XXIII.
HERCEGSZŐLŐSI ZSINAT,
1576-ik évben.A török uralom alatt állott Alsó- és Felső-Baranya megyékben a Szegedi István és hü tanitványa Skarica Máté reformátori működése folytán korán alakult volt egy külön reformált szuperintendentia, melynek lelkészei, szám szerint negyvenen, Veresmarti Illyés püspökük elnöklete alatt tartották 1576. év augusztus 16. És 17-dik napjain a hercegszőlősi zsinatot, mely e században legnevezetesebb zsinata volt e környéken a Kálvin-követőknek. (2) Itt szerkesztették és irták alá a hercegszőlősi kánonokat, melyek eredetileg latin nyelven irattak, de még e zsinat folytán és akaratából Siklósi Mihály által magyar nyelvre is fordittattak. Sőt a latin szöveg
(2) Feljebb a Méliusz János Zs.-hoz 1570. aug. 10. irott leveléből láttuk, hogy ez e. kerületben Laskón és Tolnán is voltak zsinatok, sőt mint Skarica Máté Tuknai Miklóshoz irta Vulkón és Vulkóváron is volt két zsinat, de azoknak végzései hozzánk el nem jutottak.
alatt lévő aláirásokból ugy látszik, hogy csak a magyar szöveg készült e zsinaton, a latint pedig már készen vitték oda; mert az alatt a már ekkor nem is élt Szegedi István és csupán a baranyai lelkészek nevei állanak; a magyar szöveg alá pedig Veresmarti Illyés püspök a Szegedi István utóda ir alá, a régiek közül még életben volt baranyai és több más papokkal együtt. A miért Tóth Ferenc Tormási Jánoshoz irott levelében azt mondja, hogy a latin szöveget Szegedi irta és most a "zsinat csak által forditotta és ottan-ottan megváltoztatta; s innen eredt az is, hogy a latinnak 47, a magyarnak pedig csak 46 cikke van" (1) Különben, mondja ugyan ő, "ezek az ugy nevezett Majores Canonesből vannak kisummázva, és mivel a rendre és fenyitékre nézve ma is hasznavehető rendeléseket tettek, ez az oka, hogy még a köveskuti, soproni és pápai, sőt még a komjáti kánonoknak is fundamentomává ezek tétettek." (2)
A latin szöveg cime ez: Articuli consensus Christianarum Ecclesiarum, quibus Universitas Fratrum subscripsit, Hertzegszöllösini in Barovia, Anno Domini MDLXXVI. die 16. et 17. Augusti.
Ennek a végére ez van nyomva: "Subscripserunt fratres numero 40, absque Rectoribus." (3)
A magyar cimét, szövegét az aláirók később feltalált névsorával együtt alább egész terjedelmében közlöm és a két szöveg között feltűnőbb eltéréseket is jelezem, a melyek ugyan épen nem lényegesek és inkább csak a kifejezések elrendezésében, különböző alakjában s egy pár kimaradt tételben állnak; beigtatom a magyarból kimaradt 32. cikket is.
Mind a két szöveget a Skarica Máté ráckevi lelkész felhivására nyomtatta ki Huszár Dávid pápai lelkész (4) Pápán
(1) Tóth Ferenc kéziratos gyüjteményében a m. nemzeti muzeumban.
(2) Tóth Ferenc, Prot. Ekkl. Hist. 328., 329. ll.
(3) Tormási János 1807. irja Tóth Ferenchez. A hercegszőlősi kánonok pápai impressumára találtam. Ebben az utolsó levél tiszta lapjára 46. papok subscribálták magokat, csak baranyai papok voltak stb. Tóth Ferenc gyüjt. a magy. nemz. muzeumban.
(4) Lampe, Bod Péter s többen e kánonok kiadását Huszár Gálnak tulajdonitják, de a ha Dávid adta azokat ki, ugyanaz, a ki a heidelbergi kátét hasonlag ezen (1577) évben magyar nyelven először kinyomtatta.1577, aug. 14-dikén és ajánlotta a latin szöveget Skaricának, a magyart Siklósi Mihálynak a forditónak. E kánonok szerint igazgatták ettől fogva az összes dunántuli ref. egyházakat, mert a baranyaiakkal együtt e kánonoknak ezek is aláirtak; sőt még Török István Pápa város földesura is aláirt, eképen: "Stephanus Theöreök de Enningh manu propria" L. S. És Pápa város föbirája is igy: "Franciscus Szij Judex Papensis et coeteri Jurati Cives Civitatis papensis sub Sigillo authentico ejusdem Civitatis corroborarunt." L. S. Ezeken kivül aláirt a várkatonaság képében is annak kapitánya, mint ezt – Tóth Ferenc szerint – azon egyházkerület kánonos könyvében látni lehet.(1)
AZ ALSÓ ES FELSŐ BARANYÁBAN VALÓ
ECCLÉSIÁKNAK ARTICULUSI,
mellyek Herchegszőlősön irattanak negyven Praedikátorok jelön voltában, melyeket mindnyájon jóvá hattanak.
Anno Domini 1576. 16. Augusti. (2)1. Miképpen hogy csak az egy igaz és örökké való Istent kell minden keresztyén embernek esmerni és vallani, az melly Isten minden ez világi fejedelmeknek fölötte vagyon: Ezenképpen az hitnek és az idvességnek dolgaiban semmit minekünk ez világi hatalmasokkal nem kel gondolnunk, ha ezektűl minket szintén el akarnának szakasztani is.
2. Ezt penig az igaz Istent, ki a Szent irásban Jehovának neveztetik, és kinek kivüle más Isten nincsen, hisszük egynek lenni termézetiben avagy állattyában. De ugyanezen egy Istent vallyok három személyben valóképpen lenni, mely az Attya, az Fiu és S. Lélek; ugy hogy az Atya ne legyen fiu avagy S. Lélek, személye szerént, se az Fiu ne legyen Atya és Szent Lélek személye szerént, se az Szent Lélek ne legyen Attya és Fiu, hanem mindenik az ő személye szerént valóságosképpen az egy Istenségben, minden egyben való elegyedés
(1) Tóth Ferenc, Prot. Ekkl. Hist. 328. l.
(2) Ez is eredetileg magyar szöveg; ennek irásmódján sem változtattam egyebet, csupán a cserebetük helyett vettem fel a könnyebb olvasás végett a ma használt betüket.nélkül. Három Istent sem vallunk lenni, mert egy az, hogy az Isteneknek sokasága utálatos: Más a penig hogy az háromságot nem az Istenségben, hanem az személyekben helyheztettyük.
3. Az Fő Pispök semmit az önnön fejétül ne cselekedgyék, hanem ha vallamit akar kezdenni, az Senioroknak és az kik többen arra valók lesznek, hirré tegye, és azoknak egyenlő tanácsokból és akarattyokból legyen ha mit akar cselekedni.
4. Minden tanitóktul, az Anyaszentegyháznak dolgaiban engedelmet kivánunk. Hogy ha valahol az ő jelen voltok kivántatik mmden okvetetlen jelen legyenek, hanem ha oly dolog állana előttök, a ki semmi képpen őket oda nem ereztenéje. Továbbá miért hogy az fő gondviselőknek néha az Anyaszentegyháznak közönséges szükségiért ki kely (kell) távozniok. Ezokáért azt akarjuk hogy az szomszéd faluban vagy várasban való praedikátor ha hivattatik be mennyen, és ot mind praedikállyon mind keresztelyen, mind eskütessen. Ezön képpen ha valamelliket az senior hivattya vagy valahova küldi az közönséges dolgoknak megszerzésére, abban is engedelmes legyen.
5. De miért hogy gyakorta az tanitók közül némely az Sátánnak inditásából az ő előttek járóival semmit nem gondol, hivatallyára sem megyen el, az okáért végezésünk ez, hogy afféléket az Anyaszentegyházhoz illendő büntetéssel megbüntessük.
6. Miért hogy az S. Pál nyilván parancsollya, hogy az kik az Isten anyaszentegyházában szolgálni akarnak, azok először megpróbáltassanak, minek előtte az szolgálathoz kezdenének. Ezokáért azt kéványok, hogy senki se praedikállyon, se ne keresztellyen még az ő tudománnya az Anyaszentegyház előt meg nem próbáltatik. Mindaz által ezt hozzá tesszük hogy az senior esküvés atat megengedheti az praedikállást egy ideig azoknak az kiknek tudgya mind tudományokat mind jámborságokat.
7. Az asszonyálatoknak beavatásokat (miért hogy az ó törvényhöz való dolog volt) nem akarjok az uj Testamentomban megtartani, sem nem kötelezünk senkit 40, avagy 80 napra, mint az ó törvényben, hanem csak intyük őket az termézet szerint való tisztaságnak megtartására.
8. Az Szentek napjait is (miért hogy sem a Khristus nem szerzette, sem az Apostolok nem parancsolták) ez okáért illenni nem akarjok, mint az Pápisták, hanem csak az Urnak napját, kit Vasárnapnak nevezünk köznével, szentelyük az ő parancsolattya szerint:
Mind az által ez kivül az Christus születésének, környülmetélködésének halálának, föltámadásának, menybenmenésének az szent Lélek elbocsatásának napjait megszentellyük és meg üllyök, mert egy az hogy nagy rézből hitünknek ágazatit tartyák, más pedig hogy ez mi idvösségünknek és vallásunknak minden dolgai ezekben vannak be foglaltatva.
9. Miképpen hogy az köznapok kézi munkára és életünknek keresésére rendöltettenek. Azonképpen az ünnep napok arra valók hogy az Istennek népei azokon minden kézi munkától magokat megvonván, az ő szent igéjének halgatásában és az szentségeknek gyakorlásában legyenek foglalatosak. De miért hogy mostan az ünnep napokon inkáb gerjeztyük az Isten haragját, hogy nem mint engeztelnők, mert csak az nagy hivolkodásban, kevélségben, részegségben, feddésben, pörlésben, táncolásban vizha vonyásban, éktelen játékokban, és egyéb sok gonosságokba mulattyok el az ünnep napot: Ezokaért végezésünket, hogy az keresztyének mindazokat hátrahagyván, magokat csak az istennek szentellyék, és az ő napját nagy szentségben, józanságban, és az attyafiui szeretetnek gyakorlásában szentellyék meg, akkor ugyan csak az isten igéjét halgassák, imádkozzanak, mind Templomban, mind templomon kivül. Erre penig az Tanitók az ő halgatójokat szorgalmatossan incsiek és serkögessék.
10. Hogy penig ezekre ez szent dolgokra az keresztyének inkáb reá szokhassanak, és az igaz tudományban naponként öregbülhessenek, azt akarjok hogy minden tanitó ne csak praedikállyon, hanem az gyermekeket is az körözténségnek fundamentomára, és az hitnek ágazatira tanitsa, a mint az régi anyaszentegyházban való tanitók is cselekettenek. (1)
11. Minden Praedikátor az ő tisztiben hiven eljárjon, de azonközben meglássa, hogy más tanitónak megéjében ne hágjon, annak hire és akanattya nekül, se ne praedikállyon se ne keresztellyen, se ne esküssön, hanem ha az vagy beteg volna, és a kösség az ő szolgálattyát kivánja, akkor meglehet az szolgálat, de ugy hogy az mit szolgálattyaért adnak el ne vegye, hanem az ot való tanitónak hagya. Akarjok ezt is hogy senki más prédikátor helyiben ne mennyen meg az előbbit az község meg nem elégiti.
(1) A latin szövegben hivatkozás van Eusebius Hist. Eccl. 6. könyv. 19. fejezetére.
12. Minden praedikator csak anni tehert vegyön föl az mennit látya hogy elviselhet: Ez okáért ha őket egy város, avagy egy falu eltartthattya, töbhöz magokat ne kötelezzék nagyobb jutalomnak okáért. (1) Mind az által a hol az tanitók szükön vadnak ott szabad kettő vagy három falunak szolgálni, csak hogy az Isten igéjével ne keresskedgyék az tanitó, hanem az Christus Anyaszentegyházát épitse, hogy follyon az Istennek igéje, és az keresztyének mindenüt épüllyenek az hitben. (2)
13. Ezeknek fölötte minden tanitónak az Christus nevében parancsoljuk, hogy senki nagyobb jövedelemnek okaért helyét meg ne változtassa, ha szintén hivattatnékis és inkáb igejeközzék az Isten egyhazának épületire, hogy nem mint az nagy jövedelömre. (3) Az kösség is penig az ő Pásztorát vagy reá való haragjában, vagy az önnön fejétül az fő gondviselőknek hirek nekül el ne küldgye, és mást ne fogadgyon. Mert gyakorta esik, hogy az kösség az hitlenkedőkben és csélcsapokban inkáb gyönyörködik, hogy nem mint az igaz tanitókban. És igy kedvek szerént való doktorokat válogatnak magoknak.
14. Miért hogy az Szent Pál nyilván parancsolja, hogy az tanitó részeges ne legyen, Ez okaért minden Praedikátor részegségtűl magát megótalmazza. (4) Ha penig valaki részegségben találtatik és mind hivatallyát, mind személyét részegségével megrutitja, azt tisztitül meg akarjok foztani. Azt sem engedgyük senkinek hogy az paraztokkal együt igyék az korcsomán.
15. Hogy penig ezök e keresztyéneknek végezési állandók legyenek és hogy az jó rend tartás közöttünk meg maradhasson, akaratunk ez hogy minden esztendőben kétszer az tanitók összve gyüllyenek, közönséges Synatot tegyenek, az kiben minden dolgok felől szabadon és szorgalmatosan tudakozzanak, és mindeneket jó módon és jó rendel végezzenek. Valaki penig az közönséges gyűlést elmulatnája és reá nem menne, ha magát tisztességes és elég okkal meg nem mentheti, azt köz akaratból tisztitől meg fosztyok. Azonközben mig az gyűlés lézen, ha valami háboruság az Tanitók közöt indulna, az fő gondviselők elöt azt elvégezhetik.
16. Ez dologban penig mindennek eszébe kely venni, hogy senki
+(1) A latinban hivatkozás van. 1 Thess. 3.
(2) 2 Kór. 4. 2. 2 Thess. 3. 1.
(3) A latin szövegben hivatkozás van 2 Thess. 3-ra s 2 Kór. 4. 1. 2-re.
(4) A latinban hivatkozás van az agathai zsinatra és dekrétomokra.gyülölségből, vagy valami gonosz akaratból az ő Tanitó társát az senior elŐt be ne vádollya, hanem szeretetből cselekedgyék ő vele, hogy az ő lelkét Istennek meg nyerhesse. Az községtől is ugyan azont kivánnyok, hogy így az egy másnak az gondviselők előt való bevádolása inkáb az Léleknek orvossága legyen, hogy nem mint az rajtunk töt bosszuságnak megállása.
17. Az tanitóknak eggy mással való visza vonyásokat, feddőzésöket, egy más rutitását, szidalmazását, árulását egymás ellen való sugarlásokat semmiképpen el nem türjük: Ezokáért ha valamelly Praedikátor, vagy kevélségben vagy maga feltartásban háboruságot indit, azt az Anyaszentegyházhoz illendŐ büntetéssel meg akarjok büntetni.
18. Az tunya és hivolkodó Praedikátort, akki csak vassárnap veszön könyvet kezében az töb napokon penig vagy részegeskedik vagy széllel kuritol, (futkároz) ha etzer kétszer megintetvén jobbá nem lészen, tisztitől meg fosztyok. Azt akarjok azért, hogy minden héten, mikor az kösségnek töb ürössége vagyon az dologtul, háromszor praedikállyon, ha töbszer nemis. Urnapján penig mindenkor kétszer. Igy ő magais az ő tudományában épülhet, az kösségis az Praedikatióra inkáb reá szokik.
19. Senki eztendőjének előtte az ő Ecclesiáját el ne hadgya, hanem ha másuvá akar menni eztendőjét kitölcse, akkoris penig elmenését az Seniornak hirré tegye. Ezt is erőssen parancsollyuk az Urnak nevével hogy senki magát valahová ugy ne igérje, hogy osztán őket meg csallya, hanem előszer meg lássa ha mehet, vagy nem. Mert az hazugság jóllehet minden emberben rut, de főképpen azokban az kik sokaknak tíköri, mind életökkel mind tudományokkal. Meglássák azért hogy hazugságokkal tiszteket, és szömélyöket meg ne rutitsák. (1)
20. Miért hogy az Anyaszentegyháznak közönséges szüksége gyakorta való költséget kéván, ezokáért valami efféle költségben valamelly tanitóra esik, azt minden szugolodás nélkül megadgya. (2)
21. Miért hogy az Sáthán az ő tagjai által mindenkor azon fon-
(1) A latin kifejezései kissé eltérők, a lényeg ugyanaz.
(2) A latinban hivatkozással végződik az irásra. És azután ez áll: "És költség nélkül ez időben sehol sem is intézkedhetünk; mert midőn a zsarnokok hatalmában vannak a dolgok, szükség hogy pénze és ajándéka kéznél legyen kinek-kinek, mint valahol meg is van irva: Adj nekiek én értem és magadért, hogy ne sértsd meg őket."gódik, mi módon ejthesse az ő csacsogásival az igaz tanitókat veszedelembe az mint immár sokszor megkisértettek: Ezokaért azt akarjok, hogy senki az tanitók közöl az meggyőzetett eretnekekkel ne disputálljon, se együt velek ne nyájaskodgyék, hogy az Istennek neve ő miattok ne szidalmaztassék és hogy az tanitókat is valami veszedelemben ne hozzák. Mert ezeket mondgya a Christus is, hagyátok el ugymond őket, mert megvakultanak. Az Szent Pális azont mongya. Az eretnek embert, ugymond egy vagy két intésnek utánna ha meg nem tér eltávoztassad. Az szent Jánosis, eszent parancsollya, valaki ugymond ez tudománt nem veszi közitökben, annak se ne köszönyetek se házatoban be ne fogadgyátok. (1)
22. Ha valami nehéz dolog támadna valamiből az keresztyének között, abban semmit az Tanitó önnön magától ne cselekedgyék, hanem mindjárást az Isten igéjére és az régi keresztyéneknek isten igéje szerént való Canonira vagy reguláira tekincsen, és az szerént tegyen minden dolog felől itéletet.
23. Továbbá azt kivánjok hogy minden Praedikátornak könyve legyen, az kiben a meg keresztölt gyermekeknek neveket és esztendejöket föl irja, az házaságban való sok szürzavarnak el távoztatásáért.
Azt penig a könyvet, ha onnan elmenneis el ne vigye, hanem az utánna valónak haggya.
24. Senki se Praedikátor se scolai Mester egy Pispökség alól más Pispökség alá ne mennyen, hanem attul az melly Pispek alatt lakot, levelet kérjen jámborsága mellett. Ezt penig akarjok az sok hamis tanitókért, az kik alatomban közinkben bemásznak mint az Christus ő felőlök meg mondotta. Igy az kösség is oly tanitót ne fogadgyon az kinek mind tudományáról mind életiről bizonság tevő levele nem lejend.
