A DEBRECENBE
öszvegyült keresztyén Prédikátoroknak igaz és szent irás szerént való vallások. (1)1. Az egy való istenségről. 2. Az szent háromságról. 3. A Christus való istenségéről és hogy öröktül fogva született istennek fia. 4. Az szent Lélek való és egyenlő és imádandó istenségéről. 5. A közbe járóról. 6. A bűn okairól. 7. A lelkeknek itélet előt való heljekről. 8. Az Antichristus Pápa szörzéseinek, ostiájának megvetéséről és meg utálásáról. 9. Az anya szent egyházbeli éneklésekről és egyéb rend tartásokról. 10. A Tanitók öltözetiről, a templomokról, avagy a gyüleközet helyéről. 11. A választásról. 12. A szabad akarat ellen. 13. A Christus teste ételéről és jelen voltáról. 14. Az Urvacsorája kenyeréről. A Temetés helyéről.
Debrecembe, nyomtatta Török Mihál.
A Magyar Országi Jámbor és Keresztyén Áros népnek, akkik Debreczenben, Szombadban, Kassán és Váradon laknak, Az egy Jahtol és Jehovatól, az az, Egy természetű és három külemböző tulajdonságú Istentől, az Atyától és a Jehova Fiútól, kegyelem, békeség: és hivataltokba való Istennek áldása szaporoggyék meg és adassék ti nektek minden keresztyénekkel, Amen.
TUDOM sokaknak szivöket és sokaknak véleködéseket, és itéletöket a keresködő népekről: Mert hogy az irás is kétképpen szól felölök. Azért hogy Isten előtt, ez világ előt is lelkötök csendes legyen, a kétféle áros népről szólok az irásból, s azt mondom, hogy az igaz Isten szerint való kalmárság és keresködés jó és kedves Isten elöt: Első, mert az jó dolgot, az igaz predikallást Christus hason-
(1) E szöveg is eredetileg magyar lévén, hasonlag épen hagytam annak irásmódját, mint a vásárhelyi és tarcal-tordai magyar szövegekét, és csak azon cserélt betüket irtam a most használatban levő betűkkel, melyek az olvasást nehezitették. Az olvasás könnyitéseért raktam még fel a hosszu hangzók jeleit is és pótoltam ki a röviditéseket. Különben az egész saját ódonságában megmaradt s mint nyelvemlék is több szava és kifejezéseért is a nyelvbuvár figyelmére méltó.
E hitvallásról a tudós Szabó Károly "Régi Magyar Könyvtár" cimü munkája 32-dik lapján azt irta, hogy "Csak 4 példányt ismer; a tiszántuli ref. szupeintendentia levéltárában (egybekötve ezen vallástétel latin szövegével, mely e cim alatt jelent meg: Brevis confessio stb."; de ez a latin confessio, mint feljebb immár érintettem, nem a magyar vallástétel szövege, hanem mint az összehasonlitó látni fogja, nagy részben más, bővebb és más célból is készült.) Mondja tovább, hogy "e példányból a G2, G3 hiányzik, de meg van az ezt követő utolsó levél, melyen ott áll: Finis. Az erdélyi muzeumban meg van A–G3 és igy csak utolsó levele hiányzik. – A pesti ref. collegium könyvtárában meg van A–F és G3, G4 levél. A m. nemz. muzeumban csak A–E3 levél van meg."
Erre gondoltam, hogy a három első példányból csak kiegészithetem az egészet, de bizony a G2 levél nem volt meg Kolozsváron sem, a G4 levél után pedig a "Finis"-es levélig még ismét hijja van a szövegnek. Igy e nyomtatvány még ma sem teljes; ámbár a szövegben végül három csonka cikk van az Asszony lelkéről, a Keresztségről a Krisztus körülmetélkedéséről, melyek a mü első lapján elsorolt tartalomban nem emlittetnek: tehát azt még haladják is.
littya ahoz, akki a drága Gyöngyöt keresi, s megveszi. A mezőt a benne elrejtöt kencsért megveszi. Soha Isten a jó és lelki dolgot nem hasonlittya ahoz, akki nem jó, Matth. 13. Megtetczik azért, hogy az igaz kalmárság kedves az Úrnak.
Másik: Szent Máté kereskedő fukar [vámszedő] vala, Zakheus kereskedő fukar vala: Ezekkel nyájaskodott a Christus, az ő esméretire hozta, sőt azt monta, hogy a megtért fukarok, árosnépek, amaz magokba bizó kevél igazakat érdemeseket elölvészik az Úr országába, Mátth. 15. 23. Luc. 14. 15. 19.
Harmad: Az szent Pál azt mondgya, hogy minden[ki] az ő hivatallyába megmaraggyon, 1 Cor. 7. Zacheust, töb fukarokat, árosnépeket megtérite Christus, az Apostolok által is Görög országba sok tért meg Ephesomba, Corintusba, ahol inkáb mind árosnépek laktak, de nem hagyatta el vélek hivatalokat: hanem csak Mátéval, akkit Apostolságra, más hivatalra híva.
Negyed: Szent Jakab is igy szól: Ne mongyátok ezt: Jery ide, jery amoda árulni: Hanem Isten hírével ha Isten akarja ide megyek árulni és keresködni. Jacob 4.
Ötöd: Isten az ó törvénybe, a vételnek és adásnak regulát szabot, Levit. 25. Hier. 32. A vételről és eladásról levelet regestomot csenáltat Jerémiással.
Hatod: 1 Timo. 6. Nagy keresködésnek [haszonnak] mongya az keresztyénséget, jó ugy mond földi testi keresködés is, de job a mennyei és nagyob, akkivel az égbe gyütünk kencset. Matth. 6. 7.
Heted: Solomon, sokan a keresztyén királyok és keresztyén népek, az Sidó és Görög országba voltak mint, 8. Reg. 9. 10. megtettzik.
Első: Rendi penig és regulája az igaz kereskedésnek ez, hogy Isten nevébe, Isten tisztessége, az Anya szent egyház épületire legyen az kereskedés, Jacob. 4. 1 Cor. 12. 14.
Másik: hogy ez világi keresködésért, álnokságért, az Urat és az Úr igéje halgatását meg ne unnya, az Isten dolgát el ne mulassa [mulassza], hanem először Isten országát és az ő igasságát keresse, az Istenét megadja: a tövisk, e világi gond, szorgalmatosság, futás, a magot az Isten igéjét, meg ne fojcsa, hogy semmit ne tanulhass, ne érts, se tanétókra, se szegényökre, se Isten tisztösségére elő vivőknek, mint a lopó Judás semmit ne adgy, csak fösvény légy, magadnak gyűts az Istennek része ne legyen atte gazdagságodban, az égben ne győts, mint ama fösvény béka természetűjek, kik futtyák e világot. Matth. 6. 7. 13. Luc. 8. Márc. 5. Efféléket hija az irás az ördögtőrébe esteknek, kik Isten ellen, hamissan, az Istené el lopásával el múlatásával, fele baráttya megcsalásával akar meg gazdagulni, 1 Timot. 6. Apoc. 18. Ezek paráználkodnak a Babiloniai paráznával, ezek bálvány imádók, elvesznek.
Harmad: Igy szól szent Pál 2 Thess. 3. Senki fele barattyát a vételbe meg ne csallya, hanem legyen equalitas, egyaranyúság, az az, amminé a marha anné (1) legyen az árra: Senki hitván rosz marhát jó név alatt, drágán el ne adgyon: Hazug Hazugsággal, esküvéssel marháját ne árullya, ne eskügygyék marhája mellet: Se ne lopjon, az az, Akki pénzét költsön felvészi el ne lopja, megadgya, el ne tagadgya, hamissan ne árullyon, két lastromot ne tartson, urát meg ne lopja, igaz számot adgyon, igaz laystromot tartson, se többet se kevesbet ne írjon fel, mint a gonosz lopó szolgák nekik, Psal. 37. Matth. 7. 26. Judás Christus sáfára, lopó vala, hamis számot ád vala, Matth. 18. Az Úr megfogatá szolgáját akki eltékozlá ura jószágát, számot nem ada.
Negyed. Az igaz harmintzadot megadgya, a fejedelem jövedelmét el ne lopja, el se tagaggya, Roma. 1:3. Akkinek adóval adót, akkinek harmintzaddal, harmintzadot adgyatok. Akkik a harmintzadot hamissan vészik, megveri az Isten, mint lopókat, tolvajokat: Harminczadnak azért mondgya, hogy harmintz forint ára marhától végy egy forintot, egy forint árából három pénzt: Mást az harmintz ötödre, tizedre szállott, lásd 1 Samul 8. Esai. 5. 30. 31. 33. És sok
(1) a mennyi, annyi.
mint fenyegeti Isten az tolvajokat: Valakik törvénytelenyül a népet rontyák, megbünteti az Isten: Az Isten a természet is határt csinált az fejedelmeknek mit kellyen mielnijök, (1) mivel tartozik nekik a kösség, Ezech. 43. Rom. 13. Matth. 22. Megadgyátok akki a Császáré Császárnak, akki Istené Istennek: Mást az Istenét is a hitlen fejedelmek magoknak koporittyák: a kit (2) penig keresztyén fejedelmek, csak azzal elégednek aki őket Isten szerént illeti.
De sok pénze vagyon, jó lova vagyon imez pórnak, imez deli áros embernek, meg szitta kyrált, potest dare, elkel pénze fiába vönni: Dávid ily törvént tőn, hogy akki a szegény embertől az egy báránykát elvötte, meg kel érte halni, 2 Sam. 12. Isten megölé elveszté Akhábot, Jezabelt, a Nábót szőlője elvételéért, hogy pénzen nem adá kyrálynak, s azután erővel elvevék, meg hamis tanúkat állata rejá, fortéllyal megöleték. Reg 21. 22. 23.
Mást: pénzt, marhát, szőlőt, és minden féle örökséget tolvajul elvészik, él az Ur, hogy méltók halálra az Isten igaz itélete szerint. Fortélt fog az szegény pórhoz: maga [noha] igy szól az Úr szent János által Lucae 3. Ti urak vitézek senkit hamis fortéllyal ok nélkül meg ne büntessetek, Senkitől semmit erővel el ne vegyetek, ne prédállyatok, hanem soldotokkal, az ti jüvedelmetekkel megelégöggyetek, Mert jaj akki predálsz, dulsz, ismeg meg prédáltatol és megdulatol. Esai. 30. 33. Psa. 15. 34. Az szegéneknek, árváknak oltalmi legyetek, itéletöt, igasságot cseleköggyetek ti urak, Psal. 28. 101. Senkit hamissan törvénytelen ne báncsatok, Deut. 12. Thre [Siralmak] 3. Kérkedik Sámuel, hogy egy pénz érő marhát senkitől hamissan el nem vött, 1 Sam. 8. lássátok Apoc. 6. 13. 17. 18. mit szól Isten, mint fenyegeti az Babilóniai kurvával paráználkodó, hitlen, bálványozó, duló, égető kóborló fejedelmeket: Azért akki e regula szerint keresködik jó: Tiltya, szidalmazza az irás az hitlen, csalárd bálványozó, fösvény, telhetetlen kalmárokat, kikbe a mag megful, a pénz Istenök, álnokul gyűtik a gazdagságot: A pénzért, gazdagságért istent megtagaggyák, semmit ezökbe, (3) tanitokra, köny nyomtatásra, szegyénekre nem költ. Ty nektek azért ajánlom és dedikálom ez kis könyvet: hogy tanullyatok, és tétova [ide-oda] járván tuggyátok az eretnekek száját bedugni, kik a szent háromságot, a Christus fiúi valóságos Jehova
(1) mivelniök.
(2) kik helyett.
(3) ezekből helyett.
Istenségét, az S. Lélek személyét, Istenségét Jehovaságát eretnekül tagaggyák: Isten Sabelliust, Ariust, Ebiont, Servétet mast (1) Genevában, Anno 1553. Valentinus Gentilist Bernába, Anno 1567. Elrontotta, szernyü halállal elvesztötte: Ezöket is elveszti: Mert Isten, tisztösségét másnak nem adgya, Esa 12. Ezöket noha az Isten szava győzi meg először, de az önnen írások, végzések, kit kinyomtattak, a Vásárhelyi végzés, az Katekizmus: Kit Anno D. 1566. Tavaly nyomtattak, kiben az egy Istent, az Atyának, Fiunak: Szent Léleknek vallyák: Vallyák az szent háromságot: Vallyák, hogy az Christus állat [lényeg] szerint istentől örökké született: Isten Fia, attyához egyenlő. Az szent Lélek bizony Isten, állattya valósága vagyon, az Attyához és Fiúhoz egyenlő: Noha mast immár tagaggyák: Ebből is eretnekségek, (hogy nádak, vázak, fövényen épültek, üstökös csillagok, Apoc. 8. 9.) megtettzik, nincs igaz fundamentomok.
Annak okárt, hogy inkább azok között is megmutattassék, és megtessék, az ő eretnekségek, akkik Magyar nyelvet nem értik, Deákol is kiattam, és megnyomtattattam: azért ezt sietséggel olvassátok, és igyeközzetek megtanulni, hogy messzebb ne mennyen Sátán eretneksége, mint egy fene, ammint szent Pál szól, Valete.
Debreczembe, 16 Juli: Anno. D. 1567.
Ihász Péter, az ti kegyel. attya fia, de Horhi,
Debreczembe lelki Pásztor.
Az egy istenről.
Vallyuk és hisszük a Credo és a szent írás szerint, hogy az Isten akki Görögül Theos, deákul Deus, Sidóul penig tulajdon saját valóságos állattya való neve, ammint ő maga az Isten magát nevezi Ehie, Jah, Jehova: az az mint S. János Apoc. 1. magyarázza: A Vagyok, én Isten akki most is vagyok akki ezelőt is voltam, akki ezutan is leszek, ennen magába vagyon létem, valóságom, életem öröktül fogva és kezdet nékül, akki mindent teremtöttem, álatot, életöt, lételt, mozgást, erőt, cseleködetöt, való hatalmat én adtam a teremtött állatoknak. Gen. 1. 2. Act 17. Esa. 43. 44. 45. Psal. 102. 104. Ez Jehovát, azaz magában levő véghetetlen örökké lelki és három külömb tulajdonságú Istent egynek mondgya: Első oka: mert
(1) most helyett.
