XVI.
DEBRECENI ZSINAT,
1567-dik évben.Méliusz Péter a Váradon 1567. dec. 17-dikén kelt levelében a többek közt azt állitja, hogy ő társaival több izben bement Erdélybe, s ott az 1566. ápril 26., 27. tartott hitvitán is jelen volt és ott az ellenfelek eretnekségét megcáfolta és értelmének aláirására kényszeritette, a mit azok kézirata is igazol. (1) Mindazáltal belátta, hogy mélyebb a válság a magyar protestáns egyház kebelében, hogy sem mint azt a Vásárhelyen hozott XIII határozattal át lehetne hidalni vagy pedig el lehetne enyésztetni. Azért ő is zsinatot tüzött ki Debrecenbe, az 1567-dik év február hava 24., 25., 26. napjaira. E zsinatra meghivta a magyarországi egyházak lelkészeit, sőt ellenfeleitől is épen az ő Erdélyben tett látogatásaira hivatkozva, követelte, hogy azok is ottan jelenjenek meg.
Meg is jelentek ott a magyarországi megyékből tizenhét esperesség lelkészei, de az erdélyi ellenfelek nem mentek el. Kár, hogy a zsinat előzményeiről több adattal nem birunk, sőt az arra meghivó levél is hiányzik, mert a fentebb jelzett váradi keletü, más ismeretlen zsinatnak a meghivója volt. (2)
A zsinat tárgyaiul ki voltak tüzve a következő
(1) Jakab Elek Dávid Ferenc emléke cimü munkája 79. lapján Méliusz ezen eljárása ellenében azt mondja, hogy "még kisérletnek is vakmerő, önálló ország autonom jogu papsága felett egy külsőnek akarni itélni." De kétségkivül figyelmen kivül hagyta, hogy ez önálló országnak azon idő szerinti határai egy nemzet fiait, de két ország megyéit, két egyházhatóság részeit ölelték, s hogy külső is sok tekintetben belső volt. A mi felett pedig mind a két fél határozni, dönteni akart, az a keresztyénség ezredéves sarktana, melyen mint alapon akart megállani mind a két vitázó fél, épen ugy a melyik a réginél maradt, mint az, a ki az uj eszmékkel kivánt haladni; s hogy mind a két felekezet a szétbomlástól, megsemmisüléstől félvén, jogosan vetekedtek a közös kincs felett. De hogy vetélkedésük helyes és eszélyes volt-e: itéljék meg majd későbbi századok.
(2) Lampe, Hist. eccl. Hung. 176–178. ll. van közölve: Az Ur Magyarországban szétszórt maradványaiban létező egyházai szenioraitól Váradon 1567. december 14-dikén kibocsátott ama meghivó levél, melyre följebb hivatkoztunk, melyben panaszolják, hogy az atyafiak január 6-dikára Szikszóra kitüzött gyűlését a Sátán megakadályozta s azért most február 6-dikára Debrecenbe kell összejönniök, meghivják azért oda Magyarország maradványaiban létező minden lelkipásztor, tanító és egyházi szolga atyjok fiait, hogy Szabellius, Arius és Szamosatai Pál ellen, valamint Fotinus, Macedonius ellen magokat megerősitsék. De a meghivó nem kelhetett 1567-ben, mert a szikszói zsinat 1568-ban volt, s nem lehetett a kézalatti zsinat meghivója sem, mert az már akkor hasonlag megtartatott. Tehát a levélnek más, ismeretlen debreceni zsinat meghivójának kellett lenni.IGAZTÉTELEK,
melyek a szentirásból az egy istenben való egységről és háromságról a Szabellius és Szocinus eretnekségével megfertőztetett eretnekek szörny tanai ellen vétettek, melyek Debrecenben február 26-dik napján az Ur 1567-dik esztendejében megvitatandók voltak.
I. Nekünk mind a szentirás, mind a hitforma egy istent és Jehovát tanit: tehát egy istent hiszünk és vallunk.
Ellentétel. Kárhoztatjuk itt a bálványimádókat, kik több istent költenek; továbbá azokat, kik az egy és egyedül való istent Atyának lenni ugy tanitják, hogy az isten egységéből úem csak a teremtményeket, hanem a λογος-t és Szentlelket is kizárják. Holott a mint az egy nap nincsen fénysugarak és meleg nélkül, ugy az egy Atyaisten sincs a Fiu és Szentlélek nélkül. Mert a Fiu az Atyaistennek fényessége, bölcsesége, hatalma s jellege. Az igaz isten pedig soha nem volt a maga képe, hatalma és ereje nélkül. Tehát az Atya, Fiu és Szentlélek egylényüek és egyenlők: mivel hárman egyek, vagy az egy Jehova.
II. Ezt az egy istent hivja a szentirás Elohimnak, azaz három bizonyságtevőnek: Atyának, Fiunak és Szentléleknek. A kik noha egyek az istennek ugyanazon lényegü és egyenlő formájában, mindazáltal háromféle módon különböztetnek meg valósággal és anyagilag. 1. tulajdon magukban élettel biró létezésökre és azon jellemző tulajdonságukra nézve, mely megkülönböztetőleg, egyedül a személyre illik, tudniillik a szülő atyaságra az örök fiusitásra vagy születésre és a szentlélek örök származására nézve; 2. megkülönböztetett tisztök vagy sáfárkodásukra nézve; 3. nyilvánulásuk vagy megjelenésükre nézve, mely három lényegileg megkülönböztetett formában lett. Azért valóságos és személyes háromságot vallunk, nem képzeletit és szóbelit.
Ellentétel. Visszavetjük Szabelliust, Fotinust, Szamosatait, a kik eltörölvén a valóságos háromságot, az egész istenséget az egyedül való Atyába zárták be.
III. Valljuk, hogy a három módon bizonyságot tevő három az Atya, Fiu és Szentlélek egy avagy egyenlő, a mint a Krisztus a maga istennel való egyenlőségét bebizonyitotta: 1. mert egyenlően élettel bírnak önmagukban: a mint az Atya önálló Jehova, ugy a Fiu istennek formájában önálló Jehova és a Szentlélek az Atyával és Fiuval egyenlő önálló Jehova-isten; 2. mert a mint a három istensége egy, ugy egy munkájok is, a mint mondatik: Én és az Atya együtt munkálkodunk. A melyeket az Atya cselekszik, ugyanazokat cselekszi a Fiu; 3. mert egy és ugyanazon tisztelettel imádtatnak az Atya, a Fiu és Szentlélek; a mint meg van irva: hogy tiszteljék a Fiut, miképen tisztelik az Atyát. Hasonlag a mennyiben az Atyának mindene a Fiué és a Fiunak mindene az Atyáé, annyiban egyek. Az Atya a Fiuban, a Fiu az Atyában egyenlők és egylényegüek.
Ellentétel. Kárhoztatjuk azokat, a kik egy istenségből és háromságból négységet következtetnek, másnak vallván az egy istenséget, másnak a háromságot, nem ismervén el, hogy a három egy, azaz, hogy a háromság egy istenség vagy egy istenségü, dicsőségü, munkáju és hatalmu s hogy viszont az egy három, azaz az istenség egysége a háromság, vagyis hogy egy istenség van a háromságban, a mint mondatik: az Atya Én bennem, én is az Atyában. Az Atya Én bennem maradva cselekszi munkáit. Én kivülem Atyaistenen és Jehova-Fiuistenen kivül nincs semmi istenség. Kárhoztatjuk Szabelliust, Fotinust. És Ariust is, a kik az Atyát αυτοθεον και αυτον θεον-ná Szervétussal ugy tették, hogy az egész istenséget az Atyának tulajdonitván, a Fiutól és Szentlélektől elragadták az egylényü, egyenlő és igy őmagokban önálló istenséget, azokat másod származott istenekké tették és a Fiut s a Szentlelket az Atyánál kisebbeknek nevezték, mert Szabellius és Szervétus Fotinussal azt mondották, hogy az isten ereje, hatalma és erélye (ενεργεια), avagy az istennek elrejtett titka, végzése és szóvali beszéde (sermo vocalis) a λογος, mások pedig azt tanitották, hogy az istenség teljessége a λογος, holott a szentirás ellenkezőt állit.
IV. Hogy a λογος természetes és tulajdon értelemben nevezett s az Atyától örök időknek előtte született fia az istennek, ezekkel bizonyitjuk be: Mivel az isten a Fiu tulajdon atyjának neveztetik és
viszont a λογος az Atyaisten tulajdon fiának; 2. továbbá mivel az Atyától fogantatva, alkottatva az Atyánál és az Atya előtt (coram patre) minden teremtményeket megelőzőleg élt; a születés dolgában különböző az Atyától (aliud a patre). Zsólt. 11. 90. Minden teremtmények előtt első szülött, isten fiának neveztetett a test felvétele előtt; 3. mivel az irás az isten fiát megkülönbözteti az ember fiától. Ézs. 9. Gyermek született és fiu adatott. Ján. 5. azt mondja, hogy a Krisztus az Atyával egyenlő, amennyiben isten fia; ember fia pedig, a mennyiben Ábrahámnak magva, és hatalmat vett az itélettartásra. Hasonlóképen a Róm. 1. 8. is azt mondja, hogy az istenfia elbocsáttatott testben s megkülönböztetik a testtől, a melynek felvételére elbocsáttatott, tehát különbözik a λογος a testtől; a mint meg van irva και ο λογος σαρξ εγενετο, az Ige testté lett; azaz az isten formájában levő isten-Krisztus az istennel egyenlő (deus Christus subsistens in forma dei, aequalis deo), megjelent a testben vagy felvette a testet.
Ellentétel. Tehát gonoszul bolondoskodnak, a kik azt tanitják, hogy a Krisztus testére nézve és nem tulajdon értelemben fia az istennek. Mert a λογος azért az Atyának képe és bélyege, hatalma, istennek igazsága, igazság és élet, mert az Atyaisten nem volt a Fiu nélkül és az ő lényeges élete, igazsága és igazságossága nélkül. Vedd el a sugárt a naptól, a bélyeget a pecsétről, az alakot, életet, hatalmat a férfitól; s a mint nem lesz a nap, nap sugár nélkül, a pecsét a bélyeg nélkül, és az ember ember a maga alakja és élete nélkül, ugy a Fiu nélkül és a Fiun kivül soha nem volt az Atya.
V. Valamint egy kezdetet tanitunk a háromságban a származásra és tisztre, avagy a rendre nézve, mind az írás, mind az atyák szerint, igy az Atyát nem születettnek αυτοθεον magától való istennek nevezzük s azt mondjuk, hogy az egész istenség kezdete az Atyától van, és az Atyától van a Fiu ugy is mint isten, ugy is mint Fiu. Mert ugyanaz az isten, a ki az Atya – az írás bizonysága szerint – áldott isten és Atya. Az isten, a kit ti istenteknek neveztek, az én tulajdon Atyám. Tehát a mint az Atyában, ugy van a Fiuban is az istenség. Az Atyán és a Fiun kívül nem kell semmi istenséget költeni. Ézs. 43. 44. 45. Továbbá bár ezt is tanitjuk, hogy a Fiu az Atyától οντα vagyis létét, életét és istenségét az Atyától birja, és valamint a sugár a napból, a pecsét bélyege a pecsétnyomótól van és nem magától, ugy az istenfia mind azt, hogy élet, vagyis Jehova a Jehova-atyától, isten az istentől, a mint mondja: Én magamtól vagyok, εγω απ' αυτου ειμι) mind azt,
hogy Fiu, nem magától, nem is az Atyán kivül, hanem az Atyától birja. Mert semmi istenség nincs az Atyán kivül. Ézs. 43. Én kivülem, én előttem, az Atya előtt, nincs más Jehova-isten, nincs semmi istenség. Ha a Krisztus az Atya fényeségéből való, ha az ő személyének kimetszett bélyege, ha az Atyának bölcsesége, ereje és hatalma, az Atya nélkül és az Atyán kivül nem lehetett isten, mivel az Atyának bölcsesége és bélyege nincs az Atyán kivül. Bár azonban azt mondjuk, hogy a Fiu is a kezdettől, vagy az Atyától volt egyenlő és örök kezdet vagy okfő (principium): azt nem valamely az Atyán vagy háromságon kivül való istenség feltétlen tekintetéből, hanem annyiban mondjuk, a mennyiben az Atya és Ige egyek. Az Atyának mindene a Fiué, továbbá a teremtés tekintetében, a mennyiben a λογος is adott kezdetet a teremtményeknek, azaz szerzője és megtartója a teremtményeknek. Ézs. 45. Jelen. 1. 2. 3. 4. Kolossé 1. Zsid. 11. Azt sem álmodozzuk semmi módon, hogy az Atya a Fiunál nagyobb vagy jelesebb, vagy vele nem egyenlő, avagy tőle különböző volna.
Ellentétel. Kárhoztatjuk azokat, a kik az Atyát αυτο θεον-nak nevezvén, a Fiunak valamely véges kezdetet tulajdonitnak, vagy a Fiutól az Atyával való egyenlőséget és egyenetlen istenséget elvonják.
VI. Tanitjuk, hogy legbiztosabb a Jehova Elohim istent azokkal a nevekkel nevezni, a melyekkel ő magát nevezi, és hogy kerülnünk kell a (κενοφωνιαν και λογομαχιαν) szavak üres ujitását, azokat a szókat, neveket és megszólitásait az istennek, a melyek az isten természetével és egyenlőségével ellenkeznek. Az irással és atyákkal helyesen használjuk a lényt vagy egy istenséget az istenség egy formája vagy az egy Jehova helyett. A háromságot pedig az Elohim vagy a három bizonyságot tevők helyett. A személyt abban az értelemben, melylyel azt Pál a Krisztusnak tulajdonitja, az alanyt (substantiam) vagy hypostasist abban az értelemben, a melylyel azt az apostol az istennek tulajdonitja. A Zsid. 4. bevesszük és helybenhagyjuk.
Ellentétel. Elvetjük a pápista képzelődéseket, és Szervetusi balga beszédeket, a melyekkel a pápistáktól költött négység miatt tőlünk a lényeg alany és személy nevet átalában el akarják ragadni; kárhoztatjuk azokat is, a kik az egy istenséget, vagy az egy lényeget nem a szentírás szerint különböztetik meg a háromságtól, hanem azt mondják, hogy az egészen más, holott ez a három, vagyis a háromság egy, vagyis az istenség egyformája s viszont az isten egyformája az Elohim, azaz a három bizonyságtevők, vagy az igaz há-
romság. Valamint az egy istenségen kivül nincs semmi háromság, ugy a háromságon kívül nincs semmi más istenség. Hanem az egész istenség e háromban van: az Atyában, Fiuban és Szentlélekben. A mint meg van irva: Rajtam kivül nincs más isten. Ézs. 43. 48. Ismét: Én az Atyában vagyok s az Atya Én bennem. Tetszett az istennek, hogy az istenség egész teljessége a Krisztusban lakozzék (σωματικως) azaz valósággal.
VII. Valamint két istenséget nem szabad tulajdonitni a Krisztusnak, t. i. egyet az Atyától, egyet önmagától, ugy nem szabad annak átalában két kezdetet (okfőt, principium) sem tulajdonitani tekintet nélkül, vagy arra a viszonyra, a mennyiben ő Fiu, vagy arra a menynyiben ő Jehova, vagy önmagában élettel biró és kezdet vagy okfő: mert egy hely sem tanitja, hogy ő magától van. Hanem küldött Jehova, Jehova a Jehova-atyától, isten az istentől és mégis embertől. Azonban gonoszul tévelyegnek, a kik azt tanitják, hogy a Krisztus szolgai formán, a szolgai sáfárkodáson kivül az Atyánál valamivel hátrább való, kisebb vagy azzal nem egyenlő.
Ellentétel. Kárhoztatjuk itt Nesztoriust és Ariust, a kik a Krisztusnak két kezdetet – okfőt – tulajdonitván, az egy istenfiából és Krisztusból két hasonló Krisztust csináltak. Megvetjük itt azokat is, a kik a λογος Krisztusról azt tanitják, hogy az istenségére nézve nem az Atyától van, hanem önmagától, valami más istenséget költvén az Atyán kivül, melynek a kezdete nem az Atya. Holott az isten azért szülő Atya, mivel Atya: a λογος azért isten és Jehova, mivel istenfia. Továbbá azért, mert az irás azt tanitja, hogy a Krisztus ugy is mint Fiu, ugy is mint isten az Atyánál van. Én az Atyától vagyok. Ján. 1. 5. 6. 8. Harmadszor azért, mert ily módon az istenségnek két kezdete vagy okfeje (principiuma) lesz az Atyán, Fiun és Szentlelken kívül, a mi gonosz állitás. – Amen.
Miként folyt le e tételek felett a vita, nincsen róla tudósitásunk: de meg van a zsinatnak három rendbeli nagyfontosságu munkálata. – Az a felekezet, mely a debrecen-egervölgyi hitvallásban, az urvacsora feletti váltanával nyiltan a Kálvin nézetéhez csatlakozott, mely a tarcal-tordai és gönci zsinatokon a Kálvin kátéját, Béza és a genfiek hitvallását elfogadta; most ez elfogadott hitvallások ünnepélyes megerő-
sitése mellett, munkálatát kiválólag a Szentháromság tana védelmére irányozva két eredeti hitvallást is bocsátott közre – csaknem ugyanazon tárgyakról – az egyiket latin-, a másikat magyar nyelven. A latint bővebb tartalommal és tudományosabb modorban szerkesztve, ajánlotta II. János Magyarország választott királyának, mint az igaz egyház táplálójának, védőjének, az eretnekek kiirtása tekintetéből; a magyart rövidebb és népszerübb foglalattal, ajánlotta Debrecen, Nagy-Szombat, Kassa és Várad kereskedő lakosainak, hogy szétjártukban győzzék le vele a Szentháromság-tagadó eretnekeket. S mindakettőt kinyomatta még azon évben. – A hitvallásoknak a genfi egyház példájára alá is irt minden jelenvolt lelkész. Készített továbbá e zsinat egy terjedelmes, 74 cikkelyből álló egyházi törvénykönyvet, a milyen még addig nem volt, az egyháznak belszervezetéről és a papok s tanitók irányában gyakorlandó egyházi fegyelemről. S ezekkel határozottan és ünnepélyesen körvonalozta s megállapitotta századokra a magyarországi ref. egyház alkotmányát.
E hitvallásokat és egyházi törvényeket egész terjedelmökben itten közlöm.
A DEBRECENBE
Urunk 1567-dik esztendejében február 24., 25. és 26-dik napján tartott zsinatra egybehivott lelkipásztorok rövid hitvallása. (1)
1. Az igaz Jahról és 2. A Jehova Elohimról vagy a Háromságról. 3. A Közbenjáróról. 4. A bűn okáról. 5. Az Antikrisztus kárhoztatandó szennyeiről. 6. Az előrendelésről. 7. A szabad akaratról. 8. A szentek lelkének állapotáról. 9. Az Ur vacsorájáról. 10. Az urvacsora kenyeréről, az oltárokról és ruhákról. 11. Az asszonyok lelkéről és feltámadásáról. 12. A szabelliánok érveinek cáfolata.
Az Ur beszéde megmarad mindörökké. Ézs. 40. A gonoszok tanácsa elvész és az eretnekek Üstökös csillagai elenyésznek. Zsolt. 1. 34. Jel. 8. 9.
Debrecenben Nyomta Török Mihály MDLXVII. évben.
(1) E hitvallás egyetlen példányát eredeti latin szövegében, a kitett évből feltaláltam a debreceni ref. főiskola levéltárában, egy góth betüs szöveggel beirt pergamen darabbal borított kis negyedrét könyvben.
E könyvbe van még kötve: 1. az Articuli ex Verbo Dei ex Lege naturae" cimű kánonos könyv első 1556. évi kiadása. Két levél és A–H iv számozatlan lapokkal. Ezt alább egészen közöljük.
2. Benne van "A Debrecenbe öszve gyűlt Keresztien Praedikátoroknak igaz és szentirás szerént való vallások." X és A–G iveken számozatlan lapokkal. De a G ivből is hiányzik a második levél s azután csupán a végső levél van meg. Ezt is itten az épen következő lapokon közöljük.
3. Benne van kéziratban négy levelen a felső-magyarországi régi kánonok szövege a XX articulus e szavain kezdve: "Catechismus autem unus et idem" etc. Gyüjteményünkben ez is következni fog.
4. Benne van cifra színes góth betűs kezdő sorokkal Biharmegye, Nagyváradon 1618. nov. 6-kán hozott "a régibb és jelenleg uralkodó erdélyi fejedelem által megerősített 12 articulus, a nyilvános gonosztévőkről, paráznákról, gyilkosokról, latrokról, istenkáromlókról, és más bűnösökről s azok megbüntetéséről.
5. Benne van 1561. évből a "De disciplina ecclesiastica" cimü kánonnak az "Articuli ex verbo Dei" című kánonnal Debrecenben Csáktornyai János által nyomott példánya. Ez utóbb nevezett kánon címlapján ott áll a debreceni zászlós bárány e körirattal: "Mint a bárán megnémul a níru [nyíró] előt." Esa. LIII. A "Disciplina eccl." is illető helyén következni fog.
Az Urnak II-ik János fenséges fejedelem Urunknak, isten kegyelméből Magyar és Erdélyország stb. választott királyának, az igaz egyház táplálójának és pártfogójának, az Antikrisztus átkai és eretnekségei kárhoztatójának és kiirtójának, adjon az Atya-isten és a Fiu-isten, az Atyával egyenlő önálló Jehova kegyelmet, békét, gyarapitsa országának boldog előmenetelét. Ámen.