25. Jóllehet az keresztyének között, sok gonosz Istentelen szitkos átkos emberek vadnak, az kik senkinek nem kedveznek, hanem az tanitókat is gyakorta gonosz beszédökkel illetik. Mind az által minden tanitót intönk az szelédségre és alázatosságra hogy az ő hallgatójokat kinek kenyereket eszik ne szidalmazzák, ha szintén ő tülök szidalmaztatnának is, Mert az Christus ezenképpen cselekedet. (2) Ha
(1) Itt a latin szövegben még ez áll: "az ötves is sok bajt csinált nekem, és őt kerüld ki."
(2) A latinban itt meg van mondva, hogy a Krisztus a samáriai szidalmát türte el.penig valamelly tanitó titkos átkos lejend, és abba találtatik, egy avagy két intés után ha meg nem jobúl, az Urnak nevében tisztitül megfosztyok.
26. Az scola Mesterek az ő Pásztoroknak tisztességgel és engedelömvel legyenek, se az ő Pásztorokat vagy ugyan ottan az kösség közöt, vagy másut allatomban ne gyalázzák, se ne árullyák. Ha penig valamel scola Mester az ő Pásztora ellen oknekül való háboruságot inditand, és annak igaz okát nem adhatángya meg büntettetik. Eztis ő tőlök meg keványok, hogy az ő tisztekben hiven eljárjanak, mind az iffiaknak és gyermeköknek tanitásában, mind penig az templomhoz való ceremóniáknak ki szolgáltatásában, az mi abban ő reájok néz. Továbbá hogy erejeknek fölötte drága étkekre őket ne eröltessék, hanem az mit asztalokra szörözhetnek, vagy sok vagy kevés leszen azzal őkis megelégödgyenek. A Pásztorokis penig az ő Mestereknek tisztességgel legyenek, és hogyha ebéddel, vacsorával szegődség szerént őnekie tartoznak, hiven meg adgyák, ha penig szegődségek arra nincsen, ő magokról viseljenek gondot. (1)
27. Hogy az Anyaszentegyház mindenüt keresztyéni fenitékben és jó rendtartásban maradhasson, végezésünk az, hogy minden esztendőben etszer az Ecclésiák meglátogattassanak, és mind az tanitóknak, mind az halgatóknak tudományokról és erkölcsökről való tudakozás legyen, de ugy hogy az látogató embereknek mindenüt eledelt adgyanak azok, a kikhez menendenek.
28. Az keresztyéni gyüleközetből való kitiltást, (miképpen hogy eleitől fogva megtartatot az Isten népe közöt) most is meg akarjok tartani. Annakokáért az Isten igéjének tanitása szerint ki tiltunk minden nyilván való és cégérös bűnben heverő embereket, a kik életöket soha meg nem akarják jobbitani, mint az részegeseket, hamissan esküvőket, szitkos átkozókat, lopókat, paráznákat és az kik usurával kereskednek, kik az Anyaszentegyházban botránkozást tesznek, hogy az kik megjobbulhatók meg jobbullyanak. Az kik penig jobbulni nem akarnak, töb gonosságban és nagyob veszedelemben essenek. Eztis hozza teszük, hogy az kik kitiltatnak, addig be ne bocsáttassanak mig az Istent és keresztyéneket meg nem követik. (2)
(1) E kánonból vannak alkotva, a borsod, gömör-kis-honti 31. és 34-ik kanonok.
(2) A latin szövegben ez a kánon 29. s a következő áll a 28. szám alatt.29. Valakik az Pásztorságnak tisztit föl akarják venni, azok étellel és itallal tartoznak azoknak a kik ő éröttök oda munkálkodnak. Eztet penig azoktól megkeványok, hogy minek előtte az kösség előtt meg kérdeztetnének az előt az scholában déakul való kérdezkedés legyen tőlök.
30. Az tántz miképpen hogy keresztyén és tisztességes emberhez nem illik, ezenképpen senkinek szabaddá nem hadgyok, hanem inkáb azt akarjuk hogy minden Tanitó(k) közönséges képen tilcsa. Az Tanitóknak penig ha valamellik cagy őmaga vagy háza népe táncoland, tisztitül, megfoztatik.
31. Az menyegző lakodalmat avagy az kéz fogást nem hadgyok lenni sem Vasárnap, mert azt a napot Isten magának választotta, és az ő igéjének hallgatására és tanulására rendölte, nem az testnek ételben és italban való bujálkodására. (1) Sem Szombaton, sem Hetfen, mert az emberek az ő mértékletlen életökkel italokkal az Ur napjának meg szentelésére magokat igy alkalmatlanná tennék. Ugyan itten mindentől azt is kivánnyuk hogy éhóra és józanon esküssenek és esküdgyenek.
32. Senki az házasulandókat külömben össze ne esküttesse, hanem ha előb mind két félnek szabadsága felől bizonyos leend.
33. Senki egynetlen személyeket idővel, még fejedelemtül való féltében is öszve ne esküttessen. Tizennégy esztendőnek alatta az leánzót az ifjuval se esküttesse meg. Az férfiat penig akki valamenire idős, tizen hat eztendősnél küsseb leánzóval is meg ne esküttesse. (2) Ha penig külömben cselekszik tisztit elveszti. Továbbá azt akarjok, hogy az tanitók Isten könyvéből és az termézet törvényéből tegyenek itéletet az házasságnak dolgairól, nem az Pápa Decretomából.
34. Miért hogy az titkon és alattomban való mennyegző szörzésből és kéz fogásból sok gonosságok, vissza vonnyások, gyakorta vérontásokis támadnak: Ezokáért azt akarjok hogy senki titkon
(1) A latin szöveg idézi a 4. parancsot: "Ne tégy azon semmi dolgot." A latinban a 32-dik szám alatt ez a kánon áll: "A házasulók összeesketését egyházunkban fenntartandónak itéljük: mert az az igazság szabályával nem ellenkezik. És az Ur is igy kötelezte el magának az egyházat, mely az ő jegyesenek neveztetik. Ezék. 16. Hózs 2. Malak. 2. Eljegyezlek tégedet magamnak hittel és megismered az Urat. Megesküdtem néked és szövetséget kötöttem veled, azt mondja a Jehova uristen, és lől nekem feleségemmé."
(2) E kánon a törökök intézkedései ellen vétetett fel, kiknél már a 11-12 éves hajadonokat is férjhez adták.mennyegzőt ne szerezzen, avagy kezet ne fogjon, hanem ezek tisztességbeli emberek előt legyenek, ha mindenkor az tanitó ot nem lehetne-is. Az mennyegző szerzőkis penig jól meglássák kiket szereznek öszve, és ha valami kétséges dolog vólna benne, addig meg ne szörzzék, még az Tanitónak hirré nem adgyák: Az asszonnépeknek is az mennyegző szörzést meg nem engedgyük.
35. Az melly személlyek immár kezet fogtanak, ha az után eggyik az másikat meg utálnája, addig őket öszve senki ne esküttesse, mig meg nem békélnek. Ha penig egymástul való el szakadásoknak igaz oka leend, mint hogy ha szintén meg esküttenek volna is, egymástul elválhatnak. Igy a ki ok nekül el akar az ő jegyösétől válni és semmiképpen szót nem fogad, sem kedig békeséget nem akar, kötelben marad, a másik kedig szabad ember leszen.
36. Az keresztölés jóllehet bizonyos helhöz nincsen köteleztetvén, mind az által az Isten szörzésének böcsületes vóltaért azt akarjuk, hogy templomban legyen, a hol az keresztyének az Isten igéjének halgatására öszvegyülnek. Az gyermekeknek attya, rokonságival, barátival egyetemben jelen legyen. Ha penig valamely faluban a hol tanitó sem kedig Templom nem leend, ot egyéb hellyen is meg lehet az keresztelés, csak hogy korcsomán avagy egyéb tiszteletlen helyen ne legyen. (1)
37. Az szent Pál nem engedi az asszoniállatoknak az Templomban való tanitást, Annak okáért az keresztelést is ő nekik meg nem engedgyük, ha szintén kereszteletlen az gyermek meghalna is. Az Christus kedig az tanitást öszve köti az kereszteléssel, ha azért tanitani nem szabad ő nekiek, keresztelniek sem szabad. Hogy ha penig az Bába az más ember tisztiben hágván keresztölne is, az a keresztség hiábavaló leszen, s affelől az egyházi szolga ujonnan megkeresztelheti. (2)
38. Kéványok továbbá az Urnak nevével, mind férfiaktúl, mind asszoniállatoktul valakik arra valók leznek, hogy az Urnak vacsorájához gyakorta járullyanak és azt el ne mulassák. Az tanitók pedig előszer azt a népnek megjelencsék, hogy minden idején magát hozzá készitsje. (3)
(1) A latin ezzel végzi: (Az isten országa nem ugy jő el, hogy az emberek észrevennék.
(2) A latin szövegben e kánon végén ez áll: "Mert az egyházban senki sem szolgálhat törvényes hivatás nélkül."
(3) A latinban e kánon még ezzel van kiegészitve: "Azt sem kell mellőzni a lelkészeknek, hogy ha jövevények és idegenek vannak azon gyülekezetben a hol az urvacsorája kiszolgáltatik, azok menjenek el a lelkészekhez és azoktól magán házuknál készittessenek el és hitvallásukból gondosan vizsgáltassanak meg; a mint olvastuk, hogy ez Svájcországban, Zürichben gyakorlatban van."39. Miért hogy az egy mással való harag tartás és gyülölség igen ellene vagyon mind az Istennek mind az ő szörzésének, az ő szent vacsorájának. Ezokáért az haragosokat és az egymással való gyülölködőket az Praedikátor az Ur asztalához ne bocsássa mind addig is mig egymással megnem békélnek. Erre penig az tanitónak gongyának kel lenni.
40. Miért hogy az Evangyélisták mind penig az Szent Pál azt mongyák, hogy az Christus az végvacsorán kenyért vet kezében, azt atta tanitváninak mind az borral egyetemben: Ez okáért miis az ő vacsoráját nem az Pápa ostiájával, hanem az kenyérrel és borral akarjuk kiszolgáltatni. (1)
41. Ezt is az Tanitóktul megkivánnyok hogy az Ur vacsorájának osztogatásakorán az keresztyének elöt szent intéseket és tanitásokat tegyenek, még penig mennél nyilvábban lehet, hogy az Ur vacsorájáról való tudománt sok kerengő és homályos beszédekkel meg ne homályositsák. Erre is gondot viseljenek, hogy meglássák, kiket kellyen oda bocsátani. Mert ha ollyakat bocsátanak, a kiket méltán elüdzhetnének, nem külömben vétköznek, mint ha az Urnak testét az ebeknek és disznóknak hánnáják.
42) Az kik semmi képpen nem akarnak élni az Ur vacsorájával azokat előszer az Tanitó megincse, és ha meg nem jobulnak az Keresztyének közzül kitiltassanak. (Ez a latinban az antiokhiai és toledói zsinatra hivatkozással végződik.)
43. Az apró gyermekeket, kik sem meg nem tudgyák magokat próbálni, sem az Urnak teste között és egyéb külső étel között választást nem tudnak tenni, az Ur asztalához nem bocsáttyok.
44. Az sugó gyónást, és az bűnöknek előszámlálását, mellyet az Pápa papjai kívánnak az emberektül, nem javallyok. Mind az által az meg rettent lelkü emberek Praedikátorokhoz elmehetnek és tőlök vigasztalást vehetnek.
45. Miért hogy az beteg ember környül az ördög igen forgoló-
(1) A latinban e cikk is bővebb, ez áll benne: "A falevélhez hasonló és metszett vas közt sütött kenyeret, mit másként ostyának hivnak, a r. pápa miséjéhez hagyjuk és visszavetendőnek itéljük."
dik, hogy mivel őtet kétségbe ejthesse a Istennek irgalmassága felől,és bűnének bocsánattya felől: Ez okáért minden tanitótul megkívánnyok azt, hogy mikor az beteg ember ez vigasztalást kívánnya és őket hívattya, elmennyenek és az Isten igéjének orvosságávsl gyógyitsák az ő lelköket, erőssejcsék és bátoritsák őket az ördögnek kisérteti ellen, hogy kétségben ne essenek, és az Sátánnak prédái ne legyenek, hanem nagy bátoron és vigyan mullyanak ki ez világból.
46. Minek utánna ez Artikulusok és az Keresztyén Anyaszentegyháznak rendtartásiról való régulák az Szentirásból igazaknak találtatnak és minden keresztyén Praedikátoroknak teccendenek, azt akarjok, hogy minden Praedikátor nevét alá irja és azzal minden engedelmességet igérje, hogy ez Régulák és parancsolatok ellen nem akar járni vakmerőképpen. Ha pedig valaki ez Régulákat megutálván, sem ő maga ezek szerént nem él, sem az ő Pásztorsága alatt valókat igy nem tanitya és nem igazgattya, mint az igaz hitnek ellenségit és minden jó rendtartásnak megháboritóit az Isten igéjének fegyverével, annak utánna az fejedelmektől engettetet büntetéssel egy akarattból megbüntettyük.
Vége. (1)
(1) Sinay Miklós "Miscellanea Hungarica" cimü colligatumából a debreceni főiskola könyvtárában.
XXIV.
NAGYVÁRADI ZSINAT,
1577-dik évben.A zajos hitviták hullámai lecsilapultak. A különvált magyar és erdélyországi protestáns felekezetek többé egymás hitével, bajával nem törődve, csaknem mindenütt saját határaikon belől, külön munkálkodtak (2) és belszervezetök idomitása, javitása után láttak.
A tiszántuli – akkor tiszamelléki nevet viselt – ref. egyházkerületnek már tiz éve meg volt e célra szolgáló ter-
(2) Csak egy vidék volt még a Fertő és Balaton közt, Sopron-, Vas- és Zalamegyében, hol a reformátusok és lutheránusok még egy közös egyház-kerületet képeztek.
jedelmes törvénykönyve az "Isten igéjéből és természet törvényéből készitett 73 cikk": és azt ezen Nagyváradra 1577. év február 6-dik napjára egybehivott közzsinat ujra kihirdette és végleg meg is erősitette.
Azonban a zsinat elnöke Gönci Fabricius vagyis Kovács György debreceni lelkész és püspök, avagy a mint magát nevezte, legfőbb szeriior, szükségesnek látta, hogy e törvénykönyvből egy oly közhasználatu kivonatot készitsen, mely az istenitisztelet, egyházkormányzat s fegyelem minden ágában világos és egyszerü szabályokat nyujtson. El is készitette ezen "Egyházi Fegyelem " cimü könyvét XXVI cikkben, mely e zsinaton hasonlag elfogadtatott.
Ezek azok a cikkek, melyek a feljebb emlitett Méliuszféle terjedelmes cikkekhez hasonlitva "Kissebb cikkek"-nek neveztetik; minek következtében amazok viszont a "Nagyobb cikkek" nevét nyerték.
E kisebbekből kihagyandónak látta a szerző azt a hosszas dogmatizálást, mely a nagyobb cikkeken csaknem egészen végig vonul, – valamint azokat a fejedelem és felsőség ellen sikertelen zugolódó cikkeket, melyeket azok irójának tollába az akkori visszás állapotok szemlélése s a lesujtó tapasztalat mondott.
Itt következik a mü cime és egész szövege.
AZ EGYHÁZI FEGYELEMRŐL,
vagyis az egyházi kormányzatnak törvényes alakjáról.MELY A MAGYAR NEMZETBEN, s Tiszán innen és túl, Isten igéjéből vétetett, és az egyház régibb és ujabb tudósainak rendelkezéseikkel öszhangzóan, a lelkészek életének és erkölcsinek igazgatása, az egyházban való rendszeres eljárás s a kegyesség és tisztesség fentartása végett szerkesztetett Gönci Györgynek, a debreceni egyház lelkipásztorának stb. tanácsából és munkájával.
A Krisztus MDLXXVII. évében.
1 Kór. 14.
A Wittembergben, Schleich Kelemen és Schön Antal betüivel egykoruan nyomott példányról fordítva. (1)(1) Megjelentek még e cikkek Debrecenben Lipcsei Rhéda Pálnál. 1613. 16r.
A kegyes és őszinte olvasóknak üdvet, és szolgálatomnak ajánlását!