írva vagyon: Izraél a Jehova ammi szent háromság istenünk egy Jehova. Lássátok hogy én nálamnál és én küvülem töb, és más idegen Isten nints. Nekünk csak egy Istenünk vagyon, egy közbe járónk, Gala. 3. Más oka. Mert a Credo is így tanit Hiszek egy Istenben. Harmad. Mert a minden jóknak oka és kútfeje, az idvösség oka, a tisztelendő Jehova csak egy, csak ő magát tisztelteti, és megtilt a teremtött állatok, bálványok imádásától, hogy senki ezekbe ne bizzék, s ne imádgya: Idvösséget, életet, semmi szükséget ezekre ne támaszsza, hanem csak az egy Jehovára.
Az Szent Háromságról.
A szent írás, a Credo, és a körösztség és egy Jehovát nevezi Sidóul Elohimnak, az az, mint S. János magyarázza 1. Joan. 5. Christus is Joan. 8. 14. 16. Három bizonság tevők: Szülő Attya, a születött szóló fiú, származott foglaló szent lélek, igy szól a Sidóban mindenütt az szent háromságot, és az egységet megmutattya vajomer Jehova Elohim Naasseh, az az, Monda az egy Jehova háromság: Csenáljunk embert: Itt eggyet is mond és szóval Monda az Jehova: Hármat, mikor így szól, mi Elohim, az az háromság, csenállyunk embert. Ez egy Jehovát az irás három dologban mondgya szent háromságnak, és külömböző magában levő valóságnak, avagy személyeknek: Elsőben a magokban lévő és tulajdonsággal és nével megválasztatott [megkülönböztetett] Atyaságba, Fiúságba Származó szent lélekségbe. Csak az első bizonság tevő személnek, vagy hypostasisnak, az az, magába levőnek attya neve: Csak és első személ szüli a fiat, soha és sem hypostasissal, avagy magába lévőséggel, vagy személlyel fiú nem lehet sem szent lélek: Christus mongya: Mint az Atyának önnen magába vagyon élete, az az, létele, és valósága, úgy ez atta a fiúnak, hogy szinte úgy legyen ő magába a fiúnak élete, létele, és személye mint az Atyának, Joan 5. A fiú sem lehet soha szülő Attya, hanem más és külömb az Attyától, az szent lélektől is, Joan. 15. Én Christus más vigasztalót (akki a szent lélek) küldök nektek.
Másikba külömböznek az tiztben, akki illik a tulajdonságú személyekhez: Csak az Atya a Jehova akki fiát elküldi a testbe, fiába meghallgat: Az irás mondgya: Ugy szerette Isten e világot, , hogy fiát adá érötte: Ismég, az Atya tulajdon saját fiát eggyetlen egy
szülöttét bocsátá e világra: Az én Atyám, az Jehova engem fiát Jehovát küldött az égből tihozzátok. Zak. 2. 3. Joan. 5. 6. 7. 8. 10. 14. 15. 16 Más az atya akki küld más a Fiú akkit a testben küld: Nem a testöt küldi az égből, hanem a Logost, az ő egy Fiát, akki Jehova, azt küldi a testbe, Roma. 8. Az Atya saját Fiát bocsátá a testbe, Joan. 1. Phil. 2. 1 Tim. 3. A szóló Isten eggyetlen egy Fia a testöt, a szolgai ábrázatot a vevé fel, akki valóságos vala az isteni méltóságban, Attyához egyenlő. A test nem volt örökké, az Attyához sem egyenlő, az testbe sem jött, testet nem vött fel, hanem az testöt vötte fel a Jehova, a Logos, az az, mint szent Pál magyarázza. Ebr. 1. Col. 1. 2. Eph. 1. 4. 1 Tim. 3. Az Isten fia kiben szólt nekünk az Isten. E meg jelönti: Hát Christust, Istensége szerint, az Atya tulajdon saját Jehova – magához egyenlő Fia: Mint a test, állat: a Logos – is – lelki állat, – t. i. – a Fiú akki a testet felvötte, Rom. 1. 8. Phil. 2. Csak a Fiú vészi fel az testet, csak ő egyedül a közbejáró az testbe, nem az Atya, sem a szent lélek, Joan. 1. 3. 6. 8. 10. Matth. 3. 17. Gala. 3. 1 Tim. 2. Egy az Isten, egy az közbejáró is a Jézus Christus. Ha csak egy személy volna, az Atya: Azon Atya volna Fiú, Logos, ábrázattya Istennek, csak ő közbejáró. De soha őtet sem Fiúnak, sem szent Léleknek nem mondgya. Hát lehetetlen, hogy csak az Atya személye legyen, hanem az Fiu és szent Léleknek kel lenni.
Csak a szent lélek a foglaló zálog az hívekbe, Christus belső sáfára, ki a Christuséból vészen és azt osztya mérték szerint az hiveknek.
Harmadba ebbe külembek (1): Mert három ábrázatba, három külemböző, látható, tapasztalható állatba jelentötte megmagát: Három férfi és Angyal képben Ábrahámnak Gen. 18. 19. Az Atya kiált az égből a szózatba: Ihon az Én fiam; Csak a szent lélek Galamb képében, csak az fiú a férfi ábrázatba. Matth. 3. Luc. 3. Joan. 1.
Itt állatba jelönik, és külömböző formában; ugyan érzés szerint: Hát mind a három lelki állat, állattyok vagyon, és külemb. Mint bolond akki a háromat egynek mongya: Az szózatot, Galambot, a férfit abba egynek mongya akkibe külemböznek, így oktalan barmok azok akkik ez háromat az Atyát, az Fiat, az szent lelket abba egynek mongya, akkiben külemböznek.
(1) különbözők.
Mibe egynek? Ismég az irás ez hármat az Atyát, Fiat, szent lelket egynek, egyenlőnek és háromba mondgya: Első természetök, Istenségek, és Jehovaságok, hatalmok, akarattyok jóságok egy. Joan. 5. 8. 10. 1. Joan. 5. Én és az én Ayám egyek vagyonk. Hárman vannak az égben a bizonyság tevők, tudni illik, az Atya, a Fiú és a szent lélek: Hármak, de ez három eggyek. Másikba eggyek egy arányu, élővé [eleve?] való, mindennek meglátásáhan, eggyek a végezésben, eggyek a teremtésben, eggyek az idvözítésben is: Az az, mint egy a természetek és egyenlő cseleködetök: S miként az egy Istenség, az egy természet nem egyenetlen, nem válható, soha az Atya nem lehet a Fiú nélkül, sem az Fiú az Atya nélkül. Esai. 43. 44. 45. Énküvölem, nálamnékül Isten nem lehet más, az az, ha a Fiú nélkül Isten nem lehetek, sem az Fiú Én nálamnékül nem Isten. Mert az egy Jehova, az egy Isten ez három Sz. Pál mondgya. 1 Corint. 8. Az Atya, a Fiú, a Sz. Lélek: Igy soha cseleködetök is külön nem lehet, az az: Semmit az Atya soha nem cseleködött a Fiú nélkül, a Fiú sem az Atya nélkül, Psal. 33. Joan. 1. 5. 8. 10. Colos. 1. 2. 1 Cor. 1. Mindenek az Úr igéje, a Fiú által lettek, e nélkül semmi nem lött, a Fiú semmit magától nem miel, (1) hanem az atyával: Valamit az Atya miel azont egyenlő képpen az Fiú is cseleködi, Joan 5. Az Én Atyám én bennem marad, és Én bennem, s Én általam miel mindent. Mert én vagyok az Atyám ereje, hatalma, bölcsessége, ábrázatya, igéje, fénye, semmit az Atya nem mielhiet az ő hatalma, bölcsessége és fénye nékül: De az Isten tellyessége az ő hatalma, bölcsessége, mindenre való elégsége. Én bennem Isten Christusban lakik állat szerint. Col. 1. 2. Harmadba eggyek az egy arányu tiszteletbe. Joan. 5. Ammint tisztelik az atyát a választásért, teremtésért, üdvözítésért, úgy tisztelik a Fiút is az Sz. lelköt is, mert a Fiú és az szent lélek is egy imádandó Jehova Isten, választ, teremt megtérit, megújit, bűnt bocsát az szentlélek, minden jót szöröz a hívekbe. Joa. 4. 7. 15. I Cor. 2. 3. 12. Ephe. 1. 3. 4. II Cor. 1. 2. 5.
Hiszünk az szent lélekben is mint az Atyába, az szent lélek nevében is keresztelköttünk meg, Valaki egy Jehova az atyával, valaki eggyüt idvözít, feltámaszt: Valakibe hiszünk, valaki nevébe megkeresztelködünk, imádandó az, Rom. 3. 4. Ephe. 1. 3. Col. 12.
(1) mível helyett.
De a szent lélek Jehova ujjá szül, benne bízunk és hiszünk, hát mint az Atya imádandó, mert egy az Atyával, I. Joan. 5.
Az Fiu Istenségéről Jehovaságáról és Fiuságáról.
Christust egyenlő istennek és Jehovának a Sidók ellen az attyához, ime hárommal bizoníttya, Joa 5. Első, ha az az Isten akki Jehova, vagyok, Jah, az az akki volt vagyon leszen élete, volta létele vagyon ő magába állat szerint, azt mondom, hogy Én is Jehova vagyok, atyámhoz egyenlő: tulajdon attyának méltán mondom az istent, mert mint az Atya magában él, ő magába vagyon hypostasissa, állattya, valósága, személye és tulajdonsága, nem kezdetött, teremtetött állat, nem változó, nem másban való qualitás, az az erő, és valami változó minémüség: mondom, hogy az Atya örökké való szülésével ezt atta nekem ő Fiának, hogy olyan életem vagyon, volt örökké, teremtés előt, olyan Jáh, Jehova voltam Én magamban az atyánál, Atyám előtt, atyámmal eggyüt valóságos hyparkhon, az az subsistens [fennálló], állat szerint voltam istenségem szerint az Isten ábrázattya, Phil. 2. Sőt azt mondom, hogy sem én előttem, elsőbb nálamnál az Atya nem volt, Én kivülem, én nálam nélkül soha az Atya Isten sem lehetett, Atya sem lehetett. Esai. 4. 5. Sz. Pál Christusra magyarázza Rom. 14. 15. II Cor. 5. Phil. 2.
Igy szól a Jehova Christus, Esa. cap. 45. Sidóul ani Jehova ve en od Zulati en Elohim, az az: Én vagyok az Jehova, és töb én nálamnál, és Én küvölem ugyan nints más Isten, Nintsen szent háromság: Én vagyok a Jehova, ki az eget, földet teremtött, más és töb idvezítő Jehova és szent háromság én küvölen nintsen, Nekem hajol meg minden térd, nekem tésznek vallást, az az engem imádnak, tisztelnek, és hálát adnak minden hívek. Hátha Én kűvölem, Én nálam nékül, Én előttem soha sem volt, utánam sem leszen más Jehova, Esa. 43. Mondom, hogy az Atya soha nálam nékül, sem Jehova sem Isten nem volt, hanem Én velem együtt: Én ő előtte ő nála voltam teremtés előtt öröktől fogva fogadott, bírt és szült engem, Proverbio 8. Joan 1. Másikkal mondom, hogy nálam előb nem volt és nálamnékül sem volt soha, semmit sem a teremtés előtt nem végezett, sem a teremtésbe nem cseleködött, hanem teremtés előtt Én bennem végezett, mindent, Ephesie 1. 3. Roma 15. Coloss. 1. 2. Ebrae 1. Proverb. 8. Esai. 45. Ezért mondom ezt:
Mert az Atya mindent mielhet az ő hatalmából, bölcsességéből, az ő szava és fénye ereje által: De Én Christus istenségem szerint vagyok Fia, hatalma bölcsessége, Ki metszet [kimetszett] állat szerint való ábrázattya az én Atyám hypostasissanak, az az, magába állóságának és állattyának, Ebrae. 1. Én vagyok fénye, igéje, ereje, Joan 1. 5. 6. 8. 10. Apoca 1. 19. Azt mondom azért hogy soha semmit nálamnékül nem mielt, hanem Én bennem maradván, miel mindent, szent Jánosnál 14. 15. 16. részében. Smint az nap a fénye nékül: Az erős, bölcs semmit nem mielhet ereje és bölcsessége nékül, Igy az Atya is semmit nem mielt, sem miel nálamnékül, Joa. 1. 5. 6. Col. 1. 2. Ebr. 1.
Harmad. Egyenlő vagyok az Istenhöz, és saját atyám az Isten, ezért, Mert valakit imádnak, tisztelnek, valakiben bíznak, hisznek, a választásért idvözítésért valóságos állat szerint való Jah és Jehova az: De engem fiát úgy tisztölnek, úgy imádnak, úgy hisznek Én bennem mint az Atyába, úgy idvözítek mint az Atya. Sőt nincs több, más idvözítő nálamnál, több név, több érdem sints az én érdememnél akkiért a bűn megbocsátassék, Hát én vagyok ugyan amaz Jehova, egy Isten, akki azt mongya: Csak atte Jehovádat uradat, istenedet imágyad.
A Fiuságról.
Christus ember fia, embersége szerint, mint az irás Abrahám, Dávid magvának Mária fijának mongya, mert teremtetött teste és lelke vagyon Christusnak, akkit bűnnékül vöt fel a szüztől, Matth. 15. 24. Luc. 1. 2. 21. Joan, 1. 5. Roma. 1. 8. Ebr. 3. 4. 5. 7. Hasonló mihozzánk mi atyánk fia a Christus.
Istennek fia. Monogenes, az az, egyetlen egy tulajdon természet szerint fia attyának az ő istensége szerint: Első oka: Mert az az Isten ammi igaz istenünk, akki a Jezus Christusnak attya. Rom. 8. I Cor. 1. 8. Ephe. 1. 4. Col. 1.
De az Isten a Jehova akki Atya, öröktől fogva volt, nem volt előbb Isten mint Atya: Örökké volt Jehova, örökké volt Atya is. Mert ha kezdött volna szülő Atyává lenni, hát változó Isten volna, megváltoznék más volna, honnem (1) öröktől fogva volt. Azt mongya penig Esai. 40. 43. 44. 45. 57. Hier. 23. I Samul. 15. Malach. 1. Psal 102.
(1) hanem. [Inkább: "hogynem", azaz "mint."]Hogy ő változhatatlan akki volt örökké: Mast (1) is az. Christus felől is Dávid Psal. 45. 102. szent Pál. Ebrae 1. 12. 13. A Jézus Christus oly Jehova oly Isten, akki ugyan azon változhatatlan: akki volt tegnap, az az öröktől fogva, mast is azon. Mast az Christus örökké való Jehova, Isten fia, hát ezelőt is az volt.
