaludni, hanem egy perc alatt átváltozunk; azaz bárha nem minden emberek fognak eltemettetni, hanem sokan életben találtatnak: mindazáltal azok is élve meghalnak és átváltoznak egy szempillantásban abban az elragadtatásben. Mint Énók, Illyés elragadtatásuk percében egy fuvallattal megkóstolták a halált és átváltoztak. Igy szól Ágoston is az atyákkal.

Mert a mint mindnyájan vétkeztek, ugy mindnyájan meghalnak. Valakik pedig meghalnak, mind megelevenittetnek. Róm. 5. Ján. 5. 1. Kór. 15. 1. Tess. 4. Elvégeztetett dolog, hogy egyszer mindenek meghaljanak. Zsid. 9. A hitformák ugyanezt tanítják. Hiszem a testnek feltámadását; azaz legbiztosabb hittel vallom, hogy minden emberek, bármiféle halállal haltak is meg, férfiak, nők, kicsinyek, nagyok, még az elvetéltek is, mint az anyák méhében formálódtak – elevenen fel fognak kelni; miként Ágoston is minden atyákkal tanítja.

Lombárd Ágostonból nyugtalankodva vitatja, vajjon Ádám kimult volna-e, ha nem vétkezett volna? De mi egyszerüen azt mondjuk Pállal 1. Kór. 15. hogy a psychicus animalis vagy lelkes testeknek át kellett volna változni pneumaticus spiritualis vagyis lelki testté. Megmaradván a testek lényege, megszüntek volna halál nélkül a földi viszonyok, a nemzés, evés tényei. És akár hol is fogunk lenni ez élet után, ott maradtunk volna az eset előtt is mindörökké. Az örök élet helyét nem zárja he az írás a földnek vagy égnek bizonyos szegletébe, a mint a bölcselkedők a tüzes, vizes és harmadik égről hazudozzák. Dávid, Pál, Péter, 2. Pét. 2. azt tanítják, hogy a választottak uj égben és uj földön fognak lakni. Jelen. 20. 21. – Lásd a 36. zsolt. János azt tanitja, hogy az isten városa az uj Jeruzsálem leszállott az égből, és abban fognak lakni a választottak.

Lombárd 2. D. 20. k. Ágost a Sákram. 1. köt. 6. fej.

Az írás tulajdon értelemben szólva uzsorának nevezi azt az istentelen nyereséget és sarcot, melyet tőkétek vagy bármely javatok után, a kölcsönzés kötelességének teljesitéseért a kölcsönvevőnek hátrányával és kárával vesztek. Erről az uzsoráról mondja a 15 zsoltár: ki nem mozdul a ki pénzét nem adja uzsorára. 5. Mózs. 23. A te atyádfiának uzsorára ne adj. Mát. 5. Kölcsön adjatok, semmit abból nem várván. Ez a felebarátinkat és felebarátink javait kimeritő sérel-

Ha valaki szerződés vagy feltétel mellett veszen fel kölcsönt, vagy idegen vagyont, és azt a határozott időben meg nem adja, noha tehetné, és igy a kölcsönadó vagy uzsorás a kölcsönvevő szószegése miatt érzékeny kárt vall: a természet törvénye szerint egy részét azon kárnak, melyet miattad vall, vissza követelheti. Mert igen sok szószegők vannak, a kik mások iránti tartozásukat, vagy a kölcsönpénzt, még mikor tehetnék is, vissza nem fizetik, vagy a mások javait, a mit adósság vagy kölcsön néven felvettek, kényelmesen elfecsérlik. Az ilyeket nyíltan tolvajoknak nevezzük, midőn törvényes tartozásukat megtagadják, a kézirat szerint meg nem fizetik, hanem gondatlanul eltékozolják.

Minden szerződés és minden szerződés lényege az adásban és vevésben öszpontosul, tudnillik a törvényszerü kölcsönös egyetértés, és az árnak és eladó dolognak egyenlőségében. Csalárdság nélkül a természet és isten törvénye szerint megengedjük a birtok, föld, tulajdon kihelyezését, vásárlását, jövedelmökkel, visszavásárlási kötéssel, avagy e kötés nélkül.