Mily szükséges a fegyelem az emberek minden osztályában, az élet és foglalkozásnak minden nemében, legjobban bizonyitja a mindennapi tapasztalat. Mert midőn az maga egy oly meghatározott szabály és sinórmérték, melyhez minden szót, tettet, szokást, erkölcsöt, valamint az egész életet ismérni kell: valóban nélküle nem lehet az életnek és hivatásnak bármely nemében is semmit dicséretesen és hasznosan végezni. Ez az ok, a miért szent Pál is oly komolyan inti az egyház szolgáit az egyházban az illendő és rendes eljárásra. Ennélfogva én is, – hogy a politikai fegyelem szokott nemeit elhallgassam - hasznos dolognak véltem, miszerint az egyházkormányzat szabályairól némi keveset szóljak, és a mi intézményünk okait e kis könyv megirásában és közzétételében kimutassam. Egyházi fegyelemnek nevezzük tehát a törvényes kormányzatnak vagyis szervezetnek azt a nemét, mely a széniorok tekintélyével vétetett és szentesittetett az isten igéjéből, az egyházi szolgák életének és erkölcsének igazgatása végett, hogy az egyházban mindenek jó renddel intéztessenek a kegyesség és tisztesség fentartására. Ezt mi két részre osztottuk. Első részben előadjuk az igazgatást, vagyis azon határozott parancsolatokba és szabályokba foglalt intézményt, melyek közül némelyek az egyházszolgák elméjét képezik, erkölcsét és akaratját szabályozzák, némelyek nyelvét, viseletét, tetteit igazgatják. A második részbe pedig teszszük a fenyitéket vagy büntetést, melylyel az egyházak széniorai - kikre e jogot és kötelességet az egyházak ruházták és bizták -azokat fékezik és büntetik érdemök szerint, a kik az egyházi fegyelmet megtörve, megsértik a kegyességet, tisztességet s gonosz erkölcseik és rosz tetteikkel ártalmára vannak az egész egyháznak. Mind a kettő, a mennyire lehető volt, egyházunk számára e cikkekben rövid foglalatban egybeszedve van. Mert a szent irás forrásaiból merített következő kánonok világosan kifejezik, hogy az egyházi szolgáknak mit kell tenniök vagy elmellőzniök hivataluknál fogva s mi büntetéssel kell lakolniok ha a törvénytől eltérnek. Hogy azért valaki azt az ürügyet ne vethesse ellenünk, hogy mi minden egyházi fegyelemtől függetlenül és saját indulatainktól vezettetve élünk, és hamisan azt ne vitassa, hogy a mi egyházaink s Cyklopsok módjára minden biztos szabály és kánonok nélkül igazgattatnak: e cikkelyeket kihirdettetni a végett akartuk, hogy minden kegyesek előtt bebizonyitsuk,
miszerint mi, a mi kötelességünk minden szabályát, törvényes igazgatásunk alakját, erkölcsünket, kegyességünket az isten igéjéből meritettük, s hogy a mi igazgatásunknak minden részében mi az igazhitű egyházzal nyilván egyet értünk. Vannak a mi egyházainknak határozott megyéi, melyek saját szénioraiknak e cikkelyek szerinti kormányzat végett alávettetvék. Vannak végre azokban bizonyos megkülönböztetett lépcsőzetei és rendei az egyházszolgáknak, kik mindnyájan esküjök és jobbjok beadása mellett adják elő hűségesen s magok helyeiken a mennyei tudomány igazságát, tisztaságát és védelmezik egy szívvel lélekkel az egyház nyilvános békességét. Egyébiránt a mi egyházaink nem veszik és nem is bocsátják be az idegeneket és újoncokat oly okirat nélkül – a mit régi kánonaink συδατικα-nak neveztek, – a melyben bizonyság van téve mindegyiköknek erkölcséről, tudományáról, előbbi élete neméről és hatásáról. Sem uj lelkészeket nem vesznek fel s nem léptetnek előbb a szeniorok és többi pásztorok nyilvános szavazata s bizonyitványa nélkül. Hanem mindenek előtt jó bizonylatot kivánnak azoktól életök feddhetlenségéről és erkölcsökről, a Pál apostol szabványa szerint 1 Tim. 3. és 4. Továbbá nem vesznek be senkit, ha csak már az előtt törvényes meghivatása nem volt. Ide járul, hogy az ilyenek az egyházközönség elé állittatnak és az esperesek által a mennyei tudomány alapjából és kiváló hitágazatokból megvizsgáltatnak. Ezek mellett, ha az egyházi szolgálatra méltóknak itéltetnek, bizonyítványt kapnak, mely a mi egyházaink közpecsétével van megpecsételve. Megtartják tehát s mi egyházaink ezt a bölcsen szervezett rendtartást, egyezőleg a szent hajdankorral és ősegyházzal, még pedig e szükséges okoknál fogva: először, hogy a valóságos és törvényes lelkészek a csavargóktól és kószálóktól megkülönböztessenek, a kik minden biztos és határozott állomás nélkül kóborolnak és az egyházakba behatolnak, hogy azokat megzavarják, és azok megfertőztetésére idétlen véleményeiket és hamis hitnézeteiket hintegessék; továbbá, hogy az egyházak és egyes hívek biztosan megismerhessék, ha vajjon helyes-e az ő lelkipásztoraik tudománya, hogy azokra lelkeiket bizton rájok bízni merészeljék. Ezek tehát azon okok, melyek minket e könyvecskének készítésére és e cikkelyeknek kihirdetésére önszántunkból indítottak, hogy t. i. ebbe mint valamely köztörvénykönyvbe legyenek beigtatva azok, a mik az utódokra tanuságul áthagyandók. Hogy szándékunkat minden józan és kegyes ember helybenhagyja, nincs kétségünk, kiváltképen azok,
kik az utókornak hasznára lenni akarnak. Kérjük azért az istennek fiát, hogy a mi szándékunkat és munkánkat a maga egyházában segélje és mozditsa elő és a tanítók és tanulók elméjét világositsa meg szent lelkével, hajtsa akaratjukat engedelmességre maga iránt és az ő egyházát tartsa meg közöttünk és utódaink közt kegyelmesen. Amen.
Gönci F. György,
a debreceni egyház lelkipásztora
és az atyafiak legfőbb széniora.
A Tisza mellékén isten igéjével egybegyüjtött egyházak törvénycikkei, melyek az előbbeniekből kiválogattattak és a váradi közzsinaton kihirdettettek, az Ur MDLXXVII-dik évében február 4-dikén.
I. Minthogy az isten házában mindennek jó renddel s ékesen kell lenni: e szent zsinat a prófétai és apostoli tudomány szerint megállapította, hogy az ευταξια (vagyis az isten igéjével megerősitett rend, a tudományban és erkölcsben) szükséges.
II. A próféták és apostolok által ismert igaz istennek azt valljuk, s kinek nevében megkereszteltettünk, jelesen: az Atyát, Fiut és Szentlelket, ki örök istenségének természetáre, felségére, dicsőségére, munkáira és imádására nézve egy; de személyiségére (hypostasibus) és ennek tulajdonságaira nézve helyesen különböztetik meg, hogy három. A ki azért ezen kívül más istent hirdet az egyházban, azt egy vagy két megintés után elmozditandónak s kiközösitendőnek ítélte az egyház. (1)
III. Pál apostol azt parancsolja, hogy a püspöknek nem csak διδακτικος-nak kell lenni, azaz nemcsak a mennyei tannak tisztaságát kell hirdetni, hanem a hamis és gonosz tantételeket is meg kell az isten igéjáből cáfolni és el is nyomni; minél fogva a szent beszédeken kívül a katechizmust is az ifjuságnak a közgyülekezetben a szokott órákon és időben elő kell adni. Sőt nagyon szükséges volna, hogy ebben egy határozott szabályokban helyesen egybefoglalt alakzat tartatnék meg s adatnék elő, mint Pál Timótheusnak parancsolja. II. Tim. 1.
IV. A gonosz tudományt pedig a szentirás alapján le kell győzni,
(1) E kánon szószerint át van véve a felső-magyarországi "Egyházi cikkelyek" közé is első kánonul.
meg kell cáfolni és elitélni; ugy mindazáltal, hogy a törvényes eljárás és rend az egyház épületére megtartassék. Hogy az eretnekehet egy-két megintés után kerüljük ki, ugyan ez az apostol parancsolja. Minálfogva az elitélt eretnekekkel a széniorok beegyezése nélkül vaktában senki ne vitatkozzék, azokat vitatkozás végett saját egyházába senki be ne vonja, sem velök a hívek botrányára ne társalogjon. A ki másként cselekedni megkisérlendi, egy avagy két megintés után széniora által hivatalától a közzsinatig megfosztassék.
V. A. hitnek ágazataiban és a keresztyén vallás más alaptételeiben, a szertartásokban és sákramentomokban senki ne merészkedjék a mások hátrányára és sérelmére magánlag s ön oktából valamely változást vagy ujítást tenni. Hanem ha a szokott tanban és szertartásokban valami ujítandó, módosítandó vagy javitandó lenne: ez törvényesen, az egész egyház beleegyezésével közzsinatban történjék. Mert ha valaki vagy az igaz tudomány főcikkeiben vagy a sákramentomokban vaktában valamely változást teszen, az a közzsinat idejéig a maga széniorától az egyházmegye lelkészei beleegyezésének is hozzájárultával, hivatalától megfosztatni fog.
VI. Üdvességünk egész módja, valamint az istennek és az ő akaratának ismerete a próféták és apostolok írásaiban van előadvs és összeirva. Minél fogva senki se merészkedják istennek azon igéjén kivül, mely a szentírásban foglaltatik, mást tanitani. Sőt hogy sokaknak hanyagsága megszüntettessék, tetszett a szent zsinatnak, hogy azok, a kiknek bibliájok nincsen, a lelkészségtől eltiltassanak.
VII. A ruhák használatában, valamint más külső dolgokban is szabadságot engedünk, ugy mindazáltal, hogy az egyházak lelkészei ruházatukban az illedelmet és hivatalukhoz illő tisztességet megtartsák. Tehát katonai vagy más illetlen öltönyt ne viseljen senki, hanem a ruhákban is a kegyességre, szerényságre és középszerüségre figyeljenek és kerüljenek el minden fényüzést.
VIII. Világosan parancsolja az apostol, hogy a kik lelkészek fognak lenni, elébb megvizsgáltassanak és ugy bocsáttassanak ki a munkára. Ennélfogva eltiltunk a tanítás tisztétől s a sákramentomok kiszolgáltatásától személyválasztás nélkül mindent, mindaddig, míg az egyház előtt tudományából és erkölcséből meg nem vizsgáltatik. Azt azonban megengedjük, hogy a széniorok a szent eskü letétele mellett valamely ismert kegyességü és feddhetlenségü embereknek hatalmat adhassanak a zsinat idejéig a tanitásra.
IX. A keresztelő bábák kiközösittessenek, és a közhatóság által keményen megbüntettessenek; mert valamint csak az egyházak lelkészei vannak e hivatalra kiválasztva: Máté XX VIII. és Zsid. V, ugy az asszonyok a Pál világos parancsa szerint Kór. XIII. és 1 Tim. II. a tanitástól és szentségek kiszolgáltatásától el vannak tiltva.
X. Valamint törvényes meghivás nélkül senki nem ronthat be tanitás végett az egyházba: aképen komolyan megtiltatik, hogy valaki ha évi határidejét betöltötte és azon egyháznak, melyben mint tanitó szolgál, igaz s elegendő okok miatt nem tetszik, magát erőszakkal vagy más tilalmas eszközökkel feltolja, hogy abban a helyben megmaradjon.
XI. A szuperintendens mindent a széniorok beegyezésével csináljon és semmit ne kisértsen tenni önkényéből. A közzsinat pedig minden évben egyszer, vagy sürgős szükségben kétszer is tartassék meg.
XII. A feslett erkölcsü ifjak esténként gyakorlott összejövetelei a hajadonokkal, bárminemü szín alatt megtiltasssnak, a menyecskék éjjeli vendégeskedásei és csintalankodásai pedig, a gyermekágyas öszszejöveteleknél megbirságoltassanak.
XIII. A lakodalmak tartását és házasok összeesketását a szombat és vasárnapokon megtiltjuk; mert meg vagyon irva, hogy a Szombat napot megszenteljed. Azonban az αταξια vagyis zavar kikerülése végett elhatározza a szentegyház, hogy a házasok, mielőtt összeeskettetnánek, a gyülekezet előtt a szószékről név szerint kihirdettessenek.
XIV. Csupán szabad és tisztes személyek eskettessenek össze házasságra. Az életkorukban nagyon különbözők pedig, avagy a hitves társukat elhagyó férfiak és nők ne eskettessenek össze, ha csak elébb magokat a közzsinat itélete alá nem bocsátták.
XV. Az egyházak lelkipásztorainak szabad elmenniök, ha meghivatnak, a tisztességes lakodalmi vendégségekbe, de a köznéppel a köz-, vagy a mint ők hivják, a királyi házba, s csapszákre ne menjenek, azokkal ne játszanak, ne igyanak; hanem példájokkal józanon s szerényen inditsák a vendégeskedőket a kegyességre és isteni félelemre s azokat a szokott szemtelenkedésről és buja táncokról beszéljék le. Midőn pedig a hangászok és cimbalmosok megjelennek, hogy az illetlen táncoknál szolgáljanak, a lelkészek magok keljenek fel és távozzanak el, nehogy jelenlétökkel azt a fajtalankodást megerősíteni látszassanak. Tób. VIII és IX az isten félelmével gyakorolták a lakodalmi vendégségeket.
XVI. Azon lelkipásztorokat, a kik meggondolatlanul, helyes ok nélkül, ellenszegülésből maradnak ki a zsinatokról és főnökeiknek nem akarnak engedelmeskedni, a széniorokat ugyan hat, a többieket három forint birságra büntessék; hogy az egyházi szolgák dacolása miatt az ártatlan hallgatók ne fosztassanak meg az isten igéjétől.
XVII. A lelkészek magokhoz illő terhet vállaljanak az egyházakban és az általok el nem birhatót kerüljék. Ha egy városból vagy faluból megélhetnek, ne kötelezzák el magokat többeknek a fizetés vagy rút nyereségért. Azonban a lelkészek hiánya miatt megengedjük, ha egy három falunak élén áll, hogy sürgős szükségben másoknak is szolgáljon, nem azért, hogy kalmárkodjék az isten igéjével, hanem hogy gyümölcsöztesse azt és építse az egyházat.
XVIII. Egy lelkipásztor se hatoljon be vaktában a szomszédok vagy mások hivatáskörébe, hanem tartsa magát kiki saját hivatala határai között; s ne is tanitson és házasokat se kössön az ünnepélyes esküvel össze egyik se másutt, ha csak a törvényesen vállalkozott lelkipásztor engedélyével nem, vagy midőn azt a kerülhetlen szükség igényli. És azt is hozzá teszszük, hogy a lelkipásztorokat, kivált esztendejök betöltése előtt, akár a hatóságok erejére támaszkodva, akár tilalmas fortélyokat használva az ő helyökről el ne zavarja senki. Ki másként cselekszik, azt az egyház eltiltja a lelkészségtől.
XIX. Ne hagyja el senki szolgálatának törvényes határideje előtt a maga egyházát, hanem ha betöltötte esztendei pályáját, annak a széniornak tudtával, jó akaratával és engedelmével változtassa meg helyét, a kinek alatta van; a ki ellenkezőt tenni merészel, hivatalától megfosztassék.
XX. Az egyházak minden egyes széniorai és presbyterei a hűségökre, kormányzatukra bizottakat biztos lajstromban tartsák és ezek elöljárói legyenek, hogy a széniorok közt zavar ne essék, hanem mindenik azokat kormányozza, a kik az ő megyéjében élnek. És egy szénior se bitorolja a közzsinatra való meghivás tisztét a szuperintendens és a többi széniorok tudta nélkül s ne legyen másokat összehívni hatalma, hanem csak azokat, a kik az ő saját széniorsága alatt vannak.
XXI. Míg az előbbi lelkipásztorok törvényesen kielégitve nincsenek és egyházukat engedély mellett el nem hagyták, az ujak azokra rájok ne költözzenek és őket felváltani ne merészeljék. Kik másképen cselekednek, hivataluktól felfüggesztessenek.
XXII. A lelkipásztorok csillagok, világ világossága és föld föld sava: minél fogva a magok egyházuk előtt szent és feddhetlen élettel, tiszta tudománynyal tartoznak járni. Nevezetesen pedig: minthogy igen rút vétek a lelkészekben a részegség, a kik sokak botrányára részegeseknek találtstnak, egy évi határidő alatt hivataloktól megfosztatnak. Ugyanezt kívánjuk mondatni – ezt határozzuk - az iskolaigazgatókról is.
XXIII. Hogy az egyházban mindenek illően s jó renddel legyenek, nem egy helyen parancsolja az apostol. Ezért a szentegyház törvényesen rendeli, hogy a sákramentomnak, urvacsorának és keresztségnek kiszolgáltatása és a házasok összeesketései, nyilvános helyen, délelőtti órákon tisztességesen és törvényesen történjenek. A kik másként cselekesznek, azokat szénioraik a zsinat idejéig hivataluktól el fogják mozdítani.
XXIV. Az egyházak lelkipásztorainak, a kik az egyházakat kormányozzák, az iskolatanitók tisztes és kegyes függéssel engedelmeskedjenek, és az azoknak tartozott tiszteletet megadják. Lelkipásztoraikat fondorkodásaikkal és igaztalan vádaskodásaikkal a nép előtt ne terheljék, sem azoknak akarata és engedelme nélkül a magok határaikon kívül ne csapongjanak, hanem valamint feddhetlen életökkel, úgy a tanításban való szorgalommal vezéreljék a hűségükre bizott hallgatókat; és a zsinatokon a magok lelkipásztoraikkal megjelenni el ne mulaszszák.
XXV. A tanítás szolgálatától idegenkedő iskolaigazgatókat, kik csupán rút hasznot s nyereséget vadásznak, nem vesszük be. Hasonlag eltiltjuk a részegeskedőket, fajtalanokat, rendetlen éltüeket és a koborló bohócokat.
XXVI. Viszont az egyházak lelkipásztorai legyenek összeköttetve, legyenek egyenlők iskola igazgatóikkal a keresztyéni szeretet kölcsönös köteléke, a valódi kegyesség és igazhitüség egyetértése, és igy az egész élet becsületességének s az erkölcsök épségének öszhangzása által, és az azok iránt mint az isten házában tiszttársak iránt tartozott jó akaratjokat, pártfogásukat és az egyház szabályainál fogva őket megillető táplálékokat tőlök meg ne vonja egyikök se. Minden bárminemű vádoskodók pedig, vagy a tisztes személyeknek gyalázói, a más jó hírének s életének rágalmazói keményen rendre utasitandók és büntetendők. A gúnyiratok és mást gyalázó levelek írása letétel büntetése alatt kerülendő.
Ha valami ez összevontabb kánonokban fel nem találtatik, azért az olvasót a terjedelmesebb cikkekhez utasitjuk.
XXV.
CSEPREGI ZSINAT,
1587-dik évben.Még fennállott a reformátusok és lutheráuusok Fertő és Balaton közötti közös egyházkerülete, midőn Beythe vagy Böjthe István 1578-dik év március 12-dik napján, mint azon egyházkerület szuperintendense, Csepreg városában zsinatot tartott.
E zsinatban az itt következő 27 kánont terjesztette elő, a melyek ott elfogadtattak és meg is erősittettek; a mint következik:
I. Minden predikátor szorgalmasan feleljen meg a maga hivatásának, tanitson, a templomi közimákon mindig megjelenjék, a másként cselekvők jelentessenek fel.
II. Lelkészi állomásán kívül senki se futkározzék, sem pedig a más vetésébe sarlóját ne vágja, nehogy a fel sem vett atyafiak az övéiktől is megvettessenek. A ki másként cselekszik, esperesétől három forintra büntettessék, mely pénz a zsinat idején való közélelmezésre fordíttassék.
III. Az egyház lelkipásztora legyen feje saját házának; családját isteni félelemmel kormányozza, hogy szomszédainak s az idegeneknek jó például legyen, a ki másképen tészen, az az esperesétől megbüntettessék.
IV. Az egyházi szolga ne legyen részeges, viaskodó, játékos, hizelgő, lator, uzsorás, sem pedig vagyon után esengő.
V. A ruházatban, életmódban, járás-kelésben, társalgásban magát se meg ne alacsonyitsa, se nagyravágyó és dicsőség kívánó ne legyen.
VI. Magától kigondolt uj rendszabályokat senki ne tegyen, a visszaéléseket meg ne erősitse, előljárói testületének botrányára ne
legyen. A ki nem engedelmeskedik, három forintra büntettetik; ha meg nem jobbul, letétetik.
VII. Az egyháznak igaz, bevett hitvallásában mindenki megmaradjon, tanitsa, hogy a Krisztusban van egyedüli idvességünk, és kerüljön minden babonát. A ki a bálványozásra hajlott, többé vissza nem vétetik.
VIII. A lelkészek a szitkozódásoktól és átkozódásoktól tartózkodjanak, ne civakodjanak, sem pedig világi és hozzájok nem illő szolgálatokba ne vegyüljenek.
IX. Felsőbbjeiknek, az egyház által rendelt tisztviselőknek engedelmeskedjenek; és midőn hivatnak, jelenjenek meg. A makacsokat hat forintra kell büntetni.
