CIKKELYEK,
meyek az isten igéjéből és a természet törvényéből alkottattak, az egyházi szerkezet fenntartására és a minden rendben, szükséges keresztyéni élet képezésre.
Ne tudakozzatok a holtaktól az élők felől. A törvényre és annak tanitására hallgassatok. Valaki nem szóland annak beszéde szerint, hem lészen annak világossága. Ésa. 8.
Mindenek tisztességesen, ékesen, jó renddel és épületesen legyenek ti közöttetek. I Kór. 14.
Debrecenben, nyomtatta Török Mihály, Urunk 1567. esztendejében.
A Szent és közönséges egyháznak, Krisztus jegyesének, – mely elválasztatott, megváltatott, megigazittatott és ujjá született az istennek Krisztusban való kegyelméből, s a Szent léleknek az élet beszédében való megujitása által, hogy legyen vőlegényéhez a Krisztushoz hasonló, szent, szeplőtelen, melyen nincsen redő s szennyfolt, mely vitézkedik e földön, diadalmat vesz az ördögön, bűnön, halálon, Antikrisztuson és a poklok kapuin, – kegyelem, béke, örök üdv, áldás növelje annak a keresztben való állhatatosságát, vitézségét az Atyaisten és az Ur Jézus Krisztus. Amen.
Midőn az Ur a maga kedves egyházát a jól körülkeritett őrtoronynyal és sajtóval felszerelt szőlőhöz hasonhitja, hangos panaszt emel, hogy szőleje elvadult és e miatt annak keritését vadkanok szórták szét. Vagyis, hogy a szőlőt felemésztő vaddisznókat, azt felturkáló és a Krisztus tyúkjának csirkéit felfaldosó rókákat, azaz mindenféle eretnekeket és az Antikrisztusnak undok özönét, ugy, mint sáskákat, skorpiókat ártalmas duvadakat bocsát az isteni végzet az egyházra s bőszít fel a sátán, az igaz megtérés gyümölcseinek elfojtása és a szent lélek ajándékinak megsemmisitése miatt. Mert alusznak kioltott lámpásaikkal a bolond szüzek, és a tunyán heverő magvetők vagyis pásztorok háta megett konkolyt vét és mindenféle eretnekséget az ellenséges indulatu ember. Ennélfogva nem történetből [véletlenségből] lesznek mind e rosszak, hanem szükségképen, a megelőző és már
véghezvitt bűnök miatt. Mert minden a mi szent, a következés törvénye szerint szükséges. A mint meg van irva. Szükség, hogy legyenek szakadások; szükség, hogy bekövetkezzenek a botránkozások; és hogy ezeknek hamar kell megesni. 1 Kór. 11. Mát. 18. Luk. 17. Csel. 1. 3. 4. Tehát minden egyházi szolgának és híveknek vigyázni, tanulni és a gyümölcshozásban szorgalmasnak kell lenni. Le kell nekiek győzniök az ördögöt, bűnöket a Krisztus fegyverzetében, a Szentlélek segélyével, az igaz tudomány által. Mert a Krisztus nem a harcolónak, hanem a győzőnek itéli oda a jutalmat. De haj, sokan a pásztorok közül, ép ugy mint az Antikrisztus országában is, megvetve, fel sem véve a mennyei fegyelmet s rendtartást, tunya heverésben, gyönyörök közt élnek, nem vizsgálják az irásokat, nem figyelmesek az olvasásban és tanitásban, azaz, nem olvassák a bibliát és nem is tanulnak. Nem képesek legyőzni a szakadárokat az igaz tudomány által, hanem mindjárt közvetlenül a fejedelmek fegyvereivel akarnak megfelelni elleneiknek. Mert a mámor és részegeskedés által elnehezitve elbutultak; azután minthogy megvetették a sz. Bibliát, a közhelyek (loci communes) foszlányaihoz (*) s némely főtanodák határozataihoz mint egy szeggel oda vannak szegezve; és az akademiák itéleteit többre becsülik a sz. irás igazságánál. Bizonylataikat is nem a bibliából, hanem az akademiák határozataiból és rongyaiból idézik. Miért is hogy nyugodt lelkiismérettel megáhlhassunk a Krisztus itélő széke előtt s megmenekülhessünk, megvédve lehessünk az istentelenek fondorlataitól: nem csak hitünkről, vallásunkról, a hitnek minden ágazatiról, hanem még az egyházszervezetről, és háztartásról, az egyházban fennálló szent, tisztes és hasznos rendről s szabályokról is ünnepélyes nyilatkozatot akarunk tenni; azért a szentek gyülekezetében létező minden rendeknek teljes szerkezetét és fegyelmi rendtartását kivántuk ezen cikkelyekben kiadni. Kérjük azért az egyháznak minden velünk együtt munkálkodó lelkészeit, s a többi egyháztagokat, az iskolákat és keresztyén fejedelmeket, hogy jó lélekkel, igaz és nem álszeretetből származó kegyes és szent itélettel itéljenek ezen hitvallások és cikkelyek felől. És a mi példánk által indittatva terjeszszenek ezeknél tudományosabb és szentebb okiratokat az egyházak elé. Mert mi nem szégyellünk mindig tanulni és az Ur szájából jobbakat hallani; mert mi, kiskoruságunkat, melynek szüksége van a napontai öregbedésre, elismerjük. Mert mi az apostol szabványát jól tudjuk Fil. 2. hogy mindenki magánál mást elébbvalónak tartson
(*) Melanchthon és más protestáns teológusok írtak ilyen című hittani összefoglaló munkákat. [NF]
S nem is vagyunk farizeusok és igazságunkkal kérkedők, hogy másokat magunkhoz mérve kevélyen lenézzünk, mint sokan, kik tudákosságuk ürügyénél fogva felfuvalkodván, a jámborok irásaira orrot fintoritnak, ha pedig tőlök saját hitvallásukat kivánják: tudnak mint a hajdu a harangöntéshez. (1)
Hogy ha pedig a lelkészek között vannak kemuriim-ok, álnok felfuvalkodottak, versengés és harcvágyók, a kik hiu kevélységből pereket inditnak, vég nélkül vitáznak, mindig tanulnak és az igazság ismeretére mégis soha el nem jutnak: mi az olyanokat elkerüljük. Mert az egyháznak nincsen az a szokása, hogy üres szó felett kevélységből perlekedjék. A zamzumiim-okról is hasonlag itélünk; ha vannak a lelkészi renden kivül oly gonosztévők, pusztitók, részegesek, paráznák, Krisztusnak és az ő egyházának koppasztói, az egyházi jövedelmek birlalói, a kik bennünket kihallgatatlanul vádolnak, kárhoztatnak: ezeknek megitélését istenre az igaz biróra bizzuk, a ki tőlök a szentekért elégtételt vészen.
Légy boldog az Urban Krisztusnak jegyese!
Szeptember első napján az Ur 1567-dik esztendejében.
, Mindazon egyházi szolgák, kik a Debrecenbe, Urunk 1567-dik esztendeje Február havának 24-dik napjára egybehivott szent gyűlésben a Tiszán inneni és tuli vidékből, ezeknek a cikkelyeknek és a mi vallástételünknek s a Tigurumban Urunk 1567. esztendejében kiadott Helvét hitvallásnak a genevai egyház lelkipásztoraival együtt aláirtak, a ti atyátok fiai.
CIKKELYEK,
melyek az isten igéjéből és a természet törvényébői alkottattak, a a mennyei rend és egyházi törvényhatóság fenntartására a magyar nemzetben.
I. cikk. Az egyházban mindennek jó renddel s illően kell lenni. (2)
Hogy sokaknak méltatlan panaszait, vádjait kikerüljük, kik minket Ciklopsoknak és törvénynélküli barbároknak azért neveznek, mert köztünk ciklopsi fejetlenség, és a féktelen szabadság, zavar és
(1) Sunt asini ad lyram.
(2) E cikkeknek az 1567-diki első kiadásban felzeteik nincsenek. Én e felzeteket a Debrecenben 1591-ben Csáktornyai János által a Gönci Kovács György-féle cikkekkel együtt nyomtatott kiadásból vettem át. Különben a két kiadás közt ezenkivül, más különbség, azon egy eltérésen kivül, melyet a XLVIII. cikkben alább megjegyeztem, épen nincsen.rendetlen önhittség által meggyalázott leglazább fegyelem tanyája van, hol a kevélyek azt hiszik, hogy minden szabad:
Ezeknek panaszai ellen ezt határoztuk.
Valamint isten a maga szabad akaratából meghatározott törvényének rendje, intézkedése és javallása nélkül semmit nem tészen, hanem mindeneket előre elhatározott tanácsából, előtudatából és előrendeléséből cselekszik, igazgat, kormányoz: ugy az egyház és bármely emberi társulat sem nélkülözheti a törvényes, tartozott és jogos rendet. Azért mi a rendet mennyei természetünk és társaságunk fenntartására szükségesnek tartjuk. Sőt az igaz törvényes és minden társadalomba beillő rendet az egész élet és társaság lelkének és szabályának valljuk. Tehát rosszabbaknak s a dúvadaknál és férgeknél alábbvalóknak állitjuk azokat, a kik törvénytelenség, rendetlenkedés, és ciklopsi fejetlenség s uralomvágyakkal felzavarják a szent társaságokat és egyházakat. Mert meg vagyon irva, hogy mindenek illően és jó renddel legyenek ti közöttetek; s hogy az isten nem szerzője a visszavonásnak, hanem a békességnek, egyetértésnek és szeretetnek. Eféz. 1. 2. 4. Kol. 1. 2. Ezért hasonlittatik az egyház az emberi testhez és a jól alkotott épületekhez, hogy valamint a fővel a tagok kellően összefüggenek, és az épületek foglalványaik, kötéseik által összefoglalva, összeeresztve egybeköttetnek és egygyé lesznek: úgy az egyháznak is a maga fejével a Krisztussal, az ige és hit által a Szentlélek és az épitő pásztorok segélyével össze kell köttetnie. A hol pedig senki senkit meg nem hallgat, hanem mindent a romlott önfejüség zavar fel, ott az ördög tanyája van, a ki a zavar és visszavonás szerzője. Eféz. 4. 5. 2. Kór. 12. 1:3.
II. cikk.
Ne történjék semmi az egyházban kenodoxiából, azaz hiu dicsőségből, versengés avagy irigységből, hanem minden a szelídség s szeretet lelkéből. Midenki az alázatosság által indittatva magánál mást jobbnak itéljen lenni, s másoknak nem gőggel, de szerényen adjon maga előtt elsőbbséget. 1 Kor. 5. 6. 12. 14. Fil. 2. 5. 10. Jakab 1. 4. Gab. [!?] 24. 5. 6.
III. cikk.
Minthogy mindaz bűn, a mi nem az isten igéjéből lészen, és minden plántálás, melyet nem az Atya plántált, kiirtatik, s meg van irva a Jelenések könyvében 22. 18. 19. hogy az én beszédemhez ne tégy és ne végy el abból semmit, és az ápostol kenin apatin hiában való csalódásnak, Sámuel pedig tohu va bohu haszontalan és tartalmatlan dolognak nevezi az emberi hagyományt: (1 Sám. 12. 15) azért állitjuk, hogy minden kegyes és szent egyházi intézményt az isten igéjéből kell venni, és az isteni igazságra alapitani.
IV. cikk. A tudomány tisztaságát meg kell őrizni és az isten igejevel egyező rendtartásokat meg kell tartani az egyházban; az eretnekseget pedig és az Antikrisztus tudományát el kell kerülni.
Mindazokat, a miket az ördög, az Antikrisztus és eretnekek hoztak be az egyházba, u. m. a hamis tanokat és rendeleteket, minthogy azok bűnök, sötétség művei, megvetendőknek, bolondságoknak, hazugságoknak kell tartani. Azért mind a tudomány igazságában, mind az egyházi rendtartásokban mindig az isten igéjét kell követni, a tudományban, rendtartásokban Krisztust és az ő apostolait utánozni. Minélfogva gonoszul tévelyegnek azok, kik elhagyva az igazságot, a Krisztus és az ő apostolai világosságát és példáját, az Antikrisztus pápát követik a magok mocskaikban; a mint cselekesznek a képeknek, oltároknak, pápai öltönyöknek s más az Autikrisztustól kigondolt undokságoknak pártolói és a mise kovásztalan kenyerének védelmezői. A kik bűn és szentségtörésnek tartják a Krisztust, apostolokat és atyákat, sőt a keresztyén szabadságot követni a kovászos és közönséges kenyér használatában. Azt pedig szent, biztos és hasznos dolognak álmodozzák, hogy az Antikrisztust és pápát kövessék. Mert azt hazudozzák, hogy a kegyesek az isten igazságában megütköznek és megbotránkoznak, a hazugságban pedig és az igaztalanságban s emberi találmányokban nem, sőt fennen hangoztatják, hogy a botránkozástól menten marad az ember. Holott az irás rút paráznasághoz, házasságtöréshez hasonlitja az Antikrisztus pápa szennyeinek, képeinek, oltárainak, rendeleteinek s a misebeli ostyának megtartását. Ézsa. 57. Ezék. 16.
V. cikk. A rendtartásokban és a sákramentomokban egyformaságot kell tartani, a botrányos változtatásokat vagy ujításokat pedig komolyan el kell kerülni.
(1) Senki se merészeljen a hitágazatokban és a keresztyén vallás más alaptételeiben, rendtartásokban és sákramentomokban magánlag és öntekintélyével, sokak botrányára és megütközésére, valamely változtatást avagy ujitást tenni. Hanem ha valami ujitandó, vagy változtatandó vagy kijavitandó a szokott tudományban és szertartásokban van: azt törvény szerint az egész egyház beegyezésével tegyék, előbb összehiván az egyház zsinatját, (azokban) az isten igéjével és Atyákkal kegyesen vessék össze és vitassák meg a dolgokat. A kik pedig hiu dicsvágy, önhittség és szájhősködésből nem szűnnek meg valamit rendellenesen kierőszakolni: azokat az egyházi törvényszék és a polgári hatóság által megbüntetendőknek itéljük. Mert meg vagyon irva, hogy "a ki titeket meg nem hallgat, engem nem hallgat meg; ha a gyülekezetet meg nem hallgatja, legyen előtted olyan, mint s pogány vagy a publikánus". Máté 10. És 18. 17. Luk. 10. 16. Tit. 3. 10. "Az eretnek embert egy vagy két intés után megvessed és kerüld ". És az irás az egyetértést megháboritó eretnekeket megköveztetni parancsolja. 5 Mózes 13. 17. 28. 3 Kir. 13. 3 Móz. 24. 2 Krón. 24. Ezék. 13. 14. 18. Miként Illyés megölette a Baál papjait, mivel nem akartak engedelmeskedni. Lásd 101 Zsolt. Jer. 14. 15. Dán. 3. 2 Móz. 22. Khorét, Dátánt, Abiront mint engedetleneket és szakadárokat a föld nyelte el, másokat a tűz emésztett meg.
VI. cikk.
A gonoszságot pártolják azon főemberek és lelki pásztorok, kik a hamisságok és hazugságok prófétálóit meg nem tiltják, hanem megengedik, hogy az Úr szőlejét a vaddisznók dulják fel. 79. Zsolt. Ezék. 14. 15. Zedékiás elveszett Achábbal, Jeroboammal s több gonosz királyokkal, kik a bálványozásnak és istentelen tanitóknak pártfogói voltak. 2 Kir. 17. 4 Kir. 10. 17. 23. 25. Most is hát, ha az imádandó szentháromság, ha a Krisztus és szentlélek istensége ellen tanitó szervéti és szabelliusi eretnekeket nem büntetik meg a fejedelmek, őket fogja az Ur Zedékiással megbüntetni. 3 Móz. 20. 4 Móz. 35.
(1) Geleji Kat. XII kánon.
VII. cikk. Az alapban és a hit fő ágazataiban s az egyházi rendtartásokban szükséges az egyetértés.
Minthogy egy az isten, egy a Krisztus, egy s keresztség, egy az isten igéje, egy az üdv alapja: tehát szükséges, hogy a lelkipásztorok elsőben az üdv és tudomány alapjában, a hitformában foglalt hitágazatokban, s sákramentomok egyszerü igszságában és azok kiszolgáltatásának az igében kifejezett szertartásában és alakjában megegyezzenek, egy értelemmel és akarattal legyenek. A mint mondatik: "egy értelemmel legyetek mindnyájan. Vizsgáljátok az irásokat." Róm. 12. 14. 15. Fil. 2. 1 Kór. 11. 12. 1 Kór. 1. 10. "Senki se bölcselkedjék feljebb, mint a hogy irva van." "Példát adtam nektek, hogy a mint én cselekedtem, ti is aképen cselekedjetek." "Én az Urtól vettem." "Legyetek az én követőim, mint én a Krisztusé." Az ó szövetségben egy volt a tudomány neme és alapja, s egyenlő mindenütt s kiszolgáltatás szertartása. Semmit sem volt szabad megváltoztatni. Egyeznünk kell azért az alapban s a szertartásoknak az isteni igében kifejezett módjában, hogy ne legyenek szakadások és versengések, a miket kárhoztat az apostol. I Kór. 3. 10. 11. 12. Gal. 5. 6. Miként az urvacsorának, ugy a keresztségnek is nyilvános helyen a prédikáció után kell történni.
A keresztség kettős.