Minden embereknek, bármiféle rendü s ranguak legyenek, szabadon hagyja az irás és megengedi a természet törvénye, hogy tulajdon vagyonnal bírjanak. Midőn azt mondja, ue lopj, ne rabolj. Ne kivánjad a te felebarátodnak feleségét, szolgálóját és vagyonát. Munkálkodjanak tulajdon kezökkel. Az ő tulajdon kenyeröket egyék.

A papoknak, az egyházak lelkészeinek is lehet feleségök, gyermekök, saját vagyonuk, örökségük annak rendi szerint; ugy azonban, hogy e mi örökségünk az isten országának hirdetésében elibünk akadályt ne vessen. A mint meg van irva: te az istennek országát hirdessed. Mát. 9. 8. Senki nem elegyiti magát az élet szorgalmatosságába, a ki vitézkedik. 2 Tim. 2. Jaj nekem, ha az evangyéliomot nem prédikálom. 1 Kór. 9. A kiknek van, olyanok legyenek, mintha semmi-

A lelkészeket évenként kétszer vagy háromszor meglátogatjuk, a mint a látogatás alkalma hozza magával. Elsőben is egybegyüjtve a hallgatókat és egyházszolgát vagy lelkipásztort, minden községben, faluban vagy majorokban a lelkipásztort eltávolítva eskütétel mellett lelkiismeretesen megkérdezzük a hallgatóktól azoknak tudományukat és erkölcsüket; hasonlóképen pontosan megkérdjük a lelkipásztort is hallgatóinak életéről, tudományáról. Mindkét részről összeszedve a vádakat, törvényesen megbiráljuk, ha vajjon méltán vádlott és vétkes-e a lelkipásztor vagy pedig nem; hasonlag cselekszünk a hallgatókkal is. A lelkipásztorokat vétkök fokához mérten, a hogy érdemlik, hivatalukból letétellel, vagy más sulyosabb büntetésekkel, a mint mondottuk. A részeges és bűnben élő hallgatókat, kik noha magokat keresztyén atyafiaknak nevezgetik s hívják, mégis gonosz tetteikkel fertőztetik, kiközösitjük, mint az írás parancsolja. Mát. 18. 2 Thess. 3. Tit. 3. – Helytelenül járnak el, a kik a látogatásnál csak a galambganéjt s a templom külmocskait vizsgálják, az erkölcs és tudomány megvizsgálását pedig elmulasztják. A régi egyház ezt a szabályt tartja.

Az imádság a Szentlélektől igaz hitből és isten ismeréséből vagy szeretetéből származott kérelem, a melylyel habozás nélkül kér-

Isten kegyelme, Krisztus érdeme és a Szentlélek segedelme, igaz hittel és az isten ismeretével. Mert a Krisztus nevében habozás nélkül s az isten törvénye szerint kell imádkozni. Mindazokat, a melyeket kérünk, az uri imádság alakjában kell kifejeznünk. Ján. 16. 14. 15. Mát. 3. Az atyák is igy tanitják.

A Krisztus a prófétákkal és apostolokkal imádkozott ellenségeiért, a kik nem tudják, hogy mit cselekesznek. Azaz a kik tudatlanságból üldöznek, mint Pál, nem a nyilt igazságot tudó és ismerő lelkiismeret ellen, a kik nem a Szentlélek ellen vétkeznek, hanem csak tudatlanságból, vakságból, mivel a sátántól megvakittattak; azt hiszik, hogy az isteni tiszteletet végzik, mikor minket üldöznek. Ezekért imadkoznunk kell, hogy az isten téritse meg őket. De a kik tudják mit cselekesznek, a Szentlélek ellen vétkeznek; halálosan, a megismert igazság és lelkiismeret ellen, isten kegyelmének a Krisztusnak megvetésével és gyülöletével, szándékosan a Szentléleknek bosszantásával vétkeznek: ezekért nem kell imádkoznunk, sőt ellenkezőleg, hogy elveszszenek, azért kell imádkoznunk. Ágoston 9. köt. Ján. 17. és 1. Ján. 5. A ki halálosan vétkezik, azért nem kell imádkoznunk. Ambrus, Theofil, Kryzosztom, Zsid. 6. 10. Igy a 69. 22. zsolt. Róm. 11. A Krisztus is imádkozott Judás ellen, a ki a Krisztus elleni gyülölet- és irigységből emelte fel lábát a Krisztus ellen. Csel. 1.