X. A szentirásból naponként olvassanak egy vagy két részt; tanulják meg azt, kiváltképen a Pál leveleit.
XI. Esperese tudta nélkül lelkészi állomásáról senki más helyre ne költözzék, sem más hivatalt ne vállaljon.
XII. A zsinatokon mindig megjelenjenek, az első ízben távollevőket három forintra kell büntetni; azokat pedig, kik azt másszor is próbálni merik, le kell tenni.
XIII. Az iskolatanitók lelkipásztoruknak engedelmeskedjenek és tisztökben szorgalmasan eljárjanak.
XIV. Az iskoláknak és kollégiumoknak minden tanítói a nagyobb tanulókkal együtt legyenek jelen mindig a zsinatokon, ugyanazon törvény szerint, mint az egyházak lelkipásztorai.
XV. Urnapokon reggel prédikációkat tartsanak, vagy az evangeliomokból, vagy a prófétákból. Ebéd után pedig vagy a Pál leveléből kell magyarázatot tartani, vagy a gyermekekkel kell a kátét felmondatni.
XVI. A népesebb gyülekezetben legalább hetenként kétszer beszédeket kell tartani és a kátét tanitani.
XVII. A tudományos oktatásokat az iskolákban el nem kell hanyagolni, hanem a rektoroknak mindenütt szorgalmasan végezni, az ifjuság a vallásban és a nyelvtan elemeiben kiképeztessék.
XVIII. Évenként legalább kétszer zsinatot kell tartani és ottan mindnyájoknak meg kell jelenni.
XIX. A szuperintendens mindnyájok életéről szorgalmasan tudakozódjék és espereseivel együtt őrködjék, hogy senki cégéres bűnökbe ne essék.
XX. Senki se merészeljen az egyházakban prédikálni az esperesek engedélye nélkül és senki se merjen sákramentomokat szolgáltatni nyilvános felavatás nélkül.
XXI. Az igehirdetők a világiakkal a törvényszék előtt ne perlekedjenek, sem pedig ne ügyvédeskedjenek.
XXII. Ha közülök valaki kegyuraitól vagy pedig a világiaktól megkárosittatik, keresse meg a végett a maga esperesét, a ki őket hívja össze és ügyöket intézze el.
XXIII. Ha a lelkipásztorok közhelyen részegen találtatnak, első izben három forintra büntettessenek, s ha másszor is azt próbálják, letétetnek.
XXIV. Azokat az iskolatanitókat, a kik részegeskednek, közhelyen dobzódnak, és még ha lelkészöktől egyszer-kétszer megintetnek is, eszökre nem térnek, iskolatanitói hivataloktól meg kell fosztani.
XXV. Azt a lelkészt, a kit uzsoráskodásban találnak, hivatalától egy egész évre fel kell függeszteni.
XXVI. A házassági ünnepélyeket, minekelőtte a házastársak összeeskettetnének, ki kell hirdetni; a kik máskép cselekesznek, azokat három forint büntetésben kell elmarasztalni, és a lakodalmakat Urnapokon nem kell tartani.
XXVII. A felavatandók a tisztelendő atyafiság élelmezéséről gondoskodjanak s tisztességesen intézkedjenek. Hssonlóképen azok, a kik részére ítélet szolgáltatik is, fejenként egy forintot fizessenek. Igy kell a többiekről is intézkedni.
Kelt Csepregen, (1) márc. 12-dik napján 1587.
(1) Ugyan e városban történt négy év mulva 1591. jun. 2., 3.) a lutherán urvacsorai nézet felett legfőkép Beythe és Skultéti Szeverin bártfai uj lelkész közt az a sajnoshirü csepregi szóváltás, mely a méltatlanul megsértett Beythe lemondása folytán e közös egyházkerületnek véget vetett, és a reformátusok külön szakadását eredményezte.
XXVI.
NAGYKÁROLYI ZSINAT,
1591-dik évben.Draskovich György győri püspök és királyi helytartó adta ki először Magyarországon a rendeletet, hogy az 1582. év október 4-dik napjától fogva az uj XIII. Gergely-féle naptár szerint kell az időszámitást megkezdeni. De az ellen magok a római katholikusok is oly ellenszegüléssel viseltettek, hogy midőn annak életbeléptetését Rudolf király az 1583-ki zajos országgyűlésen sürgette, a rendek mit sem akartak róla hallani. Sőt még akkor is, midőn az 1587-dik év november 14-dikén a királyi teljhatalommal ellátott Ernő főherceg a király nevében indokolva felhivta a rendeket, hogy mondják ki, miszerint ezentul Magyarországon egyedül az uj kalendáriom használtatik: a rendek a király kivánatához képest nem ellenezték ugyan, hogy az uj naptár vétessék használatba; de akkor is, egyrészt a pápa hatalmát nem akarván az országban nevelni, másrészt a protestánsok féltékenységét is óhajtván kimélni, határozottan kijelentették, hogy ezen uj naptárt senki más, hanem egyedül a király tekintélye alapján fogadják el; azzal a kikötéssel azonban, hogyazok az okiratok, melyek eddig a régi naptár szerint keletkeztek, érvényesekül tekintessenek. Mindennek dacára a protestánsok e naptárt tényleg el nem fogadták, sőt még az 1591-dik év február 1O-dik napján is 12 egyházmegye képviselői gyültek össze Nagykárolyban, hogy ellenszegülésöket hitelveiknél fogva igazolják. Nevei az egybegyülteknek előttem ismeretlenek, azonban zsinatuk határozatát a Szilágyi Bénjámin István synodaliái közt, egy igen régi kéziratban feltaláltam, melynek hü fordítása itten következik:
Az isten igéje szerint reformált magyarországi egyházaknak a károlyi egyetemes zsinatban 1591-dik év február 10-dik napján hozott itélete, melyben komoly okait adják, miért nem lehet a Gergely-féle nap-
tárt az egyházban elfogadni. Melynek aláirtak a borsodi, ujvári, (abauji), zempléni, ungvári, ugocsai, beregi, szabolcsi, baranyai, pesti, túri, makói, nyiri, károlyi, máramarosi, érmelléki, bányai, szatmári, szilágyi, váradi, debreceni egyházmegyék.
Ez a naptár tizenharmadik Gergely római pápától származott, a honnán gergelyinek is neveztetik. Annakokáért a pápa abban a bullában, mely e kalendáriomhoz van csatolva, magát nyíltan az egyetemes egyház fejéül és pásztorául mutatja be, és ezt az ő kebelének mélyéből merített naptárt apostoli teljhatalmával, melyet magának igényel, parancsolja rá az egész egyházra, hogy az ezen ő naptárát fogadja el. Mely felől azt hirdeti, hogy az a pápai breviárium része, s azt állítja, hogy az a tridenti zsinat kiegészitéseül rendeltetett, oly célból és kinézésből, hogy az ünnepnapok rendesen tartassanak, és hogy nemcsak a husvét ünnepeltessék meg tartozott idejében, hanem hogy a szenteket is az év azon meghatározott napjaiban tiszteljék, a melyen azok ez életet bevégezték, a mi az e bulla által megerősitett bréviariumban van. Mert ők azt erősítik, hogy ha azoknak emlékét nem épen azon napokon és az abban előírt időben tisztelik s ünnepet nekiek nem akkor szentelnek, azzal az ő tiszteletöket igen megkevesbitik és méltóságukból sokat levonnak. E felett, a mint mondja, az Urtól neki adott hatalommal kér, követel és int minden hatóságot, felsőket és alsókat, a felséges Rudolf római királyt, és a több királyokat, fejedelmeket és köztársaságokat, és megparancsolja, hogy ezen ő naptárát (melyet jeles műnek nevez) adják ki, tartsák meg a keresztyén népek közt az ünnepek megülésében fenntartandó öszhangzás végett (a mi a tapasztalat szerént másként van). Vegyék be és gondoskodjanak, hogy azt minden ő alájok vetett népek is fogadják kegyesen, tartsák meg sértetlenül, még pedig a kiközösités büntetése alatt. Mert azok, kik ellenkezőleg mernek tenni, tudják meg, hogy a mindenható isten, a szent Péter és Pál apostolok haragját vonják magokra. Ez a bulla foglalatja.
Melyeket ha valaki mind figyelmesen meghallgat és elméjével komolyan megfontol, könnyen átláthatja, hogy több okok vannak, a melyek miatt e Gergely-féle naptárt az isten igéje szerint reformált egyházak elfogadni semmi szin alatt nem tartoznak és nem is képesek; mert a római pápa e bullájában először is azt állitja, hogy a
naptár ezen kijavitása és kihirdetése az ő pápai tisztének gondjai közé tartozik, de a dolog maga szól és több évek tapasztalata tanítja, hogy a római pápa a reformált egyházaknak nem pásztora, hanem esküdt ellensége; a ki csak azért jött, hogy a bárányokat, melyeket a pásztorok fejedelme saját vérével megváltott, szétszórja és magával a poklokra vigye. Ezért, hogy bennünket ugy ne nézhessenek, mint a kik az egyház ellenségét pásztorunkul elismerni, avagy magunkat az ő pásztori tiszte gondjai alá vetni akarjuk, ugy itéljük, hagy az ő naptárát nekünk semmi módon sem kell elfogadnunk.
Második okunk, mert azon bullában apostoli teljhatalmával parancsolja az egyháznak, hogy ezen ő naptárát minden nép vegye be és tartsa meg sértetlenül. A melylyel magának joghatóságot követel és elveszett uralmát keresi, mint más keresztyén országokban, ugy Magyarországon is, vagy hogy helyesebben szóljunk, zsarnokságra vágyik a Krisztus egyháza felett. Mi pedig ezen ő hatalmát, mint önkényüleg parancsoló hatóságot, isten országában elismerni sem nem akarjak, sem nem tudjuk. Minthogy azt magának nem törvényesen, hanem különféle cselszövényekkel és erőszakkal szerezte, sőt ragadta magához. A császár-gyilkos Fókás adván azt, kinek az adományozásra joga nem volt, a mit a hitelt érdemlő történetírók egyhangulag bizonyitanak. Azt pedig, a mivel valaki nem bír, mimódon adhatná joggal valakinek. És mégis, midőn az isten haragja a hálátlanság és az isteni ige megvetése miatt az egyház ellen tartott, ezt a zsarnokságot nemcsak a püspökök ellen gyakorolta, hanem tovább menvén, római császárokat, királyokat, fejedelmeket vetett alá magának és a maga zsarnokságának, elannyira, hogy (a mi szégyen és fájdalom) azoknak nyakára hágott. Ez elvesztett szabadság visszaszerzésén mesterkedik, erre vágyik, erre ohajtozik és keresi az utat, megkezdvén azt ezen ő naptárán. Hogyha ez szíve óhajtása szerint teljesedik, nagyobbakat próbál és fog kezdeni. Ennélfogva nekünk minden alkalomra kell figyelnünk, hogy azt a hatalmat és hatóságot, melytől isten kegyelméből megszabadultunk, magunk és egyházaink felett neki meg ne engedjük. Mert a római pápa álnokul s mintegy földalatti lyukakon kíván előhatolni és óhajtja országa előfalait kiterjeszteni, midőn magának a parancsoló hatalmat követeli, mely hatalom rendeleteit minden rendü és rangu embernek el kell ismerni. Tehát a kik az ő naptárát elfogadják, azok őt urokul látszanak elismerni, s mit a pápisták cselekesznek, akik az
ő parancsainak engedelmeskednek. Azokra is fog ezután még oly terheket is rakni, melyeket többé levetni, miután egyszer a jármot elfogadták, képesek nem lesznek. Mert ez az előjáték, melyet ravaszul szerzett, hogy mint a mások, ugy a magyarok lelkét is megkisértse, ha vajjon visszavonhatná-e őket a régi szolgaságba.
Nem kell itt azoknak szavára hallgatni, a kik nem pirulnak azt állítani, hogy politikai ügy az, midőn e naptárnak bevétele tárgyaltatik. Mert nem a vásárok, kereskedés, itélethozások napjai és a törvényszéki ügyek végett, hanem az egyházi ünnepélyek és az egyházban megtartandó ünnepnapok miatt s azért hirdettetett ki e névtár, hogy a megholt szentek ünnepei rendesen megtartassanak és azokat a megszabott és kitűzött napokon tiszteljék. Őszintén megvallja ezt maga a pápa e bullában, midőn e naptárát a pápai breviárium részének nevezi, mely szerint a templomi szent szolgálatokat teljesíteni, a cselekvényeket végezni kell, és a trienti zsinat kiegészitésének mondja, mely azért készült, hogy a templomokban és egyházakban rendesen s a kellő időben és napokon tartsák meg a szentek ünnepeit. A melyekből nyilván van, hogy e Gergely-féle naptár épen nem valami, az egyházra semmiben sem tartozó polgári, hanem valóban egyházi naptár. Minélfogva Erdélyország fonákul tette, hogy magának azt a jogot és hatalmat vette, a mely szerint e Gergely-féle naptárt a lelkészek megkérdezése nélkül az egyházra kényszeritette. Mert valamint nem volna helyeslendő, ha az egyházak lelkészei a polgári ügyek kezelését, a hatóságok kizárásával, magokhoz vennék, ugy a polgáriaknak sem illett az egyháziak kizárásával, az egyházra vonatkozó ügyekben, a milyen a Gergely-féle naptár is, a mint már feljebb megmutattuk, valamit az egyházra ráparancsolni. (1)
Mert valamint hajdan az isten a maga társadalmában főpapot és bírót tett, a kik minden időben előljárnának és az ügyet együtt vizsgálnák meg: ugy akarta azt is, hogy együtt tanácskozva, egyesült igyekezettel végezzenek mindent a polgári és egyházi személyek. Minthogy pedig a kegyes polgári hatóságok és más rendek, valamint az egyházak tanítói egyaránt kiváló tagjai az egyháznak és az igaz egyház lelkészeit leginkább érdekli, hogy az egyházi ügyek elintézésé-
(1) Hermann D., Annales Eccl. Transil. 118. 1. azt mondja, hogy az 1590. nov. 23. zsinaton vitatkoztak e tárgy fölött s fogadták el e naptárt a (soha nem conformis) szászok, s ugy lett bevéve 1591. jan. 1. az ország lakói gyülésében a Gergely-féle naptár.
nél jelen legyenek, mint a kik ezeket másoknál jobban értik: őket az ily rendelkezésekből sehogysem kellett volna kizárni. Mert nem csupán magok a polgári előljárók és rendek teszik az egyházat, hanem ha kegyesek is, csak tagjai annak, ugy a szertartásokról és más egyházi dolgokról is nem csupán magok, hanem a többi tagokkal együtt - kik között kiválók az egyház lelkészei – tartoztak volna intézkedni.
Meg kell tekintenünk mi célból s mi szándékkal szerkeztetett és sürgettetik annyira e Gergely-féle naptár, hogy egyedül csak a szerint lehet az ünnepeket és minden szent dolgokat rendesen s mindegyiket a maga idejében végezni. De az ünnepek és szentnapok nem csak a husvét, melylyel a Krisztus halálból lett feltámadása emlékét ünnepeli hálás szivvel az egyház, hanem az összes szentek napjai is, kik bőjtökkel, ünnepekkel, imádságokkal tiszteltetnek és hivatnak segitségül, hogy a magok érdemeivel és könyörgéseikkel (t. i. forma-szerinti szavai minden ugynevezett szentekről való collektáknak) járuljanak közbe a szegény bűnösökért. Mert ha nem az ő megszabott kellő idejökben és napjaikon tiszteltetnek, az a tisztelet és segélyül hivás (a pápa véleménye szerint) alkalmasint hiábavaló lesz, s nem is lesznek a szentek otthon, hanem távol, s tisztelőiket a könyörület szemével nem nézik, vagy meg nem hallgatják, hacsak nem annak idejében keresik őket. Tehát a századok mindeddig bár fenhangon, de hiában hivták-e segélyre az ő pártfogóikat és segitőiket? hiába tartották az ünnepeket? hiába tisztelték s hivták segitségül az ő szenteiket, a meghalt emberekét, bőjtjeikkel, ünnepléseikkel és könyörgéseikkel? avagy mit kell reménylenünk a pápák és mindazon többiek üdvéről, kik a hátrahagyott századokban éltek? Hogyha pedig mindezeket, a melyeket mondtunk, azok a régi kalendárium szabványa szerint is az üdv veszélyezése nélkül tehették és végezhették: kérdem, mi szükség volt ez igazitásra, vagy inkább ujitásra.
Már pedig minő bálványkórság az, hogy az ember nem elégszik meg az egy Krisztus érdemével, és azt mondja, hogy az az idvességre nem elégséges, s hogy a Krisztus nem alkalmas vagy nem elegendő közbenjáró, közvetitő, engesztelő, ügyvédő, megváltó, – az istennek ama báránya, a kire helyezte isten minden mi gonoszságunkat, ki a világ bűneit eltörli s vérével minket minden bűnből megtisztit, a kin kivül nincs semmi idvesség, ki az ő örök atyjának jobbján ül, hogy közbenjárjon mi érettünk; hanem az ő érdeme, közbenjárása és párt-
fogása társaságába fel kell még venni a meghalt segitőket is, a mint az ő tudósaik irják. Hogy ez az ember teremtése óta legrutabb bálványkórság helyesen gyakoroltassék, azért találtatott fel a naptár: azt maga a pápa bizonyitja ezen bullájában. Mintha a tizenharmadik Gergely elődeinek, a kik nem a tartozott időben s nem az illetékes napokon végezték a szent dolgokat, s nem is helyesen tisztelték a meghalt szenteket, minden munkájok füstbe ment volna. E bálványkórságnak ablakot nyitnak, sőt alapot vetnek, a kik ez uj naptárt, a mint ők hivják, vagy magok elfogadják, vagy elfogadás végett másokra tolni törekszenek.
E mellett azt tanitják a bölcsek, hogy a társadalomban vagy egyházban semmi változtatást nem kell tenni, ha csak annak kiváló haszna, vagy valami rossznak másként kikerülhetetlen szüksége nem mutatkozik. Ennek a Gergely-féle naptárnak pedig sem oly nagy szüksége, sem oly haszna nincsen, hogy azért az egész keresztyén világot fel kellene zavarnunk.
Mert ennek legnagyobb okául is azt jelzi a pápa a maga bullájában, hogy a husvét napja azon időben tartassék, a melyre azt a niceai zsinat kitüzte: tudniillik a tavaszi éj-nap egyenlőséget követő legközelebbi urnapon; hogy tudniillik a zsinatok tekintélye megmaradjon. De ez az évnek, avagy csak a husvétnak sem tökéletes kijavitása, hogy t. i. megfelelne annak, a melyet a Krisztus az ő apostolaival együtt ünnepelt, hanem mégis eltér attól nehány nappal. De nincs is rá szükség, hogy annak teljesen és mindenben megfeleljen. Mert ez sem nem Krisztus urunktól, sem nem ezektől szereztetett uj testamentomi hagyomány, vagy végzemény, hanem mózesi, annálfogva ránk semmit sem tartozik. Sőt épen ellenkezőt találunk az apostolnál, a ki ezt mondja: A napokat megtartjátok, és a hónapokat és az időket, és az esztendőket. Félek rajta, hogy ne hiában fáradtam légyen ti köztetek. Ismét: Senki titeket ne kárhoztasson az étclért vagy italért vagy az innepnapokra nézve.