A keresztségnek ezt az alakját állapitjuk meg az isten igéjéből. Midőn a Krisztus, János és az apostolok a keresztséget magyarázzák: elsőben a kettős keresztségről, a tüzről és lélekről, azaz annak halál elleni hatalmáról, a mely mint a tűz a szalmát, ugy emészti a bűnöket, halált. Máté 3. 11. 1 Kór. 1. 3. És feltámasztási hatalmáról, a mely az elevenitő szellem, ki a bűnökből felébreszt, megujit, ujjá szül. Luk. 3. Ján. 1. 3; másodszor a külső keresztségről szóltak, mely jele az első és szellemi keresztségnek. Luk. 3. Jan. 13. Tit. 3. Ef. 3. Először tehát a kettős keresztségről értekezzünk ; másodszor a külső keresztség jelentéséről vagyis céljáról, mely hármas. Elsőben jelenti kibékülésünket, s bizonyitja, hogy mi az atyával kibékitve vagyunk. Másodszor kifejezi s Krisztusban lett kibékülésünk okát. A gyermek leforditása a Krisztus alászállását, halálát, szenvedését, eltemetését, a mi bűneinknek elmosatását; a kisded megmosása minden bűnöknek elmosattatását; a gyermek felemelése jelenti, hogy a
mi lelkeink a Krisztus feltámadása által a bűnből felköltettek s testeink is ugyanazon Krisztus által felköltetni fognak. Ján. 5. 6. 1 Kór. 13. A kisdednek bepólálása, befedése vagy felöltöztetése jelenti a mi ujjá születésünket, megigazulásunkat, hogy a választottak Krisztust, és a Krisztus igazságát, Krisztus képét öltötték magokra. Gal. 3. Róm. 6. 8. 1 Kór. 15. 1 Kór. 3. Eképen magyaráztatik a jegy is. Ez volt a keresztelés alakja 1 Kór. 15. Zsid. 6. Gal. 3. Koloss. 3. Harmadszor kifejezi, hogy mi a keresztségbeni fogadás? A szent háromság ugy kötelezte nekünk esküvel és igérettel magát, hogy minket, a kiket a Krisztusban szeretett, kiválasztott, fiává fogadott, megigazitott, elhagyni sem fog, hanem minden rosztól megszabadit és ölében fog hordozni. Ezék. 16. Hózsa. 2. Ézs. 5. 4. A Fiu és a Krisztus hssonlag esküvel kötelezte magát jegyesének, hogy azt szereti, táplálja, gondozza, el nem hagyja, hanem minden szennyéből megmossa, hogy rajta szennyfolt vagy szeplő ne légyen. Eféz. 5. Tit. 3. A szent lélek arra kötelezte magát a választottaknak, hogy mint az örökség záloga, minket a váltság napjáig ujjá szül, vezet, tanit, megvilágosit, igazgat, bennünk minden jó dolgot végrehajt, hittel és reménynyel megerősit. Eféz. 1. 4. 2 Kór. 1. 5. .
A külső keresztség célja.
A választottak kötelezettsége és fogadása pedig ez:
Először: hogy csak az egy istent hivják segitségül, csak őt imádják; másodszor, hogy egyetlen jegyesökül, megváltójokul a Krisztust ismerik; üdvösségök minden okait egyetemben az istennek tulajdonitják; magoknak az arcpirulást, istennek a dicsőséget; harmadszor, hogy megtagadva a gonoszságot és világi kivánságokat, igazán, józanon, vallásosan élnek. A test cselekedeteit és vétkes kivánatok gyuanyagait a szent lélek erejével és s Krisztus fegyverével felfegyverkezve eloltják. Róm. 6. 8. 13. Kol. 1. 2. 3. Eféz. 4. 5. 6. Gal. 5. 6. s hogy az Antikrisztus pápa szennyeit kerülik. Más oktalan elmélkedéseket és lemondásokat megvetünk. A mint az egyházi szónoklaton sokan megjelenhetnek, ugy kegyesen fognak cselekedni, ha e szent cselekvényen is minél többen megjelennek és a keresztelés tanui lehetnek. A keresztszülóket jóakarók és tanuk gyanánt helyeseljük, de nem a pápisták szokása szerint.
Az Urvacsora alakja és annak törvényes kiszolgáltatása.
Az Urvacsorát is a Krisztus és Pál szerint igy kell megmagyarazni:
Először a kettős vacsoráról értekezik a lelkipásztor.
a) A lelkiről, mely az isten kegyelme, az élő kenyér, a megelevenitő szent lélek, a hit és ige.
b) A külső sákramentomról, vagyis a jegyről eképen:
1. Mi az Urnak külső vacsorája. 2. Mit jelent az és mi a haszna, hogy tudni illik az a) a Krisztus jótéteményének, a mi váltságunknak és a Krisztus elégtételének emléke, b) hogy az megtanit minket az ujtestamentomnak a Krisztus vére által lett megerősittetésére, c) hogy az jelenti a mi egyesülésünket a Krisztusssl. 1 Kór. 11. Harmadszor adja elő, miképen kell élni az urvacsorával: tudniillik: önmegpróbálásuk után, hittel, méltán.
Miután pedig e beszédet elvégzi a keresztségben és urvacsorában a lelkipásztor, könyörögjön és áztassa meg, meritse be a vizbe a gyermeket, mossa meg azt e szavakat mondva, én tégedet moslak, förösztelek "Atyának, Fiunak és Szentléleknek nevében
" (igy. (1)) Elvégezve a keresztséget, áldja meg a megkeresztelteket, hogy a hitben, szeretetben, jó cselekedetekben megmaradjanak. És ha lehet, egészen mártassék, merittessék be a kisded, a mint keresztelő János és az apostolok is kereszteltek. Ján. 1. Luk. 3. Csel. 8. És igy fog magyaráztatni a βαπτισο [!] szónak zsidóban és görögben való értelme.Az urvacsorát pedig igy (szolgáltassa): könyörögve és a kenyeret a könyörgés után kezébe véve, a Krisztus és az apostolok példája szerint mondja el az igék alakját (a szereztetés igéit, melyek az urvacsora alakjához tartoznak) és aztán a kenyeret és poharat ossza ki ugyanaz a lelkipásztor, és az osztás közben tehet fel kegyes kérdéseket, oktathatja a népet. Az osztás végeztével imádkozzék és ugy bocsássa el a népet. Ez az igaz alakja a sákramentomok kiszolgáltatásának. A pápistás szokást teljességgel kárhoztatjuk. Valamint azt a balgatag ellenmondási fogadást, mely s milyen hazugság volt, épen olyan lehetetlenség. De ostobaság is igérni valaki helyett, a ki felől hogy milyen lesz, nem tudhatni. Ez igéri amazért a jámborságot, és az maga lesz a bűn. Valamint azért a törvény betöltése
(1) Az eredeti latin szövegben magyarul igy van.
emberi erővel lehetetlen, ugy az ellenmondás is, azaz akarni, hogy a bűnnek, világnak, ördögnek valaki saját erejével, az isteni kegyelem védelme nélkül, ellent álljon, gonoszság. De megvetjük azokat is, a kik tagadják, hogy volna valami ellenmondás: sőt az elválasztás, megtérés, ujjászületés és megigazulás, mint ok az eredményt, szükségképen vonja maga után az ellenmondást, mint az apostol is bizonyitja. Róm. 3. 5. 6. Tit. 2. 3. Mert ha megigazittstunk, szükség, hogy a gonoszságot és bűnöket tagadjuk meg.
VIII. cikk. Az egyházban egyedül az isten tiszta beszédét kell előadni stb. És a józan magyarázatokat.
Miképen egyedül csak s szent irást, azaz a próféták és apostolok irásait kell az egyházban magyarázni: nem pedig az apokryphusokat, minők a Sirák, (1) Bölcseség, Tóbiás könyvei 2 Pét. 3. ugy az irásmagyarázat ne legyen magán, kinek hogy tetszik avagy látszik, hanem az irás magyarázza meg az irást, a megelőzők a következőkkel hasonlittassanak egybe a szövegben: az igazhitű atyák, a hasznos és józan magyarázatok használtassansk fel. Mert elismerjük, hogy a hithű atyáknak és józan sz. irásmagysrázóknsk iratai az isten becses adományai. A mint szól I Kór. 12. Eféz. 4. adott ajándékokat az embereknek evangelistákat, doktorokat, azaz magyarázókst. A 1 Kór. 14. Mát. 21. is igy szól az apostol. Krisztus is azt parancsolja, hogy olvassuk figyelemmel a prófétákat és apostolokat; az apostol pedig: "Figyelmezz a tanitásra", azaz, tanulj és tanits és feddőzz, mint a kinek hite és jó lelkiösméreti van. 1 Kór. 2. 3. 4. Megvetjük azért azokat a tudákos barbárokat, a kik az atyák iratait és s kegyes magyarázatokat elvetik és a rajongók módjára a renden tul csapongnak s a tanulatlan népet agyok haszontalan okoskodásaivsl táplálják.
IX. cikk.
A magyarázat szabálya átalában ez legyen, hogy helyesen hasogassák az isten igéjét; az ó szövetséget az ujtól, a törvényt az evangeliumtól, az ó rendtartásokat és szertartásokat az uj szövetség szertartásaitól meg kell különböztetni. 2. Kór. 2. 3. Róm. 3. 5. 8. 9. 10. Az üdv okait annak eszközeitől és eredményeitől meg kell válasz-
(1) Jézusnak a Sirák fiának prédikátoros (ecclesiasticus) könyve.
tani. S a miket az irás elkülönitve ád elő, azokat ugy kell tanitani, hogy zavar ne essék. Különböztesd meg az időket és összeegyeztessed az irásokat.
X. cikk. Hogy kell a nyilvános egyházi beszédeket tartani.
A szent irást ugy hirdessék, hogy a próféták és apostolok irásait tanitsák és az egész tudományt rendben elő adják, hogy ne csak a posztillákban foglalt urnapi évangyéliomokat és leveleket folytassák, hanem a tökéletesek (érettek) között, azaz a hitben és vallásban megerősödöttek között a próféták és apostolok (többi) irásait is előadják. A szónokok a keritésen kivül se futkosssnak, és össze nem férő dolgokat, s bibliából felvett szöveg mellőzésével, ne tanitsanak, hanem a szöveg rendjével a vonások, pontok és versek sorrendi szerint tárgyaljanak és magyarázzsnak; és midőn a szöveget felvették, adják elő a beszédnek summáját, az után rendben magyarázzák meg a szöveget és nyujtsanak a népnek a szövegből hasznos tanuságokat. És egy órán tul ne nyujtsák a beszédet, nehogy unalmat szüljön.
XI. cikk. A szőrszálhasogató és balgatag beszédeket kerülni kell.
"Senki se bölcselkedjék feljebb, mint a mennyire bölcselkednie kell." Róm. 12. 15. 1 Kór. 3. 11. 1 Tim. 3. hanem mindnyájan józanon bölcselkedjenek. Róm. 12. 15. 1 Kór. 3. 11. Azaz, azokat kell csak tanitani, a mik a szent irásban foglaltatnak; a balga és haszontalan kérdéseket ki kell kerülni, és azokat, a mik az irás igazságában nem foglaltatnak, nem kell, – mint a szőrszálhasogstó emberek szokták – keresni.
XII. cikk.
Valamint átkozott az, a ki elhagyva a próféták és apostolok mennyei tudományát, az Antikrisztus pápának és az eretnekeknek gonosz hittételeit követi: ugy azok, kik a Krisztusnak, a világ világosságának, az egyház fejének és vőlegényének s az apostoloknak példáját megvetvén, a szent tényekben és követendő szertartásokban az Antikrisztus pápa és eretnekek példáit, rendeleteit és hagyományait (a melyek tohu bohu, (ganéj, setétség, paráznaság) követik átkozottak. Ézs. 4. 28. 57; és igy mint a rimák az ő férjöknek a
Krisztusnak ágyát, latrokat fogadva magokhoz, rut fertőzettel megszeplősitik, s felvetvén férjök fekhelyét és pamlagát, befogadják a latrot, s mig előbbi férjökre gondolnak, a latrok olaját, borát, gyapját élvezik. Ámos 4. 5. 6. Ezék. 16. Minők a misebeli kenyérnek, a képeknek és oltároknak pártolói. Mát. 13. 15. Krisztus is szemökre hányja a zsidóknak, hogy az ő hagyományaik miatt elhagyták a Jehova parancsait. Mát. 2. 10.
XIII. cikk.
A Krisztust Beliallal, a fényt sötétséggel, az igazságot az igaztalansággal egy csomóba kötik; és a rosszat jónak, ellenben a jót rosznak mondják, a kik a mennyei és isteni dolgokat, a szent tudományt, a Krisztus tetteit az Antikrisztus rút szemetével, találmányaival, két oldalon sántikálva összekötik és mind a kettőt az isten szent rendeleteit (1) és az ördög mocskait megtartják, holott semmi rosszat nem lehet megtartani; és az emberi intézményekből semmit, a mit az első és második parancs kárhoztat, sem az alakot, sem a visszaélést nem kell meghagyni. "Ne légyenek tenéked idegen istenid." 2 Móz. 20. 5 Móz. 45. 1 Ján. 5. 2 Kór. 10. "Ne csinálj magadnak faragott képet, se ne tiszteljed, se ne imádjad azokat." "Oltalmazzátok meg magatokat a bálványoktól; micsoda egyessége van a világosságnak a setétséggel." Nincs a bűnben, nincs a szemétben semmi, a mi egészen bűn, setétség nem lenne: akármicsodák legyenek az Antikrisztusnak isten igéje ellen kigondolt setétségei, szemetei (setét és szennyes dolgai) azok egészen, egyetemesen roszszak. A mint mondatik "az emberi szivnek minden gondolatja gonosz", mi volna hát hijja, hogy az bűn ne volna? Máté 15. 23. Kol. 2. Ézs. 28. 29. Ha setétség, ha igaztalanság, ha ganéj, ha hiábanvalóságok hiábanvalósága az ördögnek minden ültetménye; hát mi jót hagyhatnál meg abból? micsoda világosság van a setétben?
XIV. cikk.
Mind azokat, a melyek a pápaságban és az Antikrisztus országában az isteni tanokból rút visszaéléssel megszeplősitettek és fertőz-
(1) E két szó mind a régibb, mind az ujabb szövegből, bizonyosan nyomdahibából, kimaradván, mnidkettőben kézirással van pótolva.
tettek, a tiszták és szentek a szennyből kivehetik, megtörülhetik, megtisztithatják, letörülve a pápista szennyeket és szeplőket. Róm. 14. 15. 1 Kór. 6. 8. 10. Mert a tisztáknak mindenek tiszták, és magában semmi sem tisztátalan; igy az urvacsora, a keresztség, a szent irás, az ételeknek és napoknak megkülönböztetése, a kegyesektől megigazittathatnak, kijavittathatnak. 1 Tim. 4. Tit. 1.
XV. cikk. A mise maradványait kerülni kell.
A misemondó ruhákat, a misebeli ostyával, oltárokkal megvetjük; de a természetnek használatos természeti és polgári öltönyök kelméjét és alakját a keresztyén szabadság itéletére bizzuk, ugy hogy azoknak használata a természeti szükségekhez alkalmazott és a tisztességgel s józan középszerrel összeillő legyen. Csak a fényüzést, gőgöt, pompát és a bálványozók babonáit távoztassuk, miként az ó-testamentomban a bohócok és kamuriimok öltözetei el valának tiltva. Hózs. 2. 4. Ezék. 14. 16. 2 Kir. 10. 11. 17. 25. Kamuriimok voltak a Baál papjai, a kik babonás ruháikkal csalták a tanulatlanokat. Mert az irás semmit sem mond a ruhák kelméjéről és alakjáról, hanem mindeniket a fiak szabad rendelkezése és hatalma alá bocsátja. Zsolt. 34. 1 Kór. 10. 14. Róm. 14. 13. 1 Tim. 4. Kol. 2. Mert az Uré a föld és annak teljessége. Senki se itéljen vagy kárhoztasson el titeket az ételért, italért, avagy a ruházat különbségeért. Mert az ó testamentomba is csak az ároni áldozári öltözetek voltak a magok alakjok és szabályaik által meghatározva. A közönséges polgári és mindennapi ruhái pedig a papoknak, a természet szükségéhez és tisztességhez voltak alkalmazva. Tehát valamint a babonás öltözetek, ugy a költséges fényüző és a piperkőcökhez s katonai rendhez illő öltözetek is tiltva vannak az egyházak lelkészeinek.
XVI. cikk.
Valamint az isten igéje nincsen megköttetve: ugy balgatag dolog az igehirdetést egy helyhez kötni. És valami csak az istené volt, de esetleg, zsarnokság által az Antikrisztus szentsége lett, mindazt vissza lehet a pápista szennyekből foglalni, elvetve a visszaélést 4 Kir. 3. 10. 11. 13. (*) Mát. 21. Csel. 4. 5. Mert a Salamon temploma, midőn a szemét belőle kivettetett, templom maradt. Krisztus
(*) Ez nem más, mint a Királyok 2. könzve egy olyan számozás szerint, mely Sámuel két könyvét nevezi a Királyok első két könyvének. [NF]
és az apostolok a zsidók zsinagógáiban és templomában tanitottak, Mát. 21. Csel. 4. 5. Kór. 11. 13. 14. 15. 16. 17. A misés templomokban is egyedül a célt és visszaélést kárhoztatjuk, az anyagot pedig és alakot (1) (mint a képekben, misebeli ostyában) soha nem kárhoztatjuk. Mert mindazokban, melyeket imádtok [!], csak az ábrázolt dolog volt kárhoztatva V. Mózes 4. 5. 6. 7. De a templomokat nem tisztelték magokért, hanem esetleg [mellékes módon], a miséért, oltárért, képekért. Ezeket eltávolitván, a helyek tiszták, mert meg vagyon irva Zsolt. 95. 97. 105. 107. "Ne csinálj semmi hasonlatosságot és ne imádjad azt." 2 Móz. 20.