Másik az Jehova, az Atya azt mongya, hogy az ő fiát ma szülte, születése volt mint az harmatnak öröktől fogva hajnal előtt, az az, teremtés előtt. Psal. 2. 110. Kijövése, születése volt Christusnak öröktől fogva, Mich. 5. Fogantatott, született örök idők előtt, az az teremtés előtt volt, állott, cseleködött Attyával. Prov. 8. Sap. [Bölcsesség könyve] 7. 8. 9. 18. Eccle. 1. 24. – Az emberség e világ vége felé fogantatott, születött, hát tulajdon képen nem Isten Fia, hanem emberé.
Harmad: Christus az Attya fénye, hatalma, állat szerint való dicsősége szóló igéje: De ezek, az Atya állat szerint voltak, vannak kezdetnékül: A penig az Isten tulajdon Fia, akki Jehova, az Atyától születött, akki által mindenek lettek, akki a testet felvötte, mindenök előtt volt, a teremtött állatok előtt születött Joa. 1. 5. 6. Col. 1. 2. Ebr. 1. De az emberség a teremtött állat után születött, örökké nem volt, minden azáltal nem lött. Hát Christus Istensége szerint Isten Fia, nem embersége szerint.
Negyed: Szent Pál Christust, hogy isten természet szerint való fia legyen, attyától akki származott e négyel bizonyitja szent Jánossal eggyütt. Első: Mert mindenható, Jehova, bizony Isten mint az Atya, saját Fia az attyának, az isten is saját idios, azaz, tulajdon saját Attya az Christusnak: az Atya híjon haütu [hüion autu], saját fiát küldé is meg nem kedveze híjon idio: saját fiának, Rom. 8. Hát eretnekül hazudnak a Servétus vargái, akkik improprie nem saját fiának mongyák a Christust: Mert minden emberek és állatok között sajátság tulajdonság az atyaság, fiúság. Másik: Christus attyától jött ki, születött, láttuk az ő dicsőséges hatalmát, csuda tételét, szent lélek kiontását, nekünk adását, úgy mint az Atyátől születettnek dicsőségét, Joa. 1. 5. 16. 20. Zach. 9. 12. Én vagyok Jehova, én ki ontom lelkemet minden testre. Johel. 2. 3. Acto 1. 2. Isten és Isten fia akki szent lelket ő magából, magától adhat, Roma. 1. 8. Harmad: Feltámadt a holtak közzül, hát bizony Isten.
Ötöd: (2) Christus, Joan 5. 8. 10. szent János, I. Joan 1. 3. 4. 5.
(1) "Mast" most helyett.
(2) Negyedszert kellett volna nyomatnia.
A Christus Istenségét ezzel bizonyittya, hogy az istent saját attyának mongya, lásd Ján. 10. Az irás a fejedelmeket isteneknek mongya: Én hogy azt mondám, hogy Isten Fia vagyok, saját Atyám az Isten, hogy ezzel káromlást teszek; magam nem teszek káromlást, mer saját Isten Fia vagyok, azaz természet szerint való igaz Isten.
A Szent Lélek Istenségéről.
A Lelköt is mongyuk irás szerint az Atya, a Fiúhoz egyenlő istennek: Első: mert az írás az szent lelköt Jehovának Seregök urának mongya, Esai. 6. Acto 28. Mint szent Pál bizonittya, mongya istennek úgy mint az Atyát. Másik oka: mert a szent lélek választ, teremt, az teremtötteket tarttya, senki őtet sem tanátsal, sem erővel a teremtésbe nem segítötte, Gen. 1. Esai. 40, 41. 42. Roma 11. Psal. 104. Sap. 1. 2. Bünt botsát, ujjá szül, megvilágosít. Isten penig az, akki ezöket mieli. Minden jót szöröz a hivekbe I. Cor. 3. 12. Joan 15; 16. Harmad: Hiszünk a szent lélökbe, azaz, vallyuk, hogy igaz állat szerint való Isten, teremtő, idvözítő, azért hálát adunk neki és imágyuk. Rom. 3. 9. 11. Esai. 1. 3. Col. 1. Mert az idvözítésért, világosításért, igazításért, hála adással, imádással tartozunk az Istennek. Átkozott hát akki a szent lelköt istennek nem mongya, és nem imaggya mint az Atyát. Negyed: Mert az szent lélek nevében is megkeresztelkettünh. Csak az egy Jehova egy Idvözítő Isten nevében Matt. 28. Mar. 16. I. Cor. 1. 3. Nem Pál nevében sem Apollós nevébe nem keresztelköttünk meg, hanem a Christus nevében. Ha penig azt mongyák a Servétus eretneki: a szentlélek csak ajándék, Christustól vészen, soha sem imátták: Erre így szólok.
Első: A lélek néha jegyzi az egy istenség természetit, Joan. 4. az isten lélek.
Másodszor: Vétetik a Christus istenségejért Mat. 26. Ebrae 9. Megáldozá magát az örökké való lélek által: Kész a lélek, az test erőtlen.
Harmadszor: Vétetik a Christus érdeméjért, igasságáért és minden ajándékiért. Joan 1. Lucae 3. A Messiás szénbe lélekbe fereszt [tűzzel és Lélekkel keresztel], II Cor. 3. Az úr Lélek, Rom. 8. az élesztő lélektörvénye, megszabadita engem.
Negyedszer: Az ember új részeiért az belső és új emberért, az uj szűvért és lélekért: új szüvet lelket adok. Eze: 11. 36. Psal 5. Új
szűvet, igyenes lelket ujéts én bennem, azaz tégy újá Rom. 7. 8. Gal. 2. 5. Ha lélekbe élünk lélekbe járjunk. Ebbe az új részbe lakik az Atya Fiu a szent Lélek. Ebből az új részből ki nem megyen soha az Isten magva, kegyelme, Christus érdeme, az szent Lélek. Még akkor is mikor a hívek erőtlenségből esnek, Esa. 59. Soha az én lelkem el nem vészem tetőled, Psal. 51. A te szent lelked ne ved el tőlem. Gala. 5. Erről az új lélekről szól: a Lélek tusakodik: a test, azaz, az ó rész ellen, az ó test az új rész ellen, lásd Rom. 7. 8.
Ötödször: Az ember okos lelkéjért. Hát három lélek a keresztyénbe: Eggyik Isten lelke, más az új lélek harmad az okos lélek, I. Thess. 5. Rom. 5. 8. Az Isten tellyességgel megszentöllyen titöket. Hogy a ti egész mennyei lelketök az új ember, az új rész: az okos lélek is, a test is, kiket az Úr magának szentelt templomul I. Cor. 36. II. Cor. 6 – fegyhetetlenül (1) legyenek az itélet napján: Isten az szent Lélek, akki megszentel, minden jót szerez mi bennünk, I. Cor. 6. II. Cor. 1. 5. Joan 14. 15. Rom. 8. Ephei 1. 4. 3.
Hatódszor: Az Angyalokért Psal. 94. Ebrae 1.
Hetedszer. Szelért: Nyóczadszor az tanítókért, a tanítók tudományáért, I. Cor. 12. I. Joan 4. megpróbállyátok a lelkeket.
Kilenczedszer és utólszor az szent lélekért, akki Jah, Jehova, valóságos Isten és az írás szent lelket megválasztya [megkülönbözteti] az ajándéktól, Esai. 11. 61. Joan. 14. Az szent lélek az ényimből vészen és ád nektek. Elvészitek a rejátok jövő S. lélek ajándékát: a pogánokra is kiontaték az Isten kegyelme, Rom. 5. 8. Az Isten lelke tanét, hordoz, kiáltat és segét, Az szent Lélek azon egy Úr, azon egy Isten, ki minden jó ajándékot cseleködik mindenben, Ephés. 5. 6. Gala. 5. 6. az szent Lélek gyümölcse, hit, szeretet: adatik mindennek külemb, külemb ajándék, de azon szent Lélek által. Hazud a tudatlan Szamár, akki azt mongya az Sz. Lélek nem Jehova, nem állat, hanem csak ajándék, erő: Hogy Jehova légyen így bizonyittyuk.
I. Akki az Sidókat kihozta, vezeté, Jehova az, Exod. 13. 14. 15. Psal. 77. 105. 107. De ez a Christus, a szent lélek hozta ki, Esai. 6:3; I. Cor. 10. Hát Jehova a Christus az Sz. Lélek. II. Akkit Ésaiás látot a Seráphin tüzes, gyógyétó angelók imátták. Adonaj, Jehova az, akki azt monta, Eregy Esaia, vakits meg a népet: De ez volt a Christus. Ésai. 6. volt az szent lélek, Acto 28. Szent Pál magyarázása szerint.
(1) feddhetetlenül.
A Christus az szent lélek szava és pluraliter: sokaságot jelent nem egyről többről szól, Ésa. 6. ki megyen el nekünk hogy szolgálljon? Monda Ésaiás, Imé én. III. Akki Bálámban a Profétákban szólt, jövendőt mondott, Jehova az: Esa. 40. 43. 43. Hier. 23. De a szent Lélek szolt Bálámban a Profétákban, ő mondott jövendőt, az szentlélek: Num 23. 24. 2. Pét. 1. Hát a szent lélek Jehova. IV. Akki teremt, éltet, táplál, újá szül, megtéret, (1) világosít, minden jónak oka, Jehova, imádandó Isten az, Esai. 40. 41. 44. 43. De az szent Lélek teremt, tart, minden jót csenál, újá szül I. Cor. 12. Joa. 3. Tit. 3. Ephe. 5. Feltámaszt, megéleszt, Psal. 33. 104. Job. 26. Sap. 1. 2. Eccles. 1. A Jehova szájja lelkével ékesíttettenek az egek: Mindent a Jehova lelkével teremte. Ésa. 40. Kisegítötte a Jehova lelkét az teremtésbe? Állat az akki Jehova, teremt, éltet: Soha teremtött erő, akki nem Jehova, teremtő, feltámasztó, bűnbocsátó, nem lehet, hanem akki állat szerint Isten, Esa. 40. 41. 43. 45. 47. 48. Én vagyok, én vagyok a Jehova, kezdet, vég, mindent én teremtöttem, Psal. 104. Bocsásd ki lelked, ottan teremtetnek.
Valaki egy Istennel, örök, az Attyától származot, akkibe hiszünk, akki nevébe megkeresztelködünk, akki templomi vagyunk: Isten az: akkit bötű szerint az írás istennek mond: A szentlelket szent Péter: Act. 5. Istennek mongya, szent Pál:. Urnak azon egy istennek mongya az Sz. lelket, akki minden jót cseleködik az hívekbe, I. Cor. 3. 6. Csak istenben hihetünk, nem teremtött állatban: Akki teremt, éltet, újá szül, idvözít az ő jó téteményeért kell imádni, szent Pál mongya, Eph. 1. 3. De a Sz. Lélek újá teremt, idvözít, világosit, minden jót szeröz bennünk mint Isten, I. Cor. 12. Hát imágyuk. Ha azt hazuggya Servetus István. (2) Soha az Atyák nem imáttak, egyebet, hanem az Atyát csak, Erre így szólok: Úgy vagyon az szent háromságnak ki jelentésére, és a tisztelet, az isten cseleködeti rendire nézve: Mint az Atya Fia által, a S. Lélek által cseleködött mindent fiájért: Ismég (3) Fiába fiájért szent lélek által kell imádni. De a menyibe és három az Atya, Fiú, S. Lélek egy, egytermészetű, egy cseleködetű, válhatatlanul együt kell imádni, és tisztelni: Noha az Atyát imádták az Atyák, de a Fiut is imátták a Prophéták az Apostolok.
(1) megtérit.
(2) keresztneve Mihály volt.
(3) ismét, ép ugy helyett.
Ésa. 9. 11. 35. 45. Dániel 9. Psal. 45. 94. 102. Én uram, én istenem, Phil. 1. 2. Hogy mindenek imággyák az Christust, oly nevet adott. A feltámadás után, a hol a dispensatio a Sz. háromság tiszti megszűnik, eggyütt imáttatik az Atya, Fiú, S. Lélek. I Cor. 15. Másik: Mint az Atya ő maga a Fiú küvől, a Fiú és az S. lélek nékül nem Isten, Mert az atya, a fiúba, (1) ammi a Fiúé, az mind az Atyáé, Joa. 14. 15. Én kivűlem más Isten nincs: Akki engemet lát, láttya atyámat. Akkinek nem istene a fiú, tagagygya a fiat, annak nincs istene. Joa. 6. Hát a fiu küvöl az atya ő maga nem Isten, hanem a fiúval, az Sz. lélekkel, mert ez három egy: ammit a fiúról mond hogy Jehova teremtő, a Sz. lélekről azont [ugyanazt] mongyák: Hát mint Isten nem lehet az Atya ő Fia nélkül, lelke nélkül, mert ezzel választolt, teremtött, Psal. 33. A Jehova beszédével lesznek az egek, az ő szava lelkével ékösittetének: Soha Isten, qualitas accidens [járulékos tulajdonság] által, oly által akki nem Jehova, nem egy istennel, soha nem teremt, sem választ, sem meg nem térít, meg nem igazét, fel sem támaszt: Mert akki ezeket mieli imádandó: a teremtött állatot tilt, hogy senki ne imágya. Hát a Sz. Lélek nem csak valami ereje istennek, de ugyan [bizony] valóságos Jehova. Igy soha az Atya a Fiú és a Sz. Lélek nékül nem imádtathatik: Ha ki az Atyát imággya engem is: Ha ki engem imád, az én Atyámatis: az angyalok, Ésa. 6. Dicsérték és imádták a Fiat és az szent lelket. Ábrahám imátta az három angyalt, akki hozzája ment egy természetben, Gen. 18. Lót is a két angyalt, a Fiat az Szent Lelket imátta, Gen. 19. Mert ezek nem teremtött angyalok voltak, hanem az szent háromság, mert Jehova neve: Hazud hát a csácsogó hójag Lukács (2) fia István. (3)
Hát mint a tisztnek és cseleködetnek rendi meg nem rontya az egy istenség természetit, igy a tiszteletnek rendi a Fiú és az szent Lélek imádását el nem rontya: Mózes imággya azt a Jehovát akki az tüzes oszlopban a nép előtt járt és vezeté a népet: De a Christus volt az I. Cor. 10 és a szent Lélek, Esai 63. a szent lélek a Jehova lelke vala Mózesben: És a Jehova lelke hozá ki, és vezeté őtet, a szent Lélek Christust megkente, külte, Esa. 11: A prophétát Esaiást úgy kűlte, mint az Atya, Esa. 48. A Jehova és az ő lelke küldött engem.
(1) van.
(2) Egri Lukács.
(3) Csázmai István gyulafehérvári vagy Basilius István kolozsvári unitárius papok.