Azért bár az és egyházban különböző napokon tartották is a nap keleti és nyugoti részeken a husvét ünnepét, nem támadt a felett semmi versengés vagy visszavonás, mindaddig, mig Viktor római püspök az Ur 190-dik éve körül fel nem kelt, s a vele nem ünneplő és a husvét ünnepét más napon tartó összes keleti egyházakat mint eretnekségbe esetteket ki nem közösitette; a honnan az egyházban szörnyü szakadás és a legnagyobb háborgás támadt, mely egész a Nagy
Konstantin idejéig, jelesen 125 évig tartott. E kevély Viktor nyomdokait követte Gergely; s hogy magának halhatatlan nevet szerezne, kiadta ezen tökéletes naptárt (mint azt nevezi), melylyel az egész világot felháboritotta. Mert ki tudná kimagyarázni vagy elszámlálni, mennyi nehézség, és az itéletekben, történelemben, adóslevelekben és más kötelezvényekben, vásárokhan, adófizetésekben, földmivelésben, minden polgári dolgokban és az egyházi ünnepek tartásában mennyi zavar következett a naptár e megváltoztatásából. Midőn ugyan az az ünnep, legyen az változó vagy változatlan, itt ezen a napon, másutt ezután 11 nappal tartandónak vitattatik. Viszont pedig, mikor a régi annyi századokon át használt kalendáriomból se az egyházra, se a köztársaságra, se a gazdászatra, se a kereskedelemre, sem pedig a törvényes igazságszolgáltatásra semmi kár nem háramlik: nem kell azt vallami csillagászati hibáért megváltoztatni, hanem inkább megtartani.
Továbbá azt is meg kell gondolni, hogy a római pápának és Antikrisztusnak járma az isten igéjéből vett tudomány által Magyar- és Erdélyországban széttöretett, s hogy mi nem csak szabadságba helyeztettünk, hanem ezen szabadságunk a fejedelmektől helybenhagyatott, szentesittetett és ünnepélyes esküvel is megerősittetett; mely szabadságunknál fogva a pápa egyházi ügyekben való hatósága az isten igéjével reformált egyházak felett teljesen eltöröltetett. Micsoda szemmel merészeli tehát mi tőlünk kivánni, sőt parancsolni nekünk, hogy mi az ő kedvéért ezt az ő naptárát bevegyük és az ünnepeket ő vele ugyanazon időben és napokon tartsuk. Bizony senki nincsen, a ki be ne látná, hogy ezen ő szabadságát, mentességét és kiváltságát elveszti és a pápa urnak engedi, s magát hallgatagon annak aláveti, a ki ezen ő naptárát elfogadja; melyet a kiközösités büntetése alatt, mint a szolgaság szükséges jármát, a magyarok nyakára is rátenni saját küldöncei által is igyekszik. Mert a ki valamit mások által tesz is, azt ugy nézzük, mintha maga tette volna. Ezek mellett ki nem látná, hogy az erőteleneket is tekintetbe kell venni, valamint azon botrányokat, melyek e Gergely-féle naptár bevételéből, az ünnepek megváltoztatásából vagy ujitásából szembetünőleg származnak és következnek. Mert ugy látszik, hogy a kik ezt elfogadják, összejátszanak az ellenségekkel, s nemsokára a tudomány egész tartalmát a szertartásokkal és ünnepekkel meg fogják változtatni, s ha az átlépésre erősebben sürgettetnek, az ellenség táborába
és zászlója alá át fognak menni; hogy elmellőzzük, miszerint e közben az ellenség is ebből erőt fog nyerni és az ily lelkekkel növekedni, ha annak alkalmatlansága [kellemetlenkedése] és dühe előtt magát megadja az ember.
Végre állhatatlan lélek bizonysága lenne az adott esküt a legjobb és szükséges dolgokban megszegni, s azokat, a kikhez becsületes ügyben csatlakoztál, hütlenül elhagyni. S nem is tagadhatná, bár ki mint akarná, a legkevésbé sem, hogy a mi igen dicsérendő és boldog emlékü elődeink, ugy a magyar- mint az erdélyországi lelkipásztorok, kik közül ugyan már ma kevesen élnek, a többiek pedig az Urban elaludtak, egyező értelemmel és akarattal, nemcsak a magok, hanem minden mi lelkipásztoraink nevében megesküdtek és az isten igéjéből reformált helvét egyházak hitvallásának ezelőtt körülbelől harminc évvel a tarcali zsinatban aláirtak, még pedig annyira nyilvánosan, hogy a mi azokkal való egyetértésünk Németországban sajtó utján is több izben kihirdettetvén, az egész keresztyén világ előtt ismeretessé lett. De a helvét egyházak s azoknak lelkipásztorai és egyházi szolgái, a kiket mindnyájokat, mi, atyáink és tanitóink gyanánt méltán tisztelünk, becsülünk, sőt Szászország, Misnia, Thuringia, rajnai Palatinatus, Svévia, Márkhia, Pomerania, Skót-, Dán- és Angolországgal együtt e Gergely-féle naptárt a legkisebb részben sem fogadták el, vagy gondolták elfogadandónak. Hogy avagy csak ebből is kitüntessük hamisságukat, és a legnyilvánosabban hazugsággal vádolhassuk azokat, a kik azt lármázzák, hogy e naptár már minden keresztyén tartományokban és országokban be van véve. Annakokáért, hogy azt ne véljék, miszerint mi, a mi szüléinktől és tanitóinktól s ennélfogva a mi reformált egyházainktól elpártoltunk: mindnyájan egyhangulag s egyértelemmel azt itéljük és valljuk, hogy e Gergely-féle naptárt nekünk csak egy pontjában sem lehet elfogadnunk.
De tán azt mondja valaki, hogy ha nem is a pápa kedvéért, a ki sokaktól kárhoztatva van, mint Antikrisztus, hanem a polgári hatóság szavára el lehet fogadni e Gergely-féle naptárt. Mi pedig másképen értünk és itélünk: az oly hatóságoknak nincs ez a hatalma és joga, és azt hivataluk természeténél fogva sem tehetik. Mert ki hallotta valaha, vagy hallja, hogy a polgári előljáróság helyhatósági jogának tartsa az ünnepnapok felől való rendelkezést, hogy miképen és mikor kell azokat megülni s mikor nem. Hanem az egyházi rendelkezések közé tartozik, hogy megszabják mit, mikor és miképen kell az egyházban tenni, mely ünnepeket, minő napokon és hogyan kell
megülni. Honnan van hát e hatalmuk? Bizony nem másunnan, mint a pápa parancsából, a ki ezt nekik szükségesképen meghagyja, hogy általok a parancsoló hatalmat maga bitorolhassa, a melyhez azonban semmi joga nincsen.
Még egyet!
Miért annyira helytelen e kivánat. Mert másként ugyanezen módon a pápaságnak más szertartásait is, ha azt a hatóság a pápa izgatásából parancsolná, be kellene venni.
XXVII.
KERESZTURI ZSINAT,
1593-ik évben.E zsinatnak, (mely az 1593-dik év január 31-dik napján Bodrog-Kereszturon tartatott) tiltakozó levelére Szilágyi Benjámin István synodaliái közt találtam, s két tekintetben látom azt figyelemre méltónak. Először, mert a külön egyháztestületek elöljárói jőnek benne össze a közös baj megakadályozása végett szabadon, s még a tiszántuli püspök is egyik esperes elnöklete alatt. Tehát erős volt bennök a közszellem és több a testvériség, mint az uralomvágy. Másodszor, mert atyailag gondoskodtak nemcsak a hazában, hanem a hazán kivül lévő növendékeiknek is becsületéről, jólétéről, erkölcséről. A szöveg ez:
Az isten Magyarország tiszáninneni és túli részeiben levő egyházainak Kereszturon tartott szent zsinata, egyenkint és összesen mindazoknak, kik e levelet látni fogják, tisztelő üdvözletüket előzetesen kifejezvén, hivataluk ajánlása mellett üdvöt kivánnak.
A magyar nép s nemzet isten kegyelméből mindeddig bármely külföldiek előtt nemcsak az igazság igaz hitvallásáért, hanem mind házánál, mind kivül gyakorlott illedelmes társalgásáért becsületben volt. Hanem most némelyeknek mértékletlen költekezése és tékozlása miatt annyira ment a dolog, hogy többek előtt nemzetünk jó hirét veszélyeztetve látjuk. Minélfogva gondosan megfontolván, hogy e bajnak mimódon állhatnánk ellent, mindnyájunk közakarata szerint ugy láttuk jónak, hogy e levelünkkel mind a Vittembergában és Heidel-
bergben időző és időzendő nemzetünkbeli tanulókat, mind pedig az ottani akadémiák tanárait s azon községek polgárait figyelmeztessük és intsük, hogy mind amazok ugy mérsékeljék költekezéseiket, hogy vesztegetésökkel oly szorultságba ne juttassák magukat, melyben nagy adósságok vagy kölcsönvett pénzek által megterhelődjenek. Mind pedig ezek kelletinél nagyobb hiteladásuk által okot és alkalmat ne szolgáltassanak azoknak, hogy oly nevekkel illessék őket, a melyekből nemzetünknek vagy valami gyalázata vagy kellemetlensége származzék. Gondolják meg e mieink, hogy ők a külföldön tanulás és nem költekezés vagy hasuk végett élnek, és pártfogóik bőkezüségéből oda épen azon célból küldettek ki, hogy a tisztességes fegyelemhez és erkölcshoz szokva, hazájoknak és isten egyházának hasznosakká legyenek. De még a mi legszerencsétlenebb hazánk siralmas sorsát is helyezzék szemök elibe, hogy itt az oly sok és oly nagy kifosztások között a pénzszerzés módja, ha máskor valaha, most bizonnyára a legnehezebb; kiváltkép azoknak, kiknek szegény házuk s gazdálkodásuk a török uralom alá van vetve. – Többire, hogy azt is higyjék el, miszerint ha valaki az ilyen kegyetlenség miatt valami jószágát vagy szerencséjét elveszitette: mi ezen ünnepélyes ellenmondásunk kiadásával szabadok leendünk azok kárának bárminemű megtéritésétől. Mert tudva van, hogy az ifjuságnak még saját dolgai rendezésében is oly gyenge az itélő tehetsége, hogy valami rohamos meggondolatlansággal (csak azokról szólunk, a kik ilyenek) rohannak azokra is, a mik nékiek a legkevésbé használatosak. Mely tekintetből igen méltányos, hogy őket a tanárok és érettebb koruak tanácsa támogassa. -Minélfogva jónak láttuk mind a magyar kör szeniorának, azon eskünél fogva, melylyel tisztét elvállalta, szivére kötni, mind a vittembergi és heidelbergi tanároknak s községi polgároknak tudtul adni, hogy e mi tanácsunkhoz alkalmazkodni sziveskedjenek; nehogy másként cselekedvén, mind a magok, mind a mi kellemetlenségünket is tovább neveljék. Hogy mindnyájan boldogul éljenek, szivünkből kivánjuk.
Kelt Kereszturon, február kalendáját előző napon (január 31.) a keresztyén időszámlálás 1593-dik évében.
Ceglédi Ferenc, lelkész és zemplénmegyei esperes s. k.
Gönci György, a debreceni egyház esperese és a tiszántuli atyafiak szuperattendense az ugyanottani egyházak nevében.
Szegedi Tamás, lelkész és abaujvármegyei esperes.
Kállai Albert, lelkész s az ungvári egyházmegye esperese.
XXVIII.
FELSŐ-MAGYARORSZÁGI CIKKEK
az 1595-dik évből.Ismeretes mindenki előtt, hogy Magyarország felső részében a reformátió kezdete óta nagy számu ref. egyházak voltak, melyek a püspöki igazgatást nem fogadták el, hanem csak esperességekben egyesültek és saját szenioruk vagy esperesök igazgatása alatt éltek. Ezek voltak:
1. Az abauj-torna-sárosi egyházmegye (kassavölgyi esperesség), melynek a tizennyolcadik század elején, 8 körben 108 anya- és számos leányegyháza volt.
2. A borsod-gömör-kishonti egyházmegye, melynek ugyanakkor 6 körben 133 anyaegyháza volt.
3. Az ungi egyházmegye, melynek 117 egyháza volt.
4. A zempléni egyházmegye, melynek 4 körben 83 anya és sok leányegyháza volt.Ezen egyházmegyék később az 1633. év jun. 20-dikán Bodrog-Kereszturon tartott közös zsinatjokon szorosabb egyeségre, unióra léptek egymással, de tovább is csak espereseik kormányzata mellett maradtak, s noha a szatmárnémeti zsinat is 1646. évben VIII. sz. végzésében a püspökválasztást sürgette, sőt I. Rákóci György fejedelem is ugyanazt követelte tőlök: megmaradtak esperesi kormányzatuk mellett mindaddig, mig nem az 1734-dik évben az egész magyarországi ref. egyház négy kerületre osztatván, királyi parancsolatnál fogva püspöki igazgatás alá kellett magokat bocsátani.
Ezen megyékben, ha meghalt az esperes, levél által értesítették a szomszéd esperest, és az vagy maga, vagy egy másik tiszttársával szedte össze az atyafiak szavazatát, hirdette ki a megválasztottat s ugy eskette és avatta fel azt. A lelkészek avatását az esperesek vizsga és eskütétel után együtt teljesitették. Kánonaik pedig, amelyekkel éltek, voltak 1. a Károli Gáspár alatt Göncön 1366-ban hozott kánonok,
továbbá 2. az itt következő felső-magyarországi cikkek, melyeknek, ha szinte keletkezésök idejét és módját nem tudjuk is, hogy korán és hihetőleg még az általam használt példány kinyomatása előtt jóval keletkeztek, és átalános használatban voltak, kiállitásuk módja, többször lett kiadatásuk eléggé igazolja. A cikkek címe ez:
CIKKELYEK,
a melyek szerint igazgattatik az egyház Magyarország felsőbb részeiben.
MDXLV.(E cim, egy sokkal későbbi,jelesen l709-dik évi kiadásában e kánonoknak, igy van megbővitve:
Egyházi cikkelyek,
melyek szerint igazgattatik a Magyarország felsőbb részeiben egybegyüjtött helvét hittallást követő egyház.[A nyomatás helye, lapok száma egyik kiadáson sincs feljegyezve; az első A4. B5. és I. lap; mindenik kis 4d.]
Gondosan összehasonlitottam e mű két kiadását, s magában a kánonok szövegében nem találtam semmi eltérést, hanem a kiállitásban az a különbség van, hogy az elsőbb eredetiben a szentirási idézetek helyei a szélen vannak feljegyezve, az 1709-diki kiadásban pedig vezető betűkkel a cikkek szövegei alatt, és a márgóra a cikkek felzetei vannak nyomva, a melyek az előbbi kiadásban egészen hiányzanak. Itt e felzeteket a cikkek felibe, s a szentirási helyeket azok alá nyomattuk.)
ELŐBESZÉD.
Minthogy semmi emberi társaság, semmi állam, semmi község, sőt csak egy ház sem állhat fenn bizonyos törvények nélkül, hogy ott az erénynek valami jutalma s a bűnöknek valami büntetései ne léteznének: szükség, hogy a mi társaságunkat is szent törvények kormányozzák és igazgassák a) hogy az apostol kivánata szerint az egyházban, mely az istennek háza, mindenek ékesen s jó renddel legyenek, b) ugy a tudományban mint az erkölcsökben; s az élet kegyesen és szentül rendeltessék az isten dicsőségére és az egyházi szolgálat diszére.
a) I Tim. 3. 15. b) 1 Kór. 14. 40.
I-ső cikkely. Milyen isten és mi módon hirdetendő.
Elsőben is tehát megállapitottuk, hogy a próféták és apostolok által ismert igaz isten az, a kinek nevében megkereszteltettünk, a) jelesen az Atya, Fiu és Szentlélek, ki örök istenségének természetére, felségére, dicsőségére, munkáira és imádására nézve egy, b) de három személyiségére, és ezek tulajdonságaira nézve helyesen van megkülönböztetve. c) A ki azért ezen kivül más istent hirdet az egyházban, azt egy vagy két megintés után elmozdítandónak s kiközösitendőnek itélte a szentegyház. d)
a) Mát. 28. 19. b) Ján. 5. c) Ján. 5. 7. d) Tit. 3. 10.
II. A lelkészségre való meghivás bevárandó.
Senkinek sem szabad vaktában rohanni a szentséges egyházi szolgai hivatalra, a) hanem be kell várnia a meghívatást, ne hogy küldetlenül láttassék pályázni. b)
a) Jérém. 14. 14. És 23. 21. b) Róm. 10. 15.
III. A vizsgálat és felavatás gyakorlandó.
Az egyházi szolgálatra meghivottak valami módon meg ne kezdjék a szolgálatot sem a tanitásban, sem a sákramentomok kiszolgáltatásában, a) mig meg nem vizsgáltatnak és fel nem avattatnak, b) hogy nagyobb legyen a lelkészség tekintélye. c)
a) 1. Tim 3. 10. b) 1. Tim. 5. 22. c) 1. Tim. 3. 7. 10.
IV. A felavatás helye és ideje.
A felavatást nem magán, hanem közhelyen kell végrehajtani, a) a közzsinat idején és az összes közönség beegyezésével, hogy valakinek valami sérelmére ne essék.
a) Csel. 1. 15.
V. Milyenek a lelkészségre méltán felveendők.
A lelkészi szolgálatra nem kell felvenni senkit, a ki legalább középszerű ismeretével nem bir a mi hitünk ágazatainak, a) és nem alkalmas a tanitásra, mert senki nem taníthatja azt, a mit maga
nem tud. b) Ezenkivül jó bizonyitványának is kell lenni a józan társalgásról, tiszta erkölcsről, c) nehogy nagyobb gyalázatára mint diszére legyen az egyháznak.
a) 2. Tim. 3. 14, 15. b) Tit. 1. 9. c) Tim. 3. 2. 7.
VI. Tanulni és tanítani kell.
Minthogy a Szentlélek átkot dörög azokra, a kik az isten munkáját csalárdul végezik, a) emlékezzenek meg a lelki pásztorok, hogy ők nem tunya heverésre, sem nem külső gazdálkodásra, hanem az ur gabonájába hivattattak, a melyben olvasással, tanulással és tanitással kell foglalkozniok. Különben a nem tanulók és hanyagok és a szentirásban jobban-jobban elő nem haladók, mint haszontalan béres szolgák fognak elűzetni.
a) Jerem. 48. 10.
VII. A széniorok oklevelet adjanak.
A felavatottaknak avattatásukról a széniortól irott oklevéllel kell birni, hogy egyházukban kedveltebbek lehessenek és nagyobb tekintélylyel is tanithassanak.