XVII. cikk. A hymnusokat és énekeket épületeben, anyai nyelven, értelemmel kell az egyházban énekelni.
Az éneklést mint a tudománynak, buzditásnak és isteni tiszteletnek részét, a szent irás szerint beveszszük. 1 Kór. 14. Tanitván, intvén egymást zsoltárokkal, dicséretekkel és lelki énekekkel. Eféz. 5. Kol. 3. De ugy, hogy megértett nyelven énekeljenek. Mert az apostol bizonysága szerint esztelenkednek és rontanak, a kik a gyülekezetben ész nélkül, értelem nélkül tanitanak, enekelnek, – a bárgyúk és barbárok előtt ismeretlen nyelven visszabőgnek. A hitformát, imákat, vagy angyali énekeket, antifonákat (visszhangzatokat) kegyesen énekelni lehet. – Az Antikrisztus táncoltató miséjéhez alkalmazott hangszereket pedig, a képekkel együtt, kihányjuk, mivel azoknak semmi hasznok nincsen az egyházban, sőt jelei és alkalmai a bálványozásnak.
XVIII. cikk. Senkit sem kell az egyházi szolgálatra bocsátani az egyház ítélete és felavatása nélkül.
Senkit sem bocsátunk ki felavatás, tudományból és erkölcsből való vizsgálat nélkül az egyház itélete előtt: mert meg van irva 1 Tim. 3. Tit. 13. "Elébb megpróbáltassailak és azután szolgáljanak." "Ők futnak vala, de én nem küldöttem." Válaszszátok ki nekem Pált és Barnabást. Róm. 8. 9. 10. Csel. 11. 13. Senki se pályázzék hivatás nélkül, hanem légyenek mindnyájan a hivatalra elválasztottak, hivatottak, felavatottak, megvizsgáltattak. Mert sehol sem tanitottak a
(1) T. i. más közönséges használatra.
próféták és apostolok törvényes hivatás nélkül. Zsid. 5. 7. 8. 1 Kór. 11. 13. "Senki a tanitói tisztességet ne bitorolja, ha csak arra el nem hivatik mint Áron."
XIX. cikk. A lelkészek vizsgálatának és felavatásának nyilvánosan a zsinatokon kell történni.
Valamint a felavatást nem kötjük egy meghatározott helyhez a pápisták módjára, ugy próbát és vizsgát tenni a szent irás alapjából nem engedjük meg az erre nem képesitett tanulatlanoknak és miveletleneknek 1 Tim. 3. 4. 5. 2 Tim. 1. 2. 3. Csel. 1. 18. Mert az apostol azt tanitja, hogy Timotheus a vének tanácsával választatott meg. És Mátyás az apostolok gyülésében; Pál és Barnabás a gyülekezetben és zsinatban választattak el. Tehát a felavatást vagy a vének tanácsában vagy a zsinatban teljesitsék az egyház tudós és gyakorlott főpapjai és szuperintendense.
XX. cikk. A széniorokat nem csak az egyházaknak, hanem a lelkészeknek is fejévé kell tenni.
Nemcsak az egyházaknak akarjuk fejévé tenni a lelkipásztorokat, hanem a lelkipásztoroknak is isten igéje szerint fejökké akarjuk tenni a szuperintendenseket és széniorokat, a kik elnökei legyenek a lelki pásztorok gyűlésének; vezéreljék a lelkipásztorokat az igaz és józan tudományban, az ellenfeleket cáfolják meg s az ellenmondóknak feleljenek. 1 Tim. 3. Tit. 1.
XXI. cikk. A szuperintendens kötelességei.
A szuperintendens mindent a szeniorok beegyezésével tegyen s magán tetszéséből ne próbáljon semmit. Zsinatot egyszer vagy kétszer gyüjtsenek, mikor szükség van rá, és azt előzze meg a vizsgálat és a vádlottakat hibáik minőségéhez és nagyságához képest szigoruan büntessék meg. 1 Tim. 3. 5. Gal. 2. 5.
XXII. cikk. A lakodalmak és házasok esketésének vasárnapokon nem szabad történni.
Nem engedjük meg, hogy a lakodalmak urnapokon tartassanak, mert ez a negyedik parancsolat elleni bűn: szenteld meg az Urnak a
szombatot 2 Móz. 20. Különböző és ellenkező dolgok ezek: lakadalom és a szombat megünneplése 5 Móz. 5. Ézs. 56. 58. 1 Móz. 1. 2. A szent irás minden munkát kárhoztat, mely a szombat megszentelését akadályozza: Ne tégy akkor semmi dolgot Zsid. 3. 4. 9. Az apostol is azt mondja 1 Kór. 6. 7. Az Ur is istennek tetsző napnak és isten előtt kedves szombatnak azt nevezi, melyen testünknek kényét és kivánságát nem teszszük. Ennélfogva az esketést szombaton sem engedjük oly joggal meg, hogy a lakadalom az Ur napján tartassék; hanem akkor nap hajtassák az végre: másként Szombaton se történjék esketés. (1)
XXIII. cikk. Esküvel köttessenek egybe a házasok.
Ámbár a szerződő személyeknek, felsőbbjeiknek vagy szüleiknek szabad, törvényes, nem kényszerített s nem csalárd beegyezése csinálja a házasságot s nem az esküvés által kötött papi kötelék: mindazáltal az esküt, mint a házasság megerősitését helybehagyjuk és fenntartani kívánjuk, de meg kell jegyeznünk, hogy ez okoknál fogva: először mert a házasulók minden törvényes egyetértése már magában foglalja az esküt, mint a gyűrű, a jegy, és a jobb kéz kölcsönös egybekapcsolása mutatja. Azután, mert Malak. 2. 1 Móz. 21 és több más helyeken, mint Ezek. 6. meg van írva, hogy a nőket fogadással vagy esküvel kötötték egybe; mint az ó szövetségben, mikor igy szól: "A te ifjuságodban frigyet veték te veled és megesküdtem neked", "te az istennel való szövetségnek s a te társaságodnak feleségét, melyet isten szövetségével magadhoz kötöttél, elűzöd." Mal. 2. Igy dorgálja az Ur a papokat; harmadszor hogy a lelki egyház Krisztussali házasságának (mely hittel lesz) helyesen megfeleljen.
XXIV. cikk. Szabad személyeket eskessenek össze.
Egyenlő személyek eskettessenek, de a hitves társukat elhagyó férfiak és nők ne eskettessenek össze; hanem a szabad személyeket meg kell esketni, azonban azoknak szabadságát eskü és hiteles tanuk s kezesek által kell igazoltatni. Az elválasztott házasságtörő személyeket el akarjuk távolítani, hogy a szabad személyekkel egy helyben
(1) E pont előtt az ujabb kiadásban ez oda alig illő felzet áll:
Esküvel kapcsoltassanak egybe a házasok; mi a XXIII. kánon cime.ne maradjanak, s ha csak erőszakkal ellent nem állanak, eltiltjuk őket az isten igéje szerint. 1 Kor. 7. 2 Kór. 2. 2 Thess. 3. És bárha az írás nem tiltja a házasságot a másod s harmadfokon: mindazáltal hogy a gyengék meg ne botránkozzanak, a harmadik fokon belől nem engedjük meg a házasságot.
XXV. cikk. A fogság mennyiben választja el a házasságot s mennyiben nem.
A közönséges fogság, mely nem megbélyegezett gonosz tettért mondatott ki polgárilag a törvény értelmében, hanem törvénytelenül, erőszakosan, közdúlás és pusztítás közben történt, mindaddig nem bontja fel a házasságot, míg a fogoly személy él és indulatát nem változtatta, azaz mig vallását meg nem változtatta, s fogságában meg nem házasodott, hanem visszatérni szándékozik. Hogyha pedig a fogoly személy meghalt, vagy bár a halála nem bizonyos, de életéről is a fogoly házas társnak semmi bizonyost nem vett a szabad személy: a vőlegény és menyasszony négy, a férj és feleség hat évig várjanak. Mert nagy zavar támadt az egyházban, midőn a szabadon maradtak nem várván be a foglyok kiszabadulását, második házasságra léptek. Midőn pedig a fogoly személy haza jő, a mással egybekelt vagy második házasságra lépett hitvestárs isten törvénye szerint térjen vissza az első férjéhez, a ki a fogságból visszajött. Mert a Róm. 7. 1 Kór. 7. Máté 5. 19 megvan írva, hogy a feleség a férje életében az elsőhöz van köttetve. Dávid is midőn visszajött a számüzetésből, feleségét Mikhált, visszavette az idegen és gonosz férjtől 2 Sám. 3. 1 Kir. 18. A második idegen férjtől született gyermekeket pedig mind oda kell adni ennek, avagy ha a nő akarata az lenne és az elsőbb férj nem tiltakoznék, hogy nem akar idegen gyermekeket tartani, meg kell azokat osztani. Mert az isten törvénye is atyjokhoz rendeli a fiukat és a lyányokat visszaadatni és szüleiktől tápláltatni.
(1) Még az egyik házastársnak tolvajsága se válaszsza el a házasokat, ha csak a tolvaj halállal nem büntettetik, vagy a büntetés félelméből megszökve elhagyóvá nem lesz s a szabad és igaz személyt hitetlenül s végkép el nem hagyja; de ily feltételek mellett, házas-
(1) E pont előtt a későbbi kiadásban ez áll: A tolvajság nem bontja fel a házasságot, hacsak a bűnös halállal büntettetik, avagy eladattatva örök fogsággal nem bűnhödik.
ságra léphet a szabad személy. Mert a halál és az elbujdosott tolvaj végelhagyása megszabadította azt a hütelen elhagyótól, hogy szabadsága legyen akárkivel összekelni. Róm. 7. 1 Kór. 7. .
XXVI. cikk. Az egyenlőtlen össze nem illő és éretlen személyeket összeesketők büntetése.
A kik az egyházi törvények ellenére egymáshoz nem illő törvénytelen koru személyeket esketnek össze, letételre és kiközösitésre büntettetnek. Ifju emberekkel tizenhárom évesnél ifjabbakat, érettebb és megélemedett férfiakkal tizenhat vagy tizenöt éven aluliakat nem esketünk össze. Ezék. 16. Mert mind a természet mind az isteni s mind a fejedelmi törvények ez időt mondják alkalmasnak a házasságra, mint Ezékielben mondatik. "Ime a te időd szeretésre és házasságra való idő vala és lől nekem feleségemmé, midőn a te emlőid m megnevekedének és szőröd ki nőtt vala."
XXVII. cikk.
Minden egyházi emberek, az Urban kegyesen vettessenek alá és engedelmeskedjenek püspökeiknek, szénioraiknak s főpapjaiknak; azonban még se uralkodjanak a szeniorok az egyházi rend felett drabantok és zsarnokok módjára, mint az Antikrisztus országában, a mint mondatik 1 Pét. 5. "Nem uralkodván az Urnak örökségén, engedelmesek legyetek a ti előttetek járóknak." Zsid. 13.
XXVIII cikk. A kegyes atyafiak zsinataiból vaktában kimaradó lelkipásztorokat letétellel kell büntetni.
A főpapoknak nem engedő, hanem vakmerőn kóborló és zsinatot mulasztókat letétellel kell büntetni, ha csak betegség vagy más méltánylandó okok nem állnak ellent; 2. Thess. 3. Mát. 18. A kik nem engedelmeskednek, azokat jegyezzétek meg.
XXIX. cikk.
A lelkipásztorok magokhoz illő terhet vállaljanak az egyházakban és az általok el nem birhatót kerüljék. Ha egy városból vagy faluból megélhetnek, ne kötelezzék el magokat több helységeknek a
fizetés vagy rút nyereségért. 1 Tim. 3. 2 Tim. 3. 4. 2 Thess. 3. 2 Kór. 3. 4. 5. Azonban a lelkészek hiánya miatt megengedjük, ha egy három falunak élén áll, hogy sürgős szükségben másoknak is szolgáljon, nem azért, hogy kalmárkodjék az isten igéjével, hanem hogy gyümölcsöztesse azt az Urnak, épitve az egyházat, mint az isten igéje kivánja. (1)
XXX. cikk. A sokfelé kapó lelkipásztorokat meg kell büntetni.
Egy lelkipásztor se hatoljon be vaktában a szomszédok vagy mások hivatalkörébe, hanem tartsa magát saját hivatala határai között. Ne is tanitson, avagy ne eskessen valahol a törvényesen beállított lelkipásztor tudta nélkül, hanem csak azon hely lelkipásztorának engedélyével vagy akaratával. Hacsak a szükség nem kényszeriti a rendes lelkész távolléte miatt, a mikor jogosan szolgálhat.
XXXI. cikk.
Ne hagyja el senki a maga egyházát, szolgálatának törvényes határideje előtt, hanem ha betöltötte esztendei pályáját vagy határidejet, annak a széniornak tudtával, jóakaratával vagy engedélyével távozzék és változtassa helyét, a kinek alatta van.
XXXII. cikk.
Az egyházak minden egyes széniorai és vénei a hűségökre bizottakat biztos lajstromban tartsák és azok elöljárói legyenek, hogy a dékánok vagy tizedesek közt zavar ne essék: tehát mindenik azokat kormányozza, a kik az ő megyéjében élnek. És egy szénior se bitorolja a (közzsinatra való) meghivás tisztét a szuperintendens és több széniorok tudta nélkül, s ne legyen hatalma másokat összehivni, hanem csak azokat, a kik az ő széniorsága alatt vannak.
XXXIII. cikk.
Míg az előbbi lelkipásztorok törvényesen kielégitve nincsenek és egyházokat engedély mellett el nem hagyták, az uj sem nem kül-
(1) E 29-dik, valamint a 30., 31., 32. és 33-dik kánon kevés szóváltozattal át van véve a kisebb cikkelyek közzé a 17., 18., 19., 20. és 21. számok alá.
dött sem nem hivott, hanem rendetlenül futkozó és kóborló papok azokra ne költözzenek és őket fel ne váltsák. Sőt semmi állomást se vállaljanak el a lelkipásztorok az egyházakban a széniorok tudta nélkül. Mert valamint nem engedjük meg a rend és atyafiságos egyetértés ellen, hogy a lelkészek az egyházakat a széniorok engedelme nélkül elhagyják: ugy azt sem, hogy azokban a szolgálatot a vének engedélye és tudta nélkül felvállalják. Mert az apostolok és atyák idejében is e szokást tartották. "Ne nézze kiki csak az ő hasznát, hanem az egyebekét is nézze." Fil. 2. 3. Efez. 2. 3. 4.5. 1 Kór. 12. 13, Senki se rontsa meg a szeretetet, hanem segélje elő és építse azt. Senki se csalja meg az ő atyjafiát 2 Thess. 3.
XXXIV. cikk. A lelkipásztorok fizetéséről.
Az isteni törvény, Krisztus és az apostolok ítélete szerint méltó a munkás a maga eledelére, bérére és a kettős tisztességre. 5 Móz. Mát. 16. 1 Kór. 5. 1 Tim. 4. 5. Ezért tisztességgel akarjuk őket megelőzni, s hogy igaz béröket megadjuk, azt az Ur parancsolja. Mint a juhok pásztorának a tejből, a katonának zsoldjából, a földmivesnek a föld gyümölcseiből 2 Kór. 7. 1 Kór. 9. ugy az evangyeliom hirdető pásztoroknak is az evangyéliomból kell élniök. 1 Kór. 9.
XXXV. cikk.
Isten igéje szerint megtiltjuk a lelkipásztoroknak s tanitóknak, hogy az élet foglalkozásaiba be ne merüljenek, 1 Kór 9. 1 Tim. 2. 2 Thess. 3. 5. azaz hivatásukkal ellenkező hivatalokat ne vadászszanak, őrseregbeli katonaságot, tisztséget vagy adó, haszonbér dézmabehajtást, jószágigazgatást vagy mezei munkákat saját kötelességök mulasztásával. "Mert a pogányoknak fejedelmeik uralkodnak azokon, de nem ugy lészen ti közöttetek." Mát. 6. 20. 21. Két urnak való szolgálat az, midőn valaki ellenkező hivatalokat visel. Az Ur a lelki pásztori hivatalt mindég megkülönböztette a polgáritól, tehát gonoszul cselekesznek, a kik ezeket össze zavarják.
XXXVI. cikk.
Tanulás közben üdülés végett házi munkákhoz, például kertek miveléséhez kell fogni, vagy midőn a szükség parancsolja, tudniillik
mikor az evangyéliomból és lelkészi szolgálatból a mennyei intézkedésből élni nem lehet, nincsen mód, a földmivelés és kézi mesterségekhez kell fordulni, miképen Pál is Rómában cselekedett. Csel. 28. Nem is tiltja az irás a lelkipásztoroknak a családjok fenntartása végett a földmivelést mint a szőlők és szántóföldek munkáltatását, ha az lelkipásztori kötelességök teljesítése mellett és sérelme nélkül lehet. Kivált midőn a szülők [szőlők] a lelkipásztorok fizetésébe számittatnak. Ezekét pedig ugy mondjuk tisztességesen megeshetőknek, ha a lelkészek ezeket közvetve mások által, megbizottaik által gyakorolják és hajtatják végre, ne hogy a földmivelésbeli foglalkozás miatt a lelkészi hivatal méltósága a tanulásban, tanitásban és intésben elhanyagoltassék avagy megsértessék. Azokat az iskolatanitókat és lelkipásztorokat pedig, a kik nem tanulnak és nem tanítanak, a szolgálattól eltávolitandóknak itéljük. A meghivó levelek átküldözésében meg, az iskolatanítók kölcsönösen munkások és egymással összeköttetésben legyenek.