Komoly intése van a Szentléleknek a fejedelmekhez a II. zsoltár e szavaiban: "ti királyok legyetek eszesek, ti földnek birái tanuljatok; szolgáljatok a Jehovának félelemben és örüljetek néki rettegesben: Csókolgassátok e fiat, hogy meg ne haragudjék és el ne vesszetek a ti utatokban, mert hamar fölgerjed az ő haragja, Boldogok, a kik bíznak ő benne: mert a Krisztus az isten fia, igaz és áldott isten, ki az istennek formájában van, nem ragadományból, hanem természetesén egyenlő az atyával, királyok királya, uraknak ura, mindenek ő általa és benne lettenek; isten fia, világ örököse, ki által minden lett; az Atya állományának jellege (bélyege), a ki hatalmának igéjével mindeneket vezérel és megtart. Az Atya a teljes ítéletet adta a Fiunak, azaz az egész világ kormányzását és uralmát. Jehova-Krisztus által, isten jehovai és személyes bölcsesége által uralkodnak a királyok és szolgáltatnak igazságot azok tanácsosai.
Ha minden ő általa lett: az Atya a maga hatalmával e világ
teremtése előtt a Krisztusban, mint Jehovában, az ő igéjében maradt és munkálkodott az ő örök gondviselése szerint mindazoknak elrendelésében és teljesitésében, a melyeket akart, s azt is elrendelte, hogy a császárok és királyok s fejedelmek az országokat meddig és hol, mennyiben és miként kormányozzák; a maga fiának minden teremtményt, királyokat és fejedelmeket alávetett, hogy szolgáljanak a Krisztusnak. Helyesen parancsolja azért, hogy a császárok, királyok s fejedelmek, birák és minden hatóságok legyenek bölcsek, tanuljanak, azaz vizsgálják az irásokat, hallgassák isten igéjét, olvassák a sz. bibliát az isten természetéről és akaratáról, az isten igéjéből vegyenek tanuságot; s ugyanazon isteni beszédből ismerjék és tanulják meg helyesen hivataluknak módját és határait s az isten beszédétől egy hajszálnyira se távozzanak és az isten ellen semmi gonoszt ne tegyenek; tanulják meg, miként védelmezzék a jókat és büntessék a gonoszokat. Ugyanezeknek parancsolja, hogy midőn megismerték istent az ő természetében, igazságában s valóságos háromságában és akaratában (a melyet az ő fiában és igéjében kijelentett) szolgáljanak a Jehovának, azaz engedelmeskedjenek istennek igaz hitben. Tegyenek itéletet, azaz itéljenek mindent igazán, jót és rosszat, és tegyenek igazságot, azaz büntessék a bűnöket, kövessék a jó cselekedeteket, és tegyék azokat; mutassák ki bűnbánatuknak és a bennök lakó Szentléleknek igaz gyümölcseit; éljenek és járjanak lélekben, mint az irás mondja: mert a CI-dik zsoltár, II. Sám, XXIII. v. a. II. és XII. zsoltár azt parancsolja, hogy a fejedelmi személyek igazak, szentek és feddhetetlenek legyenek. Ez igazaktól, a Krisztusban való hit által, a Krisztus igazságának betudása mellett kívánja a szent és igaz cselekedeteket: hogy a kegyeseket védelmezzék; a gonoszokat, bálványimádókat, eretnekeket, istenkáromlókat, gyilkosokat, hitszegőket, szitkozódókat, hizelgőket, fajtalanokat és nős paráznákat, rablókat, ragadozókat, részegeseket, tolvajokat, s átalában mindazokat, kiket az isten törvénye, mint bűnösöket halálra kárhoztat, töröljék el gyorsan az isten országából s ne engedjék élni. – Midőn pedig mindezeket megtehetik, hogy igazságosok, bűnbánók, tudósok és az Urnak megismerői lehetnek és minden jó cselekedetet megcselekedhetnek; parancsolja, hogy a fiut csókolják, azaz a Jézus Krisztusban higyjenek, a Krisztus érdemét és jótéteményét igaz hittel magukra alkalmazzák és a közbenjáró kegyelméből és a Szentlélek jótéteménye segélyével magokévá tehessék; mint ahogy Dávid, Ezékiel, Józsafát, Józsiás az isten fiát az
Urban csókolták és hallgatván az isten igéjét a próféták tanácsaival éltek, mindent, a melyeket tenniök kellett, az isten szájából értettek, a mint a Dávid zsoltárai is mutatják: a kik ezeket nem cselekszik, azokról hirdeti, hogy azokat gyorsan el kell törleni és örökre megsemmisíteni.
Innen az isteni iratokból kell minden fejedelmek felől ítéletet hoznunk, vajjon szolgálnak-e az Urnak félelemmel és rettegéssel, igaz hittel, engedelmességgel, az isten igéje szerint, semmit nem cselekedve az isten ellen; vagy pedig inkább szolgálnak az ördögnek; magokat hitvány gyümölcsü és gonosz cselekedeteket termő rossz fák gyanánt mutatván. Ez idő szerint kevesen tanulják, hallgatják isten igéjét és csókolgatják az isten fiát, a gonoszokat nem törlik el isten országából. – Mi tehát dicsőitjük szentséges fölséged nagyságos szép atyjának, a tudés Szopoliai Szepesi Imrének és fölséged nagyatyjánaK, Szepesi Istvánnak; a Magyar-, Cseh-, Osztrák-, Horvát- és Dalmátország leghatalmasabb királya Mátyás kincstárnokának, és atyjának I. Jánosnak, isten kegyelméből Magyar-, Cseh-, Horvát- és Dalmátország stb. választott királyának erényeit, hogy noha ők a pápista vaksághan, tudatlanságban és sötétségben voltak, mégis békére igyekezők, a gonoszok kiirtói, a lázadók elnyomói valának; a mit a szentséges fölséged atyja, isten kegyelméből Magyarország királya Szepesi János, akkor Erdélyország vajdája, a keresztesek szörnyű megveretésével meg is mutatott: midőn Magyarország főemberei és nemesei a parasztok rémítő és véres gyilkolásaitól megszabadittatva, magokat istennek szent kötés és esküvel elkötelezték, hogy őt e jótéteményért Magyarország királyává fogják választani; mert Magyarország akkori királyának Ulászlónak segélye és védelmével e lázadástól és véres öldökléstől meg nem szabadittattak, hanem csak nagyságos Szepesi János tábornok-főkapitány és erdélyi vajda ur segélyével mentettek meg. (1) De hajh! sokak hálátlansága pártot ütött: elfeledve a sz. esküt, uj királyt hoztak be, a mivel egész Magyarország romlására alkalmat adtak. – Mert megszakasztván az országot s két királyt tevén Judeába, az egész Judaországának romlása és eltöröltetése következett. Ezek a rosszak a bűnöknek büntetései: mert nem csókolgatják a fiut, nem egyesek és nem békültek ki istennel, nem tesznek itéletet és igazságot, nem törlik el a gonoszokat, a bálványokat, eretnekségeket.
(1) Indokolása a Zápolya János királylyá választatásának.
Baál áldozó papjait nem száműzik; de mint Jeroboám, Akháb Izráel gonosz királyai eltávozva az istentől, az együtt förtelmeskedöknek, kéjhölgyeknek, latroknak, azaz Baál áldozó papjainak, érsekeknek, püspököknek, kanonokoknak és apácáknak bordélyházakat épitettek, pártfogolják azokat és nem törlik el e kárhozatos rosszakat: a miért mind a maguk, mind a két ország veszedelmét és romlását megérdemlik. – Ezeket mondja az irás az istentelenekről és bálványozókról. Az igazakat pedig és kegyeseket, miként Dávidot, megáldja az ur: mert az ország minden pásztorai előtt tudva van, hogy szentséges felséged az isten fiát csókolgatja, fegyelmét beveszi. Azért mi e vallástételünket szentséges fölségednek ajánlani elhatároztuk; mert Szervét, a ki az ur 1553-dik évében, Genfben, s Gentilis a ki az ur 1567-ik évében Bernben megégettetett, a Szabellius hittételeit fölelevenítették, a melylyel a mi országunk is megfertőztetett. – Midőn pedig a Szervét eretnekségének szerzői az igazság erejétől meggyőzetve, megváltoztatván s magok véleményét, helyreállott az egyesség, azt a vásárhelyi zsinatban csakhamar fölzavarták; azután nyilvános szónoklatok és vitákban, kivált a Tordára február 13-ra összehívott gyűlésnek rut fertőjében: a hol a valóságos háromságot, a Krisztusnak és Szentléleknek valóságos önálló, örök és jehovai istenségét és természetét gonoszul eltagadták; a Logoszt (igét) és Szentlelket csupán az isten némi erejének és az örök Logoszt az isten fiát, nem az Atyától öröktől fogva származott isten fiának, hanem csak attól testi tekintetben származottnak állították: noha a gyulafehérvári egyességben és vásárhelyi zsinatban és katekhizmusban ismét szentül állították, hogy a Krisztus Logosz, isten fia, Jehova-isten; s Szentlélek igaz isten, Jehova, kinek az Atyával és Fiuval egyenlő saját létele van. – Mi is azért látván, hogy ezek a széltől ide s tova hajtott nádszálak, fövenyen építkező férfiak, a tudomány akármely szelétől ide-oda hajtatnak, állhatatlanok, a nyilvános és magok között való egyetértésről megfelejtkezők: tetszett a Szentléleknek és nekünk, hogy kiadjuk nyilvános vallástételünket s ezeknek polyváikat, az isten igazság tüzével megemésztessük. Azért szentséges fölségednek ajánljuk e mi vallástételünket, melyet s legtudósabbak birálata és itélete alá vetünk, hogy e felől az isten igéjéből hozzanak és tegyenek nyilvánosan itéletet.
Minthogy pedig ezek az antitrinitáriusok már többször legyőzettek, szemben aláirtak, azután pedig a magok hibáinak mocskába és szennyébe megmaradtak, s a Gyulafehérváron kezdett, Vásárhelyen
pedig megerősitett egyességet, – mely Kolozsváron kátéban is kiadatott, és a mely kátéba foglalt tudomány, Váradon a Czeglédi György ur házában kevés kivétellel kijavittatott – megzavarták, egy vagy két megintés után, mint ragályos pestist és azok hamis tudományit és társaságát kerülni határoztuk; ha ugyan ezek eretneksége választott bírák elé terjesztetve, még keményebben el nem itéltetik és kimondott büntetések végre nem hajtatik, mint Gentilis Bernben most elitéltetett és megégettetett! Az isten sz. fölségedet testben, lélekben soká tartsa meg, lelkével igazgassa, hogy az eretnekeket és állhatatlan gonoszokat szentséges fölséged az isten országából kivethesse.
Debrecen, juni 28. 1567.
Fölségednek leghódolóbb alattvalója Horhi Méliusz vagy Juhász Péter a debreceni egyház lelki pásztora.
A február 24-kére Debrecenbe összehivott zsinat hitvallásának és végzéseinek summája, a melyben Szabelliusuak és Szervétusnak, Ariusnak, Fotinusnak, a manikheusoknak eretnekségei és Stankarusnak s az Antikrisztus szennyeit védő pszükhomakaristáknak hamis hittételei istennek legtisztább igéiből megcáfolva és kárhoztatva vannak.
I.
Minden eretnekséget, melyet az apostol bizonyítása szerint az ördög az ő közegei által, hiu dicsőségvágyból, vetekedésből, szakadárságból, irigység, kevélységből és szóharcból támasztott (Gal. V. VI. Zsolt. II.; II. Kor. XII.) kárhoztatunk és visszavetünk; t. i. a Szabelliusét és a Szervétét az igaz háromság ellen; az Ariusét, Szamozatai Pálét, Fotinusét, Ebionét [!] és Eunomiusét a Krisztusnak örök, önálló az Atyával egylényegü és egyenlő istensége ellen; ismét: Stankarét, Pelagiusét, a szabadakarat állitóiét és a bálványok, oltárok, misebeli kovásztalan és más pápista szennyek pártolóiét és védőiét, kik a baál-féle ruhákat, a kehelyt és az iszonyatos és átkozott mise többi eszközeit, melyeket az Antikrisztus országában koholtak, avagy a lévitai áldozó papság utánzásával a mise bálványára alkalmaztak. Miképen Jeroboám, Izráel királya a Salamon templomának, oltárainak, ruháinak, áldozatainak és adományainak és más szokásainak jelvényeit, melyek az Áron papságára tartoztak, gonoszul és istente-
lenül visszaélve, átvitte Samariába és átváltoztatta arra az undok és rut bálványozásra, a melyet Akháb, Jezabel és a többi királyok neveltek: ugy most é római zsibárusok, az iszonyu mise undok és rut fertőjét nyitották meg, részint a Lévi áldozó papsága romlott utánzásával, mely a Krisztus áldozó papságának kiábrázolója volt (mert a Krisztus testben megjelenvén, amaz mint árny és az igazsagok lenyomata, haszontalan és erőtelen volta miatt elenyészett eszközeivel, oltáraival, ruháival, tisztulási áldozataival együtt Pál apostol bizonysága szerint Zsid. V, VI, VII, VIII, IX, X, XI. – s a Krisztus bizonylata szerint. Máté XI. Ezt bizonyitják s törvény, a próféták Jánosig. Kolosse. I. II. v.) Tehát Ezopus kutyái azok, a kik megvetve a testet és igazságot, magát a Krisztust és az ujtestamentomot, az uj és isteni tudományt s a Krisztus által rendelt szertartásokat és sákramentomokat, eldobván és eltorzitván, a Krisztus áldozópapságának árnyát a lévitai áldozó papságot áhitozzák. – Részint pedig a mise bálványát tákolták össze – ugyanezen lélekárulók a római pápák, a pogányságból és bálványozásból, mintegy koldustáskát, mely különféle rongyokból és foltokból van összevarrva. S ezek szennyeit fogadták el ama tettető félpápisták is, kik az ostyát vagy misebeli kovásztalan kenyeret, oltárokat és képeket védik; tehát ezeket is a pápistákkal együtt kárhoztatjuk. Sőt Krisztus szava szerint az ő büneiket még nagyobbaknak valljuk, minthogy ők azoknak öntudatotos szolgái: mert tudják, hogy a bálványok, oltárok, áldozó ruhák s a bálványozásnak és misének minden jegyei és eszközei tiltatnak a második parancsolatban, sőt mindenütt az ó és uj testamentomban: mégis azokat lelkiismeretök ellen megtartják. Kiváltképen a pápista ostyát, ezt az ördögtől az Antikrisztus Sándor pápa által kigondolt misebeli kovásztalant jól ismerik, hogy nagyobb az irásban kárhoztatott bálványoknál, sőt épen feje és alapja a bálványoknak. Mert a pápista misének gyökere és alapja e kovásztalan, minthogy ily misebeli vékony fejér és a feszület képével megjegyzett kovásztalan nélkül nem lehetett misét szolgáltatni. Tehát gyalázatosabban és rutabbul mentegetik a bálványt e kovásztalanosok – ostyások; mint a hogy védve volt s Priapus és Dágon, Baalym és Asztarót, Baálfeor és Baálfegor bálványa. Hogy pedig valaki azt ne vélje, mintha mi ok nélkül kárhoztatnók az Antikrisztus szennyeit, előadjuk isten igéjéből azon okokat, a melyelynél fogva s bálványok, bálványimádás, bálványozás és célja teljesen elvetendők, eképen.
Először. Mert Jerémiás I. igy van megirva: Azért adtam az én szavaimat a te szádba, hogy gyomlálj, irts, ronts, törj és veszess. – Itt azt parancsolja az Ur, hogy az ördögtől, az Antikrisztustól ültetett, plántált, alapitott és épitett dolgokat, t. i. a hamis hittételeket, véleményeket, tévtanokat, hagyományokat és emberi találmányokat mint ganéjt és rut bűnöket el kell távolitani és törölni az egyház kebeléből. Parancsolja, hogy gyomláljuk és irtsuk, nehogy az emberek szivében és lelkében valami nyoma maradjon a pápista szennyeknek. Miként a mezei gyomok, melyek a jó magot elfojtják, tövestől kiirtatnak, azonképen parancsolja az Ur, hogy a gonosz lelkek tudományát, eretnekségeket, az Antikrisztus pápának hagyományait és találmányait mint a bálványimádásnak forrásait és okait az isteni ige által teljesen és gyökeresen kiirtsuk. Mert minden eretnekségnek, hamis tudománynak kutfeje és eredete az ördögnek és Antikrisztusnak dühe, babonája, csalárdsága, hazugsága; irigysége; célja pedig, hogy csaljon, öljön és veszejtsen. Rom. 1. 3. 6. 3 Kir. 32. Eféz; 2. 4. 2 Thess. 4. 3. 1 Tim. 4. 2 Tim. 1. 3. 4. Ján. 10. A tolvaj nem jő egyébért, hanem hogy öljön, veszejtsen és raboljon. Ezék. 13. 14. Máté 7. 15. 21. 23. Őrizzétek magatokat azoktól, kik hozzátok jőnek juhoknak ruhájokban, de belöl ragadozó farkasok. 1 Ján. 4. Ne higyjetek minden léleknek. Lásd 2 Pét. 2. 3. Jud. 1. Gal. 5. 6. Ef. 5. 6.
Az eretnekségek kutfejeit igy számlálja el az apostol: irigység, versengés, egyetnemértés, szakadás, részreoszlás; ezekből késziti az ördög a hamis hittételeket, felekezeteket és tévtanokat: Midőn az emberek a világosságtól, az igaz uttól, az isten igéjétől eltávoznak, az irásokat nem vizsgálják, nem figyelmeznek a tanitásra, haneni elfordulván az igazságtól, hallgatják a tévelygő lelkeket, azokra figyelmeznek, azoknak hisznek, engedelmeskednek tetszelegnek, hizelegnek s a hazugságot béveszik. 1 Tim. 4. 2 Pét. 2. 3. Máté 7. 15 23. 24. Luk. 10. 12. Az irás azt parancsolja, hogy mindezeket töröljük el mint setétséget, üres hiábavalóságokat, haszontalan csalódást, ördög munkáját, ganéjt és bünt – az igazság fényével. Ezs. 29. 59. 64. 65. 66. Fil. 3. Kol. 2. De e héber szók is: natasch és nataz. Jerém. 1. azt teszik, hogy a hamis hittételeket gyökeresen, eredetökkel együtt le kell rontani. E szavak pedig: habüd és haros azt jelentik, hogy azokat veszejtsük el és rontsuk le, a melyek ujonan ültetve már meglátszanak és szárba csaptak, azaz valamint a bálványimádásnak kutfejeit, gyökeit s belső okait az egyházból és szivből kitépetni parancsolja: ugy a
bálványozásnak, hazugságnak, ördögi babonának jeleit és eredményeit, a minők a bálványok, haszontalanságok, szennyek, mint a pápista mise, eltöröltetni rendeli. A bálványozás jegyeit, azaz 1-ször, a bálványoknak, pápista szennyeknek, misebeli kovásztalannak, vagy amaz átlátszó és vékony ostyának neveit és emlékezetét is eltöröltetni, megsemmisiteni parancsolja. Hozs. 1. 2. 3. Zak. 9. 13. Elveszitem a kamuriimok nevét, azaz a pápák, áldozó papok és barátok neveit, lerontom a bálványok nevét és emlékezetét. "Ne emlékezzél meg előbbi férjedről, s felejtkezzél el a te atyádnak házáról". – "A tisztátaalan husnak maradványait kiveszem a te fogaid közül s kimosom a tisztátalan vért a te szádból". 2-szor, a bálványoknak babonás mintáját, alakját, képmását, azaz azokat, amiket tisztelnek, imádnak azon dolgok helyett, a melyeknek alakzatai és képletei. Mert a durva és alaktalan anyagok magukban nem imádtatnak, t. i. a fa, kő, érc, hanem csak akkor, miután a müvészektől átalakittattak s az égben, földön és vizekben imádott dolgok alakjára és képére elkészittettek, mint Ézs. 44. A müvész kifaragta a fát, átalakitotta és imádta. – A borjut, mig csak arany volt, nem imádták, hanem csak azután, mikor a borju alakot nyerte. 2. Móz. 32-ben is ugy van megirva: "Ne csinálj te magadnak faragott képet, ne imádjad és ne tiszteljed azt". 2 Móz. 20. 5 Móz. 4. 5. 6. 7. 12. Ezs. 41. 44. Ezért a mise bálványában is, vagy a misebeli ostyában, avagy a misebeli vékony kovásztalanban is két alakot kárhoztat az irás: először azt az átlátszó, vékony s fehér világossságot és kerekded vékonyságot, másodszor a feszület képét. A misebálványnak főjele pedig az az átlátszó fényesség, mert a vastag és át nem látszó kenyérből (még ha az a feszület képével bélyegeztetnék is meg) nem lehetne a mise bálványkórságát elkésziteni. – Minthogy azért a misebeli ostyában ez a bálványozó és babonás alak adja meg a dolognak lényegét, azaz ez alkotja és teszi a mise bálványkórságát; ezt az irással együtt mint minden bálványok fejét kárhoztatjuk. 3-szor kárhoztatja az irás a bálványimádást, azt a babonás és természetentuli visszaélést vagy célt, melyet a magokban véve tiszta, jó és mocsoktalan dolgokkal isten igéje s azok természetes célja ellen az ördög sugallatából az Antikrisztus összekötött. Mert fáknak célja, hogy belőlök épületek alkottassanak, melegitő és főző anyagul szolgáljanak; a kövek célja, hogy belőlök épületek és határ-kövek alkottassanak; az érceknek, aranynak, ezüstnek, réznek, vasnak, hogy az emberek használatára szolgáljanak, de az Antikrisztus
az ördöggel mindezeknek törvényes célját megrontotta és ördögi végre forditotta, át t. i. hogy ezekből bálványokat készitsenek és azokat imádják. Mert az égben, földön s vizekben csak az imádott dolgoknak alakjai és bálványai vannak kárhoztatva, a melyek pedig nem imádtatnak, azoknak közhasználatu képei nem kárhoztattatnak a milyeneket a szőnyegeken és csarnokokban lehet látni.