Valamint az isten szövetségét megszegni nem szabad, midőn a felső részről a törvény és evangyéliom szerint megtartatnak a szövetség feltételei, s elvesznek, a kik a törvény szövetségét megsértik, Jerém. Zsid. 8., ugy nem szabad megsérteni az esküvel és isten nevével megerősített szövetséget sem, ha a szövetség és eskü igaz, helyes, szabados, és az isten törvénye által helyeselve van. Kiváltképen midőn a felsőbb rész tehetségéhez képest megtartja a szövetség feltételeit s hitetlenül és vaktában meg nem sérti azokat, ha csak valami gyengeségből és erőtlenségből nem, midőn elégtelen minden feltételek teljesitésére, s nem tettetett tudatlanságból és hanyagságból sérti. Miként az isten a Krisztusban mivelünk kötött kegyelembeli örök szövetségét a keresztségben meg nem szegi, meg nem sérti, meg nem érvényteleniti, mivel tudja erőtelenségünket, hogy nem álnokul vétkezünk a Szentlélek ellen, hanem mivel por, ganéj és test vagyunk. Ezék. 16. Nem bontom fel az én szövetségemet, mert megesküdtem. Ézsa. 40. 59. Zsolt. 103. Ézs. 54. Hózs. 8. 11. 2.

Azért ha az egyik fél erőtelenségből igaz oknál fogva nem tarthatja meg a szövetség feltételeit, nem kell felbontani a szövetséget.

De ha valamelyik fél, akár felső, akár alsó, tiltott módon az isten és – természet törvénye által tilalmazott dolog felől köt szövetséget, azt hanyagul, álnokul, tettetett ürügy alatt megsérti, a másik felet megcsalja: szabad megsérteni.

Mint az isten, Jerém.: a velünk kötött ó szövetséget, melyet mi gonoszul megszegtünk, felbontotta. Jerém. 31. Ambrus, Kryzosztom, Zsid. S. Az Ur megbüntette Zedékiást vagy Joákhimot, hajdan, hogy a hitetlen Nabugodonozorral kötött igaz és esküvel erősített szövetséget megszegte. Jerém. 52. 39. 1 Kir. 25. Jerómos e hely felől. Tehá bár a rablókkal kényszeritve kötött igaz szövetséget sem kell megsérteni. Hanem ha felebarátod megölésére, kárositására esküszöl, az isten és természet törvénye ellen, gonoszul esküdtél: azért törd meg esküdet. Bolond fogadással gonoszul esküszöl eképen: én nem fogom megmondani felebarátimnak, kik velem szemközt jőnek, hogy ti itt vagytok, midőn azok te miattad, mint átadó [áruló] miatt, a rablók kezébe esnek. Ily esetben ne tartsd meg a bolond igéretre tett esküdet. Ezt tanitja az irás, az atyák és végzések.

Ha tégedet urad kényszerit az isten és természet törvénye elleni

Szabad az országnak igazságos és törvényes védelmében, a nyilvános rablások, az osztozkodók, árulók, pártütők ellen, midőn nincsen elég serege a hatóságnak a zendülés lecsillapitására, a rablások elnyomására, midőn isten dicsősége s valamely ország ellen támadnak fel a gonosztévő rablók. Mint Ábrahám Ámrával, Esdrás, Nehémiás némely hitetlen királyok Nabugodonozor, Cyrus, Artaxerxes seregével. De nem szabad az isten és emberi törvények ellen hadakozni, nem szabad, a mint már mondottuk, a gonoszokkal más ország határait ok nélkül pusztitani, továbbá nem szabad őket ugy felhivni, hogy bizodalmunkat az emberi karok hatalmába helyezzük. Ézs. 33. 31. Jer. 7. 10.