XXXVII. cikk. Milyennek kell lenni a lelkipásztorok életének s erkölcsének.
A lelkipásztorok csillagok, világ világossága és föld sava: minél fogva a magok egyházaik előtt szent és ártatlan élettel, tiszta tudománynyal tartoznak járni. (1) Legyenek feddhetetlenek, kerüljék a bűnöket, melyek miatt őket vádolhatnák, kárhoztathatnák vagy törvényszék elé idézhetnék. Ne legyenek kevélyek, makacsok, férkezhetlenek, a kiket meg sem szólithatnak az emberek, ne legyenek fösvények, részegesek, szitkozódók. Az e rút bűnökben lélekzőket pedig letétellel és hivataluktóli megfosztatással leendő büntetésre méltóknak ítéljük.
XXXVIII. cikk.
Az egyház háborgatóit, a suttogókat, árulkodókat, szakadárokat, kik az atyafiakat és egyházakat kevély felfuvalkodással, különcködéssel és balgatag nagyravágyással zavarják, vágyván a kormányzásra, holott hajduk a harangöntéshez, az Ur elfogja törleni, az egyház pedig az atyafiak társaságából kivettetni rendeli. 2 Kór. 12. 13. 1 Kór. 1
(1) E kánon eddig a kisebb cikkek 22-dik száma alá van átvéve. E ponttól fogva azonban az csak a részegség ellen szól.
3. 6. "A. pereket és szóbeli viaskodásokat (szóharcokat) kerüld el, mert az egyháznak nincsen az a szokása. Zsuzsárlás, felfuvalkodás, rendetlen viszálkodások ne legyenek ti közöttetek. Mert elveszti azokat az isten. És minden esetre hiba az, hogy versengések vannak közöttetek." Fil. 2. "Semmit se cselekedjetek versengés vagy hiába való dicsőség által.
XXXIX. cikk. A henye, részeges, kóborló és hasonló lelkészeket ki kell tiltani az egyházból.
Tehát a henyéket, iszákosokat, rágalmazókat, irigyeket, a kik az olvasással, tudománynyal nem gondolnak, hanem szerte futkároznak, az özvegy asszonyok házát bényelik, ajtóról ajtóra járnak; a semmit nem tanulókat és rendetlenül utazókat, egy helyről más helyre kóborlókat, a lelkészi szolgálattól eltávolitandóknak itéli az egyház. Mert meg van írva 1 Kór. 4. 1 Tim. 3. 5. "A ki nem munkálkodik ne is egyék" azaz ne kapjanak fizetést, mint a Baál papjai és a misés papok. 2 Thess. 3. 4. Mat. 10. 5 Móz. 24.
XL. cikk. Az iskolák igazgatói és tanitói lelkipásztoraik iránt tartozott engedelmességgel és alázattal viseltessenek.
Az egyházak lelkipásztorainak, kik az egyházakat kormányozzák, tisztességes függéssel rendeltessenek alájok az iskolai igazgatók, szolgák és énekvezérek, hogy a rend és egyetértés, mely a szeretet kötele és az egyházfegyelem hatálya, épen maradjanak. Ellenben a tanítóknak is adják meg a lelkipásztorok a kettős tisztességet, tudniillik it becsületet és kiszabott mindennapi eledelt, ha ezzel hivatalból és szerződés szerint tartoznak. Róm. 12. 13. Fil. 2. 1 Tim. 3. 5. Thess. 3. Ézs. 43. 44. a mint mondatik "egy másnak tisztességgel legyetek, egy értelmetek legyen, adjátok meg kinek kinek a mi az övé, hogy legyen egyenlőség, és senki ne csalja meg atyafiát" I Tim. 5. 1 Kór. 9. 1. Thess 3. Mert megcsalni a munkást a maga bérében átkozott bűn. Ne is árulják el a lelkészek tanitóikat, sem pedig a vendégségekben semmi hivatásukon kívüli nem tartozott szolgálatokra zsarnokilag ne kényszeritsék.
XLI. cikk.
A kik a tanitásbeli kötelességöket, kivált urnapokon, csekély okból elhanyagolják, sulyosan vétkeznek. "Jaj nekem, ha az evangyéliomot nem prédikálom." 1. Kór. 1. 3. 4. 1 Tim. 5. 2 Thess. 3. "Akik a beszédben és tanitásban munkálkodnak közöttetek, ismerjétek meg azokat", azaz a kik tanulnak és tanitanak, tartsátok becsben azokat. Nem lesz munkátok hiában való az Urban. Ha földmivesek, ha munkások, ha szolgák a lelkipásztorok, szükség hogy munkálkodjanak és végezzék saját teendőiket. Az irás néma ebeknek, rendetlenül járóknak nevezi azokat, a kik a tanitásban nem foglalatoskodnak. Ézs. 56. 2 Thess. 3.
XLII. cikk. A lelkipásztorok fegyverei.
A lelkipásztorok mennyei fegyverekkel legyenek felszerelve: szent bibliával és a megpróbált tudósok magyarázataival, és a tudomány egész anyagát adják elő s nemcsak a posztilákat és kurtitványokat tartsák és prédikálják, mint naplopók, a misés könyvek és pápista breviariumok módjára. Mert az örökös posztillázás és kurtitvány mormolás és ismétlés mintegy földhöz ragadottakká teszi a henye és tudatlan lelkipásztorokat. Mert a proféták, apostolok és lelkészek köteleztetnek, hogy bibliájok legyen és vizsgálják az irásokat. 5 Móz. 12. 17. Ján. 5. de mi módon fogják vizsgálni, ha nem lesz bibliájok? A tudósobbak latin és magyar, a tudatlanabbak magyar bibliát vegyenek magoknak.
XLIII. cikk. Az öltözetben való fényűzést a lelkészeknek és azok családjának kerülni kell.
Valamint a lelki pásztorokban kárhoztatja a Krisztus a ruházatbani fényüzést, hogy a fő udvari emberek módjára finom ruhát viseljenek mint piperkőcök, bohócok vagy palotaőrök: ugy tiltjuk a papok nejeinek is a fényüzést, a ruházatbani mérsékletlenséget, hogy ne bujálkodjanak az apostol szava szerint gyöngyökkel, hajoknak fodorgatásával, hanem hordjanak középszerüen diszitett, az udvari és királyi nemes nők fényüzésétől, kevély pompájától és gőgjétől mentt öltözetet. 1 Tim. 3. 4. Tit. 1. 3. 1 Kór. 14. s hogy szemérmetességgel, szűzességgel ékesek, férjeik iránt engedelmesek, józanok, a házi dolgokban jártasok és szorgalmasok legyenek; a szent írás parancsolja.
XLIV. cikk.(A latin szövegben hibásan ismét XLIII.)
Valamint az egész beszéd és tanitásbeli szolgálat megvan tiltva az asszonyoknak az egyházban: ugy a sákramentomoknak, a keresztségnek és urvacsorának kiszolgáltatása is meg van ugyan azoknak tiltva az isten igéje szerint. Gonoszul cselekesznek tehát azok, a kik a szükség hamis ürügye alatt megengedik a bábáknak, hogy a kisdedeket a halál veszélyében megkereszteljék midőn az isten igéje az ellenkezőt tanitja. "Az asszonyi állatnak nem engedem meg, hogy tanitson, hanem hogy legyen csendességben" 1 Tim. 2. 12. 1 Kór. 14.
XLV. cikk. Minden kor és nemzetbeli embereket, kik az egyháznak felajánltatnak, be kell venni.
Hogy minden korbeli embereket, kisdedeket, nagyobbakat, kik még nincsenek megkeresztelve, minden teremtményeket, azaz minden embereket, minden korból tanítani és megkeresztelni kell, a sz. írás parancsolja. Mát. 18. Azért mi is az egyháznak ajánlkozó, a tudományt és vallást bevevőket, a kik nem ebek és nem malacok, tanítani és megkeresztelni tartozunk Márk. 16.
A cigányokat és hasonló hitehagyókat kik az igaz vallás alapja nélkül szűkölködnek nem kell bocsátani a keresztségre és az urvacsorához.
A kik pedig megvetik az isten igéjét és a keresztyén vallás alapját, s az isten beszédét hallgatni sem akarják, azoknak a keresztség és urvacsora sákramentomát sem szolgáltatjuk ki, minők sok cigányok és hasonló hittagadók. "Ne adjátok azt a mi szent az ebeknek." Ezeknek összeesketésétől is eltiltjuk a lelkészeket.
XLVI. cikk. Az egyházi szolgálat minden részét illő időben és helyen kell végrehajtani.
Minthogy mindennek ideje van, azért a jó rend és béke végett, a nyilvános lelkészi szolgálatra, tudniillik a tanítás és sákramentomok kiszolgáltatására alkalmas időt és helyet választottunk, hogy mindenek illően legyenek Préd. 4. Róm. 12. 13. 14. 15. Csel. 1. 2. 3. Az apostolok is meghatározott órákon jártak a Salamon templomába. A kik
vendégségekben és lakodalmakban szolgáltatják ki a sákramentomokat, miután megteltek eledelekkel, azokat az egyház kárhoztatja mint a jó rend megzavaróit. Ez ó szövetségben is idő volt szabva az áldozás szertartására.
XLVII. cikk. Kiket kell kiközösitéssel büntetni.
Mint a tolvajokat, paráznákat, szitkozódókat, hamis esküvőket, ugy a részegeseket is egy vagy két megintés után kiközösitéssel büntetendőknek nyilvánitjuk a sz. irás szerint. Róm. 13. 1 Kór. 6. 2 Kór. 6. Eféz. 5. 6. Mert a részegség testvér bűn a paráználkodással, és a részegség bűneért az ellenség fogságával és halállal fenyeget az Ur. Ézs. 5. Mik. 6. 7. Hab. 1. 3. Amos 5. 6. 7. Sőt még akik tréfát űznek a reszegesek becstelenségével és nevetnek azoknak gonoszságaik felett, azokat is kárhoztatja az Ur, és a kik másokat erőszakkal, avagy a barátság álcája és szine alatt leitatnak, azokat is kárhoztatja a szent irás. Habak. 1. 2. Azokat a fejedelmeket s birákat, a kik meg nem büntetik, hanem udvarokban tartják a részegeseket, meg fogja itélni az Ur.
XLVIII. cikk.
A lelkipásztorok felől igazságosnak és méltányosnak itéljük, hogy ha a világiaktól perbe idéztetnek, elsőben a magok bírájától, azaz (1) a széniorok tanácsától itéltessenek meg. S hogy ezután a királyra és törvényszékekre felebbezésnek se mondjanak ellent. Mert szükség, hogy mindenek a magok hatóságának vettessenek alá, mind az egyháziak, mind a világiak Róm. 13. 1 Pét. 2. 4. 5. Hogy a fiak szabadságával botránkozásukra ne legyünk másoknak és a Jézus Krisztus elleneinek ne legyen alkalma a mi szidalmaztatásunkra.
XLIX. cikk. A lelkipásztorok kötelessége.
Nem a juhok a pásztort, hanem a pásztor tereli a juhokat. Azért a prédikátorok is igazgassák isten törvénye szerint a magok egyhá-
(1) E kánon következő szavai nincsenek a régibb 1567-dik évi kiadásban, hanem azok helyett ez a megváltoztatott szöveg áll: a rendes széniortól; azután ha felebbezésre van szükség, a széniortól a szuperintendenshez, a szuperintendenstől a közzsinathoz legyen a felebbezés vagy áttétel: és igy legyen az ügy végelintézése a közzsinatnál.
zaikat és a hazudozók és szinmutatók nyugtalan ráfogásai által ne hajtogattasanak ide s tova; vagy a hizelkedők kényére ne tanitsanak leigéztetve, hanem a poklok kapni ellen mondják ki az igazat és tanitsanak az ördög és gonosz emberek akaratja ellen. Ján. 10. Ezék. 33. 34.
L. cikk.
Mind alkalmas mind alkalmatlan időben feddjék, dorgálják meg isten igéje szerint az igaz lelkipásztorok minden rendek, királyok, fejedelmek, s nemcsak az alattvalók bűneit és gonoszságait, mint a trombita emeljék fel szavokat és ne kedvezzenek Ézs. 5. 8. Ezék. 3. 18. 33. Jer. 28. 2 Tim. 3. 4. A kik pedig a bűnöknek kedveznek, azokról azt itéljük, hogy "néma ebek". Alkalmas időben, midőn nyilvánosan tanitanak az egyház gyülekezetében, alkalmatlan időben, azaz magánlag a gyülekezeten és szószéken kivül is.
LI. cikk. Milyen gyűlekezeteket kell lelkipásztoraiktól megfosztani.
Azokat az egyházakat, falukat, tanyákat, városokat, melyek lelkipásztoraikat kettős tisztességgel nem illetik, hanem a munkásokat jogos bérökben, élelmökben megcsalják, s uralkodó bűnökben élnek: az irás elhagyatni, lelkipásztorától megfosztatni és a sátánnak adatni, a kik nem engednek az igazságnak publikánusoknak tartatni parancsolja. Mát. 10. 18. Róm. 6. 13. 2 Thess. 3.
LII. cikk. Az egyházakban kiközösitéseknek, letételeknek és felvételeknek kell lenni.
Miként a kiközösitést és letételt végre kell hajtani az egyháznak és zsinatnak ha a bűnök világosságra jöttek és három tanu által beigazoltattak, ugy a felvételt és kibékülést is köteles az egyház teljesíteni; mint az apostol a kirekesztett és visszavett vérfertőztető példájában tanitja. 2 Kór. 2.
LIII. cikk. A kátét tanitani kell az egyházakban.
A kátét, azaz a hitformának, uri imádságnak és tiz parancsolatnak összevont és rövid magyarázatát fenn akarjuk tartani az egyhá-
zakban, hogy legyen az bevezetés a tökéletesbekre. Zsid. 5. 6. Gal. 5. 6. Az apostolok idejében is voltak káté magyarázók, a kik a vallás alapját az apostoli hitforma szerint előadták.
LIV. cikk. Az egyházi szolgák nem tartoznak az isten igéje megutálóinak szolgálatára lenni.
"Valamint semmi egyessége nincs a világosságnak a setétséggel, a hivőnek a hitetlennel" 1 Kór. 10. 11. 2 Kór. 6.: ugy nem akarjuk, hogy az egyházi szolgák megjelenjenek a gonoszok és szinmutatók szent szertartásainál és temetésénél, mert meg van irva: "hadd temessék el a halottak az ő halottaikat". És valakik a tudomány lényegét, alapját, az isten igéjét megvetik, és nem hallgatják, azoknak sem a sákramentomok kiszolgáltatását, sem az esketési szertartással való szolgálatot meg nem engedjük; a mint mondatik: "Ne adjátok azt a mi szent az ebeknek". "Ha valaki titeket be nem fogad, menjetek ki." Mát. 7. 10.
LV. cikk. Micsoda és minő bűnök méltók a halálra.
Azok a bűnök, melyeket az irás ítélete szerint halállal kell büntetni az emberölés, paráznaság, hitszegés, házasságtörés, vérfertőztetés, kurválkodás, a férfiakkal és barmokkal való rut fertelmeskedés, mint 3 Móz. 18. 19. 20., és a mi a paráznaságról való átalános parancsban van. 3. Móz. 18. 19., a ki ezekből a bűnökből és iszonyatosságokból bármelyik módon paráználkodott, akár van az házasságban akár nincsen, ha mindketten szabad személyek is, mégis oltassék ki azoknak élete és haljanak meg mind ketten, a házasságtörő férfi és a házasságtörő asszony, a szabad parázna férfi és a házasságon kivül paráználkodó nő. Mert a házasságtörőket és paráznákat meg fogja az isten itélni és elkárhoztatni. 1 Kór. 5. 7. Eféz. 5. Gal. 5. 6. Zsid. 1. 2. 13.
Mert valamint a házasságban élőknek megtiltatik a paráznaság, ugy megtiltatik a nem házasoknak is; valamint a házasok halált érdemelnek, ugy a nőtlenek is. Ha valaki hajadon leányt vett feleségül és az nem volt szűz, halállal haljon meg és kövekkel köveztessék meg. S Móz. 22. Ha valaki a jegyben járó leányon a városban vagy faluban erőszakot tett, haljanak meg, a leány mivel nem kiáltott a férfiu mert az ő felebarátjának jegyesét meggyalázta. Ismét 3 Móz. 22. A papnak leánya, mikor magát megfertőzteti paráznasággal, azért
tűzzel égettessék meg. "Tisztitsátok ki a gonoszságot magatok közzül. 5 Móz. 22.