Másodszor: Mert az Antikrisztus szennyei, a mise, ostya, bálványok s az Antikrisztus tudományának minden hagyományai azért kárhoztatnak, mivel azok paráznaság, bálványimádás jegyei, alkalmas, [!] bünök, botrányok, megütközések csalások, tohu, bohu, azaz keni, apati, azaz hiában való csalások, "vázok", bazsiliskus tojások, pókhálók, skorpiók, békák, varangyékok, mérgek. Ézs. 59. Jel. 8. 9. 16. 17. setétségek, a sátán ültetményei és hazugságok s szinmutatások. Védelmezni pedig a bűnöket és setétséget, a sátán találmányait, iszonyatos gonoszság. Tehát a bálványoknak és ostyának vagy a pápista kovásztalannak pártolói a bűnnek, ördögnek és szennyeknek oltalmazói, kiket, hogyha meg nem térnek, el fog törülni az Ur.
Harmadszor. Mert a Krisztusnak Béliállal, az igazságnak a hamissággal, a világosságnak a setétséggel, nincs semmi köze, azaz valamint a világosság a setétséggel, az igazság a hamissággal mint természet szerint ellenkezők és különbözők össze nem férhetnek: ugy a Krisztus, a Krisztus tudománya és rendelése, a Krisztus érdeme, igazsága, bölcsesége az ördögnek és Antikrisztusnak tanaival, találmányaival és hagyományaival meg nem egyezhetnek. Tehát a bálványok és pápista vágy misebeli kovásztalan pártolói a Krisztust Béliállal, az igazságot a bűnnel, a világosságot a setétséggel egy tartályba – szekrénybe – és zürzavarba akarják összekötni. Sőt miként az asszony, midőn felveszi a paráznát az ő férjének ágyába, kurva és paráznává lesz, s e paráznasággal megfertőzteti az ő férje ágyát. Ézs. 57. Ezek. 16., ugy a bálványok pártolói, a pápista szennyek védői parázna jegyesei a Krisztusnak s megfertőztetjk a Krisztus ágyas házát, avagy ágyát. Ézs. 57.
Negyedszer. Mert az irás a bálványok neveit, emlékét, jegyeit eltörölni parancsolja. Hózs. 1. 2. 3. 4. Ézs. 40. 41. 44. 57.
Ötödször. Mivel a bálványok az egyházban tanitani és használni nem képesek, sőt az ebeknél rosszabbak, valamint tanitani ugy inteni nem tudnak. Tehát gonoszul fecsegnek a bálványok védői, kik a bálványoknak valami hasznot tulajdonitanak. Mint a bűnnek, parázna-
ságnak ugy a bálványoknák a vége és haszna halál és végveszély. Ézs. 40. 41. 44. 57. Bölcs. 13. 14. 15. Vesszenek el, szégyenüljenek meg, a kik készitik, imádják és tisztelik a bálványokat. Jerém. 7. 10.
Hatodszor. Mert az irás azt parancsolja, hogy nekünk a bálványokat az egyházból kiirtanunk, azoktól és az emberek találmányaitól őrizkednünk kell 1 Móz. 35. 1 Kor. 10. 14. 1 Ján. 5. Ézs. 52. 62. 65. "Menjetek ki azok közül; tisztátalant ne illessetek. Őrizkedjetek a bálványoktól. Ha istent imádni akarjátok, hajtsátok el a bálványokat". 1. Móz. 35. Nincsen ott sem igaz vallás sem kegyesség, a hol a bálványok uralkodnak.
Hetedszer. Mert azt mondja az irás, hogy a zsidókat és pogány népeket a bálványok és bálványimádás vesztették el. Jud. 2. 3. 4. 4 Kir. 3. 10. 17. 25. Róm. 1. A bálványok és az isten gyanánt imádott teremtmények képei megváltoztatják és meghomályositják az isten dicsőségét. Ennyit röviden a bálványokról.
Hasonlóképen kárhoztatjuk a templomok, harangok, egyházi énekek, pásztori és szokott öltözetek eltörlőit. Mert a pápaságban mindezekre nézve csak a visszaélést kárhoztattuk. Az anyag és alak szent és magában véve az istennek tiszta teremtménye volt. És soha sem imádtatott; azért hiába akarják ezeket is a misével és bálványokkal vagy oltárokkal eltörleni. Mert oltár és misebeli kenyér nélkül nem lehetett misét szolgáltatni, de templom és harangok nélkül lehetett. A harangokat a gyülekezetet egybehivó kürtök helyett megtartjuk. Mert az ó szövetségben kürtökkel hivták össze a népet az áldozásra.
Kárhoztatjuk itt a Stankár hittételét is és azt mondjuk, hogy a Jézus Krisztus isten és ember; megváltó és közbenjáró mindkét természetére nézve; az isten igéjéből vett következő okainknál fogva:
Először. A váltság bérének természetéért, mivel kiválólag ez igényelte, hogy az isten irgalma és igazsága egymással mérsékeltessenek, vagy hogy, a mint a próféta mondja Zsolt. 85. Chesed vel Emet niphgassa, azaz az irgalmasság és igazság egymással találkozzanak és összejőjjenek; Zedek vesalom nassaku azaz az igazság és béke egymást ölelgessék és csókolgassák azaz, dicsőség legyen istennek a magasságban s békeség e földön az embereknek, mely az isten jó akaratából származik. Mert az isten irgalma és törvényes igazsága közt mi ránk nézve volt az ellenkezés, azaz az isten a maga örök előtudása és előrendelése szerint minket a maga irgalmasságánál fogva tartozott meg-
váltani, megeleveniteni és istenhez hasonlókká tenni. A mint ezt magában öröktől fogva akaratának jótetszéséből előre fel is tette. Hajh de mily ellenkező esemény! Ádám engedetlensége és törvényszegése miatt bejött a bűn a világra és a bűn által a halál. Ezért istennek a bűnös embereket (miként Ádámnak előre megmondotta, ha eendesz, halálnak halálával halsz meg) megölni, örök halállal elvesziteni kellett. Hogy hát azért a választottak váltságáról szóló örök végzése az irgalomnak meg ne másittassék, sem pedig az Ádámmal kötött törvényes szövetség meg ne sértessék, mivel az isten igéje mind örökké megmarad s mint maga a Jehova változhatatlan, ugy az isteni ige is nem változhat. 1 Sám. 15. Zsid. 1. 6. Zsolt. 89. 102. 103. Mát. 24. bé kellett tölteni mind a két végzeményt. S az igazság törvényes végzeménye az örök büntetés felől betölt két képen. Először az által, hogy az isten ellen elkövetett bűn az örök igazság szerint a halál és a testnek keresztje által lerontatott, mint a Róm. 5. 6. 8. 2. Kor. 5. És 53. mondatik a Krisztus tétetett mi helyettünk bűnné, hogy mi lennénk istennek igazsága a Krisztusban. A bűn által kárhoztatta a bűnt a testben, hogy a törvénynek igazsága bétöltetnék bennünk. Másodszor az által, hogy a bűnnel az ördög, a törvény átka, az isten haragja, az örök halál kárhozat, – az örök élet, áldás és igazság által lerontatott, mint Róm. 4. 5. 6. 7. 8. Gál. 3. 4. Zsid. 1. 2. 7. 8. 9. 10. a Krisztus lett miérettünk átokká, hogy mi lennénk megáldatva. A Krisztus a törvény átka alá vettetett, hogy mi megszabadulnánk a bűn és halál hatalmából. Az örök véghetetlen igazság és élet a megszenteltetés és váltság pedig megszereztetett a Krisztus által főképen az ő istenségénél fogva. Mint Ezs. 9. 40. 43. 54. És a bűnnek, ördögnek, pokolnak lerontása mindenütt a Jehova istennek tulajdonittatik. Hózs. 1. 13. Zach. 9. 13. Én vagyok én vagyok a Jehova, a ki eltörlöm á te bűneidet én magamért. A te vétkeidről nem emlékezem meg. Szolgálattal terhelsz engem a te bűneidben azt mondja a Jehova Ezsaiás 43. Ezért az apostol a Róm. 3. 4. 5 és Zsid. 1. azt mondja, hogy ő általa tisztittatunk meg a mi vétkeinkből, ő törli el a bűnöket, halált, ördögöt, ő békéltet ki bennünket istennel, keresztjének vére által, ki az istennek testben elbocsátott fia, a ki által a világ teremtetett. Harmadszor a ki mindenek előtt volt, istennek formájában volt, ki az Atya istennel egyenlő, kiben az istennek teljessége lakozik test szerint, ki az isten ábrázatja, személyének kimetszett bélyege, isten hatalma és bölcsesége. Ugyde a Krisztus istenségénél fogva egyenlő az Atyával, önálló
Jehova istennek egy szülött fia, kit az Atya elbocsátott testben, az Atyának tulajdon fia Ján. 1. 5. 10. 1. Ján. 3. 4. 5. Rom. 8. istenségénél fogva létezett önmagától és teremtett mindeneket és képe istennek. Tehát istenségének erejével bocsátja meg és törli el a bűnöket s testének halála, szenvedése csak istenségének volt eszköze, a mint meg van irva: isten a maga vére által váltotta és szerzette meg az eklézsiát. A Fiu isten az örökké való lélek által a maga testét feláldozván, talált a mi számunkra örök váltságot. Zsid. 9. 10. lásd Zsid. 7. Az áldozat, Krisztus halála, örök váltság, örök papság, az ő örök istensége – az ő örökkévaló s halhatatlan lelke által van.
A kegyelemnek pedig háromféleképen lett elég téve:
Először. Mivel istennek Ádám által elvesztett képe, istennek az Atyávál egy lényegü, egyenlő és véghetetlen képe által visszáállittatott; azaz a Krisztus lett minekünk igazságunk, életünk, megigazulásunk és megszenteltetésünk; azaz ő állitotta vissza elveszett erényeinket. 1 Kór. 1. 2. Eféz. 1. 3. 4. 2 Kór. 3. 1 Kór. 15. Napról-napra mindinkább megujittatunk az ő képére az isten lelke által. Öltözzétek fel az uj embert, ki isten szerint teremtetett. Igazságunk pedig visszaszereztetett a Krisztus feltámadása által és e feltámadás is az istenség ereje. Róm. 4. 5. 8. 2 Kór. 13. Ján. 1. 2. Meghalt testének erőtelensége, és él istenségének erejénél fogva. Én leteszem az Én lelkemet és meghalok és saját erőmmel feltámadok. A Krisztus istenségénél fogva lényeges képe az istennek, Zsid. 1. Kolos. 1. 2. Ján. 1., tehát a Krisztus istenségének erejével állitja vissza az isten képét, az elveszett erényeket. "Meghalt a mi bűneinkért és feltámadott a mi megigazuiásunkért." Róm. 4. Timot. 1. 2.
A Krisztus a halált eltörlötte és megszerezte az életet, Ur és lélek. "A hol az Urnák lelke, ott van a szabadság," azaz a Krisztus az ő istenségénél fogva szellemi lény, Jehova, isten; volt szent lelke és szellemi hatálya, melylyel minket az elveszett (isteni) ábrázatra átalakit. 2. Kór. 3. Ime a Krisztus istenségénél fogva megválténk.
Másodszor elég tétetett az isten irgalmának, a választott lelkek bűnből, vétekből, hamisságbél váló feltámasztása és azoknak megelevenitése által. Ján. 5. 6. 10. Eféz. 2. Kolos. 2. Róm. 6. 8. "Meghaltátok a Krisztussal a, bűnöknek és feltámadtatok ő vele." Eljő az óra, melyben a halottak meghallják az isten fiának szavát és élni fognak. Fel kellett néki támasztani a testeket is a porból. Ján. 5.6. "A kiknek lelköket megelevenitettem, amaz élő kenyér az én testemnek eledele
által, azokat feltámasztom az utolsó napon." 1 Kór. 15. Ugyde a feltámasztás az istenség ténye, nem a testé.
Harmadszor. Eleget kellett tenni az irgalomnak mindenek helyreállitásával, kibékitésével, hogy uj ég és uj föld teremtessék és a teremtés a romlottság hiábanvalóságáhél kiszabadittassék. Rom. 8. Kol. 1. 2. Eféz. 1. és 65. Ugyde az első és uj teremtés egyedül az istenség munkája. Ézs. 45. Zsolt. 102. Zsid. 1. A Krisztus tehát ez okoknál fogva istenségével a mi közbenjárónk.
Másodszor: A Krisztust mindkét természetére nézve nevezzük közbenjárónknak, mert azt mondja a Szentlélek, Ezsaiás 7. 9. 35. 54. Hózs. 1. 3. Zofón. 3. Jóel. 3. Zakariás 2. 3., hogy a megváltó Jehova, isten, isten fia. Megváltom őket én a Jehova-Atya a Jehova által és az ő istenek által. A mi igazságunk neveztetik Jehovának, embernek és asszony magvának, igaz istennek és embernek. 1 Tim. 2. 3. Tehát tudatlanok a váltságellenesek, vakok és balgák, a Stankar hitnézetének utánzói, kik tagadják, hogy a Krisztus mindkét természetére nézve közbenjárónk volna.
Kárhoztatjuk itt a Manicheusok hitnézetét is, tudniillik azokat, a kik az istent egy vagy más módon a bűn szerzőjévé teszik.
Először: Mert meg van irva az 5. zsolt., hogy az isten nem akarja a bűnöket, azaz bünt nem akarhat, nem mivelhet. Az isten egyedül azt cselekszi, a mit akar. Zsolt. 114. 135.: ugy de nem akarja a bűnt, tehát nem is cselekszi. És mivel az isten legfőbb igazság, világosság, elet: öntermészetével ellenkezőt nem tehet.
Másodszor: Mert azt mondja az irás, hogy isten a bűnt gyűlöli, a hamisságot nem nézheti, csalárdságot vagy bűnt cselekedni nem tud.
Harmadszor: Mert tiltja és megbünteti a bűnöket: a melyeket pedig büntet és tilt, azoknak szerzőjévé nem lehet.
Negyedszer: Mert azt tanitja az irás, hogy az isten nem büntethetné az embereket, és nem lehetne a világ birája, ha a bűnt akarná és cselekedné. 1 Móz. 18. Róm. 2. 3. Ha bűnöm az isten dicsőségére van: hát akkor engem mint bűnöst miért büntet?
Vissza vetjük azok szőrszálhasogató és sz. irásbeli alapot nélkülöző okoskodásait is, kik azt mondják, hogy Ádám szükségképen, isten véqzéséből esett ki ama boldog épségből.
Először: Mert megtiltotta Ádámot, hogy el ne essek. Ha pedig azt elvégezte volna, ugy akarta volna is, mivel "minden akaratom és minden végzésem meg lészen." Ézs. 46. 55. 57. Ugyde nem akarta
isten Ádám bűnét és esetét. Zsolt. 5. 1 Móz. 2. 3.: tehát nem is végezte azt. Mert csak azt végezi és cselekszi az isten, a mit akar. Zsolt. 114. 135. Mindeneket, valamiket akar, megcselekszik. Eféz. 1. "A ki mindent az ő akaratjának jó kedve szerint cselekszik."
Másodszor: Mert kimenti magát az isten és Ádám esetét az ő engedetlenségének tulajdonitja. "Kicsoda mondotta te néked, hogy mezitelen volnál? avagy nem ama fának gyümölcséből ettél-e, melytől megtiltottalak vala, hogy abból ne ennél." 1 Móz. 3. Róm. 5. 6.
Az ember engedetlensége és törvényszegése miatt jött be a bűn és halál. "Élek én isten, ki nem akarom a bűnösnek halálát." Ezék. 3. 18. 33. A te veszedelmed te belőled van, mert én bennem megtartás vagyon, a te bűneid okozták néked ezt.
Harmadszor: Mert Éva és Ádám önként, minden mások kényszeritése nélkül estek el. Ha önként, senkitől sem kényszerittetve esett el: tehát nem szükségképen lett esése. Mert önként, szabadon, minden kényszerités nélkül esni, bukni, és szükségképen esni, ellenkeznek egymással. Zsolt. 49. Az ember, a midőn becsületben élt, nem vette azt eszébe. Bölcses. 7. 15. 17. 19. Az isten az embert saját elméjének kezében hagyta, azaz saját szabadságára bizta. "Elődbe tettem a tüzet és vizet."
Negyedszer: Mert az isten képére szabadnak volt teremtetve: tehát szükségből nem vétkezhetett: minthogy képes volt esni és el nem esni is. Már az eset után a megfosztatás szükségéből esik; de midőn még tehetsége volt, hogy ne vétkezzék, önként esett el. Kol. 3. Eféz. 3. 4.
Ötödször: Mert Ézs. 48. Jer. 3. azt mondják, hogy az isten a bűnöket előre látja, az Ádám esetét előre tudta, de szükségessé nem tette és el sem rendelte. Tudtam hogy kemény vagy, és a te nyakad vas inakból áll, és a te homlokod olyan mint az acél. Láttalak téged, hogy vétkezél én ellenem, azért anyádnak méhétől fogva gonosznak neveztelek tégedet; mostan lettek azok és nem régtől fogva: azaz nem én cselekedtem, hogy elestél az én előlátásommal, hanem te magad, a te engedetlenséged által. Megengedte tehát, hogy az ember elessék, de nem tette azt szükségessé. Ézs. 50. "Eleresztettem a te anyádat a vétkezésre." Zsolt. 83. "Eleresztette a népeket az ő vétkeikben." Csel. 14. Megengedte, hogy járjanak a népek a magok utam. Azok a bűnök vagy rosszak pedig, melyeket az isten mondatik cselekedni, például: megkeményitem, megcsalom, gonosz értelemre
vezetem: istenre nézve "antimisthia," azaz az előbbi bűnnek büntetése; de az ördögre nézve és a bűnös emberekre nézve vétség. És valamint az, a ki valakit rossz bűzzel, kénnel és ganéjjal füstölve akar megbüntetni, nem szerez rossz bűzt a kénbe és ganéjba, hanem az azokban már létezik: ugy az isten, midőn az ördög által a harag eszközei által bűnökkel bünteti a bűnöket, nem szerez azokban semmi bűnt, hanem természetesen bennök vannak azok az eset után az ördögben és emberekben. Eféz. 4. Róm. 1. Megvakittatnak a tudatlanság által, a mely bennök vagyon. 2 Móz. 7. 8., lásd a Fáraó történetét. Ezeket az isten igéjéből vettük. Az eredmények [!] további apró részleteit elvetjük. Mert az egyszerű igazság bennünket kielégit, főleg pedig azért, hogy az oktalanságokat kikerüljük, hogy az istent a bűnökbe ne vegyitsük, hogy istentől nz igaz itéletet és büntetés jogát el ne ragadjuk. A mitől mindtől megfosztatik az isten, ha a bűnökben gyönyörködik, avagy azokat cselekszi vagy akarja, helybehagyása és végrehajtása áltai. Mert hogy a bűnök megbocsátása által akarja, arról már vallást tettünk.
Az isten valóságos és lényeges egységéről és alakjáról pedig a valóságos és egylényegü és egyenlő háromságról (de reali et coessentiali et coequali Triade) és a Krisztusnak és Szentléleknek örök- és imádandó istenségéről isten igéjéből ilyen vallást teszünk:
Az istenről.
Hiszünk egy istenben, és vallást teszünk arról, – ki is a Jehova Elohiim, azaz három bizonyságtevő: Atya, Fiu és Szentlélek. És valamint a Háromságban, Atyában, Fiuban és Szentlélekben valóságos és lényeges egységet, vagyis egy istenséget, s az isten egy alakját valljuk: ugy valljuk az Atyának, Fiunak és a származó Szentléleknek egy állatu, egy lényegü, egyenlő és a személyeknek egyenkénti tulajdonsága által lényegesen megkülönböztetett háromságát; a mely azoknak tiszte és kinyilatkoztatása szerint van elkülönözve, a mi egymástól különböző. Mert az Atya a szózatban, a Fiu férfi alakban, a Szentlélek a galamb képében nyilatkoztatta ki magát.
Egy istent hiszünk, mert az irás mindenütt a Jehovát és egy istent tárja előnkbe. 2 Móz. 3. 20. 5 Móz. 4. 5. 6. Halljad Izráel, a Jehova Elohiim az egy Jehova. Ézs. 43. 44. 45. 48. Lássátok meg, mert csak én vagyok a Jehova-isten, én mellettem, rajtam kivül, ná-
lam nélkül, előttem, utánam nincsen más isten. Háromságot hiszünk azért, mert az irás ezt az egy Jehovát Elohiimnek, azaz három önállónak, három bizonyságtevőnek nevezi, annak a háromnak, a ki az angyalok és férfiak alakjában magát egy Jehovául kijelentette. Továbbá mivel az egy Elóhiim-istennek többséget tulajdonit az irás. Teremtsünk embert: ime Ádám olyan, mint egy mi közülünk. Harmadszor. Mvel a szülő és küldő Jehova a küldött Jehova-fiutól, a születettől megkülönböztetik. S a Fiutól a Szentlélek más vigasztalónak neveztetik, és lehetetlen is a természettel, valósággal személyesen megkülönböztetett tulajdonságokat összezavarni. Lehetetlen, hogy az Atya legyen a küldetett és megtestesült Fiu, s ellenkezőleg lehetetlen, hogy a Fiu legyen az őt nemző és küldő Atya. Megkülönböztetvék különböző tisztök szerint; más az Atya tiszte, más a Fiué – az ő személyében; de az istenség egy természetében egy tiszte van az egész háromságnak.