De csak Isten, Jehova, akkinek állattya valósága vagyon, a küldheti Christust, Zach. 2. 3. 4: A Jehova küldött engem, Jehova Fiát Christust ti hozzátok. A Prophétákat is csak a Jehova küldheti, nem ember, és szent Lélek küldi, hát Jehova, Esa. 46.
Az Allatról.
Mongya lelki, véghetetlen, teremtő, végetlen valóságnak állatnak az Istent, úgy a mint magát, valónak vagyoknak, Jah, azaz, állatnak, istenségnek mongya: Ugy értyük az állatot, és egy istenséget, mint szent Pál Phil. 2. a morfit: formam Dei, azaz istennek állat szerint való formája, ismég Ebrae. 1. Christus az Atya Isten hypotásissának, és az, állat szerint való személyének ábrázatya.
Az Háromságról.
Az hárornságot úgy értyük, mint a Sidóba az Elohimot az az háromságot, mint a Sz. János a három bizonyság tevöt.
A Személyről.
Az Személyt úgy érttyük, vallyuk, mint S. Pál II. Cor. 2. azt mongya: Én a Christus személyébe megbocsátok. Vesszük a személyt úgy mint Christus a tulajdonságot, és és attyának ő magába való lételét, az az, személyét érti: Ammi a szülő [ki]bocsátó Jehovát, a szülét a Fiú Jehovától megválasztya [megkülönbözteti]: Átkozottak valakik az szentháromságot, a Christus, a szent lélek istenségét tagaggyák. Mert nem igaz Isten, bálvány, valakit a Fiú, a szent lélek nékül a Servétus vargái imádnak, Ésa. 43. 45. I. Joan 4. 5. Akki a fiat tagaggya, nincs istene: Én küvölem, én nálamnéküi nints istenség sem Isten. Ez a Fiú szava. – Hát és Atya nem lehet Isten a Fiú nékül. Esa. 45. Phil. 2.
Honnan Legyen a Christus.
Az írás emberségéről és lelkéről a Christusnak azt mongya, hogy nem az égből hozta, mint sok eretnekök hazutták, hanem a Máriától formálta a szent lélek, a szent háromság erejével. Testét a Mária husából, testéből, Ebr. 2. lelkét azon Mária lelkéből, és az
egész emberséget akki formáltatott szent lélektől vette fel az Isten Christus. Christus lelkét attyának, paradicsomba ajánlotta, testét a koporsóba tötték, Psal. 16. Matt. 27. Luc. 23. I Pet. 3. Testbe megholt, lelke ment azokhoz, akkik a tömlöcbe voltak.
Act. 2. 3. 13. Igy szól S. Péter, Sz. Pál. Christus teste meg nem rothatt a koporsóba. A lelke nem maradt a pokolba. Psal. 16.
Fiúsága és Jehovasága vagyon az ő Jehova Isten attyától, Joa. 1. 5. 7. 8. 10. Én az én atyámtól vagyok, attól jöttem ki, és ez világra jöttem. Joa. 15. 16. Hamisan mongyák hát akkik ezt mongyák: Fiúsága az Attyától, de istensége ő magától vagyon a Christusnak. Ez okkal mongyuk: Mert hatság nem lehet az egy istenségbe. Ha az atyaság, az istenség, az atyába nem egy Jehova, nem egy Isten, hát kettő lészen, így a Fiú is kettő, harmadik embersége. Igy a szent lélek is kettő lenne.
Másik akki Atya azon [ugyanaz] a szülő Jehova és Isten. Akki Fiú azon a születtetött s elbocsáttatott Jehova akki Sz. Lélek azon a származott Jehova és Isten, Esa. 43. 44. Én küvölem én nálam nékül más Jehova nints: Hát a Fiú istensége nem lehet az Atya személy szerint való istenségén küvöl: áldott az Isten akki az Atya: akkit ti mondotok ti istentöknek, azon az én atyám: Isten szüle, a Jehova szüle [Jehova mint szülő] bocsátá fiát e világra, ezt a Christus ez istent saját attyának mongya, Joan 5. 8. Ismég: Sz. János, I. Joa 5. Ez három az Atya, a Fiú, a Sz. Lélek egy, az az, egy természetű istenség: akki Fiú, azont mongya Sz. Pál, Sz. János: áldott Istennek, örök életnek, Rom. 1. 9. Joa. 1. 5. Én uram és én istenem a Christus. Azért a Christus Jehova, Isten a Jehova Istentől, Zach. 2. 3. Psal. 2. 110.
Harmad: Christus világossága, fénye, bölcsessége, hatalma, szava, Fia attyának. De a Fiú nem lehet magától: a fényesség, tündöklés csak a fényességtől lehet. Joa. 1. 8. 9. Sap. 7. 8. Col. 1. A bölcsesség a hatalom, akki fogantatott, attól lehet akki szülte, nem lehet magától: az ábrázat, a pecsétre metzszet czimer, nem lehet magától, hanem akkinek czímere, akkire metzszötték. Ebrae. 1. A kép, forma akki élő, állatszerint való nem lehet magától, hanem attól, akkinek képe, formája: Christus hát sem istenségébe, sem fiúságába, nem lehet magától, hanem attyától.
Negyed: Joa. 1. 5. 6. 7. 8. az Atya adott a fiúnak magába való lételt, az az, állatszerint való istenséget: Én az én atyámmal vagyok valóságos Isten, Zach. 2. 3. Joa. 1. Azont mongya Istennek, akkit
eggyetlen egy fiának: Ezel Christus egyenlő lévén Istenhez, mer saját Fia attyának. Joan 5. 10. I Joan 1. 3. 4.5. Szent Pál is Ebra 1. Akkit Jehovának, istennek bizonit ex Psalmo 2. 4. 5. 102. II Sam. 7. Azont mongya születött Isten fiának, e világ örökösének. Ez Fiú bizon valóságos állat szerint való Isten és örök élet. Átkozott hát, akki a fiúnak, szent léleknek istenséget tulajdonít az Atyán küvöl. Mert a Fiú attyától születött kezdet nékül. A szent Lélek az Atyától származott öröktől fogva. Ha az atya kútfeje az istenségnek, az Atya magától, a Fiú az atyától: Ne bolondoskogyál, hogy fiuságát az atyától, istenségét ő magától mondod Christusnak: az Atya szava ez: Én küvölem, én nálamnékül, én előttem, több és más Jehova nints, nem volt, nem lehet is. Esai. 43. 44. 47. 48. Ha ereje, fénye, ábrázattya, bölcsessége Attyának: Nem lehetett az Atya fénye, ábrázattya, bölcsessége, hatalma, az Atya nékül: Látod-e szent Jánosnál Christus. Joan 5. Az Atya atta a Fiúnak az életet: Mind Fiusága, mind istensége Christusnak az attyától.
Az Négység Ellen.
Hazudnak a Servétus vargái, hogy az egy istenségből és a szentháromságból négység lehessen. Első oka ez: mert Deut. 6. Gen. 1. 2. 3. Az egy Jehovát mongya Elohimnak, vagy szent háromságnak, viszont az Elohimt egy Jehovának. Izraél, az egy Jehova, mi szent háromságunk, és ammi szent háromság istenünk egy Jehova: azon az egy istenség, azon az szent háromság: Az egy nap egy is, három is. Egy természeti, ereje, de három tulajdom külembsége, más a kereksége, más a fénye, más a világos melegsége: A pecsét egy is, három is, egy az allattya, természeti Három a külemsége, más akkire mecczik, más akkit reá mettzettek, más akkit a viaszra nyomtattak, e példával él szent Pál, Ebr. 1. Col. 1. 2., szent János, Joa. 1. 5. 8. 9. Christus az Atya dicsőséges fénye, tündöklése, a Christus az Atya hypostasissa, az az magába lévő kimetzszett ábrázattya, charaktere. Görögül, Sidóul chotám, tábááh, Ebrae 1. Másik Esai 43. 44. 45. 48. Lássátok én vagyok a Jehova, én küvölem, én nálamnélkül más Elohim, az az, szent háromság nints, átkozott hát akki az egy Jehova és istenség küvöl keres, vél is háromságot. [Ugyan-]Azon az egy istenség, akki a szent háromság.
Harmad: szent János, I. Joan 5. Ezek Atya, a Fiú, az Sz. lélek, hárman vannak, ez hármak a szentháromság, egy istenség, eggyek,
szent Pál is, I Cor. 8. Nekünk csak egy Istenünk vagyon: Akki az egy Atya, az egy Úr Jézus, az egy Úr és Isten szent lélek. I Cor. 12.
Negyed: Azon egy Jehovát, akkinél más több sints, akki csak egyedül egy Isten imádandó. Ezt néha atyának, néha Fiúnak, néha szentléleknek mongya, Joan 12. Mint a Profétákból megbizonítottuk: Hazudnak hát a Servétus vargái, hogy csak az Atya, egyedül ő maga volna az egy Isten, az egy Jehova, mert a kettő egy, ez három egy, az az, csak az attyából, fiúból, a szentlélekből, ez háromból lehet egy Jehova. Mint azt mondom nints több az egy napnál: De nem rekesztem ki a fényét, melegét, mert ezőknékül nem nap. Igy: nints több Isten, több Jehova az Atyánál, de nem rekesztem ki a Fiat, az Atya fényét, hatalmát, nem a szent lelket, mert a Christus mongya, Esa. 43. Hogy ő küvöle, ő nála nékül az Atya, egy Jehova, egy Isten nem lehet, Hanem az Atya Fiával egy Jehova.
Ötöd: Mert az attya a fiúba, fiú az atyába: valami az atyáé, a mind a fiúé, és valami a fiúé, az mind az atyáé. Joa. 8. 10. 15. 16. 17. Hátha az Atya valóságos Isten, bölcs, állat, teremtő, idvezítő, az ő Fia nékül nem lehet. Valamint az Atya Jehova, állat, úgy a Fiú is állat, Isten, Jehova, magába lévő. Mert valamie az atyának vagyon, a mind a fiúé, az atyának Jehovasága, istensége, létele, lelki állattya magába öröktől fogva vagyon. És nints az atyába qualitás, accidens, Atya nem változó, állatnékül való erő, nem az emberségre képest állat, nem praedestinatione [eleve elrendelés szerint], nem improprie [mellékes módon] Isten, hanem állatos Isten az emberség nékül: Hát a Christus is ollyan Jehova, Isten magába lévő, állat szerint nem változó, nem csak valami állat nékül való erő, mint a Sabellius vargái hazuggyák. Valami a fénye, azon az atya is, hát ha az Fiú istensége szerint nem lelki Jehova, nem teremtő véghetetlen állat, nem Jehova, nem Isten állat szerint, hanem csak erő, csak emberségében Isten, személy és állat, kezdete vagyon, az atyába vagyon, magába létele örökké nem volt, hát az atyám sem Jehova, az atyám sem lelki állat, hanem másba áll, másba él, teremtött állat, nints tulajdon állattya. De eretnekség ezt az Atya felől mondani: Eretnekség hát ezönt a Fiú felől hazudni, mint az Servétus vargái hazuggyák. Csak az az Atyáé ammi a Fiúé. Valamivé tészed a Fiat, olyanná tészed az atyát. Joa. 5. 8. 10. 16. 17. Atyasága, személye és személyéhez illendő tiszti az atyának, nem a Fiúé: De e küvöl Jehova istensege, állattya, természeti, hatalma, bölcsessége, örökké valósága mint a Christusé. A Christusnak is Fiúsága és Fiúságához illendő
tiszti, embersége nem az atyáé, de istensége, ereje az atyáé. Nem nagyobb hát az Atya a Fiúnál, a Fiú sem küsseb attyánál istensége szerint. Joa. 5. Phil. 2. Emberségében tisztibe küsseb.
A közbe-járóról.
Hisszük és valljuk a Jézus Christust az szent irás szerint, hogy mindkét természetibe idvözitő és közbejáró és főképpen erő, hatalom és felső ok és érdem szerint istenségébe győzedelmes, idvözítő, ez okokért.
Első: Az antilitromért, az az, a váltság és ammi idvességünknek egyenlő árra fizetése természetiért. A váltság pedig ezt kévánnja, Először, hogy az Isten irgalmassága és törvény szerint a bűnösök megölő igassága megeggyesülnének. Psal. 85. Az irgalmasság és a valóságos igasság öszvetalálának, megölelék egymást, az igasság és békesség megcsókollák egymást, az az: Isten irgalmassága is az uj frigy szerint, Isten igassága, törvénye is az ó frigy szerint, az Evangyehiom szava is, a törvény szava is betelék. Rom. 3. 4. 8. 10. 15. Gal. 3. 4. Ephe. 1. 2. Mert mint tisztekbe igen külemb a törvény és az Evangyéliom: a törvény az bűnt feddi, kikiáltya, szaporéttya, megéleszti, végre megöl a bűnért, s elkárhoztat. Az Evangyéliom penig a bűnt elfödi, megbocsáttya, kegyelmet, békességet hirdet, megéleszt: Igy az irgalmasság közt, akki az ő frigyét csenálá Christuson. Ezech. 11. Hier. 31. Ebr. 8. Akki a Fiát elbocsátá, akki követé az Evangyéliom, kegyelmet, békességet igér bűnösöknek és örökké szeret. Esa. 40. 43. 54. Ismég az igasság közt akki az ő frigyet köté Mózes által az emberi erőn, akki a Mózest, a törvént, a bűn kikiáltóját, az halál szolgáltatóját, ellenközés vala: Végezé, hogy örökké megélesszen. Ephe. 1. 3. II Timot. 1. 2. Roma. 8. 9. Életre választa, teremte, híva: Ismég Adámmal azt is elvégezé még az eset előtt: Ha vétesz, engedetlen lész, örökké halsz. Azért hogy Isten irgalmassága és törvény igassága, a Törvény és Evangyéliom mi rajtunk megegyessegyenek, (1) a két frigy az új és ó beteljék, azért kelhetett a Jehova Christusnak közbejárónak lenni. Rom. 3. 5. 8. 15. A Christus a környülmetélés a törvény rabja lén (2) az Isten igasságájért. Gal. 3. 4. Betelék penig az igasság, a törvény e kettővel: Első, hogy a bűn örök igassággal, engedelemmel: Az halál
(1) megegyeztessenek;
(2) lévén. [Helyesen: "lőn," azaz "lett."]