Ámbár az első szerzés, és a kegyesek példája s a szentirásnak is semmi bizonyitványa nem kényszerit, hogy egyedül a lelkészek kössék össze hitletétellel a házastársakat: mindazáltal az utolsó idők szüksége kényszerit, hogy a papok kössék azokat egybe az oktatás végett, és hogy az atyafiság s a sógorságnak fokai megtudassanak. És nincs is ez a természet törvénye, az isten rendelése és a népjogok ellen, sőt maga az isten és az apostolok tárgyalják a házassági ügyeket, kimutatják a sógorság és vérség fokait, kijelölik a tisztességes házasságokat. Azért a lelkészek jó lelkiismerettel oktathatják s köthetik össze esketéssel a házastársakat, azoknak tanulatlanságnk és gyarlóságuk vagy hütelenségük miatt, hogy igy erősebb legyen az összeköttetés.

Mindazáltal nem kötjük egyedül a papokhoz, mint a pápisták, az egybekötést, hanem ha közegyetértésből választatnak ki tisztességes és becsületes emberek, a kik a házassági ügyeket értik: azok is helyesen köthetik össze az isten irott törvénye szerint a házasokat. Mert nincs egy szabályuk vagy példájuk sem az apostoloknak, mely egyedül a lelkészekhez kötné a házasok egybeadását. A pápista babona

Előszor: mivel istennek örökkévaló irgalmassága a maga kegyelméből és akaratjának jótetszése szerint való szerelméből, a Krisztusban még a teremtés előtt megváltozhatatlanul elválasztotta és előrendelte azokat az életre; minthogy pedig az isten változhatatlan, ugy változhatatlan az isteni végzés is. 2 Móz. 33. Róm. 8. 9. Eféz. 1. 1 Pét. 1. Könyörülök azon, a kin könyörültem. Örökkévaló szeretettel szerettelek tégedet. Jerém. 32. Ézsa. 54.

Másodszor: mivel a Krisztus az isten irgalmának érdembérét vagy váltságát, azaz a mi megváltásunknak igazságos árát istennek lefizette; igazságunknak és életünknek ügyét végrehajtotta. Valamint azért a Krisztus érdemét meghiusitani nem lehet, ugy nem veszhetnek el a választottak sem.

Harmadszor: mivel a Krisztus a mi fejünk minket örök és változhatatlan szövetséggel magához csatolt, örök irgalmábél eljegyezett, magának elválaszthatatlan hitvestársává tett. Mint a szüzből felvett testét nem hagyhatja: ugy nem hagyhatja ő a hozzá esküvel kötött választottakat sem. Ezék. 16. Ézsa. 54. Jerém. 3. 32.

Negyedszer: Mivel esküvel erősített igéreteket tett a választottaknak, melyeket ép ugy nem tagadhat meg mint magát. Mert hűséges az Ur. Én ur, meg nem változom; mérséklem ellened való haragomat, megesküdtem, hogy téged meg nem feddelek. Isten vagyok mint az ember az én nevemért nem váglak ki tégedet. Ezsaiás 48. 54., Jerem. 30. 31.

Ötödször: Mivel a kegyelem igéreteire rányomta jóakaratának, irgalmasságának s a békességnek pecséteit. Mintegy foglalóval pecsételt el minket a Szentlélekkel és sákramentomokkal; mint pecsétekkel pecsételte meg a mi szivünkben az uj szövetséget a keresztség és