Harmadszor. Látható, érezhető, megfogható nyilatkozatánál, különböző alakjánál, neménél és formájánál fogva. Az Atya a szózatban, a Lélek a galamb, a Fiu a férfi formájában. Természet ellen cselekesznek, a kik ezeket összezavarják. Negyedszer, mert az apostoli hitvallás és keresztség valóságos háromságot tár előnkbe. Tehát megsemmisitik az apostoli hitformát és keresztséget, a kik a háromságot tagadják. Ezért hiszünk az Atyában, Fiuban és Szentlélekben és Krisztusban, istennek örök Fiában, ki öröktől fogva született, az Atyának iényegéből, mint az ő kimetszett bélyegében és az Atya dicsőségének fényességében. És valamint az Atya nem lett előbb Isten, mint Atya, ugy a Fiu az Atyának képe, jellege, bölcsesége, ereje, hatalma, karja, igéje nem lett előbb Jehova mint Fiu. Mert az istenben nincs semmi változás. Malak. 3. Jakab 1. 1 Sám. 15. Ézs. 40. 41. 55. 57. Zsolt. 89. 102. Zsid. 1. Te ugyanaz vagy és meg nem változol. "A Jézus Krisztus tegnap és ma ugyanaz." Tehát a Fiu-isten nem kezdett lenni Jehova, hanem az volt öröktől fogva. Mikeás 5. Zsolt. 110. Az ő kijövetelei öröktől fogva vannak, az anyaméh előtt. Hajnal előtti harmata az ő születésének, azaz kezdettől fogva e világ teremtetése előtt született; minden teremtések előtt született. Kol. 1. 2. "Én öröktől fogva való bölcseség minden idők előtt fogantattam és rendeltettem és ő vele együtt jelen voltam a teremtésben." "Az ige isten vala és az az Ige isten kezdettől öröktől fogva az istennél volt." 1 János 1.
Továbbá a Krisztus az Atyának fényessége és bölcsesége. Tehát nem lehetett az Atya Fiu nélkül, mint a nap az ő sugárai nélkül. Mert az Atya, isten az ő bölcsesége és ereje által: az Ige istenben és istennél örök élet. Ez az élet öröktől fogva volt az istennél. 1 Ján. 4. Harmadszor. "Rajtam kivül és előttem, utánam más isten nem volt", tehát a Fiun kivül az Atya nem isten és a Fiu sem az Atya nélkül. És a Fiu valamint nem előbbi, ugy nem is utóbbi az Atyánál. Mert azt mondja: én utánam nem lesz, azaz Én nálam Atyaistennél nem lesz utóbbi isten, miként előbbi sem volt.
Tehát azt mondjuk és valljuk, hogy a Krisztus igaz isten, Jehova, nagy és egy, a kin kivül nincsen más; ki Istennek formájában van és kinek élete vagyon ő magában. És hogy három módon egy és egyenlő az Atyával. Elsőben, természetének azonságánál fogva, mert mint az Atyának élete vagyon ő magában, ugy adta a Fiunak Is, hogy legyen élete magában. Ugyde az Atya élettel birt és létezett önmagában öröktől fogva, nem a Fiuban, sem a Szentlélekben: tehát az Ige Fiu a maga istenségénél fogva önmagában létezett, mint az Atya, nem az Atya személyében, mint a Szervét kutyái ugatják. A mint az Atya létezett, ugy létezett a Fiu is. Az Atya valósággal személyileg jelenlétileg, nem előhatározatilag létezett: tehát a Fiu is ugy. Az Atyának nem mindene a Fiué, de az Atyáé, hogy legyen öröktől fogva önálló Jehova. Tehát ugyanez a Fiunak is tulajdona, t. i. hogy legyen öröktől fogva önálló Jehova. Ján. 10. 16. 17. Másodszor a munkálkodás, választás, teremtés, megváltás, megelevenités azonságánál fogva: a melyeket az Atya cselekszik, ugyanazokat hasonlag cselekszi a Fiu is. Harmadszor, a mint imádtatik az Atya, ugy imádtatik a Fiu is.
Viszont tanitjuk, hogy az Atya, Fiu és Szentlélek három módon különböztetnek meg. Először, személyes tulajdonságuk által, a Fiu születése vagy fiusitása, a Szentlélek személyes származása által. Másodszor, sáfárkodási tisztök által. Mert egyedül az Ige (logos) Fiu lett testté, azaz testben megjelent isten, ki testet vett föl, egyedül ő a közbenjáró, főpap. Egyedül a Szentlélek záloga az örökségnek a választottakban. Harmadszor, megjelenésök által. Mert egyedül az Atya ád szózatot az égből; egyedül a Szentlélek száll le galamb képében; egyedül a Fiu kereszteltetik meg szolgai formában a Jordán vizében.
Ugyanez okoknál fogva valljuk és tanitjuk, hogy a Szentlélek igaz isten, ki istennek formájában van és önmagában élettel bir. És ezt a Szentlelket az Atyával és Fiuval egy állatu, egy lényegü és
egyenlő istennek istensége ugyanazon előnyeiért valljuk, a melyeknél fogva az Atya és Fiu isten. Mert Ézs. 6. 11. 48. 61. Zsolt. 104. nevezi őt Jehovának, teremtő istennek, megtartónak; továbbá 1 Kór. 3. 6. 12. 2 Kór. 6. igaz és egy Urnak, az ajándékok szerzőjének és osztogatójának, oly istennek, kinek a választottak a templomai. Igy Csel. 5. 28. is igaz istennek és Jehovának neveztetik, személyileg származik az Atyától; tehát szükség, hogy istentől való isten kgyen. Mert lénye az Atya lényéből származott. Hiszünk a Szentlélekben, imádjuk a Szentlelket mint egyedüli és igaz istent: mert a kiben hiszünk, azt imádjuk is.
Önállóságot vagy személyiséget (hypostasia) pedig ez okoknál fogva tulajdonit az irás a Szentléleknek:
Először: mert Jah, seregeknek Jehovája, Ézs. 6., a ki Jehova, önálló, önmagában létadó (essentiator) élettel és személyiséggel bir. Mert 2 Móz. 3. igy magyaráztatik a Jehova szó; a Jelenések könyvében pedig igy: a ki létezik, a ki létezett, a ki lészen, és majdan el fog jőni. A ki vagyon, a ki vala és a ki eljövendő, mindenható. Igaz istennek hivatik azért is, mert imádandó isten; Lélek, mert szellemi lény. Ján. 4. 2 Kór. 3. A hol az istennek lelke vagyon, ott van a szabadság. Ha van és létezik: ugy lény.
Másodszor: mivel teremt, teremtő; megtartja a teremtményeket, s táplálja, élteti. 1 Móz. 1. Az Urnak lelke táplálta a teremtett anyagot. Zsolt. 104. Bocsásd ki a te lelkedet és megujulnak. Bölcs. 1. Ézs. 40. 41. Kicsoda segélette a Jehovának lelkét a teremtésben?
Harmadszor: megjelent a Szentlélek férfi és angyal alakjában Ábrahámnak, Lotnak. 1. Móz. 18. 19. Mint a Krisztus, ugy járt elől a Szentlélek is a tűzben és felhőben; megjelent a galamb testi alakjában. Luk. 3. Mát. 3. Ján. 2. Nem teremthetne, nem adhatna másoknak lényeget, életet, mozgást, ha magában, mint létadó Jehova önállóan nem léteznék, a mint Ézs. 40. 41. 43. 45. 47. mondja: az a mi nincs, nem létezik, másoknak létet és lényeget nem adhat. És ha a Szentlélek nem volna szellemi lény, nem birna tulajdon létezéssel, nem jelenhetne meg testi alakban. Csak a lény jelenhet meg, mint lény; a járulékok, tulajdonságok, a mint külön nem léteznek, ugy lényeket alkotni és a magokén kivül más lényekül megjelenni nem képesek.
Negyedszer. A választottakat megeleveniti, ujjá szüli, megtartja, vezeti s azokban minden jót végrehajt, Ján. 4. 5. 6. 15. 16. Tit. 3.
Eféz. 5. 6. 1 Kór. 12. eljegyzi a választottakat és zálog a választottakban. Ugyde egyedül a lelki örökké létező lény képes megeleveniteni és eljegyezni: tehát a Szentlélek jehovai lény.
Ötödször. A Krisztus más vigasztalónak nevezi őt, ki a világot megfeddi és a Krisztus javait szétosztja. Ugyde a Krisztus személyes vigasztaló: tehát ilyen vigasztaló a Szentlélek is, önmagában valósággal létező, mint a Krisztus.
Hatodszor. A Krisztustól testi fuvallatban, szélben és testi tűzben küldetik. Ha valóságos lény nem volna, ugy testi lényben nem küldethetnék, nem adathatnék. A Szentlélek vizhez, tűzhöz, szélhez hasonlittatik: tehát valóban szellemi lény.
Hetedszer: Hiszünk a Szentlélekben, imádjuk a Szentlelket; megkeresztelkedünk a Szentlélek nevében. De a választottak csak abban hihetnek, a ki létező, Jehova, teremtő, megváltó. A ki teremtmény, történetes [esetleges] minőség, abban nem hihetnek. És egyedül az élő jehovai Istennek nevébe lehet keresztelni; a minőségnek, a teremtménynek nevébe keresztelni nem lehet. Mát. 28. Márk 16. 1 Kór. 1. 3. Egyedül az isten szellemi lényét tartozunk tisztelni, nem pedig az istennek teremtett minőségét.
Nyolcadszor. Az istenben semmi sincs történetes, hanem minden vagyok (sum) s istenből nem is származhatik öröktől fogva teremtett minőség. A mi az istenben van, mindaz benne termett (increatum est) és lényeg: a Szentlélek az istenben van; származott az Atyától, Ján. 15., volt a teremtés előtt és a teremtéskor. Tehát a Szentlélek létező, szellemi lény.
Kilencedszer. Minthogy valamint az atyák, ugy a Vásárhelyre 1566. május hó 19-dik napjára összehivott zsinat tagjai is lételt vagy lényeget tulajdonitottak a Szentléleknek és a kolozsvári atyafiak is kátéjokban a logosnak és Szentléleknek istennel egyenlő létezést tulajdonitottak: mindezekért istennel és önmagokkal ellenkezőleg értenek, ha a Szentlélek létezését tagadják.
A lényeg (essentia) névvel pedig az isten egy alakja vagy lényeges istensége helyett élünk, és azt mondjuk Pállal, hogy ugyanaz az Atya, Fiu és Szentlélek, az egy Isten formájában létezők (hyparchontes) önmagokban élettel birók; mintha azt mondanánk, az egy lényeges istenségben, méltóságban és dicsőségben. Mert az istenben semmi sincs esetleges: hanem leszek, vagyok, Jah, Jehova létező. A személy névvel élünk hypostasis, prosopon helyett. Miként az Atyának hypo-
stasist,vagy tulajdon maga magában fenálló, megkülönböztetett élettel biró lényt tulajdonit Pál a Zsid. 1., ugy Krisztusnak is ugyan ő a 2 Kór. 2. prosopont, azaz önmagában élettel biró, s közölhetetlen tulajdonságánál fogva megkülönböztetett személyt tulajdonit. – A háromság névvel élünk az Elohiim, azaz hármas isten helyett. Mert Elohiim többes számja az Elohá-nak, az Él s hóva-tól, mely participiuma e szónak "hava," azaz vagyok, voltam. Az összetett "Él" az Atya, a "ho" a Fiu, a "va" a Szentlélek szóval helyesen forditható. Hármas isten, azaz a három létező, kik önmagokban élettel birnak az isten egy alakjában. És az egy, azaz az istenségnek egysége az istennek egy formája a háromság. Tehát gonoszul cselekesznek, a kik az egységből és háromságból négységet kovácsolnak, mert a háromságon kivül nincs semmi istenség, sem az egy istenségen kivül semmi háromság. Ézs. 43. 44. 45. Ugyde az istenségnek egész egysége és hároms ága az Atyában, Fiuban és Szentlélekben van, e hárman kivül pedig sem egység, sem háromság nincsen.
Hiszünk a Fiuban, mind a két viszonyt tekintve, ugy is a menynyiben Fiu, ugy is a mennyiben Jehova a Jehovától, isten az istentől s nem magától, hanem az Atyától van, ki a háromságnak a származás és rend, nem pedig az idő tekintetéből kezdete. Mert az Atyán és Fiun kivül nincs semmi istenség; az egy kezdeten, egy istenségen, egy háromságon kivül nincs más, honnan volna hát a Fiunak az ő istensége az Atyán kivül, azon istenségen és háromságon kivül, a melynek kezdete az Atyában van.
Tehát a niceai hitvallással és az Athanázéval s a szentirással valljuk, hogy a Krisztus ugy is mint Fiu, ugy is mint isten az Atyától van. Mert azt mondja: "Az Atya adta a Fiunak, hogy legyen élete ő magában", azaz adott neki önálló istenséget. "Én nem jöttem magamtól." "Nem magamtól vagyok, hanem ő tőle." Ján. 3. 6. Semmit sem cselekedhetik a Fiu magától az Atya nélkül. Tehát valamint nem cselekedhetik, ugy nem is létezhetik magától. Mert az Atyáéval egyező cselekvése lényének azonosságából és egyvoltából származott. Ján. 5. 8. 10. 16. "Én és az Atya egy vagyunk." Tehát "a melyeket az Atya cselekszik, ugyan azokat cselekszi hasonlóképen a Fiu is." A Fiu az isten teljessége és Szentlélek által cselekszik mindent, önmagában; mert valamint élete van önmagában és magától létezik, ugy maga cselekszik, de nem magától (per se sed non a se). Ján. 5. 6. 7. 8. Kol. 1. 2.
Együtt imádjuk az Atyát, Fiut és Szentlelket a mennyiben egyek, hanem azzal a renddel, melyet az Atya elibünk tett, tudniillik hogy az Atya lélekben és igazságban a Fiuban és a Fiuért a Szentlélek vezérletei közbenjárása és indításából imádtassék. Mert senki sem jő a Fiuhoz s nem ismeri a Fiut Szentlélek nélkül, nem is hihet senki s nem imádhatja az Atyát hitből a Fiuban Szentlélek nélkül, a mint János 5. 6. 14. 15. 16. Róm. 5. 8. Eféz. 1. 4. mondatik.
Ez a mi vallástételünk a Háromságról, melyet később bővebben fogunk kiadni.
Felelet a Szervét-követők érveire.
Jól lehet a Szervét követők egyes érvei már többektől rendre megcáfoltattak, mindazáltal azoknak erőségeit rövidség okáért nyolc fejezetbe vontuk össze, nehogy az együgyüeket e vargás okoskodások elakaszszák. Első erősségök a Szentháromság tagadóknak: Pál megtiltja a Kenophóniát, azaz a szók üres és haszontalan voltát, a vén asszonyi meséket: ugyde ezek a szavak háromság, hármas, háromszemélyü lényeg, állomány, személy, tulajdonság, mind a szavak haszontalansága, szóujitások, melyek a szentirásokban nem találtatnak. Fejünk vesztése alatt soroljuk el ezeket és állitjuk, hogy nincsenek a szentirásban. Tehát eretnekek, a kik az istenről ezeket tanitják: mert azt nem mondja, hogy én vagyok a háromság, Én lényeg vagyok, a Krisztus személy: hanem azt, hogy Én vagyok az isten.
Közönséges (catholicus) felelet.
A nagyobbra igy felelünk: az apostol megtiltja a szavakkal való versengést, a szóharcokat, vagyis midőn valaki a dolgot mellőzve a szavak felett verseng, mint a Szervét ebei elmellőzve a dolgot, azaz az istennek egységét, háromságát az egy Jehova-Elohimról nem vitáznak, a Krisztusnak és Szentléleknek örök istenségét ellopják, eltemetik, ravaszul és csalárdul elnyomják, a kecskeszőréről, a ganéj és keni apati haszontalan és üres csalások a külhéj és jelentéstelen szavak felett versengenek. Ezt jelenti a kenofónia, azaz szavak hiábavalósága, a melyet antitheses pseudonymu gnoseos vagyis hamis nevű kevély tan ellenvetéseinek nevezünk. Mert a szervétiek hamisan és gonoszul azt vélik, hogy az ő eretnekségök nagy tudomány, holott az az egész szentirás, apostoli hitvallás és keresztség ellen van: fa, széna, szalma,
fövenyen épült, melyet isten tüze rövid időn megemészt. Melynek oka ez: mert állhatatlan minden órán változik és módosittatik. A mint elsőben Kolozsváron kitojta a vipera mint skorpió tojást, vagy megszületett az ördögtől ásott kut füstjéből. Jel. 8. 9. Gyulafehérváron az Ur 1566. éve april havának 26. 27. 28-dik napjain, megcáfoltatott és megigazittatott miként azok tételei és aláirásai bizonyitják: azonban ez állapotban meg nem maradt, mert az a Gyulafehérváron készült igaz hitvallás Vásárhelyen csudás változtatás és hamisitás által vesztegettetett és másittatott ismét meg. Ez a második változtatás. Harmadszor a vásárhelyi végzés kijavittatott a káté kiadása által. Negyedszer ez a káté ismét a tordai zsinatocskán nyilt szónoklatokban meghamisittatott és visszavettetett. Mert a kátéban és a vásárhelyi zsinatban a Krisztusnak mint istennek lényeg, a Szentléleknek létezés, az Atyának állomány tnlajdonittatott. Vallják a háromságot, vallják a Krisztusnak külső istenségét, s hogy ő létező isten, istennek lényeges fia, öröktől fogva titkosan született Fiu. Hogy a Szentlélek hasonlag igaz isten, kinek az Atyával és Fiuval egyenlő létele és lénye van. Ime itt vannak a mindenféle széltől hajtogatott nádszálak, kik mindezekről megfeledkezve most uj hazugsagot költöttek és védelmeznek. Tagadják a háromságot, tagadják a Krisztus önálló istenségét, tagadják a Szentlélek önálló istenségét. – A hazugnak vissza kellett volna emlékezni. – Ezekből következtetjük, hogy ezek eretnekek, a kik kenofoniát, szóharcot, bolond és vénasszonyi kérdéseket szülnek, ezek esztelenek, a kik a hit körül hajótörést szenvedtek, azaz a hitet és igaz tudományt elvesztették, a tengerbe bémerültek, hiábavaló tudományokkal felfuvalkodtak, a kérdések mellett elaléltak. Ha százan jőnek össze és egyenként megkérdeztetnek, nem lesz köztök kettő, ki egy értelemben feleljen, hanem ellentétesen; nem nyugosznak meg az igaz beszédeken, hanem uj és haszontalan dolgokat gondolnak ki, ellenvetéseket tesznek és harcolnak. Mint a kaméleon, aképen változnak. Akármit irnak vagy beszédjökben felhoznak, mind teljes nyilvános ellenmondásokkal, álcázott és cimzetes háromságot gyártanak. – Krisztusnak és a Szentléleknek jehovai örök isteni nevét megadják, de magát a dolgot Szabelliussal és a tisztátalan Szervéttel eltörlik.
A kisebbikre igy felelek: gonoszul hazudnak a Szervét követők, hogy e szavak lényeg, háromság nem foglaltatnának a szent irásban.
Először valahányszor magát az isten Jáh-nak, Jehovának, Éhie-nek, Lészek-nek nevezi, azaz magát létezőnek, önállónak, létadónak nevezi, ugyanannyiszor véghetetlen és szellemi lénynek nevezi magát. Mert minden a mi létezik, lénynyel bir: az isten létezik, tehát lénye van.
Másodszor Ján. 4. Istennek nevezi a Szent lelket, azaz szellemi örök, véghetetlen és önálló lénynek.
Harmadszor Fil. 3. Azt mondja, hogy a Krisztus, a ki in morphi theu isten formájában volt egyenlő az Atyával, ugy létezik mint az Atya öröktől fogva, mint Ján. 1. 5. Péld. 8. Kol. 1. mondatik. Az isten formája feltétlenül lényt vagyis lényeges istenséget jelent: minthogy semmi minőség és semmi történeti az istenben nincsen. Helyesen mondjuk tehát, hogy a Krisztus az Atyával együtt létezik az isten formájában, lényében, méltóságában, istenségében. Az isten méltósága, az isten formája lény, Jáh, vagyok, Jehova. 2. Móz. 3. Ézsa. 43. 44. 45.
Negyedszer: az mondatik Kol. 2 Pliroma theotitos, somatikos en Khristo enikyn, azaz hogy az istenségnek teljessége somatice, azaz testileg és lényegileg, állományilag lakozik a Krisztusban. Ime az istenség betű szerint somá-nak vagy lénynek neveztetik. Eretnekileg hazudják tehát a Szervét ebei, hogy a lény szó nem volna a szentirásban. Mert ha lényegesen lakik az istenség a Krisztusban, ugy ő a lény.
Ötödször: az isten szeretetnek, istenségnek neveztetik, de az istennek szeretete, istensége "vagyok" Jah, személyes lényeg. Tehát az isten lényeges és lény, igy a szeretet mivel isten szeretete lényeg az istenben.