örökélettel, az vérontás, kén halál által, a bűnnel együtt a Sátán, Pokol elromollyanak. Rom. 3. 4. 5. 8. A Christus Istensége szerint a menibe Jehova, ugy ammi igazságunk, véghetetlen örökké való igasság, bizon Isten és örök élet: az élet, igasság a fiúba vala öröktől fogva. I Joa. 1. 4. 5. Joa. 5. 6. 10. Embersége mint véges, igya bölcseségbe, kegyelembe, jóságba véges, nőtt, neveködött, mert itt atták neki. Luc. 2. A Christus istensége teljességéből meritöttünk kegyelmet kegyelemért. Joa. 1. Még a test felvétele előtt, teremtése előtt lakott a Christusba az Isten teljessége, Somatice, az az, valóságos állat szerint. Még a teremtés előtt kente, választotta az Atya Fiát az üdvözités tisztére. Esa. 7. 9. 11. 35. 40. 42. 45. 54. Luc. 4. Col. 1. 2. Ephie. 1. I Pet. 1. Megöletett a bárány a világ kezdetitől fogva. II Tim. 1. 2. II Thess. 1. 2. E kegyelem, békesség adatott nekünk Christusba örök idők előt, az az teremtés előtt. Ephe. 1. 3. Tit. 1. 3. ezért mongya szent Pál: Christus bűnné lött, hogy mi igasságok lennénk ő benne: Átokká lött a Christus, hogy mi áldottak lennénk. Rom. 3. 6. 8. Gal. 3. 4. Hát nem amaz vérös testbe való halál önszintén, (1) hanem abban ammely istenség, örökké való lélek rontotta el a bűnt igassággal, az halált élettel, a Sátánt igaz hatalommal. A test halála ebbe eszköz volt csak. Roma 3. 4. 5. 8. Ebr. 2. 9. Én az erőst, (mert erősb vagyok nálánál) e világ fejedelmét meggyőztem, fogva vittem, a keresztfán megöltem, Col. 1. 2. Psal. 68. Másikat ezt kiváná a törvény, ezzel telék be, hogy Isten ammit fogadott, igért, ammiről jegyöt adott az ó törvénybe, azoknak a valója meglegyen, beteljék, tekélletes engedelemmel, igassággal, szeretettel, fizetéssel. Semmi egy ponkt (2) a törvénybe hejába ne múljék, de ammit a törvény mondott, mind beteljék. Matt. 3. 5. 26. Luc. 12. 17. 21. Szükség betelni azoknak, akkik meg vannak írva. Esai. 40. 42. 55. Soha az én beszédem meg nem változik, hanem betelik, megáll. Irgalmassága penig istennek betelik, ezt kévánja a törvény a bűnösöktől, hogy a kezes Christus megadgya az emberekért azt, ammit Isten nekik adott volt, s elvesztöttek: Myt? Az Isten képét, jóságit, engedelmet, szerelmet, igasságot, bölcsességet, szentséget. I Cor. 1. Ezeket az athattya meg akki atta, akki által atták, akki Isten képe, jósága, hatalma. De Christus Istensége szerint Isten képe, igassága, bölcsessége, istensége szerint atta a teremtésbe, azon istensége Christusnak athattya vissza az Új teremtésbe. Coloss. I .2. 3.
(1) önmagában;
(2) punctum pont.
Ephe. 1. 4. II Cor. 3. Másikat ada szép eget, földet, nem romlottakat, adot vala minden állaton való uraságot. Ezöket is Isten viszsza kívánja. De azokat az megromlott eget, földet, csak az teremtheti ujá, akki által teremtettek. De az Istenség által teremtettek: Hát csak az istensége Christusnak épithet és újéthat meg mindent, mint I Cor. 15. II Cor. 3. 5. Eph. 1. Col. 1. 2. Az írás erről disputál. Apoca. 20. 21. 11. Harmad, a lelkeket a bűnből, az ő halálokból a testeket a porból a közbejárónak fel kell támasztani. De a feltámasztása a léleknek az az, [ki]választása, megtérétése, újítása, igazítása, csak az istenség erejétől lehet. Joa. 5. 6. 10. 17. Én támasztom fel azok testét, akkik lelkét az élő kenyérrel megélesztöttem. Eph. 2. Coloss. 2. Megholtatok vala a bűnbe, de Christus megéleszte: Christus testét, magát sem támaszthatta fel, hanem az istenség támasztá fel. Joa. 2. 10. Rom. 6. 8. Col. 2. E testöt rontyátok el, feltámasztom. II Cor. 13. Meghala a test erőtlenségébe, él istenségébe, szent Pál, Roma 1. Christus istenségének tulajdoníttya a feltámasztást.
Másik oka. Mert az idvőzítőt, ammi igasságunkat Jehovának, istennek, seregek urának mongya az irás. Esa. 9. 11 . 35. 54. Hier. 23. Oase [Hóseás] 1. 3. Soph. 3. A Christus istensége az örökké való lélek talált váltságot, ő adott erőt a testnek. Hát a test a vérontás, a halál, csak a Christus istensége eszközi voltak a megbékéltetésbe, az Isten Christus akki Isten Fia, akki által minden lött, akki ábrázattya, Fia, minden előtt volt, mindenek előtt születött, mindent éltet, akkibe az istenseg telyessége, az engesztelő, a békéltete meg minket az test által, a vér halál által, a mosá el a bűnt. De Christus istensége szerint Attya ábrázattya, akki volt örökké, örökké születött. Más az istenség, más a test, a vér, akki által engesztel.
Harmad: Két külemb természetet kell összve hozni a közbe-járónak, istent s embert, hát két természetünek kellet lenni, örökké kellet halni, örökké kellet élni: A test ő maga örökké, harmadnapig nem halhatott volna, örökké som élhetött, fel sem támathatot volna, ha az istenség ereje véle nem volt volna. Rom. 3. 4. Ebr. 9. 10. Szégyönüljétek ti Stankarus bolongyai: kik mint a disznó a moslékba, ottan belekaptok minden bolond tévelgésbe. Valaki Christus istenségét tagaggya idvözítőnek lenni, nints ennek idvözítöje: Mert, mint a test teremtött állat, nem imádandó az istenség nékül: Igy nem idvezítő az istenség nékül: Mint az Istenségért az emberség imádandó. Psal. 45. 94. Ebr. 1. az istenségért idvözitő is.
A bűn okairól.
Christus azt mongya, hogy a Sátán az ő hazugságával minden bűnnek oka, a Sátán gyilkos is, az az, a halálnak is a Sátán oka: S. Pál, egy ember engedetlensége által jüve bé a bűn, a bűnért halál is. Rom. 5. 6. 7. Azt mongyuk azért, hogy Isten sem eleve látásával, sem szabadságba való teremtésevel, sem ezzel, hogy az angyalokat, az Ádámot is elhatta esni, vissza nem vonta, hanem a bűnbe elbocsátta, a bűnnek nem oka: azt is mongyuk, hogy sem tanátsából, sem akarattyából, sem Isten végezéséből és készerítéséből, sem az angyal, sem az Ádám el nem estek, hanem szabad akarattyok szerint. Gen. 2. 3.
Oka Isten előre-való látása, hogy tutta ezt, hogy a Sátán miatt Ádám elesik, nem oka a bűnnek. Esai. 48. Tuttam, eleve láttam, hogy te engedetlen lész, nem engetz, és a te jövendő vétködhöz képest montalak törvény által hágónak, atte bűneid vesztének téged. Gen. 3. Ki bűne Ádám, hogy mezételen vagy? Bezzeg nem enyim, tied, mert evél a tiltott fáról. Sem Ádám, sem az Eva nem kenik bűnöket istenre, hanem a Sátánra, az Évára Ádám, Éva a kéjóra. Gen. 3.
Másik oka: Mert természeti ellen istennek a bűn halál: Mert élet, igasság, szeretet az Isten: Hát bűnt nem tehet: a bűnt gyülöli, nem akarhattya. Psal. 5. 45. Amos. 8. Esai. 1. 65. Tren. 3. Gen. 7. 8. 9.
Harmad: Megtiltá a bűnt Ádámtól, meghagja, hogy megálljon, el ne essék, a paradicsomot örizze, ne higgje a Sátán szavát. Ha Isten akarta és elvégezte volna, hogy elessék, soha meg nem tilthatta volna, mert két szavú Isten nem lehet: Hogy egy szavával tiltja a bűnt, másikkal akarja.
Negyed: Megbünteti a bűnt halállal: Sohasem Ádámot, sem a Sátánt, semmi embert Isten a bűnért meg nem büntethetne, ha ővolna oka a bűnnek. Gen. 18. Ábrahám mongya istennek, szent Pál, Rom. 3. Hogy büntethet meg Isten engem, hogy itélheti meg e világot, ha ő szereti és az Isten tisztességére, javára vagyon az én bűnöm? Ötöd: Tren. 3. Gen. 18. Nem tud Isten bűnt tenni, a bűnre sem nézhet: Hát oka a bűnnek, úgy nem lehet Isten, mint a szán, nap az hidegnek és setétségnek, az igasság a bűnnek. II Cor. 6.Hatod: Ádám szabad akarattyából esött, senki sem kánszerítötte, mert szabad akaratban teremtetött volt. Psal. 49. Gen. 2. 3. 4. I Cor. 15. Eph. 4. Az Isten végezése mindent kénszerít: valamit Isten elvégez, hogy meg legyen ugyan szükség változás nékül, ugyan kén-
szerítésből is meglenni. Esa. 46. De Ádámot nem kénszerítette: Hát szükség elesni nem volt, Isten sem végezte, sem kénszerítette elesését. A teremtésről így szól az írás: Az első teremtásből: az első szent massából Isten az Ádámot, Ádámban mindent képére, igasságra, életre teremtött vala, Senkit nem halálra. Rom. 3. 5.
A Másik: Romlott sárból az elesett bűnös emberi nemzetből nekiket (1) Isten mint fazekas, irgalmassága szerint életre formál, teremt nekiket igassága, törvénye szerint tisztátalanság edényinek haggya, rutságokba haggya, késziti a bűnért a veszedelemre. Esa. 45. Hier. 18. Sap. 9. 15. Rom. 8. 9. II Tim. 2. I Pet. 2. Jud. 1. Hazud hát, akki azt vallja, hogy Isten az első teremtésbe, nekiket életre, nekiket bűnre, halálra teremtött. A bűn nem volt az eset előtt az emberbe: Hát addig míg az ember nem vétött, Isten nem büntethet. Nem öli meg a biró addig az embert, míg nem vét.
A lélek álapattyáról az itélet előtt.
Az hívek lelkei az oltár alat, Christus érdemébe az paradicsomba, az örökálet első sengéjében nyugosznak, de a tekélletes boldogságbn még nintsenek, ezokokárt. Apoc. 6. Matt. 27. Luc. 22.
Első a Credó igy szól. Hiszem, hogy a test feltámad s azután lészen az örökéletre való bemenés: Christus is Matt 24. Luc. 21. Mikor az ember fia eljű az itéletre, akkor lészen az Apolytrosis, az az atti teljességgel való megváltástok, szabadulástok, minden testi gonosztól, mint szent Pál mongya. Rom. 8. Gal. 3. Akkor jű el az Isten országa, az az, Akkor mentek be a színről színre való bodogságba. Matt. 25. Jertök áldottaim, vegyétek el az országot. I Cor. 13. 15.
Mast csak részből, tükör által, hit által éljük az életöt: akkor a feltámadáskor az rész szerint való valóság, az az a tekéletlenség elvész és szinről színre láttyuk az urat lészen az Isten bennünk. Másik: Mert Christus lelke volt paradicsomba a hívek lelkeivel, ott prédikállot, de nem volt a Christus teste feltámadása előtt az örök életbe. Luc. 24. Szükség volt először szenvedni, azután feltámadni Christusnak, és úgy bemenni az Isten országába: Igy szól szent Pál is. Phil. 2. Act. 1. 3. Col. 2. 3. Hogy a feltámadás után ment az örök életbe, hát a hívek is a feltámadás után mennek oda. Hát a paradicsom
(1) némelyeket.
csak része, első sengéje az életnek szent Pál. I Cor. 13. 15. II Cor. 5. szól.
Harmad: Az írás így szól: Isten hit által tart és őriz az bódogságra: az hitből jütt reménséggel várjuk az életöt, reménséggel üdvözültünk, várjuk az nagy Isten Christus eljüvését, és a reménséggel várt örök életét. Ammit itt elhittünk rész szerint, itt nem látunk, a reménség azt várja. De az hit reménság, nem lehet az örök életbe: De a lelkek hisznek, reménlenek, várják a feltámadást. Apo. 6. Ebr. II. Hát a Paradicsom csak első senge.
Negyed: Ebr. 3. 4. Mint a Salamon templomába részek mentek, a tornácza kettő, a templomba, a sancta sanctoriomba [!] ezekáltal mentek: Hát mikor a részekből, a tornáczokból által úgy megyünk az örök életre, mint Ebr. 3. 4.
Ötöd: Fél embernek nem adgyák az örök életét, a lelkek csak fél része az emberségnek.
Hatod: Az atyák hittek, hitbe megholtak, de az ígéretöket, az az, az igéretök beteljesedésát, az örök életet el nem vötték, oda be sem mentek, hogy nálunk nékül az örök bódogság el ne végeztessék. Ebr. 11. Szégyenüljenek hát a lélekvesztő vakok, kik nem értik mi legyen az örökélet.
Az Antichristus pápa szörzésiről, az ostyájáról.
Az Antichristusnak, Pápának hitit, tudományát, minden féle szerzését kárhoztattya az írás, ím ez okokkal, főképpen a Pápa mese ostyáját, oltárát, képeit, bálvánit, miseruháit, kámsáit, mert valami ördögtől, az ördög edénitől, a Pápáktól találtatott, az ige küvől és az ellen: Mind bűn, setétség, paráznaság, dög, gané. Isten penig igasság és világosság, csak azt szereti ammi ővé, ammi ő tőle jütt, és szereztetött, soha a bűnnel és setétséggel össze nem tér; Bűnt tésznek lelki paráznák, hát a bálványozók, Mesések, ostya papok, kik a Pápa a Sátán szerzésével paráználkodnak. Esai 40. 44. 57. Hier. 7. 10. 17. 24. 25.
Másik okát ezt mongya az Úr: Hogy neve sem emléközeti se képe formája, sem a gonosz vége a bálványoknak mi köztünk meg ne maragyon. Ose. 1. 2. 3. Reliquias Baal, et nomina Kemurrium, seu monachorum sacrificulorum perdam. Et reliquias carnium de medio dentium tuorum extraham. Elvesztem a Kemurimok, barátok, pa-
papok, ostyázók nevét az én házamból. Mint a büdös húst a fog közül, kiírtom az én házamból a hálványok maradékát. Zach 9. a. b.