Az isten haragja pedig megengesztelődik, midőn a gonoszok kiirtatnak az életből s a házasságtörők és paráznák megöletnek. Miképen Mózes az atyákat a fiak által és viszont megöletni parancsolta mindkét bűnért, a borju imádásért, és mivel miután ettek, ittak, felkeltek játszani, testileg is paráználkodtak. És midőn a nép a midiánitákkal paráználkodott, felgerjedt az Ur haragja a nép ellen, de Fineás a latort a kurvával együtt által vervén, elforditotta az isten haragját. 4 Móz. 25. 1 Kór. 10.
Gonoszul cselekesznek azért azon törvényhatóságok, birák, tisztviselők, a kik a házasságtörő férfiakat és nőket, a paráznákat, nyilvános kéjhölgyeket pénzbirságra vagy csekély korbács ütésekre büntetik, nem pedig halálra, a mint azt az Ur itéli és parancsolja. Dániel azokat az öregeket, kik Zsuzsánnát megszeplősiteni akarták, megöletni parancsolja. És a kegyes királyok Dániel, Józsafát s az atyák Ábrahám, Izsák, Jákób halálos büntetéssel büntették a paráznákat és házasságtörőket. Mint Juda, midőn látja, hogy Támár teherbe esett, halálra ítéli őt. 1 Móz. 38. Vigyétek ki Támárt és égessétek meg. A paráznaság, részegség és bálványozás miatt özönvizben veszett el a világ. Sodoma, Gomorrha a rut paráználkodás miatt elsülyedtek. 1 Móz. 6. 7. 8. 18. 19. Bír. 10. A Lévita nejének megszeplősitéseért meggyilkoltattak a Béniám utódai. Kárhoztatja a próféta azokat is, a kik borra ítélik és büntetik a vádlottakat, a mint a paraszt nép szokta cselekedni. Amós 2. A fiu az ő atyjával egy leánynyal vétkezik, és a zálogba vetett ruhákon ültek le és azoknak (a megesett embereknek) borával lakoztak, akik megbüntettettek, "de jaj azoknak, mert megfertőztették az én szent nevemet". Tehát az ilyeket az isten igéje szerint kárhoztatjuk.
LVI. cikk. A fejedelmek, törvényhatóságok tisztviselők és birák milyenek legyenek, minő törvényekkel és parancsokkal éljenek s hogy büntessék a bűnöket érdemök szerint.
A Szentlélek azt parancsolja, hogy a királyok, fejedelmek, törvényhatóságok, tisztviselők és bírák szentek és feddhetetlenek legyenek, és igazságosan uralkodjanak. 2 Sám. 20. Zsolt. 101. Mert hogy fognak másokat büntetni, ha magok ugyanazon vétkekben bűnösök, a melyekért másokat megölnek. Az apostol Ábrahámmal együtt tagadja,
1 Móz 18. Róm. 3., hogy maga az isten a világ birája és megbosszulója lehetne, ha pártolná a bűnöket, bűnökben gyönyörködnék, vagy ugy itélne, hogy a bűnök az ő dicsőségére lesznek. A fejedelmek tartsák kezöknél a bibliát s tegyék elibe az istennek Mózesnél és s prófétáknál megirott törvényét minden császárok parancsainak. Mert az isten igazság, méltányosság, világosság: tehát mindenekről szentül és igazán itél. Ha pedig a polgári törvények némely részletei a zsidókra vonatkoznak, azoknak a részleteknek neme (alapja), minden népekre szól. Valamint a tíz parancsolat minden népekre tartozik, ugy az isteni törvények neme minden népekre és nemzetségekre. Tehát az isteni törvény és igazságszolgáltatás legyen minden népek törvényének és igazságszolgáltatásának szövetnéke [!] és szabályozója. Zsolt. 51, Rom. 3. "Az isten legyen igazmondó, minden ember hazug." Az irott parancsok hazudhatnak az isten ellen, de az isten nem. Mert gonoszul cselekesznek, kik a hosszas és romlott szokás miatt megvetik az (isteni) törvényeket és itéleteket, kivált a parancsokért. Mi a házasságtöréseket csak "bikapénzzel" (1) és korbácscsal szoktuk büntettetni. Nálunk hosszu idő óta ez van gyakorlatban, igy tartják a parancsok, habár a törvény ellenkezőt mond is. Az ily fecsegők hallgassák meg Mát. 23. Jaj nektek, kik megvetitek az isteni törvényeket és isteni hagyományokat, a ti hamis hagyományaitokért. Lásd 2 Sám. 23. Zsolt. 81. 82. 101., minő szentséget kiván az Ur a törvényhatóságoktól. Ezért mindazokról, kik a bűnöket és vétkeket meg nem büntetik, azt mondjuk, hogy "a lopók mellé adják magokat, és az ő társalkodások a paráznákkal vagyon". Zsolt. 50. 53. Orvoknak és minden gonoszok társainak nevezi őket az írás. Ézs. 1. Mik. 6. 7. Ézs. 25. 26. 31. Kárhoztatja a szentírás azokat a birákat, kik a fejedelmeknek hizelegnek, s azok gonosz kivánatainak és isten elleni parancsaiknak engedelmeskednek. A fejedelem követel, a bíró meg teszi, azaz a birók, tisztviselők az igazságtalan parancsokat végrehajtják. "Uram mongya: Istenre mondom, minden marhaját elveszem." (2) Igazságtalanul kirabolják, megölik, megbüntetik s kifosztják az ártatlanokat a fejedelmek zsarnoksága miatt. Egyetértenek a gonosztévőkkel, a kik a gonosztevők bűneit meg nem büntetik. Róm. 1. 2. 3. A gonosztévők pedig és azokkal egyetértők együtt fognak eiltéltetni. Egyetemes parancs ez a feje-
(1) Taurina muleta.
(2) E magyar kifejezés igy áll a latin szöveg közt.delmekhez: "A gonosztévőket ne engedjétek élni." 2 Móz. 21. 22. 5 Móz. 22. "A fejedelmek azért viselik a fegyvert, hogy megbüntessék a gonoszokat." Rom. 13. Dávid eképen szól: "Hamar elvesztem e földnek minden latrait, hogy kigyomláljak az én házamból, az Urnak városából minden gonoszságot, a hizelkedő gonosz, bálványozó, rágalmazó, ragadozó, részeges nem szolgálnak nekem, Zsolt. 101., hanem ezeket elvesztem." De haj. Most a fejedelmek palotája tömve van e rosszak özönével: keveset találunk, a kik e bűnöket kárhoztatják, igazán és józanon élnek.
Miért kell a fejedelmeknek és mindeneknek komolyan kerülni a részegeskedést.
Azért kell pedig kerülni mind a fejedelmeknek, mind másoknak a részegeskedést, mert az kicsapongó életre vezet, fényüzésre, paráználkodásra, gyilkosságra, a kegyesek szívét bűnnel terheli, s kirekeszt az isten országából. 1 Kór. 6. 7. Ne részegedjetek meg a bor miatt, melyben bujálkodás, mértékletlenség, paráznaság van. A bor és paráznaság elforditják a szívet. Nabugodonozor, Dárius, Artaxerxes, Balthasar megbüntettettek a részegség miatt, azért, hogy mind magokat, mind másokat lerészegitettek borral. 1 Móz. 19. Hab. 1. 2. Dán. 5. 6. Lót bortól megrészegedvón, rut paráznaságot követett el saját leányival. Ezeknél fogva kinyilatkoztatjuk, hogy mindazok a fejedelmek, kik a részegeseket és gonosztevöket meg nem büntetik, sulyosan vétkeznek az isten parancsolata ellen.
LVII. cikk. Mely és minő gonoszok méltók a bűnbocsánatra s kegyelemre és melyek nem.
Az írás a maga határaival körülirta, meghatározta, 2 Móz. 21. 22. 5 Móz. 19. 21. 22. 3 Móz. 24., kiknek lehet megadni a királyi kegyelmet. Igy: ha valaki szándékosan ölte meg az embert, halállal haljon meg; a ki pedig nem akarva, nem leselkedve ölt, az ne haljon meg. Egyedül istené, hogy megbocsássa a bűnöket s adjon kegyelmet; azután a lelkipásztorok tiszte, hogy isten nevében oldjanak, kössenek, megbocsássanak és kárhoztassanak. Máté 18. 28. Ján. 20. Helytelenül vonják ezt magokhoz a fejedelmek. Nem volna isten, ha meg nem büntetné a bűnöket. Hogy bocsáthatják meg hát a fejedelmek a meg-
boszulatlan bűnöket, midőn az van parancsolva nekik: "öljétek meg ti a gonosztévőket, ne hagyjátok élni őket." 2 Móz. 22. 23. 3 Móz. 20. 4 Móz. 35. Az Ur halállal fenyegeti azt a népet és fejedelmet, a kik elmulasztják a bűnösök megbüntetését. Jaj annak, azt mondja az Ur, a ki megigazitja és felmenti a gonoszt, a halálos bűnöst, a házasságtörőt, a gyilkost az ajándékért. Ézsa. 1. 5. Péld. 17. Mik. 4. 5. 6. Dávid, midőn nem ölhette meg a halálos bűnösöket, fiának, Salamonnak végrendeletül hagyta, hogy a halálos bűnösöket ölesse meg főben járó bűneikért. 3 Kir. 1. 2. 3. Tehát nagyobb az isten parancsa, mint az emberek szokása. De ezekről bővebben alább.
LVIII. cikk. A kegyesek nyilvános helyei milyenek legyenek.
A szentek gyülekező helyeinek valamint minden szennytől tisztának kell lenni, hogy az átkelők sárfertőjévé vagy disznók aklává ne legyenek, ugy a temetések szemeteitől is tisztán kell azokat tartatni a következő okok miatt:
1. hogy a botrány kikerültessék és az erőtelenek meg ne ütközzenek, hogy mi keresztyéni szabadságunkkal visszaélünk, "mert jaj annak, a ki által lesznek a botránkozások." 1 Kór. 8. 10. Mát. 18.
De a szenteletlen pápista szennyekkel megbabonázott földbe, a pápistákkal együtt temetni alkalom a botrányra, mint az apostol 1 Kór. 8. 10. bizonyítja. Mert valamiképen a bálványoknak áldoztatott állatokat mint a démonoknak szentelteket bálványozó lelkiismerettel ették a hitetlenek: ugy a pápisták a bálványozás és szemtelen fertőzetek öntudatával használják a magok temetőiket, szentséget és tiszteletet tulajdonitván annak a pápistás megbabonázásért. Ha azért ugyanott és azon helyen temetnek a keresztyének is: botrányára lesz az az erőtleneknek. Mert majd ugy itélnek az erőtlenek és pápisták pápista lelkiismerettel, hogy azon értelemmel és célból temetkeznek azon helyre a kegyesek is, a melylyel a pápisták. Tehát az aposlol parancsolja, hogy távozzunk el a hitetlenek bálványaitól és szent helyeitől, hogy a mi szabadságunk botránkozásukra ne legyen az erőtleneknek.
2. Krisztusnak és a patriárcháknak temető helyei a városon, a gyülekezés helyén kívül voltak. 1 Móz. 23. Ábrahám Efrontól pénzen vásárolt egy kettős kősirt temetőül.
A kegyesek temetői hol és milyenek legyenek.
A Krisztus a városon kivül temettetett el. Zsid. 13. Máté 21 A kegyes királyok is mindnyájan a zsinagógákon kívül temettettek el. Soha se temetkeztek oda, a hol áldoztak vagy tanítottak. Gonoszul cselekesznek azért, a kik a pápistáktól megfertőztetett földbe temetik, sokak botrányára, halottaikat.
LIX. cikk.
Nem akarja a Szentlélek, nem akarjuk mi, hogy a Krisztust Beliállal, az igazságot az igazságtalansággal egy kötelékbe kössük. Hogy ugyanazon templomban és helyen tanitsunk, sákramentomokat ott szolgáltassunk, a hol a démonoknak áldoznak, a mise bálványzatát s más iszonyuságokat végeznek, ott rut paráználkodások lesznek. És pedig ez okoknál fogva:
1. Mert a gonoszoknak mint gyülekezete, ugy helye is meg volt különböztetve kezdettől, Kaintól fogva mind az apostolok idejéig. A Salamon templomában egyedül az istennek áldoztak: a hitetlen Jeroboam, Jezabel és Achábnak pedig Samariában volt szentségtelen helye. (Locus profanationis.)
2. "Boldog az ember, a ki a hitetleneknek tanácsokon nem jár", és nem hallotta a varázslóknak és farkasoknak szavát. Zsolt. 1. De ugyanazon templomban lenni, tanitani, mint Budán, Pesten és másutt, a hol hallatszanak az átkozódások és rut istenkáromlások ellenmondás nélkül: lehetetlen, hogy az isten temploma, az isten háza ugyanaz a hely lehessen, a mely a Béliál helye. Krisztus kiüzte a kereskedőket, a kik árultak és vásároltak a templomban. Mát. 21.
3. Mert meg van irva: hogy nem jó a gonoszok hajlékában lakni. Ézs. LII. 2 Kór. 9. "Menjetek ki közülök, semmi tisztátalant ne illessetek", menjetek el a Kóré, Dátán és Abiron a gonosz emberek sátora mellől, és gyülekezetétől váljatok külön. Zsólt. 84.
4. Mert nem lehet rá semmi bizonyságot, semmi alkalmas példát találni, hogy a szentek a gonoszokkal ugyanazon templomban, házban és zsinagógában jártak volna és folytonosan velök egy helyben maradtak volna. Mert a Krisztus juhai a zsóldosok [béresek] szavától elfutnak és nem hallgatják azt. Ján. 10.
5. Mert a szentirás azt parancsolja, hogy le kell rontani a bál-
ványokat, ki kell vágni a berkeket, le kell dönteni az oltárokat, a hol áldoznak, azt parancsolja, hogy töröljék el a mise-bálványozást, hogy maradhatnának hát a keresztyének az Antikrisztus pápának bordélyházában? Tehát váljanak külön a gonoszok sátoraiból s legyen külön helyök az összejövésre.
LIX. cikk.
Az igaz és látható egyház, vagyis a választottak gyülekezete, noha mindig hozzá voltak vegyülve a színmutatók, mint a buzához a konkoly, a jó halak csoportjához a roszszak, kik az isten szele által elszóratnak, hogy mihelyt a buzától elválasztatnak, hogy megégettessenek. Mát. 3. 7. 8. 13. Meg volt különböztetve a Kain és Abel idejétől fogva mindenkor a hamis és istentelen vagyis gonosz cselekvők gyülekezetótől, mint Salamon temploma a Jeróboám samáriai bálványimádási templomától. Mely gyülekezet elvetve az isten ismeretét, megvakult, – a sátán és Antikrisztus s a gonosz tantételek által elméjében megtompittatott, elivetve az igazságot, hiszen a hazugsagnak, elvetve az isten parancsolatait, rendeleteit, szertartásait és intézményeit s a szentirást, követi az Antikrisztus pápának hagyományait, tanait, rendeleteit, átkozott miséjét, melyek ganéj, szalma, hiu csalódások, a mik kiirtatnak, megsemmisittetnek, mint a Szentlélek mondja.
Tehát e két gyülekezetnek most is, a mint vallására, tudományára, hitére, intézményeire, jegyeire nézve megkülönböztetve van, ugy megkülönböztetve kell lenni az összejövetelek és gyűlések helyeire nézve is. Mert valamint lehetetlen, hogy Krisztus Béliállal megegyezzék és egygyé legyen, ugy lehetetlen, hogy az isten egyháza is, mely a Krisztus teste és jegyese, azzal egygyé lehessen. Mint a farkasok a juhokkal, a bűn az igazsággal, a világosság a sötétséggel, az örök élet a gyehennával és halállal nem egyek: ugy a közönséges szent egyhaz sem lehet egygyé a gonoszok gyülekezetével.
A mint pedig a szinmutatók lassan-lassan elpártolnak a szentek gyülekezetétől, ugy kell abba felvenni a gonoszok gyülekezetéből naponta azokat, a kik idvezülendők. Mert valamint a harag edényeit megtartani lehetetlen, ugy lehetetlen elveszni a választottaknak. Tehát naponként gyüjtetnek a gonoszok közül a választottak. Rom. 3. 8. 9. 10. 11. Eféz. 1. 2. 3. 4. 5. Tit. 1. 2. 3. 2 Tim. 1. 2. Csel. 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 10. 11. 13. 16. Ézs. 8. 9. 10. 54.
Tehát a mint különbözik a kettő egymástól: A Krisztus szerette
az egyházat és adta magát azért; és ez: Gyűlölöm a gonoszok gyülekezetét. Zsolt. 26. 37. 64.: ugy különbözik a kegyesek gyülekezete az egy közönséges egyház, a mely a mennyei ajándékokban, az üdvesség okaiban, a szellemi egyességben láthatatlan, de gyümölcsére, vallására, munkáira és az emberek személyeire nézve látható, és a gonoszok gyülekezete, mely egy másik egyház, a melybe megtiltja a Szentlélek, hogy a kegyes és választott férfiak be ne menjenek. Zsolt. 1. 15. 64.
LX. cikk. Az isten igéjével megcáfolt eretnekeket, ha makacsságukban tovább mennek, el kell kerülni.
A szentirás igazságával megcáfolt hitetlen eretnekeket, a kik az egyház közegyetértését zavarják, az igaz tudományban meg nem állanak, hanem az istennel és egész szentirással dacolnak, az igazhitű atyák és az egyház jelenlegi tudés férfiainak hitvallásait, irásait, itéleteit megvetik, kárhoztatják, a magok szakadári véleményeiket, melyek mint biztos alapnélküliek, mint szalma vagy nádszál, naponként és óránként változnak, megerősiteni törekesznek, már sokszor ismételt intéseink után kerüljük el; mert a "hamisnevü tudomány" (ψευδωνιμου γνωσεως) szóharcán és ellenvetésein kivül semmivel nem birnak, és szitkokra és káromlásokra fakadnak, mint Szabellius, Ebion, Arius, Szervétus és a Szervét-követök. 1 Tim. 1. 3. 4. 6. 2 Tim. 1. 2. 3.