VIII. A felavatottaknak két év előtt nem kell helyöket megváltoztatni.
Minthogy a lelkészeknek felavatása nem eshetik meg a hallgatók költsége nélkül: azért a felavatottak, hogy hálájokat kimutassák, helyöket két év előtt ne változtassák, hacsak az a hallgatók beegyezésével és akaratával nem történik.
IX. Micsoda forrásból kell a prédikációt meríteni.
A kik már a lelkészségbe behelyeztettek, az urnapi evangeliomokon kivül (melyek különben nagy haszonnal magyaráztathatnak) a próféták és apostolok irásaiból teljes egyházi beszédeket köteleztetnek meriteni, a) még pedig azért, hogy mind a pásztor, mind a hallgatók naponkint jobban előhaladjanak és növekedjenek a mennyei tudomány ismeretében.
a) Luk. 16. 29.
X. A kátét tanítani kell, még pedig mindenütt egyet és ugyanazt.
A kátét nem kell elhagyni, hanem az ifjakat naponként szükség a keresztyén hit alapigazságaira oktatni, a) hogy minekutána téjjel megelégittetnek, szilárdabb eledelt is megbirhassanak. b) Még pedig mindenütt egy és ugyanazon kátét kell tanitani, nehogy a lelkipásztorok változásával a tudomány és oktatás alakja is megváltozzék, a hallgatók világos kárára.
a) Zsid. 6. 1. b) 1. Kór. 3. 3.
XI. A törvényt és evangéliomot prédikálni, s a sákramentomokat ki kell szolgáltatni.
Az egyházak lelkészeinek nagy szorgalommal kell teljesiteni kötelességöket, a) azaz tanitani az isten igéjét, jelesen a törvényt és evangéliomot b) s kiszolgáltatni a sákramentomokat, t. i. a keresztséget és Ur vacsoráját, hozzájok adva az isteni igéreteket. Még pedig a keresztséget a kisdedeknek, és ha kivántatik a felnőttebbeknek is, hanem ugy, hogy ezeket elébb katekhizálják és a keresztyén vallásban jól megerősitsék, c) továbbá az Urvacsoráját azzal a szertartással, melyről tudjuk, hogy azzal az Ur és az apostolok éltek d).
a) Eféz. 4. 1. b) Tim. 1. c) Mát. 28. 19. d) 1. Kór. 11. 25.
XII. Mely helyen és időben kell kiszolgáltatni mind a beavató, mind a tápláló sákramentomokat.
A sákramentomot csak közhelyen kell kiszolgáltatni a gyülekezet jelenlétében, a) még pedig délelőtti időben, a mit nemcsak az urvacsoráról, hanem a keresztségről is értünk. Még pedig erről azért, mert a keresztség egyházközségünkbe való felvétetés sákramentoma, s hogy továbbá a sákramentom méltósága el ne silányuljon, – kivéve mindazáltal a szükség esetét.
a) 1. Kór. 11. 18.
XIII. A keresztség kiszolgáltatását semminemű szükség esetében sem kell megengedni a nő személyeknek.
A keresztség kiszolgáltatását semmi módon nem kell megengedni az asszonyoknak, még ha azt a halálos szükség sürgetné is.
Mert az asszonyoknak nincsen megengedve az egyházban való szolgálat, hanem a kiknek tiszte a tanitás, ugyan azoké a sákramentomok kiszolgáltatása is.
XIV. A sákramentomok és tisztességes temetés kiktől megtagadandók.
Elhatároztuk, hogy a kik az isten igéjét és a keresztyén vallás alapigazságait megvetik, sőt még csak az uri imát s magát az apostoli hitformát sem ismerik, az istent megvetik, a minők sok cigányok és a hasonló elvetemültek: azoknak, mint a keresztyén hittől idegeneknek, a keresztség és urvacsora sákramentomait is meg kell tagadni. Sőt ha meghalnak is, nem kell őket tisztességes temetéssel eltakarítani: "mert a mi szent, azt nem kell az ebeknek adni, sem pedig a gyöngyöt a disznóknak oda vetni".
a) Mat. 7. 6.
XV. A makacsokkal és a lelkészek iránt ellenséges indulatot táplálókkal hogy kell bánni.
Minthogy a fenyitéket nem tűnő emberek többnyire addig törnek elő makacsságban, míg teljességgel fel nem hagynak az igével és sákramentomokkal s örökös ellenségeskedésbe nem jőnek a lelkipásztorokkal, az ilyeneket egyszer kétszer meg kell inteni a Krisztus parancsa szerint, a) az után ha meg nem térnek, nyilvánosan meg kell dorgálni; végre ha mindezek semmit nem használnak, ki is kell őket közösiteni, még pedig ugy, hogy nemcsak az élőknek, hanem a holtaknak is, mind magoknak, mind az ő nyomaikba lépő családjoknak teljesen megtiltassék mindennemü egyházi szolgálat, s tiltassanak el még a köztemetőtől is, hogy a Krisztus rendelete szerint a halottak temessék el az ő halottaikat. b)
a) Mát. 18. 15, 16, 17. b) Mát. 8. 22.
XVI. A szentek tiszteletére rendelt ünnepeket nem kell megtartani.
A szentek ünnepeit, melyeknek megtartása ugyanegy forrásból eredt a szentek segélyül hivásával, semmi módon nem kell megtartani, a) hanem csak az urnapot, a Jézus születése, körülmetéltetése, szenvedése, a husvét, mennybemenetel és pünköst napjait a következő ünnepnapokkal.
a) Gal. 4. 10.
XVII. A szombat napot meg kell szentelni.
Mivel az urnap az isteni tiszteletre van rendeltetve, azon minden kézi munkát s minden helyen teljességgel eltiltunk. Azért a lelkészeknek lesz kötelessége felvigyázni, hogy a szombat napnak megrontói elsőben pénzre büntettessenek, az után pedig, hogy ha a hatóság tisztét nem teljesitené, az igétől és a sákramentomoktól eltiltassanak.
a) II. Móz. 20. 8, 9, 10.
XVIII. Milyen szertartásokat és miképen kell megtartani.
Azokat a szertartásokat, melyek a jó rend végett rendeltettek és a keresztyén hit és kegyesség gyakorlására valamit tesznek, meg kell tartani. Ugy mindazáltal, hogy ne csatolják ahoz az isteni tiszteletnek, érdemnek vagy szükségnek képzeletét. Azután pedig több időt forditsanak az isten igéje tanítására és hallgatására, mint a szertartásokra.
XIX. Csak egy egyházban kell szolgálni, ha csak ahoz a szomszédok régtől fogva hozzá nincsenek kötve.
Elegendő dolog, ha valaki azt az állomást, a melyet nyert, felékesitheti, azaz azon helynek, melybe az istentől helyheztetett, lelkésze lehet. Azért is ne szolgáljon senki két vagy három helynek egyszersmind, hacsak régtől fogva ugy nem volt rendelve, a mint van többnyire egy helyhez két szomszéd hely hozzá köttetve; különben azon hely egy évi jövedelmétől meg fogja fosztani a széniora.
XX. A másiknak hivatalát és jövedelmét nem kell elrabolni.
Az oly helyeken lakó lelkipásztorok, a melyek diakonusokat vagy társlelkészeket szoktak volt tartani, kötelezvék minden munkát és szorgalmat rá fordítani, hogy az a rend azon helyen visszaállittassék, és a lelkipásztor tiszttársa hivatalát magához ne ragadja s mind kettejök fizetését fel ne vegye, különben a diakonusság jövedelmétől meg fog fosztatni.
XXI. A lelkészek tiszte az iskolákról intézkedni.
Mivel pedig az iskolák az egyház veteményes kertjei, a lelkészek kötelessége az iskolákról intézkedni és minden helyekre oly iskolatanitókat állitani, akik a gyermekeket és ifjuságot a kegyesség követésében és tisztességes tudományokban szorgalmatosan oktassák, képezzék.
XXII. Az iskolatanitók és tanulók engedelmeskedjenek a lelkipásztornak.
Az iskolatanitók mind magok, mind hallgatóik ép ugy köteleztetnek minden kegyes és tisztességes dolgokban lelkipásztoruk iránt a tartozott engedelmességet kimutatni, a mikép a lelkipásztortól szoktak hivatalukra meghivatni és alkalmaztatni, sőt többnyire it papok asztaláról is enni. Az engedetlenek és dacolók ellen pedig, akár tanítók, akár tanulók legyenek azok, legyen hatalmok a lelkipásztoroknak, hogy azokat elcsapják, a dolgot azonban előre közölve a széniorral.
XXIII. A tanitók érjék be a magok élelmi járulékukkal.
Miképen a lelkipásztorok tartoznak megadni tanitóiknak a határozott élelmi illetéket, ugy viszont az iskolatanitók is azokkal, a miket ezek anyagi tehetségök szerint eléjök adnak, megelégedjenek (csakhogy velök csalárdul ne bánjanak), mert tehetségén felül senkit nem lehet kényszeritni.
XXIV. A tanitóknak szorgalmasan és értelmesen kell tanitani.
Valamint pedig joggal megkivánják a tanitók mind a lelkésztől, mind a néptől azt, a mi az övék: ugy viszont tőlök is a közigazság szabálya követeli, hogy ők is hűségesen végezzék kötelességöket, s hogy az iskolai növendékek képezésében nem annyira magán kedvenc tanulmányaiknak feküdjenek, nem annyira magánhasznokat tekintsék, mint hallgatóiknak előmenetelét. Azért is magokat azoknak felfogásához és észtehetségéhez ugy alkalmazzák, hogy ha az egyszer elkezdett leckéket egy évök lefolyta alatt el nem végezik (kivéve az egy dialectikát, melynek magyarázatára két év engedtetik) mint herék és haszontalan szolgák minden fizetésöktől és évi
tiszteletdijoktól meg fognak fosztatni. Azok pedig, a kik sem nem tanulnak, sem nem tanitanak, a milyenek sok falusi és feleséges tanitók, elfognak mozdittatni.
XXV. Iskolaigazgatókká, kántorokká és harangozókká kiket kell tenni.
Az iskolák igazgatására és az egyházi szolgálatok más nemeire, minők az énekvezérek és harangozók hivatalai, nem kell vaktában minden heréket és a keresztyén élet és kegyességtől egészen idegeneket bocsátani, hanem azokat, a kiktől lehet remélleni, sőt a kik magok kötelezik magokat, hogy jövőben az egyház javára fognak munkálni, hogy a fiaknak az oltárról elorzott kenyerét méltatlanul el ne vegyék.
XXVI. A tanulók magokat mindenben állásukhoz illően viseljék.
Mivel az iskolák az egyháznak azon veteményes kertjei, melyekből az isten is a maga gabonájába munkásokat szokott hívni, a tanulóknak magoknak is – kik az iskolában e hasznos tudományokkal foglalkoznak, – ki kell tüntetniök nem csak erkölcsökben, hanem még külviseletökben is a kegyességet és példás szerénységet, – még ruházatot is ehez az álláshoz illőt kell viselni. Azokat pedig, a kik őhozzájok nem illő katonai öltönyt, felmetszett süveget, lovagcsizmát, török hajnyiratot és más eféléket bitorolnak s helytelenül fegyvereket viselnek és dorbézolnak, az iskolából ki kell csapni.
XXVII. A beköltözésben és helyváltoztatásban a szénior akaratától kell függeni.
A lelkésznek sem valahová beköltözni, sem helyet változtatni nem kell, azon széniornak, a ki alatt van és a ki alá rendelendő lesz, beegyezése és akarata nélkül; ki másként cselekszik, hivatalától egy évre megfosztatik.
XXVIII. A helyét csalárdsággal, gyalázattal elfoglalni nem lehet.
Senkinek sem szabad azon helyre, a melyre vágyik, rejtett vagy tilos utakon behatolni, ugy, hogy azon helynek lelkipásztorát ócsárolva, azt onnan kimozditani igyekezzék, nem várva meghivást, s
nem elégedvén meg saját helyével; különben az ilyen hivatalától egy évre megfosztatik. Ezt határozzuk azokról is, a kik a hatalmasok tekintélyéhez támaszkodva, a nép akaratja ellen mintegy erővel feltolják magokat a lelkészség legnagyobb gyalázatára és az isten igéjének dacára.
XXIX. Miképen kötelezheti el magát valaki valami helyre.
Senki se kötelezze el magát valahová, míg a magáéitól engedélyt nem kap, és az, a kit felváltani fog, tisztességesen elbocsátva és munkája dijával kielégitve nincsen; máskülönben hivatása megsemmisül, és azon helyből is, a hol addig élt, ki fog hajtatni.
XXX. A más szenior hatóságába menőket jó bizonyitványnyal kell elbocsátani.
A lakhelyöket változtató és más szénior hatóságába átmenő lelkészeknek azon széniortól, a kinek addig alatta voltak, bizonyítványt kell venniök a magok tisztességes viseletökről és azt be kell mutatniok azon széniornak, a ki alatt leendenek; a különben cselekvők be nem vétetnek, ha pedig már bevétettek, 12 forintra fognak büntettetni. Mert az ilyenek többnyire valamely bűn elkövetésével távoznak el és költöznek máshova, hogy a megérdemelt büntetést elkerüljék.
XXXI. A kedvelt és fizetésökkel elégedett lelkészek ne változtassák meg helyeiket.
A lelkészek, ha megelégedhetnek azzal a fizetéssel, a mely nekik munkáikért fizettetik, s ha az ő munkájok kedvesek hallgatóiknak, ne változtassák meg gyakran helyeiket, hogy ne látszassanak a magok hasznát inkább keresni, mint az egyház épülését.
XXXII. A lelkészek törvényes fizetését nem kell elvenni.
Mivel az Isteni törvény a), a Krisztus b) és az apostolok tanitása szerént c) "méltó a munkás a maga bérére: tehát azon városokat és falukat, melyek a lelkészeket az ő illetékes és törvényes fizetésökben megcsalják, a lelkészektől megfosztatásra itéljük.
a) 4 Móz. 25. 4. b) Mát. 10. 10. Luk. 10. 7. c) 1 Kór. 9. 9. 1 Tim. 5. 18.
XXXIII. A jó lelkészeket bosszuból elhajtók nem méltók a lelkészek szolgálatára.
Azokat a hallgatókat, a kik csekély okért vagy csupán mivel a fegyelmet nem tűrik, a) jó tudományu és életű lelkészeiket elhajtják, mindaddig el kell a lelkészek szolgálatától tiltani, mig a zsinat előtt tettöknek elegendő okát nem adják.
a) 1 Tim. 5.
XXXIV. A lelkészek részére rendelt egyházi jövedelmeket nem kell kevesbiteni.
A kik a nép vagy a pártfogók kegyéért azt az egyházi jövedelmet, mely régtől fogva a lelkészek számára rendeltetett, kissebbiteni vagy valami módon megcsonkitani megengedik, csak hogy őket ottan eltürjék, helyökről, mint a közjó tolvajai, ki fognak üzetni.
XXXV. A lelkészséghez tartozó szőlőket mivelni kell.
Ha valamelyik pap a lelkészséghez tartozó szőlőket elhanyagolja és miveletlen hagyja, az általa okozott kárt törvényes becsü szerint téritse meg, és addig el se bocsássák, mig eleget nem tesz, mint az oltárnak és utódainak megkárositója; mert az Ur ugy rendelte, hogy a kik az oltárnál szolgálnak, az oltárról éljenek. a) 1 Kór. 13. 4 Móz. 18. 1.
XXXVI. Lelkész a világi ügyekbe ne vegyüljön.
Az egyházak lelkészeinek a világi ügyekbe (minők a törvényszéki perek, tizedbehajtások s ezekhez hasonlók) avatkozniok, mint az apostol int, semmi módon nem kell, a) másként 12 forintra büntettetnek a szénior által.
a) 2 Tim. 2. 4.
XXXVII. Uzsorát venni nem kell.
Azok közül, a kik az Urnak szolgálnak, senkinek sem szabad uzsorát venni, kereskedést avagy nyerészkedést űzni a) és vagy pén-
zének vagy borának vagy terményének kamatát, gyarapitását felebarátjának nyilvános kárositásával szedni. A kik pedig az uzsoráskodásban, kereskedésben találtattak, először a kiadott és elfogadott javaktól fognak megfosztatni; azután, ha meg nem javulnak, ki fognak vettetni.
a) 1 Tim. 3. 8. Tit. 1. 7.
XXXVIII. A lelkészek élete feddhetetlen legyen.
A lelkészeknek igyekezniök kell, hogy feddhetetlen életűek legyenek. Azokat pedig, a kiket gonoszságban, például gyilkosságban, lopásban, paráznaságban találtak, meg kell fosztani hivataluktól és a polgári hatóság kezébe kell adni.
a) 1 Tim. 3. 10. Tit. 1. 6.
XXXIX. A részegséget kerülni kell, mert a részeges pap nem jól bánik a szentségekkel.
A kik részegséggel vádoltatnak, egyszer-kétszer megintendők, s hogyha éltöket megjavitni nem akarják, hivataluktól megfosztandók. a) Ugyanazt határoztuk a verekedő, szemtelen, szitkozódó és perlekedőkről, kik a lelkészség nagy botrányára és gyalázatára nyilvánosan versengenek.
a) Tim. 3. 2. 3. Tit. 1. 7.
XL. A kik le vannak téve és az egyházzal ki nem békültek, eltiltatnak a lelkészi szolgálattól.
Azon lelkészeknek, a kik valamely rút gyalázattal megbélyegeztettek és ezért letétettek vagy kiközösittettek, ha csak az egyházzal ki nem békültek, semmiképen nem lehet folytatni a lelkészi szolgálatot. Ha különben cselekesznek, örökre kivettessenek.
XLI. A letett lelkészek más széniortól sem vétetnek be.
A letett vagy hivataluktól valamely szénior által megfosztott lelkészek más szénioroktól semmi módon be nem vétethetnek, ha csak saját széniorukkal és egyházukkal előbb ki nem békültek.
XLII. Az elítélt és megbüntetett egyéneknek külső pártfogókhoz nem kell folyamodni.
Valakik valami bűn miatt elitéltetnek és az egyház által méltó büntetéssel megbüntettettek, s ez okon a hatalmasabbakhoz és külső oltalomhoz folyamodnak, az egyháznak és annak itéletének makacsul ellene szegülnek, mindörökre, a bocsánat minden reménye nélkül tiltassanak ki és mint rothadt tagok vettessenek el.
XLIII. A családra és öltözetre is gondot kell fordítani.
Családjok is olyan legyen a lelkészeknek, a milyenek magok tartoznak lenni, miként az apostol parancsolja, és el kell távoztatniok a mennyire lehet a fényüzést a), drága ruhákat b), idegen öltözetet, mind magoktól, mind feleségeiktől, hogy ne láttassanak többet ügyelni a külső tisztességre, mint a belsőre. Viseljenek azért hivatalukhoz és személyök méltóságához illő öltözetet.
a) Tit. 1. 6. b) 1. Tim. 2. 9.