Az ostyába három dolog ki nem jó: Első a neve, másik: az által látó vékon fejérség és a crucipille, Harmadik: az imádása. Hát valakik nevét, az ostya vékonságát, képét megtartyák, a Pápa bordéllya czégérét tartyák, Pápára hunyorgatnak, oda ihagnak, vihagnak, mint Esa. 52. Ose. 1. 2. mongya.
Harmad: Hier. 1. igy szól: Az én ígémet azért vetöttem szájadba, hogy az ördögét, Antichristusét, gyökerestől kigyomláld, kiszaggasd, elveszésd, elrontz, küvöl, belöl gyökerét és igyét.
Negyed: Matth. 15. 23. Christus mongya: Valamit isten nem plántált, gyökerestől kikell szaggatni. A misét, ostyát, a bálványokat Isten tiltya, ördög g....ta.
Ötöd: Egy járomba, átkozot, akki a Christust fogja, akki a Christusét a Sátánéval öszvezavarja. II Cor. 6. Hát ti ostyázók, oltárosok, fél papok átkozottak vattok, hogy a Christusét, az ördög szerzését is megakarjátok tartani.
Hatod: Isten tiltya: Se ne csenáld, se ne imádd a képöket, fussatok el a bálványoktól, hánnyátok ki a bálvánt tiközzületek. Gen. 35. Exod. 20. 32. Deut. 4. 5. 6.
Hetedik: Isten tiltya a kétféle sántálást, megbüntette a bálványozókat. Jajt mond azoknak, akkik az Isten szerzésit, az embereiért megvetik. 4. Reg. 17. 23. 25. Exod. 32.
Nyolczadik: Mert űres váasz, csalárdság az emberi szerzés, hát akki vászszal hazugsággal él, átkozott, csalárd. Col. 1. 2.
Éneklésekről.
Az Isten lelke az egyházbeli keresztyének között való szép énekléseket ez okokkal bizonittya.
Első: Mert a negyedik parantsolatba az Úr azt mongya: megszentöld innepet: A keresztyéni éneklések Isten tisztelet, dicséret és hálaadás, hát szükség és méltó lenni a keresztyének között. Szent Dávid is ugyan parantsollya: Minden népek minden féle nemzetségek éneköllyetek az úrnak, dicsérjétek az urat szép énekszókkal, Esa. 42. 55. Hier. 20. Énekellyetek és dícsérjétek az urat.
Másik: Szent Pál Eph. 5. Col. 3. ugyan parancsollya, hogy hymnoszok, pszalmusok, és lelki énekek által dicsérjék az urat. Sőt
ugyan azt mongya: Én a gyűlésbe éneklek lehellettel, szóval, éneklek ugyan értelemmel haszonra, és épületre nem úgy baálok (1) mint a Pápa Bál papjai rékattyák a misét.
Harmad: a Christus, Proféták, Pátriárkhák éneklettek, dicsérték az urat, az Salamon templomába kántorok sokszentorok voltak, úgy dicsérték az urat, Exo. 15. 3. Reg. 8. 10. I Par. 6. Matt. 26. A vacsora után Christus is éneklött, Dávid éneklett, sőt a Chore Ásáf, Jedutun fiait fő kántorokká tötte az Salamon templomába, I Par. 6. II Par. 20.
Negyed: Az angyalok is énekelnek a Christus születésén örvendeztek, fenn szóval éneklettek, Luc. 2.
Ötöd: Istennek kedves, sokat épit az éneklés, gyakorta foganatosb a gyöngék között az éneklás, hogy nem mint a tanítás: Mert erre rája mennek és meghallyák, sokakat Isten éneklés által térít meg.
Hatod: Isten az embernek ékes szavát nem heyába teremtötte, hanem azért, hogy Istent dicsérje véle, Psal. 19. 139. I Cor. 14. Col. 3. Hát mint a Pápa értelem nékül való bőgését, ehegését tiltya az írás, úgy szégyeníti azokat, akkik tiltyák a szép dícséreteket, akkiket Isten szeret, kéván, parantsol, s isteni dícséret. Hazud ebbe is, hogy az ó törvénybe árnyék volt, szabad volt az éneklés, mast nem: Mert az Isteni tisztelet mindenütt szükséges. Az új testamentomba énekle Christus, szent Pál: Az Új testamentomba mongya, hogy szüből szájonk, nyelvönk által énekeljünk, épületre, Eph. 5. Col. 3. De a fél szemmel nem talált volt rejá a varga Antodus nuso psaltes, az az, az ének és dícséret gyülölő ellenségek. Részegesek előtt kiáltani bajalni haszontalanul az Úr tiltya: Nem haggya hogy ott kiáltsonk, a hol foganatlan, Matt. 7. 10. Ebre, disznóra nem kell az szentséges dolgot vesztegetni.
A tanitók öltözetiről.
Az írás mint hogy a Kamuriimok, az az, vadok Barátok ruháját, szem fén vesztő bálványozó ruhát, idegönt a természettől és hittől, csaloka ruhát ne viseljenek. Zoph. 1. Ezech. 14. Reg. 17. Igy tiltya hogy királyokhoz, király udvarába lakokhoz deli, gyönge és
(1) orditozok.
fris ruhát ne visellvünk. A János öltözeti nem fris vala, bohaj szabású, teveszőrből csenált öltözeti vala, mert akkik gyönge drága ruhákat viselnek Avlába, udvarba laknak azok. A tízthöz illendő méltó ruhát viseljen minden. A nagy gallérú ruha, hogy a farodat éri, katona deli ruha, a Profétánál akkik igen fel cseszeltetik hajokat és az idegen nemzet pogán öltözetiben gyönyörködnek, fenyegeti jajt mond nekik. A Biró mást, a hajdú mást, egyéb mester ember mást, az ő tisztihöz illendőt viseljen. Az ó törvénybeli papoknak is volt valami külömbség öltözet akkikbe külemböztek a polgároktól, a kösségtől, mint az Illyés istóriája is megmongya minémő öltözeti és palástya volt. Hát ha tanító vagy, katona, udvar módra, deli módra czifra ruhát ne viselj. Felesegednek is hánt alljú garádicsos szoknyát ne csenáltass, azt mongya S. Pál, szent Péter, más az ő öltözetek, tiztaság, jámborság, I. Tim. 2. 3. Gyöngés fedélt se hagyj viselni. Akármi színyü ruhát viseljen a pásztor mind jó, csak meglássa, hogy a szabadsággal ne rontson, gonoszul ne éljen, mert ura a keresztyén annak: Valamit a föld teremt, nekünk atta az Úr, I Cor. 6. 8. 10. De meglázsd hogy a szabadság botránkozás ne legyen. Más az, hogy a természet, atte tiztödhez illendő tisztöletes öltözetöt temperálja, és ahoz szabd a ruhát. Ne híjanak czifra papnak.
A templomról.
A keresztyének öszvegyűléseknek helyét S. irás szabadságába hagya. És egy helyhez sem köti, hanem minden helyen felemelhetik tiszta kezöket, dícsérhetik az urat és öszszegyülhetnek, minden helyen tiszta áldozatot áldoznak én nekem.
Másik: Christus így szól: Valahol ketten, hárman öszszegyűltök én is ott vagyok. Matt. 18.
Harmad: a Christus Apostoli hol a Salamon templomába, hol a a Sinagógába, hol hegyen, hol réten, hol vízen, hol házanként gyűltek összve, úgy tanítottak, predikáltak Act. 1. 2. 3. 5. 6. 16. 28. Matt. 8. 9. 15. Joa. 5. 6. Luc. 6. 7. 8. 14.
A Pápa miséjekre rakott templomot is, harangot is megtarthattyák az hívek. Első, mert nem imátták a kőfalt, az harangot.
Másik oka, Isten sem tiltotta meg a formáját, sőt csenáltatott, akkinek példájából csenáltok a templomokat. Harmadszor, mert a mise bálván, a templom harang nékül meglehetet, de ostya és oltár kelyh
nékül ugyan nem lehetett. Negyedször, a Christus a hitlenek Sinagógájába, templomába bement, tanétot. Az Apostolok is a pogánok templomába bementek, tanétottak, csak az oltárt bálványokat szidalmazták, nem az templomot. Ötödször, az írás azt mongya, hogy a Salamon templomából csak az oltárokat, képöket, abusust, rútságot hántak ki, Josafát, Ezekiás, Josiás idejében, a templom helyén maradt. Christus is csak a konplarokat (1) hajtá ki, nem kárhoztatá a templomot, Matt. 21.
A választásról.
Erről mint Deákul Magyarul sokat írtunk, mast csak rövid sommába így magyarázzuk. Isten ammi kegyelmes atyánk, kegyelmességéből csak ő magába, az önnen maga szerelmére való tekintetiből, az ő fiáért, akkiket akart az elesött emberi nemzet sorából, mint fazokas tiztesség edénivé formált az ő dicsősége magasztalásáért, az örökéletre esmert, választott el is végezött, hogy szentül, igazán, hitbe és szeretetbe éljenek. Ez életre való választásnak indétó oka az Atya szerelme; fizető és érdemlő oka akkiért az életre választott a Christus érdeme. Elvégező, sáfárló és bennünk megszerző oka az szent lélek. Ezköze az íge és a hit; haszna, gyümölcse és jegie a megtérítés, megigazulás hittel, szeretet, szent élet; az ige hallás és annak megtartása: Vége ez, hogy Isten kegyelme dícsértessék és mi nekünk örökéletünk legyen.
Az Isten kegyelme és idvözítő szent jó akarattyának első kút-feje a választás. Mind az igazulás hittel, megtérítés a választásból jű ki. Csak azok hihetnek, térhetnek, igazulhatnak, hallják és tartyák az Úr szavát, szentül élnek, valakiket az életre választott, Rom. 8. 9. 11. Act. 13. I Cor. 1. 2. Akkiket előve elesmért, csak azokat hítta, igazétotta Act. 13. Hivének azok akkik az életre rendeltettek vala.
E választás csak keveseké, istennél személyek, nevek, hajokszála, futások, lépések, tetemek [csontjaik] mind száman vadnak, Psal. 56. 139. Matth. 10. 16. Luc. 21. Az írás ez okokkal bizonyíttya. Első sokak a hívatalosok, kevesek a választottak. Matt. 20. 22. Kevesen mennek be a szoros kapun, kevesen hisznek. Másik. Nem mindenek hisznek csak kevesek: De az hit a választás gyümölcse. Hát mint az hit
(1) később kolompárok. [A szó a kufárokra vonatkozik.]
keveseké, a választás is keveseké. Harmad. Az írás így szól: Mast is csak a maradékok a választás szerint idvözülnek. Ha oly sok volna, mint a tengör fövénye, ugyan csak a maradék üdvözül. Negyed. Apocal. Ugyan megszámlálja, esméri Christus nevök szerint, szám szerint az ő juhait. Ha hajoknak száma vagyon, bizon személyeknek inkább száma vagyon Matt. 10. Luc. 12. 21.
Ötöd: Az írás mongya, hogy csak az választottak idvözülhetnek, csak az idvözülendőknek a Christus az ige hatalom, élet, igasság, jó illat. Az harag edéninek mind a Christus mint az ige, a tántzok, bolondságok, botránkozásokra, veszödelmökre vagyon. Rom. 9. 10. 11. Esai 8. Psal. 109. I. Pet. 1. 2.
A veszedelemre való készitésről.
Isten a bűnért azon bűn sarából Ádám fiai közzül mint fazokas tisztátalan edennyá formált, készítött halálra az bűnért, mint igaz bíró. Rom. 9. 11. II Tim. 2. I Pet. 2. Jud. 1. a. De a bűnre, avagy a büntetésre senkit Isten nem választ, sőt a bűnből igasságra, jó cseleködetre, életre, választotta a tisztesség edénit, okai e megütésnek: Érdemlő oka az bűn, a Sátán és emberek bűne, Rom. 1. 3. 5. 6. Eph. 3. 4. Büntető és ítélő oka a törvény, akki azokat akkiket bűn alá rekeszt, reájok bizonyíttya a bűnt, megöli őket, Roma 6. 7. 8. 11. Gala. 3. 4. I Tim. 1. Jegye, gyümölcse ez: Hypokriták, érdemesek a bűnt élik, soha meg nem térnek igazán, soha az bűn rútságából ki nem mosatnak, moslékos désák, Joa 6. 7. Psal. 108. Rom. 11. Perváták [árnyékszékek], mint az disznó a sárba úgy hever a bűnbe, sem Isten ígéje, sem a tanítók és jámborság nem kell, soha nem hihetnek, mindenkor görbén járnak. Mint az életre választottaknak szükség idvözülni változás nékül, így szükség ezeknek is elveszni az ő bűnökért. Acto 1. 2. 3. Joan 13. 17. Szükség vala Júdásnak elveszni, hogy az írás, az az, Isten végzése beteljék. :
A szabad akaratról.
Az írás azt mongya, hogy Ádámot Isten az ő képére és hasonlatosságára teremtötte, az az, az ő jósági közlésére, szabad akaratba, szabad erőben. Ecclesi [Sirák fia Jézus könyve] 17. Az az, oly állapotba, hogy ereje vala erre, hogy bűnt ne tehessen, a Sátánnak ne higgyen, Gene. 1. 2. Col. 2. 3.
II Cor. 3. De az engedetlenséggel Éva és Ádám ezt az erőt, hatalmat elveszté, vétközvén, megfosztaték az Isten dicsőséges ábrázattyától. Rom. 3. 5. Az Isten lelke azért azt mongya, hogy az eset után az óembernek semmi ereje, sem a megértésre, sem megcseleködésére, sem hogy akarhassa, vagy meg is tudnája gondolni a lelkieket, ez okokért.
Első oka: Mert vétközvén Isten jóságitól megfosztatott és az ördög ábrázattyába: az az, abba az erőbe öltözött, hogy csak a bűnt értse, bűnt akarja, minden szándéka, kedve, akarattya és gondolattya csak gonoszra legyen, Gene. 6. 8. Rom. 3. 5. 6. 7. 8. Nincs eggy is ki értse, ki akarja, ki cselekeggye a jót, mind elhajlottak és mindnyájan vétköztek. Isai. 5. 13. 52.
Másik: Mert az ó embert holtnak, baromnak, fának, kőnek, szénának, bűnnek, ördög rabjának, törvény alá rekesztött fogolnak mongya: süket, néma, akkinek a Sátán minden tagjait, elméjét, akarattyát, lelkét, testét, mintegy tömlöczbeli rabnak megkötözte, hogy soha semmi részszel jót ne míelhessen, hanem csak bűnt Rom. 3. 57. Gal. 3. 4.