Nem szabad, mert megvan irva: a juhok nem hallgatják az idegen pásztor, azaz a nyilvános istenkáromlónak, eretneknek szavát, hanem elfutnak attól. A ki istentől van az isten szavát hallgatja. A Krisztus megtiltotta a Sátánnak és gonoszoknak, hogy az isten dicsőségét ne hirdessék. Zsolt. 60. Miért hirdeted te az én dicsőségemet? Némulj meg Sátán. Boldog ember az, a ki a hitetlenek tanácsán nem jár és a bűnösöknek után nem jár és a csufolóknak székében nem ül. Azaz valóban igaz, kegyes és szent az, a ki kerüli a gonosz tanácsokat, hamis tudományt, gonosz vallást, nem vonja a hitetlenség ugyanazon igáját a gonoszokkal. 2. Kór. 6. Kimegy a hitetlen gyülekezet köréből, nem ért egyet a hamis tudománynyal, nem él az uralkodo bűnökben. Zsolt. 80. 84. 85. A szenteknek gyülekezetében dicsérlek tégedet. Tehát együtt imádkozni, énekelni a misegyártó csufolókkal ugyanazon gyülekezetben és templomban nem szabad. Mert semmi egyessége nincs a világosságnak, igazságnak, isten templomának Beliállal, setétséggel és bálványokkal. Menjetek ki azok közül; tisztátalant ne illessetek. Mint az Aspis füleit bedugja, hogy a varázslás hangját meg ne hallja: (*) ugy a választottaknak sem kell meghallgatni a misegyártó istenkáromlókat. Tehát ki kell közösiteni azokat, kik a gonoszokkal egy igát vonnak, kisdedeiket keresztelés végett azoknak átadják, az isten káromlók temetéseire, halotti és más szertartásaira, egyházi körmeneteire, miséire elmennek és őket ellenmondás nélkül meghallgatják. A Krisztus, az apostolok, próféták meghasgatott ruhákkal nagy tűzzel ellene mondottak a gonoszok tudományának; mint keresztelő János, Ézsaiás, Illyés és Pál.

Midőn azt mondja az Ur: a Mézes székiben ülnek az irástudók és farizeusok, mindeneket azért, melyeket néktek parancsolnak, hogy megtartsátok: megtartsátok és cselekedjetek. Ott a törvény és szent tudomány tanitóiról szól, a kik a Mózes székében ülnek, azaz a Mózes

(*) A kígyóbűvölésről van szó, a Zsolt. 58,5 alapján. [NF]

Az atyák különbözőleg osztják fel a parancsolatotat. Ambrus, Ágoston, Origenes, Jeromos, Eféz. 6. és mások a Mózes könyveiről tanitva, 4 parancsot helyeznek az első táblára s hatot a másodikra. Jóllehet Ágoston a hasonlatra nézve, a háromság miatt hármat teszen az első táblára. Mi az isten beszédét követve azt mondjuk, hogy az ige vagyis a parancsolat tiz a két táblán. Mint 5. Móz. 4. Parancsolta Laassoth aschereth, hadeuarim, azaz hogy cselekedjétek e tiz igét. Innen a görögök azokat tiz igének decalogosnak nevezik. Az apostol is Eféz. 6. az atyák jegyzetei szerint ezt a parancsot: Tiszteljed a te atyádat protin endolin en epangelia, azaz első parancsolatnak nevezi az igéretben.

Mert a második táblán hat parancsolat van, melyek közül első tiszteljed a te atyádat. Tehát igy osztjuk fel a tíz igét. Az első táblára ezeket helyezzük:

En vagyok a Jehova a te istened, ki tégedet kihoztalak Egyiptom földéről, a szolgálatnak házából. Ez mintegy előbeszéd, melyben isten

Ha a kurvától születtek öröktől fogva elválasztva vannak, e földön megtértek, megjavultak, megigazultak, az igaz hitben megmaradnak: idvezülnek kétségenkivül. Mert a választottakat semmi bűn, semmi halál, semmi teremtmény el nem vesztheti; Krisztus a bűnösökért halt meg. És a Krisztus származási névsorában kurvák és fattyuk is vannak elszámolva, hogy kitünjék, miszerint a kurvák és publikanusok [vámszedők] fölülmulják az isten országában az igazságukkal kérkedőket. Azért lett a Krisztus érettünk kegyesekért bűnné és átokká, hogy mi elválasztottakká legyünk az isten igazságában. A fattyu és minden akármilyen ágyból származott kisdedek és nagyobbak, ha nincsenek elválasztva az életre, nem térnek meg, nem hisznek, elvesznek. Mint a bölcseség könyve mondja: Fattyu csemeték nem vernek mély gyökeret. A Krisztus érdeme, az isten kegyelme minden bűnöknél nagyobb és felülhaladja azokat. Az anyjok méhében képződött élő idétlenek [magzatok] is, ha választottak, a szentek gyermekei és a szövetségben halnak meg: minthogy még nem pártoltak el az atyai frigytől, biztosan idvezülnek még, ha csak egy hónaposak voltak is. A harag edényeinek nem választott idétlenei és kisdedei elvesznek.