LXI. cikk.
A Szentlélekkel együtt kárhoztatjuk azokat is, kik a szent és imádandó háromságnak: Atyának, Fiunak és Szentléleknek megjelenéseit, melyeket az Atyáknak különféle módokon, és az uj testamentomban a Jordánnál a Krisztus keresztségekor tett, rút ábrázolatokban és képekben ábrázolják. A mint keményen meg van tiltva "Ne csinálj te magadnak faragott képet és semmi hasonlatosságot." És a földnek népe, a tisztviselők fenyegettetnek, ha a bálványimádókat, káromlókat, milyenek a Szervét követői, meg nem büntetik. 2 Móz. 20. 3 Móz. 19. 20. 24. 5 Móz.4. 5. 7. 19. Az egységet és háromságot az egy Jah, Jehovában Ézs. 26., mintha két tartály és szekrény volna ugy festik, melyeket az Atya, Fiu, Szentlélek különitenek el. Az első szekrény az istenség egy lényege, a melyben mint három kés a hüvelyben, az Atya, Fiu és Szentlélek benne vannak. És mint egy szekrény el van
választva és különbözik a három késtől, ugy álmodozzák, hogy mi az istenség egy lényegét elválasztjuk és mintegy külön rakjuk a háromságban; és a mint egy szekrény és három kés négyet tesznek, ugy álmodozzák, hogy az egy lényeg és a kik az égben hárman bizonyságot tesznek, négy istenek. A második szekrényről azt álmodozzák, hogy az a háromság, a melybe az az egység bezáratik. Mint midőn egy dolog három helyre vagy tartályba helyeztetik, például a bor, egy nagyobb edény bor három kisebb edénybe áttöltetik: úgy álmodozzák, hogy mi a szentháromság felől értünk. Holott meg van irva, az egy Jehova, Elohim; és Elohim az egy Jehova, "ez a három egy" 1 Ján. 5. És "egy istenünk vagyon, amaz Atya, és egy Urunk a Jézus Krisztus", "egy és ugyanazon Urunk a Szentlélek isten". 1 Kór. 8. 12. azaz az isten egysége van a háromságban, azaz Atyában, Fiuban és Szentlélekben, és háromság van az egységben, azaz a hármak egy természetében. "Mivel én nálamnál több", én mellettem, én előttem, én utánam "nem volt, nem lesz Jehova és isten", azaz az Atyán, Fiun és Szentlelken kivül sem egység istenség, sem háromság nem volt. Ézs. 41. 43. 44. 45. 46. 47. 48. Én az Atyában és az Atya én bennem. "Kitöltök az én lelkemből minden testre." "Elküldötte az isten az ő Fiának lelkét." "A Szentlélek az enyémből vészen." "Az Atya a mely én bennem marad, munkálkodik." "Én nem vagyok magamtól, én magamtól nem jöttem, nem munkálkodom, nem szólok." Gonoszul álmodozzák, hogy az isteni természet egysége és azonossága és a háromság vagyis az egy Jahnak és Jehovának megkülönböztetett tulajdonságai és gondoskodásai (disputationes) az Atyán, Fiun és Szentlelken kivül lehessenek, vagy hogy lehessen valamely elvont, csupasz lényeg vagy szekrény, avagy forrás, a melyből az Atya, Fiu és Szentlélek származzanak. Ezekről bővebben a vallástételben.
A hittani erősségek után ez az egyetlen egy erősség, mely az istentől alkotott egész természetből vétetik, megcáfolja a szervétieket, tudniillik: minden elkülönitett lelkes és lelketlen fajokban, az egész természet gépezetében megvan az egység és különbség. A fajok egy természete, minden fajnál legközelebb valókra, egyesekre, egyéniekre különböztetik meg a magok tulajdonságaik és állományaik által: de azért a természet egysége, valamint nincsen az egyeseken kivül és azoktól el sem választható: ugy az egyesek számát sem szaporitja, egysége által, a mely mint egyéni nem létezik. Igy, mivel az istenség
egysége és azonsága az Atyában, Fiuban és Szentlélekben van és azoktól el sem választathatik, el nem vétethetik, és valamint az nem is valami létező (hiphistamenon) sőt semmi az Atyán, Fiun és Szentlelken kivül és azok nélkül Ézs. 41. 43. 45. ugy az Atyának, Fiunak és Szentléleknek három személyiségét (hypostasis) egységével nem szaporitja. Mert minden önmagában létező dolog a mennyiséget, számot és minőséget felveszi; és a számot szaporitja mint az önmagában létező szekrény, elkülönitve, szaporitja a három kés számát. De valamint nincs második lényege, egy második természete a fajoknak és egyedeknek: az első lényegeken és egyedeken kivül nem létezik, nem számit; mert nincs mennyisége. Ugy az isteni lényeg egysége is, mivel az Atyán, Fiun és Szentlelken kivül maga által, magában, elkülönitve, elvontan semmi: tehát sem mennyiséggel nem bir, sem a három bizonyságtevők számát nem szaporithatja. Valamint balgatag és gonosz az, a ki a nap természetét annak tányérán, sugárán, fényén kivül elvontan vagy mértanilag képzeli, mert semmi meleg, semmi világosság nincs a napban annak tányérán, sugárán és fényén kivül: a tüzön és lángon kivül semmi meleg, semmi világosság nem lesz magában elvontan: igy a legbalgatagabb lesz az, a ki lényeget vagy szekrényt vagy valami tartályt költ az Atyán, Fiun és Szentlelken kivül. A Krisztusnak egy hasonlata Jánosnál Ján. 17 szépen megcáfolja a Szervét követőit: "Atyám a dicsőséget, melyet nékem adtál, nekik adtam, hogy egyek legyenek, miképen mi egy vagyunk. " Ezért gonoszul beszél Szervét az istenben való egységről és háromságról. Mert valamint helytelen e következtetés, hogy valamint minden választottak az istenben egyek; azaz, az Atya ugyanazon kegyelmének, a Krisztus ugyanazon váltságának és a Szentlélek ugyanazon szentelésének részesei, istennek egy és ugyanazon lelkével birók, Krisztusnak egy és ugyanazon igazságával megigazittattak; valamint továbbá ugyanazon természetök, húsok és erejök van mindnyájoknak: ugy egy, és ugyanaz az uj ember, az ujjá született uj természet, ugyan az az uj sziv és uj lélek minden választottakban. Mert abból az egységből és azonságból nem következik, hogy mivel a sziv és lélek, a szellem igazság és hit a hivőkben egy: tehát a hivők csak egy ember legyenek s ne különbözzenek semmit se egymástól számban és tulajdonságban: igy a hármak Atya, ige, Szentlélek, egyek természetökre, azonságukra, istenségökre: tehát számukra nézve nem volnának hármak, nem különböznének egymástól. Mert legkülönösebb
fajuk az egy természet szám nélkül, de az egyedek és az egyesek, – a fajok száma, személye, tulajdonsága és bizonyos jegyei szerint megkülönböztetnek. Igy egy az isten, minden mennyiség, minőség, mérték nélkül: de ennek az egy istenségnek vagy egy természetnek megkülönböztetett személyes tulajdonára, sajátságukra, gondoskodásokra, megjelenésökre nézve, számukban, vagyis számba vett és megkülönböztetett személyiségökben hárman vannak. A másik hasonlat a léleknek, vérnek és viznek hasonlata 1 Ján. 5. Valamint e három: lélek, viz és vér egyek az igazság felőli bizonyságtételben, mivel az isten kegyelméről, a Krisztusról egyet és ugyanazt bizonyitanak, és mégis egymástól felette különböznek, és valamint e háromnak: a léleknek, a viznek és vérnek háromsága nem csinálnak négységet, s nem is lesz zavar egységökben és háromságukban; s továbbá mivel Péter, Pál, János a Krisztus e tanitványai egyek a Krisztusban s egyszersmind tulajdonaik szerint megkülönböztetve hármak; a mint ezeknek Krisztusban való egységök és egymás közti háromságuk nem alkot négységet: ugy e háromnak: az Atyának, Fiunak és Szentléleknek egysége és háromsága is nem csinál négységet sem zavart az egységben és háromságban. (1)
LXIII. cikk. A csecsemőket a felnövekedettekkel meg kell keresztelni.
Az isten igéje szerint elhatároztuk, hogy a kisdedeket, Szervétnek, ez új anabaptistának, rajongása dacára a nagyobbakkal együtt meg kell keresztelni, a következő okoknál fogva.
1. A sákramentom ügye, a szövetség maga, az igazság, élet, egyházba lépés, ujjá születés, istennel lett egyességünk szerint a választottaknak kisdedeire is kiterjed: tehát annak jegyét is meg kell azoknak adni. 1. Móz. 17. 22, Ézs. 39. "istened lészek neked és a te magodnak, nem távoznak el az Én lelkem és az Én beszédim a te magodtól."
A Krisztus magához hivta a kis gyermekeket (Zeyrim és Nearim τα βρεφη και παιδια) Mát. 19. És Lukács 18. előadása szerint, azaz a csecsemőket és kis fiukat, és megfeddette az apostolokat, hogy azokat nem bocsátották hozzá. A Krisztus őket ölébe vette, megáldotta, és azt mondotta, hogy hisznek ő benne. Mát. 18. Márk. 9. 10.
(1) Megfoghatatlannak, nehány felvilágositó értelmezése. Irányozva van a Szervét követők azon gunyos jellemzése ellen, melylyel a szentháromság tanát akkor ostromolták.
Ha pedig nem lettek volna kisdedek és emlőről függő csecsemők, nem vette volna őket ölébe. Tehát meg kell keresztelni a kisdedeket. Istentelenül fecsegik a Szervét követői, hogy a kis kutyák nem hisznek, nem hallanak, nem tanulnak, nem születnek ujjá, s nem szenteltetnek meg. Mert az Atya istentől a Krisztus érdemében a Szentlélek által a titkos iskolában hallgatnak, tanulnak, hisznek, az istennek tetszenek; azért hisznek, mivel neki hit nélkül senki sem tetszik. Zsid. 11. Róm. 10. 14. Mát. 18. 19.
3. A kisdedek isten parancsából metéltettek körül. 1 Móz. 17. de a keresztség a körülmetélkedést váltotta fel, mint az apostol a kettőt összehasonlitja Róm. 2. 4. 6. Kol. 2. 3. És épen ugyanazon dolognak pecsétei és jegyei, tudniillik az ujá születésnek és egyházba lépésnek. Kol. 2. 3. 5. Móz. 10. Tehát a kisdedeket meg kell keresztelni. Mert a hasonlók felől egyező az itélet.
4. Egyetemes parancsolat, hogy menjetek el e világra és tanitsatok s kereszteljetek meg mindeneket; a ki hiszen idvezül. A nagyobbak az egyházi szolgáktól közvetlenül és külsőleg tanittatnak és tanulnak. A csecsemők pedig közvetve tanittatnak; külsőleg azok által, kik azokat az egyházba felajánlják, bensőleg a Szentlélek által, hogy a Szentlélek erejével higyjenek. Hisznek pedig mint Máté 18. 19. Márk. 10. 9. Luk. 18. 5. mondják. Pál apostol Stefanának egész házát megkeresztelte. Jánoshoz az egész Judea kiment, a kik közt kisdedek is voltak, mint a történet tanitja. 1 Kór. 1. Mát. 1. Luk. 3. Ján. 1. 2. tehát mindazokat, a kik a keresztségre a közönséges és apostoli hit-forma vallástételével jőnek, azaz a kik vallják, hogy ők a vallást, hitet, tudományt beveszik; és azokat, a melyek az apostoli hitformában foglaltatnak elfogadják erősitik. A minthogy kezdettől fogva jelül, pecsétül, jegyül, zálogul szolgált a szertartás az egyházban, a mi a Zsid. 5. 6. és Gal. 6.-ból kimutatható. Több erősségeket és bizonyságot láthatni a Háromságról irott és a jelen 1567. év aug. havában kiadott magyar könyvecskében, melyben a Szervét erősségei megcáfoltatnak.
LXIV. cikk. Az istenkáromlókat és isten igéjéből megcáfolt eretnekeket az egyházból ki kell vetni és a hatóságok által megöletni.
Isten igéje szerint tanitjuk, hogy az isten káromlók és eretnekek, kik az igaz tudományból törvényesen megcáfoltattak és elitéltet-
tek, halálos bünösök, kiket az egyházból ki kell vetni, a hatóságoknak pedig a fegyver hatalmával megöletni, (1) minők a Szabellius, Szervét Árius, Fotinus követői, a kik a személyiségeknek (hypostaseon) tulajdonság, személy, nyilatkozat és gondoskodással való valóságos megkülönböztetését és az igaz háromságot tagadják, és az istenség személyének és lényegének egységét egyedül az Atyának tulajdonitván azt álmodozzák, hogy az ige (λογος) és a Szentlélek az Atyában létező eges erők. Mint az emberben is a lélek lényeg és a léleknek vannak lényeges részei, de mégis egy az ember, és az egy emberen kivül a lélek és lényeges részek semmik: ugy az Atya lényegén és személyes lényén kivül tagadják a Szabellius követői, hogy a Fiu és Szentlélek léteznék, önmagában fenálló és közölhetetlen (incommunicabilis) tulajdonsággal birna; minthogy minden tulajdon közölhetetlen és tulajdon személyiséget, hypostasist alkot. Az Atya, személyére, nevére és tulajdonságára nézve Fiu nem lehet és viszont. És világosan meg van irva: "Mint az Atyának van élete ő magában, ugy adta a Fiunak , is, hogy legyen élete ő magában." Tehát az Atya magában s a Fiu is magában él. Mert az irás az Atyát és Fiut kettőnek mondja, az Atyát pedig a Fiut és Szentlelket három bizonyságoknak. A mik pedig számban, tulajdonságban, személyes állományban különböznek és megkülönböztetnek, egy természet ugyan lehetnek, de egy személyiség számban és tulajdonságban nem lehetnek. Mint Péter, János, Jakab megkülönböztetnek tulajdonságaikkal, tehát nem egy személyek. Harmadszor a megjelenéseknél mindkét testamentomban, az Atyának, Fiunak és Szentléleknek megkülönböztetve és külön személyiségek tulajdonittatnak, mint három férfi alak; és a hangzó szó, a galamb és férfi alakja a keresztségben. (2)
Isten szájából tanitjuk, hogy az eretnekek, kik az isten igaz egysége, lényege és háromsága, a Fiu és Szentlélek istensége, és istennek a bibliában és jegyekben nyilvánitott akarata ellen, a hitcikkek ellen, a mennyei tudomány ellen, az igaz hitű atyák és a közönséges egyház bizonyságtételei és az irás igazságával egyező hitvallásai ellen
(1) Szomoru dolog! Az eretnekeknek Pál intése szerint való kikerülése helyett vissza idézése a Mózes véres törvényének. (3 Móz. 5.) Talán az európai közvélemény nyomása, mely szerint akkor az egységhivők majdnem mindenütt istenkáromlóknak nézettek, talán önlétezésök, fennmaradások féltése, voltak az okai e zord kánon létrejöttének. A keresztyén szeretet éltet, a vak buzgóság öl.
(2) A Jordánnál.– az istentelen s az igaz tudománynyal ellenkező, az egyház egységét elszakgató s botránkozásokat szülő, tudományokat és gonosz tévedéseket és bűnöket, szóharcokat elfogadják, és vakmerően szitkozódva, engedetlenkedve, a szent beszédeken meg nem nyugodva, csupa kevély felfuvalkodásból, irigységből, egyetnemértésből, szakadásvágyból s gyülöletből tanitanak, a mint az Eféz. 5. 6. Fil. 2. Tim. 2. 3. 4. Tit. 3. 2 Pét. 2. 3. Zsid. 1. Jelen. 1. 2. e gonosz eretnekség és az eretnekek fenéhez hasonlitott tudománya, eredetétől fogva minden körülményeken át, leiratik.
Az első ok az: a Szentlélek az első és második törvény tábla ellen elkövetett halálos bűnöket kegyetlen halállal parancsolja megbüntettetni. Ha valaki az ő magzatai közűl ad a Molochnak, ha valaki idegen isteneket imád, az istent megvetvén, ha valaki az isten nevét káromolja, "az én szombatjaimat meg nem őrizi", ha hamis próféta támad, kegyelem nélkül megölettessék és meghaljon 3. Móz. 19. 20. 4 Móz. 35. 5 Móz. 13.
Második. A kegyes királyok és kegyes próféták, miként Illyés is: megölette a Baál papjait a Józsafát alattvalói által, Jehu, Józsiás megölték isten parancsából és rendeletéből az eretnekeket és hamis profétákat. 3 Kir. 18. 19. 22. 4 Kir. 4. 6. 20. 23. 25. ugy Jerém. 5. 14. Ézs. 5. 56. 58. Ezék. 13. 14. isten iszonyu halállal fenyegeti az eretnekeket.
Harmadik. Midőn a hatóságok meg nem ölették az eretnekeket, az apostolok ölték meg mennyei villámmal, mint Péter Ananiást. Pál átokkal sujtá Hymenaeust és Sándort.