XLIV. A táncot mindég és mindenütt elkerüljék.
A lejtést, vagy a mint nevezik táncot, ugy a köz, mint a magán helyeken egészen eltiltjuk a lelkészeknek. A tilalom áthágói pedig komolyan meg fognak büntettetni.
XLV. Milyen személyeket kell összeesketni.
Az elhagyott személyeket az egyház törvényes tudomása s a széniortól előzetesen vett házaságfelbontás vagy váló levél nélkül, valamint az össze nem illő párokat, s a 14 éven aluli leányokat nem kell össze esketni. Az ellen cselekvők pedig meg fognak büntettetni, először 14 forintra. Azután ha ezt többször is teszik, hivataluktól meg fognak fosztatni.
XLVI. Hogy kell elejét venni az egyenlőtlen házasságnak.
Minthogy az egyenlőtlen házasságból igen gyakran terhes viszályok, perek és nyilvános botrányok származnak, midőn a vén banyák
és részeges asszonyok hasuk kedvéért, csakhogy annál kényelmesebben élhessenek, hozzájok nem illő személyeket kényszeritenek a velök egybekelésre: igyekezniök kell a lelkészeknek a magok polgártársaikkal, hogy minden városban és faluban biztos és tisztességes személyek állittassanak mint házasság rendezők – násznagyok – kiknek vezérletök alatt alkalmas és összeillő egyének köttessenek össze.
XLVII. Az idegeneket óvatosan kell megkeresztelni és összeesketni.
Ha valaki oly keresztelésre, vagy oly házasok összekötésére szólitja fel a lelkészt, a kik nem az ő hallgatói közül valók: sehogy se szolgáljon azoknak, ha hiteles tanúkat nem állitanak, hogy saját lelkipásztoruk vagy távol, vagy beteg volt. Mert sokszor ily módon tisztátalan, alkalmatlan vagy nem szabados személyek szoktak összeesküdni. Különben a másként cselekvők 12 forintra fognak büntettetni.
XLVIII. Szombaton nem kell lakodalmazni.
Urnapokon nem kell megengedni lakodalom tartást, mert az a nap nem a vendégeskedésre, dorbézolásra, hanem a szent gyülekezetük gyakorlására – isteni tiszteletre – van rendelve. Az ellenkezők 12 frtra büntettetnek.
XLIX. Az esketést nyilvános hirdetésnek kell megelőzni.
Hogy a botrányokat ki lehessen kerülni, és tévedésből egymáshoz nem illő vagy nem szabados személyek ne eskettessenek valami módon össze, a lakodalmi ünnepélyt s magát az esketést megelőzőleg, az egyház népes gyülekezetében ki kell hirdetni azokat a személyeket, a kik házasságra összekötendők, komoly megintésével a hallgatóknak, hogy ha azok közt valami össze nem illőt, akadályt tudnak, arról a lelkészt idejekorán értesitsék.
L. A bevezetéseket, bemutatásokat el kell hagyni.
Az uj házasok és gyermekágyasok ugynevezett bevezetését el kell hagyni, mert amaz pápistás, ez pedig zsidós dolog.
LI. Az ifjak, leányok és asszonyok kiosapongásaira fel kell vigyázni.
Az ifjaknak a leányokkal esténkint gyakorlott összejöveteleit, bárminő szin alatt, el kell tiltani. Az ifju asszonyoknak éjjeli vendégeskedéseit és kicsapongásait pedig a keresztelési vendégségben és dőzsölő dombérozásokban teljességgel el kell törölni. Az ellenszegülőket pedig az isten igéjéből komolyan meg kell feddeni, és azután, ha megjavulni nem akarnak, meg kell tőlök a lelkészi szolgálatot tiltani.
LII. A látogatás (visitatio).
Hogy pedig mind a lelkészeket, mind magát a népet inkább meg lehessen a maga kötelességében tartani, évenként minden egyházban látogatást kell tartani az egyház bevett szokása szerént.
LIII. A zsinatot össze kell hivni és miért.
Az atyafiak felavatása végett, s hogy a lelkipásztoroknak is egymás közt, vagy másoknak a lelkészek ellen származott vádjai és perei elláttathassanak és megszüntethessenek; továbbá hogy az egyházi törvényszék elé tartozó különböző és sokszerü ügyek elintéztethessenek: a zsinatot minden évben össze kell hívni és ebben a tanitóknak is meg kell jelenni.
LIV. A zsinatot oknélkül el nem kell mulasztani.
A kik a zsinaton meg nem jelennek, ha csak valami fontos és kikerülhetetlen akadály közbe nem jő (a melyről a széniort vagy a szomszéd lelkipásztor, vagy levél által tudósitani tartoznak) a zsinat határozata szerint 3 forintra büntetendők.
LV. A szénior meghivását nem kell megvetni.
A kik az egyháznak jelenben sürgős dolgára a széniortól meghivattak és meg nem jelentek, és saját dolgukat a közönségénél többre becsülik, először egy, azután három forintra kell büntetni, harmadszor mint makacsokat és engedetleneket ki kell vetni.
Vége.
XXIX.
BORSOD-GÖMÖR-KISHONTI CIKKEK
a XVI-dik század végérőlAz esperesi igazgatás alatt állott egyházmegyék egyikének, a borsod-gömör-kishonti egyházmegyének külön kánonai maradtak ránk, melyekről azt irja D. Ember Pál, hogy azokat egy kéziratban esetleg kapta, különben másutt ő sem látta s nem is hallott rólok. Én sem találtam rólok más jegyzetet; igy előttem ismeretlen hol és mi módon keletkeztek. Bizonyosan közzsinatból bocsáttattak ki ezek is mint az előbbiek: azért foglaljanak itten helyet. Különben ezek is egytartalmuak a többiekkel, csak a pénzbirság fordul elő gyakrabban bennök. És van még egy pár különlegességök: a XVI cikkben előirt vezekeltetése az egyházba visszakivánkozó kiközösitetteknek, az ugynevezett templomi "ekklézsia követtetés" inquisitorius módja; és a XXIX cikkben kanonizált ördöngösök tana "gondoskodás azokról, kiket az ördög meglepett."
A szöveg e következő:
A Borsod-, Gömör- és Hont vármegyékben lévő reformált egyházak cikkelyei.
I. Minthogy az egyház az élő istennek háza, s abban mindennek ékesen és jó renddel kell lenni: a szent zsinat kimondja, hogy az ευταξια, azaz az isten igéjével erősitett rend a tudományban és erkölcsben szükséges.
II. Minthogy pedig ez az isten, a kié az egyház, mindenek ura és királya, s minden földi fejedelmeken felül áll: illő, hogy minden más földi fejedelmek előtt egyedül őhozzá ragaszkodjunk és a vallás ügyében minden hatalmasság felett csak egyedül őtet féljük.
III. Ez az igaz és egy isten pedig, kit a próféták és apostolok ismertek, azaz kinek nevében megkereszteltettünk, t. i. az Atya, Fia és Szentlélek: örök istenségének természetére, felségére, dicsőségére,
munkájára és tiszteletére nézve ugyan egy; de személyére és annak tulajdonságaira nézve helyesen különböztetik meg, hogy három. A ki azért ezen kivül mást hirdet az egyházban, a felől elhatározta a szent egyház, hogy azt egy vagy két megintés után hivatalától el kell mozditani és ki kell közösíteni.
IV. Mivel pedig tetszett az istennek, hogy akaratjának mind az üdv ügyében, mind életünk s cselekedetünk módjában való kijelentésére egyházat állitson, és ennek egybegyüjtésére emberek szolgálatával éljen: isten régi intézkedése, Krisztus példája és az apostolok rendelete szerint bevétetett az egyházba, hogy az igehirdetők közül valaki, az atyafiak közegyetértéséből püspökké, – inkább kötelességére, mint tisztességére és rendi fokozatára nézve – elsővé választassék és az alárendelt egyházak gondozása s kormányzása reá bizattassék. Hogy így az isten igéje tisztán hirdettessék és az emberek az isten törvényében elébök irt igaz cselekedetekre hit által képeztessenek.
V. Tehát az a szénior (1) (vagy püspök) legyen példány a többiek előtt a tudományban, hitben, életének, erkölcsének feddhetlenségében, ki hivatala határait szem előtt tartva, tartsa meg az alázatosságot és szerénységet, az alsóbbakat ne vesse meg, mindent a társak egyetértésével tegyen, és fontos dolgokban semmit magán nézetéből tenni ne próbáljon.
VI. A lelkipásztoroktól megkivánjuk, hogy szénioraiknak magukat evangyéliomszerüen alájok vessék. És akarjuk, hogy midőn azokat a szénior valamely egyház ügyének elintézése tekintetéből magához hívja, vagy másuva küldi, minden kifogás nélkül, az egy kikerülhetetlen szükség esetét kivéve, fogadjanak szót. S ha valakik valami tekintetben engedetleneknek találtatnak: egyházhatóságilag büntettessenek meg.
A büntetés pénzbirság legyen: először három, másodszor hat forint stb.
VII. A szénior a maga vidékének egyházaival helységenkint ismerkedjék meg, és azoknak szükségéről és előmeneteléről gondoskodjék; azoknak építésére tudományuk és erkölcsöknél fogva alkalmas véneket (presbytereket) rendeljen. És mivel a 1 Tim. 3. 10. nyíltan parancsolja, hogy a kik tanitói szolgálatban lesznek, azokat
(1) A széniort egynek veszi a szentirás szerinti püspökkel.
előbb meg kell próbálni, mielőtt a munkára kibocsáttatnának: minden személy válogatás nélkül eltiltunk a tanítói szolgálattól és a sákramentomok kiszolgáltatásától mindenkit, mig csak tudományából és erkölcséből az egyház előtt meg nem vizsgáltatik. Azt mindazonáltal hozzáteszszük, hogy a szénior, egy-két kegyességéről, tudományáról és feddhetlenségéről ismeretes embernek hitletétel mellett megengedhesse, hogy a következő zsinat idejéig tanithasson.
VIII. Az ujonnan vagy régebben felavatott és az egyházakba törvényes hivással meghivatott lelkipásztorok istennek a próféták és apostolok könyveibe befoglalt igéjét, tisztán, helyesen, alkalmas és szent helyen prédikálják, és a sákramentomokat azoknak első szereztetésök szerint nyilvánosan, hasonlag szent helyen és napon szolgáltassák ki; és a szentek egybegyülésének ily helyei legyenek tiszták és minden szennytől mentek, ne legyenek azok a félremenők rejthelyei (5 Móz. 13. 14.) vagy disznók ketrecei avagy latrok barlangjai.IX. Az Urnak napját, mivel az isten tiszteletére, tudniillik az ige hirdetésére, sákramentomok kiszolgáltatására, könyörgésekre és hálaadásokra van szentelve, mindenki szentül megtartsa, és a Krisztus megtestesülését dicsőitő többi ünnepekkel együtt megünnepelje, az apostoli hitvallás sorrendje szerint, jelesen: a Krisztus születésének, körülmetéltetésének, szenvedésének, feltámadásáuak és a pünköstnek ünnepeit. A szentek ünnepeit pedig, melyeket sem megváltó urunk nem rendelt, sem az apostoli iratok meg nem hagytak, a pápistákhoz útasitjuk vissza. És mivel az ünnepnapok isteni tiszteletre vannak szentelve, el kell azokon kerülni a testi és mezei munkák folytatását, melyekkel az élelemre s más az életre megkivántatókat keresik. Hasonlag meg kell szüntetni a heverést, játékokat, részegeskedést, vendégségeket, kézfogói lakomákat, perlekedéseket, civódásokat, adóhajtásokat, a többi vétkekkel együtt, melyekkel a szent nap megszentségtelenittetik és az isten haragja felidéztetik.
X. Az egyházban a gyermekekről és ifjakról is gondoskodni kell. Azért a káténak, apostoli hitformának, uri imádságnak és tízparancsolatnak összevont és rövid magyarázását fenn kell tartani, s a nyilvános gyülekezésben a szokott órákon és időben elő kell adni az egyházakban.
Elsőben a Batizi, azután a Siderius kátéját kell tanitani.
XI. Hivatalát kiki saját községében végezze serényen és szorgalmatosan, és érje be azzal, és sarlóját a más buzájába a rendes
lelkipásztor tudta és engedélye nélkül ne vágja, hacsak erre a rendes lelkipásztor távolléte miatt a szükség nem kényszeriti; mert akkor jogosan szolgálhat, kivált a keresztelésben és házasok összeesketésében; ugy mindazáltal, hogy szolgálata jutalmát hagyja vissza a rendes (conductus = szerződött) lelkipásztornak és annak családjának, vagy osztozzanak egyenlően a munkadijon, s hagyja annak felét a rendes lelkipásztornak.
XII. Valamint az ige hirdetése és a sákramentomok kiszolgáltatása a lelkipásztorok tiszte: ugy őket illeti a házasságok megáldása és a házastársak összeesketése. Azért vigyázzanak, hogy ezeket is helyesen hajtsák végre; és a zavar kikerülése tekintetéből elhatározta a szent zsinat, hogy mielőtt megeskettetnének a házastársak, azoknak nevei már egy héttel előbb nyilvános gyülekezetben hirdettessenek ki az egyház előtt, hogy ha netalán valami volna, a mi a házasság végrehajtását megakadályozná, nyilvánosságra jőjjön.
XIII. A lakodalmazást és házasok összeesketését megtiltjuk szombaton, urnapokon; továbbá az ünnepek másodnapjain. Mert ha szombaton esküsznek, a következő urnapon borral dőzsölnek, ha ünnep másodnapján, ugy az első napján sirató (parasceve) lesz: igy az ur napjának megszentelése parancsellenesen megakadályoztatik. Hasonlag elhatároztuk, hogy a rendes ünnepeket előző és követő heteken tiltassanak el az esketések és lakodalmak.
XIV. A házasok összeesketésénél szorgalmasan ügyelni kell, hogy csak szabad és becsületes személyek eskettessenek össze. Erről tehát a lelkipásztor bizonyitványt vegyen, kiváltképen ha az összeesketendők előtte ismeretlenek. A kik az össze nem illő és felette különböző koruakat összeesketik: letétellel fognak büntettetni. Az ifju embereket 13 évesnél ifjabbakkal, az éretteket 16 éven alul levőkkel nem kell összeesketni: mert a természet, az isteni és császári törvények ezt az időt nyilvánitják a nősülés alkalmas korának. Ezék 16.
XV. A nőket és a világiakat eltiltjuk az ige nyilvános helyen való hirdetésétől; meri meg van irva a 1 Tim. 2. 11. 12. hogy az asszonyi állat csendességben legyen a gyülekezetben, és a 1 Tim. 3. 10. hogy a ki tanit, először megpróbáltassék. A mely nő pedig keresztelni merészkedik: egyházi büntetés alá vettessék.
XVI. A lelkipásztorok csillagoknak, világ világosságának és föld savának neveztetnek: azért szent és feddhetetlen élettel, tiszta tudo-
mánynyal és vallásos kegyeséggel kell járniok egyházuk vagy hallgatóik előtt, hogy elestökkel meg ne botránhoztassák az övéiket s alkalmat ne adjanak az isten szavának káromlására. Kerűljék azért az apostoloktól 1. Tim. 8. 1-3. és köv. Tit. 1. 6. és köv. feljegyzett vétkeket. Ruházatukban is tartsák meg az illendőséget és a hivatalukkal egyező tisztességet, s kerüljenek minden fényüzést, hogy szerénységüknek meg legyen a jele. A másként cselekvőket meg kell büntetni.
XVII. Elhatároztuk hát közegyetértéssel, hogy az egyházakban senki ne vállaljon bárminő hivatalt a szénior tudta nélkül. Mert mi valamint az egyházak elhagyását a szénior megnyert engedélye nélkül, ugy azoknak szolgálatára vállalkozását is a szénior avagy a presbyterek tudta és beleegyezése nélkül, a rend és atyafiságos egyetértéssel ellenkező dolognak itéljük.
XVIII. A lelkipásztorok erejökhöz mért terhet vállaljanak az egyházakban, kerüljék és ne is vágyakozzanak azokra, a melyek erejöket haladják. Ha egy falu eltarthatja őket, a fizetésért és rút nyereség végett ne kötelezzék le magukat többeknek, a gyengébbek megvetésével és lenézésével; mert az egyházban mindenkinek meg kell lenni a maga helyének és tisztességének. Hanem a lelkészek hiánya miatt, a szükségtől kényszerittetve, szolgálhat egy többeknek, például három falunak is, nem kalmárkodva az isten beszédével, hanem gyümölcsöztetvén azt az Urnak és építve az egyházat, hogy folyjon az isten beszéde.
XIX. Senki el ne hagyja a maga egyházát szolgálata törvényes határideje előtt, hanem miután betöltötte a maga esztendejét, saját széniorának engedelmével és beegyezésével távozzék és változtassa helyét, hogy megértetvén a változtatás oka, a hiány is orvosolható legyen. A ki másként cselekszik, azt meg kell fosztani a jövő zsinatig.
XX. Egy lelkész se lépjen át egyik kerületből a másik szénior kerületébe, vagy ne fogadtassék be azon kerület széniorának bizonyítványa nélkül, a honnan eltávozott. Hasonlóképen az ugyanazon kerületben élők is szolgálatukat csélcsapságból, hivatlanul, küldetlenül, míg még a rendes lelkész helyben van, más ekklézsiáknak ne ajánlgassák, azokra ne tolakodjanak, sem pedig utódjokká ne legyenek, főképen mig még elődjeik törvényesen kielégitve nincsenek és egyházukat engedelem mellett el nem hagyták. A másként cselekvőt
mindaddig fel kell függeszteni, mig elődjének a magáéból eleget nem tesz.
XXI. Az isteni törvény, a Krisztus és az apostolok ítélete szerint méltó a munkás eledeláre, bérére és a kettős tisztességre; azért megkivánjuk, hogy a hallgatók lelkipásztoruk iránt tartozott tisztelettel viseltessenek, azoknak jogos béröket megadják, azoknak más igényeikről és szükségeikről is gondoskodjanak, számukra biztos és kényelmes lakást adjanak. Mert ha az egyház lelkipásztorával nem törvényesen bánik, s annak rendes évi diját meg nem fizeti, meg fog fosztatni tanitójától, s nem is engedtetik meg, hogy mást vihessen.
XXII. Annakokáárt megtiltjuk a lelkipásztoroknak, hogy a világi foglalkozásokba vegyüljenek, és meghatározzuk, hogy rendes és törvényes fizetéseikkel megelégedjenek, mert senki sem szolgálhat két urnak 2 Tim. 2. 4. Luk. 3. 14. A kik tehát kezeiket egyszer a bibliára vetették és az Ur szolgálatára magokat elkötelezták, tartsák vissza magokat a mezei munkáktól, az üzlettől és más az ő hivatalukkal ellenkező dolgoktól: mint a tizedeléstől, adóhajtástól, laistromozástól stb. Ha pedig az evangyéliomból és rendes fizetésből megélni nem lehet, mint ebben az oly ínséges időben: akkor szabad lesz a földmiveléshez és gépészeti kézimunkákhoz folyamodni a Pál apostol példája szerint. Csel. 18. 3.