Mát. 23. Luk. 10. – Bölcses. 4. – Ágost. a ker. vallás kézi k. 7. 3. köt.

Az örök szövetséget illetőleg, mely ezernyi nemzedékre kiterjed: szentek. Továbbá, ha el vannak választva elválasztott atyjokkal; és ha az igéret fiai szüleikkel együtt. Mert Róm. 9. az mondatik: ha a gyökér szent, az ágak is szentek. Ismét 2 Kór. 6. 7. Most pedig a ti fiaitok szentek. Harmadszor, ha el nem állanak a hittől és vallástól, melyet szüléik elfogadtak. Ezék. 3. 18. 33. De ha a választottak fiai a test fiai és elpártolnak az atyai hittől: kiesnek a szövetségből, bűnökben élnek, elvesznek. Szóval: azok a fiak, kik megmaradnak az örök szövetségben, kegyelemben az ő szüleikkel együtt, kik az isten elválasztásával, a Szentlélekkel, mint pecséttel, az igérettel, igével, hittel, sákramentomokkal elpecsételtettek: bármely korban halnak is meg, szentek. Ézsa. 59. És velek ilyen szövetséget szerzek: az én lelkem, mely te benned vagyon és az én beszédim, melyeket adtam a te szádba, el nem távoznak a te szádtól és a te magodnak szájától, és a

Az örök élet, örökös élés, boldogság és istennek helyes ismérete, mely itt kezdődik és azután az Atya örök országában tökéletesen és béfejezetten közvetlenül közöltetik a választottakkal, és az isten minden fiainak örökös birtoklása. Ján. 5. 18. Mát. 11. 24. 25. Eféz. 1. Kol. 1. 3. Az örök életnek végrehajtó oka az isten kegyelme, érdemlő oka Krisztus igazsága. Róm. 5. 6. Gal. 6. A választottak cselekedeteinek jutalom, örök élet tulajdonittatik, de viszonyitva, a Krisztus és Szent lelket illetőleg, a ki hit által jó cselekedeteket mivel [mível] a Krisztus igazságával. Gal. 6. A ki vet a léleknek, a lélekből arat örök életet. Gal. 5. A léleknek gyümölcsei békesség, öröm stb. Róm. 5. A bűnnek zsoldja a halál, az örök élet pedig ajándék a Krisztus igazsága által. Lásd Ján. 10. 14. 1 Ján. 4. 6. Eféz. 2. Ajándékozott nekünk életet az ő Fiában. Az örök életben egyedül a választottak lesznek a Krisztussal. Azért neveztetik pedig az örök élet ajándéknak, mert ingyen, a mi érdemünk nélkül ajándékoztatik. Midőn pedig az mondatik, hogy az a munkásoknak megadott dénár, törvényesen az igazsággal dicsekvőkről mondatik. Mert a törvény, kinek-kinek az ő cselekedetei szerint adja az életet. De midőn az eset [bukás] után egy munkás sincsen, a ki saját erejével betölthetné a törvényt, a dénár, a bér ingyen adatik a választottaknak, beszámitás szerint a Fiu érdemeért. A régiek közül némelyek abban az értelemben vannak, hogy a nap terhét és hőségét azok hordozták, a kik a Krisztus igáját és keresztjét, mint Dávid, születésöktől fogva hordozák. A kik egy óráig dolgoztak azok, a kik a tizenkettedik órában, életök végén hivattak a szőlőbe s vezettettek a juhakolba. – Midőn az mondatik, hogy: a kinek van, adatik. Luk. 8. igy magyarázza. Máté. 25. A kinek, tudniillik megvan talentoma a nyereséggel együtt. A kinek tudniillik a választottnak, a megtért, meggyógyult, Szentlélek által megujult embernek, a kiben szeretettel munkáló hit és az isten kegyelmének teljessége van, hasonló a jó élőfához és a mindég folydogáló forráshoz, mely lelki gyümölcsöket terem: annak adatik, azaz a kegyelem ajándéka abban szaporodik. Szól a pásztorokról és juhokról, még pedig mindenütt mindenkor ugyanazt. Máté 25 és 13 részében mint az atyák magyarázzák. Mert

Semmiképen nem ellenkeznek. Mert még az ábrázolatoknak és árnyképeknek igazsága is be van teljesülve az uj testamentomban. S ha még megszünnek is az árnyak, szertartások, régi áldozatok: mindazáltal azoknak valósága megmarad a választottaknál; mint Ján. 1. Mát. 5. 1. Róm. 15. 2 Kór. 1 Kór. 10. mondják. Az atyák e helyek felől. Ágoston a Manich. ellen 1. 6. köt. és 2 Jerómóshoz.