Negyedik. Azt parancsolja az Ur, hogy az istenkáromlókat meg kell kövezni. 3 Móz. 24. Minden eretnek istenkáromló. Tehát meg kell őket ölni. Az apostol is azt parancsolja, hogy az eretneket, egy vagy két megintés után el kell kerülni. Tit. 3. 2 Tim. 3. 4. A mit pedig némelyek ellenvetnek, hogy a konkolyt nem kell összegyűjteni: az a szinmutatókról, polyváról, a rosz halakról szól, melyek a hálóban a jó halakkal összevegyültek, azaz a kiknek bűneik elfedezve vannak, nem nyilván istenkáromlók, szakadárok, gyilkosok, paráznák, hanem a buza közt lappanganak: ezeket tiltja meg kiirtatni. Mert a szinmutatók, gonoszok többen vannak mint a választottak. Ha ezek mind megöletendők volnának, az egész világot el kellene törölni. Tehát a konkolyokat, melyek még most a fűben vannak, nem kell kiirtani, hanem mikor megérnek, a gonosz eretnekek bűnei kivilágosodnak,
megparancsolja az Ur őket megöletni, láb alól eltétetni, hogy ne éljenek. 2 Móz. 22. 23. 5 Móz. 17. 18. 3 Móz. 19. 20. 4 Móz. 33.
LXV. cikk. Az egyházlátogatás szükséges.
Hogy az egyházak meglátogatása két oknál fogva szükséges, azt az isten szavával tanitjuk. Először: hogy a lelkipásztoroknak elsőben is tudományok tisztasága, azután életöknek ártatlansága szorgalmatosan megvizsgáltassék és tapasztalatilag megismertessék. Mert az irás e kettőt kivánja a lelkipásztoroktól: hogy legyen tiszta tudományuk, figyelmezzenek a tanitásra, tanuljanak, tanitsanak, ne legyenek hivalkodók, vizsgálják az irásokat, szorgalmasan olvassák a bibliát és a melyeket olvasnak, meg is értsék. Ján. 3. 5. 7. 1 Tim. 3. 4. Tit. 1. 3. Mát. 24. 25. Luk. 2. 24. Továbbá, hogy legyenek feddhetetlenek, igazak, józanok, igazmondók, hűségesek, ne legyen vétkök, a melyért vádolhatnák vagy perbe idézhetnék őket. Ne legyenek részegesek, szitkozódók, henyék. Második célja az egyházlátogatásnak ez: hogy 1. az egyház és a hallgatók megvizsgáltassanak a tudományból, hitből, vallásból, hogy mit tanultak lelkipásztoraiktól, és mily helyesen tanulták a kátét, a hittudomány alapigazságait, az apostoli hit-forma értelmét; tétessék velök vallás az apostoli hitforma szerint. 2. hogy vizsgáltassanak meg életök tisztasága, ártatlansága felől, ha az evangéliomhoz méltóan járnak-e, józanon, igazán, kegyesen élnek-e? Ha pedig az uralkodó vétkekben élnek, vendégeskedésben, dobzódásban és részegeskedésben: a Sátánnak kell adni mind a fejedelmeket, mind a nemeseket, mind az alattokvalókat. Róm. 5. 13. Tit. 2. Péter 3. 3. hogy vizsgálatot tartsanak a lelkipásztorok munkájáról is, miként munkálkodnak az Ur szőlőjében. Vizsgálatot tartsanak a lelkipásztorok fizetéséről vagy béréről, melynek fizetésére az alattvalókat kényszeritsék. Igy vizitálták az apostolok Jakab, Barnabás, Péter az atyafiakat és egyházakat. Tehát ezeket kell megkérdezni és megvizsgálni hitletétel [eskü] mellett az egyházlátogatáskor. Az alattvalók esküdjenek meg és ugy nyilatkozzanak a lelkipásztorról. Viszont a lelkipásztor esküdjék meg és ugy nyilatkozzék alattvalóiról. A látogatás alkalmával pedig a lelkipásztorokat, egyházszolgákat, tanitókat, harangozókat, énekvezéreket s mindazokat meg akarjuk vizsgáltatni, a kik egyházi szolgálatban vannak, jelesen a tanulókat is, kik megesküdjenek és tanitójokról ugy nyilatkozzanak.
Kik tartoznak az egyházakat meglátogatni.
Az egyházlátogatók pedig legyenek a dékánok, széniorok, a kik az egyesek hibáit igazán és hiven leirván, a nyilvános zsinatban adják elő. Minthogy pedig az iskolák az isten igéjének veteményes kertjei, az iskolából is előállittatja az Ur a lelkipásztorokat, tanitókat, az egyház oktatóit. Azért a keresztyének iskoláiban elsőben a nyelvek ismérete, latin s görög nyelvtan (a hol lehet zsidó is) észtan, szónoklattan és más a theologia ismeretére megkivántató tisztességes tudományok tanittassanak, azután a hittudomány, a szent irás görög és latin nyelven adassanak elő az ifjuságnak. Mert az apostol is igy tanitja Timotheust: Tudd meg "hogy gyermekségedtől fogva tanultad az irásokat; légy figyelmes az olvasásban és tanitásban; harcold meg a nemes harcot; tartsd meg a hitet és jó lelkiisméretet". A pátriárkák is őseik rendeletéből fiaikat a szent irásokra és isten ismeretére tanitották; sőt megparancsolták, hogy a szülék fiaikat a szent bibliára tanitsák. Továbbá a próféták, Krisztus és az apostolok a magok tanitványainak mindenkor a bibliát és hittant tanitották legelsőben. Tartsanak vizsgálatot az iskolatanitók is iskoláikban, rendezzenek gyakran iskolai vitatkozásokat (disputációkat). Ha pedig ezeket tenni nem akarják, kimondjuk, hogy őket egyházi hatalommal meg kell büntetni. 2 Tim. 3. Csel. 28.
Kánon a tanulókról és tanitókról.
Itt is jámbor szorgalmat, hűséget, engedelmességet kiván a Szentlélek a tanitóktól és hallgatóktól, továbbá mérsékletet, szerénységet az erkölcsben, viseletben, ruházatban és öltözetben. A palotás katonai szokásokat, ruházatot, viseletet, a fej tulságos megnyirásával egyutt, kárhoztatja a szent irás. Mert az irás megkülönbözteti az iskolai katonaságot (vitézséget) az udvari katonaságtól 2 Tim. 2 Mát. 11. 12. 20. 21. 22. Egyszerű volt a próféták, apostolok és tanitványok ruházata és mindenkor megvolt különböztetve a vitézkedők és kereskedők öltözetétől; a mint az Illyés, Elizeus, Keresztelő János és az apostolok öltözetei leiratnak. És a szent irásban rosz hire van a mértéktelen hajnyirásnak. Meglátogatom mindazokat, a kiknek hajok el van nyirva. Jer. 9. És 3 Móz. 19. a hajak és szakál babonás és katonás megnyirását tiltja. Azért a ruházatban és nyiratkozásban a
tisztes középszerre vigyázzanak, ne legyenek kéthomlokuak mint a szörnyek, mert ezekért feddődzik az isten igéje. A tanulni nem akaró tanitványokat pedig, a kik mindig kószálnak, helyöket szerte változtatják, folyvást uj tanitókat keresnek, az iskolai munkát és gyakorlatokat folytatni nem birják, a szent beszédeket is az Urnapokon nem hallgatják s gyakorlatul leirni nem akarják, könyveik nincsenek, kik mindent a dobzódásra, részegeskedésre forditanak, s nem is a végett tanulnak, hogy az istennek és egyháznak kedvére legyenek vagy , szolgáljanak: az ilyeket az egyházból kivettetendőknek nyilvánitjuk és az egyházi jótéteményekre méltatlannak itéljük.
Nemkülönben, hogy a tanitók és tanulók a nőszemélyekkel való beszélgetéseket s tisztességtelen társalgásokat iskolában és iskolán kivül kerüljék, a vétekre vezető alkalmak és botrányok miatt az isten igéje szerint parancsoljuk.
LXVI. cikk. Törvényes fizetésével elégedjék meg mindenki.
Ezt is az isten igéjéből és természet törvényéből határozzuk. Kiki elégedjék meg a maga fizetésével és dijával, s ne ragadja el a maga munkatársának bérét és ne csalják meg egymást saját jövedelmökben. Azaz, a lelkipásztor és prédikátor az egyházszolgáknak vagy iskolaigazgatóknak jövedelmét és fizetését ne ragadja és ne lopja el, és viszont az egyházi szolgák vagy sekrestyések (egyházfiak), iskolatanitók a lelkipásztorok jövedelmét és külön fizetését ne bitorolják el; ne vegyenek el a lelkipásztort illető tiszteletdíjból; a közös jövedelmek törvényes megosztásában pedig, melyek a lelkipásztorok és iskolatanitók számára rendeltettek, ne legyen semmi csalárdság, hanem a megosztásnak a hatóság vagy a gyülekezet és nép által megállapitott aránya és szabálya szerint legyen a méltányos kiszolgáltatás. Igy követeli az apostol az egyenlőséget a természet törvényével együtt, és parancsolja, hogy kiki tartozik megelégedni a maga sorsával. Igy parancsolja az Ur, hogy a föld sors szerint osztassék fel, nehogy zavar legyen; és Keresztelő János, hogy a katonák és minden rendek elégedjenek meg a magok zsoldjokkal. A mint a hivatalok el vannak különitve, ugy rendelte az Ur, hogy a fizetések, jövedelmek, dijak megkülönböztessenek, hogy kiki a maga munkájához képest kapja meg a bérét. 1 Kór. 9. Gal. 3. 6. Róm. 4. 10. 11.
LXVII. cikk. Az egyházi jövedelmek elidegenítői és a lelkészek törvényes fizetésének megtagadói sulyosan vétkeznek és az Istentől megbüntettetnek.
Hasonlóképen, kárhoztatja a szent irás azon fejedelmeket, királyokat, népet, városokat, falukat s mindazokat, a kik a lelkipásztorokat, egyházi szolgákat, iskolatanitókat bérökben s illető díjokban megcsalják, munkájok bérétől vakmerőn megfosztják, és azt álnokul eltagadják. Méltó a munkás a maga eledelére és bérére. Mát. 10. 1 Tim. 5. 5. Móz. 24. 25. "A béresnek, a szükölködőnek, a munkásnak azon napon add meg az ő jutalmát". Sulyosan vétkeznek tehát, a kik az egyházak lelkipásztorainak, szolgáinak jövedelmét, fizetését hosszu időkig, évekig halogatják, némelyeknek pedig soha meg sem adják. Kárhoztatja itt az írás a hatóságokat és mindazon felsőbbeket, a kik nem csak a lelkipásztorokat csalják meg az egyházi szolgáknak tartozott tizedekben, hanem azokat az egyházi javakat is, a melyek eleitől fogva a lelkipásztorok, az egyházi szónokok és iskolaigazgatók számára voltak kiszabva, minők a szőlők, tizedek, rétek és más jövedelmek, melyek régen a kanonokoknak és klastromoknak voltak határozva és rendeltetve, melyek kegyes és szent célokra volnának fordithatók, elvesztegetik, az egyházi szolgáktól és iskoláktól elragadozzák, és igy a Krisztus levont ruháját szétvagdalva, a Pilátus hizelkedő szolgái között megosztják. A Krisztus némán függ a kereszten, a lelkipásztorok, az egyházi szolgák, iskolatanitók ki vannak fosztva s nincs annyijok, a miből legalább magokat megruházhatnák avagy családjokat a mindennapi étellel, itallal elláthatnák. Az iskolák elhagyatva állnak; s ugy cselekesznek, mint Zedékiás, a ki kiüritvén az Ur kincstárát s perzselyét, zsoldjába fogadta a rablókat, kiket az Ur eltörlött volt; nem akarják követni Dávidot és a kegyes királyokat, a kik a királyi jövedelmekből és az ellenségtől elvett ragadományokból, avagy a szent fél győzedelméből öregbitik mindég az istennek kincsét. 3. Kir. 7. 8. 2 Péld. [!] 5. Pedig valamint az alattvalóktól nem szabad csak egy juhocskát, avagy a legkisebb dolgot sem elvenni az isten törvénye ellen a hatóságoknak: ugy kárhozatos gonoszság az egyház jövedelmét elvenni és más célokra forditani; az iskolákat és lelkipásztorokat megkoppasztani, saját bérökben megcsalni: ez istennek ama parancsa elleni bűn: Ne lopj! Azért az ó-testamentomban is az isten kincse és jövedelme a polgári hatóságok kincsétől és jöve-
delmétől mindig meg volt különböztetve helyére, alakjára, minőségére, mennyiségére és más körülményekre nézve. 2 Kir. 7. 8. 14. 15. Péld. 3. 9. 26. 35. 36. 4. Kir. 20. 22. 24. 25. hogy a hatóságok az egyház épitéséhez rendelt kincseket el ne ragadozzák.
Ez egyházi javak az Antikrisztus országában a nikolaiták, balaamiták, áldozárok, paráználkodók s a püspökök, kanonokok, barátok bordélyház-klastromaira mérték nélküli özönnel omlanak, a világosság országában pedig örököseiktől, a lelkipásztorok, egyházszolgák testületétől, a szegények fentartásától elragadtatva osztatnak a zamzumiimoknak, (1) a méltatlan és idegen birtokosoknak. Németországban kegyesen rendelték a klastromokat jövedelmeikkel együtt az iskolákra, s épittettek iskolákat a kanonokok és barátok jövedelméből. Lássék meg azért, hogy mimódon fognak megállani a Krisztus itélőszéke előtt, a kik az egyháznak ezen javait elvesztegetik, a Krisztus ruháit lehuzzák és a Pilátus zamzumjainak szétosztják. Megparancsolta volt az Ur, hogy minden jövedelemből két annyit adjanak az Urnak, mint a fejedelemnek. Innen még a siklusok, státerek, mértékek, fontok is nagyobbak voltak, sőt kettős arányban felül multák a fejedelmekének sulyát és értékét; és igy minden egyes arany fejében két drakmát vagyis statert fizettek az egyház gyarapitására az Urnak. De haj! most tizes arányban mulja felül a fejedelmek jövedelme s bevétele az isten jövedelmét. Sőt az isten országában alig rendeltetik a huszadrész az egyház épitésére. Bő fizetés és bér osztatik a kemuriim és zamzumiimra, az az, az Antikrisztus gyalázatos és bűnös csoportjára, a rút bálványimádókra, kurválkodókra. Épen ugy mint Acháb, Jézabel, a gonosz királyokkal, a Baál papjait királyi asztaloknál a királyi eledelekkel s italokkal abrakolták. 3. Kir. 17. 18. 19. 22. 25.
Bordélyházakat épitenek a barátoknak, szerzeteseknek és kurváknak minden berekben, halmon, hegyen lévő templomokban, kápolnákban; de számüzve van Illyés, a holló táplálja Elizeust. Illyést, a legszegényebb özvegy házi asszony tartja; az Ur prófétái éheznek, üldözést szenvednek. Ugyan ez történik most is: hollók, özvegyek a szűkölködők sepreje élelmezi az isten prófétáit. Dobzódók, farkasok, rókák, latrok, kurvák, rút zamzumiim, azaz magok az
(1) Némelyek a Hámban lakott zuzeusokkal egynek tartják, – kevélyek, vadak, óriások voltak.
undokságok forrásai töltekeznek kényökre mint kutyák és disznók, az asztalról és jövedelemből; azonban Lázár ott fekszik a vendéglős ajtajánál. Ezért a Mózes könyvében, a királyok történetében és Ézék. 48. a fejedelmek jövedelme és illetékei szabados törvényekkel voltak meghatározva, nehogy a királyi adók és jövedelmek megállapitói a népen igazságtalan zsarolásokat kövessenek el. Mert meg van írva Ezék. 45. A fejedelemnek innen és onnan legyen tartása, jövedelme; "Izráelben legyen neki földe és öröksége". Ezt mondja a Jehova az Izrael istene. "Legyen elég már néktek fejedelmek, elégedjetek meg a ti illetményeitekkel s jövedelmeitekkel; vessétek el a ti sarcoltatástokat; a törvénytelenséget és ragadozást távoztassátok el az én népemtől, és cselekedjetek itéletet és igazságot."
LXVIII. cikk. A polgári törvényeknek s parancsoknak milyeneknek kell lenni.
Nem tetszik az a Szentléleknek és nekünk, hogy a királyok elé csak az emberi jogokat, határozatokat s az országok alkotmányait teszik, és csak azok iránt kivánnak a királyoktól hűséget és esküt, tudniillik, hogy ezen rend vagy szabály szerint törvényesen és alkotmányosan uralkodjanak az országokon és alattvalókon. Mert a 5. Móz. 17. ez van megirva: "A király irja meg magának könyvbe a törvények mását a papok előtt való könyvből; és légyen az ő nála, és olvassa ezt életének minden idejében, hogy tudja félni a te Uradat istenedet, hogy őrizze meg a törvénynek minden igéit és a parancsolatokat" a szertartásokat és isteni rendeleteket. Dávid is már halálához közelegve, igy oktatja a fiát, Salamon királyt 3 Kir. 2. "Légy erős férfiu és őrizd meg az Ur parancsolatait, hogy járj az ő utaiban, s figyelmezz az isten parancsaira és rendeleteire; mint a Mózes törvényében irva van: hogy tudd meg, a melyeket helyesen cselekedned kell és hogy merre fordulj." Azért, ezeket cselekedni, de amazokat sem kell elhagyni, az az: a fejedelmeknek isten szava szerint olvasniok, tanulniok kell a szent bibliát, hallgatni és megérteni az isten igéjét; azonban az országoknak törvényeit és igazságos alkotmányait is, melyek nincsenek a szent biblia, a hit és jó erkölcsök ellen, követniök kell. Mát. 15. 20.