Hatodszor. Az apostol Zsid. 1. azt mondja: hogy a Krisztus az Atya hypostasisának, azaz személyének vagy lényének bélyege. A görögöknél hypostasis annyi mint substantia (személyiség) a hypo, sub és histemi sto szóktól. A hyphestamae második szenvedőjétől lesz a hypostasis; a zsidó szó is létezést jelent.
Hetedszer: az apostol betü szerint tulajdonit személyt a Krisztusnak. En prosopo Christu kekharismae, azaz a Krisztus személyében engesztelődtem meg ti érettetek. 2. Kór. 2.
Nyolcadszor: a mit a zsidók egy Jehovának hivnak, azt a mi nyelvünkön "egy istennek egy Jehovának és valóságos lelki állatnak mondjuk"; a mit a görögök triisnek, latinul három bizonyság tevő-
nek, magyarul "szentháromságnak" mondjuk. (1) Zsidóul nem beszélhetünk, hanem anyai nyelvünkön kell beszélnünk. Valahányszor az , Atya "gignens"-nek neveztetik, ha meg akarjuk magyarázni "szülő atyá"-nak, – ha pedig valaki az Atyát akarja meghatározni – mint az apostol is cselekedett – hypostasisnak avagy személynek kell őt magyarul neveznie. Tehát ezekre eképen felelünk. Minden közölhetetlen tulajdon önmagában élettel biró személy. Ugyde az Atya, Fiu, Szentlélek közölhetetlenül vannak egymás között. Mert az Atya nem Fiu, s ellenkezőleg a Fiu sem lehet Atya.
Kilencedszer Ján. 5. az mondatik, hogy az Atyának élete van önmagában, s hogy a Fiunak is önmagában van élete. De az istennek élete tulajdon létezés, hypostasis és személy. Mert az istenben nincs történetes és minőség: az Atyának van élete önmagában, azaz tulajdon személylyel s lénynyel bir. A Jehova Atya szülő, a Jehova Fiu szülött. Tehát amaz álcások a szóknak szine alatt (mint már mesterségök nyilván vagyon) magát a dolgot semmisitik meg.
Második erősség.
A szent irás istennek, egyetlen urnak, egyedülvalónak és egynek csak az Atyát nevezi: tehát a Fiu és Szentlélek nem az egy isten, nem az egy Jehova, egy és egyedülvaló isten, és nem is léteznek, hanem csak az Atya az egy isten.
Felelet.
A Szervét követők e fecsegését is bővebben megcáfoltuk isten ajkáról, de hogy a gyakorlatlanok együgyüségének felvilágositással szolgáljunk: igy felelünk.
Az előzmény a leghamisabb. Először mert a Fiu Jehovának, Urnak egy istennek, egvedülvalónak neveztetik, a ki mellett, a kinn kivül, a ki nélkül nem is volt, nincsen is Jehova, más isten, más Teremtő. A Krisztus maga mondja magáról, hogy ő Jehova, egy isten, ki előtt minden térd meghajol, ki mindent teremtett, megtart. De egyedül csak az isten a ki teremtő, a kit imádnak. A mint megvan irva: a te Uradat istenedet imádjad és egyedül csak ő neki szolgálj.
(1) Az eredeti szöveg magyar szavai.
De ez az egyedül imádandó a Krisztus Ézs. 4 és a Pál magyarázata szerint Róm. 14. 15. Tehát a Fiu Is az egy és egyedül való Jehova.
Másodszor: az apostol a Krisztust egy Urnak, egy közbenjárónak, nagy istennek, Thaddé Judás pedig 1 fej. egyedülvaló istennek és Urnak nevezi. Eretneki tévelygés tehát, hogy csak az Atya az egy isten.
Harmadszor: a Szentlélek ugyancsak egy Urnak és istennek neveztetik, a ki mindent cselekszik, mindenekben, és osztja az ajándékokat 1 Kór. 12. Tehát bolondságot beszélnek a Szervétféle disznók.
Negyedszer: az az egyedülvaló Jehova, a ki a Jáh, Jehova "leszek", a kezdet és vég, a teremtő, megtartó, megváltó, a ki tiszteltetik. Ugyde a Krisztus és Szentlélek Jehova, isten, Ur, teremtenek, megváltanak, megtartanak és hasonló tisztelettel imádtatnak mint az Atya. Tehát azok az egy és egyedül való isten. Mi módon legyenek pedig isten, Jehova, fölebb beigazoltuk.
Ötödször: a "Lógos"on kívül a Fiu-istenen kivül, a ki képe, jeflege, ereje, hatalma, bölcsesége, visszasugárzása, fényessége az Atya világosságának és az Atya személyének: e Krisztuson kívül, e Krisztus mellett, Krisztus-isten előtt Jehova és Elohiim vagy Háromság nem volt. Ezsa. 43. 45.
Rajtam kívül mellettem nincs Jehova isten. Tehát az Atya egy és egyedül való isten a Fiu nélkül nem lehet. Hazudnak tehát a Servét-féle ebek, kik azt álmodozzák, hogy az Atya egy isten legyen a Fiun kívül. Azért, midőn megnevezik az egy Atyát és egyedül való igaz istent, nem zárjuk ki a Fiut és Szentlelket; mert az egy Atya a Fiuval és Szentlélekkel egyedül való Jehova és isten, ezeken kívül nem Jehova-Elóhiim. Ézs. 43. 45.
Rajtam kivül, nálam nélkül Jehova és más isten nincsen, igy szól a Messiás-Jehova. Valamint midőn egyedül nevezzük a Krisztust egy Urnak, Jehovának, teremtőnek, megváltónak, imádandónak, a kin kivül más isten és megváltó nincsen; nem zárjuk ki az Atyát. Ézs. 43. 45. 1. Kor. 8. Judás 1. mert a Fiunak mindene az Atyáé és az Atya a Fiuban maradva, cselekszik minden munkát, Ján. 8. 10. 14. 15. 16. Tehát az Atya nem lesz egyedül való isten a Fiu nélkül; és az egy s egyedülvaló istenből a bálványok és teremtmények kizáratnak.
Harmadik erősség.
Gonoszság három istent vallani és azt mondani, hogy egy három; az egy Jehovából gyártani hármat. Ugyde a háromságot, három személyt tanítani annyi mint három istent tanítani. Tehát a személyek háromságát tanítani nem kell.
Felelet.
Midőn a Szervét vargájának bolond és gyermekes álbölcseletei február 24-dikén megcáfoltattak, akkor a Sátánnak e hazugsága is visszaveretett.
A nagyobbra igy felelünk: megengedjük, hogy több isteneket, istenségeket és Jehovákat vallani, vagy pogányok módjára kigondolni átkozott bálványozás, de midőn azt tanitjuk, hogy amaz egy és egyedül való Jehova, Elóhiim avagy háromság, három bizonyságtevő, hogy ez bálványkórság vagy több istenek gyártása volna, azt istentelenül fecsegik azok a kutyák, még pedig ez okoknál fogva:
Először: mert a szent írás az egy Jehovát mindig Elohiim-nak vagy három bizonyságtevőnek nevezi névvel és valósággal: azt mondta Jehova-Elohiim teremtsünk embert, azaz ama Jehova a ki egy természetü, de három megkülönböztetett tulajdonságu és természetü az Atya, Ige és Szentlélek. 1. Móz. 2. 3. 1 Móz. 18. Megjelent a Jehova Ábrahámnak; itt Jehovának a három férfiu neveztetik. S ellenben Ábrahám is a három angyalt egy Jehovának, egy Adonajnak nevezi: "Jehova-Adonaj, ha a te szolgád kedvet talál te előtted, hogy szóljak: avagy elveszted-é az igazat a gonoszszal egyben".
Másodszor: 5 Móz. 6. 2 Móz. 20. Halljad Izráel az egy Jehova-Elohiim, három bizonyságtevő. És viszont Elohiim azaz e három az Atya, Ige és Szentlélek egy Jehova vagyis csak egy. Tehát hazudnak e Szervét-féle fecsegők, hogy az egy Jehova nem a három Atya, Fiu és Szentlélek, mert az írás szóval s valósággal hármat nevez.
Harmadszor: mind a két szövetségbeli szent irás az egy Jehovát e három érzékelhető dologgal különbözteti meg.
Először: három tulajdon személyiséggel. "Mint az Atyának élete van önmagában" és létezik tulajdon személyében s nem lappang, nem foglaltatik másban, mint az esetleges vagy befoglalt dolgok: "ugy a Fiunak is adta, hogy legyen élete ő magában", vagy hogy az
isten formájában önálló legyen Ján. 5. Fil. 2. Engem a Messiás Jehovát a Jehova szült és léteztem ő nála öröktől fogva. Péld. 8. ez az Ige-isten kezdettől fogva az Atya-istennel volt istennek formájában az Atyával egyenlően. A ki Atya, Fiu nem lehet s annak nem is neveztetik. Ellenben a ki Fiu, Atya nem lehet.
Másodszor: Tulajdon tisztökkel. Egyedül az Atya tiszte mindent a Fiu az Ige által cselekedni, a Krisztust meghallgatni s meghallgatni minket is, mikor a Krisztus nevében kérünk. Ez sohasem tulajdonittatik a Fiunak és Szentléleknek. A Fiu nem cselekszik az Atya által, sem a Szentlélek. Egyedül az Atyától születik és jő ki a Fiu, s származik a Szentlélek, de ellenkezőleg nem! Egyedül a Fiu tiszte megtestesülni, közbenjáróvá bűnné és átokká lenni, ez az Atyának és Szentléleknek soha nem tulajdonittatik.
Harmadszor: megjelenésökkel. Egyedül az Atya szól az égből hallhatólag; egyedül a Szentlélek száll a galamb képében, egyedül a Logos jelenik meg férfi alalban. Tehát valósággal és személyesen léteznek s különböztetnek meg a háromság személyei és e három az Atya, az Ige, a Szentlélek az egy Jehova, és e három egy. Valamint ha azt mondjuk, hogy az egy napnak három megkülönböztetett tulajdonsága van, vagy midőn azt tanitjuk, hogy az egy napban három megkülönböztetett dolog van, nem csinálunk három napot; és ha azt mondjuk, hogy az egy lélekben három megkülönböztetett dolog van, ész, emlékezet, akarat, nem csinálunk három lelket; és ha azt mondjuk, hogy az ember kettőből áll testből és lélekből nem teszi azt, hogy két embert csinálunk egyből: ugy ha azt mondjuk, hogy az egy Jehova-Elohiim teszi ama hármat az Atyát, Fiut és Szentlelket, nem teszi azt, hogy több istent csinálunk mint 1 Kor. 8 mondatik: mert noha vannak olyanok, kik isteneknek neveztetnek, mindazáltal nekünk egy istenünk van, és midőn hármat sorol elő az apostol: az egy Atya-istent, az egy ur Jézust az egy és Ugyanazon Szentlélek Ur istent 1 Kor. 12. ezzel ő három istent nem alkot. Továbbá maga a Krisztus is azt mondja Ján. 5. 8. hogy ő és az Atya két bizonyságok, de azért magát és az Atyát nem teszi két istenné, hanem egygyé. Én és az Atya egy vagyunk. Balgaságot beszélnek azért a Szervét-féle ebek, hogy az irás azzal három istent alkotna, midőn az egy Jehováról azt mondja, hogy az Atya, Fiu és Szentlélek.
Negyedik erősség.
A Krisztus nem neveztetik Jehovának, öröktől fogva létező istennek, nem is létezik istenségére nézve, nem is volt az istennek az Atyától öröktől fogva született Fia, csak erélye ereje volt az istennek, hatályos igéje, minősége, hatalma, avagy teljessége az istenségnek; bölcsesség, de nem önléttel biró, s isten fiának is testére nézve mondatik az elővégzetben, mivel a Szentlélektől fogantatott, de valósággal és lényegileg teremtmény, az asszony magva, férfiu, próféta, az elküldött és megtisztitó Ige. Csel. 11.
Felelet.
Ezekben egész pokoli veszettségöket, a Fotinus, Szamozatenus, Ebion és Corinthius [Kerinthosz] minden dühét kiöntik s noha már ez is mind az isten ajkáról meg van cáfolva: mégis röviden igy felelünk rája:
Hogy a Krisztus a Logos öröktől fogva létezett igy bizonyitja be a szent irás.
Először: mert azt mondja, hogy pro panton, mindenekelőtt létezett, öröktől fogva a teremtés előtt az Atya előtt az Atyánál volt mint Jehova, Kol. 1. 2. Ján. 1. 5. 17. Ha Jah, Jehova az Atya előtt volt, tehát létezett.
Másodszor: midőn s Krisztus Mózesnek megjelent 2 Móz. 3. És 2 Móz. 13. 3 Móz. 14. Ézs. 35. 43. 45. magát Ehie, lészek, Jah Jehova, Ábrahiám, Izsák istene, megváltó Jehova, teremtő imádandó névvel nevezi, a kinn kivül nem volt más Jehova. Ő az öröktől fogva ön magától létező Jehova. Ugyde a Krisztus ez a Jehova: tehát ő létezik.
Harmadszor: Zsolt. 102. Zsid. 1. az mondatik, hogy az Isten e világ örököse Jehova, változhatatlan isten, ki a földet alkotta. Jehova te ugyanaz vagy! Ugy de a ki változhatatlan, teremtő Jehova, az létező isten. Tehát a Krisztus öröktől fogva létezik.
Negyedszer: Fil. 2. Az mondatik, hogy mindenek előtt Isten formájában volt mint az Atya, természetileg, az Atyával egyenlően. De az Atya öröktől fogva létezik; tehát a Fiu is létezik.
Ötödször: 1. Ján. 1. 2. 3. 4. 5. neveztetik életnek s világosságnak, mely az Atyánál volt, neveztetik megtestesült igének, istennek, ki megjelent testben; és élő istennek, ki szolgai formát vett magára.
Hirdetjük az Igét az isten fiát; és megismertétek a Fiut a ki volt vagyis létezett öröktől fogva, ez az Ige vala az istennél. Ha minőség lett volna, ugy nem létezhetett és nem testesülhetett volna meg, mert a sajátságok nem testesülnek meg. Az mondatik, hogy aképen bir élettel önmagában, mint az Atya. Ugyde az Atya öröktől fogva létezett, személyesen létezett önmagában: tehát a Fiu is önmagában s nem az Atyában létezett személyesen öröktől fogva
Hatodszor: Zak. 2. 3. 4. azt mondja, hogy az isten teljessége a Krisztusban személyesen létezett öröktől fogva, de az istenségnek teljessége személyes: tehát s Krisztusnak istensége is (somatica) személyes.
Hetedszer: Azt mondja az irás, hogy az Atya a Krisztusban volt, lakott és maradt, a Jehova-Krisztust szülte elbocsátotta, de az Atya öröktől fogva nem volt a minőségben, teremtményben, történetesben (a mi az istenben nincsen), hanem a személyiségben az önálló személyben (in somate, hypostatica persona). A milyen maga az Atya, olyan Jehovában lakozott, a kinek önmagában élete van. Az Atya minőséget nem szülhetett, hanem élő személyt, Jehovától való Jehovát, s maga személyének jellegét, azaz kinek önmagában önálló élete van, mint maga egyedül önálló, de nem lehetett az Atyának felkenni sem és világra küldeni a minőséget, hanem a létező Jehovát Zak 2. 3. 4. Engem Jehova-Messiást a Jehova Atya küldött. Az Atya küldött engem, "az égből az Atyától jöttem." Ján. 3. 6. 7.
Nyolcadszor: Róm. 1. 8. Ján. 1. 1 Ján. 2. 3 Tim. 3. Megkülonböztetik az isten egy szülött Fiát a testtől és azt mondják, hogy az isten formájában volt Logos és testet vett fel Fil. 2. Elbocsátotta isten az ő tulajdon Fiát testbe. Az Ige Isten testté lett, azaz testet vett fel. Az isten Fia az Atyával egyenlő az ő istenségének tekintetében, a mennyiben csudákat teszen, Szentlelket ad ő magából, feltámad a halálból, ugy létezik, mint az Atya, és együtt munkálkodott az Atyával Ján. 5. 10. Embernek fia testére nézve. Gonoszságot cselekesznek azért a Szervét vargái, kik az isten fiát az ember fiától meg nem különböztetik, midőn természetökre, személyökre, tulsjdonságokra és idejökre nézve különböznek. A mondatik, hogy a Fiu az égből szállt alá, és ugy vette fel s testet. – A test nem szállott az égből.
Kilencedszer: az apostol Kol. 1. 2 Zsid. 1. azt mondja Jánossal Ján. 1. 5. hogy az az isten Fia, a ki öröktől fogva világosság, élet
bölcseség volt és létezett az istennél, a ki a teremtmények előtt született. Első szülött volt minden teremtmény közt, ki által mindenek lettek, ki mindeneket igazgat, a ki a kezdet, minden teremtmények oka és végcélja, megtartó Ézs. 43. 44. Jel. 1. De az Atya létező és együttmunkálkodó istensége által lett minden. Az Atya minőséget, esetleget öröktől fogva nem szülhetett, fiut szült öröktől fogva. Tehát tulajdon értelemben volt Fia az istennek öröktől fogva 2 Zsolt. 10. vers.
Tizedszer: A Krisztus az istent tulajdon Atyjának hivja (Patrem idion) és az apostol azt mondja, hogy az Atya nem kedvezett az ő Fiának. Tehát az istennek tulajdona, hogy Atya legyen és a Krisztusnak hogy Fiu legyen. Tehát bolondot beszélnek a Szervét-féle disznók. Tulajdon az a mi egyedül egyre s mindig közölhetetlenül illik: de egyedül az Atyára illik, hogy legyen öröktől fogva szülő Atyja az ő Fiának, egyedül a Krisztusrs illik, hogy legyen egyszülötte az Atyának, ki minden teremtmény előtt született és nem közöltetik (communicatur) az Atyával és Szentlélekkel. Tehát valóban tulajdona az istennek, hogy Atyja legyen az ő Fiának.
Tizenegyedszer: Az istenben semmi sincs, nem is volt öröktől fogva esetleg, minőség. De a Logos ugy volt az Atya istenben, mint az Atya a Fiuban. Ugyde az Atya személyesen volt: tehát a Logos-Fiu is öröktől fogva és személyesen volt (hypartice et somatice).
Tizenkettedszer: Ján. 16. 17. az Atyánsk mindene a Fiué, de az Atyáé, hogy öröktől fogva létező Jehova, igaz isten legyen: tehát ugyanaz a Fiué is, hogy legyen öröktől fogva létező Jehova. Tehát a Krisztus Logos istennek igéje, de mindenek előtt istennek formájában létező isten. Az isten Ige, de ez az Ige öröktől fogva (hyparchi) volt, azaz létezett az istennél. Mert semmi sincs az istenben a mi nem léteznék, Jáh, Jehova nem volna; tudniillik olyan, a mi az istenben egy és az ő természetének azonságához tartozik. Semmi sincs az istennél a mi nem létezik, tudniillik a mi a háromságban megkülönböztetve van más Atya más Fiu. Péld. 8. Fil. 2. Ján. 1. 5. Tehát a Krisztus erény, bölcseség, de hypostaticus személyes olyan mint az Atya, azaz az Atyával egyenlően létező, kinek ugy van élete mint az Atyának, ki mint élet és világosság volt az istennél. Ez jelent meg a testben, ez vette fel a testet. Nem lehet minőségi kép, jelleg, világoság és atyai hatalom az Atyában, hanem lényeges: ugyde a Fiu az Atyában van, tehát ő személyes kép. Próféta, férfi, ember, test szerint
és hivatalára nézve, miként Teremtő, Jehova istenségére nézve. Ezekről többet. Kisebb az Atyánál mint ember az ő szolgai formájában, a mi bajunkban: hanem az Atyával egyenlőnek mondatik természete szerint Ján. 5. 8. 10. Fil. 2. Zak. 13. az ő istenségénél fogva.
Gonoszul összezavarják tehát a szóbeli igét az isten igéjével teremtett bölcseséget, mely a teremtményeknek adatott, a személyes jehovai bölcseséggel. Lásd Bölcsk. 7. 8. 9. 10.
Ötödik erősség.
A Szentlélek neveztetik a magasságos erejének isten, hatalmának és erejének. Az Atya kitöltött ajándékának, ki mindeneket a Krisztustól vesz: tehát nem isten, nem létező Jehova s nem is kell tisztelni.
Felelet.
A Szentléleknek személyes istenségét fölebb isten igéjéből többszörösen bebizonyitottuk s megmutattuk, hogy miért kelljen mint Jehovát, istent, teremtőt, megtartót, miegváltót, minden jó szerzőjét tisztelnünk: tehát a Szentlélek Isten erejének neveztetik mint a Krisztus, de személyes, Jehovai és létező erőnek, a mint a Szentlélek magát embernek, galambnak, tűznek, szélnek személyes alakjában kinyilatkoztatta. (1) Mert semmi nincs az Istenben egy, semmi nincs hármas, a mi "vagyok" Jáh, lényeg, azaz az istenségnek egysége ne volna; és a háromság egy lényü, egylényegü, személyes; a három egy. Az a Szentlélek, mely aképen Jáh, Jehova és önmagában létező mint az Atya, neveztetik a Krisztustól más vigasztalónak. A Krisztus személyes volt; tehát olyan a Szentlélek is.
A Szentlélek ihlette az atyákat, szólott az atyáknak, de a minőség szólni, tanitani, vezetni, teremteni, megtartani, véghetetlen személyes jehovaság nélkül, nem képes: tehát a Szentlélek létező Jehova.