A mit a görögök ephialtesnek éji kisértetnek és pnigalionnak boszorkány nyomásnak neveznek, a nyavalyának azt a nemét a latinok incubusnak, felfekvésnek hivják: a mi az életerőnek (spiritus vitalis) az agyban és az összes idegekben való elfojtódásában áll s származik az enyves és nyers nedvektől. (*) Megtörténik pedig gyakrabban,

Gonoszul tartják, hogy ez ördögi vagy boszorkányoktól való megnyomatás lenne. Noha az összenyomódott agy képeket költ a rá nehezülő teherről. Mindazáltal nem kell kétségbe vonni, hogy a Sátán hatalmas a hitetlen fiakban, midőn azokat gyötri felülről adott hatalmával.

Vége.

(*) A hippokratészi orvostudomány többféle életnedvet (epét, nyálkát) különböztetett meg az emberben, s ezek egyensúlyának megbomlásával magyarázta a különféle betegségeket. [NF]

Miként első szüleinket arra kényszerité a nemzés szüksége, hogy az istentől Mózes által kiadott egybekelési tiltott fokokról szóló törvény ellenére egymás között a vérség első fokán is házasságra lépjenek, valamint [ahogy] az Ádám fiai és leányi is: ugy az első szerzés ellen, részint a nép keménysége, részint a titok jelzése végett, miként Máté 19 és zsolt. 45 mondatik: meg volt engedve bizonyos módon némely személyeknek, de meghatározott kiváltság szerint a többnejüség, mint Ábrahámnak, Jákóbnak, Dávidnak; a mint Pál a Gal. 4. Ábrahám két nejét hasonlatul emlegeti a törvény és evangyéliomra. Dávid a 45 zsoltárban a Salamon himes öltözetben elővezetett leányaival az egyházat és egyház leányait vagy tagjait akarja jelenteni. Mint Ágoston 8. köt. Jerómós, Gal. 4. Eféz. 5. Zsolt. 44. mondják, eképen értettek [gondolkodtak] a régiek a többnejűségről.

De a mint a meg nem engedhető házasság fokozatai meg vannak tiltva. 3. Móz. 18. 20. csak a második fokozat nem engedtetik meg az oldalági vérségben; most pedig némely törvények és szokások vagy a vérség iránti tisztelet megtiltják a házasságot a harmadik fokon belől: bárha az isteni jog nem tiltja meg.

Az Ur Mát. 5. 19. és az apostol 1 Kór. 8. Eféz. 5. a természet törvényével együtt megtiltotta a többnejüséget mondván: Ketten lesznek egy testté. 1 Tim. 3. Tit. 1. kivánja, hogy egy nejü legyen a férj. Kinek-kinek saját felesége legyen, nem feleségei.

Azért gonoszságot cselekesznek, a kik az atyáknak különös kiváltságait követik a többnejűségben. Mert az atyák példái sincsenek minden hiba nélkül, ha őket nézzük; s mert kiváltságosan isten valamely kedvezményéből éltek ők többnejűségben az első szerzés ellen: Ketten lesznek egy testté. Tehát nősparáznák azok, a kik egyszerre több feleségeket, vagy kurvákat, avagy ágyasokat tartanak. Mert az isten első szerzése ellen való ágyastartás, azokban a személyekben, kiknek arra istentől különös kiváltságok nincsen, paráználkodás. Lásd az atyákat a Mát. 19. Eféz. 5. Tit. 1. és 1 Kór. 7. részéről.

(A munka végén áll a betürendes tárgymutatója azon hitcikkeknek, melyek e könyvecskében foglaltatnak de lenyomatását itt szükségtelennek tartottuk.)