LXIX. cikk. Mivel tartoznak az alattvalók a hatóságoknak és a hatóságok az alattvalóknak az isten törvénye szerint.
Minthogy pedig Pál Róm. 13. Péter 1. 2. és a szentirás mindenütt összeköti e kettőt, a tartozott engedelmességet, alárendeltséget, tiszteletet és az adót, dézmát, más illetményeket, jövedelmeket, melyek isten és a természet törvénye szerint a hatóságokat illetik, továbbá a jók védelmét és a roszszak irtását, – miként a munka vagy dolog és a jutalom szükségesképen egybeköttetvék; mert azt mondja az irás: Szükség a hatalmasságok alá vettetnetek nemcsak bosszuból, de meggyőződésből is. Mert ezért fizetitek azoknak az adót, mivel azok az isten szolgái, a kik épen azzal foglalatoskodnak, hogy a jókat védelmezzék és a gonoszokat irtsák. "Oltalmazzátok az árvát és özvegyet, a gonosztevőket pedig ne hagyjátok élni, hanem veszitsétek el". 2 Móz. 22. 23. 5 Móz. 1. 10. Zsolt. 82. 101. Ézsa. 15.
Tehát midőn a fejedelmek nem adják meg az alattvalóknak tartozásukat, a mint az a nép vétkezik, mely nem adja meg a fejedelemnek, a mi az övé: ép ugy vétkeznek a fejedelmek, ha óltalmazhatnának és nem oltalmaznak. Mert ezzel isteni és emberi törvény szerint tartoznak. Hogyha pedig védelmül nincsenek s nem is tudnak a nagyobb zsarnokoknak ellentállani, szükség, hogy az adóból, koronkinti fizetésekből, igaztalan sarcokból valamit leengedjenek. Mert a munka nélkül vett jutalom a lopás egy neme. Az a megvédelmezés, melylyel a fejedelmek a népnek tartoznak, bér, melylyel a népnek az adéért és más fizetésekért adósok. Ezért van szóról szóra megirva: "Légyen elég már néktek fejedelmek a ti fizetésetek, törvénytelenséget, ragadozást (vagy a mint zsidóul mondatik chamassod gerusset, az az, az ármányt, ragadozást és sarcolást, angáriákat, mint hívni szokás "az ostoradótokat") kerüljétek". Ezék. 45. Vétkeznek tehát, midőn nem védelmezik alattvalóikat, de még sulyosabban vétkeznek azok, a kik a népnek, alattvalóiknak megtiltják, hogy magokat, midőn tisztességes módon tehetnék meg, ne védelmezzék, sem meg nem engedik, hogy más hatóságoknak, a kiknek ellentállani nem képesek, magokat alájok vessék; holott a szent irás azt parancsolja, hogy az alattvalók minden felsőbbeknek vessék alájok magokat. Mert minden hatalmasság az istentől van: tehát szükség mindeniknek engedelmeskedni. Róm. 13. Innen erednek az alattvalóknak elpusztulásai, kifosztatásai, mely roszszakban a fejedelmetek a bűnösök, midőn
megtiltják, hogy ne vessék mások alá magokat, pedig őket azok zsarnokságától nem tudják megvédeni.
LXX. cikk. A törvényes fizetésökkel meg nem elégedő fejedelmek sulyosan vétkeznek. A fejedelmek más rut vétkei.
Nem tetszik a szent léleknek és nekünk, hogy némely fejedelmek és hatóságok oda hagyják magokat a függetlenség által ragadtatni, hogy azt vélik, miszerint ő nekik minden szabad, szabad elnyomni méltatlanul és igaztalanul az alattvalókat, elragadni azoktól és eltékozolni törvény és igazság ellenére javaikat, midőn meg van irva: "Ne lopj!" Fejedelmek "elégedjetek meg a ti zsoldotokkal és senkit meg ne rontsatok". Luk. 3. "Ne hozzatok ragadozást, méltatlan sarcot és sanyargatást az én népemre". Ezék. 45. Ézs. 1. 5. 25. "Jaj néked, ki fosztogatsz, mert te is ki fogsz fosztatni". Ézs. 38. Achab és Jézabel, a Nábóttól elrabolt szőlő, gyilkosságuk és más vétkök miatt megölettek. Dávid halálra ítélte azt, a ki a szegény bárányát elragadta, 2. Sám. 12. Sámuel örvendez, hogy semmit som rabolt el igaztalanul a néptől, 1. Sám. 8. Dávid áldozni akarván az istennek, a Jebuzeus Araufnától (Araunától), ki néki alattvalója volt, semmit sem akart ingyen elfogadni, azt mondván: "áron veszem meg tőled és nem akarok az Urnak, az Én istenemnek ingyen való áldozatot hozni". 2 Sám. 23. Most sokan abból akarnak az istennek áldozni, az iskolákat és lelkészeket táplálni, a mit erőszakkal a természet törvénye ellen ragadoznak el alattvalóiktól. Tehát a királyok is alá vannak vetve a természet törvényének. A mit nem akarsz magadnak, azt te se tedd másnak. Kárhoztatja még a Szentlélek azt a bűnt is a fejedelmekben, hogy a dobzódásnak s részegeskedésnek adják magokat és minden isteni félelem és igazság nélkül, kábultan, részegen vondégeskedve élnek mint udvari vendéglősök. Róm. 13. Luk. 21. Ézs. 1. 3. holott a királyok és császárok mint Balthazár, Dárius, Nagy Sándor, Atilla és mások, a tobzódás és részegség miatt rút és iszonyu halállal multak ki. Az Ezsaiás 1. 15. r. Hab. 1. 2. Dán. 5. 6. részeiben pedig világosan meg van tiltva a részegség és feddetnek azon királyok, a kik másokat a vendégségökben borral, dobzódással okádásig tömnek. Hab. 2. "Jaj annak, a ki megitatja az ő felebarátját és a ki reá erősödöl, hogy megrészegitsed őtet, hogy az ő szemérmeket láthasd". "Gyalazattal megrakodol a dicsőség
helyébe: iszol te is és megmezitelenittetel, mert reád fordul az Ur jobb kezének pohara és gyalázatos okádás esik a te dicsőségedre". Ézs. 5. "Jaj a nagy borihatóknak és a kik serények a részegitő italnak töltésére": kik a hamisat, gyilkost, latrot ajándékért megigazitják. "Annak okáért, miképen megemészti a pozdorját a láng és a polyva semmivé lészen a láng előtt, megemészti az istennek tüze őket mert a seregek Urának törvényét megutálták". És ezen bűnért vitetett fogságra a nép. Azért szükség, hogy az igaz királyok, valamint a fejedelmek is (tanácsosokat) udvaroncokat és szolgákat is igazakat és istenfélőket tartsanak. Ézs. 31. Zsolt. 101. 2 Sám. 23. Az istentelenek, hizelgők, gonosztevők, kevélyek, részegesek, fondorkodók nem szolgálnak nekem. Péld. 20. 21. 22. 25. 26. 29. "Az igaz és bolcs király eltávoztatja a gonoszokat". "A paráználkodás, részegség, bor elforditja a szivet". Hózs. 4. A sákramentomokkal való kegyes és szent éléssel s az isten igéjének hallgatásával is mint szövétnekeknek szükség előljárni alattvalóik közt a fejedelmeknek; mint Dávid első volt az istennek ezen szolgálatában.
LXXI. cikk. A fejedelmek bűneit meg kell feddeni.
Annak okáért valamint a próféták és apostolok nyilván és világosan ellentállottak az istentelen királyoknak és fejedelmeknek és azoknak bűneiket szemben megfeddették: ugy most is nyilván akarja és parancsolja az Ur, hogy a királyokat és fejedelmeket meg kell feddeni. Ézs. 1. 5. 26. 58. Jaj azért a fejedelmek bűneit elpalástoló lelkipásztoroknak, azoknak az udvari embereknek és hizelkedöknek, kik a királyok és fejedelmek tetszése szerint szólnak és tanitanak, mint a midőn Baál papjai Jézabel vezérnek s magának Achábnak, Zedékiásnak tetszésére hazugságot prófétáltak és ezért megölettek. Mikeás pedig, Illyés és Elizeus az igazságért sanyargattattak. Tehát most is sokan jövendölnek hamis szarvakkal [!] Jechoniában, felizgatják az ellenséget; Mikeást pedig arcul verik az igazságért. Mert midőn megintették, hogy a hamis prófétákkal hizelegjen Acháb és Józsafát királynak, azt felelte: "Él az Ur, hogy egyebet nem szólok, hanem a mit az én istenem nékem mondand". Hogy hát lelkünk ismeretét az isten itélőszéke előtt megszabadithatnánk: e cikkekben a királyok életét is az isten szava szerint leirni akartuk, hogy ne gondolják, miszerint nekik minden szabad. S ha szinte a Pilátus tiszttartó s Hero-
des király szolgái kifosztják, megcsufolják, s meztelen keresztre szegezik a Krisztust: mégis találkoznak [akadnak] József és szent asszonyok és oly özvegyek, kik a Krisztus testét megkenik, tiszta lepelbe begöngyölik Elragadozzák az egyház javait a Krisztus tagjaitól, de mégis támaszt az Ur szegény asszonyokat, kutyákat, a kik a Lázár sebeit nyalják és a mezteleneket megruházzák.
LXXII. cikk.
Tehát az isten igéje, a próféták, apostolok, Ambrus és az atyák példája szerint a bálványozó, nyilvános bűnös, részeges, paráználkodó és istenkáromló fejedelmeket, nemeseket, katonákat, tisztes rendüeket, jobbágyokat, szabadosokat és a többieket eltiltjuk az isten igéje hallgatásától és a sákramentomokkal való éléstől. Ha pedig nem akarják az egyház szavát megfogadni, megtérni, megjavulni, publikánusok és kiközösitettek gyanánt fogjuk őket, Krisztus szava szerint nézni. Mát. 18. Mert "semmi köze nincs a világosságnak a setétséggel". "Ne adjátok azt, a mi szent az ebeknek. " "A ki titeket meg nem hallgat és a ti beszédeteknek nem engedelmeskedik, azt jegyezzétek meg és közösitsétek ki." Mát. 7. 10. 2 Thess. 3. Ambrus Theodosius császárt kiközösitette, a mi fejedelmeink s nemeseink pedig csak a nyilvános és átalános feddést sem viselhetik el; de miként az isten nem személyválogató: ugy a lelkipásztorok is mindeneket az isten szavával személy-választás nélkül köteleztetnek megfeddeni. Ézs. 58.
LXXIII. cikk. A fejedelmek más bűnei között, melyek azok a sulyosabbak, a melyeket komolyan és gyakrabban meg kell feddeni a lelkészeknek.
A fejedelmek, nemesek és mások többi bűnei közt ezeket kell szigoruan megfeddeni. Először, hogy nem szentelik meg a szombatot, nem keresik mindenek előtt az isten országát és annak igazságát, sem a sákramentomokkal nem akarnak a közönséges gyülekezetben élni, hanem csak magánosan, holott Dávid és a kegyes királyok a templomban, a szentek gyülekezetében az isten igéje hallgatásában és az áldozattételekben elsők voltak. Másodszor: hogy nem kegyes és szorgalmas táplálói az egyháznak; a megmeztelenitett Krisztust nem ruházzák meg, az iskolákat, tanulókat és lelkipásztorokat az egyház és
ország jövedelméből nem segélik. Harmadszor: hogy dobzódásban, részegeskedésben, vendégeskedésben élnek; azért a cégéres gonoszokat, halálos bűnösöket, eretnekeket, istenkáromlókat, átkozódókat, házasságtörőket, latrokat, kurvákat, részegeskedőket, tékozlókat, gonosztévőket nem irtják és isten parancsa szerint nem büntetik. Negyedszer: hogy az isteni törvény, isten igazsága és a természet törvénye ellen a szándékos gyilkosoknak, nyilvános és már megrögzött gazembereknek, bűnben élőknek kegyelmet adnak és a halálra méltó gonoszokat ajándékért felmentik, megigazitják, pénzért eladják a bűnöket és a bűnök büntetését az isten ellen. Ézs. 1. 5. 3 Móz. 19. 20. 4 Móz. 35. 5 Móz. 19. Ne bocsássátok el büntetlenül "s ne vegyetek váltságot attól, a ki megérdemli, hogy meghaljon; hanem meghalván meghaljon". S ne adjatok kegyelmet és bocsánatot azoknak, a kik szándékosan öltek embert vagy paráználkodtak. Mivel élek én az Ur, hogy a föld népét és fejedelmét, kik az én parancsolatomat fel sem vették s nem akarták megölni a bálványimádókat, eretnekeket, gonosztevőket, elforditván tőlök az én orcámat, eltöröljem. Megigazitják tehát a bűnöst, a kik az önkéntes és megbélyegzett gonoszoknak kegyelmet adnak ajándékért. Ötödször: hogy nem oltalmazzák az árvát és özvegyet, az alattvalókat, midőn azoktól az oltalom árát, az adót, koronkénti fizetéseket és nem tartozott szolgálatokat, nem tizedet, hanem ötödöt megkövetelik. Zsolt. 101. Ézs. 45. 5 Móz. 10. "És nem tesznek itéletet", azaz nem akarják törvényesen megvizsgálni a bűnöket, nem akarják kiszolgáltatni a törvényt, nem akarják elválasztani az igazat a hamisaktól, sem igazságot, azaz az igazság végrehajtását, mert a törvényesen elitélt gonosztevőket nem élik meg, a törvényesen felmentett ártatlanokat pedig nem védelmezik, hanem sok fejedelmek és birók az igazak ügyét s igazságát elforditják ajándékért, ép ugy mint az Antikrisztus országában. Ézs. 1. 5.
LXXIV. cikk. Az igazhitü atyák és életben lévő ujabb tudósok igaz magyarázatait köszönettel fogadjuk és bevesszük.
Noha pedig az igaz egyház isten igéjéhez, azaz a próféták és apostolok írásaihoz van köttetve és Krisztusban a kősziklára épitve, ama szavak szerint "a törvényre és az én bizonyságtételemre". "Tudakozzátok az irásokat, mert ezek azok, a melyek én rólam bizonyságot tesznek." Ján. 5. "Felépittettek a próféták és apostolok funda-
mentomára." Eféz. 2. Mindazáltal az atyáknak irását Ignáctól Bernátig, a kik görögül és latinul irtak, a mennyiben ezeknek irása az apostoli hitformával és szent könyvekkel megegyeznek és hü magyarázatok és fejtegetések, azoknak a tudós férfiaknak irásaival, hitvallásaival és magyarázataival, a kik a Luther által tett nyilatkozat (revelatio) után a Krisztus egyházában irtak, amennyiben ezeknek is magyarázataik és hitvallásaik az apostoli hitformával és a szent bibliával megegyeznek, beveszszük, helybehagyjuk. Mert elismerjük, hogy az irások kegyes és katholikus magyarázata, "az isten ajándéka". 1 Kór. 12., s hogy az igaz és helyes magyarázókat, doktorokat, evangelistákat az isten ajándékozza és küldi, Eféz. 4. 1 Kór. 12. Zsolt. 68. Tehát balgatagul, eszetlenül s vakmerően cselekesznek azon kevély, miveletlen, tudákos szervétiek, a kik a magok szemeteit, balga véleményeit, rothadt hitvallásait, barbár és a szentirás igazságával össze nem hangzó fejtegetéseit többre becsülik az igazhitű atyák, a kegyes akadémiák hü tanitóinak, a helvét, genfi és szász egyházak lelkipásztorainak és tudósainak itéleténél, irásainál és hitvallásainál; sőt még a szentirásnak a szervéti vélemény és eretnekség ellen szóló bizonyságait is nyilvánosan elcsavarják és elhomályositják; az apostoli, nicéai s az Athanazius és Damascenus által irott hitvallásokat pedig, melyek a szentirással egyeznek, elvetik.
A magyarországi egyházak, az egyház helvét hitvallásának aláirtak.
A többi hitvallások között pedig bevettük és aláirtuk az 1556. évben kiadott helvét hitvallást, melynek a genevai egyház lelkészei is aláirtak. És mindazt, a ki a mi zsinatunkban megerősitett hitvallásunkat és ezt a Tigurumban (Zürichben) kiadott helvét hitvallást, vagy pedig ezeket az isten igéjéből vett cikkeket felbontja és ellenkezőt tanit, egyházhatóságilag megbüntetendőnek itéltük.
Vége. Aug. 2. Az Ur 1567. esztendejében. (1)
A hitvallásnak aláirt szeniorságok a "Helvét Hitvallás" Debrecenben kijött régibb kiadásainak előbeszéde végén következőleg vannak megnevezve:
(1) E cikkek ujonnan kiadattak és a váradi közzsinatban megerősittettek és kihirdettettek.
Váradi, Ér-mellyéki, Máramarosi, Makói, Debreceni, Szatmári, Beregi, Szilágyi, Nyiri, Böszörményi, Nagy-Bányai, Ugocsai, Thuri, Károlyi, Zempléni, Uj-vári, Borsodi.