Teremtett minőségben nem hihetünk, hanem csak az egyedül való igaz istenben: a Szentléllekben hiszünk a Szent lélek nevébe keresztelkedünk, a Szentléleknek temploma vagyunk: de csak az isten nevébe szabad keresztelkedni, csak a létező istennek házai a választottak 1 Kor. 3. 6. tehát a Szentlélek valóban Jehova, imádandó isten, kinek tulajdon személye van, a mint mondottuk.
(1) Abrahámnál, a Jordánnál, Jeruzsálemben.
Hatodik erősség.
Valamint a Krisztus elbocsátott és megtartó Igének neveztetik, nem pedig létezőnek, ugy istennek az atyákkal szólott angyala teremtés volt. Gonoszul tévelyegnek, a kik a Fiu Igét létező istennek hazudják, vagy második személynek, vagy másnak mondják, ki az ember fia előtt az istennél létezett volna.
Felelet.
A Szervét-féle vargáknsk e bolond ellenvetéseit is már bővebben megcáfoltuk, s még igy verjük kevés szóval vissza:
Először: a Krisztus neveztetik Igének, istennek, Jehovának, ki isten formájában van, mert a kiről János azt mondja, hogy Igévé lett, azt az apostol Filip 2 az Atyával egyenlően, ugy mint az Atyát létezőnek nevezi, és azt mondja, hogy szolgai formát vett magára; és 1 Tim. 3. testben megjelent Istennek vagy testet öltő istennek mondja Ézsa. 1. Ján. 1. 2. életnek és igének, a ki öröktől fogva az istennél volt, a ki testet öltözött magára. A Csel. 10. 11. részében Izráelnek igért ige a béke hirdető és a kegyelemnek igérete, az evangyéliom, megkülönböztetik a Krisztustól. És megtartó és idvezitő igének neveztetik. A Krisztus isten, a kit a zsidók testben megfeszitettek. Csel. 13. Pál igy szól: ez idvességnek beszéde néktek küldetett, a kit az őt nem ismerő fejedelmek megölettek. Gonoszságot cselekesznek tehát a vargák, midőn ezt mind összezavarják. A Jehova angyaláról pedig, vagy az atyákkal beszélő, atyákat megszabaditó, kivezető, tűzben és felhőben előttök járó angyalról pedig Pállal 1 Kor. 10 s Istvánnal. Csel. 7. azt mondjuk, hogy az a Krisztus a Logos volt, a ki által mindenek lettek. Ján. 1. Kór. 1. 2. Zsid. 1.
a) Mert Ehiének "lészek, vagyok" Jahnak, Jehovának neveztetik az az angyal, a ki Mózesnek a csipkebokorban, s Ábrahámnak és Jákóbnak megjelent. Teremtett angyalt pedig ezek: Jah, "vagyok" Jehova, azaz a János magyarázata szerint Ján. 5. Jel. 1. a ki van, volt és lesz" "kezdet és vég" "teremtő és megtartó, a teremtményeknek lényt, életet és mozgást adó" – sem hivatalosan, sem természetesen nem ihletnek meg. De a Krisztust ez, hogy ő önálló Jehova, igaz isten, teremtő és megtartó légyen tulajdonképen és természetesen ugy megilleti mint az Atyát ő vele egyenlőleg. Mert Ézsa. 43. 44. 45. Zsolt.
45. 102. Fil. 2 a Logos Messiás Jehovának istennek neveztetik, a ki előtt, a kin kivül isten és más Jehova nem volt.
b) Mint az Atya, kinek élete van önmagában isteni, ugy a Fiu is. Ján. 5.
c) Az Atyának mindene a Fiué. Az Atya én bennem én az Atyában. Én és az Atya egy vagyunk Ján. 8. 10. 16. 17. de az Atyáé, hogy természetesen legyen isten és nem viszonylagosan, nem hivatalosan: tehát ugyanez a Fiué is.
Másodszor. Az az angyal neveztetik Ábrahám és Izsák istenének. A teremtett angyalok nem Ábrahám istene: tehát a Logos-angyal az Ábrahám istene, a Krisztus volt, az isten Fia, az Atya követe, a közbenjáró.
Harmadszor: Amaz angyal, a ki Ábrahámmal beszélt, Ábrahám kezében megfogta a fegyvert, Jákóbbal birkozott, tényleg valósággal létező volt és maga magára esküdött meg Ábrahámnak 1. Móz. 22. ugyde a teremtett angyalok nem esküdhetnek magokra, hanem az isten nevére.
Negyedszer: Az a Jehova-angyal, a szövetség béke, és ujtestamentom angyala, kit az atyák imádnak, ki az atyákat megáldotta, megmentette, a zsidókat Egyiptomból kivezette. Csel. 7. 1 Kór. 10. 3 Móz. 14. De a teremtett angyalok nem imádtatnak, hanem az egyedülvaló egy és nagy élő isten. Tehát a Logos Krisztus, öröktől fogva, mielőtt a testet fel vette volna is, Jah, létező Jehova volt, a kit láttak, a ki munkálkodott, a kinek áldoztak. Jud. 6. 13.
Tehát hazudnak a Szervét-féle ebek, hogy a Krisztus nem ugy létezett volna mint az Atya. A mint az angyal nem volt teremtve, ugy az isten ereje nem lehetett teremtetett. Mert az istenben minden "vagyok" Jah, Jehova 2 Móz. 3. 6. Jel. 1. Ézs. 43. 45.
Hetedik erősség.
A Logos előzetesen neveztetett fiu-istennek, öröktől fogva születettnek, testére nézve az előtudásban: mert amaz ember, a létező fiu, a Szentlélektől fogantatott; tehát nem tulajdon értelemben isten és isten fia.
Felelet.
A Szentháromságról felséges II. János fejedelemhez irt védbeszédünkben több ezerszer bebizonyitottuk, hogy a Krisztus létező
Jehova, istennek tulajdonképen egy szülött fia. És ezzel a szurokba ragadt legyek és bogarak saját tőrökben megfojtatnak. Ha öröktől fogva való ige volt, a ki által mindenek lettek: ez az Ige a Jehova volt, az isten fia, az első szülött (prototokos) minden teremtmények előtt. Mint az apostol Kol. 1. 2. Zsid. 1, őt, ki által mindenek lettek Jehovának, isten fiának nevezi. Vagy pedig csak valami minőség, isten hatálya volt, mint a napban a melegség; vagy pedig emberi test volt, a mint a Szervét-féle vargák fecsegik. Ugyde minőségi hatály nem lehetett, mivel az istenben "vagyok" – s mindaz létezik, a mi által mindenek lettek: és amaz Ige hatalom, erő a Pál bizonysága szerint létezett. 1 Fil. 2. Kol. 1. Zsid. 1. Ján. 1. 5.
Test nem lehetett: mert valamint semmi nem volt a teremtés előtt, ugy test sem volt: semmi által avagy teremtmény által, vagy teremtett minőség által az isten semmit nem teremtett, hanem mindent ama Logos által, az ige által a ki isten volt az istennél. Ján. 1.
Azért a Krisztus az isten fia, a Logos, valósággal létezett a test felvétele előtt, és a Fiu istenségének természete által lettenek mindenek, nem a test által.
Ez az isten Fia, a ki mindenek előtt született, a ki által mindenek lettek; az Atya személyének képe és bélyege. Kol. 12. Zsid. 1. De a test nem volt öröktől fogva. Az Atyától születni, teremteni, Jehova, Jah, Izsák és Ábrahám istene lenni a minőség sem tudott. A test mindenekelőtt született: tehát sem nem a testre való tekintetten, sem nem minőségileg, hanem mindent előzőleg (hyparctice) és lényegileg létezett öröktől fogva és a teremtésben. Teremtett a Krisztus, és volt az isten fia saját istenségére való tekintetben. Mert az mondatik a Zsolt. 102. Ézs. 45. "A Jehova teremt mindeneket és hordoz az ő hatalmának szavával. "
Nyolcadik erősség.
A Fiu mindent az Atyától vett, valamint életét, ugy mindent a mivel bir: tehát kezdete van, mint teremtménynek.
Felelet.
A Fiu kétképen vészen az Atyától, mint a prófétáknál és Jánosnál irva van; önmagára való tekintetben vette az Atyától, örök, véghetetlen és idő nélküli születéssel, fiusodásssl azt, hogy Fiu. Azaz egy
istenségét, természete azonosságát, azt, hogy az Atya és Fiu egy, és ezt az Atyától birja; és azt, a mivel az Atyától megkülönböztetik, tudniillik fiui méltóságát, a melynél fogva tulajdon Fiu. A mint irva van.: az Atya adta a Fiunak, hogy legyen élete ő magában. Én magamtól nem jöttem. Én az Atyától való vagyok, az Atyától bocsáttattam és jöttem e világra. Az isten mondotta én rólam: ma szültelek tégedet. Én az örök bölcseségtől fogantattam, születtem, formáltattam és léteztem. Tehát minden kezdet nélkül született a Fiu és Logos (Ige), isten személyes bölcsesége nem teremtett, nem minőségi. A Krisztus Jehova, a kinél előbb nem volt isten. A Krisztus kezdet: okfő (principium), tehát a Fiunak semmi kezdetét nem lehet költeni. Világosság a világosságtól, Jehova a Jehovától, de idő, kezdet és eredet nélkül. Az Atyától való Fiu, de az ő kijövetele öröktől fogva való, egy örökkévalóság napjaitól. Mik. 5. Nem tulajdonit hát sehol az irás a Fiunak eredetet, épen ugy miként az Atyának. Mert az Atya nem kezdődött, ugy a Fiu sem kezdődött. Mikor az Atya megvolt, megvolt a Fiu is. Ez az Ige isten kezdettől, öröktől fogva megvolt az istennél. Balgaságot beszélnek tehát, a kik a Krisztus istenségének, születésének eredetet tulajdonitanak: holott a Jehova-Krisztusnak kezdetet, időt, egy betü sem tulajdonit.
Továbbá, hivatalára való tekintetben vészen a testben: igy vette istenségének teljességét, mely által minket istennel kibékit. Vett ajándékokat, de az emberekért és nem magának. De az, hogy a Fiu az Atyától veszen, nem szerez egyenlőtlenséget, sőt épen azzal igazolja a Krisztus, hogy ő az Atyával egyenlő, hogy ő isten és az Atyával egyenlő, minthogy az Atya a Fiunak magával egylényegü életet adott, az Atyával egyenlőt, olyat, a milyen az Atya, mivel az Atyának mindene a Fiué. Ján. 5. 16. 17. Valamit test szerént vészen, mindazt időszerént vészi. És ezért testére nézve kisebb az Atyánál.
Az átalános előrendelés – elővégzés – vitatók ellen. (Contra Holo-praedestinarios.)
A szentirás az átalános előrendelésvitatókat is a következő okokkal megcáfolja, (tudniillik azokat, a kik azt álmodozzák, hogy az egész világ el van választva; és az egyetemes igéretből egyetemes előrendelést állitanak) s tanitja, hogy az előrendelés csak kevesekre terjed és részletes, s hogy bizonyos száma és sorozata van a választot-
taknak egész a hajszálig. Mert a fejeknek hajszálai is mind számon vannak.
Először: mert betű szerint igy van megirva. Mát. 20. "Sokan vannak a hivatalosak, de kevesen a választottak." Azaz mindenek meghivatnak ugyan a külső ige által, de csupán az életre elválasztottak engednek annak, és kevesen vannak azok, a kik az életre elválasztattak. Mát. 7. "Kevesen vannak, a kik bemennek az életre a keskeny uton." Luk. 1 3. Mily kevesen tartatnak meg!
Másodszor: az eredményről következtetve az okra! Nem mindenek engedelmeskednek az evangyeliomnak, nem mindeneknek van hitök, hanem csak keveseknek. De egyedül a hivők a választottak: tehát a mint hite csak kevés embernek van, ugy az előrendeltetés is csak keveseké. Hogy pedig a hit, elhivatás, megtérés, megigazulás, üdvezülés az előrendelés eredménye, és mi módon folynak ugyanebből, azt rendre megbizonyitjuk eképen. Csel. 13. Egyedül azok hitték, a kik az életre voltak rendeltetve. Róm. 8. 9. A kiket öröktől fogva tudott, azokat el is választotta, a kiket pedig elválasztott, azokat el is hivta, a kiket elhivott, azokat meg is igazította, a kiket megigazitott, azokat meg is dicsőitette. Eféz. 1. Megáldott minket az isten a Krisztusban, a mint elválasztott volt a Krisztusban világ fundamentomának megvetése előtt. Tit. 1. 2. 1. Pét. 1. "Kegyelem és békesség adassék nektek az Atyaisten rendelése szerint választottaknak a hitbeli engedelmességre és a Szentlélek megszentelésére. " Igy megszorittatik az isten igérete is. "Az isten igazsága megjelent mindenekhez és mindenekben, a kik hisznek." Róm. 3. 4. De a hivők kevesen vannak. Ján. 3. 5. 7. 8. 10. Ez az istennek akaratja, hogy minden a ki hiszen. "Senki nem jő én hozzám, hanem az Atya hivandja azt. De az Atya egyedül a választottakat hivja és tériti meg belsőképen az ő lelkével és igéjével." Ján. 8. 10. 16. 17. "Ezek tieid valának, nekem adád őket és közülök senki sem veszett el." "Én névszerint ismerem az én juhaimat", tehát a választottaknak egy névsorok van. 2 Tim. 2. Ismeri az isten, kik legyenek az övéi. Jelen. 3. 4. 14. 20. 21. Senki sem tanulhatta meg az uj éneket, hanem csak azok, akik fel voltak jegyezve, a kiknek neve be volt irva az életnek könyvébe. Tehát harmadik oka a részszerinti elválasztásnak ez: mert az élet könyve és bizonyos névsor tulajdonittatik az istennek, a melybe a választottakat, a választottak neveit, tagjait, részeit, futásait, könyeit, csontjait, hajszálainak számait beirja. 2 Móz. 32. "Törölj ki engem az életnek könyvéből."
Zsolt. 56. 130. "Az én futásimat és tagjaimat megszámláltad. " Mát. 10. 12. Luk. l0. 12. 21. "Fejünknek szálai is számon vannak." Ha hajszálai sokkal inkább a személyek. Filippi 4. "A ti neveitek fel vanvak irva mennyben."
Negyedszer: Az irás azt bizonyitja, hogy az elválasztás szerint csak a maradvány idvezül. Róm. 9. Ézs. 10. Ha annyin lennénk is, mint a tenger fövenye, csak a maradvány fog idvezülni. Ugyde egyedül a választottak idvezülnek. Róm. 8. Eféz. 1. Tehát kevesen vannak a választottak és csak a maradványé a választás. Ézs. 37. A kegyelem csak a maradványért van. Jerém. 23. 39. Az én nyájamnak és népemnek maradványait összegyüjtöm. Lásd Hozs. 1. 3. Mikeás 2. 4. 5 A Jákob maradványa megtartatik. Bölcseség 1. 2. 3. Zakariás 8. Lásd a megtartandó maradványokról. Róm. 9. 11. A maradványok a kegyelem választása szerint tartattak meg: tehát nem egyetemes a választás.
Ötödször: A kegyelem megtartandó edényeit a szentirás megkülönbözteti a harag elvesztendő edényétől. "Jákobot szerettem. Ezsaut gyülöltem." Mal. 1. Róm. 9. Némelyeket az életre, másokat kárhozatra készitett. 2. Tim. 2. Kétféle edények vannak a nagy házban. 1 Kor. 1. 2. 2 Kor. 2. 8. 4. Krisztus evangyelioma esztelenség, tehetetlenség, halálos szag azoknak, a kik elvesznek, de életnek illatja a megtartandóknak. Esztelenül tévelyegnek azok is, a kik azt fecsegik, hogy a visszavetett Ézsau Saullal és a bálványozó Salamonnal megtartattak, midőn az irás ellenkezőt állit. Zsid. 10. 11. 12. Ézsauról 1 Móz. 26. "Senki se legyen közöttetek parázna és szentségtelen, mint Ézsau, a ki midőn bűnbánatra való helyet keresett, nem talált. 1 Tess. 3. Kir. 10. 11. Lásd Salamon gonoszságát; a Saulét pedig 1 Sám. 15. 36. És e tudományból nem következik, hogy az isten személyválogató volna:
Először: mert az egyenlőknek egyenlőkkel fizet és érdemök szerint; mert mindenek vétkeztek, mert mindeneket, ugy a választottakat, mint a harag edényeit örök halállal bünteti. A választottakat a Krisztusban, a kit azokért bűnné és átokká tette, a harag edényeit ömagokban. Róm. 3. 4. 5. 6.
Továbbá tartozáson kivüli ajándékokat adni az érdemetleneknek, akaratjának jó tetszése szerint, nem személyválogatás. Mát. 20., "avagy nem tiz pénzbe szerződtél-e meg én velem: Vedd fel a mi tied és menj el." "Avagy nem szabad-e nékem az enyémből azt mivelni, a
mit akarok?" Róm. 4. 9. 11. igy vitázik az apostol: "mid van a mit nem vettél volna?" A nem dolgozónak bére nem a tartozás szerint számittatik, hanem a kegyelem szerint, ha senkinek sem adná is a mivel nem tartozik, nem lehetne őt vádolni, ha pedig keveseknek ajándékozza azt, a mivel nem tartozik, kicsoda vádolhatja az istent. Fazekas, mi sár vagyunk; a bűnnek szennyes sarából szabadon formálja az edényeket, olyakká, a milyenekké akarja.
A választásnak, valamint a megigazitásnak és megtartásnak ezeket az okait számolja elő az irás: Az Atyában az eüdokiát, vagy jó tetszést, az isten kegyelmét. Eféz. 1. Róm. 8.9. 10. 11. A Krisztusban az érdemlő okot, a melyért némelyeket választ és megtart a harag edényei, a harag fiai, a bűnösök közül, hogy azokat kedveseivé, fiaivá, igazakká tegye; mert a Jézus Krisztus magát adta váltságul, a váltság béreül ő lett bűn, hogy mi lennénk igazakká; ő lett átokká, hogy mi áldottak lehessünk! A Szentlélekben a közlő okot, mert miként a Krisztusban elválaszt, ugy a Szentlélek által választásának eredményét végrehajtja; a Szentlélek által alkalmazza ránk az Atya, az Ige és hit által a választás gyümölcseit és egyéb jótéteményeit. Róm. 8. 1 Kor. 2. 12. 1 Pét. 1.
A választottakban a Szentlélek megszentelését, azaz, hogy a Szentlélek tisztitson: eszközei az Ige és hit, eredményei a megtérés, ujjászületés, megigazitás, uj élet, hit és jó cselekedetek. Mert egyedül csak a választottak tartatnak és térnek meg. Ján. 5. 6. 17. Csel. 13. Róm. 8. 9. 14.
Hatodszor. A Krisztus a maga jótéteményeit, áldozatát, könyörgését egyedül az apostolokra és hiendőkre alkalmazza. Ján. 6. 10. 16. 17. Én csak ezekért imádkozom, ezekért áldozom fel magamat, nem a világért. "Kegyelem és irgalom azok felett." És "Megőrzöd a szerződést, megtartod a te igéretedet azoknak, a kik hisznek, szeretnek tégedet és a te parancsolatidat megőrzik." Ézs. 54. 59. Jerém. 31. Ezék. 11. 36. Zsólt. 89. 103. 117. Róm. 1. 3. 4. 8. 9. 10. 11. 15. Zsid. 11. Hosszu sorozatban előadja, hogy csak a hivők tartatnak meg, de hittel kevesen birnak, tehát kevesen vannak a választottak, és a kik isten igéjét nem hallgatják, az uralkodó bűnökben élnek, részegesek, ragadozók, tolvajok, fösvények, bálványimádók, a harag edényei, nem választottak. Mert a választást szükségesképen követik a megtérés, megigazulás, jó cselekedetek. Róm. 8. 9. 11. Eféz. 1. 2. Csel. 14.
Az önhatalom vitatók ellen.
A Szentlélek az önhatalom vitatókat is, azaz azokat, kik az embereknek magokból és magoktól hatalmat, akaraterőt és mennyei jók megértésére való tehetséget tulajdonitanak, cáfolja és kárhoztatja.
Először: Mert meg van irva, hogy mindnyájan vétkeztek és szűkölködnek, meg vannak fosztva isten dicsőségétől, Vagyis a vétkezessel elvesztették isten képét és meg vannak fosztva a szabad akarattól, a tehetségtől, hogy tudjanak, akarjanak és cselekedjenek jót. Róm. 3. 5. 1 Kor. 15.
Másodszor: Mert az emberek az ő bűneikben meghaltak, mint a test, midőn a lélek elhagyja, halottá lesz, semmit sem érez, nem mozog: igy távozott el az emberek lelkétől az a szellem és lélek, a mely által az emberek lelke élt, értett, akart és jót cselekedett, tudniillik amaz isten képe; s lettek fához, kőhöz, földhöz és barmokhoz hasonlókká. A mint lehetetlen, hogy a halottban megmaradjon valami érzés; a kőben ismeret és mozgás, a baromban értelem legyen: ugy lehetetlen, hogy a bűnökben meghalt isten képétől megfosztott emberek valami jót tudhassanak, gondolhassanak, akarhassanak, művelhessének, Istennek engedelmeskedjenek, holott kövek. "Elveszem kő szivedet és adok hus szivet." Ezék. 11. 36. Barommá lettem te előtted. Az ember a barommal van összehasonlitva a 49. És 73-dik zsoltárban.