XXIII. A régiek szokását és tisztességes eljárását a nyilvános engedelemkérésben, visszahozzuk az egyházba. – Azért minden lelkész egyházi szolgálata utolsó hónapjának eljöttével mindjárt kérjen nyilvánosan engedelmet hallgatóitól, (1) hogy igy megtudva azoknak gondolkodását, ha azoknak ugy tetszik és igaz okuk az ő elbocsátására nincsen, tisztességesebben megmaradhasson a következő évre. Ha pedig egy hét alatt a hallgatók az ő jövő állapotáról és maradásáról vele nem egyezkednek: menjen el a lelkipásztor széniorához, s szerezze meg annak engedélyét a másuvá költözésre. Mert nem kell megvetésnek kitennünk a szent szolgálatot, sem magunkat az egyházak akarata ellenére azokra fel nem kell tolnunk.
XXIV. Önkényesen és rossz szándékból ne kevesbitsék az egyházak az őseiktől rendelt javadalmakat s ne csalják meg lelkipászto
(1) Más idők, más szokások! Akkor tán inkább biztos volt a lelkész a méltatlanságok ellen, mint később, midőn az e kánonból keletkező nova vocatio (papmarasztás) nyilvános közgyalázatává lett a ref. papságnak.
rukat. Tehát az egyházi jövedelmek mindenütt megjavittassanak vagy a lelkipásztorok az iskolaigazgatók élelmezése terhétől felmentessenek; a hol azt meg nem tartják, ott az egyház mint szentségtörő, lelkipásztorától megfosztassék, vagy ha az a lelkipásztor hanyagsága vagy kedvezési hibájából lészen: azt a zsinatig függeszszék fel hivatalából.
XXV. Minthogy városonkint véneket rendelni a püspöknek tiszte (1) elhatároztuk, miszerint őrködni fogunk nehogy nép azon hű lelkipásztorát, ki hivatalának hűségesen megfelel, valami rossz indúlatból, vagy rossz tanácsból a szénior hatalma nélkül elbocsássa, és mást kérjen. Mert gyakran megesik, hogy a nép az élősdi, henye, részeges, szóhordó és az egyházi fegyelemre nem ügyelőkben inkább gyönyörködik, mint az igaz és őszinte lelkészekben, és a maga kedve szerint való pásztort választ magának, hogy minden rendreutasitás nélkül szabadabban élhessen. Mely esetben, az elbocsátott rossz hírbe hozatik, és az ige s a lelkészség tekintélye elsilányul. Azért a ki ily bocsátja el vagy veti ki a maga hűséges tanitóját, megfosztatik a lelkipásztortól, megtartva a Krisztustól előnkbe irt rendtartást. Máté 10. 4. A mogunciai zsinat végzéséből.
XXVI. Minthogy azért az egyházi fegyelem az igaz egyház testvéries jegyei szerint egy, és a nélkül az igaz egyház fenn sem állhat: a mit a Krisztus rendelt és az apostolok megtartottak, vissza kelt venni az egyházba s minden lelkésznek hűségesen megtartani és gyakorolni. Szokásban volt pedig az uj testamentomban (az ősegyházban), hogy az iszonyu és nyilvános gonosz tettekkel fertőzötteket, midőn magokat visszavitetni kérték, a templom bizonyos helyén gyászruhában közszemlére állitották. Ennélfogva közegyetértéssel elhatározzuk, hogy minden egyházban legyenek bűnbánati székek és gyász vagy fekete ruhák, részint a mások intéséül és rémitéséül, hogy a hason megeséseket kerüljék el, részint hogy legyen az némi vizsgálatul, hogy vajjon a bűnbánók igazán kívánnak-e visszavétetni. Azokat, a kik a kegyes és szent régiség e szokásának nem engednek, a lelkészektől megfosztandóknak ítéljük.
XXVII. Hogy a kiközösitettekkel nem kell közösségben lenni, a szent irás tanítja; s ha valaki a kiközösitettekkel tudva vagy beszélt vagy evett vagy ivott, az mint az isten parancsának és az egy-
(1) Ez nem a mai absolut lelkészválasztási licentiát tanitja.
ház tekintélyének megvetője, a szent emberek – hívők – társaságából kivettessék. Tehát a kiközösítetteket mindenekben kerülni kell, mert az apostol szerint nem csak azok kárhoztattatnak, a kik gonoszságot cselekesznek, hanem azok is, a kik a cselekvőkkel egyetértenek. Róm. 2.
XXVIII. Az ige megvetőit, a szent beszédek és sákramentomok elhanyagolóit, kiváltképen az Urvacsora visszautasitóit ki kell közösiteni és a tisztességes temetéstől meg kell fosztani: Mert semmi közösséqe nincs a világosságnak a setétséggel. 2. Kór. 6. 1. Kór. 11. És a mi szent, azt nem kell az ebeknek adni. Mát. 1. Hanem: Hadd temessék el – ugymond az üdvözítő – a halottak az ő halottjaikat, te pedig kövess engemet. Luk. 9. 60. Mát. 8. 22.
A cigányoknak pedig vagy a moréknak, mivel az igét és sákramentomokat megvetik, megtiltjuk, hogy egyik sákramentomot sem kell mindaddig kiszolgáltatni, mig csak megtérésöket be nem bizonyitják.
XXIX. A betegekről és az ördög által meglepettekről gondoskodni kell; azért ha a lelkészek azoktól hivatnak, tartoznak hozzájok elmenni és őket az Isten igéjéből vigasztalni.
XXX. Az ó szövetségben senkit nem számláltak a férfiak sorába, a ki huszadik évét még vagy el nem érte vagy meg nem haladta, és szent Pál is az ujoucot, νεοφυλον, az egyház kormányzatára alkalmatlannak ítéli. 1. Tim. 3. 6. Minél fogva valamint a lelkészekről, ugy az iskolaigazgatókról is azt határozzuk, hogy a kik iskolavezetőkké kívánnak tétetni, vagy huszadévesek vagy annál éltesebbek legyenek. A gyermekeket és azokat a tudatlanokat, a kik nem hogy a dialektikának és szónoklattannak, de még a nyelvtannak első elemeit sem tanulták jól meg, az iskolák tanitására, igazgatására alkalmatlanoknak itéljük. Azok felől pedig, a kik vakmerően s a nélkül furakodtak be, hogy bennünket megkérdeztek volna, határozzuk, hogy hivatalaiktól megfosztassanak és megbüntettessenek.
XXXI. Az iskolaigazgatók kegyes és tisztességes engedelmeskedéssel adják magukat saját lelki pásztoraik alá, és azokat mások vagy a nép előtt méltatlan feladásaikkal el ne árulják. Iskolaigazgatási kötelességeiket híven teljesítsék, az ifjuságot tanítva, tiszteiket a templomban és temetések alkalmával elvégezve. Lelkészeik ellen rendzavaró viszályt ne költsenek, tisztökben hanyagok ne legyenek, s lelki pásztoruk engedelme nélkül ide s tova ne futkározzanak. Legyenek feddhetetlen életűek, kerüljék a henyeséget, lakmározáso-
kat, becstelenekkel való társalgást, részegséget s a hivatalukat meggyalázó és az ifjuság építését megakadályozó vétkeket. Mert ha vakmerően ezek ellen indulnak, s kötelességeiknek meg nem felelnek, ügyök megitéltetvén, hogy ha vétkeseknek találtatnak, egyházi vizsgálat alá helyeztetnek, hivataluktól elmozdittatnak és iskolai fenyiték alá vettetnek.
XXXII. Azokat az iskolaigazgatókat, a kik csak a nyereséget és csúf hasznot keresik, s nem az isteni tudomány terjesztése céljából vállalják el az iskolák igazgatását, nem veszszük be. Sőt ha kiviláglik, hogy a tanítók csak a pénzszerzés után óhajtoznak: elküldjük az iskolából. Még azokat is, a kik az iskolákat tisztességesen igazgatják, két vagy három éven tul, kivált ha akadámiákra menendők, hivatalukban tovább megmaradni nem engedjük; hanem akarjuk; hogy az általok szerzett költségeket fordítsák tudományuknak nagyobb mérvü öregbitésére, hogy mások is, a kik az iskolákban izzadnak, nyerjenek alkalmat a nagyobb előmenetelre.
XXXIII. A lelkészeiktől méltatlanságot szenvedő tanítók – és viszont amazok – járjanak el törvényesen az illetékes hatóság – és mások birája – azaz az egyházi törvényszék előtt.
XXXIV. A lelki pásztorok viszont a keresztyéni szeretet kötelékeivel fűzzék magokhoz tanitóikat; tüntessék ki azok iránt tartozott pártfogásukat és jó indulatjokat, és adják meg azoknak a méltányos élelmezést, ha a rendes és törvényes szerződvényük szerint ezzel tartoznak; mindazáltal ők is a lelkipásztorok erejét haladó királyi étkezéseket ne követeljenek; hanem a mi az idő szűk voltához, a fizetés és tehetség mérvéhez képest számukra kiszolgáltatható, elégedjenek meg azzal. A lelki pásztor méltányos és szükséges okból való távolléte alatt pedig, kiváltképen ha a lelki pásztor egyházi ügyben van a maga egyházától távol: saját asztalukról éljenek. Továbbá a lelkészek mestereiket, ha azok kötelességeiket teljesítik, méltatlan vádjaikkal ne kisebbitsék; azonban mégis vigyázzanak fel hogyan járnak el azok kötelességeikben és szelíden intsék meg őket, ha valamely fogyatkozást vesznek észre.
XXXV. A hűséges látogatást – vizitációt – minden évben szorgalmasan meg kell tartani és végrehajtani, hogy megvizsgáltassék miképen végezi az egyházban mindenik rend a maga tisztét, s mint viseli magát, hogy igy a tiszta tudomány és ártatlan élet erősbödjék; az engedetlenek és hivatásuknak meg nem felelők pedig
megjavittassanak, jó életre térittessenek, s hogy a rendetlen szabadosság által a sok gonoszságra ablak ne nyittassék, istennek haragja fel ne gerjesztessék és ítélete az egyházra ne vonassék. A látogatást pedig majd a zsinat kövesse, hogy a látogatók az észlelt és feljegyzett hibákat előterjeszszák és a botrányt okozó vétkekben találtattak a gyűlés előtt egyházi ítélet szerint szigoruan megbüntettessenek, hogy egyebek is megfélemeljenek 1. Tim. 5. 20.
XXXVI. Ha valamelyik egyházi férfiunak vagy lelkésznek lelkész ellen vagyon pere, ne hagyja el saját széniorát, sem a világi törvényszékekhez ne szaladjon, hanem először indittassék meg a kereset a kebelbeli szénior előtt és aztán annak tudomásával, a ki előtt mind a két fél akarja, ott nyerjenek ítéletet. Ha pedig valaki másképen cselekszik, a kanonokok alá fog tartozni. Ugyanezt határozzuk az iskolaigazgatókról a kálcedoni zsinat szerint.
XXXVII. Minthogy pedig Péternek a mennyország kulcsai adatvák Mát. 16. 19., s nem fegyver, a mely a polgári hatóságnak adatott, hogy legyen őre a tizparancsnak és védelmezője a jócselekedőknek s megbosszulója a gonosztevőknek; és ismét az isten az ő fegyveretlen egyházát azzal vigasztalja, hogy a királyok lesznek az ő táplálói: folyamodunk a kegyes hatóságokhoz, grófokhoz és nemes urakhoz, az egyház pártfogóihoz, mint az isten szolgáihoz is, alázattal esedezünk nékiek, hogy megemlékezve a nevekre, a melyekre őket méltóztatta, és a kötelességre, a melyet rájok ruházott és a melyről előttök oly sok példák vannak feltárva, ismerjék el kegyelmes jóakaratukból az egyházi cikkelyeket, és mint olyakat, a melyek az isten igéjén alapulnak, és a kegyeseknek (bármely helyen és rendben éljenek) épületére szolgálnak, hagyják helybe, erősitsék meg és parancsolják meg, hogy azokat mindenek megtartsák, hogy az egyház az apostolok rendelete szerint, siessen könyörgését kiönteni minden mások előtt a hatóságokárt, mint az emberi társaság fejeiért; és az isten is az ő igazainak könyörgését meghallgatván, légyen kegyelemmel mellettök, szerencsésitse minden áldásával a hatóságok igazgatását. A mit ha a hatóságok és egyházak pártfogói elmulasztanak, tapasztalni fogják, hogy az igaz isten igazságos biró és az övéinek megbosszulója.
XXXVIII. Miután ezek a cikkek megbiráltattak és a hit szabálya szerint helybe hagyattak s a lelki pásztoroknak is tetszettek: akarjuk, hogy ennek mind egyenkint aláirjanak, hogy azután azokat
vakmerően megsérteni ne merészeljék. Ha pedig valaki, kevély fenhéjázásában felfuvalkodva, megsértené: azt mint a hitnek nyilvános ellenségét s a jó rend megháboritóját és megsértőjét: szellemi törvényhatóságunk által megbüntettetni határoztuk stb. stb.
XXX.
TASNÁDI ZSINAT,
1597-ik évben.E zsinatot Bánfi-Hunyadi Mogyoró Benedek püspök hivta össze 1597-dik év január 16-dik napjára. Végzései a következők:
1. A szent zsinat a régi kalendáriom hatályát annyiban enyhíti, hogy azoknak, a kik a régi naptárt tartották, szabad és jó lelkiismerettel megengedtetik törvényes meghivás mellett oly helyekre is elmenni, a hol az uj naptárt tartják, de azonban csendben, hogy az ne láttassék, miszerint az egyház aláirásától elállott.
2. Elhatározta a sz. zsinat, hogy a kátét az ifjuságnak az idők és körülmények tekintetbe vételével a szabott órákon szorgalmasan tanítani kell.
3. Elhatározta azt is, hogy a haza megmaradásáárt való könyörgésekkel, s azokban az egyház üdvéért való könyörgéssel nem kell felhagyni.
4. Megállapította azt is, hogy az egyházi törvényes igazságszolgáltatásnál a perlekedő a per folytatásért fizessen két pénzt, a bizonyítvány kiadásáért ismét kettőt, és az idézésre nyomott pecsétért is ismét kettőt. Az elválásért pedig két forint követelését állapította meg. A válólevélért, a mint már régebben is a szükséghez képest határozta, hogy a mint összeegyezni lehet 1 forintot, vagy mikor nem lehet, kevesebbet is elfogadjanak.
5. A reggeli könyörgéseket, a hol azok szokásban voltak, ha az egyház kívánja, mint a hely engedi, meg kell tartani; a mennyiben az nem mindenütt lehető.
6. Az egyház a Krisztus születése, feltámadása, s a pünköst napjait, az utána következő nappal megünneplendőknek ítéli, ugy
hogy azokon két-két predikáció tartassák, a harmadik nap pedig elmaradjon.
7. A mi pedig a keresztség kiszolgáltatását és a lakadalmazást illeti: elhatározta e zsinat, hogy azokat vasárnap és szombaton el kell mellőzni, mihelyt a helyi lelkész észreveszi, hogy ott vendágségek tartatnak, nehogy a vendégség miatt a templomi beszédeket elhanyagolják. Különben, a hol a keresztséghez vendégséget nem kötnek, ott kiváltképen vasárnap kell azokat végezni, mert az oly sákramentom, a mit a közgyülekezetben kell kiszolgáltatni.
8. Ugyanott Szatmári István a csengeri egyház papja, s a szatmári egyházmegye esperese, tudós és kegyes férfiu, a templomi közgyülekezetben a felavatandók vizsgája előtt szélütést kapván, két óra mulva meghalt, és ugyanott a lelkészek tisztes gyülekezete által eltemettetett.
9. Ugyanazon zsinaton megvizsgáltattak és felavattattak Kállai Mózes telegdi 1., Németi Miklós páterfalvai 1., Ujlaki András, Tarcali Jakab, Jánosi Pál, Tokai István, Vári Miklós, Kasui Szele János, Ököritói Gáspár, Telkibányai Pál, Harsányi Mihály, Letenyei Ambrus Bagdi Péter, Angyalosi Pál, Beszerményi Péter, Fegyverneki Péter, Ráckevi Pál, Székelhidi János, Váradi István, Belényesi Péter, Ujlaki Pál, Lidkei Márton, Géresi Miklós, Csekei András.
Én e zsinat határozatait a tiszántuli egyházkerület 1646-diki anyakönyvének a Szilágyi Benjámin István synodáliái közt levő másolatáról forditottam; azonban e zsinatnak 7-dik végzése azon függelékben, mely a nagyobb és kisebb cikkekhez az ugyancsak Tasnádon 1630-dik évben tartott közzsinaton összeiratott, a következőleg van módositva:
"Ámbár az uj szövetség szertartásai semmi bizonyos helyhez és időhöz nincsenek köttetve, hogy azon szolgáltassanak ki; mindazonáltal a keresztséget az Urnapján, azoknak a szüléknek gyermekein végrehajtatni nem engedjük, a kik a keresztség ürügye alatt azon napon vendégeskedni és dobzódni akarnak, ha csak a kisded élete nem veszélyeztetik. Azonban a hol a keresztséghez vendégségeket nem kötnek, mindennap ki lehet azt szolgáltatni, mert az uj testamentomi sákramentom."
E zsinat végzésével gyüjteményemet bezárom. Más közérdekü zsinat végzéséhez nem juthattam. Olyan ugyan több, legalább a tiszántuli egyházkerületben, nem is lehetett, mennyiben az a tasnádi zsinat, mely az ily végzéseket 1630. évben "appendix"-eiben összeszedte, a fentebbi egyetlenegy tasnádi végzésen kivül ilyet e századból többet egyet sem emlit. A tiszántuli egyházkerület régi anyakönyvében a következő helyi és magánügyekben intézkedett zsinatokról van még szó: 1570. nov. 10. Debrecenben; 1581. nov. 22. NagyKárolyban; 1582. szept. 14. Nagyváradon; 1583. szept. 5. Csengerben; 1584. jun. 1. Nagyváradon; 1585. máj. 21. Debrecenben; 1585. jun. 7. Zsadányban; 1586. nov. 24. Nagyváradon; 1587. jul. 7. Debrecenben; aug. 10. ugyanott; 1590. jul. 22. Nagybányán; 1595. jun. 6. Nagykárolyban, hol bánfi-hunyadi Mogyoró Benedek püspökké megválasztatott; 1598. jan. 25. Csengerben, hol 15 egyén ordináltatott és több mint 250 lelkész volt jelen; 1599. jun. 3. Szilágy-Csehen, hol a tatárok gyakori futkározása miatti félelem közt avattak fel több lelkészt. De ezekből közérdekü határozat semmi fenn nem maradt.