Harmad: Mert ma lött gyermek, Szerecsön, Hát mint a barom nem érthet, a fa, kő, nem élhet a holt bűnbe Col. 2. Ephe. 2. 4. Joan. 5. 6. Nem éröz, nem erős, nem él: Igy soha az ó ember Isten lelke segétsége nékül soha nem értheti, sem akarhattya, soha meg nem térhet, jót sem míelhet, hanem csak bűnt. Barom oktalan az akki feketét fejérnek, a bűnt, gonoszt jónak, az setétet világosságnak, az holtat élőnek, a fát, követ élőnek mongya. Igy oktalan barmok azok, akkik a megholt ó embernek valami lelkierőt tulajdonít, az Isten lelke nékül.
Negyed: Az írás minden jónak azokat, az választást, a megtérést, hihetést és igazítást, az jónak értését, akarását, mind Isten kegyelmének, a Christus érdemének, a S. léleknek tulajdoníttya, semmit az embernek nem tulajdonít, Isten kezdi a jót, ő végezi el is. Isten akartattya az jót és ő míeli az hívekbe. Phil. 1. 2. Joan. 3. 5. 6. 15.
Én térítöm és én igazítom, én csenálok hitöt. Én szőlőtőke vagyok, ti vesszők vattok, hát ti semmi jót nálam nékül nem míelhettök. Micsoda volna az jó, kit Istentől nem vöttél? Hát ha istené ne tulaidonícs magadnak, az úréba dicseköggyél, ne a tiédbe. I Cor. 1. 3. 4. Hier. 9.
Ötödször: Minden igasságunk gané, bűn, mérges kégyó monya (1) szégyenség, utálatosság. Esai. 59. 64. Phil. 3. Hát nem kell istennek. Dani. 9.
Hatod: A megtérítés, igazulás, jó akarás, új teremtés, feltámasztás Joan. 5. 6. 10. Coloss. 1. 2. Eph. 2. 5. De semmi teremtött állat sem teremthet semmit és semmi holt állat meg nem eleveníthet egy holt férget. Hát soha az ember meg nem térhet, sem jót nem míelhet magától. Mikor az Isten megtérit, igazéttya az híveket, és S. lelkével elfoglalja lelkeket, az bűnből feltámasztya és a megholt lelkekbe lelket bocsát, az az, Isten kegyelmét. Másik, Christus érdemét. Harmad, az szent lelket az hittel eggyütt, ezután élnek, jót míelnek, értik, akarják az jót Isten erejével, I Cor. 1. 2. 4. 15. II Cor. 3. Rom. 8. Joa. 5. 6. 10. 15. Gal. 2. 3. 5.
Mert halála a léleknek ez: Elszakadni az Isten kegyelmétől, elfosztatni Isten jóságitól. Rom. 3. 5. 6. 7. Col. 2.
Viszont életi a léleknek ez: Eggyesűlni az istennel, öltözni Isten ábrázattyába, mert mint a testet az lélek éleszti és feltámasztya, így a lelket a bűntől az Isten lelke támasztya fel. Rom. 6. 8. Ephe. 2. Joa. 5. 6. 8.
Christus teste mint legyen kenyér s mint kell enni a Christus testét.
A szent írás szerint vallyuk ezt, hogy a kenyér nem Christus teste így, hogy húsos testté változzék, vagy állattyába, ábrázattyába húsos test legyen a Christus teste. Hanem mongyuk az kenyért állattyába, formájába testi kenyérnek lenni. De emléköztetés szerint, jegyzés szerint vészi a kenyér reá az Christus teste nevét, nem állattyát, hogy megmutattassék ez, hogy nem puszta jegy. Másik, hogy Christus nem csalárd, nem szemfény vesztő, hanem ammiről bizon és állat szerint való jegyet ád: annak a valóságos igasságát is, és állattyát is, az léleknek, lélek szerint az igéretbe megaggya. Mint a bor jelen állat szerint e testnek és nekünk adatik: így az élő kenyér, Christus teste, az az, Christusnak testébe kereset jószági, igasság, élet, boldogság, Isten kegyelme, Christus halála, és feltámadásának érdeme mi nekünk adatik az szent lélektől az igéretbe hit által, Joan. 6. I Cor. 10. 11. Hogy penig jegy szerint legyen Christus teste a kenyér, és hogy teste foggal ne rágattassák, a Christus ezzel bizonittya.
(1) tojása.
Első: Az egész szent írás tészen arról bizonságot, hogy minden testi állatot, valamit Isten jegyül adott a lelki és láthatatlan jók elhitelére, mint éltig jegy szerint csak az nevét atta az frigynek, a lelki jegyzendőknek, az testi állatokra, de ammit jegyzöttek, és tisztök szerint amminek nevezte azzá soha nem változtatta. A Nóénak ád az égbeli szovárvánt, ezt nevezé frigynek, a vagy békességnek, hogy Isten többé vízözönnel el nem veszti e világot. De ez szovárványt friggyé, lelki állattá nem tevé, hanem ada nevet csak reá, hogy frigynek, nevének reá vételével emlékeztessen, Gen. 9. Igy Ábrahámnak adá a környül metélést. Nevezé frigynek, istennek emberekkel való megbékélésnek. De nem változtatá friggyé, hanem azután Isten így magyarázza, a környül metélés frigy, azaz frigynek jegye. Az husvéti Bárán étele általmenés, az az, Megszabadulásnak, az tengeren való általmenésnek emléköztető jegyé. Gen. 17. Exod. 13. 14. Rom. 4 Szent Pál is a környülmetélést megigazulásnak jegyének híja. A vacsora is, a mi igazulásunknak, szabadulásonknak jegye, mert frigynek és új testamentomnak, új frigynek mondatik. Mat. 26 Luc 22. I. Cor. 11. Hát szinte úgy a pohár új frigy, mint a környül metélet. Mert egy az Isten, egy az új frigy; Jegy szerint hát a kenyér teste. Hazud valaki Isten ellen magyaráz. Minden testi állatot akki sákrámentom, mondatik frigynek, jegyzendőnek az emléköztetésért.
Másik. Christus így szól: E kenyér én testem: Ez pohár én vérem. Ezt tegyétek emléközetemre, úrnak halála hirdetésáre. De az emléköztetés jegyez az írásba jegyzést. Az emléközeti a lelkieknek, annét tészen mint jegy, Gen. 9. 17. Exod. 12. 13. 14. Ez szovárvány én frigyem, hogy emléköztessen téged Nóé. Az husváti Bárán étele legyen emléközeti és jegye szabadulástoknak. Az husvéti Bárán ételét a vacsorával öszveköti Christus, mert e vacsorának jegye volt. Hát ammit Christus itt emléközetre mond hogy tegyünk, annét tészen mint jegye az ő testének. Im Christusnak a kenyért azt mongya testének, mert emléközteti, az az, jegye testének, mert valami emléköztet másra mutat, mint az határ, a cégérek, koronák másra mutatnak.
Harmad. Szent Lukács, S. Pál e Christus szavát: E pohár én vérem, megfordítják és más ígével magyarázzák. E pohár új testamentom az én vérembe, akkit kerestem. Hát szabad nekünk is így szolnonk: A kenyér Christus teste, az az, Christus testének emléközeti.
Negyed: Christus azt mongya, ha ti Kapernaiták test rágók fog-
gal ennétek az én húsos testemet, a mint ti vélitek: Először a credót elrontanátok, mert fel kell mennem ép testbe, az ítéletre kell jönnem ezen testbe. Ha a kenyér én húsos testem volna, vagy hogy sok testöt csenáltok nekem, maga több ez egynél nem lehet. Vagy hogy megrontanátok emberségemet. Ha foggal rágnátok az én testemet, megromlana, a gyomorba menne. Matt. 15. Valami penig megromol, életet igasságot nem athat. Joan. 6. Matt. 15. Igy az én testemet haszontalanná tennétek. Hát nem húsa, csontya, foggal rágása ád testemnek életöt, nem foggal kell enni, hanem lélekkel hittel az igéretbe az én testem lelkét, az az lelki javait, az élő kenyeret, mert mint a lélek lelkiállat, így lelkiekkel él, nem romlandóval, sem nem veszendővel. A lelket ő magából Isten fútta a testbe, hát ahonnan a lélek jött, onnat kell élni. A Christus teste földből lött, testi állat, hát ennek az testnek lelki részével él. A kis gyermek az csecset fallya be, de azért teyel él, nem a hússal. Te a pohárt falod be, de a bort iszod.
Ötöd: Szent Pál így szól: Valaki eszi e kenyeret méltán, vagy méltatlan: Testi száyal kenyért mongya, hogy észünk, lelki száyal a hittel Christus testét: Nem mongya S. Pál: Valaki eszi a testet, vét test ellen: Hanem akki eszi a kenyeret, Júdás módra, hit és próba nékül, Christus teste ellen, elkárhozik: Más akkit eszik, mert kenyér, más akki ellen vét, mert Christus teste.
Hatod: Csak Isten lelke adhattya a Christus testét, a jegyzendőt: Nem Mózes adott kenyeret, hanem az én Atyám: Csak Christus adhattya szent lelkével az ő testét. Ján. 6. Hát átkozott akki azt hazuggya, hogy ő testöt ád: Ugyan megesküszik Christus, hogy az égből kenyeret csak Isten adhat, a Christus teste felment, hát csak ő adhattya, szent János így szól, hogy ő vizbe keresztel: a Messiás akki lélekbe és szénbe keresztel, Luc. 3. Joan. 1. Hát ammit csak Isten adhat, ne kösd azt emberre. Szégyönüljetek hát ti test rágók.
Heted: A kenyér ha állatya szerint test, azzá kell változni: mint a víz bor vala állattya szerint, mert azzá változott. Semmi állat akki külen állatú és ábrázatú, más állattá külemböző állattá nem lehet állat szerint változás nékül. Az ezüst nem lehet arannyá, hanem ha elváltozik: Hát a kenyér Christus teste állat szerint, azzá kell változni: De azzá nem változik: Hát nem Christus teste állat szerint, hanem csak emléköztető jeggyel és névvel.
A Christus jelen voltáról.
Christus istensége szerint, mint valóságos állattyával, természetivel, erejével, jelen az ő attyával mindenött, jelen érdemével is, Matt. 18. 28. én tiveletek lészek, Joan. 6. 14. 15.
Én az én atyámmal veletök, bennetök lakom: Velünk lakozó Isten: De emberségének teste, lelke fenn attya jobbján egy bizonyos helyen vagyon, nints mindenütt, Acto. 1. 3. Szükség Christusnak lenni az égbe: Col. 1. 3. Onnan fellyöl jő el, az angyalok és a Credó mongya, szent Pál is, hát teste itt nints: Mikor feltámada, a koporsoba az után nem vala: Itt nints a Christus feltámatt: Felmene az égben, elviteték előlök, hát nints itt, Act. 1. Phil. 3. I Tim. 3. Jelen Christus teste csak érdemével, mint az nap az ő erejével és fényével.
A vacsora kenyeréről.
A Vacsora közönséges a híveknek, eggyesülést példáz: Hát közkenyérrel kell osztani: Mert noha Christus az husvéti báránt hamuba sült pogácsával ötte, de az vacsorába az után kenyeret mond: Az husvéti báránt a mivel ötte, maza, vel matot, azymus, pogacsa: De a vacsorába így szól: Véve a kenyeret, Sidoul Laka, Jésua ha lehem, vevé a Jézus az kenyeret: A lehem kovászos kenyért példáz, valamikor az írás a mazuttal, a kovásztalantul megválasztja.
Másik oka ez: Mert csötörtökön estve, a Sidók kovászos kenyérrel éltek, és csak péntökón estve kesztek pogácsát sütni. Valahol valaminémő kenyérrel élnek, csak magból legyen akár zab, köles, árpa, rozs, búza mind szabad: A pogácsát hamuba sültet az írás megengedi az gyengéknek a keresztyéni szabadságért és épületért. De az Pápa átkozot ostyáját tiltya.
A temetésről.
Az írás nem kötelezi egyhelyre a temetést, hanem mindenütt szabad. A Pápa varázslot földet ez okokkal kárhoztattya az irás és nem illik ott a keresztyénnek temetközni.
Első: Mert Christusnak a Beliállal semmi közi, megundoklotta, hogy botránkozása a gyöngéknek ne legyen; tiltya szent Pál, I Corin. 8. 10. Hogy ott a helyen az bálványoknak áldozott húst meg ne ögye
a hol a bálvánnak áldoznak, hogy az hitetlen és gyönge meg botránkozzék, azt ne vélje, hogy te is úgy eszed a végre, az ördög-áldozott húst, mint az hitetlenek, kik nem úgy, mint Isten teremtött állatyát, hanem mint ördögnek áldozottat eszik. A Pápisták azért temetköznek a szentölt varáslott földbe, mert azt szentöbbnek vélik. Hát ha te is ott temetközöl az varázslott földbe, ottan nyügöt, gáncsot vetsz az erőtelennek, azt mongya penig S. Matt. 18. Senki senkit meg ne botránkoztasson: Jaj hát azoknak akkik által vagyon az botránkoztatás, I Corint. 8. 10. 11.
Másik: Tiszta helnek nem dögösnek [dögvészesnek] kell lenni, a hol predikálnak. Soha ott a helyen, sem áldoztak, sem predikállottak az Atyák, Apostolok a hol temetköztek, más helye volt a tanításnak (temetésnek) más az predikálásnak. Soha Salamon templomába senkit nem hattak temetni.
Harmad: Az Atyák a városon küvöl temetköztek, Christust is a városon küvől temették.
Hát nem jámborul míelik, akkik a bűvölt dögös földben temetnek: gonoszul cseleködnek azok is, akkik a predikáló helyet provátáva [árnyékszékké], disznó óllá teszik és tisztán nem tartyák. Hát tiszta legyen a hívek gyűlések helye.
Az Asszony állatok feltámadásáról.