Harmadszor: Mivel az ember bűn, sötétség, a sátán foglya, a törvény átka alá van vettetve, istennek ellensége és érzése, mozdulata, akarata ellenségeskedés az isten ellen. Tehát az isten törvényének nem veti alá magát, arra nem is képes. Róm. 6. 7. 8. Lehetetlen, hogy a világosság a sötétséggel, a bűn az igazsággal, az ördög a Krisztussal egyetértsen. Az ember és sátán, a bűn ellenségei istennek, tehát istennek engedelmeskedniök és istennel összeegyezniök nem lehet. 2 Kor. 6.
Negyedszer: Mivel valamint a szerecsen és a párduc az ő bőrét meg nem változtathatja, ugy a bűnös emberek jót nem tehetnek. Ter. 15.
Ötödször: Mivel az emberi sziv gondolatinak minden alkotása csupán a rosszra hajlandó, azaz csak is rosszat gondolhat, akarhat és tehet; a jóra pedig semmi ereje sincs, nem engedelmeskedhetik az istennek.
Hatodszor: Mivel mindnyájok egy nyilt sir, senki sincs, a ki
értse, akarja, tegye a jót. Mindnyájan elhajlottak, mindnyájan hazugok; azért az ujjá nem született emberek akarni vagy tenni semmi jót sem tudnak. Róm. 3. 5. 7.
Hetedszer: Mivel az emberek bűnnek, rut fertőnek hivatnak, az embereknek tettei és minden igazsága, pókhálók, kigyótojások, megfertőztetett ruhák, ganajok. Ézs. 56. 64. Fil. 3. A törvény mindig vádolja és kárhoztatja az emberek cselekedeteit, de a törvény csupán a bűnöket itéli el: tehát mindenkinek cselekedetei hit nélkül bűn és senki sem tetszhetik hit nélkül istennek. Az érzéki ember nem érti azokat, melyek isten lelkétől vannak. 1 Kór. 2. Tehát nincs szabad akarat e megholtakban.
Nyolcadszor: Egyedül az isten kegyelmének, Krisztus érdemének, a Szentléleknek tulajdonitja a megtérés, bűnbánat, értelem, akarat, jó cselekvés okait. "Minden munkájukat te cselekedted", "mid van, a mit nem vettél?" "Isten az, ki mind elkezdi a jót ti bennetek, mind el is végezi." Maga isten eszközli, hogy akarjátok és cselekedjétek azt. Fil. 1. 2. A ki titeket elhivott, ugyanaz végezi el. 1 Tess. 5. Jer. 35. Ezek. 11. 36. Zsid. 8. Én megtéritem, én megcselekszem, hogy az én parancsolatim szerint járjanak, nekem engedelmeskedjenek.
Kilencedszer: A megtérés, ujjászületés, hit és megigazulás uj teremtésnek, megelevenitésnek hivatnak; de a teremtés és a halottak feltámasztása egyedül az istenség munkája. Ézs. 41. 43. 45. Ján. 3. 5. 6. 10. Rom. 8. Kol. 2. tehát az embereknek megtérni, megigazulni, a jót tudni akarni, megegyezni, együtt munkálni istennel, magokat a törvénynek alávetni, lehetetlen, mivel a világosságnak a setétséggel semmi köze.
Az isten ellenségei bűnök és Sátánok, tehát istennel együtt cselekedni, , munkálni nem képesek. De ha elválasztattak, megtértek és megigazultak istennek a Jézusban közlött kegyelme, – a Szentlélek segitsége által felöltözik Isten képét: lesznek uj teremtmények, igazak, feltámadottak, együtt munkálkodnak istennel, akarják, tehetik a jót a Krisztussal.
Balgatagul álmodozzák azért a pelagiánusok, a szabad akarat vitatói, hogy az embereknek azért kell erőt tulajdonitani, mivel a törvény kivánja, rendeli, életet igér, buzdit, miután a törvény az első állapot szerint beszél, a mint teremtettünk; a mi adatott és elvesztettük, azt visszaköveteli, de erőt nem ad hozza. Mert istentelen, ostoba és lehetetlen dolog egy betölthetetlen törvény teljesitésének lehetőségét feltenni, s kivánni egy oly különböző tényezőtől, a ki maga
barom, föld, hulla, csecsemő. Te hulla, kő, fa, élj, adok neked jutalmat. Tehát az élettelen kő éljen?! Ezer aranyat kérni attól, kinek egy fillérje sincs, – lehetetlen; de a törvény mégis, midőn lehetetleneket parancsol, istent kimenti, az embereket kimenthetetlenekké teszi.
Az sem következik, hogy a könyörgések, intések haszontalanok. Mert Krisztus a vég és a törvény betöltése, Krisztus választottai erényességökkel a hit által a törvényt megszilárditják, engedelmeskednek istennek. Ján. 15. 17. 1 Ján. 4. 5. a mi bennünk hiányzik, a Krisztusban betöltetik. A törvény, midőn lehetetlenségeket parancsol, arra kötelez, hogy saját erőnket és érdemünket vessük meg és isten kegyelmét, a Krisztus érdemét kérjük. Róm. 3. 6. 7. 8. Gal. 3. 4. Ezek. 16. Mondtam, midőn véredben fetrengettél élj, élj, és midőn azt nem tehetted, én vettelek fel tégedet. Jer. 31. Ezek. 11. 36. "Uj szövetséget kötök veled és törvényeimet elmédbe irom és szivedbe vésem."
A lélekboldogitók (psykhomakaristák) ellen.
A lélekboldogitóknak, vagyis azoknak, kik arról álmodoznak, hogy a szentek lelkei, majd a mint a testből elválnak, végnélküli boldogságba mennek át, – esztelenségét és balga tévelygését következő okokkal cáfolja a Szentlélek.
1. Mert a hitforma és a szentirás igy tanitja: onnan lészen eljövendő itélni az élőket. Midőn az ember fia eljövend, akkor lesz a ti megváltatástok, azaz akkor végeztetik el teljesen és tökéletesen a ti váltságotok és megszabadulástok minden lelki és testi bajoktól, a bűntől, ördögtől, haláltól, pokoltól, és akkor jő el az isten országa, vagyis akkor fogtok belépni isten országába, akkor szinről szinre fogjátok élvezni isten tökéletes ismeretét vagy az örök életet. Jöjjetek el atyámnak áldottai, birjátok az országot. Rom. 8. Akkor meg fog szabadulni a teremtmény a romlottságtól. Luk. 21. Máté 24.
2. Mert megiratott: hiszem a halottak feltámadását és ezután az örök életet. Nem élvezik tehát a lelkek az örök életet a feltámadás előtt teljesen, hanem csak rész szerint 1 Kor. 13. 15. 2 Kor. 5.
3. Mert a Krisztus lelke testének feltámadása előtt a Paradicsomban, Ábrahám keblében volt, de nem volt az isten országában, és csak feltámadása után ment be abba, Luk. 24. A Krisztusnak elsőben szenvednie, feltámadnia kellett és ugy lépni be isten dicsőségébe,
isten országába. Tehát a mi lelkeink is a feltámadás előtt a paradicsomban vannak, azaz az örök életnek kezdetében, de nem teljességében.
4. Zsid. 3. 4. 11. Mert a szentek szentében örök élet adatik. Valamint pitvarokon és más épületrészeken keresztül jutottak el a szentek-szentébe; először a külső, azután a beljebb eső pitvaron, innen a templomon vagy szent helyen keresztül a szentek-szentébe: úgy az örök élet zsengéit a paradicsomban, Ábrahám kebelében fogják elnyerni a szent lelkek; a feltámadás után lépnek be hit nélkül, a hit közege nélkül az örök életbe.
Ugyanott II. fejezet. Mind ezen szentek, kik a hit által megigazultak, nem nyerték el még teljesen az igéretet vagy örök boldogságot és abba nem is vezettettek be, mert az isten jobban gondoskodott mi rólunk, hogy nélkülünk ne mennének be amaz örök boldogságba.
5. Mert az irás azt tanitja, hogy a reménységben tartatunk meg, azaz a remény által várjuk az örök életet, hit által járunk s nem szemléljük még ama javakat, azaz közvetve élünk ama javakkal, nem közvetlenül 2 Kor. 5. még pedig részszerint és tökéletlenül 1 Kor. 13. – hogy hit által tartatunk meg az örök életre; ugyde a hit és remény elenyésznek az örök életben. A választottak lelkei pedig még reménylenek és hisznek, tehát még nincsenek az örök boldogságban, a hol a részszerint való tökéletlenség, hit, remény meg fognak szűnni és isten lesz minden mindenekben. Tit. 1. 2. Efez. 4. Várván a boldog reménységet, azaz a reménylve várt boldogságot és a nagy isten és a Jézus Krisztus eljövetelét. Tit. 2. Balgatagul tévelyegnek tehát a lélekboldogitók.
6. Az örök élet és boldogság istennek közvetlen ismerésében, isten tekintetének élvezésében, szinről szinre látásában, szemlélésében áll. Igy Luk. 21. – A váltságot Pál Rom. 8 életnek nevezi. 1 Ján. 3 is. Akkor meg fogjuk látni őt szinről szinre, a mint van 1 Kór. 13. 15. Ez pedig a testtel, lélekkel együtt történik, midőn az ember egészen átalakittatik isten képére 2 Kor. 3. 5. 1 Kor. 15. De most részszerint, hit által járunk; a Krisztussal vagyunk itt a földön is hit által és részszerint; a Krisztussal vagyunk a paradicsomban is, mivel a Krisztus itt és a paradicsomban és mindenütt jelen van. Valamint balgaság igy okoskodni: a Krisztus mondja, a hol én vagyok ott vannak velem együtt szolgáim, a Krisztussal együtt támadtatok fel és vele együtt ültetek isten jobbjára. – Krisztus tökéletes boldog-
ságban van az égben, tehát mi is ott vagyunk testünkkel és lelkünkkel: épen ugy balgaság azt mondani, hogy kivánok elköltözni és együtt lenni a Krisztussal, mert a Krisztus tökéletes boldogságban van: tehát a lelkek is; holott a Krisztus másképen van az isten országában, másképen a lelkek, ő maga egészen, ama lelkek csak részszerint. I Kór. 13. Vajha e boriszákos álbölcsészek megtanulták volna Krisztus ezen egyetlen mondását. Ján. 14: "Elmegyek és helyet készitek nektek, és ismét eljövök és akkor magamhoz veszlek titeket."
A kenyér-huscsinálók – artosarkapoeoi – ellen.
Ez okoknál fogva isten beszéde kárhoztatja a kenyércsinálókat, azaz azokat is, kik az urvacsorájabeli kenyérből oktalanul átlényegitett testet csinálnak és azt a balgaságot beszélik, hogy a jegy a jegyeztetett dologgá válik, és hogy mint a vadállatok, testi szájokkal a Krisztusnak nyers testét rágják.
1. Krisztus Ján. 6. a kapernaumiakat következőleg cáfolja meg a lehetetlen, ostoba és haszontalan dolog felől. Az ember fiának oda kell felszállani, a hol azelőtt volt; és az összes irás szerint szükséges hogy az itéletre szolgai formájában jelenjen meg, s hogy őt mindenki testben szemlélje Zak. 12. Jel. 1. Csel. 1. Igy fog eljönni, akkor meg fogják látni, a kiben megbotránkoztak; akkor meg fogják látni eljőni az embernek fiát Máté 24. 25. Luk. 21. De ha testi szájjal ennétek az én testemet, a mint beszélitek, sem fel nem mehetnék, sem el nem jöhetnék az itéletre – tehát a testevők a hitágazatok lerombolói. Továbbá "a test nem használ semmit, lélek az, mely megelevenit", azaz ha az én testemet testi szájjal morzsoljátok össze, mint a többi eledeleket, és a test a szájon keresztül a gyomorba megy, teljességgel haszontalanná lesz, nem adhat életet, mivel a mi megromlik, életet nem adhat Ján. 6. Keressétek azt az eledelt, mely soha nem romlik meg; a mi pedig a gyomorba megy, az megromlik a Krisztus bizonysága szerint Máté 15. Ha azért az én testemet fogaitokkal egészen összerágjátok, az megromlik s nem adhat életet. Ime két rendbeli vétke a testeskedőknek – corporariorum – megemésztik a Krisztus testét és haszontalanná teszik azt a megtartásra.
2. Ostobaság ellenmondások szövevényébe esni: tagadni az átlényegülést és azt mégis állitani; tanitani a test menybemenetelét éS mégis a földön falni azt – ez istentelen ellenmondás.
Ha pedig a kenyér valóban kenyér, lényegileg Krisztus teste nem is lehet; mert semmi sem lehet más tárgygyá lényegileg átalakulás, átváltozás nélkül. Az ökör nem ló testileg, hacsak át nem változik; az arany nem vas lényegileg, ha csak azzá nem változik: ugy a Krisztus természeti testétől különböző tárgy a kenyér, nem lehet lényegileg Krisztus testévé, ha csak át nem lényegül. De a testeskedők tagadják az átlényegülést, tehát tagadják ezen érvelés szerint, hogy a kenyér valósággal és lényegileg a Krisztus teste lehessen.
3. Istentelenség Krisztusnak több természeti testet tulajdonitani. Ugyde tanitni, hogy a Krisztus teste égbe vitetett és itt a kenyérben is jelen van, ez annyit tesz, mint több testet költeni a Krisztusnák, vagy az ő testét végetlennek állitani. De több teste nincs, mivel egyetlen egy van, végetlen pedig nem lehet, mivel teremtmény. Mert egy teremtmény sem végetlen, a Krisztus teste pedig a szűz méhében alakult teremtmény, tehát végetlen nem lehet, egyedül az istenség természete végetlen. Jer. 23. Mal. 1. 3. de a test nem változott át istenséggé, hanem csak egyesült azzal. És az irás mindig is egy helyet tulajdonit a testnek: Feltámadott, nincs itt Máté 28. Örülök hogy ott nem valék Ján. 11. 12. Szükséges Krisztusnak az égben lenni az itélet napjáig.
4. Krisztus a kenyeret az urvacsorában megtörte, adta a tanitványoknak, kitöltötte a bort és ittak. De a maga testét nem törte meg, sem vért nem ittak, hanem kenyeret ettek, bort ittak. Tehát akkor, midőn a Krisztus jelen volt, az urvacsorában kenyeret ettek és ettek, nem hust: azonképen most is. Tehát a kenyér csupán névleg test és nem testileg.
5. Krisztus és az apostolok tanitását kell elfogadni. De a Krisztus Lukács és Pállal a kenyeret emlékjegynek vagyis az ő teste emlékének nevezi Luk. 22. 1 Kor. 11. De az emlék jegyet jelent 1 Móz. 9. 17. 2 Móz. 12. 13. 14. Tehát a Krisztus teste azért mondatik testnek, mivel az emléke, emlékeztető jegye, visszaemlékezés vagy jegye a testnek; valamint a körülmetélkedés azért szövetség, mivel csalhatatlan jegye volt a szövetségnek: ugy a körülmetélkedés azért igazság, mivel jele volt a hit igazságának. Gonoszul tévelyegnek azért, kik a Szentlélek magyarázata ellen tanitanak (melynek értelme ide megy ki). A szivárvány és körülmetélkedés szövetség, azaz szövetség jele; a bárány megevése bélyeg, azaz jegye és emléke a szövetségnek. Igy a kenyér is test, azaz jegye és emléke a Krisztus testének. Igy
fejezi ki az apostol: Ábrahám felvette a körülmetéltetést, jegyét a hit igazságának.
6. Lukács és Pál e kifejezést: "ez az én vérem", ábrázolatilag képmásitás által igy magyarázzák. E pohár az ujtestamentom az én vérem által. Itt ábrázolatilag a vér hatását, magát a szövetséget a pohárról mondják, tehát szabad ugyanazon szóképet használnunk a kifejezésben. A kenyér test azaz a váltság jegye, s az uj szövetségnek jegye a bor, megtisztulás jegye pedig a keresztségben a viz. E két sákramentom, uj szövetség, a hit igazsága, azaz a hit igazságának jegye.
A jelenlétről.
Krisztusról az irás azt tanitja, hogy kétfélekép van jelen.
Először: az ő istenségének jehovai létező valóságával, hatalmával, erejével. Én veletek vagyok. Én Jehova az eget betöltöm. Másodszor azzal az erővel és hatálylyal, a melyet az ő testéből a Szentlélek segéllye által velünk közöl. Miként a nap teste az égben, ereje és hatálya a földön van: ugy a Krisztus teste is az égben van ugyan, de annak hathatóssága és az ő jótéteményei, a Krisztus istensége és a Szentlélek valóságos és személyes jelenléténél fogva a választottakban az igéret szerint hit által vannak jelen. Mert a lélek a választottakban valósággal pecsét, személyesen lakozó, tehát a Krisztus jótéteményeit mint hűséges és jelenlevő sáfár, valóban és eleve érezhetőleg közli azzal. 1 Kor. 3. 4. 10. 12. Az élő kenyér, isten kegyelme és Krisztus lelki érdeme, a Krisztus testéből, az égről ránk áradnak.
Valamint a szőlőtő a venyigékkel, a fő a tagokkal, ugy a Krisztus mint isten és ember jelen van a választottakkal. – Nincs a fő lényegileg a lábban, de mindazáltal erejét a lábakba és kezekbe átbocsátja.
A kenyérről.
A kenyér emlékké lesz, és pedig közönséges emlékké. Valamint az urvacsora közönséges, ugy közönséges és olyan kenyérrel kell azt kiosztani, a melyet a mindennapi életben használunk. Valamint a Krisztus kovásztalannal élt a bárány megevésekor, de az urvacsora vételénél a zsidó szövegben közönséges kenyérről van emlékezet, mivel azon a napon, melyen az urvacsorát kiosztotta, kovászost használtak a közétkezésnél, hatodnap este naplement után kezdték a ko-
talant nyilvánosan megtörni s azzal közösen élni; a Krisztus ötöd nap este osztotta az urvacsorát, mikor kovászossal éltek.
Valószinübb tehát, hogy Krisztus kovászost használt az urvacsorában mint kovásztalant. Tulajdonkép a kovásztalan a zsidóknál "Ugot Mazot"-nak pogácsának, hamuban sültnek hivatik. Az apostolok közönséges kenyeret használtak és kenyeret emlitenek.
Az apostol azt mondja, hogy az evő méltán és méltatlanul eszi a kenyeret. A ki méltatlanul eszi a kenyeret, arról nem azt mondja, hogy testet eszik természeti szájjal, hanem kenyeret méltatlanul. Valamint pedig az igazak testiképen eszik a kenyeret az urvacsorában, lelkileg élvezik pedig a Krisztus testét a választottak lelkeinek tett igéret szerint, a hit által: ugy a gonoszok csupán a jegyet, a kenyeret falják testi szájjal nem pedig a Krisztus testét 1 Kor. 11.
Tévelyegnek, a kik a puszta kenyeret üres jegynek nevezik, holott az igaz csalhatatlan, jelenlevő átadási jelvénye az ott jelenlevő jelzett dolognak, azaz isten kegyelmének, igazságának, az élő kenyérnek, a Krisztus érdemének, a Krisztus testének az igéret szerint, melyeket mindegyiket nyujtja a Szentlélek valósággal eleve érezhetőleg, adja minden választottaknak a hit által, a testet, azaz a Krisztus testében szerzett égi javakat Ján. 6. 1 Kor. 10.
Az itt a kérdés, vajjon ezen szavak: "Ez az én testem" és "ez az uj szövetség vére" az elemeknek vagy az elemekre, a kenyérre és borra mondatik-e, vagy az apostoloknak és hallgatóknak?
Felelet. A sákramentom szerzésének mindezen szavai az elemekről az apostoloknak mondatnak, és pedig a következő okoknál fogva. Először. Mivel a sákramentomok jegyei a hit igazságának, a kegyelem igéreteinek és az uj szövetségnek megpecsétlései 1 Móz. 9. 17. II. Móz. 13. 14. Rom. 4.
Az ujszövetség pedig megköttetett és szentesittetett a Krisztusban a választottakkal I. Móz. 9. 17. Zsolt. 89. Gal. 3. "Frigyet kötöttem az én választottimmal". "Imhol az én szövetségem teveled óh Nóé, óh Ábrahám"! Az istennek Ábrahámmal kötött szövetsége Krisztuson alapul, ezt a törvény nem teszi haszontalanná. Következik tehát, hogy mint a jelzett dolog, a választottakkal való szövetség a választottaknak van mondva: ugy a jegyek igéi is.
Másodszor. Balgatagság s nagy dőreség az, mintha Krisztus az elemekhez szólt s azoknak rendelte volna, hogy vegyék, egyék és cselekedjék a Krisztus emlékezetére. Mert meg van irva: annakokáért
monda Jézus tanitványainak: vegyétek, egyétek, ez az én testem, ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. Lásd hogy itt a Krisztus az apostolokhoz szólt.
Harmadszor. A sákramentomok a választottakért rendeltettek. Krisztus azt rendeli, hogy őtet és az ő testét, a kenyeret és bort együk és igyuk: tehát mi hozzánk szól, választottaihoz, minket áld meg.
Negyedszer. Babonás esztelenség az elemeknek élő szavakat mormogni, a mint a pápisták bolondoskodnak. A kenyérről tehát ez mondatik: Ez az én testem, de ez az apostoloknak és hallgatóknak mondatik és nem is ezek a szavak, a melyeket a gonosz pápisták büvös bájosok-varázslók módjára mormolnak el, teszik a kenyeret Krisztus testévé, hanem az urvacsorának összes és egész cselekménye. A szentek közösségében ünnepélyes és törvényes kiosztás, törés, vétel és megáldás; a mint mondatik: "A kenyér, melyet megtörünk és kiosztunk a Krisztus testével való közösülés". Ugyancsak "Vegyétek, egyétek mindnyájan, ezt cselekedjétek az én emlékezetemre". Tehát ha az urvacsorát a szent cselekvény, nyilvános kiosztás és vétel mellőzésével a gyülekezetben csak egy veszi, miként az áldozó papok szokták, avagy tartályokba, monstrantiákba záratik és hordoztatik az, akkor nem sakramentom, nem is a Krisztus teste, hanem bálvány, tohu, bohu, keni, apati. Mert megiratott: "Vegyétek, egyétek ez az én testem". "Igyátok, vegyétek, ez az én vérem". "A pohár, melyet megáldunk, nem a vérrel való közösülés-e?" Tehát midőn nem nyilvánosan osztják, törik, veszik és eszik a gyülekezetben, ugy a mint Krisztus rendelte, akkor nem test. Máté 26. Márk 14. Luk. 22. 1 Kor. 10. 11. – Az ökrök, barmok, élelmi szerek nem maradtak ki használatból, az ünnepélyes cselekményből; a körülmetélkedés a gyakorlat, az ünnepélyes végrehajtás következtében volt sákramentom; a bárány megevése is az ünnepélyes cselekmény folytán lett sákramentom. Mikor az egész éven át, a gyülekezeten és egyházi szertartáson kivül nyilvánosan főttet ettek, nem volt sákramentom. Krisztus eszik és iszik az apostolokkal, de ezen urvacsorával élésen kivül való italon, a mint Lukács és János mondják, nem volt sákramentom. Az a kenyér, melyet Judás és mások levesbe vagy gyógyszerbe keverve ettek, nem volt sákramentom. Mert valamint az, a mit megittak a páska bárány elköltése után, nem vala a Krisztus vére: ugy a közcselekmény és közétkezés bevégződésével, az ünnepélyes és sákramentomi eljárásban lett a kenyér Krisztus teste, a bor Krisztus vére. Megszégye-
nülnek a pápisták az ő bálványaikkal, mert hordozzák és büvölésük által megszentségtelenitik, nem pedig megszentelik azokat. Luk. 22. János 13.
Kérdés ez is: Vajjon az urvacsorának magánjellegünek kell-e lenni, magánosan kell-e azzal élni?
Felelet. A mi az egyeseknek való kiosztást s azok általi vételt illeti, valamint a körülmetélkedést, keresztséget magánosan ki-ki önszemélyében veszi, ugy az urvacsorát is. Mert a jelzett dolgokat, isten kegyelmét, Krisztus érdemét, az igéretet a hit által, kinek-kinek külön saját hitével kell magához ragadni, ugy a sákramentomokat is. Mert az igaz ember hitből él. "Egyetek, igyatok ebből mindnyájan", és ettek, ittak "a ki eszi az én testemet és issza azén véremet, élni fog". Keresztelkedjetek meg mindnyájan a ti bűneitek bocsánatjára. Ján 6. Csel. 2.3.
Hanem a mi már az urvacsora szentséges titkát és közös jelentését illeti, közönségesen kell azt kiosztani és venni a gyülekezetben, még pedig a következő okoknál fogva:
Először. Mert valamint a bárányt nem magánosan vették, hanem a gyülekezetben, ugy az urvacsorát is, a bárány előképét, Lukács bizonysága szerint közönséges gyülekezetben kell kiosztani és venni.
Másodszor. Mert Krisztus közönséges gyülekezetben szerezte és többes számban mondta: vegyétek, egyétek, igyatok ebből mindnyájan. Tehát magánosan, köz-gyülekezeten kivül venni nem lehet, a mint az áldozó papok esztelenkednek, a kik a sákramentomból és elemből istent csinálnak, azt a balgaságot beszélik, hogy a Krisztus magát áldozza meg, – a mi halál nélkül nem történik: tehát hóhérok.
Harmadszor. Az apostol 1 Kór. 10. 11. azt rendeli, hogy a választottak egybegyüljenek és az egybegyült embereknek oszszák ki az urvacsorát: tehát magánosan venni nem lehet.
Negyedszer. Csel.-ben mondatik: "Egybegyülének vala az apostolok, hogy megszegjék a kenyeret, és valának egy akarattal az imádkozásban és a kenyér megtörésében." Csel. 1. 2. 20. 26. Valamint a bor sok szőlőfürtből és a kenyér sok buzaszemből lesz, ugy a választottak, jól lehet sokan vannak, mégis mindig együttesen tartoznak egy és ugyanazon kenyérből enni és Ugyanazon pohárból inni. Mert mindnyájan egy kenyérből eszünk. 1 Kor. 10. Gonoszul cselekesznek tehát, a kik magánosan közgyülekezeten kivül egynek osztják ki és egy veszi azt, mint a misegyártó szamarak, az ördög söpredékei. Nem
tagadjuk mi, hogy a beteg lakásán összejött gyülekezetben ki lehet osztani az urvacsorát, miként a bárányt is ették magán házaknál, és az apostolok egybegyültek a házakban és igy megtörték a kenyeret. Csak gyülekezet legyen, a számról és mennyiségről nincs mit vetélkedni, – mert a hol ketten vagy hárman egybegyülnek a Jézus nevében, Krisztus jelen van azok közt.
Kérdés: Vajjon a kenyeret áldotta-e meg a Krisztus, vagy az Atyát?
Felelet. A Krisztus ugyan közönséges és szentségtelen elemekből, kenyérből és közönséges borból készitette a sákramentomot és az elemek – megmaradván természetök, a kenyérnek alakja, rendeltetése, állapot és célja, a sákramentomi használatra fordíttattak és változtattak által; mint az Atyák szólnak. – Krisztus a maga vacsoráját a közönséges vacsorától megkülönböztette. Mát. 26. Luk. 22. És az apostol 1 Kor. 10. 11. erősen megfeddi azokat, a kik a sákramentomi kenyeret, az urvacsoráját a szentségtelen és közönséges kenyérrel összezavarják és nem különböztetik meg, azaz nem jártak végére szorgalmatosan, nem vizsgálták, nem ösmerték meg, hogy az urvacsorájabeli kenyér nem hiába mondatik testnek és a bor vérnek, mután a legszentebb és égi dolognak sákramentomai. És igy azok, a kik a test és vér jegyeit méltatlanul veszik, megszentségtelenitik hit és bűnbánat nélkül, meggondolás, ész és törvényes cél nélkül, mint egy világi vacsorát, vád alá jönnek a Krisztus teste irányában, azaz vétkeznek a Krisztus teste ellen és ezért büntetést érdemelnek, azaz kárhozatot. A megáldás annálfogva kétféle. Egyik a sákramentomok ünnepélyes szerzése, az urvacsorának törvényes kiosztása és vétele a megáldással, azaz a hálaadással együtt a Krisztus rendelése szerint, melyről mondatik: To potérion tis eulogiás, ho eulogumen echi kinonia tu haimatos Christu esti? azaz, a megáldás pohara, a melyet megáldnak, nem a Krisztus vérével való közösség-e? 1 Kor. 10., azaz a pohár, melyet a sákramentommal élésre kiválasztunk, könyörgéssel, isteni szertartással, nem szentségtelenül és polgári módon, hanem a sákramentom méltóságához képest, a Krisztus rendelete szerint osztunk ki és veszünk, a legbizonyosabb jele annak, hogy a Krisztus vére igéret szerint hit által a Szentlélektől nyujtatik, osztatik nekünk, és igy valósággal veszszük, a mint a bort szánkkal valósággal iszszuk.
A másik megáldás a hálaadás, isten magasztalása és segitségül
hivása. Krisztus tehát az urvacsorában nem a kenyeret áldotta meg, hanem az Atyát és pedig azért:
Először, mert az a mi a hébereknek berek, görögül eulogisasnak mondatik, ugyanazt a szövegben minden evangyélista igy teszi ki: megáldván, azaz hálákat adván az Atyaistennek, Máté 26. Márk 14. Luk. 22., tehát ugyanaz, a ki megáld és a ki hálát ád.
Másodszor. Rut dolog a bálványokat megáldani, vagyis hálákat adni veszendő teremtménynek, azt imádni, tisztelni. Mert megáldani és hálákat adni, isteni tiszteletet jelent. Szentségtörők tehát a balgatag esztelen pápisták és testevők, a kik azt fecsegik, hogy a Krisztus a kenyeret áldotta meg, a kenyérnek adott hálákat: a Krisztust bálványimádóvá teszik.
Kérdés továbbá ez is: Vajjon a sákramentomok adnak-e és közölnek-e kegyelmet és bűnbocsánatot?
Felelet. Ostobaság azt tanitani, hogy a sákramentomok kegyelmet és bűnbocsánatot közlenek, és hogy a sákramentomokban benfoglaltatik Krisztus teste és vére, a kegyelem és a bűnök bocsánatja; még pedig azért:
Először, mert egyedül isten törölheti el és bocsáthatja meg a bűnöket, adhat kegyelmet, örök életet. Ézs. 40. 43. 45. 48. 57. "Én vagyok, Én vagyok, ki eltörlöm a te vétkeidet enmagamért." Másodszor. Nincs más név az ég alatt a földön, mely által megtartatnánk a Krisztuson kivül. A Krisztus lett igazság, szentség, ut, élet. Krisztusban lakozik az istenség teljessége. Krisztuson kivül nincs üdvösség a halandó és romlandó dolgokban. Csel. 2. 3. 4. 5.
Harmadszor. Dávid és a szentek igy könyörögnek. Töröld el az én bűneimet a te könyörületességed szerint.
Negyedszer. Az apostol azt mondja I Pét. 3., hogy a keresztség megtart, de nem az a viz, mely elmossa a test szennyét, hanem a lelkiismeretnek megtisztitása, az ujjászületés fürdője, az isten kegyelme, Krisztus vére. Ján. 3. 4. 5. "Hacsak felülről ujjá nem születik valaki", – tehát nem a földi viz által lesz az ujjászületes. Tit. 3. Eph. 5.
Ötödször. Az apostol azt mondja, hogy kétféle a körülmetélkedés, kétféle a keresztség: lelki, örökkévaló, mely a Krisztusé, – ez mossa el a bűnöket. Kol. 2. Róm. 2.
Másik a külső, mely csak jegye a hit igazságának és a jegyek követik a megigazulást, a bűnök bocsánatát, a jelzett dolgok vételét,
miként Ádám megigazulván, vette a bort, az áldozatokat; Nóé kibékülvén, megtartatott az özönvizben, nyerte a szövetség bárkáját; Ábrahám hit által megigazulva, elsőben vette a körülmetélkedést; az apostolok megigazulván, elsőben nyerték a Szentlelket, vették az urvacsorát: tehát a sákramentomokban nincs kegyelem és üdv, hanem csak pecsétei, emlékjegyei, ábrázolásai az üdvnek és kegyelemnek, miként a megpecsételt örökségi levelek nem adják, hanem csak megjelölik az örökséget.
Kérdés alá jő itt ez is: Minő öltözetben, és az oltáron vagy asztalon kell-e a kiosztást végezni? ,
Jól lehet gyakorta vetélkedtünk isten irott igéjéből s nyilvános vitatkozás alkalmával a Lévi-féle papság ruházata és járulékai felett, mindazáltal a gyengébbek kedveért igy felelünk: Az urvacsoráját tisztességes helyen a szentek gyülekezetében kell kiosztani. Micsoda nevvel neveztessék és miféle anyagu legyen, kő vagy fa, a hely, melyről kiosztatik, az nem tartozik a dologra; mindazáltal az oltár nevezetet, mely az áldozatnak alanya és az áldozattétellel egybeköttetve van, az irás bizonysága szerint 2 Móz. 27. alakjával, levitikus céljával együtt teljesen használaton kivül kell hagyni és eltávolitani az alább elsorolt okoknál fogva. Közönséges, tisztességes ruhát kell használni, mint a milyet az emberek közt s a szent szolgálaton kivül is használunk s kerülnünk kell az ároni és pápistás öltözeteket, még pedig azért:
Először, mert lehetetlenség, hogy a fény az árnyékkal, a kép a dolog valóságával, együtt és ugyanazon helyben, alanyban, használatban és foglalatban megállhasson. Az oltárok, ároni ruhák, a mózesi vagy lévitai törvénynyel s áldozó papsággal egyetemben a jövendő dolgok árnyképei, az égieknek, szellemieknek ábrázolatai voltak. Annakokáért, midőn a világosság előállott, megjelent: az árnyképnek el kellett enyésznie. Krisztus, a világosság és az ábrázolat valósága, már eljött: tehát a maga fényes megjelenésével ezeket az árnyakat eloszlatta. Zsid. 7. 8. 9. 10. Kol. 2. Gal. 6. 2 Kor. 5. Tehát Aesopus ebei, kik elejtvén a világosságot és a dolog igazságát, a Krisztus árnyéka után kapkodnak a folyó vizében.
Másodszor: Valamint az első alany járulékai eltöröltetnek, midőn maga az első alany elenyészik: ugy a Lévi áldozó papsága is felváltatván Krisztusnak örökkévaló halhatatlan papsága által, ama papság törvényeinek is, mint járulékoknak, azaz az áldozati szertartásoknak, ároni öltözeteknek, oltári lámpáknak, jó illatu füstöléseknek,
tömjénezőknek és minden áldozati szereknek, mint a papsághoz tartozó járulékoknak, eltöröltetni és megszűnni kellett – igy az ó-testanmentom Krisztusnak uj és örökkétartó szövetsége által felváltatott és tökéletesen lerontatott. Zsid. 1. 5. 7. 8. 9. 10. Istentelenül cselekesznek tehát az Antikrisztus majmai, midőn a judaizmusnak üres kopáncsait [héjait] és járulékait fentartják.
Harmadszor. Mivel Krisztust, Krisztus áldozatát és érdemét haszontalanná teszik azok, kik a cselekedeteknek érdemét fentartják, a törvény cselekedeteiből üdvözülni akarnak, a körülmetélkedést és más mózesi ceremóniákat, öltözeteket, oltárokat, tömjénezőket, a papsághoz tartozó egyéb eszközöket, szereket megtartják. Róm. 4. 9. 10. 11. 15. Gal. 2. 3. 5. Csel. 13. Ha körülmetélkedtek, semmit sem fog használni a Krisztus. Ha a Lévi-féle öltözeteket, oltárokat felépititek, semmit nem használ ti néktek a Krisztus.
Negyedszer. A törvény és próféták Keresztelő Jánosig tartottak. Máté 11. Tehát a törvény az ő függelékeivel, a lévitai áldozó papsággal, ruhákkal és oltárokkal együtt a Krisztus megjelenésével eltöröltetett és megszűnt. Mert eltöröltetvén a cél, megszünik a viszony, – az áldozati szertartás célja eltöröltetett, tehát annak előterjesztés módja s az előterjesztés jegyei és eszközei is.
Ötödször: Krisztus és az apostolok az urvacsora kiosztása alkalmával, mely nem oltáron, hanem asztalon ment végbe, közönséges, olyan ruhát használtak, mint a melyet mindennap viseltek, a mint 1 Kor. 10. Luk. 22.: "Nem lehettek az ur asztalának és az ördög asztalának részesei" – tehát az ároni ruhákat és oltárokat mellőzni kell.
Hatodszor. Nagy bűn a Krisztus által eltörölt dolgoknak nevét, emlékezetét, alakját az eklézsiában fentartani az apostol bizonysága szerint. Gal. 3. Zsid. 5. 7. 8. 9. 10. Hózs. 1. 2. 3. A bálványozás bünéhez tartozik fentartani isten azon rendeleteit, melyek a jövendők árnyképei voltak, mint a régi papságot, az ó szövetséget eszközeikkel, oltárokkal, babonás öltözetekkel együtt. Mert istennek minden rendeletei a magok hasznán, célján és jelentésének idején kivül emberi hagyományokká, bűnné, sötétséggé lesznek. Gal. 5. Ámós 5. Ézs. 28. 29. 66. Mát. 13. 23. E részben panaszkodik az Ur, hogy ő nem rendelkezett áldozatok felől, e tekintetből akarta lerontatni a templomot és sátort, mert minden áldozatok a Krisztusban végződtek, teljesedtek és töltek be, minthogy a Krisztus a vég, a törvénynek, áldozó papságnak és minden ábrázolatoknak teljes betöltése. Balgán és isten-
telenül cselekesznek a pápisták, a testevők, zsidóskodó szászok, midőn az igazság árnyéka után a mesebeli kutya módjára kapkodnak.
Hetedszer. Azokat, kik idegenszerü bálványozó ruhákba öltöznek, elitéli az Ur. Az ároni ruhák az ő hasznuk és céljukon kivül eső idegen dolgok, tehát kárhoztatandók. Annálfogva tisztességes, közönséges polgári, nem pedig babonás és bohóc öltözetet kell használnunk, a Krisztus s az apostolok példájára. Istentelenül fecsegnek az "Interim" pártolók, kik a mózesi és ároni öltözeteket, oltárokat, egyéb eszközöket, ezen emberi hagyományokat, a melyek az isteni törvénynyel ellenkeznek, mint a bálványokat, a kovásztalan és miseáldozatot közönyös dolgoknak nevezik, a melyekkel élni vagy nem élni egyformán szabad. Mert semmi sem lehet szabados, a mi isten törvényében kárhoztattatik; ugyde a bálványok emberi hagyományok, oltárok, bálványozó öltözetek kárhoztatva vannak az első és második parancsolatban; tehát ezek használatát megengedni nem szabad.
Ha valaki azt az ellenvetést tenné, hogy az asztal használata a Salamon templomában épen oly jelképes mint az oltároké, arra igy felelek: Az oltár használata változhatatlanul hozzá volt kötve az áldozathoz, de az asztalok a templomban és sátorban csak arra valók voltak, hogy a kenyeret rájok tegyék és ott tartsák. Mivel tehát az asztal használata átalánosabb és polgári dolog, melyet Krisztus és az apostolok is a vacsora alkalmával használtak, inkább helybenhagyható, de az oltárok visszavetendők, mivel azoknak a közéletben épen semmi hasznuk sem volt. Krisztus és az apostolok nem használtak mást, hanem csak asztalt. Ján. 3. Máté 26. 1 Kór. 10. Az áldozatokhoz csak az olyanok tartoztak, melyek már mint az árnyék mind elenyésztek. Krisztus a mi oltárunk, az áldozatok a választottak testei. Róm. 12. 15. Zsólt. 51. 1. Pét. 2. 1 Kor. 9. Zsid. 10. 12. Ézs. 6.
Mindenek feltámadásáról.
Ámbár a lelkek feltámasztásában vagy elválasztásában, elhivásában, megigazulásában és megdicsőülésében, miként az előrendelés szerint megmondatott, csupán a választottak részesülnek. Rom. 8. 9. Jan. 5. 6., mindazáltal a test feltámadása közönséges, mindnyájunkra kiható lesz, a kegyesekre és a harag edényeire, férfiak és asszonyokra, még pedig azért:
Először: Mivel megiratott: Fölserkennek mindenek, kik a por-
ban elaluszunk. Hiszem a test feltámadását. Dán. 12. Az asszonyok elalusznak és meghalnak, annakokáért fel is támadnak. Máté 22. 24. Ján. 5. 11. 12.
Másodszor. 1 Kór. 15. Ján. 5. 6. 1 Thess. 4.5. Máté. Krisztus és az apostolok a halottak feltámadását sok érvekkel bizonyitják: Mindenek, kik meghaltak, fel fognak támadni.
Harmadszor. Dél királynéja feltámad az itéletkor és kárhoztatni fogja e nemzetséget, tehát az asszonyok feltámadnak.
Negyedszer. Krisztus sok leányt megelevenitett a földön, hogy jövendő feltámadásunkat általa megbizonyitsa. Máté 8. 9. Luk. 8. 17.
Ötödször. A kiválasztott asszonyok megigazulnak, feltámadnak, felébresztetnek. 1 Kor. 6. 7. 1. Tim. 1. 2.
Az asszonyok lelkéről.
Tanítjuk, hogy az asszonyoknak saját testök és lelkök van, és férfiakká nem lesznek, még pedig azért:
Először: Mivel férfiuból lettek, ahoz hasonlókká, Ádám testéből és lelkéből. Testtel és lélekkel biró szüléktől származnak az asszonyok. 1 Móz. 1. 2.
Másodszor. Szűz Mária, Anna, Erzsébet, Debora és a szent asszonyok igy énekelnek: Magasztalja az Én lelkem az Urat és örvendez az Én lelkem az istenben. Luk. 1. 2.
Harmadszor. Krisztus a zsinagóga fejedelmének leányát feltámasztván, azt mondja Lukácsnál, hogy "megtére a leánynak a lelke. Luk. 8. Mát. 9. Istentelen hazugság tehát az, hogy az asszonyoknak nincsen lelkök.
Negyedszer. Azt mondja, hogy a feltámadás napján a férfiu megmarad, a feleség felkél és bár feltámadnak az asszonyok is, mindazáltal sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek. Mát. 22. 24.
Ötödször. A parázna nők megelőzik az igazsággal kérkedőket az örök életben és isten országában: tehát valósággal fel fognak támadni és nem lesznek férfiakká. Máté 21.
Hatodszor. A bolond szüzek kizárattak, az okosok bementek jegyesökkel, a Krisztussal együtt az örök életbe, tehát fel fognak támadni. Máté 25.
– A mi hitvallásunk itt végződik. –