Miképen minden népek feltámadnak, mind a jók, s mind a gonoszok. Az jók dicsőségre és örömre támadnak, szép megdicsőült testben, akki oly fényes lészen, mint az nap, halhatatlan, szenvethetetlen, rútság nékül és fogyatkozás nékül való: Az hitlen harag edéni, érdemesek, Pápisták, Rómaiak és az hitlen pogán nemzetek veszedelemre, kárhozatra, rút, undok testbe örök setétségre támadnak, Matt. 22. 24. 25. I Cor. 15. Thess. 4. 5. Daniel 12. Ezech. 37. 38. Joan. 5. 6. 7. 8. 11. Igy az asszony állatok is feltámadnak, az hív keresztyén asszony állatok örök dicsőségre támadnak. Valakinek itt e földön, az testben eleven a lélek feltámatt a bűnből, azaz, Megtéríttettek, megigazéttattak, megszentöltettek, hitből jót cseleködtek, igazán, józanon és keresztyénül éltek: Mint az öt eszes szüzek, akkiknek lámpásuk meg nem aluvék, hitök, szeretetök az Isten lelke akkiket el nem hadgya, akkik az Isten jószágiban végig megmaradának, az Christussal vőlegénnel bemenének az örök életre, Matt. 24. 25. A hitetlenek
a bolond szüzek feltámadnak, de hogy megalutt a lámpás kiestek Isten kegyelméből, az Isten lelke, Isten jószági őket elhatta, az hit szeretet, reménség és új élet, jó cseleködet, (1) a szentlélek gyümöltsei ő bennek elfottanak, azok kirekesztetnek, pokolba vitetnek, az hitlen kevél parázna részeges, babonás, pápista asszonyállatok. Mát. 25.
Első: a Credo mongya, hiszem a testnek feltámadását: Az aszszonyállatok testek, hát feltámadnak.
Másik: Minden ember akki élt, s megholt fel támad: Az aszszonyállatok emberek, éltek, hát fel kel támadnijok, Dániel 12. Joan. 5. 6. 1 Kor. 15. Thess. 4. 5. Mindnyájan feltámadnak, de nem mind elváltozunk, mert az hitlenek a rut setét testbe maradnak.
Harmad: Valakik vétöttek, a Christus széki eleibe kel menni, vétöttek az asszonyállatok, hát a Christus széki eleibe mennek, senki nem mehet a Christus széki elejbe addig míg nem feltámad, Esai 45. Rom. 14. 2 Cor. 6.
Negyed: Christus mongya a dél felől való földnek, az Arábiai királné asszon, feltámad az ítélet napján, és kárhoztattya e nemzetöt, Math. 11. 12.
Ötöd: Christus leánt támasztott fel e földön, akkivel ezt jelöntette, hogy a földből az asszonyállatoknak is fel kel támadni, Matth. 8. 9. Lucae 8. 17. Acto 9.
Hatod: Akkik megigazulnak az örökéletre választatnak, valakiknek az lelkek feltámad, azoknak a testek is feltámad, Christus mongya, Joan. 5. 6. 7. 8. 11. Akki hiszen én bennem él, akki hallja szómat, megéled itt e földön, akki eszi az én testemet, annak testét feltámasztom az utolsó napon. Az választott asszonyállatok lelkek feltámad e földön, mert hisznek, Isten megtéríti, megigazéttya őket, I Corint. 6. 7. Gala. 5. 6. Matt. 24. 25. Christus a parázna asszony állatok bűneit meg bocsátta, hozzá vötte, Maria Magdalénának meg kegyelmezött, Matt. 8. 9. Joan. 8. hát feltámadnak.
Heted. Christus jegyöse feltámad: De az Anya szent egy házat az ött eszes szüzhöz, a nyomorult asszonhoz, Esai. 54. Amaz elhagyatot leánhoz hasonlittya. Ezech. 16. Ose 1. Hát feltámadnak.
(1) E hitvallást eddig a budapesti főiskola példányáról irtam, a következő hiányzó GI levelet a debreceni főiskoláéról; a GII levél mindakettőben hiányzik; a GIII, GIV levelet ismét a budapestiről.
Az asszony állatok lelkéről.
Első: Az asszony állatoknak lelke vagyon, ez okokért. Első oka ez, mert okos embertől, Ádámtól löttek, emberek, hát lelkek vagyon, Gen. 2. 1. Cor. 6. 7.
Másik: A választottak meg igazulnak, hisznek, meg térnek, feltámadnak: Valaki hiszen, megtér, igazul, fel támad, az örök életre megyen, mint az eszes szüzek, azoknak lelkek vagyon: Hát az asszony állatoknak lelkek vagyon.
Harmad: Az asszony állat szülé Christust, szülnek okos lelkös testes embereket: Minden állatnak valaminemő a fia, a faja, magva, ollyan a fia gyümöltse, a fiak okos lelkes állatok, hát ollyan az annyokis akkik szülik a fiakat, I Corint. 6. 15. Luc. 1. Phil. 3. Gala. 4. 5. I Tim. 2.
Negyed: Mária a Jésus annya a több S. asszony állatokkal ezt énekli. Magasztallya az én okos lelkem az urat: és vigadoz az én uj meg élesztő lelkem az én idvözitő istenembe, Luc. 1. Exo. 15. Hát okos és uj lelkek vagyon.
Ötöd: Christus a Sidó gyüleközeteknek fő papja és mestere leánát feltámasztá, azt mongya hogy megjütt lelke a leánnak, akkor hogy Jesus feltámasztotta, Luc. 8.
(Itt következnék a sehol fel nem találhatott G iv II levél. S ezután az "Ötöd:" kezdetü GIII levél.)
Ötöd: Szent Pál azt mongya a Stephana háza népet keresztelte meg. I Cor. 1. Ha mind az háznépet megkeresztelte, abba kicsin gyermek is volt hát mind kicsént nagyot szükség megkeresztelni.
Hatod: A választottak gyermekit úgy bevötte az Isten a frigybe, mint az attyokat: Ugyan Istene, Isten attya, és idvözítője, s megtartója a választott kicsinöknek, mint az ő attyoknak, akkik választott hívek. Gen. 17. Esa. 54. 59. Hier. 31. Istened lészek neked, még atte magodnak is: Sem tetőled, sem a te hív magzatodtól az én lelkemet el nem vészem soha. Esa. 59. Hát ha az örökség, a jegy a kicsineké, frigynek, jóságnak és örökségnek is pecsétit, átkozott akki elvonsza kis gyermekektől, mert az Úr hozzáhívja a kicséneket. Matt. 18. 19. Hát meg kell fereszteni, keresztelni a kicsineket is.
Heted: Átkozot akki annak időt órát szab, akkinek Isten határt, időt, órát nem szab: De az megkeresztelésnek időt, nagy kort, vagy kis gyermekkort, Isten nem szabott, s nem parantsolta, hogy csak
nagy korban kereszteljék, Sőt a környül metelést a kicsin korban parantsolta vala: Hát a keresztségnek átkozott akki Isten ellen időt szab, mert Isten azt mongya, mindent megkereszteljetek, mind kicsint, mind nagyot, nem tött ebbe válogatást.
Nyolczad: Nagy bűn megútálni a keresztséget és mikor megkeresztelköthetnejék, meg nem keresztelkedik akkor: De valaki harmintz esztendős korára és nagy korára halasztya, azonközbe meghal, gyermekkorába hal meg, s meg nem keresztölteti gyermekét, utálója lészen az keresztségnek, kiért az Isten megveri és megbünteti: Hogy inkább akarja, hogy meghaljon gyermeke, hogy nem mint kis korában megkeresztelkeggyék: Hát hogy útálói ne legyünk, és annékül meg ne haljon gyermekünk, szükség megkeresztelni kicsin korába. Akki S. lélektől belől az új fördőben Christus vérében meg nem újul, kivöl mikor lehetne a megújulás jelét fel nem vészi, hanem megútálja, Isten országába be nem megyen. Joan 8. Eph. 5. Tit. 3. Ahol penig Servetus hazugi ezt csacsogják, így felel rejá: Nam Christus így szól Matt. 28. Mar. 16. Mennyetek el, tanítsatok minden nemzeteket, megkeresztelvén őket: Hát azt kell keresztelni, akkit taníthatz: A kis gyermek sem hallhat, sem tanulhat, hát nem kell megkeresztelni. Felelet. Mikor Christus a keresztséget szörzé két rendbe vala az ember, kicsinek és nagyok, Sidók és pogánok: a keresztelésnek is azért mongya kettő, nagyé és kicsiné: A nagyok a pogánból lészen újonnan, keresztyénné: Először megkell a hitnek ágaira, az idvösség fondamentomára, a keresztség jegyzésére tanítani, mint S. János, és az Apostolok cselekettek. Ebr. 5. 6. I Cor. 15. A kicsineket penig belöl Isten lelke taníttya, kivől azokat kell tanítani, akkik felviszik, az attyát, annyát, mint az keresztségbe Christus is látván a kis gyermekeket, akkiket ő hozzája visznek vala: Ugy taníttya vala az Attyokat, öregöket, Mátt. 18. Mar. 9. 10. Tanéttatnak azért a kicsinek is mediate, eszköz által, mikor azokat tanítya a pásztor, a kik felviszik: Taníttya belől őket a S. lélek, Esa. 54. Jo. 3. 5.
De Secundó.
Akkik hisznek azt kell keresztelni, Mar. 16. Joan 5. 16. A kicsinek nem hisznek, mert nem hallhatnak hát nem kell megkeresztelni. Felelet. Hamis ez, hogy az választott kicsinek nem hisznek: Mert belől az atyától és az szent lélektől hallnak, tanulnak az belső osko-
lába, hisznek, kedvesek Istennek, Matt. 18. 19. Valaki egyet megbotránkoztat e csecsszopó kicsinek közzül, akkik hisznek én bennem, elkárhozik: Ezek az Isten országába bemennek: Senki penig be nem mehet hitnékül: Ha az kicsineké a mennyország, hát hisznek, mert a híveké a mennyország. Mint az nagyba hatalmas az Isten, így hatalmas az Isten a választott kicsinekben is, hogy az belső hallásból hitöt csenálljon ő bennök. S. Matt. 18. S. Mar. 9. 10. S. Luc. 18. Ta brephi, az az, csöcsszopó gyermekeknek, ismég Ta paedia kicsin futosó gyermekeknek mongya, akkikről Christus azt mongya, hogy hisznek Christusba, Matt. 18. Mar. 10. Hát ha hisznek a választott kicsinök Isten hatalmából, megkell keresztelni. A mely Isten hatalmas a nagyba, a kicsinben is hatalmas. S. Péter Acto 2. 8. 10. Philep is azt mongya, kitilthattya meg azokat akkik hisznek, hogy meg ne keresztelkeggyenek? A kicsinek hisznek, Matt. 18. Marc. 9. 10. Hát megkell keresztelni. A szent Jánoshoz az egész Sidóság kiment, hogy megkeresztelkeggyenek: Hát még a kicsinök is elmentek, sok kis gyermek volt azok között, ahkiket Baptista János megkeresztelt, Matt. 2. 8. 11. Marc. 1. Hát most is megkell keresztelni a kicsineket.
Harmad: Christus és az Apostolok Kornélius és sok pogánból lött keresztyének, az Szerecsön hop mester is, nagykorokba keresztelkettek meg, hát mast is nagy korukba kell megkeresztelkedni. Felelet. Nem követközik, mert mint a környülmetélés hogy szörözteték, s az előtt nem vala: Ábrahám a többi nagy korokba metéltettek meg. Dehogy Isten szörzé, nyolcad napra parancsolá, hogy megmettessenek. Igy a keresztség, nem volt akkor, mikor Christus, az Apostolok kicsinek voltak, Kornélius a hop mester, mikor kicsin volt, akkor nem a keresztség volt, hanem szent János kezde akkor, mikor Christus harmintz esztendős, keresztelő János harmintz eggyed fél esztendős vala. De miként mind kicsit, nagyot megmetszett Ábrahám, Igy S. János, az Apostolok, mind kicsint, nagyot mostanak, minek utánna Christus a keresztséget szörzé. Hát a Christus példáját abból nem kell követni, csak abba kell követni Christust az Apostolokat, akkibe Isten parantsolja. De Christus ezt nem parantsolta, hogy harmintz esztendős korban keresztelkeggyünk, mert nem sokan érik azt. Hát atkozott akki abba majomkodik parantsolat nélkül, akkit Isten nem mond: A példa nemjó parantsolat nékül: Christus sem ött, sem itt negyven napig: A tengerön járt, csudákat tött, hát te is azt
míeld: Ha nem míelhed ne majomkoggyál. Exempla non valent sine lege.
Mastan azért, mint az Jehova a kicsineket metéltette meg az után, hogy szörzé a környülmetélést, Ge. 17. Luc. 1. 2.
(Itt hiányzik ismét bizonytalan számu levél a következő utolsóig.)
nak, meg térittetnek Isten lelkéről, hát meg is kel keresztelni.
Kérdés. De a Christus miért metéltetött környül, miért keresztelkedett meg, ha ő bűnös nem volt?
Felelet. Három okáért: Első hogy megmutassa ezt Christus hogy ő az uj frigynek, az igéretnek betöltője, és megerősitője, és megadója szörzője azoknak akkiket minden áldozatok, és szent jegyek példáztak. Matth. 3. 11. Joa. 1. 5. 6. 2 Cor. 1. Ro. 10. 15. Col. 1. 2. Eph. Matt. 26. Luc. 22. Christus az Isten báránya, Christus vére az uj frigy, Christus vége, betöltője Isten törvénének, és minden igéretinek: Christusra mutattak, hát mind jegyek.
Másik: Mert Krisztus mi értünk kezes, bűnné átokká lött, mindennek álnokságit az Atya Christusra hánta, Esz. 53. Rom. 3. 4. Hogy ammi bűneinket meg égesse, kárhoztassa, öllye, el mossa. azért áldozta magát, azért keresztelkedett meg, Rom. 8. Col. 2. Gal. 3. 4.
Harmad. Hogy meg szentellye minekünk a keresztséget, és meg mutattassék az szent háromság, hogy őtet az Atya, az szent lélek bocsátta, Esai. 48. 61. Hogy az Atya, az szent lélek is láthatóképpen bizonságot tegyen arról hogy az Christus Isten, Jehova, Isten örökké való Fia istenségébe, Dávid fia emberségében, Roma. 1. 9. Ő az Messiás, az igaz idvözitő Lucae 3. 1 Joan. 1. 3. 8. 10. 14. lásd meg.
Vannak Servetusnak töb ny(i)lai és hazugságiis, kikkel tagaggya a kicsinek keresztségét, kik hazugságok, hamis s hazug fondamentoma vagyon.
Tudni illik: Csak az nagyok hihetnek, térhetnek, hallhatnak, ujulhatnak, tanulhatnak, nem a kicsinek. Maga az ur igy szól, Esai. 54. Hiere. 31. Ebr. 8. Gen. 15. 17. 22. Kicsintől fogva nagyig esmérnek engem: Istened leszek, neked, a kicsineknek is. Heremiás, Sámuel, Baptista kicsin korokba szentöltettek meg, Christus a csecsszopóktól dicsértetik, Psalmo 8. 108. Matth. 21. A csecs szopókat megálgya hozzá híja: Eretnekül hazud hát Servetus: Ammikor nagyot emlét az írás, akkor a kicsint ki nem rekeszti.
FINIS.